Pesti Napló, 1867. május (18. évfolyam, 5108–5133. szám)
1867-05-08 / 5114. szám
106-5114. Szerkesztési iroda: Fertőieziek tere 7. szám. 1. emelet. E kép szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bémentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Szerda, május 8.1867. 18. évi folyam. Ferencziek tere 7. száma földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők.PESTI HAPLÓ - - -Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 6 frt 25 kr. o. o. Hirdetmények díja:* 7 hasábos petitsor egyszeri érintésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 njkr. Nyílt tér : 5 hasábos petit sor 25 nj kr. Rendkivüli előfizetés PESTI NAPLÓ-rtt. Előfizetési díj: iil Május — júniusi 2 fióra 11 ‘ • Május—júliusi 3 hóra frt kr. ) .Tiaj(19-----JUIKtSI *9 1IU1 «a • • Május—septemberi 5 hóra . A PESTI NAPLÓ kiadó-hivatala. Pest, május 7. 1867. III. A parlamentaris felelős miniszteri rendszer , melyet 1848 ki törvényhozásunk létrehozott, lényegileg kettős természettel bír. Egy oldalról magában foglalja a miniszterek testületi felelősségét a parlament előtt; más oldalról tágas tért nyit az egyes közigazgatási ágakban a miniszter egyéni felelősségének szakmája szerint. E kettő együtt alkotja lényegét. A miniszterek testületi felelősségéből természetszerűleg következik a miniszteri testületnek éber ellenőrködése az egyes miniszter rendeletei felett, s az egyes miniszter felelőssége maga a miniszteri testület irányában. Innen : Ha az egyes miniszter törvénytelen rendeletet ad ki, s azt a miniszteri testület azonnal nem besavánlja az által, hogy azon minisztert testületéből azonnal kilépteti és rendeletét megsemmisíti; vagy ha ezt nem tehetné, testületileg maga le nem lép; ekkor az egész felelősség nem az egyes törvénytelen rendeletet kiadó minisztert, de a miniszteri testületet terheli ; míg ellenkező esetben csak az egyes miniszter a felelős. :!) Titokban egy miniszter sem adhat ki rendeletet , s a nem tudás a kormányzásban nem mentség, hanem bűn. A parlamentáris miniszteri felelősség lényegéből folyik e szerint, hogy mindazon rendeletek, melyeket egyes miniszter ad ki saját szakmájában, ha megjelenésük után azonnal nem desavnáltatnak a miniszteri testület tagjai által, az egész miniszteri testület rendeletének tekintendők, mert a felelősséget ezért hallgatag beleegyezéssel mindnyájan elfogadták. Ezt előre bocsátva, tekintsük már most, mi lenne annak közvetlen következése, ha Szentkirályi javaslatának a fentebb előadottak szerint úgy is felesleges , múlt czikkünkben idézett 1) pontja törvénybe igtattatnék ? Első közvetlen következése az lenne , hogy fenntartatván a megyéknél a felírási jog a törvénytelennek vélt egyes miniszteri rendelet ellen, s csak úgy tartozván ezt végrehajtani, ha felírásuk ellenére, a miniszteri tanácsból rendeltetik el a végrehajtás, mindenek előtt lényegében rendíttetnék meg a parlamentáris felelős miniszteri rendszer, mert elvonatnék az egyes miniszter felelőssége a parlament elöl, a melyet pedig az 1848-diki III. t. ez. 4-dik és 18-dik §§. világosan elrendelnek ; mert azon miniszter csak nem lehet felelős, a kinek rendeletét, saját bureauján kívül, a közigazgatási orgánumok nem tartoznak végrehajtani — kivéve, ha kedvük tartja. Második közvetlen következése pedig az lenne, hogy a parlamentáris felelős miniszteri rendszer nemcsak lényegére, de formája, czélszerűségére nézve is teljesen illusóriussá válnék. Ez pedig nem csekélyebb fontosságú magánál a lényegnél. Ugyanis : A felelős miniszteri rendszert formájára nézve az államok törvényhozásai a gyors végrehajtás eszméjével hitték mindenütt egybe, és azért fogadták el, így e rendszer