Pesti Napló, 1871. szeptember (22. évfolyam, 201-225. szám)
1871-09-21 / 217. szám
217. szám Csütörtök, September 21.1871 22. évfolyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám, I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségben intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán: ▼ég7 helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 5 „ 50 kr. Két hóra .... 8 . 70 kr Egy hóra ... 1 „ 85 kr Hirdetmények dija: • hasábos petitsor egyszeri hrdetésnél 9 njkr. Bélyegdij külön 80 njkr. Nyílttéri 6 hasábos petitsor 25 njkr. Előfizetési felhívás „PESTI MPLIKa. Folyó September hó végével az évnegyed letelvén, évnegyeden t. előfizetőink felkeretnek megrendelésük minél előbbi megújítására Előfizetési árak : Egész évre.............................22 ft. Fél évre..................................kft. Negyed évre.............................5 ft 50 kr. Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadóhivatala“ czim alatt az „Athenaeum“-hoz, Pest, ferencziek tere, 7. sz. alá küldendők. [ Pest, sept. 20. A hivatalos lap mai száma közli 86 törvényszéki elnök és a két főügyész kineveztetését. 16 törvényszék-elnöki hely, s ezek között 5 erdélyi még függőben van, s mint ebből kitűnik, a kinevezések közzététele ép úgy történt, a mint azt néhány nap előtt jelenteni alkalmunk volt. Tekintsük mindenek előtt a főügyészi állásokra történt kinevezéseket. Ez állás, miután viselője mintegy az állami hatalmat személyesíti, mindenütt rendkívüli fontosságú, s e fontosság nálunk, a mi vajúdó, rendezetlen viszonyaink, hiányos ügyszervezetünk körében, annál nagyobb sulylyal bír.Erős jellem, gazdag szakismeret, élénk alkotmányos érzés, törhetlen szorgalom, erély és tapintat : Íme a nem épen gyakori tulajdonok egész hosszú sora, melyeket a főügyészekben keresnünk kell, s melyek így együttesen nem sok emberben találhatók fel. A főügyész az igazságügyi szervezet lépcsőzetén, bizonyos tekintetben közvetlenül a miniszter után következik, az összes ügyészi kar felett a felügyeletet teljesíti, és miután nálunk az ügyészi teendők köre még távolról sincs határozott rendszabályok által körülírva, sembeötlő, hogy e tekintetben is mily sok függ a főügyészek életrevalósága és gyakorlatiasságától. Ha az itt felállított mérték alá helyezzük a kinevezetteket, úgy különösen ami Kozma Sándort illeti, csak teljes megelégedésünket fejezhetjük ki. Kozma egy nagy megye legkiválóbb ügyvédei közé tartozott, midőn polgártársai bizalma a képviselőházba választá. Majd az igazságügyminiszteriumban vállalt állást, honnan a legfeitétőszékhez tétetett át. Neve a legjobb hangzásunk közé tartozik, s azt pesti publicistái körökben több kitűnő czikk is előtérbe állítá, melyet tollából a „Századunk,“ s a „P. Napló“ közölt. Kozmát széles körökben ismerik, s ismerői között bizonyára nincs senki, ki félne tenné, hogy a hozzá kötött várakozásoknak a legteljesben fog megfelelni. Gyarmathy Samu egykor kiváló tanár volt, majd az erdélyi kir. táblánál foglalt el kitűnőbb állást, s mint alkalmunk volt tapasztalni, az erdélyi képviselő körökben kineveztetését oly érzülettel fogadják, mely a mellett tanúskodik, hogy a miniszter e választása páratlan és szerencsés volt. Szintúgy tartózkodás nélkül nyilatkozhatunk a pesti kinevezésekről. Ezeket általában oly természetesnek tartotta mindenki, hogy a kinevezés hírében, midőn a lapokban először fölmerült, senki sem kétkedett. A vidéki 83 törvényszékkel szemben, — bevalljuk, — nem vagyunk ily helyzetben. Hogy e felett tüzetes ítéletet mondhassunk, ismerni kellene a helyi körülmények ágát-bogát, a legkülönfélébb viszonyok ama majdnem beláthatlan sorát, melynek e részben irányadónak kellett lennie. Fölteszszük, hogy