Pesti Napló, 1874. június (25. évfolyam, 124-147. szám)

1874-06-11 / 132. szám

132 szám.___________________________ Budapest, Csütörtök junius II. 1874._________________________25. évf folyam. 'Pftesztési Iroda, | Kiadó*hivatal: Előfizetési feltételeiig i1 Hirdető „ I,OS n 1 ITT TkT’ A T\Tr Á äuäcsäs , i Szellemi részét illető minden 8 Jfp jll ^ ^ § 'ek § S B J» H fl fl a^3 • 1 a '% °mény a szerkesztőséghez A lap anyagi részét illető kézi» M II - |\ Hl I M 1*1 I lg 3 l C” .' .' l! T Z T KIA1)KUTYATATRA tnt zen omények (előfizetési pénz, kiadás R 8 ' ■ A, g 8 1 I ff B n ill Az esti kiadás postai különküldéséért I 5 Bérmentetlen levelek csak ismert körüli panaszok) hirdetmények) 4 JL. JLM N/ JL -A. -A- 1 XJ. XI V j Barátok-tere, Athenaeum-épUlt kezektől fogadtatnak el. „ hónapban megkezdhető, de ennek bármely , .... TV "n /~i TI T T TT T a T\ A rí napján történik is, mindenkor a hó elett KUluenflOK. Kézi átok nem adatnak vissza. kiadó-hivatalhoz intézendők, tv KiItIT n I i I JLV. JL A. JL/ A Ö napjától számittatik. Tv r-ryjzvvKmitis-Aá: ni i mi i —I —————— —■ i ■! ii ■■ m ——— ■ in iif hiiíh i mi —am mi un mm — ni n ii i u i i ~ jm a i i in i n i Budapest, junius 10. (A Deákpárt) mai értekezletén folytatta az incompatibilitási tvjavaslat tárgyalását. A 2. §. f) pontjából Pauer miniszter indítványára kihagyatván e szavak: »vagy állam«, így állapíttatott meg: »az állam kegydíjasai« (országos képviselők nem lehetnek.) A 3. és 4. §. változatlan marad, mellőztetvén Hedry Ernő által e két §. közé javasolt új §., mely szerint a képviselő mandátumának lejárta után két évig nem nyerhet. Az 5. § ba beszaratott, hogy azon képviselő, kinek állása incompatibilis, igazolása után 48 óra alatt köteles lemondani és azt az elnöknek írásban bejelenteni tartozik. A 7. §-ból kihagyatott a 3. bekezdés, mely szerint a képviselő (hivatalnok) ha előléptettetik, köteles lemondani. A többi §§. változatlan maradtak. Tavaszy azon indítványa, hogy e tvjavaslat életbeléptetése előtt, tehát még ezen országgyűlés tartama alatt befejeztessék a főrendiház szervezése, hogy az incompatibilitás ott is érvényesíttethessék, ezúttal mint nem ide tartozó mellőztetett (a képv. ház pénzügyi bizottsága) utóbbi ülésében tárgyalás alá vette az in- 8égügyi (500.000 forintos) póthitelről szóló törvényjavaslatot. A bizottság a törvényjavaslatban a ház már hozott határozatának beczikkelyezését látván, miután a budgetben a hitel úgyis engedélyeztetett, a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. (A bányajogi bizottság) már bevégezte a bányatvjavaslat tárgyalását. Részletesebben közelebbről. (Az osztályok) csütörtökön d. e. 10 órakor ülést tartanak az incompatibilitási tvjavaslat tárgyában. (A képv. ház központi bizottsága) csütörtökön d. e. 9 órakor kezdi meg a választási tvjavaslat tárgyalását. (Mándics Tivadar országgyűlési képviselő levelet intézett Manos- tovics Emil semmitőszéki biró úrhoz, mint a pesti szerb egyházközség elnökéhez, melyben az okokat kifejti, a miért a küszöbön álló szerb egyházi congressusra képviselői megbízást nem fogadhat el, és felkéri a pesti egyházközségnek köszönetét nyilvánítani a megtisztelő bizalomért, melylyel őt képviselőjévé jelölni szándékozott. (A képv. ház osztályaiból.) A képv. ház osztályai közül ma az I., II., III., VI., VII. s IX. osztály tartottak ülést, az I-et kivéve valamennyi a választási tvjavaslat tárgyalását folytatta és be is végezte. Az I. osztály az incompatibilitási