Pesti Napló, 1868. december (19. évfolyam, 5491–5515. szám)

1868-12-20 / 5507. szám

­ Pest, decz. 19. 1868 A Végelgyöngü­lés jelei. III. (t. i.) Van még több is. A ki a hazánkban fennálló institutiókat, illetőleg azokat is, melyek még hiányza­nak, tekintetbe veszi, lehetetlen azon be­látásra nem jutnia, miszerint még csak első stádiumában vagyunk azon benső átalakulásnak, melynek szükségétől há­rom évtized óta minden igaz hazafi át van hatva, s melynek számára a 48-iki törvé­nyek szép és helyes elveket proclamálnak, — de sok tekintetben csakis elveket pro­clamálnak. A 48-iki forradalom, — mert forrada­lom volt az, a szó legszebb, legnemesebb értelmében, — általa megifjitott Magyar­­ország alkotmányának alapelveit megha­tározó, egynémelyekben intézkedett ez el­vek alkalmazása iránt is, — de legtöbb tekintetben a következő törvényhozásra bízta azok részletes kidolgozását. A következő országgyűlést, a kiütöt harcz elvonta a béke munkáitól, a 61-nel kezet kötve valónak. A megoldatlan kér­dések ezalatt halomra nőttek. A múlt országgyűlés sokkal inkább el volt foglalva a közjogi kérdések meg­oldásával, semhogy teljes erővel a refor­mok tág mezejére vethette volna magát — s a mi ideje erre ama fontos felüd megfejtésének terhe mellett is maradt vol­na, gondoskodott róla az ellenzék, hogy azt a gyümölcsöző tevékenység mezejére elvonja. ( A néhány nap­ előtt befejezett ország­gyűlés tehát a belreformok tekintetében igen keveset lendíthetett. S e téren úgy a megoldandó kérdései száma, mint azok gyors megoldásánál szüksége napról-napra növekedik. Ez oly tény, melyet csak az elfogult­ság vagy rész­akarat tagadhat. Törvényeink s institutióink összege egy oly, ellenmondásokkal s anomáliákkal tel­jes zűrzavart képez, mely hangosan kiál a rendező kéz után. Modern, a kor szük­ségleteinek s előrehaladt szellemének meg­felelő intézmények állnak szemben az el­avult, középkori institutiókkal. Egyik tör­vényünkben a 19. század nemes érvelés lüktet, a másikban az elzüllött középko­r szelleme kísért. Itt józan felfogás és az igazság elvei jellemzik az egyik intéz­ményt, amott avas előítéletek és égbekiál­tó igazságtalanságok bélyegét hordja ma­gán egy másik. A forradalom lerakti alapjait az uj Magyarországnak s felépit­i egy pompás palotának főfalait, de annak belső berendezése még hátra van, s min­den lépten-nyomon a múltnak elvileg rom­badőlt, tényleg még fennálló kőmaradvá­nyaiba ütközünk. Ez tovább nem maradhat így. Vagy teljesen modern civilizált állammá kel válnia Magyarországnak, vagy visszalép­nie a középkor barbarismusába. A mai a­lapot, melyet e két ellentétes elem termé­szetellenes párosodása jellemez, sokáig már fenn nem tartható. A legközelebbi feladat tehát, az életi szükségekké vált belreformok végbevitele mire most, midőn az államjogi kérdései megoldottak, nemcsak az alkalom érke­zett meg, hanem a kötelesség is utal. „Reform!