Pesti Napló, 1868. június (19. évfolyam, 5431–5452. szám)

1868-06-10 / 5437. szám

És ha ismerik, mint állíthatják azt, hogy Ma­gyarország nem vállalta el a reá eső részt ? Magyarországot sohasem kötelezte az állam­­adósság, s így Magyarországra abból az adósság­ból nem is eshetett semmiféle rész. Azt az osz­trák kormány csinálta, az­­osztrák kormány köl­tötte is el, Magyarország tudta és akarata nélkül. Ha mindezek daczára mégis átvette Magyar­­ország az adósság egy nagy részét, úgy tette ezt az ugyanazon uralkodó alatt álló szomszéd ál­lam iránti méltányosságból, mely — mikép önök fellépéséből most már lassan-lassan kitűnik — nem annyira méltányosság, mint együgyűség volt. Mondják ki, a terheket nem képesek viselni; mondják ki, hogy nem találtak más módot a baj orvoslására, mint a kamatreductiót, de ne akarják elhitetni a világgal­, mintha mindennek okozója eg­yedül csak Magyarország volna. Magyarország egyenes adója összes jövedel­meinek sokkal több mint felét az osztrákok által csinált adósság kifizetésére adja; s íme, önök még­is azzal vádolnak Európa színe előtt, hogy mi vagyunk okai a hitelezők megkárosí­tásának. Ez a köszönet lojalitásunkért, így fizet most mi okot vissza Ausztria, a­miért mi 32 milliónál többet fizetünk évenként adósságaira. Csak rajta, uraim. Szorítni kell a his­t, míg el nem szakad. Ha a 67-ki paktum nem tetszik, nemsokára csinálunk majd másikat. Hanem annyit előre is mondhatunk, hogy az a két rovat, mely a­­ közösügyi költségeket s az államadóssági járu­lékokat tartalmazza budgetünkben, nem marad­hat változtatás, még­pedig lényeges változtatás nélkül. Nem messze vagyunk hozzá, midőn a tapasz­talás be fogja bizonyítani, hogy országgyűlési többségünk elég könnyelműen oly összeget vál­lalt e két rovat alatt az országra, melynek eleget tenni talán csak akkor volnánk ké­pesek , ha hazánk jólétét, el­haladását és egész jövőjét áldozatul hoznánk a közös ügy ol­tárára. Ettől pedig őrizzen meg minket az Eg­y c­íme, ez egy egész czikk, csak pár lé­nyegtelen sor kihagyásával. De vizsgáljuk meg hát, miben áll a do­log, s lássuk a „Hoti“ czikkének is valódi értelmét. Az államadósság Magyarországot jogi­lag nem kötelezte , Magyarország mégis elvállalt belőle bizonyos mennyiséget; a fennmaradt rész a Lajthán túli országok com­plexumára nehezült. E comple­xum­ a reá szállott terhet nem képes viselni, s rajta könnyíteni igyekszik. E könnyítés módozatának jogosultsági alapot keres­vén, azt mondja : ha a kiegyezés előtti állapot megmarad, akkor az államadósság Magyarországot és Ausztriát egyetemle­gesen terheli. Magyarország teherképes­­ségét a quota uránra fejezi ki; az igazság tehát úgy kívánja, hogy a státusadósság is ezen arány szerint osztassák meg a két fél között. Azonban a kiegyezés olyfor­­mán létesült, hogy Magyarország a soli­­dár­i teherviselést, megtagadta; méltá­nyosságból egy bizonyos, a qt­óta ará­nyánál kisebb összeg viselését egy­szer mindenkorra megajánlotta, a többit a Lajthán túli tartományokra bízta. Azon teher tehát, mely a Magyarország által elvállalt terhen felül marad a quóta ará­­nyáig, minthogy Cislajthaniát sem ter­helheti mint alkotmányos országot, az állam hitelezőire rovandó. Ezek a tények, melyek illustrálják a „Hon“ okoskodását , mi csak a követ­kező megjegyzéseket teszszük hozzá, vo­natk­ozással ezen famosus okoskodására. Mindenekfelett constatáljuk azt, hogy a „Hongnak a pénzügyi kiegyezés mi­benlétéről csak