Pesti Napló, esti kiadás, 1876. május (27. évfolyam, 100-125. szám)
1876-05-05 / 104. szám
Budapest, Péntek május 5 1876. 104. szám. 27. évi folyam. ^xerlic»>«tér í iroda s Baritok-tar®, Arhena«am épít’et. A lap *seil«jairteát illat« ncisden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Írármentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kifátó-hivatal: Baritok-tere , Athenaeum-épület. A lep anyagri részét illető közlemények (előfizetési pénz, kisdiakürus, panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivaalhoz intéseinek. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felfllfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, d* ennek Lm*mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számituaik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 2 p esti HSTapló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épülei küldendők. Budapest, május 5. A küszöbön álló berlini miniszteri értekezlet, a »három cancellár találkozása«, ahogy német lapok nevezik, foglalkoztatja a politikai világ figyelmét. Hir szerint Gorcsakoff herczeg volt az, aki Andrássy gróf meghivatását kezdeményezte. Levélben értesítette az osztrák-magyar külügyek vezetőjét, hogy Sándor czár a legnagyobb elégtétellel fogadná, ha Andrássy gróf a berlini értekezletekben résztvenne. Ez udvarias meghivásra a gróf természetesen sietett azt válaszolni, hogy a legnagyobb készséggel fog Sándor czár óhajainak megfelelni. Hogy azon tegnapelőtti tőzsdehír, mely szerint Andrássy grófot nem meghivták, hanem berendelték Berlinbe, honnan veszi eredetét, azt nehéz megmondani. Annyi tény, hogy a »Nordd. Alig. org« közleményei ilyen hirre legcsekélyebb alkalmat sem adtak. Tegnap érkezett számának ide vonatkozó terjedelmes czikkét szó szerint közöltük s ebben Andrássy grófról csak a legnagyobb tisztelettel tétezik említés. Meg kell azonban említenünk, hogy Bécsből minden áron devalválni igyekeznek ama czikk többi részeinek jelentőségét s azt mondják, hogy nem félhivatalos informatiót, hanem tisztán a lap magánnézetét fejezi ki. A külföldi lapok azonban mindemellett igen nagy fontosságot tulajdonítanak az illető közleménynek. A »Nordd. Alig. Ztg« ma érkezett számában a keleti ügyekre vonatkozólagsemmi figyelemre méltó nincs, csak a bécsi lapok véleményét állítja össze a berlini értekezletekről. Jellemző,hogy a berlini »National Ztg« ez értekezletek fontosságát igen csekélynek tartja. »Azon tényekből — írja a tekintélyes lap — hogy Sándor czár és vezér állam férfiúja fürdőre utaznak s az osztrák-magyar miniszter Berlinben találkozni fog velük, mi részünkről egyelőre csak ezeket következtetjük . Először is nem készül nagy diplomatiai vagy épen katonai actióra az olyan állam, melynek vezérférfiai eltávoznak a birodalom középpontjából s egészségök felüditésére külföldre utaznak. Továbbá Andrássy gróf ide jöveteléből magában véve semmi mást sem lehet következtetni, mint azt, hogy bizonyára még feltűnőbbnek találták volna, ha az osztrák-magyar miniszter ezen átutazásnál nem lenne jelen, mint ha jelen van. Főkép az osztrák sajtóban bizonyára nem lett volna vége az olyan beszédnek, hogy Ausztria-Magyarország háta mögött folynak az alkudozások, hogy háttérbe szoríttatik stb. Épen nem akarjuk kétségbe vonni, hogy három olyan jeles államférfiunak, aminek azok, kik itt össze akarnak jönni, sokféle mondanivalója lehet; de ha, csak ma kellene közös keleti politikájuk lényeges czélpontjairól megegyezniük, ez mindenesetre későn történnék, ma, midőn a golyó már mozgásba jutott, annál inkább kell tehát azt hinnünk, hogy már rég megegyeztek egymással.