Pesti Napló, 1870. október (21. évfolyam, 237-263. szám)
1870-10-14 / 249. szám
roszország azon magatartása, mely a neutrális államok részéről minden békeközvetítést visszautasít, sőt tagadja a többi hatalmak jogát, az európai rend érdekében szót emelhetni és tagadja, hogy ezek befolyást igényelhetnek ott, hol egyesek szenvedélye vagy hiúsága majdnem az összes államok sorsát vészes bonyodalmakkal fenyegeti. Tagadja a civilisatiónak solidáris érdekeit, és nem ismer egyebet, mint a romboló erőszak fegyveres jogát. Poroszország gyilkol, hódít és leigáz! Van-e ily eljárásban csak nyoma is valamely magasabb érdek tekintetbevételének? Van-e fogékonyságnak jele az európai rend s a népek erkölcsi érdekei iránt? S végre ez-e azon hivatás, melyet egy vezérszerepre törekvő faj a civilisatió magas érdekében feladatul tűzhet magának ... és ha vezérszerepre vágyik , ez-e azon eszköz, melylyel azt méltólag átvennie lehet? Francziaországot nem kegyetlenkedés, nem a fegyver méltatlanul használt hatalma emelé vezérszerepre, hanem emelé azon erkölcsi hatás, melyet újkori eszméivel az európai államokra hivatásszerűleg gyakorolt. És ezen erkölcsi előnyben bírja ő ama hatalmat, melyet sem leszuronyozni, sem aczélágyukkal agyonlődözni nem lehet. Francziaország az eszmék előharczosa, az emberiség érdekeinek védbástyája volt mindig, és hiszszük,hogy fog is maradni. Áldozott,vérzett, szenvedett, de hivatását nem tagadta meg! Ha ez az, amit irigyel tőle Poroszország , ám tessék, nyitott a pálya, tegyen túl rajta erényeivel, vagy osztozzék meg vele az emberiség emelésének dicsőségében ; de azt ne higyje soha, hogy csupán azerőszak, a területi nagyobbodás, vagy a népek elnyomása bárkit is vezérszerepre jogosítana. Amely nemzetet a vezérszereplés ambitiói bántanak, az vizsgálja meg előbb lelkületét és vessen számot magával az iránt: bir-e politikájával az európai érdekek azon magaslatára emelkedni, melyről egy újkori irányadó hatalomnak saját hivatását elhatározni és megítélni kell? Bir-e a feláldozás azon önzetlen erényével, melylyel birt a franczia nemzet, midőn az emberiség közös érdekében a század nagy eszméiért vérét ontotta ? bir-e a lemondás nemes mérsékletével, ha ezt a népek humanistikus érdeke követeli ? Francziaország az európai új rendezés nehéz munkájának eddigi vezetésénél soha sem téveszti szem elől azon határokat, melyeket áttörni a népek jogérzetének megsértése s a mérséklet compromissiója nélkül nem lehet. A muszka hatalom a krími hadjáratban visszaszoríttatott a barbarismus alkalmazása nélkül, s míg Olaszország egysége megszületett a nélkül, hogy monarchiánknak irtó háborút s Európának az egyensúly veszélyeztetsét kellett volna megérnie, maga Németország ügye is 1866-ban oly megoldást nyert, hogy a mű teljes betetőzését egy átgondolt politikájú , de egyszersmind mérsékelt nemzet bizonyosan készséggel az időre bízhatta volna. És ime, ma, midőn Francziaország kezéből a politikai delejti kiesett, máris azt kell kérdeznünk egymástól: vájjon melyik állam léterének van Európában biztonsága még? és azt kell kérdeznünk: ha vájjon a renddel párosult józan szabadság, mely az úgynevezett culturnemzetben eddig, tájékozatlanságában támaszát kérése: nem fog-e a kisebb nemzetek életjogával együtt sírba szállani ? Ha Poroszország Sedannál befejezte volna hadjáratát, diadala jogosult, s mérséklete egy nagy hivatású nemzethez méltó lett vala. E mérséklet által Európa bizalma és rokonszenvében ő kettős diadalt, s Francziaország kettős vereséget szenvedett volna. Míg így, mohóságával, az