Pesti Napló, 1874. június (25. évfolyam, 124-147. szám)

1874-06-10 / 131. szám

ik i _ fi * ■ ■ .Va W " - ‘ 131. szám. Budapest, Szerda június 10 1874* 25 én­folyam. Szerkesztési iroda? Kiadó-hivatali w Előfizetési feltételei? !­ Hirdetések Barátok-tere, Athenaeum-épület. Barátok-tere, Ath­enaeum-épülete Postán küldve, vagy Budapestem ------- B 1 1 Wi! 1 I I M if ■■''■'I mk mm Eh Mm há-hoz hordva reggeli és esti ki- szintúgy mint előfizetések A lap Szellemi részét illető minden H JS HJl ■ g| Ur.’ y jgj yVji f El B H fi fi adás együtt: közlemény a szerkesztőséghez A lap anyagi részét illető közle- B ’«fek fi B IS ’^3 Jí nj Ijí jl| 3 hónapra ... fi frt — kr­­a intézendő. "lények (előfizetési pénz, kiadát | fi Jj fi M | lf fll !| fi 1 9 fi Az es ti kiad*. portal kiiHSnküldéseért KT ADÓHIVATALÉ^ 3 Bérmentetlen levelek csak ismert körüli panaszok, hirdetmények) a M&m i JzX mMmM “At''^Idea Barátok-tere, Athenaeum-épltn kezektől fogadtatnak el. hónapban megkezdheti, de ennek bármely Kézi­ átok nem adatnak vissza. kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. napjától 8*ámittatik. j * ^ wmm imMNii _!'IL11***1 11|»' ..........-ttt-------nirnn—rri—ni~nnimrn— i ~ir~rrr«iinniii¥iniiiiinnni Kléfteetés „PESTI HÁPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre .... 24 frt. Félévre................................12 frt. Negyedévre ... 0 frt Egy hóra .... 2 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadó-hivatalának (ferencziek tere , Athenaeum­­épület) küldendő. a „P. Napló“ szerkesztő- és kiadó-h­ivatala. Budapest június 9 A romániai törvényhozás mindkét háza elfogadta az osztrák-magyar főconsul és a romániai külü­gyét, mint a két állam külön meghatalmazottjai közt a vasúti csatlakozá­sok tárgyában létesült egyezményt, és való­színű, hogy ezen egyezmény közelebb a mi törvényhozásunknál is ratificatió végett elő fog terjesztetni. A conventio a megerősítés kicserélése után 4 év leteltével Orsovánál és Tömösnél egyidejűleg rendeli meg a csat­lakozást. A 8. czikk 7-ik pontja értelmében mind a két kormány teljesen fönntartja magának a szabadságot, hogy a területeiken fennálló tarifákat leszállíthassák és kötelezik magukat arra, hogy ezen szabadságot úgy az állam, mint különösen az engedélyesek határozottan tekintetbe vegyék. A 6-ik pont alatt kötelezi ugyan magát mindkét fél, hogy az egyik ál­lamból a másiknak területére átmenő szállít­mány vagy személy nem részesül kevésbbé kedvező elbánásban mint a mindegyik állam belforgalmában szállított személy vagy áru. Ezen két kikötés teljesen szabadságára hagy­ja a romániai vasutak igazgatóságának maga­sabb tarifákat alkalmazni a plojest-tömösi mint a bukarest-orsovai vonalon , sőt meg­engedi azt is (most csak ezen egyezmény határozatairól szólunk), hogy az osztrák ál­lam vasúttársulat a romániai gabonát olcsób­an szállítja végig magyarországi vonalain, mint a magyar terményt. Az egyezmény megállapítja nemcsak a vasutak közös találkozási pontját a két állam határán, hanem megszabja az irányt is, me­lyet azok az illető területen folytatnak. Az Orsová felé menő oláhországi vasútvonal leg­nagyobb részben kiépült már, erre nézve nem volt szükség stipulatióra. A másik vo­nal pedig, ha a brassói folytatással a tömösi szoroson kell találkoznia, nem vezethető Ro­mániában másfelé mint Ploiestre. A romá­niai kormány e szerint könnyen megköthette kezét az ő területén folytatandó vonal