Pesti Napló, 1871. szeptember (22. évfolyam, 201-225. szám)

1871-09-21 / 217. szám

217. szám Csütörtök, September 21.1871 22. év­­folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám, I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségben intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán: ▼ég7 helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 5 „ 50 kr. Két hóra .... 8 . 70 kr­ Egy hóra ... 1 „ 85 kr Hirdetmények dija: • hasábos petitsor egyszeri hr­­detésnél 9 njkr. Bélyegdij külön 80 njkr. Nyílttéri 6 hasábos petitsor 25 njkr. Előfizetési felhívás „PESTI MPLIK­a. Folyó September hó végével az évnegyed letelvén, évnegyeden t. előfizetőink felkeret­nek megrendelésük minél előbbi megújítására Előfizetési árak : Egész évre.............................22 ft. Fél évre..................................k­ft. Negyed évre.............................5 ft 50 kr. Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó­hiva­tala“ czim alatt az „Athenaeum“-hoz, Pest, ferencziek­ tere, 7. sz. alá küldendők. [ Pest, sept. 20. A hivatalos lap mai száma közli 86 törvényszéki elnök és a két főügyész ki­­neveztetését. 16 törvényszék-elnöki hely, s ezek között 5 erdélyi még függőben van, s mint ebből kitűnik, a kinevezések közzététele ép úgy történt, a mint azt né­hány nap előtt jelenteni alkalmunk volt. Tekintsük mindenek előtt a főügyészi állásokra történt kinevezéseket. Ez állás, miután viselője mintegy az állami hatal­mat személyesíti, mindenütt rendkívüli fontosságú, s e fontosság nálunk, a mi vajúdó, rendezetlen viszonyaink, hiányos ügyszervezetünk körében, annál nagyobb sulylyal bír.Erős jellem, gazdag szak­ismeret, élénk alkotmányos ér­zés, törhetlen szorgalom, erély és ta­­pintat : Íme a nem épen gyakori tulaj­donok egész hosszú sora, melyeket a fő­ügyészekben keresnünk kell, s melyek így együttesen nem sok emberben talál­hatók fel. A főügyész az igazságügyi szer­vezet lépcsőzetén, bizonyos tekintetben közvetlenül a miniszter után következik, az összes ügyészi kar felett a felügyeletet teljesíti, és miután nálunk az ügyészi te­endők köre még távolról sincs határozott rendszabályok által körülírva, s­­embeöt­­lő, hogy e tekintetben is mily sok függ a főügyészek életrevalósága és gyakorlati­asságától. Ha az itt felállított mérték alá helyez­zük a kinevezetteket, úgy különösen a­mi Kozma Sándort illeti, csak teljes megelégedésünket fejezhetjük ki. Kozma egy nagy megye legkiválóbb ügyvédei közé tartozott, midőn polgártársai bizal­ma a képviselőházba választá. Majd az igazságügyminiszteriumban vállalt állást, honnan a legfe­itétőszékhez tétetett át. Ne­ve a legjobb hangzásunk közé tarto­zik, s azt pesti publicistái körökben több kitűnő czikk is előtérbe állítá, melyet tol­lából a „Századunk,“ s a „P. Napló“ kö­zölt. Kozmát széles­ körökben ismerik, s ismerői között bizonyára nincs senki, ki félne tenné, hogy a hozzá kötött várako­zásoknak a legteljesben fog megfelelni. Gyarmathy Samu egykor kiváló ta­nár volt, majd az erdélyi kir. táblánál foglalt el kitűnőbb állást, s mint alkal­munk volt tapasztalni, az erdélyi képvi­selő­ körökben kineveztetését oly érzület­tel fogadják, mely a mellett tanúskodik, hogy a miniszter e választása