Pesti Napló, 1871. május (22. évfolyam, 100-124. szám)

1871-05-16 / 113. szám

világos, mikép e kedvezményeket a magánhite­­lezőkre nem lehet kiterjeszteni. Szónok végül ajánlja a központi bizottság módosításait. A központi bizottság módosításai főleg két §-ra vonatkoznak. Először az 1 § t, mely szerint az 1848: XIV. t. sz. határozatai az 1868-ban ala­pított földhitelintézetre kiterjesztetnek, — ki­hagyatni kívánja, mert a­nélkül, hogy csak leg­távolabbról is szándékában volna elvitatni s el­vétetni a magyar földhitelintézettől ama félmil­liónyi államsegélyt, vagy tartaléktőkét, melyet az idézett t. ez. 1. § a oda ajánl a tervezett ál­lamintézet javára, s a­minek birtokába tétetett a magyar földhitelintézet az 1863. aug. 2. legfelsőbb engedélyezési okmány által, azt véli mégis a központi bizottság, hogy jogi tekintet­ben és főkép a szükségeseknek ítélt rendkívüli kedvezményekre nézve nem a nagyon általános 1848. XIV. t. sz., hanem csak a most alkotan­dó törvény képezheti a magyar földhitelintézet törvényes alapját. A bizottság második főbb módosítása abból áll, hogy az e törvényjavaslatban foglalt ked­vezményeket nem szabad a magyar földhitelin­tézetre szorítani, hanem ki kell ezeket terjesz­teni minden hasonczéro­s hasontermészetű, lé­tező vagy keletkezendő intézetekre. Ezen hatá­rozat egy külön új szakaszba beigtatandó, mint utolsó (28. §.) mely így szól: „A magyar földhitelintézetnek e­zen törvény által adott ked­vezmények kiterjesztetnek más hasonczélo­s ter­mészetű intézetekre is.“ Többi módosításai irályi természetűek. Simonyi Ernő kiváltságosztogatást lát a törvényjavaslatban. A hitelnek természete ugyanaz, legyen akár magán­ember, akár intézet a hitelező. Vagy jók a mi jelenleg létező hiteltörvényeinek, vagy nem. Ha jók, kell hogy azok jók legyenek minden hi­telezőre, bár ki legyen az, ha pedig egyetlen hi­telezőre nem jók, mi jogon kívánhatjuk azt, hogy ezen nem jó törvények alá legyenek vetve a többi hitelezők mind, miért akarják egy hitelin­tézet számára vagy a­mint a központi bizottság módosítványa mondja, valamennyi hitelintézetre nézve megjavítani ? Nem fogadja el a tvjavas­­latot. (Helyeslés a szélső balról) Fálk Miksa: Simonyi Ernő azt mondta, hogy a törvények irányában kiváltságokat adni nem kell. A fennforgó esetben ez tökéletesen nem áll, mert a dolog természetéből foly bizonyos ellen­mondás, melyet ki kell egyenlíteni. A földbirtokosnak csak oly hitel válik javára, a­mely bizonyos állandósággal bír, és a­mely legalább közvetlenül nincs összefüggésben a pénzpiaci fluctuatióival. A szolid gazda leg­alább nem azért vesz kölcsönt földbirtokára, hogy abból éljen, vagy mindennapi szükségle­teit fedezze, mert a­ki ilyenre szorul, annak bi­zony meglehetősen roszul áll a szénája, hanem azért veszi föl, hogy befektetésekre fordítsa. Már­pedig az ily befektetések természete úgy hozza magával, hogy az csak lassankint a növekedő jövedelem alapjában adja vissza a tőkét, ezál­tal képesíti azután a kölcsönvevőt, hogy mind a kamatot, mind a tőkét lassankint törleszthesse. Véleménye szerint tehát a földbirtokosra néz­ve semmi sem lehet nyugtalanítóbb, mint ha at­tól kell tartania, hogy a neki adott kölcsön min­den pillanatban felmondatik. Felmondatik talán oly pillanatban, mikor amúgyis crisis van a pénzpiaczon. Bekövetkezhetnek oly eshetőségek, melyeket előrelátni, melyeket elhárítani nem lehet, és a­melyek azután a földbirtokra nézve igen nagy calamitásokat idéznének elő. A földbirtoknak mai időben sokkal több pénz­re van szüksége, mint ennekelőtte, nem érheti be azon tőkékkel, melyek természetüknél fogva, mint az árvapénzek arra vannak utalva, hogy hosszabb időre a földbirtoknak adózzanak, ha­nem a mozgó tőkék egy részét is magukhoz vonják. Ha így áll a