Pesti Napló, 1869. június (20. évfolyam, 123–147. szám)
1869-06-11 / 132. szám
nélkül Magyarország, hitem és meggyőződései szerint, igazi jog és kultur-állam másoha sem fog válni, mely nélkül szabad alkotmányos országú részemről nem képzelhetek. Ezen rövid eltérés után engedje meg a t. hát hogy beszédemnek tulajdonképi érdemére vagyis polemikus részére térjek át (Halljuk !) Legelőször is, igen, képviselőtársam Simony Ernő beszédére van néhány észrevételem. Simonyi Ernő képviselőtársunk beszédében amelynek tartalmasságát legkevésbbé sem akarom kétségbe vonni, egy egészen új és sajátságra politikai és status gazdasági elméletet fejtett ki, melyben igen sok humort de igen kevés igazságot találtam; egy Státusjogi elméletet, amelyre engedje meg nekem a t. képviselő úr azt a megjegyzést tennem, hogy nem bírom csodálkozásomat titkolni, a felett, hogy oly hosszú éveken át külföldön tartózkodása alatt azon át meg át prakticus franczia és angol státusélet közvetlen tanulmányozásából saját hazájának javára oly kevés hasznavehető elveket tudott abstrahálni. (Helyeslés jobb oldalon.) Ez az átalános benyomás, amelyet igen. képviselőtársamnak beszéde reám tett Most engedjék meg, hogy egyes tételeire és állításaira bővebben kiterjeszkedjem. Egyebek közt beszéde egyik helyén azt mondja, hogy nem tudni, hogy a kormány mit akar. Engedje meg. képviselő úr , hogy ezen kérdését megfordítsam s ő hozzá intézzem, hozzá, ki pártjának, ha nem csalatkozom, egyik látható feje. Vajon megmondta-e ő határozottan az utolsó gondolatot, amelyet arra nézve tart magában, amit ő akar ? Továbbá kérdem azt is, vajon lehet-e egy kormányt, amelyről azt sem tudja az ember, hogy mit akar, oly élesen megtámadni, irányában oly rideg oppositióba helyezkedni! ? Egy másik helyen beszédének azt mondja : reája nézve utóvégre közömbös akár micsoda után biztosíttatik, vagy mozdittatik elő a haza jóléte. Csak mozdittassék elő. Engedőlmet kérek, részemről s tán az egész jobboldal részéről, el lehet mondanom, hogy ezen állításában mi egyátalában meg nem nyughatunk, mert ha valaha megvalósulna ezen tétel, az akármelyik autokrata régiméjének sanctióját is fogná magában hordani, s egyátalában ezen tételben valódi jelmondatát látom azon szerencsétlen franczia státus-absolutismusnak, mely XIdik Lajostól Napoleon troisig mindenkor hangoztatott, és melynek rafrainje : „tout pour le peuple, mais non par le peuple“ oly jelmondatot, melyet a szabadság igazi barátjának, az igazi demokratának, a milyennek a t. képviselő urat is tartom, ajkaira venni sohasem szabad. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy beszédének legnevezetesebb részére, a két külügyminiszter eszméjére, visszajöjjek. (Halljuk!) Dactára annak, hogy e tárgy már elég bőven ki lévén merítve, alig lehet még valami újabb oldalát feltüntetni, útj fog lenni talán a t. ház előtt az , hogy mily téves úton járt. képviselőtársunk, midőn azt hiszi, hogy a két külügyminiszteri institutióval valamit el lehet érni. Én mindig azt tudtam, hogy egy fejedelem magát kifelé csak egy ember által képviseltetheti (helyeslés a jobboldalon), tehát csak egy külügyminisztere lehet. Miért ? mert a kormányzatnak valamennyi ága közt egyet sem ismerek, melyben oly nagy szükség volna az akarat egységére, határozottságára, gyors kivitelére és az intézkedések egyöntetűségére és ennek biztosítására, mint épen a diplomatia terén. (Élénk helyeslés jobb felől.) Kérdem a t. képviselő urat, aki oly soká tartózkodott oly államok fővárosaiban, hol a világ nagyhatalmainak képviselői, küldöttei és miniszterei megfordulnak : látott-e valaha oly uralkodót, kit két külügyminiszter és két kör képviselt ? Hivatkozott Angliára, de mi módon ? A marin departementet és a szegényügyi kormányorgánumot hasonlította össze a külügyminisztériummal. Bocsásson meg, én