Pesti Napló, 1874. május (25. évfolyam, 100-124. szám)
1874-05-01 / 100. szám
100.szám. Szerkesztési iroda, Barát tere, Athenaeum-épület. A lap ilemi részét illető minden fölény a szerkesztőséghez intézendő. Béketlen levelek csak ismertektől fogadtatnak el. 1 ,azok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadát körüli panaszok, hirdetmények) a _____________Budapest Péntek, május 1.1874. 25. évifolyam kiadó-hivatalhoz intézendőkiPESTI KA® REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek Postán küldve, vagy Budapestet, hához hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kb. 6 hónapra . . 12 . — ‡ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 Ttfrint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint'előfizetése' a KIADÓHIVATALBA. Barátok tere, Athenaeum-épült küldendők. Előfizetés ,PESTI HÁPLÓK-ra. Előfizetési árak: Egész évre .... 14 frt. Félévre................................12 frt. Negyedévre ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. 09" Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadóhivatalának (ferencziek tere , Athenaeumépület) küldendő.k „F. Hajtó“ szekte* és hatMimtala. Budapest, april 30. Midőn mi az ügyvédségi minősitvénynél nem a tudorságra fektetjük a fősulyt, nem csupán arra gondolunk, hogy az alakszerű minősítvény általában igen hiányos és igen bizonytalan kritériuma a gyakorlati képzettségnek minden oly pályán, melynek czélja nem valamely szaktudomány mivelése. Az ügyvédnek nem a jogtudomány dogmáival, hanem a jogi élet tényleges jelenségeivel kell foglalkozni. E foglalkozásban jelentékeny segítségére van ugyan az elméleti képzettség bizonyos foka és mértéke, de e segítség nem egyedüli. Épen azért, mert foglalkozása kiválólag gyakorlati természetű, valódi qualificatióját csak a gyakorlat terén szerezheti meg kiválólag. Bár a kérdés ezen oldalát mi ekként fogjuk fel , mindamellett egyáltalán nem gondolunk arra, hogy a tudorságot kicsinyeljük, annak jelentőségét eltagadjuk. — Ismerünk ugyan jogtudorokat, kik rész ügyvédek és rész birák s ismerünk jó ügyvédeket és jó bírákat, kik nem jogtudorok. Ez azonban nagyon relatív és egészen individuális dolog. Elismerjük azt, hogy egyenlő körülmények között s különösen speciális hazai viszonyainkat tartva szem előtt, a tudorság által föltételezett hosszabb és szélesebb körű tanulmány csak előnyére válnék mind az ügyvédi karnak, mind általában a cultúrérdekeknek. De, és ezt akarjuk itt különösen hangsúlyozni, a tudorság dekretálásával egyidejűleg intézkedni kell a felső tanodai oktatás, illetőleg a királyi és felekezeti jogakadémiának szabályozása tárgyában is. Érintetlenül hagyni a vidéki jogakadémiákat vagy ezek reformját bizonytalan időre halasztani, de egyúttal decretálni a tudorságot, olyan eljárás volna, mely nem egy irányban nevezetes inconvenientiákkal jár. Alig szükség megjegyeznünk, hogy mi a tudorságnak elvileg barátai vagyunk, de hangsúlyozzuk, hogy pusztán e momentumot mi olyan föltételnek el nem fogadhatnék, melyhez az ügyvédség rendezéséről szóló törvényjavaslat sorsa elvárhatlanul volna kapcsolható. Meg vagyunk arról győződve, hogyha az elméleti vizsgálatból a gyakorlat ideje és föltételei s az ügyvédi kamarák szervezete helyesen szabályoztatak s a kamarákban a tisztult nézetek s nemesebb törekvések jutnak