Pesti Napló, 1874. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1874-02-23 / 44. szám
15. évfolyam, 44. szám. Budapest Hétfő, február 23.1874. Szerkesztési irodai Kiadó-Illdírtár: Barátok-tere, Athenaeum-épület. Barátok-tere, Athenaeum-épílet A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztő-,éghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziátok nem adatnak vissza. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, Hadát körüli panaszok, hirdetmények) kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételei 101 Postán küldve , vagy Budapestért hához hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra ... 6 írt — kr. 6 hónapra . .12» — » Az esti kiadás postai külön küldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 Alkut. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdheti, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetései? szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok tere, Athenaeum-épül. küldendők. Budapest, február 23. A kép v. mai ülésében a belügyminiszter megadta a feleletet a szász ügyben hozzá intézett interpellátióra. A miniszter tapintatos és erélyes válaszát az egész ház nagy tetszéssel fogadta s a beszédet sokszor élénk helyesléssel megszakasztotta,. Gull hosszasan válaszolt, védve a szász nemz. egyetem illetékességét közjogi ügyekben felszólalhatni. A miniszter válaszát a szavazás alkalmával tudomásul vette, a szászok és a szélsőbalon ülő nemzetiségi képviselők kivételével, úgyszólva az egész ház. A kilenczes albizottság tegnapi ülésén megpendíttetett azon indítvány, hogy amint az albizottság jelen munkálatait, befejezi, felhatalmazást kérjen a 21-es bizottságtól a fedezet megvitatására is az indítvány közelebb fog tárgyaltatni s valószínű, hogy a bizottság tagjai azt elfogadják. Ez esetben az albizottság tanácskozásai márczius közepe előtt nem fejezhetők be. A keleti vasút tárgyában kiküldött albizottság bemutatta jelentését,melynek közlését alább kezdjük meg. Az albizottság indítványa folytán a következők fognak kihallgattatni: a kormány részéről gr.Mikó, Goroves Tisza Lajos volt közlekedési miniszterek ; Hollán Ernő, gr. Szapáry Gyula volt közlekedési államtitkárok s Hieronymy jelenlegi államtitkár, továbbá gr. Lónyay s Kerkapoly volt pénzügyminiszterek, úgy szintén Thomen, Weninger (szakértő), Hideghéty, Fakch, Rohrmüller urak, s a keleti vasút ig. tanácsa, valamint az angol-osztrák bank, s illetőleg ennek igazgatója, Mayer ur. Warringot illetőleg majd akkor hoznak határozatot, ha mindezen személyiségeket kihallgatták. Tervben volt egyes ig. tanácsosok és kormánybiztosok kihallgattatása is, de ezt elejtették, minthogy az ig. tanács egyetemlegesen felelős, a kormánybiztosokért pedig a kormány viseli a felelősséget. Tegnap volt a magyar földhitelintézet közgyűlése, melyről e helyütt is veszünk tudomást, mert hisz ez intézetben valódi nemzeti institutiót bírunk, s a berendezése, vezetésében követett helyes,szakavatott eljárás, mely lehetővé tette, hogy a súlyos válságos év az intézetet érintetlenül hagyja, ama nagy érdekek iránti tekintetnél fogva, melyek ez intézettel összefüggnek, valóban közhálóra méltó. Örömmel hallottuk a tegnap felolvasott elnöki jelentés következő sorait: »Az elmúlt 1873-dik évi nagy pénzválság szilárd alapon nyugvó intézetünket érintetlenül hagyta; intézetünk ez évben sem szenvedett veszteséget, sőt elmondhatjuk, hogy fennállásának tizenegy éve alatt a lekötött jelzálog a vállalt kötelezettség