Pesti Napló, 1869. április (20. évfolyam, 73–99. szám)

1869-04-22 / 91. szám

Az országos fegyintézetek javítása körüli munkálatok. .. A visszaeső­ bűntetteseknél sokkal szi­gorúbbá válik a büntetés v­égrehajtása, mint az első ízben bűnözőtteknél, mert áll ugyanaz, hogy soha sem lehet emberről bizton elmondani, hogy ez javíthatlan, de más­részt bebizonyult tény, hogy igen sok egyénre csak kemény rendszabályok által lehet hatni,­ szükséges tehát, hogy ezekre nézve a büntetés fokozottabb mér­tékben bírjon visszarettentő erővel. Ilyen szigorúbb rendszabályokat előirattak a büntetés kezdeténél említetten kívül, a következők : A legkellemetlenebb s leg­piszkosabb munkákra ők alkalmazandók; féléven át minden kedvezményből kizá­ratnak, ugyan ennyi idő alatt m­unkáju­kért semmi jutalmazásban nem részesít­hetnek s végül ti­tva van őket azon mun­kához beosztani, melylyel első büntetésük ideje alatt foglalkoztak. A fegyenczek napi­rendje oly módon van megállapítva, hogy a napnak min­den órája hasznos foglalkozással teljék, az étkezés és pihenésre pedig csak annyi idő maradjon, a­mennyi arra nélkülözhet­ni megkívántatik. Kezdődik a munka nyáron fél 6-kor, télen 6 óakor reggel s­tart déli 12-i , délután ismét fél 2-től nyáron át­íjtalea pedig 8 óráig este S­ok­­nak mo­ndaná valaki az itt említett munka­időt, de tekintetbe kell vennünk, hogy nálunk a szabad munkás is foglalkozik majdnem ennyi időn át, a rabtól is meg lehet tehát kívánni, hogy egész erejét foglalkozásnak szentelje. A vasár és ün­nepnapok, isteni tisztelet, vallási oktatás, közhasznú felolvasások hallgatása, levél irás és olvasással telnek. Szokásban volt mindeddig, hogy a kü­lönféle hitfejezeteket követő fegyenczek mindazon ünnepeket megtartsák, melyek a naptárban véres be­kkkel jelentkeztek, s ezek különösen a görög keleti hitvallá­sunknál egy év alatt nem csekély számra rúgtak. Kártékony volt e szokás a fegy­intézetekben főleg az rt, mert a munka­szünetelés a fegyenczek nagy részénél uralgó tunyasági hajlamot még inkább előmozdítá. Sikerült azonb­an a miniszter­nek e bajon is segíteni az által, hogy érintkezésbe tevén magát az illetékes egyházi tekintélyekkel, ezek véleményé­nek alapján a munka szünetelést, csak a legfőbb s az utasításban kijelölt ünnepek­re szok­ta. Visszatérve az utasításnak a fegyinté­zet­ munkáról szóló határozataira, ezek­nél a következő eszmék voltak irány­adók : A dolgozásra, mint a megélés és haladás egyedüli eszközére, mindenkinek joga, de erkölcsi kötelezettsége is van, s a fogházban, hova igen sokan munka nem tudás vagy restség miatt kerültek, buzditni kell a fegyenczet arra, hogy a munkát eleinte megszokja s végre nélkü­­lözhetlennek találja s ha ennek oly ne­mében nem jártas, melylyel élelmét bizto­síthatná, valamely kézművességre kell ok­tatni, melyel keresetet alapíthasson ma­gának De más részt a rabtartás az ál­lamnak költségeket okoz, melyeknek bár részbeni megtérítése annál fontosabb, mert különben a becsületes polgárok zse­béből kell fedeztetniük ; ennek folytán a fegyencz nem csak magáért, de a közön­ségért­ is dolgozik s a m­unkára ne­m csak ösztönözni, de kényszerűln i­i lehet, annál is inkább, mert