az ő beszédét igen humoristikusnak és sok atticai sóval ellátottnak tartom, de engedje meg, hogy abbeli nézetemnek is adjak kifejezést, hogy komolyan nem is gondolta ezt, (helyeslés), és így komolyan nem is beszélt, mert két ily heterogén, egymástól egészen különböző tárgy, nézetem szerint, sokkal kevesebb szóra érdemes, mint mennyit ő azokra fordított. (Derültség.) Tudnék azonban a t. képviselő úrnak én is egy institutió fölemlítésével szolgálni,melynek az a dicsősége volt a maga idejében, hogy a lehető legeslegroszabb intézményt képezte a kerekföldön, és tökéletesen analóg azzal, mit ő két külügyminiszterrel, illetőleg egy collegiális külügyi kormánytestülettel akar kivinni t. i. az Istenben boldogult bécsi „Hofkriegsrath,“ mely rendszerint collegiális tanácsában a csatatértől 100 mértföldnyi távolban vezette az ütközeteket és ezeket szerencsésen mindig el is vesztette. Engedje meg a tiszt, képviselő úr azt is megj®gyeenem, hogy a két külügyminiszterség — igénytelen felfogásom szerint — elláthatlan bonyodalmaknak és viszályoknak volna bármely országban, de különösen oly országban, mint a magyar osztrák monarchia, külforrása. Milyen keresve keresett eszközt képezne az oly külföldi hatalmasságok vagy külügyérek kezében, kik a monarchia szétbontására működnek! (Helyeslés jobb felül.) Talán fogja. képviselőtársunk Simonyi Ernő mondani: én azzal nem törődöm, hogy a monarchia felbomlik-e vagy sem. Erre feleletem az, hogy mint egyéntől igen irigylem ezen temperamentumot, de mint törvényhozó, mint országos képviselő, vele ezen téren nem találkozhatom (Helyeslés jobbfelől); sőt meg vagyok győződve, hogy ha a legteljesebb tiszta personal unió ma helyet foglalhatna azon viszonyban, mely bennünket a monarchia másik feléhez és a koronához köt, még akkor is kétlem, hogy e kettős miniszteri systemát el lehetne fogadni. Még egy megjegyzésem van ezen ideára nézve. (Halljuk!) Nem akarom rá fogni, hanem ta^ w valaki azon gondolatra is jöhetne, hogy t. képviselő úr esen két külügyminiszterség eszjmével egy más, sokkal nagyobb horderejű gondoktot akar palástolni; tudni,Ilik, a monarchiának két fejedelem alá való helyezését tzédének P°litikai őszére vonatkozólag. Engedje meg most a t. ház, hogy Simor ekiát eszeinek németgazdasági érveire tér-Simonyi Ernő, t. képviselőtársunk beszédében három alaptételből indult ki a státusgazdászati nézeteket és viszonyokat illetőleg. Először is azt mondja: állíttassák elő egy vaspályarendszer, tisztán országos szempontból és pedig kamatatlan kölcsönnel, ami aequale , papírpénz. Talán nem akarta a tisztelt képvisselő úr határozottan kimondani; én azonban a gyermeket valódi nevén szeretem megnevezni. Másodszor azt állította Simonyi úr, hogy Magyarország, annak következtében, hogy 30 milliónyi státus adóssági járulékot vállaltunk el oly terhet vont magára, amely teher naponkint növekedvén, külkereskedelmünk kedvezőtlen állása, s a külföldnek Ausztria irányában táplált bizalmatlanságából, és a pénz értékének csökkenéséből folyólag, tulajdonkép 90 millióra számítható. Végre azt állította szónok, hogy: Magyarország némely iparciikkei azért vannak megadóztatva hogy a német iparosok érdekei védelmeztessenek. Engedje meg tisztelt képviselő úr, hogy ezen tételekre, melyeknek horderejét nem fogja kétségbe vonni senki, egy megjegyzést kockáztassak. Ami a kamatlan kölcsönt illeti, ezen reális világban igen jól tudjuk, hogy senki sem kölcsönöz másnak ingyen. A kamatlan kölcsönnek e szerint csak egy formája van: t. i. papirospénznek forgalomba bocsátása. Már most megvallom, t. képviselőtársunknak sem tudom felfogni okoskodását Ha abból az elvből indul ki, hogy a papirospénz értékének csökkenése oka az adóssági teher mind súlyosbodó Tokának : hogyan ajánlhat egy oly orvosszert, amely által ép a leaj maga csak fokoztatnék. Ami