Pesti Napló, 1867. szeptember (18. évfolyam, 5209–5233. szám)
1867-09-21 / 5226. szám
8 percentet állítanak fel, holott a kölösügyi törvény szerint határozott összeget kellene megállapítani. Ez eltérés nyilván azon reményen alapul, hogy az átvállalandó 30 százalék az unifikatió után nem fog annyit tenni, mint amennyit most tesz. Ha most nem percentről hanem állandó 33 millióról volna szó, az unificatió után alkalmasint kiderülne, hogy ez a 33 millió, melyet — mihelyt elfogadtuk — már nem lehetne lejebb szállítani, az unificalt adóssághoz képest 30 százaléknál többet tenne. Az unificatió ily esetben egyedül a Lajthán túli résznek fogna hasznára válni, melynek terhe csökkenne, de nem nekünk, akiknek járuléka változatlan maradna. A törvény betűjét teljesíteni kellene tehát az unificació után, azaz szilárd összeget megállapítni, mely többé nem változik, de az annal határozott és változhatlan összeget megalapítani summum jus volna ugyan, de ránk nézve egyszersmind summa injuria. Ha tehát a bécsi lapok kiszámítják, hogy ezentúl mindössze 56 milliót fogunk fizetni, azaz 2,3 millióval többet, mint eddigelé, ezzel csak a fizetési kötelezettség maximuma van megjelölve, míg a valószínűség a mellett szól, hogy a tettleges fizetés a maximumnál kevesebbet, tehát alkalmasint csak annyit fog tenni, mint amennyit eddig is kelle áldoznunk a közös költségre. A különbség csak az, hogy e pénzzel eddig a porkolábot fizettük, aki szabadságunkat elfojta, s m még a panasz egyetlen szavát sem engedte meg nekünk, míg most a magunk választotta sáfát kezébe adjuk, ki érdekeink felett őrködik, és ha kérdőre vonjuk, minden perezben felelni keles. Eszük ágában sincs, a financial kérdés ilyetén megoldatása felett hymnusokat hangoztatni, a pénzügyi helyzet bizony nem nagyon kecsegtető, de ha a szőnyegen forgó javaslat nem fogadtatnék el, a baj csak növekednék. A két pénz- egyér terve nem vezet egyenesen a czél, a mindenünnen óhajtott javulás felé, de e javulásra vezető útnak legalább kezdetét képezi, és homne initium durum ! Bécsi dolgok Ausztriára nézve Beust báró gondviselésszerű ember. Ő oly szerepre van hivatva, melyet, ha sikeresen tölt be, oly örök életet biztosít magának két nemzet történelmében, mindért uralkodók méltán irigyelhetik. Mi gyakrabban szóltunk már róla, mindig a tartozó elismeréssel ; mert ő az, aki a fejedelem és népe közt meglazult birodalom újból való megszilárdításakor az összekötő, a közvetítő kapocs volt; ő az, kinek a jelenlegi regenerálónál is munkában a legnagyobb és legnehezebb feladat jutott. Hosszas volna itt felsorolnunk mindazon, nemcsak tapintatos, de politikai mély bölcseséget, előrelátást és biztos számítást eláruló mometumokat ausztriai szolgálatba lépte óta máig, melyek egyik legjelentékenyebbét a kanceellárság igen tapintatos eszméje, képezi, mi látjuk működését, halljuk szavait, s mi ezekből fogjuk őt megismerni akarni: a későbbi kor gyermekeinek történetírók, jellemfestők fognak Beustról beszélni. Íme, egy újabb beszéde, melyet táviratunk kivonatilag közölt, s melyet Reichenbergben tartott. Olvasóink bizonyára szívesen veszik ezt egész terjedelmében. A birodalmi kanczellár szavai ezek: „Igen tisztelt uraim ! Nem először vagyok ma hivatva, ünnepi napon szót emelni, s ha ily pillanat valaha örvendetes és emelő érzelmekkel tölté el keblemet, úgy ma történik az, midőn a bizalom és jó hajlam legmegtisztelőbb, legkelemesebb jeleiben részesültem. Azonban, uraim,engedjék nyíltan bevallanom, hogy elsősorban mélyen fájó komoly hangulatú érzet az, mely szivemet betölti. Csak arasznyi köz választ el itt mindig szeretett hazám földétől, melyben egész életemet töltöttem, melynek legjobb