Pesti Napló, 1871. június (22. évfolyam, 125-148. szám)
1871-06-10 / 132. szám
egy ez ér fésben van — «.Focilentiás úr, így reményünk lehet ahhoz, hogy Tomcsányi úr is más szemüvegen át fogja e czikket olvasni, mintha azt csak olyan „sajtó kezelője“ írta volna. Egészben véve pedig a főrendiház mai ölese azt a benyomást hagyta hátra, hogy i égető kérdéseink sora egy legégetőbbel szaporodott,melynek elintézése nélkül a haladás utján egy lépést sem tehetünk, s ez a legégetőbb kérdés: a főrendiház reformja! — Pozsonyi levelek. (II.) Életrevalóságunkon józanul nem kétkedhetik senki, mert hasonlót ahhoz, a min 1848 óta Magyarország átesett, megélt, részben megemésztett, ily rövid időközben nem mutathat fel Európában egy állam sem. Hasonlólag a csodával határos azon tünemény is, melynél fogva az igazságszolgáltatás legalább de forma teljes épségben fennállhatott,anélkül, hogy peres ügyeken kívül bármi kapcsolat is létezett volna köztük. Értem a fegyelmi kötelék teljes hiányát. Lehet, hogy egyik-másik elnök intézkedett, sőt parancsolt, de nem igen engedelmeskedtek neki. Szolgabiró, megyetörvényszék, két tábla, kir. tábla, curia, habár fokozatosan per tekintetes,nagyságos és méltóságos, de mindamellett összeszórva álltak egymás mellett. A bírói függetlenségnek ezen túlságig vitt eszményítése át fogja vetni árnyékát az új rendezésre is. Nehezen szokik az szűk ruhához, ki mindig pongyolán járt .Annyira hozzászoktunk és beelégszünk szavakkal, hogy azoknak tényekben való nyilvánulását feleslegesnek tartjuk.Neki neki bátorodtunk az igazságszeretetet korlátoltságnak, szigort Bach-rendszernek, részrehajlatlanságot megférhetlenségnek nevezgetni s az elnökök, főelnökök s egyéb vezetők már propter bonum pacis is elnézték hanyagságunkat. Az új rendezés természetesen ezen bajokat gyökeresen orvosolni akarja. Annyira rosznak találtatott az állapot, hogy túl szigorú fegyelmet határozott a törvény. Mi pessimisták azonban, ha már kettő közt kell választanunk, jobban szeretjük a jó bírót, mint a jó törvényt. Attól tartunk, hogy a nagyranőtt fegyelmetlen pártnak nagy érdekében állandóz igen szigorú törvényt némi, kevésbé szigorú egyéniségekkel paralysálni. Ezt a dolog természete hozza maghal. Jelen korunkban az institutiók igen rövid kora nem képes erkölcsöket nevelni, s minél szigorúbb törvényeket hozunk, annál biztosak lehetünk iránta, hogy meg nem fognak tartatni, mert minden alkalmazottnak érdekében áll annak enyhülését igényelni. A fegyelmetlenségből a fegyelembe való áttérés,átidomlás nagyon nehéz feladat. A létező állapot embereivel is sok gondja leend tehát a rendezésnek. A lelépett igazságügyér nagy munkásságot fejtett ki, az is kétségtelen, hogy parlamentáris életünk minisztereinket rendkívül igénybe veszi. A megyei élet és érdek múltával a beszéd kedvelői a parlamentbe kerültek, s ugyan élnek is jogukkal. Minden hódolatom mellett nem titkolhatom el magamtól, hogy képviselőink nagy részének az ülés és az ezzel kapcsolatos emotiók valóságos szükséggé váltak. S ezen irányzat minisztereink és kiválón az igazságügyért is folyton lélegzetben tartotta. Ezen körülménynek tulajdonítom azon hátrányt, hogy minisztereink egyike sem tartja szükségesnek egy vagy más irányban az ország egyes vidékeit beutazni és itt-ott személyes meggyőződést szerezni. Horvát miniszterről csaknem bizonyosan tudom, hogy minisztersége alatt csakis Szombathelyt látogatta meg. Ezen látogatásoknak igen nagy hátránya a szokásos lakoma s én részemről főleg a rendezések alkalmával a netáni kirándulásoknál a lakomározást elnökileg eltiltanám. A megye mint orgánum nem pótolta jelentéseivel azt, mit a a miniszter látott és tapasztalhatott volna, így például börtön-, általában fenyítőügyeink, az eljárás miképi alkalmazása itt-ott megérdemelték volna a stúdiumot. Nem