Pesti Napló, 1874. május (25. évfolyam, 100-124. szám)

1874-05-16 / 112. szám

113. szám. Budapest Szombat, május 16.1874. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illeti­ minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület» A lap anyagi részét illető közle­­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI KA­PLÓ REGGELI KIADÁS: Előfizetési feltételek? Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . .­­ 12 » — « Az esti kiadás postai különkül­déséért felülfizetés évnegyedenként f­orint. Az előfizetés az év folytán «­minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó ekő sápjától számittatik. 25* évi folyam. Hirdetésed szintúgy m­intelőfizetése!: a KIADÓ-HIVATALBA, Barátok-tere, Athenaeum-épí­a küldendők. Előfizetés „PESTI HÁPLÓ“-ra. Előfizetési­ árak: Egész évre .... 24 frt. Félévre................................12 frt. Negyedévre ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadó-hivatalának (ferencziek tere , Athenaeum­­épület) küldendő. A „P. Napló“ szerkesztő- és kiadó-hiivatala, Budapest, május 15. Azon előterjesztésre s annak adataira, melyet Ghyczy pénzügyminiszter úr tegnapelőtt a képviselőház előtt tett, vissza fogunk még térni többszörösen. Vissza fog­nak arra térni a törvényhozás tényezői is. Ezen előterjesztés a magyar állam anyagi existentiájának képét tárja elénk, adatai az anyagi existentiának alapfeltételeit tükrözik vissza. Az existentia nehéz, az alapföltételek súlyosak. De ha az államot fenn akarjuk tar­tani — pedig akarjuk azt — akkor azon mélyreható intézkedéseknél, melyek az állam­­­háztartás egyensúlyának rendezésére okvet­lenül szükségesek, mindannyiszor vissza kell gondolnunk az állam anyagi létezésének azon egész láthatárára, melyet Ghyczy előttünk feltárt. Ezen előterjesztés, azon czélzattal, mely hozzá van kötve, voltaképen a maga nemében már harmadik. Az elsőt a pénzügyi bi­zottság tette a jelen országgyűlés kezdetén azon jelentéssel, melynek kapcsában a múlt 1873-dik évi költségvetési javaslat jön a ház­nak bemutatva. A kép, melyet elénk tárt, ép oly sötét volt, mint Ghyczyé. A felhívás, me­lyet a törvényhozáshoz intézett s melyben a megfelelő gyökeres intézkedések gyors foga­natosítását sürgeté, ép oly hangos és ép any­­nyira jól indokolt volt, mint Ghyczynek mos­tani felhívása. Az eredmény vajmi kevés volt. A kabinet megrendült, sok drága idő hiába elpazaroltatott, de az égetőnek jelzett törvényhozási munkálatok még csak meg sem kezdődtek. A második feljajdulás alig fél év­vel ez­előtt a 76 milliós kölcsön előterjeszté­sekor történt. Ez a 21-es bizottság kiküldeté­sét s a kabinet visszaléptét vonta maga után. Az államháztartás föltételei, az egyensúly helyreállításának esélyei ekkor is megvitatva lőnek. Fél év alatt s a válságok újra meg­újuló hosszú folyamán át talán lehetetlen volt valamely tényleges jótékony eredmény elérése. Talán. De annyi bizonyos, hogy Ghyczy mostani expozéja előzői után és daczára is szükségesnek mutatkozott. Váj­jon hozzá fogunk-e most már derekasan a munkához? Vájjon lesz-e szükség még egy utolsó vészkiáltásra, mely tán valóban az utolsó s mely tán nem is egyéb lenne, mint az önsegély lehetetlenségének keserű be­vallása ? Ghyczy mindenekelőtt a múlt év pénz­tári eredményeit sorolja föl, összehasonlítván azokat az előirányzattal s az előző 1872-es év tényleges eredményeivel. Adatai nem bírnak a zárszámadások kétségtelen biztosságával, de