Pesti Napló, 1871. június (22. évfolyam, 125-148. szám)

1871-06-10 / 132. szám

egy ez ér fésben van — «.Focilentiás úr, így remé­nyünk lehet ahhoz, hogy Tomcsányi úr is más szemüvegen át fogja e czikket olvasni, mintha azt csak olyan „sajtó kezelője“ írta volna. Egészben véve pedig a főrendiház mai ölese azt a benyomást hagyta hát­ra, hogy i­ égető kérdéseink sora egy legégetőbbel szaporodott,mely­nek elintézése nélkül a haladás ut­­ján egy lépést sem tehetünk, s ez a legégetőbb kérdés: a főrendiház r­e­f­or­m­j­a! — Pozsonyi levelek. (II.) Életrevalóságunkon józanul nem kétked­­hetik senki, mert hasonlót ahhoz, a min 1848 óta Magyarország átesett, megélt, részben meg­emésztett, ily rövid időközben nem mutathat fel Európában egy állam sem. Hasonlólag a csodával határos azon tünemény is, melynél fogva az igazságszolgáltatás legalább de forma teljes épségben fennállhatott,a­nélkül, hogy peres ügyeken kívül bármi kapcsolat is létezett volna köztük. Értem a fegyelmi kötelék teljes hiányát. Lehet, hogy egyik-másik elnök intézkedett, sőt paran­csolt, de nem igen engedelmeskedtek neki. Szol­­gabiró, megyetörvényszék, két tábla, kir. tábla, curia, habár fokozatosan per tekintetes,nagyságos és méltóságos, de mindamellett összeszórva álltak egymás mellett. A bírói függetlenségnek ezen túlságig vitt eszményítése át fogja vetni árnyé­kát az új rendezésre is. Nehezen szokik az szűk ruhához, ki mindig pongyolán járt .Annyira hoz­zászoktunk és beelégszünk szavakkal, hogy azoknak tényekben való nyilvánulását felesle­gesnek tartjuk.Neki neki bátorodtunk az igazság­­szeretetet korlátoltságnak, szigort Bach-rendszer­­nek, részrehajlatlanságot megférhetlenségnek ne­­vezgetni s az elnökök, főelnökök s egyéb vezetők már propter bonum pacis is elnézték hanyagsá­gunkat. Az új rendezés természetesen ezen ba­jokat gyökeresen orvosolni akarja. Annyira rosznak találtatott az állapot, hogy túl szigorú fegyelmet határozott a törvény. Mi pessimisták azonban, ha már kettő közt kell választanunk, jobban szeretjük a jó bírót, mint a jó törvényt. Attól tartunk, hogy a nagyranőtt fegyelmetlen pártnak nagy érdekében álland­óz igen szigorú törvényt némi, kevésbé szigorú egyéniségekkel paralysálni. Ezt a dolog természete hozza ma­ghal. Jelen korunkban az institutiók igen rövid kora nem képes erkölcsöket nevelni, s minél szigorúbb törvényeket hozunk, annál biztos­ak lehetünk iránta, hogy meg nem fognak tartatni, mert minden alkalmazottnak érdekében áll an­nak enyhülését igényelni. A fegyelmetlenségből a fegyelembe való áttérés,átidomlás nagyon ne­héz feladat. A létező állapot embereivel is sok gondja leend tehát a rendezésnek. A lelépett igazságügyér nagy munkásságot fejtett ki, az is kétségtelen, hogy parlamentá­ris életünk minisztereinket rendkívül igénybe veszi. A megyei élet és érdek múltával a be­széd kedvelői a parlamentbe kerültek, s ugyan élnek is jogukkal. Minden hódolatom mellett nem titkolhatom el magamtól, hogy képvise­lőink nagy részének az ülés és az ezzel kapcso­latos emotiók valóságos szükséggé váltak. S ezen irányzat minisztereink és kiválón az igaz­ságügyért is folyton lélegzetben tartotta. Ezen körülménynek tulajdonítom azon hát­rányt, hogy minisztereink egyike sem tartja szükségesnek egy vagy más irányban az ország egyes vidékeit beutazni és itt-ott személyes meggyőződést szerezni. Horvát miniszterről csaknem bizonyosan tudom, hogy minisztersé­ge alatt csakis Szombathelyt látogatta meg. Ezen látogatásoknak igen nagy hátránya a szo­kásos lakoma s én részemről főleg a rendezé­sek alkalmával a netáni kirándulásoknál a la­­komározást elnökileg eltiltanám. A megye mint orgánum nem pótolta jelentéseivel azt, mit a a miniszter látott és tapasztalhatott volna, így például börtön-, általában fenyítőügyeink, az eljárás miképi alkalmazása itt-ott megérde­melték volna a stúdiumot. Nem