Pesti Napló, 1867. május (18. évfolyam, 5108–5133. szám)

1867-05-08 / 5114. szám

106-5114. Szerkesztési iroda: Fertői­ez­iek tere 7. szám. 1. emelet. E kép szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő­. Bém­entetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Szerda, május 8.1867. 18. évi folyam. Ferencziek tere 7. száma földszint. A lap anyagi részét illető­ köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok, hirdet­mények) a kiadó hivatalhoz in­­tézendők.PESTI HAPLÓ - - -­Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 6 frt 25 kr. o. o. Hirdetmények díja:* 7 hasábos petitsor egyszeri ér­in­tésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 njkr. Nyílt­ tér : 5 hasábos petit sor 25 nj kr. Rendkivüli előfizetés PESTI NAPLÓ-rtt. Előfizetési díj: ii­l Május — júniusi 2 fióra 11 ‘ • Május—júliusi 3 hóra frt kr. ) .Tiaj(19-----JUIK­tSI *9 1IU1 «a • • Május—septemberi 5 hóra . A PESTI NAPLÓ kiadó-hivatala. Pest, május 7. 1867. III. A parlamentaris felelős miniszteri rendszer , melyet 1848 ki törvényhozá­sunk létrehozott, lényegileg kettős termé­szettel bír. Egy oldalról magában fog­lalja a miniszterek testületi felelősségét a parlament előtt; más oldalról tágas tért nyit az egyes közigazgatási ágakban a miniszter egyéni felelősségének szakmája szerint. E kettő együtt alkotja lényegét. A miniszterek testületi felelősségéből természetszerűleg következik a minisz­teri testületnek éber ellenőrködése az egyes miniszter rendeletei felett, s az egyes miniszter felelőssége maga a mi­niszteri testület irányában. Innen : Ha az egyes miniszter törvénytelen ren­deletet ad ki, s azt a miniszteri testület azonnal nem besavánlja az által, hogy azon minisztert testületéből azonnal ki­lépteti és rendeletét megsemmisíti; vagy ha ezt nem tehetné, testületileg maga le nem lép; ekkor az egész felelősség nem az egyes törvénytelen rendeletet kiadó minisztert, de a miniszteri testületet ter­heli ; míg ellenkező esetben csak az egyes miniszter a felelős. :­!) Titokban egy miniszter sem adhat ki rendeletet , s a nem tudás a kormány­zásban nem mentség, hanem bűn. A parlamentáris miniszteri felelősség lényegéből folyik e szerint, hogy mind­azon rendeletek, melyeket egyes minisz­ter ad ki saját szakmájában, ha megjele­nésük után azonnal nem desavnáltatnak a miniszteri testület tagjai által, az egész miniszteri testület rendeletének tekinten­dők, mert a felelősséget ezért hallgatag be­leegyezéssel mindnyájan elfogadták. Ezt előre bocsátva, tekintsük már most, mi lenne annak közvetlen következése, ha Szentkirályi javaslatának a fentebb elő­adottak szerint úgy is felesleges , múlt czikkü­nkben idézett 1) pontja törvénybe igtattatnék ? Első közvetlen következése az lenne , hogy fenntartatván a megyéknél a felírási jog a törvénytelennek vélt egyes minisz­teri rendelet ellen, s csak úgy tartozván ezt végrehajtani, ha felírásuk ellenére, a miniszteri tanácsból rendeltetik el a vég­rehajtás, mindenek előtt lényegében ren­­díttetnék meg a parlamentáris felelős mi­niszteri rendszer, mert elvonatnék az egyes miniszter felelőssége a parlament elöl, a melyet pedig az 1848-diki III. t. ez. 4-dik és 18-dik §§. világosan elrendelnek ; mert azon miniszter csak nem lehet felelős, a kinek rendeletét, saját bureauján kívül, a közigazgatási orgánumok nem tartoznak végrehajtani — kivéve, ha kedvük t­artja. Második közvetlen következése pedig az lenne, hogy a parlamentáris felelős miniszteri rendszer nemcsak lényegére, de formája, czélszerűségére nézve is telje­sen illusóriussá válnék. Ez pedig nem csekélyebb fontosságú magánál a lényeg­nél. Ugyanis : A felelős miniszteri rendszert formájára nézve az államok törvényhozásai a gyors végrehajtás eszméjével hitték