Pesti Napló, 1869. december (20. évfolyam, 276–300. szám)
1869-12-01 / 276. szám
Országgyűlés. A képviselőház nov. 30-án tartott ülése. Elnök: Somssich Pál. Jegyzők : Mihályi Péter, Bujanovics Sándor. A kormány részéről jelen vannak: Gorove István, b. Bedekovich, gr. Festetich, b. Eötvös, Lónyay s Horvát Boldizsár miniszterek. A múlt ülés jegyzőkönyvének észrevétel nélküli hitelesítése után, elnök a gazdasági bizottság részéről tesz jelentést, melyben két országgyűlési hivatalnok végkielégítésére 100—100 frt. kéretik. A képviselőház ezt megadja. Keményfy János, Ormos Sándor, Harkányi Károly több rendbeli kérvényt nyújtanak be, melyek az illető bizottságokhoz utasíttatnak. Román Sándor: Észrevételeket akar tenni Horvát igazságügyi s Rajner Pál belügyminiszter által a tólusi interpellációkra adott válaszokra, minthogy a válaszok alkalmával nem volt az ülésen jelen. Elnök: A házszabályok értelmében figyelmezteti szónokot az iránt, hogy az interpellációkra adott miniszteri válaszokat a ház annak idejében tudomásul vette, így tehát azokhoz többé hozzászólani nem lehet., Román Sándor: Hosszas indokolással e következő határozati javaslatot terjeszti elő: Határozati javaslat. Tekintve azt, hogy a ház szabályai nem intézkednek, azon esetről, midőn egy interpelláló képv. az illető miniszter által adott felelet alkalmával az ülésben esetlegesen nincs jelen s ha váljon ez által az illető képv, elveszti e jogát, hogy a miniszteri feleletre észrevételeit megtehesse . Tekintve továbbá azt, hogy a ház szabályaiban ilynemű jogvesztésről egy szó sem fordul elő, valamint józanon nem is fordulhat elő . Tekintve végre azt, hogy már esetek fordultak elő e házban, midőn az interpelláló képviselők ezen természetes joguktól elüttettek ; tisztelettel kérem a képv. házat határozatilag kimondani, miszerint : „Azon előfordulható esetre, ha az interpelláló képv. a miniszteri felelet alkalmával az ülésben jelen nem volna, sértetlenül tartassék fel azon alkotmányos joga, hogy az akadály megszűnte után azonnal legelső megjelenésekor az ülésben észrevételeit a miniszteri feleletre megtehesse.“ E határozati javaslat ki fog nyomatni s napirendre tűzetni. Ugyancsak Román Sándor több tófalvi lakosnak kérvényét nyújtja be aziránt, hogy az ellenük hozott harmadbirósági"itélet megsemmisittessék , és az egész per a jelenlegi m. kir. curia legfőbb itélőszékéhez felterjesztessék. Ezen kérvény a kérvényi bizottsághoz utasittatik. Kollár Antal : A pénzügyminiszterhez interpellatiót intéz aziránt: Miért nem adatnak vissza Esztergom városának a bécsi kormány által 1866 ban minden jogalap nélkül s katonai erővel elvett, s a magyar kormány által 1867-ben ávett 59.965 frt 50 kv. értékű államkötvények ? Ezen interpellatio a pénzügyminiszternek kiadatni rendeltetett. Gorove István: Németh Albert képviselő úr, a következő interpellátiót, illetőleg interpellatiókat intézte hozzám. Van-e tudomása a miniszter úrnak a Heves megye Tiszanána posta állomásán történt 600 forintot tartalmazó levél elsikksasztásáról és van-e tudomása Török Sándor jelleméről, múltjáról, képességéről stb. továbbá, történt-e nyomozás s minő stádiumban van az ? Igenis t. képviselő úr!ekem van tudomásom azon postaügyről, mely interpellátiójára alkalmat nyújtott. Deutsch Gábor és József pesti kereskedők folyó év augustus 20-án hatezer forinttal tehelt levelet adtak fel megbízottjuk Neumann Gyula czíme alatt a tiszanánai postára intézve. Később néhány hét múlva e kereskedők felszólítást intéztek a postaigazgatóságához amiatt, hogy ezen hatezer forintos levél a tiszanánai posta által megbízottjuknak Neumann Gyulának állítólag nem kézbesíttetett. E felszólítás következményének természetesen annak kellett lenni, hogy a postaigazgatóság részéről a vizsgálat e postaügyben elrendeltetett. E vizsgálat eredménye azonban az jön, hogy a Tisza-nánai postamester