dolog, akkor mi nem kívánhat­juk azt a külföldi tőkepénzestől, hogy ide jöjjön és minden egyes hypotheka értékét megvizsgál­ja és ítélje meg. Egy részről a régibb időben és részben most is a földbirtokosnak szüksége van arra, hogy a törvény bizonyos oltalmat adjon neki a hitele­zői részéről eredő felmondási megrohanások el­len; másrészről pedig a hitelező úgy akarja el­intézni dolgát, hogy pénzét minden pillanatban megkaphassa. Ezen ellenmondást másképen nem lehet kiegyenlíteni, mintha a törvényho­zás általában oltalma alá veszi a földbirtokot az ellen, hogy a rögtöni felmondások és elárve­rezések által meg ne károsíttassék, de másfelől a földhitelintézeteknek megadja azon jogot, hogy a hanyag fizetők ellen gyorsan járhassanak el, mert nekik is vannak kötelezettségeik a jel­zálogos levelek birtokosai iránt. Szónok ezután azon módosításra tér át, me­lyet a központi bizottság a javaslat végére ter­vez. Szónok azon módosítást, hogy a kedvezmé­nyek más hasontermészetű intézetekre is kiter­­jesztendők, elvben helyesli, de e törvénybe tartozónak nem tartja, miután e törvény csak a „magyar földhitelintézetről“ szól. Az ország­gyűlés minden egyes esetben intézkedhetik, várjon e kedvezményeket a folyamodó intéze­tekre kiterj­eszsze-e vagy nem ? Ha nagyon óvatosak akarunk lenni és meg akarjuk óvni az elvet,ám tegyük bele a törvénybe az indítványozott 28. §-t, de ne intézzünk el há­rom sorral ily nagy elvi kérdést, hanem szól­junk facultative és mondjuk: „a magy. földhitel­intézetnek, ezen törvény által adott kedvezmé­nyek kiterjeszthetők más hason czélú és termé­szetű intézkedésekre is.“ Horn Ede előadó válaszol a mondottakra. Faik azt mondta, hogy minden társulat terjeszsze a ház elébe alapszabályait, és a ház határozzon, várjon ki akarja-e terjeszteni e kedvezménye­ket ? E véleménynek a központi bizottság köré­ben a kormány képviselője ellene szólt. A köz­ponti bizottság véleménye is az, hogy nem tar­tozik a ház teendőihez az alapszabályok meg­vizsgálása. Ily intézetek felállítása szükséges, azért azt minden áron előmozdítani kell. Horváth Döme mint tanácsosa a kormány nevében kijelenti, hogy a módosított tvjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. A részletes tárgyalásnál a központi bizottság módosításai elfogadtatnak. A 12. §-nál Györffy Gyula azon kérdést in­­tézi a kormányképviselőhöz, vájjon mily ható­ságot ért a „közjegyző“ alatt, mely kifejezés e §-ban említtetik. Horváth Döme: A „közjegyző“ szó azért vé­tetett fel, mert Erdélyben az ott fennálló jog­rendszernél fogva ilyenek vannak, azonkívül a magyar földhitelintézetnek igen sok adósa van, kik p. o. jelenleg magyarországi birtokosok, de nem itt, hanem az örökös tartományokban laknak, tehát ezen okból is szükséges a „köz­jegyző“ szó megtartása. Szilágyi Lajos azon reményének ad kife­jezést, hogy a földhitelintézet jótéteményei leg­közelebb Erdélyre is kiterjesztetni fognak. A 13. §-nál Györffy azon módosítást teszi, hogy a „lezálogosított“ szó helyett „jelzálogul lekötött“ szók tétessenek. E módosítás úgy e §-nál, mint a 16. §-nál elfogadtatott. A 16. §-nál elfogadtatott Györffy azon mó­dosítása, hogy a földhitelintézet a végrehajtás­nak saját nevében folytatására csak akkor le­gyen följogosítva, „ha az adós az intézet iránti kötelezettségét teljesíteni elmulasztotta. (He­lyeslés.) E módosítvány elfogadtatott. Vécsey Tamás a 20. §. második kikezdését, mely szerint a földhitelintézet számára rendelt kiváltságolás letéteményezési üzletre is kiter­jesztendő, mellőzendőnek tartja. A ház az eredeti §-t tartja meg. A 22. §.