Pesti Napló, 1868. december (19. évfolyam, 5491–5515. szám)
1868-12-20 / 5507. szám
Pest, decz. 19. 1868 A Végelgyöngülés jelei. III. (t. i.) Van még több is. A ki a hazánkban fennálló institutiókat, illetőleg azokat is, melyek még hiányzanak, tekintetbe veszi, lehetetlen azon belátásra nem jutnia, miszerint még csak első stádiumában vagyunk azon benső átalakulásnak, melynek szükségétől három évtized óta minden igaz hazafi át van hatva, s melynek számára a 48-iki törvények szép és helyes elveket proclamálnak, — de sok tekintetben csakis elveket proclamálnak. A 48-iki forradalom, — mert forradalom volt az, a szó legszebb, legnemesebb értelmében, — általa megifjitott Magyarország alkotmányának alapelveit meghatározó, egynémelyekben intézkedett ez elvek alkalmazása iránt is, — de legtöbb tekintetben a következő törvényhozásra bízta azok részletes kidolgozását. A következő országgyűlést, a kiütöt harcz elvonta a béke munkáitól, a 61-nel kezet kötve valónak. A megoldatlan kérdések ezalatt halomra nőttek. A múlt országgyűlés sokkal inkább el volt foglalva a közjogi kérdések megoldásával, semhogy teljes erővel a reformok tág mezejére vethette volna magát — s a mi ideje erre ama fontos felüd megfejtésének terhe mellett is maradt volna, gondoskodott róla az ellenzék, hogy azt a gyümölcsöző tevékenység mezejére elvonja. ( A néhány nap előtt befejezett országgyűlés tehát a belreformok tekintetében igen keveset lendíthetett. S e téren úgy a megoldandó kérdései száma, mint azok gyors megoldásánál szüksége napról-napra növekedik. Ez oly tény, melyet csak az elfogultság vagy részakarat tagadhat. Törvényeink s institutióink összege egy oly, ellenmondásokkal s anomáliákkal teljes zűrzavart képez, mely hangosan kiál a rendező kéz után. Modern, a kor szükségleteinek s előrehaladt szellemének megfelelő intézmények állnak szemben az elavult, középkori institutiókkal. Egyik törvényünkben a 19. század nemes érvelés lüktet, a másikban az elzüllött középkor szelleme kísért. Itt józan felfogás és az igazság elvei jellemzik az egyik intézményt, amott avas előítéletek és égbekiáltó igazságtalanságok bélyegét hordja magán egy másik. A forradalom lerakti alapjait az uj Magyarországnak s felépiti egy pompás palotának főfalait, de annak belső berendezése még hátra van, s minden lépten-nyomon a múltnak elvileg rombadőlt, tényleg még fennálló kőmaradványaiba ütközünk. Ez tovább nem maradhat így. Vagy teljesen modern civilizált állammá kel válnia Magyarországnak, vagy visszalépnie a középkor barbarismusába. A mai alapot, melyet e két ellentétes elem természetellenes párosodása jellemez, sokáig már fenn nem tartható. A legközelebbi feladat tehát, az életi szükségekké vált belreformok végbevitele mire most, midőn az államjogi kérdései megoldottak, nemcsak az alkalom érkezett meg, hanem a kötelesség is utal. „Reform!“ — ez lesz tehát jelszava a közeljövőben Magyarország mindet belátó politikusának. „A párt programmja nem lehet más,— mondá pártunk vezére Deák Ferenc, a Deák-kör búcsú-ünnepélyén, — mint az alkotott alaptörvények fentartása mellett az alkotmányos életnek institutióinknak, az ország anyagi és szellemi érdekeinek továbbfejlesztése, szem előtt tartva mindig a népjogokat s a törvény előtti tökéletes egyenjogúságot.