Pesti Napló, 1874. november (25. évfolyam, 251-275. szám)
1874-11-21 / 268. szám
268 szám, Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Iuladd-rtivatal Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) * kiadó-hivatalhoz intézendőfe Budapest, Szombat, november 21.1874._______ REGGELI KIADÁS. földfizetési MtéMe&s Postán küldve, vagy Budapests» MMiot hordva reggeli és esti kiadás együtt: 8 hónapra . . . 6 frt — kr» 6 hónapra . . 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéseörb felülfizetés évnegyedenként 1orint. Az előfizetés az év folytán-* minden hónapban megkezdheti, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó elal Sípjától számittatik. 25. évi folyam. • Hirdetéseki szintúgy mini előfizetéses? | & KIADÓ-HIT AT A LIJA, j! Barátok tere, Athenasum-épen költi entifík, -----------1 ÜAÜJLIi----------Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak : Egész évre.........................24 írt. Fél évre..............................12 frt. Negyed évre . . . . 6 frt. Egy hóra...........................2 frt. f «ST’ Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« kiadó-hivatalának (Ferencziek - tere, Athenaeumépület) küldendő. .... Hadd“ szereszti- is fiait-MH. Budapest, nov. 20. Azon okok után helyesebben mondhatnék, ülő ügyek között, melyekkel a külön erdélyi magyar párt megalakításának szüksége indokoltatik, leggyakrabban szokták említeni a speciális erdélyi ügyeknek kormány és törvényhozás általi elhanyagoltatását. Vizsgáljuk meg , milyen alapja van e panasznak. Bizonyos személyi tekinteteknek mindenesetre nagy szerepük van a vádak és panaszok között. Nem mondjuk, hogy személyi tekintetek nem lehetnek jogosultak. De ezek túlzását s ezek miatt az elégedetlenségnek olyan térre is kiterjesztését, melyen annak helye nincs, semmiesetre sem helyeselhetjük. Az unió — mondják az erdélyiek — nem unificatió. Igazuk van. De ebből még egyáltalán nem következik, hogy az erdélyi részeknek az unió előtti jogi és politikai institutiói teljesen érintetlenül hagyassanak. S még ott is, ahol azok napjaink szellemével s a megváltozott társadalmi viszonyokkal semmi összhangban nem állanak. Azon felfogás, mely az erdélyi viszonyok kormányzati és törvényhozási kezelésénél abból indul ki, minő arányban áll az erdélyi részeknek a közhaza javára szolgáló anyagi és szellemi ereje az erdélyi részeknek a közhaza irányában emelt igényeivel — azon felfogás, mely az arányt mérlegeli, nem a miénk. Mi az államban ilyen értelmezés mellett külön részeket nem ismerünk. Előttünk a szellemi és anyagi szükségletek lehető kielégítésének elve az irányadó, tekintet nélkül arra, hogy egyik-másik vidék konferál-e annyit az általános czélokra , mint amennyit maga igénybe vesz ? De ha helyes ez a szempont, akkor azon felfogás, melyet az úgynevezett erdélyi magyar párt érvényesíteni törekszik, kétségen kívül helytelen. S helytelen annyival inkább, mert ha e felfogás egyetemesen elfogadtatnék s ha az ország ügyei s különösen egyes országrészek érdekei ennek nyomása alatt vétetnének figyelembe, valószínűleg az erdélyi részek húznák a rövidebbet. Erre egyébiránt mi nem reflektálunk tovább. Hogy az erdélyi részek vitális magyar érdekei nemcsak figyelmen kívül nem hagyatnak, hanem inkább nagyon is figyelembe vétetnek, azt az erdélyi census ujabbkori története világosan igazolja. Az erdélyi census úgy is a mint volt s úgy is a mint lesz, különösen alkalmas arra, hogy fölötte vég nélkül vitatkozni lehessen, de amint nyilvánvalóvá lett, hogy e kérdésben az erdély részi képviselők nagy többsége egyértelemre jutott: sem kormány, sem törvényhozás, sem a pártok nem haboztak pillanatig is az erdélyi részek óhajtását teljesíteni. Ezt jól tudhatták mindazok, kik a külön