Pesti Napló, 1870. április (21. évfolyam, 74-98. szám)
1870-04-22 / 91. szám
melléklet a Pesti napló 01. számához. Törvényjavaslat a birósági végrehajtókról. (Vége.) 18. §. A birósági végrehajtók hatásköréhez következő teendők tartoznak: a* a kézbesítés; b) a végrehajtás. 24. §. A kézbesítés következő esetekben teljettetik a birósági végrehajtó által: a) polgári peres ügyekben,kivétel nélkül; b) a peren kívüli birói eljárás eseteiben akkor, , a kézbesítés a bíróság székhelyén eszközidő. .. c) a peren kívüli birói eljárás egyéb eseteiben ak akkor, ha ezt a bíróság rendeli vagy a fél vonja. A kézbesítés körüli eljárást polgári peres és em peres ügyekben a polgári törvénykezési rendírás szabályai határozzák meg. Váltóügyekben váltótörvény, csődügyekben pedig a csődtörvény érint történik a kézbesítés. • 15. §. Végrehajtási cselekményt bírósági véghajtók teljesítenek, kivéve azon fontosabb esőket, amelyeidben a bíróság, a végrehajtás forintosításával egyik tagját bízza meg. A végrehajtás költségeit azonban soha sem állítja meg maga a bírósági végrehajtó, hanem lszámítja azokat jegyzőkönyvében, és azután egállapítás végett a bíróságnak jelenti be. Szinn a bíróság határoz a végrehajtás folyama alatt lmerült tulajdoni és elsőbbségi keresetek felett s a mennyiben azokat tisztára nem hozhatja, 368. LIV. t. sz. 366. §-a értelmében a törvény sndes útjára utasítja. Ezen szakasz rendelkezése az 1869-dik évi apridikán kiadott igazságügyminiszeri rendeleterint foganatosítandó váltóvégrehajtásokra isterjed. A végrehajtási cselekmény bevégezte után a brósági végrehajtó 24 óra alatt tartozik beadni ilentését azon bírósághoz, amelynél alkalmazva van. Az átvett pénzeket vagy egyéb értéket ha azont a félnek vagy megbízottjának azonnal nem leetett kézbesíteni, szintén köteles azon idő alatt a íróságnak átadni, a melyekre nézve ez utóbbi az 868. LIV. t. sz. 400.*. §., és az 1869-ik évi máid - én kiadott igazságügyministeri rendelet 40-ik §-a értelmében jár el. 16. §. A birósági végrehajtó a 14. és 15. szakasok értelmében a hatáskörébe tartozó meghagyáskat haladéktalanul teljesíteni tartozik s azok gganatositását soha el nem halasztja azon okból, ogy az eljárásért járó dijt nem előlegezték. Ha azonban a meghagyás azon bíróságnak, melynél a birósági végrehajtó alkalmazva van székhelyén kívül volna teljesítendő, a foganatosul előtt az ezen törvény 22. §-ának b) és c) pontj alá eső díjai és költségei előlegezését megbánhatja. A fél által akár előlegképen, akár illetményk kielégítéséül tett fizetésekről, a bírósági végehajtó nyugtatványt adni köteles. 17. §. Ha a fél vagy megbízottja valamely birsági meghagyás teljesítését a végrehajtónál szereti, ez köteles a sürgetést könyvébe befejezni, egyszersmind pedig a sürgetőnek, ha kiánja, a sürgetésről bizonyítványt adni Ha a biósági végrehajtó ily bizonyítvány kiadását megtagadná, vagy a sürgetést könyvébe beiktatni elmuasztaná, fegyelmi után 100 ftig terjedhető birágban marasztaltatik el; többszöri ismétlés esetben azonban hivatalát veszti. 18. §. A birósági végrehajtó megtagadhatja az elírást azon esetben, ha személylyel, aki ellen a megaggott cselekmény teljesítendő volna fel- vagy jelenő ágban másodizig vagy oldal ágban első izig ikonságban, vagy szintén első izig sógorságban van. Ugyanez áll akkor is, ha a megrendelt cseekmény a bírósági végrehajtónak neje, jegyese, gondnoksága alatt álló egyén ellen volna teljestendő. Ily esetekben azonban a végrehajtó az illető bióságot a fennforgó körülményről a meghagyás átvétele után legfeljebb 24 óra alatt értesíteniartozik. 