Pesti Napló, 1872. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1872-01-01 / 1. szám
hogy nem minden új elv egyszersmind helyes elv, s a jogtudomány nem egyedül az új tanok tudásában, hanem egyszersmind létező jogi intézményeink , a joggyakorlat fejlődésének buvárlatában, a kor szentesítette tételek és igazságok, a helyesnek bizonyult régi elvek ismeretében is áll; különösen pedig ne feledjék el a tisztelt birák, hogy ott, hol a törvény betűje szól, ott, minden igazság, minden jog, minden tekintély, a törvényben és a törvény mellett áll; tartsák e tekintetben szem előtt Cicero azon arany mondatát: „vereque dici potest: magistratum legem esse loquentem, legem autem mutum magistratum!“ Ha ezt szem előtt tartják a bírák, ha hivatásukat a törvény szavai és szelleme szerint gyakorolják ; ha a bírói széken úgy, mint a külérintkezésekben, mindazt, amit tesznek, és amit mellőznek, a hivatás érzete, állásuk komoly méltósága vezérlendő; ha távol a szenvedélyektől, az izgalmaktól, idejüket a tanulmánynak s a tökélyesbülésnek szentelendik, akkor azon epochális nap, melyen hazánk első folyamodású bíróságainak újjáalakítását ünnepeljük, egyszersmind törvénykezésünk új felvirágzásának örök emlékezetű nagy napjává válik, s nemcsak a jelen kor fogja hálaadóját tiszteletben leróni a bírák iránt, hanem a késő nemzedékek is hálásan fognak visszaemlékezni azon jeles férfiakra, akik az újjászületés rögös pályáján úttörők, vezérek és alapítók voltak. .És most engedjék kifejeznem azon óhajt, hogy a fejedelem és a haza megvalósítva lássák a reményt, melyet az újonan szervezett bíróságokba helyeznek , s engedjék meg, hogy e hitben üdvözöljem ezen királyi törvényszék s az ennek területéhez tartozó járásbíróságok egybegyült tagjait, s egyszersmind biztosítom őket, hogy ügyszeretetükben és lelkes fáradozásukban, a haza kormánya által erélylyel és hatálylyal fognak támogattatni. Kelt Pesten, 1871. évi decz. hó 28-án. Bittó István s. k. A „P. Napló“ levelei. Pest, decz. 31. (A bírósági kinevezések.) T. szerkesztő úr! Azon támadásoknak, melyek az igazságügyminiszter ellen a kinevezések folytán az ellenzéki lapokban kiszámított ravaszsággal úyittatnak meg, főjellege a jóakarat teljes hiánya. Avagy nem raffinement vagy inkább nem sivár kegyetlenkedés-e, a gáncs minden változatait szüntelen csak a „szegény kimaradottak,“ „a becsületben megőszültek,“ a „kenyértől megfosztottak,“ szóval a törvény teljesítése következtében szükségképen áldozatul esettek nyomorával illustrálni s azon ellenzéki sarat, melyet bizonyos urak a miniszter arczára szántak, a szenvedők könnyűivel az elkeseredés tajtékával megkeverni, csak azért, hogy az elégedetlenek seregéből verbuvált egy egész hadat indíthassanak majd a kormány s az általuk perkorrestált kinevezési rendszer ellenébe. Vagy lehetne valami illetlenebb, lovagiatlanabb, mint midőn névtelen czikkezők egyes kinevezetteket név szerint hurczolnak a közönség elé, s nem tekintvén azt, hogy ilynemű vád ellen az önvédelem alig tehető, bemutatják őket mint hivatalra képtelen, tehetség nélküli embereket, s a nélkül, hogy állításaikat csak legkevésbé is indokolnák, vagy a kinevezés relatív jogosulatlanságát csak egy szóval is igazolni megkísértenék. Amit e tekintetben az ellenzéki lapokban legutóbb olvashattunk, az valóban botrányos. A kinevezéseknél itt-ott fordult elő hiba, ez tagadhatlan, de aki efelett csodálkozni tud,azzal komolyan beszélni nem érdemes. Annyit azonban bizton állíthatunk, hogy az eredmény általában kielégítőbb, mint ahogy remélhettük. Megengedjük, hogy az eredeti névsor még jobb volt a véglegesnél s