Pesti Napló, 1867. szeptember (18. évfolyam, 5209–5233. szám)
1867-09-15 / 5221. szám
/ sept. 14. 180?. Bécs, sept. 13. A Régi tapasztalás az, hogy a financial körök gyorsan „escomptirozzák“ a jövendő eseményeket, mihelyt azoknak bekövetkezéséről biztosak, aztán pedig tovább sietnek ismét, úgy hogy a nagy közönség mindig egy pár ló hosszával hátra van mögöttük. Tudva van, hogy a két pénzügyér közt tegnap az egyetértés helyreállott; tudva van, hogy a magyar miniszterek megérkeztek , két kollegájuk munkálatával megismerkedendők; tudva van, hogy holnap a magyar deputatió ülést tart, melyben Lónyay úr a mindkét részről elfogadott javaslatokat fogja előterjeszteni — és több már nem kell! — Már most teljesen biztosítottnak tartják a pénzügyi kiegyenlítés létrejöttét ; a deficit fedezésére nézve a delegációktól várnak kielégítő intézkedéseket, s most azonnal tova rohannak oly pont felé, melyre már régen irányul a financial körök figyelme, s mely nagy fontossággal bír, ha a birodalom pénzügyeinek tartós rendezéséről van szó. Ez az államadósság conversiója, vagy, ha tetszik, unifícatiója. Tetszik tudni, hogy az osztrák államadósság nemcsak rettenetesen nagy, hanem egyszersmind rettenetesen confusus, van 2 ’/a , 3, 4 stb. százalékos kötelezvény, egyik sorsolással,a másik határozott visszafizetéssel, egyik ezüst, a másik papír-kamatozással, úgy hogy ember legyen ám, aki habár csak a legnevezetesebb cathegoriákat emlékezetben tartani képes. (Mellesleg mondva ez is egyik oka annak, hogy az államadósság tőkéjének kettéosztása ez idő szerint merőben lehetetlen volna.) Általános tehát azon vélemény, hogy mihelyt a deputátiók értekezletét a kivánt siker koronázta, mihelyt meg van állapítva, a fennálló tehernek mikénti szétosztatása, mélhatlanul szükséges leend valamit tenni, hogy ama confusió véget érjen, s hogy az eddigi chaos helyébe bizonyos egyformaság lépjen. A haute finánce köreiben azonban úgy hiszik, hogy ezen unificatió több is lehetne, mint egyedül formabeli változtatás, t. i. hogy az tetemes anyagi előnynyel is járhatna az államra nézve. A dolgot körülbelől így adják elő: kimondatnék, hogy ezentúl csak 6% -os ezüst kamatú osztrák államkötvény fog létezni, s hogy lehető legrövidebb idő múlva a létező kötvények vissza fognak huzatni. A birodalmi pénzügyér aztán pl. 10 milliót utalványozna állampapírok megvásárlására. A mostani alacsony ár mellett ezen 10 millióért tán 16—17 millió névértékű papírt lehetne vásárolni, s helyettök az új 6°/0-es papírból 16—17 milliót kiadni, melyről szakértők azt hiszik, hogy az alpári fog elkelni. E hitet azzal igazolják, hogy mihelyt a financiák ily alapos rendezése megindul, a világ bizalommal leend ismét Ausztria pénzügye iránt, a mellett pedig oly papír, mely 6 percentet hajt valódi ezüstben, győzelmesen versenyezhet bármely más értékpapírral. Ha tehát ezen új papírért csakugyan 16—17 millió kapható, még a hatodik percent költségének leszámítása után is vagy 6 millió nyeresége maradna az államnak. Ezen 16 millióval folytatná már most az előbb csak 10 millióval kivitt műtéteit, s e mellett ismét nyerne néhány milliót, így lassan-lassan kihúzatnék a forgalomból az a sokféle régi papír ; ezáltal pedig az államadósság nemcsak unificáltatnék, hanem — a fentebbiek szerint — nagyon tetemes összeg meg is takaríttatnék, úgy hogy aztán az unificált államadósság még jóval csekélyebb is volna a mostaninál. Minthogy a legközelebbi hónapok alatt a pénzügyi kérdés előtérben fog állni, érdekesnek tartottuk ezen pénzügyi kérdésekben nagyon tekintélyes, de mégis szorosan magánkörökből származó tervet megemlíteni, nem hallgatván el azt sem, hogy bármily szépen hangzik a dolog, nekünk