Pesti Napló, 1872. április (23. évfolyam, 76-97. szám)
1872-04-22 / 93. szám
93. szám Hétfő, április 22.1872, 23. évi folyam Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám, I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve , vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . . . 1 frt 86 kr. 3 hónapra . . . 5 „ 60 „ 6 hónapra . . . ’1 . — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek sőármely napján történik is, mindenkor a hé első napjától fog számittatni. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos petits 25 ujkr. Pest, április 22. Politikai heti szemle A múlt hét legkiválóbb s csaknem egyetlen fontos eseményét az angol lapok azon hírei képezik, hogy a német-franczia viszonyokban válságos fordulat állt be, hogy Bismarck herczeg a franczia hadi készületek ügyében ultimátumot küldött Versaillesba s hogy a helyzet igen aggasztó alakulatot öltött. A német és franczia félhivatalos sajtó egy időben sietett hamisaknak nyilvánítani ezen aggasztó híreket, melyek az angol parlamentben interpellatióra adtak alkalmat. Gladstone e kérdésre szintén azt válaszolta, hogy az ügyről nincs tudomása. A félhivatalos „Nordd. Alig. Zt.“ már szombati számában teljesen alaptalanoknak nyilvánította e híreket. Vasárnapi száma pedig a németfranczia viszonyokról következő figyelmet érdemlő czikket hoz: Néhány nap óta nyugtalanító hírek vannak forgalomban a Német- és Francziaország közt beállt egyenetlenségekről. Ezek a komoly politikusok körében nem verhetnek gyökeret, de oly elterjedésre találtak, hogy káros hatásaikat a beavatott oldalról jövő azon nyílt közleménynyel, miszerint e hírek mindnyájan légből kapottak, kelle megcáfolni. A minden alapot nélkülöző sensatio-hírek forrása úgy látszik az angol sajtó volt. Különösen a Daily Tel., melynek mint tudvalevőleg az angol kormányhoz közelálló lapnak, kellő elővigyázatra lenne szüksége, e hó 11-ke óta naponkint növekedő arányban, mintha formális terv képezné eljárása alapját, a német-franczia viszonyokat folyton bonyodalmasabbaknak adta elő, míg végre azon verzióhoz ért, hogy Arnim gróf Berlinből oly közleményt visz Versaillesba, mely a szó valódi értelmében ultimátumot jelent. E közlemény azt mondja, hogy Németország Thiers beszédében s a védtörvényben a hadi bosszúval való fenyegetést látja, melyet a császári kormány határzottan kikér magának s a hadi készülődések csökkentését s a haderő jelentékeny leszállítását követeli. Meg kell vallanunk, hogy a D. T. ha mystificáltatni akar, alkalmasabb tudósítót nem kívánhat, mint azt, ki jelenleg szolgálja őt A Manch. G. egy kiváló vidéki lap s a manchester párt közlönye egy berlini táviratával secundált a nevezett lapnak, s azt mondá, hogy kormányunk csapatöszpontosításokat tervez, s már az eldöntés napját is tudta. A P. M. Gaz. tovább terjeszti a hírt. A Temps is hozzájárult, noha mérséklőleg. Politikai fontossággal ezen lapok közleményei nem bírnak, amint azt a német sajtó előkelőbb része azonnal felismerte. Hogy a köztársaság elnökének beszéde Németországban nem megnyugvással fogadtatott, kétségbevonhatlan. Azon körülmény, hogy Francziaország,m noha Németország iránti kötelezettségének magassága ellen többszörösen panaszkodott, évenkint még is 60—100 millióval többet fordit a hadi költségvetésre, mint a Napóleoni időben, bizonyára elővigyázatra int. Magatartásunkat e szerint kell irányoznunk s elég közel fekszik, hogy a zálogot, melylyel bírunk, idő előtt kezünkből ki ne adjuk, tehát az occupatiot hosszabbra nyújtsuk, mint kedvezőbb viszonyok közt szükséges lenne. De hogy, mint villám