Pesti Napló, 1871. október (22. évfolyam, 226-251. szám)
1871-10-14 / 237. szám
237. szám. Szombat, October 14.1871. 22. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény & szerkesztőségihez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. isim A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek: vidékre, postán t ▼agy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 5 , 60 kr. Két hóra .... 3 , 70 kr Egy hóra ... 1 , 85 kr REGGELI KIADÁS. Hirdetmények dija: • hmubos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij ktdlen 80 ujkr. Nyílttéri 6 hasábos petitsor 25 ujkr. Előfizetőd felhívás „PESTI MPlí'fa. Mult September hó végével az évnegyed letelvén, évnegyedest. előfizetőink felkéretnek megrendelésük minél előbbi megújítására. Előfizetési árak : Egész évre..........................22 ft. Fél évre.............................kft. Negyed évre........................5ft50kr. SOT“ Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadóhivatala“ czim alatt Pest, Ferencziek tere, 7. sz. alá küldendők. Pest, oct. 13. Alantabb két kiválóbb érdekű levelet van alkalmunk köztem. Az egyiket egy ügybarátunk irja nekünk, ki minket közvetlenül érdeklő több adatot közöl , s ezeket némely reflexiókkal kiséri, melyekhez alig van hozzáadni valónk. Annál több megjegyzést kell azonban csatolni bécsi tudósítónk alábbi leveléhez, kinek köszönettel tartozunk, hogy a rendelkezésére álló informatiók alapján nagy részletességgel s meglepőleg őszintén vázolja gróf Beust állását. Hogy most hányadszor van dolgunk a Beust-válsággal, azt hamarjában alig tudnék előszámlálni. Bevalljuk azonban, hogy e folytonosan ismétlődő krisisek ránk is végtelen kínos benyomást tesznek, mely csak annál élénkebb lesz, ha meggondoljuk, hogy ama férfiúnak, kit miniszteri székén oly sokféle fátum üldöz, Magyarország körül mily tagadhatlanul nagy érdemei vannak. Mi a legújabb crisis fölülkerekedését illeti, ennek általánosan bevallott indokára az a nézetünk, hogy ez komoly férfiak között alig kerülhet szóba. Az egész ügy majdnem a comicumba megy át. A scena a bécsi egyetemen lehet illemsértés, adhat kanapé-perre is alkalmat, de nem szülhet oly conflictusokat, melyeket a legegyszerűbb magyarázatok is ki nem egyenlíthetnének. A válságnak azonban természetesen egészen más, be nem vallott okai vannak, s ezek azon állásban csoportosulnak, melyet gr. Beust a decemberi alkotmánynyal szemben elfoglal. Nincs tudomásunk arról, hogy gr. Beust a „hideg semlegességből“, melyet a Hohenwart-kormány irányában elfoglal, kimozdult volna. Ha tette, s ha ezt az ő részéről is a nyilvánosság előtt bevallanák, e körülményt mindenesetre annak jeléül kellene vennünk, hogy állását ezúttal gr. Beust is feladottnak tekinti. Nincs hatalom, mely ezúttal a deczemberi alkotmányt restituálhatná. A legjobb esetben holmi közvetítésre lehet gondolni, s ezt is csak akkor, ha a Hohenwarth-kormány már teljes fiascot vallott. Ily viszonyok között a gr. Beust részéről a deczemberi alkotmány javára tett minden diversió, s annak proclamálása nem jelenthet egyebet mint azt, hogy gróf Beust meggyujtatja a görög tüzet, melynek világítása visszaléptét annál érdekesebbé teszi. Ismételjük azonban , hogy ma még ilyesmit semmi tény sem bizonyít. Ma nem állunk mással szemben, mint egyrészt a Hohenwarth-kormány hatalmi törekvéseivel, másrésztoly férfiúval, ki