Pesti Napló, 1876. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1876-05-16 / 113. szám
Budapest , Kedd május 16 1876. 113. szám. Szerkesztési irodai Baritok-ters, Athenaeum-épület. ▲ lsp MsUsmai részét illető minden közlemény a szerkesztőségbe intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok tere , Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS: ______________27. évi folyam. Előfizetési feltételen: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: • hónapra 8 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai kiönkiudásáért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az eléletés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik le, mindenkor a hó első napjától rámutatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Előfizetési felhívás „PESTI NAPI.(n.m. Előfizetési árak : (reggeli és esti kiadás, 11/» legnagyobb év és közgazdaság melléklet) . Egész évre............................... . 84 frt. Fél évre..........................................18 frt. Negyed évre............................... 8 frt. Egy hónapra ....... 8 frt. H4F Az előfizetés Budapestre a »Pesti Napló« kiadó hivatalába (Barátok tere 7. sz. Athenaeum-épület) intézendő. A »Pesti Napló« szerk. s kiadóhivatala. Budapest, május 15. »Mindenekfölött kívánjuk, hogy Ausztria minden problematicus actiót, melynek horderejét senki be nem láthatja, visszatartóztasson, és hogy a nehéz kérdés oly megoldást nyerjen, mely a jogos követeléseket kielégítse, de Európa hatalmi viszonyainak oly változtatását, mint a világbékét veszélyeztethetné, mellőzze; ezen szavakkal nyitotta meg dr. Rechbauer az osztrák delegátió ülésszakát. A közhajtásnak adott ő kifejezést. A külügyi politikának irányát úgy tűzte ki, a mint ez a monarchia érdekeinek megfelel és a hogyan gróf Andrássy maga idáig jónak látta a keleti kérdésben állást foglalni. Az európai békének fenntartása a három császár szövetsége által, minden fegyveres beavatkozásnak, minden »problematicus actiónak« kizárása, minthogy ez a bonyodalmakat csak növelné s a békét veszélyeztetné; a territoriális viszonyokban a status quo fenntartása, nehogy Európa hatalmi egyensúlya ismét felbillentessék, de a fellázadt vidékek pacificatiója a »jogos« követelések kielégítése által: ez azon politika, melyet a külügyminiszter a keleti kérdésben inaugurált s melyet az összes nagyhatalmak helyeslésével idáig fentartott. Annyival inkább méltányoljuk Andrássy gróf kitartását ezen jól megfontolt és kiválasztott politikája mellett, mert nem könnyű dolog volt e politikát fenntartani a számos kísértés mellett, mely részint a felkelők részéről, részint az itteni szlávok és szlavophil udvari és katonai körök, részint a külföldi diplomatia útján a beavatkozásra unszolta az osztrák-magyar monarchiát. És pedig nemcsak Oroszország, hanem más czélzattal Anglia is szívesen fogadta és terjesztette az occupatió eszméjét, sőt maga a porta is, gúnyosan hivatkozva a muszka invasióra, a magyar forradalom elfojtására, egy ízben czélzott arra, hogy ám pacificáljunk mi fegyveres erővel nála, ha olyan nagyon pacificálunk a papíron s pártját fogjuk a felkelőknek tényleg, midőn a porta actióját megzsibbasztjuk diplomatice. Ezen folytonos ösztönzésnél a beavatkozásra, talán még inkább veszélyeztette a mérséklet