Pesti Napló, 1873. november (24. évfolyam, 252-276. szám)
1873-11-08 / 257. szám
St&V. IV. Budapest. Szombat, november 8.1873. 24. évi fogalm. Szerkesztési iroda ? Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézir átok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető kiszletmények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézemlek. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . • 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik 19, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetéseit szintúgy mint*előfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Üllő fizetés ..PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész éve . 24 frt Félévre . . . 12 . Negyedévre , fia IPNP Az előfizetés Pestre, a „Pesti Napló“ kiadóhivatalának (Athenaeum, ferencziek tere 7. sz. a.) küldendő. A „Port’stilé“ szerkesztő- és kiadó-hivatala. Budapest, nov. 7. A baloldali kör mai értekezlete nem fejezte be a pártválságot, — ellenkezőleg, állandósítá azt. Külsőleg nem történt semmi más, minthogy Csávolszky s még egy fiatal s még egy öreg ur szűknek találták Macedóniát és kivonultak a szélső „barbárok” közé, természetesen inkább hódittatva, mint hódítva s ezen esetnek valóban semmi jelentősége sincs. Egészen más tekintet alá esik Ghyczy állása, a Tisza Kálmán által előterjesztett határozati javaslat, s azon új pánalakulás embryója, mely Jókai azon nyilatkozatában rejlik, hogy ő nem helyesli sem az egyik, sem a másik határozati javaslatot. Ma még mind Ghyczy, mind Jókairól bizonyos tartózkodással kell szólnunk. A rendelkezésünkre álló informatiók nem kimerítők. — Ghyczyről azt tudjuk, hogy elmondván nyilatkozatát , melyet némelyek arra magyaráztak, hogy ő egész terjedelmében elfogadja a 67-diki kiegyezést, mások arra, hogy megmarad a baloldal körében, visszavonult az értekezlet küzdteréről egy mellékterembe s a discussióban nem vett részt. Jókaitól barátjai már közelebbre nyilatkozatot helyeznek kilátásba s igy bevárjuk, mig ő maga körülírja álláspontját. Valószínű, hogy már holnap birtokában leszünk oly adatoknak, melyek biztos következtetésekre jogositanak; — annyit azonban ma is megjegyezhetünk, hogy — úgy látszik — fenntartjuk a paritást abban is Ausztriával, hogy amint az osztrákoknak öt-hat pártclubjuk van, mi is legalább ennyit fogunk már legközelebb is fölszerelni. Tisza Kálmán határozati javaslata már ma előttünk van. Azt ismerjük szó szerint , alább közöljük. Ez biztos támpont, ebben letükröződik a baloldal öszszes helyzete. Igaz, a javaslat csűrt-csavart mondatait, elrémítő irányát kissé bajos megérteni. Egyszeri olvasásra az ember szeme káprázik a »létesítés létesítésétől«, s az „idők és módok akadályaitól.“ Ha az „Ellenőr“ közelebbi czikkeinek egész sorozatára nem emlékeznénk, alig értenék Tisza Kálmánt, így azonban föltehetjük, hogy ő a maga rémületes periódusaival azt akarja mondani, amit az „Ellenőr“ régebben világosan és határozottan mondott, s ez az, hogy hajlandó a kormányba lépni a következő feltételek alatt: ha arra felhivattatnék, ha elvei egy részét érvényesíthetné, vagy ha elvei érvényesítésének útjából az akadályokat elháríthatná; vagy végül ha ezáltal elérhetné, hogy elvei érvényesítése elé újabb akadályok ne gördíttessenek. Különben fenntartja összes elveit szintúgy, mint azok kivonatát; azt szintúgy, a mit 1865-ben s 1867-ben, vagy mint azt, mit 1868-ban, és most mondott s az orsz. pártgyülés helyeselt. Ez az értelme Tisza Kálmán monstruosus