teljes fedezésére mindenkor elegendőnek mutatkozott, s így a kölcsönös jótállási és tartalékalapból veszteségek fedezésének esete egyetlen egyszer sem fordult elő, sőt mivel alapszabályaiban üzletköre óvatosan körül van írva, s abból minden nyerészkedő és így veszteséget is eredményezhető üzlet ki van zárva, a nagy pénzválság évében is nyugodtan folytatta közhasznú működését, ez évben is nevezetes összeggel, úgymint: kétszázkilenczvenezer forinttal képes volt gyarapítani tartalékalapját, — ez évben is mind az intézeti ház, mind a birtokában levő értékpapírok értéke az előbbi zárszámadások szerint a decemberi árkeleten nevezetesen alul vetettek fel a vagyonmérlegbe, melynek belső értéke, a decemberi árkelet szerint, valójában mintegy félmillió írttal magasabb a kitüntetett értéknél. Ezen eredmény újabban tanúskodik arról, hogy helyesek azon elvek, s biztosak azon alapok, melyeken intézetünk nyugszik; az intézet ügyeinek vezetése czélszerű, s a felügyelő bizottság működése gondos volt.« Nemrég az »A. Z.« a keleti kérdésről, »Németország és Oroszország Ausztriával s a keleti kérdéssel szemben« czimmel czikket hozott, mely Ausztria- Magyarországban nagy feltűnést keltett és pedig annál inkább, mert azt a németellenes sajtó a német birodalmi kanczellár félhivatalos manifestatiójának vette. De a tisztelt lap ezen enunciatiójával épen úgy jár, mint nemrég szintén félhivatalos színezetben fellépő czikkével a katonai kérdésben, melyet utólag határozottan demontáltak. Különben nem nyomhatjuk el csodálkozásunkat a felett, hogy Ausztria-Magyarországban ezen kézzel foghatólag egészen dilletáns részről kiinduló czikken annyira megütköztek; ez épen úgy lenne, mintha mi a bécsi »Tagespresse« stb. betyáros támadásaiért és őrült terveiért Andrássy grófot akarnék felelőssé tenni. Az »Augs. Alig. Zg.« inkább különböző hírek gyűjteménye s bizonyos magántanári első kísérletek lerakodó helye, mint egységesen szerkesztett újság, mely arra nézne, hogy czikkei holnap ne egész ellenkezőjét mondják annak, amit ma mondott. Magával az okoskodással, melyet Ausztria-Magyarországgal szemben kevésbé tapintatosnak látunk, nem foglakozunk, de egy ellen a leghatározottabban akarunk tiltakozni s azt legalább is nagyon esedletlennek tartjuk, hogy ugyanis az illető czikk a német birodalmi politikának azt imputálja, hogy a barátságot Ausztriával nem valóban komolyan veszi s azon utógondolattal foglalkozik, hogy a német-osztrák tartományokat Oroszország segélyével, annedtálja. Aki ilyet irhat vagy csak jelezhet, az vagy phantasta vagy a birodalom titkos ellensége. E gondolat soha a német birodalmi kormánytól s a német néptől távolabb nem állott, mint most. És azon párt, melynek kebeléből egy pesti lap a levelet származónak mondja, anemzeti szabadelvű, épen az, mely kezdettől fogva az Ausztriától való elválásra törekedett s a jelen állapotot feltétlenül kielégítőnek és véglegesnek ismeri el. A nemzeti szabadelvű pártnak akárminő tagja sem vetheti magát az ilyen chimaerákra, a mig magát a párthoz számítja. Az uj conservativ angol kormány megalakult. Tagjai nagyobbrészt azok, akik 1866-tól 1868 végéig részint Derby, részint Disraeli minisztériumában szolgáltak. Ismét Disraeli a kincstár első lordja s Derby lord (a volt miniszterelnök fia) a külügyminiszter. Lord Cairns ismét lordkanczellár és Malmesbury gróf a pecsétőr. Ward Hunt, ki 1868-ban pénzügyminiszter volt, most a tengerészeti tárczát vette át; a pénzügyek vezetése North Cote, az