túlsúlyra, csakhamar bekövetkezik az idő, amikor a jogi élet férfiai egyhangúlag követelendik a tudorság kényszerét. De addig is, mig ez bekövetkeznék, sőt minél előbb okvetlenül szükséges, mint említők, a királyi és felekezeti jogakadémiák már különben is czélba vett reformjának erélyes foganatosítása. A gyakorlati idő megállapításában a törvényjavaslatot valóban nem tekinthetjük szigorúnak. Képzeljük el, minő lábon áll nálunk a felső tanodás és egyetemi oktatás ügye a gyakorlatban. Képzeljük el ifjaink úgynevezett gyakorlatias irányát, mely mindenben kitünhetik ugyan, de azon nisusban egyáltalán nem, mely a magasabb tudományoknak, mint olyanoknak elsajátítására irányul. Képzeljük el napjaink azon törekvését, mely már-már a most élő nemzedéknek készül jellemét megalkotni, s mely a mai és holnapi érdekeknek s a mai és holnapi élvezetnek mindent, de mindent képes és hajlandó feláldozni. Vájjon várható-e ily törekvések, ily hangulat, ily kormány mellett a magas jogi műveltségű s a tudományt, mint olyat ápoló ügyvédek, bírák, jogászok kellő mérvben való felszaporodása ? S ha nem, amint hogy nem is képzelhető : vájjon ne alkalmazzuk-e a legczélszerűbb eszközöket arra, hogy ha már az elméleti tudományban erős jogászokra nem számíthatunk, legalább a gyakorlatban biztos jogászokat nyerhessünk a közéletnek ? S vájjon van-e erre czélszerűbb vagy egyáltalán van-e egyéb czélszerű eszköz, mint a praxis idejének legalább négy évben való megállapítása? Gúnynyá vált már ellenünk, hogy mi jogásznemzet vagyunk. Szeretünk dicsekedni azzal, hogy a jogi műveltség nálunk aránylag meglehetősen magas fokon áll. Sem a gúnynak, sem a dicsekedésnek nincs alapja. Szeretünk perlekedni, de azért jogásznemzet nem vagyunk; ismerjük a perrendtartást s különösen annak gyöngélkedő részeit, de azért a jogi tudományokat nem miveljük. Oly sok ügyvéd, oly sok bíró, oly sok diploma mellett, mint amennyi nálunk hemzseg minden bokorban, oly kevés valódi jogász, mint nálunk, egyetlen czivilizált államban sem található. Gyöngék vagyunk e téren is épen úgy, mint az anyagi gazdagság terén. S hogy ez irányban segítve legyen a bajon, ahhoz a közszellemnek s különösen az ifjúságénak gyökeres megváltozása s megnemesülése szükséges. A gyakorlati ismeretek azonban, amennyiben azokra a közérdekeknek, a tényleges jogi életnek szüksége van, előbb és gyorsabban megszerezhetők. De nem 2 évi praxis mellett, melyet ha Német- vagy Francziaországban indítványozna valaki, az biztosan számíthatna azon felharsanó kaczajra, mely ellenében a nemzet illetékes rétegeiből feleletül adatnék. S talántalán négy évi gyakorlat mellett azt is elérhetnék, hogy a magyar ifjúság megfelelő arányban iparkodnék a technikai, kereskedelmi és tanári pályán s a közélet egyéb provinciáin is tért foglalni. Budapest, ápril 30. (A Deák-kör) mai értekezletét három tárgy foglalkoztak. Ghyczy pénzügyminiszter felszólalása a bankügyben, s a kérvényi bizottság jelentése a Bill-ügy s a zsidó alap tárgyában. Ghyczy, Solymossy interpellációjára felelve, a bankügyben a képviselőház holnapi (pénteki) ülésében fog nyilatkozni, mely nyilatkozatát ma megismerteté a Deákpárttal. Már legközelebb országgyűlési tudósításunkban, a nyilatkozat szószerinti szövegét közölhetvén, ezúttal csakis a legfőbb pontok kiemelésére szorítkozunk. Solymossy