-ból Györffy indítványára e szavak­­­ból „a lezálogolt jószág tüstént árverés alá bo- I csáttassék a „tüstént“ szó kihagyását indítványoz­za, mert az illetőnek joga van ugyan tüstént kérni az árverést, de nincs joga kérni azt, hogy kérelme után az árverés tüstént végrehajtassák. (Helyeslés.) A módosítvány elfogadtatik. A 25. §-nál, mely a posta­díjmentességről rendelkezik, szót emel: Szlávy József kereskedelmi miniszter. Ezen §. ellen észrevétele nincs, de felteszi azt, hogy ez máskép nem is magyarázható, mint úgy, hogy azon esetre, ha az országgyűlés helyesnek és jónak találná a postadíjmentesség iránt általá­ban intézkedni és netalán az úgynevezett kül­deményekre nézve az eddig is fennálló mentessé­get megszorítani, ezen §­ nem fogja akadályozni azt, hogy a törvényhozás általános intézkedése a földhitelintézetre is kiterjesztessék. Erre elfogadtatnak a hátralevő §-ok is. A ja­vaslati új §., melyet fennebb közöltünk, kerül­vén most tárgyalás alá, Forgách Antal úr. indítványozza, hogy a 28. §. maradjon ki, mert ez a többi hitelintézet­­ről szól, ezeket a földhitelintézettel összezavarni nem tanácsos. Ha ezen indítvány elfogadtatnék, úgy a következő határozati javaslat elfogadá­sára kéri a házat. Az igazságügyi miniszter úr utasíttatik az országban fennálló többi hitelintézeteknek adan­dó kedvezmények iránt külön törvényjavaslatot a jövő ülésszak alatt benyújtani. Addig ezen in­tézetek a mostan tényleg élvezett kedvezmé­nyek birtokában maradnak. Zsedényi Ede kihagyandónak tartja a ja­vasolt ut­­st, és az eredeti törvényjavaslat fen­­tartását kíván­ja. Ha több intézet fog folyamod­ni, úgy a felett határozhatunk s azon intézetek­ről is gondolkodhatunk. Wahrmann Mór-­ Forgách gr. módosításá­hoz járul, mert nem szeretné úgy általánosság­ban kifejezni azon elvet, a­mint ezt a központi bizottság javasolja, de azt sem kívánná, hogy önzőleg járjon el a ház és monopóliumot oszto­gasson. Zichy Nándor úr. nem kívánja egyszerűen kimondatni azt, hogy ezen kedvezmények kiter­jesztessenek, azt sem, hogy hozassék törvény, melynek következtében hasonló kedvezmények­ben részesíttessék minden más intézet, hanem azt óhajtaná kimondatni, hogy egyáltalában a hitel- és különösen a jelzálog hitelügyeire vonat­kozólag jövőre általános törvényhozási szabá­lyozás fog történni. Tisza Kálmán a jogegyenlőség barátja, de ez nem abból áll, hogy minden földhitelintézet egyenlő szabálylyal bírjon, hanem hogy egyenlő intézetekre nézve egyenlő szabályok hozassa­nak. (E­ánk helyeslés.) Ezen elvből kiindulva, következő határozati javaslatot indítványoz : „Az igazságügyminiszter utasíttatik, hogy a jövő ülésszak alatt törvényjavaslatot terjeszszen be az iránt, hogy 1) minő nemet a hitelintézet­nek legyenek kedvezményekben részesítendők; 2) minők legyenek általában e hitelintézetek külön nemeihez képest az adandó kedvezmé­nyek és 3) minő feltételek teljesítéséhez legyen a kedvezmények megadása kötendő.“ (He­lyeslés.) Korizmics László Tisza indítványát fogad­ja el, mert jelenleg a magyar földhitelintézet törvényesítéséről van szó. Ha az illető javaslat benyújtatik, akkor tüzetesen fogják tárgyalhat­ni. (Helyeslés.) Szlávy József kereső. miniszter ezen sza­kaszt már azért sem fogadhatná el, mert kü­­önböző magyarázatokra adna alkalmat. Iga­zoltnak tartja azon aggályt, hogy a keletkező intézeteket nem kell elriasztani, és hogy nem tell aggodalmakat kelteni azon intézetekben, melyek tényleg kedvezményben részesülnek, ezen aggály megszüntetése végett is pártolja Tisza indítványát. Végre kijelenti, hogy bár minisztertársaival ez iránt nem értekezett, de úgy hiszi, az összes minisztérium nézetét fejezi ki, midőn azt mondá, hogy a kormány ezen törvény elfogadásával egyáltalában nem hiszi a jelenleg létező intézeteket megfosztottaknak azon kedvezményektől, melyekben jelenleg tett­­leg részesülnek. (Általános helyeslés.) Huszár Imre határozottan kijelenti, hogy a közp. bizottság a „hason czélt és