Pesti Napló, 1876. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1876-05-04 / 103. szám
esetleg, megszaporittatnak s a dotatio bankjegyekben megszaporittatik. Nem szabad felednünk, ha az mint »vívmány« emlittetik, hogy nem a bank kölcsönzi a bankjegyeket az országnak, hanem a bank vesz fel az országtól kölcsönt, mely kamatnélküli jegyeit készpénz gyanánt elfogadja. A gratia tehát nem oly nagy, minőnek első szempillantásra tetszik. A dotatio quota-arányban lesz.Az 1875-ki statust véve fel, midőn a bankjegyforgalom 286 millióra rúgott, a magyar directio dotatiója lesz 89 millió. Azóta a bankjegyforgalom azonban apadt s jelenleg mintegy 80 millióra tehetjük a várt dotatiót. A magyar filiálék eddigi dotatiója 41 millió lévén, jól megjegyzendő, nem a bankjegyforgalom , de a magyar közönségnek az osztrák bank által nyitott (nem tényleg nyújtott) hitel másik negyven millióval emelkednék. Ezért mondottunk le az önálló hitelorganismusról. S nemcsak ezt tettük, hanem ki tudja, hogy mily megállapodások léteznek a 80 milló bankadósság tárgyában ? A félhivatalos lapok ugyan arról biztosítanak, hogy ez adósság nem kerül elő a megállapított pontozatokban, s továbbra is az osztrák kormány ügye marad, de ha ez utóbbi nincs világosan kikötve, a félhivatalosak biztosítása nagyon keveset ér. A banktársulat egységes lesz, az érczalap is az lesz, bár két pinczében mint két zsebben elhelyezve , a bankjegy is egységes lesz, így a kamatláb is. A magyar directorium szabadsága tehát leginkább a hitel kiosztására és a váltócenzurára fog szorítkozni. Ezenfelül bizonyos »paritásos« jogai lesznek a közös tanácsban, mely a bankügyekben voltakép intézkedni fog. Ennyi az egész kiegyezés az osztrák nemzeti bankkal, úgy a mint ez rég óhajtotta és beszélte, olyformán, a mint a vöslaui egyezség ideiglenesen tervezte. És végre a nagy áldozatok során az utolsó, de nem a legcsekélyebb: a quotaszerződés is meg van állapítva, s marad a régi quota 31,4 tíz esztendőre. Ezt csak úgy mintegy ráadásul adtuk meg, »in einem Aufwaschen, amint mondani szokták. Tehetjük, bőviben vagyunk a pénznek. Értelme a quotának az, hogy a két állam tíz évi jövedelmi átlagának mértékében, tehát a változó adóképesség mértékében járuljon minden állam a közös költségekhez. A 67 diki törvény szabványa ily pausalis eljárás által halomra döntetik. Az osztrák direct adók is, mégpedig adófelemelés nélkül, az indirect adók még inkább szaporodtak,aránytalanul inkább, mint a magyar indirect adók; aztán 67 óta Ausztria behozta a 20%-os szelvényadót , a quota arány tehát változott, s Lukács Béla képviselő úr érdekes könyve szerint, ma a zárszámadások és az utolsó két év előrnyzata alapján úgy viszonylik, mint 2872 hez. Nekünk tehát körülbelül 4% kal kevesebbet kellene jövőre fizetnünk, a vámközösség és fogyasztási adók jelen rendszere szerint, mint amennyit most fizetünk. Ez tesz évenként 3 —4 milliót, a mivel többet fogunk fizetni, mint mivel tartozunk. Tíz évben, kamat nélkül 30 — 40 milliót. Ezt az áldozatot is meghozzuk a békességnek, melyet az új kiegyezés számunkra biztosít. Hanem mivel mindezek alapján — a tapasztalásra hivatkozunk — lehetetlen lesz az államháztartás jelen keretén belül az egyensúlyt helyreállítani, s arra mégis törekednünk kell; nem fog egyéb hátramaradni, minthogy azok, kik e kiegyezést pártolják, gondoljanak a honvédség eltörlésére. Ajánljuk ez eszmét hosszú egyenes orra, szorosan egymásra tapadó ajka, magas homloka határozottságot, erőt és szellemet hirdetnek. De mindenek fölött azok a mélyen benn ülő szemek, s bizonytalan, hirtelen váltakozó színjátéka kölcsönöz e vonásoknak bűvös hatalmat. Akadozva kezdi meg beszédét, de csak hamar, midőn azon szenvedett igazságtalanságokról szól,miket Anglia évek óta elkövet, kigyullápadt arcza, két szeme villámokat szór, s hatalmas hangja harsonaként járja be a termet, mintha nem is valami földi halandó beszélne. És ezen férfiú szónoklata, ki