Pesti Napló, 1871. október (22. évfolyam, 226-251. szám)

1871-10-23 / 244. szám

244. szám. Hétfő October 23.1871. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám­ 1. emelet. E lap szellemi részét illető­ minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-h­iva­tal Ferencziek-tere 7. szám i­ b­lik­­.int. A lap anyagi részét illeti­ kiízle­­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési föltételek: T lilékre, postán: ▼*87 helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre . . . . 11 frt. Negyedévre ... 5 . 50 kr. Két hóra. . . 3 . 70 kr Ray hóra ... 1 . 85 kr 22. évi folyam. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos petitsor 25 ujkr. Pest, oct. 23. Politikai hetiszemle. Azon alkudozások, melyeket Fran­­cziaország hosszabb időn át a berlini kormánynyal az elsassi iparczikkeknek adandó vámmentesség ügyében folyta­tott, e héten szerencsés befejezésre jutot­tak. Pouyer-Quertier pénzügyminiszter oct. 12-én megköté az illető egyezménye­ket, melyek később a német császár s a franczia kormány által is megerősítést nyertek. Az új egyezmények értelmében hat franczia megye a poroszok által elha­­gyatik, a negyedik félmilliárd fizetése jan. 15-től kétheti, nyolc­van milliomos részletekben eszközöltetik, s három elsassi község Francziaországhoz visszacsatolta­­tik, miért ellenengedményül Francziaor­­szág 1872. végéig az elsass-lothringiai ipar termékeinek vámmentességet enged. — A megyei tanácsosi pótválasztások a múlt vasárnap mentek végbe. Az eredmény most is olyan, mint az első választásoké volt. Egészben véve mindenütt a mérsékelt elemek kerültek ki a szavazati urnából. Perier Kázmér a belügyminiszter a héten megkezdé műkö­dését. Kineveztetése a radicálisabb színe­zetű köztársaságiak körében igen kelle­metlen hatást ten, miután­ Perier úr, mint egykor atyja — az orleánsok hívének­ tartatik. De a miniszter hivatalba lépte­kor igen értelmes és szabadelvű köriratot intéze a praefectekhe­z, mely a közönség nagy részének bizalmatlanságát eloszlatta. Korzika szigetén s más helyeken részint a nép, részint a katonaság némi bonapar­­tista tüntetéseket tartott, melyek azonban fontossággal nem bírnak. Napóleon her­­czeg Korzikára utazott. Valence városá­ban a lakosság igen kellemetlen fogadta­tásban részesíti őt. Hétfőn oct. 10. nyitotta meg Vilmos császár a német parlament őszi üléssza­kát. A trónbeszéd azon része, mely a kül­­ügyekre főleg pedig az osztrák magyar birodalommal kötött bensőbb viszonyokra vonatkozik, a közvélemény által osztatlan tetszéssel fogadtatott. Benedetti is­mert leleplezései Berlin köreit igen kellemetlenül érinték s a hivatalos lap ter­jedelmes czáfolatot közöl a franczia exkö­vet sürgönyei ellen. Miután a háború ide­jén a franczia titkos levéltárak a poro­szok kezeibe jutottak, ezek onnan min­dent kiválasztottak, mi rájok nézve fon­tossággal birt s haza vitték Berlinbe. A német hir­­lap az innen kikerült okmá­nyokkal, főleg pedig Benedettinek saját kezű jelentésével c­áfolja meg azon állí­tását, mintha Napoleon már 1866 ban a Rajna balpartját s Luxenburgot nem akarta volna annectálni. Már 1866. aug. 5-én követelte Benedetti a Rajna balpart­ját és Marnczot Bismarcktól és pedig írás­ban és szóbelileg. Bismarck azt felelte, hogy a követelés egyenlő a háborúval, s kérte Benedettit, hogy személyesen menjen Párisba s bírja reá a császárt, hogy követeléseitől eláll­jon. „Figyelmeztesse ön a császárt — mondá Bismarck — hogy ezen háború bizonyos eshetőségek közt forradalmi meg­ingatásokkal vegyített háború lehetne, melyben a német dynaszták be fogják bizonyítani, hogy szilárdabb alapon álla­nak, mint a Napoleon császáré.