hazai bű­nfenyítő ítéleteink világosan kimondják , hogy az illető egyén „közmunkára ítélteti Az utasítás a szabad s tetszés szerinti tuni­kától eltekintve, mely több magány­rendszerű fegyintézetnél honos, a kény­szer­munka elvét fogadta el, kimondván, hogy „minden fegyencz köteles a kijelölt órákban folytonosan s szorgalmasan do­l­gozni. Nem kevés okot szolgáltatott a meg­fontolásra azon kérdés, vájjon a kényszer munka elve, a végletekig követtessék s ennek folytán, a napi szakmány (pen­­sum) rendszere elfogadtassák-e ? Német­ország legnevezetesebb fegyintézetei több­jében a pensum be van hozva s az 1843/4 ki magyar javaslat is megkívánta ez­t. Az utasítás ezen példákat nem követé, és pe­dig azért, mert az egyéni különbségeket a munkánál sem lehet mellőzni, s igazságta­lanság volna, gyenge vagy ügyetlen fe­gyenczet fenyíteni, ha jóakarata daczára sem birt sokat végezni. Pedig ha a szak­­mány magasan a­lapíttatik meg, az igaz­ságosság e szerint veszélyben forogna; ha alacsonyan, az erősebb s ügyesebb munkás talán érdemetlenül kedvezményben része­sülne. Igen sok esetben pedig a szak­­mányt egyáltalán nem lehet kiszabni, például: a házi munkásoknál, kádárok­nál stb. de továbbá a szakmány szerinti munka azt is igényelné, hogy az illető munka vezető, miden egyes fegyeneznek munka­képességét teljesen ismerje s maga is olyan ember legyen, ki egy vagy más indokból a fegyeneznek elnyomása s igaz­talan vád folytán leendő fenyittetésétől tartózkodjék ; ilyen ember azonban vaj­mi ritkán található. A józan belátás­a kell tehát a közép ut fellelését hagyni, s in­kább neki állítani fel szabályt, mint olyant, melynek gyakori kényszerű át­hágása, más szabályok tekintetbe nem vé­telének szokását alapítaná meg, oly ese­tekben is, melyekben megtart­andók vol­nának. Mellőzi tehát az utasítás a szakmány szerinti munkát, de rendeli, miszerint a munkához való beosztásnál szem előtt tar­tandó, hogy a mely rab valamely, a fegy­intézetben űzött mesterséget tud, lehető­leg abban, vagy valamely hasonló mun­kához alkalmaztassák ; különben pedig ta­níttassák meg azon munkára, melyet ér­telmi felfogásának kisebb vagy nagyobb mértékéhez, korához, hajlamához és testi erejéh­ez képest legkönnyebben és leg­s­­amarább megtanulhat s viszonyainál fogva kiszabadulta után is foly­tathat. Az utasítás 22. §-sa szerint: „a fegyen­czek munkakedvük ébresztésére, de főleg azon czélból, hogy kiszabadulásuk után rögtön ellátás nélkül ne maradjanak, munkájuk után bizonyos kisebb vagy nagyobb pénzbeli jutalmat kapnak.“ A fegyenczek részére adandó munka juta­lom szüksége­s haszna többé kétségbe nem vonatok, mert e mellett a fogház ma­ga is nyer; a jobb s buzgóbb dolgozás a bevételt a fegyencz osztalék arányát sok­szorosan felülmúló összeggel növeli, s mi­­den a fegyencz a társadalomba visszalép, nem s­zükséges-e, hogy némi önfintartási eszközről rendelkezhessék, mig munkát találhat ? Adatik a f­egyenczosztalék a jó viselet s a kitűnő munka jutalmán. Azon kér­dés, hogy mily arányban részesüljenek a fegyenczek munkajutalomban, igen, sok­féle megoldást nyert. Néhol meg­ van szab­va, hogy minden darab, vagy bizonyos mennyiség után a fegyencz