Pesti Napló, 1872. november (23. évfolyam, 253-277. szám)
1872-11-01 / 253. szám
252 . _________________Péntek november 1.1872. 23. évi folyam. Szerkesztési Iroda: Kiadóhivatal: * Előfizetési feltételek: Hirdetések Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. Ferencziek-tere 7. sz. földszint. TT\ "|H| |^| S^PI T’“ ^ P A'S«|S szintúgy mint előfizetések A lap szellemi részét illető minden A lap anyagi részét illető közle- 8m| II ' ff 1 %k|| B fl | Ej || 1 hónapra , . 1 frt 85 kr. a közlemény a szerkesztőséghez mények (előfizetési pénz, kiadás I I " I I. 1 i ■/ I fff fl g II f 6 hónapi .* H I l KIADÓ-HIT AT ALB L 8- körüli panaszok, hirdetmények) a -U ÍV nAm JLi mám 1 mL X «fl. JáxzM \p SASSi (ferencziek tere 7. «.) Bérmentetlen levelek csak ismert kiadóhivatalhoz intézendők. T Tjl n X? T T T7' T \ TV i Q hónapban megkezdhető, s ennek bármely küldendők. .. JLV X_J vJX VX Ali Xj X XV. X xX XX jtJL Oc napján történik is, mindenkor a hő első ------— kezektől fogadtatnak el, napjától fog számíttatni. Előfizetési felhívás „PESTI IPLIkra. Előfizetési árak: Brizési évre .........................22 ft. Félévre.............................0 ft. Negyedévre.......................6 ft SO kr W&F" Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó-hivatala“ csira alatt Pest, ferencziek tere 70. a 14 küldendők, 4 „Pesti Napló“ kiadóhivatala, Pest, oct. 81. Midőn a Konstantinápolyban történt kormányváltozásról néhány héttel ezelőtt szóltunk, megjegyeztük, hogy Midhat nagyvezírsége előtt a portánál hitelesített diplomaták közül egyedül az orosz követ gyakorolt bizonyos döntő befolyást. Az orosz diplomatia jól ismerte amaz utak és módokat, melyek egyedül vezethetnek Konstantinápolyban czélhoz, s a „vándorló rubel“ ez utakra minden esetre a legjobb kisérőtárs. Midhat vezérsége e tekintetben nagy változást készült jelentendő egyszer mindenkorra véget akart vetni a főleg az orosz diplomatia által szőtt ármánykodásoknak; ő nem mutatott arra semmi kedvet, hogy az egyes aldunai népekkel egyre-másra megújuló apró szokban sorvasztassa a porta erejét; ő politikája szóval határozottan észellenes jelleggel birt, s így mi sem armészetesebb, hogy Oroszország előtt mindenek fölött érdekkel birt e kormányférfiú megbuktatása s hogy utódját, e tehetetlen öreg embert, a kinek vezérsége miatt ismét bátran s akadálytalanul hiszik megújíthatni a régi játékot, először is az orosz követ üdvözlé. E felfogásunkat az azóta nyilvánosságra került adatok teljesen megerősitik, s csak az imént egy bécsi lap, a „Vaterland“ oly brit közök mely a mi tudomásunkra is jutott nehány résziétel a keleten kifejlődő helyzetről oly képet nyújt , mely reánk nézve épen nem megnyugtató. Nem kevesebbről volna ugyanis szó, mint arról, hogy Oroszország a dunai tartományok közgazdaságában erős positiót foglaljon. Oroszország e tervének keresztülvitelénél kétségkívül a nála szokásos körültekintéssel, óvatossággal jár el, s aligha csalódunk abban,hogy az északi colossus ez új szerepére számos előkészületet, előtanulmányt tett, míg azzal napvilág elé lép. A sort e tekintetben természetesen az Oroszországgal frigyben álló szerb kormány szárnyai alatt kezdette meg. A „Waterland“ ma arról tudósít, hogy egy orosz társulat igen fényes ajánlatokat tett a szerbiai Belgrád-Alexnivacz és