Pesti Napló, 1874. október (25. évfolyam, 224-250. szám)

1874-10-14 / 235. szám

teljesítésére, büszkék, légy századok után nékünk jutott a szerencse a nép jólétének állandó és biztos alapot szerezhetni. Bocsánat e kitérésért, melyre legfőképen azon vágy vezetett, hogy óhajtanám, ha a sok írót mu­laszt és jó tanács helyett a társadalom felébredne s addig, mig politikai nemzetiségi és vallási súrlódá­sokban gyengíti erejét, inkább oda törekednek, hogy anyagi erőnk biztosíttassák. A kezdeményezés e téren egyébiránt megtör­tént, a földmivelés, ipar és kereskedelemügyi minisz­térium kijelölte az utat, melyen haladni lehet és kell; az ipari szakoktatást és házi iparttenyésztő egyesület mun­káját immár megkezdi, nem kell sem­mi, mint önbizalom és kitartás, s rövid pár év alatt örvendetes eredményekkel állunk szemben. Midőn ezzel befejeztem elég hosszúra nyúlt czikkeimet, fenntartom magamnak a nevezett egye­sület működéséről, illetőleg felállított tervrajzáról a t. olvasó közönségnek tájékozást nyújtani.*) Jagócsy Péterffy József: A szerb congressusból. Mai reggeli lapunkban közöltük azon szerve­zési munkálat első tizenkilencz czikkelyét, melyet a szerb congressus tizenötös bizottságának többsége elfogadott s mely a congressus által is valószínűleg jóvá fog hagyatni. A munkálat többi pontjai követ­kezők : XX. czikkely:A congressus választja a) a metropolitát és szerb patriarchát külön szabályzat alapján. b) r­észt vesz a püspökök választásában. A püspökválasztás módozatait a congressus határoz­za meg a püspöki zsinat meghallgatása után. c) Az iskolai főelőadót és a nemzeti iskolata­nács tagjait. Az iskolai főelőadó választása megerő­sítés végett előterjesztetik ő felségének. d) A congressusi választmány tagjait és he­lyetteseit. XXL czikkely: A nemzeti alapok jelen igazgatósága megszűnik, helyét a congressusi választ­mány foglalja el, mely áll 6 tagból, ugyanannyi pót­tagból és melynek elnöke a metropolita-patriarcha. E választmány a congressus egész időszakára válasz­­tatik és hivatalban marad, míg a congressus új ta­gokat nem választ. A választmányba a püspöki kar két tagot vá­laszt saját kebeléből, ugyannyi póttagot a papi osz­tályból, négy tagot és ugyanannyi póttagot a con­gressus választ a világiak közül saját kebeléből és pedig kettőt Magyarországból, kettőt Horvát s Szlavónországból. A választmány alelnöke a papi osztályból való korosabb egyén, ha mindkét tag egyrangú, a koro­sabb helyettesíti az elnököt, ha ez gátolva van. Ha a választmány rendes tagjai akadályozva vannak, lemondottak vagy meghaltak, akkor a püs­pökök helyébe a papi osztályból való póttagok, a Ma­gyar-, Horvát-, vagy Szlavonországból való világiak helyébe a megfelelő országból való póttagok hivatnak be azon sorban, amint megválasztottak. A congressusi választmány jegyzője a nemzeti titkár. Határozathozatalhoz az elnökön kívül még há­rom tag jelenléte szükséges. Az ügyrendet a választmány ezen szabályzat keretén belül megállapítja, és jóváhagyás végett elő­terjeszti a congressusnak. XXII. czikkely: A congressusi választmány hatáskörébe tartozik: a) Indítványokat előkészíteni a congressusi tárgyalásra. b) A congressus által hozott, legi, jóváhagyás­sal ellátott és a congressusi választmány hatásköré­be vágó határozásokat és szabályzatokat közzétenni, végrehajtani és az azok értelmében kinevezett köze­geket ellenőrizni. c) Pályázat útján és bebizonyult képesség alap­ján megválasztja a szerb egyház-nemzeti alapok és alapítványok főigazgatóját, az egész metropoliát illető alapok," alapítványok és intézeteknél alkalmazandó ügyészi, gazdasági, számtiszti és pénztári tisztvise­lőket ; őket kihágás vagy hanyagság esetében, me­lyek fegyelmi eljárás útján bebizonyítandók, vagy fenyítő tvszéki ítélet alapján elbocsátja. Az elnök kinevezi az ideiglenesen szükséges helyetteseket és a kezelési, irodai­, szolgai személy­zetet a fentebbi határozmányok alapján nevezi ki s barátja el. *) Erre különösen is felkérjük. A szerk. választ el e borzalmas tettől, jéghidegség borzong át testemen, elképzelvén e rettenetes gyilkolást. S a­mi legroszabb, a