Pesti Napló, 1870. augusztus (21. évfolyam, 176-206. szám)

1870-08-02 / 177. szám

bocsátá ki Bernstorfi úrhoz, az északnémet szövetség londoni nagykövetéhez. Exolád szíveskedjék, írásbeli bebizonyítás fentartása mellett, Granville lorddal a következőket közölni: A „Times“ által közzétett okmány egyikét foglalja magában azon javaslatoknak, melyek a dán viszály kezdetétől legutóbbi időkig hivatalos és hivatalon kívüli franczia ügynökök által tétettek, hogy Franczia és Poroszország között, kölcsönös nagyobbodás végett, szövetség jöjjön létre. Én excládnak még egy másiknak szövegét is el fogom küldeni 1866 tavaszáról, mely szintén véd- és daczszövetségi javaslatot tartalmaz, melyben Francziaország Ausztria ellen 300.000 embert, Poroszországnak pedig 6,8 milliónyi nagyobbodást ígért a Rajna és Koser közötti földterületért. A lehetetlenség, hogy én azt elfogadjam, mindenki, csak a franczia diplomatic előtt nem volt világos. Miután mi 1866. júniusban ilyen és hasonló javaslatokat visszautasítottunk, a franczia kormány a mi veszteségünkre és annak kizsákmányolására kezdett gondolni s azt diplomatailag igyekezett előkészitni. Roucher miniszter hazafias elfogultsága kezdete óta nem szűnt meg Francziaország minket Németország és Belgium rovására tett ajánlatokkal kísértetbe venni. A béke érdekében megőriztem ezen követelődzések felöli titkot, Francziaország luxembourgi törekvéseinek nyilvános előzmények általi meghiúsítása után újból ismétlődtek az ajánlatok, melyek Belgiumot és déli Németországot övezték át. Ezen időre (1867) esik a Benedetti-kéziratnak közlése. Hogy a franczia követ uralkodójának jóváhagyása nélkül írta és tárgyalta volna ismételten, — ez valószínűben. A franczia hangulat és harczkedv, melyet 1866 óta a belga vasúti kérdésig tapasztaltunk, comerdiálnak azon hullám vagy visszatetszéssel, melyet a franczia ügynökök nálam ezen egyezkedés iránt találni hittek. Azon végleges meggyőződés után, hogy Francziaország általunk nem érendi el határainak kiterjesztését, megérlelődött a határozat, azt ellenünk kiküldeni. Okom van hinni, hogy ha ezen közzététel elmaradt volna,, a franczia és a mi készülődéseink befejezte után Francziaország által nekünk azon ajánlat tétetett volna, hogy mindkét felfegyverzett sereg élén a fegyvertelen Európával szemben a Benedetti-programm keresztül vitessék, azaz Belgium rovására béke köttessék. A kezünkben levő tervezet, melyet Loffus lord látott, elejétől fogva végig az angol követ által ismert kéztől, Benedetti gróf keze által van írva. Ha a franczia császári kabinet ma tagad oly törekvéseket,melyeknek hogy minket megnyerjen 1864. óta szüntelenül fáradozott, ez a politikai helyzetből kimagyarázható. Svájcai csapatok franczia területen. A „Daily News“-nak Francziaország déli részéről írják : Svájca azon gondolkodik, hogy semlegességének megóvása végett Chabalu ist megszállja, és e szerint a bécsi szerződésekben kétségtelenül biztosított jogát gyakorlatba vegye. Ezen aggodalom egyelőre alkalmasint nem egyéb, mint a rosz lelkiismeret megmozdulása. Chablais ugyanis mint tudva van, Savoyának a genfitóhoz legközelebb eső része és stratégiai pont, melynek megszállása nélkül Svájcz délkeleti részét ezen oldalról jövő ellenség ellen nem lehet megvédeni. Ezen okból tiltakozott Svájcz elenyészett jogára hivatkozva annak idején Savoya bekeblezése ellen. Ez azonban mit sem használt. Francziaország kijelente, hogy a semlegességi jogokat legtávolabbról sem akarja érinteni, azonban Savoye és Chablais birtoklását cumonere átveszi. A franczia területnek ily módon való megszállása kétség kívül jogában áll Svájcznak, azonban jelenleg ez annyit tenne, mint tényleges részt venni a háborúban Poroszország javára Francziaország ellen. Az való, hogy Svájcz érzékenyen érintetett a