irányá­ra nézve, s úgy látszik, hogy e kérdésnél nem féltette annyira autonómiáját a másik ál­lam ellenében, mint a­mikor a tarifák egyen­lőségét követelte a magyar kormány az oláh vasutak valamennyi vonalaira nézve. Ellenben nagy horderejű concessiót fog­lal magában az egyezmény 2-ik czikkének azon rendelkezése, melynél fogva a magyar­­ kormány a romániai kormánynyal szemben kötelezi magát, hogy az Orsova felé magyar földön vezetendő vasút Temesvárról fog ki­ágazni. Ezzel, ha a törvényhozás megerősíti az egyezményt, implicite már oda van ítélve az engedélyezendő vasút concessiója az osz­trák államvasúttársulatnak és el van vágva az alternatíva az arad-orsovai vonal engedé­lyezésére. Nem akarjuk ismételni azon érveket, melyeket e lapok 103. és 104-dik számában az orsova-arad-szolnok-ruttkai vonal jelentő­ségéről fölsoroltunk; csak száraz számokkal kívánjuk illustrálni a következményeket, me­­­­lyek kérlelhetlenül fognak a magyar keleti s részben a magyar állami vasutak északi vona­laira nehezedni, ha egyrészt a temesvár-orsovai vasút engedélyeztetik és pedig engedélyeztetik az osztrák államvasuttársulatnak, másrészt ha nincs biztosítékunk az ellen, hogy magasabb szállítási díjakkal megvonatik a magyar ke­leti vasúttól az oláhországi forgalomnak azon része, mely természetszerűleg ama vonal irá­nyára gravitál. E végből kiindulási pontokul veszszük Galaczot, Bukarestet és Vár­­n­á­t, mint az itt szóba jöhető területnek góczpontjait az orosz-, oláh- és törökországi forgalomra nézve , végpontokul fölveszszü­k Budapestet, Bécset, Bor­oszlót, Stettint és Hamburgot. Bele kell vonnunk a combinatióba a lemberg-cserno­­viczi vasutat is, mint némely útra nézve ha­talmas verseny­vonalt. A vonalhoszsz Galaczról Budapest­re 1) Brassón, Gyulafehérváron, Aradon és Czeglé­­den át 132.1 mfld; 2) Brassón, N.-Váradon és Czeg­­léden át 134.2; 3) Orsóvá, Temesvár és Czegléden át 141.7; 4) Orsóvá, Temesvár, Arad és Czegléden át 143.7. Bukarestről Budapestre az 1. után 117; a 2-ikon 118.7, a 3-ikon 108.2, a 4-iken , 110.2 mfld. S Várnáról Budapestre az 1. utón 152, a 2-ikon 153.7, a 3-ikon 143.2, a 4 iken 145.s mértföld. Galaczról Bécsbe a fennebb emlí­tett négy utón a vonal hoszsza : 169, 170.7, 178.2, 180.2, Csernovicz és Lembergen át pedig 186.s mértföld. Bukarestről Bécsbe az említett négy utón 153.5, 155.2, 144.7, 146 7, a csernovicz lembergi utón pedig 220 mfld. Végre Várnáról Bécsbe a szóba jö­hető 5 utón, t. i. mint fennebb: Brassón, Gyulafehér­váron, Aradon és Czegléden át 188.5,Brassón­­.­Vá­radon és Czegléden át 190 2, Orsóvá s Temesváron át 179.7, Orsóvá, Temesvár, Aradon, és Czegléden át 181.7, végre Csernovicz és Lembergen át 255 mfld. Vegyük most a transito forgalmat: Galacz­ról Bor­oszló­bal, Brassón, Gyulafehérváron Aradon és Szolnokon át 200, II. Brassó, II.­Várad és Szolnokon át 201.7, III. Orsóvá, Temesvár és Czeg­léden át 231.3, IV. Orsóvá, Temesvár, Aradon és Szolnokon át 211.2, végre V. Csernoviczen és Lem­bergen át 167.