« Nem ily egyszerűnek fogja fel ez ügyet a külföldi sajtó s főleg az angol lapok csak neta egyhangúlag azon nézeteknek adnak kifejezést, hogy a keleti kérdés megoldása jelen stádiumában az osztrák csapatok részvétele nélkül nem képzelhető. Azt is felemlítjük, hogy az angol közvéleménynek semmi kifogása sncs azon eshetőség ellen, hogy az osztrák-magyar hadsereg Boszniát és Herczegovinát megszállja. A »Saturday Rewiew« még azt sem tartaná bajnak, ha a monarchia egyik másik török tartományt magába kebelezné be. »De nem valószínű — teszi hozzá — hogy Ausztria szláv alattvalóinak számát szaporítani óhajtaná, vagy, hogy Oroszország, versenytársa területi nagyobbodását nyugodtan nézné. A nehézségek, melyek az egész ügyet környékezik, egyelőre még nem igen látszanak csökkenni. « Jellemző még, hogy a franczia sajtó nem igen hajlandó az angol példájára, a keleti kérdés megoldását egészen a három császár szövetségének engedni át. Különösen Gambetta lapja a »Rep. Fr.« fejezi ki nyomatékosan azon óhaját, hogy Francziaország tevőleges és jelentékeny részt vegyen a fennforgó tárgyalásokban. »Mindazon hatalomnak — írja a lap — mely a párisi szerződést aláírta, egyenlő érdeke van a kérdés megoldásában s szarvashiba lenne tétlennek maradni. A bajor képviselőház tegnapelőtt kezdette meg a müncheni képviselőválasztások igazolásának tárgyalását. Ismeretes, hogy az ultramontán többség a kamrában csak három-négy szavazatra megy, most tehát azon fáradoztak, hogy a müncheni öt képviselő választását megsemmisítsék s ezzel legalább az uj választásokig, az ultramontánok túlsúlyát minden körülmény közt biztosítsák. Az okok, melyekből a választásokat megtámadták, igen haszontalanak voltak; mindenekelőtt a városi elöljáróságot vádolták, hogy az öt választókerület meghatározásakor nem vette kellő tekintetbe a lakosság számát. E vád alaptalanságát a kormány s a szabadelvűek a legvilágosabban bebizonyították ugyan, de azért semmire sem mentek, mert az ultramontánok tegnap mind az öt választást semmisnek nyilvánították. A „Pesti Napló“ tározója. B e 11 a h. — Regény. — Irta : Feuillet Octáv. (Francziából.) XII. — Folyt. — A kunyhó, melybe a foglyokat bezárták, kissé külön állott, a tábor szélén, egy óriási tölgyfa mellett. Ablak nem volt rajta, a világosság, a levegő csak az ajtó széles hasadékain hatolhatott be. Benedicité és emberei a két republicanust leterítették a kunyhó közepére, kezeiket és karjaikat erősen megkötözték. Benedicité néhány percz múlva visszatért a kunyhó szegletére és kis lámpát tett le. — Ez a ti órátok, mire ez a lámpa elalszik, a ti órátok is lejárt. — A hhouane szavak után kiment. — No öcsém, szólt Bruidoux rövid gondolkozás után, ez nem valami kellemes kaland. Aztán ráadásul ez a kötél csak úgy vágja a busómat. Én nem akartam panaszkodni, mert méltóságom tiltja, de attól tartok, hogy veled se bántak különben szegény Colibri. — De nem ám, őrmester úr, felesé Colibri, de hisz ez most nem határoz. — Tudom, hogy mit akarsz mondani, szólt Bruidoux megindult hangon. Hja, azt hiszed, hogy a te őrmestered valami nagyon mulatságosnak találja ezt a szép kilátást.. . Ha nem tudod öcsém, ez az erkölcsi hatás fene csiklandós kezd lenni, kivált te miattad, mert én, csak is én voltam az, hogy az ördög vigyen el engem, aki miatt ebbe a hínárba jutottál. Azt hittem, szavamra mondom, hogy a te érdekedben cselekszem. Mindig szerettelek és azt akartam, hogy egy csapással a legjobb hirbe jöhess a felebbvalók meg a pajtások előtt. Lelkemre mondom, jó