Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)
1872-09-01 / 201. szám
201. szár». Vasárnap, September 1,1872.___________________23. évi folyam. Szerkesztési iroda: Kiadó-hivatal: JF Előfizetési feltételek: Hirdetések ,Ferencziek-tere 7. szám. f. emelet. Ferencziek-tere 7. ex. földszint. ÉPISjf*!! 88 kixhoz hordva reggli ét d**tí#kF Szintúgy mint Qidfo6té*fi UP szellemi részét illető minden A lap anyagi részét illető közle- Sf * fi 1 l«! I ■ ■ i ! S^a .' .’ 6 ^60 WT A DO MTV AT Alii f közlemény a szerkesztőséghez ffi6nyek (előfizetési pénz, Idadae 1 1 i ^ ff B 8 S 8 11 9 « hónapr. . . .Il0~„ KIAfiO-HIWA&BA intézendő. ^ « —M, M Hftk. JF . Jl— _Ji -L.I ..M.. __mL—M Aa eati kiadás postai különküldé- (ferejl«8iek»tt*e 7. _______ körüli panaszok, hirdetmények) a HHHHw m w&BBB VIW pést felülfizetés havonkítil 30 kr. . . . , jux. m A* ellfiseté* &B év folytán minden kiadálldffka Bementetlen levelek csak ismert kiadó-luvaUlho. intézendő), REGGELI KIADÁS. M -------kezektől fogadtatnak el. NUVJUJJJJI Al.in.A/ZI.I, ^ „^*5. Előfizetési felhívás „PESTI untai Előfizetési árak: Egész évre ..........................22 ft. Félévre...............................11 ft. Negyedévre........................5 ft 60 kr . Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadóhivatala“ czim alatt Pest, ferencziek tere 7 se. alá küldendők. 4 „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Fest, aug. 31. Az országgyűlés megnyitására nyomban egy oly politikai esemény fog következni, mely ép oly mértékben alkalmas a közfigyelem felkeltésére, mint maga a parliament ülésszak kezdete. A három monarcha találkozását értjük, melyre ő felsége a trónbeszéd megtartása után még aznap elutazand. Ami e találkozás politikai jelentőségét illeti, erre nézve több ízben kifejezést adtunk nézeteinknek. Ami azóta ez ügyben nyilvánosságra jutott, csak megerősíti azon régibb meggyőződésünket, hogy e fejedelmi találkozás az európai politikában egy par excellence békés, conservativ jellegű lépés, melynek egyik fő következménye teljes valószínűséggel a keleti állapotok bizonyos nagyobb szilárdsága és az ottani felforgató elemek háttérbe szorítása leend. Tekintve a találkozás e jelentőségét, magyarázatra nem szorul az, hogy a berlini összejövetel hazánkat is nem csekély mérvben érdekli. Hogy van mégis, hogy a magyar kormány elnöke, kit a kiegyezkedési törvény értelmében is bizonyos befolyás illet meg a külügyek vezetésére, ő felsége kiséretében Berlinbe nem utazik ? Kétségkívül sokan felteendik e már magában véve is érdekes kérdést s úgy hiszszük méltó, hogy mi is foglalkozzunk vele néhány sorban. A magyar miniszterelnök jelenléte fejedelmi találkozásoknál s részvéte az uralkodó külföldi utazásaiban részint a kiegyezési törvény szellemének postulátuma, részint egy a gyakorlat által szentesített szokáson alapul. Az előbbi miniszterelnök, mint tudjuk, a monarcha ily ünnepélyes megjelenései alkalmából soha se hiányzott.— Ott volt 1867-ben az első salzburgi találkozásnál Napóleon császárral.Elkísérte ő felségét nagy keleti utára 1869-ben. S végre részt vett tavai a második salzburgi találkozásban is, mely uralkodónk és a német császár között történt. A legközelebbi berlini találkozás sem fényre, sem politikai jelentőségre nézve nem állandó fentebb említett fejedelmi találkozások mögött, s a magyar miniszterelnök bizonyára csak fokozta volna a berlini ünnepélyességek díszét, s harmóniáját nem kevésbé, mint azoknak politikai horderejét. Hogy gróf Lónyay mindannak daczára nem megy Berlinbe, annak kétség kívül több oka leend. A fő ok természetesen (akárhogy csűrjék-csavarják a dolgot) az, hogy a külügyminisztert ma gr. Andrássynak