külpolitikáját a sikertelenség, mely a helyszínen a diplomatia minden békéltető kísérletét követte. A consulok actiója ép úgy, mint az Andrássy reformjegyzékében foglalt ígéretek, a törökök által engedett fegyverszünet, valamint Rodich báró intervenciója egyáltalán nem voltak semmi hatással a béke helyreállítására. Oly befolyások, melyek a három császár nyilvánított békepolitikájával merőben ellenkező irányt követtek, a pénzzel és tanácscsal ellátott felkelőket a háború folytatására bírták, s azon aligha alaptalan gyanút keltettek Európaszerte , hogy Oroszország szítja a felkelést s diplomatiája titkon annak kiterjesztésén dolgozik. Hogy mennyiben volt e gyanú alapos, azt ma bajos megítélni; a közeljövő ki fogja deríteni világosan. A tény, hogy Oroszország csatlakozott hozzánk, hogy Belgrádban és Cettinjében meggátoljuk legalább a nyílt hadüzenetet, még nem elég bizonyíték az ellenkezőre, mert ezen eljárás többet ártott a töröknek, melyet a fejedelemségekbe bevonulásban meggátolt, mint a felkelésnek, mely számára igy jön gondoskodva, hogy ki ne fogyjon a táperőből. De bármint álljon e kérdés a valóságban, annyi az eddig követett politika által mindenesetre eléretett, hogy a háború localizálva maradt, s a nemzetközi béke Európában fenntartatott. És mi a jelen körülmények közt annyi eredménynyel beérjük s a jövőtől sem kívánunk egyebet, mint hogy akármint dől el a török állam és keresztény vagy muzulmán alattvalóinak sorsa, Európa e miatt háborút ne viseljen s a térkép változást ne szenvedjen. Ha a berlini találkozás végredménye ez, akkor Andrássy méltán meg lehet elégedve a látogatás sikerével. De vájjon hát ezen békés megoldás várható-e, vagy pedig valamely »problematicus actió?« E kérdésre felelni képtelenek vagyunk, de osztjuk az aggályos kételyeket, melyeket Rechauer beszéde csak alig titkol. A keleti kérdés e tavaszszal sokkal fenyegetőbb, mint volt tavaly. A létküzdelem, melyet a török állam folytat, az új miniszterválsággal Konstantinápolyban elkeseredésben és elszántságban nyert. A mahomedán lakosság is birodalomszerte fanatizálva van már, s a délszlávok fajgyűlöletére vallásgyűlöletének egész bensőségével megadja a feleletet. Nagy explosiókra lehetünk elkészülve úgy a felkelés színhelyén, mint a többi vegyes tartományokban, s e mészárlásoknál hol a török, hol a keresztény lesz a hibás. A nagyhatalmak azonban Berlinben a keresztények pártfogását elhatározták, s bajos lesz nekik, miután a felkelők igényeit helyeslik, s részletes programmot dolgoztak ki, beérni azzal, hogy memorandumjukat Konstantinápolyban felolvassák s a porta beleegyezését a legújabb reformokhoz kierőszakolják. A tények logikája már idáig is erősebb volt, mint a diplomatia, s ha nem is eredményezte a világbéke megzavarását, de bizonyára oly álláspontot erőszakolt máris a diplomatiára, melyet a felkelés kezdetén ez nem csak előre nem látott, de egyenesen repudiált volna. Ma már Európa hadihajói sürögnek a tőrük vizeken. Már azt beszélik, hogy Olaszország fogja Európa nevében occupálni a felkelt tartományokat s biztosítani a pacificatiót s a reformok keresztülvitelét. Beszélnek Törökország felosztásáról is, de ez csak combinatió ; hogy a berlini egyezségnek mi a valódi értelme s melyek lesznek következményei, ma még kevés ember tudja Európában. A