interpellációja két részre oszlik. Az egyikben azt kérdi, mit szándékozik a miniszter a nagy pénzszükség és uzsorával szemben tenni, a másodikban pedig azt, hajlandó-e az önálló nemzbankot felállítani? Az első kérdésre válaszolva, Ghyczy arra figyelmeztet, hogy a mostanihoz hasonló válságok virágzó fejlődésnek örvendő államokban is előfordulnak s részéről fájlalja, hogy a magyar állam nincs azon helyzetben, hogy tetemes pénzöszszegekkel a megszorult hitelforgalom segélyére siethessen. Az uzsoratörvények behozatalát nem ajánlhatja. Ami különben az ínséget illeti, constatálja, hogy az e czélra megszavazott másfél millió forintból a múlt hétig csak hétszázezer forint vétetett igénybe. A bank kérdésben részletesen fejtegeti, hogy az önálló bank a nemzetközgazdasági életben mily fontos factor , de ennek daczára azt hiszi, hogy nálunk némelyek igazolatlan reményekkel viseltetnek az önálló bank iránt. A válságot ez nem teszi lehetetlenné. — példa erre Bécs. Ő az önálló bank felállítását annak idejében initiálandónak tartja; azt hiszi azonban, hogy ez most sikerrel nem valósítható. — A valuta helyreállítása az önálló bank felállításával szorosan összefügg, s utal a képv. háznak e tárgyban 1872-ben hozott határozatára. — E határozat valósítására tárgyalások folytattattak és fognak folytattatni s annak idejében majd kimerítő jelentést terjeszt a képv. ház elé. A párt élénk helyesléssel vette tudomásul a pénzügyminiszter feleletét. T r e fort közoktatási miniszter a Bill-ügyben a pártnak felvilágosítást ad, mire az elfogadja a kérvényi bizottság határozatát. E határozat azt tartalmazza, hogy az illető kérvények a közoktatási minisztériumhoz tétessenek át. A zsidó alap kérdésében hosszabb, élénk vita fejlődött ki. Tudva van, hogy e kérdésben a kérvényi bizottság azt ajánlja, hogy az erre vonatkozó kérvények a miniszternek adassanak át; a miniszter ez ügyben jelentést tegyen s a bizottság ezenkívül azon óhaj kifejezését ajánlja a háznak, hogy a miniszter függeszszen fel ezen ügyben minden intézkedést, míg a ház a min. jelentést nem tárgyalta. T r e for t miniszter felszólalása után megkezdődött ez ügyben a vita. Zsedényi az »óhajtás« helyett határozott »utasítás« kijelentését kívánja. Steiger hosszabb beszédben adja elő ez ügy egész történetét, s kijelenti, hogy azon »legroszabb« esetben, ha a kérvényi bizottság indítványa elfogadtatnék, a ház csak is »óhajt« s nem »utasítást« jelenthet ki, — mert e tárgyban őfelsége több rendelete létezik, melyek effectuálásának felfüggesztését jelentené ki a ház. Zichy Antal ellenkező nézetben van, különben megnyugszik a miniszter kijelentésében. Ez ügyhöz hozzászólottak még: Zsedényi ismételve, Wahrmann Mór, Szilágyi Dezső és Visolyi — mire a párt, a miniszter megegyezésével, azt határozta, hogy sem az »óhaj«, sem »az utasítás« kifejezését nem pártolja , hanem a miniszter kijelentvén, hogy e tárgyban még a jelen ülésszak alatt kimerítő jelentést terjeszt elő s ennek eldöntéséig minden további intézkedéstől tartózkodni fog, ezt jegyzőkönyvbe véteti, de nyilatkozatban megnyugzik. Ezzel az értekzlet véget ért. (Trefort közoktatási miniszter) a középtanodai törvényjavaslat tárgyában ma a képv.ház tanügyi bizottságának tagjait és számos más képviselőt értekezletre hívott meg. Az értekezlet czélját az képezte