ettől nem is sokat különböznek. Kiindu­lásul s arra, hogy a múlt év pénzügyi ered­ményeit megismerhessük s a jövőre magun­kat tájékozhassuk, mindenesetre elég biztos s elég jó szolgálatot tehetnek. Megjegyezzük még, hogy az előirányzat tételei, melyek az 1873-ik évi költségvetési törvényben elő­­sorolvák, már lehető megszorítással s a szerencsétlen év súlyos csapásainak lehe­tő tekintetbe vételével szabattak meg. És­­ mégis több mint 13 millióra­­­megy azon különbözet, mely­­lyel a tényleges pénztári bevétel az előirányzattól elmaradott. Ha a tényleges kiadá­sok az előirányzott összegeket sehol túl nem haladták volna s túl nem haladnák is, és ha az 1874-ik év tényleges bevételei az 1873-ik év bevételeinek megfelelnének is — pedig erre alig lehet szá­mítani — a költségvetési hiány a folyó évben még akkor is közel 50 millióra emelkednék. A múlt év folyamán az előirányzatnál kevesebb jött be a földadónál, a jövedelmi és személyes kereseti adónál, a szesz, sör, és c­ukoradónál, a dohány és sójövedéknél, az ál­lam javaknál, a bányászat és pénzverésnél, s az államvasutaknál. A dohány közel 3 millióval, a só több mint másfél millióval, a bányászat és pénzverés ugyanennyivel , az államjavak 5 millióval, az államvasutak 2 millióval jövedelmeztek kevesebbet, mint a­mennyi előirányozva volt. Több mint 16 millióra megy az említett jövedelmi forrásoknál az összes bevételi hiány, az előirányzattól való különbözet. És a­mi a legszomorúbb, a hiány, az államjószágokat kivéve, aránylag legna­gyobb a személyes kereseti adónál, a do­hánynál, a sónál és az államvasutaknál. V­oltak bevételi források , melyek az előirányzottnál többet jövedelmeztek. Ezek: a házadó, a bélyeg, a jogilleték és a lottó. De megjegyzendő, hogy a házadó , különö­sen annak ellenőrzése jelentékenyen módo­síttatott a múlt évi VI. tc­ikk által s a bélyeg és jogilleték ugyan a múlt év első felében nevezetes mérvben emeltetett. A lottó-jövede­lem emelkedését maga a pénzügyminiszter úr fájdalmának élénk kifejezésével constatálá. Mind e czímeken a jövedelem emelkedése a költségvetési törvény előirányzatától eltérő­­leg összesen nem egészen 3 millióra megy. Daczára a múlt évben alkalmazott particulá­­ris adóemelésnek, az állam rendes bevételei­nek összege több mint 2 millióval maradt az 1872-ik évi bevételek összegén alól. Ebből sok minden következik, de első­sorban legin­kább az, hogy nem a particulá­­ris adóemelés, hanem adó­rendszerünk általános re­formja az, melyre mielőbb szükségünk van. S ha tekintetbe veszszük,hogy ez irány­ban Ghyczy felszólalása már a harma­dik vészkiáltás, hogy az idő már nagyon sürget s a reformok meggondolására az ille­tékes köröknek valóban már elég ideje és alkalma volt, sajnálnunk kell, hogy Ghyczy felszólalásában még oly nagyon tartózkodó a reformok részletezésében s azon elvek hangsúlyozásában, melyeket ő az államház­tartás egész körét átölelő törvényhozási in­tézkedéseknél alkalmazni szándékozik. Ismételve említi, hogy ő a kilenczes al­bizottság munkálatát alapul, javaslatait kiin­dulási pontokul elfogadja. De tüzetesen csak azon javaslatokról nyilatkozik , melyek a közadók kezelésére, a hátralékok behajtására s nyilvántartására s az ezekkel általában ösz­­szefüggő kérdésekre vonatkoznak. Még az is, melyet a jogilletékekről mond, az általános körvonalazás határát alig lépi át. A­mit az általános jövedelmi adóról megje­gyez : azt nincs okunk el nem