19. § A törvényszék székhelyén alkalmazott biósági végrehajtók felett a közvetlen felügyeleti ág a törvényszék elnökét illeti. Ez tartozik ellenőrizni a végrehajtók hivataloseljárását, megvizsgálni jegyzőkönyveiket és egyéb hivatalos iratokat, és tudomást szerezni a megbízások pontos és szabályszerű elintézése, s a netaláni késedelem okai iránt. A járásokban a felügyeleti jog a járásbirót lleti. Minden birósági végrehajtó eljárása és könyve svenkint legalább kétszer megvizsgálandók a jásbirák vizsgálatuk eredményéről a törvényszék enökénél jelentést tesznek. 20. §. A törvényszéki elnök, illetőleg a járásíró azon esetben, ha valamely bírósági végrehajtó meghal, vagy hivatalától felfüggesztetik, vagy végkép elmozdíttatik vagy áthelyeztetik kötelesek ennek pecsétjét, könyvét és egyéb hivaalos iratait azonnal átvenni, s az átvételt, valamint az időt, melyben ez történt, a hivatalkönyv utolsó folyószáma alatt bejegyezni s aláírni. Ha ezen átvételt a járásbíró teljesítette, ez a könyvet és az iratokat 24 óra alatt a törvényszék önökének beküldeni köteles. 21. §. A bírói felelősségről szóló törvény hatása a bírósági végrehajtókra is kiterjed. A fegyelmi bíróságot a bírósági végrehajtók előtt azon első fokú törvényszék fegyelmi bíróága gyakorolja, melynek területén alkalmazva annak. A bírósági végrehajtó ellen fegyelmi úton kiszabható pénzbüntetés 300 órtig terjedhet. Kértérítési felelősség esetében a kereshetőség slrzetes megállapításának a végrehajtókra nézve sincs helye. 21. §. A bírósági végrehajtókat hivatalos eljá■ásakért a következő díjak illetik : a) eljárási díj ; b) napidíj; c) utazási költség. 23. §. Az előbbi §, b) és c) pontjaiban foglalt díjak azon fél által előlegezendők, ki a végrehajtó hivatalosljárását kérelmezte, vagy a kinek érdekében azt a bíróság hivatalból elrendelte. 24. §. A végrehajtó tartozik az előlegről számolni s a nettáni fölösleget visszaadni. 25. §. A Vgrehajtó eljárási díjai a következők : a) a keresetre hozott első végzés kézbesítéséért 30 kr; b) minden egyéb végzés kézbesítéséért 20 kr; c) végrehajtási foglalásért, összeírás és árverésért, valamint leltározásért, ha az eljárás egy napnál több időt nem vesz igénybe, s ha a lefoglalt vagy összeírt vagyon becsértéke a 300 forintot meg nem haladja, 1 frt; 300 írttól 1000 írtig 2 frt; 1000 írtnál töbre becsült vagyonnál 3 frt; minden további félnapért a meghatározott díjnak fele illeti a végrehajtót, de e tekintetben a félnapnál rövidebb idő is félnapnak számíttatik. 26. §. A bíróság székhelyén kívül teljesített hivatalos eljárásoknál a végrehajtót a fennebbi szakaszban meghatározott díjakon felül 2árt napdíj illeti. 27. §. A postai hajtópénz és utazási költségek mennyiségére nézve, a bírói ügyviteli szabályok 184, 166. és 167. §§-ai szolgálnak zsinórmértékül . 28. §. Ha a birósági végrehajtó több hivatalos cselekményt ugyanazon egy helyen és időben jelesít, napoíja és utazási költsége a birói ügyviteli szabályok 168. §-a értelmében számíttatnak fel. 29. §. Aki a birósági végrehajtót hivatalos elárásában szóval vagy tettlegesen bántalmazza : ha e cselekmény rendes bűnvádi eljárás alá tartozó bűntettet nem képez, kihágást követ el, és 3 hónapra terjedhető fogsággal vagy 500 írtig terjedhető bírsággal büntettethetik. 