igen komoly kifogásunk van ellene, és ez az : valamely áru árát a szükséglet és készlet közti arány határozza meg. Ha már most a börzék tudják, hogy az osztrák kormány a maga régi papírjait folytonosan vásárolja, s helyettük újakat bocsát ki folyvást, akkor a régi papírok árkerete mindinkább fel, az újaké pedig mindinkább le fog menni, azaz a két ár közti különbség, más szóval azon nyereség, melyet az állam e conversióból hozni akar, mindinkább csökkenne, és nemsokára végképen el is tűnnék. Erre azt mondják ugyan, hogy nem képzelhető, miszerint akkor , midőn a roszabb papír ára felmegy, a jobbé lemehetne, de mikor a „roszabb“ papír menynyisége egyre fogy, a másiké pedig szaporodik, aztán midőn amannál a vevő keresi az árut, emennél pedig az áru keresi a vevőt, mi a fentemlitett esetet nemcsak képzelhetőnek, hanem valószínűnek is tartjuk. E terv egyébiránt szóba jövend, ha a deputatiók tanácskozásainak befejeztetése után ismét munkájához látand azon „finanz ausschuss, “ mely a reichsrath által jön kinevezve, mely azonban mit sem végezhet, míg a deputatiók határozatairól még nincs tudomása. Annyi bizonyos, és ez kétségenkívül örvendetes jelenség, hogy mióta Magyarországnak is van beleszólása a monarchia pénzügyeibe, itt is alaposan kezdik tárgyalni a birodalom ez életkérdését, és komoly szándékot tanúsítanak az eddigi financ-politikával szakítani, melyet egyik német követ drastice jellemzett e négy szóval: „Loch zu, Loch auf!“ 213 -5221. Szerkesztési iroda: Perencziek tere 7. szám. 1. emelet. (!) lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Vasárnap, sept 15.1867. 18. évi folyam-Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI MPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva: Félévre . . 10 frt 60 kr. o. é. Évnegyedre . 6 frt 26 kr. o. é. Hirdetmények díjat 7 halához petitsor egyszeri hirdetétnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 80 nj kr. Nyílt-tér: 6 halából petitsor 26 nj kr. Bécsi dolgok. Midőn a dualismus alapját a deputatiók munkájának nehézsége ingatgatta meg, s kedvezőtlen hírek kisértgettek a hírlapok hasábjain, mintegy szomorú előpostát az itt is, ott is megjövendölt sikertelenségnek, azon kis idő közben, midőn a kiegyezés iránt a pessimismus kezde lábra kapni, az egyes fractiók hírlapjain bőven tűntek fel az idő jelei. Foghegyről és lóhátról beszéltek mindenkivel. Azt hitték, ütött az ő órájuk, s a genfi békecongressus megszüli az európai háborút, melynek ők oly solid és kitartó munkásai. Kipróbált hazafiak nevét nyelvre vették, hazaárulással kezdők vádolgatni azokat, kiket a haza sok olyanért nem adna, mint minek e szemforgatók, kik „ad maiorem dei glóriam ,a „ad salutem reipublicae“ stb. — saját rothadt légkörükbe vonszoltak le tiszta lelkű férfiakat. Nem véve itt számba hazai ilynemű lapunk, a „M. U.“ esetlen kifakadásait, melyek inkább hasonlítanak egy, magát dühében mérsékelni nem tudó gyerkőcze rugdalásához, s mely sok rész eszközt mellőzve, azt hiszi, kiabálással is czélt ér, mert mivel hogy saját rikácsolásától más szavát nem érti, azt véli, hogy mások szintén nem értik , csak a Lajthán túli e fajta hősökre óhajtunk reflectálni, mint akikről nem igen tehetjük fel azt, amit szeretünk a „M. U.