férfi éveimet szentelem, s melyben annyi jó, de annyi rész nap ment el fölöttem. Igenis, uraim, tán kevesen azok közül, kik kormányozni hivatvák, tapasztalták magukon annyira a sors viszontagságait, a nyilvános rokonszenv és ellenszenv változásait, mint én. Hogy ujjongott felém a nép, midőn 3 évvel ezelőtt ama londoni conferentiáról visszatértem, hogy ujjongott felém a német határsereg, midőn két éve körültem csoportosult, s alig múlt el egy év, midőn száműzött voltam, védtelenül kitéve ellenségeim támadásainak, már alig néhány barát által ismerve és védve. Uraim, ne magyarázzák félre, hogy ez emlékeknek az Önök körében adok szavakat; nem teszem azt czél nélkül. Ama tapasztalás sem lelki nyugalmamat meg nem rendíthette, sem keserűséget nem engedett bennem lábra kapni, mert én — őszintén mondva — azon öntudatot hordom magamban, hogy az igazat és jót őszintén akartam és az után is törekedtem, s mert régóta szokásom az ellenségről is igazságosan és méltányosan gondolkodni. Azért nem vesztettem el sem hitemet az emberekben, sem bizalmamat önmagam iránt (élénk helyeslés),s mind e kettőben nem csalatkoztam. Egy magas uralkodó megtisztelő meghívása a cselekvés messze terét nyitá meg nekem s ha e mellett a közbizalom sok jeleit tartom hálás emlékezetben, úgy ez mindenekelőtt ezen városról áll honnan fontos elhatározó perekben L elenletés bátorító tanúságát vettem. De régi hazámban is, melyre nézve nem járok már az élők között tudom, hogy úgy emlékeznek rám, mint egy elhunytra kinek hajianmegemlékezőt szentelni. J A risszatedek szíves kintéshz reám nézve oly gondolat csatlakozik, melyet Önök előtt kifejezni indítva érzem magam. Mai hivatásomban is sokéi-e nő, sőt ellenség is áll velm szemközt; de sem számuk, sem buzgalmuk nem,fog megrémíteni. (Hosszas tetszés.'' Állhatatosan és kitartóan fogom magas fejedelmünk akarata szerint, a meddig bizalmát megtartom, a megkezdett utat folytatni; de nem teszem ezt azzal a szándékkal, hogy ellenségeimet leverjem, megszégyenítsem, hanem teszem azzal a bizalommal, hogy jönnie kell annak a napnak, midőn a viszszanyert alkotmány alapján mindnyájan kezet fogunk a kibékülésre és a közös haza szolgálatára. (Tetszés.) Azért azoknak, kik részemen állnak, ezt a jelszót mondom: Higgadtság, mérséklet, az ellenfél iránt tisztelet, érzelmeinek kímélet. Uraim! Hozzájuk tett utam oly virágokon vezetett át, melyek szemlélésekor szivem megnehezedett; az ég dús áldása épen most tette ismét virágzókká e mezőket, de mily kevés idő múlt el, hogy a legnemesebb vért itták, hogy testvérbarcz színhelye voltak ; e gondolatnál elfeledhetem-e, hogy engem okoztak e szerencsétlen háború előidézésében ? Nem ! Akármiben és akármennyire hibáztam legyen, a súlyos szemrehányást nem érdemlettem, és hatoljanak bár egykor a történetírók Bécs és Drezda levéltárainak legtitkosabb zugaiba, egy szót sem fognak találni ez állítás bebizonyítására (helyeslés) pedig mit nem meséltek titkos szerződésekről és egyezségekről, melyekre soha senki sem gondolt. Uraim, én meleg német szivet hoztam Ausztriába (tetszés); küzdöttem a mellett, hogy a német elem Ausztriában helyét megtartsa; úgy teszek azonban és tovább is úgy teendek, mint császárom hű szolgája, akarom, hogy a német elem, mely elválaszthatlan a magas dynastiától, elválaszthatlan Ausztria történetének legszebb lapjaitól, elválaszthatlan művelődési jövőjének legdicsőbb reményeitől — tiszteletben tartassák. (Tetszés.) Ha azonban valaki azt hinné, hogy azért jöttem Ausztriába, hogy az ausztriai németeknek kalauzul szolgáljak arra, miként legyenek hűtlenek Ausztriához, az tévedne, és úgy, mint én, gondolkodik Ausztria német népességének legnagyobb része. Ki