Jankova-Klissura vonalak építésére, és sejteti, hogy Konstantinápolyban az orosz befolyásnak sikerülni fog e vonalaknak a Thessalonichcal való összeköttetést biztosítani; mi meg néhány nappal ezelőtt azt a hírt vettük,hogy már Midhat vezérsége előtt szó volt erről, de amint ez államférfia átvette a kormány gyeplőit, az ajánlatok látszólag visszavonattak, míg most ismét elérkezettnek találják az időt, hogy megújítsák e tervet, sőt szó volna arról is, hogy ugyanez orosz társulat venné át az összes szerb vonalakat. Ezúttal nincs szándékunkban azzal foglalkozni, hogy mily jelentőséggel bírna a magyarországi vasút forgalomra az említett összeköttetés, s csak arra vagyunk tekintettel, hogy mit jelentene az, ha az említett hír csakugyan valósulna, ha az, mint valószínű, nem egy magában álló jelenség, hanem egész tervhálózatnak egyik részlete, melynek kiegészítésére Oroszország azon következetesség, s az eszközökben nem válogató határozottsággal törekszik, minőt e hatalom minden oly eljárásnál tanúsít, ahol hódításról van szó. Kétséget sem szenved, hogy e czél valósítására Oroszország a dunai tartományokban gazdag tért talál. Szomszédaink roppant elmaradottak a modern közgazdasági beruházások minden terén , s ha Európa ily nemű orosz vállalkozásokról eddig nem is hallott sokat, az még nem zárja ki azt,hogy közelebb e tekintetben a meglepetések egész sorára virradhassunk.Oroszországban minden a legszorosabban összefügg a kormánynyal, s az orosz ipartársulatok tudni fogják, hogy ily célra semmi körülmény között nem kockáztatják tőkéiket. Nem szorul az sem bizonyításra, hogy ily eljárással mily hatalmat és befolyást biztosít magának az orosz politika. A tőke világpolgárias , de a politikai czélokkal frigyesült tőke a legnagyobb hatalom. A germanisatio ellen vívott harczaink sikerének nem legutolsó akadálya az, hogy a tőke, mely kereskedelmünk, iparunk, minden vállalkozásunkat uralja, a legnagyobb részben idegen. Egy ellenállhatatlan befolyás ez, mely osztja-bontja a nemzetiséget, melyről elméletileg talán áll az, hogy saját érdekében, ha ennek szükségét látja, a nemzetiséghez simul; de mely kétségtelenül, az ellentétes irányban óriási eredményeket produkálhat, ha a simulásnak nemcsak szükségét nem látja, hanem célja épen az,hogy politikai irányzatoknak hódoljon, hogy az aldunai tartományokban oroszítson. Azt sem kell magyaráznunk, hogy a viszonyok erre nem kedvezőtlenek. Szerbiában oly kormány létezik, melynek politikája ez irányzattal összeesik, s Konstantinápolyban a legnagyobb vaksággal rohannak az örvény felé. A szerb kormány, igaz, kérlelhetetlen a szerb állami nyelv jogainak alkalmazásában. Ott nem ismernek, mint nálunk, semmi előzékenységet a más nyelvű irányában, ott nincs más állami irat vagy nyomtatvány, mint szerb.De nem is a nyelvre czélozunk, mely körülmény a nyelvrokonságnál fogva, itt alig is esik latba, hanem az eszmékre, a politikai befolyásra, ama hatásra, melyet az a művelődésben elmaradt népnél a közgazdasági beruházások által okvetlenül gyakorol, aki e beruházásoknál bizonyos politikai czélokat követ. Végre alig kell megjegyeznünk azt is, hogy ha a mondott irányzat valósul, abban az orosz panszlavismus terjesztésének egyik majdnem megközelíthetlen módjával állanánk szemben. Amint van joga az angol, franczia vagy belgának