Pesti Napló, 1874. július (25. évfolyam, 148-174. szám)
Barátok-tere, Athenaeura-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézirátok nem adatnak vissza. Barátok tere, Athenaeum-épület alap anyagi részét illető közisénvek (előfizetési pénz, kiadit köili panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételei:,, Postán küldve, vagy Budapesté» házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . • 12 » — « Az eat! kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 /torint. Az előfizetés az év folytán** minden hónapban megkezdheti, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó elad napjától számittatik. Hirdetéseit szintúgy .Mint'előfizetések / * -' • 1 ■ '.y ■ i. t a * » . • \ k| 0*0 fijtAiTA lf.a. Baráto^^^^^ga&ui.képUn Előfizetés a PESTI NAPLÓ-ra. Előfizetési árak: Egész évre.........................24 frt. Kél évre..............................12 frt. Negyed évre .... 6 frt. Egy hóra...........................2 frt. Azon t. előfizetőinket, iknek megrendelése junius végén lejár, is kérjük annak minél előbbi megnyitására. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Npló« kiadóhivatalának (Ferencziek tere, Atheneumépület) küldendő. A „p. Katli" szertezsi- és tallata. Budapest, junius 30. A képv.ház holnap kezdi meg az egyk legfontosabb alkotmányi reform, a választói törvényjavaslat tárgyalását. Nagy küzdelmei és hosszú időközbe került, míg eddig is jutottunk. Az ellentétek majdnem kiegyeztethetleneknek látszottak. A jobboldali kormánynak e kérdés megoldására vonatkozó törekvéseit egy ízben sikertelenekké tette az ellenzék, s most pillanatokra úgy látszott, hogy a saját táborában támadt ellenzék fogja azokat érvénytelenekké tenni. A kormányt arral vádolák, hogy szerfelett nagy tekintettel volt az ellenzék óhajaira és sürgették a javaslat elhalasztását. A kormány, s a párt azon része, mely a javaslat tárgyaltatása mellett nyilatkozott,, győzött. Óhajtjuk, hogy a vita minél rövidebb, minél szenvedélytelenebb legyen, s minél nagyobb mérvben a közügy javára váljék. Az lesz, ha nem redominálnak egy párt részéről sem,ha mindenki tárgyilagos igyekszik lenni, és ha mindenki őszintén kimondja, amit gondol és érez. Akiknek a census emelése vagy leszállítása képezi szívök titkos vágyát, azok ne kerülgessék a dolgot, hanem mondják ki minden utógondolat nélkül, hogy ez vagy az képezi törekvéseik czélját. Ez sokkal inkább egyszerűsíteni fogja a vitát, mint azon harczmodor, melyben mindenki máshová néz, mint ahova üt. Amint mi ismerjük a dolgokat, különösen négy pont körül fog a vita folyni. Az egyik a városi házakra vonatkozik, melyeknél a választási jog gyakorolhatására »házadó alá eső, legalább 3 lakrész kívántatik, habár az ideiglenesen adómentes is.« Az ellenzék megelégszik a 2 lakrészszel, a Deákpártot azonban oly fontos okok bírták a 3 lakrész megállapítására, hogy itt kiegyezésnek alig lesz helye. A második az adófizetésnek a választási joggal való összekapcsolása. A javaslat szerint, amint azt a központi bizottság átdolgozta, »azok, kik az összeírást, illetőleg a kiigazítást megelőző évre a választókerületben fizetendő egyenes adójukat nem fizették«, — választói jogot nem gyakorolhatnak, — míg az átmeneti intézkedések egyik pontja azt rendeli, hogyaddig is, míg a vényhozás az adóhátralékok behajtása , intézkedni fog, azok, akik az összeírást, főleg évi kiigazítást megelőző évnél hészbb időről tartoznak adójukkal, a névjegyibe felveendők, ha az összeírást, illetőleg a kiigazítást megelőző év első napjától az szeirás vagy kiigazítás megkezdéséig bátrabban levő adójukból legalább annyit lefittek, amennyit a megelőző év összes egyes