Pesti Napló, 1872. április (23. évfolyam, 76-97. szám)

1872-04-22 / 93. szám

93. szám Hétfő, április 22.1872, 23. évi folyam Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám, I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltéte­lek: Postán küldve , vagy Bud­apesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 1 hónapra . . . 1 frt 86 kr. 3 hónapra . . . 5 „ 60 „ 6 hónapra . . . ’­1 . — „ Az esti kiadás postai különküldé­­séért felülfizetés havon­kint 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek ső­ármely napján történik is, mindenkor a hé első napjától fog számittatni. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos petits­ 25 uj­kr. Pest, április 22. Politikai heti szemle A múlt hét legkiválóbb s csaknem egyetlen fontos eseményét az angol lapok azon hírei képezik, hogy a német-franczia viszonyokban válságos fordulat állt be, hogy Bismarck herczeg a franczia hadi készületek ügyében ultimátumot küldött Versaillesba s hogy a helyzet igen ag­gasztó alakulatot öltött. A német és fran­czia félhivatalos sajtó egy időben sietett hamisaknak nyilvánítani ezen aggasztó híreket, melyek az angol parlamentben interpel­latióra adtak alkalmat. Gladstone e kérdésre szintén azt válaszolta, hogy az ügyről nincs tudomása. A félhivatalos „Nordd. Alig. Zt.“ már szombati számá­ban teljesen alaptalanoknak nyilvánította e híreket. Vasárnapi száma pedig a német­­franczia viszonyokról következő figyelmet érdemlő czikket hoz: Néhány nap óta nyugtalanító hírek vannak forgalomban a Német- és Francziaország közt beállt egyenetlenségekről. Ezek a komoly poli­tikusok körében nem verhetnek gyökeret, de oly elterjedésre találtak, hogy káros hatásaikat a beavatott oldalról jövő azon nyílt közlemény­nyel, miszerint e hírek mindnyájan légből ka­pottak, kelle megc­áfolni. A minden alapot nél­külöző sensatio-hírek forrása úgy látszik az angol sajtó volt. Különösen a Daily Tel., melynek mint tudvalevőleg az angol kormány­hoz közelálló lapnak, kellő elővigyázatra lenne szüksége, e hó 11-ke óta naponkint növekedő arányban, mintha formális terv képezné eljárása alapját, a német-franczia viszonyokat folyton bonyodalmasabbaknak adta elő, míg végre azon verzióhoz ért, hogy Arnim gróf Berlinből oly közleményt visz Versaillesba, mely a szó valódi értelmében ultimátumot jelent. E közlemény azt mondja, hogy Németország Thiers beszédében s a védtörvényben a hadi bosszúval való fenyegetést látja, melyet a csá­szári kormány határzottan kikér magának s a hadi készülődések csökkentését s a haderő je­lentékeny leszállítását követeli. Meg kell valla­nunk, hogy a D. T. ha mystificáltatni akar, al­kalmasabb tudósítót nem kívánhat, mint azt, ki jelenleg szolgálja őt A Manch. G. egy kiváló vidéki lap s a man­­chester párt közlönye egy berlini táviratával secundált a nevezett lapnak, s azt mondá, hogy kormányunk csapatöszpontosításokat tervez, s már az eldöntés napját is tudta. A P. M. Gaz. tovább terjeszti a hírt. A Temps is hozzájárult, noha mérséklőleg. Politikai fontosság­gal ezen lapok közleményei nem bírnak, a­mint azt a német sajtó előkelőbb része azonnal felismerte. Hogy a köztársaság el­nökének beszéde Németországban nem meg­nyugvással