Török Sándor előmutatta azon leadási revényt, vagy mint nevezni szokták receptssel, mely által igazoltatik az, hogy ő Neumann Gyulának a hatezer forintot tartalmazó levelet aug. 24-én kézbesítette. Előmutattatott azután a panaszlók megbízottjának Neumann Gyulának saját aláírásával erősitett nyugtája, ki az aláírást nem tagadta, sőt elismerte, hogy az csakugyan saját kézirása, azonban daczára ez elismerésnek, azt állította, hogy ő nem a hatezer forintos levelet kapta meg, hanem azon hiedelemben írta alá e leadási revényt, vagyis az. u. n. postai nyugtát, mintha ő a mellett ajánlott levelet kapott volna, a postamester azonban neki mégis nem ajánlott, hanem csakis egyszerű levelet kézbesített. Neumann erre a postamestert állítólag figyelmeztette is, aki azt felé, hogy ajánlott levél nem is érkezett az ő czíme alatt, és ő egy más levelet neki átadni nem tud. A vizsgálat folyama alatt azonban felszólíttatott Neumann Gyula, mutatná tehát elő azon egyszerű postalevelet, melyet ő, állítása szerint, a hatezer forintot tartalmazó levél helyett kapott. Erre Neumann előmutatott egy egyszerű levélborítékot, melyen sem a postajegy nem volt átbetűzve, mint történni szokott, sem pedig az úgynevezett fel- és leadási postabélyeg nem volt meg, tehát ez esetben sem a pesti, sem a nánai postabélyeg nem volt reá nyomva, így tehát oly levélborítékot mutatott elő, mely postát soha sem látott. Igen sajnálom, tehát, hogy becses idejüket ily részletekkel kell igénybe vennem (Németh A. közbeszól: „De szükséges!“), hanem el kell, legalább is ezt mondanom, mert nekem a postai kincstár érdekének veszélyeztetése nélkül , a kellőleg kiállított okmányt, vagyis az aláírt recepissét olyannak kellett tekintenem, melylyel magát a tiszanánai postamester Török Sándor teljesen igazolta, valamint e mellékkörülményekből meg kelle erősíttetnem azon határozatomban, hogy a magát így igazolt postamesternek, miután a vizsgálat alatt hivatalától felfüggesztve volt, postamesteri hivatalában visszahelyeztetését elrendeljem. Még inkább sajnálnám azonban tehát, ha e válasz, melyet előadni szerencsém vala, legkevésbé is nehezítené akár a panaszlót, akár panasztottat magán sérelmeiket törvény útján keresni. Teheti azt úgy a tiszanánai postamester Török Sándor megtámadott becsületének megtorlása tekintetéből, valamint a panaszló teljes kártalanítása érdekében a postaigazgatóságnak meg van hagyva, hogy a törvényszéknek annak felszólítása következtében azon vizsgálati iratokat szolgáltassa ki (Helyeslés). Mi okból neveztetett ki Török Sándor, — azt méltóztatott a képv. urnak kérdezni — postamesternek. (Halljuk! Zaj.) Török Sándor kineveztetett folyamodásához mellékelt azon bizonyítványainak alapján, melyek szerint az egyik tanúságot tesz arról, hogy Török Sándor 5 éven át 1862 - 1867-ig Doboczky László főszolgabíró aláirása által az esküdti hivatalt józan élete, példás jelleme és becsületessége által nem csak az ő, hanem az egész kerület bizalmára betöltötte; kineveztetett továbbá azon bizonyítvány alapján, mely alá van irva Szederkényi Nándor Hevesmegye aljegyzője által, melyben az állitatik, hogy Török Sándor az alispán előterjesztése folytán a bizottmány beleegyezésével a főispáni helytartó által 1867. julius 22 én tiszteletbeli esküttnek kineveztetett, kineveztetett azért, mert Török Sándor nekem oly férfiak általön ajánlva, kik tiszteletemet és bizalmamat teljes mértékben bírják. (Helyeslés a jobbon.) Németh Albert: Többszöri félbeszakítások közt hosszasan válaszol a miniszter beszédére, s igen élesen kikel Török Sándor tiszanánai postamester ellen. Gáncsolja szónok továbbá a kereskedelmi minisztert, azért, hogy a tiszanánai postamesteri állomásra Török Sándort alkalmazta 850 frtnyi évi fizetéssel, daczára annak, hogy ezen állomásra 450 frtnyi fizetéssel ajánlkozott egy a postakezelésben járatos postatiszt, Gorove