hívják. Tiltakozunk az ellen, hogy a mai eset jövőre bármily szempontból is precedens esetül szolgáljon. A külügyek vezetése, a kiegyezési törvények értelmében, a két kormány, illetőleg a két országgyűlés ellenőrzése alatt áll, s ami speciálisan Magyarországot illeti, a magyar kormányelnök, illetőleg a magyar országgyűlés e jogot mindenkor gyakorolta, s aki ezt bármikép is tagadni akarná, az alkotmányt támadja meg. De az egyes részletek, hogy miként gyakoroltassék e jog, s nevezetesen, miként érvényesítse a magyar kormányelnök, a törvényekben körülírt és biztosított befolyását a külügyekre, a körülmények s egyéniségektől függ. Ha akad valaha magyar miniszterelnök, ki e téren kötelességet mulaszt, a magyar országgyűlés felelősségre fogja vonni, s a magyar országgyűlés e jogköre, e jogi meggyőződése a magyar miniszterelnök ebbeli felszólalásainak mindenkor szilárd alapot biztosít. Gr. Andrássy Beust külügyminisztersége alatt teljes mérvben gyakorolta e befolyást. S ma, midőn gróf Andrássy a külügyminiszter, a bizalom irányában oly nagy fokú és mindenki oly annyira meg van győződve, hogy a monarchia külügyeit mindkét fél érdekei és jogos igényeinek megfelelőleg kezeli, hogy sem osztrák, sem magyar részről, sem a kormány, sem a közvélemény részéről nem tapasztalható semmi idegenkedés az ellen, hogy ő egyedül fogja a kormányok nevében a berlini találkozásokon képviselni a monarchiát, és sem a magyar, sem az osztrák miniszterelnök nem kíséri őfelségét. Az említett fő okon kívül, lehetnek más mellékokok is. A berlini összejövetelnek tulajdonképeni hivatalos formáját nagyon bajos meghatározni. A fejedelmek „barátságos találkozása“ ez, mondják , üdvözlése a német császárságnak. A skeptikus világgal azonban nagyon bajos elhitetni, hogy más fontos politikai okok is közrelejátszanának,s a külügyminiszerek jelenléte e felfogást nagyban megerősíti. Akár mint legyen azonban a dolog, a berlini találkozás nem olyan hivatalos adtus, melyen a magyar miniszterelnöknek okvetlenül jelen kellene lennie, s ha a Berlinbe utazó államférfiak gr. Andrássyt oly férfiúnak tekintik, ki teljes mértékben képviseli a monarchia két felének közérzületét és egyes fölmerülő kérdésekben való tájékoztatásra nem szükséges nekik meghallgatni a két miniszterelnök véleményét, mely csak az, mint a külügyminiszteré, úgy bizonyára mind Magyarországon, mind Ausztriában a közvélemény azt fogja e felfogásra mondani, hogy ez ellen semmi észrevétele. De van még egy harmadik, inkább gyakorlati jelentőségű ok is, melyet szintén nem mellőzhetünk hallgatással, s mely gr. Lónyay távol maradása mellett szól. S ez azon fontos körülmény, hogy az országgyűlés megnyitása épen összeesik ő felsége berlini utazásával. E pillanatban, mely kétségkívül messze kiható jelentőséggel bir belpolitikánk alakulására nézve, oly fontos s oly sokféle teendő vár itthon Lónyay grófra, hogy ha csak pár hétre is távoznék körünkből, ez az ország ügyeire mindenesetre hátráltató hatással lenne. Valóban az ország közvéleménye csak kellemetlenül érintethetnék az által, ha a kormány elnöke azért, hogy egy fényes találkozásban, mely utóvégre is főleg az ünnepélyességek bizonyos sorából állandó részt vehessen, odahagyná az ország fővárosát s nyugodni engedné azon munkákat, melyek távollétében vagy egyáltalán nem, vagy tökéletlenebbül lennének elvégezhetők. Politikai körökben, hol az általunk éppen most ventilált kérdés beszéd tárgyát képezte, tudni akarják, hogy épen az általunk utolszor felhozott gyakorlati ok volt az, melyet gr. Lónyay akkor, midőn Berlinbe menetele szóba jött, bennmaradhatása mellett latba vetett. Nem akarjuk eldönteni, mennyiben alapszik e hit valóságon , de nem vonakodunk kijelenteni, hogy ha a dolog csakugyan így áll, Lónyay gr. oly érvet hozott fel, mely a jelen pillanatban feltétlenül döntő volt. Nincs tehát semmi kifogásunk az ellen, hogy a magyar miniszterelnök nem megy Berlinbe, de ismételve megjegyezzük, tiltakozunk az ellen, hogy ez eset jövőre bármily tekintetben precedensül szolgáljon. A Deák-kör sept. 3-dikán d. n. 6 órakor saját helyiségében értekezletet tart. Pest, aug. 31. (Minisztertanács.) Ma délben ismét minisztertanács tartatott. (Ő felsége) ma, szombaton este ?10 órakor Gödöllőről Budára érkezik. Vele van gr. Bellegarde főszárnysegéd. (A trónbeszéd.) szerdán délben 12 órakor fog megtartatni. Ugyanaznap az országgyűlés két háza még ülést tartana, melyen a trónbeszéd — szokás szerint — újra fel fog olvastatni. (Ő felsége a király)a trónbeszéd megtartása után még ugyanaznap Drezdán át berlini útjára indul. Ennélfogva a képviselőház tagjainak szokásos fogadása csak akkor fog megtörténni, midőn király ő felsége berlini útjáról visszatér. (Az országyűlés ünnepélyes megnyitásának alkalmára), az udvari gyász fel fog függesztetni, s igy téves azon hit, mintha ez alkalommal az országgyűlés tagjai fekete magyar diszöltönyben fognának megjelenni a trónteremben. (Szertartás a magyar országgyűlés ünnepélyes megnyitásakor 1872. évi september havában.) Szerdán 1872. September 4-én délelőtt 11 órakor a magyar országgyűlés mindkét házának tagjai a budai királyi várban megjelennek és a mennyire a várkápolna térfogata megengedi, lemennek oda, az isteni szent tiszteletet meghallgatandók. A többi tag ez alatt a nagy teremben marad ő császári és apostoli királyi felsége az említett szent misére minden nyilvános kiséret nélkül az udvari kápolnának oratóriumába megyen, mely alatt a püspök az apostoli kereszttel állani fog. A nagymise után ő felsége termeibe távozik s ott időrend, a mig az egyházi méltóságok átöltözködnek és longis-ban az udvari kápolnából a felső terembe értek, hol is ez alatt a többi, ő felségének kíséretére hivatalos cs. kir. udvari főméltóságok, testőrkapitányok, a m. kir. miniszterek, a herczegprimás, a zászlós urak és a püspök a kettős kereszttel, a kihallgatási teremben (a felső várnégyszög oldalán) összegyűltek. Mihelyt minden elrendeztetett, ő felségének a császári s királyi főkamarás által jelentés létetik, s erre ő felsége fölkelvén, a belső termekből a nagy terembe a következő rendben távozik. Egy cs. kir. kamara írnok. Két rendi biztos. A m. kir. főajtónálló helyettese. A herczeg prímás. A m. kir. miniszterek. A cs. kir. első főudvarmester a pálczával. A m. kir. főlovászmester helyettese, mint helyettese a cs. kir. udvari főmarschallnak, a fölfelé tartott meztelen királyi karddal. Jobbján a püspök az apostoli kereszttel. ő császári és apostoli királyi felsége. Oldalt s hátul a m. kir. testőrkapitány, a cs. kir. gyalog testőrök és a cs. kir. lovas testőrök kapitánya, a cs. kir. udvari főkamarás és a cs. kir. főhadsegéd képezik a kíséretet. A terembe érve ő császári és apostoli királyi felsége a trónra lép, leül s kalpagját felteszi. Kísérete a kijelölt állásokat foglalja el a trón oldalán. Most beszédet tart ő császári és apostoli királyi felsége a magyar országyűlés mindkét házának egybegyűlt tagjaihoz. E beszéd végeztével ő felsége felkel, leveszi kalpagját s azelőbb megjelölt rendben a belső termekbe vonul. (Az igazsságügyminiszter-jelölti combinatiók még néhány napig egymást fogják űzni a lapokban, s azok a nehézségek, melyekkel nálunk, „prókátor-nemzet“ körében az igazságügyminiszteri tárcza betöltése jár, majdnem tragicomiának. Hanem az igaz, hogy a többi tárcza betöltése sem könnyebb. Nagy akadály az, hogy