h­tározott összeget nyer, például egy csizma elké­­szi és vagy egy rőf vászon szövésért 4 krt, ezen rendszer dívott nálunk is ez ideig, másutt ki van szabva, hogy az egy hét vagy hónap alatt beszolgáltatott mun­káltak értéke után kap a munkás egy bi­zonyos hányadot; ismét más helyeken az összes fegyenczek m­unkaképességeik után két vagy három osztályba sorozvák,mely osztályok mindenikében a munkás bi­zonyos skála szerinti napibért kap. A mi utasításunk a fegyenczeket az általuk készített munka minősége s a jó, közepes vagy rész viselet szerint, három osztályba sorozza; a­z elsőben az általuk végzett munka tiszta jövedelmé­nek­­14, a másodikban % részét nyerik ; a harmadikban semmit sem kapnak. Az 184%-ks magyar javaslat szerint : „a rab, szakmányul kiszabott munkabérének '84-ét nyeri.“ A nádor és a főrendek az elvet szintén helyeselték, csakhogy néze­tük szerint a rabnak munkabéréből 1­4 rész lett volna adandó. Az új utasítás szerint a fegyenczek ke­resménye végrehajtás alá nem esik,­­mert a czél, melyért jutalomban részesíttetnek, kizárja azt. Az 184­­04 javaslat, a kárval­lottak s egyéb hitelezők foglalási jogát kiterjesztette erre, s ezen ellentmondás, melybe itt a javaslat önmagával jön, leg­nagyobb hiányainak egyike. A büntetési idő alatt azonban jelenleg sem fordíthatnak a foglyok jobb élelme­zésre semmit, kivéve, ha ezt valamely na­gyobb betegség kiállása után az orvos szükségesnek találja , az ed­dig hívott kocsmáriás meg lett szüntetve. Kivételkép a keresménynek egy meghatározott része, már a fogsági idő alatt is elkölt­hető de csak a következő czélokra : iv) szegény szülők , egyéb hozzátartozók segélyezé­sére, b) az okozott kár önkénytes megté­rítésére, c) a kiszabadulás után folytatni szándékolt m­eterség műszereinek vagy anyagszereinek beszerzésére, d) tanulsá­gos könyvek vásárlása s levelek bérmen­tesítésére, e) a jó viseletüeknél egy me­szelt borra, minden másod vasárnapon s nagy ünnepeken. Az elhalt fegyencz ke­resménye, azon esetben ha tartási költsé­geit megtérité, örököseinek kiadatik. TAUFFER EMIL: A „Pesti Napló“ tárcsája. ápril 22-kén. Az ellenzék vívmányai. 1. (Folytatás.) „A hadi segély kölcsönös kötelezettségéről nincs mit mondani, a­ki ezt a pragmatica san­­ctióból át nem látja, azt senki sem fogja meg­győzni bármily döntő okokkal sem. „De az adósság kérdése nem állott oly tisz­tán, mint amaz, és tudtomra nem is került meg­­vit­­ás alá, azért szükséges a másik fél állás­pontját is részrehajlás nélkül felemlíteni. „Törvény nincs, mely Magyarországot a kér­déses adósságrész elvállalására kötelezné, de de ha lett volna is, csak úgy lett volna tartós és üdvös, ha a méltányosság alapján nyugodott volna. A törvény lehet hibás, változtathatik. A méltányosság magához mindig hasonló é­s a közös jólétnek talpköve marad. „Tekintsük az ügyet a méltányosság szem­pontjából. „Az adósságok egy jelentékeny része, a fran­­czia hódító háborúból vette eredetét, mely Ma­gyarországnak közös harcza volt, világosan ta­núsítja ezt a pozsonyi békekötés. „Az igaz, hogy Magyarország ba nem egye­zett az államadósságok felvételébe, de ha ez el­fogadható indok az adósságoktóli menekülésre, akkor az osztrák népet sem lehetne ezen teher vitelére kötelezettnek tartani, mert az sem egye­sett bele. „Gyakorlatilag úgy állt a dolog, hogy az adósságok kamata az osztrák-magyar közös jö­vedelmekből fedeztetett, ennélfogva az osztrák fél méltányosnak tartotta, hogy a magyar jöve­delmek elkülönítése s Magyarország kormá­nyának átadásakor a terhek egy része is Ma­gyarországra átszármazzék. „A magyar jövedelmek az 1847- ik évben 22.071.880 forintra rugtak.