Pesti Napló, 1872. november (23. évfolyam, 253-277. szám)
1872-11-08 / 258. szám
258. ______________________________Péntek november 8.1872. 23. évi folyam. Szerkesztési iroda: Kiadó-hivatal:w* ______ # Előfizetési feltételek: Hirdetések Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. Ferencziek-tere 7. sz. földszint. H Is IS Ell WteTn tSJ A «Milli Postán keldre, vagy Budapesten ____ ____ fi || ^ | Ej I I ill juMit R ■. || fv II házhoz hordva reggeli és esti ki- szintúgy mint előfizetések A lap szellemi részét illető minden Alap anyagi részét illető közleg I ^ 107B ujB s El 1 hónapra . . | frt 85 kr. a közlemény^a^szerkesztőséghez tények (előfizetési pénz, kiadás ^8 I ,^ V'tI ^ | i J K J » A •' 1 1. U ^ V KIADÓ-HIVATALBA ______ körüli panaszok, hirdetmények) a ■ÉSUP ■BbBB3 sJh M tnJuiI USEIK |JLi ■WHMwl Az esti kiadas postai különküldő- (ferencziek-tere 7 syseerfc felülfizetes havonkint 30 kr. * Bérmentetlen levelek csak ismert kiadó-hivatalhoz intézendők. Ti Fi JT IT TnAniS küldendők, kezektől fogadtatnak el. 1.VXJVJ VJ J-i AJ J. Al- X XL -M-J A napján történik is, mindenkor a hó első ---------° napjától fog alámutatni. Előfizetési felhívás „PESTI MPSikra. Előfizetési árak: Exén évre . . . . . 22 ft. Félévre...........................lift Negyedévre...................5 ft 50 kr WF" Külön előfizetési íveket nem küldünk szét Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó-hivatala, czím alatt Pest, ferencziek-tere 7 sz. alá küldendők. „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, nov. 7. A fővárosok rendezése kérdésében a tizenhatos bizottság két fontos részletben a kormány javaslataitól eltérő határozatokat hozott. E részletek a rendőrség és a bizottság összeállítása. Mindjárt kijelenthetjük,hogy a bizottság határozatai lényeges javítást jelentenek. A kormány javaslata a rendőrség kérdését nemcsak nem oldotta meg véglegesen, hanem az ügynek egyes fontos részleteit meg sem érintette. A javaslat szerint az állam kezeli a rendőrséget. Addig, míg a rendőrség egész ügye a törvény által megállapíttatik, a rendőrség jelen szervezete megmarad. Ezek a kormány javaslatának sarkalatos elvei. Nincs e megoldásbanmegérintve a competentia kérdése, tudniillik azon viszony, melyben az imigy a municipium hatósága alól kivett rendőrség az államhoz fog állani. Az a kifejezés, hogy a rendőrséget az állam kezeli, nagyon általános. Nincs továbbá a kormány javaslatában a rendőrség pénzügyi oldala praecizírozva.A törvényjavaslat azt mondja, hogy a főváros területén az állam kezeli saját közegei által a rendőrséget, továbbá megérinti, hogy a később a ház elé terjesztendő törvényjavaslat azon arányt is meg fogja határozni, melyben a rendőrség költségeihez a főváros fog járulni. De mi történik a rendőrségi törvény előterjesztéséig ? Ki fizeti addig a rendőrség költségeit? E kérdéseket a törvényjavaslat meg sem érinti. Sokkal határozottabb és praecisebb e tekintetben a tizenhatos bizottság szövegezése. Ez a belügyminiszter hatóságát szorosan körülírja. Ő nevezi és mozdítja el a rendőrségi közegeket, ő ruháztatik föl a rendőrségi föllebbezések fölötti határozati joggal. A financziális kérdést illetőleg is szabatosabb a bizottság szövegezése. A bizottság kimondja, hogy „ideiglen“ — ezalatt valószínűleg az értendő, hogy a rendőrségi törvény meghozataláig — a fővárosok általánykép megtérítik az államnak azon összeget, melyet eddig a czélra fordítottak. A fővárosoknak kell tehát az egész eddigi költségeket fizetni. Csak ha az állami rendőrség ezentúl többe kerülne, ezt viselné az állam. Úgy a kormány,mint a tizenhatos bizottság megoldása kézzelfoghatólag mutatja, mily nagy szükség van egy helyes alapokra fektetett , minden részleteket fölkaroló rendőrségi törvényre. A dolgok