Pesti Napló, 1867. június (18. évfolyam, 5134–5157. szám)

1867-06-11 / 5142. szám

134 5142. Kedd junius 11 18. évi folyam. KSZKIM ■ I...H Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. * I*P szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi rés­zét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok, hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán •• vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díjas 7 hasábos petitsor egyszeri hirdede­tésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 ajfer. Nyilt-tér : 6 hasábos pefit 25 nj kr. 7 Siti Pest, junius 10 1807. Mindazon ítéleteket, melyek Magyar­­országunknak és­ társországainak bármely lakója ellen, politikai vádak folytán vagy sajtóvétségek miatt e mai napig hozat­tak, — úgyszintén a hasonló okokból elrendelt vizsgálatokat is, ezennel meg­szüntetjük. — Az elitéltektől elkobzott javakat visszaadjuk, s mindazoknak, kik hasonló okok miatt még külföldön tartóz­kodnak, az országba leendő szabad visz­­szatérést megengedjük, kiterjesztjük ezt azokra is, kik az alkotmány visszaállítása óta sem szűntek meg az ország törvényei ellen törekedni; azonban az ország leg­szentebb érdekei követelik, hogy ezektől megkívánjuk, miszerint a koronás király iránti hűségükre és az ország törvényei iránti engedelmességre ünnepélyes ígére­tet, tegyenek. E végből hatóságaink a külföldön tar­tózkodókra nézve kellő utasításokkal lát­tatnak el. Kelt Budán, 1867. junius 9-én. Ferencz József, e. k. Gr. Andrássy Gyula, s. k. A koronázási ünnep első napja, mint vasár­napi számunk telhető részletességgel közli, a koronázási szokásos ebéddel bevégződött. A jelenvoltaknak úgy cselekvő, mint néző része, a nap hátralevő részét pihenésre szentelheti, ré­szint hogy ide engedtessék a látottak nagysze­rűsége, páratlan fénye és összevágó szép egésze felett kisebb társaságokban elmélkedni, részint hogy készületek tétethessenek a következő rész­letek illő díszben és elevenséggel való megtartá­sára. Egyébként a meghíresült idő sem akart kedvezni az esti kirándulásoknak ; ebben talál­ható fel annak oka, hogy a városliget e napon nem örvendhetett olyan számú közönségnek, mi­nőt a köztünk tartózkodó vidékiek és idegenek nagy mennyisége után remélt. Június 9-re az ünnep­ programm három pontja vette főleg igénybe az érdekeltséget; ezek egyike a koronázási diszebéd. Ezen diszebédre meg voltak hiva a főrendek és képviselők házainak összes tagjai, a kir. curia és kir. egyetem küldöttei, a hatósági kül­döttségek, s a koronázási menet fényét nagyban emelt hatósági banderialisták ; meghivattak to­vábbá a bécsi minisztériumnak jelen volt tagjai, köztök B­e­u­s­t báró, a reichsrath felső és alsó­házának küldöttei, Bécs városa deputatiója, a cs. kir. tábornoki kar több jelessége, s végül a diplo­­matiai kar. A megjelenés teljes diszben kiván­­tatván , a városi vigadó három nagy terme csakhamar oly fénytől ragyogott, min­t az falai közt még nem láthatott, s egyúttal a civilizált Európa népei majd mindegyikének diszöltözé­­kén gyönyörködhetett. Főhely a kisteremnek fal hosszában nyúló asztala volt. Itt ült a közepén a herczeg-primás, mellette jobbról gr. Andrássy Gyula miniszter­­elnök, balról b. B­e­u­s­t birodalmi külügymi­niszter, és ha Auersperg Károly a biro­dalmi tanács felsőházának elnöke; ugyanitt fog­laltak helyet M­a­j­­­á­t­h György országbíró, a miniszter urak, a reichsrath felső- és alsóházi tagjai, ez utóbbiak közt Giskra, Mendel­pater G­r­e­u­t­e­r stb. Szemben a herczeg­­prímással ült Szentiványi Károly, a képviselőház elnöke; s ugyanezen asztalnál ju­tott hely még püspökeink nagyobb részének is. Az asztallal szemben a fal mellett elnyúló pamlagon a diplomatiai kar kitűnőségei foglal­tak helyet, kik asztalhoz nem ültek, s csakis ö­felségüknek ez alkalomnali üdvözlésükre jelen­tek meg; köztök voltak Bloomfield, by Gram­mont, a török követ, s még mintegy tizenhatan, mindannyian teljes diszben, minden rendjeleikkel.