István kereskedelmi miniszter: Én többé a tárgyhoz hozzászokni nem kívánok, hanem a t. képviselő úrnak meg kívánom jegyezni, hogy ha parlamenti illemet és házszabályokat méltóztatik ismerni, akkor tudni kellene azt is, hogy a miniszter nem egyes képviselőtől vesz át iratokat, hanem a ház határozatánál fogva az elnökség útján kapja azon irományokat, melyeknek közlését vele a ház elhatározza. (Helyeslés a jobbon.) Magára a tárgyalás formájára nézve pedig azt jegyzem meg, hogy ha a ház kívánja, hogy ilyen tisztán hivatalt illető dolgok mintegy vizsgálatként a ház előtt tárgyaltassanak, s hogy a ház az azok feletti bíráskodásban vegyen részt, akkor méltóztassék eddigi szokásaitól s egyáltalában minden parlamentáris szokásoktól eltérni s azt nekem határozottan kötelességemmé tenni, akkor igenis kész leszek mindazon állításokra, melyeket a t. képviselő úrtól hallottam, tökéletesen, részletesen válaszolni, de, amint már előadásomban megjegyeztem, igen sajnálnám, hogy ha a panaszlól a törvény útjától elzárni akarnék (élénk helyeslés a jobboldalon), sőt részemről ezen ügynek elősegítése azáltal nyilváníttatott, hogy meghagytam a postaigazgatóságnak, miszerint — mihelyt a törvényszék ezen vizsgálatnál szükséges okmányokat követelni fogja, azokat azonnal szolgáltassa ki. (Élénk helyeslés a jobbon.) Ami pedig a t. képviselő úrnak azon utolsó állítását illeti, hogy a kineveztetés előtt találkozott valaki, ki kisebb fizetés mellett — mint ahogy a fizetés rendszeresíttetett — volt kész elvállalni a postamesterséget (Derültség) azon egyszerű megjegyzése van, hogy méltóztassék önmagának számot adni arról, vájjon egyáltalában helyes eljárás volna-e a postaállomásokat úgynevezett minuendo licitatiókon eladni. (Elénk helyeslés és derültség.) Ezután felvétetvén a napirend, legelőször felszólal Csáky Tivadar gr.: T. ház! Nevezetes az, hogy Simonyi Ernő képv. ur éppen akkor, midőn abbeli kívánságának adott kifejezést, vajha a szónokoktól valami újat hallana, maga is oly dolgot hozott fel, melyet mindnyájan már igen régen tudunk, t. i. azt, miszerint az ő kívánsága körülbelül abban pontosul össze, hogy a jelen kormány álljon félre és adjon helyet másnak. Ismerjük t. hát azon mondatot: „Ote-toi de la, que je m’y mette“, hanem azt hiszem, hogy ez jelenleg még nagyon is időelőtti. E tekintetben kényszerítve leszünk a t. képv. urat még egy kis várakozásra, egy kis türelemre kérni. (Derültség.) Különben úgy hiszem, hogy köszönettel tartozunk a t. képviselő úrnak ezen kifejezésért, (halljuk) mert az én felfogásom szerint ezen kifejezésével e vitában saját és az egész ellenzék álláspontját jellemezte. És azért nem is csodálkozom, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr a jelen vita alkalmával oly heves támadásoknak volt kitéve. Ez uraim taktika, és pedig oly taktika, mely nem a mi. ellenzékünk találmánya, hanem tulajdona minden ellenzéknek az egész világon. Ódon taktika ugyan, de szerintem nagyon ügyes. Mert az ellenzék egy kérdésnél sem számíthat annyira rokonszenvre a közönségnél, mint épen a pénzkérdésnél, főleg ott, ahol számadásról van szó. Mert természetes szövetségesre talál azon gyanú érzésében, mely ösztönszerűleg tulajdona minden embernek ott, ahol pénzről, főkép a hol számadásról van szó. így van ez mindenütt (igaz!) és különösen minálunk, ahol az adófizetést egy igazságtalan kényszernek, majdnem a rablás egy privilegiált nemének szeretik tekinteni. Én a mondottakkal nem akarok egyebet elérni tehát mint azt, hogy a jelen discussiót valódi színében tüntessem fel. Nem arról van itten szó, szerintem, hogy amint hallottam, a szegény nép belátást és megnyugvást nyerjen adófillére kezelése tárgyában, ez tehát egy hangzatos frázis és nem egyéb. Itt arról van szó, egy a szigorú ellenőrzés palástjába burkolt általános rohamot intézni a pénzügyminiszter személyében az