tudjuk, hogy a képviselő urak „utolsó“ hadjárata sok rombolást vitt végbe, de ha a forrás, melyből a miniszternek merítenie kelle, nem volt kellőleg tiszta, ugyan mit tehet arról a miniszter? Ha ezért a minisztert vádoljátok, vádoljátok a közerkölcsi érzetet is, mely a képviselők magatartásában nyilatkozott, nyilatkozott pedig nem pártszerint, hanem általánosan, mert hisz mindenki tudja, hogy e műveletekből bőven participált mind a jobb mind a baloldal. Hogy egy gyökeres átalakulás, egy tömeges első szervezés felette nehéz munka és hogy ily viszonyok közt rendszert, elvet következetesen keresztülvinni alig lehet, az magyarázatra nem szorul. Az igazságügyminiszter eljárásában azonban mégis felismerhető egy határozott elv, mely minden dicséreten felül áll. Ez az új erők alkalmazása. Már Horvát idejében pengették , sőt az eszme még ő alatta fogamzott. Aki ismeri törvénykezésünk eddigi tényezőit, az tudni fogja, hogy a bírói kar megújítása, felfrissítése nélkül minden alapos reform a lehetetlenség. Azon ifjú elem, mely elméleti tanulmányait a pesti jogi egyetemnek, gyakorlati képességét pedig az ország felsőbb ítélő- székeinek köszönheti, látszott arra hivatottnak, hogy különösen a kiválólag csak empirius vidéki biróságokba újabb szellemet öntsön s ott az elméletet, a modern jogászatot képviselje, a műveltebb nyelvészet és irályt meghonositsa. A miniszter ezen eszmét adoptálván, a felsőbb ítélőszéki fogalmazók közül többeket alkalmazott. És most előáll két ellenzéki lap és jajveszékel hogy e minden kifogáson felül álló, teljes qualificatióval bró fiatal emberek kineveztettek! Bizony — difficile est satyram non sembere! Ha a kormány egy Bach-időbeli hivatalnokot alkalmaz, akkor a kinevezett „hazaáruló“ „Kipfelhauser“ , ha nem nevezi ki, úgy a jámbor rögtön „hosszú szolgálatban megőszült szakember.“ Ha régi embert nevez ki, akkor a kormány „tesped“, ha fiatalt mozdít elő, akkor protectiót űz és „corrumpál.“ Ez az ellenzéki lapok logicája, ilyen az ő lelkiismeretességük. Aztán ha nem átallanak tiszteséges emberenévszerint megpiszkolni, tegyék azt legalább a némileg is elfogadható adatok alapján. A „M. Újság“ például csakúgy könnyedén Garay Dezsőt és Andorka Gyulát állít fel otromba bántalmazásai czéltáblájául. Az elsőbbről azt állítá, hogy még a qualificationalis időt sem érte el, a másikról, hogy egy kipróbált hivatalnokot szorított ki helyéből csak azért, mert a „P. N.“ levelezője. Mindkét állítása valótlanság. Garay — aki egyébiránt 28 éves — a magyar jogász közönség előtt úgy ismerete, mint a jogirodalom egyik kiváló fiatal munkái , Andorka pedig — competense nem is i vén — négy éven át viselt, köztiszteletet kiéremlett erélyes hivataloskodása után kitűnő kis, nyitványok s teljes képesítés alapján nyert ulalmazást. Most aztán kérdjük a M. Újságot, v ráz ily alaptalan s mivel sem igazolható méltatlankodások után, tart-e még számot arra, hogy komoly ember lamentatióit többnek tartsa kapcsálkodásoknál, s kérdjük a közönséget, ha várjon az ellenzéki lapok ilyetén bírálatában keres -e még igazságot, s várhat-e tőlük jóakaratot. Ha vár , úgy hasztalan várja.7. BELFÖLD. A budapesti iskolatanácsnak évnegyedes közgyűlése. Lapunk tegnap reggeli számában már röviden megemlékeztünk a budapesti iskolatanácsnak deczember 30-án Pest városháza tanácstermében tartott évnegyedes közgyűléséről, melyben Zichy Antal tanfelügyelő a testvérfőváros népoktatásának jelen helyzetéről kimerítő jelentést tett. E jelentésnek kinyomatása és az iskolaalap javára való elárusítása határozatba ment, de addig is közlünk belőle néhány érdekes részletet. Rövid