Pesti Napló, 1867. szeptember (18. évfolyam, 5209–5233. szám)

1867-09-21 / 5226. szám

8 percentet állítanak fel, holott a kö­­lösügyi törvény szerint határozott összeget kellene megállapítani. Ez eltérés nyilván azon reményen alapul,­­ hogy az átvállalandó 30 százalék az unifikatió után nem fog annyit tenni, mint a­mennyit most tesz. Ha most nem percentről hanem állandó 33 millióról vol­­na szó, az unificatió után alkalmasint ki­derülne, hogy ez a 33 millió, melyet — mihelyt elfogadtuk — már nem lehetne lejebb szállítani, az unificalt adóssághoz képest 30 százaléknál többet tenne. Az unificatió ily esetben egyedül a Lajthán túli résznek fogna hasznára válni, mely­nek terhe csökkenne, de nem nekünk, a­kiknek járuléka változatlan maradna. A törvény betűjét teljesíteni kellene tehát az unificació után, azaz szilárd összeget megállapí­tni, mely többé nem változik, de az annal határozott és változhatlan összeget meg­alapítani summum jus volna ugyan, de ránk nézve egyszersmind sum­ma injuria. Ha tehát a bécsi lapok kiszámítják, hogy ezentúl mindössze 56 milliót fogunk fizetni, azaz 2,3 millióval többet, mint eddigelé, ezzel csak a fizetési kötelezett­ség maximuma van megjelölve, míg a valószínűség a mellett szól, hogy a tettle­ges fizetés a maximumnál kevesebbet, te­hát alkalmasint csak annyit fog tenni, mint a­mennyit eddig is kelle áldoznunk a közös költségre. A különbség csak az, hogy e pénzzel eddig a porkolábot fizet­tük, a­ki szabadságunkat elfojta, s m még a panasz egyetlen szavát sem engedte meg nekünk, míg most a magunk­ választotta sáfát kezébe adjuk, ki érdekeink felett őrködik, és ha kérdőre vonjuk, minden perezben felelni k­­eles. Eszü­­k ágában sincs, a financial kér­dés ilyetén megoldatása felett hymnuso­­kat hangoztatni, a pénzügyi helyzet bi­zony nem nagyon kecsegtető, de ha a szőnyegen forgó javaslat nem fogadtatnék el, a baj csak növekednék. A két pénz- egyér terve nem vezet egyenesen a czél, a mindenünnen óhajtott javulás felé, de e javulásra vezető útnak legalább kezde­tét képezi, és h­omne initium durum ! Bécsi dolgok Ausztriára nézve B­e­u­s­t báró gondviselés­­szerű ember. Ő oly szerepre van hivatva, melyet, ha sikere­sen tölt be, oly örök életet biztosít magának két nemzet történelmében, mindért uralkodók méltán irigyelhetik. Mi gyakrabban szóltunk már róla, mindig a tar­tozó elismeréssel ; mert ő az, a­ki a fejedelem és népe közt meglazult birodalom újból való meg­szilárdításakor az összekötő, a közvetítő kapocs volt; ő az, kinek a jelenlegi regenerálónál is munkában a legnagyobb és legnehezebb feladat jutott. Hosszas volna itt felsorolnunk mindazon, nemcsak tapintatos, de politikai mély bölcse­­séget, előrelátást és biztos számítást eláruló mo­me­­tumokat ausztriai szolgálatba lépte óta máig, melyek egyik legjelentékenyebbét a kan­­ceellárság igen tapintatos eszméje, képezi, mi látjuk működését, halljuk szavait, s mi ezekből fogjuk őt megismerni akarni: a későbbi kor gyermekeinek történetírók, jellemfestők fognak Beustról beszélni. Íme, egy újabb beszéde, melyet táviratunk ki­­vonatilag közölt, s melyet Reichenbergben tar­tott. Olvasóink bizonyára szívesen veszik ezt egész terjedelmében. A birodalmi kanczellár szavai ezek: „Igen tisztelt uraim ! Nem először vagyok ma hivatva, ünnepi napon szót emelni, s ha ily pilla­nat valaha örvendetes és emelő érzelmekkel tölté el keblemet, úgy ma történik az, midőn a bizalom és jó hajlam legmegtisztelőbb, legkelemesebb je­leiben részesültem. Azonban, uraim,engedjék nyíl­tan bevallanom, hogy első­sorban mélyen fájó ko­moly hangulatú érzet az, mely szivemet betölti. Csak arasznyi köz választ el itt mindig szeretett hazám földétől, melyben egész életemet töltöttem, melynek legjobb férfi