Pesti Napló, 1871. december (22. évfolyam, 277-301. szám)
1871-12-01 / 277. szám
^277. szám. Péntek deczember 1.1871. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. ,*4m. L emeleti lep szellemi részét illet« minden közlemény a szerkesztéséghez intézend«. Bérmentetlen levelek csak ismert kesekt«t fogadtatnak el. Kiadó-hivatalt Ferencziek-tere 7. seem földssint A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS: 22. évi folyam. Hirdetmények dija: • hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 0 njkr. Bélyegdij külön 80 njkr. Nyilttér 6 hasábos petrisor 26 njkr. Előfizetési feltételek: Tidékre, postám 10 helyben, házra hordva ! Egész érts ... 72 frt. Félévre . . . . 11 frt. Negyedévre ... 6 » 50 kr. Két hóra .... . , 70 kr Egy hóra . . . 1 ,86 kr Előfizetési felhívás „PISTI MPLba. Előfizetési árak : Egész évre..........................22 ft. Fél évre...............................kft. Negyed évre..........................5 ft 50 kr. ■V* Külön előfizetési íveket nem küldünk szét Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadóhivatala“ czím alatt Pest, ferencziek tere, 7. sz. alá küldendők. Pest, nov. 30. A költségvetési vita ma megkezdődött, s ha számba veszszük, hogy az általános tárgyalásban máris a háznak e kérdésben legilletékesb szónokai, a pénzügyi bizottság előadója, a pénzügyminiszter s az ellenzék legkiválóbb, majdnem egyetlen pénzügyi kapacitása elmondták mondandóikat, ez a vita tartamára nézve mindenesetre nem lész jel. Élvezni fogjuk még tán néhány napig az apró istenek csatáit, de remélhetőleg ezek nem fogják sokáig próbára tenni a háznak az öt órán át tartott ülésezésben agyonfárasztott türelmét. Az általános költségvetési vitának a pénzügyi bizottmány többsége és kisebbsége által benyújtott terjedelmes tanulmányok határozottabban körülírt menetet adnak. A költségvetési vitában nálunk minden kigondolható és nem gondolható dologrólszokás beszélni és úgy mellékesen a költségvetésről is. A két tanulmány azonban ezúttal bizonyos határozott pontokat jelölt meg, melyek mintegy világító toronyul szolgálnak a szónoklat végtelen tengerén eltévedni kezdő párttagoknak. S minthogy mindazt, mit jelen pénzügyi helyzetünkről a különböző pártállásokból el lehet mondani, a két tanulmány körülbelül el is mondta, a szónokok arra szorítkoznak, hogy ennek illustratióját nyújtsák. A mai mindhárom beszéd csak e körre szorítkozott, s mert a támadás nem állt elő új fegyverekkel, a védelem sem találta szükségesnek, hogy fegyvertárait új szemle alá vegye. A vitának igen lényeges tápanyagot ad az, hogy nincs normál budgetünk, hogy általában nincsenek az elvek meghatározva, hogy mi tartozik a költségvetés rendes, és mi rendkívüli tételeibe. Így történik aztán, hogy míg Ghyczy a vasúti kamatbiztosítást, a határőrvidéki és honvédelmi kiadásokat a rendes rovatba sorozza, a pénzügyi bizottság s a kormány azokat a rendkívüliekhez számítja, s ennek eredménye, hogy Ghyczy 22 millió deficitet számít ki, a pénzügyi bizottság négyet. Igen hosszadalmas lenne, ha e különböző felfogások összes eredményeit egybeállítani akarnók. A mai ülésről alább közlött tudósításban ezt olvasóink úgyis megtalálják. Itt csak egy pontot akarunk kiemelni. Ghyczy azt mondja, s a ház derültséggel fogadta szavait, hogy ő csak úgy „Maróti szerint“ számítgatja a deficitet, s azt látja, hogy aki többet költ, mint amennyit bevesz s egyre-másra csinálja az adósságokat, az tönkre jut. Erre, természetesen, mindenki