Pesti Napló, 1872. április (23. évfolyam, 76-97. szám)
1872-04-05 / 79. szám
79. szám. Péntek, április 5.1872. 23. évi folyam* Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. 90&m. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-k Iratai: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadó. körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendően Előfizetési föltételek: Trisékre, postán: ▼»Sz Vészben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre . . . . 11 frt. Negyedévre ... 6 . 60 kr. Két hóra .... . . 70 kr Egy hóra ... 1 . 85 kr ESTI KIADÁS. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyílttéri 5 hasábos petitsor 25 ujkr. Pest, április 5. Az angol sajtó egy idő óta különös figyelemmel kiséri azon hadi készülődéseket, melyeket az orosz kormány a fekete tenger partjain a múlt év óta eszközöltet. E készülődések minőségéről és terjedelméről igen aggasztó közlemények hozattak forgalomba, melyek mint Berlinből írják, túlzottak ugyan, de sok tekintetben mégsem egészen alaptalanok. „Ez idő szerint — írja levelező — Szebaszopol régi várműveinek kiépítéséről tehát a párisi szerződés flagráns megsértéséről kétségkívül nincs szó, de igenis egy szilárd tengeri positió alkotásáról, honnan Oroszország alkalmas időben aggressív vállalkozásait a porta ellen megindíthatja. Hogy ezen előkészületek ellenkeznek a párisi szerződés szellemével, mely épen arra volt számítva, miszerint Törökországnak lehető erős védelmet szolgáltasson az orosz részről való új megrohanások ellen, az világos. De miután Oroszországnak már kevés fáradsággal sikerült a szerződést átlyukasztani, a még fennálló határozmányok figyelembe vétele körül sem fog túlságosan lelkiismeretesnek mutatkozni, annál is kevésbé mert Európának mai constellatiója szerint a többi szerződő hatalmak komoly beavatkozásának veszélye ellen meglehetősen biztosítva van.“ A fekete tenger megerősítésének hírei, talán némi összeköttetésben állanak azon nem épen rózsaszínű rajzokkal, melyeket Románia belállapotáról néhány lapban találunk. Mint az Alig. hrgnak mártius 29-éről írják, az izgatás hullámai az országban ismét igen magasak s úgy látszik, hogy a „pirosak“ utolsó tromfjukat ki akarják játszani. A jelszó az, hogy a „niemetz“ (német) nem maradhat többé az országban — él vele! A lázitás most a városokból a vidékre ültettetett át s a félbarbár parasztokat egyenesen feluszitják, hogy Bukarestbe nyomuljanak s az „árulókat“ kiirtsák. A nyugtalanság az elvadult kedélyekben mindenütt igen nagy s senki sem kezeskedhetik a legközelebbi napok nyugalmáról. Most mindenkinek be kell látnia, hogy a fejedelemségek nehéz válságnak mennek eléje s a panique különösen az üzleti világban igen nagy. Mindinkább szembetűnőbb lesz, hogy a jelen formában Románia nem existálhat s Európának nem sokára azon kérdéssel kellene foglalkoznia: Mi történjék a dákok országával? „Ha fontolóra veszszük, hogy e közlemény ugyanazon „A. A. Zt“-ban jelent meg, mely Károly román fejedelemmel személyes összeköttetésben áll s melynek levelei a román udvar által inspiráltatnak, úgy a hírnek kiváló fontosságot kell tulajdonítanunk. A közlemény kiegészítéséül még meg kell említenünk a „Frankl. Zt“-nak következő berlini levelét: „Romániában — írja a berlini levelező — úgy látszik nem minden megy úgy, mint itt óhajtanák.