Pesti Napló, 1870. január (21. évfolyam, 1-24. szám)
1870-01-15 / 11. szám
11. szám. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a Szombat január 15. 1870. 21. évi folyam. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalhoz intézendők. REGGELI ELADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre . . . 22 frt. Félévre............................11 frt. Negyed évre . . . 5 , 50 kr. Két hóra..................... 8 , 70 kr. Egy hóra .... 1 , 85 kr. Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 új kr. Bélyegdíj külön 30 új kr. Nyílt tér : 5 hasábos petitsor 25 új kr. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ§?0-s líki évfolyamára. A „Pesti Napló“ nn.1 évi decz. 15-től kezdve új correct kiállítással, reggeli s esti kiadásban jelen meg. Elöltetési feltételek a reggeli s esti lapra : Egész évre .... ft*t. Fél évre.....................ffl ft*|# Negyed évre .... 5 írt 50 kr. Az esti kiadás külön postai szétküldéséért havonkint 30 kr fizetendő. Előfizethetni Pesten alólirt kiadó-hivatalban (Ferencziek-tere 7. szám földszint). Vidéken minden kir. posta-hivatalnál. Az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-társulat mint a „Pesti Napló“ kiadó-tulajdonosa. Batthyány Lajos emlékére. — Nyolczadik kimutatás. — Lapunk szerkesztőségénél befolyt. Küküllőmegyei küldeményként: Béldi Ferencz gróftól tizfrt, Földváry Ferencztől öt frt, Pócsa Józseftől öt frt, Farmos Elektől öt frt tiz krajczár, Szilvássy Sándortól négy frt, Pincik Jánostól négy frt, Szilágyi Lajostól négy frt, Kispál Alberttól két frt, Szentkereszti György bárótól egy frt, Pálffy Domokostól egy frt, Elekes Györgytől egy frt, Horváth Gyulától egy frt, Bián Baziltól egy frt, Zeyk Lászlótól egy frt, Kossy Sándortól ötven kr, Gyárfás Józseftől egy frt, Derzsi Jánostól egy frt, Moldován Baziltól egy frt, Gyárfás Ferencztől egy frt, Boér Kálmántól egy frt, Miklós Istvántól ötven kr, Vita Sándortól egy frt, Kispál Sándortól egy frt, Engi Rózsától ötven kr, Riesiger Árpádtól negyven kr, Csató Gábortól ötven kr., di. Magyari Károlytól két frt, Simon Alberttól ötven kr., Papp Mártontól két frt, Tompos Gergelytől két forint, Kovácsi Károlytól egy. frt, Kinizsi Páltól két forint, Andrássy Istvántól egy frt. Kinizsi Miklóstól egy frt, összesen 66 frt, Szemelics Ferencz Dárdáról tiz frt, Galánthai Fekete Sándor és neje Lembergből tiz frt, Kovács Sádor Egyedről tiz frt, K. Andor Gladnáról két frt, Nagy- Bányáról Fésűs polgármester estélyén tett gyűjtés eredményekép: Gellért László két frt ötven kr, Fésűs Menyhért két frt ötven kr, Lovrich Gyula két frt ötven kr, Lukics Tivadar két frt ötven kr, Kunczly Sándor két frt ötven kr, Makray Béla egy frt, Papp Simon egy frt, Füley József ötven kr, Harácsek Ignácz ötven kr, Csillag István ötven kr, Dávid Pál ötven kr, Törökfalvi Papp Zsigmond két frt, Turmann Adolf 60 kr,Katona Lajos 50 kr, összesen 19 frt 50 kr; Szalmásy Ferencztől Ó-Moraviczától öt frt, Szalmássy Julianna, Albertina és Krisztinától ugyanonnan egy-egy frt, összesen 8 frt; Wágner Ignácztól egy frt. Főösszeg 126 frt 50 kr; a 7-dik kimutatásban foglalt 709 frt, 1 db tallérral, összesen 835 frt 50 kr, és egy db tallér. A rokkant honvédek menházára újabban begyűlt szerkesztőségünknél : Nagybányáról