logikája szerint a két törvényt együttesen, vagy legalább is egymásután kellene a háznak tárgyalni. A fővárosok újjászervezésének egyik legfontosabb ágazata: a rendőrség. Ha a rendezési törvény életbe lép, a főváros minden tekintetben új szervezetet nyer, csak a rendőrség marad a régi. A közigazgatásnak ép azon ága, mely ellen a legtöbb jogosult panasz emeltetett, legalább egy ideig régi állapotában marad. A város autonóm joga egy fontos ügyben megszoríttatik, ő viszi tovább is az összes költségeket, de azért más rendőrséget nem kap. Viszont a kormány magára veszi a főváros rendőri ügyei iránti felelősséget, hanem azért csak azon közegekkel kell dolgoznia, melyek eddig is minden irányban ki nem elégítőknek bizonyultak. Ezek oly anomáliák, melyeken mihamarább segíteni kell. A financziális kérdés is nagyon fontos. Pestnek és Budának eddig külön rendőrsége volt, s a két külön szervezet természetesen többe került, mint amennyibe egy, a két várost fölkaroló egységes szervezetnek kellene kerülni. Ha a rendőrség a városoknál marad s Pestre és Budára nézve egyesíttetik, a mostani költségek valószínűleg apadnak. A jelenlegi megoldás szerint azonban a két városnak fedeznie kell az összes eddigi költségeket. S azt sem tudják, hogy e mindenesetre nagy teher meddig fog vállaikra nehezedni. Meglehet, hogy a fővárosokra jutó részlet akkor sem lesz kisebb, ha a törvény már megállapította az állam és a főváros közötti quotát. De akkor legalább már reorganizált rendőrsége lesz a fővárosoknak, s akkor jogában áll majd az új rendőrséggel szemközt egészen más igényekkel föllépni. A jelenlegi provisorium terhes a városra, nyűg a kormányra nézve. Hogy mi késleltette a rendőrségi törvény előterjesztését mindeddig, azt mi nem tudjuk. A lapokban több ízben említés létetett, hogy a törvény már régóta elkészült. A fővárosok rendezése ügyében összehívott enquete alkalmával a belügyminiszter maga hozta szóba az új rendőrségi törvényt. Csengery Antal akkor hosszabb beszédben kifejtette egy jó rendőrségi törvény alapelveit, s hozzátette, hogy ily törvény hozatalára nem kell sok idő és fáradság. S mindezek daczára a törvény ma még nem fekszik a ház előtt, s egy új provisorium alkotása forog szóban. Mi egyébiránt meg vagyunk győződve, hogy a belügyminiszter nem fog késni az oly szükséges javaslat előterjesztésével. Ha az új törvény az igazságügyminiszteriumban akadt meg, akkor hozzá fog látni, hogy az akadály megszűnjék. Az övé lesz a fővárosi rendőrségért a fe j „PESTI NAPLÓ" TÁRCZAJA. A nagyszebeni árvaház. (Die Stiftung des katholischen Theresianischen Waisenhauses bei Hermannstadt, W. Schmidt. Hermannstadt. Closius, 1869. VIII. és 184 1. Ára 1 ft 60 kr.) Az országgyűlés azon tagjainak, a kik a vallás- és és közoktat. miniszterium kezelése alatt álló különféle alapok és alapítványok jogi természetének kutatásával foglalkoznak, azt hiszszük, nem csekély szolgálatot teszünk, ha a fennezimzett munkára figyelmeztetjük. Azonkívül hazánk történetírói is szívesen veendik a figyelmeztetést oly munkára, mely Erdély történetére vonatkozó különféle okmányokat közöl. A nagyszebeni Teréz-árvaház az erdélyiekre nézve nagyfontosságú növelte. A szerző a nehezen hozzáférhető nagyszebeni pénztárnokság, szász egyetem, Teréz árvaház, fehérvári káptalan, erdélyi főkormányszék levél és okmánytárait fáradhatlan szorgalommal kutatta, a tárgyra szükséges adatokat lemásolta eredetiben és néhányat a fordítással együtt, közzétette. A munka első része (a 82. lapig) kizárólag az árvaház történetével foglalkozik. Második része (a 115. lapig) az ide vonatkozó okmányokat, összesen 23 darabot, tartalmazza. Utolsó része az árvaház történetébe vágó vagy azzal összefüggő eseményeket foglalja magában, és pedig 1) a bolgár telepítvény