fogadtatott, kétségbevonhatlan. Azon körülmény, hogy Francziaország,m noha Német­ország iránti kötelezettségének magassága ellen többszörösen panaszkodott, évenkint még is 60—100 millióval többet fordit a hadi költség­­vetésre, mint a Napóleoni időben, bizonyára elő­vigyázatra int. Magatartásunkat e szerint kell irányoznunk s elég közel fekszik, hogy a zálogot, melylyel bí­runk, idő előtt kezünkből ki ne adjuk, tehát az occupatiot hosszabbra nyújtsuk, mint kedvezőbb viszonyok közt szükséges lenne. De hogy, mint villám a tiszta égből, Francziaországhoz ultima­tum menne, melynek állítólagos átadója Arnim gróf lenne, ki állomásán sincs, s hogy Németor­szág azonnal háborúval fenyegetőznek, azt való­ban csak az hiheti, ki a diplomatiai eseményekről , különösen a külügyek itteni vezetésének jelle­méről a legzavarosabb fogalmakkal bír, és ily híreket terjeszteni csak az képes, kinek érdeké­ben áll, hogy mások legalább addig elhigyjék azokat, mig könyenhivőségökért meg nem la­­koltatk. A „Bien Public“ Thiers félhivatalos lapja, hasonló határozottsággal czáfolja meg az állarmhireket s egyenkint boncz­­kés alá véve a német-franczia viszonyok minden részl­étét, azokat teljesen kielégi­tők­nek találja. A „Köln. Zt.“ a „B. P.“ czik­­két következő megjegyzéssel kíséri : Meg kell jegyeznünk, hogy a viszonyok a né­met és franczia kormányok közt egy pont­ban még jobbak is, mint a „Bien Public“ előadja. Az elsass-lothringiai nemzetiségi optio kérdésében teljesen egyet értenek. A hét többi eseményeiről napi szemléink­ben kimerítően szól­­tunk, szerről s több efféléről. Vidács bukása ezúttal kétséget sem szenved. A Terézvárosban a Lipthay-párt tartott ülést, s később a Jókai-párt demonstrált, s mi az elsőt illeti, a Deák-párt körében a szakadás elmellőzésére alapos remény van. Pozsonyban is a Deák-pártnak nagy gyűlése volt, melyben Szlávy miniszter tarta képv. számadó beszédét. Alább találják olva­sóink e beszéd főmozzanatait, különben remé­nyünk van, hogy az egészet szó szerint közöl­hetjük. Az érkezett vidéki tudósításokról legkö­zelebb. Most még csak köszönetet akarunk mon­dani vidéki t. tudósítóinknak, hogy a vár.­moz­galmakról minket oly serényen értesíteni szí­veskednek, s kérjük ezt jövőre is. Pest, április 22. (Választási mozgalom.) Tegnap — a Józsefvárost kivéve — az összes pesti város­részekben választási értekezletek tartottak. A belvárosnak komoly, méltóságteljes ünne­pélye volt: Deák Ferencznek képviselőjelöltté proclamáltatása, ki a jelöltséget elfogadá. A Lipótvárosban a Deák-párt szervezkedett, s itt Wahrmann képviselői jelentését a két hét múlva tartandó értekezleten fogjuk meghal­lani. A Ferenczvárosban Tavaszy En­dre képv. jelölt mondta el választóinak szabad­elvű deákpárti programmját, melyet majd köze­lebb közlünk. Ugyanott d. u. a Vidacs-párt is gyűlést tartott, melyben Vidacs beszámolt választóinak, szólván az átkos közösügyi rend­ Deák Ferencz képv. jelöltsége. A pest belvárosi választók közül tegnap mint­egy 200-an gyűltek össze a városházán, hogy megalakítsák a belvárosi Deákpártot s felkérjék Deák Ferenczet újra képviselőjelöltnek. Jelen volttak: több főúr, számos házbirtokos, a városrész kath. és görög