szükség megyét neveznünk, mondjuk egy megye, melyben kir. városi törvényszék is, meg megyei törvényszék is van egy helyütt, alig ezer lépésnyire egymás­tól. A miniszter úr például azt hitte és hiszi, hogy e két nemcsak magyarországi, hanem egy megyében, egy városban székelő törvényszé­kek hasonló törvények alatt állnak, egy és ugyanazon törvény szerint járnak el. Nagyon csalódik, ha azt hiszi , a városi törvény­­s­z­é­k a visszaállított régi eljárást,­ meghagyva annak törvényes gyökerét, átidomította az élet és a józan igazságszolgáltatás kivánalmaihoz , m­í­g a megyei a régi úriszékek módjára jár el nehézkes vizsgálatával, tökéletlen nyomozásá­val és főleg ügyetlen hitelesítési alakzatával. A két különböző kép kétségtelen sok minden­féle szabályra adott volna alkalmat. -Gy. Országgyűlés. A főrendiház ülése június 9. Elnök : M­a­j­l­á­t­h György. Jegyzők: Csáky Gyula gr., Apponyi Albert gr. Estilapi tudósításunkat L­i­p­t­h­a­y Béla b. beszédének vázlatos ismertetésével zártuk be. Itt bővebben közöljük e beszédet s az ülés to­vábbi folyamát. Lipthay Béla b.: Mindannyiszor sajnálni kell, ha a törvény­hozó testületek közt véleménykü­lönbség támad, és nem a viszályos kérdések kellő indokolásában kerestetik a fősúly,hanem a szen­vedélyek felzaklatása által némi pressio kívánta­tik gyakoroltatni.sajnálatos az méginkább akkor, ha az egyik törvényhozótestület azzal véli czél­­jait elérni, hogy a másik testület állását aláássa, a végből határozatainak tekintélyét csorbítja. És sajnálkoznunk kell ezen annyival inkább, mert ily csorbított állás mellett még sokkal ke­vésbé lesz ké­pes a főrendiház megfelelni hivatá­sának, mely a szenvedély uralma alatt álló tár­gyalásoknál mérséklésre van hivatva. A főrendiház sohasera ámította magát azzal, hogy jelen alakjában azon czélnak teljes mér­tékben megfelelni képes, melyre a két kamarára alapított parlamentáris rendszer mellett a felső ház hivatva van. A főrendiház tagjai ezt belátva, maguk is a reform szükségét belát­ták, meg is kísértették annak initiatíváját és erre sürgették is a kormányt, s hogy nem rajtunk múlt, hogy annak még eddig eredménye nem lett, azt, azt hiszem, hogy szorosabban és bővebben igazolni nem szükséges. Méltóztassanak körülte­kinteni itt ez üres padokon és leghatározottabb bizonyságát látják annak, hogy mennyi’­“ fél­szeg álláspontot foglal el a főrendiház. Ennek igazolásául szolgál még inkább az is, hogy a főrendiház tagjai, kik hazájuk iránti kötelmei­ket a törvényhozásban leróni iparkodnak, in­kább a képviselőházba választatják be magu­kat, mintsem hogy itten feleljenek meg ebbeli kötelmeiknek. Ha mi mindamellett itt helyeinket betöltjük, határozottan csak az alkotmányunk által ránk parancsolt kötelességet teljesítjük és teljesíteni fogjuk ezt mind akkoráig, míg törvényeink ve­lünk így rendelkeznek. Vájjon képesek leszünk­­e sokáig megfelelni e hivatásunknak, nem tu­dom , de azt tudom, hogy politikai bűnt követ­nek el azok, a­kik, ha meggyőződésük az, hogy alkotmányos parl­amentáris rendszerünk mellett akár csak az egykamara rendszer kívánatos, akár pedig, hogy a kétkamara rendszerhez ra­gaszkodva a jelenlegi főrendiház átalakítását kívánják, mindakkoráig, míg ezen átalakítást nem eszközük, a jelen főrendiház tekintélyét aláássák. Ily meggyőződéstől áthatva, azt hiszem, hogy csak tetéznék e bajt, ha mi is a szenvedélyek árja által elragadtatva, meggyőződésünktől el­térnénk. Mert, mit, főrendek, tekintsük a jelen tárgyalás tárgyát ! Többszöri üzenetek váltottak mindekkoráig, de erre vonatkozólag csakis in­kább az általánosságokban, mint a részletekben nyilatkoztunk. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy a tel­­­epítvényesek viszonyairól és különösen azon vidék viszonyairól szóljak, hol épen azon izgal­mak és mozgalmak megindittattak, melyek az előttem fekvő törv. javaslatban kifejezést nyer­tek. (Halljuk.) Szónok azután áttér a kérdés történeti fejlő­désének ecsetelésére. Az úrbéresekre és telepitvényesekre az 1854. márcz. 