(Lasd Tafeln zur Sta­tistik der Österreichischen Monarchie für 1847. Tafel 26. S. 2. 3.) „Az összes osztrák államadósság ugyanaz évben 1249.243.406 forintot , a kamat pedig 40,127,887 forintot tett, mint az idézett munka 26 és 27 táblázatának 5 és 11-ik lapján látható. „A 200 millió tehát az összes adósság egy hatodrészét képezte s igy a vele járó egy ha­todrész kamat 6,687,981 forintra ingott. „Ennek elviselését a nemesség és nemesi bir­tok adó alá vonása könnyítette,de egyébbként is ezen áron a 22­ millió magyar jövedelemnek békés élvezetébe juthattunk volna. Ha ezek figyelembe vételével a 48-ki politika a 67 ki méltányos béke szellemét tartotta volna szem előtt, nemcsak az új vívmányokat biztosí­totta volna, hanem az országot 70—80 millió hadi költségtől, számos városok s falvak vég­­pusztulásától, vérpatakok iszonyától, árvák, öz­vegyek, bénák fohászaitól, tömérdek munka s kereset szüneteléstől, a harcz által elnyelt rop­pant erőfeláldozástól, a nemzetiségeknek egy­­más ellen szított gyűlöletétől, 18 évi alkotmány felfüggesztéstől s a belháborúval járó erkölcsi sülyedtségtől felmentette volna. Ezen politika annál szerencsétlenebb volt, mert kényszerítő indoka lett annak, hogy a 67- es országgyűlés ötször annyit vállaljon el, ha alkotmányához akart jutni. Az átalakulást az európai műveltség, más nemzetek példaadása és a szakadatlan küzdel­mek megérlelték, a párisi februári napok kivi­hető­vé tették. A 48-ks politika férfias határozottsággal meg­ragadta a kínálkozó alkalmat a a nemzet száza­dos jámbor óhajtását formulázott valósággá va­rázsolta ; életet, létet adott annak, mit remény­sem sem mertünk. E­z a 48-ki p­o­l­i­t­i­k­á­nak hervadhatlan, örökké fénylő di­csősége. Ez nem volt pártkérdés, ebben az egész ország egy testté , egy lélekké összeol­vadt s innen magyarázható, hogy nemcsak a mérsékelt ellenzék, hanem a conservativ elemek is összecsoportosultak. De a többség túlbuzgósága s talán daczos el­bizakodottsága által is a viszonyokkal — mig lehetett—alkura lépni nem tudott. Önállósá­gunk kincsét ingyen akarta a gyámságtól fel­menteni s fukarkodott a gyámság alatt keletke­zett terhek elvállalását érte csereáldozatul hoz­ni. A koczka elvettetett, önállóságunk kincse el­veszett s ezzel együtt a kímélni akart áldozat is ráadásba ment. Ez a 48-ks politikának sötét foltja. De az idő, a viszonyok ismét meghozták az alkalmat tévesztett önállóságunk visszaszerzé­sére. A 65­68. politika ezt nemcsak megragadta, de a régi ellenzék mérsékelt elemei által fel is használta. Ez erejét számba vette, a nyereményt s a vele összekapcsolt áldozatot latra tette s bölcs előre látással biztosította azt, mit a 48 ki politi­ka teremtett, de megőrizni nem