lelkészei, kereskedők, ügyvédek stb. A választó­polgárság oly díszes koszorúja volt ez, minőt tán csak is e városrész mutathat fel. Havas Ignácz elnök és jegyző választásra hiván fel a megjelenteket, közakarattal Káro­lyi György gr. választatott elnöknek, Apáthy tanár jegyzőnek. Az elnök elfoglalván székét, és megköszönvén az iránta nyilvánult bizalmat, igy szólt: Károlyi György gr. Mai összejövetelünk czélja kettős. Egyik az, hogy a belvárosi válasz­tók Deák-párt alakulásáról tanácskozzanak, mit tovább halasztani nem lehet. (Felkiáltások : Nyilvánítsuk magunkat megalakultnak!) Ennek következtében kimondom, hogy a jelen levő gyülekezet pestbelvárosi Deákpártnak megala­kult. Mindenekelőtt bizottságról kell gondoskod­nunk, mely erélyes működés által oda hasson, hogy felállítandó jelöltünk lehetőleg egyhangú­lag meg­választassák. A jelölt iránt, nem kételkedem, egyhangúlag uralkodik közöttünk. Pest belvárosának büszke­sége, hogy hazánknak nagy fia, kinek az egész ország köszönettel és hálával tartozik, már több országgyűlésen képviseli. (Általános helyeslés.) Kérjük meg Deák Ferenczet, hogy a jövő or­­szággyűlésen is fogadja el e kerület képviselte­­tését! (Felkiáltások: Menjük el mindnyájan!) Királyi Pál: A közhangulatra hivatkozva ajánlja, hogy az összes jelen voltak menjenek el Deákhoz. (Általános helyeslés.) Régi szokásra hivatkozva ajánlja azt is, hogy a belvárosi lel­kész szólítsa fel a vált­közönség nevében Deákot a képv.­jelöltség elfogadására. (Helyeslés.) Elnök: A párt bizottmányát kéri megalakít­­tatni, s Rózsaági Antal a bizottmány sok teen­dőjére hivatkozva, ajánlja, hogy csak olyanok választassanak biz. tagokká, kiknek ideje az el­vállalt teendők teljesítését megengedi. A pest-belvárosi Deákpárt bizottmányának tagjaiul megválasztattak: Berta Sándor, Havas Ignácz, gr. Károlyi György, Királyi Pál, Mikulesku Ivanics, Perger Ignácz, Schwendtner Mihály, gr. Szapáry Antal, Szabó Miklós, Széher Mihály, Staffenberger István, Székács József, Toldy Ferenc, Várady Károly, Weisz F. Bernát, Romeiser József, Szu­­csics Károly, Deák Farkas, Vida Károly, Wim­mer Antal, Privorszky Ferencz, Apáthy Ist­ván, Horváth Károly, Steindl Károly, Polgár Mihály, Győry Elek, Zmeskál István,­ Turóczy György Erdey Fülöp, Szíjgyártó Zsigmond, Kör­­nyey Ede, Emich Guszt., Röser Miklós,Guttmann Albert, Walthier Gusztáv, Kapdebo István, Poor Imre, Oppodh Alajos, Ney Ferencz, Fischl Gusz­táv, Weisz József, Weisz Gusztáv, Lederer, Lé­­vay Henrik. Egyszersmind kijelentetett, hogy e bizottság kiegészítse magát s hogy a Deákpárti lapok szerkesztői e bizottság tagjaiul tekintetnek. Ez elintéztetvén, a jelen voltak Károlyi György elnökükkel élükön, a váczi utczán át mentek Deák Ferenczhez az „Angol királynő“ szállodába. Ide érkezve, az első emeleti teremben helyezkedtek el, honnan küldöttség ment Deák Ferenczért. A­mint Deák megjelent, zajos hosszas éljenek fogadták, és Schwendtner Mihály, pestbelvárosi apát­plébános úr, Deákot a következőleg üdvözlő: Mélyen tisztelt hazánkfia! Midőn mi, pestbelvárosi választók, ily szá­mosan megjelenünk önnek színe előtt, teszszük ezt azért,hogy elismerésünket és szívből jövő köszönetünket fejezzük ki ama nemes