történelem ez esetben megegyezik a legendával. A commentárok (VH. könyv) azt mondják, hogy: »Vercingetorix nagy erőt gyüjtvén össze s tudván, hogy Caesar a Sequanok földje felé tart, hogy könnyebben segélyére lehessen a provinciának, három tábort alkot. Caesar három részre osztja lo­vasságát s azt az ellenség ellen küldi. Minden részen ugyanazon időben foly az ütközet. Végre a germá­nok elfoglalván egy hegy csúcsát, mely jobbjuk felől esik, onnan elűzik az ellenséget, s azt azon folyóig hajtják, a hol Vercingetorix küzd gyalogságával s ab­ból számosakat leölnek. A többiek futásnak eredtek. Gyilkolás van minden részen. Az itt látható vidék a lehető legnagyobb össz­hangzásban van Caesar leirásával. Auberive erdei a Sequanok földjének tőszomszédságában terülnek el, s minden arra mutat, hogy a monda nem téved, midőn azt meséli, hogy a helyen történt ama nagy­szerű mészárlás. Meg akartam nézni a barlangot, melyről e ré­­mületes mese szól. Az égen átlátszó felhő fátyol terült el, a jég üdén enyhe volt, s a fák lombjai az erdő belsejében már sárgulni kezdtek az őszi nap ereje alatt. A tá­vol látszó majorságok kéményeiből békés füst szállt az ég felé. A barlang öblös száját dúsnövényzet lepi el; a tölgyek ősi erejükben nőnek ég felé, hatezer ember teste által tápláltatva. A fák e hatalmas életerején, s a növényzet túlcsapongó bujaságán kívül mi sem jelzi a helyet, melyen két­ezer évvel ezelőtt itt amaz óriási csata vivatott. A repkény befonja a csert, a tölgy gyümölcs­csel van megrakódva, erdei virágok kecsteljesen si­mulnak a magas fákhoz, s jó kedvű madárkák szök­décselnek vigan csiripelve ágról-ágra. Csak a szomszéd földeken vet néha ki a bé­kés arató ekevasa embercsontokat, és fegyvereket. — Grandiaque effessis miratur ossa sepulcris. Az egyszerű szántóvető nem ismeri a nagy hó­ditó nevét, a ki erre járt. Minden dicsőség közöl a hadi az, mely leghamarabb eloszlik. A következő nemzedékek gyorsan elfeledik a győzők nevét s csak gyengéd, elhomályosodó sajnálatot őriznek meg keb­leikben a legyőzöttek iránt. Itt nem ismerik már Caesar nevét, de a nép megőrizte emlékében ama szerencsétlen hat­ezer fo­goly emlékét, kiket egy éjen át meggyilkoltak. A barlangot ma is a várbarlangénak hívják. d) A congressusi választmány felügyel az egy­házi javak, ide számitatva az alapok, alapítványok, in­tézetek és zárdák javai, valamint azokra, melyek a metr­opo­lita és a püspökök által kezeltetnek. E­­zéi­ből időközönkint biztosokat küldhet a hely­színére. e) A congressusi választmány azon tőkékből, melyek az egyház­ nemzeti kezelés alatt állnak, a jogtanácsos véleménye alapján és pupillaris biztosí­tékra, kölcsönöket szavaz meg. A congressus a kölcsönök megszavazásánál kö­vetendő eljárásra nézve szabályzatot fog kidolgozni, mely felterjesztetik ő felségének jóváhagyás végett; addigra, mig az hatályba lép, a jelen szabályok ma­radnak érvényben. f) A választmány az elhalaszthatlan rendkívüli szükségletekre megszavazza a kiadásokat, még­pedig a congressus által jóváhagyott előirányzat hatá­rain belül. g) A congressusi választmány revideálja a con­­gressustól függő alapok, alapítványok és intézetek számláit, melyek a számvivőség által megvizsgál­tattak. h) A congressusi választmány bezárja a szám­vivőség által megvizsgált zárdai és tanintézeti szám­lákat. XXI. c z i k k e l­y’: A congressusi választ­mány évenként január, április, július és octóber első hét­köznapjain gyűl össze a metropolita székhelyén. Rendkívüli üléseket az elnök hív egybe a szük­séghez képest. A congressusi választmány üléseiről szóló jegy­zőkönyv 8 nap alatt másolatban közöltetik a magyar királyi minisztériummal. XXIV. czikkely: A congressusi vá­lasztmány minden ülésszakban jelentést terjeszt elő működéséről és bemutatja jegyzőkönyveit betekintés végett. XXV. czikkely: A congressusi választ­mány elnöke és tagjai felelősek a congressusnak; az általuk okozott, vagy hanyagságuk miatt támadt károkat meg tartoznak téríteni. A kártérítés csak rendes neruton igényelhető. XXVI. czikkely : A congressus székhelye a metropolia és a szerb patriarchátus