Pesti Napló, 1870. november (21. évfolyam, 264-288. szám)
1870-11-08 / 269. szám
269. szám. Kedd, november 8.1870. 21. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez krédendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy Helyben, házhoz hordva Egész évre ... 22 frt. Félévre . . . 11 frt. Negyedévre ... 5 „ 50 kr. Két hóra .... 3 „ 70 kr Egy hóra . . . 1 „ 85 kr Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos netitsor 25 ujkr. Haas PEST, NOVEMBER 7. A bécsi lapok, s kiváltkép azok, melyeknek összeköttetése a közös külügyi hivatallal általánosan ismert, egy idő óta nagy előszeretettel foglalkoznak a Németország és Ausztria között kötendő szövetséggel. Mi részünkről, mielőtt a e nagy horderejű kérdés tüzetes vitatásába bocsátkoznánk, előbb a német, s specializer a porosz közlönyök részéről várjuk az acquist. Úgy hiszszük, hogy a viszonyok e tekintetben tökéletesen indokolják tartózkodó magatartásunkat. Valamint a két cabinetnek ez ügyben netán történő hivatalos érintkezéseiben okvetetlen az északn amét cabinetnek erkölcsi kötelezettsége az initiativa, az első lépés , úgy a publicistica magatartásában reánk nézve hasonló reserva van ajánlva. S őszintén megvallva, mindeddig a németországi közlönyök, kiváltkép azok, melyekben teljes erejükben vagy félhivatalosan föleresztve, kormánygondolatok látnak napvilágot, nem igen nógattak eddigi hallgató és figyelő magatartásunk elhagyására. Aki e kérdés napirendre tűzésének alkalmából Beust gr. német politikájának kikeresni akarná összes csinyját-bingját s fölnyírná e czélból a vörös könyveket, ezek okmányait kétségkívül csak igen szomorú benyomás között lapozhatja át.Ha egy államférfim politikájának critériuma az eseményekben áll, melyeknek előkészítésében és létrehozásában ő maga is tetemes részt vesz, akkor Beust gr. legjobban teszi, ha fátyolt von mindarra, amit az utolsó három évben irt és mondott. A jelen háborúnak ijedelmesen vakító fényét e sürgönyök s a bennök nyilatkozó politika nem tűri meg. Nem szándékunk azonban recriminálni, hisz gr. Beust vezérgondolataiban a sok tévedés között, melyeken ámulattal mereng el szemünk, akadhatni oly eszmékre is, melyek mellett megpihenhetnénk, anélkül,hogy fájdalmasan érintene a köztük és az európai események között tátongó, áthidalhatlan űr. Egy ily eszmét akarunk jelenleg reproducálni, tanulságul mindnyájunkra, s mindenek előtt ama férfiúra nézve, ki azt három év előtt papírra vetette. 1867-diki április 6-án Beust báró következőleg ír Trautmansdorf grófhoz Münchenben : „Ami az Ausztria és a Poroszország vezetése alatt álló Új-Németország közötti viszonyt illeti, ez ügyet nem tekinthetem másnak, mint érdekkér- tésnek, még pedig első rangú érdekkérdésnek. Jövő elhatározásainkat nem fogják eldönteni sem szenvedélyek, sem érzelmek, s nem is történeti visszaemlékezések, származzanak ezek 1866-ból, vagy a múlt századból; elsősorban a monarchia biztonságát, s másodikban előnyét fogjuk szemünk előtt tartani. Oly viszonyokba, melyek csakis terheket és kötelezettségeket bánítanának reánk a legkisebb viszonszolgálat nélkül, a monarchia még előbbeni német szövetségtársai érdekében sem bocsájtkozhatik. Ha a német kormányok szavaiban és tetteiben Ausztria iránt barátság nyilatkozik, vagy a kívánság, ez államnak használni, ez nálunk mindig viszhangra talál, s mi közreműködhetünk azon czél elérésére, hogy a jövőre nézve a mostaniaknál szerencsésebb viszonyokat bírjunk megállapítani. De igen solid biztatásokra van szükségünk oly irányzatok ellen, melyek reánk nézve nem kedvezőek, hanem veszedelmesek, s nem szabad tőlünk szolgálatot k várni, a melyet hasonértékű viszonszolgálat ne compensálna teljes mértékben.