indiai államtitkárság lord Salisbury urakra száll. Lord Manners, a volt közmunkaminiszter most főpostamester lett. A titkos tanács elnöke Richmond herczeg, ki 1868-ban a kereskedelmi ügy élén állott. A belügyi tárczát Cross vette át, ki az egyetlen új ember a kormányban; hadügyi államtitkár Hardy, gyarmatügyi miniszter lord Carnarvon lett. A kormánynak rideg conservativ színezete van. Megalakítása nem ütközött nehézségbe, minthogy Disraeli csak régi társai közt osztotta ki a tárczákat. A német parlament múlt heti ülései kiválóan érdekesek voltak. Első olvasásban elfogadta a katonai törvényjavaslatot, melyhez Moltke gróf tartott nagy jelentőségű bevezető beszédet. Ugyanekkor az elsasz-lotharingiai képviselők is megjelentek a házban s indítványt terjesztettek elő, hogy Elsasz-Lotharingia lakossága az annexio ügyében nyilatkozásra hivassék föl. Ez indítványt szerdán tárgyalták s el is vetették. Csak huszonhárom képviselő támogatta azt. Ez alkalommal az elsasz-lothringiaiak szónokai olyan homlokegyenest ellenkező nyilatkozatokat ütőnek, melyek a párt kebelében rejlő kiegyenlíthetlen antagonismusra mutattak. E nyilatkozatokat a német lapok most nagyon behatóan commentálják. Francziaországban nagy figyelemmel nézték a berlini parlamentben folyó dolgokat, Moltke beszéde itt is roppant sensatiót keltett Broglie herczeg február 19-én a praefectekhez rendeletet intézett, melyben a bonapartista izgatások erélyes megfigyelésére szóllítja fel őket. A svájczi szövetségtanács elrendelte, hogy a népszavazás a revideált alkotmányterv elfogadása ügyében ápril 19-én tartassák meg. A belga képviselőkamra február 15-én elfogadta a budget-törvényt. A holland csapatok Atsinban ismét többféle előnyt vívtak ki. A háború befejezése nem sokára várható. A görög Deligeorgis kormány megbukott, utódja még nem birt megalakulni. A török kormányban is nagy válság volt. Mehemed Rusdi pasa nagyvezér állomásáról váratlanul elmozdíttatott s helyét Hussein Adsi pasa vette át. Politikai heti szemle. A pétervári látogatás s a vele összefüggő események képezik a hét legkiválóbb eseményét, mely a nemzetközi sajtó figyelmét szakadatlanul foglalkoztatta. A látogatás horderejének méltányolása alkalmával több előkelő lap megemlékezett az augsburgi »Allgemeine Ztg.« ide vonatkozó múlt heti ismert czikkéről, mely Ausztria-Magyarországról feltűnően ellenséges hangon szólott. Sokan azt mondák, hogy a czikk a berlini sajtóirodában készült. Most maga az »Alig. Zrg« tegnapi számában »Németország és Ausztria a keleti kérdéssel szemben« czimmel uj czikket hoz, melynek hangja egészen eltér az előbbi czikktől s mely elismeri, hogy a két állam érdekei e kérdésben nem ellenkeznek egymással. Ez alkalommal a szerkesztőség ama régi czikkre vonatkozólag következőleg nyilatkozik : »A kérdéses czikk teljesen független tollból ered és szerzője sem Bécs, sem Berlin politikai köreihez közel nem áll s a czikk csak szerzője politikai nézeteit fejezte ki. Ugyanez ügyben a berlini »Spenersche Zig«, Vilmos császár kedvencz lapja is érdekes közleményt hoz, mely annál fontosabbnak látszik, mert a félhivatalos kőnyomatú »Pester Corr.