éveimet szentelem, s mely­ben annyi jó, de annyi rész nap ment el fölöttem. Igenis, uraim, tán kevesen azok közül, kik kor­mányozni hivatvák, tapasztalták magukon annyi­ra a sors viszontagságait, a nyilvános rokonszenv és ellenszenv változásait, mint én. Hogy ujjongott felém a nép, midőn 3 évvel ezelőtt ama londoni conferentiáról visszatértem, hogy ujjongott felém a német határsereg, midőn két éve körültem cso­portosult, s alig múlt el egy év, midőn száműzött voltam, védtelenül kitéve ellenségeim támadásai­nak, már alig néhány barát által ismerve és védve. Uraim, ne magyarázzák félre, hogy ez emlé­keknek az Önök körében adok szavakat; nem teszem azt czél nélkül. Ama tapasztalás sem lelki nyugalmamat meg nem rendíthette, sem keserű­séget nem engedett bennem lábra kapni, mert én — őszintén mondva — azon öntudatot hordom magamban, hogy az igazat és jót őszintén akar­tam és az után is törekedtem, s mert régóta szo­kásom az ellenségről is igazságosan és méltányo­san gondolkodni. Azért nem vesztettem el sem hitemet az emberekben, sem bizalmamat önma­gam iránt (élénk helyeslés),s mind e kettőben nem csalatkoztam. Egy magas uralkodó megtisztelő meghívása a cselekvés messze terét nyitá meg nekem s ha e mellett a közbizalom sok jeleit tar­tom hálás emlékezetben, úgy ez mindenekelőtt ezen városról ál­l honnan fontos elhatározó perekben L el­enletés bátorító tanúságát vettem. De régi hazámban is, melyre nézve nem járok már az élők között tudom, hogy úgy em­­lékeznek rám, mint egy elhunytra kinek hajian­­megemlékezőt szentelni. J A risszate­dek szíves kintésh­­z reám­ nézve oly gondolat csatlakozik,­­ melyet Önök előtt kifejezni indítva érzem magam.­­ Mai hivatásomban is sokéi-­­­e n­­­ő, sőt ellenség is áll ve­­lm szemközt; de sem számuk, s­e­m buzgalmuk nem,fog meg­rémíteni. (Hosszas tetszés.'' Állhatatosan és kitartóan fogom magas fejedelmünk akarata sze­rint, a meddig bizalmát megtartom, a megkezdett utat folytatni; de nem teszem ezt azzal a szán­dékkal, hogy ellenségeimet leverjem, megszé­gyenítsem, hanem teszem azzal a bizalommal, hogy jönnie kell annak a napnak, midőn a visz­­szanyert alkotmány alapján mindnyájan kezet fogunk a kibékülésre és a közös haza s­zolgála­­tára. (Tetszés.) Azért azoknak, kik részemen áll­nak, ezt a jelszót mondom: Higgadtság, mér­séklet, az ellenfél iránt tisztelet, érzelmeinek kí­mélet. Uraim! Hozzájuk tett utam oly virá­gokon vezetett át, melyek szemlélésekor szivem meg­nehezedett; az ég dús áldása épen most tette is­mét virágzókká e mezőket, de mily kevés idő múlt el, hogy a legnemesebb vért itták, hogy testvérb­arcz színhelye voltak ; e gondolatnál el­­feledhe­­tem-e, hogy engem okoztak e szeren­csétlen háború előidézésében ? Nem ! Akármiben és akármennyire hibáztam legyen, a súlyos szemrehányást nem érdemlettem, és hatoljanak bár egykor a történetírók Bécs és Drezda levél­tárainak legtitkosabb zugaiba, egy szót sem fognak találni ez állítás bebizonyítására (he­lyeslés) pedig mit nem meséltek titkos szerző­désekről és egyezségekről, melyekre soha senki sem gondolt. Uraim, én meleg német szivet hoz­tam Ausztriába (tetszés); küzdöttem a mellett, hogy a német elem Ausztriában helyét meg­tartsa; úgy teszek azonban és tovább is úgy te­endek, mint császárom hű szolgája, akarom, hogy a német elem, mely elválaszthatlan a magas dynastiától, elválaszthatlan Ausztria történetének legszebb lapjaitól, elválaszthatlan művelődési jö­vőjének legdicsőbb reményeitől — tiszteletben tartassák. (Tetszés.) Ha azonban valaki azt hinné, hogy azért jöttem Ausztriá­ba, hogy az ausztriai németeknek kalauzul szolgáljak arra, miként legyenek hűtlenek Ausztriához, az t­é­v­e­d­n­e, és úgy, mint én, gondolkodik Ausz­tria német né­pességének