tvjavaslatot vette tárgyalás alá. Az általános tárgyalás alkalmával Beöthy Algernon azon indítványt tette, hogy a tvjavaslatban elvül kimondassák, hogy a javaslatban foglalt incompatibilitás kiterjesztetik a főrendiház tagjaira nézve is. Ezen indítvány mellett szóltak Széll, Pulszky és Lipthay; minthogy többek által felhozatott, hogy ezáltal praeoccupáltatnék a főrendiház rendezése ügyének, az indítványt a többség úgy fogadta el, hogy megbizassék az előadó, hogy ez iránt a központban határozati javaslatnak a házhoz való beterjesztését hozza javaslatba. A részletes tárgyalás alkalmával kimondatott, hogy az incompatibilitás kiterjesztetik a közmunka tanácscsal szerződési viszonyban állókra is, továbbá a határőrvidéki katonai főparancsnoksággal szerződési viszonyban állókra, és az által subventionált vállalatok összes hivatalnokaira. A 2. §. a) pontjához Lukács Béla indítványára a következő módosítvány fogadtatott el: »Tekintve,hogy azon esetben, ha azon hadkötelesek, kik egyszersmind képviselők, az ellenőrzési szemléken, és a fegyvergyakorlatokon az 1868. XL. t. sz. 36. §-a értelmében megjelenni és résztvenni köteleztetnek, a képviselői állás függetlensége és a képviselői immunitás könnyen veszélyeztethetik, s ebből úgy a választók, mint a ház jogainak megsértése keletkezhetik: utasittatik a minisztérium, hogy az 1867. XII. t. cz. 13. §-a, egyetértve az örökös tartományok kormányával,az 1868.40. t.cz. 36. §-nak oly módon való megváltoztatására terjesszen be javaslatot, mely szerint azon hadkötelesek, kik egyszersmind képviselők is, addig, mig képviselői megbízatásuk tart, sem az ellenőrzési szemléken, sem a fegyvergyakorlatokon megjelenni nem köteleztetnek. A 9. §., mely az állam szolgálatában álló és lakbért hozó képviselőktől a képviselői lakbért megvonja, töröltetett. Előadó Bittó Kálmán. Tárgyalta még a nők nagykárúsításáról szóló tvjavaslatot, melyben a 24 éves kor mondatott ki, mint a nagykorúság időpontja. Erre nézve Beöthy Alg. választatott előadóvá. A választási tvjavaslatra vonatkozólag, mely, mint fent említik, ma az osztályokban teljesen befejeztetett, a központba előadókat választattak : a II osztályba Nagy György, a III. o. Eötvös Károly, IV. o. Szeniczey Ödön, esetleg Kvassay László, a VI. o. az 50. §-ig Bésán Mihály, azon túl végig Molnár Antal, VII. o. Benes Döme, IX. o. Dániel Ernő és Matolay Etele. (Az állam és egyház közti viszonyok rendezése tárgyában kiküldött bizottság ma d. u. 5 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vétetvén a polgári házasságra vonatkozó albizottsági jelentés, Zsedényi E.: elismeri ugyan azt, hogy a polgári házasság nem illetékes forma, mely mind az államot, mind az egyházat saját hasisára helyezi, de el nem ismerheti az albizottság azon állításának valóságát, hogy hazánkban a közvélemény elodázhatlanul sürgeti azt, sőt úgy hiszi, hogy idegenkedik tőle annyira, hogy ha a törvényhozás nem készíti kellőleg előre, ez mindenütt rémülést s megbotránkozást fog okozni. Hazánkban még nem rosszabbodtak annyira meg az egyház s állam közti viszonyok, hogy az anyakönyvek vezetését ki kelljen venni a papok kezeiből s ezáltal legalább másfél millió kiadást okozni az államnak. Vélekedése szerint meg kell várni a házassági s lajstromozási törvényeket, s csak ezek beterjesztését kell a háznak kimondani, az albizottsági jelentés többi részét kihagyandónak tartja. Szentimrey nem reflectál ugyan hosszasan előtte szóló észrevételeire, de a