páratlan és szerencsés volt. Szintúgy tartózkodás nélkül nyilatkoz­hatunk a pesti kinevezésekről. Ezeket ál­talában oly természetesnek tartotta min­denki, hogy a kinevezés hírében, midőn a lapokban először fölmerült, senki sem kétkedett. A vidéki 83 törvényszékkel szemben, — bevalljuk, — nem vagyunk ily hely­zetben. Hogy e felett tüzetes ítéletet mond­hassunk, ismerni kellene a helyi körül­mények ágát-bogát, a legkülönfélébb vi­szonyok ama majdnem beláthatlan sorát, melynek e részben irányadónak kellett lennie. Fölteszszük, hogy egyik múltkori hí­rünk alapos volt, s a miniszter bírálata tárgyává először is azon egyéniséget tet­te, ki ezúttal a törvényszék élén állt. Ha e férfiú szakképessége, s ügybuzgalmá­nak kipróbált jeleit adta, ha jelleme kifo­gástalan és ha­­ akarta az elnökséget elvállalni, nem látunk semmi okot, a­mi­nek folytán az illető az elnökségre ki ne neveztethetett volna. Különösen az alis­pánokra fektetünk e tekintetben nagy súlyt. Alispánnak minden megyében min­den párt rendszerint legkiválóbb em­berét szokta megválasztani s ha az illetők jogászok is, ha szorgalmas munkabíró férfiak, s ha az elnöki hely aspiratíójuk tárgyát képezi, az igazságszolgáltatás új rendezésére az mindenképen kedvező jel­képen lenne tekinthető, hogy ha az új törvényszékek élén minél több oly érde­mes férfiút üdvözölhetnénk, kik a válasz­tó­polgárság közbizalmában is már ma­gas helyet foglaltak el. S ha már most e szempontból tekint­jük a kinevezéseket, azt találjuk, hogy 83 hely közül 49-ben az elnökség részint az alispánok, részint azon más férfiak kezé­ben hagyatott, kik a törvényszék élén ed­dig is álltak. Ezen arány nem rész, külö­nösen ha ehhez hozzá­veszszük azt is,hogy azon egyéb helyeken, hol nem az eddigi elnökök neveztettek ki, legtöbbnyire ott működő birák vagy ügyvédre esett a vá­lasztás, s a 83 kinevezés között csak öt olyant találunk, kik nem közvetlenül a törvénykezés köréből ültettettek az elnöki székbe s ezek között is egy jogtanár volt, két más pedig törvénykezési pályáját csak nem rég váltotta fel más pályával. Mindezek oly adatok, melyek együt­tesen a kinevezésekről eléggé kedvező képet adnak. Hanem természetesen itt ott akadni fognak, kik egyébb tényezőket is jogosultaknak ismernek el. Itt van például mindjárt a vallási kérdés , s részünkről valóban sajnáljuk, hogy nem mutathatjuk ki, vájjon Eszter­gomnak nem jutott-e véletlenül kálvinista, vagy Debreczennek katholikus elnök ? S aztán ott van a nemzetiségi kérdés. Ezt is azonban csak oly fokig ismerhetjük el jogosultnak, hogy a kinevezett elnök beszélje az illető vidék nyelvét, s ezt a kinevezéseknél bizonyára szem előtt is tartották. S mindenekfelett ott a pártkérdés. Né­hány nap előtt egy baloldali lap szörnyű bűnül rótta fel a kormánynak, hogy a főispánoktól véleményt kért. Miután azon­ban a kormánynak a kinevezendők közül szükségképen informatiót kell szereznie, pályadíjra érdemes kérdés, hogy hol ke­resse ezt, ha nem a főispánnál ? S mi ál­talában a pártkérdést illeti, bevalljuk, hogy végigbetűzve az egész hosszú laj­stromot, az összes kinevezettek között két nevet találtunk, melyek viselői ed­dig mint Deák-pártiak, kiválóbb szere­pet játszottak. Ez a szám is beszél, s hogy e két férfiúra nézve pártálláspontjuk nem képezhetett hátrányt, azt tán fölösleges bizony­ítgatni. Mindezt pedig összefoglalva, csak azt kívánhatjuk, hogy az összes kinevezések — ha nem is rögtön, midőn annyi sértett magánérdek torlódik össze ellenök, de a meggondolás és kijózanodás ideje után — oly fogadtatás s méltánylásra találjanak vidéken, minőben a pesti kinevezések itt a központon részesülnek. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A baloldalról egy baloldali. „A balközép programmja az 1872-diki kép­viselőválasztásokkal szemben. Egy balközépi képviselőtől a czim alatt megjelent röpiratból. Mily oldalról reméljük s hiszszük a közeli vá­lasztásnál pártunk erősödését ? A mérsékeltebb elemektől, melyek program­­münk iránt nem lelkesülnek többé, s anyagilag is ki vannak merülve; vagy a szélső elemektől, melyek irányunkban gyűlölettel viseltetnek; vagy talán a jobb oldalnak független elemei­től, melyek kormány­képességünket kétségbe vonják, — s addig míg pártunk a 67-es egyez­mény fenmaradása ellen intézendi az actiót, s mig vezéri ajkakról az „átkos intézmény“ kifejezés sértendi füleiket, kedvök s hajlamaik ellenére is, a mostani kormány istápolására érzik magu­kat kényszerülve. De hát fogják ingerülten kérdezni: Horvát­ország mit vétett ? hogy számba nem veszem ? holott közegeink már­is örömmel s előzékeny­séggel percipiálják az ez oldalróli erősödést! Lám lám, mily villanyos hóditást tesz politi­kánk még a horvátoknál is! örök igaz marad az aceidit in puncto quod non speratur per an­­nos ! Tagadhatlan, hogy mindenki saját ízlése és hajlamai szerinti politikát űzhet, s azt, hogy a horvátok nem egyénileg — a felfogás s meg­győződés mértéke szerint — de testületileg mint ellenzékiek gerálhassák magukat országgyűlé­sünkön, csakugyan megtiltani nem lehet. De ha már a mi városháztéri szűk hajlékunkban akar­nak megtelepedni, az előzmények után talán mégis jogosítva lennénk megtudni tőlök: várjon ideiglenes szállást vagy állandó lakást óhajta­nak-e kimi ?­b mily be- és kiköltözési feltételek mellett ? Nem tehetek róla,­ de a „timeo danaos et dona ferentes“ kelletlen nyomása alatt fogom őket oldalunkon szemlélni ! Az elmondottak alapján tehát, még ha a most jelzett, habár még nem bizonyos erősödés kilá­tását is számba veszem, azt tartom, hogy pártunk a közeli választások­nál nemcsak nem fog többség­re vergődni, de a legjobb eset­ben is alig erősödni. Feltéve azon­ban az erősödés lehetőségét, még ez esetben sem hiszem eddigi politikánk folytatását üdvho­zónak. Mert, ha áll az , hogy a korábbiakhoz ha­sonló későbbi viszonyok között, ugyanazon esz­közöknek ismételt alkalmazása, csakis a koráb­bi eredményeket idézheti elő: kinek volna bá­torsága kezeskedni arról, hogy pártunk erősö­dése esetében javulni fog a közjogi vagy lega­lább a belügyi helyzet ? és nem tartanak-e ve­zéreink attól, hogy mennél inkább fenyegetve s komolyan veszélyezve leend általunk a 67-es egyezmény léte, s a többség politikája annál inkább fogna csökönyösségben s retrogad irány­ban növekedni ? s ha igen, politikai érzékek s hazafiságuk nem sejteti-e velők az eddigi ta­pasztalatok után, hogy az élethalál harczot pro­­vokálni épen a mérsékelt szabadelvű irány