­­ A többi asztaloknál, melyek közül a kis ter­mekben három-három, a nagy teremben pedig öt sor volt hosszában felállítva, foglaltak helyet ve­gyítve, s tetszés vagy szükség szerint főrendiek, képviselők, polgári és katonai méltóságok, ban­derialisták stb. Asztali zenével nemzeti zenészeink szolgáltak, számra és erőre jól összeállítva. Az étkezés 4 óra felé kezdődött, s mintegy az ötödik étel hordathatott szét, midőn ö­felségek megérkezését jelezték. Mindenki felállott helyéről, s az éjszak felöli részre nyíló ajtón belépő királyt és királynét szívből jövő harsány éljen üdvözlé, mely éljen­zés a szélső asztalsor mellett ellépdelő király-pár tovább haladtával folyvást és mind emelkedőb­ben tartott, mignem ö Felségük az első asztal­hoz vezettetvén, ott a király és királyné ö Fel­ségük, szemben prímás ö herczegségével, megáll­tak, s meghallgatták magyar egyházunk főpapja­ital az apostoli király egészségére, szerencsés és hosszu uralkodására, a nemzet nevében mondott pohárköszöntését. A köszöntést szűnni alig akaró zajos éljen fe­jezte be. Ő Felségük ezután a föasztal vendégei közül többeket rövid társalgásra méltatván, annak egész hosszán végig haladtak, s visszafelé király ő Felsége a diplomatia tagjaival kegyeskedett beszélgetni, királyné ő Felsége pedig, ki női bá­jainak teljes fenségében ragyogott, a prímással, a miniszterelnökkel és más, az asz­al­­ma felén ülő nevezetességekkel volt kegyes néhány szót váltani. Mintegy negyedórás idézés után király ö Fel­­sége, jobb karján vezetve a királynét, megindult, legkegyelmesebb látogatásában részesíteni min­den egyes asztalt; megjegyezni is felesleges, hogy ö Felségüket e leereszkedő megjelenésük alatta terem minden pontján s minden asztalnál a szeretet, hódolat és ragaszkodás leglelkesebb hangjai fogadák. 0 Felségét a király asszonyt három palota­hölgye is kisérte, ezek egyike a kitűnő ízléssel öltözött, s ragyogó fejekkel megjelent gr. An­drássy Gyula miniszterelnök­né. 0 Felségük eltávozta után kezdődtek a pohár­­köszöntések. Erre nézve, minden félreértés kike­rülése végett, meg kell jegyeznünk, hogy a vi­gadó termeinek acusticája, valamint vendégeinek hallgatási türelmetlensége az országházét is fölül­múlván, csak annyi juthatott egyes, távolabb eső­nek tudomására, hogy ki az, a­ki szónokol, s csak ritkán annyi, hogy pohárköszöntésének tár­gya is szabatosan megmondattatott volna. Országbíró­i nagyméltósága a magyar nemzet szeretett királyasszonyát élteté, s ezen köszöntést a terem minden szö­glete viharzólag hangozta vissza. Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök a király ö Felsége nevében poharat ürített a ma­gyar nemzet jólétére. A diplomatiai kar ezen felköszöntés után ő Felségük után szintén eltávozott. A pohárköszöntések sorában megemlítjük Szentiványi Károly h­ázelnökét, éltetve a bi­rodalmi tanács elnökét s köztünk levő tagjait. Erre herczeg Auersperg, birodalmi tanács­­felsőházi elnök válaszolt: „Keletről jő fel a nap — úgymond — Ausztria számára is Keleten jött fel a nap tegnap.