«, mfld. Bukarestről Boroszlóba: az I. után 184­6, II. 186.2, III. 197.2, IV. 177., V. 201., mfld. Várnáról Boroszlóba: I.219.s,II. 221.2, III. 232.8, IV. 212.7, V. 236.2 mfld. Galaczról Stettin­be : I. 249.3, II. 251, III. 280, IV. 260.5, V. 216.1 mfd. Bukarestről S­t­e­tt­i­n­b­e: I.233.5, II. 235.5, III. 246.5, IV. 227, V. 250.2, mfd. Várnáról Stettinbe: I. 268 , II. 270.5, III. 281.5, IV. 262., V. 285.2 mfd. Galaczról Hamburgba: I. 284.1,­­ II. 286.2, III. 318.8, IV. 295.7, V. 2532 mfd. Bukarestről Hamburgba : I. 269, II. 270.7, III. 285 3, IV. 262.2, V. 286.7 mfd. Végre Várnáról Hamburgba: I. 304, II. 305.7 III. 320.3, IV. 297.7, V. 321.7 mfd. Ha már most a Budapestre s Bécsre menő forgalmat tekintjük, az tűnik ki, hogy Galaczról a keleti vasúton át 7.5 mérfölddel rövidebb az út, mint az orsova-temesvári és 9.3 mértfölddel rövidebb mint az orsova-aradi út. Azonban Bukarestről és Várnáról rövi­debb az orsova-temesvári út 10.5 és az orsova­­temesvár-aradi 8.5 mértfölddel mint a brassó­­nagyváradi; a Bukarest és Orsova közötti helyekről természetesen még kedvezőbb az orsova-temesvári út. A Budapest és Bécsre menő forgalomban a keleti vasút függ elő­ször is a galacz-tömösi tarifától, azután a tiszavidéki vasútétól és Czeglédtől fogva az osztrák állam vasúttársulat díjtételeitől. Ez Czeglédtől Bukarestig (9.5 mértföldért) má­zsánként 16.3 krajczárt szab pl. gabonára, mig ha az átmeneti forgalomban szállítja 0.9 krt számit mázsamértföldenként. A keleti vasútról átszármazó forgalom e szerint ama magasabb díjtételt fizeti. Bécs felé még kedvezőbb az osztrák ál­­lamvasút helyzete. Orsovától Bécsig 101,2 mfdnyi egységes vonala lesz, ha az orsovai csatlakozás az ő kezébe jut. A legkisebb má­­zsamértföldenkénti leengedés képes minden versenyt legyőzni, ha számon kívül hagyjuk is ezen társulatnak viszonyát az oláhországi vasutakhoz és a keleti vasút terrain-nehéz­ségeit. Ha tekintjük az átmeneti for­galmat, akkor kitűnik, hogy Galacztól Boroszlóba a brassó-nagyváradi út 9 5 műd­del rövidebb ugyan mint az orsova-arad-szol­­noki s 29.5 mflddel rövidebb mint az orsova­­temesvár-czeglédi, csakhogy ennek ellenében 30.6 mflddel rövidebb a csernovicz-lembergi út mint a keleti vasútból kiinduló. Itt sem állhatjuk meg ennél fogva a versenyt. Bukarestről és Várnáról Boroszló­ba 11.6 mflddel rövidebb a keleti és tisza­vidéki pályákból kiinduló vonal, mint az Or­­sovából eredő s az osztrák államvaspályán tett út; csakhogy ezzel szemben áll az előbbi vonalak szaggatott volta, mig az osztrák államvasut 95,2 mflddel rendelkezik egy ma­ga Marcheggig, innen pedig a vele szorosan szövetkezett Ferdinánd cs. éjszaki pályára támaszkodik. Ezen körülmények egy részt, a keleti vasút és még inkább a zólyom-ruttkai s a ruttka-oderbergi vonalak kedvezőtlen lejtviszonyai más részről bőven elenyész­­tetik azon néhány mértföldnyi előnyt, mely különben a keleti vasútból kiinduló irány­nak javára esnek. Stettinbe Galaczról a brassó­­nagyvárad-szolnoki út 9.5 mértfölddel rövi­debb ugyan, mint az orsova-arad-szolnoki és 29 mértfölddel rövidebb mint az orsova-te­­mesvár-czeglédi, csakhogy megint a cserno­vicz-lembergi út 34,3 mértfölddel rövidebb, mint a keleti s a tiszavidéki pályákból eredő vonal; s igy itt sem állhatjuk meg a versenyt. — A Bukarestről és Várnáról Stettinbe menő forgalomra nézve körülbelől azon vi­szony mutatkozik mint Boroszlónál. — Hamburgba Galacztól Brassón és N.