azt illeti, hogy mi, miért nem részesülünk a státus-adósság devalvációjából eredő kedvezményekben ? erre nézve a jobboldal több szónoka tüzetes és határozott fölvilágítást adott annak idejében, mely tekintetben igen sajnálom, hogy akkor nem volt szerencsénk a t. képviselő úrhoz. S csak igen röviden, azt az egyet jegyzem, még meg, hogy a státusadóssági járulék elvállalásánál abból az elvből indultunk ki, hogy a solidaritás elve minden áron mellőztessék, és így miután azon egy időben, egy szájból, meleget és hideget fújni nem lehet, azaz, az egyesség természeténél fogva egyiket vagy a másikat kell választanunk, mi azt választottuk, ami Magyarország tartozását egyszer mindenkorra megállapította, t. i. a járulékot, s lemondtunk a kilátásról, netán bekövetkezhető reductiók esetébeni haszonra, mert hazánk pénzügyi önállóságával és közgazdasági érdekeivel összeférőbbnek ezt tartottuk! Ami azt a részét Simonyi úr beszédének illeti, hol azt mondta, hogy Magyarország némely iparczikke, az osztrák ipar érdekében, súlyosb adóknak van alávetve, arra nézve szolgáljon felvilágosításul a következő . Részemről sokat foglalkoztam a vámkérdéssel, de megvallom, azt, amit Sur Aliit, nem tudtam eddig, mert hisz, vámsoronpók köztünk meg a monarchia másik fele közt nincsenek, tehát nem is lehet egyik vagy másik csikket jobban megadóztatni, mert mindenütt egyforma elvek és tételek szerint van megállapítva az adó. Említette a képviselő úr különösen a posztot és czukrot. Már én azt csakugyan nem értem : hogyan lehet a posztót, mely közönséges iparczikk, a czukorral, mely fogyasztási adótárgy, összetéveszteni, vagy azonosítani ? Az osztrák posztó nincs fogyasztási adó alá vetve,mint másutt sincs, míg a cukorra minden czivilisált államban van fogyasztási adó vetve, ezen adó nálunk is meg van ; tehát azon állítás, mit ezen kiindulási pontból vont, egyátalán alaptalan. De talán nem is komoly czélzattal vette fel szónok ezen csukorpassust beszédébe , hanem csak azért, hogy meglehetősen kesernyés észrevételeit talán egy kissé megédesíteni és általa élvezhetőbbé tenni akarta. (Derültség a jobb oldalon.) Áttérek most egy másik kitűnő szónokára az ellenzéknek, tudniillik Vukovics Sebő úrra. Vukovics igen, képviselőtársunk beszédében, melynek horderejét legkevésbé sem vonom kétségbe, néhány dolgot említett fel, melyeket hallgatással mellőzni ezen oldalról, úgy hiszem, nem szabad. (Halljuk !) Azt mondá mindenekelőtt, hogy ő praktikus szempontból akarja a trónbeszédet vizsgálni. Megengedem, hogy ebből a szempontból vizs- gálta azt, de bele is esett azon hibába, melybe a praktikusok közönségesen beleesni szoktak, hogy t. i. a dolognak rendesen csak egyik oldalát nézik és a másikat nem látják. A többi közt azt méltóztatott mondani, képviselő úr, hogy a magyar király trónbeszédén, melylyel a magyar országgyűlést megnyitotta, bizonyos idegenkedés vonult keresztül, ősi intézményeink irányában! Megvallom, te hát, én, ha több szemmel nézném is, mint kettővel, a trónbeszédet, ezt nem találom benne. Azt igenis találtam benne, hogy egy haladási térre öntudatosan lépő kormány, s ideáit iparkodik az uralkodóval kifejezésre hozzatni, és egy bázist igyekezik állítani fel, amellyel Magyarország szabadságát biztosítani és a való di demokratiának méltó templomot lehet építeni Európa ezen vidékein is. Engedje meg a t. képviselő úr, hogy hozzá, ki oly hosszasan ta- tnulmányozá az angol institutiokat és az angoli álisméletet — közvetlen közelben — azt a reg- :s jegyzést intézzem : hallotta-e valaha, hogy az el- selenzék, a trónról jövő liberális eszméket megtá- madta, a fölüről kezdeményezett reformokat conservativ oppositióval kisérte! ? Legfeljebb Oroszországban és a spártai alkotmányban se- hat erre nézve előpéldákat találni, — egyebütt ■ azonban sehol. Ami a delegátiókra