kö­vetőinek nem áll érdekében ? Mindaz, ki politikával foglalkozott, s a tények logikai tanúságán okult, kell hogy ez irányban megállapodott erős hittel és véleménynyel bír­jon ; — tartózkodás nélkül mondom ki tehát a magamét, kijelentve, hogy bár hiszem a perso­­nál­unió kimaradhatlan jövőjét, az átélt viszo­nyok s nem ignorálható befejezett tényekkel szemben azt tartom: ha csak a­z­a­j­­­tbántáli föderalisták nem ké­szítik meg számunkra a p­or­sónál unió óhajtott kapcsát, a 67-es egyezmény a közel­jö­vőben alig fog lényegében vál­tozhatni. De kérdem, várjon a mi helyzetünk oly nagyon kí­vánatossá teszi-e a lajthán túli föderalismus győzelmét óh­a­j­­tani, s­epedve várni, hogy a ki­­gúnyolt ábránd mint valóság, — fészkelje be magát a szom­szédban? meggondoltá­k-e itt­hon, hogy az ez által feléb­resztett szunnyadó magyar fö­deralismus kikerekítési vá­gyai, könnyen leszne­k-e kielé­gíthetők vagy baj nélkül f­é­­kezhetők? És stratégiai szempontból nem óhajtandó-e a fegyvernemeknek s támadási modornak meg­változtatása ? Rósz hadvezér az, ki ellenfelét az erősebb, védettebb oldalán támadja meg, s a nélkül, hogy sebezné és gyöngítené, a támadást ismételve harczosainak kidöltéig csak is ezen irányban pazarolja! Az analógia alkalmazható reánk, — mert mi puszta csökönyösségből, vagy talán azon hitben: hát ha még­is elsül a kapa nyele, — a jobboldal legerősebb positiója ellen viselünk előapasztó harczot a­nélkül, hogy elő­nyöket vívtunk volna ki. De hát fogja valaki kérdeni: ha hogy a 67-es egyezmény képezi a kormány bevehetlen erős­ségét, hol van hát a sikeres támadásra kínálko­zó gyönge és bevehető positiója a kormány­nak ? felelet: a közjogi nyűgtől megszabadított szabadelvű belügyi reform­politikában! Ez esetben két fordulat lehetősége álland előt­tünk : vagy az, hogy a 67-es fekhelyéből kiszo­rított kormány, egy kormányképes párt fejlődé­sét érezve mögötte, önként s minden nógatás nélkül szabadelvűbb politikát, gondosabb s eré­lyesebb kormányzást fog inaugurálni, mely eset­ben mi, kik nem személyes rokon- vagy ellen­szenvből űzünk politikát, hanem elvek és in­­stitutiókért küzdünk, gr. Andrássy Gyula kormányelnökségét ily­ej aera kezdetén kész­séggel fogjuk istápolni. •A­vagy megmarad a kormány az eddigi ösvényen, a mostani ko­pott seprővel akarván tovább is söpörni, mely esetben a válság minden panique nél­kül fog lefolyhatni, s a kormány tudja más alkalmasabb kezekbe juthatni, mert úgy a Feje­delem mint az ország pronunciált többsége biz­tosítva leend annak, mitől eddig tartottak, be nem következtetése iránt, hol t. i. egy uj kor­mány első sürgős feladatának ismerendi a létező közjogi alapokat lerombolni, s uj helyettesitők alkotásával experimentálni. Eddigi jelszavunk volt tehát: előbb közjogi rendezés a personál unió követelménye szerint, — csak igy lehetvén belsőleg erősödni s fejlőd­ni ; fordítsuk meg ezt ekként: ne pazaroljuk erőnket a közjogi harcrok meddő mérkőzései­ben, — hanem fejleszszük szabadelvű irányban beléletünket s az emberiségi érdekeket, hogy anyagilag és szellemileg fokozatosan erősödve, a personal uniót nemcsak kivívhassuk, de mind­azon terhes feladatnak, melylyel az jár, megfe­lelni is képesek legyünk! Az előadottak folytán