munkás­ságért és fáradozásért, melyet a lefolyt ország­gyűlésen Pest városa és az egész haza jóléte ér­dekében kifejtett. (Általános helyeslés.) Meg le­het győződve, hogy a­hányszor egészségi álla­potának roszabbra fordultáról hallottunk vagy olvastunk, mindannyiszor szívünk megdöbbent és az éghez folyamodtunk, kérvén, hogy az is­teni gondviselés tartsa meg ennek a hazára néz­ve oly drága életét. (Éljenzés.) Megjelenésünk czélja továbbá az, hogy szi­vünk mélyéből fölkérjük, hogy a haza szivét, Pest belvárosát, a jövő országgyűlésen is képvi­selni szíves legyen! (Pillanatokig tartó, általános viharos éljenzés, a jelenlevők kalapjaikat lo­bogtatják.) A veszély, mely hazánkat fenyegeti, nem cse­kély, mert számosan vannak, kik e különben is eléggé zilált haza létét, csaknem, mondhatnám,­­ szándékosan koczkára tenni nem irtóznak, (Halljuk! halljuk!) mert egyre megy ki, akár valaki árulással, akár valaki hazaszeretetből semmisíti meg az országot. (Úgy van­ zajos he­lyeslés.) Ki győzhetné le a haza e nyílt és takart el­lenségeit inkább mint ön, mélyen tisztelt ha­zánkfia ! (Zajos éljenzés). Önnek vezérsége, ön­nek bölcsessége nélkül kétségbe kellene esnünk. De midőn az országnak oly vezére van ,mint ön, hiszszük és reméljük, hogy ama sereg, mely ön­nek zászlója alatt már eddig is a haza józan szabadságáért és függetlenségéért sikerrel küz­dött, a jövő választásoknál ismét többségben leend. (Élénk felkiáltások : Adja Isten !) Remél­jük pedig ezt azért is, mert él bennünk a hit, hogy lehetetlen, miszerint a meggondolatlanság az ész és bölcsesség felett diadalmaskodhassék. (Zajos tetszés nyilvánítások.) Ama biztos reményben, hogy ön óhajtásun­kat és kérésünket hazafias készséggel telj­esíten­­­i, szivünk mélyéből m­ár előre felkiáltunk : Él­jen az ország vezére! Éljen Deák Ferencz Pest belvárosának képviselője ! (Perczekig tartó lel­kes éljenzés.) Deák Ferencz erre körülbelől következőleg válaszolt: Hálás köszönet e megtiszteltetésért. Most negyedszer szólítanak fel Pest bel­városának választó­polgárai e nehéz pá­lyára. Engedjék, hogy e negyedik felszó­lítást úgy tekintsem, mint annak zálogát, hogy eddigi eljárásomat helyeslik, hogy az elvekben, melyeket követtünk, osztoz­nak, hogy azt a politikát, melyet ország­gyűlési működésünkben zsinórmértékül vettünk, továbbra is fenn akarják tartani. (Általános helyeslés.) Nem hiszem, nem szabad hinnem, hogy az országban legyenek emberek, kik a hazát szándékosan bajba akarják vinni, veszélybe akarják dönteni! Szabad ország­ban a vélemények különbözők lehetnek, a vélemények szabadok. Föl kell tennem mindenkiről, hogy azért ragaszkodik a maga nézetéhez, mert azt tartja az or­szágra nézve a legüdvösbnek. Én is azt hiszem, hogy a ki­egyenlítés, a­mely megtörtént, az alapelvek, melyek politi­kánkban vezéreltek, jelen kö­rülményeink között az egyedü­­liek, melyek hazánk felvirág­zását eszközölhetik. (Élénk he­lyeslés.) Lehet, hogy egyik-másik tárgyban té­vedtünk : a tévedést helyreigazítja az idő, de az alapnak ren­díthetlennek kell maradnia. Mert ha az alap megrendíttetik, előre láthat­­lan bajok fognak bekövetkez­ni, melyek az országot veszélybe dönthetik. (Élénk tetszés nyilatkozatok.) Érzem a feladat nehézségét, ismerem az óriási felelősséget, mely minden képviselő vállait terheli, és aggódva fogadom el a megtiszteltetést. (Perczekig tartó viharos éljenzés.