összes kormány ellen és annak rendszere ellen. (Felkiáltás a jobbon: Igaz!) azon rendszer ellen, mely ha egyebet nem, de visszaadta ezen országnak politikai életét. (Felkiáltások a jobboldalon: Igaz! Úgy van!) S hogy a jelen discussió pártkérdéssé alakult át, annak bebizonyítására azt hiszem, elégséges, hogyha Simonyi Ernő t. képviselőtársunkra hivatkozom, aki ugyanis tegnapi beszédének elején sok szép dolgot mondott pártállásról, pártfegyelemről, melyek — amint hallottam — a jobboldalon bomlófélben vannak, hanem a mint tapasztalni szerencsénk van, nagyon is fennállnak és szigorúan kezeltetnek a tisztelt ellenzék kebelében és épen erre vonatkozólag igen feltűnt nekem Máriássy Béla. képviselő úrnak egyik mondata, igaza van, hogy otthon kell szennyes ruhánkat mosni,de ha a mosás előtt az ablakba függesztjük, akkor mindenki láthatja, hogy csakugyan szennyes. És épen mivel én ezen kérdést jelen stádiumában tisztán politikai kérdésnek tekintem, természetesnek tartom, hogy az ellenzék minden ütegeit viszi az ütközetbe, és hogy a t. pénzügyminiszter úr dialektikájának egész erejével száll sajá védelmére. Én ha tehetségem meg is engedné, a fényes szónoklatok terén nem akarom az előttem szólókat követni, csak a t. ház engedelmével igen szárazon akarok ezen száraz tárgyhoz szólani. Három indítvány fekszik előttünk: a pénzügyi bizottság véleménye, Ghyczy Kálmán és Justh József t. képviselő urak határozati javaslata. Az én szerény felfogásom szerint ezen három véleménynek egyike sem egyez meg az itt sokszor idézett 1848-ik évi 3-ik t. ez. 37. §-val, mert azon három indítvány mindenike a számadások felülvizsgálatának egy bizonyos részét a számvevőszékre akarja bízni, azon számvevőszékre, melyről az 1848-iki törvény nem szól és nem is szólhat, miután az sem akkor nem létezett, de jelenleg sem létezik, és az idézett törvény a vizsgálat összes teendőit magára a képviselőházra bízza. Már most azon körülményből, hogy az indítványozók egyike sem kíván e tárgynál szorosan ragaszkodni a törvény betűjéhez, nem vonható egyéb következés, mint az, hogy ez jelenleg vagy lehetetlen, vagy nem czélszerű. Az ily szerintem kényes állásban azt tartom, hogy a törvényhozó testület egyebet nem tehet, mint megvizsgálni, vájjon a törvény szelleme megengedi-e annak betűitől való eltérést és vájjon czélszerű-e ez, vagy nem ? Mindkét kérdésre határozottan igennel kell válaszolnom. Ugyanis kétségtelen a képr.háznak azon joga, hogy a számadások átvizsgálási módozatait maga szabja meg; az is természetes és nem tagadható senki által, hogy a számvevőszék a számtani vizsgálat megtételére sokkal alkalmasabb, mint bármely bizottsága a háznak. Így állván a kérdés, szükséges lesz megvizsgálni, hogy az előttünk fekvő módosítványok közül melyik a legczélszerűbb. Ghyczy Kálmán, tiszt, képviselőtársunk nem akar egyebet, mint a pénzügyi bizottság, és épen mert ugyanazt akarja, kívánja a pénzügyi bizottságot felszólítani arra, hogy a beadott a számvevőszék felállításáról szóló törvényjavaslatot, illetőleg véleményét terjeszsze a ház elé — mi hiszem, külön vitatás nélkül is alkalmasint legközelebb meg fog történni. Justh J. barátom határozati javaslatát, mivel én is nevén szeretem nevezni a gyermeket — a pénzügyminiszter véleményének tekintem. Én ezen két eltérő indítvány közt elvi különbséget nem látok. Ugyanis a pénzügyi bizottság mit kíván ? Szigorú megvizsgálását a zárszámadásoknak. De kérdem: a pénzügyminiszter megtagadja-e azt? Az egész különbség csak abban áll, hogy a pénzügyi bizottság azt kívánja, miszerint a zárszámadások a felállítandó számvevőszék által vizsgáltassanak meg előbb számtanilag és tételek szerint, és terjesztessenek azután a parlament felülvizsgálata alá. Nem tagadja senki, a t. pénzügyminiszter sem, hogy a rendszeres eljárás ez, és bizonyára, ha a számvevőszék föl lesz állítva, minálunk is úgy