tényekkel ellenkezőnek találja azon állítását, hogy a polg. házasságot az ország közvéleménye nem kívánja. Indítványához nem járulhat, s elfogadja az albizottság véleményét. Az indítvány elfogadása által nem felelnénk meg megbízatásunknak. Molnár Aladár:az albizottság jelentésében egy szóval sem mondja, hogy a közvélemény kívonja a polgári, házasságot , csak az okokra hivatkozik , melyek azt szükségessé teszik, ezek közül pedig egy sem cáfoltatott meg. Az albizottság nem akarta a kivitel apró részleteivel megkötni a miniszter kezét; lényeges momentum azonban az, hogy kikre bizassék a házasság megkötése s az anyakönyvek vezetése, s erre nézve irányadólag kell nyilatkozni; e tekintetben az albizottság elég latitudest engedett a miniszternek, hogy megtehesse a szükséges átmeneti intézkedéseket. Az albizottság nem akar külön értelemben vett polgári s egyházi házasságot, csak azt, hogy a házasság polgári ügyei választassanak el az egyháziaktól. Az igazságügyminiszternek nem lehetne törvényt készítni, azon kérdések mellőzésével, melyek az alb. jelentés többi pontjaiban foglaltatnak; a kérdés csak az: szükségesnek tartja-e a bizottság ezekre nézve már most nyilatkozni s a kormánynak mintegy irányt kijelölni. Nézete szerint igen indokolt az albizottságnak erről nyilatkozni. Madarász elfogadja az albizottság jelentését, bárha inkább óhajtotta volna, hogy már most kész törvényjavaslat terjesztessék elő a polgári házasság életbeléptetése tárgyában. Tisza Kálmán: az állam és egyház közti viszonyok megoldhatására szükséges lépésnek tekinti a polg. házasságot. Az anyakönyvek vezetése némely igyekezeteknél oly hiányos, hogy az illetők állami kötelességeik teljesíthetésére sem szoríthatók. Buzgó tagja ugyan saját egyházának, de nem lát egyik egyházra nézve is a legkisebb veszélyt sem. Csengery Antal nagyrészben osztja előtte szóló nézeteit. A képviselőházban eddig történtek után tagadni a polg. házasságra nézve a közvélemény óhajtását annyi, mint azt állítni, hogy a ház nem képviseli a közvéleményt. Az albizottság némileg azon kényszer alatt állott, hogy oly életbeléptetési módozatot ajánljon, mely nem vesz nagyobb anyagi áldozatot igénybe. Az ajánlott módozat egészben véve helyes, s azon kivételes esetben, hol a községi jegyző nem volna alkalmazható, fenn van tartva más közegek alkalmazásának lehetősége is. A bizottság ezek után a jelentést általánosságban elfogadta. A részletes tárgyalásnál az 1-fő pont , Pauer miniszter azon indítványa ellenében, hogy a törvényjavaslat benyújtásának határidejéül a f. év vége helyett oly idő tűzessék ki, hogy az még a jelen országgyűlés által tárgyaltathassék — az eredeti szerkezetben fogadtatott el. A második pont a kikezdése Tisza K. indítványára akként módosíttatott, hogy »a házasságok polgárilag kizárólag a polgári hatóságok előtt köttetnek,és pedig rendszerint a községi elöljáróságok előtt stb.« A b) pont változatlanul, a c) pont pedig Tisza K. által indítványozott, körülbelül következő megtoldással fogadtatott el: »A törvény feladata leend a házassági akadályok megítélésére s általában a házasságok megkötésére nézve kivételesen szükségessé váló hatóságokat megjelölni. A d) pontnál Csengery óhajta, hogy a házasságkötési első kiadványért is fizessenek a felek mérsékelt díjat. Nikolics, Molnár A. és mások ellenkező felszólalásai után a bizottság ezen, valamint a többi pontokat is eredeti szerkezetükben fogadta el , arov e indítványára a ház elé terjesztendő bizottsági jelentésbe föl fognak vétetni a polgári házasság kérdésének képviselőházi előzményei is. A bizottság végül az albizottságra bízta annak meghatározását,hogy váljon hozzá kezdjen-e az ülésszak hátralévő rövid ideje alatt a feladatául kitűzött többi kérdések megoldásához. Előfizetés „PESTI SAPSd“-ra. Előfizetési árak: Egész évre .... 