erős lelkével, lángoló hazafiságával, nagy és nemes szivével a római erények mintaképe, s a függetlenség hőseinek első sorában áll, a forradalom tavaszodásának első pacsirta éneke volt. Vannak idők, midőn egy nyelv beszél mindnyájunkért, s abban az egyben az idő szelleme szólal meg, büszkén vagy daczosan, szomorún, vagy örömmel, diadalmasan vagy keseregve. Görögország nevében Demosthenes beszélt, a fölháborodott Róma Ciceróval dörgött Catilina ellen, s Chashem ragyogó szónoklata az angol név diadalmait ünneplé, és Patrick Henry a szabadságáért küzdő Amerikának férfias hangja. »Hiába szépítgetjük a dolgot, — kiáltó mennydörgő hangon. — Ha százszor hirdetjük is, hogy békét, békét akarunk, mégse lesz béke. A küzdelem megindult, az első vihar, mely észak felől felénk zúdul, fegyvercsattogás zaját hozza magával. Testvéreink már táborban állanak. Miért állunk mi itt összetett kezekkel? Oly drága-e nekünk ez az élet, oly édes e a béke, hogy láncz és rabszolgaság árán is meg akarjuk vásárolni? Ettől az isten őrizzen! Én nem tudom, ki milyen uton szándékozik indulni, — mi engem illet — s itt fölemelte mindkét kezét s hangja orkánszerüvé dagadt, — én azt mondom, azt hirdetem, mindig és mindenütt: szabadság, vagy halál!« Nyugodj békében tiszta hazafi kebel, műved befejezve, s dicsőséged biztosítva örök időkre! Háromnegyed század óta szenderegsz már a sírban, s még mindig szükség van az igékre, melyeket hirdetél! Az a robustus negyvenes alak, kinek vonásaiban annyi az imponáló erő — William Livingstone New-Yorkból — inkább tudós, mint szónok. Mellete éspre hajlott sugár termettel s fiatal lelkesedéstől sugárzó arczczal, veje John Jay, a legfiatalabb képviszelő. Vele szemben a legidősebb ül. Megtört alak, ritkás fehér fürtök borulnak redős homlokára, s összekulcsolt kezei nyugtalan izgatottságtól remegnek. Stephen Hopkins ez,Rhode Island volt legfelsőbb bírája. Jobbról, balról Ward és Sherman foglalnak helyet, mely utóbbi névnek korunkban is jeles viselője akadt. Az ott, ki ép az elnök fülébe súg valamit, az az alacsony, bátortalan és kancsal emberke John Adams, »rendkívül eszes és rendkívül ravasz.« Közvetlenül mellette egy csontos, óriási alak gunnyaszt, nyilt, barátságos arczán szokatlan fény ömlik el: Kristóf Gadsden ez, Dél Carolina szabadságának prófétája. De valamennyi jelen voltak között Massachusett képviselői részesülnek legtöbb figyelemben. Az ő államuk áll a küzdelem élén, britt hadsereg táboroz földjükön, fővárosuk kapui bezárvák, rájuk nehezül az iga legsúlyosabbja, miattuk ülésez a congressus. És képviselői között legkiválóbb Samuel Adams. Minő gondolatok forrhatnak agyában, a point maga elé mélázva ül székén, n ő, ki keveset iszik, keveset alszik, de annál többet gondolkodik, kinek fáradhatatlan szelleme minden lehetőségre előkészítő honfitársait, aki két év óta már a gyarmatok egyesítésén dolgozik, bátorítva a kétségbeesőt, óva a vakmerőt és vigyázatlant, türelmet és mérsékletet ajánlva, — s ugyanakkor a legélesebb támadásokat intézve hírlapjában a zsarnokság ellen. Hideg, józan, körültekintő, állhatatos és erélyes volt a vész és diadal napjaiban egyiránt.« Vele volt unokaöcscse John Adams, egy fiatal, elhatározott, jellem, később az Uniónak második elnöke lett. De ki az a magas, nemes, férfias alak? Nem beszél, mert nem szónok,te az erély és tetterő, mely egész lényén elárad, indokolja azott mély tiszteletet, melyben társai részesítik. Ő az, ki a virginiai conventben közelebb e szavakat mondotta: »Én részemről kész vagyok ezer embert gyűjteni a szabadság zászlója alá, eltartani saját költségemen s élükön elindulni Boston fölszabadítására.