Pesti Napló, 1867. október (18. évfolyam, 5234–5260. szám)

1867-10-30 / 5259. szám

Szerda, october 80 1867. 251-5259. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 1 szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. 18. évi folyam.U l PESTI MPLO Előfizetési feltételek: Hirdetmények diján Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva ! Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. 7 hasábos petitsor egyszeri hintetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 njkr. Nyilt-tér, 5 hasábos petit sor 25 nj kr. Pest, oct. 2 ). 1867. Szemle. (A. J.) Mig Hessen nagyherczegsége szél szaggatottságában az ignorált szerepére van kárhoztatva, mig Baden erélyes határozottsággal az éjszak-német szövetség kikötője felé vitorláz, a két másik délnémet állam — talán mivel királyság — minden alkalommal ellenszenvet és ellenkezést tanúsít a függetlenségét fenyegető éjszaki szövetség irányában. Ez ellenkezés, úgy látszik, concret alakot fog nyerni. Bajorország és Würtemberga versenyez akadályokat gördíteni gróf Bomark politikája ellen a vámszövetségi és a szövetségi szerződés kérdésében. Poroszország megbíztott dél-németországi követeit, azon államoknak, melyek el nem fogadják az augustusi véd- és dacz szövetségeket, felmondani az újon kötött vámszövetséget is. Szem előtt tartandó, hogy ezen új vámszövetségben Poroszország csupán csak magának tartotta fenn a vétó jogát, míg az eddigi szerződések alapján ezt minden egyes állam bírta. Az ellenzék e két elv irányában képezi a szóban levő összeütközés lényegét. Az első ellen küzd Würtemberg. Legalább minden arra mutat, hogy a kamra el fogja vetni a véd és daczszövetségre vonatkozó szerződéseket, ámbár a király határozottan fenntartásuk mellett nyilatkozott, ámbár fenntartatásuk mellett foly az izgatás a nép közt is, ámbár végre egy berlini lap erőszakos rendszabályokat is helyez kilátásba, amit azonban alig kell nagyon is komolyan venni. Valóban, a felállított alternatíva erkölcsi pressiójával beérhetik. Ennél fontosabb és magasabb stádiumra is fejlődött már a bajor vető viszál Ámbár a második kamra a vámszövetségi szerződést változatlanul elfogadta, a birodalmi tanács kamrája mégis csak egy jobbitmány mellett nyugodna bele s ennek elfogadásától teszi függővé az egész kérdést. E jobbitmány, tekintetbe véve, hogy a birodalmi tanácsosok kamrája mindig kész lesz a vámszövetség fennállásáért áldozatokat hozni, amíg ezek az anyagi érdekek terén maradnak, de daczára a belőle származó haszonnak, nem kockáztathatja Bajorország függetlenségét , csak úgy fogadhatja el a szőnyegen lévő szerződéseket, ha Bajorország eddigi joga: helyeselni vagy elvetni minden oly kérdést, mely a vámügyekben és a benső adózásban felmerül — az új szerződésekben is kifejezést nyer. A birodalmi tanácsosok e határozata már most ismét a második kamra elé kerül. Hohenloherg a második kamrában pártolta a feltétlen elfogadást, a birodalmi tanácsosok kamrájában pedig pártolta a jobbítmányt, és el is fogadta formálisan annak védelmét Poroszország irányában. El is utazott már Berlinbe, de eredményt alig fog kivívni. Gróf Bismark nagyon is világos szavakkal jelentette ki a birodalmi gyűlésnek, hogy minden feltételes elfogadást elvetésnek fog tekinteni. E nyilatkozatra és arra fog gróf Bismark utalni, miszerint alig hihető, hogy a második kamra el fog térni első határozatától. Egyébiránt, ha egész Bajorország egyhangúlag el is vetné magától a vámszövetség előnyeit — és ily eljárás mellett elvetné — elszigetelten maradna és elszigeteltségét sokáig el nem viselhetné. Átlátná, hogy nem tarthat fenn oly vámterületet, mely Európa térképen úgy néz ki, mint két tenta-folt „Altbayern“ és „Rheinbayern.