hason termé­szetet“ úgy értelmezte és másként nem értel­mezhette, hogy ez tisztán csak a kölcsönző, és nem pedig a nyerészkedési vállalatokra alkal­mazható. Fálk Miksa : Bár a Forgách gr. és Tisza K. határozati javaslatai közt nincs lényeges különb­ség, de miután az utóbbi tisztább, azt elfogadja. Forgách Antal gr. szintén elfogadja és saját határozati javaslatát kész visszavonni. Az előadó rövid végválasza után a ház Tisza Kálmán határozati javaslatát, mely szerint e­z­ kihagyandó, és a miniszter ez irányban javaslat benyújtására utasítandó, elfogadta. Elnök: A napirend tárgya ki van merítve. Azt hiszi, egyéb tárgyat nem is kellene kitűzni, mert mint félhivatalosan értesült, holnapután az országgyűlés ezen ülésszaka bezáratik. Felhívja az­ Osztályokat, hogy a hozzájuk utasított tár­gyakat bevégezzék. Ha az osztályok azokat elvégzik, úgy hogy a közp. bizottság felveheti, akkor ezen ülésszak­ról azok mint befejezett tárgyak átmehetnek a jövő ülésszakra, míg ha ez nem történik — az osztályok megváltozván — azokat az új osztá­lyokhoz kell utasítani. III. A főrendiház ülése május 15-én. Elnök: M­a­j­l­á­t­h György országbíró, jegy­ző : A­p­p­o­n­y­i Albert gr. A kormány részéről jelen van : Csemeghy Károly minisztertanácsos, mint az igazságügy­miniszter megbízottja. Elnök d. u. VI 1 órakor megnyitja az ülést. A legutóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök jelenti, hogy Károly Lajos főherczeg a neje elhunyta által a főrendek részéről kife­jezett részvétnyilatkozatot szívesen vette és köszönetet mondott érte. C­z­i­r­á­k­y János gr. benyújtja a jogügyi bi­zottság jelentését a telepítvényesekről. A főrendiház elhatározza a javaslat rögtöni tárgyalását és üzenetet meneszt az igazságügy­miniszterhez, hogy e tárgyalásnál képviseltesse magát. Ez időre az ülés fölfüggesztetik. Elnök 15 perc­ múlva megnyitván az ülést, jelenti, hogy Csemeghy Károly mint tanácsos képviselendi a minisztert. A törvényjavaslat általánosságban elfogad­tatván, részletes tárgyalás alá vétetik. Az 1. §-nál. Vay Miklós b.: E törvényjavaslatnál nélkü­lözi a miniszteri indokolást. Csemeghy K. miniszteri tanácsos: E tör­vényjavaslatot nem a kormány terjeszti a kép­viselőház elé s ezért nincs is mellette a kor­mány részéről indokolás. A kormány elfogadta azonban a törvényjavaslat elveit, melyeket szó­nok vázolni szükségesnek tart. Nem fogadhatja el a kormány részéről a jogügyi bizottság azon módosítását, hogy a telepítvényes községek fo­galma ne legyen határozott időhöz kötve. Kéri az eredeti szerkezet elfogadását. A­mi a tele­pülők által készített lakházakra nézve a jogügyi bizottság által ajánlott módosítást illeti, azt a kormány részéről is elfogadná, ha praecisebben volna szerkesztve. Széchen Antal gróf: Nézete szerint a tör­vényjavaslatot egyáltalában nem lehet elfogad­ni, mert ezáltal a jövő intézkedéseknek praeoc­­cupáltatnék. A kormány e törvényjavaslat indo­kolását egy a képviselőház által még nem is tárgyalt törvényjavaslatban mondja rejteni, ilyenre pedig a főrendiház nem alapíthatja íté­letét. Nem tartja parlamentárisnak, az egyik ka­marában hivatkozni arra, a­mi a másik kamará­ban történik. A főrendiház erre elfogadja a törvényjavaslat 1. §-át a következő szerkezetben : 1. §: „Az ál­lami vagy megánbirtokon levő azon telepitvé­nyes községek, melyekben a települők tulajdon lakházakkal bírnak, és melyek telepítése hatá­rozott időhöz kötve nem lett, a törvényhozás­nak 1872. évi Ápril hó 20-ik napjáig teendő vég­leges intézkedéséig a jelen helyzetben megha­­gyandók.