volna, hogy a divergáló nézetek még az osztályülések előtt a lehetőleg kiegyeztessenek. Az értekezlet mindenekelőtt abban állapodott meg, hogy pártolni fogja az indítványt, hogy a törvényjavaslatot a legközelebbi szerdán tárgyalják az osztályok. Trefort miniszter kijelente, hogy némely pontban (ezek között csak egy lényeges van : a tanulmányi alapra vonatkozó rendelkezés nem pártolhatja a tanügyi bizottság jelentését . Csengery Antal és Tisza Kálmán is megjegyezvén, hogy szintén némely pontra nézve eltérő nézetük van: e nézetek előterjesztésére — minthogy ma, a Deákköri értekezlet miatt, a tárgyalás nem volt folytatható, szombaton d. u. 5 órakor újabb értekezlet tartatik. (A magyar delegáció hadügyi bizottsága ma délután öt órakor ülést tartott, melyen jelen voltak : Khun báró közös hadügyminiszter, Benedek altábornagy, Frith osztályfőnök, Neuhaus tábornok-ügyelő,Steiner és Alker ezredesek. A közös hadsereg 1875.évi rendes szükségletének tárgyalása folytattatván, a következő határozatok hozattak : X-ik czim : Élelmezési raktárak, az élelmezési legénység létszámának 220 legénynyel és 9 hivatalnokkal való felemelését az albizottság, tekintettel a kenyér készítésének nagyobb mértékben való alkalmazására, miáltal a kenyérnél megtakarítás éretik el, elfogadtatott, megszavaztatott e czim szükségletére 559,996 frt, a törlés 9,780 frt. A XI—XV. czimek a múlt évi előirányzattal egyenlő összegben szavaztattak meg és pedig a XI. czim ágyraktárak 34,453 frttal; a XII. czim, ruházati intézetek 119,509 frttal; a XIII. czim, műszaki tüzérség 2.843,236 fttal; a XIV. czim, szekerészeti szerraktárak 106,541 frttal; a XV. czim, műszaki hadszerügy 32,000 frttal. A XVI. czim tárgyalása az építkezési ügyben kiküldött bizottság jelentésének beadásáig elhalasztatott; a XVII. czimnél, katonai földrajzi intézet, az előirányzott 348.479 frból 4502 forint töröltetett; a XVIII-dik czimnél , katonai egészségügy, 3.098.242 frt szavaztatott meg, a törlés 28,001 forintot tesz; a XIX-ik czimnél, nyugdijak, kerek 10 millió szavaztatott meg, 65,696 frt töröltetett; a XX. czim katonai intézetek 61,435, a XXI. sz. különféle kiadások 303,000 és a XXVII. czim altiszti szolgálati jutalmak 1.900,000 frttal, törlés nélkül szavaztattak meg az előirányzat szerint. (A magyar kormánynak a közös külügyminisztérium útján Olaszországban alkotandó kereskedelmi törvényre és az olasz kormány által a senatusnak már bemutatott új büntető törvényre vonatkozó javaslatok egy-egy példányban megküldettek. (Az igazságügyminiszter úr által a váltótörvényjavaslat megvitatása tárgyában összehívott bizottság tegnap, szerdán tartott ülésében munkálatait már befejezte. Még csak egy ülés fog tartatni, melyen az átdolgozandó szakaszok új szerkezetükben elfogadtatnak. E zárülés napját az igazságügyminiszter annak idejében fogja meghatározni. (Az osztrák-magyar monarchia és az orosz kormány közt az áruvédjegyek tárgyában kötendő egyezményre valamint az osztrák- magyar monarchia és Olaszországgal kötendő Consularis és hagyatéki egyezményre vonatkozó tárgyalások, amint értesülünk, oly stádiumban vannak, hogy befejezésük már rövid idő alatt várható. Ha mindazonáltal annak ellenére, hogy már több mint 80 év előtt éreztetett a szükség, s a hiány pótlására oly régen tétettek meg a lépések, sőt elkészíttettek a munkálatok is : Magyarországnak mai napig sincs büntetőtörvénykönve; ha nemcsak azon kérdés , hogy mely büntetéssel büntetendő bizonyos bűntett ? — hanem az annál is sokkal fontosabbak, azok t. i. : 1. hogy mely cselekmények, illetőleg mulasztások képeznek büntetendő cselekményt a criminális törvények értelmében ? 