tudván, iszonyú ráfizetés mellett eltévesztett. Melyik a jobb és helyesebb eljárás ? Ítélje meg az elfogulatlan olvasó. Ha fü­rkészszük, hogy miért nem lehetett 48- ban ezen józanabb politikát követni, annak okát az ellenzék túlzásaiban találandjuk. A túlzás sa­játságában fekszik, hogy a túlió semmi viv­mányt elég jónak nem tarts mindenre jóra, vagy roszra majdnem egyformán erőszakos új árve­rést nyit meg. De miután a jó eredményben meg nem nyugodni, s azt nyugtalanság által koc­­­káztatni esztelenség volna, hogy a túlzó eszte­lennek ne tűnjék fel, kénytelen a dolgok állását elferdíteni és saját jó szándéka igazolásául má­sok gyanúsítására vetemedni. Ezen szerencsétlen túlzási kórság a 48-ki el­lenzék egy részében kiirthatlan gyökeret vert, melyek a 48-ki események által új tápanyagot nyervén, válságos túlysulyra kapott. Nem lehet elég melegen ajánlani azon túlzá­sok újra­olvasását, melyek 48. előtt és 48 -án az ál­okoskodás minden nemének használatával nemzetünkre ráerőszakoltalak. Szabad legyen az utóbbiakból egy pár mutatványt felhozni. Nyáry Pál úr vala 48-ban az ellenzék főem­bere, kit e minőségénél fogva az akkori esemé­nyekért nagyobb felelősség is terhel, mint sok más képviselőt. Ezen ur az 1848 ik évi julius hó 24-én a kép­­viselőházban következő szavakat mondá: „ha a miniszteri jegyzőkönyv alapja a ház határozatá­nak, akkor Magyarország függetlensége com­­promittálva van; compromittálva pedig azért van, mert a bázis, mire a politika alapíttatik, a pragmatica sanctió !“ E szerint, midőn Ny­­ur az alábbi különvélemény 2-ik pontját aláírta, az or­szág önállóságát kívánta compromittálni, tovább ugyan a minisztériumról azt mondja Nyáry úr, hogy: „az ily miniszteriális politikát magáénak el nem ismerheti, mert az nem egyéb, mint a reactió politikája.“ Jellemzi Nyáry urat az is, hogy midőn Klau­zál Gábor szólani kívánt, Nyáry úr azzal vágott közbe: „hát mindig a miniszterek beszéljenek,a mire Klauzál azzal válaszolt, hogy nem követi Nyáry úr példáját, „ki egy nap tizenötször is szokott szólani.“ ---------­„hogy a 47—48 iki országgyűlés óta nagy részben ármány kezelte az országnak reá bízott ügyeit.“ Ismerve a végnélküli túlzások, s ily súlyos gyanúsítások megrögzött szellemét, lehetett-e a minisztériumnak, vagy a békeszerető higgadtabb képviselőknek reménye oly kibékülésre, mely jó szó által nem, hanem csak az adósság egy ré­szének elvállalásával, és a védelmi kötelezett­ség teljesítésével volt elérhető ? Mit várhatott az ország az Innsbruckba és János főherczeghez csak szép szavakkal utalt küldöttségtől, ha a képviselőházban a már szen­tesített 47-48­ ki­t. XVIII. sz. 6. §-a nyíltan megsértethetett? Mit használt hazánknak azon úgy hiszem elég alaptalan állítás, hogy a prae­­mUtá?a8?nCtJD az Orság függetlenségét compro­mi czélja lehetett azon kézzelfoghatólag va­lótlan gyanúsításnak, hogy a Batthányi-Deák­hódMt ? 6 minisztérium a reactió politikának ‘kkW “ “*'t r‘flk' d9 sziveset­ni,után kapkodó túlzások okozták balétünket, mit azért szükséges raert a már l^bra ka­­pott túlzásokból az okok 8 okozatok kérlelhez­kitéve^CS° ^°^7SZ­UJ balesetnek lehetünk A méltányosságra épitett politika legbiztosabb, de ennek törvényeit túláradozás által nem lehet megváltoztatni.