azt feleli, hogy az állami háztartás kérdéseiben „Marótival “ nem megyünk sokra. Az adósságkötésnél általában nagy szerepet játszik a kérdés, hogy az adósság mire fordíttatik, hogy melyek, minő természetűek ama kiadások, melyeket a rendes bevételek nem fedezhetnek, s végül az államháztartás jellegének megítélésében nem az a főszempont, hogy van-e, nincs-e az államnak adóssága, hanem az, hogy az állam productivitása fokozódik-e, az anyagi közjólét gyarapszik-e, s a rendes kiadások arányban állanak-e a rendes bevételekkel? Ghyczy Kálmán azonban — mint mondja — nem a nemzetgazdát szólaltatja meg tanulmányaiban, hanem — „Marótit“ s a pártembert. Előtte nem sokat nyom az, hogy 1868 óta bevételeink 32 millióval szaporodtak, hogy vasutaink nemzetgazdasági hatása tetemesen csökkenti a kamatbiztosításra kiadott összegeket, s hogy a közvagyonosodás ezer meg ezer fele azt mutatja, hogy hitelműveleteinknek sikere is szemmel látható. Ő csak azt látja, hogy az osztrák absolut kormány is rakásra halmozta az adósságokat, a magyar törvényhozás is azt teszi. A kis különbséget, mely abból áll, hogy az osztrák absolut kormány az adósság czimén kapott pénzből szerencsétlen háborúkat viselt, hadi sarczot fizetett,s a népek elnyomatásának eszközeit teremtette elő; míg a magyar törvényhozás ugyane forrásból merített pénzből vasutakat, magyar fővárost épít, folyókat szabályoz, iskolákat állít, szervezi a közigazgatást és igazságszolgáltatást, s még azonfelül polgárosítja a határőrvidéket, mindezt elfelejti felemlíteni. Mindezt nem azért soroljuk elő, mintha Ghyczy végkövetkeztetéseivel nem értenénk egyet. A mi segélyforrásaink szegények, azok felhasználásában bizonyára nagyon is módjával kell eljárnunk. Pénzügyünk állását mi is „komolynak, igen komolynak“ tartjuk, de mi is azt hiszszük, hogy,ez idő szerint az még nem kétségbeejtő,és csak helyeselhetjük, hogy „a törvényhozás idejében figyelmeztetvén a fenyegető veszélyre, most, még mikor ideje van, a képen intézkedjék.“ S miután Ghyczyvel e részben egyetértünk s mi is minden lehető törlést ajánlunk és pártolunk, csak sajnálhatjuk, hogy a tervezett közös pártértekezlet nem létesült. Ebben tán lehetett volna a kívánt törlésekre nézve bizonyos rendszert megállapítani, míg így, ha egyes szónokok által a házban ilyesmi ajánltatni is fog, indokolások alapján, melyeket a vita menetében lehet felhozni, miután hosszabb financiális előterjesztésekről bizonyára alig alkothatni egyszeri hallásra határozott véleményt, a többség alkalmasint csak a ritkább esetekben lesz hajlandó azokat elfogadni. S miután már e tárgynál vagyunk, kijelentjük egy más óhajunkat is. Budgetünknek s összes közgazdasági tárgyalásainknak nem csak legérdekesb, hanem maholnap egyik legmegterhelőbb pontja : a vasút-építési ügy. Ghyczy Kálmán beszédében csak futólag érinti ugyan e dolgot, megemlítvén, hogy a vasúti kamatbiztosítást távolról sem tartja inproductív kiadásnak, miután „az csakugyan egy része azon árnak, melyet az ország az engedélyezett vasutak élvezetéért s használatáért fizet.