lesz, de nem is lehetne másképen. A pénzügyminiszter úr azonban jelenleg kivételesen azon nézetben van, hogy a zárszámadások tételek szerinti és parliamentáris megvizsgálása eszközöltessék mindjárt, a számtani megvizsgálás pedig azután bizassék a fölállítandó számvevőszékre. Itt tehát nézetem szerint csak az jöhet tekintetbe, vájjon ezen tételek szerinti parliamentáris átvizsgálást a képv.ház bizottsága képes-e teljesíteni vagy nem és vájjon az átvizsgálásnak ekkénti megosztása fölmenti-e legkevésbé is a pénzügyminisztert a felelősség alól. Ami az elsőt illeti, az előttem már igen helyesen bizonyíttatott be, hogy egy 24 tételből álló zárszámadás átvizsgálása lehetséges, de azt az 1848. törvény sem tartotta lehetetlennek, mert különben nem bírta volna az átvizsgálás összes teendőit, épen a képviselőházra. Ha tehát már ezen tételek szerinti átvizsgálásra, mint többször hallottam említeni, bátorság szükséges , én részemről bocsánatot kérek, ha azt mondom, hogy vakmerőségnek tartom azt, egyes kiszakított tételek, vagy egyes összefüggésben nem álló számok elősorolásával valamit számtanilag bizonyítani akarni (helyeslés, jobbon) valamint azt is előre kimondani egy számadásra, mely meg sem lett vizsgálva, hogy az rész, és így előre is gyanút kelteni a közönségben azon számadások irányában (Tetszés a jobb oldalon) sőt mi több, megingatni a honpolgárok keblében a bizalmat az államvagyon lelkiismeretes kezelése iránt. (Élénk helyeslés a jobb oldalon; Mozgás a balon). Ez szerintem bizonyítékok, vagy legalább is igen alapos gyanú okok nélkül nem egyéb, mint morális békezav Irás. (Zajos tetszés a jobb oldalon, mozgás a úton). A másik kérdést, t. i. a felelősséget illetőleg igen meddőnek tartom azon állítást, hogy a tételek szerinti megvizsgálás elszakítása által a számtani vizsgálattól, a pénzügyminiszter úr felelősségétől felmentetik. Hiszen t. hát, a pénzügyminiszternek valóságos parliamenti felelőssége csakis a tételek szerinti átvizsgálás, s csakis a parliamenti átvizsgálásnál van kérdésben, míg a számtani átvizsgálásnál a pénzügyminiszter csak azon anyagi felelősséggel tartozhatik, melylyel tartozik minden bármely alapot kezelő államhivatalnok. De a netán előforduló számtani hibák nem is terhelhetik egyenesen a pénzügyminisztert, mert nem a pénzügyminiszter az, ki a felszámítást teljesíti, nem a pénzügyminiszter az, ki a pénztárakat kezeli; ily hibák tehát csak a pénzügyminisztérium bármely közege által történhetnének, s ha előfordulnának, bizonyosan a pénzügyminiszter úr kötelességét teljesítené s az illető közegeket felelősségre vonná, illetőleg kártérítésre kötelezné. (Felkiáltások jobbról: Igen, úgy van! Mozgás a baloldalon.) A mondottak után t.hát (halljuk !) ki kell jelentenem azt, hogy én egész készséggel hozzájárultam volna a pénzügyi bizottság véleményéhez, ha a pénzügyminiszer úr ellenkező nézetet nem nyilvánított volna. (Nevetés a baloldalon. Felkiáltás : Nagyon jó indokolás!) tessék indokolásomat meghallgatni és azután nevetni! Én nem kutatom azon indokokat, melyeknél fogva a pénzügyminiszer úr szükségesnek látta eltérő nézetet nyilvánítani; de bocsásson meg a t. pénzügyminister úr, én annak szükségét részemről át nem látom, mert a pénzügyminiszer úr, mint azon kormány tagja, mely a képviselőház többségének kifolyása, annak bizalmával is bír, bátran tovább viselhette volna néhány hónapig a múlt kezelésért való felelősséget, a gyanúsítások pedig számba nem vétethetnek oly állásban, mely állás a fejedelem és képv.ház többségében, bizalmában gyökerezik, a gyanúsításokhoz pedig nagyon. pénzügyminister úr hozzászokhatott; már különben gyanúsításoknak minden magyar pénzügyminiszer és egyáltalában a világon minden pénzügyminister ki volt és ki is lesz téve. (Halljuk!) Ezen alkalommal meg akarom jegyezni azt is, hogy én az 1867-ki 10 évnek nem kölcsönözhetem azon tág