vonatkozó keserű ítéletét, metsző szavait illeti, engedje meg a t. képviselőház, hogy e tekintetben egyszerűen js utalhassak Eötvös József b. és Kerkápolyi Kájároly urak klassikus beszédeikre, melyekben a válasz Vukovics képviselő úr ebbeli scrupulusaira is meg volt adva, s Csak egy eszmét engedjen e tekintetben hozzá csatolnom. Én a delegátiót szintén olyan intézménynek tartom, mely nem a tökély non plus ultráját nyújtja s mely nem felel m meg egészen igényeinknek. De engedje meg még , hozzátennem, hogy mig viszonyaink meg nem változnak, helyzetünk a közös uralkodó, meg az annak kormánya alatt álló többi ország és tartomány irányában gyökeresen át nem alakul, addig a delegatio intézményét, egy a dolog tér- 1 részetéből szükségképen folyó institutiónak leh et tekinteni, amelynek azokon kívül, amiket 1 z irányban Eötvös József báró és Kerkápolyi ( Károly kijelöltek, még az a jó oldala is van, hogy nem kell félni egy könnyen összekockzajlástól és súrlódástól, és pedig azért nem, mert az ■ét fél valódi érdekazonosságára van alapítva; tehát egy oly alapra, mely az IS összeütközések eseteit és esélyeit szerfelett devalválja! Azonkívül még egy állítására beszédében kell néhány szót kocskáztatnom. Tudniillik, megemlékezvén a koronázás ünnepélyes fényéről, sajátszerű hasonlatba ereszkedett, mintha azon koronázási adtus is csak olyas valami tény lett volna, mint a múlt században, midőn Mária Terézia királyasszony uralkodása alatt, néhány hazi, fiatlan főúr Bécsben, elvakítva az udvari pompa és fény által, és nyelvünket és szokásainkat megtagadva, az alkotmányos érzelmek eltompulását mozdították elő. Engedje meg a t. képviselő úr, hogy kimondjam, miszerint a lefolyt koronázási ünnepély, nézetem szerint, ezektől a múlt századbeli ünnepélyes rótusoktól mégis lényegesen különbözött, amennyiben oly szertartás volt, hol magyar felelős miniszterektől környezett, magyar nyelven beszélő uralkodó pár, a magyar nemzet törvényes képviselői jelenlétében képezte az ünnepély középpontját, a koronázás maga oly helyen ment végbe, hol nem mi voltunk az idegenek, nem mi voltunk a vendégek. Iványi Dániel képviselőtársunk nagyon keserű s éles beszédére csak egy rövid megjegyzést akarok tenni : a kormányt és azon pártot, mely támogatja, majdnem hazaárulással vádolta. Nagyobb bűnt ennél nem ismerek és épen azért lehetetlen hallgatással mellőznöm ezen tételét szónoklatának; s különösen azt, ahol azt mondá, hogy ő és pártja a hazát a nemzetnek viszsza fogja adni!• Engedje meg, hogy erre a következőket válaszolom. Először, nem egészen helyes oly férfiak ajkain ezen állítás, kik, nem mondom, akarva, — nem szándékosan, csak hazafiaságuk túlbuzgóságában, — egy bizonyos időben a hazát majdnem eljátszotok; sőt vád és szemrehányás helyett inkább elismerés illetné meg azon férfiakat, kik a hazát a ránk nehezedett absolutizmus körmeiből kiragadva, önmagának adták vissza, — sőt azoknak is visszaadák, a kik 1849-ben eljátszották. (Élénk helyeslés a jobboldalon és középen.) Legyen szabad ehhez még hozzátennem, hogy : ne hízelegjen magának Irányi úr azzal, hogy ezen nagy hangzású szavai a haza visszaadásáról szent István birodalmában úgy fognak elterjedni, mint a nagy Mirabeaunak azon híressé vált szavai a franczia forradalom korában, hogy a franczia trikolór az egész világot be fogja járni. Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársam beszédére csak két rövid megjegyzésem van. Elő- s ször azt mondá igen tisztelt képviselőtársunk, hogy a kormányközpontosítási törekvések olyan I nők, melyeket helyeselni nem lehet. Másodszor I azt, hogy a monarchia külpolitikája oly módon I vezettetik, miszerint azt a béke fentartására I nézve üdvösnek tartani nem lehet. Ami az elsőt illeti, engedje meg a tisztáit , képviselő úr, hogy arra utaljak, miszerint igen I csodálkozom, hogy egy ellenzék vezére a 19-ik I század második felében úgy nyilatkozik, hogy I az öszpontosítást olyasminek tekinti, mely miatt I egy felelős és parliamenti kormányt megtámad- I ni lehessen. Ha körül tekintünk sz egész civili- i sákt világon, mutasson fel Debreczen város ér- Idemen képviselője csak egy országot is, hol az I éezszerű központosítás napjainkban mindjobban I és jobban érvényre nem jut, előbbre nem halad, szélesb körre nem terjeszkedik! 