“ — ez lesz tehát jelsza­va a közel­jövőben Magyarország mindet belátó politikusának. „A párt programmja nem lehet más,— mondá pártunk vezére Deák Ferenc, a Deák-kör búcsú-ünnepélyén, — mint az alkotott alaptörvények fentartása mellett az alkotmányos életnek institutióin­knak, az ország anyagi és szellemi érdekei­nek továbbfejlesztése, szem­­ előtt tartva mindig a nép­jogokat s a törvény előtti tökéletes egyen­­­j­o­g­ú­s­á­g­ot.“ Nem lesz Magyarországon a kor szük­ségeit felfogó, elfogulatlan hazafi, kinél keblében e szavak viszhangra ne találja­nak, ki ne érezné a reformok égető szük­ségét minden téren, s azon felelősséget mely a mulasztással jár. És a baloldal, midőn ötödször rágon­dolja magát a programm készítésre,­­ az ország ez életkérdését egy szóval sem említi. Feltehető, hogy a baloldali programú készítők jól meggondolták azt is, a­mit fel­vettek, azt is a­mit nem vettek fel pro­grammjukba. S miután felvettek belé oly kivánatokat is, melyek már teljesülvén feleslegesekké váltak, feltehető, hogy a programm pontjai minden vágyaikat ki­merítik. És e vágyak, e kívánatok közt egy sincs, az egész progr­immban egy szó sincs, mely csak távolról is czélozna , belreformok égető kérdésére. A baloldal tehát nem ké­pes az ország legégetőbb szükségei felismerésének nem képes a reform eszmék­nek magaslatára emelkedni. És ez harmadik jele a végelgyengü­lésnek. I --------------­Pest, decz. 19.­­ A „Magyar Újság“ i. e. 118. s­zám­á­ban Széchenyi és Deák tanait demorali­zálókn­ak hirdette ; kétségkivül ezen bot­rányt mindenki ellenzéki vakbuzgóság­­nak tulajdonította. De pár n­appal később 124. számában saját ellenzéki collegájá­ról a „Hon”-ról azt irja, hogy Caraffa Haynau és Windischgrätz-féle ügy­re iz­áit, s ugyan ott a „Frazánk“-at is aljas vádak czimével tiszteli meg. E már nem lehet ellenzéki viszketeg hanem bizonyitványa annak, hogy a „M I.“ saját hitelének megbuktatására töre­kedik. Ma, a Lónyay-féle vasúti kölc­önt ve­szi, a fennebbiekhez hasonló gyanúsítás­ tárgyául. Idővesztegetés volna ehhez szólani, mer­­i nem pirul azt mondani, hogy Deák demoralisál , Jókai Caraffa-ügyre izgat attól Lónyaynak is el lehet tűrni egy kis hasonló rágalmat. Rosz szolgál­atot tennénk Lónyay úr­nak, ha a „M. U.“ ellenében védelmez­­nők. Felszólalásunkat tehát csak Kossuth neve idézte elő, mivel a „M. U.“ az évne­gyedek végén előfizető-gyűjtő reklámot szokott űzni. A „M. U.“ nagyobb pénzügyérnek tartja a 48-ks minisztert, mint a jelenlegit, s ezt mint alanyi felfogás dolgát, nem is­­ kívánjuk kifogás alá venni, kinek mi tet­­­­szik, kedves az annak. De azt szabad lesz­­ felemlítenünk, hogy 80 millió bankjegy készítés nem ép oly elérhetlen művészet, hogy azt egy másik halandó ne lenne ké­pes szintén létrehozni. Ennél valamivel­­ nagyobb feladatnak tartjuk 60 millió fo­rint kölcsönt oly állam részére kötni, me­lyet saját, úgynevezett magyar hazafiai szakadatlanul gyalázni, rágalmazni, dis­­creditirozni törekednek. Szaváról s tolláról csak a madarakat szoktuk megismerni; az embereket cse­lekvésük eredménye szerint ítéli meg az okos ember. A 65/68-iki pénzügyi mű­tétéiből pénz is van, vasút is van, pedig minda kettő érctből van. A 48/49-ki na­gyobb műtétéiből nincs, se pénz, se poszt. Maradjon a „M. U.