2-ki patens rendelkezett, és pedig igen kedvező feltételek alatt engedte meg a megvál­tást. Daczára ennek egy község sem eszközölte a patens értelmében a megváltást. Jelen esetben különben inkább az ideiglenes mint az örök szerződésű telepitvényesekről van szó,kik többféle időszakokra voltak szerződve, és kötelezettségeiket a 60-as évekig híven teljesí­tették. A 60 as években a szerződések nagy részt leteltek, s a földesurak és telepítvényesek egyaránt készek voltak a szerződést megújítani. De közbejöttek akkor közismeretes izgatók buj­­togatásai,melyek a viszonyokat még jobban ösz­­szezilálták. Erre nemcsak hogy újból meg nem akarták kötni a, bár magasabb szerződéseket, hanem még az eddigi praestatiókat is vonakod­tak teljesíteni. Pedig e viszonyok nem csak az úrbéri patens, hanem a hazai törvények által is szabály­oztattak. A telepítvényesek ez eljárásának — melynek felelőssége csak az izgatókat terheli — eredmé­nye az volt, hogy e szerződések sok helyütt meg nem nyitattak, a­hol pedig megnyitattak, ott az csak a kellő óvatossággal történt. Különben sokan úgy vélekednek, hogy a főrendek szemé­lyesen vannak e kérdésben érdekelve; e tekin­tetben a főrendek megnyugtatására konstatál­hatja, hogy ezen vidéken egyetlen egy főrendi tag sincs, kire vonatkozólag akár a képv.­ház javaslata, akár a főrendiház módosításai alkal­mazást nyernének. Ha e tekintetben beszúállók akarnának lenni, épen csak a képv.­ház javas­latát kellene elf­ogadniok, mert ama népboldogí­­tók, kiket nem akar megnevezni, lennének álta­la sújtva. E viszonyokat ismerte mindenki, ismerte a kormány is, és nem lehetett volna-e intézkedni ez iránt már eddig is? Már a múlt évben, sőt ta­lán már másfél év előtt erre vonatkozólag egy tjavaslat terjesztetett be a képv.­házhoz.a tjavas­lat miért nem tárgyaltatott, ha ennek sürgőssé­ge az elintézést ennyire parancsolólag követelte ? (Helyeslés) Minek szükséges másfél évi idő­köz után, ha égető a szükség újabb moratórium által halasztani az elintézést ? Azért történt ez, mert a terepítvényesekre vonatkozó tvjavaslat, mely beterjesztetett a képr.­házhoz, kérdésessé teszi a birtokjogot, és mert kérdésessé teszi a birtok­jogot, nem mertek hozzányúlni e kérdéshez, és pedig annyival inkább nem, mert ezen törvény­javaslatban, ott, hol a telepítvényeseknek viszo­nya szervezéséről van szó, az ideiglenes szerző­désekre nézve is ugyanazon pártok szabatott mint az örök szerződésesekre, és a szőlődé­smára. Az eltérés a két ház e tekintetben való határo­zatai közt abban van, hogy a képviselőházi tvr­­­ban a birtokjog megszorítása foglaltatik, míg ellenben a főrendiház e tekintetben a birtokjo­got világosan fentartani óhajtja. Azt hiszi, hogy a törvényhozás igen helytele­nül járna el, ha ily alakban fogadnád a törvény­javaslatot, mert habár meglehet, hogy politikai tekintetből néha kétséges törvények szükségesek bizonyos kívánságnak megnyugtatására, de az anyagi jog kérdéseiben a kétséges törvény min­dig a legveszélyesebb következményekre szol­gáltat okot. (Igaz ! Úgy van !) Meg van különben győződve, hogy még ma is egyezségek útján lehetne az ügyet eldönteni, ha a kormány erre felhívná az érdekelt feleket. Nem volna ellene semmi kifogása,ha a kormány­nak, ez egyezségek meghiúsulása esetére rend­kívüli felhatalmazás adatnék. De a moratórium­nak ily módon való engedélyezését egyenest veszélyesnek kell tartania magára a telepítvénye­­sekre, kiket bujtogatóik azután reá beszélnének, hogy ez jogelismerés. Határozottan állítja, hogy a­kik ezen két té­­nyező ellen izgatnak, azok megrázkódtatják az állam épületét. Mi nem ijedünk meg oly követ­kezményektől, melyek által talán fenyegette­­tünk. (Cziráky János gróf: Úgy van !) Mond­ják, hogy ime