30. §: A jelen törvény az első folyamodási bíróságok szervezetével egyidejűleg lép hatályba, s végrehajtásával az igazságügyminiszer bizatik meg. Indokolt a bírósági végrehajtókról szóló törvényjavaslathoz. A bíróságok újabb rendezése elkerülhetlen szükséggé tette azt, hogy egyidejűleg a végrehajtás közegei iránt is intézkedés történjék, és a ministérium „az első folyamodási bíróságokról“ is, és „a királyi ügyészekről“ szóló törvényjavaslatokban megalkotott szervezet szükséges kiegészítésének tekintette a bírói végrehajtók intézményének olyatén meghonosítását, amint az a jelen törvényjavaslatban megállapítva van. A végrehajtók hatáskörét azonban a jelen törvényjavaslat csakis a polgári törvénykezés körüli teendőkre terjeszthette ki, miután a bűnvádi törvénykezés terén a végrehajtás más erősebb közegeket követel meg. Mindamellett ezen intézménynek fejlődési képessége, valamint egyéb országok tapasztalatai is kellő biztosítékot nyújtanak arra, hogy a végrehajtók az igazságszolgáltatás egyéb ágaiban is sikeresen fognak közreműködhetni, és különösen, hogy hatáskörük a bűnvádi eljárásra is bizton kiterjesztethetik, mihelyt egy rendszeres bűnvádi perrendtartás által a rájuk bízható cselekmények és eljárásuknak módja az egész rendszerrel öszhangzásban meghatároztalak. A törvényjavaslat megalkotásánál nem kerülte ki a ministérium figyelmét azon körülmény, hogy a bírói végrehajtók intézménye még a polgári törvénykezés terén is csak a szóbeliség és nyilvánosság behozatala után érvényesítheti magát teljes értékében és nélkülözhetlenségében, minélfogva ezen intézménynek felállítása jelenlegi perrendtartásunk mellett talán időelőttinek látszhatnék. De a legnyomósabb érvek szólnak a mellett, hogy ezen intézmény jelen törvénykezésünk mellett is igazságszolgáltatásunknak egyik leghasznosabb factora leend. Az első folyamodási bíróságok újjászervezése folytán ugyanis az 1868. LIV. t. sz. 352. § ban elsorolt végrehajtó közegek kiesvén a bíróságok szervezetéből, azoknak más orgánumok által való pótlásáról okvetlenül gondoskodni kell. Ha ezen új orgánumokat az új bírósági szervezetnél is úgy mint eddig a bíróságok keblében akarnák feltaálni, akkor a végrehajtást vagy az egyes bikákra, vagy a törvényszékek bírói tagjaira, vagy a bírósági segédszemélyzet bizonyos tagjaira vagy osztályára kellene bíznunk. Pedig mind a három mód ellen a legfontosabb okok harcolnak. A végrehajtásnak az egyes bírákra való bízása egyértelmű volna az egyes bírósági intézmény összes előnyeinek paralizálásával. Mert ha ezen intézménynek legfőbb czélja az, hogy a szegény sorsú nép csekélyebb értékű és kevésbbé bonyoult ügyeiben közel és könnyen megtalálhassa ortáját, hogyan felelhessen meg e czélnak azon egyes bíró, aki nem csak saját, de egyéb bíróságok ítéleteinek végrehajtásával kénytelen foglalkozni és épen ezért előreláthatólag az évnek legnagyobb részét székhelyén kívül fogná eltölteni. E körülmény még károsabb hatással volna a büntető igazságszolgáltatás érdekeire, amennyiben e téren az egyes bíró feladatai, mint például veszélyes egyéneknek rögtöni letartóztatása vagy fontos bűnjelek megsemmisítésének meggátlása, még inkább a pillanathoz vannak kötve, s így az egyes bíró túlságos elfoglaltsága vagy távolléte kétszeresen érezhetővé válnék. De nem kevésbbé téves intézkedés volna, ha a végrehajtást a törvényszékek bírói tagjaira akarnák bízni. Mert ez esetben vagy nagyobb számmal kellene bírákat alkalmaznunk, mint amennyit a tulajdonképeni bírói teendők megkívánnak, aminek hátrányai mind pénzügyi, mind társadalmi tekintetben nagyon is szembeötlők; vagy ha ezt elmulasztanék, a bírák másoldalú elfoglaltsága által az igazság-kiszolgáltatást tennék ki a hátramaradás, sőt fennakadás veszélyének. Mindegyik alternatíva pedig egyformán szükségtelen pazarlása volna a szellemi erőnek,amennyiben a magasabb jogi képzettségű bíró elvonatván az igazságszolgáltatás fontosabb teendőitől, amelyek őt nem nélkülözhetik, oly functiókkal terheltetnék, amelyeknek elvégzésére semmi mélyebb jogtudomány, hanem a becsületességen és pontosságon kívül csakis bizonyos technikai ügyesség szükséges. Legkevesebb hátránynyal járna még a harmadik mód, az