Pesti Napló, 1868. június (19. évfolyam, 5431–5452. szám)
1868-06-10 / 5437. szám
És ha ismerik, mint állíthatják azt, hogy Magyarország nem vállalta el a reá eső részt ? Magyarországot sohasem kötelezte az államadósság, s így Magyarországra abból az adósságból nem is eshetett semmiféle rész. Azt az osztrák kormány csinálta, azosztrák kormány költötte is el, Magyarország tudta és akarata nélkül. Ha mindezek daczára mégis átvette Magyarország az adósság egy nagy részét, úgy tette ezt az ugyanazon uralkodó alatt álló szomszéd állam iránti méltányosságból, mely — mikép önök fellépéséből most már lassan-lassan kitűnik — nem annyira méltányosság, mint együgyűség volt. Mondják ki, a terheket nem képesek viselni; mondják ki, hogy nem találtak más módot a baj orvoslására, mint a kamatreductiót, de ne akarják elhitetni a világgal, mintha mindennek okozója egyedül csak Magyarország volna. Magyarország egyenes adója összes jövedelmeinek sokkal több mint felét az osztrákok által csinált adósság kifizetésére adja; s íme, önök mégis azzal vádolnak Európa színe előtt, hogy mi vagyunk okai a hitelezők megkárosításának. Ez a köszönet lojalitásunkért, így fizet most mi okot vissza Ausztria, amiért mi 32 milliónál többet fizetünk évenként adósságaira. Csak rajta, uraim. Szorítni kell a hist, míg el nem szakad. Ha a 67-ki paktum nem tetszik, nemsokára csinálunk majd másikat. Hanem annyit előre is mondhatunk, hogy az a két rovat, mely a közösügyi költségeket s az államadóssági járulékokat tartalmazza budgetünkben, nem maradhat változtatás, mégpedig lényeges változtatás nélkül. Nem messze vagyunk hozzá, midőn a tapasztalás be fogja bizonyítani, hogy országgyűlési többségünk elég könnyelműen oly összeget vállalt e két rovat alatt az országra, melynek eleget tenni talán csak akkor volnánk képesek , ha hazánk jólétét, elhaladását és egész jövőjét áldozatul hoznánk a közös ügy oltárára. Ettől pedig őrizzen meg minket az Egy címe, ez egy egész czikk, csak pár lényegtelen sor kihagyásával. De vizsgáljuk meg hát, miben áll a dolog, s lássuk a „Hoti“ czikkének is valódi értelmét. Az államadósság Magyarországot jogilag nem kötelezte , Magyarország mégis elvállalt belőle bizonyos mennyiséget; a fennmaradt rész a Lajthán túli országok complexumára nehezült. E complexum a reá szállott terhet nem képes viselni, s rajta könnyíteni igyekszik. E könnyítés módozatának jogosultsági alapot keresvén, azt mondja : ha a kiegyezés előtti állapot megmarad, akkor az államadósság Magyarországot és Ausztriát egyetemlegesen terheli. Magyarország teherképességét a quota uránra fejezi ki; az igazság tehát úgy kívánja, hogy a státusadósság is ezen arány szerint osztassák meg a két fél között. Azonban a kiegyezés olyformán létesült, hogy Magyarország a solidári teherviselést, megtagadta; méltányosságból egy bizonyos, a qtóta arányánál kisebb összeg viselését egyszer mindenkorra megajánlotta, a többit a Lajthán túli tartományokra bízta. Azon teher tehát, mely a Magyarország által elvállalt terhen felül marad a quóta arányáig, minthogy Cislajthaniát sem terhelheti mint alkotmányos országot, az állam hitelezőire rovandó. Ezek a tények, melyek illustrálják a „Hon“ okoskodását , mi csak a következő megjegyzéseket teszszük hozzá, vonatkozással ezen famosus okoskodására. Mindenekfelett constatáljuk azt, hogy a „Hongnak a pénzügyi kiegyezés mibenlétéről csak