Pesti Napló, 1870. október (21. évfolyam, 237-263. szám)

1870-10-14 / 249. szám

roszország azon magatartása, mely a neutrális államok részéről minden béke­­közvetítést visszautasít, sőt tagadja a többi hatalmak jogát, az európai rend érdeké­ben szót emelhetni és tagadja, hogy ezek befolyást igényelhetnek ott, hol egyesek szenvedélye vagy hiúsága majdnem az összes államok sorsát vészes bonyodal­makkal fenyegeti. Tagadja a civilisatiónak solidáris érdekeit, és nem ismer egyebet, mint a romboló erőszak fegyveres jogát. Poroszország gyilkol, hódít és leigáz! Van-e ily eljárásban csak nyoma is valamely magasabb érdek tekintetbevéte­lének? Van-e fogékonyságnak jele az eu­rópai rend s a népek erkölcsi érdekei iránt? S végre ez-e azon hivatás, me­lyet egy vezérszerepre törekvő faj a c­i­­vilisatió magas érdekében fel­adatul tűzhet magának ... és ha vezér­szerepre vágyik , ez-e azon eszköz, mely­­lyel azt méltólag átvennie lehet? Francziaországot nem kegyetlenkedés, nem a fegyver méltatlanul használt hatal­ma emelé vezérszerepre, hanem emelé azon erkölcsi hatás, melyet újkori eszméivel az európai államokra hivatás­­szerűleg gyakorolt. És ezen erkölcsi előny­ben bírja ő ama hatalmat, melyet sem leszuronyozni, sem aczélágyukkal agyon­­lődözni nem lehet. Francziaország az eszmék előharczosa, az emberiség érde­keinek védbástyája volt mindig, és hisz­­szük,hogy fog is maradni. Áldozott,vérzett, szenvedett, de hivatását nem tagadta meg! Ha ez az, a­mit irigyel tőle Porosz­­ország , ám tessék, nyitott a pálya, te­gyen túl rajta erényeivel, vagy osztozzék meg vele az emberiség emelésének dicső­ségében ; de azt ne higyje soha, hogy csupán az­­erőszak, a terü­leti nagyobbodás, vagy a népek elnyomása bárkit is vezérszerepre jogosítana. A­mely nem­zetet a vezérszereplés ambitiói bántanak, az vizsgálja meg előbb lelkületét és vessen számot magával az iránt: bir-e politikájával az európai érdekek azon magaslatára emelkedni, melyről egy új­kori irányadó hatalomnak saját hivatását elhatározni és megítélni kell? Bir-e a fel­áldozás azon önzetlen erényé­vel, melylyel birt a franczia nemzet, midőn az emberiség közös érde­kében a század nagy eszméiért vérét ontotta ? bir-e a lemondás nemes mérsékletével, ha ezt a népek humanistikus érdeke követeli ? Francziaország az európai új rendezés nehéz munkájának eddigi vezetésénél soha sem téveszti szem elől azon határokat, melyeket áttörni a népek jogérzetének megsértése s a mérséklet compromissiója nélkül nem lehet. A muszka hatalom a krími hadjáratban visszaszoríttatott a barbarismus al­kalmazása nélkül, s míg Olaszország egysége megszületett a nélkül, hogy mon­archiánknak irtó háborút s Európá­nak az egyensúly veszélyeztet­s­é­t kellett volna megérnie, maga Német­­ország ügye is 1866-ban oly megoldást nyert, hogy a mű teljes betetőzését egy átgondolt politikájú , de egyszersmind mérsékelt nemzet bizonyosan készséggel az időre bízhatta volna. És ime, ma, midőn Francziaország ke­zéből a politikai delejti kiesett, máris azt kell kérdeznünk egymástól: vájjon melyik állam léterének van Európában biztonsága még? és azt kell kérdeznünk: ha vájjon a renddel párosult józan szabadság, mely az úgynevezett culturnemzetben eddig, tájékozatlanságában támaszát kérése: nem fog-e a kisebb nemzetek életjogával együtt sírba szállani ? Ha Poroszország Sedannál befejezte volna hadjáratát, diadala jogosult, s mér­séklete egy nagy hivatású nemzethez méltó lett vala. E mérséklet által Európa bizalma­ és rokonszenvé­­b­e­n ő kettős diadalt, s Francziaország kettős vereséget szenvedett volna. Míg így, mohóságával, az egyiket egészen el­vesztette, s a másik elérésében aligha le­­­het köszönet. A háború. A „Franki. Ztg” levelezője Ars- sur-Moselle­­ből oct. 7-éről következőket ír az utóbbi napok eseményeiről: October 3-án megszólaltak a St.