“ \ (Folyt, következik.) .­­ Vidéki tudósítás. Zenta, apr. 15. Városunk két utóbbi gyű­lése oly zajos volt, hogy szerencsésnek tarthat­ta magát, ki nagy nehezen szóhoz juthatott, az­az tulajdonképen egyszerre az elégnél is többen jutottak hozzá. Mindkét gyűlésnek tárgyát ugyanaz képezé t.i. egy 740 hold területű réti legelő. Az e tárgyban kiküldött bizottmány véleménye oda terjedt ki, hogy az említett területre csupán ökör és pedig 6­­0 db hajtassák 3 fát 10 krjával. E nézet ellen a kevésbé v­agyonosak harczoltak, mert először csekélynek tartották azon összeget, mely ezen az utón a község pénztárába befolyna, másod­szor azért, mert igy azok, kiknek ökreik ugyan nincsenek, de egyéb heverő marháik vannak, onnét ki volnának zárva. A bizottmány vélemé­nye mellett tüzetesen harczoltak különösen Gy. Gy. és U. M. urak, ellene pedig N. A., B. I., V. J. és Z. F. A gyűlés már csaknem feloszlott, míg végre Mihálkovits István úr azon indítvá­nya, hogy az ökörtől 5 írt, a többi háromtól pe­dig 3 frt fizettessék, elfog­ytatván, azon fölte­vésre történt szavazás, hogy csupán ökör, vagy vegyes harom vétessék-e föl az említett legelő­re? A szavazás 34 szavazattal 18 ellenében ez utóbbira ütött ki; ezzel e kényes kérdés, a­mely annyi ingerültséget okozott, valahára eldőlt. Folyó hó 10-én búcsúzott el, egy buzdító be­széd kíséretében Majoros István, megválasztott képviselő, a takarékpénztári b­izottmánytól, ki­nek ezen intézet megalapítása és körűlé tett buz­gó fáradozásaiért jegyzőkönyvileg köszönet sza­vaztatott. Azon időközre pedig, mig a nagy­gyű­lés új igazgató elnököt választ, Mihálkovics Ist­ván úr helyettesittetett. Az intézet átadása a bizottmány jelenlétében történt, és minden a legnagyobb rendben, pontosan kezelve találta­tott, miről jegyzőkönyv is vétetett fel. A választ­mány mind az elbúcsúzó elnököt, mind a he­lyettest megéljenezte.­­ A v­álasztmány előbbi gyűléséből megemlítendő, hogy a második rész­letnek befizetése elhatároztatott. A népnevelés terén városunkban szép haladás történt az által, hogy S. J. főtanodai tanító a téli időszak alatt, vasárnap és csütörtökön, a felnőt­tek számára ingyen előadást tartott, hol az olva­sás,­ írás- és számoláson kívül a hazai történet, földirat és gazdászat köréből tartottak oktatá­sok. Ezen előadásokat oly szorgalommal látogat­ták, hogy a tanterem nem volt képes a jelent­kezőket befogadni; még a szállásokról is befá­radtak többen. E bajuszos tanítványok oly fi­gyelmet és szorgalmat tanúsítottak, hogy hala­dásuk mindenkit meglepett, kik annyi fáradsá­got vettek maguknak, hogy az előadást megte­kintsék. Mondja azután valaki, hogy népünk nem szeret tanulni, csak adjunk nekik alkal­mat, a netán gyermeki könnyelműség vagy a szülők hanyagságából származott szellemi hiá­nyokat bizonyosan iparkodni fognak hely­reülni. Iskoláról lévén szó, megemlítem, hogy egy érdemkönyvet volt szerencsénk egyik vizsgála­ton látni, melyben mindazon emberbarátok ne­vei és adományai bejegyezvék, kik a nevelés szent ügyének előmozdítására áldoztak. C célja: a jótevők neveit megörökíteni, az ifjúságot jóte­vőik