távolról sincsen sejtelme sem, különben nem vindiálna Magyarország részére előnyt a cislajthanus kormány pénzügyi műveleteiből. Nem vindiálna pedig azért, mert az államadóssághoz, mint ilyenhez, nekünk, hála Isten, immár semmi közünk. Annak minden kára és haszna az örökös tartományokat illeti, mivel Magyarország az általa fizetendő állandó összeg által alóla végkép megváltotta magát. Ha mi mai napság még hasznot kívánnánk ama pénzügyi operatiókból, akkor elismernők a solidáris tartozást, s épenséggel igazolnók azt, ami a „Hon“ panaszának másod pontját képezi, t. i. a reichsrath szónokainak azon vádját, mintha Magyarország volna közvetett oka az ott foganatosítandó operatióknak, melyek inkább hasonlítanak egy szelíd bukáshoz, mint akármihez. Az egész dolognak az elmélete pedig a következő: Az összes államadósság terheit viselni képes nem volna Ausztria és Magyarország együtt sem. A pénzügyi bukás elmaradhatlan volna bármily alakban , mert a fizetendő összegek mindkét állam terület fizetőképességét meghaladják. A teherképesség arányilag ki van fejezve a quota arányában, az igazság úgy kívánta, hogy Magyarország a közös ügyek költségéhez ezen arányban járuljon; azonban a status adósság Magyarországot nem kötelezte jogilag, s itt csak a méltányosság szempontja lehetett mérvadó, annyival inkább, mert ha az államadósságot szintén a teherképesség szerint osztjuk fel (mint 30: 70-hez), akkor ebből oly fizetendő összeg rezultálna Magyarországra, melyet hazánk visel , képes nem volni. Ennélfogva a kiegyezés úgy történt, hogy Magyarország magára vállalt egy bizonyos összeget (32 milliót), melylyel állandóan fog az államadóssághoz járulni évenként, s ez összeg minden arány nélkül, pusztán tekintettel a, ország teherképességére vállaltatott el, s a quotalis aránynál, ha számokban fejezzük ki, tán 30 % -tel kedvezőbb. Ezenkívül visszautasított minden tartozást, minden solidaritást, mely utóbbi pontra nézve a jobb és baloldali szónokok egymással épen versenyeztek ; de ép ezen pontból szükségkép folynak az 1867. pénzügyi kiegyezési törvény azon szavai, hogy Magyarország ennélfogva nem is formál igényt semmire oly haszonra, mely az államadósságra vonatkozó pénzügyi műveletekből származik, mert ha ezt tenné, akkor okvetlen kellene osztozkodnia azon 50 millió osztrák deficiten is, melyet majdnem kizárólag az államadósság hengerít a cislaybanusok 18 18-ki költségvetésére. És mindezt a „Hon“ nem tudja, vagy jobban, nem akarja, vagy tán épen nem szabad tudnia csupán azért, hogy meggondolatlan installatióval az országgyűlést együgyűséggel és többségét könynyelműséggel vádolhassa. Ezzel szemben minek nevezzük a „Hon“ ilyetén tudatlanságát? Mert azt megengedjük neki, hogy a 67-ki törvények ne legyenek ínyére, de azt soha, hogy Saját legvastagabb ignorantiája alapján a hongyülésnek vágja szeme közé az oly ' czimet, melyre bízvást kérhetve ő privi- legiumot. Arról, hogy mennyi joggal vádolják a reichsrath tagjai Magyarországot a bukás okozásával, már korábban szóltunk, midőn 1. J. Brett elmondta a maga exposéját. E kérdés ránk nézve superálva van, a fölösleges erre újra visszatérnünk. Dicsérjük a „Hon“ azon nemes buzgalmát, melylyel e dologban a reichsrathi urak ellen kikel, de tiltakozunk az ellen, hogy ezt akár az országgyűlés tekintélyének, akár a többség reputatiójának, akár az ország érdekének rovására tegye, mert mind e