­­Quentin erőd ágyúi; az ágyúzás 4-én és 5-én is tartott. A lövések a pályaudvarra és az ott levő élelmi raktárakra voltak irányozva. A lövegtö­­redékek szerint ítélve, melyeket láttam, az ágyuk a porosz 24 fontosaknak felelnek meg. Figyelemre méltó, hogy a franczia nehéz várlö­­vegek lecsapván, szétrobbannak. Ez legújabb feltalálásnak látszik. Gránátokon kívül legsúlyo­sabb kaliberű shrapnelleket is vetettek. A St- Quentin erőd és az itteni pályaudvar közötti tá­volság egyenes vonalban 7500—8000 lépés. Az erődítési művek előtt most előre tolt ütegek ál­lanak , hasonlót mondanak a Quelen erődről. A st. quentini lővonalok gondosan meg vannak je­lölve. Míg a vaspályán és a szomszéd vasműben levő raktárak a pusztulás szomorú képét mutat­ják, addig magában a városban egy ház sem sérült meg, daczára, hogy a lövegek az utczák közepén robbantak szét. Szívszaggató baleset történt 5-én. Az itteni pályaudvaron berendezett lazarethban egy lábbadozó katona feküdt, kit csak néhány nap előtt ide érkezett fivére ápolt. Mikor a többi betegek már el voltak szállítva és épen őt is el akarták onnan vinni, lecsap egy gránát és fivére szeme látt­ára szétzúzza a szeren­csétlennek fejét Ennek ellendarabját képezi egy más episod, melyet ha félreismerhetlen nyomait saját szemeimmel nem láttam volna, jól kigondoltnak ugyan, de nem valónak tar­tanék. W. hadnagy a fekete dragonyosoktól, ki a vasműben volt elszállásolva, tegnapelőtt ebéd­nél ült több baj­társával ; a leves már az asz­talon állott és még csak a kapitányt várták. Ugyanazon pillanatban, melyben ez belép, erős robbanás történik; a leveses tál ezer darabra tört, és a szoba tetején benyomult löveg sziszeg­ve a kapitánynak szánt szék alatt a földbe csa­pott. A dolog szerencsésen végződött, csak egy az urak közül könnyű horzsolást kapott arczán. Ma a mi részünkről először nyittatott meg a rendes ágyutűz, és pedig két 12 fontos üteg ál­tal, melyek Gravelotte előtt állanak. A lövések a Plaggeville és St.­Quintin erődök ellen vol­tak irányozva, de siker nélkül. Ma éjjel néhány lövés történt St. Quentinből. Az elsőt 3/411 óra táján a pályaudvaron volt alkalmam észlelni. Két emelkedő fénygolyó magára vonta figyel­memet , azután egy tüzes pont jelenkezett ugyanazon irányban, robbanás hallatszott, és a löveg fütyülve mintegy 50 lépésnyire tőlem tompa zúgás között lecsapott a földbe, de nem robbant szét. Ma reggel ismét ágyuszó hallat­szik Gravelotte felől. Metz. Metzről írják az „Augs. A. Zig“ nak : September elsejétől kezdve három héten át a m­e­t­z­­ ostromlók és ostromlottak között abso­lut csend korszaka állott be. De azután megint mozogni kezdettek a francziák, és több apró ütközet fordult elő, melyeknek azonban nem volt egyéb jelentőségük, minthogy a szomszéd fal­vakról érkező élelmi­szereket fedezzék. A francziák szükséget szenvednek szénában és szalmában a lovak számára, de sóban is; a sóhiány súlyt okoz, ennek hatásos ellenszere pe­dig a burgonya.Mindezt azon falvakból igyekez­tek a francziák szerezni,melyekben a németek előőrsei állnak. Az ellenség öszpontosított töme­gekben indul az előőrsök ellen, kiknek ilyen esetben meg van hagyva, hogy a támadás elől a megerődített állások­ra vonuljanak vissza. Ilyenkor többé kevésbé kiterjedt, és heves harcz fejlődik, egyes falvak felgyújtatnak. Ha sikerül az ellenségnek czélját elérni, akkor az erődök