“ Mende birodalmi tanácsos magyar nyel­ven köszönte a képviselőházat, Giskra erős és átható hangon éltető a magyar nemzetet, Tóth Vilmos német nyelven köszönte a Laj­­thán túli népeket. Z­e­y­k Károly képviselő poharat emelt Deák Ferencz egészségére, s ezen köszöntés viharos éljennel fogadtatott. Volt több pohárköszöntés is, minthogy azon­ban ezek szaporodtával fokozatosan nőtt a zaj is, nem igen voltak érthetők, s mi sem foghatunk feljegyzésükhöz. Pest városa polgárai a lövölde helyiségeiben, szintén a koronázási lakomára gyűlvén össze, az ö Felségek egészségére mondott hódoló asz­tali köszöntést egy küldöttség hozta át, melyet a belügyminiszter fogadott, s ígérte, hogy ő Felsé­ge legmagasabb tudomására juttat­ja. Megemlítjük még, hogy e diszebéd kedélyesen folyt le; az ételek, italok, kivált kezdetben, jó keletre találtak; a szolgálat pontos volt és figyel­mes, s ha megjelenéskor a lépcsőajtónál kissé jobb rendet tartanak, s a diszbe­n megjelent vendégek nem kénytelenek küzdve és birkózva hatolni át, azt mondhatnék, hogy ez ünnep is, mi­ként a tegnapi, egész szabatossággal folyt le, tavalyi kivilágításoknál is szerepelt. Király ő­felsége körutat jön a testvérfővárosokban, s útját mindenütt éljenriadások hirdették a távolabb ál­­­­lóknak : egyetlen él­jenkiáltás volt, mely palotá­jából kiindulásától kezdve szakadatlanul tartott mindaddig, mig ismét lakosztályába érkezett. — Ő Felsége, mint halljuk, ma este, Mathild féligkisasszony temetésére, Bécsbe utazik. . — Az idei csolnak-verseny, pünkösd vasárnapján, az Unió csolnak-egyletnek juttatta az oroszlán-részt. A négy első díj közül háromra, úgymint a 100 aranyos, avagy egyleti díjra, az 50 aranyos asszonyságok díjára, s a szintén 50 aranyos budapesti polgárdíjra az ő csolnakjai, s az ő emberei­ vesenyeztek, s mind a három díjat kivívták. Az első díjat „Koh­i-noor“ nyerte, melynek kormányosa Matolay Sándor, evezősei pedig Guttmann Károly, Dedinszky Kálmán, Kiss Ferenci és Varga László voltak, a „Pogány“ ellenében, melynek az „Egyet­­értés“-egylet a tulajdonosa. A második díj „Phantasy“ nevű csolnakjá­é le­tt, melyen, kor­mányos nélkül, Stoffm­ann Victor és Légrády László eveztek,ismét az Egyetértés-féle „Gyöngy­vér“ ellenében, melyen kormányos is volt. (Be volt még jelentve Széchenyi Ödön „Sympathy “ csalnakja, de nem versenyzett.) A harmadik dí­­jat az Unió „Villám“-ja nyerte,a melyen Antalik Károly kormányzott, és Mihályik Izidor, Gusz­­mann György, Markus István és Békey Ist­ván eveztek, a budai hajósegylet­ „Budája“ ellenében. A Waldstein-Széchenyi-díjat Ronty Pál nyerte el Semsey Lajos sandolinjával Neuhofer János ellenében, ki Széchenyi Ödö­nét hajtotta. Az V-ik szám, a tétverseny, el­maradt. A V- ik szám, mely mindenkor a leg­mulatságosabb, a molnár- és halász verseny, azon eredménnyel folyt le, hogy az első dijat Grosz­­mmann Mátyás budai molnár nyerte meg. Az idó annyiból nem kedvezett e versenynek, hogy hű­vös, sőt hideg éjszaki szél fújt, de azért megtel­tek mind a gőzhajók, mind a pesti és budai par­tok, meg a lánczhid is, melynek dél-ke­leti oldala ezúttal kedvező nézőhely volt, mert­ a czél épen a lánczhidtól lefelé esett, csekély­ távolságra. — A kivilágítás pünkösd vasárnapján fényes volt, de koránsem oly fényes, mint az elő­készületek után várni lehetett volna, minek oka egyrészt az erős szél,mely a lámpákat nem engedte meggyujtett) , a meggyujtottakat eloltotta, más­részt pedig Stuwer úr, kinek méltó hitét azon körülmény alapította meg, hogy kivilágításai és tűzijátékai nem szoktak sikerülni. Nagy készüle­tek történtek többek­ közt az eskütételi emelvé­nyen, kifeszített sas­szárnyak alakjában összera­kott tükrökkel, de a tükröknek nem volt mit visszasugárzaniuk : sötét maradt ott minden. Sö­téten és boszosan meredeztek a dunagőzhajózási társaság alkotványai is, a­mi, megvalljuk, nekünk némi kárörömöt okozott, mert a tisztelt társaság megint­­ saját magát készült kivilágítani ez óriá­si négy betűvel: D. D. S. G. (olvasd, magyar em­ber németül: „Donau Dampfschiffahrts Gesell­schaft.