“ Nem lesz Magyarországon a kor szükségeit felfogó, elfogulatlan hazafi, kinél keblében e szavak viszhangra ne találjanak, ki ne érezné a reformok égető szükségét minden téren, s azon felelősséget mely a mulasztással jár. És a baloldal, midőn ötödször rágondolja magát a programm készítésre, az ország ez életkérdését egy szóval sem említi. Feltehető, hogy a baloldali programú készítők jól meggondolták azt is, amit felvettek, azt is amit nem vettek fel programmjukba. S miután felvettek belé oly kivánatokat is, melyek már teljesülvén feleslegesekké váltak, feltehető, hogy a programm pontjai minden vágyaikat kimerítik. És e vágyak, e kívánatok közt egy sincs, az egész progrimmban egy szó sincs, mely csak távolról is czélozna , belreformok égető kérdésére. A baloldal tehát nem képes az ország legégetőbb szükségei felismerésének nem képes a reform eszméknek magaslatára emelkedni. És ez harmadik jele a végelgyengülésnek. I --------------Pest, decz. 19. A „Magyar Újság“ i. e. 118. számában Széchenyi és Deák tanait demoralizálóknak hirdette ; kétségkivül ezen botrányt mindenki ellenzéki vakbuzgóságnak tulajdonította. De pár nappal később 124. számában saját ellenzéki collegájáról a „Hon”-ról azt irja, hogy Caraffa Haynau és Windischgrätz-féle ügyre izáit, s ugyan ott a „Frazánk“-at is aljas vádak czimével tiszteli meg. E már nem lehet ellenzéki viszketeg hanem bizonyitványa annak, hogy a „M I.“ saját hitelének megbuktatására törekedik. Ma, a Lónyay-féle vasúti kölcönt veszi, a fennebbiekhez hasonló gyanúsítás tárgyául. Idővesztegetés volna ehhez szólani, meri nem pirul azt mondani, hogy Deák demoralisál , Jókai Caraffa-ügyre izgat attól Lónyaynak is el lehet tűrni egy kis hasonló rágalmat. Rosz szolgálatot tennénk Lónyay úrnak, ha a „M. U.“ ellenében védelmeznők. Felszólalásunkat tehát csak Kossuth neve idézte elő, mivel a „M. U.“ az évnegyedek végén előfizető-gyűjtő reklámot szokott űzni. A „M. U.“ nagyobb pénzügyérnek tartja a 48-ks minisztert, mint a jelenlegit, s ezt mint alanyi felfogás dolgát, nem is kívánjuk kifogás alá venni, kinek mi tetszik, kedves az annak. De azt szabad lesz felemlítenünk, hogy 80 millió bankjegy készítés nem ép oly elérhetlen művészet, hogy azt egy másik halandó ne lenne képes szintén létrehozni. Ennél valamivel nagyobb feladatnak tartjuk 60 millió forint kölcsönt oly állam részére kötni, melyet saját, úgynevezett magyar hazafiai szakadatlanul gyalázni, rágalmazni, discreditirozni törekednek. Szaváról s tolláról csak a madarakat szoktuk megismerni; az embereket cselekvésük eredménye szerint ítéli meg az okos ember. A 65/68-iki pénzügyi műtétéiből pénz is van, vasút is van, pedig minda kettő érctből van. A 48/49-ki nagyobb műtétéiből nincs, se pénz, se poszt. Maradjon a „M. U.“ saját meggyőződésénél, s hagyja meg nekünk is a magunkét. S ha kedve telik benne, gyanúsítsa az egész világot, amint neki tetszik mi senkit sem háborítunk mesterségében Csak egyre kérj is s ez abból áll, hogy holmi esetleges jó kedvében minket meg ne dicsérjen, mert valamint a „Neue freie Presse“ vagy a „Frankfurter Actionair“ nek, úgy a „M. U.ft-nak dicsérete is ráül nézve csak annyi jót hozna, mintha a bukaresti „Románul“ kezdene kegyeivel el halmozni. Az államvasút második sínvonala Pest, decz. 19. Folyó hó 15-kén adatott a közforgalomnak a Pest-Vecsés és Pest-Palota között befejezett, s négy mfldnyi hosszúsági második sínyt. E vomil a már sept. 26-ai használatba vett czegléd-irsai 27io mfldnyi, és az épülő 97ioo mfld palota-dunakeszi vonalakkal összesen 77/1o0 mfd hosszúságú kettős sínvonalt képez. Min értesültünk, az előmunkálatok annyit haladtak, hogy a kettős sínvonal Czeglédtől Pestig már jövő őszig kész lesz, Pesttől, illetőleg Dunakesztől Bécsig második sínvonal oly gyorsan a mintforgalom akadályozása nélkül leheti folytattatni fog. Az építészet technikájába avatatlan 7ill06 mértföldnyi sínvonal építését egy új vasútvonal építési viszonyaihoz mérve csekély dolognak fogja tartani, mely talán a forgalomnak nem