“ Erre Napoleon csakugyan engedett; formaliter kérte ugyan Sarlouist, Sarbrückent és Landaut, de Mainezról lemondott s csak Belgium megszerzése körül sürgette Po­roszország támogatását. A hivatalos lap egyszersmind okmányokkal bizonyítja, hogy azon szerződési tervezet, melyet Belgium ügyében a háború kitörésekor Bismarck közzé ten, nem koholmány, s hogy az alkudozásokat Benedetti vezette. Ezen leleplezéseknek ma már csak törté­neti beesők v­an. A közvélemény rég tisz­tába jött az egész, ravaszul szőtt cselszö­vény felett. Az angol főurak azon része, mely a munkásokkal kötött ismert szerződést ál­lítólag aláírta, tiltakozik ezen hit ellen s tagadja, hogy ilyen szerződés léteznék. Másrészt a londoni democrata egyletek közgyűlése is elvetette a conservativokkal való szövetkezés eszméjét. Leon Say, a Szajna megye praefedtje s Vautrain úr a párisi községtanács elnöke 17-dikén Londonba érkeztek, hogy a lordmayor­­nak a franczia kormány s Páris városa köszönetét fejezzék ki az ostrom idején nyújtott segélyért. A lordmayornak a be­csületrend nagy ker­esztjét, a városházának bronczból készült modellját, a­mint az égés előtt kinézett és két emlékérmet adtak át. Fogadtatásuk a legszívélyesebb volt. 18-án a lordmayor tiszteletekre fényes banquettet rendezett, mely alkalommal a legbensőbb rokonszenv nyilvánult Fran­­cziaország és Páris iránt. A lormayor Sayra mondott fel köszöntésében őt, mint a szabadkereskedés eszméjének egyik bajnokát is üdvözölte. Válaszbeszédében a praefet hosszasab­ban szólt e tárgyról, s a vele összefüggő angol-franczia kereskedelmi szerződésről. Nagy szerencsétlenségnek mondá e szer­ződés felbontását. Politikai szempontból Francziaországnak ma egy nagy conser­­vatív pártra van szüksége. Kereskedelmi szempontból az országnak figyelembe kell vennie, hogy a lefolyt háború sok tőkét pusztított el, s így a termelés költ­ségeit fokozta, minek folytán a franczia termelők hátrányban vannak a külföl­diekkel szemben. E ténynyel számolni kell, s azért egyes külföldi áruk beviteli vámja emeltetni fog ugyan, de a franczia kormány egészben véve megtartja az an­gol-franczia kereskedelmi szerződést. Az angol lapok kiváló tetszéssel commentál­­ják Sag­ur­e beszédét. Olaszország folytatja fővárosának átköltöztetését Rómába. A spanyol pártok a hé­en is élénk czivakodásban álltak egymással. A köztársasági párt Oreuse elnöklete alatt újból szilárdabban szervezte magát. A svéd minisztérium visszalépése folytán Langerlye­lke gr, a senatus elnöke bizatott meg új kor­mány alakításával. Az orosz czár a Kau­kázusból 12-én Livadiába ért, hol család­ja várakozott reá. A szerb skupstina elfo­gadta a budget egy részét. A török kor­mányzat kebelében a héten is folytak a fontos­ személyváltozások, melyektől az új kormány az ország közigazgatásának kedvezőbb állapotba hozatalát reményti. A helyzethez. Pest, oct. 23. A dolgok