fogadni. De szerettük volna hallani, várjon minő szerepet szán e mellett az egyes particuláris adóne­meknek s különösen a most fennálló ház, sze­mélyes kereseti és jövedelmi adóknak. Álta­lában arról, hogy az adórendszer miként volna­­ átalakítandó, egyes ágazatai­­mi­ként öszhangzásba hozandók s ezek, vala­mint az általa ki­terjesztetni javasolt fogyasz­tási s fényűzési adók az általános jövedelmi adóval minő arányba helyezendők . Ghyczy előterjesztésében minél kevesebb felvilágosí­tást találunk. Igaz, államháztartásunk egyensúlyának helyreállítására sem a kizárólag pénzügyi, sem általában az adóügyi műveletek árrefor­mok még nem elégségesek. Szükséges ehhez még eddigi belszervezkedésünk némely rész­leteinek gyökeres átalakítása s különösen a mi a pénz és adóügyi reformok egészséges ki­aknázásának is egyik alap­ultétele, a közigaz­gatás rendszerének egészben való javítása. Ez nem a pénzügyminiszter, hanem az egész kabinet műve, s valószínű, hogy a kormány e részben még nem jutott végleges megálla­podásokra, s hogy ez a nyár folyamában, az országgyűlés szünetelése alatti tüzetes ta­nácskozásokra van fenntartva. Teljes mél­­tánylattal viseltetünk a nehézségek iránt ,­­ de nem hunyhatunk szemet az ország sürge­­tős szükségletei előtt s igen helyesnek tarta­nák, ha az országgyűlési tanácskozások, me­lyek a kormány működését akadályozzák, minél előbb befejeztetnének és az országgyű­lés őszkor, már septemberben megnyittatnék, hogy még ez évben tárgyalhassa a helyzet­nek megfelelő s az állami háztartás rendezé­sére irányuló javaslatokat. A mai harma­dik figyelmeztetésnek nem szabad oly nyomtalanul eltűnnie, mint a két előbbe­mnek. Budapest, május 15. (A magyar delegátió) d. u. 2 óra­kor, mint esti lapunkban már említek, több tag kí­vánságára, értekezletet tartott, melyen az orsz. kor­mány részéről Bittó miniszterelnök és Ghyczy K. pénzügyminiszter voltak jelen. A közös kormány nem hivatott meg. Az értekezleten Zsedényi Ede elnökölt. Ifj. S­z­ö­g­y­é­n­y-Marich László előadja, hogy az értekezletet több társával azért kérte összehivatni, miszerint alkalom adassék a ma­gyar kormánynak a delegáció előtt világosan nyi­latkozhatni, hogy minő álláspontot foglal el a fede­zetre nézve, különösen az ordinárium azon tételeit illetőleg, melyek a tavalyi hadügyi költségekhez képest az emelkedést okozzák ? — Keglevich Béla gr. előre is meg kívánja jegyezni, hogy a dele­­gátió elé tartozó kérdésekre nézve az országos kor­mány nézetét nem fogadja el mérvadónak. Bittó miniszterelnök erre hosszabb előadás­ban kifejti, hogy a magyar kormány oda törekedett, miszerint a közös költségek lehetőleg leszállíttassa­­nak. Részben sikerült is ez, és a delegáció ezenkívül is meggyőződhetett arról, hogy a közös miniszterek készséggel engedtek a további törléseknél is. A­mi az ordináriumnak szóban forgó tételeit illeti, kijelen­ti a miniszterelnök, hogy neki az ott fölvett magasabb költségekről tudomása volt, és hogy belenyugodott azokba, tekintve azt, hogy a 3 évi kötelezettség megszavaztatott és hogy ezt a közös kormány a véde­lem érdekében­ elengedhetlennek nyilvánította. E kér­désre nézve teljes solidaritásban van a magyar kor­mány a közös minisztériummal és készséggel elfogad­ja a felelősséget. Ezzel egyszersmind constatálni kí­vánja, hogy azon hírek, mintha közte és a közös mi­nisztérium közt­e részben véleménykülönbség lenne, teljesen alaptalanok. Ghyczy Kálmán pénzügymi­niszter