távolról sincsen sejtelme sem, különben nem vindi­álna Magyar­­ország részére előnyt a cislajthanus kor­mány pénzügyi műveleteiből. Nem vindi­álna pedig azért, mert az államadóssághoz, mint ilyenhez, nekünk, hála Isten, immár semmi közünk. Annak minden kára és haszna az örökös tarto­mányokat illeti, mivel Magyarország az általa fizetendő állandó összeg által alóla végkép megváltotta magát. Ha mi mai napság még hasznot kíván­nánk ama pénzügyi operatiókból, akkor elismernők a solidáris tartozást, s épen­­séggel igazolnók azt, a­mi a „Hon“ pana­szának másod­­ pontját képezi, t. i. a reichs­rath szónokainak azon vádját, mint­ha Magyarország volna közvetett oka az ott foganatosítandó operatióknak, melyek inkább hasonlítanak egy szelíd bukáshoz, mint akármihez. Az egész dolognak az elmélete pedig a következő: Az összes államadósság terheit viselni képes nem volna Ausztria és Magyaror­szág együtt sem. A pénzügyi bukás elma­­radhatlan volna bármily alakban , mert a fizetendő összegek mindkét állam terület fizető­képességét meghaladják. A teher­­képesség arányilag ki van fejezve a quota arányában, az igazság úgy kívánta, hogy Magyarország a közös ügyek költségéhez ezen arányban járuljon; azonban a sta­tus adósság Magyarországot nem köte­lezte jogilag, s itt csak a méltányosság szempontja lehetett mérvadó, annyival inkább, mert ha az államadósságot szin­tén a teher­képesség szerint osztjuk fel (mint 30: 70-hez), akkor ebből oly fize­­te­ndő összeg rezultálna Magyarországra, melyet hazánk visel , képes nem voln­i. Ennélfogva a kiegyezés úgy történt, hogy Magyarország magára vállalt egy bizonyos összeget (32 milliót), melylyel állandóan fog az államadóssághoz járulni évenként, s ez összeg minden arány nél­kül, pusztán tekintettel a­, ország teher­ké­pességére vállaltatott el, s a quotalis arány­nál, ha számokban fejezzük ki, tán 30 % -tel kedvezőbb. Ezenkívül visszauta­sított minden tartozást, minden solidari­­tást, mely utóbbi pontra nézve a jobb és baloldali szónokok egymással épen verse­nyeztek ; de ép ezen pontból szükségkép folynak az 1867. pénzügyi kiegyezési tör­vény azon szavai, hogy Magyaror­szág en­nélfogva nem is formál igényt semmire oly haszonra, mely az államadósságra vonat­kozó pénzügyi műveletekből származik, mert ha ezt tenné, akkor okvetlen kellene osztozkodnia azon 50 millió osztrák defici­ten is, melyet majdnem kizárólag az ál­lamadósság hengerít a cislayb­anusok 18­ 18-ki költségvetésére. És mindezt a „Hon“ nem tudja, vagy jobba­n, nem akarja, vagy tán épen nem s­zabad tudnia csupán azért, hogy meg­gondolatlan installatióval az országgyűlést együgyűséggel és többségét köny­­nyelműséggel vádolhassa. Ezzel sze­mben minek nevezzük a „Hon“ ilyetén tudatlanságát? Mert azt megengedjük neki, hogy a 6­7-ki törvények ne legyenek ínyére, de azt soha, hogy Saját legvastagabb ignorantiája alapján a hongyülésnek vágja szeme közé az oly ' czimet, melyre bízvást kérhetve ő privi-­­ legiumot. Arról, hogy mennyi joggal vádolják a reichsrath tagjai Magyarországot a bukás okozásával, már korábban szóltunk, mi­dőn 1. J. Bre­tt elmondta a maga exposé­­ját. E kérdés ránk nézve superálva van, a fölösleges erre újra visszatérnünk. Dicsérjük a „Hon“ azon nemes buzgal­mát, melylyel e dologban a reichsrathi urak ellen kikel, de tiltakozunk az ellen, hogy ezt akár az országgyűlés tekintélyé­nek, akár a többség reputatiój­ának, akár az ország érdekének rovására tegye, mert