“ Ha vezető államférfiainknak módjuk lett volna arra, hogy e szavak 1867-ben többeknek vétessenek puszta szavaknál, ma tán nem kellene a nehéz tanulmányt újra kezdeni. De bármiként tekintsük a dolgot, annyi bizonyos, hogy e sorok találólag jellemzik a jelenleg követendő utat is, s a kérdés csak az lehet, hogy miként illeszszék azt a beállt eseményekbe. Ha ugyanis Poroszország a szövetségkérdését netán csak azért vetné föl, hogy segélyével a nemzetközi decorumnak legalább látszatát megmentse, s Ausztria- Magyarország beleegyezésével tehesse magástul a prágai békeponton, s viszont, ha másrészről szintén mindenféle reservákkal fogadják el a mentőnek mondott gondolatot , akkor jobb az egészről hallgatni. Egy Gastein már untig elég volt, s többet nem kívánunk belőle. Állásunk e pillanatban olyan, hogy kétes mindenfelé. Bizonygatják ugyan nekünk, hogy jó barátságban élünk olasz, orosz, német, török és tatárral, és valójában úgy érezzük, mintha már készülnének ütni a dobot a mi bőrünkre. A bizonytalanság érzete tesz ingadozóvá actióinkban mindenfelé, és midőn szembe állunk oly alakulásokkal, melyeket sem előmozdítani, sem hátráltatni nem volt erőnk, nyom azon összes súly, mely a politikában a helyzetek önkényes vagy önkénytelen, az már egyre megy — kétértelműségének rendesen következménye szokott lenni. Beust gróf érdekkérdésnek nevezé a monarchiára nézve a német szövetséget s minthogy Bismarck gróf a vezetésre bízott állam sorsát szintén nem a sentimentalismus politikájával emelte nagggyá, és egyáltalán nem ismerik oly férfiúnak, ki a dout desre szűzies tartózkodással felel, a szövetségi alkudozások — ha ilyesmire egyáltalán a sor kerül — oly téren fognak találkozni, melyet mindkét fél a magáénak vall. Poroszország győzelmei eredményének biztosításában rendszerint át szokott látni a legközelebbi események alakulásaiba, s Beust grófon leend a sor, hogy vázolja ama „viszontszolgálatok“ mérvét, melyet a birodalom politikája, hatalmi állása és érdekei eléje szabhatnak. Nem tudjuk, hogy közelebb vagy legközelebb fog-e erre kerülni a sor, s hogy időközben lesz-e a magyar delegációnak is alkalma, hogy hangoztassa összes külügyi helyzetünk felett szavát, de azt tudjuk, és érezzük egyaránt, hogy abban a pillanatban, midőn elénk lép a kérdés, mily viszonyban álljunk az újonnan szervezett egységes, katonai császársággal : életérdekeink felett döntünk, s a közelebbi jövő sorsa, válságai felett vetjük el a kockát. Ha valami úgy ily pillanat a kölcsönös positiók teljes tisztázását követeli meg. A sokat sejtető szemhunyorgatást már elég ideig néztük rémséges diplomatiai mesterségnek, mig utoljára kisül, hogy végre is a lépre megyünk. A német győzedelmek a legparancsolóbban követelik tőlünk, hogy ne nézzük ölbe tett kezekkel Ausztria vajúdásait, a hadsereg reformja elhaladásának lassúságát s ezeknek sikeres kifejlődését követelve, ne szenvedjük el oly helyzet viszásságait, melyek között, ha nem is ütnek minket, mégis azt érezzük, hogy mi játszuk Európában azt a szerepet, a mit úgy hívnak, hogy „Prügelknach.