szükség megyét neveznünk, mondjuk egy megye, melyben kir. városi törvényszék is, meg megyei törvényszék is van egy helyütt, alig ezer lépésnyire egymástól. A miniszter úr például azt hitte és hiszi, hogy e két nemcsak magyarországi, hanem egy megyében, egy városban székelő törvényszékek hasonló törvények alatt állnak, egy és ugyanazon törvény szerint járnak el. Nagyon csalódik, ha azt hiszi , a városi törvényszék a visszaállított régi eljárást, meghagyva annak törvényes gyökerét, átidomította az élet és a józan igazságszolgáltatás kivánalmaihoz , míg a megyei a régi úriszékek módjára jár el nehézkes vizsgálatával, tökéletlen nyomozásával és főleg ügyetlen hitelesítési alakzatával. A két különböző kép kétségtelen sok mindenféle szabályra adott volna alkalmat. -Gy. Országgyűlés. A főrendiház ülése június 9. Elnök : Majláth György. Jegyzők: Csáky Gyula gr., Apponyi Albert gr. Estilapi tudósításunkat Lipthay Béla b. beszédének vázlatos ismertetésével zártuk be. Itt bővebben közöljük e beszédet s az ülés további folyamát. Lipthay Béla b.: Mindannyiszor sajnálni kell, ha a törvényhozó testületek közt véleménykülönbség támad, és nem a viszályos kérdések kellő indokolásában kerestetik a fősúly,hanem a szenvedélyek felzaklatása által némi pressio kívántatik gyakoroltatni.sajnálatos az méginkább akkor, ha az egyik törvényhozótestület azzal véli czéljait elérni, hogy a másik testület állását aláássa, a végből határozatainak tekintélyét csorbítja. És sajnálkoznunk kell ezen annyival inkább, mert ily csorbított állás mellett még sokkal kevésbé lesz képes a főrendiház megfelelni hivatásának, mely a szenvedély uralma alatt álló tárgyalásoknál mérséklésre van hivatva. A főrendiház sohasera ámította magát azzal, hogy jelen alakjában azon czélnak teljes mértékben megfelelni képes, melyre a két kamarára alapított parlamentáris rendszer mellett a felső ház hivatva van. A főrendiház tagjai ezt belátva, maguk is a reform szükségét belátták, meg is kísértették annak initiatíváját és erre sürgették is a kormányt, s hogy nem rajtunk múlt, hogy annak még eddig eredménye nem lett, azt, azt hiszem, hogy szorosabban és bővebben igazolni nem szükséges. Méltóztassanak körültekinteni itt ez üres padokon és leghatározottabb bizonyságát látják annak, hogy mennyi’“ félszeg álláspontot foglal el a főrendiház. Ennek igazolásául szolgál még inkább az is, hogy a főrendiház tagjai, kik hazájuk iránti kötelmeiket a törvényhozásban leróni iparkodnak, inkább a képviselőházba választatják be magukat, mintsem hogy itten feleljenek meg ebbeli kötelmeiknek. Ha mi mindamellett itt helyeinket betöltjük, határozottan csak az alkotmányunk által ránk parancsolt kötelességet teljesítjük és teljesíteni fogjuk ezt mind akkoráig, míg törvényeink velünk így rendelkeznek. Vájjon képesek leszünke sokáig megfelelni e hivatásunknak, nem tudom , de azt tudom, hogy politikai bűnt követnek el azok, akik, ha meggyőződésük az, hogy alkotmányos parlamentáris rendszerünk mellett akár csak az egykamara rendszer kívánatos, akár pedig, hogy a kétkamara rendszerhez ragaszkodva a jelenlegi főrendiház átalakítását kívánják, mindakkoráig, míg ezen átalakítást nem eszközük, a jelen főrendiház tekintélyét aláássák. Ily meggyőződéstől áthatva, azt hiszem, hogy csak tetéznék e bajt, ha mi is a szenvedélyek árja által elragadtatva, meggyőződésünktől eltérnénk. Mert, mit, főrendek, tekintsük a jelen tárgyalás tárgyát ! Többszöri üzenetek váltottak mindekkoráig, de erre vonatkozólag csakis inkább az általánosságokban, mint a részletekben nyilatkoztunk. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy a telepítvényesek viszonyairól és különösen azon vidék viszonyairól szóljak, hol épen azon izgalmak és mozgalmak megindittattak, melyek az előttem fekvő törv. javaslatban kifejezést nyertek. (Halljuk.) Szónok azután áttér a kérdés történeti fejlődésének ecsetelésére. Az úrbéresekre és telepitvényesekre az 1854. márcz. 