t. i., ha a végrehajtást a törvényszékek segédszemélyzetének tagjaira bíznák. De ez esetben, hacsak az ügykezelés gyors menetét és folytonosságát kétségessé tenni nem akarnók, okvetlenül szükséges volna a kezelőszemélyzetet több egyénnel szaporítani azon czélból, hogy közölük egy vagy kettő a szükséges végrehajtásokat mindenkor teljesíthesse. Ez azonban nem volna egyéb, mint a külön végrehajtók felállítása sokkal terhesebb alakban, amennyiben az állam pusztán a végrehajtások czéljára állandó fizetéssel ellátott hivatalnokokat halmazna, s így a külön végrehajtók intézményének egyik legnagyobb előnyéről mondana l a nélkül, hogy azon másfelé is elfoglalt hivatalnokok a végrehajtás pontossága és szabályszerűsége iránt annyi garanciát nyújtanának, mint külön végrehajtók. Az igazságügyminiszer ennélfogva a bíróságot keretén belül nem találva alkalmas közegeket a végrehajtás számára, mintegy utalva volt a külön bírósági végrehajtók intézményére, amely, nem is tekintve egyéb pozitív előnyeit, a fentebbi pontokban érintett közegek mindannyiánál alkalmasabb arra, hogy a végrehajtások szakadatlan és pontos teljesítését biztosítsa, de egyszersmind a végrehajtók személyében megkívánt qualificatio és a reájuk rótt felelősség által azok eljárásának megbízhatósága iránt is legtöbb garanciát nyújt Ezek mellett azonban egyik legfőbb indok, amely ezen intézmény elfogadását ajánlja, azon fontos anyagi előnyben áll, hogy a végrehajtásnak ezer új közegei az államkincstárt épen semmivel, a feleket pedig a jelenleg fennálló végrehajtási rendszernél sokkal kisebb mértékben terhelik. Egyébiránt hathatósan szól ezen intézmény mellett a közeljövő érdeke. Mert az igazságügyi reform rendszerébe felvett új polgári perrendtartás a szóbeli és nyilvános eljárás alapelvére lévén fektetendő, a legüdvösebb intézkedésnek látszik, a szóbeliség, nyilvánosság és közvetlenség rendszerének nélkülözhetlen közegeit, a külön bírósági végrehajtókat már most felállítani, hogy a kinevezendő egyének, habár szűkebb hatáskörben, megszerezzék azon gyakorlati ismereteket és jártasságot, amelyekkel azután teljesen kész közegek gyanánt léphessenek be az új eljárás rendszerébe. Ezek azon legfőbb indokok, amelyek az igazságügyminiszert arra bírták, hogy a megszüntetendő végrehajtási közegek helyébe, minden ideiglenes és kétes értékű expediens helyett azonnal a bírósági végrehajtók intézményének az a bírói szervezettel egyidejűleg leendő felállítását javasolja. A törvényjavaslat elvei és részletes intézkedései közül a következőkre nézve szükséges némely szempontokat kiemelni. A bírósági végrehajtók az igazságügyminiszer által neveztetnek ki (1. §.). A minister a kinevezéseknél a kinevezendőben megkivántató s törvényileg megállapított kellékek által van korlátolva. (2. 3. 4. §§.) A végrehajtói hivatal betöltésének módjára nézve a kinevezést ugyanazon indokok ajánlják, amelyek a törvényhozást az 1869. IV. t. czikkben a bírák kinevezésének elfogadására vezérelték. Egyébiránt az egész birósági organismus összhangjának érdekében is a kinevezés elvét kellett elfogadni, nehogy a bírák és birósági hivatalnokok alkalmazásának különböző módja netán versengésre vagy épen fegyelmetlenségre nyújthasson anyagot. Azonban a törvénynek garanciát kell nyújtani a kinevezett végrehajtók megbízhatósága iránt is. És a javaslat ezt azáltal vélte elérhetőnek, hogy egyrészről a kinevezendőben bizonyos feltételeket kíván meg, amelyek alól a kinevező minister fel nem menthet; másrészről pedig a már kinevezett végrehajtó eljárását oly világos szabályoknak veti alá, amelyeknek megsértése esetében az illető azonnal feleletre vonható legyen. A törvényjavaslatnak 5. 6. 