egyik múltkori hírünk alapos volt, s a miniszter bírálata tárgyává először is azon egyéniséget tette, ki ezúttal a törvényszék élén állt. Ha e férfiú szakképessége, s ügybuzgalmának kipróbált jeleit adta, ha jelleme kifogástalan és ha akarta az elnökséget elvállalni, nem látunk semmi okot, aminek folytán az illető az elnökségre ki ne neveztethetett volna. Különösen az alispánokra fektetünk e tekintetben nagy súlyt. Alispánnak minden megyében minden párt rendszerint legkiválóbb emberét szokta megválasztani s ha az illetők jogászok is, ha szorgalmas munkabíró férfiak, s ha az elnöki hely aspiratíójuk tárgyát képezi, az igazságszolgáltatás új rendezésére az mindenképen kedvező jelképen lenne tekinthető, hogy ha az új törvényszékek élén minél több oly érdemes férfiút üdvözölhetnénk, kik a választópolgárság közbizalmában is már magas helyet foglaltak el. S ha már most e szempontból tekintjük a kinevezéseket, azt találjuk, hogy 83 hely közül 49-ben az elnökség részint az alispánok, részint azon más férfiak kezében hagyatott, kik a törvényszék élén eddig is álltak. Ezen arány nem rész, különösen ha ehhez hozzáveszszük azt is,hogy azon egyéb helyeken, hol nem az eddigi elnökök neveztettek ki, legtöbbnyire ott működő birák vagy ügyvédre esett a választás, s a 83 kinevezés között csak öt olyant találunk, kik nem közvetlenül a törvénykezés köréből ültettettek az elnöki székbe s ezek között is egy jogtanár volt, két más pedig törvénykezési pályáját csak nem rég váltotta fel más pályával. Mindezek oly adatok, melyek együttesen a kinevezésekről eléggé kedvező képet adnak. Hanem természetesen itt ott akadni fognak, kik egyébb tényezőket is jogosultaknak ismernek el. Itt van például mindjárt a vallási kérdés , s részünkről valóban sajnáljuk, hogy nem mutathatjuk ki, vájjon Esztergomnak nem jutott-e véletlenül kálvinista, vagy Debreczennek katholikus elnök ? S aztán ott van a nemzetiségi kérdés. Ezt is azonban csak oly fokig ismerhetjük el jogosultnak, hogy a kinevezett elnök beszélje az illető vidék nyelvét, s ezt a kinevezéseknél bizonyára szem előtt is tartották. S mindenekfelett ott a pártkérdés. Néhány nap előtt egy baloldali lap szörnyű bűnül rótta fel a kormánynak, hogy a főispánoktól véleményt kért. Miután azonban a kormánynak a kinevezendők közül szükségképen informatiót kell szereznie, pályadíjra érdemes kérdés, hogy hol keresse ezt, ha nem a főispánnál ? S mi általában a pártkérdést illeti, bevalljuk, hogy végigbetűzve az egész hosszú lajstromot, az összes kinevezettek között két nevet találtunk, melyek viselői eddig mint Deák-pártiak, kiválóbb szerepet játszottak. Ez a szám is beszél, s hogy e két férfiúra nézve pártálláspontjuk nem képezhetett hátrányt, azt tán fölösleges bizonyítgatni. Mindezt pedig összefoglalva, csak azt kívánhatjuk, hogy az összes kinevezések — ha nem is rögtön, midőn annyi sértett magánérdek torlódik össze ellenök, de a meggondolás és kijózanodás ideje után — oly fogadtatás s méltánylásra találjanak vidéken, minőben a pesti kinevezések itt a központon részesülnek. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A baloldalról egy baloldali. „A balközép programmja az 1872-diki képviselőválasztásokkal szemben. Egy balközépi képviselőtől a czim alatt megjelent röpiratból. Mily oldalról reméljük s hiszszük a közeli választásnál pártunk erősödését ? A mérsékeltebb elemektől, melyek programmünk iránt nem lelkesülnek többé, s anyagilag is ki vannak merülve; vagy a szélső elemektől, melyek irányunkban gyűlölettel viseltetnek; vagy talán a jobb oldalnak független elemeitől, melyek kormányképességünket kétségbe vonják, — s addig míg pártunk a 67-es egyezmény fenmaradása ellen intézendi