11 Ami a diplomatiára vonatkozó megjegyzését ! 1 illeti, t. képviselőtársunk engedje meg az irány- I 1ban megjegyeznem, hogy a tartós békének fent tartására és a háború esélyének kikerülésére, j É az én szerény meggyőződésem szerint, nem oly sz diplomatia való, mely a kuczkóban ül, a szög- s létben meghúzza magát, és nézi csendesen a fő világeseményeket, hanem olyan, mely eszélyegésben tud szembeszállni azokkal, kik e békét le megzavarják, s határozott állást foglalni azok- [ a kal szemközt, a kik a népeket egymással harcz- jóba elegyíteni törekednek. Végre ne feledjük ok- ekkor, midőn a béke szükségét és malasztiseit vá hangsúlyozzuk, soha azt, hogy létezik még egy idiagasabb tekintet is tisztelt ház, melyet e kér- szülésben szem előtt kell tartanunk, mint a béké- létek fentartására való törekvése tudniillik, az ál- igán becsületének és méltóságának megőrzése. Is Móricz Pál és Máriássy Béla tisztelt képviselőtársaim két nemzetgazdasági elvet fejeztek fel, mely fülemet annyira megütötte, miszerint tehetetlen, hogy arra néhány helyreigazító meg- j jegyzést ne tegyek. Én Máriássy Béla t. képviselőtársam többek kzt azt mondotta: mit ér nekünk az anyagi s virágzás és elmélkedés, ha külföldi tőkével üeközöltetik az, hisz a kamatok külföldre mérik. Engedje meg a képviselő úr megemlítenem, mit ő tán nem értett meg, miután lehet, ti egy nehezebb problémákkal foglalkozott; ha - n im én eddig azt tartottam, hogy ha valaki küldldi tőkét vesz kölcsön, s azért például öt 6 srcent kamatot fizet, hanem ugyan szen kapita- 8 isal 8 percentet szerít, igen könnyen kiküldheti 1 , 5 percent kamatot,ha nála még önyereségképen maradt. Sőt tovább megyek és azt állítom, hogy még akkor sem tartom károsnak a külföldi te- jének idevonulását, ha az egész kamat kimegy . mért hiszen bizonyos beruházások hazánkban mégis történnek, munkások keresetet lelnek, sok talentumos szakképzett embernek jövedelmi errások nyílnak, s még több oly iparág is hossulhat meg, melyek egyébként talán soha semsnosodott volna meg. Egyébiránt engedje meg. képviselő úr, hogy kimondjam, miszerint tudok csakugyan én is egy esetet, amikor félszeg hatásúvá válhatnék , na a külföldi tőke, t. i. ha azon meddő politi-át követnek, melyet a képviselő úr javasol, mely a haza anyagi felvirágzását egyenesen akadályozná! (Helyeslés.) Móricz Pál képviselőtársunk azt állította, hogy Magyarországon a közgazdasági emelkedést nem lehet annak tulajdonítani, hogy a külfeldi kapitalisták örömmel és szívesen jöttek la h szzánk, hanem annak, hogy nyereségre számni- ^ utak. Engedje meg a t. képviselő úr, hogy az emi közgazdászatnak azon elvére figyelmezte- lem, hogy midőn a kapitalista pénzét elhelyez- ^ i készül, elsővonalban nem azt nézi, hogy I majd neki hány százalékot hoz, hanem azt, hogy milyen biztosságú az elhelyezés, és csakásodsorban keresi, hogy mily nyeresége lesz, ami, úgy hiszem elégséges fent érintett állításiak gyöngesége kimutatására. (Helyeslés jobb balon.) Ivánka Imre, t. barátom beszédébe szintény nevezetes passust vont bele, melyet közgazdsági tekintetben figyelemre méltónak tartok, re nem azért, mintha helyes volna, hanem mert selytelen és rosz consequentiát vont belőle. Azt mondotta többi közt ugyanis, k°Sy “GTM hogy a minisztériumnak megalakulása és a kiegyezkedés létrejötte óta kezdődő egrszágon ezen élénk közgazdasági