mind e három meg van idézett czikkében támadva. Elhiszszük, hogy intenziói a leg­jobbak voltak, s csak a tárgy és a viszo­nyok nem ismerése terelte őt azon közhe­lyekre, melyekből czikkének nagyobb része áll, de ez nem ment fel bennünket azon kötelesség alól, mely ilyetén intim­a­­tiókat, bármily jó szándékból eredjenek is, visszautasítanunk parancsot. A kérdés első pontjának tüzetesebb vi­tatásába ezúttal nemcsak azért tartjuk fölöslegesnek bocsátkozni, mivel az már a 15-ös deputatiók működésekor eléggé ki­­meríttetett, hanem azért is, mert a „Hon,“ mint ezekéből láthatni, nemcsak minden érdemleges érvelést elengedett magá­nak , hanem azon ellenmondást sem tudta átlátni , mely kettős vádjában a reichsrath ilyetén enunciatiói , s a magyar országgyűlés ellen rejlik. Ha or­­szággyülésünk csakugyan oly együgyű lett volna, mint a minőnek a „Hon“ pri­vát szemüvegén át látja, akkor ma aligha más themáról nem kellene czikkeket ír­nunk s aligha sa­nyaru arczczal nem rak­nék zsebre azt a hasznot, mely az állam­adóssági műveletekb­e hárulna reánk. A „Hon“ valóban boldognak mond­hatja magát, hogy nincs e tekintetben fontosabb dolga, mint a reichsrath egy­némely szónokának nyilatkozatai felett egyensúlyát elveszteni. ____ g­ y- Bécsi dolgok. A pénzügyi viták egyenlő erélylyel folynak. A hétfői ülésben a kormány által javasolt va­gyonadó került vita alá. Banhaus, ki Skene helyébe lépett előadónak, a bizottság nevében indítványozza, hogy a ház e javaslat felett térjen napirendre, s ez indítványt rövid vita után el is fogadja a ház. Ezután a lottó-nyeremények után fizetendő dijak felemelése kerül vita alá, s a ház a bizott­ság javaslatát vita nélkül fogadta el. Ezt követte azon javaslat, melyet a vagyonadó helyébe szánt a bizottság többsége, s mely szerint a telekadó után­­isz­a házosztályadó után V, pótlék volna kivetendő, azonkívül a jövedelmi, az ipar és luxus adó rendezése eszközlendő. Ezzel szemben Skene fenntartja a bizottság többségének indítványát, mely egyszerűen uta­sítani kívánja a kormányt, hogy az 1868-as de­ficitnek megadóztatás útján eszközlendő fedezése iránt haladéktalanul terjeszszen javaslatokat a ház elé. E pontnál élénkebb vita fejlődik ki, melyben részt vett a pénzügyér, kinek ugyan mindegy, akármelyik indítványt fogadja el a ház, azon­ban azt hiszi, könnyítenek munkáján, ha a ki­sebbségét fogadják el. Azonban a reichrath nem kívánta pénzügyér munkáján könnyíteni, és Skene indítványát fo­gadta el. Ezután még a bizottmány következő indítvá­nyát fogadta el a ház: „A jövő évek deficitjének fedezése iránt terjeszszen a kormány oly javas­latokat a ház elé, melyek által minden fennálló egyenes adó igazságos alapon reformáltassék, s a czukoradó és osztályadó a magyar korona or­szágainak kormányával egyetértve rendeztes­­senek.“ Végül még elkezdték az ingatlan államjavak tárgyalását is, azonban nem fejezték be a vitát. A reichsrath ez idei ülésszakára vonatkozólag képviselői körökben úgy vélekednek, hogy te­kintettel a munka alatt levő anyagra, aligha lesz három hét előtt vége. A hadszervezési javas­latot még eléje terjeszteniük a háznak, de tár­gyalni csak a bizottmányok fogják. A tarto­­mánygyűlések ezek szerint július első felében fognak összegyűlni. Törvényjavaslat a dohányjövedék iránt. (A pénzügyi bizottság szövegezése szerint­) 1. §. A dohány­jövedék iránt jelenleg fennálló szabályok az 1869-ik évi december 31-ig ér­vényben maradnak, következő §§ ban foglalt módosításokkal. 