fajtestvére iránt meleg szívvel van, de honához hű marad, azt tisztelik , felkeresik : a „fájdalomgyermekeket“ azonban, kik saját tűzhelyüket megtagadják, szánják és felhasználják. (Úgy van ! Igazi) líraim, ne engedjünk kételyeket támadni ott, hol a kétkedés nincs megengedve. Azáltal, hogy mi, németek, példát mutatunk, példát az Ausztriában és jövőjében való hitre, legszilárdabbul fogjuk a többi nemzetiségeket Ausztriához kapcsolni. Vajha hallanák és értenék meg azonban ezen szavakat azokban a körökben is, hol tanúi vagyunk azon sajátságos látványnak, hogy épen azok, kik legtöbbet beszélnek az őshazáról, a történeti hagyományokról és a régi hitről, s kik mindezt fenyegetve látják, a hazába idegen hazát, divatos eszmét és uj tant igyekeznek bevinni. (Nagyon igaz!) Se nem értük meg azt, hogy e gyönyörű ország fővárosában, mely joggal büszke arra, hogy az uralkodóház iránti hűséget mindig megőrizte — egy idegen néphymnus felé ujjongnak! (Nagyon igazi) Oh, vajha meggondolnák, mit Cselekesznek ! Hogy vonuljon be az a király, kit a magasan tisztelt koronával akarnak díszíteni, oly város falai közé, hol egy idegen uralkodónak szóló hymnus hangjai még viszhangzanak ? (Viharos tetszés.) És ők, a buzgólkodók, nem maguk akarják-e, hogy békében és egyetértésben éljünk azon nagy birodalmat lakó fajokkal, mely felé ők tekinteteiket irányozzák ? De honnan jöjjön béke és egyetértés, ha az, mi ott egyetértést és tiszteletet jelent, itt a viszály és törvénytelenség dicsőítésére használtatik fel ? Nem sejtik, hogy többet játszanak el, mint amit nyernek? De vigasz nekünk az, hogy ezek csak egyes és elmúló tünemények; meglephet bennünket, de idegenekké nem teendik nekem az osztrák testvéreket. (Elénk tetszés.) Most is, ezentúl is feléjük nyújtjuk kezünket; senki sem gondol jogos igények megrövidítésére; szabad mozgás van nekik engedve és biztosítva, mihelyest kezet nyújtanak azon épülethez való közreműkdésre, melyet felállítunk alkotmányos, szabadelvű alapon (élénk tetszés) ; ezen építésen pedig, melynek bevégzése mellett a birodalom belső erösbülése és külfelé szabad hatalmi állása kezeskedik, ezen építésen — legyenek az iránt nyugodtak — szorgalommal dolgozunk tovább. (Viharos tetszés.) De gondolják meg Önök azt is, hogy az annál biztosabban födél alá helyeztetik, ha jól megfontolva intéztetik, és nem siettetik el akkép nyakrafőre, hogy az holnap leomlik, ami ma tétetett fel. (Tetszés.) S hogy ez sikerüljön, hogy végre egyesüljünk és összekapcsolódjunk, ahelyett, hogy eltaszitnák egymást és különválnánk, erre nézve mindenekelőtt szükséges, hogy szűnjünk meg kételkedni és kétségbeesni. Azon pessimismus, melyet itt találtam, midőn ide éttem, hála Istennek, már csökkent, jobbá lett a helyzet, és még jobbá leend. S miért van ezen csüggetegség és ezen aggódó tekintet a jövőre ? Legyünk mindenekelőtt igazságosak és hálásak annak irányában, kinek kezébe téve a Gondviselés ezen régi tisztes birodalom királypalotáját. Ne feledjük és ne ismerjük félre, minő lelki erő kivántatott ahhoz, hogy ama megpróbáltatások után, melyek őt egymásután sujták, ne csüggedjen el, s hogy egyenlő hivatáshozi hűséggel teljesítse fenséges kötelességeit! S várjon azóta hasztalanul telt-e el az idő ? Nincs-e a tér egyengetve az alkotmányos élet s a szabadsági kifejlődés előtt? Nemde a szenvedett vereségek daczára tisztelettel és rokonszenvvel viseltetik a külföld Ausztria iránt ? Nemde nyomatékkal bsr szava, ha azt a béke mérlegébe veti ? Tagadhatjuk-e, hogy a kereskedés és ipar nemremélt lendületet vettek, s hogy van munka mindenki számára, ki dolgozni akar? S tekintsünk most Ausztria népeire, hol találunk példát arra, hogy egy