“ Más szónokok azonban e thémát alighanem untig fogják variálni, s bármit tegyen ez irányban a kormány, minden ebbeli tettének mindenkor a leghevesb ellenzői fognak támadni. Érdekes adat e részben, hogy a közlekedésügyi miniszternél nem kevesebb, mint körülbelől száz folyamodás fekszik, melyekben vasúti concessiót kérnek. Általánosan érzett szükséglet pedig, hogy a kamatbiztosítási rendszerrel felhagyjunk. Kérdés tehát, éspedig igen nevezetes budget-kérdés is, hogy mily eljárás követessék e részben jövőre, s ha a kormány ennek elvi eldöntése előtt meghallgatná a különféle pártok szakembereinek (s ezek úgy sincsenek sokan) nyilatkozatát, tán minden részről sok keserűségnek vennék elejét. Mi különben a budget-vitát illeti, annak modora ma elég sima volt; a szélsőbal szónokai ma még nem beszéltek és Móricz Pál sem beszélt. Pest, nov. 30. (A katonai kormányzatból kilépő határőrvidéki részek)közigazgatására vonatkozó f. é. június 8-án kelt legfelsőbb kézirat tartalma szerint ezen vidéken a Horvát- és Szlavonországban érvényes törvények, jelesen az 1840. évi magyarországi XVI. XX. törvényczikkek lépnének hatályba. Miután ugyanott eddig az 1862. évi,deczember 17. behozott kereskedelmi törvénykönyv határozatai érvényesek, Rosenzweig lovag altábornagy és kir. biztos az említett régiebb törvények behozatalát az újabb szabályok alatt rendezett kereskedelmi viszonyokra nézve ártalmasnak tekintvén, azon javaslattal járult a horvát-szlavén és dalmátországi k. miniszterhez, hogy ott újabb törvény alkotásáig egyelőre az eddigérvényben levő kereskedelmi törvénykönyv hatálya tartassák fenn. A nevezett miniszter úr — mint értesülünk — hajlandó ezen ügynek a javaslat értelmében leendő eldöntésére és az e végett szükséges előterjesztés eszközlésére, előbb azonban e tárgy as nemsasa am Országgyűlés. A képviselőház ülése november 30-kán. (Folytatás esti lapunkhoz.) (Elnöki bejelentések. Kérvények. Ivánka Imre a főrendiház átalakítása, Vidlicskay József a bírósági szervezés, Maximovics Miklós a határőrvidék, Plachy Tamás a nógrádmegyei nov. 21-ei közgyűlés határozata tárgyában interpellálnak. Tisza Kálmán indítványt nyújt be a határőrvidéki költségvetés tárgyalása iránt. A központi bizottság bemutatja jelentését a dunagőzhajózási társulat adója s a főrendeknek a bírósági végrehajtókról szólójavaslatra tett módosítása iránt. Szavazás egy jegyzői állásra. Az 1872-ki államköltségvetés tárgyalása megkezdetik.) Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Széll, Jámbor. Kormány részéről jelen vannak: Lónyay gr. Kerkapoly, Tóth, Tisza, Pauler. Esti lapunkban fölemlítettük Tisza Kálmánnak a határőrvidéki költségvetés tárgyalása iránt tett indítványát. Az indítvány így hangzik : Tekintettel a határőrvidék különleges viszonyaira , de tekintettel arra is, hogy az a magyar koronának tagadhatatlan kiegészítő részét képezi ; tekintettel arra, hogy alkotmányos országban, az ország bármely részére nézve szerves intézkedések még ideiglenesen is csak a törvényhozás tudtával, beleegyezésével s jóváhagyásával történhetnek; tekintettel arra, hogy a törvényhozás, ha csak legsarkalatosabb, elidegeníthetetlen jogairól lemondani nem akar, nem fogadhatja el azon helyzetet, hogy az ország bármelyik részének viszonyait megváltoztató intézkedések csupán mint bevégzett tények hozatván tudomására, anélkül, hogy azok felett legalább utólagosan határozott volna, csak a költségek megszavazását tekinthesse hivatásának; tekintettel arra, hogy az eddigi intézkedéseket — hogy azok felett határozni, azokat ezen szempontból is megbírálnia lehessen — teljes részletességükben ismernie kell a törvényhozásnak és tudósíttatnia az iránt, mily átmeneti módozat és mennyi idő alatt czéloztatik keresztülvitetni az, hogy az ország ezen nevezetes részei valahára teljesen visszacsatoltatván, lakóik az alkotmányos jogok gyakorlatába beléphessenek, s