államadója tesz. Erre megjegyezzük, hogy a magunkészéről e pontnál elfogadnék az oly módosítványt, mely a javaslatnak a múltraonatkozó minden visszahatását eltörölné. A javaslat e pontjának visszaható ereje — néetünk szerint — igazságtalan és nem védhető. A harmadik vitás pont a curiának a képv. igazolásokra vonatkozó jogosultságát illeti. E pont így hangzik: „A kérvénynyel megtámadott választások érvénye felett a curia ítél. Az anyagi és alaki szabályokat, melyek szerint a curia ezen hatáskörében eljár, külön törvény határozza meg. Ezen törvény megalkotásáig a választások érvénye felett a képviselőház dönt.“ Mint ebből látszik, a javaslat csak azért mond ki egy elvet, hogy azt ne tartsa meg. Mi ezzel sehogy sem érthetünk egyet. Fontos okok hozhatók fel mind a curia által gyakorlandó igazolások mellett és ellen, hogy ha azonban tekintetbe veszszük az állampénztár jelenlegi állapotát, és azt, hogy ha a curiára bízatnának az igazolások, a bírák szaporításáról is kellene gondoskodni; helyesebbnek tartanók, ha a curiára vonatkozó pont kihagyatnék s a verificatio továbbra is a képv. háznál maradna. A saját tagjainak választása feletti itéletmondás a képv. ház egyik kiváló joga, s a mostani rendszer, melylyel a ház e jogát gyakorolja, kevés időbe kerül, nem tartóztatja fel a ház tanácskozásait s igen helyesnek bizonyult be. A negyedik pont a választásoknál elkövethető bűntényekre vonatkozik, s a közp.bizottság által szövegezett szerkezetben a következő, általunk teljesen helyeselt határozatokat tartalmazza : »Aki nyilvánosan, szóval vagy irat terjesztése által a tulajdon sérthetlensége, valamely nemzetiség, osztály, vagy hitfelekezet ellen törvénytelen fellépésre izgat, úgyszintén a ki a törvények, vagy a törvényes felsőség elleni engedetlenségre lázít, választói jogának 3 évre felfüggesztésével és 1500 írtig vagy egy évig terjedhető fogsággal büntetendő.« »A ki nyilvánosan, szóval vagy irat terjesztése által a király személyének sérthetlenségét megtámadja, a ki az ország alkotmányának törvénytelen módon való megváltoztatása, vagy a magyar állam egysége ellen izgat, választói jogának 3 évre való felfüggesztésén felül 1 évtől 5 évig terjedhető börtönnel büntetendő.« »A ki valótlan, vagy elferdített tényeket, tudva, hogy azok valótlanok vagy elferdítettek, nyilvánosan szóval, vagy irat terjesztése által oly czélzattal állít, vagy terjeszt, hogy az által az ország alkotmánya ellen gyűlölséget gerjeszszen, választói jogának 3 évre való felfüggesztésén felül 1500 forintig erjedhető bírsággal és 1 évig terjedhető fogággal büntetendő.“ Íme a pontok, melyek körül hullámozni fér a discussió áradata, melyeket ostromol az elinzék, s védeni fog a jobboldal. Óhajtjuk, hog az általunk ajánlott módosításokkal kizárón, és sikeresen védelmezze. A választási javslat oly fontos parliamenti ügy, hogy természetesen pártkérdést képez, s a Dákpárt bizonyára eredménynyel fogja megilani helyét. • Budapest, junius 30. ( szerbügyi kir. biztos), Hueber ur városunkban időzik s tegnap hosszú értekezlete élt a miniszterelnök és cultusminiszterrel. (A Budapesten tartandó nemzetközi gabnavásár) ellen megindítják Bécsben csatározást és nagy szóval, de silány érvekkel hilletik Bécsnek kereskedelmi fölényét. Valóságos esményként registrálja egy bécsi lap, hogy Zveiczi számára 8000 mázsa búza vétetett Bécsben és hogy az aznnal el is szállíttatott rendeltetési helyére. Hasonló nymatékkal kiemelik Bécs transitopiaczának jelentsége mellett, hogy a Bécsben tartandó nemzetközi falon a vásárra orosz és lengyel termelők és kereskedő már bejelentették megjelenésüket. Bécsre nézve — megengedjük — 8000 mázsa búzára