a törvényhozások bizalmátbírja, s kinek minisztersége kezességül szolgál annak, hogy a külügyek vezetése érintetlen marad oly áramlatoktól, melyek kétes irányzata a legaggasztóbb következtetésekre jogosít. Döntő szempont itt még egy más körülmény. Az t. i., hogy ki követné Beustot ? Meg vagyunk győződve, hogy ez a kérdés a Hohenwarth-kormánynak is némi fejtörést okozna még azon esetben is, ha ez állomással máris disponálhatna. A dolog azonban alighanem másként lesz. E hely betöltésénél a magyar miniszterelnöknek kétségkívül meg lesz a maga befolyása, s képzelhetlennek tartjuk, hogy az új külügyminiszter azok sorából választatnék, kik mint telivér a-conservative, vagy a foederalismus határozott hívei a Hohenwarth-kormány által netán ajánltatnának. Bizonyosak vagyunk benne, hogy tegnap, midőn kijelentettük, hogy ilyesmi nagy mértékben felzavarná a magyar közvéleményt, csak az általános felfogásnak adtunk kifejezést, s ha a Hohenwarth-kormány oly annyira „consolidált“ is, s olyannyira biztos is állásában,d e tényezőt — a legegyszerűbb politikai számításból — nem felejtheti ki calculusai közül. Vegyük szemle alá a további jelölteket. A német alkotmánypárt soraiban bizonyára nem fogják azokat keresni. Egymagyar államférfiú, kinek alkotmányos érzülete szintúgy, mint az osztrák zavarokkal szemben elfoglalt semlegessége minden kételyen fölül áll, természetesen az egész kérdésnek más színezetet adna, de található-e ily magyar államférfiú, ki ép e pillanatban a külügyminiszterség átvállalására hajlamot érezne? Azon állomás elfoglalására, melyet a legkülönbözőbb helyről ostromolnak, és a mai napokban, midőn alig van hely, ahol lábát biztosan megvethetné ! Bevalljuk, hogy áttekintettük a névsort, melyre ezúttal gondolhatni, s ily bátor férfiú nevét nem találtuk. Még egy eshetőséggel kellene számolnunk. Bécsben a helyzet olyan, hogy — mint mondják —egy éjen át minden megtörténhetik.“ Az azonban aligha lehetséges, hogy a külügyminiszterséget egy politikai színezet nélküli egyéniség foglalja el, „egy hivatalnok,“ — arra jó, hogy a folyó ügyeket vezesse, míg a helyzet tisztul. Az okok, melyek ez ellen fenforognak, szembetűnők. Ki állhat jót arról, hogy ez a helyzet mikor „tisztul ?“ A cseh követelmények előterjesztetnek a reichsrathnak. Ha a németek a reichsrathból elmaradnak, elrendelik az egyenes választásokat. De ha azok sem vezetnek sikerre? Ha végre mégis újabb közvetítésre lesz szükség? Vagy ha más eshetőségek előtt állunk ? Mennyi időt vehet mindez igénybe ? s oly napokban élünk-e, melyekben a külügyminiszterség egyszerűn egy „hivatalnok“ kezelésére bízható, s kiállhat jót arról,hogy az a hivatalnok, politikai színnélkülisége daczára, vagy épen e miatt nem lesz-e a feudal-clericális párt vak eszköze? Íme csoportosítottunk számos okot, s azon következtetésre jutunk most is, mint néhány nappal ezelőtt, midőn a cseh munkálatokat még nem ismertük. Arra, hogy ha a Hohenwarth-kormány olyannyira ostromolja is gr. Beust állását, a helyzetben rejlő magvas okok mellette harczolnak, s a mi érdekünk is mellette szól. De van még egy nyomós ok. Külpolitikánknak, legalább így biztosítanak hivatalos és félhivatalos helyről — a Poroszországgal való barátságos viszonylatok képezik alapját. Ez alapok letevését gr. Andrássy kezdeményezte, Beust folytatta, s legutóbb ő volt a fefaiseur. Várjon gr. Beust elbocsáttatása közvetlen azután, hogy e szövetség megköttetett, mit jelentene?