« Ezek voltak Washington szavai. És midőn a harmadik ülés napján Sámuel Adams indítványára a congressusban az első ima mondatott, s midőn a legkülönbözőbb sectákhoz tartozó jelen voltak ritka egyetértéssel, buzgó imába mélyedtek . Washington volt az egyetlen, ki térdepelt, mintha látnoki szemmel a nagy felelősség súlyát érezte volna vállain, és ügyét alázatos lélekkel bízná az isten intéző kezére. Minő kép egy genialis festő számára az a gyülekezet, colossalis elmék és nemesen érző szívek gyülekezete korszakalkotó tanácskozásuk előtt imádkozva buzgón,áhitatosan. »Még a követ is megindította volna« — mondá Samuel Adams. — Philadelphia komoly, örökké egykedvű és rendíthetlen ősz quakerjeit láttam sírni, zokogni.« Ez volt az első congressus. Amit ott határoztak és végeztek, az meg van írva a történet lapjain. Nagy volt kezdetben a nézeteltérés, de a hazafiság, mely szíveikben lángolt, az egyetértés arányává olvasztotta össze a különböző nézeteket. Igaz, nem szakadtak még el Angliától, nem tettek még le a kibékülés reményéről, sőt hangsúlyozták az 1773 ig élvezett jogok és kiváltságok visszaállítását, valamint megszüntetését mindazon erőszakos rendszabályoknak, miket a tory-minisztérium életbe léptetett, és appelláltak a britt népnek és parliamentnek igazságszeretetére, de egyúttal kijelenték tiltakozásuk zárszavaiban, hogy ha a békülés nem sikerül, a gyarmatok egyesítését és jogaik védelmét tűzzel- vassal,az utolsó emberig föl nem adják . »Ha önök — úgymond — elhatározzák, hogy minisztereik ezentúl is lábbal tapodják az emberi jogokat, s ha sem az igazság hangja, sem a törvény parancsa, sem az emberiesség sugallata vissza nem tartja önöket egy ily igazságtalan ügy érdekében a vérontástól, akkor egyenesen kimondjuk, hogy sohasem alázzuk le magunkat favágójává vagy vízhordójává lenni bármely minisztériumnak, s bármely népnek e kerek földön.« És a nemzet egy szívvel egy lélekkel vetette latba itüindenét, hogy megmentse becsületét. Ez volt a congressus műve a Carpenter-Hallban. Két havi ülésezés után visszatértek a delegátusok otthonukba, a nemzet zászlója alá gyülekezett, az angol kormányzó tekintélye lejárta magát, az uj korszak fölvirradt. • ■ •· (Befejező czikk következik.) — mely különben nem uj s melyre nem kérünk privilégiumot — tisztelt laptársaink a »Hon« és az »Ellenőr« figyelmébe. A képviselőház május hó 5-én, pénteken d. e. 11 órakor ülést tart. Ghyczy Kálmán, a képviselőház elnöke. A szabadelvű párt folyó hó 6kán, szombaton d. u. 6 órakor értekezletet tart. Budapest, május 3. (Az új kiegyezés, mint ezt sejtettük, nagyon gyorsan fog a törvényhozási tárgyaláson »átjuttatni.« A miniszterek ma éjjel érkeznek meg, a szabadelvű párt szombaton tart értekezletet, s ami az országgyűlési tárgyalást illeti, a »Hon« ban a következőket olvassuk: A kormány, (ha jól vagyunk értesülve) az alkudozások folyamáról és eredményéről az egyezség alapelveit magában foglaló jelentést fog tenni az országgyűlésnek még e hóban, kérni fogja annak az alkupontjaira vonatkozó helybenhagyását és felhatalmaztatást arra, hogy ezek alapján törvényjavaslatokat készítsen, mely javaslatok az őszi ülésszak alatt fognak tárgyalás alá kerülni. A delegációk még e hó első felében kezdik meg működésüket. (A háborús hírek.) A mai bécsi és budapesti börzéken ismét nagy árhanyatlás volt, melynek oka az újabban felmerült háborús hírekbeni keresendő. E hírek a »Nord. Alig. Ztg«, a berlini külügyi hivatal tegnapi czikke folytán keletkeztek, mely czikk a három miniszter közelebbi berlini találkozásáról szólva,kifejti, hogy a hatalmak kötelessége biztosítékokat nyújtani a felkelőknek az iránt, hogy Törökország az ígért reformokat teljesíti. A czikk vége így hangzik: »Az európai érdekeknek nem szabad többé a maralmus hatása alatt szenvedni, melynek baljóslatú következéseit csak az ideje korán teendő beavatkozás előzheti meg.« — Az interventió egyik kijelentése aggodalmakat ébreszt a pénzvilágban; — a börzei derű, melyet az osztrák-magyar kiegyezés tegnap okozott, csakhamar borúra változott. A »Corr. Bvr.