három meg van idézett czikkében támadva. Elhiszszük, hogy intenziói a legjobbak voltak, s csak a tárgy és a viszonyok nem ismerése terelte őt azon közhelyekre, melyekből czikkének nagyobb része áll, de ez nem ment fel bennünket azon kötelesség alól, mely ilyetén intimatiókat, bármily jó szándékból eredjenek is, visszautasítanunk parancsot. A kérdés első pontjának tüzetesebb vitatásába ezúttal nemcsak azért tartjuk fölöslegesnek bocsátkozni, mivel az már a 15-ös deputatiók működésekor eléggé kimeríttetett, hanem azért is, mert a „Hon,“ mint ezekéből láthatni, nemcsak minden érdemleges érvelést elengedett magának , hanem azon ellenmondást sem tudta átlátni , mely kettős vádjában a reichsrath ilyetén enunciatiói , s a magyar országgyűlés ellen rejlik. Ha országgyülésünk csakugyan oly együgyű lett volna, mint a minőnek a „Hon“ privát szemüvegén át látja, akkor ma aligha más themáról nem kellene czikkeket írnunk s aligha sanyaru arczczal nem raknék zsebre azt a hasznot, mely az államadóssági műveletekbe hárulna reánk. A „Hon“ valóban boldognak mondhatja magát, hogy nincs e tekintetben fontosabb dolga, mint a reichsrath egynémely szónokának nyilatkozatai felett egyensúlyát elveszteni. ____ g y- Bécsi dolgok. A pénzügyi viták egyenlő erélylyel folynak. A hétfői ülésben a kormány által javasolt vagyonadó került vita alá. Banhaus, ki Skene helyébe lépett előadónak, a bizottság nevében indítványozza, hogy a ház e javaslat felett térjen napirendre, s ez indítványt rövid vita után el is fogadja a ház. Ezután a lottó-nyeremények után fizetendő dijak felemelése kerül vita alá, s a ház a bizottság javaslatát vita nélkül fogadta el. Ezt követte azon javaslat, melyet a vagyonadó helyébe szánt a bizottság többsége, s mely szerint a telekadó utánisza házosztályadó után V, pótlék volna kivetendő, azonkívül a jövedelmi, az ipar és luxus adó rendezése eszközlendő. Ezzel szemben Skene fenntartja a bizottság többségének indítványát, mely egyszerűen utasítani kívánja a kormányt, hogy az 1868-as deficitnek megadóztatás útján eszközlendő fedezése iránt haladéktalanul terjeszszen javaslatokat a ház elé. E pontnál élénkebb vita fejlődik ki, melyben részt vett a pénzügyér, kinek ugyan mindegy, akármelyik indítványt fogadja el a ház, azonban azt hiszi, könnyítenek munkáján, ha a kisebbségét fogadják el. Azonban a reichrath nem kívánta pénzügyér munkáján könnyíteni, és Skene indítványát fogadta el. Ezután még a bizottmány következő indítványát fogadta el a ház: „A jövő évek deficitjének fedezése iránt terjeszszen a kormány oly javaslatokat a ház elé, melyek által minden fennálló egyenes adó igazságos alapon reformáltassék, s a czukoradó és osztályadó a magyar korona országainak kormányával egyetértve rendeztessenek.“ Végül még elkezdték az ingatlan államjavak tárgyalását is, azonban nem fejezték be a vitát. A reichsrath ez idei ülésszakára vonatkozólag képviselői körökben úgy vélekednek, hogy tekintettel a munka alatt levő anyagra, aligha lesz három hét előtt vége. A hadszervezési javaslatot még eléje terjeszteniük a háznak, de tárgyalni csak a bizottmányok fogják. A tartománygyűlések ezek szerint július első felében fognak összegyűlni. Törvényjavaslat a dohányjövedék iránt. (A pénzügyi bizottság szövegezése szerint) 1. §. A dohányjövedék iránt jelenleg fennálló szabályok az 1869-ik évi december 31-ig érvényben maradnak, következő §§ ban foglalt módosításokkal. 