ágyutüze által védve, mely az üldöző német ha­dak ellen van irányozva, visszavonul, és este felé az előőrsi állások közönségesen ismét ke­zeink közt vannak. Hasonló jelleggel bírtak a September 22. és 23-ai peltrei és a 27-ki merd­­­le­hausi ütközetek. Mindkét napon a támadás a 7. és az 1. hadtest ellen volt intézve; azután 3 csendes nap következett, míg a 27-i támadás ko­molyabb jelleget öltött, mert mindjárt a 7. és 1. hadtest megtámadása után a Mosel balpartján La­ Mare mellett a 10. hadtest csapatai­t támadtattak meg. Az ellenség,hogy nagyobb csapatokat­ gyor­­sabban szállíthasson a küzdtérre, az előőrsei vo­nalán belül fekvő vaspályavonalat ismét helyre­állította. Veszteségeink ez utóbbi napon nem jelenték­telenek voltak: 1 tiszt, 30 katona halott, 9 tiszt és 65 ember sebebesült, 157 ember holléte nem tudatik. Az ellenség azonban többet vesztett. September 28-án elesett Strassbourg és Ba­­zaine értesítve lett a capitulatióról. A­meddig Strassbourg tartotta magát, addig azt lehetett hinni, hogy Bazaine még mindig azon gondolat­tal foglalkozik, hogy dél felé áttörve megkísé­relje Strassbourg felmentését. Strassbourg eleste után ezen combinatiót is el kellett ejteni. Ha Bazaine még most is azon szándékot táplálhatta, hogy a porosz zárostromot áttörje, úgy ez csak észak felé történhetett, vagy hogy Thionvillet felmentse, vagy hogy seregével semleges terü­letre menjen át. Az ellenség több mivelete ezen lehetőségre látszott mutatni. A megváltozott viszonyoknak megfelelőleg október 1-jén a zároló sereg dislocatiója eszkö­zöltetett. A megváltozott csapatállások követ­keztében a Mosel völgye bal felől gyengébben volt megszállva, ezt az ellenség felismerhette, hogy másnap legjobb csapatait oda vesse és köny­­nyű győzelmet arasson. Okt. 2-án reggel vissza­szorította Kummerlandwehr hadosztályának tá­bori őreit és azután St. Rémy falut akarta elfog­lalni. De a francziák ismételt támadásai a land­­wehrek által visszaverettek. A harcz, mely eleinte csak gyalogság által vivatott, tüzérségi harczba ment át, és St. Rémy a mi birtokunk­ban maradt. A derék csapatok több vaskeresz­tet kaptak. A csapatok elhelyezése most már lehetetlenné tette az ellenségre nézve, hogy szükségleteit az eddigi módon fedezze. Hogy tehát az élelmi­sze­rekkel tovább tarthassa magát, kiterjeszteni iparkodik állását. Kölcsönösen minél több kárt iparkodnak egymásnak okozni. A poroszok fel­gyújtják a falvakat, hogy a készleteket, ha ki nem vihetők, legalább az ellenségre nézve ár­talmatlanokká tegyék. Ez történt oct. 3-án a St.-Quentin mellett fekvő St. Ruffine faluval; az ellenség St.-Quentinből az ars-sur-mosellei pályaudvarra lőtt, hol a mi készleteink vannak raktározva. Az utóbbi napokban komolyabb és terjedel­mesebb intézkedések létettek Thionville vára ellen is. A körülzáruló csapatok jelentékeny erősítést kaptak. Továbbá a strassbourgi ost­romágyuk egy része is oda indíttatott • * * A „Times“ Metz közelében levő tudósítója a francziák legújabb kitöréséről következő sürgö­nyöket küldött a londoni világlapnak : Saarbrücken, oct. 8. Az utolsó pénteken (7-én) nagy kirohanás történt Metzből. Bazaine látszólag Thionvillen Louxembourgba igyekezett átvergődni. A táma­dás Ladon, Champs, Grandes és Petites-Cappes­­ból és más falvakból a St.-Eloy erődtől éjszakra történt. A poroszok elveszték első vonalukat, miután két honvédezredek iszonyú­­an össze­töretett. Erre a falvak rohammal elvétettek. Két áltámadás eredménytelen volt. 40,000 franczia vett részt e harczban. A poro­szok majdnem ezer embert vesztettek. A fran­cziák kétszer annyit, Corny-Metz mellett oo­. 