igen nevezete könnyebbségére szolgál, de tekintetb kell venni, hogy az állam-vasúttársaságnak ezen építéseknél a munkás kezek rendkívüli hiányával kelle küzdenie, továbbá nehéz építési tárgyak, mint : hidak, átereszek stb., sőt sok helyen föld kisajátítás gyakran hosszadalmas exprepriativ akadályozták. Ugyanis ezek a tárulat által annak idején az államia átvett vasút általán csak egy sínvonalt volt építve, ámbár a társulat által véglegesen épített tárgyak, mint például a Ipoly- és Grazanon át vivő hidak elejétő fogva kettős sínre voltak számítva. Mi i, hosszadalmas a földbirtokszerzés a kisajátítás útján, ismeretes dolog. Annak bebizonyítására, hogy a munka eredmény megítélésénél egy új vas építése, és egy már használt vasúton második sínvonalnak építése közt mily különbség létezik, elég legyen kiemelnünk azt, hogy egy új építésnél a munkák félbeszakítás nélkül folytathatók, az anyagokat, úgymint, kavicsot, keresztfát, sínéket szállító vonatok akadálytalanul járhatnak, de máskép áll a dolog egy második sínvonal építésénél, midőn az előbb sínvonalon, még pedig rendkívüli élénk forgalom, egy nap sem akasztható meg mert az anyagokat szállító kocsik gyakran telve, vagy félig lerakodva ismét a legközelebbi állomásig kell, hogy visszatolassanak, hogy a járókelő vonatoknak utjában ne álljanak. Már pedig mily nagyi összegeket képesek egy kettős sínr épített vonathoz szükséges anyagok, következő összeállítás mutatja : a) 8800 keresztfa . 10730 mázsi b) 2180 sin 22.láb hosza 11250 „ c) sinszilárdító vasrészek 1000 „ d) kavics 1600 köböl összesen .... 352000 „l e) építő tégla 500000 db 40000 „ összesen tehát 414980 mázsa f) a földmunkálat kitesz aránylag kedvező vonalon 4000 köb 01,880,000 mázsát mérföldenkint. Egy köböl földnek kiemelésére s körülbelül 20 ölnyi távolságra szállítására lerakására és egyenlítésére naponkint 4 munkás kívántatik, esik tehát egy mfldra 16,000 napszám. Ezekből következik, hogy az állam vasut,társaságnak ez év folytán épült 77/kh mfldnyi kettős sin építésére szükséges volt 1- szer: 414,980X7.072.933,908 mázsa elszállítására 623 anyagvonattal és 2- szor: 880,000 X 7.07 X 6.221,600 mázsányi földmunkálat 16,000 X 7.07 X 113,120 napszám, anélkül, hogy e roppant munkakifejtés a másik sínvonal szállítási forgalmát legkevésbbé is akadályoza volna. E munkálatokon kívül az állam-vasút társaság a közlekedés könnyítése végett pest-marcheggi vonalon ugyancsak ez ét ■■■............— "? " ■ ■■■ folytán P.-Grőd, Kürt, Udvard és P.-Födémes állomásainál került' vonalokat készittetett, mely munkálatok következtében lehetővé tette 5 millió mázsánál több férdét szállítani, mintsem 1867-ben. ____ _____ „A választások előtt.* v. „Helyzetünk“ czimű 7-ik fejezetében röpiratunk szerzője a helyzetet vizsgálja három irányban : az egyik hazánk viszonya Magyarországhoz; a második Magyarország belviszonyai; harmadik helyzetünk a külfölddel szemben. Az elsőre nézve az 1868-fős év helyzetének jellemző vonását „egy befejezett, kielégített államjogi forradalomban ” látja. ; A másodikra nézve szerzőnk szerint „egy befejezetlen, szabadelvű forradalommal állunk szemben“, melynek befejezésére az elsőnek befejezése által lehetőség is érkezett. A harmadik kérdés azon viszonyban öszpoi pontosul, melyben geographiai helyzetünknl fogva két európai, forradalmi természetű, német és keleti mozgalom közt hazánk fekszik E három kérdés képezi ez érdekes fejezet toméját, mely átmenetül szolgál az utolsó is , ezimű czikkre „kit válaszszunk?