2-ki patens rendelkezett, és pedig igen kedvező feltételek alatt engedte meg a megváltást. Daczára ennek egy község sem eszközölte a patens értelmében a megváltást. Jelen esetben különben inkább az ideiglenes mint az örök szerződésű telepitvényesekről van szó,kik többféle időszakokra voltak szerződve, és kötelezettségeiket a 60-as évekig híven teljesítették. A 60 as években a szerződések nagy részt leteltek, s a földesurak és telepítvényesek egyaránt készek voltak a szerződést megújítani. De közbejöttek akkor közismeretes izgatók bujtogatásai,melyek a viszonyokat még jobban öszszezilálták. Erre nemcsak hogy újból meg nem akarták kötni a, bár magasabb szerződéseket, hanem még az eddigi praestatiókat is vonakodtak teljesíteni. Pedig e viszonyok nem csak az úrbéri patens, hanem a hazai törvények által is szabályoztattak. A telepítvényesek ez eljárásának — melynek felelőssége csak az izgatókat terheli — eredménye az volt, hogy e szerződések sok helyütt meg nem nyitattak, ahol pedig megnyitattak, ott az csak a kellő óvatossággal történt. Különben sokan úgy vélekednek, hogy a főrendek személyesen vannak e kérdésben érdekelve; e tekintetben a főrendek megnyugtatására konstatálhatja, hogy ezen vidéken egyetlen egy főrendi tag sincs, kire vonatkozólag akár a képv.ház javaslata, akár a főrendiház módosításai alkalmazást nyernének. Ha e tekintetben beszúállók akarnának lenni, épen csak a képv.ház javaslatát kellene elfogadniok, mert ama népboldogítók, kiket nem akar megnevezni, lennének általa sújtva. E viszonyokat ismerte mindenki, ismerte a kormány is, és nem lehetett volna-e intézkedni ez iránt már eddig is? Már a múlt évben, sőt talán már másfél év előtt erre vonatkozólag egy tjavaslat terjesztetett be a képv.házhoz.a tjavaslat miért nem tárgyaltatott, ha ennek sürgőssége az elintézést ennyire parancsolólag követelte ? (Helyeslés) Minek szükséges másfél évi időköz után, ha égető a szükség újabb moratórium által halasztani az elintézést ? Azért történt ez, mert a terepítvényesekre vonatkozó tvjavaslat, mely beterjesztetett a képr.házhoz, kérdésessé teszi a birtokjogot, és mert kérdésessé teszi a birtokjogot, nem mertek hozzányúlni e kérdéshez, és pedig annyival inkább nem, mert ezen törvényjavaslatban, ott, hol a telepítvényeseknek viszonya szervezéséről van szó, az ideiglenes szerződésekre nézve is ugyanazon pártok szabatott mint az örök szerződésesekre, és a szőlődésmára. Az eltérés a két ház e tekintetben való határozatai közt abban van, hogy a képviselőházi tvrban a birtokjog megszorítása foglaltatik, míg ellenben a főrendiház e tekintetben a birtokjogot világosan fentartani óhajtja. Azt hiszi, hogy a törvényhozás igen helytelenül járna el, ha ily alakban fogadnád a törvényjavaslatot, mert habár meglehet, hogy politikai tekintetből néha kétséges törvények szükségesek bizonyos kívánságnak megnyugtatására, de az anyagi jog kérdéseiben a kétséges törvény mindig a legveszélyesebb következményekre szolgáltat okot. (Igaz ! Úgy van !) Meg van különben győződve, hogy még ma is egyezségek útján lehetne az ügyet eldönteni, ha a kormány erre felhívná az érdekelt feleket. Nem volna ellene semmi kifogása,ha a kormánynak, ez egyezségek meghiúsulása esetére rendkívüli felhatalmazás adatnék. De a moratóriumnak ily módon való engedélyezését egyenest veszélyesnek kell tartania magára a telepítvényesekre, kiket bujtogatóik azután reá beszélnének, hogy ez jogelismerés. Határozottan állítja, hogy akik ezen két tényező ellen izgatnak, azok megrázkódtatják az állam épületét. Mi nem ijedünk meg oly következményektől, melyek által talán fenyegettetünk. (Cziráky János gróf: Úgy van !) Mondják, hogy ime gondoljuk