nem bonyolódnak le oly simán, mint azt vasárnapi távsürgönyünk után, mely a szombati pillanatnyi helyzetet híven előtünteté, hinni lehetett volna. Tény ugyanis, hogy Rieger­s Clam-Mar­t­i­n i­t­z tegnapig nem érkeztek Bécsbe, s ha a cseh lapokban érkezett legújabb tudósításokat tekintjük, a kérdés e­zen oldala igen aggodal­mas jelleget ölt. Alább találják olvasóink R­i­e­­ge­r azon beszédét, melylyel a cseh országgyű­lésnek mindaddigra terjedő elnapoltatását in­dítványozza, mig az újabb leirat le nem érke­zik. Rieger e beszédében a cseh országgyűlés színe előtt, határozottan őfelsége szavára hivatkozik, melyet a cseh munkálatok már leír­tak volna. Egyéb cseh lapok is e tónusban be­szélnek. A „Politik“ egyenest azt mondja : A biro­dalmi cancellár súlyosan meg­­bünhődteti engedékeny csá­szárját azért, mert nélküle, (Beust nélkül) akart császár lenni.“ Ilyesmit csak a forradalmi szenvedé­lyek napjaiban írhatni. Körülbelül ilyen hangon ír a többi cseh lap, s így nem csodálhatni, hogy Rieger közlönyét a „Pokrok­“ot is lefoglalták. A „Politik“ a közléiteken kívü­l még azt is írja, hogy Beust, kit vice-császárnak nevez, a német császárt akarta reá bírni, hogy Ferencz József császárhoz intézendő levélben avatkozzék be a cseh követelések ellenében. Vilmos császár ezt megtagadta, de a német trónbeszéd azon pontja, melyben a német birodalomnak Ausz­­tria-Magyarország iránti barátságos indulatáról szól, e szorongattatások között jött volna létre (?) Miután a „Politikáról írunk, mindnyájt meg­említjük azt is, hogy szerkesztőjét, hátralékos bélyeg-illetékek miatt, a kormány csőd alá he­­lyezteté. Még néhány hírt igtatunk ide a lapokból. A „N. Fr. Pr.“ prágai sürgönyeiben két említésre méltó hírt találunk. Az egyik szerint a kormány azt követeli a csehektől, hogy töröltessék el a magyar kiegyezés utólagos elismerése. Ez en­gedmény állítólag kielégítené a magyar kor­mányt s a csehek ilyenre hajlandók is lennének. A másik hír szerint pedig Rieger csak addig vonakodik Bécsbe menni, mig nem tudatják vele, mily pontok felett történjék uj tár­gyalás. Ha ezt megtudja, előbb párthiveivel akar értekezni s ezek mandátumával ellátva fogna Bécsbe menni. Álljon itt még egy hir, mely szintén nagyon jellemzi a helyzetet. Az osztrák kormány ugyanis oct. 16-tól az összes osztrák koronatartományok államügyé­szeihez körlevet intézett, melyben felhívja azo­kat, hogy erélyesen lépjenek fel a „sajtó kihágá­sai ellen,é­s akadályozzák meg a sajtó minden kísérletét, mely a kiegyezési mű sikerét gátol­hatná. Eddig a lapok hírei. Mi mi minket illet, a mai postával a többi között a következő levelet is vettük, melynek írója a magyar kormány köré­ben is szerzi informatióit : Bécs, okt. 22 A helyzet változásáról csak annyiban lehet szó, a­mennyiben képzelhetlen, hogy az eldöntést még hosszabbra lehetne el­halasztani. Ő felsége, kiről a bécsi lapok, szokott kényelműséggel azt írták, hogy már elutazott, ma előbb Hohenwar­­tot, utána pedig Beust, Kuhn, Ló­­nyay s Andrássy minisztereket fo­gadd. Hohenwart egyedül fogadtatott, a többiek, közvetlenül utána, együtte­sen. Úgy látszik, hogy a cseh leirat ter­­­vezetére nézve még egy differentia létez­nék, és pedig olyan, melynél Andrássy s a közös miniszterek határozottan javasla­tukhoz