formája nem egyszerűen elvont politikai elmélet, de a polgárosodásnak szükségszerű követelménye, szoros összefüggésben a nemzetgazdászati elvekkel. Azon ősi elméletek és praxisok, melyek a társadalmat több századon keresztül, nem annyira mozgatók, mint döczögtetők, halomra döntöttek a művelt emberiség azon gyakorlatból merített meggyőződése által, hogy nem lehet az államban oly formájú közigazgatási hatáskör, mely ha végczéljának megfelelni akar, azon elvekkel, melyek a nemzetgazdászatban mint axiómák tekintetnek, ellentétben álljon , miután az ember és a társadalom minden szellemi és anyagi érdekével, közvetve vagy közvetlenül, végérvényében a nemzetgazdászatban összpontosul. Márpedig a népgazdászatban egyik axióma az, hogy „a hasznosság: az ember hatalmának mértéke a természet felett; az érték: a természet hatalmának mértéke az ember felett;* azaz: minél könynyebben győzheti le az ember munkájával a természet akadályait, annál gyorsabban haladó, tehát hasznosabb, vagyis olcsóbb munkája; viszont, minél nehezebben győzheti le az ember munkéval a természet akadályait, annál lassabb, tehát értékesebb, vagyis drágább munkája. És bátran mondhatjuk, hogy századunk észhatalma ez axióma érvényesítésére törekszik. Felhasználni igyekszik erre a természet erejét önmagának a természetnek legyőzésére. Víz, gőz és villany, mind a mechatka szolgálatába tétetnek, a természeti akadályok leküzdésére, valamint a vegytan s a természettudományok minden ága. Minél többnek minél könynyebben előállítása, ehhez minél nagyobb forgalom, s ehhez minél könnyebb és gyorsabb közlekedés : ez a XIX-dik század élettörekvése. Ez elvnek kell tehát uralkodni a kormányzásban is, minél kevesebb akadály az associációra — tehát szabadság —s minél kevesebb akadály a végrehajtásra, tehát gyorsaság. E két postulátumot, mint fentebb előadtuk, a polgárisait Európa a parlamentáris felelős miniszteri rendszerben fejtette meg, melynek lényege leginkább megfelelni látszik a szabadságnak, formája pedig a gyorsaságnak, tehát ez által a hasznosságnak vagyis olcsóságnak. Feltéve már most, hogy a megyék közgyűlésének felirati joga a törvénytelennek vélt miniszteri rendelet ellen, megmarad, lehet-e gyors közigazgatás? Tekintsük meg a gyakorlatban. A megyék közgyűlése évenként csak négyszer tartatván, s rendkívüli esetekben a főispán vagy kisgyűlés által hivathatik egybe, miután a felsőbb rendeletek mindenkor a megye közgyűléséhez küldetnek, s csak ennek útján és határozata folytán jut a végrehajtó tisztviselő kezébe. E szerint a miniszternek mindaddig kellene várni rendelete kibocsátásával, míg a három hónapban egyszer ülésező közgyűlés egybegyűl, vagy ha a miniszteri rendeletek sűrűbben jönnek, minduntalan főispánjaik által — mert a kisgyűlésekkel nem rendelkeznek — előre rendkívüli közgyűlést kellene összehivatniok, s ekkor a szegény nép választottjai egyebet sem tegyenek, mint saját dolgaink elhanyagolásával, a közgyűlésekre be, és onnan kijárjanak. De még akkor sem biztos a miniszter, hogy rendelete teljesíttetik, mert a közgyűlésnek felírási joga lévén, ki láthatná előre, hogy gyakran mily magánérdek, túlságos scrupulus vagy puszta ellenzéki viszketeg, nem utasítja-e vissza — a felelősség senkit sem terhelvén — rendeleteit a miniszteri tanácshoz, hogy innen visszakerülve, a rendes és rendkívüli közgyűlésezések petitionális és gravaminalis körforgása újra megkezdessék. S menynyi idővesztegetés és munkaszaporitás magában a minisztérium kebelében, midőn az Magyarország Királyhágón inneni és túli összes megyéinek és székeinek egyenként vagy tömegesen tett felírásaik következtében , a rendeletek ismétlésére kényszeríttetik. Avagy