meg, mily következményeik voltak 1848-ban is az itt vagy ott történt ellenszegüléseknek. Én részemről nem tudom, hogy ezen ellenszegülések csakis a mélt. főrendek által eszközöltettek volna, de azt tudom, hogy mióta ezen törvények megalkottattak, itt e házban, annak egy tagjától sem hallottam azon jajveszékléseket, melyekkel a mélt. főrendek gyanúsíttatnak. Tudom azt jól, hogy ámbár mi közbenjáró szerepre és mérséklésre vagyunk hivatva, sohasem átkoztuk az 1848- diki törvényeket, mert meg vagyunk győződve arról, hogy akár politikai, akár alkotmányos és szabadsági szempontból, de vallási szempontokból is megindított rázkódtatások olyanok, mint az égi háború, mely meglehet sokat zúz, pusztít, de a mellett sok korhadt anyagot elpusztít, sok férges törzset eltakarít, és így új élet fejlődésének szabad tért nyit. De másrészről azt is tudjuk, hogy oly forrongások, melyek épen csak a birtokviszonyokra és a birtok szentségének megsértésére irányozvák,ily üdvös eredménynyel nem lesznek,hanem ha szabad hasonlítani más képlethez, olyanok lesznek, mint a földindulások, melyek csak pusztítanak,, és rontanak és soha sem teremtenek (Helyeslés) és én részemről nem irigylem azok sorsát, kik akár óvatosságból, akár a sors különös kedvezéséből ily megrázkódtatás esetébe meg tudták védeni szegény életüket, hogy ezen romok közt lépdelve bűnvezekléseiket szenvedjék. Méltóságos főrendek! Hogy ha a képr.ház tagja volnék, megkísérlettem volna azon indítványt tenni, miszerint, amint előbb általam jelezve volt, a kormány felhívassék arra, hogy, tanulmányozván a kérdést, ott ahol rögtöni intézkedés szükséges , rögtöni intézkedést eszközöljön, kísértse meg a felek közt az egyezséget, de az ügynek állásáról mindenesetre ne általános, hanem tüzetes jelentést terjeszszen be. De mert erre hivatva nem vagyok, ennek következtében ragaszkodom az imént felolvasott indítványhoz, és pedig ragaszkodom ehhez azért, mert ezen indítványnak értelmezése szerint ott, hol a szükség legsürgősebb, a segély nyúttatni fog, mert nem fogjuk tapasztalni ezen intézkedés következtében, hogy azok, kik most saját házaikban laknak, onnan el fognak mozdíttatni, amennyiben nem hiszem, hogy a főrendek által ajánlott szövegezést arra lehetne magyarázni, hogy csakis azon telepítvényesek értetnek alatta, kiknek telekkönyvileg nevükre írott házuk van, mert ezeknek nem csak önmaguk által épített házuk, hanem tulajdonuk van, és a tulajdonnal való intézkedést nem kell külön terv által megvédeni, erre külön törvény nem szükséges. A főrendiház javaslata tehát átmeneti intézkedésnek elegendő azért, mert általa a legsürgősebb szükségnek elég van téve, és azért, mert a jogviszonyokra nézve sem az egyik, sem a másik irányban nem dönt, hanem a törvényhozás intézkedésének szabadságát fentartja. Ezen indokoknál fogva a felolvasott indítványt részemről elfogadom. (Élénk helyeslés.) Eötvös Dénes b. beszél azon javulásról, melynek hazai közállapotaink az alkotmány helyreállítása óta indultak. Kivált a munkásosztály, az alsó földmivelő osztály tanúsítja azt, kevésbé a földbirtokos osztály. Azért nem tartja a jelen törvényt oly nagy horderejűnek , s ez egész viszályt, mely a képviselőház s a főrendek közt támadt, jelentéktelen házi viszálynak tartja. Apponyi indítványa mellett szavaz. Tomcsányi József békési főispán Apponyi indítványát támogatja és hangsúlyozza, hogy a képviselőház, s a sajtó kezelői oly mértéktelen megtámadtatásokkal sújtják a főrendiházat, mintha a legimmorálisabb bűnt követte volna el. Pedig a ház csak jogával él, akár van szervezve, akár nincs, alkotmányos törvényes testület, melyet ily szenvedélyes, gyanúsítgató megtámadtatásokkal illetni jogosulatlan. A főrendiház a képviselőházzal szemben is élhetne ily gyanúsítgatásokkal, ha jobban nem ismerné hivatását és méltóságát. Beszéde