8—11, 17, 19, 20 és 21. §§-ai magukban foglalják mindazon intézkedéseket, amelyek a bírói meghagyások nyilvántartására, az előlegekre, a meghagyások teljesítésének idejére, a sürgetésekre, a számadásra és a végrehajtó feleősségére nézve biztosítékot nyújthatnak. A törvényjavaslatnak egyik fő elve az, amelyet ezen indokolás általános része is kiemelt, hogy a végrehajtók nem kapnak az államtól fizetést, hanem eljárásukért a felek által díjaztatnak. Ezen intézkedés, amely az államkincstár kímélésének tekintetéből javasoltatik, annál elfogadhatóbbnak látszik, mert a végrehajtók által teljesítendő cselekmények legnagyobb részben eddig is külön dijaztattak az erre nézve fennálló díjszabályzat szerint. (1869. április 29-én kelt igazságügyministeri rendelet 163. 164. 167. §§.) 1 Ezen dijak, amelyek az illető birósági végrehajtók illetményét fogják képezni teljes valószínűség szerint fognak oly összeget eredményezni, amiyenre egy hasonló állású és képességű közeg álandó fizetés gyanánt igényt tarthatna. Ezért legtöbb helyen bizonyára fognak e hivatalra alkalmas egyének találkozni és ha ez néhol nem történnék meg, akkor ott kivételesen egyik bírósági írnok vagy községi jegyző nevezhető ki végrehajtónak, természetesen a törvényjavaslat 2, 3 és többi szakaszaiban meghatározott garanciák mellett. A javaslat egyébiránt óvakodott attól, hogy amidőn az államkincstárt némi kiadásoktól megkíméli, akkor tán a perlekedő felek vállaira hárítson súlyosabb terheket. A javaslat 22—98. szakaszai a legcsekélyebb mértékre szabják a végrehajtók díjait, úgyhogy ezen új szabályzat az eddig gyakorlatban lévő díjazáshoz képest a lehető legnagyobb könnyítést nyújtja a feleknek, ugyanis a jelenlegi rendszer szerint a végrehajtásra kiküldött bírósági tagot illető napdíjak és utazási költségek a kiküldöttnek állásához képest vannak megállapítva, s így természetes, hogy a bíró, tanácsnok vagy szolgabíró díjai és költségei sokkal magasabbra rúgnak, mint a bírósági égrehajtónak a jelen javaslatban meghatározott iletményei. De ezenkívül is egyik fő előnye ezen díjszabályzatnak az, hogy a váltótörvény mintájára az eljárás tárgyát képező vagyon értékét fogadván el alapul, a szegényebb sorsú feleknek még nagyobb könnyítést nyújt és a végrehajtó fizetését azoktól tartja be, akik azt legkönnyebben viselhetik. Egyébiránt a díjak maximuma sem haladja meg a legszigorúbb méltányosság mértékét. Nagyon lényeges intézkedései még a törvényjavaslatnak azok, amelyek a bírósági végrehajtók hatáskörét és eljárását szabályozzák. E tekintetben a javaslatnak óvakodnia kellett attól, hogy a fennálló törvényeket és különösen a törvénykezési rendtartás intézkedéseit alterálja. Ezen okból nem bízhatott a bírósági végrehajtókra egyéb functiót, mint a kézbesítést és a végrehajtást , és másrészről az ezen functiókban való eljárást sem szabályozhatta eltérőleg a fennálló törvényektől. Mert, ha csak nagyon is alárendelt értékű változtatásokkal meg nem akart volna elégedni, magát a törvény rendszerét kellett volna érintenie, aminek nehézségei bizonyára nem állottak arányban a módosítások értékével. Ezen elvből indulva ki a javaslat mind a kézbesítés, mind a végrehajtás teljesítésére nézve a fenálló törvények szabályait tartja fenn. Eltérésnek csakis némely a végrehajtáshoz tartozó cselekményekre nézve van helye (13. 14. 