nem szólalt fel. Az értekezlet e nyilatkozatot­ tudomásul vette. Szóba hozatott ezután, hogy a holnap délután 5 órára kitűzött ülés nem lesz megtartható, minthogy a delegáció több tagja udvari ebédre hivatalos. Az értekezlet elhatározta, hogy holnap d. u. nem tart ülést, hanem vasárnapon délelőtt kezdi meg a budget tárgyalásokat. Zichy Forr, Victor gr., mint a delegatió háznagya, fölemlíti, hogy helyén lenne, ha a magyar delegatió a reichsrathi tagok irányában vendégszere­tetet gyakorolna s indítványozta, hogy rendeztessék számukra, miután az ülésszak pünkösd előtt valószí­­nűleg bezáratik, a jövő hét valamelyik napján a Margitszigeten díszebéd. Elfogadtatott és a lakoma előre láthatólag csütörtökön fog megtartatni. (A­mi a min. elnök nyilatkozatát illeti, azt hiszszük, hogy ha azt már korábban megteszi, sok kellemetlen jelenet­nek vehette volna elejét. E nyilatkozat, meglehet biztosítja a hadügyi plusnak a többséget; a hadügyi albizottság azon tagjai azonban, kik azt az albizott­ságban meg nem szavazták, bizonyára nem fogják megszavazni a delegatió teljes ülésében sem. A ma­gyar delegatió albizottsága különben másfél millió­val többet törölt a hadügyi költségvetésből, mint az osztrák albizottság. (Az osztályok előadóiból ala­kult központi bizottság­ ma fejezte be a középtanodai törvényjava­sl­­­a­t tárgyalását, a lapunkban már közlötteken kí­vül következő lényeges­ módosításokkal. A 38-dik §-ban kimondatott, hogy az egész ország tiz tanke­rületre osztatik, melyek élén egy-egy tanfelügyelő áll. A 42. §. e szövegezést nyerte: »A miniszter ke­zelése alatt levő alapokból ellátott intézetek tanárai­nak fizetése, s nyugdíja is úgy állapittatik meg, mint egyéb ugyanazon nemű állami tanintézetek tanáraié, e §. azonban nem vonatkozik a 3-ik §-ban irt azon intézetek tanáraira, melyeket szerzetes rendek lát­nak el.« — A 43. §-ban a tanárok bűntény, erkölcsi vétség s hivatali hanyagságon kívül fegyelmi vét­ség miatt is elmozdithatóknak határoztalak, kimon­datván, hogy »fegyelmi vétség esetében, vizsgálat alapján áthelyezésnek is van helye.« Egy külön §-ba azon intézkedés vétetett föl, hogy »a tanítók irányá­ban testrenyitő büntetések nem alkalmazhatók.« A 44. §. ily szövegezéssel cseréltetett föl: »A tanártestület az igazgató elnöklete alatt hetenkint értekezletet tart, melynek feladata: a) folytonosan gondoskodni, hogy a szaktanítás, a tanulóknak adott feladatok aránya s a tanárok bánásmódja a tanulók irányában kellő összhangzásban tartassék; b) időn­­kint megállapitni a tananyag kellő beosztását , mód­szeres kezelését; c) az iskola állapotát a nevelés s fegyelem szempontjából vizsgálat alá venni s a hiá­nyok pótlását eszközölni.« — A 48—49 §§-ok pedig következő új szerkezetet nyertek: »A miniszter, midőn szükségét látja, a középtanodák állapotának megismerésére s azok tökéletes­ítésére czélzó javas­latok, s az összes középtanodákat közösen érdeklő közoktatási kérdések megvitatása végett a középta­nodai tanfelügyelőkből, a 44. §-ban körülírt értekez­letek, a 3. §-ban említett iskolák s a nem-állami kö­zéptanodák egy-egy küldöttségből álló középtanodai országos értekezletet is hívhat egybe. Ezek idejét, ügyrendjét s eljárási módját, valamint az orsz. költségvetésben e czélra megajánlandó összeghez ké­pest az értekezlet tagjainak napidíját , utóköltsé­geit a miniszter állapitja meg.