Pesti Napló, 1869. április (20. évfolyam, 73–99. szám)
1869-04-22 / 91. szám
Az országos fegyintézetek javítása körüli munkálatok. .. A visszaeső bűntetteseknél sokkal szigorúbbá válik a büntetés végrehajtása, mint az első ízben bűnözőtteknél, mert áll ugyanaz, hogy soha sem lehet emberről bizton elmondani, hogy ez javíthatlan, de másrészt bebizonyult tény, hogy igen sok egyénre csak kemény rendszabályok által lehet hatni, szükséges tehát, hogy ezekre nézve a büntetés fokozottabb mértékben bírjon visszarettentő erővel. Ilyen szigorúbb rendszabályokat előirattak a büntetés kezdeténél említetten kívül, a következők : A legkellemetlenebb s legpiszkosabb munkákra ők alkalmazandók; féléven át minden kedvezményből kizáratnak, ugyan ennyi idő alatt munkájukért semmi jutalmazásban nem részesíthetnek s végül titva van őket azon munkához beosztani, melylyel első büntetésük ideje alatt foglalkoztak. A fegyenczek napirendje oly módon van megállapítva, hogy a napnak minden órája hasznos foglalkozással teljék, az étkezés és pihenésre pedig csak annyi idő maradjon, amennyi arra nélkülözhetni megkívántatik. Kezdődik a munka nyáron fél 6-kor, télen 6 óakor reggel start déli 12-i , délután ismét fél 2-től nyáron átíjtalea pedig 8 óráig este Soknak mondaná valaki az itt említett munkaidőt, de tekintetbe kell vennünk, hogy nálunk a szabad munkás is foglalkozik majdnem ennyi időn át, a rabtól is meg lehet tehát kívánni, hogy egész erejét foglalkozásnak szentelje. A vasár és ünnepnapok, isteni tisztelet, vallási oktatás, közhasznú felolvasások hallgatása, levél irás és olvasással telnek. Szokásban volt mindeddig, hogy a különféle hitfejezeteket követő fegyenczek mindazon ünnepeket megtartsák, melyek a naptárban véres bekkkel jelentkeztek, s ezek különösen a görög keleti hitvallásunknál egy év alatt nem csekély számra rúgtak. Kártékony volt e szokás a fegyintézetekben főleg az rt, mert a munkaszünetelés a fegyenczek nagy részénél uralgó tunyasági hajlamot még inkább előmozdítá. Sikerült azonban a miniszternek e bajon is segíteni az által, hogy érintkezésbe tevén magát az illetékes egyházi tekintélyekkel, ezek véleményének alapján a munka szünetelést, csak a legfőbb s az utasításban kijelölt ünnepekre szokta. Visszatérve az utasításnak a fegyintézet munkáról szóló határozataira, ezeknél a következő eszmék voltak irányadók : A dolgozásra, mint a megélés és haladás egyedüli eszközére, mindenkinek joga, de erkölcsi kötelezettsége is van, s a fogházban, hova igen sokan munka nem tudás vagy restség miatt kerültek, buzditni kell a fegyenczet arra, hogy a munkát eleinte megszokja s végre nélkülözhetlennek találja s ha ennek oly nemében nem jártas, melylyel élelmét biztosíthatná, valamely kézművességre kell oktatni, melyel keresetet alapíthasson magának De más részt a rabtartás az államnak költségeket okoz, melyeknek bár részbeni megtérítése annál fontosabb, mert különben a becsületes polgárok zsebéből kell fedeztetniük ; ennek folytán a fegyencz nem csak magáért, de a közönségért is dolgozik s a munkára nem csak ösztönözni, de kényszerűln ii lehet, annál is inkább, mert hazai bűnfenyítő ítéleteink világosan kimondják , hogy az illető egyén „közmunkára ítélteti Az utasítás a szabad s tetszés szerinti tunikától eltekintve, mely több magányrendszerű fegyintézetnél honos, a kényszermunka elvét fogadta el, kimondván, hogy „minden fegyencz köteles a kijelölt órákban folytonosan s szorgalmasan dolgozni. Nem kevés okot szolgáltatott a megfontolásra azon kérdés, vájjon a kényszer munka elve, a végletekig követtessék s