székvárosá­ban van. XXVI. czikkely: Ezen congressusi szer­vezetet a congressus csak úgy módosíthatja, ha a congressus tagjainak két­harmada beleegyezik. XXVIII. czikkely: Az aug. 10-ki kir. le­irattal megerősített 1865. évi congressusi szabályzat azon pontjai, melyek ezen szabályzattal ellenmondás­ban állanak, érvénytelenek. Átmeneti intézkedések. XXIX. czikkely: Hogy a congressusi vá­lasztmány működését megkezdhesse, ideiglenesen az interim utasításon kívül az ügyészségi, számviteli és pénztárkezelési hivatalnokokat megfelelő fizetéssel fogja ellátni a nemzeti alapokból. XXX. czikkely: Ezen szervezet XXI. czikkelye értelmében a szerb egyháznemzeti alapok, igazgatóságok és metropolia­i ülnökök hivatalos­­kodása megszűnik, a zárszámadások alapján az álta­luk kezelt alapokat, alapítványokat és letéteket ren­des leltárral átadják a congressusi választmánynak, vagy az ez által meghatározandó egyéneknek, szám­láikat lezárják és benyújtják a congressusi választ­mánynak. A leltár egy példányát a congressusi vá­lasztmány felterjeszti a magyar vallás- és közokta­tási miniszternek. XXXI. czikkely: A congressusi választ­mány indítványt terjeszt elő a congressusnak a XXI. sz. értelmében kinevezendő hivatalnokok és azok fize­tése ügyében. XXXI. czikkely:A congressusi választ­mány az 1868. aug. 10-iki k. leiratban és 1865-iki szabályzatban érintett, de ki nem dolgozott indítvá­nyokat, nevezetesen az I. B. 27. §. alattit a püspökök dotatiójáról, továbbá az I. G. 28 §. és a V. 5. §. alat­tit a szervezett papság dotatiójáról és a szerzetesi javak kezeléséről kidolgozza és előterjeszti a congres­susnak. BELFÖLD, Budapest, oct. 13. (A v­olt őrsi­ fegyház.) Annyiféle támadást, rágalmazást stb. effélét ol­vasunk magunkról a német lapokban, hogy olykor szinte bámulunk ha német részről valami elismerő nyilatkozattal találkozunk. A váczi országos fegyin­tézetet volt alkalmam látni 1863-ban s mondhatom, hogy a szemét, a rondaság és undor vissza­riasztó fészke volt s a legkonokabb gonosz­tevőt is szána­lommal kellett látni ez undor fészekben. Azután lát­tam 1869-ben, 1872-ben, de az átalakítás oly nagy­szerű volt, hogy úgy szólva még a falak se voltak a régiek s az egyes helyekre rá se lehetett ismerni; s mindig szándékomban volt, hogy ez át­változásról említést tegyek az ön nagy tekintetű lapjában. És ime most egy német szaktudós nyilatkozata felment engemet e kötelességtől. A napokban Scharrer Conrád ur a brüni cs. kir. fenyitő törvényszék elnöke látogatta meg a vá­czi fegyintézetet s ott a »házi kezelés által el volt ragadtatva«, »ez az egyedüli javító rendszer« mondá­s »s a váczi fegyház kiállja a versenyt a Németország bármely fegyintézetével« ; s midőn a látottak felett bámulatát kifejezte, mielőtt vasútra ült volna a kö­vetkező sorokat intézte a fegyintézet igazgató­jához : »Nem mulaszthatom el még egyszer köszöne­­temet kifejezni azon kiváló szívességért, melylyel ne­kem a tekintetes úr a fegyintézet megtekinthetését lehetővé tette. Kinek, mint nekem, alkalma volt a magyar fegyintézetek 1856. év előtt létező állapo­tát ismerhetni, az leginkább van hivatva jelezhetni ama nagy előhaladást, melyet Magyarország e té­ren, aránylag rövid idő alatt tett. Az igazgató úr által példányszerűleg vezetett fegyintézet egész be­rendezése, a­mint azt már a fegyőrök és a fegyen­­czek magatartásából is tapasztalhatom, a tudomány színvonalán áll és annyira megfelel a mai idők irá­nyának, hogy én valóban meg voltam lepetve e ki­tűnő intézet szemlélése által. Ha Magyarország minden irányban ily mérv­ben haladott volna elő, vajmi kevés bajban szen­vedne ! Fogadja stb. Vácz oct. 6. 