­ Aggódva fogadom el és pedig nemcsak a nehézségek, nemcsak az idők és körülmények fenyegető veszélyei miatt, hanem aggódva azért is, mert attól tar­tok, hogy hanyatló korom és többszöri betegeskedésem nem engednek elég erőt, azt tennem, mit tenni óhajtanék s a­mit tennem kellene. (Megindulás.) Bízom önök szeretetében, hogy ott, hol erőm kimerülése miatt gyengébbnek lát­nak, elnézéssel lesznek. Elfogadom a bizalmat azért, mert azt hiszem, hogy, ha valaki nem bír is any­­nyit tenni, mint a­mennyit tenni szeretne, tegyen a hazáért annyit, a menny­i tud. (Zajos tetszés nyilvánítások.) Ismétlem köszönetemet s hozzá a ké­rést csatolom : legyenek elnézéssel és tü­relemmel irántam, ha előre haladt nap­jaimban ily nehéz pályára lépni és ily sú­lyos megbízást elfogadni merek ; legyenek meggyőződve, hogy midőn elfogadom, csupán csak kötelesség­érzetből teszem. (Hosszas, élénk éljenzés.) Deák ezután a jelenlevők mindegyikével ke­zet szorított s a választók képv. jelöltjük élte­tése közt oszlottak szét, óta egész működését a közéletnek szenteli, elfo­gadta a párt elnökségét. Dr. Rosenberg Lajos előadván a Deák­párt álláspontját, constatálja, hogy a terézvárosi választók többsége e párthoz tartozik, törekvé­sük tehát az ország ez egyik legfontosabb vá­lasztókerületében oly jelöltet diadalhoz segíteni, ki a párt érdekeit képviselje. E­közben Lichtenstein, ki küldöttségi­­leg hivatott meg, megérkezett és az elnöki szé­ket elfoglalta. Lichtenstein szerényen megköszönvén polgártársainak benne helyezett bizalmát, köte­lességének tartja az elnökséget elfogadni, mert mint honpolgár és terézvárosi lakos engedelmes­kedni tartozik egy ily tekintélyes gyülekezet felhívásának; ez alkalmat fölhasználja arra, hogy néhány őszinte szót intézzen a Terézváros Deák-párti választóihoz. A választók kebelében a bizalom kétfelé irányult, az egyik rész Radó­­czát, a másik Lipthayt óhajtja megválasztatni, de a két párt alapjában egy czél felé törek­szik, tisztán Deák-párti szempontból cselek­szik, mindkettő Deák-párt a szó szoros ér­telmében. Ez komoly gondolkozásra, komoly munkára serkent, mert a két pártot nem vá­lasztja szét ellenségeskedés, hanem inkább ba­rátság fűzi őket össze: egyetértést kell létre­hozni és az c­éljuk, e czél elérésére fogja a párt egész törekvését irányozni. E nagy tetszéssel fogadott beszéd után válasz­tottak meg az elnökök és jegyzők. Lichtenstein­­en kívül elnökök lettek: Jalics Kálmán, Wolfner Gyula, dr. Beke Gyula, Holländer Ber­nát, Adler Antal, Halbauer Ferdinánd, Cséry Lajos és Nemeshegyi; alelnökök: Taffler Kálmán, Schuller János, Kopstein Gyula, Sü­­megh Ernő, dr. Reinitz József, Steiner J. Lajos, Neugebauer Miksa, dr. Rosenberg Lajos, Ber­­czeller László, dr. Schulhof Géza, Friedmann Antal, ifj. Heidelberg Mór, Horovitz Illés, dr. Bauer Ádám ; j­e­g­y­z­ő­k: dr. Spitzer, Lázárffy, Altstock, Bökk, Zsengery Samu, Már Péter, dr. Samek Jakab, dr. Rosenbaum, Petrik Géza, Hamvassy Tihamér, Major Kálmán, dr. Wahr­­mann Zsigmond, Neményi