határozati javaslatának, melyet a baloldali kör helyeselt. Az igazát bevallva, ezt az értelmet sem értjük, hát a baloldali kör érti s nem mi fogadtuk el ezt az indítványt. Örüljenek neki, mi nem zavarjuk ez örömet. Annyi igaz, hogy ebből az indítványból mindenki azt olvashatja ki, ami neki tetszik s úgy magyarázhatja, mint választóinak szája ize megkívánja. Majdnem minden attól függ, hogy az ember miként olvassa. S fogják is olvasni sokféleképen s commentálni még többfélekép. Az egyik kiolvassa belőle a „hazaárulást“ s a másik — mint Debreczenben mondani szokták — a „szikla szilárd elvhűséget,és Tisza Kálmán azt mondhatja, hogy ennek is igaza van, meg amannak is. Ez „a politika.“ Voltaképen azonban Tisza Kálmán politikájáról most is épen annyit tudunk, mint azelőtt. Köd előtte, köd utána, ki tudhatja azt, hogy ő hol van? Tegyük fel róla, hogy a sok szorongattatásra csak azért felelt, hogy ne mondjon semmit, s a baloldal államférfiainak többsége is csak azért fogadta el ezt a javaslatot, mert hát ezt tulajdonképen elfogadhatja mindenki. Úgy látszik azonban, hogy mégsem mindenki. Úgy látszik akadtak, kik az ily homályos általánosságokkal már nem tudják beérni. Ezek — ha az első pillanat felhevülését meg nem bánják, mint ezt már annyiszor tették, — megkezdik az actiót, s ennek visszahatása előbb-utóbb határozottabb állásfoglalásra készti majd Tisza Kálmánt is. Ma még küzd, nem találja meg a szót, haboz és kétkedik s megszavaztat pártjával oly javaslatokat, melyek mellett a sphynx rejtélyei mathematicai igazságok. Várjuk be, míg az országgyűlés legközelebbi tárgyalásai e nyilatkozatnak érthetőbb magyarázatát adják. Egyelőre és talán még sokára nem az a kérdés, hogy akar-e Tisza Kálmán tárcát vállalni, hanem az, hogy mily politikát követ az országgyűlésen, miben talál az ország mai szorongatott helyzetében mentő szert. Ez a kérdés, és az e kérdésre feleletül adandó tettek remélhetőleg majd világosabban szólnak, mint a mai zűrzavaros határozati javaslat. Hanem szegény Csávolszky, az nagyon tragikusan fogta fel a dolgot. Szövetkezett öt barátjával, s hősileg megesküdtek,hogy „feláldozták“ magukat a „hazáért“. Fájdalom az áldozatra nem volt szükség, végül csak hárman maradtak, s ezek karon fogva átsétáltak a szélsőbaloldali klubba. Hanem azért természetesen ők is fenntartották „eddigi” álláspontjukat. Az ellenzék körében már az így szokásgyűlésében hozzájárult, hosszas vita után szavazattöbbséggel feliratot határozván intézni,mind Deák Ferenczhez, mind a képviselőházhoz. A tárgyalás folyamáról, mely sok tekintetben felette érdekes mozzanatokat tüntetett fel s mely az úgynevezett katholikus párt álláspontját meglehetős világosságba helyezé, alább részletes tudósítás van közölve. Itt a nagy hazafihoz intézett föliratból, mely mind ahhoz, kihez intéztetett, mind a vármegyéhez, mely intézé, teljesen méltó, közlünk egyes részeket. »Nehéz korszakok folytak le nemzetünk felett is — igy szól lobbi közt a Deákhoz intézett fölirat — s ki tudná megmondani, mit rejt méhében a jövő? De hála a népek istenének, e most élő nemzedék felismerd vezérét; — felismerd s követi azt.« »Sokaknak hanyatlóra szállt napja jeleseink közül, mióta megszoktuk, hogy a gondviselés által kijelölt eme vezérül Önt tekintsük mélyen tisztelt hazánkfia s az ifjú nemzedék, melynek hivatása leend a jövő, ma ép oly reménynyel függeszti Önre szemeit, mint a mily nyugodtan vön végbucsut sok hű pályatárs azon tudatban, hogy Ön közöttünk maradt.