az actiót, s mig vezéri ajkakról az „átkos intézmény“ kifejezés sértendi füleiket, kedvök s hajlamaik ellenére is, a mostani kormány istápolására érzik magukat kényszerülve. De hát fogják ingerülten kérdezni: Horvátország mit vétett ? hogy számba nem veszem ? holott közegeink máris örömmel s előzékenységgel percipiálják az ez oldalróli erősödést! Lám lám, mily villanyos hóditást tesz politikánk még a horvátoknál is! örök igaz marad az aceidit in puncto quod non speratur per annos ! Tagadhatlan, hogy mindenki saját ízlése és hajlamai szerinti politikát űzhet, s azt, hogy a horvátok nem egyénileg — a felfogás s meggyőződés mértéke szerint — de testületileg mint ellenzékiek gerálhassák magukat országgyűlésünkön, csakugyan megtiltani nem lehet. De ha már a mi városháztéri szűk hajlékunkban akarnak megtelepedni, az előzmények után talán mégis jogosítva lennénk megtudni tőlök: várjon ideiglenes szállást vagy állandó lakást óhajtanak-e kimi ?b mily be- és kiköltözési feltételek mellett ? Nem tehetek róla, de a „timeo danaos et dona ferentes“ kelletlen nyomása alatt fogom őket oldalunkon szemlélni ! Az elmondottak alapján tehát, még ha a most jelzett, habár még nem bizonyos erősödés kilátását is számba veszem, azt tartom, hogy pártunk a közeli választásoknál nemcsak nem fog többségre vergődni, de a legjobb esetben is alig erősödni. Feltéve azonban az erősödés lehetőségét, még ez esetben sem hiszem eddigi politikánk folytatását üdvhozónak. Mert, ha áll az , hogy a korábbiakhoz hasonló későbbi viszonyok között, ugyanazon eszközöknek ismételt alkalmazása, csakis a korábbi eredményeket idézheti elő: kinek volna bátorsága kezeskedni arról, hogy pártunk erősödése esetében javulni fog a közjogi vagy legalább a belügyi helyzet ? és nem tartanak-e vezéreink attól, hogy mennél inkább fenyegetve s komolyan veszélyezve leend általunk a 67-es egyezmény léte, s a többség politikája annál inkább fogna csökönyösségben s retrogad irányban növekedni ? s ha igen, politikai érzékek s hazafiságuk nem sejteti-e velők az eddigi tapasztalatok után, hogy az élethalál harczot provokálni épen a mérsékelt szabadelvű irány követőinek nem áll érdekében ? Mindaz, ki politikával foglalkozott, s a tények logikai tanúságán okult, kell hogy ez irányban megállapodott erős hittel és véleménynyel bírjon ; — tartózkodás nélkül mondom ki tehát a magamét, kijelentve, hogy bár hiszem a personálunió kimaradhatlan jövőjét, az átélt viszonyok s nem ignorálható befejezett tényekkel szemben azt tartom: ha csak azajtbántáli föderalisták nem készítik meg számunkra a porsónál unió óhajtott kapcsát, a 67-es egyezmény a közeljövőben alig fog lényegében változhatni. De kérdem, várjon a mi helyzetünk oly nagyon kívánatossá teszi-e a lajthán túli föderalismus győzelmét óhajtani, sepedve várni, hogy a kigúnyolt ábránd mint valóság, — fészkelje be magát a szomszédban? meggondolták-e itthon, hogy az ez által felébresztett szunnyadó magyar föderalismus kikerekítési vágyai, könnyen lesznek-e kielégíthetők vagy baj nélkül fékezhetők? És stratégiai szempontból nem óhajtandó-e a fegyvernemeknek s támadási modornak megváltoztatása ? Rósz hadvezér az, ki ellenfelét az erősebb, védettebb oldalán támadja meg, s a nélkül, hogy sebezné és gyöngítené, a támadást ismételve harczosainak kidöltéig csak is ezen irányban pazarolja! Az analógia alkalmazható reánk, — mert mi puszta csökönyösségből, vagy talán azon hitben: hát ha mégis elsül a kapa nyele, — a jobboldal legerősebb positiója ellen viselünk előapasztó harczot anélkül, hogy előnyöket vívtunk volna ki. De hát fogja valaki kérdeni: ha hogy a 67-es egyezmény képezi a kormány bevehetlen erősségét, hol van hát a sikeres támadásra