az országgyűlésen is képviselve legyenek ; tekintettel arra végre, hogy a miniszterelnök úr által november hó 20-ról felmutatott előterjesztés, mely a történteket általánosságban adja elő, a nélkül, hogy az azok feletti határozást lehetővé tenné s a dolgot az említett szempontokból s a jövőt illetőleg is megvilágosítaná, a czélnak meg nem felel: indítványozom, hogy utasítsa oda a ház a minisztériumot, hogy a tett jelentésében csak említett intézkedéseket teljesrészleteikben tegye le a ház asztalára; hogy adjon felvilágosítást az iránt, mennyiben lettek teljesítve azok, amik a határőrvidék egy részét illetőleg Horvát-Szlavónországokkal szemben teljesítendők voltak; mennyiben fordíttatott gond a határőrvidék népének felvilágosítására, anyagi és szellemi érdekeinek előmozdítására; hogy adjon felvilágosítást az iránt, mily után s mennyi idő alatt szándékozik keresztülvinni azt, hogy a magyar koronának azon jelentékeny része teljesen az alkotmány oltalma alá helyeztessék, s a haza ottlakó polgárai az alkotmányos jogok élvezetébe helyeztetvén, az országgyűlésen képviselve legyenek ? Addig pedig, míg ez iránt a minisztérium nem nyilatkozott és nyilatkozata felett a ház nem határozhatott, a költségvetésnek a határőrvidékre vonatkozott tételei feletti megállapodását függeszsze fel. (Helyeslés a baloldalon.) Napirenden van az 1872-iki államköltségvetésnek tárgyalása. Az általános vitában első emel szót a pénzügyi bizottság előadója , Széll Kálmán . Az általános tárgyalás fő czélja, megbírálni az ország pénzügyi helyzetét. A pénzügyi bizottság általános jelentése főbb vonalakban az ország pénzügyi helyzeténk képét akarta adni, ezt azonban legsikeresebben úgy érhetjük el, ha a jelen költségvetést a múlt éviekkel összehasonlítjuk. Az 1872-iki költségvetés úgy a rendes, mint a rendkívüli szükségletekre nézve sokkal nagyobb az eddigi költségvetéseknél; a rendes kiadás körülbelül 9 millió 300 ezer forinttal nagyobb a múlt évinél, de a rendes bevétel is körülbelül 9 milliónyi többletre mutat. A rendkívüli kiadások 18.658.242 írttal nagyobbak a múlt évieknél, a rendkívüli fedezet ellenben kisebb 10 millióval. A hitelműveleti kiadások és bevételek közt körülbelül 3 és fél milliónyi többlet mutatkozik. A rendes kiadások többletéből a határőrvidékre 4.600.000 frt esik, a többi többlet az egyes minisztériumok költségvetésénél jelentkezik; a bíróságok szervezése 2.300.000 forintba kerül, a pénzügyminisztérium költségvetésének többlete tesz : 3.370,000 frtot. Ezen többletből 3.140,000 frt az államvagyon előirányzatára szolgál, mit bőven pótol a bevételek emelkedése. De e kiadásokkal szemben növekedtek a bevételek is. Ha a bevételeket is ugyanazon alapra fektetjük, mint a kiadásokat, úgy a bevételek 14 millió 424 ezerért emelkedésre mutatnak. Ezen bevételek többlete következőkép oszlott meg : Az egyenes adók — a határőrvidéknek egyenes adóját is hozzászámítva, 1872-ben körülbelől 3 millió 7 százezer forinttal hoznak többet, a fogyasztási adók 711,000 írttal emelkedtek, az illetékek 1.420,000 forinttal, a jövedék 1.150,000 írttal emelkedett, az államvagyon egymaga 5.900,000 írttal emelkedett. Ha a határőrvidéknek körülbelől 2.800.000 frtot tevő hiánya nem súlyosodnék az 1872-ki költségvetésre, ha továbbá az első folyamodású biróságok rendezése 2.300.000 frt költségtöbbletet nem okozna, úgy az 1872-iki költségvetésben a rendes kiadások és bevételek közti hiány már eltűnt volna. Az összes hiány 