a Deák-párt „régi törzskarának“ férfiai, kiket tehetség és népszerűség egyaránt a miniszteri tárczákra qualifikál, a miniszterségről mit sem akarnak tudni, sgr. Lónyay a miniszteri jelölteket illetőleg egyáltalán csak igen szűk körben mozoghat. Be akarjuk várni, hogy a miniszterelnök sokat emlegetett „szerencsés“ keze ezúttal mily szerencsésnek bizonyul be és ezután lesz majd e körülményekre sok megjegyzésünk. (Az „Internationale“ ügyében) a tervezett német-osztrák-magyar értekezlet, a „P. Journal“ híre szerinti mégis megtartatnék. Államtisztviselők értekezlete lesz ez, és pedig Ausztriát Schmidt-Zabierow üdv. tanácsos, Magyarországot Jekelfalussy belügyminiszteri osztálytanácsos fogják képviselni. (Az orosz kormány sem engedte meg, hogy az orosz fővárosok a belgrádi ünnepélyen képviselve legyenek. Moszkva városa a Popoff testvéreket választá képviselőiül, de az illető urak az orosz kormányt utazási engedélyért felkérvén, nem kaptak választ. Ennek folytán szépen, vagy tán nem is szépen, de otthon maradtak. (Egy rejtélyes magyar gróf.) A „Constitutionnel“ s a „Patrie“ azt akarják tudni, hogy a bécsi cabinet megbízásából Fontényi magyar gróf érkezett Trouvillebe, hogy a franczia kormánynyal a vámügyben értekezzék. Erre aztán elmondhatjuk a régi magyar újdondász — refraint: Vajh ki é s merre van hazája? A hét és kilencz ágú magyar czimerek között nincs Fontényi, s nem is emlékszünk reá, hogy ily nevű úji ember diplomatiai küldetésekre alkalmaztatnék. A magyar celebritások közül ez idő szerint Széchen gróf időzik Párisban, de e nemes gróf nem hasonlít „Fontényihez“ abban sem, hogy diplomatiai küldetése volna. A rejtély igy megoldatlan. Egy politikai röpiratból. (Hepp, hepp !) Tettey könyvkereskedésében a következő czimii politikai röpirat jelent meg : „A magyar kormány politikája és Magyarország érdeke.“ A jelenlegi viszonyok tájékozására írta: Areopag. Ez az „Areopag“ igen fekete vérű ember lehet. Szidja a kormányt, a Deák-pártot és összes társadalmi viszonyainkat. A legnagyobb elfogultság tükröződik le azonban minden sorában , és röpirata sok helyen,különösen ott,ahol a kinevezéseket tárgyalja,úgy látszik, hogy nem az igazságos bíró, a közügyek önérzetes kritikusa szól e műben, hanem a sértett önérdek fájdul fel. Szerző álláspontja és modorának illustrálására szolgáljon röpiratának következő része, melyben egy kis hepp-hepp -razziára tüzel a zsidóság ellen: „Mi is a magyarországi zsidóság ? Zsidónak kevés, magyarrá nem akar lenni, németté meg nem lehet lennie, jóllehet annyanyelvül annak nyelvét használja. A franczia, angol, olasz, spanyol s még a lengyel zsidó mai napság is csak hitre, és pedig nagy része már reformált hitre különbözik azon nemzettől, a mely közé ékelte magát,—nem különböztette meg magát semmivel sem az ország más lakosaitól, s csak annyiban különbözik, mint egyik vallásfelekezetü a másiktól;— a magyarországi zsidó pedig a 15-ik századbeli viselettel él, vallása nem a tiszta Mózes-vallás, telj MLP— A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZAJA Heti tároza. (Az apák. — Törvényes s törvénytelen. — Uj képviselő. — Helyválasztás. — Négyféle politikus. — Régi ismerősök.— Milyen legyen a cultusminiszter ?) Habemus „papas.