2. §. Azon dohánytermelők, kik a kincstár számára vagy kivitelre termelnek dohányt, a felügyelettel járó költségek megtérítéséül engedélyi illeték fejében a dohánytermelésre bejelentett minden catastralis hold után egy forintot, minden */l hold után 50 krt kötelesek fizetni. Félholdnál kisebb részletek félholdnak számítandók. 3. §. Dohánytermelés saját használatra csak a belsőséghez tartozó házi kertekben, egy darabban levő földtéren engedtetik meg, mely szabályos négyszög alakban, azaz akkép hasítandó ki, hogy hossza a hosszával, szélessége a szélességével egyenlő és párhuzamos legyen. Ezen terület mérete és alakja az engedélyért való bejelentésben kijelölendő és a jövedéki felügyelet tekintetéből az engedélybe beigtatandó. 4. §. Dohánytermelési engedélyre csak azok tarthatnak igényt, akik a polgári törvény rendelkezése szerint terhes szerződést köthetnek, s a kik 1867. évi mártius 10 óta elkövetett dugárusság miatt az illetékes jövedéki törvényszékek által el nem ítéltettek, vagy más jövedéki kihágás folytán a dohánytermesztéstől el nem tiltattak ; azon felől igazolják, hogy a belsőséghez tartozó házi kertet tulajdoni joggal vagy egyházi s illetőleg iskolai javadalmaik köz, községi vagy gazdatiszti hivatalaik után, vagy végre mint általuk kibérelt jószág tartozandóságát rendes haszonbérben bírják. 5. §. A saját használatra termelt dohány csak az engedélyezett termelő, s az azzal közös háztartásban élő férfi caládtagok által, a magyar korona országaiban s egyedül pipadohány kép használható fel. 6. §: Saját használatra dohánytermelési engedély 20 , ölnél se kisebb, se nagyobb területre nem adatik a jelentkező félnek. Ezen felől azonban szabadságában állandó jelentkező félnek az 5. §. által jogosított s 16. esztendejét meghahaladott minden egy férfi családtag számára 10 □ ölnyi további területét igénybe venni; az összes terület azonban 70 □ ölet túl nem haladhat. Azon családtagok nevei, kiknek számára a szabályszerűen engedélyezhető 10 □ et igénybe vétetik, a bejelentésben kiteendők és az engedélybe felveendők, 7. §. Aki saját használatra dohánytermelési engedélyt nyer, köteles a/, egy forintra szabott felügyeleti illetéken felül fogyasztási illetéket is fizetni, mely minden engedélyezett fél után húsz krajczárban állapittatik meg. 8. §: Azon egyének, akik engedély mellett a kincstár számára vagy külkereskedésre termelnek dohányt, saját használatukra leendő dohánytermelési engedélyt nem nyerhetnek, s ezentúl is, a kincstár számára átadás kötelezettségével termelt dohányokat a kincstári raktárakba beszállítani, a külkereskedésre kiállított terményt pedig hiány nélkül beraktározni kötelesek. Bejelentésekre azonban éspedig a kincstár részére termelőknek az illető beváltó bizottságok által, a külföldre termelőknek pedig az illetékes pénzügyi felügyelőség által, saját termésekből mind az engedélyezett termelő, mind a vele közös háztartásban élő, s 16 évet túlhaladott férfi családtagok, minden egyes feles kertészük részére, fejenkint tizenkét font közönséges pipadohány, mely nehéz dohányfajoknál az első közönséges osztályok/ kerti újleveleknél pedig a második osztály minőségét felül nem haladhatja, minden fontért azonnal leteendő busz krajczárra kiszabott fogyasztási illeték mellett, meghagyatik, s erről az igazolásukra szükséges okmány ki fog adatni. 