1874. Scharrer Konrád, cs. kir. főt-széki tanácsos és a brünni cs. k. tszék fenyitő osztályának elnöke. Reméltem, hogy valamint Sz. ur, úgy a t. ol­vasó közönség is örömmel veszi tudomásul e szép és a tényleges állapotot híven jellemző nyilatkozatot. —a—r— D­una-Szekcső, oct. 6. (B. Bősén áldozata Iskolai cséira.) Alig van hazánkban heti vagy napi­lap, mely a tanügyet fel nem karolta volna, s méltán : ezen ügy az emberiségé szintúgy, mint egyes hazáé, azért szükséges, hogy mi is, e hazának la­kosai s fiai mindent elkövessünk, miszerint az okta­tás és nevelés ügye nálunk emelkedjék; mert kiszá­­mithatlanok azon szellemi s anyagi hasznok, melyek a jól kezelt és ápolt tanügy által az emberiségre s igy hazánkra is háramlanak. Ezen meggyőződésből indulva ki Duna-Szekcső kath. hitközségének iskolaszéki tagjai nemes kötel­müknek ismerték el, hogy a régi, minden tekintetben hiányos, a tanköteles gyermekek számához arányit­­va nagyon is szűk tanoda helyett egy, a kor és hazai törvények kívánalmának megfelelőt emeljenek s pedig, hacsak lehet, a valóban ékes, mondhatnék, nagyszerű kath. templom közelében. E végre a hely­beli iskolaszék egyik ülésében ez ügyet felkarolta s elhatározta, hogy a tanoda építés érdekében erélyes czélravezető lépések történjenek Amiért is a helybeli városbirót és tiszteleti iskolaszéki t­agot bizta meg, hogy a földbirtokosság árverezés alá bocsátván­ házait, ezek közül a tanodának legczélszerűbbet, a főtéren álló volt tisztartói lakót vegye meg. Ez megtörtén­vén, a nevezett ház is a hozzá tartozó helyiség, me­lyen kert, tágas udvar van is igy alkalmas leend tornatérnek, valamint faiskolának is, a kath. hitközség birtokába jutott. A vételár 10.000 frt­v. ért., mely összeg hosszabb idő alatt törleszthető lesz és épen azért évenkinti törlesztés vetetvén­yel alapul az összeg lefizetésében, nem leend oly terhes és áldozat, hogy az egyesek hátrányára volna. Most azon kérdés merült fel, miután a megvett ház és helyiség több átalakítást igényel, hogy tano­dául és a tanítói személyzet lakhelyéül szolgálhasson, honnan lesznek az építkezési s átalakítási költségek fedezendők ? és mily arányban járuljanak a hitköz­ség tagjai a törlesztéshez? Ezen kérdések megoldá­sára az iskolaszék bizottságot nevezett ki, kötelessé­gévé tévén, hogy a legközelebbi iskolaszéki gyűlésre kimerítő jelentést tegyen. Mi megtörténvén, az elnö­ki jelentés, mely a megbizatás minden ágára kiter­jeszkedett, közhelyesléssel fogadtatott. Az építke­zési költségek előirányzatára szakértő építész szólít­­tatván föl, ez mindent pontosan fölvett és becslési s költségvetési jelentését előterjesztő, hogy így még egyrészről egész biztonsággal lehessen fogni az épí­téshez, másrészről az iskolaszéki tagok, de maga a hitközség előtt is ezen ügy kellő világosságban álljon. Az adott építkezési utasítás szerint három egészen új tanosztály építendő, a negyedik osztály pedig a régi épületben átalakítás által nyerendő. A költségvetés 4800 frtban állapíttatott meg, mely ösz­­szeg árlejtés által alább szállott, kerek számban 4000 frtot tevén. Azonban a régi épület szintén emelen­dőnek tűnvén fel, újabb 900 frtnyi költség igényel­­tetett. Az építkezési bizottság beismervén ennek czél­­szerűségét, sőt szükséges voltát, a tervezetbe bele­egyezett és az építést tettleg a vállalkozóval meg­kezdette, s ezt annál inkább teheté, mert találkozott egy nagylelkű férfiú, báró B­é­s­á­n János úr, ki a népnevelők ügyét szívén hordozván, oly áldozatra jön kész, mely valamint nevét megörökíti egyrész­ről, másrészről követésre méltó példát nyújt nagy­­jainknak. Ő ugyanis értesülvén a hitközség buzgalmáról a tanodaépítésben, szép és nemes lelke sugallatát követve 3000 frtot ajánlott föl és utasította gazda­sági főtisztjét, hogy ez összeget kézbesítse. Miután nevezett nagylelkű jótevő a hitközségnek már koráb­ban szintén tanodai czélokra 800 ftot adományozott, az iskolaszék tagjai személyesen is h­álaköszönetet nyilvánítottak, előtte testületileg tisztelkedvén, újra kegyes volt a fenőbbi összegeket 4000 frtig kiegészí­teni. Itt a tények szólnak, a dicséretre gyenge a toll, mely azokat eléggé méltányolhatná. Csakis annyit jegyzünk meg, hogy a dunaszekcsőiek szívében oly emlékszobrot emelt magának, mely az érez- vagy márványszobornál, bármily szép és remek legyen is az, tartósabb, enyészhettem Fogadja itt, a nyilvánosság téren a nemes lelkű férfi ezen dicső,­­ következményeiben áldásdús tetté­ért legszivélyesebb hálánkat, mely habár csak egyes községtől származik, de hiszszük, hogy az egész ma­gyar haza viszhangozza