Pesti Napló, 1870. április (21. évfolyam, 74-98. szám)
1870-04-01 / 74. szám
74. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. ,zára. I. emelet. E lap sielleni részét illeti! minde'' közlemény a szerkesztőségben intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Péntek, április 1. 1870. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: »»Sí helyben, házáé, hordva. Ejtész évre ...2 frt. Félévre. ... . 11 frt.Negyed évre . . . 5 , 50 kr. Két hóra. .... 3 „ 70 kr. E,gy hóra .... 1 , 85 kr. 21. évi folyam. Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 új kr. Bélyegdíj ktdöst 8? n|kr Nyilt-tér : 5 hasábos petitsor 26 új kr. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ ápril.júniusi évnegyedére. Közeledvén az előfizetési idő, tisztelettel figyelmeztetjük azon t. ez. előfizetőinket, kiknek előfizetése folyó martius hó végével lejár, előfizetésüknek idején megújítására. A lap tartalmát illetőleg tudatjuk előfizetőinkkel, hogy amennyiben a szedők strikja miatt hátralékban maradtunk, a jövő folyamban igyekezni fogunk azt mellékletekkel pótolni. Az előfizetés megtételére, miután előfizetési ívet a lap mellett nem fogunk küldeni, ajánljuk a postai utalványokat, mint a legjutányosabb és legczélszerűbb előfizetési módot. Előfizetési árak: April—júniusi évnegyedre 5 frt 50 kr. April—septemberi félévre 11 frt. April—decz. 3 negyedévre 16 frt 50 kr. Az esti kiadás a postai külön küldéséért felülfizetés havonkint 30 kr. 41 Pest, martius hóban. 1870. A „P. Napló“ kiadó-hivatala. PEST, MARTIUS 31 □ A ma este érkezett bécsi táviratok válságos hírt hoznak. A lengyelek kiléptek a birodalmi tanácsból, mégpedig azon indokolással, hogy a resolutio tökéletes elejtése, valamint a „Nottmahlgesetz“ beterjesztése után, meg kell óvniok tartománygyűlések eljárási szabadságát, minél fogva mandátumaikat leteszik. Lépésüket követték a slovének és istriaiak,"valamint, Petrina, a bukovinai képviselő. Ezzel Ausztriára nézve igen válságos helyzet jött létre. A nemzetiek e végső lépése ugyan előre látható volt, hanem azért megtörténte a birodalmi tanácsra, úgy mint az osztrák kormányra egészen új s eddig teljesen be sem látható helyzetet fog teremteni. Mióta Griskra visszalépésével a választási reform is elesett, s a birodalmi tanács bizottsága megfoghatatlan eszmelánczolatnál fogva a választási reformmal együtt a gáci autonómia kitágítását is elejtette, a lengyelek kilépése csak idő kérdése volt. A válság percze hamarább beállt, amint azt sejteni lehetett. Előttük oly birodalmi tanács, mely csak azért alkudozott velük,hogy időt nyerjen, más részről oly kormány, mely szándékait napról napra változtatja, és semmi megállapodásra nem bír jutni; hátuk mögött oly tartománygyűlés, mely a Bécsbe menetelt a priori körülbelül hazaárulásnak declarálta: a lengyelek legjobbnak tartották elhagyni ama tért, mely eddig csak a csalódások egész sorozatát hozta számukra létre. A többi nemzeti képviselő, kik várva várták a perczet, a birodalmi tanácsot légbe röpíteni, természetesen a legnagyobb örömmel követték lépésüket. Oly válsággal szemben, mely Bécsben kitörőfélben van, meddő volna minden reeriminatió. Most csak az a kérdés : quid nunc ? Annyi előttünk kétségbevonhatlan, hogy a lengyelek kilépése által teremtett helyzet vissza fog hatni a kormányra, és meglehet, a birodalmi tanácsra is. A kormány állása, mely már a nélkül is majdnem tarthatatlan volt, e tény által még kétségbeesettebb lett. Minden pozitív programm