84 frt. Félévre.........................1 St frt. Negyedévre ... 83 frt Egy hóra .... 6 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadó-hivatalának (ferencziek tere , Athenaeumépület) küldendő. A „P. Napló" szerkesztő- és kiadó-hiivatala. Budapest, június 10. Az incompatibilitásra vonatkozó törvényjavaslat már a pártok értekezleteinek fóruma elé került. Az ügy, mint parlamenti reformunk egyik sarkköve, de főleg ama személyes mozzanatok miatt, melyek eldöntéséhez fűződnek, sokféle eszmecserére és nézetnyilvánításra ad alkalmat s olyanok is akadnak, kik meg nem nyugodva a javaslat igazán lelkiismeretesen szigorú határozataiban, még többet követelnek s az összeférhetlenség elvét olyan térre akarnák átvinni, hol az valóban absurdummá, képtelenséggé válnék. A választók szabadságának korlátozása bizonyos határig lehet országos közérdek, de e határon túl nem jogosult és indokolatlan erőszakká, önkénynyé válik. Ama kör, melyből törvényhozásunk ujonczozhatja magát, úgy sem oly nagy, hogy a parliamentáris és alkotmányos élet érzékeny károsítása nélkül az incompatibilitás gyakorlati megvalósítását a szélsőségig vihetnők. Ily szélső és jogosulatlan iránynak tekinthető például azon követelés, hogy az ügyvédi foglalkozás is incompatibilisnak nyilváníttassék a képviselőséggel, minthogy — mondják az eszme hívei — lehetnek ügyvédek, kik az államkincstár ellen pert folytatnak, vagy vele más ilyenféle ügyleti viszonyban állanak s igy függetlenségök veszélyeztetve van. A dolognak nincs értelme s csak compromittálhatja az ügyet, melynek szolgálni akar. Az ilyen szélsőségek a kérdés megoldását csak hátráltathatják, minél kényesebb természetű valamely ügy, annál többet árthatnak a túlzott, az elérni óhajtott czélnak nem szolgáló kívánságok. Éppen ily indokolatlan, sőt valóságos képtelenségre vezető ama követelés, hogy az incompatibilitási törvényjavaslat hatálya a főrendiházra is kiterjesztessék. Ezzel decomponálnák a felsőházat anélkül, hogy újat alkotnánk helyébe , kizárnék belőle a kormány által kinevezetteket, és csak a születési aristocratiát hagynák meg ott. Az érsekek, püspökök királyi kinevezés útján nyerik széküket a főrendi házban, és királyi kinevezés útján foglalnak ugyanott helyet a főispánok. Különben ez absurdumot nem akarjuk tovább vitatni s csak azt jegyezzük még meg,hogy senki sem fogja állíthatni, hogy a főrendi ház hivatalnok-tagjai nálunk nem teljes függetlenséget élveznének. Elégszer a kormány ellen szavaztak, még akkor is, midőn a közvélemény a kormányt támogató. A javaslat ellen nekünk is van kifogásunk és pedig kettő. Az egyik enyhíteni, a másik súlyosbítani akarja a javaslat határozatait. Enyhíteni akarjuk a javaslatot ott, hol a bérlőkre vonatkozik s azt mondja, hogy azon bérlő, ki évenkint ezer forintnál több haszonbért fizet az államnak, vagy amint a balközép még szigorúbbá akarja tenni, általában minden állami haszonbérlő ki legyen zárva a képviselőházból. E pont nem áll sem az igazsággal, sem a magyar gazdasági és sociális élet érdekeivel öszhangzatban, s különben is részakarat esetén könnyen kijátszható. Kijátszható azért, mert