nem illusóriussá és haszontalanná válnék-e e szerint a felelős miniszteri rendszer megcsonkított lényegén kívül, formájának értékére nézve is? És mi lenne a megyei közigazgatásból? Tudjuk tapasztalásból, még a régi megyei rendszer idejéből, hogy a politikai vitatkozások mindig előtérbe tolják magukat a tisztán közigazgatási kérdések felett; s így, ha a megyéknek felírási és innen eredő sérelmi petitionális jogi góbim felvil, még a petitionális törvényjavaslati jog, sőt egyesek petitióvali bibelődés is fennhagyatik, a képviselő közgyűlés ezekbe belefáradván, dolga után haza lát, s a megyei közigazgatási ügyek, melyek pedig legközvetlenebbül érdeklik a megye lakosait, épen úgy mint 48 előtt — üres falak közt, néhány egyén által lassú és félig álmos méltósággal inkább intéződnek, semmint intéztetnek. Mi tehát épen a megyei közigazgatás tekintélye, czélszerűsége és tételük megmentése érdekében óhajtanak , a múlt czikkünkben kiírt két pontnak elhagyását. Szentkirályi művében úgy a megyének mint községeknek fenntartott közigazgatási ágakban annyi elemét találjuk a decentralisatiónak, s oly tágas tért azon nemes feladatra, a haza közjavát saját megyei és községi jólétük előmozdításával eszközölhetni, hogy a megyei közgyűléseken a politikai és törvényhozási vitatkozások jogának mellőzését , nem hátrányosnak, de úgy a megye, mint a haza érdekében előnyösnek tartjuk. Avagy nem marad-e meg számukra, saját megyei körüket illető administratió és igazságszolgáltatás ; statútumok alkotása, kijelölése azon községeknek , melyekben képviselői testület alakítandó; megyei utak, hidak, vizsgák újból készítése, gyökeres átalakítása vagy áttétele; önköltségükön jótékony vagy hasznos intézetek felállítása, s az azok feletti őrködés ; megyei ingatlan vagyon szerzése, vagy elidegenítése; kölcsönvételek; megyei közköltségek előleges kiszámításának megalapítása; számadók részére felmentő levelek kiadása; részben őrködés a közbátorság felett; árvák ügye; a megyei tisztviselők, községi elöljárók és szolgák fizetésének szabályozása; tisztviselők választása, s a felettöki ellenőrködés stb. stb.; egy szóval az egész megyei belérdek közigazgatása és igazságszolgáltatása feletti ellenőrködés, s majd a minisztérium jóváhagyása mellett, majd a nélkül is, szabad intézkedés. Feladatuk egyik legnemesebb része pedig az leend, ha a megye érdekeit ismerő, azokkal törődő, s a gyakorlati téren előmozdítani törekvő hasznos polgárokat nevelnek és meghonosítják polgáraik kebelében azon, eddig kevéssé ismert erényt, hogy kisebb körnek hasznos betöltése sokkal nagyobb hazafiság és sokkal jobban megfelel az ember és polgár méltóságának, mint a terméketlenül handabandázó politikai szájhősség, mely a politikai szenvedélyek folytonos felkorbácsolásával, egyedül a megyei közigazgatásnak alkalmatlanszerűségét, s ez által lehetetlenségét demonstrálja. Sokat kellett volna még mondanunk e tárgyról, de amit egy hírlap szakköre meg nem enged. — Jövő czikkünkben — ez alkalommal talán utolsóban — azok aggodalmára fordítandjuk figyelmünket, kik a törvényhozó képviselőház és szabad sajtó ellenőrködése és initiatívája mellett, a minisztérium ellenében a nép ellenőrködését, s az országgyűlés és sajtó mellett a nép initiatíváját is szükségesnek látják igénybe venni. Ugyanez alkalommal megteendjük még észrevételeinket Szentkirályi művének egynémely részletére.gyalások kereszttüzén keresztül menvén. igen heves megtámadások czélpontja volt az ellenzék részéről, s most ime ugyanazon ellenzék lapja azt mondja, hogy nem értette meg az illető mű némely paragrafusát. •— Vagy talán elfelejtette? — Mert hiszen annak idejében hozzászólt, veszélyesnek is