nélkül, önmagában meghasonlottan, fölfelé minden támaszt nélkülözve, más oldalról meg szemben oly képviselettel, mely önmaga fölött kétségbeesve, csak saját kimúlásában látja a helyzet javulásának lehetőségét , a Hafner-kormány valószínűleg a helyzeten nem fog uralkodhatni. Mi részünkről azt hiszszük, hogy a teljes válság kikerülhetetlen, vajha a tények megcáfolhatnának! Hanem az osztrák helyzetnek ilyszerű megítélése mégsem involválja, hogy mi azért csatlakozunk azokhoz, kik most már valóságos szenvedéllyel a reactió ördögét szeretik falra festeni. Ez távol áll tőlünk, mi nem szoktunk megijedni minden léghuzamtól. Mi, kik az osztrák viszonyokat nagy figyelemmel kísérjük, egy árva jelét sem láttuk annak, hogy most már isten tudja, mi mindenféle törekvések órája ütött volna. Mi az alkotmányosság, s a szabadság solidaritását Magyarországban és Ausztriában az egész közjogi helyzetből kifolyó oly garantiának tartjuk, melynek becsét Lajtán túl sem kellene kicsinyleni. A pessimismus a legroszabb tanácsadó, s a kétségbeesés ez alkalommal a lehető legroszabbul volna alkalmazva. Mi azt hiszszük, hogy a birodalmi tanácsban visszamaradt alkotmányiól pártnak, ha csak nem identificálja a kormányt magával az alkotmánynyal és alkotmányossággal, s ha saját műve minden betűjét nem tartja változatlan dogmának , nincs oka aggódnia. Oly kísérleteknek ideje már lejárt, melyektől a szabadság valódi barátainak rettegni kellene. Pest, mart. 31. tt A „Pester Lloyd“ tegnapi esti lapja jelentvén, hogy a Deákpárti főrendi értekezlet bevégezte munkálatát a felsőházi reform ügyében, más észrevételein kivül ezeket is írja: „Tudjuk, hogy valamely képtelen fogalom a születési jogról — nem zár ki más nézetet, mely országos ildom tartós elvein nyugszik; de azt hiszszük, hogy ily ősi törzsbe oly ág oltandó, a mely a nép élő érdekeivel s a törvényhozó hatalom függetlenségével s tekintélyével legbensőbb összeköttetésben áll. Nem látjuk ezen ágat a felsőház harmadát képezhető élethosszra meghívandó tagok kinevezésében. — Felsőházunk erőteljes szervezhetésére a jelen körülmények közt mellőzhetetlen, hogy szabad polgárok által szabadon választott tagok is fölvétessenek abba. — óhajtottuk volna, hogy az értekezlet korszerűnek tartotta volna tanácskozni mind a választók, mind a választandók képességeikről.“ E jelentésből sejthető, hogy a főrendi értekezlet mellőzvén a mező születési jogot, ezt a birtoki qualificatióval kötötte össze, a nevezhető tagok számát 3 A-ra szabta, mint ez Würtembergben divatozik, a választás által bejuttatást pedig teljesen mellőzte. Abban nem látok elvi kérdést: hányadát képezzék a felsőháznak azon tagok, akik birtoki qualificatiónál fogva székelnek ott. De igenis elv, hogy nem a születés qualificál; hogy tehát a birtokáltal képesitendők közé a nem-czimzetesek is fölveendők, és hogy nincs ok a középbirtokosok kizárására, amint Baden példája tanusítja, ahol a nagybirtokú (Standesherrlich) családok fejein kivül a hatvanezer forintnyi értékkel biró nemesi (közép) birtokosok által választott nyolcz küldött szintén tagja a felsőháznak. Már, ha a czim kiváltsága eltöröltetik, amint az 1848-diki törvények szelleme hozza magával, és ha a középbirtok sem lesz kizárva a felsőházból, akkor csakugyan az igy qualificáltak mindnyájan össze nem jöhetvén, nem marad egyéb hátra, mint az, hogy ezen cathegoria a maga köréből válaszsza a maga felsőházi anyagiadát. Azt ismét nem tekintem elvkérdésnek: a választás kerületekben történjék-e, s ha