9. §• Az e szerint átengedett dohány csak az igazolási okmányban megnevezettek által, a magyar korona országaiban s csak mint pipadohány használható fel, s izt másoknak átengedni tilos. 10. §. A saját használatra való dohánytermelés iránt a bejelentések a termelési év január hava 1-ig a községi elöljáróságnál írásban benyújtandók, vagy élő szóval megteendők. 11. §. A községi elöljárók a náluk tett bejelentéseket jegyzékbe felvenni, s ezen jegyzékben a házi kertek birtoklását és a jegyzékben megnevezett családtagok iránti kitételek valóságát bizonyítani, a felügyeleti és fogyasztási illetéket beszedni, s azt az érintett jegyzék kíséretében az illetékes pénzügyi hatóságnak beküldeni kötelesek. 12. §. Az engedélyezett téren felül dohánynyal beültetett minden □ölnyi tér után az azon levő dohányplánták megsemmisítése mellett 1 ft pénzbírság fizetendő. A községi elöljárók kötelesek arra felügyelni, hogy az engedélyt nyerők az engedélyzettnél nagyobb tért dohányióval be ne ültessenek, kötelesek ennélfogva dohányültetvényük azon rémének megsemmisítésére, mely az engedélyezett tért meghaladja, az illetőket meginteni, s ha a megintésnek azonnal elég nem létezik, erről az illető pénzügyi hatóságot július 1. napjáig minden esetre tudósítani. 13. §. A kivitelre termelt dohánynak a termelő vagy a dohány vevői engedélylyel bíró kereskedő raktáraiba való elhelyezésére a határidő azon vidékekre nézve is, melyeken a kincstár részére dohány termeltetik, a termelésre következő év január végéig; azon határidő pedig, melyben a dohánykereskedési engedélylyel nem biró s külföld számára termelő fél dohányterményét külföldre közvetlenül kivinni, vagy az engedélylyel bíró dohánykereskedőnek átadni tartozik, a termelésre következő év október végéig terjesztetik ki. 14. §. A pénzügyminisztérium a dohánykivitelre a 13. §-ban kitűzött időhatárt a fél indokolt folyamodására azon esetben hosszabithatja meg, ha azt a termelő vagy kereskedő oly rendes raktárban helyezte el, mely az ellenőrzés tekintetében teljes biztosságot nyújt, s ha dohány rendesen hálózva, s vászontakaróba foglalva a pénzügyi hivatalos zárral elláttatott,plombioztatott. 15. §. Ha a termelő által kivitelre termelt dohány ezen meghosszabbított határidő alatt sem árusíttatnék el, jogában állandó pénzügyminiszternek a még készletben találtató dohányt vagy külföldre szállítás feltéte alatt ken az országban nyilvánosan elárvereztetni, vagy a termelő fél költségén külföldre kiszállíttatni és ott bármi áron eladatni. 16. §. Tanintézeteknek, gazdasági egyesületeknek és társulatoknak, ha dohánynyal nemesítési czélból művelési és kezelési kísérleteket akarnának tenni,folyamodásukra a pénzügyminisztérium a kitűzött czélhoz mért nagyságú területre illetékmentes dohány termelési engedélyt adhat, de a szabályszerű pénzügyhatósági felügyelet alól fel nem menthetők. 17. §. Az ekképen termett dohányból az illató intézetek kiállításokra, tudományos kísérletekre és szakértőkkel közlésre a 7. §-ban megállapított fogyasztási illeték lefizetése mellett megtarthatnak, a megtartani kívánt mennyiség a pénzügyi hatóságnál bejelentendő és a netaláni felesleg a kincstár számára a beváltási árszabás szerint beszállítandó. 