Pesti Napló, 1867. május (18. évfolyam, 5108–5133. szám)

1867-05-16 / 5121. szám

113-5121. Csütörtök, május 16.1867. 18. évi folyam. Szerkesztési iroda * Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok, hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők.PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 firt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 6 firt 25 kr. o. é. Hirdetmények díjas­­7 hasábos petitsor egyszeri hirdr­­tésnél 7 nj kr. Bélyegdij külön 30 nj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos petit­sor 25 nj kr. Pest, május 15 1867. Észrevételek Ghiczy Kálmán politikai elméletére, a megyei határozatokra nézve, a fe­lelős kormány irányában. A „Hon“ május 11-kei számában Ghi­czy Kálmán országos képviselő úrnak terjedelmes czikkét olvastuk „a bihari és komáromi határozatokról,“ mely tüzetes eszmecserét akar megindítani »oly kér­dés felett, melynek miként leen­dő megoldásától függ, hogy Ma­gyarországban a közigazgatá­s terén jövőre törvény- és jog­biztosság, vagy pártok, azaz: az o­r­s­z­ág­g­y­űl­és­e­n e­gy­m­á­s­t fel­váltva többségre jutható pár­tok, s esetleg ezeknek önkénye ur­al­k­o­d­j­a­nak e?“ Nagyon kíváncsian, de megdöbbenve is kérdezi maga magát az olvasó, hogy mi történt hát legújabban, a­mi azt okozhatja, hogy jövőre törvény- és jogbiztosság he­lyett , pártok önkénye uralkodjék Ma­gyarországban ? Mi hát az, mi a bihari és komáromi ha­tározatokat szükségessé tette ? A rettenetes baj nem lehet más, mint vagy az országosan elfogadott 65-ös bi­zottság munkálata, vagy ennek következ­tében a magyar alkotmánynak abbeli helyreállítása, hogy ő­felsége felelős mi­nisztériumot nevezett ki, mely immár ke­zeli a kormányzást. Harmadik okát nem bírom felfedezni az eddigi történtek közt, mely hasonlókép vagy külön magára, vagy az előbbi kettővel együtt sodorhatja Magyarországot a Ghiczy Kálmán képvi­selő úr által kimutatott bajba, mely annál iszonyatosabb, minél bizonyosabb, hogy mihelyt nálunk a törvény uralkodása megszűnt, azonnal végünk van. Lehet-e a 65-ös bizottság munkálata, ha majdan törvénynyé válandik, annak oka, hogy jövőre ne törvény- és jogbiz­tosság, hanem pártok uralkodjanak ? Lehet-e általában törvény, akár jó, akár rész legyen az, míg törvény, egyszersmind a törvénytelenség oka is ? Lehetetlen! Bizonyos tehát az, hogy a 65-ös bizott­ság munkálata, ha törvénynyé lett, maga nem okozhatja a törvények tiszteletlensé­gét , abból a pártok önkénye nem szíhat táplálékot, annyit pedig bizonyossággal előre is lehet mondani, hogy emez alko­tandó új törvénynek sem első, sem utolsó szakasza nem fogja azt hirdetni, hogy ezt a törvényt senki sem tartozik majd tisz­telni ! Tehát az eddig történtek közt a ma­gyar felelős kormány kinevezése lehetne csak annak oka, hogy Magyarországban jövőre ne törvény és jogbiztosság, hanem az országgyűlésen egymást felváltva több­ségre jutható pártok önkénye uralkodjék. Ez ugyan nem ajánlaná nagyon a parla­menti kormányt, s nekünk, kik Ghiczy­­vel együtt váltig csengtünk az után, a­mit most ő veszedelmesnek talál és jelent ki előttünk, nem volna jogunk felette di­csekedni politikai bölcseségünkkel. Mert ám nemcsak a „Hírnök,“ hanem mások is, még­pedig sokan, sokáig figyelmeztet­nek rala, hogy veszélyes az 1848-as tör­vények ajándéka; sőt ugyan abban talál­ták veszélyességét, melyben most Ghiczy Kálmán úr is: még­sem szállt meg a po­litikai bölcseség, hanem addig-addig sür­gettük, mig elvégre ő Felsége megadta. A nagy örömmel elfogadott vívmányt ha­­zaviszszük a megyékbe, s íme, leesik sze­münkről a hályog, egyszerre