a Fésűs polgármesternél tartott estélyen eszközlött gyűjtés eredményéül 21 frt, mihez járultak : Gellért László 2 frt 50 kr, Fésűs Menyhért 2 frt 50 kr, Lovrich Gyula 2 frt 50 kr, Lukács Tivadar 2 frt 50 kr, Kunczly Sándor 2 frt 50 kr, Makray Béla 1 frt, Papp Simon 1 frt, Füley József 50 kr, Harácsek Ignácz 50 kr, Csillag István 50 kr, Dániel Pál 50 kr, Törökfalvi Papp Zsigmond 2 frt, Turmann Adolf 50 kr, Rébay Károly 1 frt, Tóth János 1 frt.1 21 frt. — A bodrogközi vizkárosultak javára befolyt: Wágner Ignácztól 1 frt. Fest. január 14. Felsőház. □ (III.) Milyen arányban legyenek az egyes foglalkozási körök a felsőházban képviselve ? E kérdésre annál nehezebb a felelet, minthogy nincs statistikai hivatalunk, s a nagyrészt magánszorgalommal gyűjtött adatok természetes hiányánál fogva nincs és nem is lehet kielégítő összehasonlító statistikánk. Mindemellett megkísérlem hozzászólni a fentebbi kérdéshez , korántsem azon önhittséggel, hogy azt teljesen megoldandom, de azon reményben, hogy néhány nézetem viszhangra találhat,vagy ha nem , egy-egy ötlet másokat ösztönözen, tán jobb tervvel állni elő. Eme jobbat várva, saját véleményem képzésénél két elvet tartok szem előtt: 1. hogy minden köz viszonyaink közti jelentőségéhez képest folyjon be ; 2. hogy a reformáts munkáját könnyítsük , ki élve azon elemeket, melyek most a felsőházban kizárólag döntenek. E két tekintetből ajánlatom : az országlási kör részéről a korona nevezzen 100 tagot, a gazdasági kör válaszszon 100-at, az egyházi 50-et, a tudományo s tanítási 50-et, a művészi 40-et, a kereskedési 20-at, a gyáripari 20-at, a kézműves 20-at. Az országlási kör részéről a felső lázba felveendő tagokat azért neveztetném a korona által, mert főhivatalnokait és a főispánokat mindenkor nevezte ; továbbá, mert a kormány leginkább ismeri azon főbb tiszteket, akik közül (nyugalombaléptükkor) szemelné kétségkívül leginkább az általa nevezendő felsőházi tagokat. Nézetem szerint a korona felsőházi tagokat kinevező jogából ezen arány megállapítása esetén mit sem vesztene. Mert eddig is jóformán az volt az arány a felsőház nemzeti s örökös tagjai között, hogy az elsők az utóbbiak negyedét képezték. A gazdasági kör részéről választandó 100 tag közül, nem kétlem, a túlnyomó rész mostani örökös czimzetes mágnás volna; nemcsak azért, mert — ne tagadjuk — az Apponyiak, Batthyányiak, Czirákyak, Degenfeldek..........Zichyek prestigéje még a mokrák előtt is nagy, s a gazdasági országos congressusban még nagyobb, de mert legtöbb alkalmuk is van, nagy vagyonuknál s műveltségüknél fogva, a gazdaság terén kitűnni s érdemeket szerezni, melyeket végre ez a hálátlan világ sem hagy jutalmazatlanul ; és végre, mert a felsőházi tagsággal napidij nem járván, a kevésbbé dúsak szivesen átengedik másoknak a fényes ingyenhivatalt. Való, hogy ma száznál is több czimzetes jelenhetne meg a főrendek közt. De tény, hogy csak száz herczeg, gróf, báró is ritkán vesz részt a főrendi tárgyalásokban, s akinek közülök hajlama van felsőházkodni,igen könnyen elérheti vágya teljesültét a jelen terv szerint is. Az egyházközi pairekre nézve két cathegoriát állítanék fel. Az egyik tizenhét főpapból állana. Ezek volnának: a római kath. részről a három érsek, és két, az apostoli király által