15. §§.) nevezetesen az 1868. LIV. t. sz. 366. és 411. §§-aira nézve, miután a bírósági végrehajtóra mint nem jogtudósra, nem lehetett oly cselekményeket bízni, amelyeket az idézett törvény csakis azért bízhatott a végrehajtóra, mert a végrehajtást mindig bírósági tag teljesítette. A javaslatnak egészen kivételes intézkedése az, amely nagyobb fontosságú esetekre fenntartja a bíróságnak azon jogát, hogy a végrehajtásra saját kebeléből küldje ki egyik tagját, vagy pedig ha ily bonyodalmas végrehajtási cselekmény a törvényszéki járás területén kivül volna teljesítendő, annak foganatosítására az illető járás egyes bíráját bízza meg. De épen ezen intézkedés alig szorul bővebb indokolásra, miután bizonyos, hogy rendezett viszonyok közt is, de kivált most az átmeneti időben, amidőn a végrehajtók még nem bírnak oly gyakorlati képzettséggel, hogy a bonyodalmasabb végrehajtási eljárásokkal is megküzdhetnének, gyakrabban fordulhatnak elő oly esetek, amelyeket a jogi ismeretekkel nem bíró végrehajtó meg nem oldhat. Ily esetek lehetnek például nagyobb jószágok lefoglalásai, amelyeknél az ingó és ingatlan közötti különbség rögtöni megtétele a törvény idevágó szabályainak ismeretét igényli. Ilyenek lehetnek továbbá az ugyanazon tárgyra vagy annak különböző részeire több oldalról intézendő végrehajtások, amelyek jog-collisiókat vonnak maguk után. Ezen és hasonló esetekről kivételes eszközökkel is kellett a javaslatnak gondoskodnia, ha csak a rendszer szigorának a jog érdekeit feláldozni nem akarta. Végül, tekintve a végrehajtók sajátságos természetű állását, jogosultnak látszik azon kérdés, hogy váljon az állam által nem fizetett bírósági végrehajtó közhivatalnok-e ? A javaslat e kérdést igenlőleg oldja meg és a végrehajtót közhivatalnoknak, eljárását pedig hivatalos eljárásnak tekinti. A javaslat azon nézetből indult ki, hogy a közhivatalnoki minőség lényegét nem a fizetés, hanem a functiók természete és a különös felelősség képezik. A végrehajtónak a javaslatban körvonalazott állása pedig mindkét szempontból, mind teendőinek természetére, mind a bíráknak és bírói hivatalnokoknak reá is kiterjesztett fegyelmi és kártérítési felelősségére nézve teljesen megfelel e lényeges követelményeknek, sőt a felelősség tekintetében reá nehezedő kivételes szigor és esetleges vagyoni kár csakis az ő közhivatalnoki jellegében találhatja magyarázatát és jogosultságát. A javaslatnak, miután ezen szempontot elfogadta, egyszersmind gondoskodnia kellett arról, hogy a bíróság megbízottjának hivatalos eljárásában erőteljes ulalmat nyújtson minden megtámadás ellen és a rajta netán elkövetett bántalmakat a közönségesnél szigorúbban sújtsa. Erre nézve a törvényjavaslat 29. §-a intézkedik, amely a bírósági végrehajtók hivatalos eljárásában szóval vagy tettel elkövetett bántalmazást, amenynyiben bűntettet nem képez, kihágássá minősíti és három hónapra terjedhető fogsággal vagy 500 írtra emelkedhető bírsággal terheli. Az igazságügyminiszer át van hatva azon meggyőződéstől, hogy ezen intézmény már csak azon oknál fogva is, mert lehetővé teszi, hogy a bírák rendes hivatásuktól minél kevésbbé vonattassanak el oly functiók által, amelyek állásukkal nincsenek összhangzásban, a törvénykezésünk terén rendkívül hasznos szolgálatot fog tenni, s hogy annak meghonosítása jelenlegi szűkebb hatáskörével is, már most kívánatos, sőt alig mellőzhető azért, hogy majd akkor, ha a szóbeliség és közvetlenség rendszere, amely ezen intézmény nélkül alig képzelhető, életbelép, a végrehajtás terén már begyakorolt erők álljanak rendelkezésünkre. Pest, 1870. évi január 6-án. Horvát Boldizsár, s. k. Törvényjavaslat a királyi ügyészség felállításáról. I. Fejezet. A kir. ügyészség szervezete. 1. §. Az igazságszolgáltatás körül az állam közérdekeinek a jelen törvény által meghatározott ügyekben való képviselésére felállittatik a kir. ügyészség. 2. §. A kir. ügyészséghez tartoznak: a) a koronaügyész, ki a kir. kúria mellé; b) a kir. főügyészek, kik a kir. táblák mellé; c) a kir. ügyészek, kik az első folyamodási törvényszékek mellé neveztetnek; végre d) a koronaügyészi és kir. főügyészi helyettesek s a kir. alügyészek. 