« Az 51. §. után ezuj §. vétetett föl: »A tanin­tézet helyén lakó hatósági főorvos minden középta­nodát közegészségügyi szempontból a tanév foly­tán legalább egyszer hivatalból megvizsgálni s ta­pasztalatairól a tanfelügyelőt s az illető hatóságot értesítői köteles.« Az 52. §. után pedig a következő uj § fogadtatott el: »Idegen állam, az ország hatá­rain kivül székelő testület vagy külföldön lakó nem magyar állampolgár az országban semminemű kö­zéptanodát nem alapíthat. Idegen segélyt nem állan­dósítva, de csak időnként vagy esetleg is a középta­nodák csak azon esetben fogadhatnak el,ha a segély­­ző az intézet vezetése­ és tanrendszerére vonatkozó­lag semmiféle befolyást nem tart fenn magának, se feltételt nem köt ki.« Az 59. §, mely a nem állami intézetek tanárainak fizetési minimumáról szól, ki­hagyatott. A 63. §-ban a miniszteri felügyelet kiterjeszte­tett a nem állami intézetekben használt tankönyvek s taneszközökre is. A 64. §-ban a törvény követelményeinek meg nem felelő intézetekre nézve — bezáratás helyett — a nyilvánosság elvonatása mondatott ki, megelőző vizsgálat után bezárhatóknak csak oly intézetek ha­­tároztatván, melyekben a kormány erkölcsi bajok vagy államellenes irányok tudomására jönne. A 70. §-ban a kormány erkölcsi s anyagi támogatása csak oly magánintézetek irányában engedtetett meg, me­lyek a nyilvánossági jog elnyerhetésének feltételeit bírják.A magántanulók vizsgáiról intézkedő 71.§-hoz ez új kikezdés csatoltatott : »Egy év alatt több osz­tály elvégzése vagy egyszerre több osztályból vizs­ga letehetése kivételesen a miniszter által engedélyez­hető.« A zár­vizsgáról intézkedő 72 §. jelentéke­nyebb módosítások nélkül fogadtatott el. A központi bizottság elerte a tanügyi bizottság által e törvényjavaslat alkalmával indítványozott ha­tározati javaslatokat, felhívandónak találta azon­ban a miniszter figyelmét a női középoktatás rendezésére, s a miniszter ki is jelenté, hogy ez ügy­gyel már foglalkozik. Központi előadónak M­o­l­n­á­r Aladár választatott, felhatalmaztatván a görög nyelvre s a szakoktatásra nézve a bizottsági meg­állapodásoktól eltérő egyéni nézeteinek érvényesí­tésére. (A képviselőház állandó pénz­ügyi bizottságának) az államkölcsön felvételéről szóló törvényjavaslat tárgyában tett je­lentése a következőkben foglalja össze az adatokat, melyek a deficit váratlan öregbedését kimutatják : 1) Az összes nettó­ kiadások 1873-ban 188 mil­lió 817.098 frt, a nettó­ bevétel­ek 126.828,290 frt, a hiány 61.988,808 frtot tett, holott az a költségvetés­ben 49.551,652 frttal előirányoztatok. Ezen hiány mintegy 18.000,000 frt erejéig az 1873- ban még rendelkezésre álló kölcsönmaradvá­­nyok által 20.700,000 frt erejéig lombard kölcsönök útján fedeztetett; a hiány egy másik része a pénz­tári készletekben találta fedezetét, egy jelentékeny részére azonban már a 761/7 milliós kölcsön tőkéi lettek igénybe véve. A második körülmény abból áll, hogy a sorso­lási és a gömöri kölcsönnek jelentékeny tőkéi, me­lyek mintegy 5—6 millió forint erejéig az előirány­zatban készpénz gyanánt vannak felvéve, oly előle­gekből állanak, melyekről ma már biztosan lehet átlrtani, hogy azoknak befolyására 1874-ben számí­tani teljességgel nem lehet, 3- szor. Az 1873-dik év végén olyannyira le­apadtak a pénztár­készletek, hogy a bevételek egy részét azoknak erősbítésére azokban meg kell tar­tani, és így a bevételek egy neme a folyó kiadások fedezésére nem fordíttathatik. 