a bérlő, aki képviselő akar lenni , szerződését neje vagy valamelyik rokona nevére minden komolyabb nehézség nélkül átirathatja. Igazságtalan pedig azért, mert az állam nem titkos úton, a nyilvánosság kizárásával, hanem rendesen hírlapi pályázatok, offert tárgyalások, vagy nyilvános árverés útján adja ki földbirtokát haszonbérbe; aki jobb feltételeket ajánl, azzal kötik meg a szerződést. A pályázók közül tehát kizárni azokat, kik esetleg képviselők is lehetnének, pénzügyileg az államra káros, mert a pályázók számát csökkenti, másfelől viszont a bérlettel foglalkozókat igazságtalanul sújtja. Különben is Magyarország társadalmi és gazdasági szükségletei sürgetőleg követelik, hogy a magyar bérlő-középosztály keletkezését minél inkább előmozdítsuk s a magyar kisbirtokosoknak lehetővé tegyük, hogy a nagy állami latifundiumok bérbevételével és lelkiismeretes művelésével javítsák saját anyagi helyzetüket s ezzel egyszersmind az ország gazdasági erejét is. De épen a közép- és kisbirtokos osztály az, melyből a képviselők nagy része kikerül. Ez osztályt e tekintetben az incompatibilitással terhelni azt jelentené, hogy az állami bérletek idegenek, nem-magyarok kezébe kerüljenek s igy idővel olyan bérlő osztály keletkezzék, mely Magyarországot hazájának nem tekinti. Mi tehát a javaslat e pontjának teljes mellőzését követeljük. Őszintén bevalljuk, hogy a magyar középosztály, a magyar kisebb birtokosok érdekében teszszük ezt, kiket örömmel látunk a képviselőházban s kérjük lapunk barátjait, hogy ez osztály érdekében fáradozásaikat a mienkkel egyesítsék. Ellenben szigorúbbá teendő a javaslat 2. §-ának e) pontja, mely így szól: »Az állam által segélyezett vasút és csatorna engedélyese, elnöke, alelnöke, igazgató- és jogtanácsosa, míg a vasút vagy csatornaépítése be nem fejeztetett, a forgalomnak a maga teljességében át nem adatott s egyfelől a felülvizsgálatból, másfelől a túlépítésből folyó követelések végleg el nem intéztettek« — nem lehet képviselő. A megkülönböztetésnek, melyet e pont a kiépített és még ki nem épített vasutak közt tesz, nincs jogosultsága. Míg valamely vasút az államgarantiát élvezi, addig folytonosan elszámolási és szoros üzleti viszonyban áll az állammal s ha a ki nem épített vasutak igazgatótanácsosaira alkalmazzuk az összeférhetetlenséget, azt a kiépített, de az állami biztosítékot tényleg élvező vonalakéra is alkalmaznunk kell. Mindkettő ugyanazon elvi viszonyban van az állammal, pénzbeli összeköttetésben áll vele, habár igénye nem ugyanazon címen alapszik. Ez okból e megkülönböztetést kihagyandónak tartjuk a javaslatból, mely megfelelően módosítva, nemcsak hazánk helyesen fölismert érdekeinek fog megfelelni, hanem Európa egyik legradicálisabb összeférhetetlenségi törvénye lesz. A „Pesti Napló“ tárczája, Jekelfalussy püspök leveleiből. Egy bécsi hetilap, a »Gegenwart« több levelet tesz közzé, melyeket Jekelfalussy, az elhunyt sz.-fehérvári püspök, az említett lap szerkesztője, Chovanetz nevű magyarországi paphoz intézett. E levelek bepillantást engednek az elhunyt püspök érzülete és beteges fanatikus lelkébe, s egyetmást e nagyon jellemző levelekből mi is idézünk : 1871. julius 28-dikán így ír: Évek múlnak, évek folynak és mi sehol sem találkozhatunk. »De az önfáradhatlan, a szent ügyért folyton lángoló lelke, évek után is fölkeresett engem, ami leirhatlan örömömre szolgált. Miután a veszély hazánkat legjobban fenyegeti, kérem, tartsa fenn lobogóját, hogy e fenyegetett hazának pajzsul szolgáljon. Ami a vaticanum óta főkép itt Magyarországon történt, az nyomorúságos, menthetetlen.