delegatiók épen jókor jönnek össze, hogy egy kis világot derítsenek a helyzetre. Ez kötelességük, mert a népek megnyugvás után sóvárognak. Ha vörös könyv nincs, legyen beszéd. A népek sorsa a népek dolga. A „Pesti Napló“ tárczája. Egy erdélyi udvarház regénye. (Lásd lapunk i. é. május 14. számát.) Alig hogy megkapta Kun Ilona vőlegényének, Bethlen Miklósnak — 1667. nov. 7-én kelt — levelét, sietett rá válaszolni. Doborkáról nov. 7-éről irt neki — oly szelíden ésszófogadólag, mint csak e szerelmes, engedelmes szívtől telt. »Elmulatni nem akarám, hogy kegyelmednek ne imék magam és asszonyom anyám ő kegyelme egéssége felől; most istennek hála asszonyom anyám fenn vagyon; magam is istennek hála jó egésségben vagyok az kegyelmed szolgalatjára, mely jó egésséget istentől kegyelmednek is kévánok megadatni; az kegyelmed parancsolatját értem mind az írás és olvasás felöl, kit eddig is az idő és alkalmatosság szerint el nem mulattam, ennek utána is azont elkövetni el nem mulatok, mint ilyen istenes intését, és egyéb parancsolatit is kegyelmednek engedelmességgel véghez vinni el nem mulatok. Kévánom istentől : ez levelem kegyelmedet találja jó egésségben S jó szerencsés órában.« Ugy látszik a tél összehozta őket s a boldog perczek után megint az epekedés napjai következtek. Az öreg Kun Istvánnak alapos oka volt ellenezni az elsietett nászt, hisz Ilona még el sem érte 15 dik évét...........de mikor hallgatott egy szerelmes szív az ést szavára ? Már tavaszszal (mártius 28.) csaknem kétségbe esve sürgette a nászt: »Hogy minapi írásomra választ nem tettél, nem tudom mire vélni, hanem vagy ugyan vad görbliczévé akarsz válni, vagy talám te is meguntad már csak egyedül az asszoágon ülni, s az én szómat magam látása nélkül hallani s nyelésemet távul szánni; vajha meguntad volna! mert úgy tudom, vagy társadhoz repülnél, vagy ha tőrben, avagy kalitkában lévén nem repülhetnél, legalább — a mint isten az okos állatoknak megengedte, hogy egymás látása nélkül is egymáshoz való indulatokat s akaratjokat megjelentsék — egy kis darab papirosát tőlem nem szánnál; de lássad kis feledékeny, vagy kis háládatlan ! rám szorulsz még: oda kell hagynod apádat, anyádat, melyet adta volna isten eddig is értünk volna; mert én igazán mondom édes szivem,ező kegyelmek — a szüleid — hosszas halogatása miatt mindkettőnket igen nagy keserves szomorúságtól féltem, melytől mindazáltal isten oltalmazzon és adjon rövid nap örvendetes és egésséges jó állapotban látnom: nem úgy mint tőlem távozó vadgalambot, hanem mint engedelmes, kiáltyára jönni kész Bárómat.« Ilona szerelmetesen és odaadással válaszolt, bocsánatot kérve az »kevés papirosról, hogy olyan kevés«, de finom gyöngédséggel nem érintő a tárgyat, mi vőlegényének annyi nyugtalanságot okozott,s ez Sárosról ápr. 25-ről még nyugtalanabbul válaszolt: »Édes szerelmes Ilonkám! »Noha száma nélkül való szomorúságokat és bosszúságokat szenvedek miattad, melyeknek ugyan nem te vagy oka, hanem az isten ítéleti én rajtam, azért is nem kárhoztatlak tégedet édesem, hanem a szüleidnek is tűrök, szenvedek valamig lehet ; de ugyan nem tűrhetem : szomorú szivemet kebeledbe ne öntsem. Egy egész esztendeje kötelességünknek, s még csak úgy vagyunk, mintha most láttuk volna egymást; de talán isten végét adja; könyörögj is ő felségének