Pesti Napló, 1870. február (21. évfolyam, 24-47. szám)
1870-02-01 / 25. szám
25. szám. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal : Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Kedd, február I. 1870. 21. évi folyam. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre . . . 12 frt. Félévre................11 frt. Negyed évre ... 5 „ 50 kr. KH héra. . . . ■ 3 „ 70 kr. Egy kora . r . 1 r 85 kr. Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 új kr. Bélyegdíj külön 80 uj kr. Nyilt-tér : 5 hasábos petitsor 25 új kr. Pest* január 31. A consulatusok szervezése. Midőn a delegatiók a múlt nyár elején üléseiket tartották, ezek egyikében, a külügyi budget tárgyalása alkalmával, s különösen a consulatusokra vonatkozó költségvetés megállapításánál, a magyar delegatió azon óhaját fejezte ki, miszerint a consulatusi állomásokra s hivatalokba magyarok is neveztessenek ki. Beust gróf akkor következőkép nyilatkozott: „Én magam is kívánatosnak tartom, hogy minél több magyar szentelné magát a consulatusi pályára.“ Ezóta huzamos idő múlt el, és csak a napokban hallottunk ismét valamit ez ügyről, mi azonban csupán annyiból áll, hogy jövő hó 3-án fog Bécsben egy enquéte összejönni, hogy a consulatusok szervezésére szükséges előmunkálatokat megtegye. Magyarországban nincsen senki, ki a consulatusok újjászervezésének égetőszükségét el ne ismerné. E tekintetben — jól tudom, hazánk minden fia, tartozzék az bármely párthoz, egyetért , s ha szabad Beust gróf szavaiból következtetést vonni, ő hasonlókép át van hatva ennek szükségétől. Sajnos, hogy mindennek daczára mégis csak most fognak ez ügyben a tanácskozások megkezdetni, s igy hihetőleg még huzamos idő fog elmúlni, míg praktikus eredménynyel fogunk találkozhatni. Teljes megnyugvással vettük mindazonáltal a legközelebb ez ügyben teendő előmunkálatok hírét, azon reményben, hogy ezáltal jogos követelésünk érvényesítése minél előbb teljesíttetni fog; hogy azon férfiak, kik ezen enquete tanácskozásaiban résztvenni hivatva vannak, mentsen minden előítélettől, fognak ez ügyben határozni, s hogy igy e kérdés állami önállóságunk, valamint a teljes paritás elvének megfelelőleg fog megoldatni. Midőn a bennünket Ausztriával közösen érdeklő ügyek közé a consulatusok is felvetettek, ez nem jelenthette azt, hogy ezekben Ausztria fogja Magyarországot is képviselni, hogy az ausztriai consulok lesznek a magyar kereskedelmi és politikai érdekeknek is képviselői a külföldön, hogy a consulatusok Ausztria monopóliumát képezik , hanem jelentette azt, hogy a consulátusok, a dualisticus monarchiának, hazánk önállóságának, s a teljes paritás elvének megfelelően, Ausztriát és Magyarországot, az osztrák és magyar érdekeket egyiránt fogják képviselni, egy szóval, hogy nem lesznek többé osztrák, hanem lesznek osztrák-magyar consulátusok. Oda kell tehát minden erőnkkel törekednünk, hogy váljék az ige testté, s a magyar befolyás a consulatusoknál kellőleg biztosíttassék, hogy a paritás elvének megfelelőleg alkalmaztassanak magyar honiak, és meg vagyok róla győződve, hogy lesz elég magyar ifjú, ki a consulátusi pályán alkalmazva nemzetünknek becsületére fog válni. Nem tartjuk elegendőnek azt, ha néhány magyar honpolgár alkalmaztatik is a consulatusi pályán, még azt sem — mit követelni jogunk van és okvetlen követelnünk is kell — ha minden consulatusnál egy-egy magyar magasabb hivatalnok leend, nem tartjuk pedig elégnek azért, mert ezen körülmény magában véve még nem nyújt elegendő garanciát arra nézve, hogy érdekeink csakugyan hazánk önállóságának és a paritás elvének megfelelőleg kellőleg képviselve volnánk. Nekünk tehát garantia kell. Garantiát pedig csupán a törvényben látunk és találhatunk. Azért a consulatusok olyformán szervezendők, hogy a dualistikus államforma ne csak a consulatusi czímben és pecsétben, hanem az egész szervezetben és ügykezelésben nyerjen praegnans kifejezést és a