gondolat volt, kitűnő gondolat, tulajdon apád se gondolhatott volna okosabbat... De most nagyon bánt egy gondolat, mond meg most, de igaz telkedre, megmondom, hogy . . . hogy . . . mikép is mondjam, igen, hogy megbocsátasz-e , de igaz lelkedre mond meg. — Szívesen megbocsátok önnek, őrmester úr, felelt Colibri; tudom, hogy jót akart velem, csakhogy hát nem sikerült. — Derék ember vagy, mondá Bruidoux, egészen elérzékenyülve. Rövid szünet után szilárdabb hangon folytatá a szót: Igen, derék fiú vagy Colibri, azóta, hogy a cidevani herczeg csalogatásainak olyan fittyet hánytál kétszerte többre becsüllek, bár nem tudom, hogy ennek mi hasznát veszed. — Így hát semmi reményünk sincs, őrmester uram ? — Hej ! öcsém... Bocsánatot kérek tőled... Amíg testünk porrá nem válik, mindig van remény, mondják a bölcsek ... Azt ugyan nem mondhatnám, hogy valami fényes helyzetben volnánk... nem én... Az bizonyos, hogy az ellenzék jelentékeny, sőt mondhatnám határozott előnyben van... mert hát nem akarnálak ámítani ily pillanatban, mikor az én felfogásom szerint mindenkinek szabad gondolkoznia, ahogy kedve tartja. Az öreg őrmester e csűrt-csavart, de mégis eléggé érthető nyilatkozatát újabb szünet követé. Egyszerre az ajtó hasadékain egy villanás látszott, melytől a lámpavilág egészen elhalványult, pár pillanat múlva hatalmas dörgés következett. A régóta jelentkező zivatar csakugyan kitört. — Otthon, az apám kunyhójában, kezdő Colibri, nem egyszer virrasztottuk át az éjjelt, mikor az ilyen zivatar kitört. Arra vigyáztunk, hogy a menykő nem csap-e bele valami csűrbe; apám nagy léptekkel járt fel s alá a szobában, anyám meg a kuczkóban ült és imádkozott, amitől aztán apám is nyugodtabb lett. — Természetes, mondá Bruidoux. És miféle imákat mondott a jó asszony ? — Hát imádkozott a jó istenhez, ahhoz a régi, volt istenhez. — És tudod meg azokat az imákat, Colibri ? — Azt hiszem, hogy eszembe jutnak még. — No, látod öcsém . . . Ejnye millióm adta, azt hittem menten megvakulok! Aztán meg azok a puskák. No, most ugyancsak sűtik már a helyünket. Már én úgy tartom, hogy azt az egyet nem jól cselekedte a köztársaság, hogy szembeszállóit azon eidevantál, ki most fejünk felett székel. . . . mert hát vannak pillanatok az emberi életben, mikor az emberi és polgári jogok nagyon nyomorúságos vigaszt nyújtanak az erkölcsi embernek... Én sohase bántottam se nőt, se gyermeket, de még egy kutyát se, nem azért, hogy előléptessenek, hanem, mert jó lábon akartam állani azzal a szóban forgó ci-devant-tal. Ha tehát jut eszedbe valami imádság és könnyebb lesz tőle a lelked, hát csak mondd bátran. — Ez igazán meg fogna nyugtatni, felelt Colibri. — Aztán, ha be akarod bizonyítni öregednek, hogy nem haragszol rá, hát csak beszélj, mert itt már te vagy a felebbvaló. Az őrmester elhallgatott. Colibri behunyta szemét és elgondolkozott. — Őrmester úr, mondá rövid szünet után, édes anyám ezeket beszélte . . . Colibri itt meghökkent, mert az ajtót nyikorogni hallotta; a foglyok nem voltak egyedül, de úgy voltak kötözve, hogy nem láthatták meg a belépőt. —A lámpa még nem aludt el, szólt Bruidoux keményen, az ellenséget nem kell gúnyolni. — Ne oly hangosan őrmester úr, suttogó egy férfias hang. — Ismerem e hangot, felelé Bruidoux súgva, ki vagy jó barát ? — Kado. — Hjah annak a bugócsigás kis polgártársnak atyja, megmentésünkre jöttél, öreg ? — Halkabban beszéljünk. Az ajtó zárva van és az őr egyre jár fel és alá. E pillanatban az őr megállóit az ajtó előtt. — A foglyok megkértek, segítsek nekik megtérni, szólt Kado. — Hát