nép, két, egymásra gyorsan következett szerencsétlen háború után oly odaadással, oly kitartással, oly áldozatkészséggel vállalá el és viselé a háború terheit, s a békének még súlyosb terheit, mely újra összeszedi magát, s kész új utakra lépni, hogy menekülésre találjon? Mire lenne képes még akkor, ha a szerencsétlenség megszűnik, s miért ne szűnnék az meg ? Azt mondják, hogy hibák követtettek el; igen, valóban hibák követtettek el; a hibák mindig együtt jönnek a szerencsétlenséggel, szintúgy mint az erény és bölcseség a szerencsével tűnnek elő , de a szerencsétlenség az emberek nélkül is előjön , szintúgy mint a szerencse, s ha az előjön, meg fogjuk látni, úgy mi az ausztriai nép , s ezen népet mindenekelőtt a béke áldásaiban részesítjük. "SJ '87 jóléte növekedjék; csupán egy mint,nyomorból megoltalmazott népnél gyarapodik és ver gyökeret a szabadság. Ez régi ita, és miért ne haladnánk bátran ezen utón ? Itt nem szükség aggódva birálni, hogy mi áll a kólái mögött, midőn az lerontanék, minden kő, minden szikladarab alatt, mit eltávolítunk, bizomosan jó földet találunk, melybe csak vetnünk kell, hogy érett gyümölcsöt láthassunk teremni. És hog találhatnék ezen nézetek számára biztost viszhangot, mint itt, ezen városban, melynek értelmes ipara dolgozik, teremt és előmozdít, míg mások álmodnak, gyaláznak és kétségbeesnek. Dicsértessék a munka szelleme, dicsértessék a teremtés szelleme, dicsértessék ama város, hol ezen szellem uralkodik. Reichenberg éljen!“ (Zajos tartós ''ijenzés.) Hatósági élet. Mokrin, sept. 14. (§) A községi elöljárók és kerületi képviselők választása a n. kikindai kerületben immár befejeztetett. Maga a kerületi tanács tagjainak választása is folyamatba tétetett. A kerületi főbíró megválasztására folyó hó 9-dik, 10-dik és 11 dik napjai tűzettek ki. Ezen választás, úgy a kerületi képviselők és valamennyi községi válaszások a legszebb rendben, s a közönség tökéletes megelégedésére mentek véghez. Ismét meggyőződött az összes kerületi közönség, hogy a lefolyt választások csakis azért történtek az egész megyében oly ritka és példás rendben, mert erélyes kir. biztosunk, Trifunácz Pál úr ritka tapintattal, páratlan és igazságos eljárást követő, intézkedései által bármi rendetlenséget, vagy érdekeértést lehetlenné tett. Közbeesvén országos vásárunk, a többi tanács tagjainak választására folyó hó 18., 19., 20. és 21-ik napjai tűzettek ki, minek befejezte után a szavazatok össze fognak számíttatni, s az uj kerületi tanács hivatalába be fog igtattatni, mely pillanatra az összes kerületi lakosság nagy érdekeltséggel vár. Tisztújításunk tehát be lesz fejezve, mint reméljük, közmegelégedésünkre, kivéve egyes személyeket, kik a lakosság bizalmát nem bírva, hivatalukból ki fognak esni, s bár igazságos, de általuk igazságtalannak tartott bukásukat másnak fogják akarni felróni, így nagy megdöbbenéssel olvasta az összes választóközönség Stróbl Ferencz provisorius elnöknek nagy hangú felhívását, mely szeretve tisztelt kir. biztosunkhoz intézve, a „Pest Naló“ nyílt terében a napokban megjelent. Ezen egyén néhány társával, kik benne támaszukat vesztették, különféle ürügyek alatt alaptalan panaszokkal készül a kormány elé lépni, pedig csak azt panaszolhatják, hogy az itteni összes lakosság bizalmát méltán eljátszották. De reméljük, hogy a magyar kormány, bízva derék képviselőjében, kir. biztosunkban, ki kerületünkben szeretve tiszteltetik, s kinek tiszta és minden tekintetben törvényei eljárása előtt a választóközönség tisztelettel meghajol, az ily fondorkodók cselszövényeit vissza fogja utasítani. A tisztujitás eredményét közölni fogom. Hivatalom (A „B. P. K *-181.) A magyar királyi közlekedési minisztérium a megyei és városi hatóságokhoz a következő utasításokat intézte :„ A királyi országutak fenntartása körüli eljárás szabályozása. 