egyiket egészen elvesztette, s a másik elérésében aligha lehet köszönet. A háború. A „Franki. Ztg” levelezője Ars- sur-Moselleből oct. 7-éről következőket ír az utóbbi napok eseményeiről: October 3-án megszólaltak a St.Quentin erőd ágyúi; az ágyúzás 4-én és 5-én is tartott. A lövések a pályaudvarra és az ott levő élelmi raktárakra voltak irányozva. A lövegtöredékek szerint ítélve, melyeket láttam, az ágyuk a porosz 24 fontosaknak felelnek meg. Figyelemre méltó, hogy a franczia nehéz várlövegek lecsapván, szétrobbannak. Ez legújabb feltalálásnak látszik. Gránátokon kívül legsúlyosabb kaliberű shrapnelleket is vetettek. A St- Quentin erőd és az itteni pályaudvar közötti távolság egyenes vonalban 7500—8000 lépés. Az erődítési művek előtt most előre tolt ütegek állanak , hasonlót mondanak a Quelen erődről. A st. quentini lővonalok gondosan meg vannak jelölve. Míg a vaspályán és a szomszéd vasműben levő raktárak a pusztulás szomorú képét mutatják, addig magában a városban egy ház sem sérült meg, daczára, hogy a lövegek az utczák közepén robbantak szét. Szívszaggató baleset történt 5-én. Az itteni pályaudvaron berendezett lazarethban egy lábbadozó katona feküdt, kit csak néhány nap előtt ide érkezett fivére ápolt. Mikor a többi betegek már el voltak szállítva és épen őt is el akarták onnan vinni, lecsap egy gránát és fivére szeme láttára szétzúzza a szerencsétlennek fejét Ennek ellendarabját képezi egy más episod, melyet ha félreismerhetlen nyomait saját szemeimmel nem láttam volna, jól kigondoltnak ugyan, de nem valónak tartanék. W. hadnagy a fekete dragonyosoktól, ki a vasműben volt elszállásolva, tegnapelőtt ebédnél ült több bajtársával ; a leves már az asztalon állott és még csak a kapitányt várták. Ugyanazon pillanatban, melyben ez belép, erős robbanás történik; a leveses tál ezer darabra tört, és a szoba tetején benyomult löveg sziszegve a kapitánynak szánt szék alatt a földbe csapott. A dolog szerencsésen végződött, csak egy az urak közül könnyű horzsolást kapott arczán. Ma a mi részünkről először nyittatott meg a rendes ágyutűz, és pedig két 12 fontos üteg által, melyek Gravelotte előtt állanak. A lövések a Plaggeville és St.Quintin erődök ellen voltak irányozva, de siker nélkül. Ma éjjel néhány lövés történt St. Quentinből. Az elsőt 3/411 óra táján a pályaudvaron volt alkalmam észlelni. Két emelkedő fénygolyó magára vonta figyelmemet , azután egy tüzes pont jelenkezett ugyanazon irányban, robbanás hallatszott, és a löveg fütyülve mintegy 50 lépésnyire tőlem tompa zúgás között lecsapott a földbe, de nem robbant szét. Ma reggel ismét ágyuszó hallatszik Gravelotte felől. Metz. Metzről írják az „Augs. A. Zig“ nak : September elsejétől kezdve három héten át a metz ostromlók és ostromlottak között absolut csend korszaka állott be. De azután megint mozogni kezdettek a francziák, és több apró ütközet fordult elő, melyeknek azonban nem volt egyéb jelentőségük, minthogy a szomszéd falvakról érkező élelmiszereket fedezzék. A francziák szükséget szenvednek szénában és szalmában a lovak számára, de sóban is; a sóhiány súlyt okoz, ennek hatásos ellenszere pedig a burgonya.Mindezt azon falvakból igyekeztek a francziák szerezni,melyekben a németek előőrsei állnak. Az ellenség öszpontosított tömegekben indul az előőrsök ellen, kiknek ilyen esetben meg van hagyva, hogy a támadás elől a megerődített állásokra vonuljanak vissza. Ilyenkor többé kevésbé kiterjedt, és heves harcz fejlődik, egyes falvak felgyújtatnak. Ha sikerül az ellenségnek czélját elérni, akkor az erődök