• Még egy Tőkés és a magyarság Mária egyházával együtt el van veszve. Ezt már 1866. mondottam ki országgyűlésünkön.« »Róma, 1871. sept. 27. Utam a Vatikánba vezet, hol Rómába érkeztem után 36 órával már audientiát kaptam és a szentséges atyát a legjobb egészségben, legderültebb jókedvben találtam. Valóban vaknak kell lennie annak, aki nem látja isten vezető karját és nem érti kezének rettentő intését, ám jöjjön ide Rómába és okuljon ! Barátom! Dühöng a harcz ég és pokol közt; vájjon a kettő közül ki fog győzni ? Tán a pokol a mennyország felett ? Risum teneatis ! Igen is, a diadal a mennyországé leend, a gyalázat pedig a pokolé, a világé. — Szerencsére az Isten fia által történt kinyilatkoztatás, az irgalmas, lelki űzt nyújtó egyház ereje folytán a gonosz emberek nincsenek oly sokan, mint Noé idejében ; ezer esztelen kiáltozó és gonosztevőre mainap a sírók, imádkozók és reménykedők milliója jut! Itt Rómában, tehát a a Megváltó által hozott kegyelem forrásánál, itt, hol helytartója él, imádkozik és áld, itt pihen meg szenvedő lelkem (a levél az ismert audiendum verbum után íratott) és vigaszt lel a nagy Pius atyai szavaiban. Éljen boldogul és küzdjön továbbra is az isten igazsága mellett, mert ez a legmagasztosabb.« »Róma, decz. 10-én. »Isten oldalán kell állanunk, az utolsó emberig kell harczolnunk és ha kell, vitézül meg kell halnunk a helyünkön. Az, ki ma mint szereplő a világi színpadra lép, az már gyanúsnak tűnik fel. A hatalom elnyomta a jogot és a jog mellett senki sem akar fellépni, de az isten fel fog lépni, mert ő az igazság és jog védője, ő az igazságosság megteremtője.« »Róma, 1872. febr. 28. A felhők mind mélyebbre ereszkednek fölénk, de isten ernyője véd bennünket és mi nem vagyunk oltalom nélkül. Isten nem sokára jelentkezni fog és a hitnélküli emberiség bámulni fog, mert az ítélet szava majd erősen zeng. Emberek ! Ég gyermekei! Mikor fogjátok szemeiteket a nap felé emelni, és feljebb, az istenhez ? E válság utánra, mely nem maradhat el, bizton várom az emberiség újjászületését. Oh mi szükséges volt e concilium!« »Sz.-Fehérvár, 1873. febr. 21. Oh barátom, mi csodálatosak az isten utjai! Tegnap Rómából egy munkát kaptam, melyet azonban tisztelettel visszautasítottam, mert oly személyiséget illet« (kit a püspök megvetett, de nem akart bántani.) »A legutóbb Francziaországban történt két esemény hangosan szól. A földi mindenhatók nemsokára porba hullva fogják az istent imádni. Mindennek időre van szüksége, hogy megérjen és meggyógyuljon. Ha az ember testében levő bajt gyökerestül lehetne kiirtani, akkor a beteg meg volna mentve, de ügyetlen műveletekkel csak siettetjük a halált. És ha mindanynyian fejünket vesztenék is, ártana az valamit? Hát a mi fejeink kormányozzák a világot?« E levélben arra is felszólítja Chovanetzet, hogy lépjen be Apponyi gróf »Katholik« cz. lapjához, a mi által a »Katholik« igen sokat nyerne. »Róma, 1874. márcz. 26. — A múlt télen igen el voltam foglalva. Az egyházmegye teendőit segédpüspököm közreműködése nélkül egyedül végeztem, három hónapon át, november, december és januárban szakadatlanul minden vasárnap este beszédet vagy u. n. értekezletet tartottam székesegyházamban. Február 1-jén lázba estem, erős baj az ágyba vetett. Hat hét múlva Olaszországba utaztam, mert az itteni levegőtől üdülést vártam. — Vajh mikor jelenhetek meg szentséges atyánk előtt. Szobámat nem hagyhatom el, nem juthatok hozzá. Ő persze nem szorult vigaszomra, én nekem azonban szükségem van áldására és vigasztaló szavaira.