a tiszta égből, Francziaországhoz ultimatum menne, melynek állítólagos átadója Arnim gróf lenne, ki állomásán sincs, s hogy Németország azonnal háborúval fenyegetőznek, azt valóban csak az hiheti, ki a diplomatiai eseményekről , különösen a külügyek itteni vezetésének jelleméről a legzavarosabb fogalmakkal bír, és ily híreket terjeszteni csak az képes, kinek érdekében áll, hogy mások legalább addig elhigyjék azokat, mig könyenhivőségökért meg nem lakoltatk. A „Bien Public“ Thiers félhivatalos lapja, hasonló határozottsággal czáfolja meg az állarmhireket s egyenkint bonczkés alá véve a német-franczia viszonyok minden részlétét, azokat teljesen kielégitőknek találja. A „Köln. Zt.“ a „B. P.“ czikkét következő megjegyzéssel kíséri : Meg kell jegyeznünk, hogy a viszonyok a német és franczia kormányok közt egy pontban még jobbak is, mint a „Bien Public“ előadja. Az elsass-lothringiai nemzetiségi optio kérdésében teljesen egyet értenek. A hét többi eseményeiről napi szemléinkben kimerítően szóltunk, szerről s több efféléről. Vidács bukása ezúttal kétséget sem szenved. A Terézvárosban a Lipthay-párt tartott ülést, s később a Jókai-párt demonstrált, s mi az elsőt illeti, a Deák-párt körében a szakadás elmellőzésére alapos remény van. Pozsonyban is a Deák-pártnak nagy gyűlése volt, melyben Szlávy miniszter tarta képv. számadó beszédét. Alább találják olvasóink e beszéd főmozzanatait, különben reményünk van, hogy az egészet szó szerint közölhetjük. Az érkezett vidéki tudósításokról legközelebb. Most még csak köszönetet akarunk mondani vidéki t. tudósítóinknak, hogy a vár.mozgalmakról minket oly serényen értesíteni szíveskednek, s kérjük ezt jövőre is. Pest, április 22. (Választási mozgalom.) Tegnap — a Józsefvárost kivéve — az összes pesti városrészekben választási értekezletek tartottak. A belvárosnak komoly, méltóságteljes ünnepélye volt: Deák Ferencznek képviselőjelöltté proclamáltatása, ki a jelöltséget elfogadá. A Lipótvárosban a Deák-párt szervezkedett, s itt Wahrmann képviselői jelentését a két hét múlva tartandó értekezleten fogjuk meghallani. A Ferenczvárosban Tavaszy Endre képv. jelölt mondta el választóinak szabadelvű deákpárti programmját, melyet majd közelebb közlünk. Ugyanott d. u. a Vidacs-párt is gyűlést tartott, melyben Vidacs beszámolt választóinak, szólván az átkos közösügyi rend Deák Ferencz képv. jelöltsége. A pest belvárosi választók közül tegnap mintegy 200-an gyűltek össze a városházán, hogy megalakítsák a belvárosi Deákpártot s felkérjék Deák Ferenczet újra képviselőjelöltnek. Jelen volttak: több főúr, számos házbirtokos, a városrész kath. és görög lelkészei, kereskedők, ügyvédek stb. A választópolgárság oly díszes koszorúja volt ez, minőt tán csak is e városrész mutathat fel. Havas Ignácz elnök és jegyző választásra hiván fel a megjelenteket, közakarattal Károlyi György gr. választatott elnöknek, Apáthy tanár jegyzőnek. Az elnök elfoglalván székét, és megköszönvén az iránta nyilvánult bizalmat, igy szólt: Károlyi György gr. Mai összejövetelünk czélja kettős. Egyik az, hogy a belvárosi választók Deák-párt alakulásáról tanácskozzanak, mit tovább halasztani nem lehet. (Felkiáltások : Nyilvánítsuk magunkat megalakultnak!) Ennek következtében kimondom, hogy a jelen levő gyülekezet pestbelvárosi Deákpártnak megalakult. Mindenekelőtt bizottságról kell gondoskodnunk, mely erélyes működés által oda hasson, hogy felállítandó jelöltünk lehetőleg egyhangúlag megválasztassák. A jelölt iránt, nem kételkedem, egyhangúlag uralkodik közöttünk. Pest belvárosának büszkesége, hogy hazánknak nagy