ágyutüze által védve, mely az üldöző német hadak ellen van irányozva, visszavonul, és este felé az előőrsi állások közönségesen ismét kezeink közt vannak. Hasonló jelleggel bírtak a September 22. és 23-ai peltrei és a 27-ki merdlehausi ütközetek. Mindkét napon a támadás a 7. és az 1. hadtest ellen volt intézve; azután 3 csendes nap következett, míg a 27-i támadás komolyabb jelleget öltött, mert mindjárt a 7. és 1. hadtest megtámadása után a Mosel balpartján La Mare mellett a 10. hadtest csapatait támadtattak meg. Az ellenség,hogy nagyobb csapatokat gyorsabban szállíthasson a küzdtérre, az előőrsei vonalán belül fekvő vaspályavonalat ismét helyreállította. Veszteségeink ez utóbbi napon nem jelentéktelenek voltak: 1 tiszt, 30 katona halott, 9 tiszt és 65 ember sebebesült, 157 ember holléte nem tudatik. Az ellenség azonban többet vesztett. September 28-án elesett Strassbourg és Bazaine értesítve lett a capitulatióról. Ameddig Strassbourg tartotta magát, addig azt lehetett hinni, hogy Bazaine még mindig azon gondolattal foglalkozik, hogy dél felé áttörve megkísérelje Strassbourg felmentését. Strassbourg eleste után ezen combinatiót is el kellett ejteni. Ha Bazaine még most is azon szándékot táplálhatta, hogy a porosz zárostromot áttörje, úgy ez csak észak felé történhetett, vagy hogy Thionvillet felmentse, vagy hogy seregével semleges területre menjen át. Az ellenség több mivelete ezen lehetőségre látszott mutatni. A megváltozott viszonyoknak megfelelőleg október 1-jén a zároló sereg dislocatiója eszközöltetett. A megváltozott csapatállások következtében a Mosel völgye bal felől gyengébben volt megszállva, ezt az ellenség felismerhette, hogy másnap legjobb csapatait oda vesse és könynyű győzelmet arasson. Okt. 2-án reggel visszaszorította Kummerlandwehr hadosztályának tábori őreit és azután St. Rémy falut akarta elfoglalni. De a francziák ismételt támadásai a landwehrek által visszaverettek. A harcz, mely eleinte csak gyalogság által vivatott, tüzérségi harczba ment át, és St. Rémy a mi birtokunkban maradt. A derék csapatok több vaskeresztet kaptak. A csapatok elhelyezése most már lehetetlenné tette az ellenségre nézve, hogy szükségleteit az eddigi módon fedezze. Hogy tehát az élelmiszerekkel tovább tarthassa magát, kiterjeszteni iparkodik állását. Kölcsönösen minél több kárt iparkodnak egymásnak okozni. A poroszok felgyújtják a falvakat, hogy a készleteket, ha ki nem vihetők, legalább az ellenségre nézve ártalmatlanokká tegyék. Ez történt oct. 3-án a St.-Quentin mellett fekvő St. Ruffine faluval; az ellenség St.-Quentinből az ars-sur-mosellei pályaudvarra lőtt, hol a mi készleteink vannak raktározva. Az utóbbi napokban komolyabb és terjedelmesebb intézkedések létettek Thionville vára ellen is. A körülzáruló csapatok jelentékeny erősítést kaptak. Továbbá a strassbourgi ostromágyuk egy része is oda indíttatott • * * A „Times“ Metz közelében levő tudósítója a francziák legújabb kitöréséről következő sürgönyöket küldött a londoni világlapnak : Saarbrücken, oct. 8. Az utolsó pénteken (7-én) nagy kirohanás történt Metzből. Bazaine látszólag Thionvillen Louxembourgba igyekezett átvergődni. A támadás Ladon, Champs, Grandes és Petites-Cappesból és más falvakból a St.