“-ról hinni, hogy t. i. meggyőződésüket hirdetik. Ezek — a pánszláv „Zukunst,“ a reactionarius „Volksfreund“ — a dolgok jelentett jobbra fordultával leszállanak paripájukról, szőrcsuhát öltenek, s martyriumi, de egyszersmind kaczér pillantásokat vetnek egymásra. Mit nekik létalapjuk ellenkező, egymásba ütköző volta; mit nekik az, hogy nemrégiben még szerették szövetségüket tagadni, mit nekik az, hogy ha előbb utóbb is egyik győzelemre jutna, rögtön a másikkal kellene a küzdelmet újra kezdenie, a fő az, hogy pillanatnyilag van egy ellenség, mely mindkettejüknek az, s ők elég „politikai érettséggel“ bírnak arra nézve, hogy túl téve magukat minden elvi scrupuluson, szövetkezzenek. A „Volksfreund“ megczirógatja a nemzetségi fractiók törekvéseit, a „Zukunft“ síkra száll a concordatum mellett, s az iskoláknak az egyház befolyása alól való elvonatása ellen, úgy hiszem, itt az érvek, amiket kiállítanak a síkra (szédelgés, béna harczosok), csak másodlagos figyelmet érdemelnek. Már a dolog maga olyan odiosus, hogy az érvek cáfolata fölöslegessé válik. Nagyon valószínű, hogy saját híveikre lesz a dolog hatással, s a majdan megnyíló parliament üléseiben a vallási reformok harcza valamivel élénkebb lesz, amennyiben p. Greuter szövetségeseket találand, de a dolog érdemén nem fog változtatni, mert a minoritás nagy, a választott eszköz odiosus; még csak a tiszta szándék tiszteletét sem követelheti a majoritástól. ti ágost. hitv. tiszai egyházkerület közgyűlése. Ep érj es, sept. 11. Az ágost. hitv. tiszai egyházkerület ma tartó idei közgyűlését, mélt. Zsedényi Ede egyházkerületi felügyelő és főtiszt. Máday Károly superintendens urak ikerelnöklete alatt, melynek tanácskozásaira Szalágyi kárpátaljai esperes buzgó imában kéré ki Isten áldását. Zsedényi megnyitó beszédében előrebocsátván, hogy az utolsó közgyűlés óta szebb kor virradt a magyar protestáns egyházra, miután hazánkkal együtt, koronás királyunk és országgyűlésünktől törvényes állapotába való visszahelyeztetését már most biztosan várhatja, kiemeli a magyar történet lapjai után azon érdekes jelenetet, miszerint Magyarország alkotmányos harczaiban I. Ferdinand óta mindig kar t öltve járt a protestáns egyházzal, sőt hivatkozva törvényeinkre, különösen a bécsi és linczi béke- kötésekre, a szónok azt hisz, hogy hazánk al-kotmánya fenntartását egy részben" a magyar protestánsok küzdelmeinek köszönheti, miért is a magyar államférfiak a protestáns egyház ügyét mindig országos ügynek tekintették, mely elannyira ugyanazonítva van a kotmányos állásunk kifejtésével, hogy a ki a protestáns egyház jogait megőrzé, egyszersmindre volt polgári szabadságainknak, s igy hazánk alkotmányos har ezaiban a vele kölcsönös egyetértés és érzeményben összeforrt protestáns egyházban mindig ren-dithetetlen támaszt talál. Szén hazafias szem- ,pontból indult ki, úgy hiszi a szónok, a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr is, midőn őfelségének az 1859-ki törvénytelen pátens viszszavételét javasolva, a protestáns egyház belbé- ' kéjét visszaállító, miről bővebben szólván, egyebek közt azt is említé, hogy ezen tiszai superintendentiában (bár a tót ajkú egyházak többség-ben vannak), patentalis egyház nem létezvén, ez nem jöhetett azon kellemetlen helyzetbe, mint a Dunán inneni superintendentia, hol a 16 pa- tentalis egyház lelkészei félremagyarázván a val Iásügyi minisztériumnak ama körlevelét, mely szerint az egyetemes gyűlésen (egyébiránt al- ■kotmányilag) elrendezendők azon viszonyok, melyek a patentalis egyházak visszakebelezésé-ből itt-ott támadhatnak, abból azt következtették, hogy ők az autonóm egyházzal, mint fél féllel, szerződhetnek, addig pedig patentalis szerkezetük mellett maradva, a Dunán-inneni superintendens urnák épen a pátens visszavételét tárgyazó körleveleit, felbontatlanul vissza is küldhetik. Azonban a szóló egyszersmind reményét fejezi ki, hogy azóta a Dunán-inneni superintendens ur a helyszínén felvilágosította magukat az illető községeket, hogy a protestáns ágost. hitv. egyház szabályai szerint az egyetemes gyűlés közbenjárólag addig fel nem léphet, míg az egyes egyházak, utánuk az