8. Az ellenség tegnap délután Kummer-hadosz­­tályt Woippy mellett megtámadta. Komoly harcz fejlődött ki, mely estig folyt. Az ellenség minden ponton visszavettetett. Részünkről a Kummer­hadosztály, a 9. gyalog­dandár s a tizedik had­test egyes részei vettek részt a harczban. A franczia gárdák tűzben voltak,­­n­gyidejüleg a Mosel jobb partjára több hadosztályt külde az ellenség az 1. és 10. hadtest ellen. Heves ágyú­zás folyt. A Kummer-hadosztály s a 10. hadtest 500 embert, a 3. hadtest 150 embert veszte. Saarbrücken, oct. 9. A courcillesi főigazgatóság Henrybe tette át székhelyét azon félelemből, hogy Bazaine elvág­hatja a seregtől. Tegnap este a poroszok kísér­letet tettek a la Grange kastélyt levegőbe rob­bantani, mi azonban nem sikerült. Bazaine kiro­hanást tett Kummer hadosztálya ellen. A poro­szok visszafizettek. A Kummer-hadosztály újó­lag előnyomult, s a 10. hadtest által támogatta­­tott, a francziák Metzbe vettettek vissza. A vesz­teségek súlyosak mindkét részen. A Kummer­­hadosztály sept. 22. és 23-án visszaverte a kitö­rést Grimont mellett. Frigyes Károly herczeg ismét egészséges. Bazaine és Bourbaki tábornokok viszonyáról a bonaparte-cselszövényekhez következő brüs­­seli magánsürgöny ad fölvilágosítást. Bourbaki tábornok a neki kimért restaurationális szerepet visszautasítá és kijelenté, hogy Bazaine sem fog ily tervekbe egyezni. Chaagarnier nagy be­folyást gyakorol a metzi hadseregre , a legjobb viszonyban áll Bazaine-nal. Északi Francziaországból, Északi Francziaország helyzetéről a „Times“ következő sürgönyöket hoz : Rouen, oct. 7. A dieppei alpraefectura hivatalos rendeletet ten közzé, mely minden 60 évet el nem ért fran­­cziának megtiltja Francziaországot elhagyni. Azt hiszik, hogy a Seine-Inferitere mozgó­ nem­zetőrségének depotja, mely jelenleg Rouenban van, Caenba fog áttétezni.A poroszok kémszemlé­jüket egész Brivatig tolták elő, s a távirda-hiva­­talnokok Bacilre vonultak vissza. A mozgó nem­zetőrök Brivat és Mautes közt összeütköztek a poroszokkal.] A louviersi mozgó őrök az evreu­­xiekkel s a 91. sorezred egy századával egye­sültek. Az erdőkben táboroznak és több ágyúval s mitrailleuse-sei birnak. A lisceuxi védelmi bizottság Thibervillebe a járás védelmére csapatokat küldött. Az arden­chei mozgó­ nemzetőrök miméfegyverekkel bir­nak s csatakészen állanak. Rouen, oct. 8-A­mint látszik, a poroszok támadása Givors és Gournay irányában ál támadás volt, hogy egy fontosabb mozgalmat, mely a Seinetől délre levő normandiai vasutak szétrombolását czélza,­elfed­jen. A „Phare de Loire“ azt mondja, hogy a franczia-amerikai önkénytesek , akik New­ Yorkból a Lafayette-gőzössel érkeztek, gyalog Rennesbe mentek, miután feljelenték, hogy a ha­tóság nem akart nekik lakást és ételt adni. A hírlapok több beauvaisi lakos levelét köztik, me­lyekben az mondatik, hogy a poroszok a város elégetésével fenyegetőznek. Lille, oct. 8. éjjel. A mozgó­ nemzetőrség egy zászlóalja, mely Lillében állomásozott, Burignybe küldetett, hogy a poroszok mozgalmait megfigyelje. Aigle­­villeben a párisi útról élénk ágyúzás hallatszott. A poroszok, kik Givorsot megszállva járták, visszavonultak. Egy porosz huszárcsapat Bom­bán van.A bourgesi és meuveni déli ágyúöntöde folyton ágyukat készít. A „National“ kiemeli, hogy e héten 18,000 porosz lett Páris sánczai alatt harczképtelen. A párisi körvasút minden mozdonyát pánczéllal látták el, mi­által lőmen­­tesekké lettek. Az éhség a­­német hadseregben. A német seregek vezéreit nagyban foglal­koztatja a kérdés, vájjon mennyi időre van Pá­ris ellátva élelmi­szerekkel, de