Pesti Napló, 1871. október (22. évfolyam, 226-251. szám)

1871-10-14 / 237. szám

237. szám. Szombat, October 14.1871. 22. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény & szerkesztőségihez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. isim A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­ hivatalhoz intézendő­k. Előfizetési föltételek: vidékre, postán t ▼agy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 5 , 60 kr. Két hóra .... 3 , 70 kr­ Egy hóra ... 1 , 85 kr REGGELI KIADÁS. Hirdetmények dija: • hmu­bos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 ujkr. Bélyegdij ktdlen 80 ujkr. Nyílttéri 6 hasábos petitsor 25 ujkr. Előfizetőd felhívás „PESTI MPlí'fa. Mult September hó végével az évnegyed letelvén, évnegyedes­t. előfizetőink felkéret­nek megrendelésük minél előbbi megújítására. Előfizetési árak : Egész évre..........................22 ft. Fél évre.............................k­ft. Negyed évre........................5ft50kr. SOT“ Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó­hiva­tala“ czim alatt Pest, Ferencziek­ tere, 7. sz. alá küldendők. Pest, oct. 13. Alantabb két kiválóbb érdekű levelet van alkalmunk köztem. Az egyiket egy ügybarátunk irja nekünk, ki minket köz­vetlenül érdeklő több adatot közöl , s ezeket némely reflexiókkal kiséri, melyek­hez alig van hozzáadni valónk. Annál több megjegyzést kell azonban csatolni bécsi tudósítónk alábbi leveléhez, kinek köszönettel tartozunk, hogy a ren­delkezésére álló informatiók alapján nagy részletességgel s meglepőleg őszintén vá­zolja gróf Beust állását. Hogy most hányadszor van dolgunk a Beust-válsággal, azt hamarjában alig tud­nék előszámlálni. Bevalljuk azonban, hogy e folytonosan ismétlődő krisisek ránk is végtelen kínos benyomást tesz­nek, mely csak annál élénkebb lesz, ha meggondoljuk, hogy ama férfiúnak, kit miniszteri székén oly sok­féle fátum üldöz, Magyarország körül mily tagadhatlanul nagy érdemei vannak. Mi a legújabb crisis fölülkerekedését illeti, ennek általánosan bevallott indoká­ra az a nézetünk, hogy ez komoly férfiak között alig kerülhet szóba. Az egész ügy majdnem a comicumba megy át. A scena a bécsi egyetemen lehet illemsértés, adhat kanapé-perre is alkalmat, de nem szülhet oly conflictusokat, melyeket a legegysze­rűbb magyarázatok is ki nem egyenlít­hetnének. A válságnak azonban természetesen egészen más, be nem vallott okai vannak, s ezek azon állásban csoportosulnak, me­lyet gr. Beust a dec­emberi alkotmány­nyal szemben elfoglal. Nincs tudomásunk arról, hogy gr. Beust a „hideg semleges­ségből“, melyet a Hohenwart-kormány irányában elfoglal, kimozdult volna. Ha tette, s ha ezt az ő részéről is a nyilvános­ság előtt bevallanák, e körülményt min­denesetre annak jeléül kellene vennünk, hogy állását ezúttal gr. Beust is feladott­nak tekinti. Nincs hatalom, mely ezúttal a deczemberi alkotmányt restituálhatná. A legjobb esetben holmi közvetítésre le­het gondolni, s ezt is csak akkor, ha a Hohenwarth-kormány már teljes fiascot vallott. Ily viszonyok között a gr. Beust részé­ről a deczemberi alkotmány javára tett minden diversió, s annak proclamálása nem jelenthet egyebet mint azt, hogy gróf Beust meggyujtatja a görög tüzet, melynek világítása visszaléptét annál ér­dekesebbé teszi. Ismételjük azonban , hogy ma még ilyesmit semmi tény sem bizonyít. Ma nem állunk mással szemben, mint egy­részt a Hohenwarth-kormány hatalmi