« mai száma szintén közli azt. Az előkelő berlini lap febr. 19-ki ketettel ezeket írja : Budapest, február 23. (A Deák-kör) vasárnap d. u. 6 órakor tartott értekezletének első tárgya a közalapok és alapítványok ügyében kiküldött bizottságba és a jogügyi bizottságba választandó egy-egy tag kijelölése. Az elnök a balközép által kijelölt két egyén nevét felolvasván, az értekezlet azt helyesléssel fogadta, s így az elsőbe Ghyczy Kálmánra, az utóbbiba Eder Ferenczre fog a párt szavazni. Ezután a kereskedelmi miniszter indokolván a keleti marhavész elleni intézkedésekről szóló törvényjavaslatot, ez Erköly felszólalására, ki a törvényjavaslatban foglalt intézkedések szükséges és gyakorlati voltát kiemelte, elfogadtatott, nemkülönben elfogadtattak a tengeri hajók lajstromozásáról, és az országos statisztikai hivatal felállításáról szóló törvényjavaslatok, mely utóbbiakhoz Zsédyi szólalt fel, valamint elfogadtatott Schmausz Endre felszólalása után a birói vizsgákról szóló törvényjavaslatok. (A 21-es bizottság munkálatáról a »M. Politika« következőleg nyilatkozik : »A 21-es bizottság munkálatát mi is elég alkalmasnak tartjuk, hogy az a kormány politikájának rövid időre programzaja legyen. Hogy jól kifejezzük magunkat : csak azon időre, amíg ugyanis azon szükségeknek, melyek a 21-es bizottságot létrehozták, elég lesz téve. Mert a collectiv után létrehozott programmok, épen úgy, mint a coalitio-kormányok, csak speciális viszonyokra lehetnek hasznosak és szükségesek. — Épen azért a coalitio-kormányt »ad hoc« nem tartjuk sem absurdumnak, sem lehetetlennek.« (A baloldali kör.) f. évi febr. 22-én értekezletet tartott. A közalapok vizsgálatára kiküldött bizottságba Ghyczy Kálmánt, a jogügyi bizottságba Eder Ferenczet jelölte ki. Tárgyalta továbbá az értekezlet a keleti marhavész elnyomására célzó törvényjavaslatot. Némely kivihetetlen szőrszálhasogató pontok kivételével egyébként átalánosságban elfogadtatott a javaslat. (A középpárt vasárnap d. u. 5 órakor tartott értekezlete tárgyalván az osztályokhoz utasított, már fenntebb említett törvényjavaslatot, azokközül a marhavész elleni intézkedésekről szólót fogadja el. (Függetlenségi párt.) A »Baloldal« Kossuth Lajosnak Madarászhoz intézett leveléből azt a részt is közli most, mely a pártalakulásra vonatkozik. Kossuth e soraiban, melyek Turinból jan. 7-dikéről keltek, azt tanácsolja a szélső baloldalnak s a Csávolyszky-féle pártnak, hogy »függetlenségi párt« nevezete alatt egyesüljenek, mely pártra aztán Kossuth, mint kijelenti, a következőket mondhatná : »Ti nem határoztátok ugyan meg, hogy mi alakban értitek azt a minden beavatkozástól ment függetlenséget, mely álláspontotokat képezi, s igy meglehet, hogy ti egészen mást értetek alatta, mint én értek; — de legalább nem zárjátok ki az én álláspontomat sem,--------— — s a mi nincs kizárva, azt a másféle értelmezés sikertelenségének tapasztalása, s idők és viszonyok hatása bele is teheti; annál fogva elismerem, hogy egy ily álláspontú párt hozzám a többi pártoknál sokkal közelebb áll.« S ezután elmondja, hogy mi áll az egyesülés útjában, így szól: »Az egygyé tömörülésnek útjában áll az, hogy a tökéletesen egy horderejű programmezégérére az egyik ezt írta »48«,—a másik meg ezt: »Bihari pontok«, s egyik sem akarja a másik ezégért elfogadni, s mint ama bizonyos két német csaplár, mindenik azt vitatja, hogy ő az igazi öreg medve.« »Tegyük mindkét részről penzióba medvéinket, s miután két csapon egy bort mérünk, tartsunk egy háztartást, akaszszunk ki házunkra egy uj ezégért, írjuk rá annak igazi nevét, a mi valósággal vagyunk, e név »függetlenségi párt.« »S mondjuk meg barátnak, ellenségnek, hogy e ezég alatt azok laknak, kik azt ismerik törekvésük feladatának, hogy Magyarország mint önálló állam, minden idegen avatkozástól mentsen intézze minden ügyeit.