“ A bizottság véleménye szerint kívánatossá vá­lik a 2-ik §. első és második soraiban előforduló ezen szavaknak: „akár szerződésen, akár gyakor­laton alapuló“ — kihagyatása, mint a­melyek nagyon tág értelmű és a bizottság által kizárat­ni kívánt esetekre is vonható hivatkozást tar­talmaznak. A 2. §. e módosítással elfogadtatik. A 3. §. csekély módosítással elfogadtatik. A bizott­ság azon esetet, melyben a moratórium csak a lakházak élvezetére vonatkozik, a későbbi sza­kaszoknak az elsőre történő hivatkozás miatt külön (4.) §-ban gondolja elintézendőnek. Ennek folytán negyedik szakaszul kitétetni kívánja a bizottság a határozott időhöz kötött telepítvé­­nyekre nézve szükségesnek elismert intézkedést, ily szövegezéssel: „Szerződés alapján — hatá­rozott időre telepített községek lakosai, külső telkeikre nézve a jelen törvény rendelkezése alá nem esnek, lakházaikból azonban, a mennyi­ben azok a telepitvényesek tulajdonát képezik, az első §-ban említett intézkedésig el nem moz­díthatók“. Csáky László gróf ezáltal a kisebb birtoko­sok tulajdonának szentségét nem látja eléggé megóva s ezért külön szerkezetet ajánl. Ez igy szólna : „Szerződés alapján határozott időre telepitett községek lakosai a bérbe tartott külső telkekre nézve a jelen törvény rendelkezése alá nem es­nek. A belsőségen saját költségükön emelt épü­­etekből azonban az említett intézkedésig el nem mozdíthatók.“ Széchen Antal gr., Tomcsányi főispán és Apponyi György gr. a jogügyi bizottság szövegezését ajánlják. A jogügyi bizottság által ajánlott új 4. §. el­­fogadtatik. A régi 4. most 5. §. elfogadtatik. El lévén tehát fogadva az egész törvényja­vaslat, az erről szóló jegyzőkönyv rögtön elké­szíttetik és hitelesíttetik. Ülés vége d. u. 2­1 óra, s Magyarországhoz való viszonyáról letéve van­nak. Az osztrák nemzeti bank mint egyetlen jegybank helyzete nem fér össze az önálló ma­gyar hitelügy követelményeivel, mert a bank — mint a jelentés mondja —­ külföldiek által ve­zettetik s nem hazánkban székel. Ez az állapot tarthatatlan, mert hogy minő értéktelen enged­ményeket lehet a banktól egyezség útján ki­eszközölni, arra a jelentés is utal. Az albizottság ezen nézeteivel ő is egyetért, de más következ­tetéseket von le belőlök. Határozottan el­lenez a b­ank­ka­­ va­l­ó m­in­de­n egy­e­z­­kedési lépést, mi a rendszeres pénzforga­lom biztosítására sem lehet elegendő, annál ke­vésbé a hazai hitel szilárd alapokra fektetésére. A bank mint a jelentés is elismeri, az eddigi egyezményt sem tarta meg. Hogyan fogja azt mint külföldi intézetet a magyar törvényhozás a kötendő egyezmény meg­tartására kényszeríthetni ? Az egyesség nem oldja meg a kérdés lényegét. A magyar jegy­bank alapításának lehetőségét az albizottság is elismeri. Nehézségekkel jár ugyan, de ezek 1876- ban is meglesznek. Előbb-utóbb mindenesetre szembe kell néznünk azokkal. Minél jobban ki­fejlődött az ipar és kereskedelem, annál nagyobb lesz a válság, melylyel az új bank alapítása já­­rand, most tehát kisebb lenne, mint mint hat év múlva lesz, mely idő alatt az ipar és kereske­delem jóval tovább fejlődött. Szónok tehát indít­ványozza, hogy a jelentés azon részének helyé­be, mely az osztrák bankkal való egyezkedést ajánlja, az tétessék, hogy az országgyűlés uta­sítja a pénzügyminisztert, hogy az önálló magyar jegybank azonnali felállítása iránt mielőbb tör­vényjavaslatot terjeszszen elő. Ha a bizottság szónok ez indítványát el nem fogadná, ezen né­zetét néhány nap múlva előterjesztendő külön véleményben fogja az országgyűlés elé juttatni. Trefort: Miután a jelentés híven visszatük­rözi a bizottság szellemét, egész terjedelmében elfogadja azt. Zsedényi ugyan igy nyilatkozik. Az eljárás módozatára vonatkozólag megjegyzi , hogy az elnök vegye át Simonyi külön véleményét s azt egyenesen az országgyűlés elé juttassa, mert mint egy tagjának véleményén az enquete úgy sem változtathat rajta semmit. Zichy Nándor gr. Simonyi értelmezésével szemben kijelenti, hogy a jelentése nem