tö­rekvéseivel, másrészt­­oly férfiúval, ki a törvényhozások bizalmát­­bírja, s kinek minisztersége kezességül szolgál annak, hogy a külügyek vezetése érintetlen ma­rad oly áramlatoktól, melyek kétes irány­zata a legaggasztóbb következtetésekre jogosít. Döntő szempont itt még egy más kö­rülmény. Az t. i., hogy ki követné Beustot ? Meg vagyunk győződve, hogy ez a kérdés a Hohenwarth-kormánynak is né­mi fejtörést okozna még azon esetben is, ha ez állomással már­is disponálhatna. A dolog azonban alighanem másként lesz. E hely betöltésénél a magyar miniszter­­elnöknek kétségkívül meg lesz a maga befolyása, s képzelhetlennek tartjuk, hogy az új külügyminiszter azok sorából vá­lasztatnék, kik mint teli­vér a-conservati­ve, vagy a foederalismus határozott hí­vei a Hohenwarth-kormány által netán ajánltatnának. Bizonyosak vagyunk ben­ne, hogy tegnap, midőn kijelentettük, hogy ilyesmi nagy mértékben felzavarná a ma­gyar közvéleményt, csak az általános fel­fogásnak adtunk kifejezést, s ha a Ho­henwarth-kormány oly annyira „consoli­­dált“ is, s oly­­annyira biztos is állásá­ban,d e tényezőt — a legegyszerűbb po­litikai számításból — nem felejtheti ki calculusai közül. Vegyük szemle alá a további jelölteket. A német alkotmánypárt soraiban bizo­nyára nem fogják azokat keresni. Egy­­magyar állam­férfiú, kinek alkotmányos érzülete szintúgy, mint az osztrák zava­rokkal szemben elfoglalt semlegessége minden kételyen fölül áll, természetesen az egész kérdésnek más színezetet adna, de található-e ily magyar államférfiú, ki ép e pillanatban a külügyminiszterség átvál­lalására hajlamot érezne? Azon állomás el­foglalására, melyet a legkülönbözőbb hely­ről ostromolnak, és a mai napokban, midőn alig van hely, a­hol lábát biztosan meg­vethetné ! Bevalljuk, hogy áttekintettük a névsort, melyre ezúttal gondolhatni, s ily bátor férfiú nevét nem találtuk. Még egy eshetőséggel kellene számol­nunk. Bécsben a helyzet olyan, hogy — mint mondják —­­egy éjen át minden megtörténhetik.“ Az azonban aligha le­hetséges, hogy a külügyminiszterséget egy politikai színezet nélküli egyéniség foglalja el, „egy hivatalnok,“ — arra jó, hogy a folyó ügyeket vezesse, míg a hely­zet tisztul. Az okok, melyek ez ellen fen­­forognak, szembetűnők. Ki állhat jót arról, hogy ez a helyzet mikor „tisztul ?“ A cseh követelmények előterjesztetnek a reichsrathnak. Ha a né­metek a reichsrathból elmaradnak, elren­delik az egyenes választásokat. De ha azok sem vezetnek sikerre? Ha végre mégis újabb közvetítésre lesz szükség? Vagy ha más eshetőségek előtt állunk ? Mennyi időt vehet mindez igénybe ? s oly napokban élünk-e, melyekben a kül­ügyminiszterség egyszerűn egy „hivatal­nok“ kezelésére bízható, s kiállhat jót ar­ról,hogy az a hivatalnok, politikai színnél­­külisége daczára, vagy épen e miatt nem lesz-e a feudal-clericális párt vak eszköze? Íme csoportosítottunk számos okot, s azon következtetésre jutunk most is, mint néhány nappal ezelőtt, midőn a cseh mun­kálatokat még nem ismertük. Arra, hogy ha a Hohenwarth-kormány oly­annyira ostromolja is gr. Beust állását, a hely­zetben rejlő magvas okok mellette har­­czolnak, s a mi érdekünk is mellette szól. De van még egy nyomós ok. Külpoliti­kánknak, legalább így biztosítanak hivata­los és félhivatalos helyről — a Poroszor­szággal való barátságos viszonylatok ké­pezik alapját. Ez alapok letevését gr. An­­drássy kezdeményezte, Beust folytatta, s legutóbb ő volt a fefaiseur. Várjon gr. Beust elbocsáttatása közvetlen azután, hogy e szövetség megköttetett, mit jelen­tene?