4- et. A jelen körülmények között, a súlyos közgazdasági csapások után biztosan arra számítani nem lehet, hogy a tényleges bevételek az 1874-dik évi előirányzatot, főleg a bevételeke némely ágazatá­ban, mint az államvagyon, államvasutaknál stb. el­érik, daczára annak, hogy az jelentékenyen leszállit­­tatott, gondoskodni kell a netalán beálló különbözet fedezéséről. Az 1874-ik évi előirányzat nettó bevételei a hi­­telműveleti bevételeken kívül a következők: rendes bevételek 141.577,398 frt, rendkívüliek 6.662,615 frt, összesen 148.270,013 frttal vannak előirányozva. Ebből az egyenes adóknál a fedezetnél 9.000,000 frtnyi különbözet számíttatott, maradna 139.270,013 frt. Ha pedig a folyó évre teljesen biztos számítás czéljából márcziustól deczemberig, tehát 10 hó­napra az 1873-ik év tényleges bevételeit veszszük fel, a két első hónapra pedig a már befolyt bevétele­ket számítjuk, együtt 128.469,000 írtra számíthatók. E két tényező alapján az 1874-ik évi bevéte­lek, ha minden eshetőség ellenében biztosítani akar­juk az állampénztárt, itt is tehát a folyó évre egy 11 milliónyi különbözet mutatkozik az előirányzat­hoz képest. Ezen körülmények magyarázzák, hogy a pénz­ügyminiszternek a 76­­/1 millió kölcsönből ma már kevés áll rendelkezésére, és hogy ezen kölcsön az 1874- ik évi szükségletet fedezni nem képes. A november hóban történt számítás szerint is a szükséglet lett volna 74.000,000 frt, befolyik a kölcsönből 72.000,000 frt, itt hiány 2.000,000 forint. Be nem folyt előlegek 5—6.000,000 frt. Keleti vasútnak azóta engedélyezett előleg is volna semmi értelme az ügyvédi rendtartás szabályozásának. A kormány a kamararend­szerhez és a hosszabb gyakorlathoz szigorún ragaszkodik s ha e pontokban megbuknék, visszavonja a javaslatot. A kormány álláspontját C­s­e­m­e­g­i államtitkár és P­a­u­­­e­r igazságügymi­niszter nagy hatású beszédekben adták elő, melyek a ház többségét valószínűleg meggyőzik a törvényjavaslatban foglalt ren­delkezések szükségességéről. Az eredményt különben nem tarthatjuk még biztosítottnak, különösen ha a jobboldal oly csekély szám­mal jelen meg s a tárgyalások iránt oly ke­vés érdekeltséget mutat, mint az a mai ülés­ben volt tapasztalható. A mai ülés kezdetén a honvédelmi palo­ta építéséről szóló törvényjavaslat tárgyal­tatott, s az — tekintettel az általános pénz­ügyi helyzetre — elhalasztatott. A ház Ghy­czy expozéjának közvetlen hatása alatt állt , de reméljük, hogy takarékossági hajlamai máskor is és egyebekben is mutatkozni fog­nak. Majdnem tragikomikus, hogy a mai vi­szonyok közt paloták építését vitassuk. 1.700.000 frt. Ha ezen összegekhez az 1873. évnek már a kölcsönből fedezett hiányát is hozzáveszszük, és azon különbözetet is számítjuk, mely az 1873-ik évre a fentebbi számítás alapján felvett tényleges bevételek, és az 1874. évre előirányzott bevételek közt mutat­kozik, összesen 24 —25.000.000 frtra rugó szükség­let előtt állunk. Ezen összeg beszerzéséről gondoskodni kell, ha az állampénztár fizetésképességét fenntartani akarjuk. Az állandó pénzügyi bizottság ezek után így fe­­jezi bejelentését: Az állandó pénzügyi bizottság ezen törvény­­javaslatot mint elkerülhetlen szükségeset ajánlja a képviselőháznak és azon reményben támogatj­a sza­vazatával ezen állam­kölcsön felvételére adandó meghatalmazást, hogy ezen kölcsön lesz az utolsó, melyet az ország ily c­élból és ily körülmények kö­zött vesz fel, és hogy a rendezés munkája tettleg is és mielőbb