“ Az elárvult haza, mely számos apáitól megfosztva, nehány hónapig árván tengett-lengett, e héten megkapja ismét alkotmányos apáit, kik közül sokan azon közönséges nemzőktől egészen elütő sajátsággal ruházzák fel,melyet szűzbeszédjök megtartásával elvesztenek. Mint hallatszik, a szélbaliak közt többen találkoznak ugyan, kik a jobboldali apák törvényességét tagadni akarnák s inmatriculáltatásuk ellen felszólalnának, azonban föltehető, hogy az ismert elv szerint: pater est, quem justum mandatum demonstrat, a törvényességi kérdés könnyen fog eldúlni. Magától értetődik, hogy az illető szélbaliak tökéletes szabadságára bizatik, titkos kételyeket táplálni magukban mindaddig, amíg azt bölcs belátásukkal megegyeztethetőnek vélik. Minden országgyűlésnek előjátéka hasonló. A legelső s elkerülhetetlen kellék a képviselő urnak ( ki honatya lévén, megbízásból és honfikötelességből, a fiuságot s apaságot vallási mysticismussal egyesíti magában) megérkezése. E megérkezést követi főleg újoncz képviselőknél a működési térnek kívánatos megjárása, előleges megjárásául a sikamlós téren oly gyakran előforduló számtalan megjárásnak. Belép a házba s körülnéz. A belépés, körülnézés azonban nem minden, mert csakhamar a helyfoglalásnak nehezen megoldható kérdése merül fel. Helyet foglalni nem bajos ott, hol hely van, hanem országházunk helytelensége sokkal ismertebb, semhogy a padhódítást a kellemes foglalkozások egyikének tarthatnék. A régi képviselők már megtűzdelték régi helyeiket, az újnak még választani, szemelni kell. S mily aggályok bukkannak fel ilyenkor a kebelben. Az egyik hely például jó volna, közel esik a kijáratokhoz,s e szerint ellenzéki szónoklatok élvezetére különösen alkalmas, hanem távol van a miniszteri karszékektől, ami baljóslatú jel egy ifjú képviselőre, ki legalább is államtitkári képekkel ébred s alszik el. Volna közelebb eső hely is, hanem az emelvény ott nem elég magas, s a szűzbeszéd alkalmával deli alakja nem igen foghat ott kiemelkedni. Oldalt meg csak nem ülhet, mert onnan nem esik láthatárába az egész karzat, s ha valamely bál virág a háta mögött fölmerül, csak fárasztó nyakficamokkal érheti el a bámulás gyönyörűségét. Végre talál megfelelő helyet, de aha hely régibb birtokosának névjegyét még ott leli, ránéz , az nagyon boldogtalan ember volt, nem tűnt ki, névtelenül elveszett. Ha az ember babonás (és I. Napóleon is babonás volt, sőt minden nagy államférfi babonás, minélfogva tanácslandó ifjú képviselőinknek, hogy ez elengedhetlen tulajdonsággal magukat idejekorán ellátni és ne mulaszszák!), ha tehát az ember babonás, akkor elődjére nagy tekintettel van. A jó kártyás nem ül egy megkopasztott gyászvitéz helyére. Mit tevő legyen ? Most látja be a passiv választó az actív választás nehézségeit. A keresgélés , okoskodás eredménye aztán rendesen ugyanaz ez alkalommal is, mint az élet minden más körülményei között. A képzelt jó mind tovaillanván szem elől, belenyugszunk az elérhetőbe. S igy történik, hogy a legszilárdabb szélbali képviselői is kényteleníttetik megalkudni a körülményekkel, adott viszonyokkal, és a helyválasztásban az opportunitás zászlaja alá állani. Miután ekképen megszabadult annak lehetőségétől is, hogy valamikor bármiképen helyét ne lelje, ki megyen az utczára. Az utczán a mostani napokban mindenekelőtt következő egyénekbe ütközhetik: 1) Oly emberbe, ki vagy valamely miniszteri combinatióban előfordul, vagy abba képzeli magát. 2) Oly emberbe, ki valamely új pártot alakít. 3) Oly emberbe, ki fejében a honmentő gyógyszerek egész kézi patikáját hordja és reczipeképen készséggel tudtodra adja programmját. 4) Oly emberbe, aki szid. Nem mond egyebet, hanem szid. Foglalkozása rövid s egyszerű: szid. Rendesen segédmunkása az 1) és 2) pont alatt említetteknek. Ha mindegyikkel szóba áll, a kedvező eredmény nem marad el, feje okvetlenül megfájdul, eszméi kellőleg összezavarodnak, s végül a helyzetnek legtájékozatlanabb ismeretére jut. A sötétségben, mely elméjét körülhálózandja, legsötétebb két pont leszen a fúzió és coalitió. Egy ifjú képviselő, ki mint ilyen fölötte buzgó és mindent meg akarna érteni, még azt is, amiről mandátumviselt társai már régóta nem törik fejüket, három napi folytonos gondolkozás után belátta, hogy e két fogalom közötti különbség megfejtésére elegendő oedipuszi esze nincsen. Mit tegyen ? Szerencsére találkozik egy régi, praktikus bajtárssal. Megállítja s előadja baját. „Ne várj, megfejtem.