eddigelé keve­set gondolkoztak azon, miként élelmezik majd saját elcsigázott csapataikat ? A kérdés azonban most annál sürgetőbben kíván megoldást. A német seregek eddigelé jobbára requisiti­­okból éltek s ennek következtében az egész vi­dék, melyen a német sereg eddigelé átvonult, és maga Páris környéke 5—6 mértföldnyi távol­ságban teljesen ki van fosztva minden élelmi­szertől. Most még 6—8 mértföldnyi térség van Páris körül, a­hol lehetséges a requisitió, de ha e térség is ki lesz merítve, a­mi két hét lefolyása alatt mindenesetre beáll, akkor a német seregek már csupán a saját hazájukból utánuk küldött élelemre vannak utalva, de egyrészt a sereg nem vitt magával elég élelmi­szereket, másrészt nem is küldtek utánuk, annyit a­mennyi kellene, már most is roppant mennyiségű élelemnek kel­lene uton lenni, hogy idejekorán megérkezzék. Közönséges­ kocsik képtelenek ennyi élelmi­szert szállítani Németországból, mert a lovak s a ki­séret maga felemésztene annyit a hosszú úton, a­mennyit egy kocsi képes szállítani. Egész más volna, ha elegendő vasútvonal állana a né­metek rendelkezésére, de most nincs a németek kezében egyetlen egy szakadatlan vasútvonal sem, mely egész Párisig vezetne, s mi több , a forgalom azon vonalrészeken is, melyek a német vasúti csapatok roppant erőfeszítései által jár­hatóvá tétettek, folyton veszélyeztetve van; da­czára a legnagyobb felügyeletnek s daczára annak, hogy a vasútvonal egész hosszában meg van rakva katonasággal, mégis naponta megtörténik, hogy éjjel a­ franc-tizeurök egy-egy sint kiemelnek, vagy egy-egy váltót másfelé for­dítanak, úgy, hogy a vasutakon az éjjeli szolgá­lat teljesen lehetetlen, s hogy a forgalom csak csigalassúsággal történhetik; úgy hogy 50 vo­nat helyett, mi egy rendes vasúton közlekedhe­­tik, most csak 12 vonat közlekedik, s ezek mind­egyike csak öt nap alatt és Weis­­senbourgból Nauteuil-be. A vonal továbbá oly helyen van megszakítva, a­hol a fel- és lerakodás s a tovaszállítás roppant fáradsággal jár. Nauteuiltől Párisig ismét kö­zönséges szekerekkel kell mindent szállítani, pedig itt húsz híd van lebontva, s ez roppant ké­sedelmet okoz. De feltéve, hogy valamennyi vonal ép volna s valamennyin lehetséges volna a közlekedés, még akkor sem lenne remény a sereget kellően élelmezni, mert most a vona­tok öthatodrésze még mindig ostromszereket szállít. A német hadseregben máris kezdenek ag­gódni, és joggal, mert nem sokára rettenetes ven­dég fog beköszönteni táboraikban, az éhség. Bismarck kibocsátványa Jakobyra vonatkozólag. A „Königsberger Zig“ Jakoby elfogatására vonatkozólag a szövetségi kanc­ellár következő kibocsátványát közli: A szövetségi alkotmány által adott „hadi­láb“ jogi fictiójának uralma alatt oly intézkedés, mint a kérdésben forgó, jogtalan lenne; valódi had­viselés idejében azonban nem tarthatom alkal­matlannak; itt nem büntetésre méltó cselek­ményről, hanem oly erők félretételéről van szó, melyeknek előtérbe állása a háború czéljának elérését megnehezíti. Hogy ez megfoghatóvá legyen, csak azt kell megfontolni, hányszor jön oly helyzetbe a hábo­­rúviselés ideje alatt az azzal megbízott hatalom, hogy egyesek alkotmányos jogait és tulajdonát bántani kénytelen. Ha a csatatér belföldön van, akkor a si­keres védelem czélja mindenesetre igazolja a ma­gán­birtok elrombolását, a­nélkül, hogy előleges kárpótlást állapítana meg (9. czikke az alkot­mánynak): fák levágása, épületek elégetése, a magánházakba behatolás. (6. sz.) Továbbá az úti közlekedésbe beleszólás, kocsik és járművek, hajók felett való intézkedés, a tulajdonos bele­egyezése nélkül, végre