emelkedés és forgalom, melyet körülöttünk szemlélni , az már előbb vette kezdetét. . Engedje meg barátom, erre az én ne e tárgyban kijelenteni. Én is igazat adok azoknak, akik nem a naptól datálják a felvirágzást, amikor a miniszter urak székeiket elfoglalták "• elŐSZÖr azt , mert tudom, hogy a nemzetgazdasági élet organicus természeti törvények lassan működő befolyása alatt fejlődvén, itt csinálni, itt mesterkélni és rögtönözni nem lehet. Is Kérem, tessék megvárni a consequentiát. Én tehát abban szívesen kezet fogok vele, hogy nem I számítom épen 1867-dik februárius 17-ikétől, s mikor a minisztérium kineveztetett, ha nem- Izetgazdasági felvirágzásnak megindulását, s hanem én részemről egy positivabb időpontot tu-dók megjelölni, a melytől a föllendülést számit- I hatni, t. i. azon szép napoktól kezdve, midőn e pártnak ünnepelt feje, a 19-ik század legnagyobb I embere, hires húsvéti czikkeit közzétette. (Elénk I helyeslés jobbfelöl.) De mint üzletemberhez is van még egy igen rövid megjegyzésem. (Halljuk!) A gyakorlati élet terén oly kitűnő sikerrel és szakavatottság- gal működő t. barátom igen jól fogja tudni azt, hogy az üzletvilágnak oly finom érzéke szokott lenni, hogy közönségesen a jövőt escompterroztza, amit ez esetben minálunk in ten. Ghyczy Kálmán t. k.-társunk beszédére is van I egy rövid megjegyzésem. Engedje meg, hogy őszintén kimondjam nézetemet azon egyébként I sok tekintetben jeles beszéd fölött, melyet az I adressvita alkalmából mondott. Komárom város I általam igen tisztelt képviselője hosszú beszédén s ugyanis bizonyos sötét életnézlet (pessimismus), s majdnem azt merném mondani, világfájdalom I hangja rezg keresztül. Ha manifestatiója e be- szed, egy örökös negatiókban és scrupulusokban I kifáradott meleg hazafiságu kebel és fő vajudá- jsainak! (Derültség. Felkiáltások bal felől: Hall- Iuk még egyezer !) Hű viszhangja és valódi po- I litikai rendszere azon párt-felfogásnak, melynek kényelmetlenségét épen mind jobban és jobban I kezdi szónok éles szemeivel belátni, azon párt- felfogásnak, melynek egyik legnagyobb hátránya I és hiánya az, hogy annyi talentumot és munka- I erőt lebilincsel és oly időben bilincseli le, a mikor I t hazának minden, nemcsak hű,hanem képes és 1 képzett fiára is oly igen igen szüksége van. (Zairos helyeslés jobb felöl. Felkiáltások bal felől: I E Phrasis!) I S Beszédének politikai részét nem fogom czálolgatni, hanem engedje meg, hogy financiális I ei okoskodásaira, amelyekre Kerkápolyi képvise-lőtársam nem terjeszkedett ki, némely czáfoló I ej reflexiókat tegyek. A többi közt jelesül azon I uj illitás fordul elő G. ur beszédében, hogy Ma- I Csayarország pénzügyi önállóságát feladta. Azt í ra :érdem, melyek azon kellékek, hogy egy ország I kezt mondhassa magáról, hogy önálló financziával sok ik ? Az én felfogásom szerint következők : elő- I sör, ha az ország pénze és adója fölött szabadon rendelkezik, másodszor, ha független kormánya van, mely azon adókat igazgatja; és harmad- sor, ha van parliamentjének joga, az illető kor- I grányt minden pillanatban számon venni, felelős- I mélyre vonni. Kérdem tisztelettel, vájjon ezen há- I mám attribútum el van-e idegenítve hazánktól a I ja egyezés által ? és ha van egy szemernyi elide- s nitve, a mi kárunkra van-e az elvonva a ma- 24 az országgyűléstől ? nincsen-e ez által is ha- ho. sk érdeke biztosítva ? I rá igen nevezetes tétel fordul elő továbbá beszédében, hol azt állítja, hogy Magyarorságnak a jelen évben 12 millió frtnyi deficitje ! hit s. T. ház! Ezen állításnál megvártam volna szímárom városa érdemes képviselőjétől, hogy tál bán analizálta volna: honnan származik a 12 milliónyi deficit ? mert akkor rájöttünk 9da, hogy ez év folytán olyan felszerelés forult elő, mely tulajdonkép rendkívülinek nevezné, tudniillik a 7 millió frt honvéd-kiállítási