2. §. Azon dohánytermelők, kik a kincstár számára vagy kivitelre termelnek dohányt, a felügyelettel járó költségek megtérítéséül enge­délyi illeték fejében a dohánytermelésre bejelen­tett minden catastralis hold után egy forintot, minden */l hold után 50 krt kötelesek fizetni. Félholdnál kisebb részletek fél­holdnak számí­tandók. 3. §. Dohánytermelés saját használatra csak a belsőséghez tartozó házi kertekben, egy da­rabban levő földtéren engedtetik meg, mely sza­bályos négyszög alakban, azaz akkép hasítandó ki, hogy hossza a hosszával, szélessége a széles­ségével egyenlő és párhuzamos legyen. Ezen te­rület mérete és alakja az engedélyért való beje­lentésben kijelölendő és a jövedéki felügyelet tekintetéből az engedélybe beigtatandó. 4. §. Dohánytermelési engedélyre csak azok tarthatnak igényt, a­kik a polgári törvény ren­delkezése szerint terhes szerződést köthetnek, s a kik 1867. évi mártius 10 óta elkövetett du­gárusság miatt az illetékes jövedéki törvényszé­kek által el nem ítéltettek, vagy más jövedéki kihágás folytán a dohánytermesztéstől el nem tiltattak ; azon felől igazolják, hogy a belsőség­hez tartozó házi kertet tulajdoni joggal vagy egyházi s illetőleg iskolai javadalmaik köz, köz­ségi vagy gaz­datiszti hivatalaik után, vagy vég­re mint általuk kibérelt jószág tartozandóságát rendes haszonbérben bírják. 5. §. A saját használatra termelt dohány csak az engedélyezett termelő, s az azzal közös ház­tartásban élő férfi c­aládtagok által, a magyar korona országaiban s egyedül pipadohány kép használható fel. 6. §: Saját használatra dohánytermelési enge­dély 20 , ölnél se kisebb, se nagyobb területre nem adatik a jelentkező félnek. Ezen felől azon­ban szabadságában álland­ó jelentkező félnek az 5. §. által jogosított s 16. esztendejét megha­­haladott minden egy férfi családtag számára 10 □ ölnyi további területét igénybe venni; az összes terület azonban 70 □ ölet túl nem ha­ladhat. Azon családtagok nevei, kiknek számára a szabályszerűen engedélyezhető 10 □ et igénybe vétetik, a bejelentésben kiteendők és az enge­délybe felveendők, 7. §. A­ki saját használatra dohánytermelési engedélyt nyer, köteles a­/, egy forintra szabott felügyeleti illetéken felül fogyasztási illetéket is fizetni, mely minden engedélyezett fél után húsz krajczárban állapittatik meg. 8. §: Azon egyének, a­kik engedély mellett a kincstár számára vagy külkereskedésre termel­nek dohányt, saját használatukra leendő dohány­termelési engedélyt nem nyerhetnek, s ezentúl is, a kincstár számára átadás kötelezettségével termelt dohányokat a kincstári raktárakba be­szállítani, a külkereskedésre kiállított terményt pedig hiány nélkül beraktározni kötelesek. Beje­lentésekre azonban és­pedig a kincstár részére termelőknek az illető beváltó bizottságok által, a külföldre termelőknek pedig az illetékes pénz­ügyi felügyelőség által, saját termésekből mind az engedélyezett termelő, mind a vele közös ház­tartásban élő, s 16 évet túlhaladott férfi család­tagok, minden egyes feles kertészük részére, fe­­jenkint tizenkét font közönséges pipadohány, mely nehéz dohányfajoknál az első közönséges osztályok/ kerti újleveleknél pedig a második osz­tály minőségét felül nem haladhatja, minden font­ért azonnal leteendő busz krajczárra kiszabott fogyasztási illeték mellett, meghagyatik, s erről az igazolásukra szükséges okmány ki fog adatni. 