gondoljuk meg, mily következ­ményeik voltak 1848-ban is az itt vagy ott tör­tént ellenszegüléseknek. Én részemről nem tu­dom, hogy ezen ellenszegülések csakis a mélt. főrendek által eszközöltettek volna, de azt tu­dom, hogy mióta ezen törvények megalkottat­tak, itt e házban, annak egy tagjától sem hal­­lottam azon jajveszékléseket, melyekkel a mélt. főrendek gyanúsíttatnak. Tudom azt jól, hogy ámbár mi közbenjáró szerepre és mérséklésre vagyunk hivatva, sohasem átkoztuk az 1848- diki törvényeket, mert meg vagyunk győződve arról, hogy akár politikai, akár alkotmányos és szabadsági szempontból, de vallási szempontok­ból is megind­ított rázkódtatások olyanok, mint az égi háború, mely meglehet sokat zúz, pusz­tít, de a mellett sok korhadt anyagot elpusztít, sok férges törzset eltakarít, és így új élet fejlő­désének szabad tért nyit. De másrészről azt is tudjuk, hogy oly forron­gások, melyek épen csak a birtokviszonyokra és a birtok szentségének megsértésére irányoz­­vák,ily üdvös eredmény­nyel nem lesznek,ha­nem ha szabad hasonlítani más képlethez, olyanok lesznek, mint a földindulások, melyek csak pusz­títanak,, és rontanak és soha sem teremtenek (Helyeslés) és én részemről nem irigylem azok sorsát, kik akár óvatosságból, akár a sors külö­nös kedvezéséből ily megrázkódtatás esetébe meg tudták védeni szegény életüket, hogy ezen romok közt lépdelve bűnvezekléseiket szenvedjék. Méltóságos főrendek! Hogy ha a képr.­ház tagja volnék, megkísérlettem volna azon indít­ványt tenni, miszerint, a­mint előbb általam je­lezve volt, a kormány felhívassék arra, hogy, ta­­nulmányozván a kérdést, ott a­hol rög­töni intézkedés szükséges , rögtöni intézke­dést eszközöl­jön, kísértse meg a felek közt az egyezséget, de az ügynek állásáról minden­eset­re ne általános, hanem tüzetes jelentést terjesz­­szen be. De mert erre hivatva nem vagyok, ennek kö­vetkeztében ragaszkodom az imént felolvasott indítványhoz, és pedig ragaszkodom ehhez azért, mert ezen indítványnak értelmezése szerint ott, hol a szükség legsürgősebb, a segély nyúttatni fog, mert nem fogjuk tapasztalni ezen intézke­dés következtében, hogy azok, kik most saját házaikban laknak, onnan el fognak mozdíttatni, a­mennyiben nem hiszem, hogy a főrendek ál­tal ajánlott szövegezést arra lehetne magyaráz­ni, hogy csak­is azon telepítvényesek értetnek alatta, kiknek telekkönyvileg nevükre írott há­zuk van, mert ezeknek nem csak önmaguk által épített házuk, hanem tulajdonuk van, és a tulaj­donnal való intézkedést nem kell külön terv­ által megvédeni, erre külön törvény nem szük­séges. A főrendiház javaslata tehát átmeneti intéz­kedésnek elegendő azért, mert általa a legsür­gősebb szükségnek elég van téve, és azért, mert a jogviszonyokra nézve sem az egyik, sem a má­sik irányban nem dönt, hanem a törvényhozás intézkedésének szabadságát fentartja. Ezen in­dokoknál fogva a felolvasott indítványt részem­ről elfogadom. (Élénk helyeslés.) Eötvös Dénes b. beszél azon javulásról, melynek hazai közállapotaink az alkotmány helyreállítása óta indultak. Kivált a munkásosz­tály, az alsó földmivelő osztály tanúsítja azt, kevésbé a földbirtokos osztály. Azért nem tart­ja a jelen törvényt oly nagy horderejűnek , s ez egész viszályt, mely a képviselőház s a főrendek közt támadt, jelentéktelen házi viszálynak tartja. Apponyi indítványa mellett szavaz. Tomcsányi József békési főispán Apponyi indítványát támogatja és hangsúlyozza, hogy a képviselőház, s a sajtó kezelői oly mértéktelen megtámadtatásokkal sújtják a főrendiházat, mintha a legimmorálisabb bűnt követte volna el. Pedig a ház csak jogával él, akár van szervez­ve, akár nincs, alkotmányos törvényes testület, melyet ily szenvedélyes, gyanúsítgató megtá­­madtatásokkal illetni jogosulatlan. A főrendiház a képviselőházzal szemben is élhetne ily gyanú­­sítgatásokkal, ha jobban nem ismerné hivatását