“ Olaszországban mintegy varázsütésre megváltozott a helyzet. Valóban szavahihető most már a hír, hogy a touloni hajóraj visszatért Ajaccióba. Tárgya csakugyan nincs többé, miután Victor Emanuel király Menabrea-minisztériumot nevezett ki, e kinevezést egy, valamennyi minisztertől aláírt kiáltványnyal kisérvén, melyben kinyilatkoztatja, hogy a Róma ellen emelt lobogó, nem az ő lobogója, hogy e kísérlet a közös hazát súlyos veszélybe dönti, melyben kiemeli, hogy egy háború hű szövetségesével, testvérháború volna két sereg közt, mely ugyanazon eszméért harczolt. „Háborúról, békéről— úgymond — dönteni csak az én jogom, és ennek bitorlását meg nem engedhetem.“ Végre a király megígéri, hogy Francziaországgal egyetértőleg, egész lojalitással arra fog törekedni, hogy eszközt találjon a római kérdés megoldására. Egy Menabrea-minisztériumnak sokkal kevésbé szabadelvű zamatja van, semmint hogy tiszta örömmel üdvözölhetnők. De kétségtelen az, hogy bokros érdemeket fog magának az olasz ügy körül szerezni, ha a királyt azon helyzetbe hozza, hogy ez ígéretét beválthassa. Bécs, oct. 28. : Az alkotmány revisiójára kiküldött bizottmány ma délután teljes ülést tartott, hogy az albizottmánynak a közös ügyek modusáról készített munkálatát tárgyalás alá vegye. E munkálat a delegátiók intézményéről szól. — A kormánynak erre vonatkozó javaslata csupán a delegációk egybeállítását és a kir. kormányhoz, valamint a két képviselő testhez való viszonyzatát tárgyazza, de azt meg nem határozza, hogy melyek tulajdonkép a közösügyek. — A kormányjavaslat 1. §-a egyszerűen „azon közös ügyekről“ beszél, „melyek a birodalmi tanácsban képviselt királyságokat és országokat, s másrészt a magyar korona országait közösen illetik.“ Nagyon természetes azonban, hogy a kormány nem fogja a közös ügyek körét sem tágabbra, sem szőkébbre mérni, mint azok a magyar törvényben meg vannak határozva , mert hiszen ugyanazon kormány teszi e javaslatot, mely a koronának a kiegyenlítés elfogadását és a magyar közösügyi törvény szentesítését ajánlotta. A kormány a magyar törvényben meghatározott modalitást hihetőleg változhatlannak tartá, s ezért azt nem is codificálta. Az albizottmány azonban nem oszt k e meggyőződést, s a kormányjavaslatot oly részletes közös ügyi törvénynyel bővíté meg, mely lényegére nézve a magyar törvényre támaszkodik. Azon helyzetben vagyok, hogy e javaslatot önökkel közölhetem, e helyen azonban csak azon paragraphusokat sorolom fel, melyek a kormányjavaslattól eltérnek. 1. §. A kir. tanácsban képviselt királyságok és országok, valamint a magyar korona országai közt közös ügyeküt a következők határoztatak : a) A külügy,ben foglaltatván a diplomatiai és kereskedelmi képviseltess a külföld irányában, szintén így a nemzetközi szerződések tekintetében netán szükséges intézkedjék, hanem ez esetekben a nemzetközi szerződések helybenhagyása, ha ez alkotmányszerűen szükséges, a két birodalmi fél képviselőtestének (a kir. tanácsnak és magyar országgyűlésnek) fenntartatik. b) A hadügy, a haditengerészettel együtt, de kizáratván az újonczajánlás, a védkötelezettség teljesítése módjára és minőségére vonatkozó törvényhozás, s a hadsereg elhelyezését és ellátását illető intézkedések, végül a hadsereg tagjai polgári viszonyainak s oly jogaik és kötelességeik rendezése, melyek nem vonatkoznak a hadi szolgálatra. c) A pénzügy, a mennyiben a fent elősorolt közös ügyek költségeinek fedezéséről van szó, különösen ezen ügyek budgetjének megállapítása, s az odavonatkozó számadások revisiója. 