9. §• Az e szerint átengedett dohány csak az igazolási okmányban megnevezettek által, a ma­gyar korona országaiban s csak mint pipado­hány használható fel, s i­zt másoknak átengedni tilos. 10. §. A saját használatra való dohánytermelés iránt a bejelentések a termelési év január hava 1-ig a községi elöljáróságnál írásban benyúj­tandók, vagy élő szóval megteendők. 11. §. A községi elöljárók a náluk tett beje­lentéseket jegyzékbe felvenni, s ezen jegyzékben a házi kertek birtoklását és a jegyzékben meg­nevezett családtagok iránti kitételek valóságát bizonyítani, a felügyeleti és fogyasztási illeté­ket beszedni, s azt az érintett jegyzék kíséreté­ben az illetékes pénzügyi hatóságnak beküldeni kötelesek. 12. §. Az engedélyezett téren felül dohány­nyal beültetett minden □ölnyi tér után az azon levő dohányplánták megsemmisítése mellett 1 ft pénzbírság fizetendő. A községi elöljárók kötelesek arra felügyelni, hogy az engedélyt nyerők az engedélyzettnél nagyobb tért dohányióval be ne ültessenek, köte­lesek ennélfogva dohányültetvényük azon ré­mé­­nek megsemmisítésére, mely az engedélye­zett tért meghaladja, az illetőket meginteni, s ha a megintésnek azonnal elég nem létezik, erről az illető pénzügyi hatóságot július 1. napjáig min­den esetre tudósítani. 13. §. A kivitelre termel­t dohánynak a termelő vagy a dohány vevő­i engedély­ly­el bíró kereskedő raktáraiba való elhelyezésére a határidő azon vi­dékekre nézve is, melyeken a kincstár részére dohány termeltetik, a termelésre következő év január végéig; azon határidő pedig, melyben a dohánykereskedési engedélylyel nem biró s kül­föld számára termelő fél dohányterményét kül­földre közvetlenül kivinni, vagy az engedélylyel bíró dohánykereskedőnek átadni tartozik, a ter­melésre következő év október végéig terjeszte­tik ki. 14. §. A pénzügyminisztérium a dohánykivi­telre a 13. §-ban kitűzött időhatárt a fél indokolt folyamodására azon esetben hosszabithatja meg, ha azt a termelő vagy kereskedő oly rendes rak­tárban helyezte el, mely az ellenőrzés tekinteté­ben teljes biztosságot nyújt, s ha dohány rende­sen hálózva, s vászontakaróba foglalva a pénz­ügyi hivatalos zárral elláttatott,­­plombi­oz­­tatott. 15. §. Ha a termelő által kivitelre termelt do­hány ezen meghosszabbított határidő alatt sem árusíttatnék el, jogában álland­ó pénzügymi­niszternek a még készletben találtató dohányt vagy külföldre szállítás feltéte alatt ken az or­szágban nyilvánosan elárvereztetni, vagy a ter­melő fél költségén külföldre kiszállíttatni és ott bármi áron eladatni. 16. §. Tanintézeteknek, gazdasági egyesületek­nek és társulatoknak, ha dohánynyal nemesítési czélból művelési és kezelési kísérleteket akarná­nak tenni,folyamodásukra a pénzügyminisztérium a kitűzött czélhoz mért nagyságú területre illeték­­mentes dohány termelési engedélyt adhat, de a szabályszerű pénzügyhatósági felügyelet alól fel nem menthetők. 17. §. Az ekképen termett dohányból az illa­tó intézetek kiállításokra, tudományos kísérle­tekre és szakértőkkel közlésre a 7. §-ban meg­állapított fogyasztási illeték lefizetése mellett megtarthatnak, a megtartani kívánt mennyiség a pénzügyi hatóságnál bejelentendő és a netaláni felesleg a kincstár számára a beváltási árszabás szerint beszállítandó. 