“) Legszebb volt a dunasoron a M. Akadé­mia épülete, örvendetes symbolumképen, hogy vi­­lágolnia kell mindenek felett. Szépek voltak a ben­­gáliai tüzek a lánczhídon,a Dianna-fürdő előtt s a régi színház­téren, valamint jól sikerültek ugyan csak a lánczhídon — ámbár Stuver úr művei — a tüzes virágcsokrokat okádó, gyönyörű színekké aprózódó röppentyűk, s a lánczhíd mindkét ol­dalán felállított, illetőleg felszögezett üregekből, szakadatlan sorban, a vízbe aláhulló tűzzápor. Elmés transparenteket — melyek egyébiránt rit­kák, mint a fehér holló — nem láttunk, nem is hallottunk róluk. A java olyan volt, mely már a A mai ünnepély elláthatlan sokaságat, néptö­meg jelenlétében nagy fénynyel és meglepően szép látványt nyújtva ment véghez. A bandériumok már reggel kilencz órakor fel voltak állítva a Sz. György-téren Budán. Tíz óra felé érkezett a koronázási ajándékot hódolatteljesen átvivő országos küldöttség, Maj­­láth országbíró ő excellenciája, s a képviselőház részéről Somssich alelnök urak vezetése alatt. Ő Felsége a király tíz órakor fogadta e küldött­séget, melynek nevében Haynald kalocsai érsek­­ excelenciája szónokolt, megható s eme lángel­­méjű fő­paphoz méltó fényes beszédben tolmá­csolva a küldöttség és az ország érzelmeit.­­ Gyönyörű beszédében felemlíté, hogy a koro­názási ajándék hódolati jelképül nyuj­tazik, mint az ország bányáinak terméke, de kiapadhatat­lan bánya az ország lakosainak szivében a ki­rály iránt lángoló hűség. Beszédének végén pe­dig ily formán szólt: Fogadja Felséged kegyesen az önként hódoló szabad nemzet érzelmeit, mely nemzet lelkesülten élteti királyát. Ő Felsége a király feleletében oda méltózta­­tott legkegyelmesebben nyilatkozni, hogy szán­­déka a koronázási ajándékot országos czélokra fordítani. , Nyomban ezután a megyei és városi hódoló küldöttségek fogadtattak ö Felsége által. Ezen küldöttségeket báró Wenckheim belügyminisz­ter úr mutatta be. Fél tizenkét órakor vette kezdetét a Buda és Pest városainak természetbeni ajándékait át­nyújtó küldöttség menete , mely meglepően szép látványt nyújtott. Az idő rövidsége nem engedi tüzetesen, egyes részleteiben leírnunk e menetben felmerült minden kisebb képet, csak nagyjában vázoljuk azt, csak hogy minél előbb felmutathassuk olvasó közönségünknek, de hiszszük, hogy e vázlat még­is hű fogalmat fog az egés­­zről szolgáltatni, s a távol vidékieket is meggy­őzendi a felől, hogy Buda és Pest bebi­­zonyítá, hogy méltán neveztetnek az ország szi­vének, mert koronás királyuk iránti szeretetük­­nek szép jelét adták. A menet következő sorrenddel ment véghez : 1) Több mint száz, szebbnél szebb hajadon és kis leányka, fehérbe öltözve, kék, és mások nem­zeti szinű váll­szalaggal díszítve, virágokkal teli kosarakat vitt. 2) Számos fehérbe öltözött, kék sipkás, sütő emelvényen különböző kenyérnemű­­eket vittek, a czukrászok (vagy talán sütő fiuk?) egy, sok ízléssel készült czukrászművet, mely a ki­rálydombot ábrázolja, a kardvágásra épen fellova­goló király­lyal ormán. Az egész valódi c­ukrászati remekmű, s a legkisebb részeiben is hű a valóhoz. 3) Lobogós ingű és gatyája veres mellényes legé­nyek lépes mézet hoztak. 