igen, hányban ? Részemről ugyan helyesebbnek tartanám, ha a gazdasági országos congressus bizatnék meg a választással , mert általában a rokon elemek csoportosítását üdvösnek tartom.Ha azonban a méltóságos és tekintetes birtokos osztálynak jobban tetszik a fejenkénti szavaztatás, vagy ha valakinek az a kételye támad, hogy a congressus választása azért nem czélszerű, mert indirect: az esetben igen könnyű lesz akár az egész cathegoria, akár a kerületek által megtartandó választási módozatot megszabni. Más osztályokra nézve a személyenkénti szavazatot tisztán kivihetlennek tartom. Részemről továbbá is azon nézettel vagyok, melyet e lapokban már volt alkalmam előadni, hogy az illető osztályok által képzett testületek, a központok, leghelyesebben járhatnának el a választásban. Még Spanyolországban is, ahol a nevezéstől függ az egész senatus, a nevezhetők közé sorolták a kereskedési kamarák elnökeit, akik pedig a testület választotta. Egyébiránt valamint a birtok által qualifikáltak, úgy más osztályok iránt sem keresem az elvet abban : hányadát képezzék a felsőháznak, hanem abban, hogy ne csupán néhány, de minden osztályból hivassanak tagok a felsőházba, ismeretes inczidensről, tegnapelőtti esti kiadássunkban itt sorainkat némileg félreértették, miért is most azokra újabban vissza kell térnünk. Arra helyezik a fősúlyt, mintha a kormány , a képviselőházi inczidens folytán ama kényszerhelyzetben volna, hogy vissza „kellene“ vonnia a sajtópert, s a „M. O.* „officiosus“ szint is vél tulajdonítani e soroknak, mintha mi azok írásánál tudtuk volna, hogy a kormány vissza is vonandja azt. Ezen föltevés nem bír alappal. Mi azon nézetünknek adtunk kifejezést, hogy a kormánynak a házban már oly elégtétel adatott, melynél különbre egyáltalán nem szorult; igazolásról a képv. házban megemlített czikkel szemben természetesen szó sem lehetvén. A miniszterek perindítási jogának alkalmazása elhatározásuktól függ, de nem vélünk csalódni, ha azt hiszszük, hogy a mi, föntebb kifejtett nézetünkben a közvéleménynek adtunk kifejezést (A képv. ház II.oszálya) ápril 1-jén az országos ülés útán osztályülést tart. Jankovics Antal észt-elnök. (A képv. ház központi bizottmánya) a bírák felelősségéről és nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslatokra nézve Szögyényi László képv. urat választa meg előadójának. (A Illik osztály) holnap ápril hó 1-én délután 5 órakor a szokott helyiségben ülést tart. — Elnöki megbízásból Kvassay László. Pest, mart. 31. Ellenzéki laptársaink az „Ellenőr“ sajtóperéről , s a képviselőházban ez ügyben történt Pest, márt. 31. — Parlamenti önkormányzatunk anynyi meddő epizódjaihoz ismét egyet sorolhatunk. Ez egyetlen pozitív eredménye azon három-négy napi viaskodásnak, mely nagy szenvedélyességgel folyt,s az egeret szülő hegy módjára befejeztetett. Az egész ügyet jellemzi az, hogy nevet nem találni reá. „Hollánügy“-nek csak felmerülése idején volt mondható. Minél tovább fejlődött az, annál inkább elvesztő személyes jellemét. Mind Tisza, mind Simonyi deprekálták, hogy ők személyt gyanúsítanának, hanem a közlekedési minisztériumnak vasúti politikája (déli vasúttársaság iránti kedvezése), az engedélyek adásánál követett eljárása, és a közutak kezelése, ezen három tárgy teszi kívánatossá, hogy az alsóház bizottmányt küldjön ki, mely a minisztérium irományainak vizsgálatából győződjék meg a tények állásáról. Az ellenzék törekvésének ezen formulázása leleplezé annak horderejét, s a legrövidebb látását