második császárság elbizakodása által, és a nemzeti büszseregen ejtett csorbát csak gyengébb voltának folytán tűrte el, a azt nem feledé , azonban a háború görgetege még aligha haladt annyira , hogy dörgése Svájcz bérezei közt viszhangot keltsen. Azt hisssszük azonban — írja a Daily News tudósítója — hogy Svájczot egy bizonyos nagy hatalmasság figyelmeztető semlegességi jogai ily érvényesítésére, s bizonyos ígéretek szerepelnek, — ami az imperialisticus clique által buzgón hirdetett tannal,mely szerint Bismarck mindenütt jelen való — jóformán összhangzik. Az való, hogy a Savoya bekeblezése által megsértett olasz nemzeti önérzet folytán Francziaországra nézve, Chablais sebezhető ponttá vált, és hogy Francziaországban a rosz lelkiismeret ösztöne a védelmi vonalnak ezen gyengéje iránt nem táplál illuziókat. Kérdés, vajjon lesz-e bátorsága Svájcznak arra, hogy sértett semlegességi jogait Chablais megszállása által boszulja meg; a Párisban szárnyaló hírek azonban azon önkénytelen öntudatom látszanak alapulni, hogy Svájcz azt isteni és emberi jog alapján teheti és tennie kell is.“ A franczia ágyúnaszádok. A franczia ágyúnaszádok vasból vannak, hosszúságuk 14 méter, személyzetük csak a gőzgép és löveghez szükséges egyénekből áll. A löveg 60 kilogrammos ágyú 30 cemiméternyi torkolattal kétszeresen vontcsővel, csappantyús és ha kemény tárgyra esnek, szétpattanó üres golyókat lövöldöz. A naszádoknak mind az orrukon mind a faron kormányuk van, melyet ugyanazon egy kerék hozhat mozgásba, ezáltal gyors és biztos mozdulatot tehetnek és egy ponton fordulhatnak. Három darabra szedhető szét a naszád, egyik részén a csavar és a kapitány szobája, második a gép, harmadik az első rész a legénység szobáival. E három részt nagy pontossággal készített csavarok és csavarlyukak segélyével kapcsolják össze belőlről, úgy, hogy kívülről satuim helye az, összefoglalásnak nem látszik. A naszádok parancsnokaivá franczia tengerészeti hadnagyokat szemeltek ki. Országgyűlés. A képviselők az ülése aug. 1 én. Elnök : Somssieb Pál, jegyzők : Bujanovics S. és Jámbor P. A kormány részéről jelen vannak: Gorove I., Szlávy miniszterek. Az ülés kezdődik d. u. fél 1 órakor. Elnök a tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bejelenti a beérkezett irományokat. Krassó megye közönsége a tűzkár elleni biztosítást országosítani kéri. Ungmegye közönsége Torontál megyének a kikindai vasútra vonatkozó feliratát pártolja. Ugyanaz hazánk ezredéves fennállásának megünneplését kéri, nemkülönben ugyanaz a mármaros-sziget-szucsavai vasútvonal kiépítését kéri. Elnök továbbá bemutatja az interpellációk lajstromát. Ki fog nyomatni és szétoszlatni, s vele együtt a gazdasági bizottság augustus havi jelentése. Bujanovich Sándor jegyző olvassa a 6-dik bíráló bizottság jelentését, mely szerint Horn Ede képviselői megválasztatása a költségek kölcsönös megszüntetése mellett igazoltatik. Ordódy Pál előadó: Olvassa az állandó igazolási bizottság jelentését, Parosetics Sándor horvát-szlavén országgyűlési képviselő választása tárgyában a ki mint horvát képviselő végkép igazolandó, és Paulovits István sz. k. Újvidék városában, megválasztott képviselő választása tárgyában, aki a szabályszerű 30 nap fentartása mellett igazolandó. Elnök: Parcsetics Sándor képviselő úr végkép, Paulovics István pedig a szokott 30 nap fentartása mellett igazoltatván, mindketten az osztályokba fognak beosztatni. A mai ülés napirendén van az 1868. XIV. t. sz. módosítása tárgyában benyújtott törvényjavaslat tárgyalása. Berzenczey László: (Elfoglalja az előadói széket. Felkiáltások: Halljuk! Cicero pro domo sua !) Bujanovich Sándor jegyző: (Olvassa a törvényjavaslatot.) Berzenczey László a közp. bizottság előadója .