belátjuk, hogy Magyarországban ezentúl talán nem is a törvény és jogbiztosság fognak ural­­­­kodni, hanem csak a többségre vergődött pártok önkénye. De miután ezt a keserű tapasztalást tettük, miszerint előbbi politikai bölcse­­ségünk még­sem érdemelné meg Pinda­­rus ihletett dicséretét: méltán magunkba­­szállunk, s kétkedve kérdezzük magunk­tól : igazán és mindannyiszor n­a­g­y­o­b­b-e a megyei bölcseség az ország­gyűlési bölcseségnél? Nagyon el­fogultak volnánk, ha minden egybehason­­lítás és bonczolgatás nélkül hinnénk a megyei bölcseségnek! Mert ha egyszer csalatkoztunk, csalatkozhatunk többször is, s tán észre se veszszük, hogy mikor igazán csalatkozunk. Vannak elvi tételek, melyek igazságán nem kételkedhetik egy okos ember sem. Egyik az, hogy a törvényt a közakarat alkotja, a­mely tétel a magyar álla­mi jog nyelvén így hangzik: a magyar törvényt a magyar országgyűlés, kirá­lyával együtt alkotja. Másik ilyen elvi tétel az, hogy az országgyűlésen a több­ség dönt, s ezt sem kételheti meg egy okos ember sem. Az egyhangú vélemény nem lehet a törvények alkotásának elve, a len­gyel-féle vető pedig a legnagyobb politi­kai oktalanság. Tehát a többség marad döntőnek a politikai történelemben, s azt a politikai elméletnek is el kell fogadni. Valóban is a történelem csak kétféleképen alkotott törvényeket ismer: a despotailag és a többséggel alkotottakat. — A több­ség alá a kisebbség rendeli magát, ez ok­­vetetlen következése a közakaratnak ne­vezett többségi döntésnek. — Harmadik elvi tétel: igazán alkotmányos kormány az, mely a többség nézete szerint jár el. Az ellen hiába tiltakozunk, hogy ne a többség éleménye legyen közakarat ,mathematikai lehetetlenség a kisebbségről állítani, hogy ő a közakarat. Vájjon hát a többség néze­te szerinti kormányzás nem a törvény kor­­mányzása-e? És nem tartozik-e a többség is a törvényt tisztelni ? Mikor ezt a politi­kai elvet gyakorlatilag alkalmazzuk, hogy a kormány a többséggel kormányoz mint­­egy, vájjon hol nyílik rés az önkénynek? Mathematikai lehetetlenség tehát, hogy a törvényt tisztelő többség nézete szerinti kormányzás az önkény kormányzása vol­na; lehetetlen, hogy azon kormányzás alatt elveszne a jogbiztosság. De „támadhatnak, és szoktak támadni nemcsak magán, hanem közjogi és köz­igazgatási ügyekre és tárgyakra nézve is, kérdések a fennálló törvények valódi ér­telmére és alkalmazhatására nézve, úgy a magánosok, a törvényhatóságok és a központi kormány, mint a központi kor­mány és a törvényhatóságok között“ — úgymond Ghiczy K. ur. — „Ezekre nézve kérdés, hogy addig, mig a netalán szük­séges törvényhozási authentikus törvény­­magyarázat bekövetkezik, a fennálló tör­vényeknek értelmét, s azoknak a fennfor­gó egyes esetekre miként lehető alkal­­mazhatását ki határozza meg?“ E kérdés­re úgy felel meg maga Ghiczy K. úr, hogy egy felső, egészen független törvényszéket ajánl, mely bíró legyen a kormány és ma­gánosok, meg a törvényhatóságok közt, s annak ítéleteit természetesen tisztelni tar­tozzék a kormány. — Egy kérdést bocsá­tunk előre: várjon rendes időkre vagy forradalmiakra javasolunk-e intézkedé­seket? Én meg vagyok győződve, hogy Ghi­czy K. úr is csak rendes, nem forradalmi időkre javasolja intézkedését, én is csak a rendes időket tartom szemem előtt. Mert forradalomnak, akár az utczákról emel­kedjék fel, akár a hatalom székéről tá­madjon is, senki sem szabott még törvényt, s nem is fog szabni, míg államok lesznek. Elfogadom tehát, hogy Ghiczy Kálmán úr a törvénymagyarázó felső bíróságot rendes időkbe valónak tervezi, midőn sem a hatalom, sem az önkény, hanem a jog