— Mit jelentene különösen azon pillanatban, midőn az összes osztrák-né­metek azon panasza járja be Európát, hogy a szlávok őket elnyomják? Csak föltettük e kérdéseket, a felelet megadását minden józan gondolkozóra bízhatjuk. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Amerikai képek. N e w-Y o r k, sept. 21. Amerikában lévén, s csakis ideiglenesen, — mert hiába, a honvágy oly betegség, mely annál inkább növekszik, minél távolabb va­gyunk az édes otthontól — igyekszem ittlétem­ben mindennel megismerkedni, mindent meglá­togatni, mi a közérdekeltséget felkeltheti, s a mely intézmények netáni otthoni alkalmazása és gyakorlati keresztülvitele közelebb hozna minket ahhoz, hogy szinte praktikus, gyakorlati nemzetnek nevezzenek. Hogy erre nagy szük­ségünk van, s hogy a gyakorlatiasságot illetőleg az amerikait egy nemzet sem múlta felül, ezt mondanom sem kell, így hallván, hogy Pesten az új postaépület terve elfogadtatott, mely épületben a harmin­­c­ad irodái is egyesítve lesznek, nem tartom ér­dektele­nnek közölni az itteni postahivatalok be­rendezését, melyek a gyakorlatiasság tekinteté­ben érdekes és czélszerű berendezést képesek felmutatni. A new-yorki postahivatal főnöke Jones Pál úr igen szívesen fogadott, s midőn látogatásom czélját előadtam, udvariasan kérdé, van-e e te­kintetben némi ajánló levelem. Erre kijelentem­ hogy van, de miután eddigi látogatásaimnál azt sehol nem kérték, stb. Így nem is gondoltam azt szükségesnek ez alkalommal elhozni, az nil faut risquer“ védpajzsa alá bújva, mentségemnek megvolt kedvező eredménye, a­mennyiben azt mondá, hogy szükségtelen volna a végett haza fáradnom. Bemutatott erre Yeoman Antal úrnak, kit egyúttal felkért, hogy engem mindenütt kö­­rülvezessen, s a belszervezetet minden részleté­ben megmutassa. Yeoman’ur a „Letters Distribution Departe­ment“ főnöke, és ifjú korától már a new-yorki posta hivatalnoka lévén,­ annak jelenleg egyik legkitűnőbb szakférfia. Ő ismét bemutatott Tay­lor William alpostamester urnál, s a tanulmá­nyi sétákban minden egyes osztály főnökénél. Mielőtt a new yorki posta belberendezését ven­­nék szemügyre, nézzünk szét kissé kívülről, és ismertessük meg azon helyiségeket, melyek a nagy­közönség használatára nyitva állanak. A new-yorki posta jelenlegi öreg, egy hollandi templomból átalakított épülete és helyiségei nem a legkedvezőbb benyomást teszik a szemlélőre, s mind a közönség, mind a postaigazgató, mint mondá, türelmetlenül várják a „City Hall“-al szemben épülő új palota elkészülését. Hogy mily nagyszerű leend­ő gránit és vasból épülő palota, mind külsejére, mind belsejére nézve, elég leone megemlítenem, hogy az építési költségek 2,000,000 dollárra vannak határozva. Az épület az első emeletig lévén még csak készen, annak teljes elkészülése még jó másfél évet veend igénybe. Belszervezetében a legújabb reformok fognak keresztülvitetni, hogy mely reformok, ezt a postaigazgató úr maga sem tudja megmon­dani, mivel majd­nem még két évi időköz van a keresztülvitel közt, de mint mondá: „mi ame­rikaiak gyorsan gondolkodunk, és így akkor sem lesz késő mind­erről gondolkodni, midőn az épület már fennáll.