erdélyi párt alakítása körül érdeklődnek. S hogy mind ennek daczára mind a kolozsvári, mind a szászrégeni pronunciatumokban, mind b. Bánffy nyilatkozatában még mindig szerepel a census miatti panasz, ezt valóban képtelenek vagyunk megérteni. Panaszkodnak az erdélyi igazságszolgáltatás gyengeségei miatt. Igazuk lehet — de mi itt a Duna-Tisza körül sem dicsekedünk. Lehetnénk roszabbul is, azért azonban egyáltalán nem jutna eszünkbe az igazságszolgáltatási állapotokat építési anyagnak tekinteni egy új politikai párt laktanyájának fölépítésén ez. Elismerjük, sőt tudjuk, hogy az úrbéri kapcsolatból eredő magánjogi viszonyok az erdélyi részekben felette ziláltak. Tudjuk, hogy az e tárgyban 1871-ben hozott törvény sok kívánni valót hagy hátra, s hogy akkor, amikor e törvény alkottatott, igen sok csak az erdélyi részekben honos jogviszony nem vétetett kellő figyelembe. De nekünk úgy tetszik, hogy ezért a kormányt és törvényhozást tenni egyedül felelőssé nagyon meszsze vezetne. Bizonyára mind a kormány, mind a törvényhozás megfelelőbb intézkedéseket tett volna, ha az erdélyi részek érdekeltsége annak idején mindent megtett volna arra nézve, hogy a kérdésnek minden részlete kellőleg felderíttessék. Abban meg épen semmi logicát nem találunk, ha a bíróságok ellen vádul hozatik fel, hogy ők egyes esetekben a fennálló törvényeket alkalmazzák. Az úrbéri jogviszonyok rendezéséről szóló törvény nézetünk szerint is az erdélyi részekre vonatkozólag kiigazítandó, vagy legalább bővítendő s pedig ha czélt akarunk érni, minél előbb. Erdélyben a Cziráky-féle összeírás óta mélyreható intézkedés az úrbériségek rendezésének kérdésében nem történt. De történt 1819 óta igen sok, melyre az 1871-ben hozott úrbéri rendezési törvény csak nagy erőfeszítéssel s vagy a földesuraknak vagy a volt jobbágyságnak esetleg nagy sérelmével alkalmazható. Sok telepítés, sok úgynevezett censualis jogviszony jött létre, mely hogy a tisztán urbariális jogviszonytól mikor, mennyiben s minő feltételek mellett különböztessék meg, erre nézve a 71-es törvény részletes intézkedéseket megfelelő mérvben nem tartalmaz. Ilyen intézkedések hiányát mi a magyarországi részekben is eléggé érezzük. Elismerjük, hogy ezek hiánya az erdélyi részekben sokkal érezhetőbb. Elismerjük, mert tudjuk, hogy Erdélyben az úrbéres legtöbb helyütt egyúttal censuális lekötelezettje is volt a földesúrnak. Nem is hiszszük, hogy a törvényhozás adandó alkalommal sietős kötelességének ne ismerné e hiányokon segíteni. De azt már határozottan állítjuk, hogy e czél elérésére a lehető legroszabb út az, melyet az erdélyi külön magyar párt akar választani. Megbuktatni a kormányt, ellenzéket formálni minden áron s hallgatag, vagy nyíltan újra kezdeni a közjogi ellenzés üdvtelen küzdelmét : ez az, mi b. Bánffy Dezső nyilatkozatának soraiból kikandikál. A kormány megbuktatásának s a közjogi ellenzék erősbítésének érdekében a magánjogi viszonyok ziláltságát s az igazságszolgáltatás gyöngeségeit lehet izgalmi anyagul felhasználni. Ezt belátjuk. De azt már épen nem látjuk be, hogy kormánybukások és parlamenti krízisek miért volnának s miként lehetnének alkalmas eszközök a zilált magánjogi viszonyok rendezésére. Ám válaszszon az erdélyi részek birtokos osztálya. Ez osztályra derekas küzdelem vár még akkor is, ha szövetségesekül olyantényezők ajánlkoznak, aminek a kormány soliditása, a parliament nyugalma s a nagy pártok jóindulata. Mindezt külön pártok alakításával, külön szövetkezések kísérleteivel s magának az erdélyrészi birtokososztálynak kebelében eddig még fennállott solidaritás szétszakításával lehet ugyan kockáztatni, de hogy idáig eljutva, az erdélyi külön párt miként lesz képes az erdélyi részek érdekeit hatalmasan előmozdítani , ezt már magunk is szeretnék tudni. A Deák-párt szombaton, nov. 21-én délután 6 órakor értekezletet tart. Ezen kiadások az előbbi §-ban említett határidőtől fogva elkülönítve lesznek elszámolandók. 