— Mit jelentene különösen azon pillanatban, midőn az összes osztrák-németek azon panasza járja be Európát, hogy a szlávok őket elnyomják? Csak föltettük e kérdéseket, a felelet megadását minden józan gondolkozóra bízhatjuk. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Amerikai képek. N e w-Y o r k, sept. 21. Amerikában lévén, s csakis ideiglenesen, — mert hiába, a honvágy oly betegség, mely annál inkább növekszik, minél távolabb vagyunk az édes otthontól — igyekszem ittlétemben mindennel megismerkedni, mindent meglátogatni, mi a közérdekeltséget felkeltheti, s a mely intézmények netáni otthoni alkalmazása és gyakorlati keresztülvitele közelebb hozna minket ahhoz, hogy szinte praktikus, gyakorlati nemzetnek nevezzenek. Hogy erre nagy szükségünk van, s hogy a gyakorlatiasságot illetőleg az amerikait egy nemzet sem múlta felül, ezt mondanom sem kell, így hallván, hogy Pesten az új postaépület terve elfogadtatott, mely épületben a harmincad irodái is egyesítve lesznek, nem tartom érdektelennek közölni az itteni postahivatalok berendezését, melyek a gyakorlatiasság tekintetében érdekes és czélszerű berendezést képesek felmutatni. A new-yorki postahivatal főnöke Jones Pál úr igen szívesen fogadott, s midőn látogatásom czélját előadtam, udvariasan kérdé, van-e e tekintetben némi ajánló levelem. Erre kijelentem hogy van, de miután eddigi látogatásaimnál azt sehol nem kérték, stb. Így nem is gondoltam azt szükségesnek ez alkalommal elhozni, az nil faut risquer“ védpajzsa alá bújva, mentségemnek megvolt kedvező eredménye, amennyiben azt mondá, hogy szükségtelen volna a végett haza fáradnom. Bemutatott erre Yeoman Antal úrnak, kit egyúttal felkért, hogy engem mindenütt körülvezessen, s a belszervezetet minden részletében megmutassa. Yeoman’ur a „Letters Distribution Departement“ főnöke, és ifjú korától már a new-yorki posta hivatalnoka lévén, annak jelenleg egyik legkitűnőbb szakférfia. Ő ismét bemutatott Taylor William alpostamester urnál, s a tanulmányi sétákban minden egyes osztály főnökénél. Mielőtt a new yorki posta belberendezését vennék szemügyre, nézzünk szét kissé kívülről, és ismertessük meg azon helyiségeket, melyek a nagyközönség használatára nyitva állanak. A new-yorki posta jelenlegi öreg, egy hollandi templomból átalakított épülete és helyiségei nem a legkedvezőbb benyomást teszik a szemlélőre, s mind a közönség, mind a postaigazgató, mint mondá, türelmetlenül várják a „City Hall“-al szemben épülő új palota elkészülését. Hogy mily nagyszerű leendő gránit és vasból épülő palota, mind külsejére, mind belsejére nézve, elég leone megemlítenem, hogy az építési költségek 2,000,000 dollárra vannak határozva. Az épület az első emeletig lévén még csak készen, annak teljes elkészülése még jó másfél évet veend igénybe. Belszervezetében a legújabb reformok fognak keresztülvitetni, hogy mely reformok, ezt a postaigazgató úr maga sem tudja megmondani, mivel majdnem még két évi időköz van a keresztülvitel közt, de mint mondá: „mi amerikaiak gyorsan gondolkodunk, és így akkor sem lesz késő minderről gondolkodni, midőn az épület már fennáll.