2. melyek mindenik ily cselekmény tényező elemei, amelyeknek létezése nélkül vagy épen nem, vagy egy bizonyos határozott bűntettről nem lehet szó ? ha mindezen, az állam és a polgárok biztonságát, s az utóbbiak szabadságát, becsületét és vagyonát a legmélyebben érintő kérdések fölötti határozat még ma is legnagyobb részben a bíró belátására, a homályos analógiára s nem biztos gyakorlatra van utasítva , ily helyzetben a jelen törvényjavaslat előterjesztése, kétségtelenül, a legsürgősebb szükségben találja igazolását. Ehhez járul még, hogy nemcsak a magyar állam, vagyis a magyar koronához, mint államjogi egységhez tartozó országok területén, hanem a szorosan vett Magyarország, sőt a katonai határőrvidék visszakeblezése óta, egy és ugyanazon megye területén is különböző büntetőtörvények vannak hatályban ami — eltekintve a jogbiztonság lényeges szempontjából — a büntetőtörvénykönyvnek élesen kifejezett közjogi jellegénél, és a közjoggal szoros összefüggésénél fogva sem lehet továbbra fenntartható. A kormány mélyen érezte a büntetőtörvénykönyv hiányát, s az ebből származó bonyodalmak súlyát, és nem is tévesztő szem elől azon feladatát, azon kötelességét, hogy a mindinkább nagyobb mérvekben, s határozottabb alakot öltött tényekben nyilvánuló követelménynek a törvényjavaslat mielőbbi előterjesztése által megfelelni törekedjék. Még 1867-ik évben tűzte ki Horvát Boldizsár, akkori igazságügyminiszter, az általa egybehívott — az elmélet és gyakorlat jeles szakférfiaiból állott bizottság egyik feladatául, az 1843-dik évi büntetőtörvénykönyvről szóló javaslat anyagi részének átvizsgálását s a jelen viszonyokhoz alkalmazását. A bizottság nemes buzgalommal azonnal hozzá is fogott a munkálathoz, s rövid idő alatt be is fejezte azt. Az igazságügyminiszter úr azonban e munkálatot teljesen kielégítőnek nem tartván,hogy — mennyire lehetséges az 1843-iki javaslat elveit fenntartó új törvényjavaslat elkészítésére adott megbízást. E megbízás folytán 1870-ik évben be is nyújtatott egy új tvjavaslat, de az igazságügyminiszter úr, beható bírál után nem találta magát arra indíttatva, hogy azt a törvényhozás elé terjeszsze. A szükség mindinkább égetőbb lévén, s időközben, úgy a büntetőtörvénykönyv egyes tárgyait képező, valamint azzal szoros összefüggésben levő matériák iránt törvényes szabályok alkotása halaszthatlanná válván, mindinkább érezni kellett a büntető törvénykönyv hiányát, melynek általános része az egyes intézkedéseket részint kiegészíti, részint korlátozza, ami nélkül sem büntetőintézkedések, sem ezekkel rokon természetű szabályok helyesen nem állapíthatók meg. Ez okból 1870. évi junius havában minisztériumának egyik tagját bízta meg az igazságügyminiszter úr a büntetőtörvénykönyv iránti tvjavaslatnak elkészítésével, mely megbízatás következtében és a megbízatáshoz képest, mindenekelőtt , az alapelveket tartalmazó munkálat terjesztetett elő.E tervezetnek egy része azonnal, némely része pedig a miniszter jelenlétében tartott tanácskozmány