1. §. Az utak folytonosan ki vannak téve különféle rongálásoknak, melyek részint használatuk, részint az idők változásai, sőt a növényzet káros behatása által idéztetnek elő. 2. §. Ezen kártékony befolyás által okozott folytonos rongálása az utaknak azok szünetlen ápolását igényli. Ezen ápolás : 1) a kőpálya jó karban tartása ; I 2) az útpadkák, nyári utak, oldalárkok és rézsűk; továbbá 3) a műtárgyak, u. m. hidak, átereszek, támfalak, kerékvetők, karfák stb. fentartására; végül 4) az utak melletti élőfák és fasorok ápolására vonatkozik. I. A kőpálya jó karban tartása. 3. §. A kőpálya jó karban tartása mulhatlanul megkívánja hogy fölzetének koptatása mennél keményebb kőanyaggal kipótoltassék, s igy az útnak eredeti domborúsága fentartassék. — Ennélfogva az utiszemélyzetnek első feladata, hogy az illető út vidékét kutassa fel, és az utápolásra legalkalmasbb s legkeményebb fedanyag beszerezhetését biztosítsa. 4. §. Az átápolásra lehet jó minőségű gödör vagy folyamkavicsot is ugyan, de mindenesetre legczélszerűbb, tördelt kemény kőkavicsot használni. — A gödör- vagy folyamkavicsot tehát csak ottan kell alkalmazni, hol kemény követ találni nem lehet, vagy hol a gödör- vagy folyamkavicstelepek közel fekvése, nagy mennyisége s olcsó kiaknázhatása által, kőkavics beszerzéséhez képest, tetemes gazdálkodást lehetne elérni. 5. §. A kőkavicshoz mindenkor a legkeményebb vagy pedig oly kőzetet kell használni, mely elegendő közképességgel bir és mennél kevesebb sarat vagy port képez az után ; minőségére nézve legjobb a hazáit, aztán a különféle fajtájú kemény mészkőnemek, homokkövet soha, vagy csak végső szükség esetében kell használni, minthogy ezek magukban jól össze nem kötődnek, könnyen futóhomokká morzsolhatók, s a belőlök származott por az út mellett fekvő termőföldeknek ártalmas, a midőn a fentebb emlitett, s különösen a mészkövek pora még inkább javításukra szolgál. Ugyanez áll a gödör- vagy folyamkavicsra nézve is. 6. §. Az útápolásra évenként szükséglendő fedanyag mennyiségének meghatározása a használandó anyag minőségétől, az illető útszakasz helyzetétől, s a rajta gyakorlatban levő közlekedés élénkségétől függ, ide nem számítván az elemi rendkívüli befolyások által okozott károkat, melyek ugyanazért minthogy csak rendkívülileg állanak elő, rendkívüli helyreállítást igényelnek. A jobb minőségű gödör, folyam-nyagy Mkavicból kevesebb mennyiség kell, a kevésbé járó kevesebb fedanyagot igényel, úgyszintén az emelkedettebb és sík fekvésű, és ennélfogva esettel nem bíró útra is kevesebb fedanyag ki r.Az eddigi tapasztalás szerint átalában véve legkedvezőbb körülmények között lévő, s kevés élénkségű közlekedés által használt uton is mértföldre vagyis 500 folyó élre, a használandó kő minőségéhez képest évenként 60 50, egyenként 54 köblábat tartalmazó halom, rendes és rendkívüli elemi befolyások által meg nem zavart években elegendő. . . Nagyobb élénkségük kedvezőtlenebb helyzettel s körülményekkel bizó úthoz azonban, az út rongálására befolyással lévő tényezők arányához képest, természetesen nagyobb mennyiségű fedanyag szükségeltetik. . . Legtöbb fedanyag kívántatik a helységeken keresztül átkelő útszakaszokon, különösen azokon, melyek népesebb s nagyobb iparral vagy kereskedéssel bíró helységeken vonulnak át, úgy hogy az ilyen átkelési útszakaszok némelyikére nézve kívánatos volna, hahogy azok kőburkolattal lennének ellátva, mely mellett az évenkénti fentartási kiadás kevesebbednél, 8 az utat tisztábban lehetne tartani. . . . 