-Váradon át 32.5 mértfölddel rövidebb a vonal mint Orsova, Temesvár és Czegléden át, csakhogy a csernovicz-lembergi meg 33 mértfölddel rövidebb a keleti s tiszavidéki pályából eredő útnál. — Bukarest és Várná­ról a brassó-nagyváradi út 14.6 mértfölddel rövidebb az orsova-temesvár-czeglédi, de 8.5 middel hosszabb az orsova-arad-szolnoki út­nál. E vonalon pedig az államvasút Orsová­tól Bodenbachig 169,2 mifddel részesül, a­mi szintén minden versenyt kizár. Ezekkel nem merítettük még ki a ked­vezőtlen esélyeket, melyeknek részben a ma­gyar kincstár garanciájára utalt, részben az állam pénzéből épült vasutak kérlelhetlenül ki vannak téve, ha az orsova-temesvári vasút engedélye az osztrák államvasút társulatá­nak adatik meg. Számon kívül hagytuk azon­felül e combinatióknál az egyenlőtlen tarifa­kezelést, mely a Brassó felé természetszerűleg gravitáló forgalmat szintén Orsova felé vonhatja. Az itt közlött adatok előterjesztését ide­jén valónak hittük most, még mielőtt a vas­úti conventió tárgyalás alá kerül. Ám vonja le a közvélemény és a törvényhozás a helyes következtetést. A „Pesti Napló“ tárcsája. A Petőfi-kiadás. Az »Athenaeum« kiadásában a jövő héten je­lenik meg az illustrált Petőfi. A rap sokáig készült,­­ nagyszerűsége azonban bőven kárpótol a hosszas várakozásért. A nyomda elővette legdíszesebb pa­pírját és legszebb betűit, a legkitűnőbb magyar mű­vészek elővették irónjukat, s oly mű­ készült, mely a külföldi költők illustrált kiadásainak sorában is mél­tó helyet foglal el. Lesz alkalmunk e kiadásra, a mi­dőn az néhány nap múlva a könyvkereskedésekben is kapható lesz, ismételve visszatérni; most bemutat­juk a gyűjtemény szerkesztője Greguss Ágost által a műhöz írt előszót, mely nevezetes irodalmi kérdéseket tárgyal . Az Athenaeum-társulat 1868-ban idősb Emich Gusztáv úr irodalmi vállalatait átvevén, Petőfi Sán­dor költeményeinek tulajdonosa lett, s a jobbra for­dult hazai ügyek nem gátolták többé, hogy a szerző számos, eddig kéziratban lappangott, vagy csak meg­csonkítva, illetőleg változtatva kinyomathatott ver­seit szintén napfényre hozza, elhatározta tehát mind összegyűjtve, lehető teljes kiadásban közrebocsátani. De lehető díszesebben is, a költői szöveghez művészi rajzokat csatolva. E végből java festészeinket kel­lett megnyernie, s a képek számával sem fukarkod­hatott : olyan két körülmény, mely míg egyfelől a könyv becsét emelendő volt, másfelől megjelenését késleltette. Íme több évi fáradozás után bemutat­hatjuk a kész munkát, s a mi művészi viszonyainkat valamennyire ismeri, az időt bizony nem fogja sokal­­ni, kivált ha számba veszi a nyújtott rajzok mennyi­ségét, változatosságát és jelességét. Disze tekintetében tehát remény­jük, hogy ki­adásunkkal meg lesz elégedve a közönség; a­mi azonban teljességét illeti, erre nézve ki kell jelente­nem, hogy bár ez a kiadás teljesebb valamennyi ed­diginél, de a szerző minden költeményét, minden sorát, minden szavát meg sem foglalja magában, a­mennyiben nekem, ki az Athenaeum megbízásából a gyűjtemény szerkesztését elvállaltam, kötelessé­gem volt egyet-mást kihagyni abból az anyagból is, mely hiteles szövegben rendelkezésemre állott. Érzem a felelősség súlyát, mely a mellőzött részletekért a nyilvánosság előtt rám nehezedik, szükséges tehát, hogy eljárásomról számot adjak. Nem akarom ezúttal ismételni a­mit más alka­lommal a sajtótörvényekről általában mondottam,*) és csak röviden érintem, hogy meggyőződésem sze­rint a sajtótörvényeknek múlhatatlan következé­sei a sajtópörök, a közerkölcs és szabadság ügyé­nek inkább ártanak, mint használnak, s helyesebb­nek látnám, ha a sajtó által elkövethető törvényte­lenségek megtorlásáról nem külön, úgynevezett sajtó­­törvény, hanem a közös büntető törvény intézked­nék, oly módon, hogy a rágalom,becsületsértés, ámí­­tás, csalás, lázítás