Pesti Napló, esti kiadás, 1869. június (20. évfolyam, 121-145. szám)

1869-06-11 / 130. szám

130. nán. Péntek, junius 11-kén 1999.♦ 10. évt folyat Xladó­ hivatal: Ferencziek-tera 7. sz. földszint Előfizetési díj: Postán t­üldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ....... 2 frt. 3 hónapra ....................................6 , 6 hónapra ..................................12 „ A* esti kiadás kü­lönküldéséért felülfizetés havonkint...............................SO­­r. ESTI KIADÁS. Szerkesztési iroda: Ferrencziek­ tere 7. sz. Az előfizetési- ás hirdetmény-dij a lap kiadó-hivatalába küldendő". E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez fá fezendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Pest, junius 11. 1869.­ ­ A honvédruhárk kiállítása ügyében Vin­­cze János, volt honvéd-százados küldött be hozzánk egy czáfolatot a „Hon“ f. hó 9-ik szá­mában k­özzétett azon állításra, mintha a vállal­kozók elviselt, kopott, sőt a közös hadsereg­től visszautasított ruhákat szolgáltatnának a hon­védek számára. A c­áfolatban a „Hon“ ezen ál­lítása alaptalannak s légből kapottnak monda­tik, melynek bebizonyítására egyetlen bizonyí­ték sem lehet a „Hon“ szerkesztőségének kezé­nél. Míg ellenben a vállalkozóknak az átvevő bizottság szigorú eljárása ellen több ízben támasztott panasza egyenesen a „Hon“ állítása ellen bizonyít. Különben is, ha valaki tiszta meggyőződést akar szerezni a tény valódi állá­sáról, megtekintheti a nyilvánosan tör­ténő észrevételek jegyzőkönyveit, melyekben csaknem minden egyes tétel az átvevő bizottság megjegyzésével kisértetik. Hazai lapok. A „Neuer Freier Lloyd“ fe­jébe vette, hogy latba veti katonai tudományát Jókai 30,000 kokárdájának ellensúlyozására, s rátér ellene e tárgyban folytatott tegnapelőtti polémiánkra. Csak egy két rövid megjegyzést kívánunk tenni, kitéve magunkat annak, hogy ott, a­hol a patrónus 30,000 darab nemzeti kokárdával akar­ja a hazát megmenteni, ezen komoly ügy komo­lyabb oldalai nem sok figyelemben részesülnek,­­ hogy így ma sem leszünk oly szerencsések, hogy a „Neuer Freier Lloyd“-ok megértsenek bennünket. Azt mondtuk, hogy az államok és hadseregeik megfordított arányban vannak egymáshoz, vagy­is: mentül nagyobb az állam, aránylag annál ke­vesebb katonával éri be , s mentül kisebb ismét valamely állam, annál nagyobb hadseregre van szüksége aránylag. Ezt a „N. Fr. Lloyd“ nem érti. Talán érteni fogj­a, ha megmagyarázzuk! Akár­mekkora legyen valameg európai állam, egy­millió katona untig elég neki; ez a maxi­mum. És akármily kicsiny legyen valamely állam, ha teljesen ön- és különálló akar len­ni, egy bizonyos minimum alá hadsereg dol­gában nem szállhat. Most lássuk a példákat! Francziaországnak 38.192.002 lakosra van egymillió százezer katonája (ha­di­láb). Tehát már az általunk felállított maximumot meghaladta, hanem hát azért is — Napóleon. Európai Oroszország­nak 61.325.000 lakosra van kereken egymillió katonája (hadi lábon), tehát ép az általunk felállított ma­ximum, jóllehet,20 millió lakossal töb­bj­e van, mint Francziaországnak, mely egy millió katonával többet tart. Poros­zországnak 24 millió lakosra ke­rek szám 1 millió katonája (hadi­lábon), tehát ismét a maximum­ 24 m­i­ll­ió lakos után ugyanannyi katona, mint 61 millió után; kérdjük: milyen arány ez ? Nem meg­fordított? Nem a kisebb állam tartja a na­gyobb hadsereget ? De ezt Jókai német lapja„nagyhatalmaskodhat« nám“-nak és „rüstungsfieber“-nek nevezi, mely pár éve az apróbb államokat is megfogta; de — úgymond — e tekintetben Dánország, Hol­landia, Svájcz és Portugál, sőt Anglia, s maga Belgium is kevésbbé vannak terhelve, mint Oroszország, Francziaország , Ausztria és Po­roszország. Hát nézzünk végig ezeken az országokon : Dánia félsziget, tenger övezi, Európa ha­talmasságai ellen a Skagerrak és Kattegat védi viharaival, mégis lakosságának l°/0-ja katona. Ha tengerrel öveztetnék magunkat, akkor mi is tehetnék ; nálunk hadi­lábon körülbelül minden 44-ik ember katona , tehát valamivel több két­száztan­nál. Hollandia ugyanazon arányt tünteti fel; Portugállia hozzáférhetne; Európa szélén, hová madár sem jár, 25,000 emberrel őrizteti szorosait. Belgium 100,000 embert tart, jóllehet, garantírozva van, legalább míg a franczia és porosz meg nem tudnak egyezni. S­v­áj e­z is neutrális tér, mégis harmad­fél millió lakosára esik 194.000 főnyi had­sereg oly geographiai helyzet mellett, mint S­váj ezé. Ezekhez az apró államokhoz ne hasonlítsa Horn a magyar-osztrák birodalom 35 milliónyi lakosságát, mert ime, ezek egy részének ereje geographiai fekvésükben rejlik, más részének ereje pedig az úgynevezett európai egyensúly­ban, s hogy