és méltóságát. Beszéde végén a főispánok viszonyáról a kor­mány előterjesztéseihez következőleg nyilatko­zik . Mint közelebbről érdeklő tárgyat nem mel­lőzhetek egyet. (Halljuk!) Nem mellőzhetem el, hogy a minisztérumhoz egy felhívás intéztetett, azon minisztériumhoz, mely igen sok szemrehá­nyásoknak volt kitéve azért, mert igyekszik a képviselőházban pressiót gyakorolni az ott ülő kormány­orgánumok által a szabad vélemény ellensúlyozására; ugyanazon minisztériumhoz azon felhívás intéztetett, hogy pressiót gyako­roljon a kormány orgánumai által a főrendiház véleményének megváltoztatására. Ha ez is al­kotmányos nézet, akkor aztán mi­ben az. (De­rültség és élénk helyeslés.) Ez alatt nem értek egyebet, mint azon felhívást, hogy pressiót gya­koroljon a minisztérium e házra a főispánok által, mert a többiek született tagjai lévén a háznak, azokra pressió különben sem gyakorol­tatható. A főispánokra nézve elmondom véle­ményemet (Halljuk!) Én a kormánynak exe­­quens orgánuma vagyok, és a­mit a kormány közigazgatási intenzióinak véghez vitele czéljá­­ból rám bíz, azt szorosan a kormány nézete sze­rint exequilni kötelességem. De midőn e terem­be lépek, akkor én törvényhozó vagyok, és ak­kor sem a minisztérium, sem más álta­l magam véleményét korlátoltatni nem fogom. (Éljenzés.) Miután ö felsége a regális által engem az or­szág tanácsába meghitt, akkor kétségkívül nem supponálhatom ö felségétől azt, hogy azért hitt engem ide, hogy saját meggyőződésemet meg­tagadjam, hanem azért, hogy azt általában, vagy részben megtudván, abból,­ a­mennyire akar, okuljon. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Én tehát, a­mint előbb is mondtam, ennél al­­kotmányellenesb eszmét nem ismerek, s én a magam nézetét követve, nem fogom soha leterel­­tetni magamat a véleményemnek szabad kijelen­tésétől, nem fogja soha megingatni nézete­met „vullus instantis tyranni“, de azt óhajtom, hogy a másik részről sem igényeljen magának befolyást „civium arbor prava jubentium“ (Élénk helyeslés.) Elnök : Habár igen tisztelem azon érzést, mely az imént nyilatkozó méltóságos főispán urat felszólalásában vezérlő, mégis legyen sza­bad a méltó­tőren­deket általánosságban figyel­meztetni arra, hogy a már Bentham által hang­súlyozott s azóta a világ minden parlamentjében elfogadott elv szerint a törvényhozás egyik te­remében előadott magánnézetek a törvényhozás másik teremében a vitatás tárgyát nem képez­hetik. Horváth Döme igazságügyin, tanácsos, a kormány meghatalmazottja: A főrendek egyet­értenek a képvi­házzal ab­ban, hogy a telepítvényesekre vonatkozólag egy tüzetes szervező törvény alkotása szükséges. A főrendek egyetértenek a képviselőházzal abban is,­­ hogy némely — a dópopulatió tekintetéből talán a válság szélére jutott telepítvényi közsé­­gek tekintetében, moratóriumra, ideiglenes in­tézkedésekre szükség van. Eltér egymástól a két ház abban, hogy a fő­rendek szövegekben már az ideiglenes törvény­­javaslatban a definitiót szűrkebb korlátok közé szorítani, a megszorító osztályozást érvényesí­teni kívánják. E sajnos eltérésnek, meggyőző­dése szerint, indoka és forrása abban rejlik, hogy a felfogás, a kiindulási szempont nem egé­szen ugyanazonos, hogy a főrendek által a kiin­dulási pontul csakis felkarolt tulajdonjog egy kissé a mértékben túl mereven alkalmaztatott. Pedig tekintettel kell lenni mind a politikai, mind a közgazdasági és társadalmi viszonyokra, és csakis, ha ezen hasison oldja meg feladatát a törvényhozás, lesz a megoldás kielégítő. A képv. ház e tvslattal csak az ideiglenesség színvonalán akar maradni. Álláspontja lényegi­leg a 48-diki úrbéri viszonyok rendezésénél vallott szempontokon sarkall, mely rendezés­nél szintén nem kizárólag a jogi szempont volt a döntő. A képv. ház az ideiglenesség jellegén és fel­adatán túl, ezúttal ezen moratoriális törvénybe menni nem kíván. Mi egyéb