legnagyobb része. Ki fajtestvére iránt meleg szívvel van, de honához hű marad, azt tisztelik , felkeresik : a „fájda­lomgyermekeket“ azonban, kik saját tűzhelyü­ket megtagadják, szánják és felhasználják. (Úgy van ! Igazi) líraim, ne engedjünk kételyeket tá­madni ott, hol a kétkedés nincs megengedve. Az­által, hogy mi, németek, példát mutatunk, példát az Ausztriában és jövőjében való hitre, legszilárdabbul fogjuk a többi nemzetiségeket Ausztriához kapcsolni. Vajha hallanák és érte­nék meg azonban ezen szavakat azokban a kö­rökben is, hol tanúi vagyunk azon sajátságos látványnak, hogy épen azok, kik legtöbbet be­szélnek az ős­hazáról, a történeti hagyományok­ról és a régi hitről, s kik mindezt fenyegetve látják, a hazába idegen hazát, divatos eszmét és uj tant igyekeznek bevinni. (Nagyon igaz!) Se nem értük­­ meg azt, hogy e gyönyörű ország fővárosában, mely joggal büszke arra, hogy az uralkodóház iránti hűséget mindig megőrizte — egy idege­n néphymnus felé ujjongnak! (Nagyon igazi) Oh, vajha meggondolnák, mit Csele­­kesznek ! Hogy vonuljon be az a király, kit a magasan tisztelt koronával akar­nak díszíteni, oly város falai közé, hol egy idegen uralkodónak szóló hymnus hangjai még viszhangza­­na­k ? (Viharos tetszés.) És ők, a buzgólkodók, nem maguk akarják-e, hogy békében és egyet­értésben éljünk azon nagy birodalmat lakó fa­jokkal, mely felé ők tekinteteiket irányozzák ? De honnan jöjjön béke és egyetértés, ha az, mi ott egyetértést és tiszteletet jelent, itt a viszály és törvénytelenség dicsőítésére használtatik fel ? Nem sejtik, hogy többet játszanak el, mint a­mit nyernek? De vigasz nekünk az, hogy eze­k csak egyes és elmúló tünemények; meglephet ben­nünket, de idegenekké nem teendik nekem az osztrák testvéreket. (Elénk tetszés.) Most is, ezentúl is feléjük nyújtjuk kezünket; senki sem gondol jogos igények megrövidítésére; szabad mozgás van nekik engedve és biztosítva, mihelyest kezet nyújtanak azon épülethez való közreműk­désre, melyet felállítunk alkotmányos, szabadelvű alapon (élénk tetszés) ; ezen építésen pedig, melynek bevégzése mellett a birodalom belső erösbülése és külfelé szabad hatalmi állása kezeskedik, ezen építésen — legyenek az iránt nyugodtak — szorgalommal dolgozunk tovább. (Viharos tetszés.) De gondolják meg Önök azt is, hogy az annál biztosabban födél alá helyeztetik, ha jól megfon­tolva intéztetik, és nem siettetik el akkép nyakra­­főre, hogy az holnap leomlik, a­mi ma tétetett fel. (Tetszés.) S hogy ez sikerüljön, hogy végre egyesüljünk és összekapcsolódjunk, a­helyett, hogy eltaszitnák egymást és különválnánk, erre nézve mindenekelőtt szükséges, hogy szűn­jünk meg kételkedni és kétségbeesni. Azon pessi­­mismus, melyet itt találtam, midőn ide éttem, hála Istennek, már csökkent, jobbá lett a hely­zet, és még jobbá leend. S miért van ezen csüggetegség és ezen aggódó tekintet a jövőre ? Legyünk mindenekelőtt igaz­ságosak és hálásak annak irányában, kinek ke­zébe téve a Gondviselés ezen régi tisztes biroda­lom királypalotáját. Ne feledjük és ne ismerjük félre, minő lelki erő kivántatott ahhoz, hogy ama megpróbáltatások után, melyek őt egymásután sujták, ne csüggedjen el, s hogy egyenlő hivatás­­hozi hűséggel teljesítse fenséges kötelességeit! S várjon azóta hasztalanul telt-e el az idő ? Nincs-e a tér egyengetve az alkotmányos élet s a szabad­sági kifejlődés előtt? Nemde a szenvedett vere­ségek daczára tisztelettel és rokonszenvvel visel­tetik a külföld Ausztria iránt ? Nemde nyomaték­kal bsr szava, ha azt a béke mérlegébe veti ? Ta­gadhatjuk-e, hogy a kereskedés és ipar nem­remélt lendületet vettek, s hogy van munka mindenki számára, ki dolgozni akar? S tekint­sünk most Ausztria népeire, hol találunk példát arra, hogy egy