Erdélyben első Lipót császár alatt, 4 darab okmánynyal, 2) Asiath Mederus (asszony) és öröksége, 3 darab okmánynyal, 3) a vinczi újrakeresztelők (anabapistae) megtérítése, 27 darab okmánynyal. Visszatérve a munka legfontosabb részére, az árvaház történetére, azt találtuk, hogy ennek alapját Mária Terézia nagyobbára állami pénzekből vetette meg. Ugyanis alapját az intézetnek képezik először a roppant terjedelmű épületek, másodszor a pénzalapítványok. Az épületek története a következő: 1752-ben jelentették a bécsi császári udvarnál, hogy az Ennsen túl, Sziriában és Karinthiában több család áttért az ágostai hitvallásra. Minthogy ezen hitvallást a kormány örökös tartományaiban el nem tűrte, még ugyanez évi tavaszkor az áttérteket kivándorlásra kényszeritette és az erdélyi szászok közé telepitette.Ezek közt 323 ember N.- Szebenben telepedett le,kik közt 42 család a Cibin vize balpartján,a mai árvaház területén nyert telkeket.Ezeken a telepitvényesek saját,és ha ez nem volt elegendő, a kincstárból kölcsönzött összegeken építettek házakat. Később, midőn már vagy meggazdagodtak vagy megszaporodtak, Mária Terézia, kinek itt katonai laktanyára lett volna szüksége, azt ajánlotta nekik, hogy miután az ő telepeik szűkeknek bizonyultak be, engedjék ezeket át kártérítés mellett Szeben városának katonai laktanyául. De a szászság szűkkeblűségből nem sietvén a kártérítéssel, (az egész 12000 forintot tett), abécsi jezsuiták rá bírták a fejedelemnőt, hogy váltsa ő maga vissza azoktól — természetes, állami költségen — és alakítson az épülethalmazból egy árvaházat. Hiába siettek most a szászok, sejtvén a jövendő intézet katholikus irányából a saját vallásukra nézve háruló veszedelmet, a ház megvásárlásától megkéstek. Mária Terézia az épületeket 1767-diki május 20-án az erdélyi főkormány székhez menesztett leiratával 12.000 fton árvaháznak megvásároltatta, és a nagyszebeni jezsuita kolostornak egyik buzgó tagját, Delpini Jánost, ezen intézet berendezésével és igazgatásával megbízta. Az alapító levélnek idevonatkozó része így hangzik: „Az árvák lelki üdvösségét és testi élelmeztetését segélyzendők, jónak találtuk itt (Nagyszebenben) egy katholikus árvaházat emelni és alapítani, ahol nemcsak táplálékkal és ruházattal, hanem üdvös oktatással is ellátatnának, hogy egykoron a közjónak haszonnal szolgálhassanak. Helyiségül ezen árvaháznak Nagyszeben külvárosában azon helyet jelöltük ki, amely a Szeben vagy Cibin vize melletti térségen van, ahol azelőtt az Ennsen túli Ausztriából, Carinthiából és Krajnából Erdélybe kivándorlott egyes alattvalóink számára, a mi egyetértésünkkel és engedélyünkkel lakhelyül egyes tág épületek lettek emelve , de a melyek lakói másutt keresvén helyiségeket, ezeket csaknem üresen hagyták. — Ezt az egész épületet ennek az intézetnek szenteljük stb.“ A mi a pénzalapitványokat illeti, azokról a következőleg intézkedett a fejedelemnő: „Minthogy ezen intézet jövedelem nélkül fenn nem állhat, a személyzet számára, melyet a ház gondozása, a növendékek száma és a körülmények követelménye szerint kívánunk megfelelőleg szaporíttatni, valamint maguk a növendékek fenntartására, nevezetesen akövetkezőket alapítjuk : 1. Azon kívül,ami a ház költségére általunk adományozott és Delpini atya által kamatosított összegekből befoly, a szász kincstári dézsmajövedelemből még évi 2000 forint készpénzben, és 2500 köböl gabona természetben olyképen és úgy, hogy ezen adózás akkor is, ha az említett jövedelmek a jelen összegnél többre nem rúgnának, sőt akkor is, ha az említett dézsmákat a mi kincstárnokságunk kellene, hogy bérelje, és kiutalja, szakadatlanul és csökkenés nélkül utalványoztassék. 