“ saját meggyőző­désénél, s hagyja meg nekünk is a ma­gunkét. S ha kedve telik benne, gyanú­sítsa az egész világot, a­mint neki tetszik mi senkit sem háborítunk mesterségében Csak egyre kérj is s ez abból áll, hogy holmi esetleges jó kedvében minket meg ne dicsérjen, mert valamint a „Neue freie Presse“ vagy a „Frankfurter Actionair“ nek, úgy a „M. U.ft-nak dicsérete is ráül nézve csak annyi jót hozna, mintha a bu­karesti „Románul“ kezdene kegyeivel el halmozni. Az államvasút második sínvonala Pest, decz. 19.­­ Folyó hó 15-kén adatott a közforga­lomnak a Pest-Vecsés és Pest-Palota kö­zött befejezett, s négy mfldnyi hosszúsági második sínyt. E vomil a már sept. 26-ai használatba vett czegléd-irsai 27io mfld­nyi, és az épülő 97ioo mfld palota-duna­keszi vonalakkal összesen 77/1o0 mfd hosszúságú kettős sínvonalt képez. Min értesültünk, az előmunkálatok annyit haladtak, hogy a kettős sínvonal Czeg­lédtől Pestig már jövő őszig kész lesz,­­ Pesttől, illetőleg Dunakesztől Bécsig második sínvonal oly gyorsan a mint­­­forgalom akadályozása nélkül leheti­ folytattatni fog. Az építészet technikájába avatatlan 7ill06 mértföldnyi sínvonal építését egy új vasútvonal építési viszonyaihoz mérve csekély dolognak fogja tartani, mely ta­lán a forgalomnak nem igen nevezete könnyebbségére szolgál, de tekintetb kell venni, hogy az állam-vasúttársaság­nak ezen építéseknél a munkás kezek rendkívüli hiányával kelle küzdenie, to­vábbá nehéz építési­ tárgyak, mint : hi­dak, átereszek stb., sőt sok helyen föld kisajátítás gyakran hosszadalmas expre­priativ akadályozták. Ugyanis ezek a tár­ulat által annak idején az államia­ átvett vasút általán csak egy sínvonalt volt építve, ámbár a társulat által végle­gesen épített tárgyak, mint például a Ipoly- és Grazanon át vivő hidak elejétő fogva kettős sínre voltak számítva. Mi i, hosszadalmas a földbirtokszerzés a kisajá­títás útján, ismeretes dolog. Annak bebizonyítására, hogy a munka eredmény megítélésénél egy új va­s építése, és egy már használt vasúton má­sodik sínvonalnak építése közt mily kü­lönbség létezik, elég legyen kiemelnünk azt, hogy egy új építésnél a munkák fél­beszakítás nélkül folytathatók, az anya­gokat, úgymint, kavicsot, keresztfát, síné­ket szállító vonatok akadálytalanul jár­hatnak, de máskép áll a dolog egy má­sodik sínvonal építésénél, midőn az előbb sínvonalon, még pedig rendkívüli élénk­­ forgalom, egy nap sem akasztható meg mert az anyagokat szállító kocsik gyakran telve, vagy félig lerakodva ismét a legkö­­­zelebbi állomásig kell, hogy visszatolas­sanak, hogy a járó­kelő vonatoknak ut­jában ne álljanak. Már pedig mily nagyi­­ összegeket képe­sek egy kettős sínr épített vonathoz szükséges anyagok, kö­vetkező összeállítás mutatja :­­ a) 8800 keresztfa­­ . 10730 mázsi b) 2180 sin 22.láb hosza 11250 „­­ c) sinszilárdító vasrészek 1000 „ d) kavics 1600 köb­öl ös­­­­­szesen .... 