7. §. Azt ugyan pontosan megállapítani előlegesen nem lehet, hogy az uta az év folytán mennyi fedanyag leend szükséges, mert mzen azt tulajdonképen csak a valódilag előállott szükséghez képest lehetne meghatározni; mindazonáltal, részint azért, hogy a kavics termelés és szállítás könnyebben és kevesebb kiadás mellett történhessék, részint, hogy az it a kellő fedanyaggal idejekorán elláttassék, részint pedig azért, mert a fedanyag engedményezésének s biztosításának előleges tárgyalásához is többkevesebb idő kívántatik , muldatlanul szükséges, hogy az eddigi tapasztalás alapján valamely évre szükséglendő fedanyag mennyiség már az azt megelőző évben meghatároztassék, engedményeztessék, és termeléses kiszállítása biztosíttassák. Csak egyedül ezen esetben lehet várni és követelni, hogy a fedanyag-termelés és kiszállítás a lehető legjutányosabb ára mellett történhessék, az itt pedig fedanyaggal idejekorán elláttathassék. 8. §. Az útápolással megbízott közegeknek tehát már a megelőző évben idejekorán gondoskodni kell a jövő évre szükséglendő fedanyagmennyiségről, nevezetesen alkalmas kavicstelepeket vagy kőbányákat kell keresni, és azokat az építő alap részére, ha máskép kedvezőbb feltételek mellett nem lehetne, törvényes kisajátítás útján megszerezni; továbbá kötelesek a szük- séglendő fedanyag mennyiségéről kimutatást és szabályszerű költségvetést készíteni. Az egységi árak megállapítására szükséges árelemzésben a gödör- vagy folyamkavicsnál a termelés, rostálás, kiszállítás, úgyszintén a kökavicsnál, a termelés, aprózás, kiszállítás és mindegyiknek az it illető részein 54 köblábas lakásokban leendő felhalmozása külön pontokban legyen kiszámítva hogy a különnemű munkák árai egymástól elkülönítve is kimutathatók, s szükség esetében külön-külön is tárgyalhatók legyenek. Az ilyen különnemű munkák árainak összege fogja aztán a gödör vagy folyam- vagy kökaincs 54 köb, lábas rakásának egységi árát kifejezni. 9. §. A különféle munkák kiszámítása, mindenkor az illető közigazgatási hatóság által hitelesített árjegyzék alapján történjék. 10. §. Minthogy pedig a fedanyag beszerzése az eddigi rendszer szerint, vagy vállalkozás útán vagy közmunka által történik, ugyanazért az illető átápolási közegeknek — a fedanyagnak az új részéreire leendő beosztásánál, s illetőleg az erről előlegesen készítendő elosztási kimutatásnál szigorúan kell ügyelni arra, hogy a közmunkaerő a vállalkozóval egy és ugyanazon termelési helyre ne jöjjön ; továbbá, hogy egy és ugyanazon útrészre közmunka és vállalkozó vegyesen fedanyagot ne szállítson, minthogy különben az eddigi tapasztalás tanúsága szerint, számtalan akadályok, zavarok, s visszaélések állanak elő. Legcélszerűbb, ha hogy egyes mértföldön csak egyfajta szállítás, nevezetesen vagy egyedül közmunka, vagy egyedül vállalkozási szállítás teljesítetik. Továbbá, miután az eddig divatozott azon eljárásból, mely szerint a fentebbi különnemű munkákból, mint milyenek a termelés, rostálás, aprózás, kiszállítás és felhalmozás, némelyeket a közerő, másokat ismét a vállalkozó teljesített, sokféle kellemetlenség, a vállalkozó jogos illetményének kiszolgáltatását akadályozó s az átápolásra is káros befolyással bíró hátrányok keletkeztek, ugyanazért a szükséglendő fedanyag beszerzésének a közmunkaerő és a vállalkozás közti előleges elosztásánál s kiszámításánál arra is szigorúan ügyelni kell, hogy jövendőre a fentebb említett összevegyülés a munka teljesítésénél ne történjék, hanem mind a közerő, mind pedig a vállalkozás a reá eső anyagkiállítási munkákat maga teljesítse. 