« »Ha valaki ilynemű indítványnyal állana elő az értekezleten, én nem igen tudom elgondolni, miután két ember erősebb együtt, mint külön-külön, mit lehetne ennek ellene vetni, ha csak talán Csávolszkyékat az nem tartja vissza, hogy félnek, elvesztik a »vidéket«, ha a »baloldali« czímet függetlenségire változtatják, vagy Pétert vagy Pált talán az nem tartja vissza, hogy fél, nehogy a »Pesti Napló« azt mondja : »ez közeledés Kossuth álláspontjához.« »Az elsőhöz nem szólhatok, miután Turinban, s nem a Hortobágyon tanyázom, a másodikra meg csak annyit mondhatok, hogy aki az efféle insinuációktól fél, az találja természetesnek, ha viszont én azt mondom róla : »bizony ez embert nem ismerem.« (Küldöttség az igazságügyminiszternél.) Az igazságügy miniszter tegnap fogadta azon küldöttséget, mely a fővárosi bírák és ügyészek részéről meg volt bízva azon emlékirat átadásával, melyben a bírói és ügyészi kar a felsőbb birósági segédszemélyzettel egy rangba soroztatása miatt panasz emeltetik. A küldöttség Sebestyén Pál kir. biró, Tutschner Ágoston kir. ügyész, dr. Csukássy Károly kir. alügyész és Trux budai járásbiró urakból állott. A miniszter felelete oda irányult, hogy ő a beadott memorandumot beható tanulmánya tárgyává tenni el nem mulasztandja, biztosítván egyszersmind a küldöttséget, hogy a sérelmes rendelet által csak a napidíj szabályozását czélozta, semmiesetre azonban a bírói tekintélyt és hivatalos állást csorbítani nem volt szándéka. Végre biztosítá a küldöttséget, hogy a nyugdíjszabályok törvényes szabályozása alkalmával a rangfokozatok kérdése is újabban felvétetik. A bírák természetesen a miniszter úr érdemleges feleletét be fogják várni. (A budapesti egyetem jogkari ifjúságának küldöttsége, mely Timon Ákos, Ocskay Alajos s Wlassics Gyula joghallgatókból állott, tegnap fogadtatott dr. Pauler Tivadar igazságügyminiszter úr által. A küldöttség azon kérelmét terjeszté elő, hogy a miniszter úr az egyetemi joghallgatóknak a képviselőházhoz benyújtandó kérvényét, melyben az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat átmeneti intézkedéseinek méltányos keresztülviteléért esedezik az ifjúság, pártolni s hathatós befolyásával a jelenleg jogelméleti tanfolyamon levő ifjúság jogos érdekében érvényre emelni szíveskedjék. A miniszter úr kiváló szívélyességgel fogadta a küldöttséget s megígérte, hogy ha nem is a jelenleg jogelméleti tanfolyamon levő összes ifjúságot, de a negyedéveseket minden bizonynyal, sőt tán még a harmadéveseket is a méltányosság s igazságosság tekintetéből a négy évi gyakorlat alól fölmenteni óhajtja. Az első s másodévesekre vonatkozólag ezt nem ígérheti. Kiemelte továbbá a miniszter úr, miszerint a szigorúbb ügyvédi rendtartás behozatala épen a jogi pályán levők érdekében történik, hogy végre-valahára megszűnjék az ügyvédi proletariátus, s tekintélynek örvendhessen az ügyvédi kar. Ezen okból szükségesnek tartja a kényszertudorság kiterjesztését már a jelenlegi negyedévesekre is, annál is inkább, mert a jogi pálya egyik főága, t. i. a birói, a gyakorlati bírói vizsgáról szóló törvényjavaslat életbeléptetésével különben is megkönnyíttetik. A jogügyi bizottságnak azon javaslatát azonban, hogy az ügyvédi gyakorlat az első szigorlattól számíttassék, méltányos- s elfogadhatónak jelentette ki. A miniszter úr ezután nagy érdeklődést tanúsítván az egyetemi viszonyok iránt, kérdést intézett a küldöttség tagjaihoz a segélyegylet, az olvasó-egylet s az egyetemi dalárda működése