3. §: A közigazgatási, árva és gyámhatósági egyéb költségek fedezésére a megyei törvényhatóságoknak az 1. §-ban megjelölt határidőn túl az eddigi tényleges szükséglet fele , az állampénztárból segély gyanánt fog kiszolgáltatni. Az eddigi szükséglet az 1872., 1873., 1874-ik évek tényleges eredménye szerint számittatik ki s annak alapján az államsegély a megyei törvényhatóságok részére a belügyminiszter által állapíttatik meg. Ezen államsegélyt túlhaladó összes közigazgatási, árva és gyámhatósági költségeiket háziadó kivetése utján a törvényhatóságok fedezendik. 4. §. A háziadó a törvényhatóság területén fizetett egyenes államadók után százalékokban vettetik ki s az államadóval együtt szedetik be. 5. §. A megyei törvényhatóságoknak a költségvetés megállapítására és a háziadó kivetésére vonatkozó határozatai csak a belügyminiszter jóváhagyása után hajtathatnak végre. 6. §. A rendezett tanácsú városok az 1870: XLV. t. sz. 12 §-a értelmében a megyei központi közös költségek azon részéhez járulnak, mely a 3. §-ban megállapított államsegély által fedezve nincs. 7. §. A háziadó az egyes adófizetők egyenes államadójának 10 °10 -át felül nem haladhatja. Magasabb pótadó kivetését rendkívüli körülmények közt a törvényhatóság felterjesztése alapján a belügyminiszter kivételesen megengedheti. 8. §. A jelen törvény 3. §-a alapján megállapított államsegély a törvényhatóságnak előleges havi részletekben fog az állampénztárból kiszolgáltatni. A törvényhatóság által kivetett házi adó pedig a törvényhatóságoknak a székhelyen levő adóhivatal által utólagosan minden hó 5-én azon arányban adatik ki, amelyben a törvényhatóság területén fizetendő egyenes adók az előző hónap alatt befolytak. 9. §. A közbiztossági költségekről vezetett számadások felülvizsgálat végett minden év végével a belügyminiszterhez terjesztendők fel, s ezekre nézve a végleges felmentést a belügyminiszter adja meg. 10. §. A közigazgatási, árva és gyámhatósági költségekről vezetett számadások a megyei állandó választmány által vizsgáltatnak meg véglegesen, s ennek jelentése alapján a felmentést a törvényhatóság közgyűlése adja meg. Ezen számadások a belügyminiszterhez csak azon esetben terjesztendők fel felülvizsgálat végett: a) ha a közgyűlésnek a megyei számadásra vonatkozó határozata a belügyminiszterhez felebbeztetik, vagy b) ha a főispán a megyei számadás felülvizsgálata iránt a belügyminiszterhez indokolt felterjesztést tesz, s ennek alapján a belügyminiszter a számadást felkívánja. 11. §. Azon esetre, ha az államadó valamely nagyobb mérvű csapás folytán hosszabb időn át egész vidéken be nem szedethetik, s e miatt a megyei háziadó sem folyik be, a törvényhatóságok a kormánytól előleget kérhetnek, melynek megadása iránt a bel- és pénzügyminiszter határoz. H. Fejezet: Átmeneti intézkedések. 12. §. Azon megyei törvényhatóságok, melyek a 3. §-ban megállapított államsegélyen felül közigazgatási szükségségleteiket a területükön fizetett egyenes államadó 10 százalékának kirovásával sem képesek fedezni, más törvényhatóságokkal egyesítendők ; ilyenek : Árva, Liptó, Turócz, Torna, Ugocsa, Kraszna, Zaránd és Felső-Fehér vármegyék, Kővár és Naszód vidéke, Maros, Aranyos és Udvarhelyszékek. Ezen egyesítés iránt külön törvény fog intézkedni. 