akárhol pénzét befektetnie, úgy van kétségkívül az orosznak is. Az a befolyás, mely ezt akarná ellensúlyozni, csak a legfinomabb sakkhúzásokkal, az aldunai irányadó személyiségek és viszonyok legminutiosusabb ismerete és felhasználásával boldogulhatna. Harcz ez is, de a legnehezebb harczok egyike, s a diplomatiai Moltkék, ha ilyenekkel Európa bír, itt érvényesíthetnék stratégiájukat. A Konstantinápolyban levő urak legtöbbjének bizonyára mindenkit ki fogja állítani azt a bizonyítványt, hogy őket nem tartja ily gyanúban. Az ottani angol követ valószínűleg maga is kétségben van az iránt, hogy miért is tették e helyre ? Anglia semmi befolyást sem gyakorol a kelet ügyeire s Francziaország eljátszotta azt. A mi követünket igen tapintatos, erélyes s tudja a jó ég még minő derék embernek tartják, de ő ártatlan volt abban, hogy egy magyar vállalkozónak sikerült a romániai dohánymonopolt megnyerni, s nem bűnös ama szédelgésekben sem, melyekkel egyes bécsi vállalkozók Konstantinápolyban megpróbálkoztak.Ott van még a német követ,ott az egyes consulok a dunai tartományokban, — s ott a continens három nagy külügyminisztere. E harcz egyes fázisai ránk nézve a legnagyobb érdekkel bírnak. A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. Bécsi tárcza. (Világkiállítási jelek a városban. — A helyszínen.— Az osztrák műegylet kiállításán.) Bécs, október végén. Kezdjük azon, mi Bécsnek jelenleg legnagyobb érdeket kölcsönöz — a világkiállításon. Az előkészületek rohamos léptekkel haladnak előre. Nemcsak a Praterban, hol annyi ezer ember munkálkodik az építkezések körül, hanem benn a városban is nagyon észrevehető, hogy néhány hónap múlva Bécs a világkiállítás színhelye leend. Nem annyira az figyelmeztet bennünket a közelgő világkiállításra, hogy lépten nyomon egy egy rögtönzött „hotel garni“-ra bukkanunk, nem azok az óriási plakátok juttatják eszünkbe a világkiállítást, melyeken a sok ékes franczia, angol s olasz nyelvmester hirdetilegújabb tanmódját, mely szerint a világkiállításig a legalaposabban el lehet sajátítani a nyelvet, hanem igenis figyelmeztet minket a háziúr, kinél szobánkat bírjuk, “a kávés, kinél reggelizünk, a vendéglős, kinél ebédelünk, s leginkább tárczánk, melybőla jó urakat kielégítjük, hogy bizony mégis csak lesz valami abból a világkiállításból. Nem tudom Párisban is ,tettek-e ily nagy előkészületeket, hanemannyi bizonyos, hogy a jámbor bécsi háziurak, kávésok, vendéglősök nagyon teszik az előkészületeket s igen a szivükön hordozzák a világkiállitás ügyét, s elkövetnek mindent, hogy minél jobban sikerüljön a kiállítás — nekik. Ők nem elégszenek meg azzal a csekély hat hónappal, amig a kiállítás tartand, ők már megkezdték most a kiállítási manoeuvre-t, s folytatni fogják mához egy évig, s folytatnák akár azontúl is örökkön örökké, csak győzne az ember oly hosszú ideig kiállítani. Annyi azonban bizonyos, hogy a Prater győzedelmeskedni fog a Mars-mezőn. Maga Du Sommerad a világkiállítási bizottság elnöke mondá, hogy a külföldön oly nagy előkészületeket tesznek a bécsi világkiállításra, melyekből a legnagyszerűbb eredményre következtetni. Francziaország még a Londonban évenként tartatni szokott kiállításról is lemondott, csakhogy egész nagyszerűségében legyen képviselve a bécsi kiállításon. Az ős új világ minden zugából