kiszemelendő püspök ; a reformata ecclesiából három (a papság által választandó) főpap; az ágostai hitfelekezetből két (szintén a papság által kiszemelendő) főpap; a görög nemegyesült román nyelvű egyház főnöke, és szerb nyelvű egyház főnöke; a görög egyesült román nyelvű egyház főnöke,és szerb nyelvű egyház főnöke; a ruthén egyház főnöke ; a Mózes hitén levő papság által választandó egy tag, az unitaria ecclesia papsága által választandó lelkész. A második cathegoria harminchárom tagból állana. Ezeket az illető zsinatok választanák,oly arányban, amelyben nyilvános hitfelekezetek tagjai állanak egymáshoz. . . Sajátságos viszonyaink között alig lehet az egyházi köröket kisebb arányban képviseltetni, mint a minőt előadtam. A római kath. és görög egyházak teljes kizárásukat bizonynyal zokon vennék, s e hitfelekezetekre nézve még azon viszony is tekintetbe veendő, a melyben egyrészről az apostoli fejedelemhez, másrészről a római curiához állanak. De ez hosszabb fejtegetést kiván, mint e czikk kerete engedi. Azért elejtem ezen viszony taglalását, és csak arra szorítkozom : a római kath.és görög egyesült egyház kizárása a felsőházból bajos,majd nem lehetetlen. Ha pedig ezeknek helyt adunk a felsőházban,miképen mellőzzük a többit? Aztán, ha vannak vallás- s erkölcsterjesztő körök, s ha minden körnek szakszerinti befolyást engedünk a törvényhozó testületnél, mire alapítjuk hét külön osztály előjogát? A többség! Ezen mentség állhat az általános népképviseletnél. „Barátom, lehet mondani valamely képviselőjelöltnek nem nyertél többséget, no még nem találtunk alkalmas módot a kisebbségek képviseltetésére, magának a lángeszű Stuart Millnek elméletét sem tartjuk elfogadhatónak, szerezz többséget, ez a szabály.“ De ha minden nem tiltott foglalkozást egyenjogúnak hiszünk, hogyan mondhatjuk az egyiknek, például az egyházinak, — te pedig pária vagy, nem palr? — Nerrt válaszolná-e jogosan e kör: half ti anyagiságba sülyedtek ! a kézművesnek jogát megadjá- és helyesen, noha főfoglalatossága az anyag javítása vagy használhatóvá tétele , és a miénket megtagadjátok, pedig az ember legnemesebb czélját igyekszünk előmozdítani: erkölcsi javulását. De talán azt nehezteli valaki, hogy a tudományi s tanítási körnek nem szántam nagyobb befolyást. Tagadhatatlan, a tudomány (és így a tanítás is) annyival nagyobb hatással bír, minthogy a művelés — általán — az erkölcsöket is javítja, s az anyagi jobblétet is előmozdítja. Azonban ne feledjük, hogy a tudomány, legalább alsóbb foka, hovatovább mindinkább más osztályokba is eloszlik — hogy úgy mondjam — következve némi részben azok által is képviseltetik, a tudományosság főbb fokait pedig aránylag kevés éri el. Lesz, aki sokallani fogja a művészi körnek szántani befolyást, tekintve , menyire hátra vagyunk e részt más európai nemzetektől, mily kicsiny még művészeink száma. De ha ez ágat emelni óhajtjuk, ne feledjük, hogy ez épen az, amelylyel a törvényhozás ekkorig a legmostohábban bánt, amelynek tehát minél több módot kell nyújtanunk arra, hogy jelen helyezetéből kiemelkedjék. Nemcsak a szak érdeke kívánja ezt, de minden legnemesebb óhajunk minél előbbi teljesülhetése is. — Ki nem sóvárog közülünk elérni a kort, melyben a magyar versenyezhessen minden tekintetben a