“ E fejezetten különösen érdekes, hogy szónokoskodásait s következtetéseit Kossuth Lajos confoederaczionális tervezetéből vett idézetekké is illustrálja, melyeknek czélja kimutatni, hog az, kiről állítják, hogy legjobban szerette háziját, az önállóság sokkal kisebb mértékével is beérte volna Magyarország részére, mint minőt 67-ki kiegyezés biztosított,feltéve, hogy nem Ausztriával kell érette alkuba bocsátkozni. De nem folytatom tovább, olvasóink nagy rímeze kétségkivül olvasta, vagy fogja olvasni a könyvet, mely az elmondottak elmondásáta készteté e sorok íróját, kinek czélja nem volt könyvet ismertetni, mint inkább a röpirat olvasóit gondolkozásra kelteni, mert a közeledő választások alkalmával az itt megpendített eszméi iránt teljesen tisztába kell jönnünk. Hazánkra nézve csak egy üdv van: a 671 államjogi alap teljes és őszinte elfogadása mellett, határozottan a szabadelvű reformok terét lépni. Államjogi önállásunk legkisebb csorbája delegálta , legnagyobb a kezdetleges, zavarós rendezetlen, sok tekintetben középkori belügy , mely a modern kormányformával ellentétben lévén, ennek majd minden üdvös hatását megbénítja. Ne áltassuk magunkat mai napság is azzal , hogy mindenekfelett decretálnunk kell önállóságunkat, akkor aztán majd gazdagabbak, műveltebbek stb.leszünk, hanem dolgozzunk, vállvetve lássunk a reformokhoz, emelkedjünk európad színvonalra, s akkor senki még csak kétségbe sem vonhatja, nem hogy megakadályozhatná az önállóság azon fokát, mely műveltségünknek , számunknak megfelel, s melynél többet ismét magunk is hiába igényelnénk , mert ennek is megvan a maga mathematikája, s a helyes arányt itt sem lehet bűn jelezi megzavarni. |*| _________ | Ámde a nemzet és haza létezésére kockajátékot űzni nem szabad, a kínálkozó alapot eltartani lábaink alól,midőr súlyos esésből akarunk felemelkedni, valóban eszélytelenség. Egy oly parlamenti többség tehát , melynek sikerült a nemzetet, kétséges helyzetből, s bonyolult viszonyok között oly állásba helyezni vissza, hová háromszáz év folytonos küzdelmei között sem tudott fölemelkedni, méltán hivatkozható — a történelem színe előtt — a nemzet közvéleményére , s megvárhatja sazt, hogy [ a jövő választásoknál is többségben ma rádión. Ámde el kell szomorodni, a — mért veszélyekkel környezett — nemzetét féltői és szerető honfinak, ha szétekintünk má is a választókerületekben; ha látjuk azon üzelmeket, melyeket egyes hazafiak, a politikai pártoskodás tüzével elkövetnek még azt sem tudjuk, mikorra hivatik össze az uj parliament, és igy mikor történendnek az uj választások, s már is felzaklatják a kedélyeket, s kezdetét veszi a korteskedésnek egy oly neme, melyet el kell , hogy ítéljen a mai józanabb kor szabadi szelleme. Avagy lehet-e dicsőség, akár választottnak, vagy választónak is, ha bor, s folyonos lakoma azon egyedüli argumentumok, melyek valakinek képviselő-jelöltségét előkészítik és biztosítják. Elvállalják-e az erkölcsi felelőssége azon hazafiak mindazon politikai romlottság, és annak következményeiért, milyek előbb-utóbb, de kimaradhatlanul következései a hasonló eljárásnak , hova fog ez vezetni ? Emlékezzünk vissza a 47 előtti időkre, a magyar családok nevezetes része anyagi tönkrejutásának alapját azon követ választási és tisztújítási korteskedések vetették meg, melyek nem kevésbé járultak egyszersmind a köznemesség politikai sülyedéséhez is. Oda akarjuk-e juttatni a dolgot hogy a képviselő-választás nyilt árverés legyen . Ki ad többet érte?! — azt akarjuk-e elérni, hogy a választók, — a nép bizalmát nem a hazafias érdemek vagy képesség, de az áldozatul hozott költekezések nyerjék ! Igen szép jog rejlik a választási szabadságban, csak hogy ezen — s napjainkban fokozott fontossággal bíró — politikai joggyakorlatnak, csak azokra nézve van valdi