jőnek az örvendetes hírek, minden nemzet vállvetve buzgólkodik, hogy az anyagi s szellemi munka legmesteriebb vívmányaival jelenhessék meg a műveit világ előtt, mert tudják, hogy azon érdemjelek, dicsérő oklevelek, melyeket a világkiállítási sogy osztogat, a nemzet legdicsőbb bizonyságai, a valódi polgárerények, a munka s szorgalom legszebb jutalmai. Ami a csarnokokat s az iparpalotát illeti, ezek oly fényesek leendőnek, — mint az eddigi építkezésekből kivehető, hogy valóban meg fogják lepni az utazókat. Gyönyörű kupolák, szép faragványok, colossalis oszlopok díszítik az épületeket, melyek hivatva lesznek az emberiség industriális termékeinek befogadására. Ezer meg ezer munkás sürög-forog a világkiállítás színhelyén, s hangyaszorgalommal teljesítik kötelességeiket. Egy egész város terül el az ember szemei előtt. A főbemenetelnél jobbra látható az igazgatóság épülete s a postaház, ettől néhány száz lépésnyire gyönyörű virány mögött magasodik ki egész nagyszerűségében az iparpalota, ettől jobbra ő felsége pavillonja s a világkiállítási jury gyönyörű épülete vonja magára a szemlélő figyelmét. Az iparpalotán kívül még a gépcsarnok az, ami szembetűnő. Ott áll az egyptomi alkirály keleties modorú palotája s mindjárt szomszédságában a török lakházon folynak szorgalmasan az építkezések. Szóval minden oda mutat, hogy a bécsi világkiállítás méltó lesz híréhez, s messze túl fogja szárnyalni, ha mennyiségben nem is, de minőségben mindenesetre a marsmezői kiállítást. Mi pedig, kiknek még elég alkalmunk lesz a világkiállítással foglalkozni, vegyünk most búcsút a prateri építkezésektől a nézzünk körül a bécsi életben. A schönbrunni ház az, amiről legtöbbet beszél jelenleg a műérzékéről híres bécsi nép. A kétszázharminczharmadik kiállítás ez, melyet rendez az osztrák műegylet, s még ennél a schönbrunni házban rendezett kiállításnál, — mint szakemberek mondják — sokkal nagyszerűbb kiállítás nem is igen volt. A híres krakói művész Ma teko Báthory Istvánja köti le legelőször is figyelmünket, mely kép Báthory Istvánt ábrázolja, midőn XIII. Gergely pápa követe Possevini Antal elővezeti kegyetlen Iván czár követségét, melynek tagjai térden állva könyörögnek békéért a győztes lengyel király előtt Ismeretes, hogy Wassiljevits Iván minden hadüzenet nélkül tört be Livlandiába,ki akarván zsákmányolni a lengyel belzavarokat. Báthory István azonban megfékezvén a lázongókat, teljes erővel verte vissza az orosz seregeket s győzelmet győzelem után aratott, mig végre a pleskaui hires csata után nyitva állt előtte az út Moszkva felé. Iván czár megfélemlett s három ízben is küldött Báthoryhoz követséget, azonban az első követség megszakította az alkudozásokat, mert Báthory a czár nevének említésekor sem fel nem állt, sem sövegét le nem vette. A másodízben menesztett követséget, midőn már Oroszország belsejébe nyomult, visszautasította. Harmadizben azonban elfogadta Possevini jezsuita, 13-ik Gergely pápa követének közbenjárására, Báthory Iván czár követségét. S ezen történeti eseményt örökítette meg Matej ko ecsete. A közvetítő jezsuita Possevini alakja kidomborodik mint egy sötétárny a különben gazdag szinvegyületből. — Jobbját áldólag terjeszti az arany tányéron levő kenyérre és sóra, melyet Cyprián az orosz főpap egy a földön fekvő orosz zászlón térdelve