bennünket megillető befolyás törvény által kellőleg biztosittassék, melyre támaszkodva épen úgy a magyar kormány, mint az egyes honpolgár követelhesse érdekeinek kellő képviseltetését, s ne csupán a consul kénye kedvétől és feljebbvalója instruktiójától függjön, váljon a magyar államnak vagy hon polgárának érdekei tekintetbe vétetnek-e vagy nem. Oly törvényt kell tehát alkotni, melynélfogva magukban a consulatusokban, azok szervezetében és ügykezelésében feltaláljuk mindazon biztosítékokat, melyek jogaink és érdekeink kellő képviseltetése iránt bennünket megnyugtatnak, a consulatusi állomásoknál jogos befolyásunkat és részvételünket biztosítják, meg kell végre törvény által határozni a consul jogait és kötelességeit, valamint a közös kormány úgy saját kormányunk és az egyes polgárok irányában is. Eddig, némileg ez ügyre vonatkozólag csupán az 1867. XII. t. sz. 8-ik §-ban találjuk azt, hogy „a birodalom diplomatiai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában stb. mindkét fél minisztériumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett a közös külügyminiszter teendői közé tartoznak,“ továbbá ugyancsak az 1867. XVI. t.-czikkbe felvett vám és kereskedelmi szövetség 9-ik czikkében lényegében hasonlókép az imént mondott van ismételve, azon hozzáadással, hogy: „a két kereskedelmi miniszter mindegyikének joga van, valahányszor szükségesnek látja a consulatusokkal egyenes levelezésbe bocsátkozni, s ezek kötelesek kereskedelmi ügyekben készséggel megadni a kellő felvilágosítást. “ Ugyanezen czikk végül azt határozza, hogy : „A consulatusok időszaki kereskedelmi jelentései a külügyminiszter által mindkét kereskedelmi miniszterrel közlendők.“ Ennyiből állanak az összes consulatusi ügyre vonatkozó törvényeink. Hogy ez nem elég arra nézve, hogy a mondott czél eléressék, az világos. Nem elég, ha általában azt mondjuk, hogy „a közös külügyminiszter az illető ország miniszterével fog eljárni“, mert ez legfeljebb felhatalmazza a minisztert, hogy minden tekintetben úgy járjon el, amint akar, feltéve tehát, hogy az ilyformán,’engedett befolyás gyakoroltatnék is,ez minket még nem biztosít arról, hogy Magyarország polgárai csakugyan részesülnek ezen intézmény jótéteményeiben; kell tehát, hogy saját kormányunk is törvény által legyen kötelezve, hogy érdekeink kellő képviseltetésére ügyeljen, s erre befolyást vegyen. Nem tartjuk továbbá elégségesnek azt, hogy a magyar kereskedelmi miniszternek jogában áll a consullal levelezésbe bocsátkozni, tőle egyik vagy másik ügyben értesítést kérni, hanem legyen a consul hivatalosan kötelezve, minden előleges felszólítás vagy megkeresés nélkül, és a magyar miniszternek minden oly ügyben értesítést küldeni, mely vagy a kettős monarchiát , vagy különösen Magyarországot érdekli; küldjön értesítést a magyariniszternek akkor is, ha különösen valamely magyarországi polgárt érdeklő ügy forog fenn, mert hisz a miniszter nem tudhatja, mi történik külföldön az országot érdeklő,tehát nem kérhet értesítést akkor, midőn különben az ország érdekében volna értesítést venni. Nézzük,, hogy vannak a consulatusok szervezve oly államokban, melyeknek viszonyai a mieinkhez e tekintetben hasonlók. Az észak-német szövetség consulatusai képviselik mindazon államokat és országokat melyekből ezen szövetség áll,tehát ezeknek hasonlókép közös consulátusaik vannak. Daczára azonban , hogy ezen országok sokkal szorosabb kapcsolatban vannak egymással, mint Ausztria és Magyarország, minthogy amaz országok, melyek az északnémet szövetséget képezik, közös törvényhozással bírnak egy central parlamentben hozzák törvényeiket míg Ausztria és Magyarország csupán delegátiók útján érintkeznek egymással, mégis az északnémet szövetségnek a consulok jogai és kötelességeiről szóló törvénye azt mondja, hogy a consul a szövetséget közösen érdeklő ügyekben közvetlen a szövetségi cancellárhoz küldi értesítéseit, azonban