2. §. Ezenkívül még a következő ügyek közösen ugyan ne igazgattassanak, hanem időről időre megállapítandó hasonló elvek szerint kezeltessenek. 1. A kereskedelmi ügyek, különösen a vámtörvényhozás. 2. Az ipartermeléssel szoros viszonyban álló közvetlen adózások törvényhozása. 3. A pénzverési ügy (Münzwesen) és pénzláb meghatározása. 4. Oly vasúti vonalakra vonatkozó intézkedések, melyek mindkét birodalmi fél érdekébe vágnak. 5. A védrendszer megállapítása. 3. §. A közös ügyek (1. §.) költségei mindkét kir. fél által azon arány szerint viselendők, mely a két képviseletnek (kir. tanács és magy. országgyűlés) a császár által szentesítendő megállapodásában időről időre meg fog határoztatni. — Ha a két képviselet közt megegyezés létre nem jöhetne, a császár határozza meg ez arányt, azonban csak egy év tartamára. — A két ki. félre ekkép nehezedő adózások mikénti fedezése azonban minden egyes résznek kizárólagos ügye. — De a közös ügyek költségeinek fedezésére közös kölcsön is felvehető, a mikor aztán mindaz, mi a kölcsön megkötését s a viszszafizetés modalitásait illeti, közösen tárgyalandó. Azon kérdés meghatározása, váljon ily közös kölcsön felveendő-e, a két bir. fél képviseleteinek kizárólag fenntartatik. 4. §. Azon járulék, melyet a két bir. fél a jelenleg fennálló államadósság terheihez teljesíteni tartozik, egy, a két birodalmi fél közt létrehozandó megállapodás szerint fog szabályoztatok 5. §. A közös ügyek igazgatása egy közös felelős minisztérium által történik, melynek azonban meg nem engedtetik a közös ügyek mellett a két kir. fél külön kormányzati ügyeit is vinni. Az összes hadsereg vezényletére, vezérletére és belső szervezésére vonatkozó rendelkezések kizárólag a császárt illetik. 6. §. A két kir. fél képviselőtesteit (a kir. tanácsot s am. országgyűlést) illető törvényhozási jog, amennyiben a közös ügyekre vonatkozik — általuk kiküldendő deputatiók segélyével gyakoroltatik. 9. §. Hason módiban kell a birodalmi tanács mindkét házának a delegátusok számára póttagokat is választani, kiknek száma az urak házára nézve 5, a képviselőházra 23. — Az összes képviselőház által választandó póttagok száma 2, az országok képviselői általválasztottakés pedig akkép osztatik fel, hogy 143 delegátusra 1 póttag, 4 vagy többre ellenire kettő essék. Minden póttag választás külön történjék. 31. §. Minden delegatio Fel van jogosítva ajánlatot tenni, hogy a kérdés közös szavazás által eldöntessék, s a másik delegratio vissza nem utasíthatja ez ajánlatot, mihelyt háromszoros iratváltás eredményre nem vezetett. A két elnök meghatározza a két delegátió közös ülésének idejét és helyét a közös szavazás czéljából, mely előtt a közös minisztérium bármelyik tagja szót nyerhet. 36. §. Azon tárgyakra nézve, melyek ugyan közösen nem igazgattatnak, hanem közös elvek szerint szabályzandók, vagy olykér történik megállapodás, hogy a külön minisztériumok közös egyetértésben egy törvényjavaslatot kidolgoznak, s a két fél illető képviselő testei elé terjesztik határozathozatal végett. A két képviselet összevágó határzatai pedig a császár elé terjesztetnek szentesítés végett,vagy pedig történik úgy, hogy a két képviselet külön saját kebléből egy hasonszámú deputatiót választ, melyek az illető minisztériumok befolyása mellett egy javaslatot kidolgoznak, mely javaslat aztán a minisztériumok által minden képvseletnek bemutattatván, ezek által rendszerinti tárgyalás alá vétetik. A két képviselet összevágó határozatai a császár elé terjesztetnek szentesítés végett. Ez utóbbi eljárási mód különösen a közös ügyek költségeihez járulás arányának meghatározásánál