terjed üzlet elég ok a dicsekvésre; Budapesten egyetln egy napi effe c tiv üzlet 50— 60—80 ezer rúzsa, magának a helyi szükségletnek egy napi mérv — a malmok igényei folytán — 20— 25 ezer mázsa Bécsre nézve a lengyel és orosz termelő s gabi kereskedő mindenesetre nagy factor, Budapestet azoban eléggé ellátja készlettel a magyar termelős kereskedelmet is a tengeri kikötőig és az oceanon , maguk a magyar cégek közvetítik. A lengyel keeskedő egyébiránt, ha kitűnő qualitást keres, szinte a magyar piacokhoz fordul és az új vasúti összekötetés közelebb hozza a lengyel kereskedőt Budapethez mint Bécshez. De azért csak ne fáradjanak el Bécsben piaczukat nagy szóval gabnakereskedelmi exporiummá felfújni. Nemzetközi ásáruk napját, amelylyel pedig a budapestit megellni szándékoznak, még mindig nem tette közzé aécsi bizottság. (A polgári házasság kérdésére nézve) a»Pester Lloyd« Bécsből közleményt vesz, melynél azonban maga is csak fenntartással ad tért. A kélemény szerint a magyar kormány vonakodása a plgári házasság mostani tárgyalására nézve nagyrészt abban leli indokát, hogy azon szándék forog fenn, hogy e fontos téren a monarchia két törvényhozásának eljárása közt bizonyos egyöntetűség létesittesék. Azon különbségnek, mely a monarchia két felénet házassági törvényhozásában mutatkozik, 1867. óta mál is több helytelen s jelenleg meg nem akadályozott következménye volt. Az ebből származó bajokiak elejét veheti a polgári házasság, de csak úgy, ha reá vonatkozólag a Lajtán innen és túl a törvényhozás azonos elvek szerint járna el. Talán — mondja e hírre az idézett lap — a minisztereinek azon kifejezése, hogy a kérdést, előbb »tanulmányozni« akarja, a jelzett áramlatra vezethet vissza; csakhogy mindenesetre tiltakoznunk kel az ellen, — folytatja a »P. Lt.« — hogy a »közös ügyek« köre ily módon talán kibővíttessék vagy a »paritás« oda magyaráztassék, hogy e fontos ügyet a két kormány egyformán elnapolja ad calendas graecas. (A »brassói szászok gazdálkodása.«) A következő sorokat vettük: A »Hon« f. évi junius 27. reggeli lapjában »A brassói szászok gazdálkodása« czim alatt kizört czikkben azon vád emeltetik az igazságügyminiszterium ellen, hogy ez az 1871. Lili. 1. czikk 82-ik§-a értelmében a Talmács, Szelistye s Törcsvár, valamint az azokhoz tartozó községek birtokviszonyainak rendezése tárgyában előterjesztendő törvényjavaslatot még most sem készítette el; továbbá, hogy Brassó város által a brassóvidéki magyar községek ellen indított s egy felmerült biróküldési kérdés következtében az igazságügyminisztériumhoz felterjesztett úrbéri per iratait tanulmányozás és előadás végett egy brassói szász titkárnak adta ki, a ki érdekelt fél, s ennek kezére és lelkiismeretére van bízva mind a kivonatozás, mind pedig a törvényjavaslat készítése. E közlemény a tényállással merőben ellenkezik. Azon törvényjavaslat tervezete ugyanis, mely az 1871. LIII. t. czikk 82. §. értelmében az igazságügyminiszter által a törvényhozás elé terjesztetni fog — már kész s a volt törvényelőkészítő bizottság által is tárgyaltatott. Biztosíthatjuk a »Hon« czikkíróját, hogy e törvényjavaslat elkészítésébe az illető titkár, aki különben az igazságügyminisztérium legkitűnőbb tisztviselőinek egyike, a legkisebb részben sem folyt be. Azon állítás pedig, hogy nevezett titkár egyúttal brassói felperes és brassói képviselő, hasonlólag alaptalan. Ami pedig a hét falusiaknak Brassó város elleni bíró küldési ügyét illeti, e felett érdemlegesen csak ezután fog az igazságügyminisztérium határozni. Erre nézve azonban az előadás és javaslattétel szintén nem az említett titkárra bízatott. Enynyit az igazság érdekében. Budapest, június 