kínálkozó gyönge és bevehető positiója a kormánynak ? felelet: a közjogi nyűgtől megszabadított szabadelvű belügyi reformpolitikában! Ez esetben két fordulat lehetősége álland előttünk : vagy az, hogy a 67-es fekhelyéből kiszorított kormány, egy kormányképes párt fejlődését érezve mögötte, önként s minden nógatás nélkül szabadelvűbb politikát, gondosabb s erélyesebb kormányzást fog inaugurálni, mely esetben mi, kik nem személyes rokon- vagy ellenszenvből űzünk politikát, hanem elvek és institutiókért küzdünk, gr. Andrássy Gyula kormányelnökségét ilyej aera kezdetén készséggel fogjuk istápolni. •Avagy megmarad a kormány az eddigi ösvényen, a mostani kopott seprővel akarván tovább is söpörni, mely esetben a válság minden panique nélkül fog lefolyhatni, s a kormány tudja más alkalmasabb kezekbe juthatni, mert úgy a Fejedelem mint az ország pronunciált többsége biztosítva leend annak, mitől eddig tartottak, be nem következtetése iránt, hol t. i. egy uj kormány első sürgős feladatának ismerendi a létező közjogi alapokat lerombolni, s uj helyettesitők alkotásával experimentálni. Eddigi jelszavunk volt tehát: előbb közjogi rendezés a personál unió követelménye szerint, — csak igy lehetvén belsőleg erősödni s fejlődni ; fordítsuk meg ezt ekként: ne pazaroljuk erőnket a közjogi harcrok meddő mérkőzéseiben, — hanem fejleszszük szabadelvű irányban beléletünket s az emberiségi érdekeket, hogy anyagilag és szellemileg fokozatosan erősödve, a personal uniót nemcsak kivívhassuk, de mindazon terhes feladatnak, melylyel az jár, megfelelni is képesek legyünk! Az előadottak folytán óhajtom tehát, hogy pártunk revisió alá vevén programmunkat,a jövő választásokkal szemben mondja ki a következő határozatot: „Miután a balközép párt 1867-ks programmjának azon része, mely a közösen érdeklő viszonyoknak a prag. sanctió alapjára fektetett rendezésére vonatkozik, sem a nemzet részéről az 1869-ben végbe ment választásoknál, sem a képviselő házban nem nyerte még meg azon szükséges istápolást,mely nélkül a 67-es egyezménynek alkotmányos utáni megváltoztatása nem eszközölhető; miután eddigi erélyes küzdelmeink nemcsak az alkotott intézmények czélszerűbb átalakítását nem eredményezték, de a meghozott törvények megtartásának biztosítására is elégteleneknek bizonyultak; s miután végre a törvényhozás eddigi működésének eredményei meggyőztek arról , hogy a közjogi különbözetek által elválasztott pártok jelen éles állása az ország érdekeinek meg nem felel , mennyiben a közjogi állapot mozdulatlansága mellett, még a tisztán belügyi kérdéseknek szabadelvű iránybani megoldására korlátozó és káros befolyást gyakorol; egyedül azon érdek által vezéreltetve, hogy az ország anyagi és szellemi fejlődését a kor igényeinek megfelelő szabadelvű irányban elősegítsük, — kijelentjük : 1-szer. Hogy az 1869-ki programmunknak a közös viszonyok rendezésére vonatkozó részét boldogabb időkre leteszszük, és utógondolat nélkül határozottan ráállván az 1867. törvények által alkotott alapra, addig is, mig ezen alapnak a szükséges tényezők hozzájárulásával, megváltoztatása vagy átalakítása lehetővé válnék, megteendünk mindent, mit törvény rendel: részben azért, hogy ezen intézmények gyakorlati eredményei kevésbbé váljanak terhessé, részben azért, hogy a meghozott törvények megtartása felett nyomatékosabban őrködhessünk. 