velem együtt: ne jöjjön kezünkbe észvesztő, le menjen — illetlenség és becstelenség nélkül — tovább való dolgunk végbe; azonban ha én bizonyos nagy okok miatt látásodra nem mehetnék is, avval kétségbe ne essél; mert nem hiszem, oly keserves legyen neked az én nem látásom, mint nekem a te nem látásom; de megadja, szivem, az isten azt is. »Most, édes Görliczem, istenek hála jobban vagyok, noha még nem egész egésséggel. »Az ajándékodat, szivem, kedvesen vettem, adja isten Lelkem, szép csendes szívvel sokáig viselhessünk egymás ruházatjára gondot, nem ártott volna, ha az ing mellé egyebet is küldtél volna; azt is megtudtam volna én nemcsak köszönni, hanem mégis szolgálni.« A vágy, hogy szerelme tárgyát végre magáénak mondhassa, tette Bethlent ily türelmetlenné és tegyük hozzá igazságtalanná. Hisz Ilona ekkor még alig töltötte be 15-ik évét, s ha múlt évi nagy betegségét kiépülte is, de természettől finom alkatú gyenge nő volt. Ezért s nem más »észvesztő« okokból kívánták a szülők a menyegző napját halasztani. Kún István uram végre engedett a gyermekek kívánságának s a menyegző junius elejére kitüzetett. A cancellár egész családja ezen időben Küküllő megye déli részében fekvő jószágain tartózkodott. Ápril végén elindultak kis-sárosi jószágaikból, hogy a Teremiben (Küküllő megye felső részében) levő nagyobb és tágabb udvarházban töltsék a tavaszt. Az első nap Szent-Miklósra értek, mely már akkor a Miklósé volt, onnan Ózd felé folytatták útjukat. Egy évet töltöttek az ottani udvarházban, reggelre azonban szomorú napra viradtak: leányuk Zsófia, Lázár Imre menyasszonya, itt megkapta a himlőt. A cancellár nem akart itt a Pekri árvák nyakán maradni (az udvarház, hol megszálltak, ezeké volt, mert abban az időben az urak nagy kísérettel, számos cselédséggel utazván, a vendéglátás költséges dolog volt, s tovább folytatta útját. Hideg, esős idő volt, a kór válságossá lett s május elején a fiatal menyasszony meghalt. A gyász mélyen lefujtá a szerető családot s a cancellár, hogy bánatát enyhitse s leánya emlékét fenntartsa, ennek anyai örökségéből az udvarhelyi collegimot alapitá. A temetési szertartások végeztével Miklós Szt.Miklósra visszament s május végén hozzákezdett az építkezéshez. De biz az sok bajjal járt. A terv, melyet ő készített, sokban eltért az erdélyi udvarházakétól: ő franczia ízlésű kényelmes kastélyt akart emelettel, tornyokkal ellátva , s ennek kivételére hiányzottak alkalmas dologhoz értő építészek, kőművesek. Egy segesvári kőművest bízott meg a munkálat vezetésével, s praefectusát a felügyeléssel de a munkások a jobbágyok voltak s »ezek kezében soha sem volt sem csákány, sem kalán.« Azonban megkezdették az alapok ásatását, s minthogy a menyegzőre kitűzött nap közelgett, neki távoznia kellett. Bethlen hat pejlótól vont, kék bársonyos hintán ment Osdolára, hol jun. 11-én megtartatott a menyegző. Sok vendég volt meghiva, s fényes nép gyűlt össze, köztök számos főur. A fejedelem képét Bánffy Zsigmond tanácsur képviselte, ki ennek nevében nagy öreg virágos kupát nyújtott át. Képviselve voltak a szász városok is, melyek hasonlag elküldők ajándékaikat, hasonlag virágos kupákat. A menyegző napjára a család letette a gyászt, de annak elmúltával ismét felvették azt. Lakodalom végeztével az ifjú pár a szép kék hintón Szent-Miklósra