“ A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Pákli Albertről Gyulay Pál. Pest, nov. 7. Az akadémia mai ülésében Gyulay Pál tarta emlékbeszédét Pákh Albert felett. A kitűnő író és hű barát művészileg rajzolt körvonásokban tünteté fel az elköltözött egyéniségét, irodalmi működését, és mi — legfőbb jegyzeteink nyomán — e tartalmas emlékbeszéd kitűzött pontjait igyekszünk itt megismertetni. Néhány perczet, egy rövid félórát akarok szentelni derék társunk emlékének — így kezdé — ki már négy év óta a sírban nyugszik. Későn teljesítem ezen kötelességet, de nem ok nélkül. Engem szoros baráti viszony fűzött az elhunythoz. Halála után is nem annyira írói pályája foglalkoztatta lelkemet, mint inkább a hű barát, kit elvesztek. Pedig e szószéken nem a baráti érzelmeknek, hanem az írói működés ecsetelésének van helye. Azonban négy év után sem tudok szabadulni az érzés felindulásától. Hiába akarom rajzolni az ifjú humorista és a gondos szerkesztő megszakadt pályáját; előttem mindig csak a betegségével küzködő ember áll. Valóban,Pákh írói pályája nincs arányban kitűnő tehetségével, és ezen ellenmondást a magánember szerencsétlensége fejti meg. Egy sorvasztó betegségnek 20 évig hordozta magában nyomorát. És mégis hőven teljesítette ő mindazon kötelességeket, melyeket a hazafiság, a fiúi tisztelet és a barátság elébe szabott. Remény és siker között lépett az írói pályára, és a lapszerkesztés száraz foglalkozása közt töltötte el életének legnagyobb részét. — Nem szemlélhetni ezen pályát megindulás, fájdalom és tisztelet nélkül, és midőn annak emlékét megújítom, úgy hiszem, nemcsak a kegyelet, hanem az igazság sugallata vezet, ha az irói munkásság mellé oda rajzolom az ember küzdelmeit is. Pákh korán lépett az irói pályára. Élete 22- dik évében Kaján Ábel álnév alatt bocsátá közre első humoristikai dolgozatait. A közönség előtt tehát nem volt ismerve neve, de annál ismertebb volt az írói körökben. A Petőfi-kör a jövő humoristáját üdvözölte benne. Azonban a fiatal humorista csak megkezdette pályáját, és három év múlva elhallgatott. Pákh tehetségének alapját a humor képezte. Ösztönszerűleg kereste mindenben az árnyoldalakat, a nevetségest. Mélyen érző szívében erős szenvedélyek laktak ugyan, de nem tudott érzelmes és pathetikus lenni. Egy ily szónoklat, a legnagyobb megerőltetésébe került és végre mégis szárazon, hidegen ütött ki. De ha kifejtette eszméit, kedélyének egész bensősége nyilatkozott azokban. Élénk érzéke volt az emberi gyengeségek iránt,tudta utánozni mások gondolkozását,beszédét, és egy- egy találó vonással vagy elnevezéssel torzképet rajzolt. Ezen humorististikai irányt táplálták benne a körülmények is, melyek közt felnövekedett. Rozsnyón született 1823-ban. Atyja evangélikus lelkész volt. Neveltetését a Szepességben nyerte, hol a német műveltség és a magyar hazafiság oly sajátságos vegyületet képez. Később Debreczenbe ment a jogot hallgatni. Korán megismerkedett a külföldi irodalmakkal, és a magyar közéletből nyert benyomásai közé az európai szellem vegyült. 