352000 „l e) építő tégla 500000 db 40000 „ összesen tehát 414980 mázsa f) a földmunkálat kitesz aránylag ked­vező vonalon 4000 köb 01,880,000 má­zsát mérföldenkint. Egy köb­öl földnek kiemelésére s kö­rülbelül 20 ölnyi távolságra szállítására lerakására és egyenlítésére naponkint 4 munkás kívántatik, esik tehát egy mfldra 16,000 napszám. Ezekből következik, hogy az állam­ vas­ut,társaságnak ez év folytán épült 77/kh mfldnyi kettős sin építésére szükséges volt 1- szer: 414,980X7.07­2.933,908 má­zsa elszállítására 623 anyagvonattal és 2- szor: 880,000 X 7.07 X 6.221,600 má­zsányi földmunkálat 16,000 X 7.07 X 113,120 napszám, a­nélkül, hogy e rop­­­pant munkakifejtés a másik sínvonal szál­­­lítási forgalmát legkevésbbé is akadályoza volna. E munkálatokon kívül az állam-vasút társaság a közlekedés könnyítése végett­­ pest-marcheggi vonalon ugyancsak ez ét ■■■............—­ "? " ■ ■■■ folytán P.-Grőd, Kürt, Udvard és P.-Fö­démes állomásainál került'­ vonalokat ké­szittetett, mely munkálatok következtében lehetővé­ tette 5 millió mázsánál több fér­dét szállítani, mintsem 1867-ben.­­ ____ _____ „A választások előtt.* v. „Helyzetünk“ czimű 7-ik feje­zetében röpira­­­tunk szerzője a helyzetet vizsgálja három irány­ban : az egyik hazánk viszonya Magyarország­­­hoz; a második Magyarország belviszonyai;­­ harmadik helyzetünk a külfölddel szemben.­­ Az elsőre nézve az 1868-fős év helyzetének­­ jellemző vonását „egy befejezett, ki­elégített államjogi forradalomban ” látja. ; A másodikra nézve szerzőnk szerint „e­g­y befejezetlen, szabadelvű forr­­adalommal állunk szemben“, mely­­­nek befejezésére az elsőnek befejezése által lehetőség is érkezett.­­ A harmadik kérdés azon viszonyban öszpoi­­ pontosul, melyben geographiai helyzetünknl fogva két európai, forradalmi természetű,­­ német és keleti mozgalom közt hazánk fekszik E három kérdés képezi ez érdekes fejeze­t t­oméját, mely átmenetül szolgál az utolsó is , ezimű czikkre „kit válaszszunk?“ E fejezetten különösen érdekes, hogy szó­n­okoskodásait s következtetéseit Kossuth Lajo­­s confoederaczionális tervezetéből vett idézetekké­­ is illustrálja, melyeknek czélja kimutatni, hog az, kiről állítják, hogy legjobban szerette házi­ját, az önállóság sokkal kisebb mértékével is be­érte volna Magyarország részére, mint minőt 67-ki kiegyezés biztosított,­feltéve­, hogy nem Ausztriával kell érette alkuba bocsátkozni. De nem folytatom tovább, olvasóink nagy rí­m­eze kétségkivül olvasta, vagy fogja olvasni a könyvet, mely az elmondottak elmondását­a készteté e sorok íróját, kinek czélja nem volt­­ köny­vet ismertetni, mint inkább a röpirat olvasói­t gondolkozásra kelteni, mert a közeledő válasz­­­tások alkalmával az itt megpendített eszméi­­ iránt teljesen tisztába kell jönnünk.­­ Hazánkra nézve csak egy üdv van: a 67­1 államjogi alap teljes és őszinte elfogad­ása mel­­­lett, határozottan a szabadelvű reformok terét lépni. Államjogi önállásunk legkisebb csorbája delegálta , legnagyobb a kezdetleges, zavarós rendezetlen, sok tekintetben középkori belügy , mely a modern kormá­nyformával ellentétbe­n lévén, ennek majd minden üdvös hatását meg­­­bénítja.­­ Ne áltassuk magunkat mai napság is azzal , hogy mindenekfelett decretálnunk kell önállósá­­­gunkat, akkor aztán majd gazdagabbak, művel­­­tebbek stb.