13. §. Ha a házi adó behozatala folytán más megyei törvényhatóságok is kívánnak valamely szomszéd megyével egyesülni, ezen szándékukat a belügyminiszternek jelentik be ; a belügyminiszter ezen egyesítés iránt az érdekelt törvényhatóságok meghallgatása után külön tvjavaslatot terjesztene a törvényhozás elé. 14. §. A 12. és 13. §§-ok értelmében egyesített törvényhatóságok részére kiadandó államsegély öszszegét a 3. §. értelmében kiszámított tényleges szükséglet alapján a belügyminiszter állapítja meg. 15. §. Felhatalmaztatnak a megyei törvényhatóságok, hogy az 1870 : XLII. t.-cz. alapján megállapított szervezési szabályzataikat ezen törvény intézkedéseihez képest módosíthassák. Ezen módosításra vonatkozó határozatok csak a belügyminiszter jóváhagyása után hajtathatnak végre. 16. §. Az 1875. évi államköltségvetésbe felvett 3.080.000 forintból fedezendők a törvényhatóságok közbiztossági költségei az egész évre; ezek közigazgatási, árva és gyámhatósági költségei pedig az év első felére. Ezen összeget az egyes törvényhatóságok közt a tényleges szükséglet alapján a belügyminiszter osztja fel. 17. §. Az 1875. év második felére közigazgatási, árva és gyámhatósági költségek fele, a törvényhatóságoknak ezen törvény 3. §-a értelmében az állampénztárból fog kiszolgáltatni. 18. §. A megyei törvényhatóságok tartoznak az ezen törvény értelmében kivetendő házi adó összegét legkésőbb 1875. év ápril 1-ig a belügyminiszterhez jóváhagyás végett felterjeszteni. A belügyminiszter által jóváhagyott háziadó az egész 1875-ik évre vettetik ki, s annak fele az adóhivatalok által azon arányban, a mint biszedetik, a közigazgatási költségek fedezésére a törvényhatóságoknak kiszolgáltatik, a másik fele az állampénztárba fizettetik azon költségek megtérítése fejében, melyeket az állampénztár ezen év első felében a 3. §. értelmében megszabott összegen felül a törvényhatóságoknak előleg gyanánt kiszolgáltatott, 19. §. Ezen törvény végrehajtásával a bel- és pénzügyminiszter bizatik meg. (A főváros és az adójavaslatok.) A fővárosi kereskedelem ügyében működő 24-es bizottság ma kezdte meg tanácskozmányait az adótörvényjavaslatok ügyében kidolgozandó előterjesztésről. Ez alkalommal Falk Miksa bizottsági tag, ki tudvalevőleg tagja az országos adóügyi bizottságnak is, érdekes közleményeket tett az adójavaslatokról, nevezetesen felemlítő, hogy illetékes körökben az adók kezeléséről szóló törvényjavaslathoz külön függeléket terveznek a főváros "számára. Falk azután ismertette még az adóügyi bizottság munkaprogrammját, érdekes felszólalások történtek még a polgármester és Havas részéről is. A tárgyalás részletei a következők : A 24-es bizottság ülését megelőzőleg 4-től 5 óráig a 12-es bizottság tartott ülést és Mudrony Pál fővárosi bizottsági tag indítványát tárgyalta. Ez indítvány szerint a főváros utasíttatni kérte volna a minisztériumot, hogy azon főbb nemzetközi vasúti csatlakozási vonalakról, melyek által fővárosunk a külföldi fővárosokkal és a világkereskedelem főemporiumaival lehető legegyenesebb vasúti összeköttetésbe jönne, készítsen tervet , továbbá lépéseket tenne, hogy az osztrák államvasút és a déli vasútnak Magyarországban levő vonalai Ausztriától független külön társulatokká alakíttatván, honosíttassanak meg. Az indítványozó e javaslatot bővebben indokolva, kifejti, hogy az jogilag kivihető, vasúti administrationális tekintetben czélszerű, kereskedelem-politikai tekintetben kívánatos, közgazdasági szempontból ajánlatos, mert a honosítandó vasutak nem oda irányoznák törekvésüket, hogy terményeinket iparunk kárára kivigyék és végül pénzügyi szempontból is előnyös, amennyiben magyar papírpénz elfogadására a közös vasutak nem is kötelezhetők. E javaslat általános ellenzésre talált; dr. Kovácsy, a köztek, minisztérium képviselője behatóan cáfolta azt; utalt arra, hogy a csatlakozások megállapítása nem pusztán mi rajtunk áll, hanem a szomszéd államokon is; a honosítás nagy terheket róna ránk, mert a déli vasút magyarországi vonalai nem elég jövedelmezők