Pesti Napló, esti kiadás, 1868. október (19. évfolyam, 1-27. szám)
1868-10-14 / 12. szám
12. szám. Szerda, October 14. 1868. 19. évi folyam. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési dlij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.........................1 frt 85 kr. 3 hónapra....................5 „ 50 „ 6 hónapra............................11 „ — „ Az esti kiadás különküldéséért felülfizetés havonkint...............................30 kr. Szerkesztési iroda : Uri-utcza 6. sz. N. em. Az előfizetési- és hirdetmény-dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A Pesti Napló magántáviratai. Pária, oct. 13. A „Gaulois“ jelenti: Prim Napoleon herczeghez, egy a császárhoz szóló levelet intézett. A levél — hir szerint, — ideiglenes kormány iránti óhajt s azon kívánalmat fejezi ki, hogy a barátságos viszony Francziaországgal fontolmassék. Az ideiglenes kormánynak, e levél szerint nem volna még semmi megállapított szándéka, valamely trónjelöltre nézve, de azon lesz, hogy a választás egy — általánosan Európára, de különösen Francziaországra nézve—rokonszenves herczegre essék. Madrid, oct. 13. Az igazságügyérnek egy határozata megszünteti Spanyolországban a jezsuita-rendet, s meghagyja, hogy iskoláikat három nap alatt bezárják. A jezsuiták ingó vagyona a nemzetet illeti. Belgrád, oct. 14. Karageorgeevics és bűntársainak szembesítése tegnap befejeztetett. A törvényszék bizottsága, valamint a magyar-osztrák főkonsul Kállay és Karageorgeevics , ma visszautaztak Pestre. A compromittált zimonyi polgárok szintén velük elvitettek. New York, oct. 13. A cubai főkapitány elismerte a spanyol ideiglenes kormányt. Lemberg, oct. 14. A hivatalos újság jelenti: Egy October 13-ról kelt császári határozat megengedi a krakói egyetemen a már fönálló lengyel előadásokon kívül a jogtudományi szaknak is lengyel nyelven leendő előadását. Megengedi továbbá, hogy mind Lembergben, mind Krakóban lengyel nyelven lehessen államvizsgát tenni. Bécs oct. 14. (Előbörze). Hitelrésze. 209.30; államvasp. 259.60; 1864-ki 5960; alföldi 149; Tramway 110; éjszakkeleti 139; 1860-ki 8380; Napoleon arany, 925; lombard 184ya; Fr. József pálya 1622; ang.-magy. 108 % ; ang.-osztr. 1607; Frankfurt oct. 13. (Estibörze)1 Hitelrészvény 21350; 1860-ki 72%; 1864-iki 97%; keresett Páris, oct. 13. (Zárlat) 3% járadék 6960; 4% % jár. 100'75; olasz jár. 5262 ; államvasp. 570; creditmob. 282; lombard. 410; osztr. napi 321; osztr. időre 317; consol 94la ; magy. kölcsön 209. Üzlet pang. A. „P. C.“-nek Bécsből távirják, hogy az államvasut igazgatósága elhatározta, az egész vonalon Czeglédtől Marcheggig azonnal megkezdeni a második vágány lerakását. Vajha ne maradjon ehb távírott malaszt, hogy szállítási nehézségeink napjainak valahára megérhessük a végét. Mint Székes-Fehérvárról értesülünk, József főherczeg, a város kérelme folytán elfogadta a Székes-Fehérvárra állítandó árvaház fölötti védnökséget, s egyúttal ezen intézet felsegélésére 2100 ftnyi alapítványt tett. (Hazai lapok.) Türr István a „Hazánk“ tegnapi észrevételeire, ugyane lap hasábjain következőleg válaszol: „Horvátország és Magyarország, mindketten követeléseket támasztanak Fiume iránt. Az tény, hogy a magyar nemzet már a X-ik században, letelepülésekor elfoglalta a horvátdalmát tengerpartot. És ép ezért, mert ez az igazi ősi jog, én azt tartom helyesnek, hogy ezen tengerpartokat visszaköveteljük, a magyar korona számára. Fiume városa, annak folytán csatoltatott Magyarországhoz, mert a fentnevezett tengerpart a mienk volt. Több ízben elveszett, sőt a magyar király egy ízben el is ajándékozta a Frangepán-családnak, míg végre Mária Terézia 1779. ápr. 23-án, Bécsben kiadott oklevele által visszacsatolta azt sz. István koronájához. Az oklevél szavai szerint: Fiume városát, kerületével, mint továbbra is külön, Magyarország sz. koronájához kapcsolt területet,rendeli tekintetni, mint ilyet kezeltetni, stb. Még ezután is folytonos vita tárgya volt ezen ügy a két testvérország közt. Azért kérdem én, nem jobb-e oly megoldást ajánlani, mely Horvát és Magyarország közt a viszálynak véget vet ? mintsem oly éles hegyre állítani a kérdést, mely által a barátságos viszony újra megszakadhatna, s a baráságos közeledésnek, mely már megtörtént, újra gát vettetnék ? Hamburg,s az által, hogy szabad kikötő, s önkormányzattal szabad város, nem szűnt meg Németországhoz tartozni. Fiume sem fog megszűnni az által, hogy szabad kikötővé vált, s teljes önkormányzattal bír, a magyar sz. koronához tartozni. Ami az ügynek kereskedelmi oldalát