értéke , kik azt öntudatosan, menten minden mellékes érdektől gyakorolják, — mert jaj előbb-utóbb azon nép szabadságának, mely politikai öntudatlansággal gyakorolja legfőbb jogait. Választás előtt. Csak néhány napja múlt, hogy a magyar országgyűlés betöltve három év fontos hivatását, feloszlott, hogy eg újabban választandó parlamentnek adjon ismét helyet. Történelmünkben alig hivatkozhatnél országgyűlés a nemzet jövőjére kihatóbb és fontosabb eredményekre, mint amelyekre a most feloszlott parliament mutathat, melynek sikerült ritka szerencével háromszáz év mulasztásaiból eredő közjogi nehézségek alól föloldani nemzetünket, s a bonyolult közállami viszonyok szerencsés megoldása által, Magyarországnak visszaadni azon őt megillető állást és tekintélyt kifelé, melyet háromszáz év előtt, az európai népek és államok csoportjában elfoglalt. Egy kormány és parlamenti többség mely hasonló eredményekre hivatkozhatik, kell, hogy a nemzet méltó elismerése és háláját érdemelje ki. Vannak ugyan, kik a kivívott siker kicsinyük, sőt a többséget vádolják, hogy nem elég bátorsággal, a körülményeké, kellőleg ki nem zsákmányolva, járt el feladatában, hogy sokkal többet kellett vak kivívnia ; de ezen gyanakvó hazafiaknál több a hév, mint a megfontolás, erősebb a vágy, mint a lehetőségek rideg mérlegelése: érzelgő politikusok államférfiai bölcseség nélkül, készebbek inkább feláldozni a jelent, a bizton kivívható sikert egy kétes jövő ábrándjaiért, csak hogy vágyaik teljes kielégítését megkísértsék Választás előtti mozgalmak. Ipolyság h, decz. 16. Nálunk is napirendre került már a képviselő választási mozgalom. Tegnap esti 6 óra tájban a város közönsége és a környékbeli községek elöljárói nagyszerű fáklyásmenettel tisztelegtek Paczolay János volt képviselőnél, ki ez alkalommal, mint az ipolysági választókerület deákpárti képviselőjelöltje nagy lelkesedéssel üdvözöltetett A tisztelgő választók érzelmeinek tolmácsolója különösen kiemelt beszédében, miszerint mint igaz magyarok, hazánknak most már biztosított önállóságát és területi épségét a múltakon ábrándozó, s a jelenben mindent tagadó, mindent akadályozó kalandos politikával koczkáztatn nem akarhatjuk, s épen azért jövendőre is él férfiakat óhajtunk egybegyülve látni az ország házában, kik az épen most bezárt országgyülés többségének hazafias szellemében működjénél a közjóra. — A szónok azzal zárá be beszédjét miszerint a választók csak az igaz érdemnél adóznak elismeréssel, midőn a megtisztelt jelöltnek a magas trón és törvények iránt minden kor tanúsított tiszteletébe, következetes haza fiúi jellemébe és dús tapasztalataiba teljes bizodalmat helyeznek. Paczolay János megköszönvén polgártársainak bizalmat nyilvánító ragaszkodását, válasz beszédének főbb helyeit képesé annak hangsúlyozása , miszerint nem jellemvonása ugyan keresni a kitüntetéseket és vágyakodni fényes állás után, de midőn a nép által szólittatik fel hogy ismét a törvényhozás terén hasson és munkálkodjék a közügy javára, akkor honpolgár kötelessége, meghajolni a nép szava előtt, s ad irányozni minden tehetségét és törekvését, hogy Magyarország tekintélyes állam, népe megelégedett és boldog, fejedelme pedig hatalmas uralkodó lehessen. ? _ Ezeknek kinyilatkoztatása után a képviselőjelölt fölemeltetvén, a nagy néptömegben viharos éljenzések közt köröskörül hordoztatott, s minden a mindenfelől feléje nyújtott kezek megszorításával búcsút vett a tisztelgőktől, az ünnepélyes ovátió véget ért. r. 1. Zala-Egerszeg, deci. 16. A megyei „Deák-kör“ helyiségeiben, a zalaegerszegi választó kerület, s illetőleg a zalaegerszegi választók részéről, tegnap este értekezlet