42.244.000 frtot tesz. Ezen hiány legnagyobb része a rendkívüli kiadások azon ágazatára esik, a vasúti építkezésekre és kamatbiztosításokra, melyek eddig kész tőkéből, a vasúti kölcsön alapjából fedeztettek. A vasúti építések 35.000.000 forinttal vannak előirányozva, a kölcsön alapjából már csak 15.000.000 forint áll rendelkezésre, a hiányzót úgy kell fedezni, mint eddig, t. i. kölcsön útján ; ha ezen kiadásokat azon új kölcsönből fogjuk fedezni, mint ezt a pénzügyi bizottság javasolta, akkor az 1872-ik évi összes hiány 22.300.000 forintra száll. Ha összehasonlításokat teszünk tehát a költségvetések közt, úgy tapasztalandjuk, hogy a 72-ki költségvetés 10 millióval kedvezőbb, mint a 71-ki, 10 millióval kedvezőbb, mint a 70-ki, és 6 millióval kedvezőbb, mint a 69-ki. Mindez arra mutat, hogy az 1872-ki év már erősebb organizmusban találta az államot s megizmosodtak annak vállai. A különvélemény azt állítja, hogy a hiány valósággal sokkal nagyobb volt a múlt években, mint azt az előirányzatok mutatták. Szónok ezen nézetet nem oszthatja. Nálunk, hol annyi beruházásra van szükség, nem lehet mondani, hogy az,mi egy évben elköltetett, azon évnek valóságos kiadásait képezi. A különvélemény is elismeri, hogy viszonyaink közt beruházásokra van szükség, és hogy feltétlenül nem rész gazdaság az, hasznos beruházásokra kölcsönöket venni fel. Tehát a kiindulási pont úgy a többségnél, mint a kisebbségnél ugyanaz, de a többség nézete szerint ami beruházásokra eddig költetett, az mind hasznos, és az ellenkezőre alig lehetne példát felhozni, így például az államjavakban történt beruházásoknak lehet köszönni, hogy 1872-ben itt már 160.000 frt emelkedés mutatkozik. A határőrvidéki erdők pedig összesen 450.000 frt tiszta jövedelmet hoznak. A különvélemény és a többség álláspontja közt még egy lényeges különbség forog fenn. Addig, míg a különvélemény azon álláspontot foglalja el, hogy a bevételek és a kiadások közti egyensúly helyreállítása és a hiánynak az előirányzatból való kiküszöbölése czéljából sokkal nagyobb mérvű takarékosságot kell létesíteni az évi előirányzatokban, mint milyent a pénzügyi bizottság többsége javasol. Azt mondja továbbá, hogy a pénzügyi bizottság már túlment azon határokon, melyeket az ország adóereje megenged. A különvélemény tehát a pénzügyi szempontot helyezi előtérbe minden oly kiadással szemben, mely nem halaszthatlanul szükséges, addig a többség azon nézetben van, hogy viszonyaink között az államéletek folytonos fejlődése nem engedi meg, hogy az előirányzat mozdulatlan határok közé szoríttassék és ezáltal a nemzetgazdászati, culturális momentumnak feláldoztassék. Ezen két szempont közti középúton kereste a pénzügyi bizottság az igazságot. Azt hitte, hogy a jelennek kelletén túl korlátozását talán a jövendő boszulná meg. Annyi tény, hogy az államkiadások 1868-tól kezdve évről évre szaporodtak, és 1868 óta 31.900.000 forinttal növekedtek. De a bevételek is szaporodtak, mégpedig ezen mérvet valamivel meghaladó mértékben, mert 32,160,000 írttal nagyobb az 1872-ki bevétel előirányzata, mint volt az 1868-ki. Tehát körülbelül 216,000 írttal haladta meg a bevételek emelkedése a kiadások emelkedését. Ha tekintjük még azt is, hogy 1868 óta a bevételek két forrása a törvényhozás által meg lett szüntetve, melyek pedig 500,000 írttal szerepelnek, úgy a bevétel emelkedése tettleg 716,000 írttal haladja meg a kiadások emelkedését. A 3 évi zárszámadás pedig, midőn felülhaladja 1.600,000 