nép, két, egymásra gyorsan követ­kezett szerencsétlen háború után oly odaadással, oly kitartással, oly áldozatkészséggel vállalá el és viselé a háború terheit, s a békének még sú­­lyosb terheit, mely újra összeszedi magát, s kész új utakra lépni, hogy menekülésre találjon? Mire lenne képes még akkor, ha a szerencsét­lenség megszűnik, s miért ne szűnnék az meg ? Azt mondják, hogy hibák követtettek el; igen, valóban hibák követtettek el; a hibák min­dig együtt jönnek a szerencsétlenséggel, szint­úgy mint az erény és bölcseség a­ szeren­csével tűnnek elő , de a szerencsétlenség az emberek nélkül is előjön , szintúgy mint a szerencse, s ha az előjön, meg fogjuk látni, úgy mi az ausztriai nép , s ezen népet mindenekelőtt a béke áldásaiban részesítjük. "SJ '87 jóléte növekedjék; csupán egy min­­t,nyomorból megoltalmazott népnél gya­­rapodik és ver gyökeret a szabadság. Ez régi it­­a, és miért ne haladnánk bátran ezen utón ? Itt nem szükség aggódva birálni, hogy mi áll a kólái mögött, midőn az lerontanék, minden kő, minden szikladarab alatt, mit eltávolítunk, bizo­mosan jó földet találunk, melybe csak vetnünk k­ell, hogy érett gyümölcsöt láthassunk teremni. És hog­ találhatnék ezen nézetek számára biz­tost­ viszhangot, mint itt, ezen városban, mely­nek értelmes ipara dolgozik, teremt és előmozdít, míg mások álmodnak, gyaláznak és kétségbe­esnek. Dicsértessék a munka szelleme, dicsértessék a teremtés szelleme, dicsértessék ama város, hol ezen szellem uralkodik. Reichenberg éljen!“ (Zajos tartós ''ijenzés.) Hatósági élet. Mokrin, sept. 14. (§) A községi elöljárók és kerületi képviselők választása a n. kikindai kerületben immár befe­jeztetett. Maga a kerületi tanács tagjainak vá­lasztása is folyamatba tétetett. A kerületi főbíró megválasztására folyó hó 9-dik, 10-dik és 11 dik napjai tűzettek ki. Ezen választás, úgy a kerü­leti képviselők és valamennyi községi válasz­á­­sok a legszebb re­ndben, s a közönség tökéletes megelégedésére mentek véghez. Ismét meggyő­ződött az összes kerületi közönség, hogy a lefoly­t választások csakis azért történtek az egész me­gy­ében oly ritka és példás rendben, mert eré­lyes kir. biztosunk, Trifunácz Pál úr ritka tapin­tattal, páratlan és igazságos eljárást köve­tő, intézkedései által bármi rendetlenséget, vagy érdekeértést lehetlenné tett. Közbeesvén o­rszá­gos vásárunk, a többi tanács tagjainak választá­sára folyó hó 18., 19., 20. és 21-ik napjai tűzettek ki, minek befejezte után a szavazatok össze fog­nak számíttatni, s az uj kerületi tanács hivata­lába be fog igtattatni, mely pillanatra az összes kerületi lakosság nagy érdekeltséggel vár. Tisztújításunk tehát be lesz fejezve, mint re­méljük, közmegelégedésünkre, kivéve egyes személyeket, kik a lakosság bizalmát nem bírva, hivatalukból ki fognak esni, s bár igazságos, de általuk igazságtalannak tartott bukásukat más­nak fogják akarni felróni, így nagy megdöbbe­néssel olvasta az összes választóközönség Stróbl Ferencz provisorius elnöknek nagy hangú felhí­vását, mely szeretve tisztelt kir. biztosunkhoz intézve, a „Pest Na­ló“ nyílt terében a napok­ban megjelent. Ezen egyén néhány társával, kik benne támaszukat vesztették, különféle ürü­gyek alatt alaptalan panaszokkal készül a kor­mány elé lépni, pedig csak azt panaszolhatj­ák, hogy az itteni összes lakosság bizalmát méltán eljátszották. De reméljük, hogy a magyar kor­mány, bízva derék képviselőjében, kir. bizto­sunkban, ki kerületünkben szeretve tiszteltetik, s kinek tiszta és minden tekintetben törvényei eljárása előtt a választóközönség tisztelettel meg­hajol, az ily fondorkodók cselszövényeit vissza fogja utasítani. A tisztujitás eredményét közölni fogom. Hivatalom­­ (A „B. P. K *-181.) A magyar királyi közlekedési minisztérium a­­ megyei és városi hatóságokhoz a következő uta­­­­sításokat intézte :„ A királyi országutak fenntartása körüli eljárás szabályozása. 