elfogatás vagy eltávolí­tás által ártalmatlanná tétele oly egyéniségek­nek, kik csak gyanújában is állanak annak, hogy az ellenségnek akár anyagilag, akár er­kölcsileg támogatásaira szolgálnak. (5. sz.) Az államnak ezen kivételes jogai és köteles­ségei soha sem vonatnak kétségbe ott, hol köz­vetlen a háború színhelye van. Azon jogi eszme azonban, melyen ezek alapulnak, nincs ö­s­z­­szefüggésben a helyiséggel. Az ál­lamhatalom a háború czéljára nézve ugyanazon jogokat és kötelességeket gyakorolja, függetle­nül azon helyközi távolságtól, melyben a há­­borútények ideje alatt a feltűnőbbek történnek, nem utasíthatja el magától azon kötelességet, hogy a belföldön történő oly dolgokat, melyek a békekötést nehezítik, lehetőleg meggátolja. A jelen háború czélja békekötés bi­zonyos feltételek alatt. A béke akadályo­zás­a az ellenfél ellenállásának tartósságában sarkal Oly nyilatkozatok, melyek Franczia­országot a Németország által kitűzött békefelté­­telek ellen bátorítják, oly lényeges szolgálatok, melyek az ellenséges hadviselésnek szolgálnak javára a haza kárával. A braunschweigi mun­­kásgyűlést, mely e hó 5-én tartatott, és a königs­­bergi f. hó 14-iki határozatot a franczia sajtó sokkal hathatósabban kizsákmányolta, mintsem a hazában belátható lenne; név szerint befolyás­sal voltak Francziaország ellenállásának fel­­bátorítására. A köztársasági párt, mely Páriában jelenleg uralomra került, a helyzet nézletében jelentékenyen megerősödött a hasonnézetű né­metországi párt nyilatkozatai által, melynek a német politikára való befolyását ott a Franczia­­országban tett tapasztalatokból ítélik meg. Hogy váljon Jacoby Jr. beszéde és a Her­fa­­­g kereskedő elnöklete alatt hozott határozat a hazára száz vagy ezer ember életet von e, azt senki sem számíthatja ki, de másfelől befolyás nélkül is van a jogi kérdésre, minthogy annak kimutatása, hogy a hadviselésre nézve káros, elégséges arra, hogy az ellenség szándékos, vagy akaratlan szövetségesének ártalmatlanná tételét igazolja. A főkormányzó ártalmatlanná tett a bün­tetés nélküli belebbezéssel már korább több hannoverait, kiknek magatar­tása a háborúra nézve aggodalmat keltő volt, az ellen senkinek nem volt panasza, pedig amaz intézkedés épen oly jogosult vala és nem más alapon történt, mint a jelen eljárás. A königsbergi elnök, ki Bismarck kibocsát­ványát a königsbergi polgármesterrel közli, ezt teszi utána. A szövetségi kanczellár úr kibocsátványa végén még azt is megjegyzi, hogy béke ide­jén nem fogja ellenezni törvényesen nem bün­tetendő oly nyilatkozatok tételét, melyeket té­nyeknek tart, azonban valószínűleg a távirat tisztelt aláírói is elismerendik a hadviselő kato­nai hatalom azon jogát, ha tekintetbe akarják venni azt, hogy itt nem a königsbergi benyo­másról, hanem a párisi és Francziaországéról van szó, hogy a béke siettetésére törekedtében ártalmatlanná tegyen oly befolyásokat, me­­lyeknek hatását a háború meghosszabbítására az ellenséges országban tett tapasztalatok folytán aggasztónak ítéli. A békeliga. Közöltük már azon levelet, melyet a békeliga párisi comitéja Augusta királynéhoz, mint a liga egyik tagjához intézett. E levélre sept. 8-án következő válasz érke­zett Párisba: „ Szíveskedj­ék azon urakkal, kik tegnap a királynéhoz érkezett sürgönyt aláirták, közölni, hogy a mély fájdalom, melyet a háború szeren­csétlensége okoz, minden nő és anya szivében mély viszhangot kelt, és hogy azt mint igazi keresztény nő a királyné is osztja. Egyedül Is­ten vethet ezért ezen vészes és oly alaptalanul előidézett harcznak; de minden békebarát köte­lessége ahhoz hozzájárulni, v. S i­d o w. A sebe­sülteket segélyző­ egylet elnöke.