végén a főispánok viszonyáról a kormány előterjesztéseihez következőleg nyilatkozik . Mint közelebbről érdeklő tárgyat nem mellőzhetek egyet. (Halljuk!) Nem mellőzhetem el, hogy a minisztérumhoz egy felhívás intéztetett, azon minisztériumhoz, mely igen sok szemrehányásoknak volt kitéve azért, mert igyekszik a képviselőházban pressiót gyakorolni az ott ülő kormányorgánumok által a szabad vélemény ellensúlyozására; ugyanazon minisztériumhoz azon felhívás intéztetett, hogy pressiót gyakoroljon a kormány orgánumai által a főrendiház véleményének megváltoztatására. Ha ez is alkotmányos nézet, akkor aztán miben az. (Derültség és élénk helyeslés.) Ez alatt nem értek egyebet, mint azon felhívást, hogy pressiót gyakoroljon a minisztérium e házra a főispánok által, mert a többiek született tagjai lévén a háznak, azokra pressió különben sem gyakoroltatható. A főispánokra nézve elmondom véleményemet (Halljuk!) Én a kormánynak exequens orgánuma vagyok, és amit a kormány közigazgatási intenzióinak véghez vitele czéljából rám bíz, azt szorosan a kormány nézete szerint exequilni kötelességem. De midőn e terembe lépek, akkor én törvényhozó vagyok, és akkor sem a minisztérium, sem más által magam véleményét korlátoltatni nem fogom. (Éljenzés.) Miután ö felsége a regális által engem az ország tanácsába meghitt, akkor kétségkívül nem supponálhatom ö felségétől azt, hogy azért hitt engem ide, hogy saját meggyőződésemet megtagadjam, hanem azért, hogy azt általában, vagy részben megtudván, abból, amennyire akar, okuljon. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Én tehát, amint előbb is mondtam, ennél alkotmányellenesb eszmét nem ismerek, s én a magam nézetét követve, nem fogom soha letereltetni magamat a véleményemnek szabad kijelentésétől, nem fogja soha megingatni nézetemet „vullus instantis tyranni“, de azt óhajtom, hogy a másik részről sem igényeljen magának befolyást „civium arbor prava jubentium“ (Élénk helyeslés.) Elnök : Habár igen tisztelem azon érzést, mely az imént nyilatkozó méltóságos főispán urat felszólalásában vezérlő, mégis legyen szabad a méltótőrendeket általánosságban figyelmeztetni arra, hogy a már Bentham által hangsúlyozott s azóta a világ minden parlamentjében elfogadott elv szerint a törvényhozás egyik teremében előadott magánnézetek a törvényhozás másik teremében a vitatás tárgyát nem képezhetik. Horváth Döme igazságügyin, tanácsos, a kormány meghatalmazottja: A főrendek egyetértenek a képviházzal abban, hogy a telepítvényesekre vonatkozólag egy tüzetes szervező törvény alkotása szükséges. A főrendek egyetértenek a képviselőházzal abban is, hogy némely — a dópopulatió tekintetéből talán a válság szélére jutott telepítvényi községek tekintetében, moratóriumra, ideiglenes intézkedésekre szükség van. Eltér egymástól a két ház abban, hogy a főrendek szövegekben már az ideiglenes törvényjavaslatban a definitiót szűrkebb korlátok közé szorítani, a megszorító osztályozást érvényesíteni kívánják. E sajnos eltérésnek, meggyőződése szerint, indoka és forrása abban rejlik, hogy a felfogás, a kiindulási szempont nem egészen ugyanazonos, hogy a főrendek által a kiindulási pontul csakis felkarolt tulajdonjog egy kissé a mértékben túl mereven alkalmaztatott. Pedig tekintettel kell lenni mind a politikai, mind a közgazdasági és társadalmi viszonyokra, és csakis, ha ezen hasison oldja meg feladatát a törvényhozás, lesz a megoldás kielégítő. A képv. ház e tvslattal csak az ideiglenesség színvonalán akar maradni. Álláspontja lényegileg a 48-diki úrbéri viszonyok rendezésénél vallott szempontokon sarkall, mely rendezésnél szintén nem kizárólag a jogi szempont volt a döntő. A képv. ház az ideiglenesség jellegén és feladatán túl, ezúttal ezen moratoriális törvénybe menni nem kíván. Mi egyéb azon ideiglenesség