uralkodik, s nem is annak szánja, hogy fékezze a forradalmat. De igy fogadván el, azt épen szükségtelennek ta­lálom, miután már jobban gondolkodtak az 1848-as törvények, a­melyek az or­szággyűlésnek évenkénti tartását rendelik. Évenkint ül össze az országgyűlés, mely mindnyájunk elve szerint, maga magya­rázza authentice a törvényeket; a parla­menti kormány az országgyűlés értelme, tehát „hiteles magyarázata“ szerint tar­tozik kormányozni; az országgyűlés min­denféle kérvényeket elfogad stb., minek hát az országgyűlés mellett egy főtör­vényszék, mely az országgyűlés jogá­ba avatkozzék! Ha panasza lesz akár magánosnak, akár törvényhatóságnak a kormány ellen — mely panaszt a rendes törvényszékek, mint ilyenek, nem intézhet­nének el, mert törvénymagyarázat szük­ségeltetik — ott van az országgyűlés! Azt mondja talán valaki: de ha nem lenne évenként országgyűlés , ha önkénynyel kezdene kormányozni a hatalom! Én azért bocsátottam előre a kérdést, ha vájjon rendes idők számára keresünk-e intézkedé­seket ? É­s azt a feleletet találtam, hogy igen­is, rendesek számára, midőn a jog uralkodik. S ezt a feleletet annál inkább kellett nyernem, minél erősebben meg va­gyok győződve, hogy a forradalmat, akár­honnan eredjen is, még a Domahidy in­dítványozta erélyes szathmármegyei hatá­rozat sem szabályozhatja. Tehát ne képze­lődjünk, hanem maradjunk a politika biz­tos talaján, ez a rendes állapot, melyben a jog uralkodik, s a törvény tisztelete hat, ilyen állapotra nézve intézkedtek már az 1848-as törvények ; az évenként tartandó országgyűlés szükségtelenné teszen min­den más intézetet, mely igazságot szol­gáltasson magánosok meg törvényhatósá­gok és a kormány közt. Ghiczy K. úr addig van, míg a törvény­­hozás útján amolyan felső független bíró­ság létrejö, a megyei hatóságokat akarja ezen bíróság tisztével felruházni, legalább az ellenőrzést a kormány irányában reá­­juk bízni. Ismételem, hogy rendes idők számára politizálunk; ilyen rendes idők­ben tehát évenként lesz országgyűlés. Kérdés már: a legfőbb hatósággal bíró országgyűlés ellenőrzése mellett szüksé­­ges-e még a megyei hatóságok ellenőr­zése? Nem állítjuk e azzal a megyei gyű­léseket egy sorba az országgyűléssel? Nem forgatunk-e fel azzal minden gon­dolható rendet, s nem dolgozunk-e egye­nesen, bár nem akarva is, oda, hogy ne szilárduljon meg a rendes állapot ? Azt mondják: az országgyűlésen a többségre vergődő felekezet uralkodik, tehát ennek értelme szerint kormányoz a kormány! — úgy van valóban, s ha ebben baj van, azt már nem lehet eltávoz­­tatni, ha csak azt nem akarjuk vitatni, hogy a kisebbség legyen a határozó. Hát a megyékben hogy alakul a határozat? Várjon Szathmár megyében, hol — mint a „Hon“ authentice tudósít bennünket — Domahidy indítványa 165 szavazattal győzött Ujfalusi indítványa felett, melyre 134 szavazat jutott. Domahidy indít­ványának győzelme nagy hazafi bölcse­ség , ellenben az országgyűlésen, ha ilyen arányú többség győz, az kész veszede­lem ? S elemezzük egy kicsit a megyei bizottságok alkotó részeit és a képviselő­­házét. Azt bátorkodjunk-e mondani, hogy a képviselőház tagjai kevésbé értelmes politikusok, mint a megyei bizottságok tagjai ? Úgy látszik nekem, hogy a­ki az országgyűlés többségétől megtagadja a bölcseséget (mert ha az országgyűlési többség szerinti kormány a törvény ural­kodását és a jogbiztosságot veszélyeztet­heti, azt bölcsnek nem lehet tartani­, az nem gondolhatja, hogy a megyei többség­­volna kivétel nélkül bölcs. Ne csaljuk hát magunkat azzal, hogy a megyei többségekben keressük a bölcseséget, ha azt az országgyűlés