azon ideiglenesség jellege, mint az, hogy a status quo a törv­­hozás végleges intézkedéséig mind a tulajdonosra és a tulajdonos által eddig is gyakorolt haszonél­vezetekre nézve, mind a haszonvevőre nézve, megtartassák a nélkül, hogy az a tulajdon­jog­nak a legtávolabbról is csorbítására szolgáljon. A képr­­háznak szövege ezen ideiglenes in­tézkedési jellegnek inkább megfelel, a­midőn azt rendeli, hogy a statusquo mind a tulajdo­nosra, mind a haszonvevő telepítvényesre néz­ve a tervhozás közelebbi intézkedéséig megtar­tassák. Azon involvált magyarázat, melyet Lip­­thay Béla lzáró előterjeszteni szíves volt, ezen szövegben nem foglaltatik , ebben egyéb nem foglaltatik, mint azon czél, hogy a tör­vényhozásnak a jövőre nézve a szabadkéz­ben­­tartassék, addig pedig a statusquo érvényben ma­radjon, holott ellenkezőleg a mű­. főrendek szöve­gezése megrendelné azt, hogy csakis a határo­zott időhöz­ nem kötött telepítvények haszon­él­vezői maradjanak meg mind a külső, mind a bel­ső telek birtokában a törvényhozás bizonyos időszakáig, bekövetkező intézkedéséig, ellen­ben a határozott időszakhoz kötött telepítvénye­sek úgy­szólván csak szánalomból, kegyelem­ből maradjanak a belsőség élvezetében, a külső­ség pedig, ha a szerződés lejárt, az illető földes­­urnak azonnal rendelkezésére bocsáttassák, mi­helyt a szerződés lejárt. Ezen javasolt szövegezés tanúsítja, hogy a méltó főrendek tovább mentek az ideiglenes in­tézkedésnél ; ez nem moratórium többé, hanem bevágás a végleges szervezetbe. E nézetből indulva ki, a képv-ház régibb vé­leményéhez ragaszkodik, s a kormány nevében kéri a régi szöveget elfogadtatni. A végleges törvényt e tárgyban a képv.-hár október hónapban, de ha a budget tárgyalás ál­tal gátoltatnék, mindenesetre az év lefolytéig fogja megalkotni. E határozatiig kimondott ígéret, reméli, elegendő biztosítékul fog a főren­diház által tekintetni. A főrendek hazafiságára, bölcseségére s ügyszeretetére hivatkozva, kéri, fogadják el az alsóházi szövegezést. Apponyi György gr. utal azon pressióra, melyet a házon kívül történt manifestatiók ál­tal a főrendekre gyakorolni akarnak. A főren­dek szándékaik elferdítésével, érveik félrema­gyarázásával találkoznak. Ily eszközök nem szólnak az ügynek, mely miatt felhasználtatnak, komolysága s ereje mellett. Áttér azután indít­ványa egyes atineainak indokolására. A negye­dik alinea kategóriáira nézve következőleg nyi­latkozik : Nem ismerhetem el azt, hogy a telepítvénye­sek kérdésében azon álláspontra kellene álla­nunk, melyen 1848-ban állott a törvényhozás az úrbéri viszonyok tekintetében. E két vi­szony közt véghetetlen nagy a különbség, de véghetlen nagy különbség van a helyzet közt is, mely 1848-ban volt és 1871-ben van. Mi­kor az úrbéri viszonyok rendeztettek, akkor egy bevégzett tény és oly állapot felett végzett a törvényhozás, melyben különböző jogi viszo­nyok nem fordultak elő. Nem volt különbség úrbér és úrbér között, nem voltak, mint mon­dom, különös jogviszonyok, melyeket külön kel­lett volna elintézni. Azonkívül hozzájárul a vál­ságos átalakulás késztető ereje is. Ennélfogva könnyű volt akkor egy tollvonással valamennyi úrbéresekre nézve ugyanazon szabályt kimon­dani. Máskép áll a telepítvényesek kérdése, mert itt nem bevégzett tény, hanem egy most fejlődő nemzetgazdász­ati tényező sorsáról van szó, arról, hogy azt rögtönözés által elfojtani, avagy óvatos intézkedés által fejleszteni akarjuk-e, hozzájárul, hogy itt oly különböző jogviszonyok léteznek, melyeket egy tollvonással elintézni nem lehet. Végül hosszasabban szólva a moratórium kér­déséhez,­nditványát a főrendek figyelmébe ajánlja. (Élénk éljenzés ) Több szónok nem lévén feljegyezve, elnök a kérdést szavazásra bocsátja. A főrendek felál­lással, egyhangúlag elfogadják Apponyi gr. in­­dítv­nyát. Elnök : Legyen szabad nekem is elmonda­nom ez ügy felől