2. Az alaptőke jövedelmének gyarapításául adományozzuk azon felmentési díjakat, amelyeket a mi nem katholikus alattvalóink kell, hogy fizessenek, vagy már fizettek, vagy jövőben fizetni fognak,midőn királyi teljhatalmunknál fogva engedélyt kapnak oly rokonsági fokokban lépni házasságra, melyeket a hazai törvények tiltanak. 3. Ezen nagyfejedelemségünkben megrendeltük egy lottó alakítását, melynek ötven éven át folyó jövedelmét hasonlóan ezen intézet alaptőkéjéhez csatoljuk, úgyszintén 4. az oláhországi borra vetett új vámjövedéket 1000 főig hasonlóan öt éven át,és 5. Novakovits Dénes meghalt görög nem egyesült püspök örökségéből azon pénzt,mely máskülönben a mi állami kincstárunkba folyna be, azon készpénzzel együtt, melyet ugyanezen örökség tömege, mint ugyanazon püspök által „gratuitum donum“ czime alatt felvett, de nem kezelt összeget pótolni tartozik. Itpagy felajánljuk ugyan e czélra 6. az egykor katonai törvénykezés alatt Nagyszebenben élt bizonyos Ettingernek katholikus árvák számára hagyományozott összegét, melyet a katonaság lefoglalt, itt gyümölcsözővé tett és a kamatokkal együtt 10,604 idén birtokra gyarapított. 7.Gr. Batthyány József kalocsai érsek ezenintézetnek gyermekek fenntartására alapitványképen 20,000 frtot adományozott. Ezen jámbor művét nemcsak dicsérjük, hanem mint alapítványi összeget, ezen intézet alaptőkéje számára kegyesen elfogadjuk, egyesitjük és a szándékolt czélnak szenteljük stb.“ Daczára, hogy ezen intézet alapításába számos nem-katholikus pénzösszegek befolytak, a fejedelemnő ezt mégis kizárólagos „katholikus“ neveldének keresztelte, a miről a nevezett okmány így szól: „Hogy az ily módon emelt alapítványokkal és kiváltságokkal felruházott árvaház a mi utódainkat is kegyeletesen emlékeztesse a mi kedves Erdélyünk iránt tanúsított gondoskodásunkra, elnevezzük és elneveztetni kívánjuk nagyszebeni királyi katholikus Teréz-árvaháznak (orphapotrophium regium Theresianum catholicum Cibiniense).Engedélyezünk és átadunk neki egy pecsétet, hogy azt, mint sajátját használja nyilvános és magániratok pecsételésekor. Jelvényként lesz rajta a mi magyar koronánkkal díszített borostyánkoszorú. A koszorúnak közepét pedig azért,hogy ott,ahol a mi emlékünk fennáll, az ő kegyeletes emléke is fennmaradjon, az egykoron dicsőségesen uralkodó első Ferencz császár, a mi kedves férjünk, és a mig élt, uralkodásunk és gondjaink leghűségesebb társa neve és a mi legméltóbb nevünk kezdőbetűi F. M.T. fogják elfoglalni ily körirattal: A nagyszeb., kir. kath. Teréz-árvaház pecsétjei stb. Mindezekből kitetszik , hogy a mi a tő, az épület tisztán állami, az alapítványok pedig, a melyeknek kamatjai a növendékek neveltetésére fordittatnak, részben állami, részben katholikus jellegűek. Miután ezen alapítványok jövedelmei magukban nem képesek az intézet évi költségeit fedezni, hanem ahol az ország minden évben tetemes segélyezéssel járul, az országgyűlés feladata lesz, elhatározni, vajjon legyen-e ezentúl is hitfelekezeti jellege? Általában az országgyűlés remélhetőleg gondoskodni fog — és ez egyedüli óhajtásunk —, hogy a négy év óta az árvák számára való felvétel betiltását megszüntesse és az intézetet valódi rendeltetése szerint mielőbb átalakítsa. Erythrofe lelősség, s a felelősséget a jelenlegi közegekkel csakugyan igen nehéz leend elvállalni. Pest nov. 7. (A horvát regn. küldöttség) holnap adja át a magyar küldöttség elnökének a kidolgozott törvényjavaslatot és annak indokolását. Mint halljuk, a törvényjavaslat 15 czikkelyből áll, s ezenkívül 9 §-ból álló függeléket tartalmaz. E függelékben a horvátok egy új állami intézmény felállítását javasolják. Ez intézmény felerészben a magyar, s felerészben a horvát országgyűlés által választott tagokból állana, s feladatát az képezné, hogy mint közös országos bíróság döntsön oly kérdésekben, melyekre nézve vita támadna, hogy