-Eloy erődtől éjszakra történt. A poroszok elveszték első vonalukat, miután két honvédezredek iszonyúan összetöretett. Erre a falvak rohammal elvétettek. Két áltámadás eredménytelen volt. 40,000 franczia vett részt e harczban. A poroszok majdnem ezer embert vesztettek. A francziák kétszer annyit, Corny-Metz mellett oo. 8. Az ellenség tegnap délután Kummer-hadosztályt Woippy mellett megtámadta. Komoly harcz fejlődött ki, mely estig folyt. Az ellenség minden ponton visszavettetett. Részünkről a Kummerhadosztály, a 9. gyalogdandár s a tizedik hadtest egyes részei vettek részt a harczban. A franczia gárdák tűzben voltak,ngyidejüleg a Mosel jobb partjára több hadosztályt külde az ellenség az 1. és 10. hadtest ellen. Heves ágyúzás folyt. A Kummer-hadosztály s a 10. hadtest 500 embert, a 3. hadtest 150 embert veszte. Saarbrücken, oct. 9. A courcillesi főigazgatóság Henrybe tette át székhelyét azon félelemből, hogy Bazaine elvághatja a seregtől. Tegnap este a poroszok kísérletet tettek a la Grange kastélyt levegőbe robbantani, mi azonban nem sikerült. Bazaine kirohanást tett Kummer hadosztálya ellen. A poroszok visszafizettek. A Kummer-hadosztály újólag előnyomult, s a 10. hadtest által támogattatott, a francziák Metzbe vettettek vissza. A veszteségek súlyosak mindkét részen. A Kummerhadosztály sept. 22. és 23-án visszaverte a kitörést Grimont mellett. Frigyes Károly herczeg ismét egészséges. Bazaine és Bourbaki tábornokok viszonyáról a bonaparte-cselszövényekhez következő brüsseli magánsürgöny ad fölvilágosítást. Bourbaki tábornok a neki kimért restaurationális szerepet visszautasítá és kijelenté, hogy Bazaine sem fog ily tervekbe egyezni. Chaagarnier nagy befolyást gyakorol a metzi hadseregre , a legjobb viszonyban áll Bazaine-nal. Északi Francziaországból, Északi Francziaország helyzetéről a „Times“ következő sürgönyöket hoz : Rouen, oct. 7. A dieppei alpraefectura hivatalos rendeletet ten közzé, mely minden 60 évet el nem ért francziának megtiltja Francziaországot elhagyni. Azt hiszik, hogy a Seine-Inferitere mozgó nemzetőrségének depotja, mely jelenleg Rouenban van, Caenba fog áttétezni.A poroszok kémszemléjüket egész Brivatig tolták elő, s a távirda-hivatalnokok Bacilre vonultak vissza. A mozgó nemzetőrök Brivat és Mautes közt összeütköztek a poroszokkal.] A louviersi mozgó őrök az evreuxiekkel s a 91. sorezred egy századával egyesültek. Az erdőkben táboroznak és több ágyúval s mitrailleuse-sei birnak. A lisceuxi védelmi bizottság Thibervillebe a járás védelmére csapatokat küldött. Az ardenchei mozgó nemzetőrök miméfegyverekkel birnak s csatakészen állanak. Rouen, oct. 8-Amint látszik, a poroszok támadása Givors és Gournay irányában ál támadás volt, hogy egy fontosabb mozgalmat, mely a Seinetől délre levő normandiai vasutak szétrombolását czélza,elfedjen. A „Phare de Loire“ azt mondja, hogy a franczia-amerikai önkénytesek , akik New Yorkból a Lafayette-gőzössel érkeztek, gyalog Rennesbe mentek, miután feljelenték, hogy a hatóság nem akart nekik lakást és ételt adni. A hírlapok több beauvaisi lakos levelét köztik, melyekben az mondatik, hogy a poroszok a város elégetésével fenyegetőznek. Lille, oct. 8. éjjel. A mozgó nemzetőrség egy zászlóalja, mely Lillében állomásozott, Burignybe küldetett, hogy a poroszok mozgalmait megfigyelje. Aiglevilleben a párisi útról élénk ágyúzás hallatszott. A poroszok, kik Givorsot megszállva járták, visszavonultak. Egy porosz huszárcsapat Bombán van.A bourgesi és meuveni déli ágyúöntöde folyton ágyukat készít. A „National“ kiemeli, hogy e héten 18,000 porosz lett Páris sánczai alatt harczképtelen. A párisi körvasút minden mozdonyát pánczéllal látták el, miáltal lőmentesekké lettek. Az éhség anémet hadseregben. A német seregek vezéreit nagyban foglalkoztatja a kérdés, vájjon mennyi időre van Páris ellátva élelmiszerekkel, de