felől. Megkérdezte, mily hatással van a catalogus-olvasás az egyetemi előadások látogatására s sajnálatát fejezte ki a fölött, hogy az ifjúság zöme nem tudván a tanszabadsággal élni, újra ily kényszereszközhöz kelle az egyetemi tanári karnak fordulnia. Továbbá élénken tudakozódott a miniszter úr az egyetemi polgárok collegiális viszonya felől s különösen kérdező, váljon a nemzetiségek társulnak-e a magyar elemmel vagy idegenkedést tanúsítva, elkülönzik-e magukat, mely utóbbi kérdésekre fájdalom, a küldöttség kedvező választ nem nyújthatott. A miniszter úr végül ujólab megígérvén pártfogását, szívélyesen vált el a budapesti egyetem jogkari ifjúságának küldöttségétől. A szász ügy. A szász ügyről a lapokban megjelent nyilatkozatokból a következőket idézzük: A »Közép-párt« a »P. Lloyd«-nak ismert s a mi vasárnapi számunkban is említett czikke ellen polemizálván, helyesli a belügyminiszter eljárását, és így szól: »Az egész kérdés abban rejlik, a Királyföld mint olyan, törvényhatóságot képez-e s ennek jogosult képviselő-testülete a szász universitás-e ? Mindkét kérdésre nemmel kell válaszolnunk Igaz, hogy a Királyföld hajdan a mohácsi vész előtt egy megyét képezett, de körülbelül 3 század óta maguknak a szászoknak kívánságára a megye helyébe a székek léptek, s a régi törvényhatósági egységnek csak egy emléke maradt föl, tudniillik, az hogy csak egy comes neveztetik. A jogszerű és százados szokás által szentesített helyzet tehát az, hogy a Királyföldön létezik 11 egymástól független törvényhatóság, s hogy ezen testületek bizonyos speciális, de nem törvényhatósági teendők elvégzésére egy közös gyülekezetre az úgynevezett universitási confluxusra gyűltek időrőlidőre egybe. Ha szigorúan megvizsgáljuk, mik tartoztak az universitás jogkörébe, azt találjuk, hogy egyrészt mint felebbviteli bíróság működött bizonyos ügyekben, másrészt hogy rendelkezett a szászok közös vagyona fölött, mely különböző természetű annyiban, amennyiben a vagyon egy részéhez valamenynyi, más részéhez csak egynémely széknek van joga, ami magában is bizonyítja, hogy nem egy törvényhatóság közös, de több törvényhatóságnak közösen kezelt vagyonáról lehet csak szó, így állván a dolgok, hibázott volna a belügyminiszter, ha a törvényesen létező 11 szász törvényhatóság bármelyikét is akadályoztatta volna politikai kérdések tárgyalásában s azok fölött véleménynyilvánításában, de helyesen járt el, midőn oly testületet tiltott el attól, hogy a szász nemzetség nevében adjon politikai véleményt s magát a törvényhatósági joggal felruházott szász székek fölött álló magasabb politikai testület gyanánt gerálja, a mihez sem hivatottsággal sem jogosultsággal nem birhat, nem lévén egyéb, mint fölsorolt speciális feladat teljesítésre alkotott, mondhatni magán jellegű testület.« Az »Ellenőr« más véleményben van, s úgy látszik, hogy nem kellőleg ismervén a tényállást, »nem egészen alaptalannak« mondja a szászok panaszát. Czikke folyamában így szól : »Hogy legyen vagy ne legyen olyan testület, mint a szászok sajátságos universitása , ez lehet vita tárgya s ha azzá lesz, akkor mi határozottan arra szavazunk, hogy ne legyen. A kérdésbeni sajátságos intézet azonban fenntartatván 1867 után is, megvalljuk, különösnek tartjuk azt, hogy akkor, midőn a magyar megyék és városok hatóságai egymásután mint magnus ordo idem potentium kérvényeznek és tiltakoznak az állam területének új felosztása iránti kormánytervezet ellen, a szász székek és szász városok területére vonatkozó