Magyarország és Horvátország között közös ügyek-e ? úgy halljuk,hogy e javaslat Pricatól származik. A törvényjavaslat politikai és pénzügyi részből áll. Az előbbekben a horvátok azt követelik, hogy a bán a magyar miniszterelnök ellenjegyzése nélkül neveztessék ki, s hogy a magy. országgyűlésre küldendő képviselőik száma leszállíttassék. A pénzügyi részben követelik ama quóta leszállítását,melylyel a közös költségekhez járulnak, az általányrendszer eltörlését és a direct adók feletti szabad rendelkezést. A horvátorsz- kormány körében külön pénzügyi előadói állomás rendszeresíttetnék. (Mo 11 má r u t b k.) szárnysegéde közelebb néhány napig Pesten időzött, hogy a kormánynak a határőrvidék néhány ügyéről jelentést tegyen. (A Deák-kör 16- os bizottsága ma esti ülésében hitelesíttetett az e bizottság tárgyalásairól szóló jelentés, mely a holnap (pénteken) d. u. 5 órakor tartandó értekezlet elé terjesztetik. (A bankkérdésben a „N. Fr. Pr.“ azt jelenti, hogy a bank csak e napokban kapta meg az osztrák kormánysürgönyét, melyben e kormány közbenjár a magyar fiókok dotatiójának emelése ügyében, s e lap azt reméli, hogy „a bank részéről minden meg fog történni, ami tehetségében áll, hogy a magyar kormány irányában előzékenységét kimutassa.“ (A középtanodai reform érdekében egybehívott bizottság ma este folytatólag ülést tartott. Ez alkalommal csak az ötödik kérdés fölött folyt a tanácskozás. „Mi reformokat kell tenni a gymnasiumok és a reáltanodák szervezetére nézve.“ A bizottság egyhangúlag az előkészítő osztály szükséges volta mellett nyilatkozott: a gymnasium és reáltanoda külön álló intézetek gyanánt volnának föntartandók, azonban a bizottsági tagok többsége azon véleményben van, hogy a latin nyelv a reáltanodák tantervébe kötelező tantárgy gyanánt fölvétessék. Az al- és főgymnasium, valamint az al- és főreáltanodára való felosztás elejtetett és helyébe a középtanoda egybefüggő egységes szervezete ajánltatott. Az algymnasium és alreáltanoda alsóbb osztályainak egybekapcsolása a többség által czélszerűtlennek tartatik. (Az 1-ső bíráló bizottság) f. hó 9-én szombaton d. e. 11 órakor ülést tart. Paczolay János, elnök, Pest, november 7. A választási mozgalom, mely odaát az atlanti óceán másik partjain virágzó köztársaság kebelében, ifjúi hévvel és szenvedélylyel hónapok óta folyt, legújabban véget ért. Ami kezdettől fogva kétségtelen volt, az megtörtént. Grant Ulysses, a köztársaság eddigi elnökének megválasztása bevégzett tény, noha maga a tulajdonképeni választás csak később fog megejtetni. Egyik sajátságos jellemvonása az észak-amerikai törvényhozásnak, hogy a polgároknak a közélet minden ágában a lehető legnagyobb jogkört biztosítja, hogy a községi és állami életben a direct népválasztás rendszerét alkalmazza, az a köztársaság elnökének választását mégis kiveszi a közvetlen választás keretéből s azt egyenesen a választópolgárok összeségére bízni nem meri. Mély politikai belátásról tanúskodó intézkedés ez, mely Európában is, ahol követésre talált, kedvező eredményekre vezetett. A svájczi köztársaság fejét szintén nem közvetlenül a nép választja, míg az 1848-as köztársasági alkotmány szerint az elnök plebiscitum útján nyerte hivatalát. Pedig a plebiscitum sajátságos természete könnyen lehetővé teszi,hogy az elnökből csakhamar trónpretendens váljék. Az amerikai unió törvényhozói előre látták a veszélyt, mely az ilyen választási eljárásban rejlik, kivették a polgárok millióinak kezéből az elnökválasztást, s azt néhány száz választott, és a szavazásra nézve határozott utasítással bíró férfiúra bízták. E választottak a szó igaz értelmében mandatárusai a népnek, s megbízatásukat minden pressiótól és csábítástól menten a nép akarata értelmében teljesíthetik. Grant hívei nem