1845-ben Pestre jött,hol a „Pesti Hírlap“ dolgozó társai közé lépett, mely lap iránya leginkább felelt meg nézeteinek. Hasonló ok vezette őt irodalmi pártállásában, midőn a Petőfy-körhöz csatlakozott. Nem volt ugyan erős érzéke a magyar népies iránt, de kedvelte azon természes egyszerűséget, mely Petőfy lyráját jellemző. Az angol humoristák voltak kedvenczei. Nem volt barátja sem a német érzelmességnek, sem amagyar szónokiasságnak. A politikai téren azok sorában küzdött, kik a megyei rendszert a szabadság és kifejlődés akadályainak tekintették, és az irodalomban is a nemzeti irány szűkkörűségét ostorozta. „A fiatal óriás“ czímű műve nem egyéb, mint satirája az akkori divatos beszélyeknek. „Ignácz és Constantiában“ szintén az akkori szépirodalmi irányt rajzolta. Pákh nem csinált személyeket rajzolt, hanem élő egyéneket alakított. A mindennapi életből voltak véve alakjai. Mintegy 10 humoros vázlatot írt, melyeket soha sem szándékozott összegyűjteni, kísérleteknek nevezte azokat, melyeket nagy művekkel kellene elfeledtetni. Valóban kísérletek voltak azok, de egy nagy tehetség kísérletei. Van azonban azok közt egy pár, mint pl. „Egy lap egy ifjú életéből, „Ignácz és Constantin,“ melyek irodalmunkban ezen műfaj legjobbjai közé tartoznak. A „Pesti Hírlap“ újdonságait irta, mely rovatban rövidebb elmélkedések a társadalmi életből s kisebb polémiák is foglaltak helyet, úgy hogy a „Pesti Hírlap“ ezen rovat az akkori politikai lapok tárczáját képezte, és az soha sem volt olvasottabb, mint mikor Pákh kezében volt. Míg társai vezérczikkekkel ostromolták a kormányt, addig Pákh humoros ötleteivel tudta feszültségben tartani az olvasókat. Az újdonsági rovatokból a nehézkes szárazságot kiküszöbölte. Ezen irány volt leginkább az, mely ellen nyilait szórni szerette. Fejlődő tehetsége mindinkább magasabb czélok felé vonta őt. Azonban máskép történt, a betegség sorvasztani kezdő testét. 1847. nyarán egy ausztriai vízgyógyintézetbe volt kénytelen utazni, és ott töltötte az 1848. és 49. éveket is betegen és aggódva családjáért. Midőn visszajött, hazája és családja romjait találta. Úgy hitte azonban, hogy tétlenül nem élhet, és tehet még hasznot hazájának. Az írói pályához sem kedvet, sem erőt nem érzett magában, de tudott szerkesztő lenni. Áttette a „Újabb honiismeretek tára“ szerkesztését, és a „Szépirodalmi Lapok“ szerkesztője volt. Humora most sem hagyta el, de csak a társalgásban hallatá azt Mindazáltal az említett két vállalat is gazdagította irodalmunkat. A „Szépirodalmi Lapok“ kitűnő erőktől támogatott fő vállalat volt, de csak fél évig állottan. Meg kellett szünnie részvét hiányában. Pákh a magyar olvasóközönségben oly jelenséget vettt észre, mely szomorúságot és egyszersmind reményt is kelthetett. Valóban a forradalom után irodalmi visonyaink sajátságosak voltak. Az alkotmány eltöröltetett, a nemzetiség nyíltan megtámadtatott. Ezen mesterséges eszközökkel germanizáló korszakban minden erővel támogatni kellett volna az irodalmat. De ez nem történt. Csak később, midőn a politikai átalakulásra mutatkoztak kilátások, az előbbi politikai pártok egyesülve tettek valami keveset. De ezen egyesült conservatív és liberális pártban nem volt annyi lelkesedés, hogy egy nagyobb lapot alapítottak volna, úgy látszott, hogy az olvasóközönség napról napra fogy. Növekedőben volt azonban egy új olvasó közönség a nép alsó rétegeiben. De azon kör, mely ezen osztályok számára irt, nyegleség, felületesség irányát követte és nem egyszer sértette a jó ízlést. Pákh úgy hitte, hogy szükség van egy uj vállalatra, mely a két közönséget egyesítse, így keletkezett a „Vasárnapi Újság“ „Politikai Újdonságok“ czímű mellékletével. Ezen két lap nem jelölt ugyan új irányt a politikai mozgalomban, mégis nagy