többségében nem találjuk fel, így nem tisztázzuk, hanem csak zavarjuk a politikai fogalmakat. Ghiczy Kálmán úr a megyei gyűlések bölcseségére, úgy látszik nekem, azért épít annyit, mert hasonlót vél találni az angol megyékben, a­melyek példájára hivatko­zik. — Ugyanis ezt írja czikkében : „A mi végre a „Pesti Naplódnak azon életét illeti, hogy az idegen, ki arról kérdeztet­­nék meg, hogy vájjon lehetséges-e az 1848 előtti megyéknek jogait a népkép­viselettel s a miniszteri felelősséggel össz­hangzásba hozni? — válaszul mosolyogva kérdezné, hogy a circulus quadraturájá­­nak kitalálását sürgetik-e tőle ? — legyen elég azt válaszolni, hogy ez idegen angol bizonyosan nem lenne; mert az épen el­lenkezőleg, a „Pesti Napló“-n mosolyogna a miatt, hogy nem tudja, miszerint Angol­honban fel van e tekintetben találva a quadratura circult. A legszorosabb minisz­teri felelősség mellett régóta meg van ál­lapítva, s a közigazgatásnak hátránya nélkül, azon közjogi elv, hogy a törvény­­hatóságoknak és tisztviselőknek sem ma­guktól önként, sem felsőbb rendelet foly­tán büntetés és kártérítés terhe alatt tör­vénysértést elkövetniök nem szabad; fel van tála­lva a törvényes bíróság részre­­hajlatlan közvetítésében ezen közjogi elv érvényesítésének biztosítéka is, s nem hiszem, hogy azon, mintegy 18.000 béke­­bíró közt, kik Angliában jelenleg a me­gyei kormányzat és közigazgatás folyta­tására vannak hivatva, csak néhány is találkoznék, ki az angol minisztériumnak a parlament irányában minden felelőssége mellett teljesítené annak törvénybe üt­köző valamely rendeletét, mely netalán hozzá utasíttatnék.“ Ismeretes az angolok tisztelete a tör­vény iránt, de a hatóságok iránt is, s ne­künk minden módon azon kell lennünk, hogy rólunk hasonlót higyyen a külföld. Azonban, fájdalom, míg nálunk olyan me­gyei határozatok lehetségesek, milyen a komáromi, bihari, és újabban a szathmári, addig bajosan fog rólunk az angolokhoz hasonló hír terjedni, sőt mondani merem, addig köztünk sem kaphat lábra a törvény és hatóságok iránti tisztelet. Angliában ily megyei határozatok képzelhetetlenek; azok az angol előtt valódi politikai non­­sensek. Miért? Mert ott nincs is me­gye a magyar értelemben ; megyei gyűlés, mely politizál, sőt a­mely politikai határozatával bünteti és sújtja, a­mi nincs Angliában, nem létezik. Ha tehát mi azt a politikai quadratura circuli­t át akarnók plántálni, mely Angliában van, az angol megyéhez hasonlóvá kellene tenni a ma­gyar megyét is. Nem tartom helyesnek, idegen intézmé­nyekre hivatkozni, ha azok épen semmi­ben sem hasonlítanak a mi intézményeink­hez, mert azzal nem világosítjuk, de meg­zavarjuk honfiaink politikai ítéletét. Igaz, az angol s­h­i­r­e-t bátran nevezhetjük me­gyének ; az is igaz, hogy Anglia szin­tén ezer év óta különféle nagyságú me­gyékre van felosztva, mint Magyarország, ámde nincs is ennél aztán több hasonló­ság a két intézmény közt. Mert az angol shire nem politikai hatóság, az már most a parlamenti követek (Knights of the shire) és egy igen alárendelt megyei tiszt­viselőnek, a coroner-nek választásán ki­vül egyebet nem teszen. Az angol megye csak geographiai terület, melyen belül a különböző társadalmi és birói­ hatóságok működnek. A működő tisztviselők és bírák pedig mind­­a coroner-nek kivételével, a­ki halott­kém s a tűz- és hajótörési bajok vizsgálója) a király, azaz a kormány által neveztet­nek ki, s ettől veszik az írott meghatalmazásokat, többnyire élethosszáig; továbbá a lord-lieu­­tenant, ki némileg a mi főispánunkhoz hasonlít, a sheriff, kit az angol latin Stylus is hajdanában vice-comesnek