ennek folytán, a napi szakmány (pensum) rendszere elfogadtassák-e ? Németország legnevezetesebb fegyintézetei többjében a pensum be van hozva s az 1843/4 ki magyar javaslat is megkívánta ezt. Az utasítás ezen példákat nem követé, és pedig azért, mert az egyéni különbségeket a munkánál sem lehet mellőzni, s igazságtalanság volna, gyenge vagy ügyetlen fegyenczet fenyíteni, ha jóakarata daczára sem birt sokat végezni. Pedig ha a szakmány magasan alapíttatik meg, az igazságosság e szerint veszélyben forogna; ha alacsonyan, az erősebb s ügyesebb munkás talán érdemetlenül kedvezményben részesülne. Igen sok esetben pedig a szakmányt egyáltalán nem lehet kiszabni, például: a házi munkásoknál, kádároknál stb. de továbbá a szakmány szerinti munka azt is igényelné, hogy az illető munka vezető, miden egyes fegyeneznek munkaképességét teljesen ismerje s maga is olyan ember legyen, ki egy vagy más indokból a fegyeneznek elnyomása s igaztalan vád folytán leendő fenyittetésétől tartózkodjék ; ilyen ember azonban vajmi ritkán található. A józan belátása kell tehát a közép ut fellelését hagyni, s inkább neki állítani fel szabályt, mint olyant, melynek gyakori kényszerű áthágása, más szabályok tekintetbe nem vételének szokását alapítaná meg, oly esetekben is, melyekben megtartandók volnának. Mellőzi tehát az utasítás a szakmány szerinti munkát, de rendeli, miszerint a munkához való beosztásnál szem előtt tartandó, hogy a mely rab valamely, a fegyintézetben űzött mesterséget tud, lehetőleg abban, vagy valamely hasonló munkához alkalmaztassák ; különben pedig taníttassák meg azon munkára, melyet értelmi felfogásának kisebb vagy nagyobb mértékéhez, korához, hajlamához és testi erejéhez képest legkönnyebben és legsamarább megtanulhat s viszonyainál fogva kiszabadulta után is folytathat. Az utasítás 22. §-sa szerint: „a fegyenczek munkakedvük ébresztésére, de főleg azon czélból, hogy kiszabadulásuk után rögtön ellátás nélkül ne maradjanak, munkájuk után bizonyos kisebb vagy nagyobb pénzbeli jutalmat kapnak.“ A fegyenczek részére adandó munka jutalom szükséges haszna többé kétségbe nem vonatok, mert e mellett a fogház maga is nyer; a jobb s buzgóbb dolgozás a bevételt a fegyencz osztalék arányát sokszorosan felülmúló összeggel növeli, s miden a fegyencz a társadalomba visszalép, nem szükséges-e, hogy némi önfintartási eszközről rendelkezhessék, mig munkát találhat ? Adatik a fegyenczosztalék a jó viselet s a kitűnő munka jutalmán. Azon kérdés, hogy mily arányban részesüljenek a fegyenczek munkajutalomban, igen, sokféle megoldást nyert. Néhol meg van szabva, hogy minden darab, vagy bizonyos mennyiség után a fegyencz htározott összeget nyer, például egy csizma elkészi és vagy egy rőf vászon szövésért 4 krt, ezen rendszer dívott nálunk is ez ideig, másutt ki van szabva, hogy az egy hét vagy hónap alatt beszolgáltatott munkáltak értéke után kap a munkás egy bizonyos hányadot; ismét más helyeken az összes fegyenczek munkaképességeik után két vagy három osztályba sorozvák,mely osztályok mindenikében a munkás bizonyos skála szerinti napibért kap. A mi utasításunk a fegyenczeket az általuk készített munka minősége s a jó, közepes vagy rész viselet szerint, három osztályba sorozza; az elsőben az általuk végzett munka tiszta jövedelmének14, a másodikban % részét nyerik ; a harmadikban semmit sem kapnak. Az 184%-ks magyar javaslat szerint : „a rab, szakmányul kiszabott munkabérének '84-ét nyeri.