találta — avagy bocsánat— tán és azért találta veszélyesnek, mert nem értette meg, vagy roszul értette; azt nem fogjuk mondani, hogy nem akarta érteni. Mentségül azt fel nem hozhatni, hogy a részletes vitáról lemondott az illető közlöny által képviselt párt, mert országos ügyekben, törvényhozási cselekvényekben gyakorolható befolyásról csak akkor szabad lemondani, vagy le nem mondani, ha az illetők tudják, miről mondanak le; ha mit nem értenek, hivatásuk teszi szent kötelességükké arról magyarázatot kérni annak idején, nem pedig utólagosan malitiosus megjegyzésekkel — mint gyerekek kavicscsal — utána hajigálni. Végül még azt mondja a „Presse,“ hogy kevés kilátás van rá, hogy a 65 ős bizottmány munkálata változatlanul elfogadtassák a reichsrath által. — Számoljanak a bécsi urak erről, kik ugy látszik, ma sincsenek tisztában a dolgok állásával : a mi utunk egyenes, kezünk kinyújtva , hanem „quae seripsi, seripsi !“ A „Debatte,“ mely úgy látszik, legjobban értesült a conferentiának épen nem nevezhető eszmecserékről, ennek eredményét következőkép foglalja össze : „Három irány vergődött érvényre. Az első ragaszkodik a februári pátenshez, s nemcsak azt akarja, hogy a f. hó 20-án megnyílandó bírád, tanács, mint tágabb alakuljon, hanem arra is gondol, hogy Horvátországot Dalmátiának oda igérése által becsalja a reichsrathba. Ezen irány, melyben mindenekfelett Skene, Lasser és Hanischtól várnak nagy dolgokat, a magyarországi szlávok és románok sympathiáit is felvette programmjába, és késznek látszik a csehekkel is szövetkezni. Egy másik csoport,a melynek magvát Mende, Brestel és Perger követek képezik, alkalmas bázist lát Deák elaborátumában, melyen reális viszonyok és egészséges gyakorlat behatása alatt szerencsével lehet tovább építeni. Az örökös tartományoknak adassék a magyar korona országaiéhoz hasonló belszervezet, s különösen Gácsországnak szántak annyi autonómiát, amennyit a magyarok Horvátországnak fognak adni. A csehkirályságnak ezen csoport oly állást szán, minővel Erdélyországi bir a magyar szent korona országainak complexumában. Végre még egy harmadik csoport is adott la conferentián életjelt magáról ; ennek élén Schindler és Tinti urak figuráinak, s mely minden oldalra közvetít és diplometizál, a magyar elaboratumot félig[helyesli, félig’elveti, majd elhalaszthatlannak tartja a kiegyezkedést, majd ismét azt állítja, hogy az örökös tartományokat „auf Gnades und Ungnade“ vetik oda a magyaroknak — szóval „mely a sok szószaporítás után azt se tudta,]mit akarjon]és mit tegyen.“ Herbstmagatartásáról mit sem tudnak, s Kaiserfeld ugyanoly kétségben hagyja őket. A 32 lengyel követ választandó k utai szintén kifürkészhetlenek. Tegnapi zágrábi távsürgönyünkhöz kiegészítőül csak azt írhatjuk, hogy Mazuranics, az ex-udvari kanczellár, a liberális nemzetiek (régente kormánypárt) vezére, lemondott követségéről. A bán az országgyűlésben lévő tisztviselőket — hír szerint — felszólította, hogy nyilatkoztassák ki, hogy a rescriptum mellett fognak szavazni. Mazuranics lemondásával az unió legnagyobb gátja kidőlt, s pártja mindennap szaporodik. Ezután elnök több folyamodványt és kérvényt mutatván be, azok az illető bizottsághoz utasittattak. Végre elnök a jelenlevő képviselőket meghívja, hogy holnap délután ő Felsége fogadására megjelenjenek. Ülés vége 12 órakor. *) Vannak a miniszteri egyéni felelősségnek még sok más esetei is, melyekért a minisztérium testületileg nem felelős, mint ezt Lajos Fülöp franczia király uralkodása alatt Cubier és Jeae esetei igazolják. Bécsi dolgok. A vasárnapi conferentiáról nem tudnak a bécsi lapok annyit jelenteni, amennyit ígértek ; nem tudnak pedig nem