nevez vala, meg a 18,000-nél többre menő b­é­­k­ebi­rák, kik mindenféle eljárásra al­kalmaztatnak, kik a „jurorök“ esküdtek, kik egy szóval bírói, igazgatói és rendőri teendőket végeznek,­­ mind fizetés nélkül szolgálnak, valamint az orszá­gos követek sem húznak díjt. Mert általá­ban plutocratia az angol alkotmány. S az említett angol megyei tisztviselők mindent a király megbízásából, a király nevében végeznek, nem a megye megbízásából, nem a megye ne­vében ; azért ők függetlenek a társadalom irányában, nem pedig függök a válasz­tóktól, mint a magyar megyei bírák ; azért élvezik az angol megyei bírák és tisztviselők a részrehajlatlanság és igaz­ságosság hírét, ha nem is érdemelnék , ellenben a magyar megyei bírák nem él­vezik azt az annyira óhajtott hírt, ha meg­érdemelnék is. Mert mit használ a magyar megyei bírónak ügyszeretete, törvénytu­dománya, lelkiismeretessége ? — a tömeg­választás nem is képes e tulajdonságot ész­revenni, mert nálunk a választásokat — mint mindenütt a világon — cortes-vezér­­szók intézik stb.! Nálunk a megyei tisztviselő a társada­lom irányában nem független, s eme füg­getlenség hiját bizony megérezi az igaz­gatás, és megsiratja sok társadalmi ügy. A­ki pedig a társadalom irányában nem füg­getlen, vájjon nem azért affectál-e gyak­ran, és kénytelen affectálni függetlenséget a kormány iránt, hogy más függését elpa­lástolja? De akármint van is, az áll, hogy ha Angliában feltalálták a politikai quadra­tura circuli­ t, azt a mi megyéinkre nem lehetne alkalmazni addig, míg nem an­­golosítjuk azokat. „Az országgyűlési határozatok, tör­vényjavaslatok, sőt törvények, főleg pedig miniszteri rendeltek felett a vélemények­nek akár egyesek, akár gyülekezetek vagy testületek általi szabad nyilvánítá­sát sem eltiltani, sem elfojtani nem lehet; s ha a megyei bizottmányok ezt határozat alakjában teszik, ez a dolog természeté­ből foly, mert ez az alak az, melyen meg­állapodásuk nyilvánul; s ezt annyival in­kább tehetik is, mert ily határozásaik ál­tal nem másnak, hanem csak saját maguk­nak eljárását jelzik vagy szabályozzák.“ Ezekre nézve is vannak észrevételeim, melyek, úgy hiszem, némi tekintetet ér­demelnek. Politikai meggyőződésem ez: a történtre, a hozott törvényre, kiadott miniszteri rendeletre ítéletet mondani, az ítéletet indokolni, azaz kimutatni, mi­ben, mire nézve nem helyeselhető a tör­vény vagy a rendelet, ez a politikai jo­gosultság alphája. S midőn ezen jogo­sultságot az egyedeknél korlátlanul el­ismerem: a testületeknél, jelesen a me­gyei gyűléseknél, úgy vagyok meggyő­ződve , el kell hárítani a korlátot, mely a vélemények fejlődését, a néze­tek emelkedését meggátolja. Még inkább áll ez a hozandó törvényekre nézve; mi­nél szabadabb az egyedek véleményezése, annál inkább kell elhárítani a korlátot, mely az egyedek eme szabadságát meg­semmisíti. Ha megyei gyűlés ítéletet mond minisz­teri rendeletre, minthogy ez törvénybe üt­közik, azzal nem árt, de meglehet, sőt meg kell engedni azt is, hogy csalatkoz­­hatik a megyei gyűlés; mindenesetre döntő csak az országgyűlés ítélete lesz, csak ha az országgyűlés mondja ki, hogy a miniszteri rendelet törvénytelen vagy törvénybe ütköző, köteles és kénytelen lesz a kormány magát alája vetni az íté­letnek. A megyei gyűlés ítélete alá nem vetheti magát, különben felfordul az álla­mi rend. De ha a megyei gyűlés törvényre mond ítéletet, még inkább, ha hozandó törvényről ítél, akár helyeselvén, akár helytelenítvén azt, akkor vagy arra kény­telen reá­­llani, hogy ítéletét semmibe se vegyék még azok is, kik közvetlen szer­zői az ítéletnek; vagy