“ »Nem magasztalni jöttünk önhöz, az egy később kornak legyen szabadalma, mely majd a mi törekvéseink felett is mint biró ítélni hivatva lesz; de ha ma meg is ismételjük Ön előtt azt, mit e széles haza örömmel hangoztat, nem tömjént hozunk akkor, mely nem méltó sem hozzánk sem Önhöz, csak a hálaérzet tör utat lelkünkből.“ »Nem a múlt s közelmúlt azon számos s nagy fényeire akarunk hivatkozni, melyek bizalommal töltik be kebleinket; a legutolsó lapot olvassuk csak, melyen a vallások szabadságának biztosítása s az állam elengedhetlen jogainak védelme együtt egymással karöltve fénylenek.« „Ismerjük és érezzük mi is a kérdések fontosságát, melyeknek felmerülte újabb időkben közóhajtá s már már mellőzhetlen szükséggé emelte, hogy az egyházak az államban s az államnak joga és viszonya ezek iránt meghatározva s szabályozva legyen ; de ismerjük a nehézségeket is, melyekkel oly kérdés megoldása jár, melynél a legkisebb ballépés vagy félreértés az emberi szivek legszentebb érzelmeit sértheti.“ „Tudjuk, hogy a bonyolult csomót ketté vágni lehet, de a szétmetszettköteléket ismét egybeforrasztani vajmi nehéz, s hogy helyesen csak akkor cselekszünk, ha azt átható tekintet s avatott kezekkel óvatosan bontjuk fel.« „Tudtuk ezt s szorongva néztünk a jövő elé. “ „Ön volt az ismét, ki megjelenvén s az országos képviselőházban f. é. június hó 28-án tartott örökké emlékezetes beszédével világot vetett a kétes homályba.« „Az ön mélyre ható bölcsessége kijelöli az irányt, melyben haladva a kérdés megoldása minden oldalra kiható megnyugtatással eszközölhető.“ »Mi megértettük Önt, mint megértette az egész ország, s mentül mélyebben éreztük a kérdés súlyát, annál inkább kötelességünknek ismerjük sorakozni a zászló körül, melynek árnyékában békés egyetértés és megfontolt haladás a biztos czél felé vezet.« »Mi rendithetlen bizalommal kisérjük és követjük az Ön lépteit, s midőn ez alkalomból az országos képviselőházhoz intézett feliratunkban is az Ön eszméinek megvalósitását kérve kérjük,s azt, hogy az országban levő hitfelekezeteknek az államhoz való viszonyai szabályoztassanak, s utasíttassék a kormány, hogy a hitfelekezeteket belkormányzatuk szervezésére kötelezze, s a hitfelekezetek képviseletére jogosított testületek meghallgatása után terjeszsze elő mindazon törvényjavaslatokat, melyek az állam és egyházak közt még fennálló viszonyok megoldásához szükségesek: hálaérzetünk követeli, közvetlen kifejezést adni azon forró óhajtásunknak, hogy engedje a Gondviselés, hogy még az épületnek, melynek most alapjait tévé le, olajágat tűzhessen egykor ormára, s e nemzedék ifjai soká tanulhassák dicső példája után, miként kell élni a hazáért.“ (A baloldali kör ma délelőtti értekezlete, mint esti lapunkban említek, fél 11-kor nyílt meg. Ghyczy Kálmán Váradi Gábornak adván át az elnökséget elmondá, hogy múlt évi septemberi nyilatkozatával a párt kebelében egy sebet szakított fel, melyet azonban nem ő idézett elő, minthogy az már létezett a miatt, hogy némelyek az ellenzék két árnyalata közt létező különbséget nem fogták fel elég világosan, s utána téve, hogy ami személyét illeti, tudni fogja kötelességét. Marisicz Pál indítványozza, hogy mielőtt a párt a napirenden levő nagyfontosságú kérdés vitatásába bocsátkozik, határozza el, hogy ezúttal névszerinti szavazással dönt e kérdésben. Elfogadtatik. Domahidy Ferencz kezdi meg az érdemleges vitát; nézete szerint itt az ideje annak, hogy a párt hacsak programmja bármely részének érvényesítése czéljából