azt, mert közvetve a nemzet szellemi emelkedése mozdí­ttatik elő minden oly tény által, mely az oktatás is nevelés terén hozza meg ne­mes áldozatát. A nyújtott adomány folytán lehetővé vált, hogy a tanodaépítés gyorsan halad előre, már tető alatt áll. Az új és régi épület czélszerű beosztását csakis dicsérettel említik, kiknek alkalmunk volt azt meg­tekinteni. Az építkezési bizottság mindent elköve­­tene, hogy nemcsak díszes tanodánk legyen, hanem annak felszerelése is példányszerű lehessen. Evégre megtekintünk jeles felszerelvényű tanodákat és mit czélszerű­nek tapasztalunk, azt a lehetőségig mégis szerezzük tanodánk számára. Akadnak ugyan nálunk is gáncsoskodók, sőt még a lapok útján is nyilvánították becsmérlésüket, kicsinyelvén azt, mi nem csekély fáradságunkba ke­rült, és a jövőre jótanácsokat osztogatnak, úgy hisz­szük, megtette az iskolaszék és a bizottság midazt, amit tehetett és bizonyára ezentúl is meg­felelem­ kötelmének; tekintve eddigi működését az iskolaszék szintúgy, mint a bizottság nyugodtan ha­ladhat tovább működésében, mely a tanügyet emelni kívánja, bátran hivatkozhatván időnkint tartott gyű­léseinek jegyzőkönyveire, melyek tanukul szolgál­nak arra, hogy nem csak tekintélyes tanépü­letet óhajtunk és ezzel dicsekszünk, hanem csüg­­gedetlen fáradozásunk is igazolja, hogy a tanügyet az iskolafalak közt is előmozdítani törekszünk Fac­ta loquuntur. Garay Alajos: Turócz-Szt.-M­á­r­t­o­n, oct. 11. (Nyilatkozat.) A »Hon« f. év September 29-iki esti lapjának »tanügy« rovatában megjelent ellenem egy részaka­­ratu czikk, melyre a következő rövid válaszomat — kérem — becses lapjába felvenni. Ruttkán már van állami főiskola; Turócz-Szt.­­Mártonban van állami leányiskola, mely 1. év od­. elején már a második évi működését megkezdette ; Húrban lapjai engemet épen úgy dicsérnek, mint a »Hon« tanügyi rovatának általam jól ismert czikk­­írója, kinek nevét még most ez egyszer kímélni aka­rom; de ezentúl habár a »Hon«-nak köpenye alá is fogna bújni, be fognám őt mutatni a t. közönségnek. Mennyei János, tanfelügyelő. Különfélék. Budapest, oct. 13. (A királyt) Bécsből pénteken vagy szom­baton várják Gödöllőre. (Kitüntetés.) Ő Felsége V­á­r­a­d­y Mihály, a nagy-becskereki törvényszék elnökének, a közügyek előmozdítása körül szerzett érdemei elis­meréséül a kir. tanácsosi czimet díjmentesen adomá­nyozta. Továbbá Szabó János alezredesnek s a maros­vásárhelyi 27-ik honvédzászlóalj parancsnoká­nak, az ottani sátortábor felállítása körül szerzett kiváló érdemei elismeréséül, a HI-dik osztályú vas­­koronarendet díjmentesen adományozni méltóz­­tatott. (Dr. Leitner G. tudós hazánkfi­áról) a mai »P. LL« egyik londoni levelezője azt írja, hogy nem ismeri ugyan személyesen a jeles ta­nárt, de azt tudja, hogy a lahorei nyelvészeti főisko­lánál olyan előkelő és dúsan jövedelmező állást fog­lal el, miszerint föl nem tehető, hogy hajlandó lenne elfogadni a budapesti egyetemen a keleti nyelvek tanszékét, ha vele megkínálnák. Mi biztos forrásból az ellenkezőt halljuk. Dr. Leitner úr épen legköze­lebb írta volt Budapesten lakó nővérének, hogy min­den anyagi áldozatot kész meghozni a végből, hogy tehetségeit magyar hazája szolgálatában értékesítse. Leitner úr jövedelme Lahorében évenkint mintegy 2700 font sterlingra rúg, de készségesen lemondana e dúsan dotált állásáról, ha a kormány felajánlaná neki a keleti nyelvek tanszékét az egyetemen. Leit­ner ur még gyermekkorában hagyta vala el hazáját, de azóta több ízben meglátogatta azt s sohasem szűnt meg magát magyarnak érezni és vallani. (A nemzeti muzeu­m­ gyűjteményei újabban mint értesülünk, ismét igen érdekes tárgyak­kal szaporodtak. József főherczeg ki­s nemzeti intézetnek nemrég buzgó pártfogója volt, a múzeumnak ajándékozta azon díszkocsit, melyen di­cső emlékezetű atyja orosz feleségét Budára hozta Ezen díszkocsi azonban a helyiség szűk volta miatt jelenleg a közönség számára még ki nem állítható. A hozzá tartozó lószerszám az ipar­múzeumban van fel­­aggatva. Továbbá a képtárnak ajándékozta azon gyö­nyörű aquarell-tájképeket, melyeket Rauscher Lajos a