“ A jelenlegi épület emeletes, melynek földszintjén U betű alakban széles világos nagy folyosók választják el a posta különböző departementjeit a külépület falaitól. Először is a levélbélyeg eladási osztály tűnik szemünkbe; ez a közönség kényelme tekintetéből lehetőleg el van osztva, így pl. 2 külön ablak van az egy dolláron aluli , kettő az egy dollárt meghaladó, egy az öt dollárt meghaladó, egy pedig az ennél is nagyobb összeget kitevő levélbélyegek eladására. Tolakodást az amerikai közönség nem ismer, s itt is mindenütt ömmaga csinálja a rendet, amennyiben szépen egymás mögé állva, mindegyik türelmesen várja, míg reá kerül a sor. Volna itt hadd el hadd a drabantnak, ha — mit magam otthon nem egyszer tapasztaltam — utat csinálna a várakozó tömeg között egy-egy tekintetes úr számára. A közönséggel közlekedő ablakok kicsinyek és ügyesen vannak szerkesztve. A többi rész homályos üveggel van eltakarva a közönség elől, úgy hogy az az illető iroda belsejébe nem láthat. Következik a „Ladies departement,“ melyet mi udvariasnak nevezett nemzet nem ismerünk. Az amerikai, daczára a nagy egyenjogúságnak, vagy talán épen ezért, a nőket nagyobb figyelemben részesíti, mivel minden nagyobb város postahivatalánál külön osztályt rendezett be a nők számára, hol poste restante érkezett leveleiket átvehetik, s hol elküldendő leveleiket feladhatják, rendelkezésükre állván itt egyúttal egy külön levélszekrény is, meg lévén itt kimérve a tolakodás s szorongatástól. Az „Exclusively for Ladies“ aranyos betűs felirata az ide nem valót előre figyelmezteti. A „Ladies Departement“ mellett van a „Delivery Departement“, hol a férfiak poste restant és a hirdetett levelek adatnak ki. Az előbbinek két ablaka van, melyek közül az elsőnél A-tól K., a másiknál L-től Z-ig szolgáltatnak ki a levelek. Egyike az érdekesebb intézményeknek az „Advertised Letters“ osztálya. Minden New Yorkba érkező és két hét alatt el nem vitt levél minden héten kedden, sőt az angol levelek minden héten kétszer, u. m. kedden és pénteken a lapokban nyilvánosan kihirdettetnek. Ezen eljárás igen czélszerű, s nem volna rész nálunk is utánozni. Ha a hirdetés után két hétre sem vitetnének el, Washingtonban a „Dead Letters Office“-ba küldetnek, hol a külföldi levelek egy hónapig, a belföldiek három hónapig őriztetnek, mely idő alatt egy már ismert és meghatározott lapban még egyszer hirdettetnek, s ha az említett idő alatt sem vitetnének el, kinyittatván, a küldő netáni czimzete alatt annak visszaküldetnek, a benn talált pénzérték azon postahivatalnál, melynél a levél elküldetett, felvehető. A czimzett hiánya esetén pedig hat hó múlva elégettetnek. A hirdetett levelek osztályában csinos táblákon van kifüggesztve a lapokból kivágott névsor, oly formán, hogy egymás mellé helyezve, hat heti hirdetésről kapunk áttekintést. Külön kis tábla lévén alkalmazva a német és más külföldi leveleknek, úgyszintén a „Ladies departement“ ban s udvariasságból a lapokban a nők névsora rendesen megelőzi a férfiakét. Több helyen, mint Buffalo,Albany és New Yorkban is láttam,hogy ezen a névsort hirdető táblák szintén áldozatai lettek az itteni hirdetési mániának, amennyiben az azok körüli hely a postaigazgatóságtól hirdetési ügynököknek bérbe adatik, kik csinos kis üvegre irt hirdetésekkel díszesítik fel azokat. A levélszekrény osztálya, mely most következik, szintén több rendet, több felosztást mutat. Ez különben háromra osztható fel, melyek a jelenlegi épületben három különböző s egymástól meglehetősen elválasztott helyen feküsznek, így