Ambrus, Tertyán­­szky, Fauser, Mados Károly, Mauthner, Pollák János és Lévy. Dr. Adler Zsigmond indítványára az el­nökség megbizatott azzal, hogy a jövő közgyű­lésig egy névsort állítson össze a párt­bizottság megalakítása czéljából. E gyülekezetnek egyéb teendője nem lévén eloszlott. — Az egybegyült választók most mintegy 160 kocsiban foglaltak helyet, min­den kocsira nagy nemzeti lobogó Lipthay Béla nevével tűzetett és a hosszú kocsisor bejárta az egész Terézvárost, és a király­ utczába tért visz­­sza, itt Lichtenstein házánál dr. Adler Zsig­mond a választók nevében megköszönte Lich­­tensteinnak szívességét, hogy az elnökséget el­vállalta. A „P. Napló“ levelei. A Deák párt köréből. Pest-Terézváros, ápril 21. (A Lipthay-párt közgyűlése.) A pest-terézvárosi deákpárti választók azon része, mely b. Lipthay Bélát állította föl kö­vetjelöltül, a király­ utczai Reinitz-féle teremben értekezletet tartott. A terem zsúfolásig telt meg választókkal. Dr. Bőkés Gyula üdvözölte az egybegyűlt választókat „Éljen Deák Ferencz!“ „Éljen Lipthay Béla“ fölkiáltásokkal és az élénk visszhangra talált fölkiáltást azzal indo­kolta, hogy az itteni Deák-párt b. Lipthay Béla megválasztatásában remél diadalra vergődni. Továbbá jelenté, hogy eddig 1245 választó je­gyeztette be magát a Lipthay-párt részére,végre pedig előadá, hogy Lichtenstein, ki 1848 Pest-Lip­ótváros, ápril 21. (A Deákpárt alakulása.) Tegnap délelőtt több száz lipótvárosi Deák­párti választó gyűlt össze a redoute kis termé­ben megalakulás és képviselőjelölt kinevezése végett. Mint ez a Lipótvárosnál magából értetik, a gyűlésen kiválólag a kereskedelmi világ, még­pedig színe java volt képviselve, de kiegészít­tette az magát általán az értelmiség és vagyon által kitűnő osztályokból, és egész folyama alatt a komoly higgadtság jellegét viselé. B­u­s­b­a­c­h Péter mindenek előtt arra szólíta fel a gyűlést, hogy elnököt, két alelnököt s jegy­zőket válaszszon és az elnökségre V­e­c­s­e­y­t, alelnökségre Brüll Miksát és B­u­r­i­á­n Jánost hozza javaslatba, kik közfelkiáltással el is fogad­tattak. Jegyzékül ajánltattak és szintén egy­hangúlag elfogadtattak O­s­z­v­a­l­d Sándor és dr. M­á­d­a­y Sándor. V­e­c­s­e­y Sándor köszönetét nyilvánítván az iránta tanúsított bizalomért, és a gyűlés ezé­djára és a megjelentek nagy számára utalva, a lipót­városi Deák-pártot megalakultnak nyilatkoztat­ja ki. Visszapillantást vetve az ország két nagy pártjára, azok álláspontjára, a lefolyt öt évi parl­amentáris élet roppant vívmányaiból, a köz­élet minden terén félreismerhetlenül jelentkező óriási haladásból és fejlődésből e kiegyezés által megteremtett közjogi alap üdvösségét mutatja ki. Az eredmények olyanok, melyek még a ha­­bozókat is megnyerni képesek. A párt, nagysze­rű vezérének zászlója alá sorakozva kimondja, hogy az ország javát egyedül a Deák-párttól várja és reméli. A gyűlés nagy tetszéssel kíséri a beszédet, és annak végén lelkesült éljenzésbe tört ki Deák Ferenczre. B­u­s­b­a­c­h egy 100 tagú nagy választmány és egy szűkebb 24 tagú választmány megválasz­tását hozza javaslatba. P­e­r­l­a­k­y Kálmán utalva az ilyen nagyszá­mú választmány rögtöni megválasztásával össze­kötött nehézségekre, azt nem teljes