Margitsziget festőibb pontjairól készített és melyek a bécsi kiállításon méltó figyelmet gerjesztettek Nemkülönben az iparmúzeum számára egy igen szép pétervári porczellán asztal készüléket adományozott, mely az intézet helyiségében már fel van állítva. P­u­­­s­z­k­y Ferencz a múzeumnak egy régi, ele­fántcsonttal kirakott puskát ajándékozott, melyen Kőszeg városának czímere és a város ostromá­nak rajza látható; továbbá­­­B­u­d­a városának há­rom rendbeli ezüst pecsét nyomóját: az egyik az An­­jouk korából való, a második Mátyás idejéből, a­ harmadik a 16-dik Század végéről, nemkülönben Buda városának első pecsétnyomóját a visszafog­­lalás után, ezen a felirat német, végre egy zomán­­czozott pálinkás üveget. Hasonlót, de díszesebbet ajándékozott gróf Pejacsevich János is 1756-ból; ezen következő felirat van: »Brandewein ist das Leben mein«. Ezek által kiegészíttetik a ma­gyar zománczos üvegek sora, melyek közt legdisze­sebb az, melyet a muzeum két év előtt megszerzett, a gróf Andrássy-család czimerével 1696-ból. Ez­­ kurucz Andrássy pálinkás üvege volt. Vétel ut­­án gazdagodott a gyűjtemény avar bronsz-di­­szitményekkel, melyek most a 2-ik szoba elrendezése folytán az ott felállított avar s régi, István király előtti magyar ékszereket s díszítményeket kiegészí­tik. Továbbá néhány rézszemábokkal; ezek hazánk­nak különlegességei közé tartoznak. A pillan­gók gyűjteménye szintén vétel útján gazdagodott dél amerikai, különösen panamai és braziliai pillan­gókkal. Kertbeny hazánkfia ki a külföldön évtizedek óta iparkodik Magyarországnak szolgálni a napok­ban beküldötte Kaulbach által gyönyörűen festett arczképét, mely a képtárban a már elhunyt világhírű művész rajzonját igen szépen fogja képvi­selni. (A­z erdé­l­y­i m­úze­u­m­o­k é­s könyv­tára­k.) Ma es­ti lapunkban említettük, hogy P­u­l­s­z­k­y Ferencz, az országos gyűjtemények főfelügyelője, visszatért első erdélyi útjáról, melyet az ottani gyűjtemények megtekintése érdekében tett. Útjáról és annak eredményeiről a »Hon«-ban még a következő részleteket olvassuk: Pulszky f. hó 7-kén érkezett meg Kolozsvárra s mindenekelőtt az egye­temnek a múzeummal egyesült könyvtárát látogatta meg. Magától érthető, hogy ezen könyvtár, melyet a ritka szakismeretéről s szorgalmáról országszerte ismeretes Szabó Károly vezet, minden tekintet­ben mintaszerűnek mondható. Helyiségei s a kata­­logisálás egyiránt a legújabb igényeknek felel­tek meg.­­­ A kath. lyceum könyvtárának catalogja mintaszerű, kár, hogy uj könyvek szerzésére csak 200 frt van előirányozva. Az orvos-sebészi könyvtárnak, mely részben államköltségen van sze­rezve, állami kézbe átadása végett Pulszky már meg­tette az első szükséges lépéseket. A ref. collegium könyvtára szintén jó rendben van s az épület igen tiszta; sajnos, hogy a katalógok nincsenek az újabb m­ódszer szerint készítve. Az unitáriusok könyv­táránál még nagyobb baj vttn, a mennyiben a köny­vek nem tárgyak szerint vannak osztályozva, hanem minden hagyományozás külön b­ékában van elrendez­ve s csak a külön hagyományokról van katalógus, álta­lános nincs.A kolozsvári múzeumok általában kitűnő rendben vannak. Finály Koch gyűjteményei, daczára annak,hogy az orvosi facultás az egyetem legszebb he­lyét foglalta, el,dicsérettel említendők. Igen érdekes Herbig gyűjteménye, ki a székelyföld geológiai viszo­nyaira vonatkozó kőzeteket mintaszerüleg állította fel. Az állami gyűjteményt Encz igen szépen ren­dezte­.; mintaszerűek dr. Hermann Ottó pókgyűjte­­ménye, Bielz kagylógyűjteménye. A múzeum kertből Kanitz mintaszerű füvészkertet alakított. Pulszky kiküldetésének főtárgya a marosvásárhelyi Teleky könyvtár ügye volt Ezen könyvtár elég gazdag. Az Apolló-ház, szőlő s más fekvő jószágok oly tőkét kép­viselnek, hogy az épület fenntartásán, könyvtárnok, imák s szolga fizetésén kivül évenkint egy-kétezer forint maradhatott a könyvek szaporítására. S mégis 52 év óta évenkint alig 100—150 kötet szereztetett meg s a legújabb könyvek csaknem tisztán Récsi jogi könyvei. A marosvásárhelyi colle­gium könyvtárát Koncz tanár ur jól vezeti. Ritka­ságokban gazdag ezen