fia, kinek az egész ország köszönettel és hálával tartozik, már több országgyűlésen képviseli. (Általános helyeslés.) Kérjük meg Deák Ferenczet, hogy a jövő országgyűlésen is fogadja el e kerület képviseltetését! (Felkiáltások: Menjük el mindnyájan!) Királyi Pál: A közhangulatra hivatkozva ajánlja, hogy az összes jelen voltak menjenek el Deákhoz. (Általános helyeslés.) Régi szokásra hivatkozva ajánlja azt is, hogy a belvárosi lelkész szólítsa fel a váltközönség nevében Deákot a képv.jelöltség elfogadására. (Helyeslés.) Elnök: A párt bizottmányát kéri megalakíttatni, s Rózsaági Antal a bizottmány sok teendőjére hivatkozva, ajánlja, hogy csak olyanok választassanak biz. tagokká, kiknek ideje az elvállalt teendők teljesítését megengedi. A pest-belvárosi Deákpárt bizottmányának tagjaiul megválasztattak: Berta Sándor, Havas Ignácz, gr. Károlyi György, Királyi Pál, Mikulesku Ivanics, Perger Ignácz, Schwendtner Mihály, gr. Szapáry Antal, Szabó Miklós, Széher Mihály, Staffenberger István, Székács József, Toldy Ferenc, Várady Károly, Weisz F. Bernát, Romeiser József, Szucsics Károly, Deák Farkas, Vida Károly, Wimmer Antal, Privorszky Ferencz, Apáthy István, Horváth Károly, Steindl Károly, Polgár Mihály, Győry Elek, Zmeskál István, Turóczy György Erdey Fülöp, Szíjgyártó Zsigmond, Környey Ede, Emich Guszt., Röser Miklós,Guttmann Albert, Walthier Gusztáv, Kapdebo István, Poor Imre, Oppodh Alajos, Ney Ferencz, Fischl Gusztáv, Weisz József, Weisz Gusztáv, Lederer, Lévay Henrik. Egyszersmind kijelentetett, hogy e bizottság kiegészítse magát s hogy a Deákpárti lapok szerkesztői e bizottság tagjaiul tekintetnek. Ez elintéztetvén, a jelen voltak Károlyi György elnökükkel élükön, a váczi utczán át mentek Deák Ferenczhez az „Angol királynő“ szállodába. Ide érkezve, az első emeleti teremben helyezkedtek el, honnan küldöttség ment Deák Ferenczért. Amint Deák megjelent, zajos hosszas éljenek fogadták, és Schwendtner Mihály, pestbelvárosi apátplébános úr, Deákot a következőleg üdvözlő: Mélyen tisztelt hazánkfia! Midőn mi, pestbelvárosi választók, ily számosan megjelenünk önnek színe előtt, teszszük ezt azért,hogy elismerésünket és szívből jövő köszönetünket fejezzük ki ama nemes munkásságért és fáradozásért, melyet a lefolyt országgyűlésen Pest városa és az egész haza jóléte érdekében kifejtett. (Általános helyeslés.) Meg lehet győződve, hogy ahányszor egészségi állapotának roszabbra fordultáról hallottunk vagy olvastunk, mindannyiszor szívünk megdöbbent és az éghez folyamodtunk, kérvén, hogy az isteni gondviselés tartsa meg ennek a hazára nézve oly drága életét. (Éljenzés.) Megjelenésünk czélja továbbá az, hogy szivünk mélyéből fölkérjük, hogy a haza szivét, Pest belvárosát, a jövő országgyűlésen is képviselni szíves legyen! (Pillanatokig tartó, általános viharos éljenzés, a jelenlevők kalapjaikat lobogtatják.) A veszély, mely hazánkat fenyegeti, nem csekély, mert számosan vannak, kik e különben is eléggé zilált haza létét, csaknem, mondhatnám, szándékosan koczkára tenni nem irtóznak, (Halljuk! halljuk!) mert egyre megy ki, akár valaki árulással, akár valaki hazaszeretetből semmisíti meg az országot. (Úgy van zajos helyeslés.) Ki győzhetné le a haza e nyílt és takart ellenségeit inkább mint ön, mélyen tisztelt hazánkfia ! (Zajos éljenzés). Önnek vezérsége, önnek bölcsessége nélkül kétségbe kellene esnünk. De midőn az országnak oly vezére van ,mint ön, hiszszük és reméljük, hogy ama sereg, mely önnek zászlója alatt már eddig is a haza józan szabadságáért és függetlenségéért sikerrel küzdött, a jövő választásoknál ismét