visszapillantást vetvén a három év alatt történtekre, megemlíti, hogy Pestnek népoktatásügyi viszonyai sokkal kedvezőbb mint Budáéi ; a tanulók tavali létszámával egybehasonlítván az ideit, azt találja, hogy a Pest belvárosi I. iskolaszéki kerületben a fitanulók száma 66-al alábbszállott; a belvárosi H. iskolaszéki kerületben a fitanulók száma 11-el, a leányoké 63-al fogyott — A lipótvárosi iskolaszék területén a fiúk száma 15-el növekedett; ellenben a leányoknál a növekedés 23. — A terézvárosi I. kerületben a leányok 6-al növekedtek, de a fiúk 14-el megfogytak az egyik tanodában; a másodikban a fiúk 8-al és a leányok 28-al fogytak; a II. kerületben a fiúk 34-el és a leányok 83-al szaporodtak; a III. kerület egyik tanodájában a fogyatkozás 28, a másikban 39. Sokkal kedvezőbb az arány a Józsefvárosban ; itt az I. kerületben a fiuk szaporodása 161, a leányoké 8; a II. kerületben a fiuk szaporodása 111, a leányoké 129. Ugyanitt a vasárnapi iskola látogatói is örvendetesen felszaporodtak 319-ről 456 ra. A Jozefinumban szintén 15-el szaporodott a növendékek száma, úgy az Illés-utczai tanodában 124-el és a kőbányaiban 102-el, azonkívül a Drasche-féle téglagyár saját munkásainak gyermekei számára is állított fel iskolát, hol 40 tanuló nyer oktatást. A Ferenczvárosban a reformátusok volt néptanodája a város birtokába jutván, ez által a közös iskolák növendékei 249-el szaporodtak. A ferencz-utczai iskolában a tanulók száma 36-al szaporodott, azonban a templomtériben 35-el megfogyott Sokkal örvendetesebb a polgári tanodák állapota ; ott tavai alig voltak növendékek, és az idén párhuzamos osztályokat kellett fölállítani. A hitfelekezeti és magántanodákban megfogyott a növendékek száma. A vasárnapi iskolák czélszerűen ismétlő iskoákká alakíttatván át, itt örvendetes haladás észlelhető. Úgyszintén a felnőttek oktatása körül, hol egyletek, különösen a Türr István elnöksége alatt álló népnevelési egylet hathatós segédkezet nyújtottak, szép eredmények voltak észlelhetők: összesen 1881 egyén részesült oktatásban. Budán a következő arányok tűnnek föl: A várban a kegyesrendieknél a fogyatkozás 33, a lánytanodában a növekedés 8, a Krisztinavárosban a növekedés 1, ideveendő még a képezdével kapcsolatban lévő gyakorlóiskola növendékeinek száma 15 fiú- és 23 leánynyal, a Svábhegyen a növekvés 3, a Lipótmezőn a fogyatkozás 9, a Zugligetben felállított iskolát 30 növendék látogatja, a Tabánban a fogyatkozás 124, szintúgy a Gellérthegyen 4, de a Sárfürdő melett felállított új iskolát 25 fiú és 30 leány látogatja. A Vízivárosban az alsó kerületben a növekvés 21, a felső kerületben 76, azonban az országúton a tanulók száma 57-el, az Újlakon 49-el megfogyott. Budán a tanuló számhoz képest egészben véve 70-el megfogyott a közös iskolatanulóknak száma; a hitfelekezeti és magánintézeteknél szintén megfogyott a szám az előbbieknél 68-al, az utóbbiaknál 5-el. Egészben véve Pesten az iskolákat látogatta 8820 fiú és 6688 leány, a vasárnapi iskolába járt 2142 növendék. Budán iskolalátogató volt 2057 fiú és 2089 leány, a vasárnapi iskolába járt 179 tanuló, összesen 13,198 fiú és 8777 leány; tavaihoz képest a növekvés 340. A tanfelügyelő ezután hosszasabban fejtegeti a fogyatkozás okát és azt találja, hogy a szülők legnagyobb része járatja ugyan a gyermekeket az első osztályba, de csakhamar kiveszi onnan. Az ügyes iskolák statistikai adataiból kétségbevonhatlanul mutatja meg ezt. Azután az iskolatanácsnak egy évi működésére vetett visszapillantás. Mi itt a leglényegesebb pontok elősorolására szorítkozunk. Az első a női tanítók alkalmazása, a második az