folytán megállapíttatván: maga a munkálat röviddel a megbízatás után megkezdetett. Kedvezőtlen körülmények kikerülhetetlenné tevék, hogy a javaslat elkészítésével megbízott, az igazságügyminisztérium közigazgatási teendőivel nagyobb mérvben foglalkoztassák , mi által a javaslatnak óhajtott gyorsasággal való elkészítése akadályoztatott. Időközben Horvát Boldizsár egészségi állapota miatt tárczájáról lemondván, az utána következő igazságügyminiszternek, Bittó Istvánnak az 1870. XXXI., XXXII. és XXXIII. törvényczikkek szentesítése folytán, a legközvetlenebb és halaszthatatlan feladatát az elsőfokú királyi bíróságok és a királyi ügyészség felállítása, a szervezés és az ezzel összekapcsolt felszerelés, valamint az uj Organismus által szükségessé vált törvényjavaslatok, szabályrendeletek és intézkedések elkészítése, illetőleg megtétele képezte, mely körülmény ismét hátráltatta a törvényjavaslat befejezését; míg végre a legsürgősebb szervezési, közigazgatási és egyéb feladatok bevégezése után, a büntetőtörvénykönyv tervezetének elkészítésével megbízott miniszteri hivatalnok más hivatali munkálatoktól felmentetett, s ezen intézkedés folytán 1872. évi augusztus havában a javaslat első szövegezése befejeztetett. Az országgyűlés megnyíltával az igazságügyminiszteri tárca vezetésében ismét változás következett be: a kész tvjavaslatnak halasztást nem engedő sokféle munkálatok által félbeszakított átdolgozása csak az országgyűlési nyári szünidő alatt folytattathatott teljes erélylyel, s az a szünidő alatt be is fejeztetett. Az igazságügyminiszter teljes megnyugvással állíthatja, hogy a javaslat készítésénél buzgalommal kerestettek fel mindazon források, és lelkiismeretesen használtattak fel, melyek egy helyes, s hazai viszonyainknak is megfelelő büntetőtörvénykönyv készítésére nézve irányadók. Folytonos és különös figyelem fordíttatott az 1843. évi javaslatra s nem foglaltatott a jelen törvényjavaslatba egy tétel, egy megállapítás sem, mely ellenkeznék az 1843-ik évi javaslatnak megfelelő tételével vagy megállapításával, hacsak az eltérés szükségessége, gondos bírálat és egybehasonlítás után, kikerülhetetlennek nem bizonyult. Fájdalom, az 1843. évi javaslat nem emelkedett törvényerőre, s így nem eredményezhetett gyakorlatot, melynek megállapításai az átvizsgálást legbiztosabban tájékozhatták volna. Az mindenesetre tagadhatlanul igaz, hogy az esetben, ha 1843-ban sikerült volna az eltérő nézeteket kiegyeztetni, vagy habár a javaslatnak csak anyagi része léphetett volna hatályba, ezáltal, a közvetlen áldásos eredményeken fölül, a rendszeres codexek még eddig mindenütt bekövetkezett azon nagybecsű hatása is eléretett volna, hogy a tudományból és az életből származott törvény tudományos bavárlatot és elvekre, határozott tételekre alapított gyakorlatot szóval a törvénykönyvből kiinduló literatúrát, tudományos szellemet, és ettől áthatott gyakorlatot eredményezett volna. Ha ez megtörténik, ez esetben ma a 30 éves gyakorlat szentesítését megnyert törvény, a legbiztosabb tájékozást adná az átdolgozásnál, s az elvek, a rendszer, az egyes intézkedések megállapítására egyrészről irány, de másrészről minden elméleti érvet fölülmúló erő nyeretnék a gyakorlat fényeiben. Mert végre is senki sem vonhatja kétségbe azon igazságot, hogy bármily helyesnek látszó elmélet