- A közp. bizottság a pénzügyi és vasúti bizottság jelentését magáévá tevén, legelőbb ezt lesz szerencsém felolvasni. (Olvassa a pénzügyi és vasúti bizottságnak a közmunka és közlekedési miniszter által az 1868. XLV. t. sz. módosítása iránt beadott 415 számújavaslat tárgyábani jelentését és folytatólag a közp. bizottság ugyan e tárgyra vonatkozó jelentését.) T. hát! Azt hiszem a pénzügyi és vasúti bizottság indokolása egyszersmind támogatásául vétethetik az ügynek, azon esetre azonban, ha valami ellenvetés létetik, fentartom magamnak a jogot az ügyet védeni. Jámbor Pál jegyző felhívja a szólásra Deáky Lajost. Elnök: Méltóztassék a tisztelt képv. ur megengedni, hogy a főrendiháznak időközben megérkezett jegyzője a főrendek üzenetét átadhassa. (Halljuk.) Nyáry Gyula báró, a főrendiház jegyzője jelenti miszerint az újonczok behívásáról és a 3 póthitelről szólójavaslatokhoz a főrendek hozzájárultak. Elnök: Miután a főrendek mind a 3 törvényjavaslathoz hozzájárultak, azok szentesítés végett a szokott módon a felségéhez hódoló tistelettel fel fognak terjesztetni. (Helyeslés.) A ház visszatér a keleti vasút iránti novellatörvény tárgyalására. A minisztérium mint tudva van e novellában a keleti vasutat Kolozsváron túl Kolozs-Gyéres- Kocsárd felé ajánlja vezettetni, úgy hogy Torda a fővonalból kimaradna, de Torda szárnyvonalat kapna, melyet a vasúttársaság kamat biztosítás nélkül ígérkezik kiépíteni. Deáky Lajos először is kérdi Berzenczeyt, igaz-e hogy ő a keleti vasútnak hivatalnoka, amely esetben nagyon különös volna, hogy épen ő az előadó ezen ügyben, aztán pedig igyekszik bebizonyítani, hogy az törvényellenes, ha a vasutat nem Tordán viszik keresztül. Simonyi Lajos b.: Mivel az eredeti tervezetben a vonal Kolozsvártól Tordának lévén felvéve, a bécsi alagút felvétetett a költségvetésekbe, s ennek következtében a vasút kiépítésére nagyobb összeg lett volna szükséges, mint ennek kikerülésével, azt kérdezi a minisztertől, várjon, ha ezen másik vonal Apahidán keresztül Gyéresig csakugyan kevesebbe kerül, mint az eredeti tervezet szerint: az állam nem tartozik-e a vállalkozóknak kevesebb garantiát nyújtani, mint azon esetben,ha ezen költségesebb vonal építtetett volna ? Gorette István közlekedési miniszter: Midőn a keleti vasút engedélyeztetett, a 11 llalko£ eknak nem volt egyéb költségvetésök, mint a Nagy-Várad kolozsvári vonalra egy a nehézségek sem voltak akkor mint tekintetbe véve. A bécsi alagút kiépítése egy egész évvel hátravetné az összes munkálatokat. Ez oly momentum, melynek súlyát úgy az "erdélyi képviselők, mint Erdély egész lakossága megérezné. A miniszternek felelősségénél fogva tekintetbe kellevennie azon következéseket is, melyek az elhalasztás folytán keletkezhetnek, melyek még az internationális forgalmat is veszélyeztethetnék. Igaz, hogy a vállalkozók érdekei nem nyomhatnak a törvényhozás előtt semmit a latban, se midőn ezek oly nagy nemzeti érdekkel is állanak kapcsolatban, a kormány nem tehetett egyebet, mint javaslatot terjeszteni a ház elé az eredeti törvény megváltoztatása iránt. Különben Torda városának elég van téve a szárnyvonallal s a kormány kötelességének tartotta Tordának eleget tenni, mert hiszen az államnak érdekei követelik ezt a sóbányák miatt. Kéri a javaslat elfogadását. Halász Boldizsár pártolja a kormány előterjesztését. Csernátony Lajos mindenekelőtt constatáltatni kívánja , vájjon Berzenczey csakugyan tisztje-e a keleti vasúttársaságnak. Berzenczey László kijelenti, hogy ő e társaságnak nem hivatalnoka, de igenis dolgozik számára és ezt meg is fizetik. Különben szónok most is az ország érdekében működik, midőn e vonalat pártolja és mint a közp. bizottság előadója támogatja, mert meg van győződve, hogy e vonalnak a tordai vonal felett határozott előnyei vannak. Különben a társaság nem is köteles Torda felé vinni a vasutat, mert