gyűjtemény. Különösen érde­­kes, hogy a kéziratok közt meg van Kövy Sándor hires pataki tanár jogtörténeti kézirata, melyet ed­dig censura akadályok miatt nem lehetett kiadni, holott most a magyar jogtörténelmi tanulmányok folytán ezen kézirat rendkívüli becscsel bírhat. Itt van még Benkő Transsylvaniájának is egy soha ki nem adott kézirata. (A gödöllői választókerület­be­n) a képviselőválasztás november 22-én lesz. (Karlovsz­k­y volt semmitőszé­­ki b­í­r­ó) váltóhamisítási bűnperében a végtárgya­­lás holnapután, okt. 15-én lesz a pesti bünfenyitő tör­vényszék előtt. A több hét előtt kitűzve volt végtár­gyalás tudvalevőleg azért halasztatott el, minthogy több tanú, köztük a vádlott fivére, ekkor meg nem jelent. (Zsebnaptár.) Légrády testvérek kiadá­sában megjelent s hozzánk beküldetett »Orvosi Zsebnaptár« 1875.re szerkeszti dr. Hochhalt Károly gyakorló orvos. Ara 1 írt 20 kr. A naptár a buda­pesti orvosok név és lakjegyzékén kívül számos szak­szerű közleményt tartalmaz. Ara 1­frt 20 kr. (A »b­udapesti magyar gyors­író egyle­t«) octóber 11-én dr. F­a­y­e­r László elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. Egyleti elnök Markovics Iván szemlét tartván a ga­­belsbergeri iskola jelen állása felett, kiemeli, hogy az iskola lapjainak száma a múlt évben 2-ről 3-ra emelkedett; megjelent továbbá a »Gyorsírás törté­nelmének rövid vázlata« illustrátiókkal Nagy Sán­dortól, úgy, hogy a jelen évben eddig a tankönyve­ken kívül összegen az egylet 10.800, s maga Nagy Sándor 10 860 ívet adott ki gyorsírási szöveggel. Az ülés főtárgyát képezte Nagy Sándor s Marko­vics Iván indítványának tárgyalása, mely sze­rint a »Gyakorló gyorsíró« czímű egyleti lap programmja akként lenne megváltoztatandó, hogy az kizárólag a magasabb gyorsírás művelését tűzze ki feladatul, a kezdők igényeit pedig ezen esetben egy uj lap, a »Kezdő gyorsíró« ka­rolná fel, mely a szöveget közönséges és gyors­irási párhuzamos hasábokban hozná s az iskolának már negyedik lapját képezné. Az indítvány hosszas vi­ta után,melyben nevezetesen dr. Fayer László, Schütz, Markovits,Nagy Sándor és Barát Alajos vettek részt, elfogadtatott. A »Gyorsirászati Lap­« és a »Gyakorló Gyorsiró« szerkesztőjéül ismét Markovics Iván válasz­tatott meg, a »Kezdő gyorsíró« és a »Gyorsírászati könyvtár« szerkesztését és kiadását pedig Nagy Sándor vállalta el. (Munkácsy Mihály) tiszteletére ma este díszes társaság gyűlt össze a »Hungária« étter­mében estélyre. Az asztalfőnél az ünnepelt művész ült bájos nejével, mellettük Pulszky Ferencz. Ott voltak Ráth Károly főpolgármester, Ráth György, a képzőművészeti társulat elnöke, Gyulay Pál, Rö­mer Flóris akadémiai tagok, Barabás, Thán, Ligeti festészek, Havas Sándor, mint tanácsos és közéletünk sok más kitűnősége; nő csak kettő volt: Munkácsyné és Thánné. A felköszöntők sorát Pulszky Ferencz nyitotta meg, Munkácsyra emelvén poharát; egy­úttal felolvasott egy táviratot, melyben Zichy Mi­hály Párisból üdvözletét küldé a társaságnak. Ráth Károly főpolgármester a művészekét köszönté fel s azon reményét fejezé ki, hogy fővárosunk m­ind na­gyobb vonzerőt fog gyakorolni művészeinkre. Utána ismét Pulszky Ferencz kelt fel, hogy Munkácsy felkérése folytán Barabást, Thant, Ligetit és Keletit üdvözölje, mint a hazai művészet kiváló képviselőit. A vendégkoszorú a jó magyaros zenével fűszerezett vacsora és társalgás mellett késő estig mulatott együtt. (Áttérések a porosz uralkodó házban.) Mária bajor anyakirálynénak a ka­­tholikus vallásra való áttérése alkalmából a követ­kező­­áttérésekre emlékeznek, melyek a bran­denburgi házban előfordultak : 1828-ban áttért Párisban a kötheni herczegné, II. Frigyes Vil­mos királynak Döschoff grófnővel való morga­­naticus házasságából származott leánya. Egy porosz herczegnő, Sarolta, mint Miklós orosz nagyherczeg és utóbb császárnak a neje, áttért a görög keleti val­lásra és Alexandra Fepdorovna nevet nyert. Más áttérés a porosz uralkodó ház tagjai között nem for­dult elő. Egy monda említi ugyan, hogy a Rómában elhalt Henrik porosz herczeg, kinek hadsegéde volt Moltke tábornagy, katholikus