más sürgős esetekben a közvetlen érdekelve levő ország kormányához is , végre különösen az egyes szövetséges országot vagy egyes szövetségi alattvalót érdeklő ügyekben hasonlókép egyenesen és közvetlen azon ország kormányához, amelyiknek érdeke forog szóban vagy melynek alattvalója az illető egyén. Itt tehát nem vár a consul előbb levelet az illető ország miniszterétől, hanem köteles egyenesen értesítést küldeni. Hisz ha a consul csupán egyes esetekben, felszólítás után ad értesítést bizonyos kérdésben a magyar miniszternek, akkor ennek nincs több joga a consul irányában mint minden egyes alattvalónak, kinek megkeresésére vagy kérésére a consul hasonlókép a kívánt értesítést megadni köteles. Ismételjük tehát amit czikkünk elején mondtunk, alkalmaztassák aconsulátusi pályán minél több magyar ifjú, hogy eképen hazánk polgárai ha külföldön érdekeik után járnak, hathatós támaszra és őket tökéletesen megértő egyénekre találjanak, de házassal egyúttal mielőbb oly törvény, mely önállóságunk is a paritás elvének megfelelőleg szabályozza a consultansi ügyet. (N. R.) A „Pesti Napló“ tárczája. „A képzőművészeti oktatás külföldön, és feladata hazánkban.“ (A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter megfázásából előterjeszti: Keleti Gusztáv.) Midőn vallás és közoktatási miniszter úr Keleti Gusztáv jeles festészünket és a Kisfaludy-társaság érdemes tagját két év előtt azzal bízta meg, hogy a műveit külföld művészeti képezdéit, s általában a képzőművészet segélyével a közízlés emelésére szolgáló intézményeket tanulmányozza, és visszatérteután szervezetükről kimerítő jelentést készítsen: a hírlapirodalom egyhangúlag melegen üdvözölte e megbízást, mert ennek hátterében hazai közművelődésünk egy régóta elhanyagolt, sőt mondhatni, teljesen magára hagyott ágának felvirulását látta előre. Most, midőn Keleti úr eljárásáról számot adva, tapasztalatai és kutatásai eredményéről a fenn kitett czím alatt mind a nevezett miniszter úr használatára, mind az egész érdekelt közönség épülésére kimerítő tudósítást irt, alkalomszerűnek tartjuk megismertetni szerző nézeteit, hogy tapasztalatai után miben keresi teendőinket a képzőművészet ügyében. „Ha — így kezdi szerző a fejezetet— országos szavazás alá bocsátanók a kérdést: teremtsünk-e virágzó nemzeti művészetet? a válasz hihetőleg egyhangúlag igenlő volna. Keserves örömmel mondhatjuk magunkról — folytatja tovább — hogy nem a művészeti traditiók túlbősége azon ónsúly, mely művészetünk szárnyait lekötve tartja. Magyar építészeti szylról pl. legrégibb történelmi kutforrásaink sem emlékeznek; külön magyar iskoláról a festészetben, szobrászatban még kevésbbé. Alig vannak régibb magyar műemlé-kek s azok stylja is határozottan idegen. De nem is ily értelemben veendő a nemzeti művészet mai nap. A magyar művészetnek tehát csak igen korlátolt értelemben lesz nemzeti jellege, de azért lehet nemzeti művészetünk nemcsak a szó szoros, hanem magasabb jelentésében is. Szóval, legyen a nemzeti művészet magas hivatásának érzetében méltó versenytársa a nemzeti tudománynak, azaz, mint ez, önfentartásunknak szellemi fegyvere, és hű tükre nemzeti életünknek és sajátságainknak. Hogy nemzeti művészetünk ilyenné fejlődjék, annak mindekkoráig minden előfeltétele hiányzik. Fejlődését gátolják alulról a nemzet zömében a részvét és érdekeltség hiánya, felülről az értelmiség körében a fogékonyság és műértelem csekély mérve, továbbá a bizalmatlanság és kicsinylés. Tettleges támogatást eddig, úgyszólván sehonnan sem nyert. Jövőjének biztosítéka semmi. Reményoszlopa, minden támasza néhány felvilágosodott és hazafias szellemű művész és műbarát, s a nemzeti kormány kijelentett hajlandósága arra , hogy a műoktatás terén reformokat teend, azaz jobban mondva, hogy annak alapját lerakja. A legsürgetőbb teendők első sorában áll, véleményem szerint, a népízlés nevelése. E komoly feladat megoldását a kormány kezdeményezése