“ Az ifjú mohón várja az óhajtott választ. „Gyakorlati példával szolgálok. Eredj ebédelni s hozass akármit, p. gulyást lével. Ez adagot állítsd magad elé thémának s elmélkedjél fölötte.“ — Tudom már, kiálta fel a gyorseszű ifjú A gulyáshús a lével egy tálban fuzionálva van, de hát akkor mi a coalitió ? „Nem oda Buda! A gulyás lével csak coalitió.“ — És a fúzió ? „Edd meg.“ — E szerint a fúzió nem egyéb emésztési processusnál ? „Nevezd, a minek akarod.“ Az ifjú e példán épülve, a jelen homályából tisztábban kezde látni a jövő koromfeketeségébe. Tovább sétált új képviselőségének öntudatában, s mondhatni kellemes tapasztalatokat tőn, melyek ugyan magánéletére vonatkoznak, mégis érdekesek. A váczi utcza hátrányos légkörében,ott,hol az asphalt birodalma megszűnik és az asphaltozó társaság fabódéja gúnyosan tekint el a városháztér göröngyös kövezetén, megszólítja egy ember: „Nem ismersz ?“ — Nincs szerencsém. „Pedig együtt jártunk iskolába.“ — Valóban örülök. „Végtelenül jól esett megválasztatásodról olvasnom.“ — Köszönöm részvétedet. „Nevem Párna Gellért, írnok vagyok 400 forint fizetéssel.“ — Gratulálok, szép állás. „Ne gúnyolj, dehogy szép, özvegy feleségem van . . .“ — özvegy feleséged ? „T. i. úgy, hogy én vettem el az özvegyet. Azonkívül van öt gyermekem “ . — Szent atyám, ez vigyázatlanság ily drága időben. „Ne okolj engem, mert ők nem az enyémek , nem első urától valók s én készen kaptam. Te most befolyásos ember vagy, keresett államférfi s szerezhetsz nekem valami jövedelmezőbb állást...“ — Azaz lásd, én itt még senkit sem ismerek, s e szerint kár volna rám várnod, más után tán előbb jutsz hozzá. „Nem, nem. Mástól el sem fogadom, csak tőled, egyedül tőled. Meg foglak látogatni, meg én, kitudom én, hol vagy. Isten veled, sietek.“ E jelenet ismétlése volna, ha megírnék, egy új képviselőnek hány barátja, régi játszótársa, rokona kerül, véletlenül s váratlanul, s csodálatos valamennyi az i iség közös előnyével bír. Mintha egyszerre minden barátja koldusbotra jutott volna. Kedvező tünemény, ha e kedves egyének csak levélben fedezik föl az embernek, hogy „emlékszel-e még az együtt töltött szép napokra ? Óh én soha sem felejtem el“, vagy „hányszor ígérted meg akkor, hogy ha befolyásra szert teszsz, rólam azonnal gondoskodni fogsz“, mondom, ez még jó szerencse, mert akkor a papírkosár észszerű igénybevétele némileg menhelyül szolgál a baráti s rokoni ölelések ellenében! Ifjú képviselőnk tehát megízlelé a képviselői pálya nem nyilvános részének kellemeit is; menekül előlük a körbe, hogy egy kissé elpolitizálgasson. Más a politika ferbli mellett vidéken, más az Pesten, a casinó vagy a körök egyikében, hol az értelmiség színe-javától okos dolgokat, épületes vitákat hallani. A lapokban olvasó, hogy Pauler átveszi az igazságügyet, majd megkérdi — gondolja magában — ki lesz helyében oktatásügyér. Szóba keveredik egy öreg úrral. »Hjaja !“ülget a kérdezett, „ki lesz cultusminiszter ? Majd megmondom úgy, hogy nevét magad is kisütöd. Csak elsorolom, mi kívántatik meg egy magyar cultusminiszterben, s meglásd, rögtön rájösz.“ — Vájjon kitalálom-e ? „Bizonyosan ki. No lám ! A cultusminiszternek mindenekelőtt nem szabad sem görögnek lenni, sem protestánsnak, mert arra már államtitkárok vannak, mindamellett óhajtandó, hogy a görög is kedvelje, a protestáns BÚI számunkhoz fél ív melléklet van csatolva.