egyedül egyezményt ajánl a bankkal, hanem egyszer­smind biztosítékokat is követel, hogy a bank az egyezményhez ragaszkodni fog. Trefort Ágoston: Röviden ugyanazt hangsú­­lyozza, mire a jelentés a tárgyalás alapjául el­fogadtatik. Elnök: A részletekre vonatkozólag óhajtja, hogy az enquete ismeretes kérdőpontjai is a je­lentéshez mellékeltessenek, mi a jelentés azon pontjában, hol a kérdőpontokról szó van, felem­lítessék. Ez valamint az egész jelentés vita és módosítás nélkül elfogadtatik s még holnapután az országgyűlés elé terjesztetik. Simonyi külön véleménye pár nappal később fog beterjesztetni. Zichy Nándor gróf felhatalmazást kér, hogy a még ki nem nyomatott iratokat, naplókat stb. kinyomathassa. Elnök köszönetet szavaz az enquete tagjai­nak az iránta tanusított szívességéért, s azon a reményben, hogy a bizottság működése a köz­ügyre sikeres leszen, befejezi az országos bank­­enquete tárgyalásait. Még Simonyi Ernő szóllal föl, s mint mond­ja, most egyetértésben az enquete minden tag­jával, köszönetet szavaz az elnöknek szives és nyájas, fáradságteljes működéséért, valamint Zichy Nándor gróf jegyzőnek fáradozásaiért. Ezzel az ülés véget ér, s a ban­k-e n q u e t e befejezte működését. Tisza Kálmán : A főrendiház módosítvá­ny­ait a községi törvényjavaslatra talán holnapra lehetne felvenni. (Helyettes.) Elnök : E szerint holnap 12 órára ülést lehet hirdetni, melyben e tárgy felvétetik. Ezen ülés további tárgya a bírósági törvény­­javaslatok végleges megszavazása. Ülés vége 1 óra 42 percz. Az orsz.bankenquete-bizottság ülése. M­áj. 15-én d. u. 4 órakor. Elnök : gr. Apponyi György. Jelen vannak : Csengery Antal, Trefort Ágos­ton, Wahrmann Mór, Simonyi Ernő, gr. Széchen Antal, Zsedényi Ede, Zichy Nándor gr. bizott­sági tagok. Elnök bejelenti, hogy az országgyűlés elé terjesztendő jelentés elkészítésére kiküldött al­bizottság befejezte munkálatát, s miután az min­den tagnak már előbb elküldetett, azonnali tár­gyalását ajánlja. Csengery Antal felolvassa az albizottság jelentését, melyet már a múlt hét elején szó sze­rinti szövegében s egész terjedelmében kö­zöltünk. Elnök : Azon kérdést intézi a bizottsághoz, hogy elfogadja-e a felolvasott albizottsági jelen­tést általános elveiben a részletes tárgyalás alap­jául ? Simonyi Ernő : Az albizottság helyesen fog­ta fel megbízatását, midőn a hazai hitel szilárd alapokra fektetésével és a rendszeres pénzfor­galom biztosításának kérdésével foglalkozott. Azonban az első kérdést s a hitel megszilárdí­tását az utóbbinak rovására jelentésében elha­nyagolja. Arra nézve csak előkészítő lépéseket ajánlj. Osztja azon nézeteket, melyek az albi­zottság jelentésében az osztrák nemzeti bankról­­ Ausztria. A reichsrath képv. háza alkotmány­bizottságá­nak szombati ülésében azon nevezetes határoza­tot hoztak, hogy a háznak a császár­hoz való felirat-intézést fog­ják ajánlani. E határozat 11 szóval 6 ellenében létesült, de hogy magában a házban elfog­adtatásra talál-e, az még kétes. A lengye­lek ugyanis határozottan a felirat ellen nyi­latkoztak és kijelentették, hogy azon albizott­­mányban, mely a felirat megállapítására fog ki­küldetni, nem vesznek részt. Az alkotmány­bizottság ezután a galicziai elő­terjesztést vette tárgyalás alá, mely alkalommal Grocholski minister (gr.­Hohenwart nem volt je­len,) a miniszterelnöknek a múltkor tett azon nyilatkozatait magyarázgatta, melyek oly általá­nos izgatottságot keltettek fel. A megnyugtatás csak részben sikerült s a vi­tának nem volt más eredménye, mint hogy D­e­­mel szélsőbaloldali elvtársai nevében is kije­lenté, hogy a kiegyezést csak is Galicziára kí­vánják kiterjeszteni, s ezt is azon feltétel alatt, hogy viszont Galiczia biztosítsa résztvételét az egyenes választásoknak a reichsrath általi elrendelésében.