többségben leend. (Élénk felkiáltások : Adja Isten !) Reméljük pedig ezt azért is, mert él bennünk a hit, hogy lehetetlen, miszerint a meggondolatlanság az ész és bölcsesség felett diadalmaskodhassék. (Zajos tetszés nyilvánítások.) Ama biztos reményben, hogy ön óhajtásunkat és kérésünket hazafias készséggel teljesíteni, szivünk mélyéből már előre felkiáltunk : Éljen az ország vezére! Éljen Deák Ferencz Pest belvárosának képviselője ! (Perczekig tartó lelkes éljenzés.) Deák Ferencz erre körülbelől következőleg válaszolt: Hálás köszönet e megtiszteltetésért. Most negyedszer szólítanak fel Pest belvárosának választópolgárai e nehéz pályára. Engedjék, hogy e negyedik felszólítást úgy tekintsem, mint annak zálogát, hogy eddigi eljárásomat helyeslik, hogy az elvekben, melyeket követtünk, osztoznak, hogy azt a politikát, melyet országgyűlési működésünkben zsinórmértékül vettünk, továbbra is fenn akarják tartani. (Általános helyeslés.) Nem hiszem, nem szabad hinnem, hogy az országban legyenek emberek, kik a hazát szándékosan bajba akarják vinni, veszélybe akarják dönteni! Szabad országban a vélemények különbözők lehetnek, a vélemények szabadok. Föl kell tennem mindenkiről, hogy azért ragaszkodik a maga nézetéhez, mert azt tartja az országra nézve a legüdvösbnek. Én is azt hiszem, hogy a kiegyenlítés, amely megtörtént, az alapelvek, melyek politikánkban vezéreltek, jelen körülményeink között az egyedüliek, melyek hazánk felvirágzását eszközölhetik. (Élénk helyeslés.) Lehet, hogy egyik-másik tárgyban tévedtünk : a tévedést helyreigazítja az idő, de az alapnak rendíthetlennek kell maradnia. Mert ha az alap megrendíttetik, előre láthatlan bajok fognak bekövetkezni, melyek az országot veszélybe dönthetik. (Élénk tetszés nyilatkozatok.) Érzem a feladat nehézségét, ismerem az óriási felelősséget, mely minden képviselő vállait terheli, és aggódva fogadom el a megtiszteltetést. (Perczekig tartó viharos éljenzés. Aggódva fogadom el és pedig nemcsak a nehézségek, nemcsak az idők és körülmények fenyegető veszélyei miatt, hanem aggódva azért is, mert attól tartok, hogy hanyatló korom és többszöri betegeskedésem nem engednek elég erőt, azt tennem, mit tenni óhajtanék s amit tennem kellene. (Megindulás.) Bízom önök szeretetében, hogy ott, hol erőm kimerülése miatt gyengébbnek látnak, elnézéssel lesznek. Elfogadom a bizalmat azért, mert azt hiszem, hogy, ha valaki nem bír is anynyit tenni, mint amennyit tenni szeretne, tegyen a hazáért annyit, a mennyi tud. (Zajos tetszés nyilvánítások.) Ismétlem köszönetemet s hozzá a kérést csatolom : legyenek elnézéssel és türelemmel irántam, ha előre haladt napjaimban ily nehéz pályára lépni és ily súlyos megbízást elfogadni merek ; legyenek meggyőződve, hogy midőn elfogadom, csupán csak kötelességérzetből teszem. (Hosszas, élénk éljenzés.) Deák ezután a jelenlevők mindegyikével kezet szorított s a választók képv. jelöltjük éltetése közt oszlottak szét, óta egész működését a közéletnek szenteli, elfogadta a párt elnökségét. Dr. Rosenberg Lajos előadván a Deákpárt álláspontját, constatálja, hogy a terézvárosi választók többsége e párthoz tartozik, törekvésük tehát az ország ez egyik legfontosabb választókerületében oly jelöltet diadalhoz segíteni, ki a párt érdekeit képviselje. Eközben Lichtenstein, ki küldöttségileg hivatott meg, megérkezett és az elnöki széket elfoglalta. Lichtenstein szerényen megköszönvén polgártársainak benne helyezett bizalmát, kötelességének tartja az elnökséget elfogadni, mert mint honpolgár és terézvárosi lakos engedelmeskedni tartozik egy ily tekintélyes