szerény nézetemet. Bár­meny­nyire sajnáljam azon meghasonlást, mely re­mény nem csak pillanatnyi leend, de őszintén meg­vallom,nem bírom észlelni azon veszélyt, mely az ideiglenes törvénynek létre nem jötte által­a közügyre hárulna, és következéseit semmi eset­re sem tekinthetem oly feketéknek, mint azt azon szenvedély igazolhatná, melyet az különö­­s törvényhozás termein kívül fölkeltett. Mert azon meggyőződésben vagyok, hogy ha bár tör­vényileg nem, de ezen rövid időközre tényleg bizonyosan be fog állani a jogszünet. S új perek indítása e rövid időköz alatt nem fog megkísértetni és ez időköz lefolyta után,úgy hiszem, a hullámok árjai is lecsillapulnak, és a kormánynak is ideje és alkalma lesz a telepít­vényesek ügyének végleges szabályozása iránt javaslatot terjeszteni a törvényhozás elé, melyre nézve előre meg vagyok győződve, hogy az egyetértés a két ház között sikerülni fog, mi­helyt a nézetek jogosultsága s a szándék tisz­tasága kölcsönösen elismertetnek és a kölcsönös bizalom helyreáll, mely eddig a két ház érint­kezését jellemezte. Azt mindenesetre kénytelen vagyok megje­gyezni, hogy a capscitatio minden nemei között, a fenyegetés az, mely a főrendekre legkevésbé fogna hatni. Senki sem óhajtja ugyanis inkább a ház reformját, mint hitem és meggyőződésem szerint, maguk a főrendek, de addig míg a tör­vény és alkotmány őket a törvényhozásbani részvétre jogosítja, addig minden esetre készek lesznek mindenre, csak arra nem, hogy a jogot meggyőződésük ellen gyakorolják. (Élénk álta­lános helyeslés.) És most le­yen szabad még befejezésül kap­csolatosan arról, a­mit Lipthay Béla dr. az üres padokról említett, egy két szót intéznem a mél­tóságos főrendekhez,mielőtt hosszabb időre el­válnánk (Halljuk !) Én ugyan elnök létemre, ha rövidlátó nem volnék is, az üres padokat észre­venni nem tartozom, tiz elnöknek csak az a kö­telessége, hogy a ház tagjait ideje korán az ülés tartása felől értesítse; ezen kívül csak akkor köteles a határozatképességre reflectálni, ha vagy a név szerinti szavazás eredménye a határo­zatképtelenséget kitünteti, vagy erre hivatott egyén t. i. a ház bármely tagja határozatképes­ségét kétségbe vonja. Hogy ez utóbbi eset, bár tagadhatlanul meg­történhetett volna, elő nem fordult, az egyrészt a mélt. főrendek határozatai egyértelműségé­nek köszönhető, és viszont jele annak, hogy a mélt. főrendek távollevő tagjainak zöme a ke­vés jelenlevőnek ügyviteléin korlátlan biza­lommal nyugszik meg. Ámde a bizalomnak, bármely hízelgő, vannak bizonyos határai, me­lyeket egyrészt a törvényes kötelesség érzete szab elé, másrészt pedig a jelenlevők azon jogosult óhaja, hogy az áldozat és fáradsággal járó köte­lességnek, és a még nagyobb nyomatékú erkölcsi felelősségnek terhében osztozzék más is. (He­lyeslés. Derültség.) Hinni szeretem, hogy ez egészen eltekintve a jelen körülményektől, miszerint a főispánokat és az egyházi főrendeket hivatalos kötelességeik tartják távol, a jövő alkalommal, midőn ismét szerencsém leend a méltóságos főrendeket tisz­telhetni, nem lesz többé szükség e figyelmezte­tést megúj­tanom, mert egyébként kénytelen len­nék felkérni a méltóságos főrendeket, hogy mi­előtt azon legvégső eszközhöz, a törvényes fe­nyítékhez, melynek szigora ellen a méltányosság érzete feltámad, nyúlnánk, talán a társas élet útján kisérlenek előidézni a dolgok oly állapo­tát, miszerint a méltóságos főrendek jogaikkal éljenek de teljesítsék egyúttal teljes mértékben kötelességeiket is. (Helyeslés.) A jegyzőkönyv hitelesítése után elnök az ülést 1 órakor eloszlatja. Belföld, Pest megye évnegyedes közgyűlése. (Harmadik nap jun. 9-én.) Főispán gr. Zichy Ferraris Victor 10 órakor megnyitja az ülést. A múlt ülés jegyző­könyve vita után hitelesíttetett. A közgyűlés ezután a póttárgysorozat tár­gyait vette fel. S­z­i­l­a­s­s­y János főszolgabíró jelentést tesz az országutakból tett foglalásokat illetőleg vég­rehajtott vizsgálatról. Az irsai uton egy keskeny vonal el van vágva az országúttól, de az út en- Dek daczára oly széles, hogy a közlekedés ott kényelmesen eszközölhető. A sz.