18. §. Jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg. Vidéki tudósítások. Kisújszállás, jun. 6. A f. é. 129. számú „Pesti Naplódnak országgyűlési tudósításokról szóló czikkelyében azon községek között, melyeknek a 1867-ki kiegyezkedés törvényes alapja nem tetszik, s ennek megváltoztatása iránti kérvényeik országgyűléshezi benyújtására Madarász József képviselő urat, ki által azon kérelmek a t. képviselőháznak valósággal be is adattak, kérjék meg, s nagy meglepetésünkre ott találjuk Kisújszállás városát is. Alólhottak az igazság érdekében hivatva érezzük magunkat kijelenteni, hogy a Kisújszállás városa nevében irt s Madarász József ur által az országgyűléshez benyújtott kérvényről legkisebb tudomásunk nincs. — Bárkitől szerkesztetek s bárkik által íratott legyen alá azon kérvény, az nekünk városi Elöljáróknak hírünk s tudtunk nélkül Íratván, városunk nevében irt kérvény gyanánt jogosan nem szerepelhet, s el nem fogadható. Kisújszállás a város elöljárósága nevében: Terbocs Károly, főbíró. Mészáros Illés, __________ főjegyző, 11 i v a t a I o s. — Miután Pest sz. k. fővárosában a keleti marhavész újonnan kiütött, a Duna jobb partjára a különben e város határán keresztül hajtatni szokott szarvasmarha , juh és kecskeszártmányok e városnak zárlat alóli felmentéséig nem a városon és hídon át, hanem az Alföldről vasúton érkezők a vecsési, az éjszaki vaspályán jövök pedig a péczeli vasúti állomáson kirakatvan, s Ecseren át Vecsésre és innen minden más után oda érkezőkkel egyaránt a Soroksár és Haraszt községek * közt létező réven Csepel szigetére s onnan a tétényi révre, — a Vácz felől érkezők pedig a dunakeszi réven szállitandók a Duna jobb partjára. — Pest városában — miként előbbi inneni közlésből tudva van a közönség előtt — újabb időben ismét kiütött a keleti marhavész. Amennyiben már most különösen a gyapjú szállítása nagyobb mértékben megindul, külföldre azonban, jelesül Bajor- és Poroszország felé — úgy a szarvasmarha, juhok és kecskék, mint az ezektől származó nyers termékek (köztük a gyapjú) bevitele csak oly feltétel alatt van megengedve, ha hiteles okmányokkal van igazolva, hogy az illető szállítmányok egészséges helyről származnak, s aggálytalan helyeken vitettek át vagy voltak lerakva (ami jelenleg Pestről nem mondható.) kereskedelmünk érdekében szükségesnek látszik az imént említett és múlt évi 1281. 1785. és 3451. szám alatt kelt körrendeletekkel közölt szabályok szoros megtartását az összes törvényhatóságoknak emlékezetébe idézni, nehogy a megkívántató bizonyítványok hiánya miatt visszautasított szállítmányok tulajdonosai ama szabályok nem ismerésére hivatkozzanak. A Pest városában lerakott gyapjú- vagy más efféle nyers termékre nézve azon intézkedés történt, hogy emez áruk csakis a rendszabályok értelmében eszközlendő fertőtlenítés után bocsáthatók ki a városból. Pesten, 1868-ik évi május 29-dikén. A földm., ipar- és keresk. minisztériumtól. — A magyar királyi pénzügyminiszter ur által a kebelben számvevőség bányaosztályához kineveztettek: pénzügyi tanácsossá Failhauer Alajos; számtanácsosokká Pfister Károly, Metzler Ágoston és Dívald József; IIő osztályú számtisztekké Bernhard Vilmos, Rémiért Gyula és Murincsek Vincze. — Am. kir. pénzügyminiszter Beck Nándort tisztnek a debreceni adóhivatalhoz nevezte ki. — A m. kir. pénzügyminiszter Pietz Antalt hivataltisztté, Leszkay Bertalant pedig segédtisztté a munkácsi adóhivatalhoz nevezte ki. — A nyári fürdőidényre f. é. junius 1-én Krapina-Topsiczni magyar királyi távírdai állomás nyittatott meg korlátolt napi szolgálattól. — A