3. §. A kir. ügyészség tagjait az igazságügyi miniszer ellenjegyzése mellett Ő Felsége a király nevezi ki; a kinevezettek a hivatalos esküt azon törvényszék teljes ülésében teszik le, amely mellé kineveztettek. 4. §. A kir. ügyészségnél segéd- és kezelő személyzet a szükséges számban alkalmazandó. A segédszemélyzetet az igazságügyi miniszer, a kezelő személyzetet pedig kerületében a főügyész nevezi ki, s a kinevezettek az esküt a főügyész, vagy az általa e czélra kirendelt ügyészségi tag előtt teszik le. 5. §: Az ügyészség a bíróságtól független, és közvetlenül az igazságügyi ministernek van alárendelve. A kir. ügyészség tagjainak szolgálati viszonyát s közlekedését egymás közt és az igazság-,ügyi ministerrel, a mennyiben a törvény nem intézkedik, az igazságügyi minister szabja meg. 6. §. Az 1869. IV. t. ez. 15. és 17. §§-ainak határozatai a kir. ügyészség tagjaira is kiterjesztetnek. Az igazságügyi minister azonban jogosítva van, az első folyamodási bíróságoknál alkalmazott ügyészségi tagokat ügyészi minőségben más bírósághoz áthelyezni. 7. §. A kir. ügyészség tagjai önként a birósághoz át nem léphetnek, ily átlépés, az igazságügyi miniszer ellenjegyzése mellett csak Ő Felsége a király engedelmével történik. Az igazságügyi miniszer a kir. ügyészség bármely tagjától az ügyészi megbízást bármikor elvonhatja, mely esetben az illető ügyészségi tag rangjának és fizetésének megtartása mellett azon törvényszék bíráinak sorába lép át, amely mellé rendelve volt, ha pedig ezen törvényszéknél üres elv nincs, más bírósághoz neveztetik ugyan ki de ezen törvényszékhez való visszatérése ha kérelmezi, a legelső üresedés alkalmával megengedendő. A költözködési költségek a 6. és a jelen §§-ban érintett esetekben megtéríttetnek. 8. §. A bírói felelősségről és a nyugdíjazásról szóló törvények, az alábbi 29. § a) pontban foglalt kivétellel, továbbá az első folyamodási bíróságok szervezéséről szóló törvény 13. §-a a kir. ügyészekre nézve is kiterjesztetnek. 9. §. Rendszerint minden első folyamodási törvényszéknél alkalmaztatik kir. ügyész. Azonban az igazságügyi minister jogosítva van több törvényszékhez egy kir. ügyészt rendelni s a kisebb törvényszék mellett a kir. ügyészt alügyész által helyettesíteni. A pesti és budai kir. törvényszékekhez egy kir. ügyész rendeltetik. 10. §. A ki a törvényszék valamelyik tagjával fel- vagy lemenő ágban rokon, avagy negyediziglen oldalrokonságban vagy másodiziglen sógorságban áll, azon törvényszéknél kir. ügyészi teendőket nem teljesíthet. 11. §. A kir. ügyészség bármely tagja ki van zárva oly ügyek viteléből : a) amelyekben önmaga a sértett fél; vagy b) amelyekben a vádlott vagy asértett 'fél az illető ügyészségi tag jegyese vagy felesége vagy felmenő vagy lemenő ágbeli rokona, vagy negyediziglen oldalrokona vagy másodiziglen sógora, vagy fogadott szüleje vagy gyermeke, gyámoltja vagy gondnokoltja ; vagy c) amelyekben tanú vagy szakértő volt; végre d) amelyekben azelőtt mint bíró, meghatalmazott, vagy védő működött. 12. §. Mihelyt a kir. ügyészségi tagnak tudomására jut, hogy valamely ügyben a 11. §-ban érintett körülmények egyike forog fenn, köteles azt azonnal helyettesére bízni, illetőleg helyettesítése végett felebbvalójához jelentést tenni. 13. §. Ügyészségi tag ellen aggályossági kifogásnak nincs helye. 14. §. A kir. ügyészi és alügyészi állomások pályázat utján töltetnek be. 15. §. Ügyészi hivatalt csak az nyerhet, ki az 1869. IV. t. ez. 6. §-ban foglalt átalános képesítvényen felül, köz- és váltó-ügyvéd, és legalább három évi bírói vagy önálló ügyvédi gyakorlatot igazol. Egyenlő képesítvény mellett a jogtudorok elsőbbséggel bírnak. 