“ A jelenlegi épület emeletes, melynek föld­szintjén U betű alakban széles világos nagy fo­lyosók választják el a posta különböző depar­­tementjeit a külépület falaitól. Először is a levél­bélyeg eladási osztály tűnik szemünkbe; ez a közönség kényelme tekinteté­ből lehetőleg el van osztva, így pl. 2 külön ablak van az egy dolláron aluli , kettő az egy dollárt meghaladó, egy az öt dollárt meghaladó, egy pedig az ennél is nagyobb összeget kitevő levél­bélyegek eladására. Tolakodást az amerikai kö­zönség nem ismer, s itt is mindenütt ömmaga csinálja a rendet, a­mennyiben szépen egymás mögé állva, mindegyik türelmesen várja, míg reá kerül a sor. Volna itt hadd el hadd a dra­­bantnak, ha — mit magam otthon nem egy­szer tapasztaltam — utat csinálna a várakozó tömeg között egy-egy tekintetes úr számára. A közönséggel közlekedő ablakok kicsinyek és ügyesen vannak szerkesztve. A többi rész ho­mályos üveggel van eltakarva a közönség elől, úgy hogy az az illető iroda belsejébe nem láthat. Következik a „Ladies departement,“ melyet mi udvariasnak nevezett nemzet nem ismerünk. Az amerikai, daczára a nagy egyenjogúságnak, vagy talán épen ezért, a nőket nagyobb figye­lemben részesíti, mivel minden nagyobb város postahivatalánál külön osztályt rendezett be a nők számára, hol poste restante érkezett levelei­ket átvehetik, s hol elküldendő leveleiket felad­hatják, rendelkezésükre állván itt egyúttal egy külön levélszekrény is, meg lévén itt kimérve a tolakodás s szorongatástól. Az „Exclusively for Ladies“ aranyos betűs felirata az ide nem va­lót előre figyelmezteti. A „Ladies Departement“ mellett van a „De­livery Departement“, hol a férfiak poste restant és a hirdetett levelek adatnak ki. Az előbbinek két ablaka van, melyek közül az elsőnél A-tól K., a másiknál L-től Z-ig szolgáltatnak ki a le­velek. Egyike az érdekesebb intézményeknek az „Advertised Letters“ osztálya. Minden New­ Yorkba érkező és két hét alatt el nem vitt levél minden héten kedden, sőt az angol levelek min­den héten kétszer, u. m. kedden és pénteken a lapokban nyilvánosan kihirdettetnek. Ezen eljá­rás igen czélszerű, s nem volna rész nálunk is utánozni. Ha a hirdetés után két hétre sem vitet­nének el, Washingtonban a „Dead Letters Of­fice“-ba küldetnek, hol a külföldi levelek egy hónapig, a belföldiek három hónapig őriztetnek, mely idő alatt egy már ismert és meghatározott lapban még egyszer hirdettetnek, s ha az emlí­tett idő alatt sem vitetnének el, kinyittatván, a küldő netáni czimzete alatt annak visszaküldet­nek, a benn talált pénzérték azon postahivatal­nál, melynél a levél elküldetett, felvehető. A czimzett hiánya esetén pedig hat hó múlva elégettetnek. A hirdetett levelek osztályában csinos táblá­kon van kifüggesztve a lapokból kivágott név­sor, oly formán, hogy egymás mellé helyezve, hat heti hirdetésről kapunk áttekintést. Külön kis tábla lévén alkalmazva a német és más kül­földi leveleknek, úgyszintén a „Ladies de­­partement“ ban s udvariasságból a lapokban a nők névsora rendesen megelőzi a férfiakét. Több helyen, mint Buffalo,Albany és New­ Yorkban is láttam,hogy ezen a névsort hirdető táblák szintén áldozatai lettek az itteni hirdetési mániának, a­mennyiben az azok körüli hely a postaigazgató­ságtól hirdetési ügynököknek bérbe adatik, kik­­ csinos kis üvegre irt hirdetésekkel díszesítik fel azokat. A levélszekrény osztálya, mely most követke­zik, szintén több rendet, több felosztást mutat. Ez különben háromra osztható fel, melyek a je­lenlegi épületben három különböző s egymástól meglehetősen elválasztott