volt hatása. Rövid idő alatt oly nagy közönséget teremtett magának, hogy az előfizetők száma 5—7000 közt volt, és e szám később inkább növekedett, mint apadt. Pákh megvetette az addigi néplapok irányát, és a világosságban és egyszerűségben kereste a hatást. Lépcsőnként emelte a közönséget. Ő maga mindig névtelenül dolgozott, rendesen olyat, amire más nem vállalkozott. Számos munkát dolgozott át, és mindenütt meglátszott a szerkesztő éltető szelleme. Míg a „Vasárnapi Újság“ az irodalom érdekeinek tett kitűnő szolgálatokat, addig a „Politikai Újdonságok“ jótékonyan hatottak politikai tekintetben. Pákhi sohasem sülyedt oda, hogy népámító legyen, és a nép gyengeségeinek hízelegjen, mint mások tették, és teszik ma is, mégpedig hírneves írók. A politikai tények gyakorlatias magyarázatára szorítkozott, igyekezett a nép szellemét ébren tartani, és később a pártok küzdelmei közt is megtartotta a tárgyilagosságot és lapja a néplapok közt mindig az egyetlen maradt, mely többre becsülte a népet, minthogy annak hízelegjen azért, hogy felhasználhassa eszközül. Azonban folyvást betegségével küzdött, munkával és szenvedéssel volt eltelve egész élete, de geniusa, a humor mégsem hagyta el kedvencz gyermekét. Az író humorista meghalt, de a beszélő humorista még mindig élt. Halála előtti néhány nappal elkomorodott és így szólott egyik barátjához : „Oh ez már nem tréfa, érzem hogy meghalok, — nem baj, úgy sem sokat ért egész életem!“ Ez volt az első és utolsó keserűbb panasz, mely ellebbent ajkairól. Gyulay ezek után még néhány megjegyzést ten, s e szavakkal zárja be előadását : Óh derék férfiú, te valóban sokat szenvedtél, de életed sokat, igen sokat ért nekünk, kik elvesztettünk. Hősiesen harczoltad végig pályádat a szenvedés és türelem, a lemondás és áldozatkészség pályáját. A sir, mely szenvedésednek véget vetett, a legnemesebb szivü embert és irót fogadta elébe. Emlékedet biven megőrzi a magyar nép, melynek szellemi érdekeiért oly biven, oly sikerrel küzdöttél,s az elismerés koszorúja, melylyel ime sírodat évedtem, nem az enyém, barátodé, hanem a Magyar Tudományos Akadémiáé,melynek nevében szólottam. Gyulay utolsó szavai a belső megindulástól reszkettek, és bevégezvén előadását, lelkes ilyenekkel üdvözöltetett úgy a szép számmal öszszegyűlt akadémiai tagok, valamint a közönség részéről is. Budget tanulmányok. (A pénzügyi miniszterium.) ( ^Legnagyobb emelkedés mutatkozik a pénzügyminisztériumnál. 1870-re 43,711 ezer, 1871- re pedig 49,422 ezer forint, tehát 5,711 ezer forinttal több vétetett fel, az emelkedés 13,04 százaléknyi. Összevetve a rendes szükséglet általános összegével, a pénzügyminisztérium 1871-ben az összes rendes szükségletnek 34,6 % -kát, 1870-ben pedig 33,1 %- kát vette igénybe, s így ezen általános aránynál is 1871-ben 1,5 százaléknyi emelkedés mutatkozik, miből kitűnik, hogy a pénzügyminiszter rendes szükséglete nemcsak a költségvetés általános emelkedése folytán nagyobbodott, hanem magában véve is tetemes szükségleti szaporodást mutat. Az egyes tételek a két évben következő összegeket mutatnak (ezeres összegekben) Különfélék ... 