nyújt béke jeléül a győztes király felé, ki büszkén ül fejedelmi sátorában. Alakja legjobb arczképe után igen híven van visszaadva. Gondolatokba merülve, várjon elfogadja-e a békét ily nagyszerű győzelmek után, vagy örökre megtörje Lengyelország félelmes ellenét, a király habozik. Majd Zamoyszky János kanczellárjának a béke megkötése ellen táplált meggyőződése nehezedik a király lelkületére, majd a béke megnem kötése esetére Possevini által kilátásba helyzett s elmaradhatatlan egyházi átok lebeg a király szemei előtt. E lélektani küzdelem jellege tükröződik vissza a király arczán. A király háta mögött a sátorban kissé távolabb állanak a lengyel, lithván s magyar főurak, kik boszankodnak a békealkudozások fölött, s nem hisznek a béke megkötésében, sőt.Ostrogsky herczeg egész egykedvűleg tanulmányozza a hadi térképet, s új támadásra készül. Az orosz főpap, Cyprián mögött Naszczukin a második orosz követ lesi félig térdelve, félig guggolva a király ajkból a végzetes béke szavakat. Mögötte Dmitri Ilecki herczeg áll, Iván czár egy levelét tartva kezében, s mellette Wassilew Olferiew czobolyprémes bundában borul a földre Báthory előtt,kitől egyszer ő követelte a földreborulást. Távolabb áll a czár legyőzött hadvezére Obolenszky herczeg. A kép mindegyik alakja oly találó, oly élénken tükrözi vissza a különféle lelki állapotokat, szenvedélyt, közönyt, megvetést, gúnyt, a jellemek oly mesterileg vannak kidomborítva, hogy Matejkonak e kép a művészet történetében hervadhatlan koszorút biztosított, s a legnagyobb jellemfestők sorába emelte. A kép ára 50.000 forint. A másik művész, ki megosztozik Matejko dicsőségében,a korán elhunyt Müller Victor, kinek 18 festményét és rajzát találjuk az osztrák műegylet kiállításában. Hero és Leander, Hamlet jelenete a skrásóval, Romeo s Julia, az őrült Ophelia, a Szent-Ivánéji álom, Herodias a genialitás oly nagyszerű kifejezései, hogy csak sajnálat tölti el minden műbarát szívét a jeles festő kora halála felett, ki még annyi remekkel gazdagíthatta volna a képzőművészetet. Gyönyörű képek a bécsi művész Rieger Albert festményei is, melyek az Eddystone-i világító tornyot ábrázolják, az egyik egy éji vihar alkalmával, a másik napfelkeltekor. Mind a vihar, mind a napfelkeltének természetes ábrázolása meglepő látványt nyújt, midőn a vihar alkalmával az óriási világító tornyot csapkodják a hullámok, sőt elborítva a halványan pislogó világitó tüzet, majdnem a sűrü fekete felhőkkel ölelkeznek, magunk előtt látjuk azon rettenetes éji vihart, mely 1703. november 26-án dühöngvén Angliában, e világitó tornyot, mely 1696-ban készült, ez éjen szétrombolás darabokra zuzá. Még az épitő Winstanley is a csapkodó hullámok közt lelé sírját. Ilyféle vihart ábrázol e kép, azonban e képen már daczol az 1759-ben kőből épített világitó torony a bősz hullámokkal s szilárdan áll a zajgó tengerben. A milyen nagyszerűen ecsetelte a művész a legszilajabb vihar képét, oly mesterileg sikerült a nap felkeltének ábrázolása, midőn a nap arany sugaraival fürdik a kéklő tenger habjaiban, s a világító torony fénye versenyre kel a pirkadó hajnal sugarával. Érdekes s mosolyt keltő a karlsruhei tanár Schroedter kilencz aquarellképe, melyek a „Bor-király“ győzelmi bevonulását ábrázolják C. de Marces hasonczimű költeménye nyomán. Az első képen