kötik magukat, melyet Hohenwart eddig nem fogadott el. Hogy e differentia miből áll, biztosan nem mondhatom meg, de azt gyanítom, hogy Magyarországot illető föltételről van szó. Az e pontra nézve nyilatkozó véle­ménykülönbség legújabban a legéle­sebben nyilatkozott, s bár egyebekre nézve compromissum már létesült, ebben c­mpromissum nem képzelhető. A Beust- Andrássy coalitió e pontban annyival inkább rendületlen, miután e részről sem­mi sem követeltetett, mi a magyar mi­niszterelnök s a közös miniszterek illeté­kességi körét túlhaladná. A Hohenwart­­minisztérium vagy elfogadja e javaslatot, vagy a miniszteri válság lép ismét elő­térbe. Az eldöntés, mint soraim kezdetén em­­lítem, alig húzódhatik el már soká, és pe­dig azért sem, mert a válságban közvet­lenül érdeklett köröket, a válság hosszú tartama már rendkívül kimerítő, és annak befejezését minden oldalról a legmele­gebben óhajtják. Amint aki­. lek­at szen­­tesíttetik, a dolog elvi oldalát eldöntik. Gr. Andrássy­­ ma 2­­­ órakor délután akarta Bécset elhagyni, minthogy azon­ban még 3 órakor a felség termeiben volt, elutazása lehetetlenné lön. Még egy megjegyzést. Miután ismé­telve fölmerül a hir, hogy gr. And­r­ássy előbb ismerte és helyeselte gr. Hohen­­warth terveit, fel vagyok hatalmazva újó­lag kijelenteni, hogy e hit nem egyéb, mint irányzatos koholmány. Gr. Andrássy nem mulasztá el, hogy illetékes helyen is ez insinuatiót, visszautasítsa. A zavarok Újvidéken. Hire terjedt, hogy Miletics megérkezése Új­vidéken dem­onstrátiókra adott alkalmat. Erről a következő sürgönyöket vettük : Újvidék, oct. 22. Miletics pénteken 40—50 barátja kíséretében Pestről megérkezvén, a ka­­meniczi határban mintegy 200 jobbatlan vidéki lakos mozsárdurrogatások, zsir­ókkal fogadta Miletics tiszteletére díszebédet rendeztek és onnan nagy néptömeg kisérte el; este 7 órakor jókedvükben Lénard főispán laka előtt demon­­stáltak, Miletics dalát énekelvén és éltetvén a „szerbek martyr“-ját. Ezután a „Sokol“ nevű korcsmába vonultak és folytonosan demonstrál­ván a kormány ellen, nagyban izgatták a ma­gyarságot ellendemonstrátióra. Erre katona-őr­járatok szétűzték a demonstrálókat, mire az éj többi része nyugodtan folyt le. Újvidék, október 23. Sorkatonák és honvé­dek ez éjjel tisztek vezetése alatt őrjáratokat tartottak ; a mérsékelt elem e rendszabályban megnyugodván és e demonstrálók heve is csil­lapodván, semmiféle zavar sem történt. A Deákpárt köréből. (A vasmegyei Deákkör) f. évi okt. 30-án d. előtti 8­2 órakor a megyei gyű­lést megelőzőleg Szombathelyen a Zöldfa ven­déglő termében a minisztérium által helybenha­gyott szervezési munkálat végrehajtása tárgyá­ban közgyűlést tart, melyre a Deákpárt minden tagja meghivatik. Szombathely, 1871. évi okt. 18 án. Gr. Erdődy Sándor, a vasmegyei Deákkör elnöke. (A Somogymegyei Deákpárt) 1. évi november hó 5-én délután 3 órakor nagy gyülést tart Kaposvárott, a „Korona“ foga­dó termében, melyre a párt t. tagjait tisztelettel meghívom Kelt Lengyeltótiban, oct. hó 18-án. Gr. Zichy Nép. János, a somogymegyei Deák­párt elnöke. (Eszterházy Pál hg) a sopronmegyei Deák-párt elnöke, Szilvásy Márton alelnökhöz intézett levele szerint a párt­ club elnökségéről leköszönt. (Győr megye peéri kerületében) Tóth István