külön szekrény van a lapoknak a „Newspaper departement“-ban, külön levélszekrénynyel a Foreign (külföldi) departement- ban , míg a belföldi és városi levelekre ismét külön osztály van felállítva. Ez utóbbinál négy levélszekrény fogadja be a leveleket a déli, éjszaki,keleti és nyugati levelek számára.Egy külön szekrény van alkalmazva a városi levelek,és szintén egy külön a közlevelek részére. Ez utóbbi elválasztás igen czélszerű és jónak mutatkozott, amennyiben ezek küldése nyitva történik s mivel sok a rendes leveleknél nagyobb lévén, sokszor megtörténik, hogy egy levél beléjük csúszik és így nem érkezik rendeltetése helyére. Nálunk a magyar és német feliratú nagy levél-szekrénybe kerül össze minden bel- és külföldi levél és körlevél, s tudom, hogy a pesti postahivatalban levő csak is jobb kezével bélyegezni tudó kis öreg- úr sokszor összeszidott, midőn száz számra dobtam be a körleveleket. Azon eljárás pedig, hogy azt idegen egyén a postahivatal belsejébe vigye, mint az nálunk történik, minden más hivatalnál inkább,csak is a postánál nem engedhető meg. Ily minden féléből álló tömlkeleg az amerikai nagy postáknál nem fordulhat elő. A belföldi levelek szekrényénél, két két szekrényhez egy ember van alkalmazva, kik gereblye forma eszközzel húzzák össze a nyílásuk alatt álló nagy asztalon leveleiket, az amerikai által mindig jobb sarokra ragasztott levélbélyegek szerint szépen összerakva s egy szekrénybe helyezve, felküldik azokat ily szépen rendezve a felső emeletbe, hol a bélyegző asztalok és az irány szerinti szétosztás történik. A „Box departement“-et mi is ismerjük, de ennek primitív szerkezetében. Ez azon osztály, hol a kereskedők és más magánosok levél-szekrénykéi vannak elhelyezve, melyeket az illetők egész évre bérelhetnek 12 dollárért. Ez egy három oldali és üvegfallal kerített meglehetős nagy terem, melyben közvetlen az üvegfal megett, embermagasságban mintegy 6500, négy hüvely széles és hat hüvely magas kis szekrénykék vannak elhelyezve szorosan egymás mellett. Ezen szekrénykék mind kivül, mind belülről számmal vannak ellátva, melyektől 6500-ig mennek. Itt helyeztetnek el mindazok levelei, kik azokat a postáról kívánják elhozatni, kik az évi bért megfizették. A szekrénykék számai az üvegfalon át láthatók, s így kiki megláthatja, van-e levele vagy nincs, és a hivatalnok megkímélve marad a sok kérdezősködéstől, ami nálunk különösen a reggeli és esti bécsi posta megérkezésekor oly nagy tolakodás Pest, oct. 13. —X.— Szerte beszélik, hogy gr. Hohenwarth nem rég egy nála levő magyar államférfiut arról biztosított, hogy közte s gróf Andrássy között a legteljesb egyetértés uralg. Azt hiszem, hogy ez állítás csak cum grano veendő, s minthogy e részben több adatról értesülök, helyes dolgot vélek cselekedni, midőn azokat önnel közlöm. A cseh kiegyezési tárgyalások a kormány részéről két feltétellel nyittattak meg, melyek e tárgyalások sine qua nonját képezték. Az egyik a magyar kiegyezési mű sértetlen feltartatása annak minden consequentiáival, a másik a német nemzetiség minden majorisáltatásának elmellőzése. Ez utóbbi szempont talált kifejezésre a cseh országgyűlés által javasolt nemzetiségi törvényben, mely példa több más landtagnak is ajánltatni fog. E javaslatok alapvonalai a magyar miniszterelnökkel közöltettek. Gróf Andrássy azonban ez alkalommal is oly tartózkodással