mint államok fönállanak, annak kö­szönik, mert egyiket a franczia őrzi a porosztól, a másikat a porosz a francaidtól, a harmadikat egy harmadik mindkettőtől, a negyediket mind­kettő egy harmadiktól, stb. , de egy európai conflagratió esetén egyik sincsen biztosítva , egyiknek sincsen önállósága, mindeniknek igen problematikus tétele, másoktól és legkevésbbé magától függő existentiája: lehet vitéz, lehet ügyes, lehet szerencsés, azért csak a falat marad, melylyel vagy az egyik, vagy a másik csilla­pítja éleit. Ezt írja a „N. Fr. Lloyd“ : „Csak ezen államok (Franczia-, Porosz-, Oroszor­szág s a. o. monarchia) nagyhatalmi politikája, titkos és nyílt hódítási vágya vitte őket hadi erejük ily mér­téktelen bővítésére; az apró államok részint utánzási vágyból (!), részint hogy a védelemre készek legyenek, vélték magukat azok követésére kötelezetteknek. „Egy önálló Magyarország bölcsen tartózkodhatott volna e költséges szeszélytől. Magyarország nem ál­modik hódításokról karddal; Magyarországnak nincs Sadonája és egyéb kiköszörülni való csorbája, stb.“ Igaz, mindez nincsen, de van megtartani való Erdély országa, vannak megtartani való déli tartományai, és van sanctio pragmaticája. Addig, míg a keleti kérdést egyfelől az orosz intézi, másfelől a porosz szítja, addig Magyar­­országnak nem „utánzási viszketegből,“ hanem, hogy a védelemre készen legyen, nem lehet kez­deményezni. Magyarországon még nem csináltak mappát, mely Romániát bekebelezte volna Magyaror­szágba; de Bukarestben készültek térképek, melyek Erdélyországot, Máramaros egy részét, Bihar egy részét, Krassót stb. Dacorománia ki­egészítő részének tünteti fel. Hiábavalóság ilyet mondani: „Egy szabad, itt benn valóban szabadelvű Magyarország intéz­ményeiben s polgárainak ragaszkodásában lelné meg a védfalat belső megrázkódtatások ellen. Kifelé pedig minden gyanút elhárítana a hatá­rozott békepolitika.“ Nem azon fordul meg Európa sorsa, hogy ki mit gyanít, mint vélekedik rólunk; ez csak olyan frázis , hanem azon, hogy milyennek találják az alkalmat azok, kiket csiklandoz a kezdeménye­zés. Ha úgy járnánk el, mint e frázis megírja, akkor innen-onnan a jó bolond szerepére jutnánk, kinek együgyűségén nevetnének a kártyások. A legnevetségesebb dolog azt hinni, hogy Magyarországtól függ Európa sorsa, s hogy Na­póleon, Bismarck és a hatalmas ciár rögtön rá­­fegyverkeznének, ha Magyarország mint külön­álló státus, „jó példával előljárna.“ Meg lehet győződve Horn, hogy körülbelül nem a békét, hanem a keleti kérdés erőszakos megoldását inaugurálná ez az eljárás. Egyébiránt a „N. Fr. Lloyd“ sem­ hiszi azt, a­mit is, mert két elrejtett sorban defavoyálja minden katonai tudományát, melyet e czikkben összehordott, mondván : „Egy svájczi módra alakított nép­hadsereg minden legitim szükségletnek megfelelne.“ Ez a kérdés lényege : „Az erőt megtar­tani, a teher csökkentése mellett.“ De az ily nagy mérvű átalakítást rögtönöznie nem lehet, nem is volna tanácsos ; erre lépésről­­lépésre jutunk, kell jutnunk, de úgy, hogy a viszonyok által követett védelmi erő nélkül egy pillanatig se legyünk. Országgyűlési tudósítás. A képviselőhöz június 11-kén tartott ü­lése. Elnök: Somssich Pál; jegyzők: Széll Kálmán és Mihályi Péter. A kormány részé­ről jelen vannak :­Andrássy Gyula gróf, miniszterelnök, L­ó­n­y­a­y Menyhért, Hor­­v­á­t Boldizsár, M­i­k­ó Imre gr., Eötvös József b., Bedokovics Kálmán, G­o­r­o­v­e István, miniszterek. Ülés kezdete 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hi­telesíttetik. Elnök bemutatja az időközben érkezett irományokat, s ezek között Mocsonyi Ödön, Torontál megye nagy-sz.-miklósi, és Madarász Jenő, Fehér megye csákvári kerületében megvá­lasztott képviselők megbízó­leveleit. Az első választás ellen már kérvény is érkezett, mely a pest megyei központi bizottmány eljárása ellen intézett kérvé­ynyel együtt a jövő hét valame­lyik napján fog felvétetni. , S­z­a­l­a­y Sándor, G­h­y­c­z­y Kálmán, E­r­­k­ö­v­y Adolf, G­h­y­c­z­y Ignácz, B­u­tt­y­á­n László stb. szintén kérvényeket nyújtanak be; Petrovay Ákos pedig kijelenti, hogy nem ő adt­a be a lajstromban foglalt kérvényt, mely az ő nevével hozatott kapcsolatba. Al­m­á­s­s­y Sándor : Nem csodálkozik, hogy a miniszter urak mindeddig nem válaszoltak Németh A. interpellátiójára, mert arra nehéz fe­lelni (Derültség), hanem annál inkább csodálko­zik azon, hogy Heves megyére még most sem szüntették meg a kivételes állapotot. Interpel­lálja tehát a belügyi- és igazságügyminisztereket, de interpellatiójának érthetetlen felolvasásából csak annyit vehettünk ki, hogy az első­ folyamo­­dás a megyei bíróságokról szólott. Interpellációja végeztével

Next