“ „Legalább az hallatszik, hogy Károly fejedelem külön a császárhoz és külön a birodalmi kancellárhoz intézett újabb levelében visszatért azon előbbi szándékához, hogy Romániát elhagyja. Itt mindent megtesznek, hogy őt helyén maradásra bírják, mert a Hohenzollernház egy tagját épen nem szeretnék az exmonarchák sorában látni. De úgy látszik, mintha a válságot többé nem igen lehetne feltartóztatni.“ Ezen berlini levél tartalmáért a kezességet nem mernék átvállalni, de ha az „Alig. org“ fentebbi közleményével összehasonlítjuk, úgy nem tagadhatjuk el, hogy tartalma némi valószínűséggel bír. A Dunafejedelemségekben készülődő események az európai diplomata részéről minden esetre komoly figyelmet érdemelnek. Francziaországból ma kevés újságot veszünk. Mint a Mon. Un. Írja a kormány még eddig nem ten végleges javaslatot a berlini kabinetnek az utolsó három milliárd lefizetése ügyében. Csak arra kérte föl Arnim grófot, midőn ez Berlinbe utazott, hogy általában tudakozódjék az occupatió megszüntetésének lehető feltételeiről. Thiers mindenek előtt Bismarck nézetét akarta ismerni, mert azt hitte, hogy a kanczellár Pouyer-Quertier visszalépése folytán, eddigi nézeteit megváltoztatta. Arnim gróf azonban előre is értesíttetett, hogy a felmerült tervek megvalósítása komolyan szemügyre vétetni mindaddig nem fog, míg az utolsó pénzügyi művelet, a kétezer milliomos kölcsön végleg lebonyolítva nem lesz, mi a jövő october előtt megtörténni nem igen fog. Külföldi bankárok már több ízben ajánlatott tettek a német kormánynak a három milliárd lefizetése ügyében, de mindeddig választ nem nyertek. Hollandiában ápril 1-én nagy fénynyel ünnepelték meg a holland-spanyol szabadságharcz kezdetének három százados évforduló napját. A király, a kormány, a hadsereg s az ország számos küldöttsége Briellebe, az ünnepély színhelyére utaztak s ott az emlékoszlop alapkövének letételénél jelen voltak. Az ultramontán párt több helyen megkisérte az ünnepély létrejöttét gátolni, igy például Ouderkerk faluban Gouda mellett, hol a katonaságnak kelle a rendet helyreállítani. Az ünnep estéjén Oosterhoutban — Északi Brabant megye — a papok által felizgatott nép az ablakokat beverte „le a szabadelvűekkel!“ „le a szabadkőmivesekkel!“ „le a gazemberekkel“ kiáltások közt vonult végig az utczákon s a pápát s a katholikusokat éltette, az oraniai házra pedig gazdalokat énekelt. Itt is katonaság állította helyre a rendet. A spanyol képviselőválasztások mindenütt megejtettek s úgy látszik a kormány fényes diadalával végződtek. A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. A puszták Lear királya. Irta Turgenjeff Iván. II. (Folytatás.) Az imádságok elmondása és a szentelt vízzel belocsolás után, (megjegyzetdő, hogy e szertartásra a katholikus Lizinszky is bejött sépen úgy befecskendeztető szemét, mint a trombitás), Anna és Evlampia az utolsó köszönő szót mondták atyjuknak és ezzel a reggeli pillanata végre elérkezett. Az asztalon sok mindenféle tál volt, sok mindenféle jóval s mindnyájan derekasan hozzá láttunk. Midőn az elmaradhatlan pezsgő — a Don partján készített pezsgő — az asztalon megjelent, az ispravnik, mint a hatóság képviselője és a „nagy világ“ bizalmas embere, fölemelte poharát és élteté a szép tulajdonosnőket s a nagylelkű és tiszteletre méltó Kharlof Petrovicsot. E nagylelkű szóra Slotkine lelkesülten felkiáltott és jótevőjére rohant, hogy megölelje. — „Jól van, jól van,“ szólt Kharlof, őt könyökével visszautasítva. — Ekkor olyasmi történt, amit nálunk kellemetlen esetnek szoktak nevezni. Bizsof a reggeli eleje óta nem szűnt meg inni. Egyszerre pipacs vörös arczcal felállott székéről és ujjával Kharlofra mutatva, szokott rutka szaját hallati. — „Nagylelkű, nagylelkű!