követtessék valamely törvény készítésénél, bármily erősen megállapítottaknak mutatkozzanak annak elvei és intézkedései , valódilag megállapítottnak mégis egyedül az tekinthető, ami hosszú időn át a gyakorlatban fennállt, s aminek helyessége kitűnő eredmények által igazoltatott. Ezen megdönthetetlen igazságot tartja szem előtt az igazságügyminiszter e jelen törvényjavaslat előterjesztésénélis, s nem vonakodik nyílt kifejezést adni azon meggyőződésének, hogy nem az erő, hanem a gyöngeség bizonyítéka volna, ha azon nézetet táplálhatná, hogy mindaz, ami a jelen munkálatban foglaltatik, minden szempontból a leghelyesebb és a legczélszerűbb ; s hogy azon férfiaknak, akik eddig a megállapításra befolytak, sikerült volna feltalálni a varázst, mely a büntetőtörvénykönyvnél figyelmet igénylő valamennyi szempontot a leghelyesebben egyesíti, s mindazt mindenben és mindenütt, — habár csak relatív értelemben vett tökélylyel, érvényesíti. Ily gyöngeségtől mentnek ismeri magát az igazságügyminiszter, sőt ellenkezőleg tudja azt, hogy mennél több szempontból mennél behatóbban vizsgáltatik egy elv, egy szabály, egy tétel, annál nagyobb világossággal tűnnek elő az abban rejlő elemek és viszonylatok, és élénken áll előtte a jogtörténelem számtalan adataival begyőzött azon igazság, hogy sok megdönthetetlennek tartott tétel vesztette el uralmát az által, mert annak előbb észre nem vett valamelyik elemét világosságra hozta vagy a gondosabb bírálat, vagy pedig, ami a legtöbb esetben csak nagyobb károk és veszélyek után éretett el: a tévedést világosságra hozta az élet! Az igazságügyminiszter meg van győződve arról, hogy sok, ami a javaslatban foglaltatik, bővebb taglalás és beható bírálat után meg lesz változtatandó ; sok, ami most egy helyes eszmének látszik megfelelni, áthatóbb vizsgálat folytán más, talán ellenkező színben fog előtünni az ép oly nemes mint buzgó és hasznaiban kiszámíthatlan tevékenység, mely az egész criminalistica terén működik : az eszmék küzdelmének folyamában e javaslatra vonatkozólag is, úgy mint más országok hasonló tárgyú kezdeményezésénél, kifejtendi intenzív erejét, s hogy ezáltal nyomatékosabbnak, hatályosabbnak fog bizonyulni egyik vagy másik szempont, mint az, melynek amaz fölött nagyobb erő és hatály tulajdoníttatott a törvényjavaslat szerkesztésénél. Különben is minden nagyszerű és bámulatos haladás mellett, számosak még mai napig is a büntetőjog vitás pontjai: a kettős vagy hármas felosztás, a halálbüntetés, az életfogytig tartó szabadságbüntetés, a szabadságbüntetések nemei, azok végrehajtásának legjobb, az igazságnak és az állam egyéb érdekeinek megfelelő módja és feltételei, ezen büntetések leghosszabb tartamának meghatározása; a minimum ; az absolut, vagy a viszonylag határozott, vagy határozatlan büntetések ; a büntetések átváltoztathatása s ennek határai : ezek s hasonló kérdések mindannyi vitapontok a bölcsészek, az államférfiak, a jogászok, a humanisták, az orvosok és a fogházigazgatók között, s vitás kérdései az egymással ellentétben álló rendszereknek. Ismeretesek a beszámítási tannak számos controversiái, ezeknek egyes árnyalatai; nem tűnt le még a vita fölszínéről azon kérdés sem : vájjon a szándék beszámithatósága és annak kizárása között van-e egy közbenső fok, — mint ezt az 1861. évi bajor büntetőtörvénykönyv elfogadja, vagy nincs — amint ezt a tettleg hatályban levő büntetőtörvénykönyvek, a beszámítás csekélyebb fokának kirekesztése által — megállapítják ?