m. kir. pénzügyminiszter Brüll Frigyest III. osztályú halasi adószedőt s volt honvédet ellenőrnek a szegedi adóhivatalhoz nevezte ki. — A m. kir. pénzügyminiszter Szeifert Nándort tisztté az aradi adóhivatalhoz nevezte ki. — A m. kir- Pénzügyminiszter által Polányi Béla III. osztályú adószedőnek neveztetett ki. — A m. k. pénzügyminiszter által Csergyenecz János soproni adóhivatali ellenőrnek neveztetett ki. ~ A pénzügyminiszter a debreczeni adóhivatalhoz Kesztheli Györgyöt, Berndt Istvánt, Devics Ferenczet tiszteknek, továbbá Turnusz Edét és Forgách Gusztávot segédtiszteknek nevezte ki. . .—A m. kir. pénzügyminiszter Komár Károlyt ’ tisztnek a rózsahegyi adóhivatalhoz nevezte ki. . . — A m. kir. pénzügyminiszter által Belyánszky György tisztnek a zombori adóhivatalhoz « Deák Ferencz HI. osztályú adóhivatali segédtisztnek kineveztettek. 8 ne— A m. kir. pénzügyminiszter Pelcsárszk Lajost III. osztályú adóhivatali ellenőrnek vette ki. — A földmivelés-, ipar és kereskedelmi m. k. miniszteriül a „bécsi első tükör- üveg-biztositó társaságinak megengedte üzletének Magyarország és Erdélyre való kiterjesztését. K ü f 0 n il é I é k. JUUIU8 9. — A királyné Ő Felsége Mária nápolyi királynővel ma hagyta el fővárosunkat. Jóval ez indulás előtt, már órakor nagy néptömeg gyűlt össze a pompásan feldíszített indóház előtt, hogy szívből jövő isten hozzádot mondjon a szeretett királynénak. Nyolcz óra után a képviselők közöl több mint 200 jelent meg, úgyszintén számosan a főrendek közül. A miniszterek közül jelen voltak gr. Andrássy Gy., Eötvös b., Gorove, Lónyay, Wenckheim b. A katonai főparancsnokok, úgyszintén Szentkirályi M. főpolgármester és Polgár főkapitány urak. A jelen volt fényes hölgykoszorú között láttuk gr. Andrássy Gyulánét, Károlyi Orczy Irma, Hunyady, Königsegg Gusztávné grófnékat és b. Eötvösnét. Az ő Felségeik számára rendezett külön vonat 9 kocsiból állott, melynek másodika a kis herczegnő számára volt berendezve. Néhány perczcel 3/49 óra után ő Felségeik a kivilágitott utczákon át zajos éljenzés között érkeztek meg, s a miniszterek s katonai és polgári hatóságok képviselői által fogadtattak. Belépve a fényesen díszített váróterembe, néhány perczig ott mulattak, mely idő alatt királyné ő Felsége a miniszter urakkal társalgott s végül Andrássy grófodnak szívélyesen kezet nyújtva e szavakkal búcsúzott el: „Viszontlátásra septemberben.“ Ez teljesen összhangzik azon értesülésünkkel, mely szerint tegnap a királyné ő Felsége Károlyi Orczy Irma grófnénak azt mondta : „Csak rövid időre távozom önök köréből a őszre haza jövök.“ Hozza isten mielőbb is viszsza ő Felségét, kit hazánkban a legőszintébb hódoló tisztelettel vár minden hazafi. Személyi hírek. A királyi udvar Bécsbe menetele előtt Királyné ő Felsége névercet gyűjtött tegnapelőtt maga köré, melynek az újszülött herczegnőt bemutatta. — A főváros s az egész ország osztatlan örömmel fog értesülni Királyné ő Felségének egy nyilatkozatáról, melyet elutazása alkalmából gróf Károlyi Istvánnéhoz tön: „Most — igy szólt — elmegyek, de korán ősszel haza jövök.