jellege, mint az, hogy a status quo a törvhozás végleges intézkedéséig mind a tulajdonosra és a tulajdonos által eddig is gyakorolt haszonélvezetekre nézve, mind a haszonvevőre nézve, megtartassák a nélkül, hogy az a tulajdonjognak a legtávolabbról is csorbítására szolgáljon. A képrháznak szövege ezen ideiglenes intézkedési jellegnek inkább megfelel, amidőn azt rendeli, hogy a statusquo mind a tulajdonosra, mind a haszonvevő telepítvényesre nézve a tervhozás közelebbi intézkedéséig megtartassák. Azon involvált magyarázat, melyet Lipthay Béla lzáró előterjeszteni szíves volt, ezen szövegben nem foglaltatik , ebben egyéb nem foglaltatik, mint azon czél, hogy a törvényhozásnak a jövőre nézve a szabadkézbentartassék, addig pedig a statusquo érvényben maradjon, holott ellenkezőleg a mű. főrendek szövegezése megrendelné azt, hogy csakis a határozott időhöz nem kötött telepítvények haszonélvezői maradjanak meg mind a külső, mind a belső telek birtokában a törvényhozás bizonyos időszakáig, bekövetkező intézkedéséig, ellenben a határozott időszakhoz kötött telepítvényesek úgyszólván csak szánalomból, kegyelemből maradjanak a belsőség élvezetében, a külsőség pedig, ha a szerződés lejárt, az illető földesurnak azonnal rendelkezésére bocsáttassák, mihelyt a szerződés lejárt. Ezen javasolt szövegezés tanúsítja, hogy a méltó főrendek tovább mentek az ideiglenes intézkedésnél ; ez nem moratórium többé, hanem bevágás a végleges szervezetbe. E nézetből indulva ki, a képv-ház régibb véleményéhez ragaszkodik, s a kormány nevében kéri a régi szöveget elfogadtatni. A végleges törvényt e tárgyban a képv.-hár október hónapban, de ha a budget tárgyalás által gátoltatnék, mindenesetre az év lefolytéig fogja megalkotni. E határozatiig kimondott ígéret, reméli, elegendő biztosítékul fog a főrendiház által tekintetni. A főrendek hazafiságára, bölcseségére s ügyszeretetére hivatkozva, kéri, fogadják el az alsóházi szövegezést. Apponyi György gr. utal azon pressióra, melyet a házon kívül történt manifestatiók által a főrendekre gyakorolni akarnak. A főrendek szándékaik elferdítésével, érveik félremagyarázásával találkoznak. Ily eszközök nem szólnak az ügynek, mely miatt felhasználtatnak, komolysága s ereje mellett. Áttér azután indítványa egyes atineainak indokolására. A negyedik alinea kategóriáira nézve következőleg nyilatkozik : Nem ismerhetem el azt, hogy a telepítvényesek kérdésében azon álláspontra kellene állanunk, melyen 1848-ban állott a törvényhozás az úrbéri viszonyok tekintetében. E két viszony közt véghetetlen nagy a különbség, de véghetlen nagy különbség van a helyzet közt is, mely 1848-ban volt és 1871-ben van. Mikor az úrbéri viszonyok rendeztettek, akkor egy bevégzett tény és oly állapot felett végzett a törvényhozás, melyben különböző jogi viszonyok nem fordultak elő. Nem volt különbség úrbér és úrbér között, nem voltak, mint mondom, különös jogviszonyok, melyeket külön kellett volna elintézni. Azonkívül hozzájárul a válságos átalakulás késztető ereje is. Ennélfogva könnyű volt akkor egy tollvonással valamennyi úrbéresekre nézve ugyanazon szabályt kimondani. Máskép áll a telepítvényesek kérdése, mert itt nem bevégzett tény, hanem egy most fejlődő nemzetgazdászati tényező sorsáról van szó, arról, hogy azt rögtönözés által elfojtani, avagy óvatos intézkedés által fejleszteni akarjuk-e, hozzájárul, hogy itt oly különböző jogviszonyok léteznek, melyeket egy tollvonással elintézni nem lehet. Végül hosszasabban szólva a moratórium kérdéséhez,nditványát a főrendek figyelmébe ajánlja. (Élénk éljenzés ) Több szónok nem lévén feljegyezve, elnök a kérdést szavazásra bocsátja. A főrendek felállással, egyhangúlag elfogadják Apponyi gr. indítvnyát. Elnök : Legyen szabad nekem is elmondanom ez ügy felől szerény nézetemet. Bármenynyire