ismétlő oktatás szervezése. Mindkét intézkedésre nézve példával ment elő az egész országnak. Továbbá szervezte a tornatanítást és a vallásoktatás ellenőrzésére oly intézkedést ten, mely mindeddig a „szabad egyház a szabad államban-féle elv és a szabadelvűség tiszta elmélete a gyakorlati életben teljesen érvényre nem juthat, mintaképül szolgálhat. Végre pedig a budapesti iskolatanácsot az a kitüntetés is érte, hogy Fiume annak szabályai szerint szervezte a magáét. Végre meleg szavakban emlékezett meg az iskolaszékek és azok tagjainak buzgó, az egész népoktatási ügyre jótékonyan ható működéséről. Iden azon félelem kezd gyökeret verni, hogy a franczia kormány az 1874-ben fizetendő három milliárdnyi hadisarcot nem fogja megfizetni, hanem inkább ismét a fegyverszerencsére apellál. A németek ezen feltevés indokolására felhozzák, hogy Thiers a pénzügyi helyzet szomorú volta daczára ma nagyobb katonai budgettel terheli az országot, mint minden előde, s az általános védkötelezettség behozatalát is azért ellenzi, mert e rendszer csak 8—10 év múlva hozná Francziaországot harczképes állapotba, míg a mostani sorozási rendszer szerint a hadsereg már 1872-ben 400,000 főből állandó hatalomra támaszkodva a franczia kormány majd vagy a hadisarc nagy részének elengedését, vagy legalább a fizetési határidő kiterjesztését fogja követelni. Az orosz hivatalos lap azon nem rég tett vallomása, hogy a versaillesi kormány Oroszország hajlamainak megnyeréseiért rendkívüli erőfeszítéseket tesz, még inkább megijeszté a németeket s a „Köln. Z.“ és az „Augs. Alig. Z.“ rendesen jól értesült levelezői ezen tényben keresik okát a Bismarck herczeg által decz. 7-én Arnim grófhoz intézett kemény sürgönynek. A birodalom canczellára ezzel indirecte figyelmeztetni akarta a francziákat, hogy szemmel tartja minden mozdulataikat s adandó alkalommal a legvégső eszközöktől sem fog visszariadni. A legújabb események nem igen alkalmasak azon feszült viszony megjavítására. Mint 29-ről Charlevilléből jelentik, egy franczia markotányosbódéban bajor és franczia katonák összevesztek s két bajor katona — az egyik káplár, a másik trombitás — súlyosan megsebesíttetett. Ez igen szomorú esemény s a két állam politikai érintkezésére sem lesz befolyás nélkül. A „K. Z.“-ban még következő nagyfontosságú közleményre akadunk: „Londonban igen jól tudják, hogy a versaillesi nemzetgyűlés üzelmeivel s a kivüle folyó pártcselszövényekkel szemben az újabb időben egyik elsőrendű nagyhatalom a különböző kabineteknél lépéseket ten, melyek bizonyos eshetőségekre egész komolyan a hatalmak közös intervencióját a közjóllét és rend, valamint a napóleoni dynasztia érdekében szemügyre vették. Noha ezen lépések egy barátságos hatalomtól (talán Oroszországtól ?) indultak ki, a berlini kabinet hidegen maradt irántuk, azonban bizonyos esélyek beálltával komolyan szemügyre veheti a tervet. Registráljuk e nagyfontosságú hírt, mert hitelt érdemlő lapban találjuk azt, de óhajtjuk, hogy valótlansága mielőbb bizonyossá legyen. A franczia nemzetgyűlés a bankkérdés szabályozásával foglalkozott s az idevonatkozó javaslatokat a kormány intenziós értelmében fogadta el, noha csak hosszabb küzdelmek után, mert tegnapelőtt magának Thiersnek kell felszólalnia, hogy javaslatait diadalra juttassa. A beszéd szövege még nincs előttünk, de mint a távirat mondja, „nagy és fényes“ volt az. A többi országokban az ó év csöndesen és zajtalanul száll le az örökkévalóság tengerébe. A képviselőtestületek nyugosznak, a diplomatia ünnepi szünidőt ül, csend és béke honol mindenütt. Vajha a béke a jövő évre is átszállana! KÜLFÖLD. Pest, decz. 