nélkül nem lehet képzelni. E szempontból a kormány szükségét fogja látni annak, hogy az összes rajztanítás ügyét gyökeres reformnak alávesse, részint a rajztanításnak köteles tantárgyal befogadtatása által minden tanintézetben, részint nyilvános rajztanodák országos költségen felállítása, s ahol a községek ide irányzott önkéntes törekvéseivel találkozik, a község vagy testületek által létrehozott rajziskolák segélyzése és támogatása által. A kormánysegélyzés módozatára nézve mindenütt alkalmazható a belga , s kiváltkép az angol közoktatásügyi tanács által gyakorolt eljárás. Mindaddig , míg Magyarország műviszonyai szélesebb népszerű alapon ki nem fejlődnek , míg csak a kormány és nem a közönség kezdeményezése lesz az impulzus a művészeti érdekek lendítésére , addig a magasabb művészeti tanintézetek és szorosabb értelemben vett művészakadémiák felállítása korainak bizonyulna be; ha pedig, remélhetőleg, gyors haladásunk folytán bizonyos magaslatra jutottunk fel, valóban fölöslegesnek. Elemi rajztanodáink, tehát épen az akadémia előkészítő iskolái, ugyanis országszerte siralmas állapotban vannak. A másik szomorú tény pedig az, hogy műtárgyak, azaz képek, szobrok tekintetében az ország fogyasztó kedve (nem fogyasztóképessége) oly csekély, hogy csekélyebb már nem lehetne, amiből igen természetesen foly az, hogy a hazai művészek jelen létszáma és termelési képessége máris nagyobb az országban ez iránt nyilatkozó szükséglet jelen nagyságánál. E körülményekben tehát semmi biztatás nem rejlik arra, hogy nagy tőkék beruházásával oly intézetet alapítsunk, melynek közvetlen czélja vagy legalább kikerülhetlen eredménye a máris fölösleget mutató hazai műtermelés fokozása lenne s egyúttal bizonyos számú ifjakat oly pályára csábitana, mely az ország határain belöl eszményi törekvéseik jutalmául sem a kellő elismeréssel, sem fáradalmaik anyagi jutalmazásá- val eddigelé nem kecsegteti. A műakadémia felállítása továbbá a bukott művészek számát fogná nagy mértékben szaporítani. Ezen szerencsétleneknek pedig az ország semmi hasznát nem vehetné, mert igen téves vélemény azt hinni, hogy a bukott művész még igen jó rajztanár lehetne. Rajzoktatásunk jelen szomorú állapotának egyik fő oka épen az, hogy többnyire zöld ágra nem juthatott művészek és félműveltség a műkedvelők kezében van. Halljuk azonban a kérdést: de mi történjék tehát a felhangoztatott nagy feladatok, a nemzeti művészet kilátásba helyezett nagy czéljainak valósítására? Ne leljen a magyar ifjú, aki művészeti tanulmányokra készül, se hajlékot széles ez országban, melyben a jóakarat és szakismeret vezető karján tudvágya kielégítést nyerhessen? Legyen a művészeti pályára való eltökélés ezentúl is a több évi számkivetés fogalmához lánczolva, mint eddig volt ? Nem, de alakítsunk a nagyhangú, czima és költséges akadémia helyett pl. egy oly országos mintarajztanodát, melyben az akadémiák által elért haszonnak lényegét el lehessen érni anélkül, hogy azok nagy apparátusait vállainkra vennék. Továbbá czélszerűn felszerelt műtermeket kellene állítani, hol a jobb művészek tanácsosai, útbaigazítással képeznék a tehetségesebb tanítványokat. Rajzminta-gyűjteményeket is kellene beszerezni. A Stuttgartban létező híres öntvények igen ajánlandók volnának e czélra. Igen olcsón volnának továbbá megszerezhetők a nagyjelességű franczia gyűjteményekben őrzött antikszobrok s műtárgyak és a Louvre és volt Campana-féle gyűjtemények gipszöntvényei, továbbá a berlini Lehr Keresztély-féle módszeres ékítmények iskolája, valamint a bécsi és. osztrák művészeti és iparmúzeumban hasonló czélra készült s igen méltányos ár mellett áruba bocsátott műmásolatok. Mindenekelőtt pedig az országban lévő megbecsülhetlen drága mükkeset,az Eszterházy-képtárt, mely, fájdalom, még mindeddig veszélyben forgó magántulajdont képez, kell minden áron, bármily áldozattal megszerezni , és úgyszintén az Erdélyben létező