is alkalomszerűleg (!!) kormányra lépen. Ezután Csávolszky Lajos hosszabb indo-lkolás mellett határozati javaslatot terjeszt elő, mely a következőleg hangzik: A balközépnek valamint eddig, úgy ezután is Magyarország állami önállóságának megszerzése révén mindenekelőtt feladata, a párt szükségesnek tartja az utóbbi időkben fölmerült téves nézetekkel szemben kijelenteni , hogy eddigi programmjához, melynek lényege a bihari pontokban van összefoglalva, szilárdan és rendületlen ragaszkodik továbbra is, és a kormányzásra vállalkozni, amint az egy elveken nyugó párt természetéből önkéntkövetkezik , csak úgy érezheti magát hivatva, ha a fejedelem előleges beleegyezését bírja programmja értelmében törvényjavaslatokat terjeszthetni az országgyűlés elé. Az ezektől eltérő törekvéseket a párt nem helyesli. Aláírták: Gubody Sándor, Ugrón Gábor, Kassai Ignácz, Csávolszky Lajos, Péchy Jenő, Bariba Miklós. Ezután Tisza Kálmán tett ellenindítványt, melynek szövege következő: Szemben az elterjesztett hírekkel nyilvánítja a baloldali kört, hogy ma épen úgy, mint az országos pártgyűlés alkalmával és a legközelebbi képv. választásoknál az 1867-ben megállapított pártprogramon alapján áll, melynek az 1868-dik évi áprilikán megjelent nyilatkozat nem ellentéte, de kivonata, mely az akkor fennforgott körülményekhez képest természetszerűleg azon pontokra szorítkozott , amelyekre nézve nyilatkozni a párt egy részénél fölmerült kételyek eloszlatása czéljából szükséges volt. 1867-ben kifejezte, s 1868-ban tett nyilatkozatában épen úgy, mint a legközelebbi képv. választásokat megelőzött országos pártgyűlés alkalmával, annak helyeslését kinyerve , hangsúlyozta a baloldali kör , hogy higgadtan fogja megválasztani az időt és az alkotmányos eszközöket elveinek valósítására. Ezt mondja most is. Elveinek valósítását tartván feladatának, nem nyilatkoztatta a baloldali kör soha sem, hogy programmját úgy értelmezi, hogy mindaddig, míg elveit egy tömegben egyszerre nem emelheti érvényre, s habár azáltal azok fontosabbjainak egy részét, vagy akár csak egyikét is létesíthetné, az országot újabb részintézkedésektől megóvhatná, és azt, hogy prograramjának vagy programmja egyes részeinek valósítása elébe újabb akadályok gördíttessenek, megátdlhatná, nem fog az ország kormányzatában részt venni, habár meggyőződött, hogy czélját másképen el nem érheti, s a kormányban részt venni felhivatnék is. Nem nyilatkoztatta ezt, mert tudta, hogy egy oly sok nagy fontosságú kérdést felölelő programoinak egyszerre keresztülvitele még soha sem sikerült; tudta, hogy lemondani a létesíthető részek létesítéséről azért, mert valamennyi egyszerre keresztül nem vihető, és ily módon nyugodtan nézni, hogy elvei valósítása elébe mind újabb és újabb akadályok halmoztassanak, annyit tenne, mint azok egészben, vagy részben valósítását vég nélkül elodázni, és némelyekre nézve talán épen lehetetlenné is tenni. Elveinek valósítását komolyan akarván ma is, nem tesz ily nyilatkozatot, s nem fogad el ily értelmezést a baloldali kör most sem, sőt fenntartja magának, hogy ismételt nyilatkozataihoz híven, valamint eddig, úgy ezentúl is a felmerülő körülmények, az előálló viszonyok szerint önmaga határozza meg az eljárást, amelyet az ország jólétének szempontjából s elvei valósításának érdekében követendőnek tart. Indokolásában, melylyel indítványát kisérte, a legközelebbi ülésszak alatt követendő párttaktikát fejtegető, Csávolszky mellett Gubody és Ugrón szóltak, előbbi