31. A német-franczia viszony pár hét óta oly feszült alakulatot vett, mely a legújabb események folytán aggasztó mérveket ölt. Berlin- KÜLÖNFÉLÉK. Pest, decz. 31. (Jelen rendkívüli számunk) d. u. 4 órakor került sajtó alá, s hogy ebben a mai bécsi esti posta kiválóbb híreit is közölhessük, ezekről levelezőink által táviratilag tudósittattuk magunkat. (Kitüntetések.) Ő Felsége Roskoványi Bertalan sárosmegyei másodalispánnak huszonnégy évi megyei szolgálata alatt szerzett érdemei elismeréséül a királyi tanács ősi czímet, Böhm Ignácz mosonvárosi sebésznek és Kemenszky József felsőtarczai járási orvosnak 50, illetőleg 40 évi buzgó és sikeres orvosi működésük elismeréséül az arany érdemkeresztet adományozta. (Kinevezés.) Ő felsége dr. Hoványi Lajos nagyváradi jogakadémiai ny. r. tanárt és helyettes igazgatót ugyanezen tanintézetnél rendes igazgatóvá nevezte ki. (Bírósági végrehajtói állomások.) Mindazok, kik a budapesti k. kereskedelmi s váltótvszéknél rendszeresítendő bírósági végrehajtói állomások egyikét elnyerni óhajtják, felhivatnak, miszerint kérvényüket 1872-ik évi január hó 15-ig az alálírt elnökséghez nyújtsák be; ezen kérvényben nyilatkozni tartoznak az iránt is, hogy a bírósági végrehajtókról szóló törvény 3. §-ban előirt vizsgát mikor kívánják letenni. Pest, 1871. decz. 29-én. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótvszék elnöksége. (Az Internationale Pesten.) E czim alatt a Rom egy magánlevelet s egy kiáltványt közöl, melyek az Internationale czéljaira a némi világot vetnek. A magánlevél 1870. sept.4-én Páriából kelt s a pesti munkásmozgalom egyik vezetőjéhez — a nevek mindenütt elhallgattatnak — van intézve. Elmondatik benne, hogy a köztársaság kikiáltatott, de hogy a socialistákon még nincs a sor urakat játszani, ezért megengedték, hogy Favre stb. urak alakítsák a kormányt. Azután a magyar ügyekre térve át így ír: Előre! Siessen ön hamar a pártot erősen szervezni, s közlönyét conte que coute jelentesse meg. Vannak önnek akczió-férfiai ? Értem egy megrohanására a budai várnak és erődnek (természetesen oly módon, hogy az semmiképen föl ne tűnjék), a pesti munkások szép játékot űzhetnének a kormány és a reakczionárius kompánia ellen. Különben csak figyelmeztetni akartam Önt, hogy gyorsan sorakozzanak.“ A proclamatió, mely Genfben 1870 jan. 6-án a német osztály központi bizottmányából kelt, következő czimet visel: A vagyontalan közmunkások fölhívása bajtársaikhoz, a vagyontalan fejmunkásokhoz. E felhívás elmondja, hogy a tőke mint hóditó halad keresztül a világon s mindent lesújt s uralmában osztozik a trónnal és oltárral, mig a vagyontalanok szolgálni kénytelenek. Trón, oltár és pénz zsák — nemesség, papság és nagypolgárság — uralkodnak a tömeg felett. Ezért a proletariátusnak is szövetkeznie kell, hogy sorsát megjavítsa A fejmunka proletárjainak, a művészeknek, tudósoknak, hivatalnokoknak, katonatiszteknek, papoknak, tanítóknak, íróknak, tanulóknak, kereskedő segédeknek és írnokoknak is egyesülniük kell a tőke hatalmának megtörésére. Ezért a fejmunkások a közönséges munkásokkal való szövetkezésre szólíttatnak fel. — E proclamatióra azonban megjegyezzük, hogy tartalma nem új s majdnem minden újabb social internationalista munka ugyanezen eszméket hirdeti. (Báró Teuchert ezredes),a Budán állomásozó „József főherczeg“ ezrednek embersége és türelmessége miatt katonai körökben közkedvességben álló parancsnoka, mint a „L. C.