gönyői plébános d­i­á­k p­á­r­t­i programmal 220 szavazattal 27 ellenében országgyűlési képviselővé választatott. (A veszprémi választókerület­ ré­széről, melynek képviselője Késmárki József, ki törvényszéki elnökké neveztetett ki, Wald­­stei­n János gróf szólittatott fel jelöltül; a gróf azonban, mint halljuk, a jelöltséget köszönettel visszautasitván, nem szándékozik fellépni. Pest, oct. 23. (Azon bizottság, mely a polgári törvénykezési rendtartás módosí­­tását tárgyazó javaslat elkészíté­se végett hivatott össze­­tanácskozását folyó hó 17-én kezdette meg. A magyar királyi pénzügyminisztérium részéről ezen tanácskoz­mányban Budai Sándor országgyűlési képviselő és miniszteri tanácsos és Stiff Károly pénzügyi tanácsos és a m. kir. kincstári jogügyek igazga­tóság előadója fog részt venni. —rr. (K e g­y e l e m.) A „Minerva“ czimű első ma­gyar-tót nyomda és kiadó részvénytársulat kér­vényt nyújtott be az igazságügyminisztérium­­hoz, hogy a Hlozsánszky Józsefre sajtó vétségi marasztalás folytán szabott — de ettől állítólag be nem hajtató — 548 főt 36 kv pénzbeli bün­tetés fizetésének terhe alól kegyelemből felmen­tessék. —rr. (A katonai törvényszékek) felosz­latása a következtében a közös hadügyminisz­térium elhatározta, hogy ezentúl a katonai kincs­tár nevében kötendő minden szerződésben a bi­rói illetőségre vonatkozó járadékba azon első folyamodásu kir. törvényszék Vagy járásbíróság lészen felveendő s mint illetékes biróság kijelö­lendő, mely a katonai kincstár nevében szerző­dő katonai főparancsnokság állomás­helyén szé­kel. S­rt. (A pénzügyi bizottság) vasárnap oct. 22-én d­­e 11 órakor tartott ülésében az á­l­­lam­épületek czimét tárgyalta. Államépületek. Fedezet 27,916 frt, szükséglet 22,417 frt. Ingó államvagyon. A bizottság az elő­irányzott összeg helyett rendes fedezetül 477,840 frtot fel, miután a tiszai vasúttársaság részvé­nyei az 1871-ki kezelési és üzleti eddigi ered­mények szerint valósággal 8 írttal és nem 5 írttal vetettek fel, mint az előirányzatban foglal­tatik. A rendkívüli bevételeket az előirányzat sze­rint vette fel a bizottság. Á­ll­a­m­j­a­v­a­k eladása. 1. rovat: régen értékesített államjavakból befolyó jövedelem 227,567 frt. 2. rovat: a Révay családdal kötött egyezség alapján fizetendő váltságösszeg részlete 43,068 forint. 3. r. Eladásra 1871-ben engedélyezett birtok­részek után 500,000 frt. 4. r. Jelenleg eladásra ajánlott birtokrészek után a bizottság megszavazta az előirányzott összeget, mert részletes megvizsgálás után meg­győződött arról, hogy oly birtokrészek eladása van a tervezetbe felvéve , melyeknek értékesí­tése minden tekintetben kívánatos. Különféle kiadásokat minden észre­vétel nélkül megszavazta a bizottság, nemkü­lönben a kül­nféle bevételek 1—2. rovatát. 3. rovat. Állami követelések és tőke­törlesz­tések, kamatok rovatát részletesen átvizsgál­ván, miután némely tételre nézve felvilágosítást kért a bizottság, a főösszeg megszavazása füg­gőben maradt. A bizottság ezúttal kimondotta, hogy átalá­­ban mindazon előlegezések kamatai és törlesz­tési részletei, melyeket az egyes minisztériumok községeknek vagy testületeknek kiadnak a megszavazott költségvetésből, jövőre az évi költ­ségvetésbe mind felveendők lesznek, a minisz­térium pedig utasítandó, hogy