11. §. Midőn már az illető évre szükséglendő fedanyag mennyiség megállapítva , engedményezve, s annak beszerzése közmunka kötelezettség, vagy vállalkozás útján biztosítva, s ezen biztosítás szintén jóváhagyva van, kötelessége az átápolással megbízottaknak, szigorúan felügyelni arra, hogy a fedanyag termelés és kiszállítás azonnal megindittassék, s a meghatározott kötelezettség, vagy vállalkozási szervödvény szerint teljesítessék, — a gödör- vagy folyamkavics kellően és tisztán rostálva, a kőkavics pedig jól aprózva legyen. — A kőkavicsot, kivéve a puhább nemű követ, mely valamire nagyobb darabokra is aprózható, egy köbhüvelyknyinél nagyobbra és egy nagyobb mogyorónál kisebbre tördelni nem szabad. — Ilyen nagyságúnak kell lenni a gödör- vagy folyamkavicsnak is.köti k!száritásnál ügyelni kell, hogy az a megkav?ikliftekre töirtontek ~ A kavicsot a kijelölendő helyeken rendszeres 54 köblábat “‘“k“ “k*“kn7^Dtí°íu ped'6 a gödör- vagy folyamkavics, hat „.a a^aD’ me*yben a kőkavicsot rakni letmbölségénél fogva fel nem halmozhatóthE,Da-Zért,a kökav‘C8ot oly alakban kell Bálra 15°'ZUi’ meg.Dek szélessége 4', alsó hosszasza 11' ' n magassága 2' ^ felső ormának hoszvncsból kSíff® a?6“..? Gödör‘ Vftgy folyamkasége 640 k 6"‘ m»í ratával,80 ho88za 18V szélesi#i.t Jer“8* *'6" * mindenkor^11 ki8zfllltandó kavicsot az útnak bán Lrak aZ°n 8,Zélére kell az előadott Riókban lerakni, melyen a múlt évben kavics alaknem volt, s annálfogva a következő szállítási évre nézve üresen maradt. Ezen intézkedés által az út szélei a kavica lerakásra évenként felváltva fognak használtatni, s a múlt évből netalán fennmaradt kavicskészletnek az uj szállitmánynyak való összevegyülése ki lesz kerülve. Az ilyen fenmaradt kavicskészletekre egyébiránt az útápolási személyzetnek szigorú ellenőrködéssel kell lenni, nehogy azok részakaratból az uj szállítmány pótlására használtassanak föl. 12. §. Midőn már a kavics kiszállítva s akadálytalanul átvéve van, következik annak felhasználása, mely az átápolás legfontosabb , legnagyobb gondot igénylő részét teszi. Általában véve szigorú gondot kell fordítani arra, hogy a kavicsolás a legnagyobb gazdálkodással, azaz csak azon helyeken történjék, hol az múlhatlanul szükséges ; nemcsak azért, mert észszerűen teljesített kavicsolás mellett az építő alapnak tetemes kiadását lehet megkímélni, mit pedig szem elől téveszteni soha nem szabad, hanem azért is, mert a felesleges kavicsolás az utat jobbá nem teszi, ellenben a közlekedést hoszszabb időre nehezíti. — Továbbá a kavics beágyazásának mindenkor az esős őszi időben, vagy ha ez meg nem történhetett, akkor a tavaszi esős évszakban, a téli fagy olvadása után azonnal kell történnie. — Hahogy a nyári évszakban is szükségeltetnék kavicsolás, mely mindenesetre csak kis terjedelmű lehet s legfeljebb a kerékvágások, vagy rendkivülileg származott gödrök betöltésére vonatkozhatik, a kavicsolást az ily esetben is — lehetőleg esős időben kell teljesíteni. A kavicsolásnál arra kell ügyelni, hogy szükségtelen pazarlás ne tétessék. — Általában véve csak a kerékvágások, mélyedések betömésére kell szorítkozni, s az utat kőalapzata feletti szélességében egészen csak oly helyeken kell bekavicsolni, hol az jelentékeny s nevezetesen előbbi, szükségelt domborúságából 2—3 hüvelyk nyíre már le van kopva, mely utóbbi eset rendszeresen s gondosan vitt ápolásnál ritkábban merül fel. Minthogy pedig az uj kavicsolás csak lassanként kötődik össze szilárd testté, s ennélfogva rajta csakhamar kerékvágások készülnek, kötelessége az útápolási szeryzetnek, az ilyen kerékvágásokat s ál alába , mnyen mélyedést azonnal kiegyengetni. Arra is ügyelni kell azonban, hogy az egymás mellett képződöt két kerékvágás nem egyszerre, hanem az egész útszakasz hosszában előbb az egyik, azután a másik egyengettessék ki, mely