nyilatkozott, mint azt mindenkor tévé, valahányszor az osztrák viszonyokról véleményét kérték. Kijelenté, hogy Magyarország részéről a dualizmus és paritás fentartása, valamint arra fog fektettetni a fősúlypont, hogy az osztrák új rendezkedés alkotmányos úton jöjjön létre. Gróf Hohenwarth erre azt jegyezte meg, hogy mielőtt a cseh munkálat a reichsrathban tárgyalásra kerül, kérni fogja a magyar miniszterelnök tüzetes vélemény-nyilatkozatát, s ezzel a találkozás véget ért, így adják elő a dolgot értesült körökben. Kétséget sem szenved, hogy igen fontos, életbe vágó indokok parancsolják, hogy foglalkozzunk azon eshetőségek latolgatásával, melyeket a foederatív alkotmány életbeléptetése Ausztriában , Magyarországra való közvetett hatásában gyakorol. — Két szempontra azonban jó volna itt figyelni. Az első az, hogy e kérdés nálunk, hol teljesen consolidált alkotmányos viszonyokról, az állami eszmének minden alkotmányos pártban fennforgó teljes integritása, s egy compact parliamenti többségről van szó, egészen más jelleggel bír, mint Ausztriában; a másik pedig az, hogy a hatásról talán csak akkor lehet alaposan szólni, ha az a foederatív alkotmány Ausztriában valóban életbe is léptettetett. Bécs October 12. : Ami a politikai köröket ma, mint nagy feltűnést okozó hír foglalkoztatja, az senkit sem lephetett meg, ki az események fordulatait február 7-ike óta figyelemmel kisérte. Legföljebb azon időpont lehetett kétséges, melyben a cislajbhán kormány a külügyek vezetőjével is kikezdeni fog. De ezen bizonytalanságnak is meg kell szűnni, mihelyt a cseh országgyűlés alaptörvénycikkei azon hírrel együtt napvilágot láttak, hogy a cseh országgyűlés munkálatát a kormány beleegyezése kiséri. Eltekintve minden személyiségtől s azt sem véve számba, hogy a külügyi hivatal vezetőjének mily viszonya van a jogérvényesen fennálló alkotmányhoz, melyen ott van aláírása, — nem lehetett titok senki előtt, hogy azon kormány, mely a cseh javaslatok ügyvédjéül lép fel, a külügyi kormány élén oly minisztert nem tűrhető el, ki illetékességének jogczímét főleg azon alkotmányban keresi, melynek megváltoztatása forog kérdésben. Az „alaptörvényczikkek“ben nincs hely a dualistikus miniszter számára, ha azok érvényre emelkednének, úgy a külügyminiszter arra lenne utasítva, hogy politikáját pluralistikus alapra állítsa, és már nem Ausztria-Magyarországnak, hanem Magyarország, Csehország, Tirol, Krajna stb. szóval mindazon államoknak ministere leend, melyek jónak látandják a külügyeket közösügyeknek tekinteni, de e mellett önállóságukat e téren is kifejezésre juttatni igyekeznének. A Hohenwart-kormány ez irányban tehát csak következetesen járt el, midőn kezdettől fogva megbarátkozott, azon gondolattal, hogy a külügyi politika mostani vezetőjét más váltsa fel; ezen gondolat oly természetes és közelfekvő volt, hogy a nyilvánosság, mely az események elé lát, már azelőtt hozzá szokott, mielőtt még az kézzelfogható alakban jelenkezni kezdett. Ezen elhatározáshoz még más indokok is járulhattak, melyek a Hohenwart minisztériumra döntőleg hatottak. E cabinet államférfim belátásáról rosz fogalommal bírna, ki azt hinné, hogy e minisztérium azon hideg semlegességet, melyet a külpolitika vezetője iránta tanúsított, sokáig tarthatónak vélte. Kormányférfiak, kik oly merész játékra vállalkoznak mint a mai cislasban miniszterek, túltehetik