a fényes bevonulás látható, elől lombos s szőlőfürtöktől gazdag trónon ül a bor-király, s egy másik képen a korona összes hivatalnokai jönnek. Azután jön a Rajna folyó koszorúkkal evedzve karján az ugrándozó Majnával, s utánuk a kőhegy vonul be komoly léptekkel : Denn der Rhein und der Main und der Stein Sind die Minister vom Wein. Azután jön a „Saus“ mester, a „Braus“ generális fa „Schmaus“ pohárnok: Denn der Saus und der Braus und der Schmaus Verwalten das fürstliche Haus. Azután jó egy hordó, kövér barát alakjában, egy víg poéta poharát csengeti s tréfát az a baráttal : Denn das Fass und das Glass und der Spass Die fürstlichen Räthe sind das. Ezután sétál az élvezet egy ifjú junker alakjában, ki a csók kisasszonyt vezeti — s ezzel vége van : Dass Genuss und der Kuss, den Schluss Ach! zum Genossen doch haben muss. E szellemdús kép-cyklus igen nagy feltűnést okozott, s számos műbarát versenyzett e képek birtoka felett. —a.— Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. A Deák-párt november 3-án esti 6 órakor új helyiségében (a régi X.loyd-épületben) értekezletet tart. Fest Oct. 31. (Az osztrák nemzeti bank) — utolsó heti kimutatása, mint közgazdasági rovatunkban látható, az előző héthez képest 6.500 ezer írttal nagyobb bank- és államjegy forgalmat tüntet "föl. A leszámítolt váltók értéke 7 millióval növekedett, a jegytartalék 18.800.COD írtra szállott le. A jegyforgalom különben a múlt év megfelelő hetében 5 millióval nagyobb volt, de a bank utolsó heti kimutatása egészben véve azt bizonyítja, hogy a dotatio megszorításával kezd fölhagyni. A kimutatásból nem ítélhetjük meg, hogy a váltó leszámítolásnak juttatott újabb 7 millióból mennyi esik a magyarországi fiókokra , de hogy az arányos lenne a többi piaczokéval, az iránt némi kételyt támaszt bennünk a „N. Fr. Pressé“-nek egy közleménye, amely szerint a pesti bankfiliáléban a megszorított dotatio mellett 1 és fél millió elhelyezetlenül hever. De arról nem világosít fel bennünket a bécsi lap , hogy várjon azzal a mértékkel és szigorral kezelteti e a bank a leszámítolást Pesten mint Bécsben ? Mi megadhatjuk a magyarázatot, mert közvetlen értesülésből tudjuk,hogy oly tekintélyes és megtámadhatlan hitelű pesti intézeteknek, amelyeknek dotatiója az előtt a bank részéről százezer ftra ment, néhány ezer ftra lett megszorítva. A „N. Fr. Presse“-nek tehát épen nincs oka azzal előállani, hogy a mostani dotatio sem meríttetett ki, mert épen az a körülmény, hogy miért nem lehetett e dotatiót kimeríteni, képezi a bankkal való alkudozásoknak egyik legfőbb nehézségét. (A fővárosok rendezéséről szóló törvényjavaslat fogja képezni a budgeten kívül, a Deákkör legközelebbi tanácskozásainak első tárgyát. Az egyes pestvárosi képviselők részéről e javaslathoz több módosítvány terveztetik. Valószínű, hogy a Deákkör e javaslat tüzetes megvitatására bizottmányt küld ki. (A középtanodák ügyében összehívott enquéte elé, mely nov. 6-án kezdi meg üléseit, a minisztérium következő tíz kérdőpontot terjesztett: 1.) A gymnasiumok a jelen szervezetükben megfelelnek e azon feladatuknak, mely szerint a magasabb műveltség megszerzésére készülő ifjúságot a tudományos pályákra, kiváltképen az egyetemi tanulásra előkészítsék? 