kijelentvén, hogy ha az indítvány el nem fogadtatnék, kilép a körből. Tisza indítványát Ivánka Imre, Mátyus, Csernatony, Matolay és Tisza László támogatták. Jókai, Gullner nem helyeslik egyiket sem. SimonyiL. b. hosszabb beszédben a két indítvány között levő elvi eltérések kiegyenlítését kísérle meg. Ezután a zárbeszédek következtek. A szavazás folytán Csávolszky indítványa kissebbségben maradván, Csávolszky kijelenti, hogy a kör kebeléből kilép, eddigi politikai álláspontját fenntartván. Szintúgy kilép Gubody Sándor. Az értekezlet délután 3 órakor ért véget. A „Pesti Napló“ tárczája. II. József császár ítélete a jezsuiták felől. SZILÁGYI FERENCZTŐL. Azon nagy befolyásnál fogva, melylyel a jezsuiták jelenleg a római curiánál bírnak, s lehet mondani az ó- és új katholikusok nevezetéhez kapcsolt vallásügyi, máris jelentékeny mozgalomban nemcsak szerepelnek, de az eléggé ismert eseményeknél fogva azt voltakép ők idézték elő, a világ figyelme legközelebbről újra e szerzet, s annak tevékenysége felé fordult. Bármi következések s rázkódtatások fejlődjenek ki az államra, mint egyházra nézve azért e végzetteljes küzdelemből, a történelem a felelősséget nagyrészben s teljes joggal a jezsuitákra fogja hárítani. Nem lesz annál fogva szükségtelen, s tán helytelen visszatekinteni azon időre, midőn épen egy századdal ezelőtt, a legfőbb s legbuzgóbb katholikus udvarok sürgetésére XIV. Kelemen pápa „Dominus ac Redemptor noster“ az 1773-ban augusztus 16-án közzétett bullájával a kérdéses szerzetet eltörölte. Ez alkalommal nyilvánította II. József császár egy pár levelében a jezsuiták felől maga nézetét és ítéletét, aki néhány esztendő múlva trónra lépvén, mindjárt uralkodásának kezdetén, a római katholikus egyházat reformálni akaró több intézményeket s rendeleteket bocsátott ki. E visszatekintésnek némi érdeket azon körülmény kölcsönöz, hogy II. József császár — a a) L. »Briefe von Joseph den Zweiten als charakteristische Beiträge zur Lehens- und Sfaatsgeschichte dieses unvergesslichen Selbstherrschers-------— — Zw ite Auflage. Leipzig 1822-—8. — E levél gyűjtemény lélektani tekintetben is mily nevezetes jelenségű jezsuiták növendéke, mint sok egyébre, úgy a jezsuitákra nézve is Mária Theréziától az édes anyjától különböző s egészen eltérő nézettel s meggyőződéssel birt. — Fia, maga véleményét és ellenszenvét a Jézus szent nevével visszaélő egyházi társulat felől, oly módon s leplezetlen őszintességgel mondotta el, miáltal a felvilágosodott s maga korán felülemelkedett monarchia iránt az emberiség s ennek legszentebb eszméi minden barátjának nagyrabecsülése és tisztelete biztosítva van. A szerzet eltörlésének ügyében hozzá forduló C h o is e u 1 herczegnek, XV. Lajos franczia király külügyi miniszterének nevezett császár 1770. januárban következőleg válaszolt: I. Choiseul herczegnek. Önbizalmát köszönöm. Ha uralkodó volnék, támogatásommal dicsekedhetnék. Szándékát a jezsuitákra, mint tervét az ők eltörlésére nézve, tökéletesen helyeslem. Az anyámra ön ne igen számítson, azon szerzet iránti hajlandóságot a habsburgi házban örökség szerintinek lehet mondani; XIV. Kelemen kezében ezt illető bizonyítékoik vannak. Azonban Kaunitz önnek barátja, a császárnénál ő mindent kivihet, önnel és P o m b a 1- r a 1 a szerzet eltörlésére nézve egyetért s oly ember, ki nem hagyja, hogy egy dolog csak félig legyen bevégezve. Choiseul! Én a jezsuitákat úgy ismerem, mint bárki, tudom micsoda terveket hajtottak végre, mikép törekedtek a föld