azt kell vitatni, hogy ítéletével jogosan megkorlátolja a közepelt egyedek fejlődő véleményét. A határozatok nem mozdítják elő a közvéle­mény fejlődését, hanem gátat raknak elébe. A közvélemény az országos törvények­re nézve legyen folyó, ez­által emanci­­páltatik a pártok önkénye alól, s fejlődik szabadon addig, míg az országgyűlés ha­tározata megköti. De rögtön az ország­gyűlés határozata után ismét kezd folyni, fejlődni, mig új országos kötés alá kerül. S igy folyik a törvényes szabadság mel­lett a vélemények, okulások árja üdvö­sebben, mint a megyei határozatok mellett lehetséges; igy folyik a vélemények árja Angliában is, hol a megyei határozatokat névről sem ismerik. HUNFALVY PÁL: Van szerencsém azon tisztelt képviselő úrakkal, kik a vasúti ügyben a közleke­dési miniszter úrnak átnyújtott memoran­dumot velem együtt aláírták — annak hozzám intézett következő levelét közölni: „A nagyságod és több érdektársai által hozzám beadott emlékirat alapján, melylyel a pest-mis­­kolczi, az erdélyi, az alföld-fiumei s a debreczen- szathmár-máramaros-szigeti vasút­vonalak mi­előbbi kiépítését szorgalmazzák,­ értesítem nagy­ságodat, hogy azon előterjesztésben, melyet leg­közelebb a vasutak tárgyában az országgyűlés­nek teendek, ezen ajánlott négy vonal is be van foglalva. „Felhívom egyúttal, hogy erről az emlékira­tot aláirt többi érdektársait is értesíteni szíves­kedjék. Budán, 1867. évi május 8-kán. Gróf Mikó I­m­r­e.“ Örömmel üdvözlöm a miniszter úr e nyilatkozatában a közgazdasági érdekek méltánylásának kifejezését, s a parlamenti kormányzat szellemének kifolyását. Pesten, május 15-kén 1867. Trefort Ágoston, Békésmegye, gyomai választó kerület országgyűlési képviselője. Bécsi dolgok. A londoni conferentia elhaló utóhangjai mel­lett a belügyi politika trombitáiba fújnak tele tüdővel a bécsi hírlapírók. Vezérczikkek zápora, s okoskodások árja üdvözli a türelmes közönsé­get. A „Wanderer“ éles fegyvert fen a reactió­­nak újabban felfeltünő fejére, melynek a lap­pangó centralisták jelre váró tartalékseregét képezik, s egész nyerseséggel rohanja meg őket: „Ki meri állítani, hogy Magyarországnak uj farkasgúzsba vettetése által Ausztriának egy­sége emelkedik ? .... Újra előkerestessék tán a kormány fogásainak kintornája Horvát- és Er­­délyország ellen, s tán könnyebb Magyarorszá­gon Horvátország által uralkodni ? .... És a Lajthán innen?... A szláv praetendensek azon­nal küldenének követeket a megvetett birodalmi tanácsba?... S ezen állapotok kedvéért gátja legyen-e a német képviselő a kiegyezkedésnek a reactió kezére dolgozzék, megkeserítse-e a ma­gyarok előzékenységének békülékeny s barát­ságos érzelmeit, egy szóval eszköz legyen-e ott, hol gépvezér lehet az igazi egység, a szabadelvű pártok lehető egyetértésének elősegítésére. Az egység, melyre törekedni kell, inkább az alkotmányos jogok által biztosított s törvényesen alkotott ellentállás minden kormánynak, mely a szabadság ellen működik..............Magyarország maga is tán kívánja a lehető egységet, csakhogy individualitását eladni nem akarja. Már most oly bizonyos, hogy ebben az országgyűlés nem en­ged, hogy csak egyedül a bambaság vagy szinle­­lés akarhat nyilván legyőzött nézetek felizgatá­sával Magyarország kielégíttetése ellen ellenzé­ket készíteni, mi nem eredményezhet mást, mint­hogy eszközt szolgálhat a kormánynak arra, hogy a legelső állapotot ismét kénytelennek nyilvánítsa ki s a pártok közti közbenjárás mesterségét a kormányhatalom javára ismét kiaknázza.“ A többi lapok czikkei ismét csak puszta okos­kodások, meddő combinatiók, melyeknek gyar

Next