­­ Ezzel a vita szombatról hét­főre halasztatott, mikorra Hohenwarth megje­lenése is kilátásba van helyezve. Különfélék. Pest, máj. 15. (A hadsereg és honvédség köré­ből.) A közös hadügyminisztérium rendeletileg meghagyta, hogy azon katonaorvosokra nézve, kik a fennállott tábori orvosi intézetbe, vagy az orvosi József-akadémiába felvétettek, az idő, melyet 1856-ig, midőn az uj nyugdíjszabályzat életbe lépett, a nevezett intézetekben töltöttek, rendes szolgálati idejükbe betudassék.­­ A honvéd lovasszázadok létszámának kiegészíté­sére és a honvédségi betegszállító szekerek elé szükségelt lovak beszerzése iránt a honvédelmi minisztérium 6-ik ügyosztályában árlejtés tarta­tott, s a szerződés 660 ló beszerzése iránt már meg is köttetett. (Az akadémia 1-fő osztálya) ma dél­utáni értekezletében, a 15 aranyos Sámuel díjra — mely mindenkor a lefolyt évben megjelent legjobb nyelvészeti értekezésnek szokott ítéltetni, — mint értesülünk, Brassai Sámuel „Bővített mondat“ czímű értekezését határozta a nagy­gyűlésnek ajánlani. (Börtönvizsgálat.) Csillagh László igaz­ságügyminiszteri tanácsos a múlt pénteken a budai főkapitány s a főügyész jelenlétében meg­vizsgálta a budavárosi börtönhelyiségeket. Mint a budai „Loc. Corr.“ írja, a minisztertanácsos úr a talált tisztasággal meg volt ugyan eléged­ve, de különben nagyon szűknek és czélszerűt­­leneknek találta a helyiségeket, a­mennyiben a vizsgálat alatt álló, a bíróilag elitélt és a rend­őrileg elitélt fegyenczek nincsenek elválasztva, hanem vegyesen vannak együvé zárva. (A nemzeti torna- és tűzoltó­­egylet) tegnap tartott közgyűlésének tár­gyát az alapszabályoknak az egyleti tagokról szóló czikkének bővítése és a tűzoltó-osztálynak az egyletből való kilépésének ügye képezte. Az alapszabályok új módosítása értelmében a nők is lehetnek az egylet pártoló tagjai, ha egyszer mindenkorra 100 frt, vagy évenként 6 frtos ala­pítványt tesznek. A 100 frtos alapítók minden 100 frt után egy-egy gyermeket küldhetnek a tornába díjtalanul; a 6 frtos alapítók csak saját gyermeküket küldhetik mérsékelt tanítási díj mellett.­­ A tűzoltók kilépésének ügye már kényesebb tárgy és nem volt véglegesen elin­tézhető. A tűzoltó osztály tagjai Széchenyi Ö. vezérlete alatt kiléptek a torna­ egyletből, külön egyletet alakítottak, megerősítést is nyertek a minisztériumtól, s most a tűzoltószerek s a va­gyon illető részének kiadását követelik. A torna­egylet tegnapi közgyűlésében elhatározta, hogy a szereket s a vagyont ki nem adja, hanem ideiglenesen csak az alaptőke kamatait adja ki a tűzoltóosztálynak, továbbá elhatározta, hogy a maga kebelében külön tűzoltóosztályt alapít. Az ügy tisztázása különben a választmányra bízatott. (D­a­y­k­a-ü­n­n­e­p­é­l­y.) Dayka, mint tudva van, Ungvárott, az ottani gymnasiumban volt tanár s Ungvárott temettetett is el. Ennek foly­tán Ungvárott nem rég azt tervezték, hogy Daykának emléket állítsanak, de a dolog fele­désbe ment. Az ottani gymnasiumi ifjúság azon­ban Daykáról nevezte el önképző körét, mely Dayka születésnapján évenkint ünnepélyt tart. Ez ünnepélyt az idén is megtarták alkalmi szó­noklatok s más irodalmi dolgozatok felolvasásá­val. Homicsko tanár ez alkalomra pályadíjt is tűzött ki. (A h­azatérő huszárokat)Tolnán,mint nekünk írják, igen szívesen fogadták, s a tolnai kaszinó a huszár­tiszti­ kar tiszteletére lakomát adott, mely mintegy 80 terítékből állt. A lako­mán a szomszédos faddi közbirtokosok közül is sokan voltak jelen. A lakomán pénzt gyűjtöttek, melyből majd a legénységet is megvendégelik, a­mint tolnai laktanyáján elrendezkedik. (H­o­n­v­é­d ü­g­y.) A folyó hó 7-én tartott országos honvédgyűlés által a központi választ­mány tagjaiul megválasztottak Patay István, Kiss Miklós, Makray