kerekségét sötétbe boritni, s Európában a Finisterre előfoktól a német tengerig uralkodásukkal azt zavarba dönteni. Németországon mandarinok, Francziaországban akadémikusok, udvari emberek és gyóntatóatyák, Spanyolországban s Porosz-Galicziában a nemzet főurai (grandok), Paraguayban királyok voltak. Ha I. József, nagyatyám utáni nagybátyám nem ül a császári trónon Németországon, hihetőleg a Malagridákat, Avoirokat és a király gyilkolási kísérletet megérhettük volna. Ő tökéletesen ismerte azon szerzeteseket, s midőn egykor gyóntatójára, becsületességéért azoknak synedriuma gyanakodott, mivel nagyobb hajlandóságot tanúsított a császár, mint a Vaticán irányában, őt Rómába idézték. A pap előrelátván a rá váró egész kegyelem sorsát, ha oda kellene mennie, annak megakadályozásáért a császárhoz folyamodott. De hasztalan volt, bármit tett a császár, hogy azon lépésnek elejét vegye. Még a nuntius is udvara nevében ama pap eltávolítását kívánta. A császár Róma e despotismusáért megboszankodván, kijelentette, hogyha azon papnak múlhatatlanul Rómába kell menni, oda számos társaság nélkül utazni nem fog, de az ausztriai tartományokban lévő minden jezsuiták elkísérendik, kik közül többé egyet sem akar látni. Egy ilyen, s az akkori időben váratlan és rendkívüli elszántságot bizonyító felelet a jezsuitákat a föltett szándékukról elállásra rábirta. így volt ez egykor Choiseul! Előre látom, hogy ennek máskép kell lenni. Az Isten tartsa meg önt még sokáig Francziaországért, érettem, és számos barátaiért. József. A császár a második levelet ez ügyben gróf Aranda spanyolországi grandnak, miniszterelnöknek és Párisban levő nagykövetnek 1773-ik évi júliusban irta, midőn a szerzet megszüntetése már elhatározva volt. II. Aranda grófnak. XIV. Kelemen pápa a jezsuiták eltörlése által magának mindig fennmaradó dicsőséget szerzz)Malagrida egy olasz jezsuita, Aveiro portugali grand volt, kik mint az I. József portugali király ellen 1758. September 3-ki éjjel elkövetett gyilkolási merényletben részesek, kínos halált szenvedtek. L. a tőlem kiadott, Klio II-dik esztendő 312—321 11. lett. E pápa az apostoli hivatal sybilláinak lételét a földről száműzte s nevük jövendőben csak a vallásos czivódások és a jansenislaus történelmében fog emlittetni. Mielőtt ők Németországon ismeretesekké lettek, a vallás a népekre nézve boldogság tana volt; ők azt elrémítő széppé változtatták, s nagyravágyásuk tárgyává alázták le, melylyel terveiket elbatakarják. Azon intézet, melyet egy spanyol aggkatonának rajongó képzelődése Európa egyik déli tartományába tervezett, mely az emberi szellem felett átalános uralkodásra törekedett jutni, s e szempontból azt a Laterán csalhatatlan senatusának — Dem infallibilen Senat des Laterans — alárendelni akaró, T u i s k o n 3) utódaira nézve boldogtalan ajándék volt. A logaliták synedriuma tervei főczéljává maga dicsőségét, nagyságának széles körbe terjesztését, és a világ többi részének sötétben tartását tette. Az ő türelmetlenségük okozá, hogy Németország kénytelen volt egy harminczéves háború ínségeit szenvedni. Az ők elvei okozták,hogy a francziaországi két Henrik király (III. és IV.) éltét és koronáját elvesztő, s a nantesi edictumot eltörlő utálatos rendelet szerzői is ők voltak.4) Eléggé ismeretes azon hatalmas befolyás, mit a Habsburg házbeli fejedelmek felett gyakoroltak. 8) T u i s c o, mint Tacitus írja German 2. j germánoknak földről született istene s fiával Manussal együtt e nép törzsatyja. 