helyen feküsznek, így külön szekrény van a lapoknak a „Newspaper departement“-ban, külön levélszekrénynyel a Foreign (külföldi) departement- ban , míg a belföldi és városi levelekre ismét külön osztály van felállítva. Ez utóbbinál négy levélszekrény fogadja be a leveleket a déli, éjszaki,keleti és nyugati leve­lek számára.Egy külön szekrény van alkalmazva a városi levelek,és szintén egy külön a közlevelek részére. Ez utóbbi elválasztás igen czélszerű és jónak mutatkozott, a­mennyiben ezek küldése nyitva történik s mivel sok a rendes leveleknél nagyobb lévén, sokszor megtörténik, hogy egy levél beléjük csúszik és így nem érkezik ren­deltetése helyére. Nálunk a magyar és német feliratú nagy le­vél-szekrénybe kerül össze minden bel- és kül­földi levél és körlevél, s tudom, hogy a pesti postahivatalban levő csak is jobb kezével bé­lyegezni tudó kis öreg- úr sokszor összeszidott, midőn száz számra dobtam be a körleveleket. Azon eljárás pedig, hogy azt idegen egyén a postahivatal belsejébe vigye, mint az nálunk történik, minden más hivatalnál inkább,csak is a postánál nem engedhető meg. Ily minden féléből álló töml­keleg az ameri­kai nagy postáknál nem fordulhat elő. A belföl­di levelek szekrényénél, két két szekrényhez egy ember van alkalmazva, kik gereblye forma eszközzel húzzák össze a nyílásuk alatt álló nagy asztalon leveleiket, az amerikai által min­dig jobb sarokra ragasztott levélbélyegek sze­rint szépen összerakva s egy szekrénybe he­lyezve, felküldik azokat ily szépen rendezve a felső emeletbe, hol a bélyegző asztalok és az irány szerinti szétosztás történik. A „Box departement“-et mi is ismerjük, de ennek primitív szerkezetében. Ez azon osztály, hol a kereskedők és más magánosok levél-szek­rénykéi vannak elhelyezve, melyeket az illetők egész évre bérelhetnek 12 dollárért. Ez egy három oldali és üvegfallal kerített meg­lehetős nagy terem, melyben közvetlen az üveg­fal megett, embermagasságban mintegy 6500, négy hüvely széles és hat hüvely magas kis szekrénykék vannak elhelyezve szorosan egy­más mellett. Ezen szekrénykék mind kivül, mind belülről számmal vannak ellátva, melyek­­­től 6500-ig mennek. Itt helyeztetnek el mindazok levelei, kik azokat a postáról kívánják elhozat­ni, kik az évi bért megfizették. A szekrénykék számai az üvegfalon át láthatók, s így kiki megláthatja, van-e levele vagy nincs, és a hiva­talnok megkímélve marad a sok kérdezősködés­­től, ami nálunk különösen a reggeli és esti bécsi posta megérkezésekor oly nagy tolakodás Pest, oct. 13. —X.— Szerte beszélik, hogy gr. Hohen­warth nem rég egy nála levő magyar államférfiut arról biztosított, hogy közte s gróf Andrássy között a legteljesb egyetértés uralg. Azt hiszem, hogy ez állítás csak cum grano veendő, s minthogy e rész­ben több adatról értesülök, helyes dolgot vé­lek cselekedni, midőn azokat önnel közlöm. A cseh kiegyezési tárgyalások a kormány ré­széről két feltétellel nyittattak meg, melyek e tárgyalások sine qua nonját képezték. Az egyik a magyar kiegyezési mű­ sértetlen feltartatása annak minden consequentiáival, a másik a né­met nemzetiség minden majorisáltatásának el­­mellőzése. Ez utóbbi szempont talált kifejezésre a cseh országgyűlés által javasolt nemzetiségi törvényben, mely példa több más landtagnak is ajánltatni fog. E javaslatok alapvonalai a magyar miniszter­elnökkel közöltettek. Gróf Andrássy azonban ez alkalommal is oly tartózkodással