18. §. Jelen törvény végrehajtásával a pénz­ügyminiszter bizatik meg. Vidéki tudósítások. Kisújszállás, jun. 6. A f. é. 129. számú „Pesti Naplódnak ország­gyűlési tudósításokról szóló czikkelyében azon községek között, melyeknek a 1867-ki kiegyez­kedés törvényes alapja nem tetszik, s ennek megváltoztatása iránti kérvényeik országgyűlés­­hezi benyújtására Madarász József képviselő urat, ki által azon kérel­mek a t. képviselőháznak valósággal be is adattak, kérjék meg, s nagy meglepetésünkre ott találjuk Kisújszállás vá­rosát is. Alólh­ottak az igazság érdekében hivatva érezzük magunkat kijelenteni, hogy a Kisúj­szállás városa nevében irt s Madarász József ur által az országgyűléshez benyújtott kérvényről legkisebb tudomásunk nincs. — Bárkitől szer­kesztetek s bár­kik által íratott legyen alá azon kérvény, az nekünk városi Elöljáróknak hírünk s tudtunk nélkül Íratván, városunk nevében irt kérvény gyanánt jogosan nem szerepelhet, s el nem fogadható. Kisújszállás a város elöljárósága nevében: Terbocs Károly, főbíró. Mészáros Illés, __________ főjegyző, 11 i v a t a I o s. — Miután Pest sz. k. fővárosában a keleti mar­havész újonnan kiütött, a Duna jobb partjára a különben e város határán keresztül hajtatni szo­kott szarvasmarha , juh és kecskeszá­rtmányok e városnak zárlat alóli felmentéséig nem a váro­son és hídon át, hanem az Alföldről vasúton érke­zők a vecsési, az éjszaki vaspályán jövök pedig a péczeli vasúti állomáson kirakatvan, s Ecseren át Vecsésre és innen minden más után oda érke­zőkkel egyaránt a Soroksár és Haraszt községek * közt létező réven Csepel szigetére s onnan a té­­tényi révre, — a Vácz felől érkezők pedig a du­nakeszi réven szállitandók a Duna jobb partjára. — Pest városában — miként előbbi inneni köz­lésből tudva van a közönség előtt — újabb időben ismét kiütött a keleti marhavész. A­mennyiben már most különösen a gyapjú szállítása nagyobb mértékben megindul, kül­földre azonban, jelesül Bajor- és Poroszország felé — úgy a szarvasmarha, juhok és kecskék, mint az ezektől származó nyers termékek (köz­tük a gyapjú) bevitele csak oly feltétel alatt van megengedve, ha hiteles okmányokkal van igazolva, hogy az illet­ő szállítmányok egészsé­ges helyről származnak, s aggálytalan helyeken vitettek át vagy voltak lerakva (a­mi jelenleg Pestről nem mondható.) kereskedelmünk érde­kében szükségesnek látszik az imént említett és múlt évi 1281. 1785. és 3451. szám alatt kelt kör­rendeletekkel közölt szabályok szoros meg­tartását az összes törvényhatóságoknak emléke­zetébe idézni, nehogy a megkívántató bizonyít­ványok hiánya miatt visszautasított szállítmá­nyok tulajdonosai ama szabályok nem­ ismerésé­re hivatkozzanak. A Pest városában lerakott gyapjú- vagy más efféle nyers termékre nézve azon intézkedés tör­tént, hogy emez áruk csakis a rendszabályok értelmében eszközlendő fertőtlenítés után bo­csáthatók ki a városból. Pesten, 1868-ik évi május 29-dikén. A földm., ipar- és keresk. minisz­tériumtól. — A magyar királyi pénzügyminiszter ur ál­tal a kebelben­ számvevőség bányaosztályához kineveztettek: pénzügyi tanácsossá Failhauer Alajos; számtanácsosokká Pfister Károly, Metz­ler Ágoston és Dívald József; I­Iő osztályú számtisztekké Bernhard Vilmos, Rémiért Gyula és Murincsek Vincze. — Am. kir. pénzügyminiszter Beck Nándort tisztnek a debrec­eni adóhivatalhoz nevezte ki. — A m. kir. pénzügyminiszter Pietz Antalt hivataltisztté, Leszkay Bertalant pedig segéd­tisztté a munkácsi adóhivatalhoz nevezte ki. — A nyári fürdőidényre f. é. junius 1-én Kra­­pina-Topsiczni magyar királyi távírdai állomás nyittatott meg korlátolt napi szolgálattól. — A m. kir. pénzügyminiszter