1. §. Az utak folytonosan ki vannak téve kü­lönféle rongálásoknak, melyek részint haszná­latuk, részint az idők változásai, sőt a növényzet káros behatása által idéztetnek elő. 2. §. Ezen kártékony befolyás által okozott folytonos rongálása az utaknak azok szünetlen ápolását igényli. Ezen ápolás : 1) a kőpálya jó karban tartása ; I 2) az útpadkák, nyári utak, oldal­árkok és­­ rézsűk; továbbá 3) a műtárgyak, u. m. hidak, átereszek, tám­­falak, kerékvetők, karfák stb. fentartására;­­ végül 4) az utak melletti élőfák és fasorok ápolására vonatkozik. I. A kőpálya jó karban tartása. 3. §. A kőpálya jó karban tartása mulhatlanul megkívánja hogy fölzetének koptatása mennél keményebb kőanyaggal kipótoltassék, s igy az útnak eredeti domborúsága fentartassék. — Ennélfogva az utiszemélyzetnek első feladata, hogy az illető út vidékét kutassa fel, és az ut­­ápolásra legalkalmasbb s legkeményebb fed­­anyag beszerezhetését biztosítsa. 4. §. Az átápolásra lehet jó minőségű gödör vagy folyamkavicsot is ugyan, de mindenesetre legczélszerűbb, tördelt kemény kőkavicsot hasz­nálni. — A gödör- vagy folyamkavicsot tehát csak ottan kell alkalmazni, hol kemény követ találni nem lehet, vagy hol a gödör- vagy fo­­lyamkavicstelepek közel fekvése, nagy mennyi­sége s olcsó kiaknázhatása által, kőkavics be­szerzéséhez képest, tetemes gazdálkodást lehet­ne elérni. 5. §. A kőkavicshoz mindenkor a legkemé­nyebb vagy pedig oly kőzetet kell használni, mely elegendő közképességgel bir és mennél ke­vesebb sarat vagy port képez az után ; minősé­gére nézve legjobb a hazáit, aztán a különféle fajtájú kemény mészkőnemek, homokkövet soha, vagy csak végső szükség esetében kell használni, minthogy ezek magukban jól össze nem kötődnek, könnyen futóhomokká morzsol­hatók, s a belőlök származott por az út mellett fekvő termőföldeknek ártalmas, a midőn a fen­tebb emlitett, s különösen a mészkövek pora még inkább javításukra szolgál. Ugyanez áll a gödör- vagy folyamkavicsra nézve is. 6. §. Az útápolásra évenként szükséglendő fedanyag mennyiségének meghatározása a hasz­nálandó anyag minőségétől, az illető útszakasz helyzetétől, s a rajta gyakorlatban levő közleke­dés élénkségétől függ, ide nem számítván az elemi rendkívüli befolyások által okozott káro­kat, melyek ugyanazért minthogy csak rendkí­­vülileg állanak elő, rendkívüli helyreállítást igé­nyelnek. A jobb minőségű gödör, folyam-nyagy Mka­vic­ból kevesebb mennyiség kell, a kevésbé jár­ó kevesebb fedanyagot igényel,­­ úgyszintén az emelkedettebb és sík fekvésű, és ennélfogva esettel nem bíró útra is kevesebb fedanyag ki r.Az eddigi tapasztalás szerint átalában véve legkedvezőbb körülmények között lévő, s kevés élénkségű közlekedés által használt uton is mért­­földre vagyis 500 folyó élre,­­ a használandó kő minőségéhez képest évenként 60 50, egyen­ként 54 köblábat tartalmazó halom, rendes és rendkívüli elemi befolyások által meg nem za­vart években elegendő. . . Nagyobb élénkségü­k kedvezőtlenebb helyzet­­tel s körülményekkel bizó úthoz azonban, az út rongálására befolyással lévő tényezők arányá­­hoz képest, természetesen nagyobb mennyiségű fedanyag szükségeltetik. . . Legtöbb fedanyag kívántatik a helységeken keresztül átkelő útszakaszokon, különösen azo­kon, melyek népesebb s nagyobb iparral vagy kereskedéssel bíró helységeken vonulnak át, úgy hogy az ilyen átkelési útszakaszok néme­lyikére nézve kívánatos volna, hahogy azok kő­burkolattal lennének ellátva, mely mellett az évenkénti fentartási kiadás kevesebbednél­, 8 az utat tisztábban lehetne tartani. . . . 