“ értesül, már a jövő hónapban elhagyja az ezredet, és mint dandártábornok Olmützbe fog áthelyeztetni. Utódjaként Ohrenstein ezredest említik. Teuchert ezredes az, kinek szeretetreméltó bánásmódja folytán különösen az egyéves önkéntesek igen jól érezték magukat az ezredben. (A kir. zálogházban) ez évben a forgalom oly nagy volt, mint alapítása óta egy évben sem. Csak azt említjük meg, hogy az ékszerosztálynál a betétek száma az 150,000-dik számot is meghaladta, ami naponként 400-nál több ékszer betétre mutat. (Sajtóhiba.) Tegnapi számunk második oldalán alulról a 4 dik sorban e helyett: „Gőzmalmaink megbuktak“ ez olvasandó: „Gőzmalmaink közül többen megbuktak.“ Tisztelt szerkesztő úr! Paulay barátom egy tévedésre figyelmeztet, mely „A várszínházról“ írt czikkemben félreértésekre adhat okot. Midőn ezt azzal vélem legjobban helyrehozni, hogy önt az ide mellékelt levél közlésére fölkérem, egyszersmind kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni, hogy czikkemnek azzal a részével, melyben a pénztárnak ellenőrzés nélkül való kezelését megrovom, korántsem akartam a főpénztárnokot gyanúsítani, ki pontos ember s nem oka, hogy az igazgató nem adott mellé ellenőrt, holott ennek minden közintézeti pénztárnál lenni kell. — Továbbá, miután némelyek a rendezőkről írt megjegyzéseimet is oda magyarázzák, mintha én őket a prédában duslakodva osztozkodóknak tartanám s olyanoknak, kik fizetéseiket nem érdemlik meg, erre nézve is ki kell jelentenem, hogy ilyesmi eszem ágában sem volt s fizetéseiket sem mondtam volna prédálásnak, ha a szinpadi szükségletek iránt nem lett volna oly fukar az igazgató úr, — különben erre legkisebb súlyt sem volt szándékom fektetni s nagyon restelném, ha ezt valaki kenyér irigységre magyarázná. — Ezzel tartoztam az igazságnak s czikkem félremagyarázása után az illetőknek. Pest, 1871. decz. 30. Szerdahelyi Kálmán: Paulai érintett levele igy hangzik: Kedves barátom ! A „Pesti Napló“ tegnapi számában megtámadod a nemzeti színház igazgatóját: miért jut eszébe a budai tanácsot felkérni, hogy a helyárakat engedje felemelni; midőn a mostani helyárakkal is annyi jövedelem foly be a budai színház pénztárába, hogy a csaknem semmit tevő igazgató és hivatalnokai nagyon is pazarul fizettetnek. Az egész czikkre feleljenek azok, akiket illet ,ra akarnak rá felelni. Én a nemzeti színház hivatalnoka vagyok, személyesen vagyok a czikkben érintve, sőt egy tisztviselőtársammal párhuzamba vonva, azért kénytelen vagyok czikkednek rám vonatkozó részére kinyilatkoztatni, hogy az tévedésen alapul. Mikor a nemzeti színház igazgatója Buda városától a színházat átvette, és azzal 10 évre szerződést kötött, neki viszont a nemzeti színház tagjaival kellett külön szerződéseket kötni, s akkor a napi dijak meghatározására nézve, egy kis bizottság ajánlatát fogadta el, mely bizottságnak te is tagja voltál. A rendezők napi dija akkor is, most is 6srttal van számítva. Az első színészek napi dija 12 frt. Én csak azt kértem, hogy — az én működésem folytonos lévén — ne naponkint, hanem havonként adassék ki .. . Van egy hóban, páros és páratlan hónapot összeszámítva, 14 drámai és 4 operai előadás. Tehát esik a drámai rendezőre 84, az operaira 24 írt havi díj ; az első csak azért több, mert több előadása, s nem azért, mert több napi dija van ; amíg, ha egy drámai első színésznő működik 14-szer, esik rá havonkint 280 frt, s egy első rendű színészre 168 forint. Egyébiránt én ezt sem kértem, valamint soha, semmiféle igazgatótól, semmiféle fizetést sem kértem. Nekem azt mondták: most ez lesz, kap ennyit! azt feleltem rá: köszönöm, igyekezni fogok megérdemelni! Ez a bizottmány azt is szükségesnek látta, hogy a drámai rendezőnek segédje legyen , mert havonkint 4, néha 5, vasárnap, sőt gyakran — a körülmények