és kamatbiztosítékot igényelnének, az osztrák államvasútnak hozzánk való viszonyán pedig a honosítás nem változtatna lényegileg, mert a kereskedelempolitika a vasutaknál csak lehetőleg bő jövedelmek után törekszik. Fuchs Gusztáv időszerűtlennek találja a javaslatot. Kochmeister arra utal, hogy a honosítás csak egyezség útján történhetik, és ezt is bőven megfizettetné az osztrák államvasúttársulat, administrationális tekintetben sem czélszerű. Az általános törekvés és ellenkezőleg oda irányul, hogy a kisvasutak hosszabb vonalakká egyesüljenek; kivitelünket a vasút nem sordrozhatja és hogy terményeink az országban maradjanak, az problematikus értékű törekvés. A 12-es bizottság ezután a javaslatot egyhangúlag elvetette, ugyanezt tette a 24-es bizottság is, melylyé alakult a 12 es bizottság az időközben megérkezett tagok hozzájárulása által. Ezután a 24-es bizottság kezdett ülésezni. Ezen bizottság tudvalevőleg azzal bízatott meg, hogy az új adótörvények ellen teendő felterjesztést készítse el. A mai ülés az eljárási mód megállapításával telt el. A hosszú vita azon fordult meg, hogy az összes javaslatok tárgyaltassanak-e, mily sorrendben, albizottsági jelentés alapján-e stb. Vécsey 3 tagú albizottságot kívánt kiküldetni. Fenyvessy és Bródy azt ajánlották, hogy az egyes törvényjavaslatok osztassanak fel előadók közt, kik vállalkoznának azokra nézve javaslatokat tenni. Haas Ignácz úgy nyilatkozott, hogy a »rendszert« kell átalakítani, nem pedig foltozgatni; a főváros hivatva volna kimondani, hogy az ország nyomorult helyzetén foltozgatással, »kuruzslással« nem lehet segíteni; szerinte a bajok — mintegy közbeszólása mutató — a parlamenti rendszerből erednek*), a közgyűléshez teendő előterjesztésben azt kívánja hangsúlyoztatni, hogy nem palliatív eszközökkel, hanem radicális módon lehet csak segíteni a bajokon. Fálk Miksa ellenzi azon felmerült nézetet, hogy a kérvény csak a hangulat képét tükröztesse vissza, mert az már bizonyos, hogy rosz hangulatot keltettek az adójavaslatok. Ami az adókezelésről szóló javaslatot illeti, az — úgymond — nem létezőnek tekinthető, mert az adóügyi bizottság annak legfontosabb részleteit : a községek solidáris felelősségét, az adófelügyelők teendőit, a felszólamlási bizottságok összeállítását stb. teljesen kiforgatta; e javaslat tárgyalása holnap be fog fejeztetni, és ekkor a pénzügyminiszter a bizottság jegyzőjével együtt szövegezni fogja a bizottság eddigi megállapodásait, ez eltart majd körülbelül két hétig. Addig az adókezelés ügyében való tanácskozásnak nincs substratuma. Az adóügyi bizottság — folytatja szóló — igen is fog súlyt fektetni a főváros nyilatkozatára, de csak úgy, ha az idejekorán jut tudomására és kellőleg indokolva lesz. Az adóügyi bizottság következő sorrendben fogja tárgyalni Ghyczy javaslatait. Az eddigi megállapodások szövegezése után következnek a kisebb javaslatok: a hátbéradó, a vasúti és gőzhajói szállítmányok megadóztatása, a vadászati jog, a bányatörvény, a tőkekamat és a nyilvános számadás alá eső társulatok megadóztatásáról és végül a kereseti adóról s az 5 százalék adópótlékról szóló javaslatok; ezek közül a kereseti adóról szóló fog legtöbb küzdelemre okot adni. Az adókezelésről szóló javaslatot illetőleg megjegyzi, hogy abban többször szó van ugyan Budapestről, de illetékes körök meg vannak győződve, hogy az a fővárosra nem alkalmazható, meg is barátkoztak már azon gondolattal, hogy valamint a tvhatóságok rendezéséről szóló törvény mellett külön fővárosi törvény hozatott, úgy az adókezelésről szóló törvényhez külön függelék alkotandó, mely specializer a fővárosra nézve szabályozandja az adókezelés módozatait. Kammermayer polgármester úgy nyilatkozik, hogy az adókezelésről szóló