vagy bármi csábítás súlyosabban lenne betudandó, mihelyt sajtó útján történik, holott a sajtótörvények a tiszteség bizonyos ál­ fényé­vel vonnak be minden vétséget vagy gonosztet­tet, mely nyomtatva lép a világ elé, s a­mi különben gyalázatos volna, általuk mintegy meg­tisztul a gyalázattól. Nem csak a jó ügynek, a rosznak is akadnak martyrjai, a martyrság pedig a rósz ügyet könnyen népszerűvé teszi. A szó, melyet Deák Ferencz tavaly az ultramontánokra al­kalmazott, hogy valamely ügynek martyrokat sze­rezni veszedelmes, nagyon ráillik a sajtószabadság­gal visszaélőkre is : a martyrság itt is népszerűvé tette a rósz ügyet s a sajtóvétségek ellen eljáró hatóságok gyűlöletesekké, az elmarasztaltak ártatlanul szenve­dőkké lesznek. Nem kellene tűrnünk, hogy a becs­telenség a becsület álarcza mögé bújjék, s e részben is Angolországot kellene követnünk, melyre annyi­szor hivatkozunk s melynek nincsen sajtótörvénye, de sajtója legszabadabb s egyszersmind legtisztessé­gesebb. Saját intézményeink alapjára állva, nézetem az, hogy a mennyiben 1848-dik évi sajtótörvényünk jogszerűen fennálló bármi testületek nyilvános té­­nyeinek hű­közlését megengedi s ilyen­ közlemények tartalmát minden keresettől mentesnek nyilvánítja, ez a mentesség következetesen ki lenne terjesztendő a történeti adatokra a legtágabb értelemben, úgy, hogy ehhez képest elhunyt irók összegyűjtött mun­k) A szabadságról. Az egyetemi olvasó körben tartott előadás. 1874. (A sajtótörvényeket illető észrevételek a füzet 23. és 24 dik lapján találhatók.) Már szintén történeti adatokul volnának tekintendők. Hogy irodalomtörténeti adatok, az nem kétes; hogy pedig az irodalomtörténet is része az egyetemes tör­ténetnek, szintén tagadhatatlan. A mentesség lényeges megkívántatósága, úgy hiszem az, hogy a történet, melyre valamely adat vonatkozik, némileg be le­gyen fejezve, inkább a múlthoz, mint a jelenhez tar­tozzék, ezt a biztosítékot pedig irodalmi téren meg­adná az a kettős kellék, hogy a mentes munkák elő­ször csak a gyűjteményes munkák, másodszor csak elhunyt szerző munkái lehetnének. Ezzel korán sem akarok a lángésznek valami kiváltságos helyzetet igényelni a törvénynyel szem­közt, annál kevésbé, mert ellenkezőleg éppen a láng­­észtől kívánhatunk méltán többet, mint más ember­fiasul, s igy azon hiba esetében a műveltebbet és te­hetségesebbet bizonyára hibásabbnak fogjuk ítélni, mint a szegényebb lelkűt; nem vitatom tehát a láng­­ész kivételes jogát a nemzet irányában, de igenis a nemzetét a lángész irányában. Azaz : a nemzet jogo­san követelheti, hogy írója műveit teljesen leírja, ki­vált midőn valamely írót kedvenczévé avatott. Igen valószínű, hogy ha az irók magok telje­sítenék azt a munkát, melyet utódaik végeznek, ha t. i. ők magok intéznék összes müveik gyűjtését, ön­hitöknek helyesen vagy helytelenül felfogott érdeke­i­ben sok mindenfélét kihagynának, a mit a későbbi nemzedék tán legmohóbban bevesz, és csakugyan rendes dolog, hogy midőn valaki maga szedi egybe kiadandó műveit , ezt kisebb-nagyobb válogatás­sal szokta megtenni. Példa rá Petőfi is, ki 1847-ben közrebocsátott összes költeményeiből nemcsak ismeretlen zsengéit rekesztette ki, hanem számos olyan versét is, mely előbb, saját akaratából, nyom­tatásban megjelent volt. De ha már nem él a költő, és költeményeiből teljes kiadást rendeznek, nincs többé helye a válogatásnak, az írót mindenestül kell