30. A temesvár-orsovai vasút engedélyezéséről ismételve kifejtettük nézeteinket, elleneztük e vonal engedélyezését és azt kívántuk, hogy tartsa fönn magának az állam az orsovai kapcsolat létesítését, mégpedig Aradnak vezetve a vonalat. Ma, mint látjuk, nincs remény e nézet érvényesítésére, de ennek daczára, nem menthetjük föl magunkat a kötelesség alól, hogy — elhagyva már most a mező negatív terét — néhány megjegyzést tegyünk a törvényhozás elé terjesztett engedélyokmányra nézve. S itt is csak két szakaszra: a 23 és 24. §§-ra szorítjuk észrevételeinket. A miniszteri indokolás fő érvül, hogy miért az osztrák államvasuttársulatnak ajánlja engedélyeztetni a kormány e vasutat, azt hozza fel, hogy e társulataz államnak minden tényleges megterheltetése nélkül«, más szóval kamatgarantia nélkül építi ki. — Mindemellett a társulatnak a monarchia két fele által eddig biztosított 5.200.000 frtnyi kamatátalányt az engedélyokmány 22. §-a a temesvár-orsovai vasút forgalomba tétele napjától kezdve további 1 millió írttal emeli föl tisztán a magyar állam terhére. A miniszteri előterjesztés teljes joggal mondja ugyan, hogy a társulat 1865—73. évi üzleteredményei, melyek szerint a tiszta jövedelem, kivált az utóbbi években, háromszorosan fölülmúlta a fölemelendő kamatbiztosítéki átalányt, megnyugtathatják a törvényhozást arról, hogy ezen garancia nem fog igénybe vétetni. Nézzük azonban e dolgot kissé tüzetesebben. A törvényjavaslat indokolása azt mondja, hogy a társulatra nézve becses a kamatbiztosítás ezen fölemelése az újonnan kibocsátandó részvények értékesítésénél. Ez, az állam szempontjából, aligha indokolná a garantiát, de mi azt véljük, hogy van más ok is, mely azonban nem jobb az említettnél. A valódi okot t. i. a 23. §. rejti el. A temesvár-orsovai vasútvonaltól, e szakasz szerint, a társulat sem jötz , sem más adót nem tartozik fizetni, amíg tiszta jövedelme 1 millió frtot el nem ér. A kérdéses millió kamatbiztosításnak itt van reális, gyakorlati jelentősége. Kamatbiztosítékot — az valószínűű — nem fogunk ezen vasút után fizetni, mert azon millió bennfoglaltatik a 6.200.000 írtban, mely az egész hálózat tiszta jövedelmeül biztosítva van ; azonban azon 1 millió újra kiválasztatik az összes társulati jövedelemből a végre, hogy a társulat egy bizonyos évszámra adómentességet élvezzen a temesvár-orsovai vonalba fektetett tőkék után; különválasztatik e vonal jövedelme, mintha a forgalom, mely e vasutat megfutja,csak egyedül ezen vonalnak hozna jövedelmet és nem hatna ki egyúttal a temesvár-bodenbachi vonalhosszra is. Az 1870. XVII. t. sz. 1-4. §§-ai értelmében az osztrák államvasuttársulat által fizetendő adó a két állam közt a mindegyiknek területén fekvő vonalak nyers jövedelme alapján osztatik föl. Ebből következik, hogy azon nevezetes jövedelemszaporulat, mely az Ausztriában haladó éjszaki vonalon a temesvár-orsovai vasút megnyílta következtében okvetlenül beálland, tisztán azon éjszaki vonalra esvén, kizárólag az osztrák kincstár javára jut az ezen nagyobb jövedelemnek megfelelő magasabb adó. Ellenben a magyar területen haladó mostani délkeleti vonal s a bécs-újszőnyi rész pótolni fogja jövedelméből a temesvár-orsovai vasút deficitjét, tehát csökken ezen magyarországi vonalrészek jövedelméből eredő adó s azon kívül a temesvár-orsovai vonalnak egy millión aluli tiszta jövedelme adómentes marad. Az osztrák kincstár nyer tehát minden körülmények közt ezen vasút megnyíltával és pedig kockázat nélkül, a magyar kincstár pedig kockázatot vállal és veszt is az őt méltán megillethető adójövedelemből. Az engedélyokmánynak másik lényeges rendelkezése a 24. §-ba van letéve. A miniszteri indokolás szerint e szakaszbanoly határozatoknak fölvétele köttetett ki, melyek által a külföldről jövő áruczikkeknek a honiakkal szemben bármely kedvezményben való részesítése ki van zárva.