is fölvilágosítá arról, hogy itt Hollán személyisége, az ellenzéki lapok által ellene vakmerőn szórt rágalmak, csak ürügyek voltak, s kiindulási pontul szolgáltak , de a czél az volt : a talán a közlekedési minisztérium e vagy ama tette vagy mulasztása által érdekében sértett, vagy elkedvetlenített egyes jobboldaliak segítségével oly határozatot idézni elő, mely legyen a vizsgálat eredménye bármi, minden esetben oly súlyos bizalmatlansági votum az összes kormány ellen, melynél súlyos, már csak egy van : a bűnvádi vizsgálat. A taktika ügyessége tagadhatatlan. A közlekedési minisztérium, hogy ha a vasutak építészetében, vagy engedélyezésében nem is a közérdeket, az országos szempontokat tartaná mindenek fölött szem előtt, hanem ha eljárását egyes befolyásos egyének, vagy vidékek iránti tekintetekhez szabná; tehát még akkor is, ha közlekedési politikájával korteskedést akarna űzni , képtelen volna minden érdeket, minden igényt kielégíteni. Mi sem természetesebb tehát, hogy épen mivel a közérdek által vezetteti magát, összeütközésbe jó oly vidéki vagy magánérdekekkel, kielégítetlenül hagy oly igényeket, melyeknek a Deák-párti képviselők között is vannak, vagy lehetnek szószólóik, s védőik. Mi sem természetesebb tehát, minthogy a jobb oldalon is lehettek olyanok, kiknek hangulatára neheztelések hatottak; de lehettek olyanok is, kiknek őszinte kételyeik voltak a minisztérium eljárásának helyessége felől, és ezek talán bensőjükben ingadoztak is, hogy milyen állást foglaljanak el az ügyben ? És épen ezekre való tekintetből örvendees volt a tárgynak azon hosszadalmas és részletes discussiója,melynek tanúi valánk; mert abból azon meggyőződést merítettük, hogy a nagy vádak gyanánt hiresztett tények egy része — mendemonda, más része gyermekes apróság, legna-gyobb része pedig — a szakismeret hiányában szenvedő dilettantismus, és tanulatlanság, és végre — mi tagadás benne — a részakarat szüleményei. Igen helyesen cselekedett tehát pártunk, midőn gr. Andrássy impulzusára tárgyalásba bocsátkozott,és helyesen cselekedett azután, midőn a vizsgálati indítványokat elutasítá. Az első tettes bebizonyítá pártatlanságát , és de facto megtartatá a vizsgálatot, mert, mint Lónyay találólag fejezte ki, mi egyéb volt e tárgyalás, mint egy nagy parlamenti vizsgálat az ország színe előtt? De leszavazta a vizsgáló bizottmány kiküldésére irányzott indítványokat , mert érező, hogy az bizalmatlansági szavazat a kormány ellen, melyre — mint meggyőződött — legcsekélyebb indok sem forog fenn. Kiemelendő továbbá azon momentum, hogy mindazon állítások, melyek baloldalról felhozattak , nem valami függönyök mögötti, s a bureauxk csendében történni szokott tényekre vonatkoztak, hanem vonatkoztak oly tényekre, melyek a nyilvánosság előtt folynak és folytak le, melyek országgyűlési tárgyalásokból, vagy hirapokból ismeretesek lehettek, habár azoknak nagy részét Simonyi Ernő úr — menthetetlen léhaságnál fogva nem ismerte is, vagy ha ismerte, ferdén adta elő. Sőt a mi több: a közlekedési minisztériumnak minden inkriminált tettei, vasutak engedélyei, engedélyezési föltételei, építkezési stb. szerződései az országgyűlés tudtával, beleegyezésével történtek, amiért is a parlamentarizmus történetében hallatlan mulatságos esemény leendett, ha ez esetben a ház többsége a kormány ellen, s azzal együtt önmaga ellen szavazott volna bizalmatlanságot, s rendelt volna vizsgálatot. Ügyes volt a baloldal eljárása, az tagadhatta. Az Ügyesség tőle általában el