«, melynek élhetetlenségét a magyarországi sajtó évek óta busásan díjazza, e fontos nyilatkozatot is elhallgatta. (Bécsi lapok a kiegyezésről.) A bécsi lapok természetesen nagy örömmel üdvözlik a kiegyezést s különösen kiemelik Andrássy Gyula gr. érdemeit, melyeket a kiegyezés körül szerzett. A következőkben ismertetjük a főbb lapok nézeteit. A »Neue Freie Presse« czikkében csak azt sajnálja, hogy Magyarország capitulatiója nem örök időkre köttetett meg. A kiegyezéssel meg van elégedve s a többi között ezeket mondja: »A kiegyezés elvileg megtörtént. Az államjogi és gazdasági viszony Ausztria és Magyarország között lényegében változatlan marad..............A megelégedés természetesen, amennyiben komoly politikusokról van szó, nem igen fog túlterjedni a jelen pillanaton. Mert hiszen mit nyertünk ? Egy pillanatot, a mai napot, a legszorosabb értelemben vett jelent. Ezúttal még megakadályoztatott azon vékony kötelék elszakadása, melyet a monarchia körül az 1867-diki kiegyezés vont. De nem történt semmi, hogy a most mellőzött veszély a jövőben ismét elő ne álljon. A kiegyezés mindazzal, mi azzal összefügg, további tíz évre megköttetett, de az alig túlélt válság azt kiáltá felénk: A viszontlátásra !« Ha Andrássy Gyula gr. kijelenté,hogy nem folytathatja hivatalát, ha oly válságos szakadás állana be a monarchia belügyeiben, ezzel ítéletet mondott a kiegyezés felett s egyúttal levonta abból a szigorú következményt. Állam oly szervezettel, mely biztosítja a válságok időszakonkénti ismétlődését, mely csak a belbékét rövid időszakokban ismeri, nem bírhat elég hatalommal, hogy a nagy világ kérdésekben hallassa szavát. E tekintetben nem tesz különbséget az, ha a viszály pillanatnyira megszűnt, amennyiben a közeljövő megoszlik az el nem ért czélok miatti boszúság s az új kiegyezést előkészítő hadjárat között, s ha azt látjuk, hogy csak azért napolta tok el a viszály, hogy az a legközelebbi kiegyezési tárgyalásokkor újra feleleveníttessék. Annyi kétségtelennek látszik, hogy a quota arány változatlan marad. E pontra nézve nem merült fel újabb jelenség, s ama panaszok, melyek a jogok és terhek aránytalan felosztása tekintetében Ausztria és Magyarország között felmerültek, eredmény nélkül hangzottak el. Ugyanígy megnyittatik a vám- és kereskedelmi szövetség s a monarchia gazdászati egysége fenntartatik. Ez mindenesetre kielégítő eredmény. Hogy azonban e kérdésnél a közérdek kellőleg megóvatott-e, azt, nem lévén az új vámok ismeretesek, ma alig lehet meghatározni. A fogyasztási adók kérdésében a magyarok épen semmi eredményt nem értek el. Ez volt ama kérdés, mely a Lajthán innen a legkínosabban hatott reánk, s melyben ennélfogva az osztrák minisztériumnak nem volt szabad engednie. E kérdésnél kellett a minisztériumnak a próbát kiállania, s e próbát megállotta. Ha a magyarok e tekintetben csak morális eredményt is képesek lettek volna kivívni, — s végül csak erre szorítkozott minden óhajuk, — a kiegyezés a birodalmi tanácsra nézve elfogadhatlanná vált volna.« A »Presse« következőleg nyilatkozik: »Az új kiegyezés Magyarország és Ausztria között létrejött, a mai nap végre meghozta a várvavárt eredményt. A budapesti és bécsi parlamentek jóváhagyásának fenntartásával ismét egy évtizedre megújittattak a szerződések, és pedig nemcsak a vám- és kereskedelmi szövetség, mely legelsősorban képezte a tárgyalás anyagát, hanem egyúttal a két államfélnek a közös terhekhez való hozzájárulási aránya is szóba jött s már most elintéztetett. Mily nagy súlyt helyezünk mi e tényre, azt több ízben kifejtettük. Ki győzött ezen értekezletekben, melyik fél kerekedett felül ? e kérdést vitatják mindenütt, hova a tanácskozások szerencsés befejezésének híre elhatott. E kérdésre kielégítő feleletet csak évek múltán adhatunk, midőn a megújított szerződéseket gyakorlatilag kipróbálta az idő. Egyelőre legalább az az egy kétségen kívül áll, hogy a heves küzdelemből győzelmesen emelkedett ki az összállam eszméje, a birodalom érdekeinek közössége. Azon szívósságnak, melylyel az osztrák pénzügyminiszter a quota-kérdés egyidejű megoldását követelte, köszönhető azon fontos vívmány, hogy ezen ügy is már ma elvileg elintéztetett, azon heves tiltakozás daczára, melylyel épen e terv még a legutóbbi napokban is Budapesten találkozott.