kényszerűségénél fogva — szerdán is két előadást kell rendezni, s egy ember két helyt nem lehet jelen; (bár a felelősség és a darabok tökéletes berendezése, sőt még az átszállítás gondja is mindig engem terhel.) Azt mondtam tehát a mostani igazgatónak, hogy nevezzen ki 800 ft évi fizetéssel egy segédrendezőt. Az igazgató kinevezte. Igaz, hogy én budai havi díjamat f. évi jan. júl. és augusztus hóban is kaptam; tehát oly időben , midőn előadások Budán, sőt Pesten sem voltak. De míg a személyzet szünidejét pihenésre vagy jövedelmező vendégjátékra fordította, addig én az igazgató megbízásából, Buda város 1. megbízottjaival az ottani színházak leltározásánál működtem, és az őszre elkészült újítások felügyeletével voltam megbízva. Ezekből világos, hogy az én napi díjam sem több, mint az opera rendezőé; csak az lehet tehát a kérdés, hogy azt is megérdemlem-e ? A mi működésünk nyilvános. Arról, az enyémről úgy, mint a tiedről ítél a közönség. Meg kell azonban jegyeznem, hogy én a felelős igazgató rendeleteinek vagyok végrehajtója, s mint ilyen, viszont csak neki lehetek felelős. A czikk többi részéhez semmi közöm, sőt megvallom, a kezelés olyan ágát, mely nem szorosan a művészihez tartozik, nem is értem. Megvárom lovagiasságodtól, hogy azon az utón igazolsz, melyen tévedésedet elkövetted. Paulay Ede, a nemz. színház drámai rendezője, közgazdaság. A budapesti kereskedelmi és iparkamara közös ülése 1871-ki deczember 29 én. Kochmeister elnök azon közleménynyel nyitja meg az ülést, hogy Halbauer Nándor úr a kamarához levélbeli nyilatkozatot intézett, miszerint sajnálkozására a kamara általi megválasztása folytán személyének szánt pestbudai váltó és kereskedelmi törvényszéki ülnökséget el nem vállalhatja. Ennek következtében helyébe egyhangúlag Müller Vilmos kamarai tagor megválasztatott. A sopronyi kereskedelmi és iparkamara abbeli kérelmének, hogy a kereskedelmi minisztériumhoz intézett folyamodványát, melyben a kőolajnak kiskereskedésben való elárusításánál több, mint 5 mázsa olajkészletnek raktározhatását kéri, a budapesti kamara maga részéről is pártolja, tekintettel arra, hogy a pesti kamara a hatóságilag megszabott legnagyobb mennyiség iránt máris helyeslőleg nyilatkozott, és hogy eltekintve attól, hogy más város helyi szükségleteit meg nem ítélheti, a már ez érdemben kifejtett nyilatkozatától eltérőt újból nem adhat, — helyt nem adni határoztatok. Kiegészítésül a földmivelés, ipar és kereskedelmi minisztérium azon átiratához, melyben a kamarát felszólítja, miszerint az 1872. évben Londonban tartandó nemzetközi kiállítás ügyében kiállítási bizottság teendőit vállalja, Posner K. J. ar következő nyilatkozatot teszi : Tisztelt kamara! Mihelyt az angol kir.kiállítási bizottságnak az ez évben Londonban rendezett kiállításról szóló hivatalos végjelentése megérkezend, nem mulasztandom el a tisztelt kamara kiállítási bizottságának illetőleg teljes ülésének a magyar kiállítóknak a londoni kiállításban való részvétele és az ennek folytán elért eredményről magam részéről is kimerítőleg jelentést tenni. A jövő évben Londonban tartandó kiállítást illetőleg van szerencsém a tisztelt kamarát értesíteni , hogy a földmivelés- ipar és kereskedelmi miniszer e nagyméltóságának a magyar kiállítók érdekeinek Londonban való jövő évi díjtalan képviselését felajánlottam, mely ajánlatomat ő nagyméltósága szívesen elfogadta. — Köteleségemnek tekintem ebbeli szolgálataimat a tek. kamarának is felajánlani, habár alig hiszem, hogy igénybe fognak vétetni, miután az 1873. évben Bécsben rendezendő kiállítás minden erőnket elfoglalandja. — Az angol kir. biztosság