sajnáljam azon meghasonlást, mely remény nem csak pillanatnyi leend, de őszintén megvallom,nem bírom észlelni azon veszélyt, mely az ideiglenes törvénynek létre nem jötte általa közügyre hárulna, és következéseit semmi esetre sem tekinthetem oly feketéknek, mint azt azon szenvedély igazolhatná, melyet az különös törvényhozás termein kívül fölkeltett. Mert azon meggyőződésben vagyok, hogy ha bár törvényileg nem, de ezen rövid időközre tényleg bizonyosan be fog állani a jogszünet. S új perek indítása e rövid időköz alatt nem fog megkísértetni és ez időköz lefolyta után,úgy hiszem, a hullámok árjai is lecsillapulnak, és a kormánynak is ideje és alkalma lesz a telepítvényesek ügyének végleges szabályozása iránt javaslatot terjeszteni a törvényhozás elé, melyre nézve előre meg vagyok győződve, hogy az egyetértés a két ház között sikerülni fog, mihelyt a nézetek jogosultsága s a szándék tisztasága kölcsönösen elismertetnek és a kölcsönös bizalom helyreáll, mely eddig a két ház érintkezését jellemezte. Azt mindenesetre kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a capscitatio minden nemei között, a fenyegetés az, mely a főrendekre legkevésbé fogna hatni. Senki sem óhajtja ugyanis inkább a ház reformját, mint hitem és meggyőződésem szerint, maguk a főrendek, de addig míg a törvény és alkotmány őket a törvényhozásbani részvétre jogosítja, addig minden esetre készek lesznek mindenre, csak arra nem, hogy a jogot meggyőződésük ellen gyakorolják. (Élénk általános helyeslés.) És most leyen szabad még befejezésül kapcsolatosan arról, amit Lipthay Béla dr. az üres padokról említett, egy két szót intéznem a méltóságos főrendekhez,mielőtt hosszabb időre elválnánk (Halljuk !) Én ugyan elnök létemre, ha rövidlátó nem volnék is, az üres padokat észrevenni nem tartozom, tiz elnöknek csak az a kötelessége, hogy a ház tagjait ideje korán az ülés tartása felől értesítse; ezen kívül csak akkor köteles a határozatképességre reflectálni, ha vagy a név szerinti szavazás eredménye a határozatképtelenséget kitünteti, vagy erre hivatott egyén t. i. a ház bármely tagja határozatképességét kétségbe vonja. Hogy ez utóbbi eset, bár tagadhatlanul megtörténhetett volna, elő nem fordult, az egyrészt a mélt. főrendek határozatai egyértelműségének köszönhető, és viszont jele annak, hogy a mélt. főrendek távollevő tagjainak zöme a kevés jelenlevőnek ügyviteléin korlátlan bizalommal nyugszik meg. Ámde a bizalomnak, bármely hízelgő, vannak bizonyos határai, melyeket egyrészt a törvényes kötelesség érzete szab elé, másrészt pedig a jelenlevők azon jogosult óhaja, hogy az áldozat és fáradsággal járó kötelességnek, és a még nagyobb nyomatékú erkölcsi felelősségnek terhében osztozzék más is. (Helyeslés. Derültség.) Hinni szeretem, hogy ez egészen eltekintve a jelen körülményektől, miszerint a főispánokat és az egyházi főrendeket hivatalos kötelességeik tartják távol, a jövő alkalommal, midőn ismét szerencsém leend a méltóságos főrendeket tisztelhetni, nem lesz többé szükség e figyelmeztetést megújtanom, mert egyébként kénytelen lennék felkérni a méltóságos főrendeket, hogy mielőtt azon legvégső eszközhöz, a törvényes fenyítékhez, melynek szigora ellen a méltányosság érzete feltámad, nyúlnánk, talán a társas élet útján kisérlenek előidézni a dolgok oly állapotát, miszerint a méltóságos főrendek jogaikkal éljenek de teljesítsék egyúttal teljes mértékben kötelességeiket is. (Helyeslés.) A jegyzőkönyv hitelesítése után elnök az ülést 1 órakor eloszlatja. Belföld, Pest megye évnegyedes közgyűlése. (Harmadik nap jun. 9-én.) Főispán gr. Zichy Ferraris Victor 10 órakor megnyitja az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyve vita után hitelesíttetett. A közgyűlés ezután a póttárgysorozat tárgyait vette fel. Szilassy János főszolgabíró jelentést tesz az országutakból tett foglalásokat illetőleg végrehajtott vizsgálatról. Az irsai uton egy keskeny vonal el van vágva az országúttól, de az út en- Dek daczára oly széles, hogy a közlekedés ott kényelmesen eszközölhető. A sz.