átadni az utókornak, az utókor élvezetének, tanul­mányának, bírálatának. Mindenestül, tehát kihagyás, legalább önké­nyes kihagyás nélkül. S a jelen gyűjteményben még­is vannak önkényes hézagok , éppen azok, melyek­ért igazolnom kell magamat. Két rendbeliek a hézagok, a­mennyiben részint az ízlés, részint a törvény parancsolta. » Midőn ízlést mondok, nem a magam külön íz­lését értem, mert ez több törlésre csábíthatott volna ; értem a művelt embereknek azt a közös ízlését, mely nyomtatva sem nézheti a­mit egy vagy más okból kiejteni átall, azt az ízlést, mely még egy Göthétől sem veszen föl mindent. Hogy nem vezettek e téren a beteges ál-szemérem tekintetei, bizonyíthatom az­zal, hogy a közel száz éves kötetben az Ízlés szem­pontjából csakis két szó kihagyására szántam ma­gamat, úgy mint az Élet vagy halál czímű költemény hatodik szakasza végsorában,­­ a Mit nem beszél az a német kezdetű negye­dik szakasza első sorában. Ha e nemleges tény elég­telennek látszanék, bizonyságul hívhatom még több­bek között azt az igenleges tényt, hogy a hírhedt Legendát egészen átvettem, még­pedig élesebb, Petőfiesebb változatában. Számosabb kihagyást engedtem magamnak a törvény nevében. Való ugyan, hogy külön sajtótörvények hoza­tala, meggyőződésem szerint, miként feljebb érintet­tem, mind a czélszerűség, mind az igazság tekinteté­ből hibás intézkedés; való továbbá, hogy e hibás intézkedések között, kivált az 1848. XVIII. czik­­kelyt igen-igen tökéletlennek tartom, a törvénynek azonban, mig fönnáll, irányzónak kell lenni arra nézve is, a ki nem helyesli. Többet mondok : még arról is meg voltam, és meg vagyok győződve, hogy bár e kiadásba fölvennék mindent a mi sajtótörvé­nyünkbe ütközik, keresetet már most aligha indíta­nának ellenem, vagy ha igen, a költő népszerűségé­nél fogva Magyarországon bajos volna olyan esküdt­széket összeállítani, mely rám Petőfiért a vétkest kimondaná; ha pedig ez mégis megtörténnék, a kö­vetkezése az lenne, hogy a megtévedt érzelmű soka­ság a martyr pálmaágát nyomná kezembe. De vajon szabad volt-e a törvénytelenséget tudva elkövet­nem ? csak mivel meg voltam győződve, hogy bün­tetlen marad, vagy éppen jutalomban részesül, a­mennyiben a mintegy hazáért szenvedés olcsó dicső­ségét jövedelmezi. Ha gyávaság meg nem tenni, a­mit jónak látunk, midőn koc­káztatunk mellette valamit, bizonyára kétszeres gyávaság a kedvező helyzettel visszaélni, midőn semmit sem koc­káz­tatunk. Íme az okok, miért hódoltam a törvénynek, jóllehet bántatlanul, illetőleg a könnyű martyromság kilátásával, ellene szegülhettem volna. Hódoltam a törvény ama pontjainak, melyek a magyar király és családja megsértését tiltják. Hozzá­teszem, hogy a­mit ez alapon a gyűjteményből kihagytam, politikai rövidlátásunk, fegyelmezetlen szellemünk és zilált viszonyaink közepett tanácsosabbnak láttam volna kihagyni még az esetben is, ha a törvény rá nem kö­telez, nem vélvén a különben is szétbomlásra hajlan­dó elemeket bontó elemekkel szaporítandóknak, s már ennél fogva is tartózkodván oly érzelmek ter­jesztésétől a melyek a magyar nemzet ragaszkodá­sát a magyar királyhoz csökkenthetik. Valamint egyébiránt ízlés dolgában, úgy a po­litika terén is őrizkedtem a pruderiától, és túlságos félénkséggel remélem senki sem fog vádolni, a­ki például számba veszi, hogy az Apostolt egé­szen és változatlanul közöltem, bár e költemény a királygyilkosság apotheosisa. Csak­hogy nem