7. §. Azt ugyan pontosan megállapítani előle­­gesen nem lehet, hogy az uta az év folytán mennyi fedanyag leend szükséges, mert m­zen azt tulajdonképen csak a valódilag előállott szükséghez képest lehetne meghatározni; mind­azonáltal, részint azért, hogy a kavics termelés és szállítás könnyebben és kevesebb kiadás mellett történhessék, részint, hogy az it a kellő fedanyaggal idejekorán elláttassék, részint pe­dig azért, mert a fedanyag engedményezésének s biztosításának előleges tárgyalásához is több­kevesebb idő kívántatik , muldatlanul szükséges, hogy az eddigi tapasztalás alapján valamely évre szükséglendő fedanyag mennyiség már az azt megelőző évben meghatároztassék, enged­­ményeztessék, és termelése­s kiszállítása bizto­síttassák.­­ Csak egyedül ezen esetben lehet várni és követelni, hogy a fedanyag-termelés és kiszállítás a lehető legjutányosabb ára mellett történhessék, az itt pedig fedanyaggal idejeko­rán elláttathassék. 8. §. Az útápolással megbízott közegeknek tehát már a megelőző évben idejekorán gondos­kodni kell a jövő évre szükséglendő fedanyag­­mennyiségről, nevezetesen alkalmas kavicstele­peket vagy kőbányákat kell keresni, és azokat az­­ építő alap részére, ha máskép kedvezőbb feltételek mellett nem lehetne, törvényes kisajá­títás útján megszerezni; továbbá kötelesek a szük- séglendő fedanyag mennyiségéről kimutatást és szabályszerű költségvetést készíteni. Az egységi árak megállapítására szükséges ár­elemzésben a gödör- vagy folyamkavicsnál a termelés, rostá­lás, kiszállítás, úgyszintén a kökavicsnál, a ter­melés, aprózás, kiszállítás és mindegyiknek az it illető részein 54 köblábas lakásokban leendő felhalmozása külön pontokban legyen kiszámítva hogy a különnemű munkák árai egymástól elkü­lönítve is kimutathatók, s szükség esetében kü­lön-külön is tárgyalhatók legyenek. Az ilyen különnemű munkák árainak összege fogja aztán a gödör vagy folyam- vagy kökaincs 54 köb­­, lábas rakásának egységi árát kifejezni.­­ 9. §. A különféle munkák kiszámítása, minden­kor az illető közigazgatási hatóság által hitele­sített árjegyzék alapján történjék. 10. §. Minthogy pedig a fedanyag beszerzése az eddigi rendszer szerint, vagy vállalkozás út­­án vagy közmunka által történik, ugyanazért az illető átápolási közegeknek — a fedanyagnak az új részéreire leendő beosztásánál, s illetőleg az erről előlegesen készítendő elosztási kimutatás­nál szigorúan kell ügyelni arra, hogy a közmun­ka­erő a vállalkozóval egy és ugyanazon termelé­si helyre ne jöjjön ; továbbá, hogy egy és ugyan­azon útrészre közmunka és vállalkozó vegyesen fedanyagot ne sz­állítson, minthogy különben az eddigi tapasztalás tanúsága szerint,­­ számtalan akadályok, zavarok, s visszaélések állanak elő. Legc­élszerűbb, ha hogy egy­es mértföldön csak egy­fajta szállítás, nevezetesen vagy egye­dül közmunka, vagy egyedül vállalkozási szállí­tás teljesítetik. Továbbá, miután az eddig divatozott azon el­járásból, mely szerint a fentebbi különnemű munkákból, mint milyenek a termelés, rostálás, aprózás, kiszállítás és felhalmozás, némelyeket a közerő, másokat ismét a vállalkozó teljesített, sokféle kellemetlenség, a vállalkozó jogos illet­ményének kiszolgáltatását akadályozó s az át­­ápolásra is káros befolyással bíró hátrányok keletkeztek, ugyanazért a szükséglendő fed­­anyag beszerzésének a közmunkaerő és a vállal­kozás közti előleges elosztásánál s kiszámításá­nál arra is szigorúan ügyelni kell, hogy jöven­dőre a fentebb említett összevegyülés a munka teljesítésénél ne történjék,­­ hanem mind a köz­erő, mind pedig a vállalkozás a reá eső anyag­­kiállítási munkákat maga teljesítse. 