legműveltebb nemzetekkel? Hisz mindinkább kétségtelenné lesz, hogy nagy jövőre elmaradt nép számot nem tarthat. Ne fukarkodjunk tehát se befolyás, se kitüntetés nyújtásában, midőn oly hatalmas emeltyű forog szóban, mint a művészet. A többi körről ezúttal nem jegyzek meg egyebet, mint azt, hogy jelen viszonyaink között az ajánlottam mérynél nagyobb képviseltetésük tán inkább ártalmukra, mint hasznukra szolgálna. De sem e részt sem, többi előterjesztésem tekintetében nem ragaszkodom — úgyis csak ötletszerűleg előadott — nézeteimhez, sőt szerencsésnek érzendem magamat, ha kis czikkem csupán arra szolgálandók, hogy másokat e kérdésemre figyelmeztesse és megoldásukra indítsa. Az itt fejtegetett nagy horderejű ügyek és eszmékre legközelebb visszatérünk. A fiumei kérdés ügyében kiküldött magyar bizottság jelentése az országgyűléshez. — Beadatott a képv. ház jan. 14-ki ülésében. — Miután a Magyarország s Horvát-Slavonországok közt újabb időben felmerült közjogi kérdések egy, mind a két felet kielégítő egyezmény által megoldattak, mely aztán Ő Felsége szentesítését is megnyervén, törvény erejére emeltetett , a nevezett országok közt még csak egy kérdés maradt megoldatlanul, az, mely Fiume városára s a hozzá tartozó kikötőre s kerületre vonatkozott. A magyar országgyűlés ugyanis azt óhajta, hogy Fiume városa s kerülete, mint közvetlenül Magyarországhoz tartozó, Magyarországhoz azonnal tettleg is visszakapcsoltassék ; Horvát- és Slavonországok pedig az 1868-ki septemb. 26-án kelt országgyűlési feliratukban újólag azon kérelmet terjesztették elő, hogy az említett város, kikötő és kerület közvetlenül Horvátországhoz s igy csak közvetve a magyar koronához tartozónak ismertessék el. Örö Felsége ezen egyetlen fenmaradt nehézséget is az összes érdeklettek megnyugtatásával óhajtván elhárítani, az illető felek közt barátságos egyezkedése kívánt megkisértetni. Felszólita ennélfogva mind Magyarország, mind Horvát-Slavonországok országgyűléseit: egyesüljenek azon alapeszmében, hogy Fiume városa, kikötője s kerülete Magyarország koronájához csatolt külön testet separatum sacrae regni coronae adnexum corpus képez, s a barátságos után kieszközlendő egyesség létesítése végett küldenének ki keblükből egy-egy bizottságot, melyek az eziránt szintén felszólított Fiume város küldöttségével összeülve, a vitás kérdést közös egyetértéssel oldják meg. Ő Felsége ezen kegyelmes leiratát, mely a magyar-horvát egyezmény törvény 66-dik szakaszával teljes összhangzásban állott, mind Magyarország, mind Horvát-Slavonországok országgyűlései készségesen elfogadták, s az illető bizottságokat a maguk kebléből kirendelték. Ekként jött létre a magyar, horvát-szlavon és fiumei tagokból állott orsz. bizottság, mely i. é. május 15-kén megalakulván, azonnal tényleg is megkezdte működéseit, melyekről a magyar bizottság a következő jelentést terjeszti az országgyűlés elé. Minthogy ő Felségének Fiumét és kerületét a magyar koronához kapcsolt külön testnek nyilvánító kegyelmes királyi leirata, s annak a kiegyezkedési törvényben mind Magyar-, mind Horvát-Slavonországok részéről történt, elfogadása után ama kérdés: hova tartozik Fiume? — államjogi szempontból megszűnt vitás kérdés lenni: ezen országos bizottság feladata iránt semmi kétség