fői felszerelési költség. Én, mint státusgazda, két szívesen járulnék oly rendszeréhez az álintézményeknek, hol ilyféle beruházások nem ülenek, azt hiszem, a t. financzminiszter úr is egye örömest beleegyeznék, de miután a viszonyaok és körülmények olyanok, hogy ez is szűkös, oly beruházásnak tekintem azt, amely sa megfelelő 7 millónyi összege deficitnek nem érezhető. (Helyeslés a jobboldalon) te Mindezek után, képviselőház, legyen szabad egy egy rövid megjegyzéssel az egész igen tiszmt ellenzékhez fordulnom. (Halljuk!) Mi mind- bi ájan innen is, tulnan is egyhangúlag elismertük és határozottan kifejeztük azt, hogy Magyarrszágnak békére van szüksége. Ámde azt kérék már, ellenzéktől: nincs-e még nagyobb szűk tüvünk a belső, a magunk közti békére ? Nincs- e örökségünk — szemben azon óriási feladatokat, amelyek reánk várnak — nincs-e szüksérütünk arra, hogy a szellemek, a talentumok és új munkaerők közt tartós egyetértés és frigy jöjjan létre (éljenzés a jobb oldalon) , vagy annyira meg vagyunk-e t. uraim, már erősödve, consoli- delódva, hogy erőinket, legjobb tehetségeinket véra fordíthatjuk, hogy egymást fojtogassuk, teszszük, gyöngítsük? (Helyeslés jobb felől.) zu í. t. képv. ház, köztünk, a jobb és bal oldal között, mind ezen okokból csak egy küzdelmi ol.t, csak egy erőmérkőzési arénát ismerek el a jósoltnak a jelen helyzetben, és ez az: verse- terezzünk egymással a tekintetben, hogy melyikenk tudja az imádott hasa javát jobban, gyormibban, tartósabban előmozdítani. (Zajos tetszés- zyilvánítások minden oldalról.) Törekedjünk ha ilvetve, kezet fogva arra, hogy ebből az prágból, a melyben annyi sok a hiány, de a melyne a nagyságnak annyi eleme, annyi tényezője föl meg van, mielőbb a valódi uj, a nagy reform- 25 írnék és a XIX. század szellemének és kövis teléseinek megfelelő virágzó Magyarország urjék, hogy elmondhassák küldőink, ha az orpilággyűlési időszak lefolyta után haza fogunk menni, rólunk, ezek megvetették alapját egy uj aadalomnak, a melyről el lehet mondani Virgi vé issal, a nagy római költővel: Novus ab in 2to seculorum naecitur ordo. Pártolom a bizottság felirati javaslatát. (Élénk lyeslés jobbfelől.) legal mh&sta fel: lelkesült IWm»*» ^ " lenben Varga Elek urnak, a megyénél rigi telekkönyvi jeles előadónknak e.n b telekbiránknak lemondását, TM j Mattal vette, ezen hely betöltése iránt tanácsunkat aggodalom lepte meg. - ' 1 Hozzátévén még ehhez a törvényszéki»^ ■ ént leendő szervezése, miként az ** ®J P * ' ndtartásban, elő van írva : junius 1-től nagyyugtalanság uralkodik a hivatalszervezök el^Mozgásba hozatott minden a városháznál, az csak annak falain belől]!mozdítható volt, em maradt ott semmi bútor a maga helyén, törvényszék a közigazgatástól tettleg elvált, z úgynevezett új épületbe tette át szállását minden tartozékaival együtt, a közigazgatás továbba is a városháznál maradván. . . Ezen elválást könnyű volt végrehajtani, de nehezebb munka lesz a szükséges hivatalokat alkalmas egyénekkel betölteni, miután az új polgármester, Mészáros Zsigmond úr, többek előtt így nyilatkozott, hogy míg a baloldalból kap egyént, addig jobboldalit nem fog alkalmazivatalba , mintha bizony eddig is megélhet volna a jobboldal segítsége nélkül ? nem til-e hogy a követválasztás alkalmával a V pdi-tisztikarból 12 hivatalnok szavazott jobb-ldali jelöltre; lett volna 13-ik is, ki azt mondá, hogy ő határozott deák-párti, de mi-trn sza- fázni kellett menni, szavazati jegyét sehogyem találta meg, pedig kabátján ott is kereste zsebét, hova a szabó nem varrt, ahonnanolitikai meggyőződését nem nyilváníthatta. Miért tehát ily elkopott, a gyakorlat által kievezett elvet pengetni, holott nálunk a kora is tudja, hogy a baloldali párt kormánya városunkban impossibilis ? miért tehát a pártszüzessées annyira hajhászni, húzni-vonni az