Brüll Frigyest III. osztályú halasi adószedőt s volt honvédet ellenőrnek a szegedi adóhivatalhoz nevezte ki. — A m. kir. pénzügyminiszter Szeifert Nán­dort tisztté az aradi adóhivatalhoz nevezte ki. — A m. kir- Pénzügyminiszter által Polányi Béla III. osztályú adószedőnek neveztetett ki. — A m. k. pénzügyminiszter által Csergyenecz János soproni adóhivatali ellenőrnek nevezte­tett ki. ~ A pénzügyminiszter a debrecze­ni adóhivatalhoz Kesztheli Györgyöt, Berndt Ist­vánt, Devics Ferenczet tiszteknek, továbbá Tur­­nusz Edét és Forgách Gusztávot segédtisztek­nek nevezte ki. . .—A m. kir. pénzügyminiszter Komár Károlyt ’ tisztnek a rózsahegyi adóhivatalhoz nevezte ki. . . — A m. kir. pénzügyminiszter által Belyánsz­­ky György tisztnek a zombori adóhivatalhoz « Deák Ferencz HI. osztályú adóhivatali segéd­tisztnek kineveztettek. 8 ne­— A m. kir. pénzügyminiszter Pelcsárszk Lajost III. osztályú adóhivatali ellenőrnek vette ki. — A földmivelés-, ipar és kereskedelmi m. k. miniszteriül­ a „bécsi első tükör- üveg-biztositó társaságinak megengedte üzletének Magyaror­szág­ és Erdélyre való kiterjesztését. K ü f 0 n il é I é k. JUUIU8 9. — A királyné Ő Felsége Mária nápolyi ki­rálynővel ma hagyta el fővárosunkat. Jóval ez indulás előtt, már órakor nagy néptömeg gyűlt össze a pompásan feldíszített indóház előtt, hogy szívből jövő isten hozzádot mondjon a sze­retett királynénak. Nyolcz óra után a képvise­lők közöl több mint 200 jelent meg, úgyszin­tén számosan a főrendek közül. A miniszterek közül jelen voltak gr. Andrássy Gy., Eötvös b., Gorove, Lónyay, Wenckheim b. A katonai fő­­parancsnokok, úgy­szintén Szentkirályi M. fő­polgármester és Polgár főkapitány urak. A jelen volt fényes hölgykoszorú között láttuk gr. Andrássy Gyulánét, Károlyi Orczy Irma, Hu­­nyady, Königsegg Gusztávné grófnékat és b. Eötvösn­ét. Az ő Felségeik számára rendezett külön vonat 9 kocsiból állott, melynek máso­­dika a kis herczegnő számára volt berendezve. Néhány perczc­el 3/49 óra után ő Felségeik a kivilágitott utczákon át zajos éljenzés között ér­keztek meg, s a miniszterek s katonai és pol­gári hatóságok képviselői által fogadtattak. Be­lépve a fényesen díszített váróterembe, néhány perczig ott mulattak, mely idő alatt királyné ő Felsége a miniszter urakkal társalgott s végül Andrássy grófodnak szívélyesen kezet nyújtva e szavakkal búcsúzott el: „Viszontlátásra sep­temberben.“ Ez teljesen összhangzik azon érte­sülésünkkel, mely szerint tegnap a királyné ő Felsége Károlyi Orczy Irma grófnénak azt mond­ta : „Csak rövid időre távozom önök köréből a őszre haza jövök.“ Hozza isten mielőbb is visz­­sza ő Felségét, kit hazánkban a legőszintébb hódoló tisztelettel vár minden hazafi. Személyi hírek. A királyi udvar Bécs­­be menetele előtt Királyné ő Felsége néverc­et gyűjtött tegnapelőtt maga köré, melynek az új­szülött herczegnőt bemutatta. — A főváros s az egész ország osztatlan örömmel fog értesülni Ki­rályné ő Felségének egy nyilatkozatáról, melyet elutazása alkalmából gróf Károlyi Istvánnéhoz tön: „Most — igy szólt — elmegyek, de korán ősszel haza jövök.