javaslat még az adóügyi bizottság módosításai után sem vihető keresztül a fővárosban; e törvényjavaslat szerint a polgármester a kormány adóbehajtó közegévé válnék és nagy mérvben vonatnék el a közigazgatástól. Ezután ismét az eljárási mód ügyében folyt a vita. Azon közvetítő javaslat merült fel, hogy most egyes tagok vállalkozzanak az egyes javaslatok véleményezésére, ezek alakuljanak albizottsággá, hogy véleményeik közt nagy eltérések ne nyilvánuljanak a plénum előtt; végül pedig állapíttassák meg a legközelebbi teljes ülésen miről fog előterjesztés tétezni, hogy a tagok elkészülhessenek az alapos hozzászólásra. De Szentkirályi Mór, kétszeri felszólalása *) Azon reményben élünk, hogy tudósítónk e pontban téved. A szerk. folytán a munkafelosztás tekintetbe vétele nélkül állíttatott össze az albizottság, és ez fogja majd a maga kebelében megállapítani azt is, miről mikor teend jelentést. Az albizottságba Vecsey Sándor, Kőrösy József, Kochmeister Frigyes, Horn Ede és Fenyvessy Adolf választottak. A 24-es bizottság hetenkint háromszor fog ülést tartani. UHUM —iITTT ■ n—nil BB—BB1---g.. Budapest, nov. 20 (A horvát képviselők.) Nagy feltűnést keltett, hogy a pénzügyi bizottság mai ülésében Mihajlovics a horvát minisztérium megszüntetését indítványozta. A horvát minisztérium egy lényeges lánczszem a horvát-magyar kiegyezésben s méltán megütközést kelthet, hogy horvát részről indítványozzák annak megszüntetését. Ha ezen az uton akarunk gazdálkodni, akkor könnyű módjával reducálhatunk sokat, csak meg kell barátkozni azon eszmével, hogy megszüntettessenek mindazon tényezők, melyek a magyar államiságot képviselik. Mihajlovics indítványát nem pártolta senki, és midőn az indítványozó azt jegyzi meg, hogy a horvát miniszter senkinek sem felelős, Széll Kálmán helyesen viszonza, hogy a horvát miniszter a magyar minisztertanács tagja, s mint ilyen, a magyar országgyűlésnek felelős. A horvát képviselőkről szólva, följegyezzük az »U dzor« a feletti méltó panaszát is, hogy a horvát-magyar képviselők közül, bár a horvát tartománygyűlés ülésszakának befejeztekor Mazuranics bán őket különösen figyelmeztető, hogy jelenjenek meg a magyar országgyűlésen, csak Mihajlovics, Smaics és Tombor van Budapesten. A képviselőház adóügyi bizottságába Kresztics,a horvát tartománygyűlés elnöke van választva, de Kresztics még egy ülésen sem jelent meg s így e fontos bizottságban Horvátország nincs képviselve. Az »Obzor« arra hívja fel a horvátmagyar képviselőket, hogy vagy jelenjenek meg a magyar országgyűlésen, vagy mondjanak le mandátumaikról. (A véderő bizottság ma délelőtt 10 órakor folytatta a közös hadsereg és honvédség katonai ellátásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását, melyben a 99-ik §-ig haladt; a szövegben csupán styláris módosítások történtek. (A törvényjavaslat a megyei házi adóról, melyet a belügyminiszter a képv. ház mai ülésében nyújtott be, így hangzik : I. fejezet. A megyei házi adó kirovása és beszedése és a törvényhatóságoknak nyújtandó államsegély. 1. §. A vármegyék, székek, kerületek és vidékeknek az 1870. XLII. t. sz. által biztosított önmegadóztatási joga 1875-ik év julius 1-jétől fogva lép életbe. 