sem a törvényben sem az engedélyokmányban nincsen benne egy szó sem Tordáról. Huszár Imre az országgyűlési naplóból, a tárgyalásból kimutatni igyekszik, hogy a szó, Torda, ugyan k maradt, de azért a vasutat mégis arra felé kell vezetni. Csiky Sándor csak azért szólal fel, hogy azon meggyőződésnek adjon kifejezést, miszerint e tordai szárnyvonalból épen úgy nem lesz semmi mint az egri szárnyvonalból és mindez azért mert mindkét város, Eger úgy mint Torda baloldali képviselőt választott Kemény Gábort. fölemlíti, hogy Torda neve igenis benne volt a ház elé terjesztett engedélyokmányban, de a tanulmányozása közben czélszerűbbnek mutatkozott az állomások neveit a törvényből kihagyni. Előadja továbbá, hogy nem Gyéres követeli a törvény változtatását, mert mindkét irányban a vasút Gyéres mellett haladna el. Nem hiszi a törvény értelmében a vállalkozókat kényszerítni arra, hogy kisebb biztosítási összeggel építsék a vasutat mint amennyi biztosíttatott, sőt ha őket arra kényszerítni akarnék, megtörténhetnék, hogy Torda sem szárnyvonalat sem fővonalat nem kapna. Elfogadja a központi bizottság javaslatát Szaplonczay József. Miután a kérdéses vasútvonalra a szükséges költségvetés tökéletesen nem ismeretes, arra a garanciát nem adhatja meg, és ennélfogva az előbbi törvény megváltoztatására nem szavazhat. Gorove István közlekedési miniszter Szaplonczay néhány téves állítását igazítja helyre s kimutatja a gyéres vonal előnyeit technikai szempontokból. Becedikty cáfolja Szaplonczay-t, állítván, hogy a szükséges tervezetek illetékes közegek által megtételek,és a tordai vasútvonal költségkímélés tekintetéből előnyösebb a bécsi vonalnál. Ajánlja a tordai vonalt nemzetgazdászati szempontból is, nemcsak mint legrövidebbet, de Tordának a világ kereskedelmi forgalomba emelése érdekében is. Dsáky Tivadar gr. határozottan meri állítani, hogy a ház jelenlévő tagjainak három negyedrésze nincs tájékozva a fenforgó ügyben, melyre nézve a központi bizottság véleménye kellő felvilágosítást nem nyújt. Az ajánlott változtatást ez oknál fogva nem pártolhatja. Széll Kálmán mint a pénzügyi bizottság tagja tiltakozik Csáky Tivadar gr. azon állítása ellen, hogy a vasúti és pénzügyi bizottság csak futtában tárgyalta e törvényjavaslatot, holott ki ki tudhatja, hogy e javaslat a pénzügyi bizottságot heteken mi több hónapokon át foglalkoztató. Elnök: A vita be van ugyan fejezve t. bár, miután azonban 20 tag a szavazást holnapra kivárja áttétetni, ennélfogva az holnapi ülésben, mely 10 órakor kezdődik, fog megtörténni. A holnapi ülés napirendjén a szavazáson kívül a gazdasági bizottság több rendbeli jelentései vannak. Ülés vége 2 óra 25 perc. Szapáry Gyula gróf mint a belügyminiszter képviselőjének beszéde a főrendiház julius hó 30-án tartott ülésében. Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek ! Méltóztassanak megengedni, hogy miután ezen szőnyegen levő nagy fontosságú törvényjavaslat fölött hónapokon át folynak a vitatkozások, s ez alatt a tárgy minden oldalról felderíttetett, nem anyira a törvényjavaslat egyes részeiről szóljak, hanem szorítkozom azon vezérelvek előadására, melyeket a kormány a törvényjavaslat beadásánál szem előtt tartott. — Hogy a törvényhatóságokat törvény által rendezni szükség volt, azaz egész hazában senki által kétségbe nem vonatott, — természetes következménye ez a 48-ki átalakításnak. Az 1848-ki törvények ugyanis megszüntetvén a nemesség előjogait, azzal megszűnt létezni azon testület, mely a megyei közönség egyedüli alkatrészét képezte. Megváltoztatván az 1848-as törvények által az ország kormányformája, az ez által életbe léptetett parlamenti felelős kormány természetes következménye ha aat esakarjuk, hogy a kormány felelőssége illusoriussá ne maradjon, az, ha a felelősségre vonható