mindenütt egybe, és azért fogadták el, így e rend­szer formája nem egyszerűen elvont politi­kai elmélet, de a polgárosodásnak szük­ségszerű követelménye, szoros összefüg­gésben a nemzetgazdászati elvekkel. Azon ősi elméletek és praxisok, me­lyek a társadalmat több századon keresz­tül, nem annyira mozgatók, mint döczög­­tetők, halomra döntöttek a művelt emberi­ség azon gyakorlatból merített meggyőző­dése által, hogy nem lehet az államban oly formájú közigazgatási hatáskör, mely ha végczéljának megfelelni akar, azon elvekkel­, melyek a nemzetgazdászatban mint axiómák tekintetnek, ellentétben áll­jon , miután az ember és a társadalom minden szellemi és anyagi érdekével, köz­vetve vagy közvetlenül, végérvényében a nemzetgazdászatban összpontosul. Már­pedig a népgazdászatban egyik axióma az, hogy „a hasznosság: az ember hatalmának mértéke a természet felett; az érték: a ter­mészet h­atal­m­á­nak mértéke az ember felett;* azaz: minél köny­­nyebben győzheti le az ember munkájá­val a természet akadályait, annál gyor­sabban haladó, tehát hasznosabb, vagy­is olcsóbb munkája; viszont, minél nehe­zebben győzheti le az ember munké­­val a természet akadályait, annál lassab­b, te­hát értékesebb, vagy­is drágább mun­kája. És bátran mondhatjuk, hogy századunk észhatalma ez axióma érvényesítésére tö­rekszik. Felhasználni igyekszik erre a természet erejét önmagának a természet­nek legyőzésére. Víz, gőz és villany, mind a mechatk­a szolgálatába tétetnek, a ter­mészeti akadályok leküzdésére, valamint a vegytan s a természettudományok min­den ága. Minél többnek minél köny­­nyebben előállítása, ehhez minél nagyobb forgalom, s ehhez minél könnyebb és gyorsabb közlekedés : ez a XIX-dik szá­zad élettörekvése. Ez elvnek kell tehát uralkodni a kor­mányzásban is, minél kevesebb akadály az associációra — tehát szabadság —­s minél kevesebb akadály a végrehaj­tásra, tehát gyorsaság. E két postulátumot, mint fentebb elő­adtuk, a polgárisait Európa a parlamen­táris felelős miniszteri rendszerben fej­tette meg, melynek lényege leginkább megfelelni látszik a szabadságnak, for­mája pedig a gyorsaságnak, tehát ez által a hasznosságnak vagyis olcsóságnak. Feltéve már most, hogy a megyék köz­gyűlésének felirati joga a törvénytelennek vélt miniszteri rendelet ellen, megmarad, lehet-e gyors közigazgatás? Tekintsük meg a gyakorlatban. A megyék közgyűlése évenként csak négyszer tartatván, s rendkívüli esetek­ben a főispán vagy kisgyű­lés által hivat­­hatik egybe, miután a felsőbb rendeletek mindenkor a megye közgyűléséhez kül­detnek, s csak ennek útján és határozata folytán jut a végrehajtó tisztviselő kezébe. E szerint a miniszternek mindaddig kellene várni rendelete kibocsátásával, míg a három hónapban egyszer ülésező közgyűlés egybegyű­l, vagy ha a minisz­teri rendeletek sűrűbben jönnek, mindun­talan főispánjaik által — mert a kisgyű­lé­­sekkel nem rendelkeznek — előre rend­kívüli közgyűlést kellene összehivatniok, s ekkor a szegény nép választottjai egye­bet sem tegyenek, mint saját dolgaink elhanyagolásával, a közgyűlésekre be, és onnan kijárjanak. De még akkor sem biztos a miniszter, hogy rendelete tel­­jesíttetik, mert a közgyűlésnek felírási joga lévén, ki láthatná előre, hogy gyakran mily magánérdek, túlságos scrupulus vagy puszta ellenzéki visz­­keteg, nem utasítja-e vissza — a felelős­ség senkit sem terhelvén — rendeleteit a miniszteri tanácshoz, hogy innen vissza­kerülve, a rendes és rendkívüli közgyű­­lésezések petitionális és gravaminalis körforgása újra megkezdessék. S meny­nyi idővesztegetés és munkaszaporitás ma­gában a minisztérium kebelében, midőn az Magyarország Királyhágón inneni és túli összes megyéinek és székeinek egyen­ként vagy tömegesen tett felírásaik kö­vetkeztében , a rendeletek ismétlésére kényszeríttetik. Avagy nem illusóriussá és haszonta­lanná válnék-e e szerint a felelős miniszteri rendszer megcsonkított lényegén kívül, formájának értékére nézve is? És mi lenne a megyei közigazgatás­ból? Tudjuk tapasztalásból, még a régi megyei rendszer idejéből, hogy a politi­kai vitatkozások mindig előtérbe tolják magukat a tisztán közigazgatási kérdé­sek felett; s így, ha a megyéknek fel­írási és innen eredő sérelmi petitionális jog­i góbim­ felv­il, még a petitionális törvény­javaslati jog, sőt egyesek petitióvali bi­­belődés is fennhagyatik, a képviselő köz­gyűlés ezekbe belefáradván, dolga után haza lát, s a megyei közigazgatási ügyek, melyek pedig legközvetlenebbül érdek­lik a megye lakosait, épen úgy mint 48 előtt — üres falak közt, néhány egyén által lassú és félig álmos méltósággal in­kább intéződnek, semmint intéztetnek. Mi tehát épen a megyei közigazgatás tekintélye, czélszerű­sége és tételük meg­mentése érdekében óhajtanak , a múlt czikkünkben kiírt két pontnak elhagyá­sát. Szentkirályi művében úgy a megyé­nek mint községeknek fenntartott köz­­igazgatási ágakban annyi elemét találjuk a decentralisatiónak, s oly tágas tért azon nemes feladatra, a haza közjavát saját megyei és községi jólétük előmozdításá­val eszközölhetni, hogy a megyei köz­gyűléseken a politikai és törvényhozási vitatkozások jogának mellőzését , nem hátrányosnak, de úgy a megye, mint a haza érdekében előnyösnek tartjuk. Avagy nem marad-e meg számukra, saját me­gyei körüket illető administratió és igaz­ságszolgáltatás ; statútumok alkotása, ki­jelölése azon községeknek , melyekben képviselői testület­ alakítandó; megyei utak, hidak, vizsg­ák újból készítése, gyökeres átalakítása vagy áttétele; ön­költségükön jótékony vagy hasznos inté­zetek felállítása, s az azok feletti őrkö­dés ; megyei ingatlan vagyon szerzése, vagy elidegenítése; kölcsönvételek; me­gyei közköltségek előleges kiszámításá­nak megalapítása; számadók részére fel­mentő levelek kiadása; részben őrködés a közbátorság felett; árvák ügye; a me­gyei tisztviselők, községi elöljárók és szol­gák fizetésének szabályozása; tisztvise­lők választása, s a felettöki ellenőrködés stb. stb.; egy szóval az egész megyei bel­­­érdek közigazgatása és igazságszolgálta­tása feletti ellenőrködés, s majd a minisz­térium jóváhagyása mellett, majd a nélkül is, szabad intézkedés. Feladatuk egyik legnemesebb része pe­dig az leend, ha a megye érdekeit ismerő, azokkal­ törődő, s a gyakorlati téren elő­mozdítani törekvő hasznos polgárokat ne­velnek és meghonosítják polgáraik kebe­lében azon, eddig kevéssé ismert erényt, hogy kisebb körnek hasznos betöltése sokkal nagyobb hazafiság és sokkal job­ban megfelel az ember és polgár méltósá­gának, mint a terméketlenül handaban­­dázó politikai szájhősség, mely a politi­kai szenvedélyek folytonos felkorbácsolá­sával, egyedül a megyei közigazgatásnak alkalmatlanszerűségét, s ez által lehetet­lenségét demonstrálja. Sokat kellett volna még mondanunk e tárgyról, de a­mit egy hírlap szakköre meg nem enged. — Jövő czikkü­nkben — ez alkalommal talán utolsóban — azok aggodalmára fordítandjuk figyelmünket, kik a törvényhozó képviselőház és szabad sajtó ellenőrködése és initiatívája mellett, a minisztérium ellenében a nép ellenőrkö­dését, s az országgyűlés és sajtó mellett a nép initiatíváját is szükségesnek lát­ják igénybe venni. Ugyanez alkalommal megteendjük még észrevételeinket Szent­­királyi művének egynémely részletére.