óhajtom tehát, hogy pártunk revisió alá vevén programmunkat,a jö­vő választásokkal szemben mondja ki a követ­kező határozatot: „Miután a balközép párt 1867-ks programm­­jának azon része, mely a közösen érdeklő viszo­nyoknak a prag. sanctió alapjára fektetett ren­dezésére vonatkozik, sem a nemzet részéről az 1869-ben végbe ment választásoknál, sem a kép­viselő házban nem nyerte még meg azon szük­séges istápolást,mely nélkül a 67-es egyezmény­nek alkotmányos utáni megváltoztatása nem eszközölhető; miután eddigi erélyes küzdelmeink nemcsak az alkotott intézmények czélszerűbb átalakítá­sát nem eredményezték, de a meghozott törvé­nyek megtartásának biztosítására is elégtele­neknek bizonyultak; s miután végre a törvényhozás eddigi műkö­désének eredményei meggyőztek arról , hogy a közjogi különbözetek által elválasztott pártok jelen éles állása az ország érdekeinek meg nem felel , mennyiben a közjogi állapot mozdulat­lansága mellett, még a tisztán belügyi kérdések­nek szabadelvű iránybani megoldására korláto­zó és káros befolyást gyakorol; egyedül azon érdek által vezéreltetve, hogy az ország anyagi és szellemi fejlődését a kor igényeinek megfelelő szabadelvű irányban elősegítsük, — kijelentjük : 1-szer. Hogy az 1869-ki programmunknak a közös viszonyok rendezésére vonatkozó részét boldogabb időkre leteszszük, é­s utógondolat nélkül határozottan ráállván az 1867. törvények által alkotott alapra, addig is, mig ezen alapnak a szükséges tényezők hozzájárulásával, megvál­toztatása vagy átalakítása lehetővé válnék, megteendünk mindent, mit törvény rendel: részben azért, hogy ezen intézmények gyakor­lati eredményei kevésbbé váljanak terhessé,­­ részben azért, hogy a meghozott törvények meg­tartása felett nyomatékosabban őrködhessünk. 2-szor. A „szabadelvű ellenzék“ czímét vé­vén fel: legfőbb törekvésünket oda irányozand­­juk, hogy addig is, míg az előző pontban érin­tett feladat teljesíthetésének kedvező időszaka elérkezend,------hazánk anyagi és szellemi fej­lődését — a kor követelményeinek megfelelő szabadelvű irányban vezessük, elősegítsük s biz­tosítsuk. Hogy mindaz, — mit a meggyőződés és ha­zafias legjobb szándék mondatott el velem, — a hang nyíltságának szokatlansága miatt — s mint ez oldalróli első ily modorú felszóllalás, — párteleimnél nem,fog kedvező fogadtatásban ré­szesülni, — erre el vagyok készülve; — sőt el arra is, miként fognak többen felettem rögtön­­biróságot tartani mondván: ime ismét egy rene­gát! — s miként fogják némelyek e gyönge, de bátor kísérletemet a balközép ephesusi csarnoka ellen intézett herostratusi merényletnek bélye­gezni ; — de jól tudom, hogy vannak és lesznek többen pártfeleim közül, kik előtt nem lesz vá­ratlan és idegen e felszóllalás hangja, mértéke, — s melynek tartalmát ha nem is minden ré­szeiben — de a főirányra nézve hazafias öröm­mel üdvözlendik. E reményben szabadjon tehát befejezésül párt­­feleimhez két üres lapot intéznem: az elsőre írva van : odázzuk el a meddő és erőnket apasztó közjogi harczot — s ezen áldo­zatért cserében gazdagítsuk hazánkat egy sza­badelvű reform áldásaival, melyekre oly nagy szüksége van; a másikra pedig ez : maradjunk a réginél, — kultiváljuk eddigi szorgalommal a tarthatlan állapotot — panaszkodjunk, nyögjünk a gyávák módjára, az orvoslás eszközeit ellökvén magunk­tól, — s keleti indolentiával lessük, mi jót hozand a jövő ! Tessék választani a kettő közül, — én már választottam. Pest, sept. 20. (A képviselőház összes osztályai) holnap — csütörtökön — d. e. 10 órakor ülést tartanak, melyben az államkölcsönről szóló tör­vényjavaslatot fogják tárgyalni. (A k­ü­­­f­ö l d), mint már említettük, nagy ér­dekeltséget tanúsít a váczi honvéd-gyakorlatok iránt így újabban arról értesülünk, hogy Glas­to­­­n­b­a­n egy porosz tábornok és százados kérte ő felségét, hogy e gyakorlaton jelen le­hessen. S­v­áj­cz egy ezredest és két száza­dost küldött. Anglia elküldte a bécsi angol követség katonai attachéját. Mindezek ő felsé­ge vendégei az egész hadgyakorlat alatt. Eze­ken kívül több más állam küldött mag­a képvi­­selőt, így mint biztosan tudjuk, n­é­h­á­n­y nap óta egy orosz tábornok idő­zik Pesten polgári ruhában s útlevéllel, kinek hivatása a honvédség szervezete­s készült­­ségéről kormányának jelen­tést tenni. A tábornok nagy kísérettel utazik, mely kisé­­ret tagjai alkalmasint orosz tisztek. (Az első folyamodás­­i királyi tör­vényszékekhez­ kinevezett elnökök név­jegyzékének kihirdetése alkalmából a közön­ségben azon hír kezd lábra kapni, hogy a még betöltetlen 16 elnöki állomásra javaslatba hozott egyének a ll. cabinetben lettek törölve. Legbiz­­tosb kut forrásból értesíthetjük a közönséget miszerint ezen hir merőben alaptalan, s hogy a cabinetben ugyanannyi egyén lett kinevezve, a hányat az igazságügyminiszter ur fölterjesz­­tett. — rr. Országgyűlés. A képviselőhöz sept. 20-diki i­lése. I. A képviselőház mai ülésében az elnök gyászhírt jelentett be, Szirmay Fe­­rencz grófnak a ház egyik legifjabb és szép parlamenti képzettségű tagjának kimultát. Az elhunyt a házban nem gyakran szólalt fel, de kitűnt a delegátióban is a külpoli­tikáról mondott beszédével. Felszólalásain a komoly tanulmány jele s a tárgynak mélyebb elemzésére irányuló hajlam vo­nult keresztül, mely igaz, kezdő szóno­koknál majdnem általában kikerülhetlen dagályosságba ragadta, de e ferdeséget a hosszabb parlamenti gyakorlat bizonyára lesimította volna. Szirmay Ferenczben a parlament egy nagy jövőjű tagját, a közélet egy kiválóbb harczosát vesztette. Napirenden a pénzügyi bizottság két javaslatának (az államkölcsönről és az igazságügyi póthitelről) bemutatása volt. Ezt megelőzőleg azonban nem hiányoz­hattak — az interpellatiók. — Irányi a horvát országgyűlés eloszlatása iránt interpellált. Benedek az erdélyi királyi biztosságnak 1872. évre újra czélbavett fentartása miatt tett felesleges kérdést, miután ez ügy a budgettárgyalásnál úgy is előkerül. Helfy a munkások elfoga­tási ügyében interpellált, és e felszólalás is arról győzött meg, mily égető szüksé­günk van a rendőri bíráskodást szabályozó törvényre. (Elnöki bejelentések, kérvények, Irányi Dániel a hor­vát szlavón országgyűlés eloszlatása, Benedek Gyula az erdélyi királyi biztosság fentartása, Helfy Ignácz a munkások elfogatása ügyében interpellálnak. A pénzügyi bizottság bemutatja jelentését az államköl­­csönről és az igazságügyminiszteri póthitelről. Szava­zás a VII-ik bíráló bizottság tagjára.) Elnök :Somssich Pál. Jegyzők :Bujanovics, Széll, Jám­bor. A kormány részéről jelen vannak: András­sy, Kerkapoly, Tóth, Tisza, Szlávy, Bittó, Pejacsevics, Pauler. Esti lapunk „pótlék“ rovatában röviden is­mertettük a mai ülés lefolyá­sát. Az elnöki beter­jesztések között fölemlítendő: Orbán Balázs ma­rosvásárhelyi képviselő benyújtó megbízó leve­lét. (Éljenzés bálról.) Az elnök erre a következő gyászjelentést teszi. Ismét egy tagot ragadott el a halál körünkből, a ki nem csak mint képviselő buzgón, hanem mint bizottsági tag is lelkiismeretesen megfelelt kötelességének. Ez Szirmay Ferencz gróf, a ki Lengyelország­ban elhunyt. Haláláról engem családja értesitett. Kérem a t. házat, hogy ezen gyászeset fölött részvétét jegy­zőkönyvileg fejezze ki. (Helyeslés) (Felkiáltások: Uj választás iránt kell intézkedni.) Az uj választás elrendelése iránt az elnökség felhatalmaztatik. Az ülés elején a képviselők közül kérvénye­ket mutattak be Szontagh Pál (gömöri) egy királyi bányatörvényszéknek Rozsnyón leendő felállítása iránt, F­­ 111 e­r Dezső *(a buda-ajszonyi vasút kiépítése), P­a­t­a­y István (a h.-nánási járásbíróságnak telekkönyvi ható­sággal való felruházása), G h­y c­z y Kálmán (magán ügyben) nyújtanak be kérvényeket. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Irányi Dániel. A horvát-szlavén miniszterhez kiván egy in­­terpellatiót intézni, melyet minden bevezetés nélkül felolvas. (Halljuk!) A zágrábi hivatalos lap „Narodne Noviny“ f. sept. 16-iki száma következő hirdetményt tartalmaz : Ó cs. és apostoli királyi felsége f. sept. 15-én kelt legmagasabb elhatározással a horvát-szla­von országgyűlést 1872. évi január 15-ére elna­polni méltóztatott. Mi ezennel közhírré adatik. A bán helyett: Turkovicz s. k. Miután a f. é. julius 1 -ére összehívott horvát­­szlavon országgyűlés már egyszer és pedig f. é. sept. 20-ára el volt napolva; miután azon országgyűlés megnyitása és mű­­ködtetése a közös országgyűlést is érdekli, először azért, mert az 1868. XXX. t. czikk 34. szakasza értelmében Horvát-Szlavon és Dal­­mát országok a közös országgyűlésbe saját or­­szággyűlésök kebeléből választják képviselőjü­ket, s ámbár ugyanazon törvény szerint, ha a horvát-szlavon-dalmát országgyűlés időközben feloszlattatnék, Horvát-Szlavon és Dalmát or­szágok képviselői mindaddig tagjai maradnak a közös országgyűlésnek, míg az újólag egybehí­vott horvát-szlavón-dalmát országgyűlés új kép­viselőket választ; ezen rendelkezés tényleg az elnapolás esetére is kiterjed , de miután az ily ismételt elnapolások megfosztják a horvát-szla­von-dalmát ülést azon lehetőségtől, hogy a kö­zös országgyűlésre új képviselőket választhas­son, s ennek folytán oly képviselők vesznek részt tovább is a közös ügyek feletti határozás­ban, a­kik mellett azon jogvélelem, miszerint a társország akaratának hű kifejezése, többé nem harczol. De érdekli másodszor azért is, mert az elna­polásokra a közös kormánynak is tulaj­doníttat­­ván a horvátok által befolyás, e miatt a társor­szágokban közös kormány s közvetve a magyar nemzet ellen is ingerültség támadt, illetőleg a már létező még inkább növekedett, a két nem­zet között annyira kívánatos egyetértés igen nagy hátrányára, miután továbbá az idézett­­.

Next