“ kiáltá. „Majd meglátjuk, hogyan fog esni neki nagylelkűsége, mikor majd őt, Isten szolgáját, meztelen háttal a hóba teszik le.“ „Mit fecsegsz te együgyű?“ szólt Kharles megvetéssel. „Együgyű, együgyü, ismét Jé Bizsof, csak Isten, ki mindent tud, tudja, melyikünk az igazán együgyü. Ön kedves bátyám, először nővérem, az ön nejének halálát okozta; most pedig maga magát semmisítette meg.. . Ah! ah ! ah!“ „Hogyan meri ön tiszteletreméltó jótevőnket bántalmazni!“ Kiáltott föl Slotkine, és eleresztvén Kharlef karját, Bitsofra támadt. „Tudja-e ön, hogy ha jótevőnk csak legkisebb óhajt mutatna iránta, mi nem haboznánk széttépni az adománylevelet, melylyel az ő bőkezűsége megajándékozott?“ „Ez nem fogja önöket gátolni abban, hogy háttal a hóba ne taszítsák,“ szólt Bizsof, Lizinski mögé simulva. Csend!“ kiáltá Kharles dörgő hangon. Ha rád csapok, csak egy kevés sár marad a helyen, melyen állsz. És te is hallgass, fiatal eb, szólt Slotkinehez, ne vidd az orrodat oda, ahová nem hinak. Ha én, én Petrovich Kharles Márton, elhatároztam, hogy ez ajándék megtörténjék, ki képes azt megsemmisíteni? ugyan az egész világon ki ellenkezhetik akaratommal ? „Petrovich Márton,“ kezdett nehéz nyelvvel hebegni az ügyvéd (ő is eleget ivott, de ez csak növelte komolyságát), „hát ha ő nemessége mégis igazat mondott volna ... ön egy nagy tényt vitt véghez ... de ha, Isten ne adja, mégis az önnek tartozó hála helyett, nem tudom, micsoda gyalázat érné önt. . .“ Én egy tekintetet vetek a két nővérre. Anna szemei felfalni látszottak a törvény emberét, ki az imént beszélt, és bizonyos, hogy soha életemben sem láttam gonoszabb, mérgesebb és különösebb szépségű női arcot. Evlampia keresztbe font karokkal elfordult, piros ajkain soha oly megvető mosoly nem ült. Kharles felállott székéről és szóra nyitá ajkait, de hangja elmaradt. Öklével oly erősen ütött az asztalra, hogy minden ugrált és csengett a teremben. „Atyám,“ sietett Anna mondani, „ez az úr nem ismer minket; azért beszél így. Méltóztassék kímélni magát; ön nem jól tesz, hogy haragszik. Arcza, úgyszólván eltorzult.“ — Kharlof Evlampiára tekintett; ez egy szót sem szólt, ámbár szomszédja, Gitkof meglökte könyökét. — „Köszönöm, Anna leányom,“ szólt végre Kharlof tompa hangon. Te eszes leány vagy; én számitok te rád és férjedre.“ — Slotkine újra lelkesülten felkiáltott, Gitkof kipüffeszté mellét és lábával toppant. Kharlos figyelni sem látszott öröködéseire — „Ez a csavargó,“ folytatá Bitsofra mutatva, örül, hogy dühbe hozott. Önnek, ügyvéd úr, azt mondom, hogy ön nem képes Kharles Mártont megítélni. Az ön értelme nem ér föl odáig, ön tudós ember, de beszéde haszontalan. A dolog megtörtént, elhatározásom nem fog megváltozni. Isten hozta, Isten áldja önöket. Én elmegyek. Én nem vagyok itt itt többé; én csak vendég vagyok, és élek szabadságommal. Anna, maradj ezen urakkal, én elmegyek. Elég.“ — Hátat fordított nekünk, és szó nélkül lassan kiment a szobából. A házi úr eltávozása szükségkép megzavarta a társaságot, annyival inkább, mert két háziasszonyunk is nemsokára, eltűnt. Slotkine hasztalan tartóztatott minket. Az ispravnik meg nem állható, hogy az ügyvédnek szemére ne vesse helytelen nyíltságát. „Nem tehettem máskép“, felelt amaz; „az én lelkiismeretem beszélt.“ „Mondtam önnek, hogy ez szabadkőmives“, suttog a fülembe Bizsof. „Az ön lelkiismerete!