oly eredménynyel vétetik minden irány­ban foganatba, hogy az államháztartás egyensúlyá­nak helyreállítása a legközelebbi évekre biztosítva legyen. (Am. kir. curia legfőbbitélő­­székénél) f. hó 17-től kezdve uj tanácsok be­osztása fog életbelépni, melyek következőképen állít­tattak össze, és pedig I. tanács polgári és büntető ügyek ; elnök: Pap V. László tanácselnök, és bírák : Szutsits Károly, Somoshevy Antal, Ocsvay Ferencz, dr. Suhajda János, Németh János, Mihályi Gábor, Beöthy Zsigmond, Herczegh Sándor, Ferenczy Fe­rencz, Szerényi Ferencz, Dózsa Dániel, Csorba Sán­dor, Engelmayer Antal; H. tanács: polgári ügyek; elnök: Lukács Ignácz tanácselnök és bírák: Balásy Antal, Raisz Szilárd, Jamniczky Lipót,Szentgyörgyi Imre, Monaszterfy Sándor, Halmosy Endre és Kos­­salkó János; III. tanács: polgári ügyek; elnök: Mihajlovits Miklós tanácselnök, és bírák: Karap Fe­rencz, Lassel Ágoston, Bovankovits József, Marschal­­kó Leo, Faur János, Tóth Elek és Haris György; IV. tanács polgári és váltóügyek; elnök: Zsoldos Ignácz tanácselnök és bírák: Fogarassi János, Her­­sich Ignácz, Cserneczky József, Gál János, Hegedűs Pál, Wettstein Antal és Dimits Emil; V. tanács bün­tető ügyek ; elnök: Bonis Sámuel tanácselnök, és bi­rák : Vadnay Lajos, Pohovits Márk, Osztrovszky József, Zuvic József, Blaskovits Kálmán és dr. Su­­haj Imre; VI. tanács úrbéri és büntető ügyek; el­nök : Szabó Samu tanácselnök,­ és bírák: Dapsy Vil­mos, Puscariu János, Végh Ignácz, Somossy Ignácz, Topler Károly és Gellén József. 1. Országgyűlés. A képviselőház ülése május 15. 1. A kép­­ház mai ülésében megkezdi az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat általános megvitatását. A­mi az ellenzék magatartását illeti, a tárgyalás igen kedvezőtlen auspiciumok között indult meg. A baloldal szónokai s ezek sorában Tisza Kálmán nem kevesebbet akarnak, mint a kamara­rendszer s a doctoratus elve­tését és a gyakorlatnak a lehető rövid időre való megszorítását. így igen természetes, hogy a javaslatot általánosságban sem pár­tolják, s ha kívonataik elfogadtatnának, nem is. (Folytatás esti lapunkhoz.) Zsedényi Ede kereken tagadja annak lehe­tőségét, hogy az építésre szükségelt összeg a Ludo­­vica akadémia alaptőkéjét képező értékek elárusítá­­sából kikerül. Azon számítás, melylyel a kormány e törvényjavaslatot indokolja, hibás alapokon nyug­szik, a­mennyiben a minisztérium kifeledte a számí­tásból azt, hogy a­míg a palota elkészül, az állam mind a házbért, mind az eladott értékpapírok ka­matjait fizetni kénytelen. Ha ezen értékpapírok elzá­­logosíttatnának, az állam cseberből-vederbe kerülne, s felhívja a honvédelmi minisztert, kérdezze meg volt kollégáját , Kerkapolyt, mennyibe került az ál­lamnak tavaly az államértékek elzálogosítása; szá­mítása szerint 15°/o-ot tett az ezekért fizetett kamat. Kérdi, hogy vájjon a ház ismét ilynemű üzlettel kí­­vánja-e megbízni a honvédelmi minisztert, a­mely üz üz­letek leginkább rontották meg az állam hitelét? Ennek folytán a következő határozati javaslatot ter­jeszti elő. Az építendő honvédelmi miniszteri hivatalház­ról és erre megkívántató költségek mikénti fedezé­séről szóló tvjavaslat tárgyában Tekintve, hogy a honvédelmi miniszteri hiva­tal házépítési költségének fedezésére ajánlott és a Ludovica alaptőkéjéhez tartozó értékpapíroknak el­adása ez időben csa­k nagy veszteséggel történhe­tik, s az építés ideje alatt az államkincstár mind a jelen