948 51 + 897. Valamennyi tételnél tehát kisebb-nagyobb emelkedést látunk, csak a fogyasztási adóknál mutatkozik csekély (4.000 frtnyi) csökkenés. Az egyes tételek emelkedési okát vizsgálván, a központi igazgatás 121.000 frtnyi emelkedése majdnem kizárólag a tiszti fizetések felemelése következtében keletkezett. Ugyanis a tiszti fizetések és lakbérek a minisztériumnál 1871-ben 658.040 frt, 1879-ban 578.846 frtot igényeltek vagyis 79.194 frttal több vétetett fel a czimen az 1871-ki évre. Nemcsak a fizetések aránylagos felemelése, hanem részben a hivatalnokok szaporítása is közre hat ezen emelkedésnél. A horvát osztály 7 tisztviselővel s egy szolgával szerveztetek, s számtanácsosok száma 24-ről 25-re, a számtiszteké 244-ről 254-re emeltetett. A központi igazgatás költségei között még különösen emelkedtek a hivatali és irodai költségek, még pedig 84.120 írtról 112.100 írtra. Az országos pénzügyi igazgatás 4,152 ezerről 5,095 ezerre vagyis 943 ezer forinttal emelkedett. E tétel egyes alkatrészei következők: Különbség 1871 1870 71-re. Jóságok 51.500 106.600 — 55.100 Pénzügyi törvényszékek Horvátországban 7.800 — -1 7.800 Itt is tehát majdnem valamennyi tételnél szaporodás, mi rendszerint a tisztviselők fizetésének s lakbérjavadalmazásuk rendszeresítése következtében állt elő p. o. a pénzügyi igazgatóság tisztviselői Horvát-Slavonországban eddig nem kaptak lakbérjavadalmazást, mi most megadatván, magában véve már 10,650 frtnyi költségtöbbletet eredményezett. A pénzügyi felügyelőségek Horvátországban szintén nem húztak eddig lakbért, most e tétel magában 8430 frtot fog igényelni. Az adóhivatalnokok e czímen ezentúl 191,000 frtot kapnak, holott a múlt évben lakbérjavadalmazásban nem is részesültek. Az állandó kataszter szintén nevezetes költségemelkedést okoz; 440,000 írtról 583,000 frtra emelkedett itt a szükséglet, a 143 ezer forintnyi szükségleti emelkedés kétségkívül igazolt, ha meggondoljuk, miszerint az adókataszer csak igen lassan készül, s hogy adókataster nélkül czélszerű telekadóról gondolnunk sem lehet. Az említett emelkedés következő tételek változása folytán állt be: a fizetések és lakpénzek és munkaátalányokra 363,772 ft szükségeltetik, az előbbeni év 309,164 frtjához képest; házbérekre 10,965 frt, holott előbb 7,800 frt, irodai költségek 6,200 frtról 8000-re, a felmérési költségek 56,883 frtról 65,228-ra emelkedtek. Azonkívül a rendszeresítendő nyilvántartásokra 46.000 frt, felmérési munkálatok lemásolására 30.000 frt vétetett fel, mely tételek a jelen költségvetésben mint új tételek először jelenkeznek. A selmeczi bányászati és erdészeti akadémia szükséglete 69.000 írtról 80.000 írtra, vagyis 11.000 írttal magasabbra emelkedett. A tanárok számának, valamint fizetéseiknek felemelése okozza a szükséglet-többletet. A pénzügyminisztériumi költségvetés emelkedése azonban oly sok tételre oszlik, hogy itt meg kell szakasztanunk sorainkat, és folytatását legközelebbre halasztani: előbb vasárnapra s utóbb ma estvére tétetett át, ma ismét elhalasztatott. (Az úrbériségi törvényjavaslat) tárgyalása következvén napirendre az osztályoknál, miután e tárgyban az ellenzék ma tartja értekezletét, több osztály elhalasztá annak tárgyalását. (A II. osztály) november 8 án kedden 10 órakor ülést tart. Tárgyai: Irányi törvényjavaslata a felnőttek elemi oktatásáról és kisbéri uradalomnak a korona uradalmak közé leendő beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. (A III. osztály köréből.) A mai ülésen ismét Deák Ferencz elnökölt, jegyző Széll Kálmán. Az osztály a községek rendezéséről szóló törvényjavaslatnak a községi képviseletről és a képviselő testület gyűléseiről szóló IV. és V. fejezeteit tárgyalta és fejezte be következő módosítással . A 24. §. első bekezdéséből e szavak: „amenynyiben a törvény kivételesen másként nem intézkedett (14 §.)