« Szól pedig a 24. §-nak ide vonatkozó része ekként: »Az engedélyes társulat, mely egyszersmind Temesvártól az osztrák határszélig Magyarországot átszelő vasút birtokosa, kötelezi magát, hogy a hazai termények, ipar és kereskedés érdekében, a Magyarországon átszállítandó áruk után ezen régi pálya hálózatához tartozó vonalon Orsovától magyarországi vonalának határszéli állomásáig soha sem fog csekélyebb vitelbért szedni, mint a minet magyar vonalának valamely állomásától ugyanazon határállomásig a hason szállítási áruk után szed.« Ezen rendelkezés, nézetünk szerint, teljesen illustrius , többet mondunk, igazságtalan is volna, ha tényleg végrehajtatnék és a mellett nem sokat használna. Azonban e rendelkezésnek alig létezik sanctiója. Ugyanis ha az osztr államvasúttársulat Galacztól vagy Bukaresttől Bécsig, Bodenbachig vagy a köteléki tarifában Hamburgig bizonyos fix szállítási díjakat szab meg, amelyeknek mindegyike valamivel nagyobb az Orsovától Marcheggig a belforgalomban szedett dijnál, akkor máris eleget tesz az engedélyokmány rendelkezésének, miután annak nyomozása, hogy mennyi esik az oláhországi s a Lajthán túli útra az egész díjból, nem tartozik a magyar kormány jogkörébe. De hozzátettük, hogy e megszorítást méltánytalannak is tartjuk, mert a forgalom helyes elveivel és a saját kivitelünk érdekével is ellenkeznék a differentiális tarifák oly alkalmazása, mely szerint a Galacztól Brémáig szállított áru az orsova-pozsonyi útért annyit fizessen, mint az Orsován föladott és Pozsonyban lerakott magyar termék. A 24. §. további pontja így szól: »Hasonlóképen nem szedhet az engedélyes Orsovától valamely magyar állomásig csekélyebb vitelbért, mint a minél valamely magyar állomástól ugyanazon rendeltetési állomásig egyenlő vagy csekélyebb szállítási távolság mellett ugyanazon áru után szed.« Ez a rendelkezés könnyen kárára lehet Budapestnek, mert kizárja a kedvezést, a különbözeti tarifák alkalmazását a főváros javára, holott oda kellene hatnunk, hogy Budapest piacza legyen Romániának és Szerbiának, Temesvárnak és Szegednek pedig úgy sincs hátrányára, ha a gabona innen azon díj mellett szállíttatik Budapestre (a kedvezményt természetesen csak a magyar fővárosnak követelhetjük) mint amennyit az Oláhországból érkező az orsova-budapesti útért fizet. Az idézett pont szerint azonban ki van zárva a lehetőség a forgalom összpontosítására Budapesten. Az előadottak után igen kevés mondanivalónk van. Azt hiszszük, hogy az ügy jelen stádiumában azoknak, kik a temesvár-orsovai vasútvonal engedélyezését az osztr. államvasúttársulat részére — mint már bizonyosnak látszik — sikertelenül ellenezték, csak egy reményük marad fönn, és ez abban áll, hogy a társulat idővel tisztán érdekei által fogja vezéreltetni vasúti politikáját, és mert, kivált a temesvár-orsovai vasút megnyíltával, érdekeinek zöme Magyarországon leli súlypontját, remélni lehet, hogy a társulat saját érdekében hazánk közgazdasági igényei iránt éber figyelmet és gondot fog tanúsítani. A választási census és Erdély. — Két közlemény. — Erdélyből, jan. 20. n. Mindenekelőtt fel kell hoznom, hogy Erdélyben a volt úrbéres földbirtok felmérve soha sem volt sem az állam-kormány rendelete folytán, melyet ebbeli gyakori szándékában az ország alkotmányos hatóságai lehetőleg mindig gátoltak, sem az egyes földesurak által, kik mindig gondosan kerülték, hogy az úrbéri birtok felmérése által az adó alapját képező úrbéri