ház bére, mind az akadémiának e tőkéktől já­ró kamatok fizetésével terheltetnék;­ tekintve, hogy a honvédelmi minisztérium központi személyzetének jelen száma még szabá­lyozva nem lévén, annak hivatalos helyiségeit a kérdéses hivatalház felépítésénél véglegesen még számba venni nem lehet. Alulírt indítványozza, határozza el a ház, hogy a jelen­tőjavaslat az 1876-ik évi állam költségvetés­sel együtt tárgyaltassék. (Helyeslés.) Szende Béla honvédelmi miniszter nem ra­gaszkodik a törvényjavaslat elfogadásához, mert azt hiszi, hogy ha az épület egy évvel később fog elké­szülni, a czél így is el lesz érve. Figyelmébe ajánlja azonban a háznak, hogy ily kedvező építési viszo­nyok közt, minek a jelenlegiek, indokolt volna az építés. Hogy az építés semmi esetre sem fog többe kerülni az előirányzott 400.000 írtnál, s hogy az elő­terjesztésben foglalt adatokon kívül más terheltetés nem fog az államra hárulni, e tekintetben hivatkozik a minisztérium számadataira, melyek biztos alapon nyugosznak. Tisza Kálmán elismeri, hogy a törvényjavas­latot indokoló számbeli adatok korrektsége méltány­landó, s ha az ország általános pénzügyi helyzete nem ellenezné, el is fogadná a törvényjavaslatot, an­nál is inkább, miután azt tapasztalja, hogy egy más helyen milliókat szándékoznak megszavazni, daczára annak, hogy a magyar képviselőház a legnagyobb takarékosságot sürgeti. Ily körülmények között szinte kedve jut az embernek építkezni, addig, míg azután bekövetkezik a valódi krach. Reményli kü­lönben, hogy a takarékosság elve fog másutt is ér­vényre jutni , pártolja Zsedényi indítványát. Szende Béla szívesen belenyugszik a ház által hozandó bármely határozatba. Zsedényi indítványa elfogadtatott. Tárgyalás alá vétetett az ügyvédi rendtartásról szóló tvjavaslat. Matuska Péter,a központi bizottság előadója, a bizottság által szövegezett törvényjavaslatot ajánl­ja a ház figyelmébe ; kívánatosnak tartja a három évi praxist, a szigorlatokat s a kamarai rendszert, mely intézkedések arra vannak hivatva, hogy emeljék az ügyvédi kar sülyedt tekintélyét. Kiemeli, hogy van­nak községek, hol minden 50 főre esik egy ügyvéd, sőt a fővárosban több ügyvéd van, mint egész Po­roszországban. Ezt válságos társadalmi bajnak tartja s hiszi, hogy a törvényjavaslat ezen is fog se­gíteni. Hamraersperg Jenő nem fogadhatja el a törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjá­ul sem, mert nem helyeselheti annak alapelvét, mely főczélul az ügyvédi kar tekintélyét tűzi ki, s e czél­ból az ügyvédeket és ügyvédjelölteket a hasonkere­­setmódot folytató versenytársak visszaélésekre ve­zethető gyámkodásának vetve alá, a szellemi ipar terén a kézműipar köréből már minden civilizált államban kiküszöbölt ezédrendszert alapítana meg, s mely nézete szerint, a helyett, hogy a tőle várt üdvös eredményekre vezetne, úgy állami igazgatá­sunknak, mint az egyes honpolgárok érdekeinek s az egyes ügyvédek függetlenségének ártalmára le­hetne. A társulás, az egyesületek tevékenységének üdvös hatása csak akkor fejlődik ki, ha a társulás önkénytes s nem kényszerű, é­s a polgári szabad­ságnak kétes jogosultsága megszorítása lenne: bizo­nyos egyenlő foglalkozású honpolgárokat egyletek alakítására s e czimen sokakra nézve terhes költsé­gek viselésére kényszeríteni. Még kevésbé lenne azonban helyes hazánk al­kotmányrendszere s kormányzati viszonyai mellett a honpolgárok valamely osztályából alakított ily

Next