eddigelé keveset gondolkoztak azon, miként élelmezik majd saját elcsigázott csapataikat ? A kérdés azonban most annál sürgetőbben kíván megoldást. A német seregek eddigelé jobbára requisitiokból éltek s ennek következtében az egész vidék, melyen a német sereg eddigelé átvonult, és maga Páris környéke 5—6 mértföldnyi távolságban teljesen ki van fosztva minden élelmiszertől. Most még 6—8 mértföldnyi térség van Páris körül, ahol lehetséges a requisitió, de ha e térség is ki lesz merítve, ami két hét lefolyása alatt mindenesetre beáll, akkor a német seregek már csupán a saját hazájukból utánuk küldött élelemre vannak utalva, de egyrészt a sereg nem vitt magával elég élelmiszereket, másrészt nem is küldtek utánuk, annyit amennyi kellene, már most is roppant mennyiségű élelemnek kellene uton lenni, hogy idejekorán megérkezzék. Közönséges kocsik képtelenek ennyi élelmiszert szállítani Németországból, mert a lovak s a kiséret maga felemésztene annyit a hosszú úton, amennyit egy kocsi képes szállítani. Egész más volna, ha elegendő vasútvonal állana a németek rendelkezésére, de most nincs a németek kezében egyetlen egy szakadatlan vasútvonal sem, mely egész Párisig vezetne, s mi több , a forgalom azon vonalrészeken is, melyek a német vasúti csapatok roppant erőfeszítései által járhatóvá tétettek, folyton veszélyeztetve van; daczára a legnagyobb felügyeletnek s daczára annak, hogy a vasútvonal egész hosszában meg van rakva katonasággal, mégis naponta megtörténik, hogy éjjel a franc-tizeurök egy-egy sint kiemelnek, vagy egy-egy váltót másfelé fordítanak, úgy, hogy a vasutakon az éjjeli szolgálat teljesen lehetetlen, s hogy a forgalom csak csigalassúsággal történhetik; úgy hogy 50 vonat helyett, mi egy rendes vasúton közlekedhetik, most csak 12 vonat közlekedik, s ezek mindegyike csak öt nap alatt és Weissenbourgból Nauteuil-be. A vonal továbbá oly helyen van megszakítva, ahol a fel- és lerakodás s a tovaszállítás roppant fáradsággal jár. Nauteuiltől Párisig ismét közönséges szekerekkel kell mindent szállítani, pedig itt húsz híd van lebontva, s ez roppant késedelmet okoz. De feltéve, hogy valamennyi vonal ép volna s valamennyin lehetséges volna a közlekedés, még akkor sem lenne remény a sereget kellően élelmezni, mert most a vonatok öthatodrésze még mindig ostromszereket szállít. A német hadseregben máris kezdenek aggódni, és joggal, mert nem sokára rettenetes vendég fog beköszönteni táboraikban, az éhség. Bismarck kibocsátványa Jakobyra vonatkozólag. A „Königsberger Zig“ Jakoby elfogatására vonatkozólag a szövetségi kancellár következő kibocsátványát közli: A szövetségi alkotmány által adott „hadiláb“ jogi fictiójának uralma alatt oly intézkedés, mint a kérdésben forgó, jogtalan lenne; valódi hadviselés idejében azonban nem tarthatom alkalmatlannak; itt nem büntetésre méltó cselekményről, hanem oly erők félretételéről van szó, melyeknek előtérbe állása a háború czéljának elérését megnehezíti. Hogy ez megfoghatóvá legyen, csak azt kell megfontolni, hányszor jön oly helyzetbe a háborúviselés ideje alatt az azzal megbízott hatalom, hogy egyesek alkotmányos jogait és tulajdonát bántani kénytelen. Ha a csatatér belföldön van, akkor a sikeres védelem czélja mindenesetre igazolja a magánbirtok elrombolását, anélkül, hogy előleges kárpótlást állapítana meg (9. czikke az alkotmánynak): fák levágása, épületek elégetése, a magánházakba behatolás. (6. sz.) Továbbá az úti közlekedésbe beleszólás, kocsik és járművek, hajók felett való intézkedés, a tulajdonos beleegyezése nélkül, végre