kormány rendeletei pontos végrehajtásáról gondoskodni kelletett. Megszüntették továbbá az 1848-ki törvények a megyék követ küldési és utasítási jogát, 1848. V. t. ez. szüntette meg s igy a 848-ki törvények fentemlített részei azon megyét, mely addig létezett, mondhatni teljesen megszüntették, — mert egyrészt megsemmisítették azok alkatrészeit, — másrészt pedig megváltoztatták azok jogkörét. De ezeken felül 1848-ban és azóta teljesen megváltoztak hazánkban a társadalmi birtok- és hitelviszonyok, fejlődött és fejlődik napról-napra az ipar és kereskedelem, mely mig viszonyaink egyik legfontosabb tényezőjét képezi,— az előtt figyelemre alig méltatott, — felébredt a nemzetiségi kérdés, mely a kiváltságos osztály előjogai mellett szóba sem jöhetett, s mindezek oly tényezők, hogy ha a 848-as átalakítások a megyei intézményt sértetlenül hagyták volna, ha fenn, az akkor megváltozott és azóta kifejlett viszonyoknál fogva azon megye, mely 1848 előtt létezett, jelenleg nem is állhatna fenn. S azért midőn most a törvényhatóságoknak törvény általi rendezése már elodázhatlan szükséggé vált, — ha összehasonlitjuk azon megyét, mely ezen beadott törvényjavaslat alapján fog alakulni azon megyével, mely 1848 előtt létezett, — bizonyára nagy változtatásokat fogunk találni, — de ezen változtatásokat nem ezen törvényjavaslat eszközli, de eszközölték már a 48-as törvények, melyek az akkor létezett megyét teljesen megszüntették, — eszközölték az ezen törvények alapján változott viszonyok és azok 20 éves fejlődése, melyek az akkor létezett megye felelevenítését lehetetlenné tették s daczára annak, hogy a mondottak szerint a közbejött események a régi megyét teljesen kiforgatták, a nélkül, hogy más által helyettesítették volna, mert az azóta e részben tett intézkedések és kifejlett viszonyok csak az ideiglenesség jellegét viselik, — a kormány e kérdést mégsem akarta tabula rasanak tekinteni, ■— hanem lehetőleg azon törekedett, hogy a 48 előtt létezett és jelenleg lényeges változtatásokkal fenntartott megyei institutiót, — a kor igényeihez idomítsa, fentartva belőle azt, mi fentartható, — megváltoztatva azt, mi a jelen viszonyok közt nem életre való, — s ily nézetből indulva ki, nem azt vehette figyelembe a kormány, hogy mi elméletileg a legjobb municipális törvény, — hanem azt, hogy Magyarország sajátságos viszonyainak — Magyarországnak eddig is létezett önkormányzatának, — Magyarország érdekeinek, fejlődésének mi felel meg legjobban. Az ország egésséges fejlődése és a jó adminisztratio szempontjából egyrészt a helyes centralisatiót tartják egyedül üdvösnek — mások teljes mértékben fenn kívánják tartani a megyék jogkörét, sőt nemcsak azok jogait, hanem azon kinövéseket is, melyek ezen institutióból helylyelhelyel felmerültek fenn akarják tartani és törvény által megörökíteni; — mások ismét nem ellenzik azt, hogy a megyék hatásköre a mértéken túl kiterjesztessék csak azért, hogy ez által a megyék önnönmagukat lejárva, azok fentartása lehetetlenné váljék, — a kormány ezen felfogások egyikét sem osztja, hanem fenn akarja tartani a megyei institutiót őszintén és minden utógondolat nélkül, — fenn akarja azonban tartani úgy, hogy 1) az saját önkormányzati hivatásának és feladatának és kölönösen a jó administrate kellékeinek megfeleljen, — s hogy 2) az országos kormányzatnak nemcsak akadályul ne szolgáljon, hanem azt előmozdítsa, — ezen két szempontot is szem előtt tartotta a kormány. Hogy a megye saját önkormányzati feladatának és hivatásának megfeleljen, gondoskodni kellett arról, hogy azon testület, mely a megye ügyeit végzendi, oly elemekből álljon, melyek a megyei érdekeket valósággal képviseljék, S oly elemeknek kellett a túlsúlyt biztosítani, melyek a rájuk bízott teendők és különösen az adminisztratív ellenőrzésére