“ A nádor és a főrendek az elvet szintén helyeselték, csakhogy nézetük szerint a rabnak munkabéréből 14 rész lett volna adandó. Az új utasítás szerint a fegyenczek keresménye végrehajtás alá nem esik,mert a czél, melyért jutalomban részesíttetnek, kizárja azt. Az 18404 javaslat, a kárvallottak s egyéb hitelezők foglalási jogát kiterjesztette erre, s ezen ellentmondás, melybe itt a javaslat önmagával jön, legnagyobb hiányainak egyike. A büntetési idő alatt azonban jelenleg sem fordíthatnak a foglyok jobb élelmezésre semmit, kivéve, ha ezt valamely nagyobb betegség kiállása után az orvos szükségesnek találja , az eddig hívott kocsmáriás meg lett szüntetve. Kivételkép a keresménynek egy meghatározott része, már a fogsági idő alatt is elkölthető de csak a következő czélokra : iv) szegény szülők , egyéb hozzátartozók segélyezésére, b) az okozott kár önkénytes megtérítésére, c) a kiszabadulás után folytatni szándékolt meterség műszereinek vagy anyagszereinek beszerzésére, d) tanulságos könyvek vásárlása s levelek bérmentesítésére, e) a jó viseletüeknél egy meszelt borra, minden másod vasárnapon s nagy ünnepeken. Az elhalt fegyencz keresménye, azon esetben ha tartási költségeit megtérité, örököseinek kiadatik. TAUFFER EMIL: A „Pesti Napló“ tárcsája. ápril 22-kén. Az ellenzék vívmányai. 1. (Folytatás.) „A hadi segély kölcsönös kötelezettségéről nincs mit mondani, aki ezt a pragmatica sanctióból át nem látja, azt senki sem fogja meggyőzni bármily döntő okokkal sem. „De az adósság kérdése nem állott oly tisztán, mint amaz, és tudtomra nem is került megvitás alá, azért szükséges a másik fél álláspontját is részrehajlás nélkül felemlíteni. „Törvény nincs, mely Magyarországot a kérdéses adósságrész elvállalására kötelezné, de de ha lett volna is, csak úgy lett volna tartós és üdvös, ha a méltányosság alapján nyugodott volna. A törvény lehet hibás, változtathatik. A méltányosság magához mindig hasonló és a közös jólétnek talpköve marad. „Tekintsük az ügyet a méltányosság szempontjából. „Az adósságok egy jelentékeny része, a franczia hódító háborúból vette eredetét, mely Magyarországnak közös harcza volt, világosan tanúsítja ezt a pozsonyi békekötés. „Az igaz, hogy Magyarország ba nem egyezett az államadósságok felvételébe, de ha ez elfogadható indok az adósságoktóli menekülésre, akkor az osztrák népet sem lehetne ezen teher vitelére kötelezettnek tartani, mert az sem egyesett bele. „Gyakorlatilag úgy állt a dolog, hogy az adósságok kamata az osztrák-magyar közös jövedelmekből fedeztetett, ennélfogva az osztrák fél méltányosnak tartotta, hogy a magyar jövedelmek elkülönítése s Magyarország kormányának átadásakor a terhek egy része is Magyarországra átszármazzék. „A magyar jövedelmek az 1847- ik évben 22.071.880 forintra rugtak.(Lasd Tafeln zur Statistik der Österreichischen Monarchie für 1847. Tafel 26. S. 2. 3.) „Az összes osztrák államadósság ugyanaz évben 1249.243.406 forintot , a kamat pedig 40,127,887 forintot tett, mint az idézett munka 26 és 27 táblázatának 5 és 11-ik lapján látható. „A 200 millió tehát az összes adósság egy hatodrészét képezte s igy a vele járó egy hatodrész kamat 6,687,981 forintra ingott. „Ennek elviselését a nemesség és nemesi birtok adó alá vonása könnyítette,de egyébbként is ezen áron a 22 millió magyar jövedelemnek békés élvezetébe juthattunk volna. Ha ezek figyelembe vételével a 48-ki politika a 67 ki méltányos béke szellemét tartotta volna szem előtt, nemcsak az új vívmányokat biztosította volna, hanem az országot 70—80 millió hadi költségtől, számos városok s falvak végpusztulásától, vérpatakok iszonyától, árvák, özvegyek, bénák fohászaitól, tömérdek munka s kereset szüneteléstől, a