elfogatás vagy eltávolítás által ártalmatlanná tétele oly egyéniségeknek, kik csak gyanújában is állanak annak, hogy az ellenségnek akár anyagilag, akár erkölcsileg támogatásaira szolgálnak. (5. sz.) Az államnak ezen kivételes jogai és kötelességei soha sem vonatnak kétségbe ott, hol közvetlen a háború színhelye van. Azon jogi eszme azonban, melyen ezek alapulnak, nincs öszszefüggésben a helyiséggel. Az államhatalom a háború czéljára nézve ugyanazon jogokat és kötelességeket gyakorolja, függetlenül azon helyközi távolságtól, melyben a háborútények ideje alatt a feltűnőbbek történnek, nem utasíthatja el magától azon kötelességet, hogy a belföldön történő oly dolgokat, melyek a békekötést nehezítik, lehetőleg meggátolja. A jelen háború czélja békekötés bizonyos feltételek alatt. A béke akadályozása az ellenfél ellenállásának tartósságában sarkal Oly nyilatkozatok, melyek Francziaországot a Németország által kitűzött békefeltételek ellen bátorítják, oly lényeges szolgálatok, melyek az ellenséges hadviselésnek szolgálnak javára a haza kárával. A braunschweigi munkásgyűlést, mely e hó 5-én tartatott, és a königsbergi f. hó 14-iki határozatot a franczia sajtó sokkal hathatósabban kizsákmányolta, mintsem a hazában belátható lenne; név szerint befolyással voltak Francziaország ellenállásának felbátorítására. A köztársasági párt, mely Páriában jelenleg uralomra került, a helyzet nézletében jelentékenyen megerősödött a hasonnézetű németországi párt nyilatkozatai által, melynek a német politikára való befolyását ott a Francziaországban tett tapasztalatokból ítélik meg. Hogy váljon Jacoby Jr. beszéde és a Herfag kereskedő elnöklete alatt hozott határozat a hazára száz vagy ezer ember életet von e, azt senki sem számíthatja ki, de másfelől befolyás nélkül is van a jogi kérdésre, minthogy annak kimutatása, hogy a hadviselésre nézve káros, elégséges arra, hogy az ellenség szándékos, vagy akaratlan szövetségesének ártalmatlanná tételét igazolja. A főkormányzó ártalmatlanná tett a büntetés nélküli belebbezéssel már korább több hannoverait, kiknek magatartása a háborúra nézve aggodalmat keltő volt, az ellen senkinek nem volt panasza, pedig amaz intézkedés épen oly jogosult vala és nem más alapon történt, mint a jelen eljárás. A königsbergi elnök, ki Bismarck kibocsátványát a königsbergi polgármesterrel közli, ezt teszi utána. A szövetségi kanczellár úr kibocsátványa végén még azt is megjegyzi, hogy béke idején nem fogja ellenezni törvényesen nem büntetendő oly nyilatkozatok tételét, melyeket tényeknek tart, azonban valószínűleg a távirat tisztelt aláírói is elismerendik a hadviselő katonai hatalom azon jogát, ha tekintetbe akarják venni azt, hogy itt nem a königsbergi benyomásról, hanem a párisi és Francziaországéról van szó, hogy a béke siettetésére törekedtében ártalmatlanná tegyen oly befolyásokat, melyeknek hatását a háború meghosszabbítására az ellenséges országban tett tapasztalatok folytán aggasztónak ítéli. A békeliga. Közöltük már azon levelet, melyet a békeliga párisi comitéja Augusta királynéhoz, mint a liga egyik tagjához intézett. E levélre sept. 8-án következő válasz érkezett Párisba: „ Szíveskedjék azon urakkal, kik tegnap a királynéhoz érkezett sürgönyt aláirták, közölni, hogy a mély fájdalom, melyet a háború szerencsétlensége okoz, minden nő és anya szivében mély viszhangot kelt, és hogy azt mint igazi keresztény nő a királyné is osztja. Egyedül Isten vethet ezért ezen vészes és oly alaptalanul előidézett harcznak; de minden békebarát kötelessége ahhoz hozzájárulni, v. S id o w. A sebesülteket segélyző egylet elnöke.