értelmet, melyet annak Justh József t. barátom és mások adtak, mert én a képr.háznak azon megszorítását nem fogadhatom el, hogy a zárszámadások feletti vizsgálatot még az év folytán minden körülmények közt befejezni tartozik. Ezek után szükséges, hogy indokoljam, hogy miért pártolom mégis nagyon t. minister úrnak nézetét. Pártolom azt először is azért, (jobbról: halljuk !) mert ha nem is látom és nem is láttam szükségesnek, hogy a pénzügyminister úr azonnal kérje ki a képv.ház verdictumát kezelése felett, de miután azt kérte, méltányosnak nem találom azt tőle megtagadni. Másodszor pártolom azért, mert az által, hogy a zárszámadások parliamentáris átvizsgálása vétetik elő,kikerüljük a parliamentáris átvizsgálás nélküli számadások felhalmozását, ami minden esetre nagy baj, mert minél később veszszük elő az átvizsgálást, annál csekélyebbé válik a vizsgálat pontossága és szigora s következésképen az átvizsgálás értéke is. Pártolom végre és főleg azért, mert mint már kifejeztem volt, ezen kérdés a discussio által tisztán politikai kérdéssé tétetett. Ha természetesnek találtam is azt, amint találom most is, hogy a t. ellenzék ezen a téren támadja meg a kormányt és annak rendszerét, én, ki kormánypárti vagyok, nem érezhetem magamat hivatva arra, hogy a t. ellenzéket ezen térre kövessem. (Helyeslés a jobbon.) Lehetnek, létezhetnek, sőt léteznek is olyanok, kik örülnének annak, ha a magyar kormány deficitekkel küzdene. Én részemről örvendek azon sikernek, amelyet financiális tekintetben elértünk, melyet a pénzügyminiszer úr előterjesztéseiben e háznak bejelentett és azt kívánom, hogy ezen eredmény valódisága felett naponként terjesztett gyanú egyszer alaposan cáfoltassék meg s óhajtom, hogy az ország minél előbb vehesse autentikus és hivatalos megerősítését ezen kedvező eredménynek a képviselőház szigorú és alapos átvizsgálása alapján. (Helyeslés a jobb oldalon.) Végre tehát még egy észrevételt bátorkodom előhozni.Mindaz,ami az ellenzék részéről a számadások lényegére nézve mondatott, véleményem szerint vagy a vizsgáló bizottsághoz vagy a megtörtént vizsgálat utáni vitához tartozik. Ennek jelenleg szerintem értéke nincs, de nem is lehet, mert itt nem arról van szó, vájjon a benyújtott számadások helyesek-e vagy nem, nem is arról van szó, vájjon azok megvizsgáltassanak-e vagy sem, mert ebben mindenki egy véleményben van; de tisztán csakis arról, hogy mi módon vizsgáltassanak meg . (Igaz!). Pártolom Justh József képv. társam javaslatát. (Élénk helyeslés. Nagy zaj, sokan eltávoznak.) Elnök: Nem függesztettem még fel az ülést t. hát! Szakácsy Dániel. Lehetetlennek tartja a számadások megvizsgálását, mivel véleménye szerint nincs is alap, mely szerint azokat egyáltalán eszközölni lehetne, ezzel kapcsolatban tehát szónok azt hiszi, hogy az 1867. és 1868. évi számadásokat még akkor sem lehetne gyökeresen átvizsgálni, ha az 1867. évi is beadatnék. Gyökeres orvoslást tehát csak úgy vél elérhetni, ha Ghyczy Kálmán hat javaslata fogadtatik el. Szól aztán többet az országos baloldalról trt. Tóth Vilmos államtitkár: A tárgyalás alatt levő bizottsági jelentés és a két határozati javaslat beadói mindnyájan megegyeznek abban, hogy a pénzügyminiszter által beadott zárszámadások egy szakértőkből alakítandó számvevőszék által megvizsgáltassanak. Eltérés, nézetem szerint csak ott forog fenn, hogy míg barátom Justh J. határozott, fennálló törvényre hivatkozik, addig a bizottság kisebbsége és többsége, nemkülönben Ghyczy Kálmán csak az államszámvevőszék felállításának szükségességére fekteti a fősúlyt. Indítványozom tehát Justh J. határozati javaslatának elfogadását.