gyülekezet felhívásának; ez alkalmat fölhasználja arra, hogy néhány őszinte szót intézzen a Terézváros Deák-párti választóihoz. A választók kebelében a bizalom kétfelé irányult, az egyik rész Radóczát, a másik Lipthayt óhajtja megválasztatni, de a két párt alapjában egy czél felé törekszik, tisztán Deák-párti szempontból cselekszik, mindkettő Deák-párt a szó szoros értelmében. Ez komoly gondolkozásra, komoly munkára serkent, mert a két pártot nem választja szét ellenségeskedés, hanem inkább barátság fűzi őket össze: egyetértést kell létrehozni és az céljuk, e czél elérésére fogja a párt egész törekvését irányozni. E nagy tetszéssel fogadott beszéd után választottak meg az elnökök és jegyzők. Lichtensteinen kívül elnökök lettek: Jalics Kálmán, Wolfner Gyula, dr. Beke Gyula, Holländer Bernát, Adler Antal, Halbauer Ferdinánd, Cséry Lajos és Nemeshegyi; alelnökök: Taffler Kálmán, Schuller János, Kopstein Gyula, Sümegh Ernő, dr. Reinitz József, Steiner J. Lajos, Neugebauer Miksa, dr. Rosenberg Lajos, Berczeller László, dr. Schulhof Géza, Friedmann Antal, ifj. Heidelberg Mór, Horovitz Illés, dr. Bauer Ádám ; jegyzők: dr. Spitzer, Lázárffy, Altstock, Bökk, Zsengery Samu, Már Péter, dr. Samek Jakab, dr. Rosenbaum, Petrik Géza, Hamvassy Tihamér, Major Kálmán, dr. Wahrmann Zsigmond, Neményi Ambrus, Tertyánszky, Fauser, Mados Károly, Mauthner, Pollák János és Lévy. Dr. Adler Zsigmond indítványára az elnökség megbizatott azzal, hogy a jövő közgyűlésig egy névsort állítson össze a pártbizottság megalakítása czéljából. E gyülekezetnek egyéb teendője nem lévén eloszlott. — Az egybegyült választók most mintegy 160 kocsiban foglaltak helyet, minden kocsira nagy nemzeti lobogó Lipthay Béla nevével tűzetett és a hosszú kocsisor bejárta az egész Terézvárost, és a király utczába tért viszsza, itt Lichtenstein házánál dr. Adler Zsigmond a választók nevében megköszönte Lichtensteinnak szívességét, hogy az elnökséget elvállalta. A „P. Napló“ levelei. A Deák párt köréből. Pest-Terézváros, ápril 21. (A Lipthay-párt közgyűlése.) A pest-terézvárosi deákpárti választók azon része, mely b. Lipthay Bélát állította föl követjelöltül, a király utczai Reinitz-féle teremben értekezletet tartott. A terem zsúfolásig telt meg választókkal. Dr. Bőkés Gyula üdvözölte az egybegyűlt választókat „Éljen Deák Ferencz!“ „Éljen Lipthay Béla“ fölkiáltásokkal és az élénk visszhangra talált fölkiáltást azzal indokolta, hogy az itteni Deák-párt b. Lipthay Béla megválasztatásában remél diadalra vergődni. Továbbá jelenté, hogy eddig 1245 választó jegyeztette be magát a Lipthay-párt részére,végre pedig előadá, hogy Lichtenstein, ki 1848 Pest-Lipótváros, ápril 21. (A Deákpárt alakulása.) Tegnap délelőtt több száz lipótvárosi Deákpárti választó gyűlt össze a redoute kis termében megalakulás és képviselőjelölt kinevezése végett. Mint ez a Lipótvárosnál magából értetik, a gyűlésen kiválólag a kereskedelmi világ, mégpedig színe java volt képviselve, de kiegészíttette az magát általán az értelmiség és vagyon által kitűnő osztályokból, és egész folyama alatt a komoly higgadtság jellegét viselé. Busbach Péter mindenek előtt arra szólíta fel a gyűlést, hogy elnököt, két alelnököt s jegyzőket válaszszon és az elnökségre Vecseyt, alelnökségre Brüll Miksát és Burián Jánost hozza javaslatba, kik közfelkiáltással el is fogadtattak. Jegyzékül ajánltattak és szintén egyhangúlag elfogadtattak Oszvald Sándor és dr. Máday Sándor. Vecsey Sándor köszönetét nyilvánítván az iránta tanúsított bizalomért, és a gyűlés ezédjára és a megjelentek nagy számára utalva, a