harcz által elnyelt roppant erőfeláldozástól, a nemzetiségeknek egymás ellen szított gyűlöletétől, 18 évi alkotmány felfüggesztéstől s a belháborúval járó erkölcsi sülyedtségtől felmentette volna. Ezen politika annál szerencsétlenebb volt, mert kényszerítő indoka lett annak, hogy a 67- es országgyűlés ötször annyit vállaljon el, ha alkotmányához akart jutni. Az átalakulást az európai műveltség, más nemzetek példaadása és a szakadatlan küzdelmek megérlelték, a párisi februári napok kivihetővé tették. A 48-ks politika férfias határozottsággal megragadta a kínálkozó alkalmat a a nemzet százados jámbor óhajtását formulázott valósággá varázsolta ; életet, létet adott annak, mit reménysem sem mertünk. Ez a 48-ki politikának hervadhatlan, örökké fénylő dicsősége. Ez nem volt pártkérdés, ebben az egész ország egy testté , egy lélekké összeolvadt s innen magyarázható, hogy nemcsak a mérsékelt ellenzék, hanem a conservativ elemek is összecsoportosultak. De a többség túlbuzgósága s talán daczos elbizakodottsága által is a viszonyokkal — mig lehetett—alkura lépni nem tudott. Önállóságunk kincsét ingyen akarta a gyámságtól felmenteni s fukarkodott a gyámság alatt keletkezett terhek elvállalását érte csereáldozatul hozni. A koczka elvettetett, önállóságunk kincse elveszett s ezzel együtt a kímélni akart áldozat is ráadásba ment. Ez a 48-ks politikának sötét foltja. De az idő, a viszonyok ismét meghozták az alkalmat tévesztett önállóságunk visszaszerzésére. A 6568. politika ezt nemcsak megragadta, de a régi ellenzék mérsékelt elemei által fel is használta. Ez erejét számba vette, a nyereményt s a vele összekapcsolt áldozatot latra tette s bölcs előre látással biztosította azt, mit a 48 ki politika teremtett, de megőrizni nem tudván, iszonyú ráfizetés mellett eltévesztett. Melyik a jobb és helyesebb eljárás ? Ítélje meg az elfogulatlan olvasó. Ha fürkészszük, hogy miért nem lehetett 48- ban ezen józanabb politikát követni, annak okát az ellenzék túlzásaiban találandjuk. A túlzás sajátságában fekszik, hogy a túlió semmi vivmányt elég jónak nem tarts mindenre jóra, vagy roszra majdnem egyformán erőszakos új árverést nyit meg. De miután a jó eredményben meg nem nyugodni, s azt nyugtalanság által kockáztatni esztelenség volna, hogy a túlzó esztelennek ne tűnjék fel, kénytelen a dolgok állását elferdíteni és saját jó szándéka igazolásául mások gyanúsítására vetemedni. Ezen szerencsétlen túlzási kórság a 48-ki ellenzék egy részében kiirthatlan gyökeret vert, melyek a 48-ki események által új tápanyagot nyervén, válságos túlysulyra kapott. Nem lehet elég melegen ajánlani azon túlzások újraolvasását, melyek 48. előtt és 48 -án az álokoskodás minden nemének használatával nemzetünkre ráerőszakoltalak. Szabad legyen az utóbbiakból egy pár mutatványt felhozni. Nyáry Pál úr vala 48-ban az ellenzék főembere, kit e minőségénél fogva az akkori eseményekért nagyobb felelősség is terhel, mint sok más képviselőt. Ezen ur az 1848 ik évi julius hó 24-én a képviselőházban következő szavakat mondá: „ha a miniszteri jegyzőkönyv alapja a ház határozatának, akkor Magyarország függetlensége compromittálva van; compromittálva pedig azért van, mert a bázis, mire a politika alapíttatik, a pragmatica sanctió !“ E szerint, midőn Nyur az alábbi különvélemény 2-ik pontját aláírta, az ország önállóságát kívánta compromittálni, tovább ugyan a minisztériumról azt mondja Nyáry úr, hogy: „az ily miniszteriális politikát magáénak el nem ismerheti, mert az nem egyéb, mint a reactió politikája.