“ felelt az ispravnik; „ismerjük mi jól az ön lelkiismeretét. Az az ön zsebében honol, csak mint nálunk egyéb bűnösöknél.“ Ezen beszélgetés közben a pap, ki már felállott, de előre megérte a reggeli végét, egyre tömte a száját. „Látom, önnek jó étvágya van“, szólt Slotkine keserűen. „Előre látásból eszem,“ felelt alázatosan a pap. E felelet egy megrögzött éhség szokására mutatott. A bejárat felől kocsi zörej hallatszott és mi elváltunk. Haza térvén, elbeszéltem anyámnak a történteket. Anyám végig hallgatott és gyakran fejét rázta. — „Ez nem igér semmi jót,“ mondá; „mindezen újítások sehogy sem tetszenek nekem.“ Másnap Kharles hozzánk jött ebédre. Anyám szerencsét kívánt neki az ügynek, mely őt foglalkoztatta, szerencsés befejezéséhez. „Te most már szabad ember vagy, és kell, hogy sokkal megkönnyebbülve érezd magadat.“ „Kétségkívül, megkönnyebbülve érzem magamat,“ felelt Karlof oly arczczal, mely az ellenkezőt bizonyitá. „Most már mi sem gátol abban, hogy lelkem üdvére gondoljak és elkészüljek halálom órájára.“ Anyám elkezdett beszélni a tegnapi eseményekről. — „Igen, igen, szólt Kharlof félbeszakítva őt, történt valami .. . jelentéktelen dolog. Hanem .. . valami nyomja a szívemet,“ téve hozzá némi habozás után. „Bizsof üres beszéde nem zavart meg tegnap, sem az ügyvédé , aki megzavart, az . . Kharlof elhallgatott. — „Ki az hát?“ kérdé anyám. Kharlof erősen ránézett : „Evlampia.“ „Evlampia ? leányod ? Hogyan ?“ „Asszonyom, ő kőből való volt, valóságos szobor! Tehát nincs benne érzés? Nővére, Anny, az már más: ez mindent megtett, amit tennie kellett; ez finom teremtés.... de Evlampia!.. Ez, minek palástolnám most hibámat? .. . mindig kedvenczem volt. Hogyan van az, hogy ő nem szánt meg ? hogy nem mondta magában: „Nagyon roszul érezheti magát, már nem érezheti magát a földhöz tartozónak, hogy mindenét nekünk adja?“ — „Ő köböl van. Egy szava, egy tekintete sem volt számomra; ő földig hajlong előttem, de háladatosság nélkül.“ „Legyen egy kis türelmed, felelt anyám, nőül adjuk Fedulitsch Gavrilobot; ez majd meglágyítja.“ (Folyt köv.) Fest, április 5. (A feloszlatott határőrvidéki részek átadása a polgári közigazgatásnak.) A kir. országos kormány a határőrvidék feloszlatott részeinek átvételére a következő biztosokat küldötte ki: Belovármegye és város és Ivanics részére Tomekovics Adolf, a báni tábla ülnökét; Zengg város részére Datkovics Ágoston fiumei főispáni helytartót; a katonai tisztek részére Francisci Henrik zágráb megyei bírót. A katonai hatóság részéről az átadás végett kiküldettek: Belovár megye részére Csikós cs. és királyi ezredest, Zengg város részére Zamboni fregatte-kapitányt, katonai Sziszek részére Tomerlin cs. és kir. főhadnagy. Belovár megye közigazgatását vezetni fogja, mint kir. biztos Krsnjavi osztálytanácsos, a jegyzői teendőket Jurcse zágrábi aljegyző végzi. (A csehországi korteskedések.) Hogy olvasóinknak fogalma legyen arról, mily korteskedések folynak most Csehországban, mikép vásárolja az egyik párt a másiktól a jószágokat, hogy ezek alapján, mint nagybirtokos választási jogot gyakorolhasson, közöljük a prágai „Politik“ (tudvalevőleg az ultra-cseh párt közlönye) ápriliki számából a következő újdonságokat hű fordításban : „Mauthner Jakab, Brande is Em. és Kat., kik eddig a történeti párttal szavaztak, és eno uradalmukat az alkotmánypárti Chabrusnak adták el. Mintha egy Mauthner vagy Brandeistól jobbat várhattunk volna.