nem vitatható. Vajha ez ügyességet a hazaszeretet sugallaná, és egy kis államférfi- előrelátás irányozná, nem pedig a roszul számító pártérdek egy oldalon, s a bongyilkos pártszenvedély a másikon, t. i. szélsőbalon! . . . Míg orosz tanácsadók vezérlik ellenzékünket, addig az egy alkotmányos ellenzék feladatának nem fog megfelelni, s csak tovább is a drága időt i f°gja rabolni, a magyar elem pártszakadását elmérgesíteni, a parlamenti kormányzat kifejlődését akadályozni, a reformokat, berendezkedésünket lehetetlenné fogja tenni, viselőházban is nem bírna túlsúllyal, mintha egyáltalán képzelhető volna, hogy a többség mást kandidáljon, mint akiben a kormány is megnyugszik ? Egyáltalán nekünk úgy tetszik, hogy a baloldalon az államszámszéki törvényjavaslatról is tetemesen összezavarták a fogalmakat. Mintha abból a föltevésből indulnának ki, hogy a parlamentáris kormánynak az képezi főgondját, hogy az ország vagyonának rábízott kezelésében holmi „hűtlenségeket“ kövessen el, s a számszék arra való lenne, hogy leselkedve vigyázzon, mikor csípheti el a tettest. A számszéki törvényjavaslat ellenkező princípiumokon nyugszik. Ellenőrzése utólagos, s föltételezi a bizalom azon fokát, melylyel parlamentáris kormány irányában szükségképviseltetni kell. Másrészről összalakítására nézve egyedül az elnöknek a kormánytól teljesen független állásában bírja létezésének jogosultságát, s így nem téveszthető össze a belga hason intézmény rendszerével sem,mely tudvalevőleg a parlament változó bizottsága s egészen más működési körrel rendelkezik. Jobb oldalról a javaslati módosításokat Királyi Pál, a többségi előadó védte, míg a miniszterelnök többszöri felszólalásában egyes tévedéseket oszlatott el. A baloldalról számos szónok szólt, közöttük Ghyczy és Tisza is, mindkettő azonban a dolognak csak felületét érintve, míg Lontagh Pál (csanádi) e kérdést úgy vélte felállíthatni, mint a miniszterelnök s a pénzügyminiszter közötti állítólagos huzavona következményét, mire gr. Andrássy némi ingerültséggel replicázott. A dolog vége pedig az volt, hogy a jobboldalról is többen (11 szavazat, közöttük a szászok) pártolván a törvényjavaslat eredeti szerkezetét, s nagyon számosan nem lévén jelen, két szavazat többséggel (101 szóval 99 ellen) elvettezett a főrendi ház módosítása. A baloldalon e felett nagy volt az ujjongás , mi pedig bajnak tartjuk azért, mert újabban elhalasztotta az állami számvevőszék felállítását s e tényben talán lehetlenné tette jövő évre is a teljesen szabályozott pénzügyi kezelést. A baloldal szempontjából ilyesmi örvendetes lehet, mi azonban részünkről csak fájlalhatjuk és sürgetve kell sürgetnünk a tárgyalások gyorsítását, hogy a javaslat még az ünnepi szünnapok előtt megnyerhesse a szentesítést. Fest, mart. 31. A képviselőház mai ülésében az állami zárszámadások ügye volt napirenden, s a jobboldalról Grazág a Salamon tartalmas, hosszabb beszédben refutálta Ghyczy Kálmán érveit. A főcsata különben ez ügyben holnap történik, mától Lónyai úr fölkérése folytán, ki gyöngélkedik, holnapra halasztatván mind az ő, mind Ghyczy Kálmán zárbeszéde, mind a szavazás. E helyett más tárgy élénköl, itt-ott nagyobb hevességgel is foglalkoztatá a házat. E tárgy a főrendiháznak az államszámvevőszékről szóló törvényjavaslatra nézve tett módosítási javaslata volt. E módosítások lapunkban ismételve kimerítően voltak tárgyalva, s olvasóink ismerik az ügy összes genezisét. Tudva van, hogy a főrendiház módosításai között a leglényegesb