­gyalások kereszttüzén keresztül menvén. igen heves megtámadások czélpontja volt az ellenzék részéről, s most ime ugyanazon ellenzék lapja azt mondja, hogy nem értette meg az illető mű­ némely paragrafusát. •— Vagy talán el­felejtette? — Mert hiszen annak idejé­ben hozzászólt, veszélyesnek is találta — avagy bocsánat— tán és azért találta veszélyesnek, mert nem értette meg, vagy roszul értette; azt nem fogjuk mondani, hogy nem akarta érteni. Mentségül azt fel nem hozhatni, hogy a rész­letes vitáról le­mondott az illető közlöny által képviselt párt, mert országos ügyekben, törvény­hozási cselekvényekbe­n gyakorolható befolyásról csak akkor szabad lemondani, vagy le nem mondani, ha az illetők tudják, miről mondanak le; ha mit nem é­rtenek, hivatásuk­ teszi szent köte­lességükké arról magyarázatot kérni annak ide­jén, nem pedig utólagosan malitiosus megjegy­zésekkel — mint gyerekek kavicscsal — utána hajigálni. Végül még azt mondja a „Presse,“ hogy kevés kilátás van rá, hogy a 65 ős bizottmány munká­lata változatlanul elfogadtassák a reichsrath ál­tal. — Számoljanak a bécsi urak erről, kik ugy látszik, ma sincsenek tisztában­ a dolgok állásá­val : a mi utunk egyenes, kezünk kinyújtva , ha­nem „quae seripsi, seripsi !“ A „Debatte,“ mely úgy látszik, legjobban ér­tesült a conferentiának épen nem nevezhető­ esz­­mecserékről, ennek eredményét következőkép foglalja össze : „Három irány vergődött érvény­re. Az első ragaszkodik a februári pátenshez, s nemcsak azt akarja, hogy a f. hó 20-án megnyí­landó bírád, tanács, mint tágabb alakuljon, hanem arra is gondol, hogy Horvátországot Dal­­mátiának oda igérése által becsalja a reichsrath­­ba. Ezen irány, melyben mindenekfelett Skene, Lasser és Hanischtól várnak nagy dolgokat, a magyarországi szlávok és románok sympathiáit is felvette programmjába, és késznek látszik a csehekkel is szövetkezni. Egy másik csoport,a melynek magvát Mende, Brestel és Perger követek­ képezik, alkalmas bá­zist lát Deák elaborátumában, melyen reális vi­szonyok és egészséges gyakorlat behatása alatt szerencsével lehet tovább építeni. Az örökös tar­tományoknak adassék a magyar korona orszá­gaiéhoz hasonló belszervezet, s különösen Gács­­országnak szántak annyi autonómiát, a­mennyit a magyarok Horvátországnak fognak adni. A cseh­­királyságnak ezen csoport oly állást szán, minővel Erdélyországi bir a magyar szent korona országainak complexumában. Végre még egy harmadik csoport is adott la conferentián életjelt magáról ; ennek élén Schindler és Tinti urak figuráinak, s mely min­den oldalra közvetít és diplometizál, a magyar elaboratumot félig[helyesli, félig’elveti, majd el­­halaszthatlannak tartja a kiegyezkedést, majd ismét­ azt állítja, hogy az örökös tartományokat „auf Gnades und Ungnade“ vetik oda a magya­roknak — szóval „mely a sok szószaporítás után azt se tudta,]mit akarjon]és mit tegyen.“ Herbst­­magatartásáról mit sem tudnak, s Kaiserfeld­­ ugyan­oly kétségben hagyja őket. A 32 lengyel követ választandó k utai szintén ki­­fürkészhetlenek. Tegnapi zágrábi távsürgönyünkhöz kiegé­szítőül csak­ azt írhatjuk, hogy Mazuranics, az ex-udvari kanczellár, a liberális­ nemzetiek (régente kormány­párt) vezére, lemondott követ­ségéről. A bán az országgyűlésben lévő tiszt­viselőket — hír szerint — felszólította, hogy nyilatkoztassák ki, hogy a rescriptum mellett fognak szavazni. Mazuranics lemondásával az unió legnagyobb gátja kidőlt, s pártja mindennap szaporodik. Ezután elnök több folyamodványt és kérvényt mutatván be, azok az illető bi­zottsághoz utasittattak. Végre e­l­n­ö­k a jelenlevő képviselőket meghívja, hogy holnap délután ő Felsége fogadására megjelenjenek. Ülés vége 12 órakor. *) Vannak a miniszteri egyéni felelősségnek még sok más esetei is, melyekért a minisztérium­­ testületileg nem felelős, mint ezt Lajos Fülöp franczia király uralkodása alatt C­u­b­i­e­r és J­e­a­­­e esetei igazolják. Bécsi dolgok. A vasárnapi conferentiáról nem tudnak a bé­csi lapok annyit jelenteni, a­mennyit