Én részemről nem vagyok képes ezen határozati javaslatban az emlegetett ellentétet felfedezni. A fennálló törvényekkel való ellenkezését sem látom át, valamint nem fogadhatom el Tisza K. képviselő úr azon vádját, mintha azok, kik e határozati javaslatot pártolják , az 1848-diki törvényeket akarnák kijátszani, sőt épen a fennálló törvényekre támaszkodva, védjük nézetünket. (Helyeslés jobbról.) Szónok ezután még Simonyi É.s Várady néhány észrevételeire felel s végül felemlíti, hogy e hat javaslatnak még azon előnyös következménye is lesz, hogy mindazon vádakat, melyeket a zárszámadás ellen az ellenzéki sajtó fölhozott, fényesen meg fogja cáfolni. Elismeri, hogy az ellenzéknek természetes törekvése minden alkalmat fölhasználni a kormány megbuktatására, de viszont a kormánypárt kötelességének tartja a kormányt,mely hivatásának eddig is megfelelt s jövendőben is meg akar felelni, minden alkalommal támogatni. — A temesvári fakérdést, igaz, föl lehetne hozni a mellett, hogy várjunk egy évig, majd kiderül ez esetben is a pénzügyőr ártatlansága, s ő ez okoskodást elfogadná, ha itt fontos, az egész országot érdeklő tárgyról nem voln szó , ha az egész ország hitele nem forogna kérdésben. Lehetne e ugyanis egy oly országnak hitele, melynek pénzügyére oly számadás nyújt be, melyet a képviselet ítélete szerint megvizsgálni nem lehet. Beszédét e nagy nyomatékú szavakkal fejezi be . Én tehát a halasztást az országra nézve károsnak, a pénzügyminiszter arra a legnagyobb mértékben méltánytalannak tartom, de azt hiszem tehát, hogy mindkét pártra nézve kívánatos és szükséges, hogy ezen számadások mielőbb megvizsgáltassanak. (A baloldalra mutatva). önknek azért, hogy vádjaikat mielőbb beigazolják, minekünk azért, hogy alkalmunk legyen felmutatnunk, miszerint Magyarország pénzügyi helyzete két évi kezdet után olyan, aminővel a kezdő államok közül Európában egy sem dicsekedhetik (élénk helyeslés jobbról. Ellenmondás balról), hogy alkalmunk legyen bebizonyítani, miszerint ezen kormány a király és nemzet bizalmára továbbra is érdemes. (Élénk tetszés jobbról.) Ezért pártolom én Justh József t. barátom határozati javaslatát. (Élénk helyeslés jobbról.) Vukovich Sebő Csáky azon érvére, miszerint a balpárt csak gyanúsítni akar, azt feleli, hogy ezzel nem mondott újat, mert az ellenzéknek alapja mindüzt a bizalmatlanság, Ghyczyt az ország hálájára tartja érdemesnek a zárszámadásban kutatásaiért. Ghyczy javaslatát a legczélszerűbbnek tartja, mivel ő csak azt ajánlá, mit a pénzügyi bizottság a legszabadabb nemzetek példájára javasolt. A számszék nemcsak számok fölülvizsgáló testülete, hanem a legfontosb alkotmányos jogok biztosítója. A felelősség nagyságát nem lehet ellenük fölhozni, mert minél nagyobb az, annál óhajtásra méltóbb a felelősséggel tartozók előtt a minél szigorúbb megvizsgáltatás. Nem lehet elnézésről sem ez esetben már szó, mert ilyet csak gyenge kormány kérhet, az országos hitel pedig és az által fog szenvedni, ha sohasem jövünk ki a pénzügyi provisóriumból. Legkülönösebbnek tartja, ha az hozatik föl ellenök, hogy a 48-ikiörvények értelme ellen cselekszenek, hisz e törvények czélja az csak nem lehetett, hogy a pénzügyek rendellenesen kezeltessenek. Lónyay minden tettét és munkáját a legbecsületesebb szándék eredményének tartja, de midőn az ellenzék padján ül, kötelességének tartja őt ellenőrizni. Ha Justh javaslata elfogadtatik, úgy ő ezt mint Lónyay nagy befolyásának diadalát tekintendi, ha azonban kívánságáról lemondana, úgy az alkotmányos jogok biztosításának előhajczosává lenne. Pártolja a pénzügyi bizottság javaslatát. Végül még beszédközben Hoffmann azon, a bírák felelőssége fölötti vita alkalmával mondott szavait is idézte, mely szerint a többség a kormánytól függ, mire Hoffman P. kijelenti, hogy ő ily badarságot sohsem mondott, hanem igenis azt, hogy a kormány függ a képviselőház többségétől. B. Kemény Gábor: Csak az ellenőrzési feladat előadását látja az ellenzék czélzatának. A többség, ha Justh javaslatát el fogja fogadni, úgy azt nem azért teendi, mert az Lónyay nézetét képviseli, hanem mert