képesek legyenek, akik a jól és lehető olcsó adminisztratióban elsősorban lévén érdekelve, elvárhatni tőlük, hogy idejöhet a hazának szenteljék; ez alapja a törvényjavaslat H fejezetének, mely a megyei bizottság alakításáról szól. Gondoskodni kellett továbbá arról, hogy a megyéknek oly hatáskör biztosíttassák, mely az azok iránti érdekeltséget fentartja, s azon jogok, melyek a megyék részére ezen törvényjavaslatban fentartattak, oly nagy horderejűek és oly fontosak, hogy csak legyen azokban, kik ezen jogok gyakorlatára sivatvák, elegendő érdekeltség és a közügy iránti részvét, van tér elég nemcsak megyéjük, de közvetve az egész haza javára is működhetni. Hogy pedig a megye másik feladatának, az országos közigazgatás eszközlésének is megfeleljen, gondoskodni kellett arról, hogy oly tisztviselők választathassanak, kik avatásuknak megfelelni képesek legyenek, — hogy biztosítva legyen a törvények és a kormány törvényes rendeleteinek végrehajtása ; — s hogy azon közeg, ki a kormányt a törvényhatóságokban képviseli, az administrativ ellenőrzésés ne csak névleg, de valósággal is gyakorolhassa. Ezen nézeteknek érvényt szerezni, volt ezen törvényjavaslat előterjesztésénél a kormány szándéka, és minthogy nem elméletet akart felállítani, hanem az iránt ,törekedvén, hogy gyakorlatilag kifejlett intézményt akar, és a változott viszonyok kívánalmai szerint szabályozza , ezen törvényjavaslatban részben az eddigi gyakorlat codificáltatott, részben pedig az, hol szükséges volt, a mondott elvek figyelembevételével szabályoztatok. Ezen törvényjavaslat leglényegesebb részei azok, melyek a bizottság alakítását, a megyék viszonyát a központi kormányhoz, a főispán hatáskörét, a tisztviselők felelősségét állapítják meg. Legerősebb támadás intéztetek ezen törvényjavaslat azon része ellen, mely a bizottságok azon összeállítási modorára vonatkozik hogy fele a bizottsági tagoknak a legnagyobb adófizetőkből álljon. Nem akarom mindazokat ismételni melyek a törvényjavaslat ezen intézkedése támogatására felhozattak, csak azon nézetnek akarok kifejezést adni, hogy egészen alaptalanok a törvényjavaslat ellen felhozott azon vádak, hogy csak nagy birtoknak szerez túlságos befolyást, és hogy az egy kiváltságos osztályt öliit fel. Midőn a bizottmánytagok száma oly nagyra vetetett fel, hogy azok, kik virilis szavazattal tagjai leendnek a bizottmánynak némely megyében 100 sőt 50 írttal, egyre-másra pedig mintegy 200 írttal lesznek tagjai a bizottságnak; midőn fáradtsága és tanulmánya alapján bárki ezen adóminimum felével is gyakorolhassa ezen jogot; midőn a bizottságban virilis szavazattal biró tagok száma 100-tól 300-ig és így egyre-másra 200-ra terjed e közt legtöbb megyében statistikai adatok alapján 20—30-ra tehető azon nagyobb birtokosok száma kik 1.000 főt adón felül fizetnek. Ily körülmények közt nem mondhatni azt, hogy ez oly kedvezmény, melyben kizárólag a nagy birtok részesül, midőn pedig a törvényjavaslatban felvett aránylag csekély vagyon qualificatio alapján különbség nélkül e hon minden polgára előtt egyenlően nyitva áll, hogy a törvény által adott ezen joggal élhessen; midőn az egyének egy része évenkint változni fog, nem mondhatni ezen intézkedésről azt, hogy ez által egy kiváltságos osztály állíttatik fel. Mindazokat, melyek a törvényjavaslat ezen részeinek indokolása, a minoritások biztosítása, az intelligencia befolyása biztosításának az érdekképviseltetése szempontjából felhozattak, ismételni nem akarom, csupán egy körülményt akarok a törvényjavaslat ezen részének indokolására felemlíteni, és ez az, hogy a bizottmányok kétségen kívül ezen intézkedések által minden irányban függetlenebb testületekké válnak. Függetlenebb lesz pedig a bizottság, nemcsak azért, mert az kinek anyagi gondjai nincsenek, mindenesetre