László, Majoros István, Dobos József, Vidats János, Vidats József, Sré­­ter Lajos, Udvarnoki Béla, Sántha Péter, Med­­nyászky Sándor, Komlóssy Pál, Gál Ernő, Döry János, Ivánka Imre, Németh Albert, Szatmáry Mihály, Nagy Jenő, Csíki Sándor, Tassi, Bets L., Virágh G., Tisza L, Kürthy I., Minalovszky A. Sebő Antal, Degré Alajos, Novák Gusztáv, Ker­­kápoly Mór, Rákóczy János, Bethlen Olivér. A menház régi ötös bizottmányához, mely Vidats János, Klementisz Gábor, Földváry Albert, Jó­kai Mór, és Kühnel Ignácz tagokból áll, 4 újabb tagokat megválasztottak: Ivánka Imre, Patay István, Domahidy Ferencz, Nagy Jenő, a­meny­nyiben ezek közöl valaki el nem fogadná, ezek­­után legtöbb szavazatot nyert Mednyánszky Sándor. Az 1848/9-diki honvédek központi bi­zottmánya alakuló gyűlése a folyó évi május 20-án d. u. 4 órakor fog a megyeház kisebb termében megtartatni, mire a központi választ­mány tagjai megjelenni keretnek. Pest, 1871- dik május 13-án, elnöki megbízásból Kühnel Ignácz főjegyző. (A szabóstrikehez.) Szombaton este a Terézvárosban a szabólegények ismét igyekez­tek a péklegényeket együttes tüntetésekre iz­gatni azáltal, hogy elterjeszték a hírt, mintha a csütörtöki tüntetés alkalmával Sammer péklegény halálosan megsebesült volna. A péklegények ki­küldöttek által azonban csakhamar meggyőződ­tek, hogy Sammernek semmi baja s igy nem éreztek hajlamot a szabólegényekkel egy uton haladni, így a veszély elmúlt s a tömeg rend­ben szétment. Ma a szabók már jelentkeztek a kapitányságnál, hogy ismét beállanak a mun­kába. Holnapra ismét nagy munkásgyülés van hirdetve Kőbányába. (Bismarck mint földesur.) Mint írják, a porosz kormány 2,400,000 talléron meg­akarja váltani Thurn-Taxis herczegtől a poseni Krotoschin herczegséget, melyet Thurn-Taxis herczeg 1819-ben kapott a porosz kormánytól a posta­javadalom megváltása fejében. A porosz király e herczegséget Bismarknak akarja aján­dékozni. (A­u­b­e­r Dánielt.) Mint táviratilag je­lentettük, tegnap halt meg Párisban Auber Dá­niel Ferencz a hírneves zeneszerző. Auber 1782- ben született Caen-ben a Normandiában s e sze­rint 89 évében halt meg. Első műve, egy kis Ope­rette 1814-ben került szinre. Nagy hírnevét 1820-ban szinra került „La bergère chatelaine­“ czímű operája alapította meg. Auber 40 operát szerzett, melyek közül a „legnevezetesebb: A porticii néma (1828) „Fra Diavolo“ (1830) és a pesti közönség kedvencz darabja, az örökké uj „fekete Domino“ (1837.) Utolsó szerzeménye volt a „Boldogság első napja,“ (1869) melyet közönségünk hasonlag ismer. (Sopron megyében) már régebben gaz­dasági egyesületet terveznek, úgy látszik azon­ban, hogy most a dolog megvalósul. Legköze­lebb ez ügyben gr. Széchenyi Imre úr elnök­lete alatt értekezletet tartanak, s ez értekezlet­től döntő lépést várnak. (Csodaszülött.) Medgyesen egy román asszony oly gyermeket szült, kinek karja a kö­nyökben, lába a térdben végződik. A gyermek különben egészséges. (Színház, művészet.) Deák Farkas „Ör­vény“ czímű színművet is lefordított a nemzeti színház számára. A színműben az elsőrendű ta­gok majd mind közreműködnek. A­mi a szünidő után fog előadatni. — Lendvay M. betegsé­géből felüdült, s a szünidőt Erdélyben fogja töl­teni. — Gödöllőn holnapután az orsz.lelencz­­ház javára műkedvelői előadást rendelnek. A vá­lasztmány élén Beniczky-Bajza Lenke assz. áll. — Offenbach legújabb operetteje: „A trapezun­­ti herczegnő,a­melyet eddig 30-szor adtak elő a bécsi Carl-színházban, körülbelől 80,000 frtot jövedelmezett. Most minden második napon ke­rül előadásra, folytonosan telt házak előtt. Helyi hírek. (A Ludoviceum) átadása hazai katonai czélokra valahára talán már megtörténik a kö­zel­jövőben. Közöltük e napokban, hogy a hon­védelmi minisztérium felszólította Pest városát.

Next