ígértek ; nem tudnak pedig nem azért, mintha nem fér­hettek volna hozzá, hanem mert egyátalán nincs igen mit. Az ígért előterjesztvényekről, a kor­mány álláspontjának Taafe által­ kilátásba he­lyezett körülírásáról szó sem volt. A „Presse“ elegicus hangon jelenti az általános csalódást a vérmes várakozások után. A­mit a jelen volt magyar miniszterek a 65-ös bizottmány munká­lataihoz felvilágosításul mondtak, privát termé­szetüknél fogva nem igen találtattak alkalma­saknak arra, hogy az aggodalmakat eloszlassák, a követek hangulata épen nem emelkedett, s nem egyben ötlött fel azon kérdés, vájjon a ma­gyar miniszter urak miért nem mondták el mind­ezeket a magyar országgyűlésen akkor , mi­dőn az elaborátum tárgyaltatott, mely felöt­lött kérdéshez egy honi lapunk is csatlakozik, mondván egész naivul, „mert a netán adott feleletekből magunk is szerezhettünk volna valami felvilágosítást a 67 -­­es dolgozat né­mely paragraphusának homálya felett.“ Ha a „Presse“ mond ilyet, azt csak értjük ; a „Presse“ már ilyenebbet is mondott; de ha azok mondják ezt, a­kiknek a tárgyalásba bele­szólásuk volt (mert e szavak egy párt-orgánum szavai), a­kiknek tudniok kellett volna, hogy mire szavaznak, vagy mire nem szavaznak! A 65-ös dolgozat országos fontosságú mit, melybe hazánk jövője íratott, a mit az országgyűlési tár­ Országgyűlési tudósítások. A képviselőház május 7-kén tartott ülése. Majd egy hónapi szünetelés után újra megkezdi működését a magyar ország­gyűlés. A képviselők még nem jelentek meg elegendő számmal, a megyei válasz­tások és a hatósági élet folyamatba indí­tása még sokakat kerületében tart, de pár nap múlva mindnyájan itt lesznek, hogy nagy fontosságú teendőik első cyclusát bevégezzék. A mai ülésben csak mintegy 90 tag volt jelen és az elnök. Szentiványi Károly kijelente, hogy csak tudomásul veendő és hatá­rozatokat nem igénylő tárgya­kat fog a házzal közölni. Az ülés elején egy jegyző sem lévén jelen, T­ó­t­h Kálmán és Horváth La­jos helyettesítettek. Később gr. Ráday László rendes jegyző is megjelent. Elnök jelenti, hogy Zeyk Károly,­ Bay György és b. Liptay Béla képvise­lői állomásaikról lemondottak. Továbbá, hogy Pulszky Ferencz Szentes városa, s gróf Mikó Imre, Lónyay Menyhért, Go­­rove István, báró Eötvös József és Gecző János illető kerületeikből újra megválasz­tottak. A miniszterek és Pulszky Ferencz neveit a jelenlevők éljenzéssel fogadták. Hivatalos, Magyar országos pénzügyminiszterem előter­jesztése folytán, a törvényhozásnak további in­tézkedése­k fenntartásával, rendelem, a­mint kö­vetkezik : 1. A dohány-egyedárusági ideiglenes rendtar­tásnak az önhasználatra való dohánytermesztés megengedésére vonatkozó 56., 57., 58., 59. és 61-dik czikkei hatálya egyelőre egy évre felfüg­­gesztetvén, a saját használatrai dohány-termelés tekintetében következendő szabályok lesznek követendők. 2. A saját használatrai dohány-termelés ezen­­ túl is, az illető királyi pénzügyi felügyelőségtől kieszközlött engedély mellett, és egyedül házi kertekben engedtetik meg. 3. Az engedély­érti folyamodás az illető ma­gyar kir. adóhivataloknál adatik ka. A királyi adóhivatalok szükséges folyamodás­­mintákkal láttatnak el, s az engedélyt az illető kir. pénz­ügyi felügyelőségeknél hivatalból eszközük. 4. Az önhasználatra, dohány­termelésre való engedélyre csak oly egyének tarthatnak igényt. 5. A jövedéki felügyelet egyszerűsítése czél­­jából az önhasználatra a dohány­termelési engedé­lyek egyedül csak hetven négyszög­ölnyi, és en­nél sem nagyobb, sem kisebb termelési térre, s a felügyeleti költségek fedezése végett egy fo­rintban határozott állandó engedélyezést, és hu­­­szonegy krajczárral azonfelül minden egyes négyszög­öl után számítandó fogyasztási illeték­nek az engedély átvétele­ előtti lefizetése után fognak kiadatni, mely utóbbi illetékek még ak­kor is hetven öl után eső összegben számítandó és előre beszedendő, ha a termelő ennél kisebb tért szándékoznék dohánynyal beültetni. 