sike­rült apotheosisa, mert egyes rajzai bármi kitűnők, erkölcsi képtelenség dicsőítése nem sikerülhet. Azonfelül az elbeszélt eset régi, s a mi viszonyaink­hoz semmi köze. Hogy politikai szempontból általában mily mérséklettel jártam el kihagyó­ munkámban, arról hadd tanúskodjanak a következő adatok. Végkép mellőztem összesen hét darabot, nevezetesen: A ki­rályok ellen. A királyokhoz. Ké­szülj hazám. A király és a hóhér. Ausztria. Itt a nyilam és Akasz­­szátok föl, czimüeket. Egyes részleteket ki­­lenczben nyomtam el, úgy mint: a Vérmező czimüben a 9. és 10-dik szakaszt; az Élet vagy halál czimüben a 4-dik szakasz 1-ső sorát felé­ben s 2-dik sorát egészen; az 1 8 4 8 czimüben a 4-dik szakasz 4-dik sorát felében; a K 0 n­t és társai czimüben az utolsó két szakaszt; az Erdélyi hadsereg czimüben az utolsó előtt valót; a Péter bátyja czimüben a 2-dik szakasz 3-dik sorát és a 3-dik szakaszt ; a Honvéd czimüben a 3-dik szakasz 1-ső sorában egy szót és az 5-dik szakasz végső két sorát; a F ö 1 a szent háborúra czimüben a 4-dik sza­kasz 2-dik felét s az 5-dik szakaszt; a Jött a halál czímüben az 1-ső szakasz 3-dik és 4-dik sorát. Fölösleges megjegyeznem, hogy, mert az él­ Budapest, június 9. (A kölcsönre vonatkozó tár­gyalásokat illetőleg) a következőkről értesülünk : Ghyczy pénzügyminiszter ma Bécsbe utazott, hol találkozik Weninger s a Rothschild-cso­­port több főemberével. Weninger holnap reggel ér­kezik meg Bécsbe Londonból, hol fáradozásait siker követi. Úgy látszik, hogy a kölcsönre vonatkozó tárgyalások Ghyczy mostani Bécsben időzése alatt befejeztetnek. (Lapunk zártakor halljuk , hogy Bittó miniszterelnök is, a kölcsönre vonatkozó tárgyalások ügyében, holnap reggel Bécsbe utazik.) (Zólyom megye feliratát­ a tót gymnasiumok ügyében, mint halljuk, Árvame­­g­y­e is tegnapi közgyűlésében helyeslőleg tudo­másul vette és hasonló feliratot intéz a kormányhoz. Árva megye részéről ez oly jelentőségteljes hazafias tény, melyet részünkről a legmelegebb rokonszenv­­vel üdvözlünk. A Deá­kpárt ma d. u. 6 órakor, Bánó el­nöklete alatt tartott értekezletén, annak megnyitása után szót emelt S­z­a­p­á­r­y gr. belügyminiszter a kormánynak az incompatibilitási­­ja­vaslattal szemben elfoglalt áláspontját jelzendő, s kijelenté, hogy a kormány e javaslatot helyesli, s kívánja, hogy a választási törvényjavaslat után rög­tön tárgyaltassék, egyes­ apró megjegyzéseit akkorra halasztván. Egyszersmind kijelenté a miniszterelnök nevé­ben, ki az értekezlet elején nem jelenhetett meg, hogy a kormány megfontolván a pártnak a közép­­tanodai­­javaslat tárgyalására vonatkozó határozatát, miután e­­javaslat tárgyalása ezen ülésszakot igen hosszúra nyújthatná, kéri a pártot,álljon el e határo­zatától. A kormány óhajtja, hogy ezúttal a válasz­tási, az incompatibilitási és egy pár vasúti kérdés vetessék fel. A párt mindkét jelentést tudomásul vette. Ezután az incompatibilitási tör­vényjavaslat vetetvén fel, annak 1 §-a módosítás nél­kül elfogadtatott, mellőztetvén L­i­p­­­h­a­y Béla b.