4) A halászok kék ru­­hába öltözve jelentek meg; elöl négy legény, kik közül kettő-kettő nemzeti színre festett rudat vitt vállán; a rudak mindenikéről egy egy,hosszában szalagokkal felkötött szép nagy tok csüngött. 5) Ismét fehér lobogós ing, gatya és veres mel­lénybe öltözött nyalka legények következtek, egy, czifrán felékitett fakó csikót vezetve. Ezek után városi huszárok lovon jöttek, őket harsogó zené­vel czigány zenekar követte. 6) Nemzeti szinü lobogókat két oldalt vivő legények között két kis tarka lovas, zöld gal­lyakkal díszített szekeren 2 fehér bárányt és 1 2 borjút vittek. 7) Ezután kék sipkás, kék szalagos, fehér öltözetű 12 mészáros le­gény léptetett, vezetve egy koszorúzott szarvú, ve­res arany szegélyű takaróval ékített ökröt. 8) Kö­vették őket a bodnárok, nemzeti szinü szalagok­kal felcsifrázott négy lovas fogaton, lobogós ingű kocsissal, zöld szekéren, két hordó bort vive. 9) Utánuk jöttek a kertész­leányok­­és legények: a leányok fehérbe öltözve, nemzeti szinü vállsza­laggal, virágcsokrokat tartva kezü­kb­en, a legé­nyek fekete magyar ruhában, nemzeti szinü váll­szalaggal s igen csinos müvü kertészeti esz­közökkel. Közöttük négy lovas kocsi, minden kigondolható veteménynyel megrakva, melyek oly ügyesen és csinosan voltak rendezve, hogy önkénytelenül is Gavarni képeit juttatók eszünk­be az átbűvölt répa, burgonya és más, épen nem költői kerti növényekről, melyeket mégis oly érdekessé tudott tenni mesteri ecsete. 10) A ga­bonacsarnok négy lovas fogata követte a kerté­szeket fehérbe öltözött kisérettel és rakodva nagy lisztes zsákokkal. 11) Nyomban utána jöttek a molnárok, czifra lobogókkal környezett szekér­rel. Lobogóik közül leginkább kitűnt a kö­zépen levő fehér, nagy arany betűkkel e feliratot tüntetve fel : „Éljen az ipar.“ Maga a négy fogatú kocsi is fényre és költségességre felülmúlta valamennyit: ezen a malom-mester­ség jelvényei és egyes malomrészek voltak, közepén pedig fehérbe öltözött molnár állott. 12) Következett a Buda városi menet, mely szintoly fényes és izlésteljesen rendezett volt, mint a pesti. Legelői jöttek a mészáros mesterek lovon, kék és fehérbe öltözve. 13) A sütök a pestiekhez ha­sonló öltözetben. 14) A virágkoszorukkal gaz­dagon diszitett óriási ökör, mely bátran beillett volna párizsi farsangi kövér ökörnek is. 15) Szé­pen diszitett kocsi fehér bárányokkal. 16) A mol­nárok szép négylovas barna fogatú szekeren, szürke ruhásán. 17) Végre czifra szalagos négy­lovas, nemzeti színre festett szekeren gazdag faragványokkal ellátott két hordóba fehér és vö­rös bort hozva.­. Tizenkét óra után ő Felségük az erkélyen megjelentek, a beláthatlan nagy néptömeg han­gos, szűnni nem akaró éljenzései között, s végig nézték az előttök elvonuló menetet. E menet elvonulása után a bandériumok lép­tettek el a várpalota udvarán ő­felségük előtt. Elől a főlovászmester, díszes ruhában, fehér lo­von, utánna Pest városának bandériuma, ezt kö­veté a budai, azután jöttek a jász-kunok, élükön derék főkapitányukkal, gr. Ráday Gedeonnal, ki oldalán Lehel kürtjével úgy nézett ki, mint egy ős­kori hős magyar dalia. A menetet a me­gyei bandériumok zárták be, elöl jöttek a Ki­rályhágón inneni, utánunk a Királyhágón túliak, s mindannyian oly díszesen néztek ki, hogy ép e miatt nem vagyunk képesek egyet különösen felemlíteni. Az elléptetés után az ünnepély egy órakor véget érte, az osztály minden többi üléseire pedig, annak tagjai, az illető igazgató által, az egylet közlö­nyében az ülés tartása előtt legalább 