“ — »Hallatlan szemtelenség. Bizonyos Hauer nevű bányatanácsos Bécsből megvette Mayer János és Annától (ezek eddig a történeti párttal szavaztak) Wohrazenicz, Tasovic és Kreynic nemesi birtokokat azon ürügy alatt, hogy az üzletet ő felsége Ferdinánd császár számára csinálja. A birtokosok kötelességüknek tartották ő felsége kívánságának eleget tenni, és most kiderül, hogy ez csak ürügy volt a birtok megszerzésére. A császár főudvarmesteri hivatalát figyelmeztetjük a világcsalásra, mely vizsgálatot érdemel.“ „Az alkotmánypárti Chabrusnak. Hogy Salm, Wenke, Haber, Liebig, Malmann, Dormitzer, Forster és a jó ég tudja még ki irányában szivességet tanusítsunk, közöljük, hogy a dicső cseh királyság nagybirtokosainak mindenféle csőcseléke az egyik párttól a másikhoz fut, rendesen azzal a hírrel, hogy az alkotmánypárti Chabrus, vagy Koller tábornok 10,000 — 20,000 forintot ígér egy szavazatért, s kérdezik, várjon ad-e annyit, vagy talán többet a történeti párt. Miután mi a közjogi táborban intézkedtünk ugyan tisztességes birtokvásárlásokról, de nem szédelgés és szavazatvásárlás érdekében, az újkori rablókat becsületesen oldalba rúgjuk és elküldjük az alkotmányba Chabrushoz, de azt gyanítjuk, hogy ott alig mondják el híven ajánlatunkat, de mégis érdekünkben fekszik, hogy az állampénztár ily haszontalan népségért igénybe ne vétessék, azért e nyilatkozatunk nem esik kárba.“ — „Visszaélés a bizalommal.“ Pisti Ferencz, Radio ura, több évi országgyűlési képviselő, a történeti párt képviselőjelöltje, birtokát eladta egy alkotmánypártinak, miután a jelöltséget már elfogadta és miután a párt biztosította őt arról, hogy anyagi szorultságában segíti. Az ily eljárás becstelenségét, nem tekintve a politikai hitvallást,bárki is belátja. Fölkérjük a közjogi párt nagybirtokos választóit, hogy tartsanak újólag szemlét képviselőjelöltjeik fölött, hogy annak idején még kivethessék a tisztességes jelöltek köréből a Pistiféle derék férfiakat.“ ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése április 5-kén. Elnök : Perczel Béla. Jegyzők : Szeniczey Ödön, Mihályi Péter, Széll Kálmán, Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak : Lónyay Menyhért gr., Bittó István, Tóth Vilmos, Pauler Tivadar, Tisza Lajos. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök előterjeszti Liptó megye közönségének kérvényét, melyben a megvesztegetések ellen törvényt alkotni kér. Csanády Sándor benyújtja Bihar megye Szalontai válsztókerület , Almácsy Sándor Torna Móra község, Kun János Miskolcz város 850, Tisza Kálmán Debreczen város 3901, Kállay Ödön Szeged város 964 választóinak és Vidács János Pest-Belváros több polgárának kérvényeit a választási módosításról és az 5 évi mandátumról szólójavaslatok elvetése iránt. Fulszky Ágost beadja Nógrád megye füleki választókerületének kérvényét, melyben a dr. Pecz Sándor és társai által „mátrai vasút“ czím alatt kérelmezett vasút engedélyt még az ülésszak alatt megadatni kérik. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Horn Ede: az interpellationális jog egyik legfontosabb alapelvét képezi a parlamentarismusnak. Újabb időben azonban azt tapasztalja, hogy a kormány nem felel a hozzá intézett interpellátiókra. Ennélfogva azt kérdi a ház elnökétől, intézkedett-e arra nézve, hogy a már beadott interpellátiókra a kormány részéről felelet adassék és pedig oly időben, hogy azt a ház, bajónak látja, vita tárgyává tehesse. Elnök e kérdésre azon felvilágosítást adhatja, hogy az elnökség részéről mindaz megtörtént, aminek