nyilatko­zott, mint azt mindenkor tévé, valahányszor az osztrák viszonyokról véleményét kérték. Kije­lenté, hogy Magyarország részéről a dualizmus és paritás fentartása, valamint arra fog fektet­­tetni a fősúlypont, hogy az osztrák új rendez­­kedés alkotmányos úton jöjjön létre. Gróf Ho­­henwarth erre azt jegyezte meg, hogy mielőtt a cseh munkálat a reichsrathban tárgyalásra kerül, kérni fogja a magyar miniszterelnök tüzetes­ vé­lemény-nyilatkozatát, s ezzel a találkozás vé­get ért, így adják elő a dolgot értesült körökben. Két­séget sem szenved, hogy igen fontos, életbe vágó indokok parancsolják, hogy foglalkozzunk azon eshetőségek latolgatásával, melyeket a foederatív alkotmány életbeléptetése Ausztriában , Ma­gyarországra való közvetett hatásában gyako­rol. — Két szempontra azonban jó volna itt figyelni. Az első az, hogy e kérdés nálunk, hol telje­sen consolidált alkotmányos viszonyokról, az ál­lami eszmének minden alkotmányos­ pártban fennforgó teljes integritása, s egy compact par­liamenti többségről van szó, egészen más jelleg­gel bír, mint Ausztriában; a másik pedig az, hogy a hatásról talán csak akkor lehet alaposan szólni, ha az a foederatív alkotmány Ausztriában­­ valóban életbe is léptettetett. Bécs October 12. : A­mi a politikai köröket ma, mint nagy feltűnést okozó hír foglalkoztatja, az senkit sem lephetett meg, ki az események fordulatait feb­­ruár­ 7-ike óta figyelemmel kisérte. Legföljebb azon időpont lehetett kétséges, melyben a cislaj­­bhán kormány a külügyek vezetőjével is kikez­deni fog. De ezen bizonytalanságnak is meg kell­ szűn­ni, mihelyt a cseh országgyűlés alaptörvényc­ik­­kei azon hírrel együtt napvilágot láttak, hogy a cseh országgyűlés munkálatát a kormány bele­egyezése kiséri. Eltekintve minden személyi­ségtől s azt sem véve számba, hogy a külügyi hivatal vezetőjének mily viszonya van a jogér­­vényesen fennálló alkotmányhoz, melyen ott van aláírása, — nem lehetett titok senki előtt, hogy azon kormány, mely a cseh javaslatok ügyvéd­jéül lép fel, a külügyi kormány élén oly minisz­tert nem tűrhető el, ki illetékességének jogczí­­mét főleg azon alkotmányban keresi, mely­nek megváltoztatása forog kérdésben. Az „alap­­törvényczikkek“ben nincs hely a dualistikus miniszter számára, ha azok érvényre emelked­nének, úgy a külügy­miniszter arra lenne uta­sítva, hogy politikáját pluralistikus alapra ál­lítsa, és már nem Ausztria-Magyarországnak, hanem Magyarország, Csehország, Tirol, Krajna stb. szóval mindazon államoknak ministere leend, melyek jónak látandják a külügyeket közös­­ügyeknek tekinteni, de e mellett önállóságukat e téren is kifejezésre juttatni igyekeznének. A Hohenwart-kormány ez irányban tehát csak következetesen járt el, midőn kezdettől fogva megbarátkozott, azon gondolattal, hogy a kül­ügyi politika mostani vezetőjét más váltsa fel; ezen gondolat oly természetes és közelfekvő volt, hogy a nyilvánosság, mely az események elé lát, már azelőtt hozzá szokott, mielőtt még az kézzelfogható alakban jelenkezni kezdett.