“ Jellemzi Nyáry urat az is, hogy midőn Klauzál Gábor szólani kívánt, Nyáry úr azzal vágott közbe: „hát mindig a miniszterek beszéljenek,a mire Klauzál azzal válaszolt, hogy nem követi Nyáry úr példáját, „ki egy nap tizenötször is szokott szólani.“ ---------„hogy a 47—48 iki országgyűlés óta nagy részben ármány kezelte az országnak reá bízott ügyeit.“ Ismerve a végnélküli túlzások, s ily súlyos gyanúsítások megrögzött szellemét, lehetett-e a minisztériumnak, vagy a békeszerető higgadtabb képviselőknek reménye oly kibékülésre, mely jó szó által nem, hanem csak az adósság egy részének elvállalásával, és a védelmi kötelezettség teljesítésével volt elérhető ? Mit várhatott az ország az Innsbruckba és János főherczeghez csak szép szavakkal utalt küldöttségtől, ha a képviselőházban a már szentesített 47-48 kit. XVIII. sz. 6. §-a nyíltan megsértethetett? Mit használt hazánknak azon úgy hiszem elég alaptalan állítás, hogy a praemUtá?a8?nCtJD az Orság függetlenségét compromi czélja lehetett azon kézzelfoghatólag valótlan gyanúsításnak, hogy a Batthányi-DeákhódMt ? 6 minisztérium a reactió politikának ‘kkW “ “*'t r‘flk' d9 szivesetni,után kapkodó túlzások okozták balétünket, mit azért szükséges raert a már l^bra kapott túlzásokból az okok 8 okozatok kérlelhezkitéve^CS° ^°^7SZUJ balesetnek lehetünk A méltányosságra épitett politika legbiztosabb, de ennek törvényeit túláradozás által nem lehet megváltoztatni.“ \ (Folyt, következik.) . Vidéki tudósítás. Zenta, apr. 15. Városunk két utóbbi gyűlése oly zajos volt, hogy szerencsésnek tarthatta magát, ki nagy nehezen szóhoz juthatott, azaz tulajdonképen egyszerre az elégnél is többen jutottak hozzá. Mindkét gyűlésnek tárgyát ugyanaz képezé t.i. egy 740 hold területű réti legelő. Az e tárgyban kiküldött bizottmány véleménye oda terjedt ki, hogy az említett területre csupán ökör és pedig 60 db hajtassák 3 fát 10 krjával. E nézet ellen a kevésbé vagyonosak harczoltak, mert először csekélynek tartották azon összeget, mely ezen az utón a község pénztárába befolyna, másodszor azért, mert igy azok, kiknek ökreik ugyan nincsenek, de egyéb heverő marháik vannak, onnét ki volnának zárva. A bizottmány véleménye mellett tüzetesen harczoltak különösen Gy. Gy. és U. M. urak, ellene pedig N. A., B. I., V. J. és Z. F. A gyűlés már csaknem feloszlott, míg végre Mihálkovits István úr azon indítványa, hogy az ökörtől 5 írt, a többi háromtól pedig 3 frt fizettessék, elfogytatván, azon föltevésre történt szavazás, hogy csupán ökör, vagy vegyes harom vétessék-e föl az említett legelőre? A szavazás 34 szavazattal 18 ellenében ez utóbbira ütött ki; ezzel e kényes kérdés, amely annyi ingerültséget okozott, valahára eldőlt. Folyó hó 10-én búcsúzott el, egy buzdító beszéd kíséretében Majoros István, megválasztott képviselő, a takarékpénztári bizottmánytól, kinek ezen intézet megalapítása és körűlé tett buzgó fáradozásaiért jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatott. Azon időközre pedig, mig a nagygyűlés új igazgató elnököt választ, Mihálkovics István úr helyettesittetett. Az intézet átadása a bizottmány jelenlétében történt, és minden a legnagyobb rendben, pontosan kezelve találtatott, miről jegyzőkönyv is vétetett fel. A választmány mind az elbúcsúzó elnököt, mind a helyettest megéljenezte. A választmány előbbi gyűléséből megemlítendő, hogy a második részletnek befizetése elhatároztatott. A népnevelés terén városunkban szép haladás történt az által, hogy S. J. főtanodai tanító a téli időszak alatt, vasárnap és csütörtökön, a felnőttek számára ingyen előadást tartott, hol az olvasás, írás- és