11. §. Midőn már az illető évre szükséglendő fedanyag mennyiség megállapítva , engedmé­nyezve, s annak beszerzése közmunka kötele­zettség, vagy vállalkozás útján biztosítva, s ezen biztosítás szintén jóváhagyva van, kötelessége az átápolással megbízottaknak, szigorúan fel­ügyelni arra, hogy a fedanyag termelés és ki­szállítás azonnal megindittassék, s a meghatáro­zott kötelezettség, vagy vállalkozási szervöd­­vény szerint teljesítessék, — a gödör- vagy fo­lyamkavics kellően és tisztán rostálva, a kőka­vics pedig jól aprózva legyen. — A kőkavicsot, kivéve a puhább nemű követ, mely valamire nagyobb darabokra is aprózható, egy köbhü­­velyknyinél nagyobbra és egy nagyobb mogyo­rónál kisebbre tördelni nem szabad. — Ilyen nagyságúnak kell lenni a gödör- vagy folyam­­kavicsnak is.­­köti k!száritásnál ügyelni kell, hogy az a meg­ka­v?­ikliftekre töirtontek­ ~ A kavicsot a kijelölendő helyeken rendszeres 54 köblábat “‘“k“ “k*“k­n7^Dtí°íu ped'6 a gödör- vagy folyamkavics, hat „.a a^aD’ me*yben a kőkavicsot rakni le­­tmbölségénél fogva fel nem halmozha­­tóthE,Da-Zért,a kökav‘C8ot oly alakban kell Bálra 15°'ZUi’ me­g.Dek szélessége 4', alsó hossza­­sza 11' ' n magassá­ga 2' ^ felső ormának hosz­­vncsból kSíff® a?6“..? Gödör‘ Vftgy folyamka­­sége 640 k 6"‘ m»í ratáv­al,80 ho88za 18V széles­i#i.t Jer“8* *'6" * mindenkor^11 ki8zfllltandó kavicsot az útnak bán Lrak aZ°n 8,Zélére kell­ az előadott Riók­ban lerakni, melyen a múlt évben kavics alak­nem volt, s annálfogva a következő szállítási évre nézve üresen maradt. Ezen intézkedés által az út szélei a kavica lerakásra évenként felváltva fognak használtat­ni, s a múlt évből netalán fennmaradt kavicskész­letnek az uj szállitmánynyak­ való összevegyülé­­se ki lesz kerülve. Az ilyen fenmaradt kavicskészletekre egyéb­iránt az útápolási személyzetnek szigorú ellen­őrködéssel kell lenni, nehogy azok részakarat­ból az uj szállítmány pótlására használtassa­nak föl. 12. §. Midőn már a kavics kiszállítva s aka­dálytalanul átvéve van, következik annak fel­­használása, mely az átápolás legfontosabb , leg­nagyobb gondot igénylő részét teszi. Általában véve szigorú gondot kell fordítani arra, hogy a kavicsolás a legnagyobb gazdálko­dással, azaz csak azon helyeken történjék, hol az múlhatlanul szükséges ; nemcsak azért, mert észszerűen teljesített kavicsolás mellett az építő alapnak tetemes kiadását lehet megkímélni, mit pedig szem elől téveszteni soha nem szabad, ha­nem azért is, mert a felesleges kavicsolás az utat jobbá nem teszi, ellenben a közlekedést hosz­­szabb időre nehezíti. — Továbbá a kavics be­ágyazásának mindenkor az esős őszi időben, vagy ha ez meg nem történhetett, akkor a tava­­szi esős évszakban, a téli fagy olvadása után azonnal kell történnie. — Hahogy a nyári év­szakban is szükségeltetnék kavicsolás, mely mindenesetre csak kis terjedelmű lehet s legfel­jebb a kerékvágások, vagy rendkivülileg szár­mazott gödrök betöltésére vonatkozhatik, a ka­vicsolást az ily esetben is — lehetőleg esős idő­ben kell teljesíteni. A kavicsolásnál arra kell ügyelni, hogy szük­ségtelen pazarlás ne tétessék. — Általában véve csak a kerékvágások, mélyedések betömésére kell szorítkozni, s az utat kőalapzata feletti szé­lességében egészen csak oly helyeken kell be­kavicsolni, hol az jelentékeny s nevezetesen előb­bi, szükségelt domborúságából 2—3 hüvelyk nyíre már le van kopva, mely utóbbi eset rend­szeresen s gondosan vitt ápolásnál ritkábban me­­rül fel. Minthogy pedig az uj kavicsolás csak lassan­ként kötődik össze szilárd testté, s ennélfogva rajta csakhamar kerékvágások készülnek, kö­telessége az útápolási sze­r­yzetnek, az ilyen kerékvágásokat s ál alába , m­nyen mélyedést azonnal kiegyengetni. Arra is ügyelni k­ell azonban, hogy az egymás mellett képződöt két kerékvágás nem egyszer­re, hanem az egész útszakasz hosszában előbb az egyik, azután a másik egyengettessék