magukat ugyan egy, még oly hatalmas, befolyásos pártnak ellenzékén is a közéletben s a parlamentben, de amit nem nélkülözhetnek, az a helyzet teljes uralma a kormányzat legfelsőbb rétegeiben, az osztatlan és szilárd befolyásnak megtartása és minden másnemű behatásnak mellőzése. E szükségletnek megfelelt amaz aggódás, melylyel Magyarország jogai minden sértésnek elejét akarták venni, jól tudván azt, hogy a magyar kormánynak jogos befolyása képes volna minden tervet megbuktatni. Ezen érzelemből származott gróf Beusttal szemben a gyanú, mely majd félhivatalos hízelgésekben, majd éles vágásokban nyilatkozott, a mint gyengébbek vagy erősebbeknek érezték magukat. Egy kipróbált diplomata elővigyázatával Beust gróf képes volt ugyan kikerülni minden neki szánt kelepczét. Elejétől végig passiv néző maradt és talán még e pillanatban is az, habár védelmére vagy végrendeletére már gondolna is. Mindenesetre a sors irónája, ha az az alkotmány, melynek tagadása czélba vétetett, épen e czélnak kedvez, amenynyiben a külügyek miniszterének lehetővé tette, épen az általa gyakorlott tartózkodásai szigorúan az alkotmány értelmében eljárni. Tudjuk, hogy miniszteri részről azon fáradoztak, hogy e tartózkodást compromitálják, a mennyiben Beust grófot még a legutóbbi időben is a németeknek a most magát keserűen megboszuló szakadás okául akarták bemutatni; de ez oly gyanúsítás, melynk eltávolítása nem eshetik a gyanúsítottnak nehezére. Mind amaz okokhoz, melyek a kormányt a neki kellemetlen külügyminiszter eltávozására bírják, még újak és fontosak csatlakoztak, melyek azt nyílt föllépésre készteték. Egyrészt ama meggyőződés, hogy a terv nyilvánosön és a felelős miniszter nem egyeztetheti meg felelősségével és a korona iránti kötelzettségével, hogy továbbá is néma szemlélő maradjon. Ahol a parlament nehézségeket kénytelen abban találni, hogy oly tárgyakat vegyen tanácskozása körébe, melynek tudatára hivatalosan még nem jutott, ott a miniszterre nézve beállott már a kénytelenség, megfontolni, vájjon ha már egyszer hivatalos tények forognak fönn, mikép fog megfelelhetni, és ezzel jár , ma kötelesség, hogy a koronával szemközt ne titkolódzókba az igenlő feleletet esküjével nem tartjamegegyeztethetőnek. Másrészt a cislajbhán kormány sem érezheti magát oly biztosnak a győzelemben, hogy idejekorán ne gondoljon a visszavonulás fdézésére. Ily esetekre mindig ajánlatos egy bűnbakot készen tartani, hogy a legyőzetés pillanatában felkiálthasson: „Minden jól sikerült volna, ha ez vagy amaz nem hiúsította volna meg terveinket.“ Beust gróf e tekintetben már keserű tapasztalatokat ten. Midőn a polgárminiszterium mely kezdetben védnöksége alá helyezte magát „au bout de Son latin“ volt, Beust grófra tolta a hibákat. Errando discimus és e hibát a kancellár most annál kevésbbé követte el, minél világosabban láthatta a czélt. Ily körülmények közt nem maradt egyéb bátra, mint a legelső alkalmat felhasználni. Miként történt ez, méltó volna paródiára. Egy új rector installáltaik. Ez négy évvel ezelőtt tagja volt azon minisztériumnak, melynek elnöke Beust volt. Hye neve a deczemberi alkotmány alatt áll a Beusté mellett. A két férfiú a magánéletben ezentúl is közel viszonyban maradt egymáshoz és így Hye úr barátját meghivja azon ünnepélyes napra, melyet az egyetemen ül. Beust gróf mit sem sejtve, megfelel a meghívásnak és ez