hajtatott, hol ideiglenes épületek vártak rájuk: szép gyalult tölgyfa deszkából emelve. Egy szoba az urnák, egy az aszszonynak — egy-egy ágygyal, négy-öt székkel, egy-egy asztalkával, bikárpitozva török szőnyegekkel, s elől tornáczczal ellátva, s kijárással a kertbe, az ebédlőbe s a cselédszobákba. Ez volt a nyári lakótélire szilárdabb, de épen ily kis épületek. Öt évet töltött a boldog pár e házban — s még elagyultan is megindulással emlékszik vissza Bethlen e napokra; »ez volt — mondá — az én életemnek legjobb és leggyönyörűségesebb része.« Amint haza értek, sürgetőbben fogták az építést. A négyszeg épület alapja már meg volt ásva, sőt egy részén a közfalak is kiemelkedtek a földből! Az alapkövet most letették ünnepélyesen a tanuló bástya alapjába: egy kis faragott követ, melybe a házasok neve, s az év és nap volt bevésve. A kőre egy aranyat és tallért tettek a mesteremberek számára. De az építés még mindig lassan haladt, mígnem a galgoviczi határon egy régi vár romjaira akadtak, mely bőven szolgáltatott követ, s a kápolnai határon téglákhoz alkalmas földre nem akadt Bethlen. Teljesen csak öt év múlva készült el: emeletes nagy négyszög épület, mindenik szögletén bástyával, gyönyörű kerttel körítve, a Kis-Küküllő jobb partján, a folyam mentében elvonuló hegykar aljában. A regény itt befejezésre talált: 17 és fél évet töltött a boldog pár együtt benne, mígnem 1685-ben neje meghalt 33 éves korában. Bethlen ez alatt az államférfi a pályán mind előbb-elébb haladt, mig nem 1690-ben korlátnokká választák, 1696-ban már grófi czimert nyert , de meg volt tagadva , hogy öregsége napjait a szentmiklósi kastélyban tölthesse el csendességben. Nem volt eléggé hajlékony arra, hogy Erdély nyomorgatása s üldöztetése ellen fel ne szólaljon, s jutalma fogság és Bécsbe hurczoltatás lett. Azután is, hogy évek múlva visszanyerte szabadságát, nem tért többé haza Erdélybe. — Bécsben maradt 1716-ban bekövetkezett haláláig. Szent-miklósi szép kastélya még ma is fennáll. SZILÁGYI SÁNDOR, szabad nemzetekre tartozik tudni, miként kormányoztatnak. Az alkotmányos intézmények hivatása részt juttatni a nemzeteknek sorsuk elintézése körül, s mi elvárjuk a magyar delegációtól is, hogy hivatásának a külügyi politika ellenőrzését tekintve, meg fog felelni. Az országgyulai szabadelvű párt köre május 16-kán délután 6 órakor értekezletet tart. Budapest, május 15. (Az országos szabadelvű párt köről kilépett képviselők) f. hó 16-kán kedden d. u. 4 órakor a redoute kis termében értekezletartanak. (A közös hadügyminiszter távolléte a delegátiók ülésezése alatt mindenesetre a »rejtélyes« dolgok közé tartozik. E rejtély némi magyarázatát találja a hírben,hogy az 1877. közös hadügyi előirányzat szerint a múlt évihez képest tetemes(némelyek szerint 5, mások 9 milliónyi) többletet tartalmazott, s e többlet az ő Felsége elnöklete alatt tartott közös miniértekezleteken, főleg a magyar kormány erélyes felszólalására töröltetett. E szerint a közös hadügyminiszter távollétét úgy magyarázhatjuk, hogy ő a jelen költségvetésért nem hajlandó a felelősséget elvállalni, s jó forrásból azt is hallottuk, hogy a delegátiók előtt gr. Andrássy külügyminiszter vállalja el a felelősséget. B. Koller »szabadságidőre utazott el Karlsbadba,« és nem fogunk azon sem nagyon meghökkenni, ha a delegátiók ülése után azt olvassuk, hogy »b. Koller egészsége Karlsbadban oly kevéssé javult, hogy visszalépni kénytelen a hadügyminiszterségtől.