2) Ha e feladatuknak nem felelnek meg, miben van e fogyatkozás oka ? Szervezetükben t. i. felosztásukban (nagy és kis gymnasium) és tanrendszerükben , vagy a tanerők elégtelenségében, vagy a tanárok által alkalmazott tanítási módszerben, vagy különösen az alsóbb osztályokban, az egy osztályba szorított tanulók túlságos számában ? 3. ) Mi annak oka, hogy gymnasiumainkban a latin nyelv oly kevés sikerrel taníttatik,s különösen honnan ered az, hogy nálunk a görög nyelv tanulása iránt oly ellenszenv uralkodik, mint sehol másutt ? 4. ) A reáltanodák megfelelnek-e feladatuknak ? ha nem, miben van e fogyatkozás oka ? Nem ugyanazok-e itt is a fogyatkozás okai, melyek a 2. Szám alatt kérdésbe tétettek? 5. ) Mi reformokat kell tenni a) a gymnasiumok, b) a reáltanodák szervezetére nézve? c) Minemű szerves kapcsolatba lehetne avagy kellene hozni a gymnasiumokat a reáltanodákkal ? Nem volna-e szükséges a kétféle középtanoda alsó osztályait lehetőleg egybekapcsolni, vagy legalább a gymnasium alsó négy osztályát a reáltanoda alsó négy osztályával összeegyeztetni ? 6. ) Miután a törvényhozás a felső nép és polgári iskolák felállítását elrendelte, s ezek már eddig is szép számmal keletkeztek, fentartandók-e még ezután is az alreáltanodák ? 7. ) Mily reformokat kellene a középtanoda tanrendszerébe, a tanítás módszerébe, a rendtartás és fegyelem gyakorlásába behozni ? 8. ) Milyintézkedéseket kellene arra nézve tenni, hogy elegendő s kiképzett középiskolai tanáraink legyenek; különösen mikép kellene odahatni, hogy a tanárok a középtanodai oktatás minden fokán ,lélektani alapon nyugvó helyes módszerrel tanítsanak ? 9. ). Fentartandók-e az érettségi vizsgálatok ? Ha igen, meghagyandó-e az azok körül követetett mostani eljárás, vagy mikép változtatandó ez ? Ki kell-e a netaláni újonnan szervezendő érettségi vizsgálatot a reáltanodákra is terjeszteni ? 10. ) Elegendő-e az állam által most gyakorolt felügyelet a nem állami középiskolák felett ? Ha nem , miképen kellene ezt szabályozni ? Fest, oktober 31. A porosz törvényhozás egyes tényezői között folyó nagy küzdelem sokban hasonlít a hatvanas évek első felében európaihírnévre emelkedett alkotmányviszályhoz. Akkor a korona s a felsőház szövetkeztek a képviselőház ellen s a korona önkénye, mely a feudális aristocratiában hű támogatóra talált, a nép képviselőinek budgetmegszavazási jogát érvényéből kiemelte. Most, úgy látszik, akkori szolgálatainak jutalmát követeli a felsőház, legsajátabb anyagi érdekei és befolyása az állami életre forognak szóban, s hogy megmentse azokat, s a helyi önkormányzat szervezetében fentartsa elavult uralmát, szembe száll nemcsak az egész nemzeti közvéleménynyel a képviselőházzal, hanem magával a koronával is, melynek hű segítője volt akkor, midőn a nemzet legszentebb jogát, a költségvetés megszavazásának jogát kelle megnyirbálni. Ugyanazok a férfiak, kik a hatvanas években részint kormányon voltak, részint a felsőház vezetőikép szerepeltek, állanak a mai ellenzék élén is. Lippe gróf akkor igazságügy miniszter, Brühl gróf, Seufft-Pilsach, Kleist-Retzow úr, kik amaz időben nem irigylendő hírnévre tettek szert, játszák a mostani küzdelemben a vezérszerepet. A porosz feudal-aristocratia, a „Krautjunkerek“ osztály nézete, politikai műveltségi foka s érzelmei a modern államélet iránt régóta ismeretesek, de oly durva és cynicus módon, mint a Kreisordnung