-lőrinczi után foglalás nem történt, hanem az uradalom saját czéljából akáczfákkal ültette be az országút sze­gélyét, s midőn az uradalmat annak használatá­tól a bizottmány eltiltotta, az uradalom képvise­lője részéről felhozatott, hogy erre 1853-ban nyert jogot. A szarvasi korcsmától kezdve való­ságos foglalás látszik, régi nyomok mutatják, hogy az országút másfelé haladt; az uradalom itt szintén beismerte, hogy ő ültette itt is az akáczfákat. A bizottmány ennek tüzetes megállapítására telekkönyvi vizsgálatot rendelt el. S­z­e­l­é­n­y­i Károly, mint a londoni „general Company for the promotion of Land Credit“ meghatalmazottja azon nyilatkozatot teszi, hogy a pest­ellői országúton nem történt foglalás, és ha a megye ezen állítólag foglalt részeket visz­­szafoglalni kívánná, visszahelyezési keresetet fog indítani. Ivánka Imre ezen ügy további feszegeté­­sétől elállani kíván, mert a megye sok kelle­metlenségbe bonyolódnék a visszahelyezési pe­rek által. Darányi Ignácz : A megyének joga sincs arra, hogy a parczellákat visszaf­oglalja, ha az it eléggé széles. G­u 11 n­e­m azon indítványt teszi, hogy a me­gyében jelenleg használt, legalább 7 öl és 2 láb­­nyi széles utak csorbítatlanul fenntartandók, a maradványokra nézve a megye igényt nem tart. (Helyeslés.) A határozat ily értelemben mondatott ki, miután azt Ivánka István még szabatosabban formulázta, kimondatott továbbá, hogy a fák annak tulajdonát képezik, kik azokat ültették. Rakovszky Imre jelentést tesz a megye kezelésére bízott Marczibányi Imre-féle alapít­vány volt gondnoka néhai Fischer Imre örökö­seinek beperlését illetőleg. A tiszti ügyész azt véleményezi,hogy a 13.000 ft hátralékos alapítvá­nyi tőke előbb, a­mennyire lehet, a család tagjai­nál kerestessék, a Fischer Imre ellen indítványo­zott kártérítési kereset pedig hagyassák abban­ Előadó azt hiszi, hogy felesleges lenne a hátra­lékos összeget a családnál kerestetni, szintúgy nem lenne jogi szempontból tanácsos Fischer örököseit beperelni. Ivánka Imre: Azt találja, hogy Fischer Imre volt gondnok mulasztása az oka, hogy a követelés be nem tábláztatott. Először Fischer örökösein kívánja az összeget kerestetni. Rövid vita után az ügyészi vélemény fogadtatott el. Ezután olvastatott Jordán Ist., Szilassy János, Bellagh Imre­, Gróf Ráday Pál főszolgabírók jelentései a járásukhoz tartozó községek kinn levő követeléseinek mennyiségéről. Tudomásul vétettek: S­á­n­t­h­a Péter házi főpénztárnok jelentést tesz az alispáni utalványozások folytán a házi főpénztárból ig. é. márt. 11-től máj. 31-ig kifize­tett összegekről. Tudomásul vétetik. Kihirdettetik Kiss Lajos ügyvédi oklevele. Elnöklő főispán jelenti, hogy Csilléry Kálmánt tiszteletbeli alügyészszé, Szentiványi Pált pedig tiszteletbeli esküdtté nevezte ki. Miután a kinevezett tiszteletbeli tisztviselők az esküt letették, elnök e közgyűlés tanácskoz­­mányait élénk éljenzés közt bezárta. Különfélék. Pest, jun. 9. (Udvari h­i­r­e­k.) Az úrnapi körmenet Bécs­­ben az idén nagy fénynyel ment végbe, mert mi már több éve nem történt, úgy a k­i­r­á­l­y, mint a királyné részt vettek a körmenetben. A király tábornagyi egyenruhában volt, s az arany­gyapjas rend nagymesteri jelvényeit viselte. A királyné fehér selyemruhát viselt csipkékkel, haja feloldva hullámzott alá nyakán, s fejét pom­pás gyémántok disziié. A bécsi lapok észreve­heti vélték, hogy feltűnően sok magyar főúr vett részt nemzeti öltönyben az ünnepélyes me­netben. Koburg Ágost herczeg, ki a király jobb­oldalán ment, szintén magyar diszöltönyt viselt. Legjobban bámulták a bécsiek a magyar test­őrséget, mely teljes díszben most vonult ki elő-

Next