megtörténnie kellett, hogy t. i. az interpellációk a lehető legrövidebb idő alatt a kormánynyal közöltettek. Ezzel megtörtént mindaz, mi az elnöknek jogában és kötelességében áll. Hogy a minisztérium a hozzá intézett interpellációkra mikor feleljen, vagy egyáltalában feleljen-e, ez az elnöki jogokat és kötelességeket meghaladja; ez iránt intézkedni legfölebb a ház volna hivatva. Ezzel ezen kérdés befejeztetett. Bittó István igazságügyminiszter felel Táncsics és Horn interpellációira az elfogott munkások ügyében. Már egy alkalommal jelentette, hogy a befogottak oly terjedelmes vallomásokat tettek, hogy a vizsgálati jegyzőkönyv meghaladja a 300 évet, nem is említve annak mellékleteit, és az egy egész ládára menő bűnjeleket. Ezen vizsgálat alapján a kir. főügyész Fazekas K. és 26 bűntársa ellen hűtlenség miatt, a pesti kir. tábla előtt febr. 26-dikán pert indított. Az ügy ennek folytán egyik bírónak kioattatott, ki hosszabb időn át ezen nagy terjedelmű fontos ügy tanulmányozásával szakadatlanul foglalkozott, s a napokban jelentette, hogy az előadásra kész az ügy. Ennek folytán a tárgyalást f. hó 22-ére tűzte ki. Szóló azon nézetét fejezi ki, hogy az előadottakból a ház meggyőződhetett, hogy ezen ügy nagyobb halasztást nem szenvedett, mint amennyit annak terjedelme és a közbejött bírósági szervezet igényelt. Táncsics Mihály és Horn Ede a válaszszal meg vannak elégedve. Horn azonban csodálkozását fejezi ki a felett, hogy e csekély fontosságú (Derültség) ügy előkészítése ily hosszú időt vett igénybe. A ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. Bittó István igazságügyminiszter felel Horn egy második interpellátiójára Flaschner S. pesti lisztkereskedő ügyében. Flaschner S. ugyanis egy bosniai lakost beperelvén, a pesti kir. váltótörvényszéknél ítéletet nyert, melyet a törökországi consul vonakodott végrehajtani. Ennek oka abban keresendő, mivel a két állam közt nincs oly kölcsönös szerződés, melynek alapján az ily ítéletek végrehajthatók lennének. Ily szerződés megkötését tervezi ugyan a minisztérium, de e részben nagy akadályok vannak, amennyiben ily szerződés megköthetésének alapja az, hogy a két állam anyagi és alaki törvényei között bizonyos összhangzás legyen. S hogy ezen ügy még mindez ideig megoldást nem nyert, annak oka a török igazságszolgáltatásban keresendő. Horn Ede meg van elégedve a nyert válaszszák A ház a választ tudomásul veszi. Következett a napirend. Simonyi Ernő: Azt mondják, hogy az általános szavazatjogot nem lehet előbb behozni, mielőtt a nép a műveltség bizonyos fokát nem érte el. De épen bizonyos jogok gyakorlata képezi a legjobb iskolát a népre nézve, így pl. 48 után a nép, az, mely 47 előtt nem törődött a közügyekkel, mert abban nem vett részt, annyira magáévá tette a politikai eszméket, hogy ma már nagyon okosan politizál. Ha tehát megadatik az általános szavazati jog, ez maga nevelni fogja a népet. Pártolja Madarász indítványát. Az ülés tovább foly. KÜLFÖLD. Trochu sajtópere. Az ápril 1-jén tartott esküdtszéki ülésen Vitu vádlott ügyvéde, Grandpirret volt császári államügyész emelt szót s igen hosszú beszédben bizonyította, hogy az incriminált czikk semmi olyat nem tartalmaz, mi a valóságnak meg nem felelne. Vitunak volt joga — mondja védő — Trochu tábornoknak az igazat megmondani. — Csak azt kell tehát bebizonyítanom, hogy Vitu csak olyat mondott, mit mások is mondottak. Ez okból felolvasom azon hirlapi czikkeket, melyek hasonló értelemben