illeti, ez nem a politikai megoldás módjától, hanem a természeti viszonyoktól függ. Ez utóbbiak pedig Magyarországra fogják utalni Fiumét, mint amelynek Magyarországon kívül, más hátsó országa (Hinterland) nincs. Valamint tehát az által, hogy Fiumét önmagának adjuk vissza, a Magyarországgal való összeköttetés helyébe nem léptetünk más politikai összeköttetést ; szintúgy kereskedelmi tekintetben is ezen megoldás által nem módosítjuk a Magyarország és Fiume közti viszonyt. Ami pedig azt illeti, hogy Fiume vagy Trieszt lesr-e reánk nagyobb vonzerőjét ? — ez semmiféle érzelgéstől nem függ, hanem egyszerű arithmetikai exemplum. Ahol az út kényelmesebb, biztosabb és olcsóbb, arra fog irányulni a kereskedelem. Fiume általam fentebbi jelzett viszonya Magyarországhoz, egyátalán nem gátolja Magyarországot abban, hogy"Fiume, kikötőjét tetszése szerint kiépítse. “ Szur kijelenti, hogy e nyilatkozatot az altábornagy iránt való tiszteletéből felveszi ugyan : „De miután e sorokban sem az eddigi törvényszerű viszonyt, sem Fiume jövőjét, sőt a magyar országgyűlés legközelebbi nyilatkozatát illetőleg sem nyert kellő cáfolatot, kénytelen felvett álláspontján megmaradni.“ Talán nem roszul fogtuk mi fel Türr István szavait, midőn azt gondoltuk, hogy neki eszeágában sem volt a „Hazánk“-at álláspontjának egyszerű elhagyására indítani. A „Hazánk“-at s mindnyájunkat, mint parlamenti pártok közlönyeit, már maga az országgyűlés egyhangú határozata is ez állásponthoz köt; de mikor arról van a szó, hogyha két békülő nemzet közt fennforgó differentiális kérdés nyilvánosan vitattassék, akkor lehetlen, az olyan merev állásponthoz oly indokolással ragaszkodni, mint azt a „Hazánk“ teszi, kivált akkor, midőn ez álláspont úgy támadtatik meg, mint ezúttal Türr által. Lám, a kiegyezés előtt nálunk senkinek sem jutott eszébe, a magyar alkotmány jogérvényét, koronánk önállóságát, hazánk függetlenségét megtámadni : e pontokban itthon mind egyetértettünk, és mégis elő kellett szednünk régi pergameneinket, régi koronázási okleveleinket, hogy jogainkat bebizonyítsuk ; de sőt a mostani helyzet minden oldalával számolnunk kellett, s kénytelenek voltunk ezer raisonnementban kimutatni, hogy követeléseinket, nemcsak a múlt joga, hanem a jelen érdeke is kívánja, így van ez Fiuméval is. Mai napság egyik nemzet, egyik nép a másiknak dolgaiba bele, vagy legalább is nagyon érdekelve, hozzá szokott szólani , s ily nemzetnek , mint mi vagyunk jelenleg európai új szereplésünk köszöbén, nem jó, érvek ellen merev álláspontunkkal válaszolni; különösen mai napság, midőn minden jog, minden igény másodrendű szerepet játszik Európában az u. n. magasabb érdekek mellett, melyek a sympathiákat a legitimiták rovására teljesen absorbeálják. Türr egy egészen új oldalról fogja meg a kérdést, s ellenlábasai nem helyesen tesznek, ha vele szemben csak sympathiákra és jogokra hivatkoznak. Érdek, érdek ! ez a XIX. század politikájának jelszava. Gazdaság, számok, kereskedelem — Csernátoninak ismét szolgasági hallucinácziói vannak. Az igazán nagyszerű, mennyire üldözik ez embert a szolgaság rémei. Egy psychológusnak érdemes volna e jelenséggel foglalkozni. Nem tetszik neki, hogy mi tegnapi vezérczikkünkben azt írtuk, hogy: „a magyar korona országainak ura.“ — Ez már előtte ismét „servilismus.“ Tudja, édes úr, az attól függ, hogy ki mondja. Őseink váltig használták az „Urunk Királyunkat, váltig nevezték hűségüket jobbágyi hűségnek, de azért mindig legderekabb harczosai valának a szabadságnak. Mi a föntebbi passust ép oly elfogulatlanul írtuk le, mint őseink minden törvényükben és feliratukban a „ legalázatosabban“-okat. Hogy Csernátoni nem tudta elfogulatlanul olvasni sem, ennek kulcsát legyen szabad az ő jellemében keresnünk. Ő kétségkívül nem kerülné el a servilizmus gyanúját, ha effélét írna, s mi, kik efféléket írunk, nem adnék e tekintetben lelkiismeretünket az ő lázasan félénk lelkiismeretéért, mely az effélék leírását nem meri kockáztatni, mert jellemére minden szó veszélyt hozhat, mely valahogy alkalmas a gyanúsításra. — Mai reggeli lapunkból megtudták tisztelt olvasóink, hogy Vukovics Sebő és Nikolics Sándor „hazafiságuk és Temesvár iránti érdemük tekintetéből egyhangúlag Temesvár városa díszpolgáraivá választottak.“ A telegramm valószínűileg költségkímélésből tartózkodott a bővebb distinctiótól, mert a dolog alkalmasint úgy áll, hogy Vukovics Sebő hazafiságáért, Nikolics Sándor pedig Temesvár iránti érdemeiért választatott díszpolgárrá. Azon csodálkozunk, hogy Missies úr számára nem találtak a temesváriak