“ A „V. Z.“ egyszersmind egy levelet tesz köz­zé, melyet Arles Dufour ur, a nemzetközi és állandó békeliga alelnöke és a sebesül­teket segélyző lyoni comité alelnöke Oullins- Montrosetból 1870. augusztus 16-ától Augusta királynéhoz intézett: Madame ! Azok, kiknek úgy mint nekem sze­rencséjük van felségedet ismerni, mélyen meg­hatva, de nem meglepetve lesznek önnek szeren­csétlen foglyaink és szegény sebesültjeink iránt tanúsított keresztény részvéte által. E nemes példa a szenvedő és félrevezetett emberiségnek üdvére lesz. A német nők már követték és bizo­nyára a franczia nők is fogják követni. Ah, madame ! A kétkedő és fölületes világ balgák­nak tekinti azokat, kik azt hiszik, hogy e test­vérgyilkos harcz soha sem következett, volna be, ha a franczia és német nők szavazási joggal bírtak volna. Továbbá azt hiszem, madame, ha mindazon nők, kik szeretett lényeik miatt sír­nak és reszketnek, felszólalnának és követelnék ez iszonyú háború végét, mely csak bánatot, nyomort és vészt hozhat mind a győzőkre, mind a legyőzötttekre — azt hiszem, hogy e hangok meghallgattatnának. Lelkesítse önt Isten, a bé­ke és szeretet istene, az egyedül igazi Isten, és tartsa meg azokat, kik önnek drágák. Felséged legalázatosabb szolgájának vallja magát A­r­­­es Dufour. A pápa és Victor Emanuel. A pápa következő levelet intéze Victor Emá­­nuel olasz királyhoz : Felség! Ponza di San Martino gróf levelet nyújtott át nekem, melyet felséged hozzám intézni akart, de egy gyermeki odaadással levő fiúhoz, ki a kath. vallás hitével s királyi igazságossággal dicsekszik, az nem méltó. Nem bocsátkozom e levél részleteibe, nehogy ama fájdalmat felújít­sam, melyet nekem első elolvasása okozott. Áldom az Istent, hogy megengedte, miszerint felséged életem utolsó napjait keserűséggel töltse el. Egyébiránt bizonyos követeléseket el nem fogadhatok, sem nem alkalmazkodhatom az e levélben foglalt alapelvekhez. Ismét Isten­hez fordulok, s az ő kezeibe teszem ügyemet, mely egészen az övé. Kérem őt, hogy felséged­nek Sok kegyelmet engedjen, veszélyektől meg­óvja s könyörületében, mire önnek oly nagy szüksége van, részesítse. A Vaticánból 1870. sept. 11. IX. Pius pápa, Belföld, A magyar királyi honvédelmi miniszter körrendelete az ország összes törvény­­hatóságaihoz. A véderőről szóló 1868-ik évi 40-ik törvény­­czikk 42. szakasza, és az ezen törvény végrehaj­tása tárgyában kiadott utódzás 11. szakasza vilá­gosan rendeli, hogy az anyakönyvek vezetői, a hadköteles korban álló ifjakra vonatkozólag, az anyakönyvi lajstrom-kivonatokat évenkint oc­tober végéig bemutatni, s a hadköteles korosz­tályokba tartozó egyének, a legközelebbi újon­­czozást megelőző év november havában, össze­írás végett jelentkezni kötelesek. Ámbár pedig még a folyó 1870-ik évi újon­czozás tekintetében is, különösen azon sorozó já­rásokra nézve, a­melyekben az állítás eredmé­nye szerfelett kedvezőtlennek mutatkozott, né­mely utólagos intézkedésnek és kiigazításnak szüksége forog fenn, nem késem mégis felhívni önöket, hogy a jövő 1871-ik évi ujonczozásra vonatkozó előmunkálatokat, az 1870-ik évi 42- ik törvényc­ikk 17-ik szakasza értelmében, ha­ladék nélkül teljesítsék. Eleje vétetik ez által a közelebb múlt újon­­czozások alkalmával felmerült azon panasznak, miszerint az összeírásokra és más előkészületek­re kevés idő jutván, a siker e miatt nem lehetett kielégítő. Elérhető lesz ez­által az, hogy ha az 1871-ik évi újoncz- és póttartaléki jutalék tettleges kiál­lítását megszavazza a törvényhozás, az állítás, a védtörvényben