birtoknak egész területének megadóztatására eszközt nyújtsanak. Így vált a lángok martalékává a József császár által megkezdett felmérési munkálat, s így történt az, hogy az úrbéresek kezén levő birtok soha sem conscribáltatott terület szerint, hanem köböl és szénaszekér után. Czélja ennek az volt, hogy az adókivetéséhez az erdélyi országgyűlésnek szava nem lévén, azáltal kívánta és tudta a földesúri birtokosság úrbéreseit a túlságos terheltetéstől megvédeni, hogy miután a bécsi kormány az adókulcsot kénye szerint szabta meg, elvonta tőle az eszközt, hogy azt magasabbra emelhesse, mint az adózó nép elviselni bírná. A bécsi kormány ugyanis meghatározta, hogy kölcsönként, szekér szénánként stb. mennyi adó fizettessék, de az adót évről-évre a megye rectificáltatta és ez által kezében tartotta a hatalmat, hogy az adómennyiségét voltakép ő szabja meg. Hogy pedig a hatalmat úgy használta, hogy a voltakép adó alá tartozó úrbéres földnek csak nagyon csekély százaléka legyen megadóztatva, ez önként következett már az önvédelem és a volt úrbéresek megvédése tekintetéből is, mert csakugyan az adóláb a század elejének pénzviszonyaihoz képest oly magas volt, hogy annak hű és pontos kivetését az adózó nép egy éven át sem tudta volna elhordozni. Sikerült az akkori alkotmányos hatóságoknak kivinni azt, hogy az adóalap eltitkolása mint rendszerezessék, s mindenki csak csekély százalékával ravassák meg azon adónak, mely nem törvény, hanem a bécsi kormány egyoldalú rendeletei alapján nehezedett az adófizető népre. Azon állításból tehát, hogy 1848-ban a föld után magasabb adó fizettetett volna, mint jelenleg, csak annyi áll, hogy azon esetben, ha az adórendszer nemcsak papíron állott volna, hanem az életbe is át lett volna vive, ki 10 holdat bírt akkor és bár most, többet kellett volna fizetnie akkor, mint amennyit tényleg fizet ma, de alaptalannak kell állítnunk azt, mintha tényleg többet fizetett volna, sőt jelentékenyen kevesebbet fizetett, mert az adó alá rendesen alig írták fel 10 % -át annak, mit valóban leirt. Könnyű volt ezt elérni, mert a köböl nem jelzett semmi határozott területet, a valódi terület kitudására hiányzott úgy az akarat, mint az eszközök, s az adó rectificatiója voltakép nem a terület kitudására, hanem az ugyanazon községi adózók közti adózási arány lehető kiigazítására célzott. S miként áll most az adózás ügye. A földadó alól egyetlen részlet föld sem vonható ki, s vége azon régi állapotnak, hogy egy-két köböl után fizessen csak az, ki 10, 20, 30 holdat bir. Áll az, hogy ha egy holdnak két köblöt veszünk, holdanként kevesebbet fizetnek, most mint 1848-ban két köbölért, de ki 10, 20, 30 holdat birt akkor, tényleg sokkal kevesebbet fizetett, mint mennyit fizet most,ki ugyanannyit bir. Ha állana, mit a »Hon« írója felhoz, hogy akkor a 8 frt census mellett több volt úrbéres lehetett választó, mint most, akkor állani kellene annak is, hogy a volt úrbéresek egyenként és összesen több adót fizettek volna akkor, mint most, de alig hiszem , hogy pénzügyminiszterünk a két összeget szívesen kicserélné, és másfelől erős hitem, hogy a volt úrbéresek rendkívül nagy hálára lennének az »Észrevételek« írójának lekötelezve, ha sikerülne a dolgokat oda vezetnie, hogy egyenként és összesen csak annyi földadót fizessenek, mennyit 1848-ban ugyanannyi föld után fizettek. E hála sokkal nagyobb lenne, mint az, melyre akkor számíthatna, ha sikerülne, mint czélba véve, az erdélyi censust leszállítnia. Szabad legyen itt megjegyeznem, hogy egyedül és legfeljebb a papíron álló, de az életben és gyakorlatban nem létező adatok alapján azt állítni, hogy a miniszteri javaslat százakat, ezreket