lipótvárosi Deák-pártot megalakultnak nyilatkoztatja ki. Visszapillantást vetve az ország két nagy pártjára, azok álláspontjára, a lefolyt öt évi parlamentáris élet roppant vívmányaiból, a közélet minden terén félreismerhetlenül jelentkező óriási haladásból és fejlődésből e kiegyezés által megteremtett közjogi alap üdvösségét mutatja ki. Az eredmények olyanok, melyek még a habozókat is megnyerni képesek. A párt, nagyszerű vezérének zászlója alá sorakozva kimondja, hogy az ország javát egyedül a Deák-párttól várja és reméli. A gyűlés nagy tetszéssel kíséri a beszédet, és annak végén lelkesült éljenzésbe tört ki Deák Ferenczre. Busbach egy 100 tagú nagy választmány és egy szűkebb 24 tagú választmány megválasztását hozza javaslatba. Perlaky Kálmán utalva az ilyen nagyszámú választmány rögtöni megválasztásával összekötött nehézségekre, azt nem teljes gyűlésben eszközölni, hanem egy 10 tagú javaslattevő bizottságot kiküldeni javasol. A javaslat elfogadtatván, a bizottságba megválasztatnak : Perlaky Kálmán, Schwarz Ármin, Neuwelt Armin, Nyiry Lajos, Görgey János, Vogel Péter, Bakonyi Miksa, Mezey Mór, Bellaagh József s Légrády Károly urak. Vecsey felszólítja azután a gyűlést, hogy a jövő országgyűlésre képviselőjelöltet nevezzen ki. A gyűlés egyhangúlag Wahrmann Mór eddigi képviselőt kiáltja ki, és az elnök felszólítására Burián János alelnök vezetése alatt egy küldöttséget menesztett a jelölthöz, mely tudomására hozza a gyűlés határozatát és szólítsa fel a jelöltség elfogadására. A küldöttség visszatéréséig az ülés felfüggesztetett, és a javaslatadó bizottság azalatt a nagy választmány tagjainak névsorát állapítja meg. Félóra múlva visszatért a küldöttség, és Burán jelenti, hogy Wahrmann Mór elfogadta a jelöltséget és kész választói előtt megjelenni, hogy működéséről a múlt országgyűlésen ísmát adjon és előterjeszsze jövendő program. Minthogy azonban jövő vasárnap dolgai leszólítják, a következő második vasárnapra választóit összegyűlni. A jelentés éljenzés igadtatott, s uj gyűlés idejéül május 4-kén e. 10 órája tűzetett ki. A javaslattevő bizottság elnöke felolvas 100 tagú választmány megállapított név, mely elfogadtatik, és a választmány egy smind felhatalmaztatik, hogy magát szükségen még több taggal kiegészíthesse és kebelé megválaszsza a szükségelt választmányt. Ezután a gyűlés feloszlott. Pest-Ferenczváros, ápril 21. (Tavaszi Endre képv. jelölt beszéde ; Vidad János számadó beszéde.) A Ferenczvárosi kisdedóvoda udvarában tartatott a Ferenczvárosi Deákpárt közgyűlése. Kétszáznál több választó jelent meg, kik elnökül Morócz Istvánt, jegyzőkül Kiss és dr. Horpaczky urakat választották meg. Az elnök megnyitó beszédében kiemelte, hogy az ideiglenes bizottság által kidolgozott Deák-párti programaihoz aláírás útján 400-nál többen csatlakoztak s felhívja a közgyűlést, hogy az ideiglenes bizottság által kiszemelt követjelölt iránt nyilatkoznék. Tavaszi Endre jelöltsége a megjelentek által zajos éljenekkel üdvözöltetvén, az elnök indítványára egy küldöttség indittatik Tavaszihoz, mely a Ferenczvárosi Deákpárt érzelmeit tolmácsolván, felhívja őt, hogy a megjelent választók előtt politikai programmját adja elő. A küldöttség számtalan zászlóval feldíszített fogatokon elindulván, rövid idő múlva megjelent Tavaszi Endre, s az udvarban összegyűltek lelkes éljenzései által fogadtatván, képviselölti beszédét tartotta, melyet tudósítónk gyors írási jegyzetei nyomán szó szerint fogunk közleni. Délután 3 órakor Vidács János tartotta ferenczvárosi választói előtt képviselői számadó jelentését a soroksári 33-ik számú