“ A „V. Z.“ egyszersmind egy levelet tesz közzé, melyet Arles Dufour ur, a nemzetközi és állandó békeliga alelnöke és a sebesülteket segélyző lyoni comité alelnöke Oullins- Montrosetból 1870. augusztus 16-ától Augusta királynéhoz intézett: Madame ! Azok, kiknek úgy mint nekem szerencséjük van felségedet ismerni, mélyen meghatva, de nem meglepetve lesznek önnek szerencsétlen foglyaink és szegény sebesültjeink iránt tanúsított keresztény részvéte által. E nemes példa a szenvedő és félrevezetett emberiségnek üdvére lesz. A német nők már követték és bizonyára a franczia nők is fogják követni. Ah, madame ! A kétkedő és fölületes világ balgáknak tekinti azokat, kik azt hiszik, hogy e testvérgyilkos harcz soha sem következett, volna be, ha a franczia és német nők szavazási joggal bírtak volna. Továbbá azt hiszem, madame, ha mindazon nők, kik szeretett lényeik miatt sírnak és reszketnek, felszólalnának és követelnék ez iszonyú háború végét, mely csak bánatot, nyomort és vészt hozhat mind a győzőkre, mind a legyőzötttekre — azt hiszem, hogy e hangok meghallgattatnának. Lelkesítse önt Isten, a béke és szeretet istene, az egyedül igazi Isten, és tartsa meg azokat, kik önnek drágák. Felséged legalázatosabb szolgájának vallja magát Ares Dufour. A pápa és Victor Emanuel. A pápa következő levelet intéze Victor Emánuel olasz királyhoz : Felség! Ponza di San Martino gróf levelet nyújtott át nekem, melyet felséged hozzám intézni akart, de egy gyermeki odaadással levő fiúhoz, ki a kath. vallás hitével s királyi igazságossággal dicsekszik, az nem méltó. Nem bocsátkozom e levél részleteibe, nehogy ama fájdalmat felújítsam, melyet nekem első elolvasása okozott. Áldom az Istent, hogy megengedte, miszerint felséged életem utolsó napjait keserűséggel töltse el. Egyébiránt bizonyos követeléseket el nem fogadhatok, sem nem alkalmazkodhatom az e levélben foglalt alapelvekhez. Ismét Istenhez fordulok, s az ő kezeibe teszem ügyemet, mely egészen az övé. Kérem őt, hogy felségednek Sok kegyelmet engedjen, veszélyektől megóvja s könyörületében, mire önnek oly nagy szüksége van, részesítse. A Vaticánból 1870. sept. 11. IX. Pius pápa, Belföld, A magyar királyi honvédelmi miniszter körrendelete az ország összes törvényhatóságaihoz. A véderőről szóló 1868-ik évi 40-ik törvényczikk 42. szakasza, és az ezen törvény végrehajtása tárgyában kiadott utódzás 11. szakasza világosan rendeli, hogy az anyakönyvek vezetői, a hadköteles korban álló ifjakra vonatkozólag, az anyakönyvi lajstrom-kivonatokat évenkint october végéig bemutatni, s a hadköteles korosztályokba tartozó egyének, a legközelebbi újonczozást megelőző év november havában, összeírás végett jelentkezni kötelesek. Ámbár pedig még a folyó 1870-ik évi újonczozás tekintetében is, különösen azon sorozó járásokra nézve, amelyekben az állítás eredménye szerfelett kedvezőtlennek mutatkozott, némely utólagos intézkedésnek és kiigazításnak szüksége forog fenn, nem késem mégis felhívni önöket, hogy a jövő 1871-ik évi ujonczozásra vonatkozó előmunkálatokat, az 1870-ik évi 42- ik törvénycikk 17-ik szakasza értelmében, haladék nélkül teljesítsék. Eleje vétetik ez által a közelebb múlt újonczozások alkalmával felmerült azon panasznak, miszerint az összeírásokra és más előkészületekre kevés idő jutván, a siker e miatt nem lehetett kielégítő. Elérhető lesz ezáltal az, hogy ha az 1871-ik évi újoncz- és póttartaléki jutalék tettleges kiállítását megszavazza a törvényhozás, az állítás, a védtörvényben