foszt meg 1848-ban gyakorolt jogaiktól, oly túlmerész állítás, mely minden alap hiányában önmagától omlik össze, s legfeljebb az elmék zavarba hozatalára lehet alkalmas. Nem mellőzhetem még czikkiró azon állítását, hogy Erdélyben 1848-ban százakra,sőt ezrek ■'i trin-ni, volna azoknak száma, kik marha adóban fiettek. Megengedem,hogy az adórendszer értelme lehetett volna nehány ily úrbéres, de kétségbe merem vonni, hogy tényleg bár egy is lett volna. — Az eltitkolási rendszer úgy űzetett itt, mint a földnél, és az osztrák kényuralom csak igen csekély áldozatot hozott akkor midőn ez adónemet megszüntette akkor, midőn a földadó a régihez képest annyira megnehezíttetett, hogy a gazdasághoz tartozó beruházást külön megadóztatni méltán tartotta jogtalannak. A fennebbiekből azon eredményre kell jutnunk, hogy az 1848-beli törvényhozás a 8 ft p. p. censust a gyakorlatban levő eltitkolási rendszer tekintetbe vételével állapította meg, s így az akkori állapot a census elérhetése tekintetében a mostaninál sokkal kedvezőtlenebb volt. A földadónak az idők során emelkedése ugyanis azoknak, kik az 1848-ban birt területet ma is bírják, könnyebbé tette, hogy census alapján választók legyenek, s a marhaadó helyét bőven pótolja a jövedelmi és házadó, s igy ha az 1848-ai arányokat akarnak visszaidézni, a 8 forint 40 kv censusnak nem leszállítására, hanem felemelésére jutnánk. A »Hon czikkeinek« bevezetésében ez áll: »hogy nem lehet eléggé helyeselni hogy a belügyminiszter a censusra nézve megtartotta az 1848.évi állapotot, mindaddig mig az uj adócataszter behozatala által az adó kirovásában történt anomáliák meg nem szűnnek.« Volt pedig az 1848. évi census 8 frt pp. egyenes adó, mit a czikkiró annál bátrabban elfogadhat, mert a megváltozott adózási viszonyok a censust nem magasabbá, hanem alacsonyabbá tették, valamint elfogadja azt e sorok írója is, mert az 1848. évi választási törvényt nemcsak az akkori viszonyokhoz és arányokhoz képest kívánja még ezúttal fenntartani, hanem fenn kívánja azt tartani úgy, amint az a későbbi választások gyakorlata folytán kifejlett. E törvényes gyakorlatnak a törvényjavaslat 6. §. csak annyiban nem ad helyes kifejezést, mennyiben a földadó tekintetében a földtehermentesítési járulékon kívül 3 százalék pótlékadó levonása nem mondatott ki.E hiány az eddigi állapot változtatására vezet, és így csak helyeselni tudom J. K. képviselő úrnak ez iránt a Deákkörben tett felszólalását. A czikkíró rámutat az egyenlőtlenségre, mely a partium és az erdélyi megyék censusa közt fennfogna állni. Meg kell erre jegyeznem, hogy ezen egyenlőtlenség fennállott eddig, és fennállhat még egy végleges választási törvény létrejöveteléig. Megvan ez egyenlőtlenség a magyarországi negyedtelkesek közt is, kiknek némelyike 20, másika 3, 4 frt adót fizet, s e törvény czélja nem a nivellírozás, mi egy állam történelmileg külön fejlett részei közt még elvileg sem múlhatlanul szükséges, hanem czélja a választási eljárás rövidítése, és a curia bíráskodtatása szempontjából a választási jogosultság meghatározása volt. A partiumi állapotokat különben sem tartom az 1848-beli törvények szerintinek ; kifejlett az a gyakorlat által s ha a belügyminiszter azt ezúttal törvénybe igtatja, nem a mostani állapotok kétségen felüli czélszerűségének kell tulajdonítni, hanem annak, hogy a kifejlett törvényes gyakorlaton változtatni nem kívánt. Ezek azok, miket, a »Hon« czikkét csak későre kapván meg, arra megjegyezni kívántam. Gy. ORSZÁGGYŰLÉS. A főrendiház ülése június 30-án. 1. A főrendiház ma több rendbeli törvényjavaslatot vita nélkül fogadott el, a közjegyzőkről szóló törvényjavaslaton azonban egy.