azért, mintha nem férhettek volna hozzá, hanem mert egyátalán nincs igen mit. Az ígért előterjesztvényekről, a kormány álláspontjának Taafe által kilátásba helyezett körülírásáról szó sem volt. A „Presse“ elegicus hangon jelenti az általános csalódást a vérmes várakozások után. Amit a jelen volt magyar miniszterek a 65-ös bizottmány munkálataihoz felvilágosításul mondtak, privát természetüknél fogva nem igen találtattak alkalmasaknak arra, hogy az aggodalmakat eloszlassák, a követek hangulata épen nem emelkedett, s nem egyben ötlött fel azon kérdés, vájjon a magyar miniszter urak miért nem mondták el mindezeket a magyar országgyűlésen akkor , midőn az elaborátum tárgyaltatott, mely felötlött kérdéshez egy honi lapunk is csatlakozik, mondván egész naivul, „mert a netán adott feleletekből magunk is szerezhettünk volna valami felvilágosítást a 67 -es dolgozat némely paragraphusának homálya felett.“ Ha a „Presse“ mond ilyet, azt csak értjük ; a „Presse“ már ilyenebbet is mondott; de ha azok mondják ezt, akiknek a tárgyalásba beleszólásuk volt (mert e szavak egy párt-orgánum szavai), akiknek tudniok kellett volna, hogy mire szavaznak, vagy mire nem szavaznak! A 65-ös dolgozat országos fontosságú mit, melybe hazánk jövője íratott, a mit az országgyűlési tár Országgyűlési tudósítások. A képviselőház május 7-kén tartott ülése. Majd egy hónapi szünetelés után újra megkezdi működését a magyar országgyűlés. A képviselők még nem jelentek meg elegendő számmal, a megyei választások és a hatósági élet folyamatba indítása még sokakat kerületében tart, de pár nap múlva mindnyájan itt lesznek, hogy nagy fontosságú teendőik első cyclusát bevégezzék. A mai ülésben csak mintegy 90 tag volt jelen és az elnök. Szentiványi Károly kijelente, hogy csak tudomásul veendő és határozatokat nem igénylő tárgyakat fog a házzal közölni. Az ülés elején egy jegyző sem lévén jelen, Tóth Kálmán és Horváth Lajos helyettesítettek. Később gr. Ráday László rendes jegyző is megjelent. Elnök jelenti, hogy Zeyk Károly, Bay György és b. Liptay Béla képviselői állomásaikról lemondottak. Továbbá, hogy Pulszky Ferencz Szentes városa, s gróf Mikó Imre, Lónyay Menyhért, Gorove István, báró Eötvös József és Gecző János illető kerületeikből újra megválasztottak. A miniszterek és Pulszky Ferencz neveit a jelenlevők éljenzéssel fogadták. Hivatalos, Magyar országos pénzügyminiszterem előterjesztése folytán, a törvényhozásnak további intézkedések fenntartásával, rendelem, amint következik : 1. A dohány-egyedárusági ideiglenes rendtartásnak az önhasználatra való dohánytermesztés megengedésére vonatkozó 56., 57., 58., 59. és 61-dik czikkei hatálya egyelőre egy évre felfüggesztetvén, a saját használatrai dohány-termelés tekintetében következendő szabályok lesznek követendők. 2. A saját használatrai dohány-termelés ezen túl is, az illető királyi pénzügyi felügyelőségtől kieszközlött engedély mellett, és egyedül házi kertekben engedtetik meg. 3. Az engedélyérti folyamodás az illető magyar kir. adóhivataloknál adatik ka. A királyi adóhivatalok szükséges folyamodásmintákkal láttatnak el, s az engedélyt az illető kir. pénzügyi felügyelőségeknél hivatalból eszközük. 4. Az önhasználatra, dohánytermelésre való engedélyre csak oly egyének tarthatnak igényt. 5. A jövedéki felügyelet egyszerűsítése czéljából az önhasználatra a dohánytermelési engedélyek egyedül csak hetven négyszögölnyi, és ennél sem nagyobb, sem kisebb termelési térre, s a felügyeleti költségek fedezése végett egy forintban határozott állandó engedélyezést, és huszonegy krajczárral azonfelül minden egyes négyszögöl után számítandó fogyasztási illetéknek az engedély átvétele előtti lefizetése után fognak kiadatni, mely utóbbi illetékek még akkor is hetven öl után eső összegben számítandó és előre beszedendő, ha a termelő ennél kisebb tért szándékoznék dohánynyal beültetni. 