« A »Tagespresse« czikkéből a következőket idézzük: »Azon félhivatalos közleményben, mely tudatja, hogy a kiegyezésért mindkét kormány solidaritást vállal, nyilvánosan dementije rejlik azon budapesti hírnek, mely szerint Lasser, Depretiss Unger miniszterek lemondani szándékoznak. A birodalmi válság megszűnésével a miniszteri válság is megszűnt, s a két kormánynak bizonyára egy tagja sem vonja ki magát az alól, hogy az alkotott műnek a parliament befejezést megadja. Ez kötelesség — s mint Unger miniszter monda, — egyszersmind ritka tisztesség is. Mert a jelenlegi kiegyezés semmivel sem kevésbé fontos, mint az 1867-diki. A 67-diki kiegyezés a politikai békét biztosította nekünk, a mostani a közgazdasági békét. A vámterület elválasztásáról nem lesz többé szó. Az eszmét megvizsgálták, megmérlegelték és nagyon nehéznek találták. 1886-ban a kereskedelmi- és vámszerződés megújítása az ebéd utáni kedélyes társalgásban fog megtörténni. (Majd meglássuk!) A »W. Tagblatt« czikkéből fölemlítjük, hogy Magyarország a vámrestitutiók ügyében évenként mintegy 800.000 irtot nyerne. De ezt busásan elveszítjük az újabb vámtarifák útján. A »Fremdenblatt« többi között így szól: Ami a bankkérdés megoldását illeti, ha az érczalap egy része, mely eddig a bank pinczéiben volt, igen közeli időben a Dunán lefelé szállíttatik, azt azon nyugodt érzéssel szemlélhetjük, a folyamon leúszni, hogy magyarországi pinezében elrejtve is, nem fog kizárólag magyar czéloknak szolgálni, s nem lesz hitelen eddigi rendeltetéséhez. Hogy a bankügy jelenlegi megoldása nem foglal magában semmi eldöntést a 80 millió bankadósságot illetőleg, ez a dolog természetében fekszik. Miden napnak megvan a maga feladata, s aki minden kérdést egyszerre akar megoldani, azt azon veszély fenyegeti, hogy egy kérdést sem old meg. (A magyar vidéki lapok természetesen még nem nyilatkozhatnak az új kiegyezésről.Eddig a pozsonyi »W. Grenzbote« nyilatkozata van előttünk.E lap constatálja, hogy »minisztereink mindenben megverettek és szégyenletes visszavonulásra kényszerültek.« Czikkét így végzi : »Egy vigaszunk maradt e határtalanul siralmas csatavesztés után : a nép ezúttal jobban fogta fel a helyzetet, mint kormányzói. A nép ezúttal nemcsak szólott, hanem megelőzte államférfiait. A nép meg fogja tenni kötelességét, hogy a hazát ne érje a szomorú halál, a koldus halála az országúton. Pályázati hirdetmény Deák Ferenci síremlékére. A magyar országgyűlés által kiküldött bizottság Deák Ferencz síremlékének tervrajzára ezennel általános pályázatot hirdet, melyben részt venni a bel- és külföldi művészek egyaránt vannak jogosítva. A lényeges tudnivalók és feltételek a következőkben foglaltatnak : I. A siremlék helye. A siremlék Budapest főváros területén fekvő kerepesúti köztemetőben a második kapuval szembe eső sirkápolna helyén fog felállíttatni. A vonatkozó részletesebb térrajzok, a sejtmérési adatok és a talajviszonyok kimutatásának kiszolgáltatása iránt a pályázni óhajtók a Budapesten székelő országos mérnök- és építészegylethez (Budapest V. kerület Dorottya utcza 14. sz.) fordulhatnak. II A síremlék külalakja. A síremlék, melyben az elhunyt földi maradványai fognak nyugodni, szabadon, nyilt helyen állandó ültetvénynyel czéloztatik körülvétetni. E síremléknek túlnyomólag építészeti jelleggel kell bírnia. A stylre nézve pályázni óhajtó művésznek teljes szabadság engedtetik. A síremlék belsejének tervezetére is kellő gond fordítandó. III. A siremlék anyaga. Az emlékmű állandóságára való tekintettel, a felhasználandó anyagnak a legtartósabb minőséggel kell bírnia. Az épület külsejére a kőnemek közül a syenit,porphyr, gránit és a tömör homokkő, a márványnemek közül kizárólag a kemény carrarai márvány, ellenben a mű belsejében a nemes márványfajok