« E hir nem fog nagyon elszomorítani, mert abban lelhetjük vigasztalásunkat, hogy ő exclája egészsége nem roszabb, mint más halandóké, kik évenkint fölkeresik Karlsbadot, s a hir voltaképen csak azt jelenti majd, hogy megtalálták K. Koller alkalmas utódját. Ami a magyar kormánynak a hadügyi költségek leszállítása körül kifejtett sikeres erélyét illeti, ezt természetesen elismeréssel jegyezzük fel s a mai eredményben (mert hiszen nálunk »eredménynek« az is mondható, ha a hadügyi budget egy évben nem emeltetik) az e lapok részéről tavaly kifejtett működésnek is némi sikerét láthatjuk, mely működést a feltétlen kormánypárti lapok oly élesen megtámadtak volt. (A magyar járadékkölcsön kibocsátására megtétetnek az előkészületek, s mint Bécsből írják, ezekkel függ össze K. Wodianer Mórnak Budapestre való leutazása. (Az 1877-ik évi közös előirányzat.) Esti lapunkban közöltük a közös államháztartás jövő évi budgetének főbb összegeit. Elsősorban fölmerül a kérdés, hogy mennyiben nagyobb vagy kisebb ezen előirányzat a múlt évi budgetekhez képest. Az 1877-ik évi összes tiszta szükséglet öszszehasonlítva az 1876-ra megszavazott összegnél 1.596,573 írttal kisebb, és pedig a rendes szükségletnél 806,550, a rendkívülinél 789,673 forinttal. Nagyobb ellenben az összes jövő évi szükséglet az 1875-ikihez képest 6 642,243 írttal, de ezen többlet nem a rendes költségvetésből eredt, mert itt a jövő évi szükséglet szintén kisebb az 1875-ikinél 1 millió 729,384 írttal, hanem ered ama többlet a rendkívüliben 1875-höz képest 8.371,627 írttal és pedig az álló hadsereg rendkívüli szükségletével szemben 8.414,031 írtból eredt nagyobb kiadásból. Az 1874- diki összes tiszta szükséglethez viszonyítva pedig a jövő évi szükséglet 3.699,831 írttal nagyobb, nevezetesen a rendesben 733,247, a rendkívüliben 2 millió 966,584 írttal. A főbb fejezeteket véve szemügyre s az ezek alatt előirányzott összegeket a folyó évre megszavazott tételekhez viszonyítva, azt látjuk, hogy először is a külügyminisztérium rendes nyers szükséglete, mely 4.299,180 írtra megy, 17,020 írttal nagyobb ugyan; de mert a fedezet 431.500 írttal magasabbra van előirányozva, ennél fogva a rendes tiszta szükséglet 414.480 írttal kisebb az 1876-ikinál. A rendkívüli szükséglet 34.000 írttal kisebb és igy a külügyminisztérium 1877-iki szükséglete 448.000 írttal kisebb a folyó évinél. A hadügyminisztérium és pedig a hadsereg 1877-iki rendes nyers szükséglete, mely 91.270.709 írttal van fölvéve, a folyó évinél 387.776 írttal kisebbre, a fedezet, mely 4.434.475 írtban van előirányozva, 4.964 frttal nagyobbra s igy a rendes tiszta szükséglet 392.740 frttal kisebbre előirányoztatik. A rendkívüli szükséglet is, mely 12,279.931 frttal van előirányozva 813.369 frttal a folyó évinél kisebb és igy az álló hadsereg jövő évi egész tiszta szükséglete 1,206.109 frttal leszáll. A haditengerészetnél úgy a rendes, mint a rendkívüli szükségletnél több vétetik a jövő évre, mint a folyóra igényben pedig 58.160 frttal. A közös pénzügyminisztérium szükséglete 1030 frttal kisebb, a közös nyugdíjak szükséglete, mely 1.681.504 frtba van fölvéve, egyenlő a folyó évivel. A