-nak azon módosítványa, hogy általában mondas­sák ki, hogy országos képviselő nem viselhet állami, köztörvényhatósági, vagy községi hivatalt. A második §. a) pontjához Lukács Béla in­dítványozza, hogy a tartalékos katonákra nézve mondassák ki, hogy a­ki képviselő és hadköteles, azon ideig, míg mandátuma tart, sem az ellenőrzési szemlén, sem a hadgyakorlatokon megjelenni nem köteles. Ez azonban mint nem ide tartozó, mellőzte­­tett, az a) pont változatlanul hagyatván. A b) pont második bekezdését Lipthay B. K. kihagyatni indítványozza, az értekezlet többsége azonban a pontot változatlanul elfogadta, mellőzvén egyszersmind Schmausz azon indítványát is, hogy az 1000 frt 3—4000 írtra emeltessék. A c) ponthoz M­á­d­a­y indítványozza, hogy a kormány közegeivel felsőbb jóváhagyás mellett létrejött szerződési vállalkozók is kivétessenek. Ez mellőztetvén, e pont szintén változatlanul hagyatott. A d) pont végéhez hozzáadatik M­á­d­a­y in­dítványára, hogy az illető pénzintézetek hivatal­nokai is kivétetnek, mely intézetek az állammal szerződési viszonyban állanak. Az e) pont hosszas vita után változatlanul ha­gyatott, mellőztetvén M­á­d­a­y azon indítványa, hogy az állam által segélyezett vasút- és csatorna­­társulatok elnökei stb. és igazgatótanácsosai ne csak a befejeztetés előtt, hanem vagy azután is kivétessenek, vagy pedig általában a két időpont ne szolgáljon megkülönböztetésül. Ezzel az értekezlet véget ért. Holnap d. u. 7 órakor folytattatik az értekezlet. (Az o­r­s­z. baloldali kör) ma d. u. 5 órakor tartott értekezletén tárgyalta az incompati­bilitási s a nők nagykárúsításáról szóló tvjavaslatokat és azokat elfogadta. Lényeges módosítás csak az incompatibilitási tvjavaslatban történt és pedig hogy az állami 1000 írton aluli bérlők is incompatibilisek, kivételt képez csupán a vadászati jog bérlete. (A képviselőház osztályai­ ma folytatták a választási­­javaslat tárgyalását; a tár­gyalást befejezte az I., V. és VIII. osztály. Az I. osztály a választási eljárásra néz­ve elfogadta a Deákpárt szövegezését; az igazolás kérdésében a Kuriához való felterjesztést elvetette. Kimondatott továbbá, hogy N.-Várad-Olaszi N.-Vá­rad város kerületéhez csatoltatik; Z­i­l­ah­r­a nézve pedig kijavíttatott a 48. törvény,s e szerint Kraszna helyett saját megyéjébe Közép-Szolnokba téte­tett át. Előadóvá P­u­­­s­z­k­y Ágost választatott. A II. osztály a 38. §-ig haladt, általá­ban a baloldal megállapodásait követvén, azon kü­lönbséggel, hogy a felebbezési biróság alakításában nem a sorshúzást, hanem a titkos szavazást fo­gadta el. A III. osztály a IV. fejezetig haladt s az egyes szakaszokat a deákpárti módosítások sze­rint fogadta el. A IV. osztály a 71. §-ig haladt. Az V. o­s­z­t­á­l­y a 64. §-tól végig tárgyal­ta a­­javaslatot. A 66. §-nál vétségek miatti bünte­tés 50-től 500 írtig fogadtatott el; a 71. § ra nézve, a baloldal módosítása P­é­c­h­y Tamás azon hozzá­adásával fogadtatott el, hogy a társadalmi rend elle­ni izgatás is ugyanezen fenyíték alá esik. A törvény­­javaslat egyéb int­ékedései részint a deákpárti, részint a baloldali módosítás szerint fogadtattak el. Előadóvá Péchy Tamás választatott. A VI. osztály az összeírást a szolgabí­­rákra kívánja bízatni, a névjegyzék évenkénti nyil­vántartását pedig a községi elöljáróságokra. A 36. §-nál a felebbezési tanácsot a Curia legfőbb ítélőszé­­kének 5 tagjából kívánja megalakíttatni. A VII. osztály a szakadatlan szavazást fogadta el. Kimondatott továbbá, hogy a választást megelőző napon a jelölt megnevezendő. Ha csak egy jelölt van, azt másnap a vál.­elnök a kerület képvi­selőjéül proklamálja, szavazás csak azon esetben rendelendő el, ha 10 tag kívánja. Ha kívántatik, az elnök a bejelentésről igazolványt tartozik adni. Ha 1000-et meghalad a választók száma, azon esetben

Next