8 nappal közzéteendő hírlapi hirdetés által hivatnának ja meg. Az osztályok választási gyűlésein mindenkor a társulat elnöke elnökölne, a jegyzőkönyvet pe­dig a társulat másod­titkára vezetné, s a felvett jegyzőkönyv az elnök és jegyzőn kívül még két, erre felkiáltás útján választandó osztályi tag ál­tal is aláírandó lenne,­­ az osztályok minden egyéb üléseiben pedig az illető osztályi igazgató elnökölne, s az illető osztályi jegyz­ő vinné a jegy­zőkönyvet, de a felvett jegyzőkönyv csak az igazgató és jegyző által íratnék alá. Az osztályok választási, s minden egyéb üléseiben a társulat elnöke s az illető osztályi igazgató akadályozta­tása esetében, a társulat alelnöke elnökölne. Minthogy minden osztály határozatai titkos szavazás útján szavazat többséggel hozatnának, következéskép a beadott szavazatok átnézésére valamint a választási, úgy az osztály minden töb­bi üléseiben is azonnal egy öt tagból álló bizott­mány, a bizottmányi elnök megnevezésével, kül­detnék ki, a szavazatok egyenlő számánál azon vélemény fogna határozattá emeltetni, mely az elől ülő által elfogadtatnék. A szavazatjog csak személyesen gyakoroltat­hatnék. Minden osztály saját szükségei szerint, a mű­ködésére vonatkozó egyébb szabályait önmaga alkotja és állapítja meg. A beküldendő ajánlatok indítványok és s­ok­­kérdések mindenkor a társulat elnökéhez intézen­­dők,s valamint ezek, úgy a társulat javaslati köny­vében felmerülendő ajánlatok, indítványok és szakkérdések is, a­mennyiben azok valamelyik osztály véleményét igénybe vennék, a társulat elnöke által, az illető osztály igazgatójának osz­­tályábani tárgyalás végett, azonnal kiadandók lennének. Azon esetben, ha valamely beküldött, vagy az egylet javaslati könyvében felmerült ajánlat, in­dítvány, vagy a szakkérdés több osztály véle­ményét venné igénybe, az illető osztályok tagjai a társulat elnöke által, egyetemes ülésre a társulat közlönyében az ülés tartása előtt legalább 20 nappal közzé teendő hírlapi hirdetés útján hivat­nának meg. Az egyetemes üléseken mindenkor a társulat elnöke elnökölne, a jegyzőkönyvet pedig a társu­lati másod­titkár vezetné, a határozatok az osz­tályok választási és egyébb üléseinek határozatai hozatalára elsorolt eljárás szerint hozatnának, s a felvett jegyzőkönyvet az elnök és jegyzőn kívül az ülésre meghívott osztályok mindenikéből egy, felkiáltás által választandó osztályi tag is aláírná. Az osztályok választási egyetemes és min­den egyébb üléseiben felvett jegyzőkönyvek tar­talma, az ülés után legfeljebb 10 nap múlva, az egylet közlönyében egész terjedelmükben köz­zéteendők lennének. Az osztályok igazgatói és titkárai lemondásu­kat mindenkor a társulat elnökének, még­pedig írásban adnák át, s a leköszöntek újra választ­hatók lennének. FROMM ANTAL Egyéni nézet az iránt, hogy a „kereskedő ifjak társulati»“ alapszabályainak I. szakasza 2. pontjában, mely ezt tartalmazza: „A társulat czélja a művelődés és a társalkodás előmozdítása, szellemi ösztönzés, a hazai nyelv gyökeresítése és művelése, osztály­köréhez tartozó tudományok és hasznos intézmé­­nyek terjesztése, közbenjárás a hely-eszközlések­nél és a szükségben lévő pályatársak segélyezé­sére kitűzött czél gyorsabb elérhetése végett, a már felállított hely-eszközlő osztályon kívül, minő osztályokat kellene még alakítni ? Nézetem szerint, az említett pontbani czél gyorsabb elérhetése végett, a már fenntemlített osztályon kívül még következő osztályokat kel­lene alakítani, a.