iránt hálás tiszteletre buzdítani s azok jó példáját követni. Ez utóbbi ugy látszik már meg is termette gyümölcsét, mert a jótevők között igen sok tanuló nevével találkoztunk, kik külö­nösen a szegény tanulók iránti részvétel és az ifjúsági könyvtár pártolása által szereztek érde­met arra, hogy e valób­an nevezetes könyvbe bejegyeztessenek. Még egy más jegyzőkönyv is magára vonta figyelmünket az által, hogy abba nemcsak a tanulók előmenetele, hanem tapasz­talt jó tulajdonaik, rész­hajlamaik s a javulási eredmény is be volt jegyezve. Tegnap volt a bucsutisztelet az útra készülő képviselőnél, kit a polgárság fáklyás zenével tisztelt meg. .. V­á­c­z, april 18. A „Hon“ 86. sz. april 13-ról keltezve, „töb­ben“ aláírással, a „Pesti Napló“-nak 83. sz. Váczról, april 9-ről több deák-párti aláírással ellátott közleményére, egy c­áfolat jelent meg, melyben az egész tudósítás nemtelen indulatból származott boszú kitörésének és rágalomnak nyilváníttatik. Nem lehet szándékunk a czáfolat czímű köz­lemény részletes taglalásába bocsátkozni, illető­leg érintett tudósításunk egyes pontjainak igaz­­lásával az olvasó közönséget untatni; mert hi­­szen e nélkül is mindenki be fogja látni, hogy oly átalános frasisokba burkolt czáfolatnak, mely gyanúsításon és merev tagadáson alapszik, nincs más czéljs, mint az olvasó közönséget azon tudósítás iránt, mely a czáfolatot aláírt több egyént, úgy látszik, nagyon érzékenyen ta­lált, tévútra vezetni. — Azért mi az egészre csak annyit válaszolunk, hogy oly tudósítást, melyet tényekkel és minden egyes pontjára néz­ve adatokkal lehet bebizonyítani, nemtelen indu­latból származott boszu kitörésének és rágalom­­nak nyilvánítani,szerintünk csak oly egyének ké­pesek, ez állításnak helyes fogalma iránt ma­gukkal tisztában nincsenek. Több váczi deák-párti. A P. Napló magán-távirata B­é­c­s, ápr. 21. A kir. tanács mai ülé­sében a népiskolai törvény felett folytak a viták. Zawczynski azt indítványozza, hogy a népiskolai törvény felett térjen a ház napirendre. Schneider superinte adens javaslatokat jelent be, a vallásfelekezeti iskolák jellegének megóvására. Pascotini azt indítványozza: szólíttassék fel a kor­mány egy új iskolai törvény előterjesz­tésére. Bécs, ápr. 21. A mai „Presse“ úgy értesül Párisból a franczia-belga ügy iránt, hogy a ki nem elégítő egyezményi terv visszavétele után jelenleg az egyez­mény tervezetének új alapjai felett folyik a tanácskozás, ez alapok bizton engedik remélni, hogy a fenforgó kérdés megol­­­datik. Florencz, ápr. 21. A kamara mai ülésében a pénzügyminiszter folytatván a pénzügyi előterjesztmény fejtegetését, kimutatja, hogy az egyházi javak eladása, s Különfélék. Pest, april 21. — Király ő Felsége ma reggeli 8- kor kísérve magyar nemes testőrségétől a Rákoson szemlét tartoa a 22-ik és 57-ik sor­gyalogezredek felett. Holnap ugyanakkor a 13 ik és 58-ik ezredek jönek ő Felsége előtt szemle alá. — Király ő Felsége a koronaörökös herczegnek Károly főherczeg, az asperni győ­ző arczképét ajándékozta névnapjára. — Andrássy Gyula gr. miniszterelnök­nél, mint már irtuk f. hó 25-én fényes táncz­­estély lesz, melyen ő Felségek is meg fognak jelenni. A