nem támadhatott. E feladat ugyanis nem lehetett más, mint hogy megfelelve mind ő Felsége, mind a küldöttségeket megrendelő országgyűlések intenzióinak, Fiume belkérdései közös megegyezéssel akként oldassanak meg, hogy e tengeri város és kikötője mennél előbb más országok kikötőinek színvonalára juthasson, s e szerint a keblében gyarapulandó kereskedelem és tengerészet virágzatra emelkedése által mind Magyar-, mind Horvát-Slavonországok közös anyagi érdekei is lehetőleg előmozduttassanak. Az országos bizottság s különösen annak magyar tagjai ekként fogván fel a maguk feladatát, felszólították a fiumei bizottságot, hogy miután városuk s kerületük beligazgatási ügyei szükségkép átalakítást igényelnek, kivonataikat ezek rendezésére nézve írásban nyújtsák be az orvos bizottságnak. A fiumei küldöttség e javaslata ./ a) jegy alatt a II. ülés jegyzőkönyvéhez van csatolva. A válaszból azonban, melyet a fiumei küldöttség ezen iratára a horvát-szlavon bizottság nyújtott be, s mely a II-dik ülés jegyzőkönyvének ■/• b) jegy alatt csatolmányát képezi, az országos bizottság ezen két külön tényezője közt magukra az elvekre nézve is oly nagy nézetkülönbség tűnt ki, hogy az általuk benyújtott két javaslatot egymással megegyeztetni egyáltalában lehetetlen lévén, szükségessé len, hogy a magyar bizottság részéről is egy külön javaslat nyújtassék be, mely a tanácskozások alapjául szolgálhasson. E javaslat a IV-dik ülés jegyzőkönyve mellé (. c) jegy alatt van csatolva. De a magyar bizottság ezen javaslatát sem fogadta el minden pontjaira nézve az országos bizottság két másik tényezője, s arra mind a fiumei, mind a horvát-szlavén küldöttség benyújtó észrevételeit. A fiumeiek irata • /, d) jegy alatt, a horvátoké */• e)jegygyel áll az V-dik ülés jegyzőkönyve mellett. A fiumei képviselők azonban a tanácskozások folytában nem késtek a magyar javaslatot minden lényegesebb pontjaira nézve elfogadni, s nyilatkozatuk nem idézett fel hosszabb discussiót. De annál nagyobb volt a véleménykülönbség a horvátok részéről, kiknek e második okiratukban nyilvánított elvei is több pontra nézve lényegesen eltértek a magyar javaslattól. Ekkor gróf Andrássy Gyula miniszterelnök úr kísérle meg a magyar javaslat módosításával egységet eszközleni az országos bizottság külön tényezői között. Az ekként átalakított javaslatot aztán,mely a VI. ülés jegyzőkönyvének./ f) alatti csatolmányát képezi, mind a magyar, mind a fiumei bizottság egész terjedelmében, a horvátszlavon bizottság azonban csak némely egyes pontjaira nézve fogadta el, miszerint, bár utóbb is többféle alakítás kísértetett meg, melyek egyike ./'g) jegy alatt a VIII-dik ülés jegyzőkönyvéhez van csatolva, — még mindvégiglen több lényeges elvi kérdés maradt fenn, melyek tekintetében az ügyességet nem lehetett kieszközölni az országos bizottság keblében. A tanácskozások folytában többféle módosításokkal átalakított javaslat, miként az a magyar és fiumei bizottságok által a horvát bizottság elejébe terjesztetett, a következő. 