kikerekítések miatt épen a szászok universitásának legyen megtiltva minden mukkanás. Hogy a mi szász polgártársaink közt sokan vannak, kik nem akarják belátni, hol élnek és mivel tartoznak e hazának , az olyan tény, a mely nem teszi őket kedveltekké senki előtt Magyarországon s nem is bizonyít legkevésbé sem a prudens et circumspectus czim alapossága mellett , de e ránk nézve bosszantó, rájuk nézve pedig hátrányos tény daczára sem tarthatjuk méltányosnak azon eljárást, mely szerint egy országos felzúdulást előidézett terv ellenében a szászok érdekeinek fő testülete elnémíttassék teljesen, mihelyt panaszkodni merészel.« A »Kelet« arra kéri a szászokat, hogy mutassák fel a törvényt, mely megengedi a szász egyetemnek a közjogi kérdések tárgyalását. Így szól: »A mi szászaink nem elégszenek meg a fennálló kiváltságokkal, hanem újakat is teremtenek. Szerintök az universitás közjogi kérdéseket is tárgyalhat. Melyik törvényczikk szerint? melyik országgyűlés? melyik évben hozta ? Egy országot egy szentesített betűért! Az egyetem hatáskörét csak egy törvény, az 1791-iki 13. t. czikk határozza meg. Szíveskedjék kimutatni a szász bölcseség, hol szerepel e törvényben a közjogi kérdések tárgyalhatása?« alá a keleti vasút ügyét, szolgáltassanak ki maguknak minden erre vonatkozó okmányt, hallgassanak ki menynyiben szükségesnek mutatkozandó szak férfiakat és tanukat, terjesszék ki figyelmüket ama társulat eredetére, első megalakulására a vállalkozók, s az igazgatótanács, úgyszintén a kormánybiztosok által követett eljárásra, s tegyenek minderről még a jelen ülésszak alatt részletes és okadatolt jelentést a háznak, hogy ennek folytán a törvényhozás a netalán szükséges intézkedéseket megtehesse. A kormány főjelentését múlt év június havában adta be, a pótjelentést azonban csak múlt év december elején. Az együttes bizottságok látva, hogy feladatuk igen sokoldalú s az egész ügy hosszas és részletes tanulmányt igényel, ezen czél könynyebb megoldása, s a tanácskozási módozat és sorrend megállapítása vagyis az egész kérdésnek előkészítése végett kebelükből múlt évi november 26-án egy albizottságot neveztek ki. Ezen albizottság a múlt évi december 20-ig, midőn a karácsonyi és új évi ünnepek miatt a képviselőház felfüggesztette üléseit, az együttes bizottságokkal együtt csupán a sürgető kölcsön-ügygyel foglalkozott, s a keleti vasút érdemleges tárgyalását csak akkor kezdb°té meg, midőn a képviselőház tagjai 1874. január 12-én újra visszajöttek. Az albizottság azóta szakadatlanul folytatja munkálkodását, s a midőn 25 ülésének jegyzőkönyveit mellékleteivel együtt ezúttal bemutatja az együttes bizottságnak; a kettős czélt, t. i. a képviselőház, és az együttes bizottságoktól nyert utasítást szem előtt tartva, működésének eredményét a következőkben van szerencséje beterjeszteni. A nemzet hő vágya Magyarországot Erdélylyel vasút által is egyesíteni, visszavihető azon időre, midőn az ország saját sorsa felett még nem rendelkezett, s alig lett 1867 elején a felelős parlamenti kormány újra kinevezve, már ugyanazon év július havában egy országos határozat a nagyvárad-brassói vonal iránt intézkedett. A kormány a törvény rendelete szerint a vasúti kölcsönből megkezdte a n.várad-kolozsvári vonal építését, de később ez engedély-okmány alapján és az 1868- 45. ez intézkedése szerint erre az engedélyt Warring testvérek nevű londoni cég kapta meg. Az 1865/s országgyűlés decz. 10-én ért véget, novemberben lett beterjesztve a képviselőházhoz a