számoláson kívül a hazai történet, földirat és gazdászat köréből tartottak oktatások. Ezen előadásokat oly szorgalommal látogatták, hogy a tanterem nem volt képes a jelentkezőket befogadni; még a szállásokról is befáradtak többen. E bajuszos tanítványok oly figyelmet és szorgalmat tanúsítottak, hogy haladásuk mindenkit meglepett, kik annyi fáradságot vettek maguknak, hogy az előadást megtekintsék. Mondja azután valaki, hogy népünk nem szeret tanulni, csak adjunk nekik alkalmat, a netán gyermeki könnyelműség vagy a szülők hanyagságából származott szellemi hiányokat bizonyosan iparkodni fognak helyreülni. Iskoláról lévén szó, megemlítem, hogy egy érdemkönyvet volt szerencsénk egyik vizsgálaton látni, melyben mindazon emberbarátok nevei és adományai bejegyezvék, kik a nevelés szent ügyének előmozdítására áldoztak. C célja: a jótevők neveit megörökíteni, az ifjúságot jótevőik iránt hálás tiszteletre buzdítani s azok jó példáját követni. Ez utóbbi ugy látszik már meg is termette gyümölcsét, mert a jótevők között igen sok tanuló nevével találkoztunk, kik különösen a szegény tanulók iránti részvétel és az ifjúsági könyvtár pártolása által szereztek érdemet arra, hogy e valóban nevezetes könyvbe bejegyeztessenek. Még egy más jegyzőkönyv is magára vonta figyelmünket az által, hogy abba nemcsak a tanulók előmenetele, hanem tapasztalt jó tulajdonaik, részhajlamaik s a javulási eredmény is be volt jegyezve. Tegnap volt a bucsutisztelet az útra készülő képviselőnél, kit a polgárság fáklyás zenével tisztelt meg. .. Vácz, april 18. A „Hon“ 86. sz. april 13-ról keltezve, „többen“ aláírással, a „Pesti Napló“-nak 83. sz. Váczról, april 9-ről több deák-párti aláírással ellátott közleményére, egy cáfolat jelent meg, melyben az egész tudósítás nemtelen indulatból származott boszú kitörésének és rágalomnak nyilváníttatik. Nem lehet szándékunk a czáfolat czímű közlemény részletes taglalásába bocsátkozni, illetőleg érintett tudósításunk egyes pontjainak igazlásával az olvasó közönséget untatni; mert hiszen e nélkül is mindenki be fogja látni, hogy oly átalános frasisokba burkolt czáfolatnak, mely gyanúsításon és merev tagadáson alapszik, nincs más czéljs, mint az olvasó közönséget azon tudósítás iránt, mely a czáfolatot aláírt több egyént, úgy látszik, nagyon érzékenyen talált, tévútra vezetni. — Azért mi az egészre csak annyit válaszolunk, hogy oly tudósítást, melyet tényekkel és minden egyes pontjára nézve adatokkal lehet bebizonyítani, nemtelen indulatból származott boszu kitörésének és rágalomnak nyilvánítani,szerintünk csak oly egyének képesek, ez állításnak helyes fogalma iránt magukkal tisztában nincsenek. Több váczi deák-párti. A P. Napló magán-távirata Bécs, ápr. 21. A kir. tanács mai ülésében a népiskolai törvény felett folytak a viták. Zawczynski azt indítványozza, hogy a népiskolai törvény felett térjen a ház napirendre. Schneider superinte adens javaslatokat jelent be, a vallásfelekezeti iskolák jellegének megóvására. Pascotini azt indítványozza: szólíttassék fel a kormány egy új iskolai törvény előterjesztésére. Bécs, ápr. 21. A mai „Presse“ úgy értesül Párisból a franczia-belga ügy iránt, hogy a ki nem elégítő egyezményi terv visszavétele után jelenleg az egyezmény tervezetének új alapjai felett folyik a tanácskozás, ez alapok bizton engedik remélni, hogy a fenforgó kérdés megoldatik. Florencz, ápr. 21. A kamara mai ülésében a pénzügyminiszter folytatván a pénzügyi előterjesztmény fejtegetését, kimutatja, hogy az egyházi javak eladása, s Különfélék. Pest, april 21. — Király ő Felsége ma