az magának a többségnek is szilárd meggyőződése. Szónok ezután így folytatja : Két törvény van, melyet számtalanszor hallottam idéztetni a közelebbi napokban, melyben szó van a zárszámadásokról, és a háznak e részben hozandó határozatáról. Mind a kettő a zárszámadások megbírálásáról s az e tekintetben hozandó végzésről csak mellesleg szól. Nekünk, mint felemlítette Vukovics Sebő J, képviselőtársam, hogy az igazságügyminiszternek szokása azt mondani, hogy az 1848. törvények csak skizzírozták a dolgok állását, tovább építeni s a szerint kifejteni hivatásunk. Ez a leghatározottabban áll, és ez nem szenved kétséget előttem. Hogyha tüzetesen szólott volna az 1848 vagy valamely 1867, 1868-iki törvény a zárszámadások megvizsgálásáról, s az országgyűlésnek e részben hozandó határozatáról s felállította volna a legfőbb számvevőszéket, és ellenőrző hatóságot, nem kételkedem, hogy meg lenne határozva benne az idő, hogy ne lehessen kétség afelől, hogy mikor kell a zárszámadások megvizsgálásának történni. Azonban, mindez egész határozottsággal nem történik. Ámbár felfogásom szerint a törvénynek szelleme és szavai is tisztán oda czéloznak, hogy még azon esztendőben, mikor a zárszámadás beadatik, az mindenesetre tárgyaltassék az országgyűlés által — és e tekintetben véghatározat mondassák. Azonban rendkívül nagy érv lenne, ha az bebizonyittatnék, hogy a zárszámadások megvizsgálása lehetetlen; ha bebizonyíttathittléte az, hogy nem lehet máskép mint alaposan behatólag és csak oly módon eszközölni, mely által az országgyűlésnek azon joga, hogy a minisztériumot felelősségre vonja, a pénzügy körüli eljárásra nézve fel lenne áldozva. De mi következik ebből ? Elfogadható volna-e akár a pénzügyi bizottság, akár pedig. képviselőtársam Ghyczy Kálmán határozati javaslata ? Nem. Nagyon helyesen jegyezte meg vélekedésem szerint Simonyi képviselőtársam, hogy az 1848 . 4. t. ez. 6. § ra nem lehet hivatkozni itt, mert a törvény által módosíttatott. Igenis módosítva van törvény által. Nem kívánok arra hivatkozni. De hivatkozhatom mindazon törvényekre, melyek nincsenek módosítva,és itt azon törvény, mely 1848-ban hozatott az 1867-ik törvényczikk által nem a részben módosíttatott, hogy ne tartoznék a számadásokat megvizsgálni, hanem az egyéb parliamentáris viszonyokra vonatkozik. A dolog természete azt hozza magával, hogyha magában a törvényben nincsen is határozottan benne a felelősség, az idő, mikor annak érvénybe kell lépni, hogy az nyomán akkor történjék, mikor a zárszámadások beterjesztetnek, és annyival is inkább, ha egy egész sereg beszéd, oly aggodalmaskodó és mint talán gyanút keltő, sötét háttér áll elő, melyben a bizalmatlanság denevérei seregesen röpködnek, és nemcsak magát a kormányt gyanúsítják, de maga az országgyűlés ellen is bizalmatlanságot terjesztenek el az országban ; ugyanazért szónok is nagyon szükségesnek tartja azon törvényt, mely szerint a számvevőszék a zárszámadásokat megvizsgálná, s ez esetben helyeselné is Ghyczy indítványát, de mivel az még nincs, a legczélszerűbb eljárásnak tekinti Justh javaslatát, s ugyanazért pártolja is azt. (Sajnáljuk, hogy e beszéd a kőnyomatú országgyűlési tudósításban oly zavaros szövegben küldetett a hírlap-szerkesztőségekhez, hogy tömörebb kivonat készítése lehetetlen. A szerk.) Mocsáry Lajos kiemeli, miszerint Ghyczy egész beszédében a legcsekélyebb vádat sem látja Lónyay ellenében. Ő azt óhajtaná, hogy ez esetben a jobboldal is elfogadva a balpárt nézetét, egy osztatlan számadásra vonó testületet képezzen, s magát az egész ház a pénzügyér természetes ellenfelének tekintse. Ha a többség most győzne, ő ezt a legveszélyesb precedensnek tekinti alkotmányos jogaink feladására nézve, mert ha már a közösügyi költségeknél osztatlan befolyásunkat kisebbítettük, úgy remélte volna, hogy annál erélyesbben érvényesítendő a Folytatás a mellékleten.