remek festvényeket tartalmazó b. Bruckenthal-féle képtárt is. Koránkint műkiállítások tartását is szükséges volna eszközölni a kormány megbízásából, s a képzőművészeti társulatot évi államsegélylyel országos műintézetté emelni. Végül igen czélszerű, sőt nagy szükség lenne nyilvános műemlékeket, nagy középületeket állítani falfestményekkelés szobrokkal, miután ezek ápolják a nemzeti önérzetet, fejlesztik a hazafias érzelmeket és képzik, nevelik a nép ízlését. Mindezen dolgokat nem oly czélból, hogy a hazai művészeknek ezáltal foglalkozást és keresetet szerezzünk, hanem sokkal magasabb szempontból említjük és tanácsoljuk. Mindenütt fenlobognak immár a haladás zászlói, tűzzék ki már közművelődésünk azon puszta terére is, melyen leginkább elmaradtunk. Mert hisz az államnak legbiztosabb alapja a haladás, a haladásé a szabadság, a szabadságé a nevelés, oktatás.“ A 146 lapra terjedő könyv az egyetem budai nyomdájában a legnagyobb nyolcadrétben, a tartalomhoz méltón a legnagyobb ízléssel van kiállítva és b. Eötvös Józsefnek ajánlva. A törvényjavaslat az egyesülési és gyülekezési jogról. Pest, jan. 31. A következőkben alkalmunk van fővonalait közölni az egyesülési és gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatnak, melyet a belügyminiszter a Deák párt tegnapi értekezletén terjesztett elő. Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy e sorok czélja csakis az ismertetés, s közelebb a munkálatra tüzetesen visszatérünk. A javaslat három részből áll. Az első az egyesülés,a második a gyülekezési jogot szabályozza, a harmadik általános határozatokat tartalmaz. A javaslat szerint Magyarország polgárai a törvény által nem tiltott czélok elérésére egyesületeket a javaslat §§-ban körülírt feltételek teljesítése mellett szabadon alkothatnak. Minden egyesület megalakulása az illető törvényhatóság elnökénél bejelentendő, s ez alkalommal alapszabályainak két példányát kell előterjeszteni. Az alapszabályoknak az egyesület czélját, az erre vezető eszközöket, az egyesületet képviselő közegek, az egyesületi tagok jogai s kötelezettségeinek, az egyesület székhelyének megnevezését , az egyesület feloszlásának módozatait kell tartalmazniok. A bejelentésről a törvényhatóság elnöke az egyesületnek elismervényt ad, mire az működését azonnal megkezdheti. Az alapszabályokból egyik példány a belügyminiszternek terjesztendő elő. Politikai egyleteknél a bejelentésről a belügyminiszter 48 óra alatt értesítendő, s az egyesület csak akkor kezdheti meg működését, hogy ha a belügyminiszter azt írásban engedélyezi. A törvény tilt minden oly egyesületet, amelynek czélja az állam alapelvével, czéljával, az állam fennálló kormányzati formájával vagy az ország területi épségével, állami egységével, vagy végre a közerkölcsiséggel ellenkezik; b) mely az állam büntető hatalmának következményeit egyleti úton meghiúsítani akarná; c) mely törvényeken alapuló jogokat egyesületi izgatás vagy fenyegetés tárgyául tűz ki ; d) mely idegen hatalomnak saját ügyeire bár csak közvetlen befolyást enged, vagy ellenkezőleg idegen hatalom ügyeibe bármi módon avatkozni kiván; e) melynek működése a közcsend és békére és az egyes vallás felekezetek vagy nemzetiségek közötti békés együttélésre veszélyes; f) mely magának vagy vezetőinek az egyes tagok felett a törvénynyel ellenkező hatalmat tulajdonít, ezeket feltétlen engedelmességre, vagy bizonyos törvényellenes cselekvények vagy mulasztásokra,titoktartással, esküvel vagy a nélkül kötelezi, a nem engedelmeskedő tagok, vagy az egyesületi kapcsolaton kívül álló egyének irányában erőszak, fenyegetés, megfélemlítés használatát engedi vagy megrendeli; gmely tagjai vagy közegei neveit titokban tartja. Ezeken kívül általában tiltva minden oly politikai egyesület, mely fiókok s az egész országban hálózattal bírna, vagy mely képviseleti alapra van fektetve. Nem politikai egyletek alapíthatnak fiókokat, de ezek