reggeli 8- kor kísérve magyar nemes testőrségétől a Rákoson szemlét tartoa a 22-ik és 57-ik sorgyalogezredek felett. Holnap ugyanakkor a 13 ik és 58-ik ezredek jönek ő Felsége előtt szemle alá. — Király ő Felsége a koronaörökös herczegnek Károly főherczeg, az asperni győző arczképét ajándékozta névnapjára. — Andrássy Gyula gr. miniszterelnöknél, mint már irtuk f. hó 25-én fényes tánczestély lesz, melyen ő Felségek is meg fognak jelenni. A bálra meghivatott az országgyűlésmindkét házának minden tagja. Az alsóház tagjaira nézve, mint halljuk, némi nehézség merült fel, a mennyiben különösen az úton s későn érkezettek lakásai nem voltak kipuhatolhatók. E kalamitáson némileg segít az országgyűlési háznagyi hivatal előzékenysége, mely leggyorsabban és legsűrűbben érintkezik a képviselő urakkal, s mely szíves volt elvállalni azt, hogy az illetők általa is kézhez kaphassák meghívóikat. — A „hivatalos statistikai közlemények“ múlt évi folyamának ötödik füzete megjelent, gazdag anyaggal a hazai tanügyet illetőleg. Vaskos negyedrét kötet 297 oldallal. E kötetet a derék Barsi József szerkesztette. — A „Tark a Világu 7-dik füzete a napokban jelent meg._______________ | Folytatás a mellékleten — és tíz év alatt visszafizetendő 320 milliónyi 6% kényszer-kölcsön által a kényszer-árfolyam 1863-ban megszüntethető, és ezáltal még 100 millió maradnak későbbi deficitek fedezésére. Madrid, apr. 21. Az „Imparcial“ je lenti : A majoritás egyik gyülekezetében az azon inditvány feletti szavazás, hogy a spanyol trónból az összes Bourbonok kizárandók lennének, — minthogy több képviselő nem volt jelen, elnapoltatok Athene, apr. 20. Wales herczeg és teje ide érkeztek — Rhangabé holnap Konstantinápolyba és Zanos Alexaandriába utaznak, mindkettő a király kéziratát viszi magával, az egyik a sultánnak, a másik az egyiptotomi alkirálynak. Bécs, ápr. 21. (Esti tárlat) Hitel részv. 286.30 Éjsz. vasút 2325. Államvasut 333. 1860- ki sorsj. 101.20. 1864-ki sorsj. 122.90 Napoleond’or 9.92. Magyar hitel részv. 108.50 Tram-way 19850. Anglo Austr. 3183/4. Galicziai vasút 217.50. Franco austrian 130.75 Keresked. bank —. Szilárd. Frankfurt, apr. 21. Váltófolyam 95% 1859 kis metalig. 663/4. Uj ezüst köles.------. Nemzeti köles. 54%. Régi metaliques —.—. Uj adómentes 51—. Amerikai 1882-ig 87%. Osztr. hitelrészv. 290.— Osztr. államvasut 3187.* 1854-ki sorsj. —.—. 1860-ki 82%. 1864-diki 1183[4. Fr. József vasút 173%. Osztr. bankrészv. 690. Lombardi v. 220.50. Bágyadt. Pária, april 21. (Esti zárlat.) 3°10 járadék 71-51, 4010-kos 101.20, olasz jár. 56-15, államv. 687, creditmod. 255, lombard 477, magy. kel. vasp. 305. Szilárd, Berlin, apr. 21. Cseh nyug. vasút 78a/4 Gallicziai vasút------. Államvasut 1824, önkénytes köles. 126’la- Metalliques------. Nemz. köles, hiány. Hitelsorsj. hiány. 1860-ki sorsj. 82%. Ezüst köles.------. Hitel részv. 124‘ls-Bécs 82—. Üzletnélküli. Köln, apr. 20 Búza kp. 6—615, apr. 519 s fél, máj. 520, jun. 523%, oct. 527, rozs apr. 5— 510, máj. 51, jun 427 s fél, oct. 425, olaj apr. 11 s fél, máj. 1110/ap. oct. lll%0, szesz kp. 19 s fél. S Lettin, apr. 20. Búza készp. 58—66 és fél, időre 66, rozs kp. 51%, id. 51%, olaj kp. 101 re, id. 10%, szesz kp. 15%, id. 16. Trieszt, apr. 20. Báns. kukoricza april 3 frt 90 kr, búza 5.80—6. Antwerp, april 20. Petroleum 53—54 frank. Hamburg, apr. 20. Búza april 110, május 110, jul. 112, rozs. apr. 89, máj 89, jul. 83, zab lanyha, olaj apr. 21%, máj. 21%, jul. 22%, szesz apr. 21 s fél, aug. 22 s fél. Amsterdam, april 20. Rozs máj. 195, oct. 186, repere máj. 66, oct. 69'[a*