2. §. A közbiztossági költségek a tényleges szükséglet alapján ezentúl is az állampénztárból fognak fedeztetni azon törvényhatóságoknál is, melyekben eddig a többi közigazgatási költségekkel együtt számoltattak el. A magyar vidéki pénzintézetek hitelügye. — Két czikk. — I. Miskolcz, nov. 18. Folyó hó 22-én jönnek össze ismét a magyar vidéki pénzintézetek képviselői Budapesten, mely összejövetel valószínűleg látogatottabb lesz, mint az augusztusi értekezlet volt, amennyiben azon leginkább csak azon intézetek jelentek meg, melyek a beszüntetendő hitelsegélyegylet fenn vagy fenn nem maradásával közvetve érdekelve voltak. A 22 ki congressus tanácskozási tárgyai már szélesebb discussióra nyújtanak alkalmat, olyanok azok, melyek már csakugyan az összes vidéki pénzintézeteket érdeklik, s azért e tanácskozási kérdések bővebb felemlítése nem lesz fölösleges. A programm szerint be fog mutattatni a szab. Osztv. nemzeti bankkal és a hazai takarékpénztárral kötött viszleszámítolási egyezmény ; szóba jönnek a pénzintézeteket érdeklő új adó-törvényjavaslatok, továbbá a pénzintézetek állandó szövetségének kérdése, és a netalán felmerülő egyes indítványok. A szab. oszt. nemzeti bankkal, a hazai e- takarékpénztár közvetítése mellett létrejött és már folyamatba is tett egyezményhez már nem sok szó fér ugyan, mert az mint bevégzett tény áll előttünk. Vannak, kik ezen berendezést egyáltalán nem tartják kielégítőnek, és nyíltan megtámadták azt; azonban a következés mutatja, hogy a létesített viszleszámítolási mód nemcsak nem oly terhes, mint minőnek mondatik, hanem kedvező a pénzintézetekre, mert nem egy intézet van, mely a feloszlatandó magyar hitelsegélyegylethez egyszer sem fordult, míg a mostani berendezés mellett, igénybe veszi a hazai e- takarékpénztárnál a viszleszámítolási hitelt. Az augusztusi értekezlet azt adta utasításul az eddig működött bizottságnak, hogy mindenekelőtt a hitelsegélyegylet helyét pótló oly intézkedésről gondoskodjék, mely a hitelsegélyegylet útján használt dotatiót jövőre is megtarthatóvá tegye. Egy külön, a bécsi nemzeti bankkal való viszleszámítolás eszközlésére felállítandó új intézet, határozottan állíthatom, a szükséges alappal ma nem lett volna létrehozható; maguknak a vidéki pénzintézeteknek visszatartásán akadna e dolog fel, mert semmi ellen sem volna oly resenzus, mint a közös solidáris kötelezettség és áldozathozatal ellen. Azután az ily önálló intézet mellett is megvolna a közvetítési költség, mely a biztosítéki alap kamatjának különbözető beszámításával, bizonyosan megközelítené a mostani 100 % -ks közvetítési díjat. A pénzintézetek bizottsága a lehetőséghez képest eleget tett küldetésének, midőn az osztr. nemzeti banknál kieszközölte, hogy az, az eddig a vidéki pénzpiaczok számára megszavazott dotatiót jövőre is Magyarországon meghagyja, és a hazai e- takarékpénztárral megkötött egyezség olcsóbbá tette ezen pénzt, mint eddig volt. A hitelsegélyegyletnél a kamatláb kezdetben telepítvényeknél 8’A, később 7 ’A ’/• volt, e mellett a vidéki pénzintézet tartozott Budapesten valakit megbízni, ki a váltókat benyújtja, ami pénzbe került, és szintén újabb költség származott abból, hogy a telepítésért ismét fizetni kellett. Az első hazai takarékpénztár ezen öszszes műveletért 1'/* °/°-ot számít, ennek folytán ma az összes kamatösszeg 61/a %, és az egész művelet, minden újabb kiadás vagy közvetítés nélkül, egyszerűen postai utón levélben is történhetik. Kétségenkívül könnyítés ez, és ez idézi elő azt, hogy a visszleszámítolásért jelentkező intézetek száma folyton szaporodik, és rövid idő alatt valószínűleg az egész 4 millió forint dotatió igénybe lesz véve. Ama kikötés, hogy a vidéki pénzintézetek választmánya, vagy annak kölcsönösen kijelölendő tagjai jótállást tartoznak vállalni, — tagadhatatlan, hogy első tekintetre alkalmatlannak látszik , — de miután ezen kötelezettség csak második sorban érvényesíthető, tudniillik ha sem a váltószereplők, sem az intézet a visszleszámított váltót nem fedezhetné — ami alig várható — azért nem oly felette terhes az. Az igazgatóságok ismerik intézeteik helyzetét legjobban, és hogy ha az egészséges alapon áll fenn, nem fognak vonakodni e jótállást elvállalni. Olyan dolog ez egyébiránt, melyet csak a jelen bizalmatlan helyzet — de az is aligha