ki, mely esetben az utazóra érve, ki megszokta az egy kéregvágást követni, a fuvarozás jelentéke­nyebb terhei nem leend. Figyelemmel kell továbbá arra is lenni, hogy a kiszállított kavics­ mennyiség egyszerre mind fel ne használtassák, hanem abból helyenkint egynéhány rakás készletben maradjon, hogy ezen készletből az után támadt nagyobb mé­lyedéseket s romlásokat a következő újabb kavics-szállitás idejéig is ki lehessen javítani. Ha azon eset következik be, hogy egy hosz­szabb útszakasz vagy az egész vonal egyenlően kikopott, s általános kavics beágyazást kiván , czélszerű­ leend a következő eljárást követni, u. m.: Osztassék fel az útvonal a beágyazás tekinte­téből bizonyos hosszabb egyenlő alszakokra, például 500 vagy 250 ölnyi hosszuakra. Az első évben aztán kezdessék meg a kavi­csolás az első ilyen alosztályon, úgy hogy az itt kövezett fölzete az alosztály egész hosszában csak fele részben, például a jobb oldalon, borit­tassék be kavicscsal, — az ezután következő alosztálynak ismét a túlsó, vagy­is baloldalon eső fele része, és tovább a következő alosztályon ismét az ellenkező, vagyis jobboldali fél rész kavicsoltassék, és ez ily módon folytattassék az ész vonalon. Ezen eljárás mellett tehát az alosztályok egyik oldala, egymással átellenesen felváltva kavicsolatlanul s a másik megkavicsolva leend, s a kavicsolatlan részeken legfeljebb is a tám­a­dandó gödröket s kerékvágásokat keslend a fen­­maradandó kavicskészletből kijavítani. A következő 2-ik évben már ugyanezen eljá­rást kell követni az alosztályok azon oldalain, melyek a múlt évben kavicsolást nem nyertek, s ugyanazért most már a múlt évben bekavicsolt részekre semmi kavics sem jövend, s rajtuk leg­feljebb a kerékvágások s mélyedések lesznek kiegyenlítendők. A 3-ik következő évben semmi átalá­sos kavi­csolás sem leend szükséges, minthogy az első évi kavicsolás, nagyon valószínűleg, még csak a 2-ik évi ellenkező oldali kavicsolás után fog használat alá jönni s lejáratni, s ennélfogva ezen 3-ik évben egyéb nem reend szükséges, mint a támadott kerékvágásokat s mélyedéseket ki­egyengetni, melyekhez legfelebb annyi kavicsot kell beszerezni, mennyi a múlt évből fennhagyott kavicskészleten kívül netalán még szükségeltet­nék. Ezen eljárás mellett már azon előnyös ered­mény lesz elérve, miszerint az útnak egyik olda­lán friss kavicsolás nem lévén, a közlekedés könnyebbé tétetik , minden harmadik évben pe­dig nagy mennyiségű kavicsot lehetene megta­karítani. Általában véve azonban megjegyeztetik hogy ezen eljárás mellett az a, b, c, d stb. oldalrésze­ken általános kavicsolást csak akkor kell tenni ha az mulhatlanul szükséges volna, különben pedig ezen mód mellett is csak ottan kell kavi­csolni hol az kikerülhetetlenül megkívántat!^ 6. §. A 12. §. alatt előadott kavics-beágya­zást azonban mindenekelőtt meg kell előznie az út tisztán tartásának. Már az év egész folytán keresztül is szorgal­masan kell az útról a felesleges port, sarat le­vonni,­­ azonban nagy vigyázattal, nehogy az út kavics teste ez­által sérülést vagy szükségte­len koptatást szenvedjen; különösen azonban a kavics beágyazása előtt közvetlenül a felesleges sár lehúzására gonddal kell lenni, nehogy a ka­vics sárba fészkeltessék, s ez­által annak szilár­dabb összeköttetése megakadályoztassék. Az út felső símnén továbbá, a beágyazott ka­vics összeköttetése után, rendesen mindig azo­kott több kevesebb egyes darab kavics fenn­maradni, mely ha ott marad, a kocsivali járást kellemetlenné teszi, uj gödrök képzésére első­ okot szolgáltat, és végre haszontalan porrá zúza­tik össze. Az ilyen kövecs­darabokat tehát az útkaparó­nak szorgalmasan össze kell szedni, csomókb­a gyűjteni, és a támadott mélyedések betöltésére fordítani.

Next