­m. egy nem­zetgazdászattani, egy számtani, egy levelészettani, egy könyvvitel­­tani és egy áruismetani osztályt, — s valamint az ezután felveendő úgy a társulat minden je­lenlegi tagjának is kötelességévé kellene tenni azt, hogy az elsorolt osztályok valamelyikébe magát bejegyeztesse, — s ezen bejegyzés oly módon történhetnék, hogy a­z ezután felveendő tagok mindjárt felvételükkor, felvételi névjegy­zékbe sajátkezűleg bejegyeznék egyszersmind azt is, hogy mely osztálynak óhajtanak tagjává lenni, — a társulatnak minden jelenlegi tagja, pedig utólagosan egy sajátkezűleg írt nyilatkoza­tában, a társulat másod­titkárának tudtára ad­na azt, hogy melyik osztálynak kíván tagjává lenni. Minden tag azon osztály üléseiben, melynek tagjává fel­vétetett,választási és határozati szavazati joggal birna,a többi osztályok üléseiben azonban csak inditványozási és tanácskozási joga volna, d­s minden választó tag egyszersmind választ­ható is lenne. Az elsorolt osztályok mindegyike, ügyeinek vezetése végett, egy igazgatót, a jegyzőkönyv vezetésére pedig egy jegyzőt, mindkettőt saját tagjaiból, azonban csak­is egy év­folyamára tit­kos szavazás útján, szavazat többséggel válasz­tana, — s ezek választására az osztály tagjait, mindenkor a társulat elnöke, az egylet közlönyé­ben legalább 14 nappal a választási gyűlés el­őtt közzéteendő hírlapi hirdetés által hívná meg. — Hatósági élet. N­a­g­y-K­őrös, jun. 4. Ki hitte volna, hogy tegnapelőtt keresztül essünk a követ választáson is? vagy legalább a követmeghagyáson? Pedig úgy van. A tanácsnok választásra összegyűlt nép előtt Gubody Sándor, az újon megválasztott polgármester, kijelente, hogy ő a követségről nem mond le, s ha a nép nem egyezik bele, újabb hivatalát fogja letenni. Maradjon meg mind a kettőnek! kiáltották a jelenlevők. Igaz, hogy nincs indemnity bill-ünk, tehát nem történt törvényszegés, az is igaz, hogy a diadalmas Gubody-párt nagy valószínűséggel megválasz­totta volna őt, de hát correct eljárás volt-e azok­kal kiáltatni ki a követet, kik tanácsosok válasz­tására gyűltek össze ? S akkor, midőn az összes választóknak */4-e vagy */5-e volt jelen? Kü­lönben azon délelőtt a tanácsosokat sem válasz­tották meg, s bár délután a választás csakugyan végrehajtatott, a tisztikar teljesen még sincs meg­alakulva , mert egy ember a tanácsosok közül már is beadta lemondását. Hivatalon. (A „B. K.“-ből) A magy. kir. igazságügyi mniszterium részéről a sajtóvétségek felett itélő esküdtszékek szerve­zése iránt f. évi május 1- ről kibocsátott rendelet 14-ik­­­a alapján a közvádló teendőivel sújtó vét­ségek eseteiben, a pesti esküdtszék területére nézve K­­­é­k István pesti, — a kőszegi esküdt­szék területére nézve Szabó László szombat­helyi, — a nagy-szombati esküdtszékek terüle­tére nézve Kanovich László nagy-szombati, — a debreczeni esküdtszék területére nézve K­u­­­b­y István debreczeni ügyvédek bízatván meg, a törvényhatóságok elnökei ezennel oda utasittatnak, hogy a területükön megjelenő idő­szaki folyóiratok s egyéb nyomtatványok és metszvények azon példányát, mely az 1847/s évi XVIII. t. sz. 30 ik §-ának 4 ik pontja s a 40 ik §. értelmében a hatóság elnökénél teendő le, f. évi junius 16 ától, mint az esküdtszéki’ rendelet hatálybaléptének napjától kezdve, az illető ke­rületi közvádlóhoz áttegyék. Pest, 1867. junius 2-án. A magy. kir. igazságügyminiszterium. igazitás. Lapunk vasárnapi számának „Koronázás Buda-Pesten“ czimű czikke 3-ik hasábjában, aláírói a 25-ik sorban, ezen ki­tétel helyett: „az ország­ biró által “ ezen sza­­­­vak teendők: „az ezen cselekményre helyettesített nádor által

Next