2-szor. A „szabadelvű ellenzék“ czímét vévén fel: legfőbb törekvésünket oda irányozandjuk, hogy addig is, míg az előző pontban érintett feladat teljesíthetésének kedvező időszaka elérkezend,------hazánk anyagi és szellemi fejlődését — a kor követelményeinek megfelelő szabadelvű irányban vezessük, elősegítsük s biztosítsuk. Hogy mindaz, — mit a meggyőződés és hazafias legjobb szándék mondatott el velem, — a hang nyíltságának szokatlansága miatt — s mint ez oldalróli első ily modorú felszóllalás, — párteleimnél nem,fog kedvező fogadtatásban részesülni, — erre el vagyok készülve; — sőt el arra is, miként fognak többen felettem rögtönbiróságot tartani mondván: ime ismét egy renegát! — s miként fogják némelyek e gyönge, de bátor kísérletemet a balközép ephesusi csarnoka ellen intézett herostratusi merényletnek bélyegezni ; — de jól tudom, hogy vannak és lesznek többen pártfeleim közül, kik előtt nem lesz váratlan és idegen e felszóllalás hangja, mértéke, — s melynek tartalmát ha nem is minden részeiben — de a főirányra nézve hazafias örömmel üdvözlendik. E reményben szabadjon tehát befejezésül pártfeleimhez két üres lapot intéznem: az elsőre írva van : odázzuk el a meddő és erőnket apasztó közjogi harczot — s ezen áldozatért cserében gazdagítsuk hazánkat egy szabadelvű reform áldásaival, melyekre oly nagy szüksége van; a másikra pedig ez : maradjunk a réginél, — kultiváljuk eddigi szorgalommal a tarthatlan állapotot — panaszkodjunk, nyögjünk a gyávák módjára, az orvoslás eszközeit ellökvén magunktól, — s keleti indolentiával lessük, mi jót hozand a jövő ! Tessék választani a kettő közül, — én már választottam. Pest, sept. 20. (A képviselőház összes osztályai) holnap — csütörtökön — d. e. 10 órakor ülést tartanak, melyben az államkölcsönről szóló törvényjavaslatot fogják tárgyalni. (A küfö l d), mint már említettük, nagy érdekeltséget tanúsít a váczi honvéd-gyakorlatok iránt így újabban arról értesülünk, hogy Glastonban egy porosz tábornok és százados kérte ő felségét, hogy e gyakorlaton jelen lehessen. Svájcz egy ezredest és két századost küldött. Anglia elküldte a bécsi angol követség katonai attachéját. Mindezek ő felsége vendégei az egész hadgyakorlat alatt. Ezeken kívül több más állam küldött maga képviselőt, így mint biztosan tudjuk, néhány nap óta egy orosz tábornok időzik Pesten polgári ruhában s útlevéllel, kinek hivatása a honvédség szervezetes készültségéről kormányának jelentést tenni. A tábornok nagy kísérettel utazik, mely kiséret tagjai alkalmasint orosz tisztek. (Az első folyamodási királyi törvényszékekhez kinevezett elnökök névjegyzékének kihirdetése alkalmából a közönségben azon hír kezd lábra kapni, hogy a még betöltetlen 16 elnöki állomásra javaslatba hozott egyének a ll. cabinetben lettek törölve. Legbiztosb kut forrásból értesíthetjük a közönséget miszerint ezen hir merőben alaptalan, s hogy a cabinetben ugyanannyi egyén lett kinevezve, a hányat az igazságügyminiszter ur fölterjesztett. — rr. Országgyűlés. A képviselőhöz sept. 20-diki ilése. I. A képviselőház mai ülésében az elnök gyászhírt jelentett be, Szirmay Ferencz grófnak a ház egyik legifjabb és szép parlamenti képzettségű tagjának kimultát. Az elhunyt a házban nem gyakran szólalt fel, de kitűnt a delegátióban is a külpolitikáról mondott beszédével. Felszólalásain a komoly tanulmány jele s a tárgynak mélyebb elemzésére irányuló hajlam vonult keresztül, mely igaz, kezdő szónokoknál majdnem általában kikerülhetlen dagályosságba ragadta, de e ferdeséget a hosszabb parlamenti gyakorlat bizonyára lesimította volna. Szirmay Ferenczben a parlament egy nagy jövőjű tagját, a közélet egy kiválóbb harczosát vesztette. Napirenden a pénzügyi bizottság két javaslatának (az államkölcsönről és az igazságügyi póthitelről) bemutatása volt. Ezt megelőzőleg azonban nem hiányozhattak — az interpellatiók. — Irányi a horvát országgyűlés eloszlatása iránt interpellált. Benedek az erdélyi királyi biztosságnak 1872. évre újra czélbavett fentartása miatt tett felesleges kérdést, miután ez ügy a budgettárgyalásnál úgy