írttal azon emelkedést, melyet az előirányzatok 5 éven át mutatnak, legfényesebben igazolja, hogy az előirányzatok helyesek, jogosak voltak. Szónok reménye, hogy a bevételek jövőre sem lesznek stationáriusok, hanem bizonyos emelkedést tanusítandanak. A különvéleményben javasolt törlések 3.700.000 frtot tesznek. De szónok figyelmeztet arra, hogy e különvélemény által ajánlt törlések mindegyike nem lenne megtakarítás. Nem lenne megtakarítás például a pénzügyi főtörvényszékek megszüntetése, mert akkor más törvényszéknek, mely ezen ügyeket most ellátja, költségvetését kellene szaporítani. A catasteri felmérésre vett 15,000 forintot lehetetlen törölni, mert e költséget a ház már a múlt évben megszavazta. Az erdélyi csendőrségre kért 300,000 főt ha töröltetnék, más közegekről kellene gondoskodni melyek a közbiztonságot ott fenntartanák. Az összeg tehát más helyen, más címen, de bejönne a költségvetésbe. Miután szónok még azon törléseket felhozza, melyeket a különvélemény javasol, és ezek ellenében a többség álláspontját védi, elismeri, hogy a 22,300,000 frtnyi évi deficit mellett a pénzügyi helyzet nem mondható fényesnek, de a helyzetnek fényoldala a bevételek folytonos emelkedése. Ha a helyes adóreform is hozzájárul, és a ház megmarad azon ösvényen, melyet a pénzügyi bizottság javasolt, midőn a kiadásokból 8 milliót törölt, akkor ezen után is el lesz érve az,mit a különvélemény akar, de mit és igy akar a többség is. (Helyeslés.) És ezzel a többség véleményét a ház figyelmébe ajánlja. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon ) Ghyczy Kálmán: Csak azon észrevételekre kiván szorítkozni, melyeket az előadó a különvélemény ellen felhozott ; nem akar a pénzügyi és nemzetgazdasági tudományok elméleti kérdéseinek fejtegetésébe bocsátkozni, nem hiszi, hogy csillámló, szépen kikerekített theóriákkal az életnek naponkénti szükségleteit, tőkéjét és kamatját nem jövőben és ideális értékben, hanem rögtön és készpénzben követelő hitelezőit kielégíteni lehessen, hanem a rideg valósággal mereven akar szembeszállani. (Helyeslés balfelöl.) A magánzó, ha kelleténél többet költött és több kölcsönt vett fel, mint mennyit visszafizetni képes, biró elé kerül, végrehajtás alá jut. Az állam biró elé nem kerül, de elsenyvedni, romba dőlni fogja látni szépen megkezdett vállalatait és intézményeit és kimerült hiteléhez akkor nem fog folyamodhatni, midőn arra leginkább szüksége lesz. (Élénk helyeslés balfelöl.) Készakarva mondotta, hogy az állam rendszerint executió alá nem vétetik. A magyar államról ezt oly biztosan mondani nem lehet (Mozgás), mert mi nem bűn a kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszer véleményét kérte ki. Ez utóbbi megfontolva, hogy a határőrvidékben is életbe léptetett német kereskedelmi törvénykönyv, melynek hazánkra való kiterjesztése mellett tekintélyes testületek már több ízben felszólaltak, a mai tudomány magaslatán álló és a kereskedelmi viszonyok rendezése tekintetében kétségtelen haladásnak tekinthető ; megfontolva továbbá, hogy Horvát- és Szlavónországban, melylyel a határőrvidéki részek egyesítendők, tényleg nemcsak a fent idézett magyar törvényczikkek, hanem némi tekintetben a kereskedelmi törvénykönyvnél régiebb keletű osztrák törvények is (jelesen az 1852-ki társulati törvény) alkalmazást találnak, szintén hajlandó a kereskedelmi törvénykönyvnek fentartására vonatkozó javaslatot pártolni. Mielőtt azonban ezt tenné, felkérte az igazságügyminisztert