bármelyike alkalmazható. A küldiszitésnél a bronz sincs kizárva. IV. A költség. A síremlék felállításának költsége a százezer forintnyi o. é. összeget (250,000 franc) meg nem haladhatja. V. A pályázat módozatai. Kívántatik a siremlék tervezetének alaprajzmetszete és homlokrajza általános költségvetéssel. Az alaprajzok 2 cent. = 1 méter, a homlokrajzok 4 cent. = 1 m. mérléptékben készüljenek, elegendőnek tartatván a homlokrajznak körvonalas modorban feltüntetése (contourzeichnung) a tervezetnek ezen felül netán még más, esetleg színes távlati rajzban való külön bemutatása a pályázó művész tetszésétől függ. A benyújtandó pályaművek jeligével látandók el, és a mellékelt hason jeligét mutató zárboríték a művész nevét és lakezimét tartalmazza. Külön kikötések tekintetbe nem vétetnek, és a szabálytól eltérőleg vagy a határidő elmúltával beérkező tervezetek a pályázatból kizáratnak. VI. A határidő. A szabályszerűen felszerelt pályaművek folyó 1876. évi September hét-éig bezárólag az országgyűlés képviselőházának irodájába Budapestre czímezve beküldendők. A pályázat eredménye hat héttel a pályaművek nyilvános kiállítása után kellő módon közzé tétetik. Az országos bizottság, mielőtt a pályázat eredménye felett véglegesen döntene, bel- és külföldi szaktekintélyek véleményét kérendi ki. VII. A jutalomdij: A pályaművek legjelesbjeinek jutalmazására három rendbeli pályadij tűzetik ki, mely dijak az illető szerzőknek a pályázat eredményének kihirdetése után azonnal ki fognak adatni. Az 1-ső dij 2500, a Il-ik dij 1500, a Ill-ik dij 1000 franc aranyban. A jutalmazott pályaművek tulajdonjoga a bizottságra száll át. A bizottság a dij-koszorúzott tervezet kivitelére magát nem kötelezi. Ellenben a pályanyertes művész, ha műve a kivitelre elfogadtatnék, a szükséges részletrajzokat, a Hamburgban megtartott németországi XV. mérnök- és építész-congressus által megállapított díjtételre (V. pont) mint maximális százalékra való tekintettel utólagos egyezség útján megállapítandó külön díjazás mellett elkészíteni, s művén a bizottság által esetleg kívánt módosításokat megtenni tartozik. Kelt Budapesten, 1876. év april hó. Az országos síremlék bizottság nevében Gorove István, s. k. Baross Gábor s. k. bizottsági elnök, bizottsági jegyző. Budapest főváros közgyűlése. (A zálogkölcsönző üzletek.) május 3. A »Geld für Alles«-féle intézetek hosszú évek óta temérdek panaszra adtak okot, úgy hogy Pest városa már 1869-ben alkotott szabályrendeletet, mely a számtalan visszaélésnek elejét igyekezett venni. De az új ipartörvény folytán ezen szabályzat hatályon kívül helyeztetett és azóta fokozott erővel aknázzák ki amaz intézetek a polgárok sanyarú helyzetét. A fővárosi közgyűlés tehát utasította az iparügyi bizottságot, hogy az ipartörvény 5. §-ában foglalt iparágak gyakorlatáról szóló szabályrendeletben lehető szigorú intézkedéseket javasoljon a zálogkölcsönző üzleteket illetőleg. Az új szabályzat már egy hónappal ezelőtt tárgyaltatott, de a zálogkölcsönző üzletekről szóló szakaszt csak ma intézte el a közgyűlés, mert előbb a jogügyi bizottságnak utasítást adott, hogy e szakaszt hozza öszhangzatba az új kereskedelmi törvénynyel. A közgyűlés ma mintegy harmadfél órán át foglalkozott ez ügygyel; a vita főbb mozzanatait és a lényegesebb határozatokat a következőkben ismertetjük . Az első pontban kimondatott, hogy minden magánzálog-üzlet tulajdonosa 10.000 frt biztosítékot tartozik letenni, mely a netáni károk és bírságok fedezésére szolgál. Tavaszy azon indítványa, hogy a biztosíték csak 6000 frt legyen, majdnem egyhangúlag elvettetett. Zálogüzletet nyitni, vagy már fennálló üzletet más helyre áttenni előleges bejelentés nélkül tilos. A zálogüzlet-tulajdonos tarthat fiók- és közvetítő intézeteket, de mindegyikért külön 10.000 frt biztosítékot tesz le. Itt is majdnem egyhangúlag elvettetett azon indítvány, mely 5000 frtra kívánta e biztosítékot leszállítani. Azon fióküzletek, melyek