« »Róma, april 22.----------A betegség makacs és nem akar engedni. Még nem kérhettem audientiát, lakásomat sem birtam elhagyni. Nem fognak itt tartani, hazámban nagyobb szükség van reám, mint itt. Lesz majd rá gond, hogy odább álljak.« »Róma, 1871. május 6. Egészségem folyton hanyatlik; bajosan lesz még nekem teendőm. Még csak egyszer szeretnék a parlamentben egyházunk érdekében nyilatkozni, azután isten veled, te megbolondult világ! — Még mindig nem voltam a szentséges atyánál vagy szobámon kívül. Hervadok, mint a fonnyadt fa. Lábaim nem bírnak el, oly gyenge vagyok az étvágy és álmatlanság miatt. Egészen elsárgultam, az epe elárasztja véremet, a 7 hét óta szakadatlanul tartó baj, az örökös szomj borzasztóan kínoznak. Napjában alig hat órára bírom az ágyat elhagyni. Nem mehetek többé Ischiába, hanem visszatérek Székesfehérvárra. Érzem, hogy a nap fejem fölött lehunyt. Látom már az ég intését, fiat voluntas Dei! Oh emberek, emberek! Tekintsetek egyszer szivetekből fölfelé ! De nagyon is beteg már a ti telketek, túlságosan ragaszkodtok a hiú mulandóhoz. Imádkoznék érettem, hogy szerencsésen haza juthassak. Óvakodjék a csillogó ígéretektől, a paradicsomi alma is szép volt. Tűrje el a világ hálátlanságát, az égben hálát fog nyerni ezért. Krisztus ügye soha sem volt, soha sem lesz vesztett ügy. Tempus magni certaminis közeleg. Ám legyen. Istennel lépünk fel, nem hosszas szófajjal, amelylyel leplezgetni akarunk, hanem rövid beszéddel, hogy az igazság szépsége még láthatóbbá váljék, isten önnel!« Ez volt utolsó levele. Rómában elhunyt és holttetemét szállíták haza. Az uj franczia minisztérium. Mindig nehezebbé és nehezebbé válik a kevéssel ezelőtt feltűnt franczia államférfiaknak hű jellemrajzát adni azon egyszerű okból, mert e férfiak a legtöbb esetben saját honfitársaik előtt is ismeretlenek. Thiers, úgyszintén környezete: Dufaure, Rémusat, Casimir, Perier, Jules Simon fölött könnyű volt ítéletet hozni, s ezen ítéletet indokolni. Valamennyien, még mielőtt a kormánypadokra jutottak volna, hosszú évek során mint írók, szónokok és államférfiak működtek több-kevesebb szerencsével. Vapereau az ő sok oldalról megtámadott, de sokat használt: »Dictionnaire de Contemporains«-jában bő anyagot szolgáltat e férfiak jellemzésére. Mac- Mahon marsal elég változatos életpályával bír, hogy bármely publicista írhasson róla. Mac-Mahon azon pillanatban kiemelkedett a közönséges emberek sorából, midőn a Malakoff-erődöt hadosztálya élén elfoglalta, midőn Magentánál hazájának győzelmet aratott s Sedannál hazájáért vérét ontotta. Kétségkívül nagy érdem a commune leveretése s egy teljesen demoralizált nagy hadsereg organisatiója, melyet ő segített elő.Mae-Mahon tehát sokat tett,mielőtt arra lett volna hivatva, hogy Thierst a franczia köztársaság elnökségében helyettesítse. Broglierg is széles körben ismert férfiú volt, még mielőtt ügyessége és szerencséje folytán ama parlamentáris cselszövény fejévé lett, mely Thierst megbuktatta. De mit mondjunk az utóbbi időben egyszerre híressé vált franczia államférfiakról: Cissey tábornokról, Grivard, Cailloux, Tailhand, Montaignac és Dumontról ? Vapereau mélyen hallgat e nevezetességekről s még a »Figaro« és a »Journal de Paris« is, kik azon feladatot tűzték maguk elé, hogy minden nevezetességet