kevesebb, mint huszonhat államban győzedelmeskedtek; ennél tökéletesebb diadal nem képzelhető, s az valószínűleg az ellenjelölt visszavonulására fog vezetni. Ez eredmény az amerikai nép józan ítélőképességéről tanúskodik. Amerikában nem szeretik a politikai renegátokat, minőnek Greeley úr, az ellenjelölt, joggal tekinthető, ő egész életén át ama párt soraiban küzdött, melyhez a nemzet nagy többsége s maga Grant is tartozik, s mely lemosta a rabszolgaság szégyenfoltját a szabadság ifjú hazájáról s az unió egységétegy véres háborúban megmentette. Ma Greeley elvált régi elvtársaitól s a democratákhoz (e pártnevet európai értelemben venni nem szabad) csatlakozott, a rabszolgatartók és secessionisták pártjához. Az a két állam,hol az ő párthívei diadalmaskodtak,a nagy háborúban a secessió zászlaját lobogtatta, míg Grant mellett az egységért és jogegyenlőségért küzdő államok szavaztak. Az északi részek, Új-Anglia tartományai, ama föld, mely a puritán komolyság és munkaszeretet és a köztársasági eszmék valódi hazája, a nyugati államok, melyek szűz területére csak Nemrég vitték a czivilisatió áldásos eszméit, amelyek rövid idő alatt szorgalmuk, értelmiségek és hazafiasságuk által döntő tényezővé váltak az unió államjogi szervezetében — ezek az államok kivétel nélkül Grantra adták szavazatukat. Ily eredmény után a köztársasági párt diadala emlékezetes fog maradni az egyesült államok életében. A választásban Grant ellen felmerült vádak és rágalmak között csak egyetlenegy van, mely komolyabb figyelmet érdemel. Azt mondják ugyanis róla, hogy kormányzása idején a corruptió kapott lábra, hogy a hivatalok betöltésében a nepotismust juttatta uralomra. Úgy látszik azonban, hogy e vádakban is jó része van az amerikai humbugnak, hisz az unió elnöke nem is adományozhat oly sok állást, hogy a corruptió ragályával a közéletet megmételyezhetni. Grant kormányának lehetnek hibái, de azok semmiesetre sem olyanok, hogy az unió virulását és fejlődését hátráltatni bírnák. ő nem lángész, nem nagy diplomata, de erélyes, becsületes, hazafias ember, kinek kormányzása alatt az állam anyagi és szellemi ügyei fényes lendületet vettek, s ki elnöksége jövendő négy éve idején is előre viendi az uniót a jóllét és a virulás útjain. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ilése nov. 7. I. A képviselőház mai ülése fényes példát nyújtott arra , hogy mint lehet az időt elvesztegetni. A kérdés felett, hogy hitelesíttessék-e a jegyzőkönyv, vagy ne, a ház egyes tagjai eldisputáltak egy álló óráig. Ez a kérdés is szerencsésen pártjelleget öltött, voltak indítványozó szónokok és „elvtársak“, s az egész vita nagyon közel járt ahhoz a határhoz, hogy a parlament viták paródiájául szolgáljon. A dolog annál különösebb, mert a tárgy érdemére nézve az egész ház tulajdonképen egyetértett. Arról volt ugyanis szó, hogy az udvarhelyszéki választás ellen benyújtott kérvény visszautasítása a múlt ülésben kimondatott-e vagy nem; míg abban, hogy e kérvényeket vissza kell utasítani, mindenki egyetértett. Vitatkoztak pro és contra, felszólalások történtek az elnök ellen, s végre szavazásra került a dolog, melynek eredménye az jön, hogy a jegyzőkönyv hitelesíttetett. Érdekes felszólalás a mai ülésben egy történt, az, mely az ülésszak teendőinek sorrendjére vonatkozott.Minthogy azonban formulázott indítvány e tekintetben nem létezett, a felszólalás nem szolgáltathatott határozatra alkalmat. .. (Folytatás esti lapunkhoz.) Bakcsi Ferencz beadja Bodosi Mihály és Sós József rokkant honvédek kérelmét segélyért A kérvényi bizottsághoz utasítlatnak. Lázár Ádám a következő interpellációt intézi a belügyminiszterhez. Az erdélyi részekben a volt kir. főkormányszéknek 1862. aug. 22-én 10,925. sz. alatt beadott szabályzata alapján a