esperességek, végtére a kerületi gyűlések, a teendőket el nem végezték, szerződésről ez ügyben szó sem lehetvén, miután visszatérvén az anyaegyház kebelébe, annak szabaságaiban, kötelezettségeiben úgy, mint a többi egyházak, részesülnek. Különös zajos köztetszéssel fogadtatott beszédének azon része, hol az 1848. XX. tezikket kiemelve, mely a vallások egyenjogúságát megállapító, biztos reményét említő, hogy országgyűlésünk a legközelebbi költségvetés tárgyaltatása alkalmával, az országos pénztárból oly sommát fog a magyar protestáns egyház szabad rendelkezése alá bocsátani, mely arányban lévén egy részről a protestáns polgárok által fizetett adómennyiséggel, másrészről az iskolák és egyházak mellőzhetlen szükségeivel, tettleges valósággá teendi a törvényben elvileg kimondott egyenjogúságot, anélkül, hogy az államnak ezen segélye által legkisebb csorbát is szenvedhetne a protestáns egyház autonómiája, mert, mint a törvényhatóságok autonómiája, polgári alkotmányunk alapját, a különféle nemzetiségek kezességét teszi annyira, hogy ha faunicipális szerkezetünk alapjai megmaradnak, érjen bár bennünket akármi csapás, alkotmányunkat mindig ismét visszaszerezhetjük, s azért az 1848 : XVI. tcz. által biztosítva lévén, az országgyűlés első feladata : a miniszteri rendszert ezen autonómiával összhangzásba hozni, úgy a magyar protestáns egyház autonómiája a lét vagy nem lét kérdését foglalja magában, és az időnek oly fordulata, mely a protestánsokat autonómiájuk fenntartásától menthetné fel, vagy azon bűnöket mentené, ha egyházuk saját igazgatását bármily körülmények közt s bármily rövid időre az államnak adnák át, nem gondolható, mert lehetetlen. Nem gondolható oly protestáns egyház, mely, ha autonómiáját megszakítja, az elsatnyulást és a szellemi hanyatlást elkerülhetné. Azonban ha az államtól segélyt méltán követelhetnek is a protestánsok, oly segélyt mégis nem várhatnak, mely az eddig kifejtett áldozatkészségtől menthetné fel a protestánsokat, s azért a szónok meleg szavakkal szólítja fel rokon híveit azon szellem megőrzésére és ápolására, mely 3 évszázadon keresztül mindennemű dalviszontagságok közt épségben megtartotta a protestáns egyház életét. Alz idő — igy végző előadását — mióta mint protestánsok a reformatio terére állottunk, mindig ugyanazt követelte, t. i. hogy átértsük és felfogjuk az elfoglalt állás természetéből folyó szükségeket, feltartózhatatlan az idő úgy rendes folyamában, mint koronkénti rohamában, s ami súlytalan, azt magával köpre, hogy megsemmisítse, ellenben annak, aki aulylyal bir, a miben van élet és ellentállási erő, önmagában helyt enged, hogy alakulhasson, a nélkül, hogy elenyészszék. A protestánsok hivatása az erkölcsi és értelmi súly öregbítésének szakadatlan munkája ; népiskoláikban, tanintézeteikben fekszik egyházuk életkérdése, azoknak ápolása főgondjuk legyen, mert a mely vallás a művelődést magába felvenni nem képes és abba magát felvétetni engedi, az bizonyosan veszve van, a nép szelleme és kedélyeinek nemsebb tulajdonai azon források, mikből kincseink folynak. (A szóló felügyelő ezúttal is a legérdemesebb néptanítók jutalmazására 400 ftot ajánlván, superintendens úr az esperesség által felajánlott egyénekből mindenik esperességben egy néptanítónak ki fog 50 ftot fizetni.) Azon forró reménytől vezéreltetve, hogy a protestáns egyház híveinek eddig is tanusított áldozatkészségével mindig találkozni fog, a jelen ülést megnyitottnak nyilvánítja. Felügyelő úrnak nagy lelkesedéssel hálás elismerés szavaztatván, Máday superintendens úr az egyházkerület állásáról szóló jelentését felolvasó, melyben belviszonyait ecsetelvén, felemlíti, hogy a gyámintézet alapja, melyhez ő Felsége ez