1. A politikai közigazgatásról. Fiume városában és kerületében a politikai közigazgatás élén áll a kormányzó, ki egyszersmind elnöke a kormányszéknek, amelynek hatásköre politikai közigazgatás tekintetében kiterjed az összes magyar-horvát tengerpart kereskedelmi és tengerészeti ügyeire, mint amelyek az 1868-ban létrejött kiegyezési törvény szerint a magyar korona összes országaira nézve közösek. A kormányzat a központi kormány előterjesztésére, a miniszterelnök ellenjegyzése mellett, ő Felsége nevezi ki. A kormányszék törvényhozási tekintetben a pesti közös országgyűléstől függ. II. A törvénykezési ügyekről. A törvénykezés ügye két részre oszlik : az első osztályba tartoznak a kereskedelmi, váltó és tengerészeti jogügyek, amelyek a magyar korona összes országaira nézve közösek; a második osztályba pedig a polgári magánjog s a büntetőjog körébe vágó ügyek,amelyek az országos önkormányzat hatáskörébe esnek; amely utóbbiakra nézve tehát Fiume városa, mint a magyar korona külön s önálló alkatrésze saját területén önállólag intézkedhetnek. Minthogy azonban a két külön természetű jogügyek számára külön külön törvényszékeket felállítani nem volna sem pénzügyi, sem gyakorlati szempotból indokolható, minthogy továbbá Fiume városának saját érdekei követelik, hogy a magán polgári jog s a büntetőjog terén, mind anyagi, mind alaki tekintetben közte s a szomszéd országok közt, a melyekkel folytonos érintkezésben áll, mennél csekélyebb legyen az eltérés; s tekintetbe véve azon körülményt is, hogy Fiume városában közel két évtized óta ugyanazon törvények vannak érvényben, amelyek Horvát-Slavonországokban bírnak hatálylyal, miáltal a két külön területen ugyanazon jogfogalmak és szokások fejlődtek ki; végre tekintve azt is, hogy azon esetben, ha a közös ügyek sorába tartozó kereskedelmi, váltó és tengerészeti jogügyek érdekében Fiumében külön s a többi magyar-horvát tengerpart számára ismét külön törvénykezési közegek állíttatnának fel: ez a törvénykezés nehézségeit és bonyodalmait növelné , s azonfelül a közös kincstár terheit ok nélkül szaporítaná, s végre még a kereskedés érdekeinek sem felelne meg kellőleg, melyek a tengeri városokban egy helyben igénylik az első és felebbviteli törvényszékek felállítását, mindezen okoknál fogva a magyar s a fiumei országos küldöttségek tagjainak nézetei a törvénykezés ügyének rendezésére nézve a következőkben találkoztak: 1. Fiumében a közös ügyek sorába tartozó kereskedelmi, váltó ,r- és tengerészeti jogügyek számára egy elsőfolyamodási, s egy feljebbviteli bíróság állíttatik fel, mely bíróságoknak hatásköre és illetékessége az összes magyar-horvát tengerpartra kiterjed. 2. Mindkét bíróságnak elnökei a központi kormány előterjesztésére ő Felsége által, többi tagjai szintén ő Felsége által neveztetnek ki, felében a magyar központi kormány, másik felében pedig a horvát-szlavonországi bán előterjesztésére. 3. Minthogy a kereskedelmi, váltó és tengerészeti jogügyekben a legfőbb ítélőszéket a magyar szent korona összes területére nézve a magyar királyi kúria képezi: ennek létszáma, a horvát-szlavonországi s a fiumei ilynemű jogügyek tekintetéből, két horvát-szlavonországi s egy fiumei taggal szaporíttatik. 