ily költségek ese­tén a kiállítandó adósságlevelek, melyeket az egyes minisztériumok állítanak ki, a pénzügy­minisztérium kezelése aláadassanak, ki azokat mint aktív követeléseket nyilvántartja, kezeli, és az évi kamatokat és törlesztési részleteket mint fedezetet a költségvetésbe beveszi. Vegyes bevételek az előirányzat sze­rint megszavaztattak, nem különben a r­e­n­d­­kívüli bevételek, alapok és alapít­ványok. A nyugdíjakat a bizottság megszavazta, ezen határozatnak azon nyugdíjakra leendő ki­­terjesztése mellett, melyet a bizottság átalában a nyugdíjak ügyében a képviselőház elé fog ter­jeszteni. A horvátországi nyugdíjak iránt a bizottság felvilágosítást kért a minisztériumtól. Rendkívüli költségvetés. I. ez. A központi állampénztár helyiségeinek nagyobbítására, (a beregszászi pénzügyigazgatóságnak Ungvárról Beregszász­ra való átköltöztetésére) előirányzott 10,000 ftot a bizottság megszavazta. I­ ez. Az ú­j­o­n­n­a­n f­e­l­á­l­l­í­t­a­n­d­ó adóhivatalok első felszerelésére elő­irányzott 100,000 írtból a bizottság 74,000 ftot törölt a rendes költségvetésnél történt megálla­podás szerint, s megszavazott 26,000 ftot. III. ez. A határ­őrvidéken felállí­tandó vám és adó őrség költségeiből, mely 80,591 írtban előirányoztatott, 20,000 ftot törölt a bizottság. IV. ez. A selmeczbányai új akadé­miai épület költségeit, miután a költségvetés és a tervek elkészítve nincsenek, és a miniszter előadta, hogy az akadémia czéljaira jelenleg használt épületek egy része, az új épület építé­sének elhatározá esetén feleslegessé válik, és Belföld. (Pest megye évnegyedes közgyű­lése) October 23. és köv. napjain: A gyűlés d. e. 10 óra után nyittatott meg nagy számú közönség jelenlétében. A kiadott tárgysorozat 52 számot tartalmaz, de többnyire kiválóbb érdek nélküli. A főispán üdvözli a közgyűlésen megjelent tagokat, és azonnal áttérve a jelen közgyűlés főtárgyára, a megyerendezési munkálattal meg­bízott küldöttség jelentésére, mely azt vélemény­ei, hogy az előirányzott megyei költségvetés a kormány által leszállíttatván, abból a megyei szükségletek a kor kívánalmaihoz képest nem fedezhetők, nevezetesen a tiszti kar érdem sze­rint nem fizethető. Figyelmeztet még e tárgyban arra, hogy az összes megyei adópótlékok ezen­túl az állami adóból fognak leüzetni. Végül kéri a főispán a közgyűlést, hogy e küldöttségi je­lentésnek egész figyelmét szentelje. Olvastatik azután Beöthy Lajos I. alispán évnegyedes jelentése, melyben legelőbb tudatja a megye közönségével, hogy alispáni tisztjéről lemond, mi a közgyűlés által sajnos tudomásul vétetik. Bejelenti több tiszti állomás megürese­­dését és azután a megyei ügyforgalom számada­tait sorolja előíárások szerint. A jelentés szerint a közegészségi viszonyok kielégítők. A születési és halálozási mozgalom meglehetősen kedvező arányokat tüntet fel. Kielégítők a megye köz­­biztonsági viszonyai is, ha néhány csekély vere­kedéstől eltekintünk. Az adófizetés körül nagy lanyhaság uralkodik. Az alispáni jelentés felolvasása után a főispán, vonatkozással Beöthy alispán beadott lemondá­sára megjegyzi, hogy a képviselői állás igen jól megfér az alis­páni hivatallal (?) és felkéri az alispánt a közgyűlés nevében, hogy tartsa meg hivatalát továbbra is, mire Beöthy a közgyűlés