­leszünk, hanem dolgozzunk, vállvetv­e lássunk a reformokhoz, emelkedjünk európa­d színvonalra, s akkor senki még csak kétségb­e sem vonhatja, nem hogy megakadályozhatná a­z önállóság azon fokát, mely műveltségünknek , számunknak megfelel, s melynél többet ismé­t magunk is hiába igényelnénk , mert ennek i­s megvan a maga mathematikája, s a helyes arány­t itt sem lehet bűn jelezi megzavarni. |*| _________ | Ámde a nemzet és haza létezésére kockajátékot űzni nem szabad, a kínál­kozó alapot eltartani lábaink alól,midőr súly­os esésből akarunk felemelkedni, va­lóban eszélytelenség. Egy oly parl­amenti többség tehát , melynek sikerült a nemzetet, kétséges helyzetből, s bonyolult viszonyok között oly állásba helyezni vissza, hová három­száz év folytonos küzdelmei között sem­ tudott fölemelkedni, méltán hivatkozható — a történelem színe előtt — a nemzet közvéleményére , s megvárhatja sazt, hogy [ a jövő választásoknál is többségben ma rádión.­­ Ámde el kell szomorodni, a — mér­t veszélyekkel környezett — nemzetét féltő­i és szerető honfinak, ha szétekintünk má­­­ is a választókerületekben; ha látjuk azon­­ üzelmeket, melyeket egyes hazafiak, a­­ politikai pártoskodás tüzével elkövetnek még azt sem tudjuk, mikorra hivatik össz­e az uj parliament, és igy mikor történend­­­nek az uj választások, s már is felzaklat­ják a kedélyeket, s kezdetét veszi a kor­­­teskedésnek egy oly neme, melyet el kell , hogy ítéljen a mai józanabb kor szabad­i szelleme.­­ Avagy lehet-e dicsőség, akár választott­­­nak, vagy választónak is, ha bor, s foly­­­­onos lakoma azon egyedüli argumentu­­­mok, melyek valakinek képviselő-jelölt­­­­ségét előkészítik és biztosítják.­­ Elvállalják-e az erkölcsi felelőssége azon hazafiak mindazon politikai rom­­­lottság, és annak következményeiért, mi­lyek előbb-utóbb, de kimaradhatlanul kö­­vetkezései a hasonló eljárásnak , hova fog ez vezetni ? Emlékezzünk vissza a 47 előtti időkre, a magyar családok nevezetes része anya­gi tönkrejutásának alapját azon követ választási és tisztújítási korteskedések ve­tették meg, melyek nem kevésbé járultak egyszersmind a köznemesség politika­i sü­lyedéséhez is. Oda akarjuk-e juttatni a dolgot hogy a képviselő-választás nyilt árverés legyen . Ki ad többet érte?! — azt akarjuk-e el­érni, hogy a választók, — a nép bizalmát nem a hazafias érdemek vagy képesség, de az áldozatul hozott költekezések nyerjék ! Igen szép jog rejlik a választási szabad­ságban, csak hogy ezen — s napjainkban fokozott fontossággal bíró — politikai joggyakorlatnak, csak azokra nézve van val­­di értéke , kik azt öntudatosan, men­ten minden mellékes érdektől gyakorol­ják, — mert jaj előbb-utóbb azon nép szabadságának, mely politikai öntudat­lansággal gyakorolja legfőbb jogait. Választás előtt.­ ­ Csak néhány napja múlt, hogy a ma­­­gyar országgyűlés betöltve három év­­ fontos hivatását, feloszlott, hogy eg­­­ újabban választandó parl­amentnek adjon­­ ismét helyet.