-lőrinczi után foglalás nem történt, hanem az uradalom saját czéljából akáczfákkal ültette be az országút szegélyét, s midőn az uradalmat annak használatától a bizottmány eltiltotta, az uradalom képviselője részéről felhozatott, hogy erre 1853-ban nyert jogot. A szarvasi korcsmától kezdve valóságos foglalás látszik, régi nyomok mutatják, hogy az országút másfelé haladt; az uradalom itt szintén beismerte, hogy ő ültette itt is az akáczfákat. A bizottmány ennek tüzetes megállapítására telekkönyvi vizsgálatot rendelt el. Szelényi Károly, mint a londoni „general Company for the promotion of Land Credit“ meghatalmazottja azon nyilatkozatot teszi, hogy a pestellői országúton nem történt foglalás, és ha a megye ezen állítólag foglalt részeket viszszafoglalni kívánná, visszahelyezési keresetet fog indítani. Ivánka Imre ezen ügy további feszegetésétől elállani kíván, mert a megye sok kellemetlenségbe bonyolódnék a visszahelyezési perek által. Darányi Ignácz : A megyének joga sincs arra, hogy a parczellákat visszafoglalja, ha az it eléggé széles. Gu 11 nem azon indítványt teszi, hogy a megyében jelenleg használt, legalább 7 öl és 2 lábnyi széles utak csorbítatlanul fenntartandók, a maradványokra nézve a megye igényt nem tart. (Helyeslés.) A határozat ily értelemben mondatott ki, miután azt Ivánka István még szabatosabban formulázta, kimondatott továbbá, hogy a fák annak tulajdonát képezik, kik azokat ültették. Rakovszky Imre jelentést tesz a megye kezelésére bízott Marczibányi Imre-féle alapítvány volt gondnoka néhai Fischer Imre örököseinek beperlését illetőleg. A tiszti ügyész azt véleményezi,hogy a 13.000 ft hátralékos alapítványi tőke előbb, amennyire lehet, a család tagjainál kerestessék, a Fischer Imre ellen indítványozott kártérítési kereset pedig hagyassák abban Előadó azt hiszi, hogy felesleges lenne a hátralékos összeget a családnál kerestetni, szintúgy nem lenne jogi szempontból tanácsos Fischer örököseit beperelni. Ivánka Imre: Azt találja, hogy Fischer Imre volt gondnok mulasztása az oka, hogy a követelés be nem tábláztatott. Először Fischer örökösein kívánja az összeget kerestetni. Rövid vita után az ügyészi vélemény fogadtatott el. Ezután olvastatott Jordán Ist., Szilassy János, Bellagh Imre, Gróf Ráday Pál főszolgabírók jelentései a járásukhoz tartozó községek kinn levő követeléseinek mennyiségéről. Tudomásul vétettek: Sántha Péter házi főpénztárnok jelentést tesz az alispáni utalványozások folytán a házi főpénztárból ig. é. márt. 11-től máj. 31-ig kifizetett összegekről. Tudomásul vétetik. Kihirdettetik Kiss Lajos ügyvédi oklevele. Elnöklő főispán jelenti, hogy Csilléry Kálmánt tiszteletbeli alügyészszé, Szentiványi Pált pedig tiszteletbeli esküdtté nevezte ki. Miután a kinevezett tiszteletbeli tisztviselők az esküt letették, elnök e közgyűlés tanácskozmányait élénk éljenzés közt bezárta. Különfélék. Pest, jun. 9. (Udvari hirek.) Az úrnapi körmenet Bécsben az idén nagy fénynyel ment végbe, mert mi már több éve nem történt, úgy a király, mint a királyné részt vettek a körmenetben. A király tábornagyi egyenruhában volt, s az aranygyapjas rend nagymesteri jelvényeit viselte. A királyné fehér selyemruhát viselt csipkékkel, haja feloldva hullámzott alá nyakán, s fejét pompás gyémántok disziié. A bécsi lapok észreveheti vélték, hogy feltűnően sok magyar főúr vett részt nemzeti öltönyben az ünnepélyes menetben. Koburg Ágost herczeg, ki a király jobboldalán ment, szintén magyar diszöltönyt viselt. Legjobban bámulták a bécsiek a magyar testőrséget, mely teljes díszben most vonult ki elő-