évben 2000 frttal méltóztatott járulni, máris 30,000 ftra növekedett, hogy a gömöri esperesség egy részében canonica látogatást tevén , az egyházak szellemi és anyagi igazgatását rendben találta, különösen kiemelvén Czékus Mihály úr érdemeit, melyeket 40 éves felügyelői hivataloskodása alatt szerzett , kidicséré a gencsi néptanító Szitáni János működéseit stb. Felolvastatták a vallásügyi minisztérium számos rendeletét, melyekre nézve, miután részint az egyetemes felügyelőhöz, részint a superintendens úrhoz elnöki levelek formájában intéztettek, egyhangúlag felírás határoztatott, miszerint a vallásügyi minisztérium ezentúl a törvényes szokás szerint, úgy mint 1848 előtt, és az 1848-as magyar minisztérium részéről történt, rendeleteit mindig egyenesen az egyházkerülethez bocsássa, nem pedig a Bach és Schmerling idejében szokásba jött elnöki rendeletekhez ragaszkodjék, melyeket különben is az egyházkerületet illető ügyekben az egyetemes felügyelőhöz intézni nem is lehet. Nagyobb vitára adott alkalmat a lőcsei államgymnasium ügyében a vallásügyi minisztérium részéről kitűzött azon kérdés, vájjon annak fenntartása a felekezet érdekében kívánatos e, s vájjon a gymnasium fenntartásának költségeit és azokkal együtt az a feletti intézkedés jogát át akarják-e venni ? Először is a felekezet nevezete ellen történt kifogás, miután hivatalos irományokban csak a protestáns egyházakról lehet szó, amint a r. kath. egyházat is soha felekezetnek nevezni nem szokták. Azután a lőcsei egyház és az illető esperesség által beadott jelentések nyomán az ügy érdemére nézve határoztatott, miszerint az államgymnasium felállítása magában is már halálos sebet ejtett a protestáns egyház autonómiáján, tehát e sérelem folytatása annak érdekében kívánatos nem lehet, egyébiránt a parentális alapból merített költségeket törvényeseknek el nem ismerhetvén, azokat át nem vehetik; más részről azonban a minisztérium abbeli véleményében nem osztoznak, mintha az iskolák feletti intézkedés a protestáns egyházat nem illetné ott, hol az állam segélypénzeket nyújtana , sőt ellenkezőleg azt hiszik, hogy az állam segélypénzeit egyenesen a protestáns egyház szabad rendelkezése alá fogja bocsátani. A parentális egyházak bekebelezése iránt az egyetemes gyűlésre küldendő követek Pulszky Ferencz indítványára oda utasíttattak, hogy azokat szerződő feleknek el nem ismervén, a fennforgó viszonyokat mindjárt az egyes egyházaknál a fennálló egyházi alkotmány alapján igyekezzék elrendezni. Több rendbeli, a vegyes házasságok és reversalisok ügyeiben még a múltból származó sérelmek jegyzőkönyvileg azon reményben szüntettek meg, hogy a mostani magyar minisztérium a vallások egyenjogúságát tettleg érvényesítendi. Bánó Miklós indítványára a vallások egyenjogúságát tárgyazó törvényjavaslat siettetése iránt az országgyűlés meg fog kerestetni. A magánjog-tanulás engedélyezésének önhatósági gyakorlására nézve az eperjesi Collegium részéről beadott szabályok elégteleneknek ítéltetvén, azoknak újabb felterjesztése rendeltetett el. A nyíregyházi algymnasium nyilvánossága tárgyában kibocsátott miniszteri rendelet úgy lévén szerkesztve, mintha ezen tiszai kerület a nyilvánosság megadásáért folyamodott volna, holott épen ellenkezőleg arról panaszkodott, hogy törvényes nyilvánossági joga gyakorlatában háboríttatott a kassai róm. kath. akadémia által, és azért a kormány törvényes oltalmát sietett kikérni, ezen tiszai kerület a vallásügyi minisztériumhoz ír fel, miszerint rendelvényét a szerint módosítván, ekkér köröztesse az egyházi hatóságoknál. A kishonti esperességbe, mely az iskolai adóra már 2700 fttal tartozik, a gömöri főesperes mint egyházkerületi biztos rendeltetett ezen hátralékok szigorú behajtása végett; a késmárki egyház pedig, mely három év óta mindenféle igényei folytán, ezen iskolai adót letisztázni vonakodik, a VI. sz. kir. városok esperességéhez utasittatott igényeinek törvényesitése végett. Az ülés holnap folytattatik. Egy levél a távolból.