kijelölt időszak folyamata alatt, teljes és biztos adatok alapján,­­ mind a magán­felek törvényes igényeinek kellő figyelemben tartásával, mind a sorhadra és a honvédségre nézve, legkedvezőbb eredménynyel foganatosít­­tassék. Rendelem tehát, a miként következik: 1. A jövő 1871-ik évi hadjutalék fedezésére, a védtörvény 32-ik szakaszának 3-ik bekezdése szerint, három, és pedig az 1851-ik, 1850-ik, és 1849-ik évben született ifjakból álló korosztály hivatik fel, kik közül az 1851 ik évben szüle­tettek az első, az 1850-ik évben születettek a második, és az 1849-ik évben születettek a harmadik korosztályt képezik. S miután a védtörvény most idézett 32 ik sza­kaszának 2 ik bekezdéséhez képest, az „egy és ugyanazon évi januárius 1-seje és dec­ember 31-ike közt született valamennyi ifjú egy kor­osztályt képez, és a születési év szerint nevezte­tik meg:“ feleslegesnek tartanám, ha némely előfordult eset nem szolgáltatna rá okot, a fi­gyelmeztetést, hogy ezen egy és ugyanazon év alatt, bármely más számítás szerinti évnek mel­lőzésével, kizárólag a hivatalos használatban l­é­vő új naptár szerinti év értendő , és így mind­azok, a­kik az ezen évnek megfelelő időszak alatt születtek, az ugyanezen évbeli korosztály­ba veendők fel, ha szintén más számítás, vagy az a naptár szerint különböző évre esnék is szü­letésük ideje. 2. Azon esetre, ha, és a­mennyiben ez iránt a védtörvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 10-ik szakaszának 2-ik pontja szerint, megelőzőleg is nem intézkedtek volna, azonnal utasítani fogják önök az anyakönyveket vezető lelkészeket, hogy ezek, az említett utasítás 11-ik szakasza értelmében, a hadköteles korba lépő s 1851-ik évben született ifjakról a lajstrom-ki­vonatokat elkészíteni, s a folyó October hava vé­­­géig illető helyen benyújtani, és így a védtör­vény 43-ik szakaszának eleget tenni el ne mu­­laszszák. E végett az anyakönyv-vezetők nemcsak a születési, hanem a halotti anyakönyveket is von pontosan átvizsgálni, és a kivonatokba, az addig elhalálozott egyéneknél, az elhalálozás idejét is beiktatni köteleztetnek. Egyébiránt, az anyakönyvi kivonatok sza­bályszerűségének megbírálhatása tekintetéből, az illető tisztviselők által egyes összehasonlítási kísérletek is eszközlendők , s általában mindazon mulasztásokról vagy szabályellenes eljárások­­ról, melyek az anyakönyvek vezetői részéről ne­tán tapasztaltatnának, hozzám tüstént jelentések teendők. 3. Már fentebb említettem, hogy a védtörvény 42-ik szakaszához képest, a felhívandó korosz­tályokba tartozó hadkötelezettek mindegyike, az újonczozást megelőző év november havában, il­letékes községének vagy­ tartózkodási helyének elöljáróságánál akár személyesen akár írásban, tartozik magát beírás végett jelenteni. S ennek folytán a törvényhatóságoknak, és így önöknek is feladatai közé tartozik a gon­doskodás , hogy az illető egyének, a védtörvény­­ben kijelölt büntetésre való figyelmeztetés mel­lett, eleve értesíttessenek e részbeli kötelezett­ségük felől, s hogy kellőleg összeh­assanak a je­lentkezett vagy máskép kipuhatolt hadkötele­sek, és­pedig elkülönített kimutatásokban, ahhoz képest, a­mint azok a községben vagy honosak és illetékesek, vagy pedig idegenek gyanánt tartózkodnak. 4. Az előleges értesítés az Á) alatt ide csatolt felhivás útján lesz eszközölhető, melyet az ille­tő község elöljárósága köteleztetik aláírásával és a kelet idejének f­ejegyzésével ellátni, s netán még más, és a helyi viszonyoknak megfelelő kü­lönös határozatokkal kiegészíteni, és a legalkal­­masb helyen való kifüggesztés által nyilvánossá tenni.

Next