nyilatkoztak. Szónok felolvasta a „Paris-Journal“ egy czikkét, mely a buzenvali csatát az emberiség s a lelkismeret ellen elkövetett bűnnek nevezi. A lakosság folytonosan proclamatiókkal lön magcsalva; követeléseket hangoztatott s vért szoptak ki belőle. Nemcsak a lapok, hanem egyes könyvek is hasonló módon szóltak Trochuról. Szónok felolvasta Sarcey munkájának egyes helyeit. Minő reményeket táplált Trochu a buzenvali csata napján ? Kezdetben mondó, hogy Páris védelme két hónál tovább nem tarthat, miután kívülről segély nem várható. Azután 50,000 emberrel kirohantak Rouen irányában. Egyszerre a coulmiersi diadal , hire megérkezik Párisba s Trochu azt mondja: „E diadal minden combinatiómat halomra dönti, mert Páris ismét kívülről remél segélyt s igy minden készülődésemet nyugatról keletre kelletttennem, noha tudtam, hogy ez óriási munka hasztalan volt.“ Nem különös ez ? Trochu feledte tervét, melyre két hónap óta készült s mégis a kormány élén maradt. A Marne melletti vesztett csata után Trochu igy szólt „Páris magára van hagyatva“ s még is ő volt az, ki a békét ellenezte. Nem sokára maga a bátor Ducrot azt mondá: „Többé nem tehetünk semmit!“ Trochu mégis megvívta a buzenvali csatát. Volt-e reménye a sikerre? Maga mondá, hogy nem volt. Ezen dolgok után mi Vitu czikke ? Az ő nézetét az egész világ osztotta, Staffel báró az ismert katonai író azt mondja Trochuról, hogy képtelensége a bűn határain is átment. Hogy vádolhatni tehát Vitut ? A tanuk szintén azt vallják, hogy amit Vitu az incriminált czikkben mondott, azt ők már régen előtte mondották. Védő azután Trochu előéletéről nyilatkozik s elismeri, hogy mindenkor derék katona volt, de azt állítja, hogy nincs oka a császárság ellen panaszkodni, mely alatt gyorsan avanceirozott. A septemberi forradalomra áttérve dicséreket zeng a császárnéra, férfias magaviseletét rajzolja, Bazaineról, a császárról is igen elismerőleg szól s általában bonapartista áradozásainak szabad utat enged. A császárnéról szóllva a többek közt igy szól Trochyhoz: „ön látta őt a keresztrefeszités színhelyén s még sem támogatta.“ Ezek után vádlott felmentését kéri. KÜLÖNFÉLÉK Pest, apr. 5. (A királyné) ő felsége igen korán szokott fölkelni; mig hölgyeink legnagyobb része, még a polgári nőket sem véve ki, 62 órakor még az álom karjaiban szendereg, a fölséges asszony rendesen egy udvarhölgy (többnyire Ferenczy kisasszony) kíséretében ekkor már elhagyja a királyi lakot és minden cselédség nélkül csak kedven ez kutyájával a bástyán sétál, néha az elipjére is megy; e sétája rendesen 729-ig tart; akkor visszatér a várba reggelizni. A királyné kedvencz helye a fölső bástyának azon része, mely a Ferdinánd kaszárnyától a bécsi kapuig terjed, s a Dunára és a zugligetra pompás kilátást nyújt. (Az udvar a Margitszigeten.) A„P. LI.“-ban olvassuk: Az udvar tegnap felhasználván a gyönyörű tavaszi időt, Luitpold bajor herczeggel együtt a Margitszigetre rándult. D. u. 4 órakor Klotild főherczegnő atyjának, Koburg-Koháry herczegnek kiséretében a „Debreczen“ helyi gőzösön a Margitszigetre ment, hogy ott a megérkezendő magas vendégeket mint háziasszony fogadja, kiknek számára Schrüll udvari tanácsos a szab.donagőzhajótársaságtól egy külön hajót rendelt meg. Délután pontban négy órakor, ő felsége a király, a királyné, Gizela és Rudolf, úgy szintén Luitpold bajor herczeg az alsó tabáni parton a „Debreczen“ vendégfogadó előtt minden kíséret nélkül beszóltak az „Orient“ gőzhajóra. Ő felsége a