megtartassák. Eddig a javaslat. Azon határozatok, melyek a két ház delegátusainak számbeli arányát és a kiküldési módot illetik, megváltoztatták a kormányjavaslatot, de ezek a bírák, tanácsnak — úgy szólván belügyei lévén, nem érintik Magyarország érdekeit. A delegátiók hatásköréről szóló pontok híven átvétettek a 65-ös elabottumból. Felhívom önök figyelmét különösen a 6. § ra, mely szerint a törvényhozás a két képviseletnek a közös ügyekben is fenntartatik, a delegátiók csupán megbízottjaként működvén, azt soha magukhoz nem ragadhatják. Épen most értesülök, hogy a bizott Hiányban igen élénken foly a vita, s hogy megegyeztek a tegnapi tárgyalások eredményét csak b. Beust hazatértével terjeszteni a ház elé. Hazai fegyintézeteink. I. A büntető és javító intézetek felállítása által elérendő czél hármas ; úgymint : az emberi társadalmat a gonosztevőktől, kik annak biztonságát veszélyeztetik, a vagyont és életet fenyegetik, megszabadítani ; — a bűnösöket vétségeikért megbüntetni, hogy ők maguk és mások is a büntetéstőli félelem által gonosztettek elkövetésétől visszatartóztatva legyenek, végre : a tévútra jutott embert szorgalom és munkára buzdítás, tanítás, templomlátogatás, hitoktatás és kíméletes bánásmód által az erkölcsiség útjára visszatéríteni, a reá mért büntetés kiállása után, mint bűnbánó és megjavult polgárt, a társadalomnak visszadni. E czélok elérésére, a fogházdáknál fennálló szokás szerint, következő eszközök alkalmaztatnak : Hogy az elitéltek a külvilággal való minden közlekedéstől, miáltal a megkezdett bűntettet fogságukból tovább folytathatnák, elszakittassanak, és a netaláni szökési kísérletek, lázadások, zendülések lehetlenné tétessenek,részint a régibb várak, mint Munkács és Lipótvár, részint sajátlag e czélra felállított, s elég biztonságot nyújtó épületek, mint az illavai, váczi és máriano lírai intézetek szolgálnak fogházakul, a fegyenczekre való felügyelés végett elegendő őrséggel láttatván el; továbbá, a betegek kivételével, valamennyi fegyenczre kincs alkalmaztatik. E szabadságbüntetésen kívül minden fegyencz, rang-, állapot-és születési különbség nélkül, egyenlő bánásmódban részesül, sovány élelmet, durva fehérneműt, szinte ilyen felsőruhát kap, s közös, mintegy 30 embert befogadó helyen tartatik, s mindezen ellátás költségeit az állam viseli. Hogy pedig a fegyencz, büntetésének ideje alatt, restség és semmittevéshez ne szokjék, s lelkiismeretének furdalása által zaklatott kedélyét megnyugtathassa, s a bűnösnek megátalkodott szive jobb érzelmekre kajlábbá és fogékonyabbá tétessék, hogy a tétlenség által bűnre vezetett embernek lehetőségnyujtassék, büntetésének kiállása után magát becsületesen eltartani, s hogy végre a soha iskolai oktatásban nem részesült fiatal fegyencz alkalmat nyerjen eszét és szivét képezni, minden intézetben gondoskodva van templom és iskoláról, vannak tanítók, lelkészek és hitszónokok, vannak külön dolgozó termek, különféle mesterségek szerint berendezve, hol a fegyenczek — a betegek és munkaképtelenek kivételével — képességük és hajlamuk szerint felosztva — hol-De amily szép és magasztos az említett elv, oly gyakorlatiatlanok, tökéletlenek és kevéssé czélszerűek az alkalmazott eszközök, mind humanitási, mind pénzügyi tekintetben. Kétségkívül minden fegyintézetnek főczélja a fegyencz javítása, s így mindenek felett ez lenne eszközlendő. Ha a fennálló fogházakbani életet tekintjük, úgy találjuk, s e felett meg kell döbbennünk, hogy azokban tarkán és össze-vissza , közös hálótermekben laknak, közös műhelyekben dolgoznak, p. o. barátság vagy szerelem által sikkasztásra csábított pénztárnok , a fiatalkori hevességétől elragadott testvérgyilkos ifjú, a becsülete megmentése végett árvapénzeket eltulajdonított gyám, és hasonló szerencsétlen pillanatoknak bármiként nevezett áldozatai, a megátkodott bűnösökkel, visszaesett fegyenczekkel, gyujtogatók, tolvajok és rablókkal, mindezek együtt laknak, élnek s folytonos érintkezésben állnak. — Ezt látva, minden elfogulatlan vizsgáló lelkében e kérdés merül fel : váljon ily körülmények közt a fegyencz javítása egyáltalán lehetős ? Nem kell-e inkább minden jobb érzésre a hajlamnak, a becsületérzés minden szikrájának kihalni annak kebléből, ki elzárva a külvilágtól, ily társaságban folytatandó életre van kárhoztatva, s a szerencsétlenek javítására ezélzt ama szabály, az „egyenlő bánásmód,“ nem épen teljes erkölcsi romlásuk eszköze-e ? Ha továbbá a fegyintézetek, házi rendjébe pillantunk, látjuk, hogy valamennyi fegyencz, tekintet nélkül szorgalmára, munkájára, ugyanazon, bár sovány, de mindig jó és egészséges táplálékot kapja, másrészt pedig különbség s a magaviseletre való tekintet nélkül mindegyiknek az 5 fontos bilincset kell viselnie, ami nemcsak a munkát akadálozza, hanem, mint ez orvosilag elismerve van, a bilincsviselőnek egészségét teljesen tönkre teszi; és kérdés támad: mi ösztönözze a fegyenczet szorgalomra,munkára, mikor a nyakas, a munkakerülő ugyanazon élelmet, ugyanazon kényelmet élvezi, mint bármelyik derék és szorgalmas munkás, s mikor ez minden igyekezetének megfeszítése mellett sem képes helyzetén javítani mikor tevékenységéből semmi haszna sincs, és magát a jobb s is minden reményétől megfosztva látván, lass mikénti elsorvadásra van kárhoztatva ? Feleletet ad erre a több évi szomori tapasztalás, a stafistiailag kimutatott roppant halandóság a fegyházakban és a szabadon bocsátottak rendkívüli nagy számának visszaesése a bűnbe S e nyomorult eredmény akár saját régió alatt tartassanak, élelmezés és munkakihasználás tekintetében, akár pedig bérbe adassanak a fenyitőházak: az államnak sok százezrébe kerül évenként, míg gyakorlati berendezés és az eredmény kevesebb költséggel sokkal kedvezőbb lehetne. II. Első feltétele valamely fegyintézet áldásos működésének , egy, feladatának megfelelő igazgatás. Ennek több hivatalnokból kell állnia, kik értelmes, szenvedélytelen éberek legyenek, a fegyházi eljárást alaposan ismerik, kik szellemerejük és vaskövetkezetességük által a fegyenczekre hatályos befolyást, s azok felett fölényt gyakorolni és kedélyeikre hatni képesek legyenek; kik se vezettessék magukat a pillanat befolyása által, hanem hideg vérrel, nyugalommal s körültekintőleg járjanak el hivatalukban, s kiknek feladatul tűzessék ki egyszersmind annyi ismeretet szerezni az intézetben folytatott munkanemekről, hogy a munkások munkaképességéről helyes ítéletet hozhassanak, mert csak igy szavatnak a munkakerülőre igazságos büntetést. A fegyenczek, tekintettel előítéletükre, korukra és értelmiségükre okvetlenül el-különítendők, ha az említett nemes és magasztos czélokat elérni akarjuk, s legfeljebb 10 — 20 összeillő fegyencz heryesendő el egy egy eléggé tévés hálószobáim, hasonlóul elkülönítve dolgozzanak a markaszobákban is, hogy a bűn csíráját a javulásra hajlónál a rosz társaság ne táplálhassa, s újra ki ne fejleszsze. Ezen elkülönítési rendszer mindenütt, még a templomba menéskor, tanításkor és a pihenő órákban is következetesen keresztül viendő; ez a magánelzárási rendszernél sokkal czélszerűbb, mert a magány az embert elfásítja, eszmemenetének hibás irányt ad, embergyűlölővé teszi és a külvilággal meghasonlásba hozza; míg ellenben az érintkezés, szenvedésének