állítólag a magyar kir. zálogház számára közvetítenek, de voltakép saját kézre dolgoznak, szintén leteszik a 10,000 frtos biztosítékot. Minden kárért a hatóság igénybe veheti a biztosítékot és ha ez nem elég, az üzlettulajdonos vagyonát is. Tűzveszélyes tárgyakat, katonai és közhatósági egyenruhát és fegyverneműt, istentisztelethez tartozó eszközöket nem szabad zálogba venni. Szigorúan tiltatik a zálogítás azon nemének Üzletszerű gyakorlása, mely vételjegyek kiállítása mellett oly módon eszközöltetik, hogy az elzálogosító biznyos időpontig az állítólag eladott tárgyat visszaválthassa, ennek lejártáil azonban tulajdonjogát elveszti. E pontnál élénk vita fejlett ki. Kán Ágoston azt kívánta kimondatni, hogy minden ingóság, mely a forgalom tárgyát képezi, zálogba adható. Az adverbiális mondatott azért tartja szükségesnek, mert — úgymond — megtörtént, hogy gyermekeket zálogosítottak el (Élénk sensatió), sőt ezt a »zálog«-ot az illető család annyira megkedvelte, hogy vissza se akarta adni. A szólót aztán felvilágosították, hogy a gyermek nem »ingóság.« Azon adítvány, hogy zálogjegyeket se legyen szabad zálogba venni, élénk vita után elvettetett. Élénkebb vitát keltett azon indítvány, hogy a zálogüzlet tulajdonosának van-e joga a nála zálogba tett tárgyat tovább adni zálogba. Egyrészt arra utaltak, mily szükséges, hogy a betevő a zálogot, ha akarja, haladék nélkül visszakaphassa, másrészt ellenben arra figyelmeztettek, hogy az üzlettulajdonosnak nem kellene megtiltani, hogy a zálogot ne értékesítse új forgalmi tőke beszerzésére. A közgyűlés nagy többséggel kimondotta, hogy a zálogokat szabad tovább adni, de csak a magyar kir. zálogházba. Egyúttal kimondta azt is, hogy a zálogközvetítésnél a közvetítő a zálogot legföljebb három nap alatt tartozik bevinni a kir. zálogházba. A zálogüzlet tulajdonosa a nála előforduló üzletekről rendes főkönyvet tartozik vezetni, melybe bevezeti a zálogbaadás napját, a zálogtárgy leírását, a zálognak az üzlettulajdonos által elfogadott becsértékét, a kölcsönösszeg mennyiségét és a kamatlábat, a kiváltás napját és a ki nem váltott zálognak eladásából befolyt összegeket. Az iparhatóság kiküldöttének jogában áll az üzleti könyveket bármikor megvizsgálni és annak szabályszerű vezetéséről meggyőződést szerezni. A kamatlábon kívül egyéb illetékek nem követelhetők s a kamatláb mennyisége az üzletben feltűnő helyen kifüggesztendő. Az üzlettulajdonos a kamatlábat csak úgy változtathatja meg, ha erről jelentést tesz az iparhatóságnak. A ki nem váltott zálogok csak nyilvános árverésen adhatók el, mely árverést az illető elsőfokú iparhatóságnál 48 órával előbb bejelenteni tartozik az üzlettulajdonos. Az elárverezendő tárgyak jegyzéke az árverés napja és órájának kitételével, az üzleti helyiség külső részén mindenki által könnyen észrevehető helyen legalább 8 nappal előbb kifüggesztendő és ezen kívül az árverés ideje falragaszokkal is közzéteendő. Az árverésen eladott tárgyakért befolyt öszszegből mindenek előtt a zálogüzlet tulajdonosának a kölcsön, annak lejárt kamatai és az árverési költségek fizettetnek ki. Árverési költségek czímén joga van az üzlet tulajdonosának, a tettleg befolyt eladási ár minden forintja után háromért igénybe venni. A fővárosi letéthivatalnak átadott feles összegek, az illető felek számára kamat nélkül kezeltetnek és amennyiben a közhírré teendő három évi határidő lejárta előtt fel nem vétetnének, a főv.szegény-alap javára fordíttatnak. E szabályzat nem terjeszkedik ki a közraktárak és bankok előlegezési üzleteire s a részvénytársulatok által alakított pénzintézetekre. De azon indítvány, hogy a szabályzat ne terjesztessék ki azon kereskedőkre, kik iparszerűleg űzik az áru-előlegezési üzletet — elyettetett. Ráth Károly azt indítványozta, mondassék ki, hogy a hatóság a magyar királyi zálogintézet működésének előmozdítása czéljából ez intézetnél is fog pénzeket betenni, a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott. Ezen