istézete közlésére. —rr. (A vallás- és közoktatási miniszter) következő leiratot intézett Pest városához : Ő császári és apósi, királyi felségének i. é. október hó 22-én Schönbrunnban kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben felhatalmazást nyertem — egyetértőleg a ministeri tanáccsal — a következő intézkedés megtételére : Az 1870. évi március hó 18-án hozott és a város közönsége előtt eléggé ismeretes országgyűlési határozatban foglalt elvek szerint az 1869. évi izraelita congressusi szabályzatok és határozatok értelmében való szervezése keresztülvitelénél kényszerrendszabályok alkalmazása ki lévén zárva, azoknak el, vagy el nem fogadása, az izraelita honpolgárok vallási és lelkiismereti meggyőződésén alapuló szabad akaratára hagyatott. Az 1871. évi március 30 án hozott országgyűlési határozattal pedig a fennebbi elvek fentartása mellett, a minisztérium felhivatott, hogy a congressusi, valamint az orthodox izraelita párt részéről a képvielőház elé terjesztett és az izraelita hitügyet különböző nézetekből fejtegető kérvényeket tanulmányozza, s esetleg az izraelita hitügy szervezkedésére vonatkozó intézkedéseinél figyelembe vegye. Ily körülmények közt, miután az orthodox izraeliták érdekeit képviselő „Hiteregylet“ részéről előleges bejelentés után egybehívott gyülekezetben közakarattal készített és tényleg jelentékeny számú hitközségek által elfogadott szervező alapszabályzat a minisztériumnak be lett mutatva, és az közigazgatási és államfelügyeleti jog szempontjából kifogás alá nem esik, az abban hivatott vallási tanok és szabványoknak pedig — mint kizárólag a lelkiismereti meggyőződésen nyugvó hittételeknek bírálatába a minisztérium nem bocsátkozhatik, a szervezkedhetés az említett alapszabályzat értelmében azoknak, kik azt elfogadni akarják, ezennel megengedtetik és pedig a nélkül, hogy e tekintetben az illető izraelita hitközségeknek előleges engedélyre szükségük lenne. Miről a város közönsége miheztartás és további közlés végett oly megjegyzéssel tudósíttatik, hogy a kormány és az említett alapszabályzat szerint szervezett hitközségek közt ideiglenes közvetítő közegül azon hét tagból álló s Budapesten székelő bizottság szolgálhat, melynek tagjai a fennebb nevezett gyülekezet által ily czélból választottak meg. (Városi küldöttség Andrásynál.) A pestvárosi tanács ma d. e. küldött ki egy 3 tagú küldöttséget, búcsút veendő a főváros nevében Andrásy gr. külügyminiszter úrtól. A küldöttség Gyöngyösy Alajos h. főpolgármester, Thaisz Elek főkapitány és Polgár Károly tanácsnok urakból állott, kik Andrásy grófnak megköszönték azon kiváló gondot, melyet a főváros szépítése és fejlődése iránt mindenkor tanúsított, kijelentvén, hogy a főváros a nemes grófot — távozása daczára is — mindig magáénak vallja, s felkéri, hogy a főváros iránt a távolból is azon meleg rokonszenvvel viseltessék, melyet iránta eddig tanúsított. Andrásy a küldöttséget igen szívélyesen fogadta, s megígérte, hogy Pest városa fejlődése iránt a távolban is érdeklődni fog, biztosítván a küldöttséget, miszerint utódja Lónyay gróf szintén hévvel fogja felkarolni a főváros érdekeit s erélyesen keresztül fogja vinni azon szabályozási és egyéb közművelődési terveket, melyek Pestnek világvárossá emelését czélozzák. Azután meghatottan köszönte meg az iránta táplált rokonszenvet s reményét fejezé ki, hogy tevékenységét még fokozottabb mérvben szentelheti a haza s fővárosa érdekeinek. — A gróf ma este utazik Bécsbe.