számellenőrzés szükséglete 1336 frttal nagyobb. A vámjövedelem 901,000 forinttal kisebbre van fölvéve, mint a folyó évre pedig 11,099,000 frtban. A két állam által quótaszerűleg fedezendő szükséglet 695,123 frttal kisebb 1877-re mint 1876-ra, és ebből Magyarországnak 218,268 frt 62 kr esik javára. Föl kell azonban itt említenünk, hogy a hadügyminiszter a folyó évre 637.778 frt póthitelt kér, éspedig a termények általi élelmezésre, kiváltkép a lóeleség és az ágyszalmára nézve kedvezőtlen árak következtében 1.200.000 frtot, de ez részint a legénységi eledelnél eszközlendő megtakarításokkal fedezendő, és mert az 1877. évre az árcsökkenések folytán kiszámított kevesebb szükséglet alapján előirányoztatott 920.000 frt, igy 300 000 frt kívántatik ; hadi szerelvények elhelyezésére való raktárak építésére Pettauban, épitő társulat kárpótlására a Tegetthoff védműnél 256.678, a Duna bal- és a Vág jobb partja biztosítására Rév-Komáromban 45.000 frt, így a póthitel összesen 637.778 frtra megy. (A terézvárosi választók és a kiegyezés.) Ma este a terézvárosi szabadelvű párt százas bizottsága ülést tartott, melyen megjelent a kerület képviselője Schwarcz Gyula is és előadta indokait, hogy miért lépett ki a szabadelvű körből. Kijelente, hogy ő nem szegte meg programmját, mert ő ebben az önálló vámterületet hangsúlyozta ; ő a programmban nem kötötte le magát Tisza Kálmán személyének, hanem a szabadelvű pártnak, ebből pedig nem lépett ki. Hangsúlyozta, hogy most még nem akarta szavát lekötni őszkor adandó szavazata iránt. Előadását a jelen voltak zajos tetszéssel fogadták. Bakonyi indítványt terjesztett elő, melyben kimondatik, hogy a százasbizottság a kiegyezést nem tartja a korábbi alkalommal hangsúlyozott óhajainak megfelelőnek és bizalmat szavaz a képviselőnek eljárásáért. Az indítvány élénk vitát keltett. Két szónok Deutsch A. a »P.Lt.« munkatársa és Pichler N. úgy vélekedtek, hogy a jelen kiegyezés haladás az eddigi állapothoz képest, hogy ennél jobbat nem lehetett volna kivívni és nem tudni, vajjon a dissidensek mikép oldanák meg a kérdéseket. De a többi szónokok mindamellett nyilatkoztak, hogy a kiegyezés nem elégítheti ki azokat sem, kik a közös vámterület alapján állanak. Az egyhangúlag elismertertetett, hogy képviselőjük minden esetre igen helyesen tette, hogy most nem kötötte le szavazatát. Végül Radocza indítványt terjeszt elő, mely szerint a százas bizottság kimondja, hogy a miniszterelnök nyilatkozata sem a vámügyben sem a bankügyben nem felel meg teljesen a terézvárosi kör által benyújtott kérvényben kifejtett álláspontnak. (E kérvényben az kivántatott, hogy állíttassék fel független magyar bank és a vámszövetség csak úgy köttessék meg, ha megfelel a hazai érdekeknek,) és hogy a terézvárosi szabadelvű párt állandó bizottsága a miniszterelnök nyilatkozatát és a köztudomásra jutott kiegyezési alapokat nem tartja teljesen kielégítőknek. Az állandó bizottság elfogadta e határozati javaslatot, de azon lényeges módosítással, hogy a teljesen szót kitörölte, (t. i. a százas bizottság épen nem tartja kielégítőnek a kiegyezést). Egyébiránt az elnök megjegyezte, hogy legközelebb alkalmasint az összes terézvárosi választók fognak egybehivatni, hogy képviselőjük előterjesztését meghallgassák és nyilatkozzanak. (A vidék a kiegyezésről.) A