lefényképezzenek, mely a közönség figyelmét magára vonja, s kik nem riadnak vissza semmiféle indiscretiótól, hogy czéljukat elérjék, ha jelen esetben kénytelenek magukat incompetenseknek nyilvánítani. E lapokban azt olvassuk,hogy a nevezett urak közül az egyik tábornok, a többiek igy következnek egymásután mesterségükre nézve : ügyvéd, mérnök, községi tanácsos, admirális és journalista. Mindegyik ezek közül épen oly kevéssé ad alkalmat a legjóakaróbb, mint a legrészakaratúbb kritikának dicséretre, vagy gáncsra. A francziák, úgy látszik, meg vannak elégedve azzal, hogy azon férfiak, kik jelenleg a franczia kormánypadokra meghivattak, nem bírnak igénynyel arra, hogy nevezetes embereknek tartsák magukat. A francziák és pedig nem egészen alaptalanul, félnek a nagy emberektől, s azt hiszik, hogy ezen egyszerű s igénytelen napszámosok, kiket a legutóbbi parlamentáris válság hozott napvilágra, több hajlammal fognak bírni Francziaország javára működni, mint bizonyos magas állású személyiségek, kiket azon gyanú terhel,hogy egyéni érdekeiket az országéi fölé helyezik. A jelenlegi kormány jelentősége az ő jelentéktelenségében áll ; czélja az, hogy a létező pártok közül egyiknek se álljon útjában ; feladata : a semmittevés. A francziák a nyugalom minisztériumának hívják : Ministére de la détente. Legkiválóbb tagjai: Cissey tábornok, Decazes herczeg, azután Magnes de Fourton. Cissey tábornok alacsony termetű, igénytelen alak. Arcza nem épen csúnya ; valódi franczia jellegű , keskeny magas homlok, élénk, okos szemek, éles vonások. Arczvonásai némi malitiát árulnak el, de általában azt állítják, hogy egyenes lelkű, őszinte ember. Magatartása a kamrában, hol mint Thiers hadügyminisztere gyakran megjelent, mindig feltűnő, mert sajátságos volt. Ő a legrövidebb szónok, aki csak a hosszadalmas szónokoktól hemzsegő nemzetgyűlésben található. Legfontosabb beszédei öt perczig tartanak ; leghosszabb mondatai tíz szóból állanak. Lassan, kimérten, lecsüggesztett fővel megy föl a szószékre, ott mindkét kezére támaszkodik, minek folytán taglejtései igen egyszerűekké válnak, s elkezdi mondani röviden, jól érthető hangon, a mit mondani akar. Amint a rövid beszédet elvégezte, elhagyja a szószéket, anélkül, hogy a hatással, melyet előidézett, sokat törődnék. Cissey 62 éves. Részt vett az afrikai és krimi hadjáratokban, s több ízben bátor katonának bizonyult. A legutolsó háborúban Ladmirault hadtestében egy hadosztályt vezényelt. Jelen volt a Mars-latouiri és st-privat-i csatákban, később Metzben körül volt zárolva,részt vett a capitulationalis alkudozásokban , végre mint hadifogoly Németországba küldetett. Mint Thiers minisztere, szorgalmas és tartózkodó hivatalnok hírében állott. Ellenei azzal vádolják, hogy kevés erélylyel és kezdeményezési képességgel bír; — azt mondják róla, hogy teljesen alárendelte magát Thiersnek és inkább engedelmeskedni tud, mint parancsolni. Azon szerencsében, hogy a jelenlegi kabinet főnökévé választatott, azért részesült, mert tábornoki ranggal bír, s illetőleg mert hadügyminiszter volt. Azt hiszik, hogy Mac-Mahon e választás által azt akarta jelezni, hogy kormányzata ezután tisztán katonai jelleggel fog bírni. Decazescy, külügyminiszter, 54 éves és (A brassói tíz magyar falu) magyar és román lakói a következő feliratot intézték a belügyminiszterhez : »Nem szükséges fölemlítenünk azon vérlázító, a magyar államegységet lépten-nyomon arctulcsapdosó merényleteket, melyeket a Magyarország álta