törvényjavaslat és az ang.okmány tervezet; alig volt néhány napi időköz, s a törvényhozás egyetemleges kívánsága volt Erdélynek és az egész országnak régi vágyát még azon az országgyűlésen teljesíteni. Hogy ily körülmények között a törvény, engedélyokmány, és a bemutatott tervek szabatosak nem lehettek, kétséget nem szenved, hogy az akkor nagyon is ifjú, több irányban elfoglalt kormány mindezekre s az egész keleti vasút megindítására a kellő figyelmet nem fordíthatta, szintén érthető. Hogy ezen körülményeket a csupán haszonkereső vállalkozó és a pénzszerző bank ritka éleslátással a maga részére ki tudta zsákmányolni, ezt, fájdalom ma már tisztán lehet látni. (Folyt. köv.) A vizsgálat a keleti vasút ügyében. Az együttes albizottságok jelentése a pénzügyi és vasúti bizottságokhoz a keleti vasút ügyében 1874. február. Tisztelt bizottságok! 1873. évi február 12-én 1068. szám alatt a képviselőház oda utasította a vasúti és pénzügyi bizottságokat, hogy mihelyt a kormány a keleti vasútra vonatkozó előterjesztését benyújtja, vegyék vizsgálat Országgyűlés. A képviselőház ülése február 23 Elnök: Bittó István. Jegyzők: Szeniczey Ödön, Mihályi Péter, Beöthy Algernon. A kormány részéről jelen vannak: Szapáry Gyula gr., Trefort Á., Pauler T., Zichy J. gr., Szende Béla. Elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja Hármarosmegye kérvényét, melyben Csikszéknek a törvényhatóságok területi új felosztása tárgyában kelt kérvényét pártolja. Ugyancsak Hármarosmegye kérvényét, melyben az országos iparegyesületnek a hadi felszerelvények iránti kérvényét pártolja; Szepes megye kérvényét, melyben az országos iparegyesületnek a hadi felszerelvények iránti kérvényét pártolja. Wodianer Béla b. Szászváros kérvényét nyújtja be városuknak a törvényhatóságok kikerekítéséről szólójavaslatban Hunyadmegyéhez leendő kapcsoltatása iránt. Vizsoly Gusztáv Tolnavármegye 13 községének kérvényét nyújtja be a járási hivataloknak Gyönkön leendő meghagyása iránt. Solymosy Bálint az aranyos megyesi választókerület 48-as köre öt kérvényét nyújtá be a papi javaknak az önálló nemzeti bank alapjára elvétele; a jezsuiták kiűzése és javaik népnevelési célokra leendő fordítása; az önálló nemzeti bank létesítése; a polgári házasság törvénynyé emelése; a megyei önkormányzat helyreállítása tárgyában. Tisza Kálmán a tiszántúli ref. egyházkerületnek kérvényét mutatja be a középtanodai oktatás tárgyában. Boer Antal Csikszék nyolcz községe kérvényujtja be a megyék kikerekítéséről szólójavaslat elvetése iránt. Becze Antal Csikszék több község kérvényét nyújtja be Csikszékszék önálló municipiumként leendő meghagyása iránt. A beadott kérvények a kérvényi bizottsághoz utasítatnak. Szapáry Gyula jr. belügyminiszter : T. ház! A tegnapelőtti ülésben Gáll József képviselő úr interpellációt intézett hozzám, amelynek tartalma,azt hiszem, még világos emlékezetében van a t. háznak s igy fölösleges egész terjedelmében felolvasni. Bátor leszek az interpelláció egyes részleteire egyenként válaszolni. (Halljuk!) Először is azt a kérdést intézi hozzám a t. képviselő úr, való-e, hogy általam rendelet intéztetett a szász nemzeti egyetemhez, melyben egy ez által hozott határozat megsemmisíttetett és kérdi a képviselő úr, hiteles-e azon szöveg és való-e a rendelet ama tartalma, mely, mint, ő mondja több lapban megjelent ? E kérdésekre azt vagyok bátor mindenekelőtt megjegyezni, hogy én nem tudhatom, mely lapokban olvasta a képviselő úr a szóban levő rendeletet, s e