debreczeni szabadelvű párt bizottsága szombaton délután 4 órakor a városháza nagy tanácstermében ülést tartott. Molnár György pártelnök és országgyűlési képviselő mintegy két órán át tartott beszédben, az ottani lap szerint, őszintén és leplezetlenül feltárta a jelen helyzetet, előadta a fontos indokokat, amelyek a magyar kormányt az osztrák kormánynyal kötött egyezség elfogadására indították, s kijelentette, hogy ő és képviselőtársa, Kiss Lajos helyeslik a kormány eljárását, s azt szavazatukkal ezentúl is támogatni fogják. Végül felhívta a pártbizottságot, hogy nyilatkozzék , helyesli-e a kormány eljárását, s kész-e azt ezentúl is támogatni .Komlóssy Imre biz.tag köszönetet szavazott Molnár György képviselőnek, hogy a helyzetet oly őszintén, leplezetlenül, s minden részleteiben kellőleg felvilágosítva feltárta, indítványozta, hogy a pártbizottság mondja ki jegyzőkönyvileg,hogy a kormánynak a bécsi alkudozások alkalmával követett eljárását, tekintve a viszonyokat és körülményeket, helyesli, s kész a Tisza-kabinetet ezentúl is teljes erejével támogatni. Az indítvány elfogadtatott, így jelenti a »Debr. E.« s a kiknek nem volt szerencséjük Molnár ur »őszinte helyzet-leleplezéséhez«, azok méltán kiváncsiak lehetnek, hogy Molnár ur mit leplezett le. Kassán tegnap gyűlés volt, mely nagy lelkesedéssel az önálló vámterület mellet nyilatkozott s elhatározta a kassai orsz. képviselőt felhívni, hogy az uj kiegyezést ne szavazza meg. A delegatiók. — május 15. Ma mindkét delegatio megkezdő tanácskozását. Az osztrák delegatió elnöke Rechbauer jön , a magyaré Szávy József. Rechbauer megnyitó beszéde érdekes politikai nyilatkozat. Fölemlíti a nagyfontosságú körülményeket, melyek között a delegatio ez idei ülésszaka kezdetét veszi, szóba hozta a berlini értekezletet és megérinti amaz ideális nemes törekvést, mely Európaszerte abban buzgólkodik, hogy a roppant mérvű hadügyi költségek leszállíttassanak. Ha az ily fejtegetéseknek nincs is közvetlen eredménye, nem felesleges, ha az e czélú törekvésekre minduntalan emlékeztetik a parlamenteket és kormányokat, és midőn az orsz. bizottságok épen a hadügyi költségek megvitatása és megszavazása czéljából ülnek össze, az adófizetők csak örömmel üdvözölhetik az oly nyilatkozatot, aminőt ma az osztrák delegáció elnökétől hallottunk. Szlávy megnyitó beszéde nélkülözte a politikai momentumokat. Szigorún alkalmi beszéd s mint ilyen szabatos és elegáns. A beszéd befejező részeiben benső melegséggel szól ő Felségéről, a mit a bizottság élénk, hosszas éljenzéssel viszonzott. A delegátió albizottságai azonnal megalakultak. A magyar bizottságban jobbára a tavalyi elnökök és jegyzők választattak meg. — gr. Lónyay Menyhért nem lévén jelen, a külügyi albizottságban gr. Festetics György választatott elnökké. A közös költségvetési előterjesztések ma osztattak szét s az albizottságok már legközelebb megkezdik munkálataikat. Remélik, hogy azt igen rövid idő alatt befejezik. »Vörös könyv« nincs; — »barna könyv« (kereskedelem-politikai okmányokkal) hír szerint elő fog terjesztetni, de csak néhány nap múlva. Általában azt hiszik, hogy a tárgyalások igen simán folynak le. Mint Rechbauer is megnyitó beszédében fölemlíti, ezúttal a tárgyalások súlypontja nem a hadügyben, hanem a külügyi fejtegetésekben rejlik. An-