“ — Ő Felsége a Királyné közelebbi vasárnapon dr. Balassa tanárnak legmagasabb kegyteljes elismerése jeléül pompás gyémánt gyűrűt nyújtott át sajátkezüleg, melybe ö Felsége nevének kezdő betűi vésvék. — Királyné ő Felsége a Hofländer József müesztergályos által felajánlott faragvályt, mely Ischlt ábrázolja, legkegyelmesebben elfogadni méltóztatottt. Egyidejűleg az ajándékozót egy gyönyörű gyémánt melltűvel örvendeztette meg. — Ő Felségük a Királyné és a nápolyi királyné tegnap estre fél nyolcz óra tájban a városligetben sétakocsizást tartottak. Ő Felsége a királyné nyitott kocsiban ült és fehérbe volt öltözve. A városligeti nép mindenütt lelkesedéssel és éljenekkel fogadta. Onnan pedig Renz lovardájába mentek, hol is a közönség,, legszivélyesebb ovatióinak tárgyai voltak. — Őfelsége a király Miksa császár két védőjének és gyóntatójának értékes ezüst servncét és mellkeresztet küldött emlékül Mexicóba. Rotschild közbenjárása utján,miután őfelségének Mexicóban nincs hivatalos képviselője. — A belügyminisztériumtól névváltoztatásra engedélyt nyertek : Szommer József „Bácska “ra, Pintye Károly és János „Borszékiére, özvegy Riegler Józseféé és gyermekei „Écsi“-re, Strasser Frigyes és Sándor „Rajkaiéra, Jekler János „Jolfi“-re, Pfeilschiffer Pál és Kálmán Nyilassiu-ra; ifjú Schiefner Gyula „Barla“-ra; Natke Ferdinand „Nád“-ra; Weiterhau József „Távoliu-ra ; Buczik Antal „Gyöngyvirágig -ra. __ Székács József superintendens ur múlt hét végén Aradra ment egyház, visitatióra, hol is ünnepélyesen fogadták. Érdekes menyegző ment végbe a múlt szombaton az egyetemi templomban. Két nővér, Hedry Ernő septemvir két leánya, Zsófia és Mária mentek férjhez Lipthay István és Hollán Victor miniszteri titkárokhoz. Meghalt Polgár Lajos, Zilah volt polgármestere, élte 73-dik évében. — Király ő Felsége a miskolczi helv. hitv.valg. rmán kar nyugdij-intézetének 500, Lajos András hosszumezei tanítónak 100, a galamboki r, V’ 7KVV'111S' egyházközség adósságai törlesztésére 400 a somi helv. hitv. evang. templom felszerelésére 800 ftot engedélyezett. — Királyné Ő Felsége a Szondiemlékre 100 ftot küldött Pongrácz Lajoshoz, ki ez ügyet különösen „Szózat a Szondiemlék ügyében“ czimü iratában buzgón felkarplta volt. — Ő Felsége Titius Pius, Piranoban élő T°,hkrendű magyar tartományi áldozátnak abbeli buzgósága jutalmául, melylyel a magyarország, tanintézeteket általa szerzett természetrajz, gyűjteményekkel láta el, életnapjaira évi “0 forintnyi kegydijt engedélyezni mél. A vallás és közoktatási m. kir. miniszter megengedte, hogy Ábel Károly budai főgymnasiumi rendes tanárnak „Mértan“ cimű munkája a középtanodák azon felsőbb osztályaiban, melyekben a mértanra nézve az eddigi tantörténeket lényegesen eltérő módosítások nem történtek vagy történni nem fognak kézi könyvül használtathassák. 8 “ ’ TM Dese~n f^M FKá!'0,yr/ribor esk^öje m 7 . i mma grófkisasszonnyal ma ment véghez. Nyoszolyó-leányok voltak Kön , g s e g g Irma Károlyi Pahna grófnők és b fj*' a 9 10Z.3°f ,Dányai- Vőfélyek! Károlyi SS^rlVI 17 E emél' gróf0k’Az ^ gel már ióv' t.V^ V- p08Pök. végezte. Regközönség iorent2 ^ G ütt lf!n4kivül nagyszámú ponZn tiV ó Fmeg uZ 6gy(!tem te“Plonibai,I * S kkkve °r •r0b0g0tte!Ö a mátk8Pá‘ *° hosszú sora áll \ ari3to°ratla fényes fogatainak láttuk A4 ? Az esküvőn jelen voltak között zsef mi?£ A n d r,á 88/ gyula» b. E ötvös Jórát TkT V*'Úg 0 4 eschalchy Gyutb ír1'1' Eduardot, Tisza Kálmánt «b Fél tizenegy után a protestáns egyházba ment át az uj pár, hol arra Török superintendens u, várt, hogy áldását adja reájuk kinek részünkről is szivünkből boldog jövőkiránt elsöszülöttÜ8K-i György gr. a mult évben két elsöszülöttség, hitbizományt alapított két fia.