esetben az utazóra érve, ki megszokta az egy kéregvágást követni, a fuvarozás jelentékenyebb terhei nem leend. Figyelemmel kell továbbá arra is lenni, hogy a kiszállított kavics mennyiség egyszerre mind fel ne használtassák, hanem abból helyenkint egynéhány rakás készletben maradjon, hogy ezen készletből az után támadt nagyobb mélyedéseket s romlásokat a következő újabb kavics-szállitás idejéig is ki lehessen javítani. Ha azon eset következik be, hogy egy hoszszabb útszakasz vagy az egész vonal egyenlően kikopott, s általános kavics beágyazást kiván , czélszerű leend a következő eljárást követni, u. m.: Osztassék fel az útvonal a beágyazás tekintetéből bizonyos hosszabb egyenlő alszakokra, például 500 vagy 250 ölnyi hosszuakra. Az első évben aztán kezdessék meg a kavicsolás az első ilyen alosztályon, úgy hogy az itt kövezett fölzete az alosztály egész hosszában csak fele részben, például a jobb oldalon, borittassék be kavicscsal, — az ezután következő alosztálynak ismét a túlsó, vagyis baloldalon eső fele része, és tovább a következő alosztályon ismét az ellenkező, vagyis jobboldali fél rész kavicsoltassék, és ez ily módon folytattassék az ész vonalon. Ezen eljárás mellett tehát az alosztályok egyik oldala, egymással átellenesen felváltva kavicsolatlanul s a másik megkavicsolva leend, s a kavicsolatlan részeken legfeljebb is a támadandó gödröket s kerékvágásokat keslend a fenmaradandó kavicskészletből kijavítani. A következő 2-ik évben már ugyanezen eljárást kell követni az alosztályok azon oldalain, melyek a múlt évben kavicsolást nem nyertek, s ugyanazért most már a múlt évben bekavicsolt részekre semmi kavics sem jövend, s rajtuk legfeljebb a kerékvágások s mélyedések lesznek kiegyenlítendők. A 3-ik következő évben semmi átalásos kavicsolás sem leend szükséges, minthogy az első évi kavicsolás, nagyon valószínűleg, még csak a 2-ik évi ellenkező oldali kavicsolás után fog használat alá jönni s lejáratni, s ennélfogva ezen 3-ik évben egyéb nem reend szükséges, mint a támadott kerékvágásokat s mélyedéseket kiegyengetni, melyekhez legfelebb annyi kavicsot kell beszerezni, mennyi a múlt évből fennhagyott kavicskészleten kívül netalán még szükségeltetnék. Ezen eljárás mellett már azon előnyös eredmény lesz elérve, miszerint az útnak egyik oldalán friss kavicsolás nem lévén, a közlekedés könnyebbé tétetik , minden harmadik évben pedig nagy mennyiségű kavicsot lehetene megtakarítani. Általában véve azonban megjegyeztetik hogy ezen eljárás mellett az a, b, c, d stb. oldalrészeken általános kavicsolást csak akkor kell tenni ha az mulhatlanul szükséges volna, különben pedig ezen mód mellett is csak ottan kell kavicsolni hol az kikerülhetetlenül megkívántat!^ 6. §. A 12. §. alatt előadott kavics-beágyazást azonban mindenekelőtt meg kell előznie az út tisztán tartásának. Már az év egész folytán keresztül is szorgalmasan kell az útról a felesleges port, sarat levonni, azonban nagy vigyázattal, nehogy az út kavics teste ezáltal sérülést vagy szükségtelen koptatást szenvedjen; különösen azonban a kavics beágyazása előtt közvetlenül a felesleges sár lehúzására gonddal kell lenni, nehogy a kavics sárba fészkeltessék, s ezáltal annak szilárdabb összeköttetése megakadályoztassék. Az út felső símnén továbbá, a beágyazott kavics összeköttetése után, rendesen mindig azokott több kevesebb egyes darab kavics fennmaradni, mely ha ott marad, a kocsivali járást kellemetlenné teszi, uj gödrök képzésére első okot szolgáltat, és végre haszontalan porrá zúzatik össze. Az ilyen kövecsdarabokat tehát az útkaparónak szorgalmasan össze kell szedni, csomókba gyűjteni, és a támadott mélyedések betöltésére fordítani.