az, hogy követeli, miszerint a számszék elnökének candidatiója ne kizárólagosan a képviselőház által, hanem a képviselőház „kezdeményezése“ folytán „országgyűlésileg“ történjék, s hogy továbbá, a canditáltakat a miniszterelnök, s ne a ház terjeszsze elő a felségnek kinevezésre. Kifejtettük már régebben, hogy jogilag mi sem indokolja a főrendiház követelményét. De szintúgy kifejtettük azt is, hogy az ügyre nem helyezünk valami kiváló fontosságot. A számszék lényege az elnök állása függetlenségében s működési köre szabatos meghatározásában áll. Márpedig világos, hogy az elnök azért egy cseppet sem lesz függetlenebb , ha csak a képv.ház választja, működési köre meghatározását pedig a főrendek teljesen változatlanul hagyták. Horváth Sándor képviselő ma azzal állt ugyan elő, hogy a főrendiházban a kormány bírván túlsúlylyal, a főrendek mindig vissza fogják utasítani, ha a képv.ház oly egyént candidálna, kit a kormány nem akar. Ez okoskodás badarsága kétségkívül ritkítja párját. Mintha parliamentáris kormányformánál a kormány a kép Országgyűlés. A képviselőház mart. 31-ki ülése. (Esti kiadásunk folytatása.) Elnök : Somssich Pál, jegyzők : Bujanovics Sándor, Jámbor Pál, Mihályi Péter. A kormány részéről jelen vannak : Andrássy Gyula gr.,Mikó I. gr., Eötvös J. K., Lónyay M., Bedekovics K, Horvát B. miniszterek. Tárgyalás alatt van a hetes bizottság jelentése a zárszámadásokról. Gajzágó Salamon : A Ghyczy Kálmán által mondottak után csak kettő lehetséges, vagy az, hogy a hetes bizottság nem fogta fel feladatát, vagy az, hogy a kiküldött bizottság nem úgy járt el, amint azt Ghyczy K. képviselő úr állítja. Nincs érdekünkben pénzügyi hlyzetünket szomorúbbnak festeni, mint a minő az valóban, de másrészről hőven és alaposan ki kell mutatnunk az államháztartás valódi eredményeit. A bizottságnak nem az volt feladata, hogy a tételek számtani igazságát fürkészsze, s azok eredetét megvizsgálja, hanem az, hogy a tételeket úgy elfogadva, a mint irvák, s azok számtani igazságának megállapítását a felállítandó számszékre bízva, az 1867-diki kimutatásokat s az 1868 diki zárszámadást, tekintettel a háznak 1867. mártius 2-kán hozott határozatára, s tekintettel az 1868. 28. törvényczikkre, valamint az 1867. XVIII. tcz., az 1868. IV. tcz., s az 1868. X. tczikkekre a bevételek és kiadások törvényszerűségét megvizsgálja. (Helyeslés.) A bizottság ezen szempontot tartva szem előtt, bizton állíthatta, hogy nem áll teljesíthetlen munka előtt, s ezt tényleg be is bizonyította. A bizottság nem állítja, hogy a 328. sz. a. kimutatatás a zárszámadások minden kellékével bír s az állam egy évi pénzügyi kezelésének biztos tükréül nem szolgálhat, de a bizottság kénytelen volt tekintetbe venni azon körülményeket, melyek ezen kimutatásnak rendszeresebb alakba való összeállítását lehetetlenné tették. A vizsgálat eredménye a jelentésben kimerítően indokoltatik, valamint az is, mi volt oka az eltérésnek, mely a bevételek és kiadások tételei közt tapasztalható. Ghyczy Kálmánnak különösen két fő ellenvetése van. Miután ugyanis előadja, hogy az alkotmány visszaállítása után 1867-ben Magyarországnak még főszámszéki közege nem lévén, a minisztériumok között azon megállapodás jött létre, hogy Magyarországra nézve is a bevételek és kiadások a bécsi államfőszámvevőszék által könyveztessenek, illetőleg készíttessék el azokról a zárszámadás, természetesen csak azon adatok alapján, melyeket innen a budai,zágrábi és nagyszebeni főszámszékek a magyar minisztérim