kijelölt időszak folyamata alatt, teljes és biztos adatok alapján, mind a magánfelek törvényes igényeinek kellő figyelemben tartásával, mind a sorhadra és a honvédségre nézve, legkedvezőbb eredménynyel foganatosíttassék. Rendelem tehát, a miként következik: 1. A jövő 1871-ik évi hadjutalék fedezésére, a védtörvény 32-ik szakaszának 3-ik bekezdése szerint, három, és pedig az 1851-ik, 1850-ik, és 1849-ik évben született ifjakból álló korosztály hivatik fel, kik közül az 1851 ik évben születettek az első, az 1850-ik évben születettek a második, és az 1849-ik évben születettek a harmadik korosztályt képezik. S miután a védtörvény most idézett 32 ik szakaszának 2 ik bekezdéséhez képest, az „egy és ugyanazon évi januárius 1-seje és december 31-ike közt született valamennyi ifjú egy korosztályt képez, és a születési év szerint neveztetik meg:“ feleslegesnek tartanám, ha némely előfordult eset nem szolgáltatna rá okot, a figyelmeztetést, hogy ezen egy és ugyanazon év alatt, bármely más számítás szerinti évnek mellőzésével, kizárólag a hivatalos használatban lévő új naptár szerinti év értendő , és így mindazok, akik az ezen évnek megfelelő időszak alatt születtek, az ugyanezen évbeli korosztályba veendők fel, ha szintén más számítás, vagy az a naptár szerint különböző évre esnék is születésük ideje. 2. Azon esetre, ha, és amennyiben ez iránt a védtörvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 10-ik szakaszának 2-ik pontja szerint, megelőzőleg is nem intézkedtek volna, azonnal utasítani fogják önök az anyakönyveket vezető lelkészeket, hogy ezek, az említett utasítás 11-ik szakasza értelmében, a hadköteles korba lépő s 1851-ik évben született ifjakról a lajstrom-kivonatokat elkészíteni, s a folyó October hava végéig illető helyen benyújtani, és így a védtörvény 43-ik szakaszának eleget tenni el ne mulaszszák. E végett az anyakönyv-vezetők nemcsak a születési, hanem a halotti anyakönyveket is von pontosan átvizsgálni, és a kivonatokba, az addig elhalálozott egyéneknél, az elhalálozás idejét is beiktatni köteleztetnek. Egyébiránt, az anyakönyvi kivonatok szabályszerűségének megbírálhatása tekintetéből, az illető tisztviselők által egyes összehasonlítási kísérletek is eszközlendők , s általában mindazon mulasztásokról vagy szabályellenes eljárásokról, melyek az anyakönyvek vezetői részéről netán tapasztaltatnának, hozzám tüstént jelentések teendők. 3. Már fentebb említettem, hogy a védtörvény 42-ik szakaszához képest, a felhívandó korosztályokba tartozó hadkötelezettek mindegyike, az újonczozást megelőző év november havában, illetékes községének vagy tartózkodási helyének elöljáróságánál akár személyesen akár írásban, tartozik magát beírás végett jelenteni. S ennek folytán a törvényhatóságoknak, és így önöknek is feladatai közé tartozik a gondoskodás , hogy az illető egyének, a védtörvényben kijelölt büntetésre való figyelmeztetés mellett, eleve értesíttessenek e részbeli kötelezettségük felől, s hogy kellőleg összehassanak a jelentkezett vagy máskép kipuhatolt hadkötelesek, éspedig elkülönített kimutatásokban, ahhoz képest, amint azok a községben vagy honosak és illetékesek, vagy pedig idegenek gyanánt tartózkodnak. 4. Az előleges értesítés az Á) alatt ide csatolt felhivás útján lesz eszközölhető, melyet az illető község elöljárósága köteleztetik aláírásával és a kelet idejének fejegyzésével ellátni, s netán még más, és a helyi viszonyoknak megfelelő különös határozatokkal kiegészíteni, és a legalkalmasb helyen való kifüggesztés által nyilvánossá tenni.