4. Az önkormányzat köréhez tartozó magán polgári és bűnvádi jogügyek, első és másodfolyamodásilag szintén az első pont alatti bíróságok hatáskörébe osztatnak be, azon eltéréssel mindazáltal, hogy azok illetékessége ezen utóbbi jogügyek tekintetében csak Fiume városára terjed ki. 5. Ezen jogügyekre nézve a fiumei első folyamodási bíróság ugyanazon hatáskörrel ruháztatik fel, amelylyel a horvát-szlavonországi egyes bírák és megyei törvényszékek bírnak; a fiumei felebbviteli bíróság pedig ugyanezen ügyekben a horvát-szlavonországi báni tábla hatáskörét veszi át. Ugyanezen ügyekre nézve a harmadfolyamodási bíróságot a horvát-szlavonországi hétszemélyes tábla gyakorolja, amelynek keblében egy bírói állomás rendszeresíttetik egy fiumei tag számára, akit ő Felsége a horvát-szlavónországi bán felterjesztésére nevez ki. 7. Az önkormányzat kerébe eső jogügyekre nézve a Fiumében felállítandó bíróságok törvényhozási tekintetben a horvát-szlavonországi országgyűléstől függnek, ahol Fiume városa is jogosítva van magát képviseltetni. III. A kultusz és közoktatási ügyekről. A kultusz és közoktatás tekintetében Fiume város és kerülete a magyar cultus és közoktatási miniszter s a pesti közös törvényhozás alatt fog állani, kivéve azon gymnasiumot, mely Fiumében eddig közös alapokból állott fenn. Ezen gymnasium a közös alapítványok megosztása, a város részéről eddigelé annak fenntartására járt évi segélyezés megszüntetése után, ezentúl is, mint eddig volt, horvát gymnasium marad, mely a horvát-szlavén kormánytól s országgyűléstől fog függni. E kiegyenlítési javaslat felett, melyben a magyar és fiumei küldöttségek tagjai megegyeztek, azután még hosszan,de eredmény nélkül folyt a tanácskozás. Mert a horvát küldöttség tagjai az utolsóelőtti ülésben a törvénykezés s a cultus és közoktatás ügyeinek rendezésére azon formulázást nyújtották be, mely a/, h) és i) jegyek alatt a VIII-dik ülés jegyzőkönyvének csatolmányát képezi s mely a fentebb előadott magyar és fiumei tagok nézeteivel több pontra nézve elvi összeütközésben áll. A horvát küldöttség tagjai látván, hogy követeléseik elfogadásra nem találnak, hárman közülök kilépéseket jelentettek be az országos bizottságból, s egyszersmind egy nyilatkozványt nyújtottak be, melyet ultimátumjuk gyanánt kívánván tekintetni,elveiket a vitás pontok többjeire nézve a következőkben adják elő: „hogy a belügyek osztálya Fiumének adassák át; „hogy a cultusügyek a horvát-szlavén autonóm kormánynak és törvényhozásnak tartassanak fenn; „hogy a közoktatás az általuk benyújtott formulázás szerint Horvátország és Fiume közt a paritás alapján osztassák meg; „végre hogy az igazságszolgáltatás szint az ő írásban benyújtott formulázásuk szerint akként szabályoztassék,hogy a jelenleg fennálló törvénykezési szervezet továbbra is érvényben maradjon.“ E nyilatkozatban, mely./' k) jegy alatt a IX-ik ülés jegyzőkönyvéhez van kapcsolva, —• továbá kivánatukat fejezik ki, hogy az országos bizottság jelenleg elnapoltassék, s addig is, mig e kérdésnek végleges megoldását a siker nagyobb valószínűségével meg lehetene kisérteni, egy provisorium állíttassák fel oly módon, hogy Fiume város és kerülete közigazgatását a középponti magyar kormány vegye át, és intézze; Fiume vármegye pedig adassák át az autonóm horvát kormánynak, a jelenleg ott létező királyi biztos hatósága e vármegyében megszüntettetvén. Miután a horvát küldöttségi tagok ezen ultimátumának elveiben sem a magyar, sem a fiumei bizottság nem osztozhatott s a tárgyalás további folytathatása ezúttal már az által is lehetetlenné A szerk.