bűnbánó tárcáival kedélyére vigasztalólag és megnyugtatólag hat, őt az emberiséggel és azon gondolattal kiengeszteli, hogy ő csak igazságos büntetést szenved, s bűnbánat és megjavulás által ismét hasznos polgára lesz az emberi társadalomnak, mely, elkövetett vétke miatt, kénytelen volt őt hosszabb vagy rövidebb időre köréből száműzni. Hogy a fegyenczek ezen elkülönzését életbe lehessen léptetni, természetesen a már fennálló háló és dolgozó termekezésszerűen átalakítandók, s új munkahelyiségek építendők, mely alkalommal még a visszaesők, makacsok és lázítók számára külön kamrákat is szükség építeni, ami szakértő vezetés mellett tetemes költségbe sem kerülne. Minden fegyencz, ki valamely mesterséghez ért, vagy erre az intézetbe a oktattatott, saját keresményéből — miből 10% kiszabadulása esetére gyümölcsözőleg elhelyezhető — tartozzék magát fenntartani; az élelmezés 3 kategóriára osztassák, s a fegyencz munkásságától függjön jobb vagy soványabb élelmezése. E szabály nemhogy a fegyencz munkakedvét lankasztaná, sőt szorgalmát és tevékenységét biztosan sarkalandja, s az államnak jelentékeny költségkimérését tekintve a fogházak igazgatása körül, kétszeresen ajánlatos. E rendszabály alól egyedül a betegek, munkaképtelenek és a lábbadozók vétetnének ki, kik az állam költségén nyernének kórházi élelmezést; az újonnan behozott fegyenczek pedig, az első 2—3 hó alatt közönséges rabélelmezést, végre a makacsok és javíthatlanok soványabb élelmet kapnának. Az őrök káros visszaéléseinek meggátlására, kik legnagyobb részt egykori katonák és oly polgári hivatalnokokból vétetnek, kik tudatlanságuk és henyélésrei hajlamuk miatt másra nem alkalmasak, s kik legtöbbnyire családosak lévén, részfizetésükből meg nem élhetnek, a fegyenczekkel egyetértenek, nekik s tőlük leveleket és pénzt visznek, s a helyett, hogy a fegyenczekre kellőleg felügyelnének, hogy ezek a dolgozó teremben semmit el ne lopjanak, maguk mennek rész példával elő, s rendesen ők a lopott tárgyak orgazdáit égető szükség az őrök megválasztásánál előrelátónak lenni, kizárólag becsületes, szeplőtlen hitű és értelmes egyéneket venni fel, s őket jobban fizetni, mint most, hogy kénytelenek ne legyenek jogtalan uton tenni szert mellékjövedelmikre. Hogy mindez lehető legcsekélyebb költséggel keresztülvitethessük , s egyszersmind a fegyenczek oktatásáról a különféle mesterségekben elegendőleg gondoskodva legyen, az őrség két osztályra lenne osztandó, miből az egyik fegyházon kívül az őrszolgálatot látná el, s a fegyenczekkel csak ritkán jönne érintkezésbe, és ez osztály csak az eddigi zsoldot húzná, míg a másik rész kivétel nélkül a mesterségekhez értőkből állván, a dolgozó helyiségekben alkalmaztatnék, a fegyenczeket az illető mesterségekre oktatná, a munka menetére feligyázva, s a feldolgozandó nyersanyagokért jót állni tartoznék, végre az igazgatóság jóváhagyásával az élelmezési categóriákat határozná meg; ezen osztály természetesen megélhetésére elegendő magasabb fizetést hozna. Bilincset csak engedetlen és dolog kerülő rabok viselnének; ezek is csak a munkaidőn kívül, mely szabály nemeik több munka kedvet és szeretetet kök®Qe fel a fegyenczekben, s eszközölné, hogy magukat készséggel tartsák a házrendhez, hanem még e felett az infízitbet fenntartandó tisztásig, a háló- ás munkatermek kellő szellőztetése makett a fegyenczek egészségére is kétségkívül legjobb hatással lenne. Ha ezen rövid vázlatban előadott terv, melynek részletes kidolgozási szaknye kereket vár, szigorúan keresztül vitetik , s joggal várható, hogy a büntető- és javító intézetek nekiknek és Céljuknak teljesen megfelelndnek.