16. §. Az 1869. IV. t. ez. 8—13. §§-ok rendeletéi az ügyészség tagjaira is kiterjesztetnek. II. Fejezet. A kir. ügyészek hatásköre az első folyamodási bíróságoknál. A Bűnvádi ügyekben. 17. §. Az ügyészek mindazon bűnvádi ügyekben, melyek azon törvényszék hatásköre és illetősége alá tartoznak, a mely mellé rendeltettek, a közvádlói teendőket végezik. E tekintetben különösen hivatvák: a) oly büntetésreméltó cselekvények esetében, melyek hivatalból vétetnek vizsgálat alá, a büntető eljárás megindítását eszközölni; b) a bünvizsgálat törvény- és czélszerű vezetése iránt a szükséges indítványokat megtenni; c) a bünvizsgálat befejezte után az eljárás megszüntetése vagy a perbefogatás iránt indítványt tenni; d) a büntető perben mint közvádló a vádat képviselni; s e) a büntető igazságszolgáltatás érdekében perorvoslattal élni még akkor is, ha az a vádlott javára szolgálna; f) a jogerejűleg kiszabott büntetés végrehajtását eszközölni és arra felügyelni. 18. §..Az ügyészségnek joga van a bűnvizsgálati iratokat a vizsgálat bármely szakában megtekinteni, s e czélból az iratok közlését kívánhatja. Az ügyész és a vizsgáló bíró közt a közlekedés közvetlen történik, s a vizsgáló biró köteles ■dódén feljelentést 24 óra alatt az ügyészszel közölni. 19. §: Az ügyész a bünvizsgálat minden szakában indítványt tehet, ha a vizsgáló biró ezt el nem fogadná, a törvényszék határoz, és határozatát a kir. Ügyészszel rövid uton közli. A törvényszék a bűnvizsgálat tárgyában döntő határozatot nem hozhat az ügyész meghallgatása nélkül. Az ügyész a törvényszék tanácskozásánál és szavazásánál jelen nem lehet. 20. §: Az ügyész a vádlott kihallgatásán kívül minden más bűnvizsgálati cselekvényeknél jelen lehet, a bírói szemlék határnapjáról, amennyire lehetséges, mindig jókorán értesítendő, és fel van jogosítva, azon ténykörülményeket és tárgyakat kijelölni, melyekre a vizsgálatot kiterjesztetni kívánja. 21. §: Az ügyész feljelentéseket elfogadhat, azonban sem tanúkat nem hallgathat ki, sem más bűnvizsgálati cselekvényt nem teljesíthet. Előnyomozások megtételére úgy a birói, mint a törvényhatósági és községi, közigazgatási és közbiztonsági közegeket megkeresheti, kik megkereséseit a birói felelősségi törvény 66. és 67. §§-ban körülírt felelősség terhe alatt teljesíteni kötelesek. 22. §: A járásbíróság köteles az általa teljesített bűnvizsgálatokról az ügyészséghez havi kimutatást beküldeni. Ezenfelül az ügyészek jogában áll: a vizsgálat folyamában tapasztalt hiányokat s szabályellenes eljárást a törvényszéknek intézkedés végett feljelenteni, a vizsgálatok viteléről személyes megtekintés alapján meggyőződni, s fontosabb bűnesetek vizsgálatának a törvényszéki vizsgálóbíróhoz való áttételét indítványozni a törvényszéknél. Átalában az ügyészt a járásbíróságok hatáskörébe eső vizsgálatok tekintetében is a 18—20. §-ban érintett jogok illetik, azon különbséggel, hogy az ügyész a feljelentésekről és birói szemlék határidejéről csak fontosabb esetekben értesítendő. 23. §. Azon bűnügyekre nézve, melyekben a járásbíró birói hatósággal bír, a kir. ügyészt ellenőrzési jog illeti. E czélból a járásbíróság köteles ezen ügyek állásáról a kir. ügyészhez rendes havi kimutatást küldeni. A kir. ügyészt egyébiránt mindazon tiltott cselekvényekre nézve, melyek hivatalból veendők vizsgálat alá, a 18.—20. §§-ban érintett jogok illetik, s jogában áll, bármely esetben az iratok és az ítélet közlését az ügy befejezte után is kívánni,, az eljárás körül tapasztalt hiányokra a járásbírót figyelmeztetni, s szükség esetén a törvényszék intézkedését kikérni.