lett, ez azonban nincs hitelesen megállapítva. Henrik herczeg III. Frigyes Vilmos király fivére, tehát a mostani német császár és Mária bajor anyakirályné nagybátyja volt. (Bazaine ex­tábor­nagy) Lüttichből e hó elején levelet intézett egy olasz katonai szaklap szerkesztőjéhez, melyben elmondja, minő szerepet játszott az olasz hadseregnél, amelyben elnyerte a tiszti rangot. Azután így folytatja: »Negyvenöt éven át tett szolgálataim,, annyi hadjárat után oly hadi­­törvényszék, mely a katonai tvkönyvnek nem alkot­­mányozó gyülekezet által eszközölt módosítása foly­tán állíttatott össze, melynek tagjai mind alárendelt­jeim, melynek elnöke velem egyrangu, hogy jelent­hették ki, hogy vétettem a katonai kötelesség ellen ? Ez egyenest mondva esztelenség, és hogy ily foga­lomzavarra jutottak, az csak a szerencsétlen hazán­kat dúló politikai szenvedélyek vakultsága mellett tanúskodik.Nem jött még el a pillanat,hogy egyenesen megmondjuk az igazat a nemzetnek, mely bűnöst akart találni, ki bűnbakja legyen, hogy elrejthesse saját bűnét, eltagadhassa tévedéseit ; de ezt, bár kelletlenül, meg fogom tenni, ha az isten éltet. Fogadja stb. Bazaine tábornagy.« (A tanári méltóság emelés­ére) a franczia közoktatási miniszter felfrissített egy 1821. September 4-iki törvényt, mely a gymnasiumi taná­rokat leczkeadás közben az ügyvédekéhez hasonló hosszú talár viselésére kötelezi. E szokás már régen elavult, de a miniszter illető körrendeletében úgy ta­lálja,­­hogy a talár a fegyelem és az oktatás ko­molysága érdekében szükséges.« A rendelet nagy vi­dámságot keltett Párisban, és valószínűleg a tanulók között is, legalább eleinte, a miniszter dicséretes in­­tenziójával ellenkezőleg nem kis mértékben fogja csökkenteni az »oktatás komolyságát.« A tanárok ez új tanév kezdete óta már fekete vagy vörös hajtókas talárban jelennek meg a tantermekben. (Kettős öngyilkosság.) Bécsi lapok­ban egy modern szerelmi tragoediát olvasunk, mely a napokban történt Mariahilfben. A történet hőse Molitor báró, egy fiatal ember, ki nemrég egy te­kintélyes bécsi polgár leányát vette nőül, de már néhány hónappal az esküvő után neje háta megött szerelmi viszonyt kezdett egy Rudolf nevű gyáros nejével, egy rajongó és excentricitások felé hajló nő­vel, ki férjével igen feszült viszonyban élt. A báró neje észrevette a viszonyt, úgy, hogy néhány hét előtt elvált férjétől. Azóta a szerelmesek közt mind bensőbb lett a viszony, míg végül tegnapelőtt mind­ketten véget vetettek életüknek. Molitor Spielhagen »Problematische Naturen« czímű regényének czim­­lapjára néhány frázist irt, melyekben kedvesét a re­gény hős­nőjéhez hasonlítja; sógorának pedig leve­let irt, melyben bocsánatot kér, hogy megtette a lé­pést, mely egyedül adhatja meg a nélkülözött bol­dogságot, az áhítozott nyugalmat. Rudolf Anna alig 24 éves szép fiatal nő volt és kitűnő nevelésben ré­­zsesült. (A magyar államvasutak igaz­­gatój­ától) a következő nyilatkozatot veszszük: A »Neues Pester Journal« oct. 10-ki számában sze­mélyemhez intéz egy czikket, melyben néhány nap előtti azon közleményét, mely szerint a m. k. állam­vasutak szállító hivatalában B. hivatalnok terhére 5600 frt hiány mutatkozott, bővebben commentálja s ugyanazon számában »Billiges Geld« czim alatt egy második czikket hoz, melyben nevetségessé kí­vánja tenni az igazgatóságnak ez ügybeni eljá­rását. Mindkét czikk a következő feltevésekre van alapítva : 1- szer. Hogy az 5600 forintnyi hiány már végleg és minden kétséget kizárólag meg van ál­lapítva. 2- szer. Hogy a hűtlen kezelés bebizonyított tény. 3- szor. Hogy az államvasutak igazgatósága a hibás hivatalnokot ez eset miatt hivatalától elmoz­dította ugyan, de központi hivatalában hivatal­fő­nöki minőségben alkalmazza. 4- szer. Hogy a hiányzó összeg megtérítését 20 frtnyi havi fizetés levonásokkal engedi a felelős hiva­talnok által telj­esíttetni. 5- ször. Hogy ezen intézkedéssel az igazgatóság az ügyet kiegyenlítettnek tekinti. Nem szándékom ugyan nevezett lapot a polé­miák terére követni, miután azonban az említett feltevéseknek egyike sem felel meg a tényállásnak.

Next