6. Az engedély mellett önhasználatra termelt dohánynak egyedül az engedélyben megnevezett személyek által, s egyedül pipadohány kép felhasz­nálása iránt az egyedárusági rendtartás 60-dik czikkében foglalt korlátozások, valamint ezen rendtartásnak a tilalomellenes termesztés és az engedélylyeli visszaélés büntetésére vonatkozó 85., 86. és 94-dik czikkei ezentúl is érvényben maradnak. 7. A község elöljárói az engedélyeket szor­galmazó egyéneknek kerti birtokuk iránt kiadott bizonyítványaik valóságáról felelőssek, valamint kötelesek a pénzügyi közegeknek a jövedéki ellenőrködésben, s nevezetesen a dohánynyal be­ültetett tér megvizsgálásánál segédkezet nyújta­ni és arra felügyelni, hogy ezen tereknek esz­­közlött felmérése után további dohányültetések ne történjenek. 8. A könnyebb ellenőrzés tekintetéből minden ily terület négyszög alakban jelöltessék ki, a szerint, hogy a hossza a hosszához, a szélessége a szélességéhez egyenlő és egymással párhuza­mos legyen, s ezen mérték a folyamodványban kijelöltetvén, az engedélybe beiktattassék. 9. Azon egyének, kik nyert engedély mellett a kincstár számára vagy külföldi kereskedésre termelnek dohányt, nem fognak ugyan saját használattal külön termelésre való engedélyben részesittetni, s ezentúl is a kincstár számára le­endő átadás kötelezettségével termelt dohányo­kat a jövedék raktáraiba teljesen beszállítani,­­ illetőleg a kereskedésre kiállított terményt hiány nélkül beraktározni kötelesek. Bejelentésükre azonban nekiek, és pedig a kincstár részére termelőknek az illető beváltási bizottság által,­­ a külföldre termelőknek pedig az illetékes pénzügyi felügyelőség által saját ter­melésükből az engedélyezett termelő és 16 éves életkort elért férfi családtagjai, úgy minden egyes feles kertész részére fejenként tizenkét font közönséges pipadohány, mely nehéz do­hányfajoknál az első közönséges osztály, kerti leveleknél pedig a második osztály minőségét fölül nem haladhatja, fontonként azonnal leteen­dő huszonegy krajczárban szabott fogyasztási illetékek mellett meghagyatni, s erről fedezések­re szükséges okmány kiadatni fog. 10. Az előbbi pont alapján a kincstár számára és külkereskedésre termelőknek meghagyott do­hány csak háztartásukhoz tartozó, általuk az átvételkor megnevezett személyek által és egyedül pipadohánykép használható el, s ezen dohánynak másnak átadása vagy gyártmánynyá fordítása, mint jövedéki kihágás fogna büntet­­tetni. Kelt Bécsben, 1867-dik évi ápril 30-dikán. Ferencz József, s. k. Lónyay Menyhért, s. k.­­ pénzügyminiszter. Pénzügy­miniszteri rendelet Magyar és Erdélyország összes hatóságaihoz. Az országgyűlés a közterhek tárgyában hozot határozata által felhatalmazta a minisztériumot a jelen év folyamára a tényleg fennálló szabá­lyok szerint, az egyenes és közvetett adók, ille­tékek és államegyedáruságok fenntartására; en­nélfogva az államjövedelem egy nevezetes ré­szét tevő dohány-egyedáruság is a tényleg fenn­­­álló szabályok szerint kezelendő. Azonban az ország több részeiben nyilvánult azon óhajtás­nak eleget tenni kívánván, miszerint engedtet­nék meg egyes birtokosoknak saját szükségle­tükre dohányt termelni, ez iránt a cs. kir. Apos­toli Felségéhez intézett hódolatteljes előterjesz­tésben oly módot hoztam javaslatba, mely midőn a dohánynak saját használatra való termelését megengedi, az állam­ jövedelemben az ez által okozandó hiányt megközelítőleg fedezné. ___1 cs. kir. Apostoli Felsége a folyó évi ápril 30-án kelt legkegyelmesebb határozvány által nem -

Next