egyénileg is függetlenebbnek tekintetik, hanem főleg azért, mert a bizottság egy része nem függvén választástól, a bizottság ezen részének összealakítására sem kormány, sem párt, sem tömeg befolyást nem gyakorolhat. (Helyeslés.) Egyik legfőbb feladata ezen törvényjavaslatnak az, hogy lehetővé tegye a jó közigazgatást; ennek elérésére a közigazgatást a közgyűlések és kisgyűlésektől elvonván, a törvényjavaslat azt a törvényhatóság által választott tisztviselőkre bízza, fentartja a főispánnak és a közgyűlésnek a nyilvános ellenőrzést, és kimondja a tisztviselők felelősségét, s ez az egyedüli mód a gyors és igazságos közigazgatás elérésére. Sokan ezen törvényjavaslatot vádolták azzal, hogy az megsemmisíti az önkormányzatot, megsemmisíti alkotmányunk, eddig egyik lényeges alkatrészét, a megyei institutiót, — részemről azt hiszem, hogy épen ellenkezőleg, ha parlamentáris rendszer egyrészt, a községi autonómia másrészt, s az anyagi téren kifejlett sokoldalú tevékenység, mely a szellemi erők nagy részét foglalkoztatja, s így a politikai közélettől elvonja, ha ezen körülmények nem szüntetik meg a megyék iránti érdekeltséget, úgy ezen törvényjavaslat által ezen institutio fel fog virulni, s az önkormányzat oly mérvben fog kifejlődni, mint ez más országokban nem létezik; de igenis van két dolog, mely képes a megyei institutiót végkép megsemmisíteni, egyik az, ha a törvényhatóságok úgy szerveztetnének, hogy oly elemek és érdekek, melyek anyagi és szellemi tehetségek folytán hivatvák arra, hogy ezen intézménybe felvétessenek és ott vezérszerepet játszanak, úgy mint az intelligentia, a vagyon az ipar ignoráltatnának, a másik körülmény pedig mely a megyéket megsemmisíteni képes volna az, ha a megyei administratív ezen javaslat által nem szerveztetnék akként, hogy az a kor és az egyének jogos igényeinek megfeleljen, ezek azok, melyek ,ha a törvényhatóságok rendezésénék ignoráltatnának, a megyei institutiót végkép megsemmisítenék. Ezt elkerülni s a törvényhatóságok rendezése által egy életerős önkormányzatot teremteni, mely az országos kormányzattal összhangzásban legyen, feladata ezen törvényjavaslatnak. Ha főbb elveiben helyesen fejti meg ezen kérdést a törvényjavaslat, és helyesen hozza öszhhangzásba a megyei rendelést,a parlamenti kormánynyal,azt a nagyméltóságú főrendiház jogügyi bizottsága beadott jelentésében is elismeri, és ennek alapján is bátorkodom a méltóságos főrendiházat felkérni, méltóztassanak ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés.) Széchen Antal gr. beszéde a képviselőház mai ülésében. (Kivonat.) Méltó főrendek! Az előttünk fekvő két törvényjavaslat (az újonezok behívásáról s az 5 millió póthitelről) határozottan a béke és semlegesség politikájának kifolyása, mely politikához szónok is hozzájárul. Ez nem az elodázás politikája, hanem a kormány azon határozott szándékának kifejezése, melynek épen most a pénzügyminiszter adta kifejezését. A béke és a semlegesség politikáját hazánk és az öszbirodalomra nézve leghelyesebbnek, legalkalmatosabbnak tartja. Azon hosszas háborúk után, melyek Európa nyugalmát 24 év alatt feldúlták, keletkeztek azon európai szerződések, melyeknek számosak lehetnek hiányai, melyek sok tekintetben az átalakult viszonyokat nem képesek többé teljesen kielégíteni , melyeknek keletkezésére emberi gyengeségek, ellentétes érdekek és némelykor bizonyos frivol felfogás is befolyást gyakoroltak; de volt azon szerződéseknek más részről egy nevezetes előnye is, melynél fogva azok a civilisatio egyik legtetemesebb vívmányának tekintendők és a vívmány abban áll, hogy azon határozatlanság helyébe, mely ezelőtt Európában a nemzetközi viszonyokra nézve fennállott, egy egész Európára nézve kötelező és egész Európa által elismert nemzetközi törvényt állított