“ — Ő Felsége a Ki­rály­n­é közelebbi vasárnapon dr. Balassa tanárnak legmagasabb kegyteljes elismerése je­léül pompás gyémánt gyűrűt nyújtott át sajátke­­züleg, melybe ö Felsége nevének kezdő betűi vésvék. — Királyné ő Felsége a Ho­fl­än­­der József müesztergályos által felajánlott fa­­ragvál­yt, mely Ischlt ábrázolja, legkegyelme­sebben elfogadni méltóztatottt. Egyidejűleg az ajándékozót egy gyönyörű gyémánt melltűvel örvendeztette meg. — Ő Felségük a Ki­rályné és a nápolyi királyné tegnap estre fél nyolcz óra tájban a városligetben séta­­kocsizást tartottak. Ő Felsége a királyné nyitott kocsiban ült és fehérbe volt öltözve. A városli­geti nép mindenütt lelkesedéssel és éljenekkel fogadta. Onnan pedig Renz lovardájába mentek, hol is a közönség,, legszivélyesebb ovatióinak tárgyai voltak. — Őfelsége a király Miksa császár két védőjének és gyóntatójának értékes ezüst servncét és mellkeresztet küldött emlékül Mexicóba­­. Rotschild közbenjárása utján,miután ő­felségének Mexicóban nincs hivatalos képvise­lője. — A belügyminisztériumtól névváltoztatásra engedélyt nyertek : Szommer József „Bácska “ra, Pintye Károly és János „Borszékiére, özvegy Riegler Józseféé és gyermekei „Écsi“-re, Strasser Frigyes és Sándor „Rajkaiéra, Jekler János „Jolfi“-re, Pfeilschiffer Pál és Kálmán Nyilas­­siu-ra; ifjú Schiefner Gyula „Barla“-ra; Natke Ferdinand „Nád“-ra; Weiterh­au József „Távo­liu-ra ; Buczik Antal „Gyöngyvirágig -ra. __ Székács József superintendens ur múlt hét végén Aradra ment egyház, visitatióra, hol is ünnepélyesen fogadták.­­ Érdekes menyegző ment végbe a múlt szombaton az egyetemi tem­­plomban. Két nővér, He­dry Ernő septemvir két leánya, Zsófia és Mária mentek férj­hez Lipthay István és Hollán Victor miniszteri titkárokhoz.­­ Meghalt Polgár Lajos, Zilah volt polgármestere, élte 73-dik évében. — Kir­á­ly ő Felsége a miskolczi helv. hitv­­.va­lg. rmán kar nyugdij-intézetének 500, Lajos András hosszumezei tanítónak 100, a galamboki r, V’ 7K­V­­V'111S' egyházközség adósságai tör­lesztésér­e 400 a somi helv. hitv. evang. templom felszerelésére 800 ftot engedélyezett. — Királyné Ő Felsége a Szondi­emlékre 100 ftot küldött Pongrácz Lajoshoz, ki ez ügyet különösen „Szózat a Szondi­­emlék ügyében“ czimü iratában buzgón felkarplta volt.­­ — Ő Felsége Titius Pius, Piranoban élő T°,h­k­rendű magyar tartományi áldozátnak abbeli buzgósága jutalmául, melylyel a magyar­­ország, tanintézeteket általa szerzett természet­rajz, gyűjteményekkel láta el, életnapjaira évi “0 forintnyi kegydijt engedélyezni mél­. A vallás és közoktatási m. kir. miniszter megengedte, hogy Ábel Károly budai főgym­­nasiumi rendes tanárnak „Mértan“ c­imű munkája a középtanodák azon felsőbb osztályai­ban, melyekben a mértanra nézve az eddigi tan­történeket lényegesen eltérő módosítások nem történtek vagy történni nem fognak kézi könyvül használtathassák. 8 “ ’ TM Dese~n f^M FKá!'0,yr/ribor esk^öje m 7 . i mma grófkisasszonnyal ma ment véghez. Nyoszolyó-leányok voltak Kö­­n , g s e g g Irma Károlyi Pahna grófnők és b fj*' a 9 10Z.3°f ,Dányai- Vőfélyek! Károlyi SS^rlVI 17 E emél' gróf0k­’Az ^ gel már ióv' t.V^ V- p08Pök. végezte. Reg­­közönség iorent2 ^ G ütt lf!n4kivül nagyszámú ponZn tiV ó Fmeg uZ 6gy(!tem te“Plonibai,I * S kkk­ve °r •r0b0g0tt­e!Ö a mátk8Pá‘­ *° hosszú sora áll \ ari3to°ratla fényes fogatainak láttuk A4 ? Az esküvőn jelen voltak között zsef mi?£ A n d r,á 8­8/ gyula» b. E ö­t­v­ö­s Jó­­rát TkT V*'Úg 0 4 eschalchy Gyu­­tb ír1'1' Eduardot, Tisza Kálmánt «b Fél tizenegy után a protestáns egyházba ment át az uj pár, hol arra Török superinten­­dens u,­ várt, hogy áldását adja reájuk k­inek részünkről is szivünkből boldog jövőkiránt elsöszülöttÜ8K-­i György gr. a mult évben két elsöszülöttség, hitbizományt alapított két fia.

Next