­­ Történelmünkben alig hivatkozhatnél országgyűlés a nemzet jövőjére kihatóbb és fontosabb eredményekre, mint a­me­lyekre a most feloszlott parliament mutat­hat, melynek sikerült ritka szerenc­ével háromszáz év mulasztásaiból eredő köz­jogi nehézségek alól föloldani nemzetün­ket, s a bonyolult közállami viszonyok szerencsés megoldása által, Magyaror­szágnak visszaadni azon őt megillető állást és tekintélyt kifelé, melyet három­száz év előtt, az európai népek és államok csoportjában elfoglalt. Egy kormány és parl­amenti többség mely hasonló eredményekre hivatkozha­tik, kell, hogy a nemzet méltó elismerése és háláját érdemelje ki. Vannak ugyan, kik a kivívott siker kicsinyük, sőt a többséget vádolják, hogy nem elég bátorsággal, a körülményeké, kellőleg ki nem zsákmányolva, járt el fel­adatában, hogy sokkal többet kellett vak kivívnia ; de ezen gyanakvó hazafiaknál több a hév, mint a megfontolás, erősebb a vágy, mint a lehetőségek rideg mérle­gelése: érzelgő politikusok államférfiai bölcseség nélkül, készebbek inkább fel­áldozni a jelent, a bizton kivívható sikert egy kétes jövő ábrándjaiért, csak hogy vágyaik teljes kielégítését megkísértsék Választás előtti mozgalmak. Ipolyság h, decz. 16. Nálunk is napi­rendre került már a képviselő választási mozgalom.­­ Tegnap esti 6 óra tájban a város közönsége és a környékbeli községek elöljárói nagyszerű fáklyásmenettel tisztelegtek Paczolay János volt képviselőnél, ki ez alkalommal, mint az ipolysági választó­kerület deákpárti képviselő­jelöltje nagy lelkesedéssel üdvözöltetett A tisz­telgő választók érzelmeinek tolmácsoló­ja külö­nösen kiemelt beszédében, miszerint mint igaz­­ magyarok, hazánknak most már biztosított ön­­­­állóságát és területi épségét a múltakon ábrán­dozó, s a jelenben mindent tagadó, mindent akadályozó kalandos politikával koczkáztatn nem akarhatjuk, s épen azért jövendőre is él férfiakat óhajtunk egybegyülve látni az ország házában, kik az épen most bezárt országgyülés többségének hazafias szellemében működjénél a közjóra. — A szónok azzal zárá be beszédjét miszerint a választók csak az igaz érdemnél adóznak elismeréssel, midőn a megtisztelt je­löltnek a magas trón és törvények iránt minden kor tanúsított tiszteletébe, következetes haza fiúi jellemébe és dús tapasztalataiba teljes bizo­dalmat helyeznek. Paczolay János megköszönvén polgártársai­nak bizalmat nyilvánító ragaszkodását, válasz beszédének főbb helyeit képesé annak hangsú­­­lyozása , miszerint nem jellemvonása ugyan keresni a kitüntetéseket és vágyakodni fényes­­ állás után, de midőn a nép által szólittatik fel hogy ismét a törvényhozás terén hasson és mun­kálkodjék a közügy javára, akkor honpolgár kötelessége, meghajolni a nép szava előtt, s ad­ irányozni minden tehetségét és törekvését, hogy Magyarország tekintélyes állam, népe megelé­gedett és boldog, fejedelme pedig hatalmas ural­­­kodó lehessen. ? _ Ezeknek kinyilatkoztatása után a képviselő­­jelölt fölemeltetvén, a nagy néptömegben viharos éljenzések közt köröskörül hordoztatott, s mi­­n­den a mindenfelől feléje nyújtott kezek meg­szorításával búcsút vett a tisztelgőktől, az ünne­pélyes ovátió véget ért. r. 1. Za­l­a-Egerszeg­, deci. 16. A megyei „Deák-kör“ helyiségeiben, a zala­egerszegi választó kerület, s illetőleg a zalaeger­szegi választók részéről, tegnap este értekezlet

Next