fel, melynél fogva 40 éven fölüli azon megtámadások és zavarok kikerültettek, melyek csak akkor keletkeznek , midőn ily nemzetközi szerződések Európában többé kötelezőknek el nem ismertetnek. Lehetséges lett volna-e ezen nemzetközi szerződéseket a kifejlett körülményekhez képest kölcsönös egyetértés útján oda módosítani, hogy az újabban keletkezett érdekeknek és szükségleteknek megfelelhessenek,e kérdés vitatását nem hiszem ide tartozónak , de tagadhatatlan, hogy bizonos adott viszonyok folytán e szerződés nagy részben megbomlott, hogy annak alapja, melyen Európa politikája nyugodott, megingattatott, és helyébe ul, ezt!.rd,s Európa nyugalmát tartósan biztosító nemzetközi alap nem alkottatott, úgy, hogy a mostani nemzetközi viszonyok tekintetében csupán az önkényes combinatiók terén állunk és szemben egyéni felfogásokkal, melyek lehetnek helyesek , lehetnek helytelenek , de Európa nyugalmát biztosítani teljességgel képtelenek. Midőn a háború veszélyéről van szó, kérdés, léteznek-e oly viszonyok, oly tényleges érdekek, melyek bennünket a háborúban való részvételre indíthatnának. Nem hiszi, hogy legyen valaki, aki azt mondja, hogy egy oly állam szervezkedése és alakulása védelmére és támogatására emeljük fegyverünket, értem az éjszak-német szövetséget, mely nélkülünk és érdekeink ellen ott létre. Másrészt minden háborús fellépés tényleges érdekeink ellen lenne. Tényleges érdekünk csak Közép-Európa olyan állami szervezése lehetne, mely az európai békét és nyugalmat tartósan biztosítja. Nem osztotta soha a rajongó német sympathiákat; a frankfurti követségeket maga részéről soha nem helyeselte; mindamellett azt hiszi,mély és vészteljes csalódás lenne azt hinni, hogy Európa olyan szervezkedése a békét jövőre biztosíthatná,mely az Európa szívében lakó német nemzet jogosult nemzeti érdekeinek és történelmi hagyományainak megfelelni nem tudna. Meggyőződése e tekintetben az, hogy akár micsoda szervezés létesíttessék ott idegen hatalom által, biztos és tartósan megnyugtató nem lehet, épen mert idegen hatalom által eszközöltetett. A jelen háború nem arra céloz, hogy Közép- Európának ily helyzetet adjon s azért nekünk nincs is okunk beleavatkozni. Sokan azt mondják, a békeség politikája a gyengeség politikája. Nem a gyengeség politikája egy hadsereg részéről a nem érdemlett csapások által fölhívott visszatorlási vágyat elfojtani és bizonyságot nyújtani,hogy vitézségen felül áll a bátorságnak azon magasabb neme, mely a jogosult harczias érdemeket is a haza és az állam jól felfogott érdekeinek alárendelni képes. A semlegességnek is vannak veszélyei, de ezek soha sem oly nagyok, mint a háború veszélyei. Azon kérdésre, fentartható-e a semlegesség , erre nézve legfelebb a kormány, mely a külpolitika minden szálait figyelemmel kíséri, adhatna feleletet,de ilyet várni a gyermekies felfogás, ilyet követelni hazafiatlanság volna; amennyiben azonban laikus létére megítélheti, szónok hiszi, hogy a béke, a semlegesség fentartható, ha az egész állam, az egész nemzet mellette van. A szabad kéz politikája nem egy a semlegességi politikával. A békepolitikának, a semlegességi politikának vannak kitűzött czéljai : megmenteni a béke és a semlegesség által az államnak önállását a „szabad kéz politikájának irányzata nagyobbrészt csak az, várni az alkalmat, mikor a béke mellőzésével a harctba belépni lehessen. Lehetnek okok, melyek kényszeríthetnek a semlegességből kilépni, de ezeket szellőztetni nagyon czélellenes volna. Van hazánkban egy elterjedt, sok alapos indokokra épített vélemény, mely egy nagy európai hatalmassággal való összeütközésünket csak időkérdésnek tekinti. Erre nézve szónoknak az a meggyőződése, hogy a bizonyos hatalmak közt létezhető ellenkezések lehetnek veszélyesek, de arra, hogy az ellenkezések vészteljeseé.