időt, téges nappal is lámpával keresgélni magukhoz mbereket? A jobboldali párt irányában lovagiam járni el ! csak ez mentheti meg a város törényszéki hajóját elveszésről. Én megvallom attól félek, hogy addig deliberálgatnak Rómáan, hogy saguntum elvész —nem lesz törényszék. Vidéki tudósítás: Nagy-Kőrös, junius 8 án. Városunk közönsége a m. kir. igazságügymi adiszteriumnak szán leiratot, melynél fogva az új V. törvény értelmében rendezett tanácsunkat részételesen telekkönyvi hatósággal, dologi biróju Külön félék. ,1 Pest, jun. 101 __ Pest belvárosában ma délelőtt osztattak meg a kath. congressusi tagok : Deárencz, Ghyczy Kálmán, gr. Károlyi István Jutz Gyula, Széher Mihály, Szilágyi Virgil, mon Flórenz és Somssich Pál ; póttagokul: Cziráky János, Török János, Staffenberger , Havas Ignácz. — Lugoson az unitus egyházközségfik, a megyeház mellett álló régi keresztét a festette és pedig a keresztet vörösre, a rázatot zöldre, ennek hegyeit fehérre. Alig száz meg a festék, máris egy szép reggelen aésztén szép írással a következő felirat valaásható: „Éljen Deák Ferencz!“ („M. Á.“) — A Lugoson e napokban gyülésezett , egyes románok elhatározták, hogy a pesti h. congressusra nem küldenek képviselőt.A karloviczi szerb egyh. consssus programmja következőket foglalja jában: Az egyházi congressusok szervezése,egyezve a románokkal; a püspökök dotatió- Ujvidéken egy székelő palota épitése. — Krassómegye is megválasztotta maga iskolai tanácsát. A „M. Állam“ kesereg, ezek közt egy pap nincs. A megye szék- (ssa — Lugos — már jobban szereti a papo és újból ezeknek vezetésére bizta iskoláit, vehet felekezetieknek declaráit. Egykörülmény, hogy Lugos az ország keletién van, közel fél-barbár országok hatása. — A török kormány számára jun. -mi már egy második falka lovat is indítottak az Aradról. Még többet is vásárolnak, a Perczel Miklós, Baranya megye sírja a következő nyilatkozat közzétételért fel : " Dietricch Ignácz képviselő úr májusí újlépviselőházban mondott beszéde alkalmán reám czímzett, állítólag eredeti levelet oldott fel. r .Miután én nevezett képviselő úrral sem táralmi, sem egyéb viszonyban nem állottam, sem soha semminemű levelet nem kapott; ha át van kezében nekem szóló levél, ahhoz renes után nem jutott, azt jogosan nem bírja, gánál tartani nincs joga, annál kevésbbé szól azt engedelmem nélkül használnia; nekie ma kell, hogy egy levél, mely nekie nem, nem az övé, hanem másé, és ezen másnak is olyan tulajdona, mint például pénze; s ha ön nem tudja vagy nem érti, ha becsületes bér, ha véletlenül másnak levelét megtalálja , olvasatlanul tulajdonosának visszaadni mális kötelességnek tartja; mint ügyvéd, biztosan tudja hogy a ki másnak levelét megtartegy cseppel sem követ el csekélyebb bűnt int az, a ki másnak bármijét megtartaná, és gy hazai törvényeinkben van provisio a lesikkasztás eseteire.“ — Római vízvezetékre találtak aligetben néhány nap előtt, egy kút ásása almával. A Köffensinger-féle telken van ez s szép állapotban maradt az utókkorra, hogy siet felöl jónak látták Budaváros hatóságát ,jön értesíteni. Ugyanakkor derék régészün, Römer Flórist is értesítették a dolog fölei sőt halljuk, ma egy bizottmány rándul, ki a ■* 'ligetbe, hogy a helyszínén további ásatásot tegyen. — A pesti részvényes magya riépszinházra választmányi határozattán a részvény-aláirások határideje f. é. junig meghosszabbítva lévén, miután e határidő mmár végéhez közéig, fölkeretnek a t. ivtartók, hogy részvény-aláirási iveiket e határraalólirotthoz (rózsatér 4. szám) okvetlen bekül- ‘ t wiveskedjenek, mert csak géz «lapon lesz ’ett, 1869. junius 8. Dr. Milassin Vilmos, s. k. id. b. jegyző, közgazdasagki A pesti Vedárd-vásár. \ s vovést “korukban e vásár mind a* ) o n a iánt 87 ínCaB 8á,aőt illetöleg na« letes jelénty fölöt ik nevzkelön 8 *6? “ládon \ ^ ’ *