4) E hely a levélben, bizonyosan sajtóhibából, igy van. »Sie (t. i. a jezsuiták) sind die Urheber des abscheulichen Edicts von Nantes geworden.“ A császár a reformátusok vallásszabadságát biztosító és 1598. április 13-án kelt nantes-i edictumot utálatosnak nem nevezhette; e megbélyegzés annak XIV. Lajos király által 1685-ik évi oct. 22-én kibocsátott eltörlésére vonatkozik. Őket II. Ferdinánd és I. Leopold éltük végső lehelletéig pártfogolták. Az ifjúság nevelése, az irodalom, az államban a legfőbb hivatalok osztogatása, a királyok füle, a királynék szíve aszerzetesek bölcs vezetésére volt bízva. Eléggé tudva van az is, hogy ezt ők mikép használták fel, s a nemzeteket minő bilincsekbe verték. Nem ismeretlen előttem, hogy Kelemen nagy pápán, s a bourboni udvarok miniszterein kivül Pombaur is közreműködött eltöröltetdsükön. Törekvéseiknek az utókor egykor igazságot fog szolgáltatni, s a dicsőség templomában nekik oltárokat emelend. Ha képes volnék keblemben valami gyülölséget táplálni, úgy az emberek azon faját kellene gyűlölnöm, kik egy Feneont üldöztek, s az »In coena Domini“ bulla«) szerzői valának, mi Róma iránt oly nagy megvetést idézett elő. — Adieu! József: Azon események és egyház-politikai súrlódások folytán, melyek főkép Németországon épen most napirenden vannak, ki tagadhatná, vagy inkább : ki nem ismerné el azon kiváló fontosságot s kétségbe nem vonható tanulságot, miket e császári leveleknek majd minden sorából kiolvasni lehet? 5) „In coena Domini«, neve azon bullának, mely több pápa által előrekészítve, legutolsó szerkezetében VIII. Orbán által 1627-ben ápril 1-én tétetett közzé. Az a római hierarchia összes jogait elősorolván, ezeket a világi fejedelmek, egyházi gyűlések és laicosok ellen szigorúan fenntartja, s ezzel kapcsolatban minden eretneknek, azok közt a protestánsoknak is, az egyházból ünnepélyesen kizárását és kiátkozását is hirdeti. — L. Pragmatische Geschichte der Bulle „In coena Domini.“ 4 Bd. Lehrer Leipzig, 1769. Budapest, nov. 7. (Az egyházpolitikai kérdésben) Deák F. által kifejtett nézethez Vesz-prémvármegye is f. hó 3-án tartott nagy Budapest, nov. 7. Mac Mallon elnöki üzenete az újonnan megnyílt nemzetgyűléshez fokozott tekintetbevételre tarthat számot azon események jelentőségénél fogva, melyek a parlament öszszegyülését megelőzték s követni fogják. A tábornagyelnök maga oly sajátságos szerepet játszott a restaurationális cselszövények közepette, melyek az ő politikai jellemének jó hírét sokak előtt kérdésessé, azon álláspont igazolását pedig szükségessé tették, melyet ő, a kormányhatalom vivője, a pártmozgalmak közt elfoglalt s elfoglalni készül. Az üzenet csakugyan nyilatkozik is erre nézve. Először is constatálja az elnök, hogy az ország anyagi nyugalma a képviselőház szünetelése alatt nem zavartatott meg. A terület fölszabadult az ellenségtől, s míg ez örvendetes eseményt a nép hazafias lelkesedéssel fogadta, Európa sem árult el bizalmatlanságot Francziaország iránt, sőt az egyes hatalmasságok bizonyítékot nyújtottak a felől, hogy a békés, barátságos viszonyt óhajtják fönntartani a franczia nemzettel. E pontban foglaltatik valóban azon esemény, amire visszatekintenie legméltóbb örömét képezheti Francziaországnak. Őltalában ásson irigyletes helyzetnek örvend az európai államok közt, hogy leselkedő ellenségei nincsenek kivül, hogy önnön kezébe van lefektetve sorsa s maga adhat irányt az érzelmeknek, melyekkel kivülről államéletének minden fejleményeit kisérik. Ha e fej-