is előkerül. Helfy a munkások elfogatási ügyében interpellált, és e felszólalás is arról győzött meg, mily égető szükségünk van a rendőri bíráskodást szabályozó törvényre. (Elnöki bejelentések, kérvények, Irányi Dániel a horvát szlavón országgyűlés eloszlatása, Benedek Gyula az erdélyi királyi biztosság fentartása, Helfy Ignácz a munkások elfogatása ügyében interpellálnak. A pénzügyi bizottság bemutatja jelentését az államkölcsönről és az igazságügyminiszteri póthitelről. Szavazás a VII-ik bíráló bizottság tagjára.) Elnök :Somssich Pál. Jegyzők :Bujanovics, Széll, Jámbor. A kormány részéről jelen vannak: Andrássy, Kerkapoly, Tóth, Tisza, Szlávy, Bittó, Pejacsevics, Pauler. Esti lapunk „pótlék“ rovatában röviden ismertettük a mai ülés lefolyását. Az elnöki beterjesztések között fölemlítendő: Orbán Balázs marosvásárhelyi képviselő benyújtó megbízó levelét. (Éljenzés bálról.) Az elnök erre a következő gyászjelentést teszi. Ismét egy tagot ragadott el a halál körünkből, a ki nem csak mint képviselő buzgón, hanem mint bizottsági tag is lelkiismeretesen megfelelt kötelességének. Ez Szirmay Ferencz gróf, a ki Lengyelországban elhunyt. Haláláról engem családja értesitett. Kérem a t. házat, hogy ezen gyászeset fölött részvétét jegyzőkönyvileg fejezze ki. (Helyeslés) (Felkiáltások: Uj választás iránt kell intézkedni.) Az uj választás elrendelése iránt az elnökség felhatalmaztatik. Az ülés elején a képviselők közül kérvényeket mutattak be Szontagh Pál (gömöri) egy királyi bányatörvényszéknek Rozsnyón leendő felállítása iránt, F 111 er Dezső *(a buda-ajszonyi vasút kiépítése), Patay István (a h.-nánási járásbíróságnak telekkönyvi hatósággal való felruházása), G hy cz y Kálmán (magán ügyben) nyújtanak be kérvényeket. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Irányi Dániel. A horvát-szlavén miniszterhez kiván egy interpellatiót intézni, melyet minden bevezetés nélkül felolvas. (Halljuk!) A zágrábi hivatalos lap „Narodne Noviny“ f. sept. 16-iki száma következő hirdetményt tartalmaz : Ó cs. és apostoli királyi felsége f. sept. 15-én kelt legmagasabb elhatározással a horvát-szlavon országgyűlést 1872. évi január 15-ére elnapolni méltóztatott. Mi ezennel közhírré adatik. A bán helyett: Turkovicz s. k. Miután a f. é. julius 1 -ére összehívott horvátszlavon országgyűlés már egyszer és pedig f. é. sept. 20-ára el volt napolva; miután azon országgyűlés megnyitása és működtetése a közös országgyűlést is érdekli, először azért, mert az 1868. XXX. t. czikk 34. szakasza értelmében Horvát-Szlavon és Dalmát országok a közös országgyűlésbe saját országgyűlésök kebeléből választják képviselőjüket, s ámbár ugyanazon törvény szerint, ha a horvát-szlavon-dalmát országgyűlés időközben feloszlattatnék, Horvát-Szlavon és Dalmát országok képviselői mindaddig tagjai maradnak a közös országgyűlésnek, míg az újólag egybehívott horvát-szlavón-dalmát országgyűlés új képviselőket választ; ezen rendelkezés tényleg az elnapolás esetére is kiterjed , de miután az ily ismételt elnapolások megfosztják a horvát-szlavon-dalmát ülést azon lehetőségtől, hogy a közös országgyűlésre új képviselőket választhasson, s ennek folytán oly képviselők vesznek részt tovább is a közös ügyek feletti határozásban, akik mellett azon jogvélelem, miszerint a társország akaratának hű kifejezése, többé nem harczol. De érdekli másodszor azért is, mert az elnapolásokra a közös kormánynak is tulajdoníttatván a horvátok által befolyás, e miatt a társországokban közös kormány s közvetve a magyar nemzet ellen is ingerültség támadt, illetőleg a már létező még inkább növekedett, a két nemzet között annyira kívánatos egyetértés igen nagy hátrányára, miután továbbá az idézett.