bálra meghivatott az országgyűlés­­mind­két házának minden tagja. Az alsóház tagjaira nézve, mint halljuk, némi nehézség me­rült fel, a mennyiben különösen az úton s későn érkezettek lakásai nem voltak kipuhatolhatók. E kalamitáson némileg segít az országgyűlési háznagyi hivatal előzékenysége, mely leggyor­­sabban és legsűrűbben érintkezik a képviselő urakkal, s mely szíves volt elvállalni azt, hogy az illetők általa is kézhez kaphassák meghí­vóikat. — A „hivatalos statistikai közle­mények“ múlt évi folyamának ötödik füzete megjelent, gazdag anyaggal a hazai tanügyet illetőleg. Vaskos negyedrét kötet 297 oldallal. E kötetet a derék Barsi József szerkesztette. — A „T­a­r­k a V­i­l­á­gu 7-dik füzete a napok­ban jelent meg._______________ | Folytatás a mellékleten­ ­ — és tíz év alatt visszafizetendő 320 mil­liónyi 6% kényszer-kölcsön által a kény­szer-árfolyam 1863-ban megszüntethető, és ezáltal még 100 millió maradnak ké­sőbbi deficitek fedezésére. Madrid, apr. 21. Az „Imparcial“ je­ lenti : A majoritás egyik gyülekezetében az azon inditvány feletti szavazás, hogy a spanyol trónból az összes Bourbonok kizárandók lennének, — minthogy több képviselő nem volt jelen, elnapoltatok Athene, apr. 20. Wales herczeg és t­eje ide érkeztek — Rhangabé holnap Konstantinápolyba és Zanos Alexaandriá­­ba utaznak, mindkettő a király kéziratát viszi magával, az egyik a sultánnak, a másik az egyiptotomi alkirálynak. Bécs, ápr. 21. (Esti tárlat) Hitel részv. 286.30 Éjsz. vasút 2325. Államvasut 333. 1860- ki sorsj. 101.20. 1864-ki sorsj. 122.90 Napole­ond’or 9.92. Magyar hitel részv. 108.50 Tram-­­­way 19850. Anglo Austr. 3183/4. Galicziai vasút 217.50. Franco austrian 130.75 Keresked. bank —. Szilárd. Frankfurt, apr. 21. Váltófolyam 95% 1859 ki­s metalig. 663/4. Uj ezüst köles.------. Nemzeti köles. 54%. Régi metaliques —.—. Uj adómentes 51—. Amerikai 1882-ig 87%. Osztr. hitelrészv. 290.— Osztr. államvasut 3187.* 1854-ki sorsj. —.—. 1860-ki 82%. 1864-diki 1183[4. Fr. József vasút 173%. Osztr. bankrészv. 690. Lombardi v. 220.50. Bágyadt. Pária, april 21. (Esti zárlat.) 3°10 járadék 71-51, 4010-kos 101.20, olasz jár. 56-15, ál­­lamv. 687, creditmod. 255, lombard 477, magy. kel. vasp. 305. Szilárd, Berlin, apr. 21. Cseh nyug. vasút 78a/4 Gallicziai vasút------. Államvasut 1824, ön­kénytes köles. 126’la- Metalliques------. Nemz. köles, hiány. Hitelsorsj. hiány. 1860-ki sorsj. 82%. Ezüst köles.------. Hitel részv. 124‘ls-Bécs 82—. Üzletnélküli. Köln, apr. 20 Búza kp. 6—615, apr. 519 s fél, máj. 520, jun. 523%, oct. 527, rozs apr. 5— 510, máj. 51, jun 427 s fél, oct. 425, olaj apr. 11 s fél, máj. 1110/ap. oct. lll%0, szesz kp. 19 s fél. S Lettin, apr. 20. Búza készp. 58—66 és fél, időre 66, rozs kp. 51%, id. 51%, olaj kp. 101 re, id. 10%, szesz kp. 15%, id. 16. Trieszt, apr. 20. Báns. kukoricza april 3 frt 90 kr, búza 5.80—6. A­n­t­w­e­r­p, april 20. Petroleum 53—54 frank. Hamburg, apr. 20. Búza april 110, május 110, jul. 112, rozs. apr. 89, máj 89, jul. 83, zab lanyha, olaj apr. 21%, máj. 21%, jul. 22%, szesz apr. 21 s fél, aug. 22 s fél. Amsterdam, april 20. Rozs máj. 195, oct. 186, repere máj. 66, oct. 69'[a*

Next