ház udvarán. Hallgató mindkét nemből, s mindkét pártból számos volt; nem megvetendő mennyiségben volt ezen kívül a nagykorúságon alul levő korosztályok majd mindegyike képviselve. Vidats beszédéről nincs valami különös mondanivalónk. Vidats minden beszédét egy kaptafára húzza, aki tőle,vagy Csanádytól csak egy beszédet hallott, az tudja mindazt, mit valaha mondtak és mondani fognak. „Átkos közös ügyes kormányrendszer;“ „Magyarországot Ausztria provincziájává lealázni;“ „a kormány és a neki vakon hódoló jogfosztogató“ többség; „a dicső 48-ki törvényhozás; „a dicső honvédség elhullott vére;“ „a camarilla“ „a mészárszékre hurczolt ujonczok“ s hasonló dolgok paraphrasisa képezi minden újabb beszéd változatlan anyagát. Be kell azonban vallanunk, hogy ma Vidatstól egy új hasonlatot is hallottunk, szól pedig ez imigyen : „Ausztria nagyhatalmiságának sülyedő hajójának vontató kötelére akasztotta a kormány és a neki vakon hódoló többség Magyarország alkotmányos önállását és függetlenségét.“ A thema ugyanez, de a szavak szebbek, mint rendesen. Ezt éljenezték meg az összegyűltek legjobban. A beszéd közepe táján még az eső is kezdett esni, mi még vizesebbé tette az egész mulatságot. A hallgatók legnagyobb része az eresz alá menekült s onnan hallgatta a mindinkább szakadó esőben a beszéd végét. Végül Hollós László adott a választóknak az „idő kegyetlensége fölötti“ boszuságának kifejezést, azon óhaját nyilvánítván, hogy Vidats képviselhesse jövőre is a ferenczvárosi választókat. Az eső mindvégig együtt tartá a gyülekezetet, mert a legtöbben esernyő nélkül jelenvén meg, ünneplő ruhájukat a váratlanul támadt eső által nem akarták koczkáztatni. Valódi vízözön volt, mely azonban Vidats beszédével véget ért. Pozsony, ápril 21. (Szlávy J. min. képv. Jelentése.) Városunknak ma valóságos ünnepe volt, amennyiben a választók szívélyes meghívása következtében tegnap megérkezett egyik országgyűlési képviselőnk, Szlávy József miniszter jelentést tett a múlt országgyűlés folyamáról. Már jóval 11 óra előtt csaknem egészen megtelt a tágas redoute-terem, s pontban 11-kor küldöttség indult kedves vendégünkért, ki néhány percz múlva megérkezvén, hangos éljenekkel üdvözöltetett. Erre a Deák-kör elnöke fogadta őt néhány szóval, s ezek után a képviselő úr adta elő öt negyed óráig feszült figyelemmel hallgatott s gyakran helyesléssel és éljenzéssel félbeszakított beszédét. Épen holnap lesz, u. m. három éve, hogy az utolsó ülésszak megnyittatott , de az igazolásokkal s más előleges kérdések elintézésével négy hét telvén el, a válaszfölirat tárgyalása csak máj. 20. kezdődött. Négyféle javaslat volt beadva, t. i. az országgyűlési többség bizottságáé és Tisza Kálmáné a középbal részéről, a szélsőbalé és Miletics Szvetozáré. Ezeket röviden jellemezve, ezzel kimutatta a négy párt programmját. Azonban az országgyűlés nyugodtan ezután sem működhetett, mivel szakadatlanul érték egymást a meddő interpellate, a petitióknak ezrei és az időrabló név szerinti szavazások. És mégis daczára ennek, több igen fontos javaslat lett törvénynyé, melyek közül szónok különösen kiemelte a törvénykezésnek a közigazgatástól elválasztását, a kir. törvényszékek szervezését, a törvényhatóságok szervezését, s a pozsonyi választókra is nagy érdekű ipartörvényt. Itt egy kis kitéréssel ez utóbbi törvényre bővebben kiterjeszkedett, kiemelvén, hogy ez némely iparosokat ki nem elégít, holott a műveit Európában általánosan eltörölt középkori ezédrendszert teljes lehetetlen többé megtartani s illetőleg újra behozni, mivel azt már az előbbi absolut kormány is eltörölte.