gyűlésben eszközölni, hanem egy 10 tagú javaslattevő bi­zottságot kiküldeni javasol. A javaslat elfogadtatván, a bizottságba meg­választatnak : Perlaky Kálmán, Schwarz Ármin, Neuwelt Armin, Nyiry Lajos, Görgey János, Vogel Péter, Bakonyi Miksa, Mezey Mór, Bel­­laagh József s Légrády Károly urak. V­e­c­s­e­y felszólítja azután a gyűlést, hogy a jövő országgyűlésre képviselőjelöltet nevezzen ki. A gyűlés egyhangúlag Wahrmann Mór eddigi képviselőt kiáltja ki, és az elnök felszó­lítására Bur­ián János alelnök vezetése alatt egy küldöttséget menesztett a jelölthöz, mely tudomására hozza a gyűlés határozatát és szó­lítsa fel a jelöltség elfogadására. A küldöttség visszatéréséig az ülés felfüggesztetett, és a ja­vaslatadó bizottság azalatt a nagy választmány tagjainak névsorát állapítja meg. Félóra múlva visszatért a küldöttség, és B­u­­r­­­á­n jelenti, hogy Wahrmann Mór elfogadta a jelöltséget és kész választói előtt megjelenni, hogy működéséről a múlt országgyűlésen ís­mát adjon és előterjeszsze jövendő program. Minthogy azonban jövő vasárnap dolgai le­­szólítják, a következő második vasárnapra választóit összegyűlni. A jelentés éljenzés i­gadtatott, s uj gyűlés idejéül május 4-kén e. 10 órája tűzetett ki. A javaslattevő bizottság elnöke felolvas 100 tagú választmány megállapított név, mely elfogadtatik, és a választmány egy smind felhatalmaztatik, hogy magát szükség­­en még több taggal kiegészíthesse és kebelé megválaszsza a szükségelt választmányt. Ezután a gyűlés feloszlott. Pest-Ferenczváros, ápril 21. (Tavaszi Endre képv. jelölt beszéde ; Vidad­­ János számadó beszéde.) A Ferenczvárosi kisdedóvoda udvarában tar­tatott a Ferenczvárosi Deákpárt közgyűlése. Kétszáznál több választó jelent meg, kik elnö­kül Morócz Istvánt, jegyzőkül Kiss és dr. Hor­­paczky urakat választották meg. Az elnök meg­nyitó beszédében kiemelte, hogy az ideiglenes bizottság által kidolgozott Deák-párti prog­ramaihoz aláírás útján 400-nál többen csatla­koztak s felhívja a közgyűlést, hogy az ideigle­nes bizottság által kiszemelt követjelölt iránt nyilatkoznék. Tavaszi Endre jelöltsége a megjelentek által zajos éljenekkel üdvözöltet­­vén, az elnök indítványára egy küldöttség in­­dittatik Tavaszihoz, mely a Ferenczvárosi Deákpárt érzelmeit tolmácsolván, felhívja őt, hogy a megjelent választók előtt politikai prog­rammját adja elő. A küldöttség számtalan zászlóval feldíszített fogatokon elindulván, rövid idő múlva megje­lent Tavaszi Endre, s az udvarban össze­gyűltek lelkes éljenzései által fogadtatván, képvi­s­elölti beszédét tartotta, melyet tudósítónk gyors írási jegyzetei nyomán szó szerint fogunk közleni. Délután 3 órakor Vidács János tartotta ferenczvárosi választói előtt képviselői számadó jelentését a soroksári 33-ik számú ház udvarán. Hallgató mindkét nemből, s mindkét pártból számos volt; nem megvetendő mennyiségben volt ezen kívül a nagykorúságon alul levő kor­osztályok majd mindegyike képviselve. Vidats beszédéről nincs valami különös mondani­valónk. Vidats minden beszédét egy kaptafára húzza, a­ki tőle,vagy Csanádytól csak egy beszédet hallott, az tudja mindazt, mit valaha mondtak és mon­dani fognak. „Átkos közös ügyes kormányrend­­szer;“ „Magyarországot Ausztria provincziá­­jává lealázni;“ „a kormány és a neki vakon hódoló jogfosztogató“ többség; „a dicső 48-ki törvényhozás; „a dicső honvédség elhullott vé­re;“ „a camarilla“ „a mészárszékre hurczolt ujonczok“ s hasonló dolgok paraphrasisa képezi minden újabb beszéd változatlan anyagát. Be kell azonban vallanunk, hogy ma Vidats­­tól egy új hasonlatot is hallottunk, szól pedig ez imigyen : „Ausztria nagyhatalmiságának sülye­­dő hajójának vontató kötelére akasztotta a kor­mány és a neki vakon hódoló többség Magyar­­ország alkotmányos önállását és függetlenségét.“ A thema ugyanez, de a szavak szebbek, mint rendesen. Ezt éljenezték meg az összegyűltek legjobban. A beszéd közepe táján még az eső is kezdett esni, mi még vizesebbé tette az egész mulatságot. A hallgatók legnagyobb része az eresz alá menekült s onnan hallgatta a mind­inkább szakadó esőben a beszéd végét. Vé­gül Hollós László adott a választóknak az „idő kegyetlensége fölötti“ boszuságának kifeje­zést, azon óhaját nyilvánítván, hogy Vidats kép­viselhesse jövőre is a ferenczvárosi választókat. Az eső mindvégig együtt tartá a gyülekezetet, mert a legtöbben esernyő nélkül jelenvén meg, ünneplő ruhájukat a váratlanul támadt eső által nem akarták koczkáztatni. Valódi vízözön volt, mely azonban Vidats beszédével véget ért. Pozsony, ápril 21. (Szlávy J. min. képv. Jelentése.) Városunknak ma valóságos ünnepe volt, a­mennyiben a választók szívélyes meghívása kö­vetkeztében tegnap megérkezett egyik ország­gyűlési képviselőnk, Szlávy József miniszter jelentést tett a múlt országgyűlés folyamáról. Már jóval 11 óra előtt csaknem egészen megtelt a tágas redoute-terem, s pontban 11-kor küldött­ség indult kedves vendégünkért, ki néhány percz múlva megérkezvén, hangos éljenekkel üdvözöltetett. Erre a Deák-kör elnöke fogadta őt néhány szóval, s ezek után a képviselő úr adta elő öt negyed óráig feszült figyelemmel hallgatott s gyakran helyesléssel és éljenzéssel félbeszakított beszédét. Épen holnap lesz, u. m. három éve, hogy az utolsó ülésszak megnyitta­tott , de az igazolásokkal s más előleges kérdé­sek elintézésével négy hét telvén el, a válaszföl­­irat tárgyalása csak máj. 20. kezdődött. Négy­féle javaslat volt beadva, t. i. az országgyűlési többség bizottságáé és Tisza Kálmáné a középbal részéről, a szélsőbalé és Miletics Szvetozáré. Ezeket röviden jellemezve, ezzel kimutatta a négy párt programmját. Azonban az országgyű­lés nyugodtan ezután sem működhetett, mivel szakadatlanul érték egymást a meddő interpel­late, a petitióknak ezrei és az időrabló név sze­rinti szavazások. És mégis daczára ennek, több igen fontos javaslat lett törvénynyé, melyek kö­zül szónok különösen kiemelte a törvénykezés­nek a közigazgatástól elválasztását, a kir. tör­vényszékek szervezését, a törvényhatóságok szervezését, s a pozsonyi választókra is nagy érdekű ipartörvényt. Itt egy kis kitéréssel ez utóbbi törvényre bővebben kiterj­eszkedett, kiemelvén, hogy ez némely iparosokat ki nem elégít, holott a műveit Európában általánosan eltörölt középkori ezédrendszert teljes lehetetlen többé megtartani s illetőleg újra behozni, mivel azt már az előbbi absolut kormány is eltörölte.

Next