* United States Legation Buenos-Ayres , 26 th July 1867. Vaisz Vilmos magy. kir. vasúti felügyelő urnak. Kedves barátom ! Örömmel olvastam a „Heti Posta“ 10. számában kineveztetésedet m. k. vasúti felügyelővé, s igy tehát ismét a régi hazában vagy — vedd barátságosan szívemből jövő üdvözletemet. Igen kellemes lett volna rám nézve ittléted. Pénz dolgában sokkal jobban állottál volna. A vasúti építkezések gyorsan haladnak, s nincs használható mérnök, de mégis jobb magyar embernek a Duna kies partjain élni a régi barátokkal, mint vegetálni itt a La Plata puszta pampásaiban, Gauchok és indiánok közt. Válaszodat jóindulatú ajánlatomra Párisban, másolatát Londonban vettem, s ahogyan állanak most az ügyek, csak helyeselhetem határozatodat. Jótékonyan hatott reám ugyanazon lapban régi collegáim, Fest, Walland és Reiter megtisztelő kinevezését is olvashatni. Üdvözlöm őket, úgy mint Liedemann, Grechenek és Lechner barátaimat, kik valószínűleg legfelül állanak a budai építkezési főigazgatásnál. Elzárkózottságomban örömömre szolgálna rólatok minél többször, minél többet hallani. Mit mondjak rólam ? Egykori küzdelmeimet ismered. Az óriás éjszak-amerikai polgárháború 1861-ben igen kellemes államhivatalban talált, mint polgári mérnök meg voltam bízva New York városa felső részének szabályozásával a Manhatten sziget éjszaki felén. A becsületes Lincoln legelső kiáltványa elhagyatta velem békés állásomat, és belépve a hadseregbe, végig harczoltam e harcrot eleitől végig közel öt éven át, eleintén mint ezredes, nem sokára mint dandártábornok, végre mint „Major-General.“ Az éj*) Illetékes engedélylyel közöljük e levelet, melyet a legszélesebb körök érdekkel fognak olvasni. Az erőszak nehezen kiküzdött dicső győzelme, a déliek átalános fegyvert nyújtásai után az Egyesült Államok kormánya a senatus egyhangú beleegyezésével megtisztelő küldetésével bízott meg, mint „United Staates Minister“ az argentiniai confederatióban. Karjaim tökéletlen gyógyulása — mindkettő ellenséges golyótól van összezúzva — és egy hegyes golyó két éves sebbel fejemben arra indított, hogy utamat Európának vegyem, tanácskozván a lehető legjelesebb orvosi tekintélyekkel, de sem Párisban, ahol két hónapon át ismételve alávetettem magamat Nelaton, a híres orvos műtéteseinek, sem Londonban segélyt, de sőt enyhítést sem találhattam. És így minden régi bajommal kellett megkezdenem a hosszú tengeri utat Dél-Amerika felé. Becsületes igazságügy érünk, Vukovics Sebő temesvári régi barátom, a vasúton elkísért Southamptonig, ahol hajóra szállva, egy hosszú tengeri út minden gyötrelmei után múlt év oktober havában szerencsésen Buenos Ayresbe értem, a ahol vitorlás hajón előre küldött podgyászomat, minden szolgámat, lovamat és kutyámat szerencsésen megtaláltam. A diplomatikai tér ismét új volt előttem, de a polgári igazgatás, melyet a háború folyama alatt a katonai parancsnokság mellett több déli államban vezettem, jó előkészítő iskolául szolgált, s némi bizalommal léptem új, sikamlós pályámra. Hét havi működés után éjszak-amerikai miniszteri minőségemben az argentiniai államokban, kormányom a senatus helybenhagyásával hasonló állással bízott meg a szomszédos Uruguay köztársaságban is, megfelelő fizetésemeléssel. A kormány székhelye Uruguayban Montevideo, igen kedves, gyorsan felvirágzó tengeri város, Buenos Ayressel összekötve, tenger alatti távirdával és naponkénti