mindegyike külön bejelentést tartozik tenni. Idegenek, nők, kiskorúak politikai egylet tagjai nem lehetnek.] Kivételt képeznek a jelen törvény hatálya alól: a) az országgyűlési tagoknak az országgyűlés helyén való egyesüléseik; b)a nyereségre számított közkereseti részvénytársaságok, ipartársulatok , folyamszabályozási társulatok stb. Azon egyesületi közegek, kik a bejelentést elmulasztják, vagy engedélyezés előtt nyitják meg az egylet működését, 1000 frtig terjedhető bírság, vagy megfelelő fogsággal büntettetnek, mely azonban hat hónapnál tovább nem terjedhet. A tilalom vagy felfüggesztés után az egyleti működés karhatalommal megakadályozandó, s a törvénysértők 2000 frtig terjedő bírság-, s egy évre terjedhető fogsággal büntettetnek. A törvényjavaslat második szakasza a gyülekezési jogról szól. A megengedett czélokra rendezett gyűléseknél csak bejelentés és nem előleges hatósági engedély szükséges. A bejelentés a sz. k. városokban a főpolgármester, vagy főbírónál, másutt a szolgabíró stb.-nál, Buda-Pesten a rendőrfőnöknél írásban történik. Pontosan előadandó az öszszejövetel helye ideje czélja. A bejelentésnek három, az illető város vagy járásban legalább egy éven túl lakó magyar állampolgárnak kell aláírva lenni s azt megyékben hat, városokban 3 nappal a gyűlés előtt az illető hatóságnál személyesen átadni. E tényről elismervény adatik. A hatóság a gyűlést felfüggeszteni s 48 alatt a belügyminisztériumhoz kimerítő jelentést tenni tartozik, ha az egyletek gyűlései alapszabályaiktól eltérni szándékoznak; ha a gyűlés czélja a törvénybe ütközik vagy végrehajtását kívánja megakadályozni vagy a törvényes közegek ellen izgatni akar; ha az állam kül- vagy belnyugalma biztonsága vagy valamely törvényesen bevett vallás vagy hazai nemzetiség ellen van irányozva. Ha a felfügesztést az illető közeg nem teljesíti, e kötelesség a törvényhatóság elnökére hárul. A szabad ég alatt tartandó gyűléseknél a rendőrközeg köteles a bejelentőknek az illető feltételeket meghatározni, melyek alatt a gyűlés tartható, melyeket az illetők kifogás nélkül elfogadni tartoznak. Különösen körmenetek és fáklyás zenéknél alkalmazandó ez. Az országgyűlés ideje alatt Budapest területén gyülekezetet szabad ég alatt tartani nem szabad. Ha a bejelentők a kitűzött időben a gyűlést meg nem tartják, új bejelentés eszközlendő. A gyűlés rendes és előre megszabott folyamáért mindenekelőtt a gyülekezet elnöke és a bejelentés aláírói felelősek. Ha ezek a rendet fentartani nem tudják, a gyűlést a jelenlevő vagy értesített hatósági közeg feloszlatja és pedig a következő esetben: ha eltér a megállapított és bejelentett tanácskozási tárgyaktól; ha a jelenlevők személyes biztonsága vagy közrend vagy béke van megsértve, vagy legalább fenyegetve. E czélból az engedélyt adó hatósági közeg két rendőr vagy más hatósági közeg kíséretében a gyűlésbe jó, csendet követel s a következő felhívást olvassa fel hangosan és érthetően : „Urunk királyunk és a törvény nevében ezennel rendelem, hogy minden egyes jelenlevő ezen gyülekezetet rögtön békésen elhagyva, lakába vagy rendes foglalatosságához térjen, a nem engedelmeskedők mint lázadók fogván büntettetni.“ — Ha a megbizott ismételt felhívására nem áll be csend, az fenhangon elolvassa a felhívást, minek törvényes hatása van. Ha az ilyen felhívásra a gyűlés fel nem oszlik, karhatalom alkalmazandó, s a résztvevők mint lázadók, bűnperbe fogandók. Minden országos törvényhatósági vagy községi nyilvános gyűlések, értekezletek, a törvényszerű kihirdetési időtől kezdve a választásig, de csak a választási joggal bírók és a választásra vonatkozó kérdések iránt bejelentés nélkül tarthatók. A gyűlésben fegyveresen vagy más bántalmazásra használható eszközzel megjelenni tilos. A gyűlésben megállapított kérvényeket a gyűlésnek legfeljebb tíz tagja adhatja át az illető helyen,é s az átnyújtáskor a gyűlés már feloszlottnak tekintetik. Az a 1á-