6. Az engedély mellett önhasználatra termelt dohánynak egyedül az engedélyben megnevezett személyek által, s egyedül pipadohány kép felhasználása iránt az egyedárusági rendtartás 60-dik czikkében foglalt korlátozások, valamint ezen rendtartásnak a tilalomellenes termesztés és az engedélylyeli visszaélés büntetésére vonatkozó 85., 86. és 94-dik czikkei ezentúl is érvényben maradnak. 7. A község elöljárói az engedélyeket szorgalmazó egyéneknek kerti birtokuk iránt kiadott bizonyítványaik valóságáról felelőssek, valamint kötelesek a pénzügyi közegeknek a jövedéki ellenőrködésben, s nevezetesen a dohánynyal beültetett tér megvizsgálásánál segédkezet nyújtani és arra felügyelni, hogy ezen tereknek eszközlött felmérése után további dohányültetések ne történjenek. 8. A könnyebb ellenőrzés tekintetéből minden ily terület négyszög alakban jelöltessék ki, a szerint, hogy a hossza a hosszához, a szélessége a szélességéhez egyenlő és egymással párhuzamos legyen, s ezen mérték a folyamodványban kijelöltetvén, az engedélybe beiktattassék. 9. Azon egyének, kik nyert engedély mellett a kincstár számára vagy külföldi kereskedésre termelnek dohányt, nem fognak ugyan saját használattal külön termelésre való engedélyben részesittetni, s ezentúl is a kincstár számára leendő átadás kötelezettségével termelt dohányokat a jövedék raktáraiba teljesen beszállítani, illetőleg a kereskedésre kiállított terményt hiány nélkül beraktározni kötelesek. Bejelentésükre azonban nekiek, és pedig a kincstár részére termelőknek az illető beváltási bizottság által, a külföldre termelőknek pedig az illetékes pénzügyi felügyelőség által saját termelésükből az engedélyezett termelő és 16 éves életkort elért férfi családtagjai, úgy minden egyes feles kertész részére fejenként tizenkét font közönséges pipadohány, mely nehéz dohányfajoknál az első közönséges osztály, kerti leveleknél pedig a második osztály minőségét fölül nem haladhatja, fontonként azonnal leteendő huszonegy krajczárban szabott fogyasztási illetékek mellett meghagyatni, s erről fedezésekre szükséges okmány kiadatni fog. 10. Az előbbi pont alapján a kincstár számára és külkereskedésre termelőknek meghagyott dohány csak háztartásukhoz tartozó, általuk az átvételkor megnevezett személyek által és egyedül pipadohánykép használható el, s ezen dohánynak másnak átadása vagy gyártmánynyá fordítása, mint jövedéki kihágás fogna büntettetni. Kelt Bécsben, 1867-dik évi ápril 30-dikán. Ferencz József, s. k. Lónyay Menyhért, s. k. pénzügyminiszter. Pénzügyminiszteri rendelet Magyar és Erdélyország összes hatóságaihoz. Az országgyűlés a közterhek tárgyában hozot határozata által felhatalmazta a minisztériumot a jelen év folyamára a tényleg fennálló szabályok szerint, az egyenes és közvetett adók, illetékek és államegyedáruságok fenntartására; ennélfogva az államjövedelem egy nevezetes részét tevő dohány-egyedáruság is a tényleg fennálló szabályok szerint kezelendő. Azonban az ország több részeiben nyilvánult azon óhajtásnak eleget tenni kívánván, miszerint engedtetnék meg egyes birtokosoknak saját szükségletükre dohányt termelni, ez iránt a cs. kir. Apostoli Felségéhez intézett hódolatteljes előterjesztésben oly módot hoztam javaslatba, mely midőn a dohánynak saját használatra való termelését megengedi, az állam jövedelemben az ez által okozandó hiányt megközelítőleg fedezné. ___1 cs. kir. Apostoli Felsége a folyó évi ápril 30-án kelt legkegyelmesebb határozvány által nem -