indítvány elfogadtatott, a kereskedelmi minisztérium továbbá fel fog kéretni, szaporítaná a királyi zálogintézet fiókjait. A közgyűlés többi tárgyairól csak röviden szólhatunk már. A napirend előtt bejelentetett, hogy Fálk Miksa, mint a pénzügyi és gazdabizottság tagja, e minőségében lemondott állásáról. A közgyűlés elhatározta, hogy Sopron város feliratát,melyben az országgyűlés kéretik, hogy a virilisták a többi városokban is oly módon jussanak a törvényhatósági bizottságba, mint Budapesten) továbbá Pest megye feliratát (a bukovinai magyarok hazatelepítése iránt) az országgyűlésnél pártolni fogja. Ezután több magánérdekű ügy intéztetett el. A napirend többi tárgyai holnapra maradtak. Különfélék. — május 3. (Mária Henriette belga királyné) ma reggel Wiesbadenből Bécsbe érkezett, s a burgba szállott. Az indóházban a királyi pár, Albrecht, Reiner és Lipót főherczegek, Koburg herczegnő, a belga követ és neje, továbbá a követségi személyzet várták a királynét, ki Erzsébet főherczegnő kíséretében ma délután a gyorsvonattal Budapesten át Alcsuthra utazott. (Legidősb gróf Teleki Domokos) halála Kolozsvárit mély részvétet keltett, s számos házra gyászlobogót tűztek ki. A temetés ma szerdán délután négy órára volt kitűzve. A holttestet vasúton Gernyeszegre szállítják, hol a családi sírboltba tétetik le örök nyugalomra. A gyászeset folytán a Verdirequiem második előadása, melynek jövedelme a kolozsvári tűzkárosultaknak jut, május 3-ról május 9-re halasztatott. (A herczegprimás és Esztergom városa.) Simor János herczegprímásnak a díszpolgári oklevelet Esztergom városa képviselőtestülete a napokban nyújtotta át. A prímás köszönetét fejezte ki, s egyúttal arról is biztosította a várost, hogy ezentúl is az eddigihez hasonló jóindulattal fog iránta viseltetni. A képviselőtestület azután gróf Forgách Ágost püspök s főispánhoz ment köszönetet szavazni neki az árvíz közben kifejtett erélyéért. A főkáptalannak is megköszönték az árvízkárosultaknak nyújtott tetemes áldozatot. (A Vasmegye által rendezendő Berzsenyi-ünnepély hivatalos programmját ma vettük, minthogy azonban e programm részleteit már közöltük, a ma beküldöttet mellőznünk kell. Mint új részletet említjük fel, hogy a május 6-diki szombathelyi ünnepélyen, mely a megyeház nagy termében megy végbe, az elnöki megnyitó beszédet Szabó Imre megyés püspök tartja. (Roder Alajos apát-kanonok) a budapesti központi papnövelde kormányzója tegnap délben, épen midőn asztalhoz ült, az első kanál leves után, letette kanalát s mint a »Magy. Állam« ifja szélhüdéstől érve szobáiba vitetett. Rögtön orvosok hivattak hozzá s van remény megmentéséhez. Még tegnap ellátatott a szentségekkel. (Munkácsy legújabb festménye.) Parisban tegnapelőtt nyittatott meg az idei »falon;« ebben látható Munkácsy egy képe: »A művész műterme.« E képről Wolff Albert, a hires tárczaíró, többi közt igy ír a »Figaro«-ban : »Ismét egy nagy, igen nagy siker: Munkácsy úr »Műterme,« a salon egyik sensationális festménye. Sokszor szemére vetették Munkácsynak, hogy túlságosan használja a sötét színeket, most megszabadult e hibától, igen finom coloristának bizonyul, ki nagy változatosságot hoz a világosabb színekbe. (Egy rész élet.) A tegnap ő Felsége elnöklete alatti közös miniszteri értekezlet után egy osztrák miniszter ezt mondá: Tisza Kálmán rebus bene »gesztis« immár visszatér Budapestre. (Kalocsáról) Hang Ferencz úr megkeresett minket a következő sorok közlésére . A »Pesti Napló« ban Tóth Kálmán, országgyűlési képviselő által legutóbb közlött levélre engedje, hogy röviden feleljek. Hogy Baja város a szabad királyi városok sorába emeltetett s hogy azt nagyrészt a kalocsai érsek ő nagyméltósága befolyása és pártfogásának köszönheti, ezt állítottam. Ezzel azonban korántsem állítottam azt, hogy az eredmény kizárólag a pártfogás útján éretett el, mert jól tudom azt, hogy annak elérésében a város igen tisztelt kép.