gőzhajózási közlekedéssel, ami kettős állásomat és a követségek szervezését mind a két városban gyakorlatilag könnyíti. És így tehát nehéz próbákban gonddal terhelt, hányatott élet után, hála új otthonom democraticus köztársasági intézményeinek és egy humán , idegenek irányában is minden tekintettel levő népies kormány jutalmazó bizalmának, oly álláshoz jutottam, melyben mintegy hatalmas és szabad, mást maga felett nem ismerő nemzet diplomatiai képviselője, borongó múltamból nyugodt öntudattal nézhetnék elébe napjaim vidám befejezésének ; annál is inkább, mivel a legutóbbi sikerek Magyarországban azon reményre jogosítanak, hogy forrón szeretett hazám, melynek egykor ifjúságom teljében úgy, mint érett férfikoromban örömmel szenteltem csekély erőmet és mindenemet, tizennyolcz évi férfiasan higgadt tűrés után valahára békés után ismét kivívta ősi alkotmányos állását, melyért mi szent jogunk tudatában hű odaadással küzdve, mint hontalan földönfutók, áldozatul estünk. És mélyen megindulva, hadd váljam be kedves barátom, hogy e szép reménynyel együtt azon buzgó óhaj is tolul szívem mélyéből, vajha láthatnám a régi hazát még egyszer szabadon az idegen járomtól, hogy meghajoljak elhalt szüleim sírjánál, lássam őszbe borult derék bátyámat, egyetlen életben maradt nővéremet és mindazokat, kik a hosszas elválásban is híven megőrzötték a barátság és a természet kötelékeit. De úgy látszik, máskép döntött a sors. Több, mint négy hava, hogy súlyos szenvedésekben, régi sebeim és elhanyagolt benső sérelmek következményeiben a betegágyhoz lánczolva, naponként érzem életerőm sorvadását, és híven régi elvemhez, remélni a legjobbat, de készülni a legroszabbra, megadással várom a fölülről jövő legbölcsebb Gondviselést. Ha az úristen egy csodája által elhagyhatom ágyamat és házamat, szabadságot kérnék, hogy Cseh- vagy Magyarországban fürdőt használhassak, és ez esetben volna viszontlátás. Bár találhatnám apáink országát és népét az alkotmány védelme alatt erősödve, titeket mind pedig testvéri egyetértésben élve, boldogan és megelégedetten. Ezt óhajtja őszinte barátod Asbóth Sándor. Czimzetem : General A. Asboth U. S. Minister Resident to the argentine Confederation and the Republic of Uruguay Buenos Ayres , S. America. U. S. Kínos állapotomban nem írhattam magam, és tollba mondáshoz kellett folyamodnom. Hatósági élet. Zombor, sept. 6. F. hó 2-kán évnegyedes közgyűlésünk megkezdődvén , az több napon át tartott. Főbb mozzanatai a következők : Főispánunk, Mihajlovics Miklós úr az igen számosan megjelent bizottmányi tagokat szivélyes szavakkal üdvözölvén, első alispán Pál Antal úr előterjesztéseként, beérkezett az utóbbi ülés óta 2506 ügydarab, melyek nagyobb része elintéztetvén, jelentése szerint örvendetes tudomáskép értesültünk arról, hogy megyénk tisztviselőinek kellő szorgalma folytán méltán reményben lehet, hogy jövő évi mártius haváig ügyeinkkel folyóban leszünk. Felolvastatván a kereskedelmi miniszter abbeli leirata, mely szerint a tervben levő vasutakat és közlekedési utakat mellékletileg kimutató térképre megyénk közönségének figyelmét felhívja, erre választmány kiküldése által a kellő intézkedés megtörtént. Ezután szóba hozatott szükséges volta annak, hogy a bizottmányi tagok névsorának felolvasásával azok, kik bűnös cselekvény által polgári jellemeket beszengettek, kitöröltessenek — ez élénk vitára adott alkalmat. Végre határozatba ment, hogy a bizottmány büntenyízék alatt álló tagjai felett intézkedhetik, és esetleg ilyent ki is küszöbölhet. A júniusi tisztújítás alkalmával megválasztott házi főpénztárnok, Kürthy István leköszönvén, a főispán által helyettesített helyébe Latinovics János választatott meg.