aclamatiái között késznek nyilat­kozik. L­i­p­­­a­y báró tiszteletbeli főjegyző megro­­vólag nyilatkozik a felől, hogy a megye terüle­tén katonák s polgári egyének között történt verekedések iránt elrendelt vizsgálat eredmé­nyéről a megye nem értesíttetett. Továbbá fel­említi, hogy sok kerületben a közmunkák nem szolgáltatnak le kellő pontossággal , és az ily kerületeket erélyesen kötelességeik teljesítésére kéri szoríttatni. E két pontra nézve azon megnyugtató bizto­sítást nyert Liptay úr több tag részéről, hogy első esetben a megye a katonák áthelyezéséről fog gondoskodni, a másodikban pedig, hogy a lefolyt évnegyedben összehalmozódott mezei munkák által hátráltatott közmunkaszolgáltatás a következő évnegyedben annál erélyesebben fog sürgettetni. Következik az 1871. évi 13—43 tvczikkek kihirdetése s több igazságügyminiszteri intéz­­vény felolvasása, melyek tudomásul vétetnek. Ilkey főjegyző felolvassa a megyeszervezési küldöttség jelentését, a melyből a következők­ről értesülünk. A szervező küldöttség a tervek előleges kidolgozását 3 alválasztmányra bizta és ezek kidolgozásait a) b) c) e) f) g) h) pontok alatt kimutatja. Az a) alatti tervezet a járások történeti elnevezései megtartását és a megye egész területének 12 szolgabirói kerületre fel­osztását ajánlja. A b) tervezet szerint 62 választókerület lesz. A c) tervezetből, mely a megyei költségvetés­sel foglalkozik, két különböző munkálatot mu­tat be a küldöttség. Az egyik szerint a rendezett megye költség­­vetése az egyenes adók leszállítása folytán a megye javára eső 159,038 frtnyi összeg korlá­tain belül volna megállapítandó és a tisztikar létszáma, a fizetésök megállapítása ehhez mé­rendő. A másik munkálat ellenben azon szem­pontból, hogy a túlságig vitt gazdálkodás ma­gát a főczélt, a megye pontos igazgatását koc­­­káztatná,a méltányosság követelményeinek meg­­felelőleg, a költségvetést 196,207 írtra javasolja tétetni. A küldöttség ezen második munkálatot ajánl­ja a megyének elfogadás végett. A közgyűlés elhatározza, hogy ezen má­sodik munkálatot veendi tárgya­lás alá. Az e) alatti munkálat az árvaszék szervezé­séről szól. A szintén e)-vel jegyzett tervezet szerint Pest­­megye állandó választmánya 90 tagból állana. Az f) alatti munkálatot a választókerületek azokat értékesíteni kellene, a bizottság jelenleg az előirányzott összeget (100.000 frt) nem tar­totta a költségvetésbe j­elv­endőnek, utasította azonban a minisztert, hogy a terveket és költ­ségvetést terjessze a képviselőház elé. V. ez. Horvá­t-S­zlavonország­­n­a­k az 1867. évig terjedő hátralékokra befi­zetett összegekből járó előlegképen 185,000 frt megszavaztatott. VI. ez. Az e­g­y­e­n­e­s adóhátralé­kok leszámolásának költségeire 200,000 frt VII. ez. A Pesten épitendő főv­ám­­hivatalra 800.000 frt. VIII. ez. Vegyelemző intézetre 12.300 frt. szavazand meg. IX. Dohány jövedékre előirányozva 460.000 forint. A bizottság részletesen megvizsgálva e czim tételeit az építendőül felvett raktárak és gyá­rak szükségét bár belátta, s azok legnagyobb részét a dohány jövedéki üzlet emelése érdeké­ben elkerülhetlenül szükségesnek ítélte , de egy részét egyelőre halaszthatónak találván, te­kintettel jó pénzügyi helyzetre 160,000 frtot tö­rölt és 300,000 frtot szavazott meg.

Next