« ——— i tamammmmmmagaaBB. A büntető törvénykönyv. — Első közlemény. — Azon helyzetben vagyunk, hogy megkezdhetjük a Csemegi Károly államtitkár által kidolgozott s az igazságügyminiszter által közelebb a képviselőház elé terjesztendő büntető törvénykönyv általános indokolásának ismertetését. Ez általános indokolás 84 nagy quart lapból áll, s a mi ismertetésünk mintegy hétnyolc közleményre fog terjedni. Természetes, hogy a nagy fontosságú mű kritikai méltatását későbbi alkalmakra tartjuk fenn, s most csak azt jegyezzük meg, hogy e munkálat szabatos és világos nyelvezete első pillanatra is a legkedvezőbb hatást teszi. Az általános indokolás bevezetése, melyet szóról-szóra idézünk, így hangzik: »A jelen törvényjavaslat előterjesztése, a szükség szempontjából, nem kíván indokolást. Már az 1798/1-ik évi országgyűlés felismerte a büntetőtörvénykönyvnek múlhatlan szükségét, s azóta három külön országos választmány, három külön javaslatot terjesztett az országgyűlés elé. Ezek között az első, nagy tudósunk Szalay László véleménye szerint is, mind közjogi, mind pedig a rendszer tekintetében, nevezetes előnyökkel, s a múlt század vége felé hazánkban is elterjedt humanisticus iránynak jellegével birt; az utolsó pedig — az 1843-ik évi »Magyar büntető törvénykönyvi javaslat« mindig büszke emlékéül maradand fenn azon bámulatos haladásnak, melyet hazánk, az 1827-ik évi javaslat óta, a nyugati civilisatio vívmányainak, a jogrend és humanismus követelményeinek felismerésében, s a tudomány megállapitásának a fennforgó viszonyokkal való kiegyeztetésében tett Országgyűlés. A képviselő úz ülése ápril 30. . A marhavész elleni intézkedésekről szóló törvényjavaslat tárgyalása foglalta el a mai ülés legnagyobb részét. Nikolits Sándornak a török és szerb vasúti csatlakozások tárgyában a közlekedési, és Lükő Gézának egy tolnamegyei járásbíróságnál elkövetett visszaélésekre vonatkozólag az igazságügyminiszterhez intézett interpellatiója után a ház gyorsan átesett a járásbíróságok által végzendő telekkönyvi eljárásról, illetőleg az 1871. 31. t. sz. egy szakaszának módosításáról s a volt pesti telekkönyv átalakításáról szóló törvényjavaslatok tárgyalásán, s miután a hajók lajstromozásáról szóló törvényjavaslatnak központi előadója megbetegedett, a marhavészről szóló törvényjavaslat tárgyalása kezdetett meg. Kevés hiányzott s valószínűleg csak annak tulajdonítható, hogy esetleg csupán egy doctor képviselő volt a házban, hogy e törvényjavaslat fölött is általános vita nem fejlődött ki. Dr. Cseh Károly majd egy óráig tartó beszédben fejtegeti álláspontját a marhavész ragályosságának kérdésében, bizonyításaiban kiterjeszkedett a lépfenére, a cholerára, a roncsoló toroklobra s egyéb veszedelmes dolgokra, melyek az emberi és állati theraphiában foglaltatnak. Végül határozati javaslatot terjesztett elő, melyben a kormányt a marhavész elfojtása czéljából legújabban tett észleletek felhasználására s azok alapján új törvényjavaslat készítésére kívánja utasíttatni. A ház a törvényjavaslatot, Bartal György kereskedelmi miniszter ajánló felszólalására, ki különösen a magyarországi gazdaközönségnek e tekintetben elfoglalt állás