­­ Ezen elhatározáshoz még más indokok is já­­r­­ulhattak, melyek a Hohenwart minisztériumra­­ döntőleg hatottak. E cabinet államférfim belá­tásáról rosz fogalommal bírna, ki azt hinné, hogy e minisztérium azon hideg semlegességet, me­lyet a külpolitika vezetője iránta tanúsított, so­káig tarthatónak vélte. Kormányférfiak, kik oly merész játékra vállalkoznak mint a mai cislasb­an miniszterek, túltehetik magukat ugyan egy, még oly hatalmas, befolyásos pártnak el­lenzékén is a közéletben s a parlamentben, de a­mit nem nélkülözhetnek, az a helyzet teljes uralma a kormányzat legfelsőbb rétegeiben, az osztatlan és szilárd befolyásnak megtar­tása és minden másnemű behatásnak mellőzése. E szükségletnek megfelelt amaz aggódás, melylyel Magyarország jogai minden sértésnek elejét akarták venni, jól tudván azt, hogy a magyar kormánynak jogos befolyása képes vol­na minden tervet megbuktatni. Ezen érzelemből származott gróf Beusttal szemben a gyanú, mely majd félhivatalos hízelgésekben, majd éles vá­gásokban nyilatkozott, a mint gyengébbek vagy erősebbeknek érezték magukat. Egy kipróbált diplomata elővigyázatával Beust gróf képes volt ugyan kikerülni minden neki szánt kelepczét. Elejétől végig passiv néző maradt és talán még e pillanatban is az, habár védelmére vagy vég­rendeletére már gondolna is. Mindenesetre a sors irónája, ha az az alkotmány, melynek tagadása czélba vétetett, épen e czélnak kedvez, a­meny­nyiben a külügyek miniszterének lehetővé tette, épen az általa gyakorlott tartózkodásai szigo­rúan az alkotmány értelmében eljárni. Tudjuk, hogy miniszteri részről azon fáradoztak, hogy e tartózkodást compromitálják, a mennyiben Beust grófot még a legutóbbi időben is a néme­teknek a most magát keserűen megboszuló sza­kadás okául akarták bemutatni; de ez oly gyanú­sítás, melyn­k eltávolítása nem eshetik a gya­núsítottnak nehezére. Mind amaz okokhoz, melyek a kormányt a neki kellemetlen külügyminiszter eltávozására bírják, még újak és fontosak csatlakoztak, me­lyek azt nyílt föllépésre készteték. Egyrészt ama meggyőződés, hogy a terv nyilvános­­ön és a felelős miniszter nem egyeztetheti meg felelős­ségével és a korona iránti kötel­zettségével, hogy továbbá is néma szemlélő maradjon. A­hol a parlament nehézségeket kénytelen abban ta­lálni, hogy oly tárgyakat vegyen tanácskozása körébe, melynek tudatára hivatalosan még nem jutott, ott a miniszterre nézve beállott már a kénytelenség, megfontolni, vájjon ha már egy­szer hivatalos tények forognak fönn, mikép fog megfelelhetni, és ezzel jár , ma kötelesség, hogy a koronával szemközt ne titkolódzókba az igenlő feleletet esküjével nem tartja­­megegyeztethe­­tőnek. Más­részt a cislajbhán kormány sem érezheti magát oly biztosnak a győzelemben, hogy ide­jekorán ne gondoljon a visszavonulás f­dézésé­­re. Ily esetekre mindig ajánlatos egy bűnbakot készen tartani, hogy a legyőzetés pillanatában felkiálthasson: „Minden jól sikerült volna, ha ez vagy amaz nem hiúsította volna meg tervein­ket.“ Beust gróf e tekintetben már keserű ta­pasztalatokat ten. Midőn a polgárminiszterium mely kezdetben védnöksége alá helyezte magát „au bout de Son latin“ volt, Beust grófra tolta a hibákat. Errando discimus és e hi­­bát a kancellár most annál kevésbbé követte el, minél világos­abban láthatta a czélt. Ily körülmények közt nem maradt egyéb bátra, mint a legelső alkalmat felhasználni. Miként tör­tént ez, méltó volna paródiára. Egy új rector installáltaik. Ez négy évvel ezelőtt tagja volt azon minisztériumnak, melynek elnöke Beust volt. Hye neve a deczemberi alkotmány alatt áll a Beusté mellett. A két férfiú a magánéletben ezentúl is közel viszonyban maradt egymáshoz és így Hye úr barátját meghivja azon ünnepé­lyes napra, melyet az egyetemen ül. Beust gróf mit sem sejtve, megfelel a meghívásnak és ez

Next