immár értesülve van arról, hogy a jövő évben a londoni kiállításon Magyarország csak csekély mértékben lesz képviselve. Minda mellett kívánatos és Magyarországnak érdekében fekszik, hogy az angol kiállítási bizottsággal létrejött barátságos viszony továbbra is fentartassék. A szóban forgó miniszteri leiratra nézve azon nézetben vagyok, hogy a kamara a bécsi kamara példájára a londoni kiállításra vonatkozó teendőket elvállalja az igy felmerülő költségekről azonban a m. minisztérium gondoskodjék, miután a kamara kiállítási czélokra szánt pénzalappal nem rendelkezik. — Határoztatik, hogy a kamara a neki szánt feladat elfogadása iránti készséget a minisztériumnak nyilvánítsa azon megjegyzéssel, hogy a felmerülő költségek a kamara által számadásba felvétetni fognak. Eichleiterk. t. Posner urnak az általa mostanáig kifejtett buzgóságáért és újabban tett ajánlatáért a kamara köszönetét nyilvánítja. A köziek, ipar- és keresk. miniszt. átirata, melyben közöltetik, miszerint a kamara által 1870. évi junius 18-án a posta utánvételi összegeknek feljebb emelése érdekében benyújtott folyamodványa folytán kérelmeztetett az utánvételek maximális összege általában 200 írtban az állam által közvetlen kezelt postahivatalok között váltott küldeményeknél pedig 500 írtban lett megállapítva, mint számos iparkodások egyik kedvező eredménye örvendetes tudomásul vétetik. A „P. Napló“ táviratai. Prága,, decz. 31. A félhivatalos „Prager Abendblatt“ vezérczikkében felhívja a conservativ nemességet és derűst, hogy ne nyilvánítsa magát solidarisnak továbbra is azon elemekkel, melyek a törvényt kigúnyolják s a jogot megingatják, miután az egyház és nemesség érdekei mindkettőt arra utalják, hogy a jog és törvény támaszai legyenek. Bécs, decz. 31. A lapok hírei szerint Erb miniszteri tanácsos a sajtóosztály vezetésével bizatik meg. Bécs, decz. 31. A „Tageblatt“ híre szerint a felirati bizottság tegnapi ülése öt órát vett igénybe ; jelen voltak a bizottság tagjai mindannyian és a miniszterek. A trónbeszéd szakaszai beható tanácskozás tárgyát képezték. Az alkotmánypárt néhány tagja és a galíciai képviselők által a kormányhoz intézett több rendbeli interpellációkra a kormány megnyugtató választ adott. A vitában részt vettek Auersperg Adolf herczeg, Lasser és Vager. A felirat szerkesztésével Herbst bízatott meg, ki erre nézve javaslatát január 3-káig el fogja készíteni; miután azonban Rechtbauer és Klier tegnap haza utaztak, s csak a jövő hét folyamában érkeznek vissza, a bizottság legközelebbiülését január 6-án fogja tartani. Páris, decz. 30. Az újonnan választott akadémiai tagok következők : Aumale hg., Rousset, Littré és Loméine. Bécs, decz. 31. A „N. fr. Presse“ és a „Presse“ jelentik, hogy a Langrand-ügyben a tárgyalások pozitív sikerre vezetnek. A bécsi Bahverein által alakított consortium átveszi az e társulatok tulajdonát képező magyarországi jószágokat. — A Ferdinánd északi vasút jövedelme 17, az államvasúté 13, a cseh nyugati vasúté 9 százlékra becsültetik. Főszerkesztő : B. Kemény Zsigmond. Felelős szerkesztő : Urváry Lajos MYII.T-TER. A legelegánsabb férő- és gyermek-, ürítés utazó ruhák Magyarország három legnagyobb férfiruha-raktárában GRÜNBAUM és WEI m.gy. kir. udv. teuton, 1. Deák-téren, az svang, templom átellenéri .. A hatvani utcza és országút szögletén a Arinyi“ kávéház átellenében. 2. Régi színháztéren evő Bazarban, a „ma..”ar királyhoz czimzett szálloda átellenében. 700 1773 BUTORTEREM. Legnagyobb választékú bútorok a legjutányosabb árak mellett a butorteremben, Kishíd utcza 4. szám, a „Vadászkürt“ szállodával rézsűt átellenben.