“, kihagyattak; a második bekezdésnél e szó után: birtokos „nagykorú“ szó vétetett fel; a harmadik bekezdés, minthogy ennek tartalma már előbb felvétetett, itt kihagyandónak találtatott. A 25-ben „községi lakosok“ szavak helyett: „népesség“ szó vétetett fel. A 26. §. utolsó bekezdése a köztörvényhatóságokról szóló törvény 23. §-nak következő részével változott fel: „továbbá az állami, felekezeti, községi és magántanintézetek tanárai, a tudományos akadémiák tagjai, a folyóirat és lapszerkesztők, a lelkészek, az ipar- és kereskedelmi kamarák bel- és kültagjai, úgyszintén a magyar államban érvényes oklevéllel ellátott tudorok, ügyvédek, orvosok, mérnökök, gyógyszerészek, sebészek, bányászok, erdészek és gazdatiszteknek összes egyenes államadója kétszeresen számíttatik. A férj vagy atya államadójába a nő, valamint kiskorú gyermekek államadója is beszámítandó, ha a nőnek vagy a kiskorú gyermekeknek vagyonát kezeli.“ Ezután következő uj §. igtattatott be : „A névjegyzékbe fel nem vétethetik : a) A ki valamely bűntény miatt elmarasztaltatok, a marasztaló ítélet kihirdetésétől a büntetés egész tartama alatt. b) Aki a község közjavadalmait haszonbérli, vagy a községgel más számadási viszonyban áll. c) A hadsereg (hadi tengerészet) állományában tettleg szolgáló katonák, valamint a tettleges állományban levő honvédek. d) Állami és megyei tisztviselők, ha fizetésük után járó jövedelmi adón kívül más adót a községben nem fizetnek. A 28. § b) pontjában „nagykorú“ helyett „20 éves“ létetett, és „jövedelmi“ után „vagy személyes kereseti“ szavak fogadtattak el. A 29. §-ból kihagyattak : az a) alineából „és a sorbadi szolgálatra köteles“, a b) alinea egészben, a c) alineából „akár mint bűnszerzők, akár mint bűntársak és bűnrészesek“, az f) alinea egészen. A 30. § utolsó bekezdése kihagyatott. A 32. § ekként szövegeztetett: „Községi képviselővé választathatik mindaz, ki a 28. és 29. §-ok értelmében választási joggal bír, azok kivételével, kik a község javadalmait haszonbérük, vagy a községgel számadási viszonyban állanak. A rendezett tanácsú városokban képviselővé csak az választathatik, ki írni és olvasni tud. A 34. § végén kimondatott, hogy „ha választott képviselő vesztette el tagsági minőségét, helye uj választás által töltendő be. 15 Különbség 1871 1870 71-re. Központi igazgatás 890. 769. 121 Országos pénzügyi igazgatás .... 5095 4152 -1- 943. Állandó kataszter . 583 440 -1- 143. Bánya és erdészeti akadémia Selmeczen. 80 69 —1—11. Egyenes adók . . 556 300 256. Fogyasztási adók . 204 208 — 4. Illetékek. . . . 136 135 + 1. Jövedékek . . . 20,920 18,222 -4- 2698. Államvagyon . . 20,007 19,153 -- 854. Pénzügyi igazgatóságok 1.368.600 1.183.900 -1 184.700 pénzügyi felügyelőségek 71.600 42.900 -1- 28.700 adófelügyelők — 16.300 — 16.300 ideiglenes felekzet 15.900 28.800 — 12.900 Közp. főpénztár 80.200 72.100 -j- 8.100 Adóhivatalok 1.595.000 1.190.000 -j- 405.000 Pénzügyőrség 1.904,600 1.511,700 -j- 392.900 Jogügyi igazga tást, november 7. (A központi bizottság) miután az osztályok nagyobb része már elkészült a községek rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásával, holnap kedden este 6 órára van öszszehíva. (A deákpárt értekezlete) mely