csak rajta, szólt a katona és folytatta a sétát. Kado térdre ereszkedett, a foglyok felé hajolt, ingujjából egy kést vett ki, melynek pengéjére csillogó fényt vetett a lámpa ; két vágással leoldotta a köteleket, melyek az őrmester kezeit és lábait szorították : — Ha életed kedves, ne mozdulj meg ! — Azután Colibrihez ment; őt szint oly ügyesen oldotta fel. Amint ez megtörtént, felkelt és oda állott a figyelő foglyok felé, aztán beszélni kezdett velük, hol lassú ünnepélyességgel, hol meg mólón kapkodva, hol prédikálva, hol meg utasításokat szúrva a prédikáló szavak közé, aszerint amint az őr léptei közelebb vagy távolabb hallatszottak. — Már csak egy félóra van hátra; a király igen jó úr . . . Csak nem gondoltok arra, hogy az őrök hármas során áttörtek, aztán meg az erdőben szétszórt előőrsök bizonyosan elfognának?. .. Igen, jó bajtársak közé fogtok kerülni... Csak egy mód van a menekülésre: tíz percz múlva egész erővel kitör a zivatar és fellármázza az egész erdőt, most keljetek föl, hogy tagjaitok ne legyenek majd oly elmerevültek. . Igen ám, Liliom mind a kettőtöknek tiszti rangot igér... Nálatok hagyom a késemet, a szalma alatt; azzal kivághatjátok a kunyhó fedelét, ott ahol a tölgyfa a kunyhó tetejét éri, azután a nyíláson mászhattok ki. .. A király ügye az isten ügye és diadalmasan fog... A tölgyfa ágai átnyúlnak a szomszéd bokorba, de ne ereszkedjetek le, mert az a bokor tele van kelepczékkel... Hisz az csak nem szégyen, ha a jó útra tértek... de a legalsó, legvastagabb ág elnyúl a szomszéd folyosó boltozatáig, ott a lugas tetején térden csúszva mentek tovább ... Sajnállak benneteket, kár, hogy ilyen derék emberek így fognak meghalni... Mikor a boltozat véget ér, szálljatok le, ott lesz az a kisfiú, akit akkor megmentettél... No, hát isten veled, ha sehogy se akarsz megtérni. — No, hát mit mondanak ? kérdé az őr és a kunyhó köszöbére lépett. — Meg akarnak halni, felelte Kado. Hagyjuk őket magukra. Jó éjszakát pajtás. — Az eső megeredt, szólt a katona, én majd a kunyhóba menekülök. — Ahogy tetszik, felelé Kado, de ha te volnál az ő helyzetükben, te se örülnél, ha ilyenkor nem beszélhetnéd ki magad kényed kedvedre a társaddal. A katona csak egy boszos dörmögéssel felelt ez ellenvetésre és kiment a kerülővel. Alighogy az ajtó bezárult, Bruidoux és Colibri mélyen fellélegzettek. — No öcsém, ez nagyon szerencsés változás, szólt a vén őrmester. — Meghiszem azt bácsi. — A példaszó azt tartja, hogy olykor a legkisebb bokor is ad árnyékot. Ki gondolta volna, hogy az a kis federalista valaha oltalmába vegyen. Ezt még sem gondoltad volna, pedig nagyon okos fiúnak ismerlek. — De őrmester úr, kérdé Colibri, én egy szót sem értettem a hhouan polgártárs zűrzavaros beszédéből. — Megértettem mind a szót és addig mire megmerevedett tagjainkat kinyújtóztattuk, majd megmagyarázom neked. Bruidoux aztán egész nyugodtan kifejtette, hogy hideg vér és bátorság mellett mily módon menekülhetnek ; e közben mind sűrűbben, vakítóbban követték egymást a villámcsapások. A zivatar nöttönött. A vihar zúgása mind közelebb ért, kábító csattanások, fülhasító süvöltések, óriási zápor zuhanása követeli a tompa morajt; a kunyhó ajtaja nyikorgott, nyöszörgött a szél csapásaitól, a víz patakokban omlott be a kunyhóba. Egyszerre egy szörnyű csattanás történt, mintha az elemek döntő rohamot akarnának intézni, az orkán megrázta a hatalmas tölgyfát, melyhez a kunyhó támaszkodott. — No, most rajta öcsém, szólt Bruidoux és talpra állott, megragadta a kerülő kését, lábhegyre állott, kivágta a tetőzet egy deszkáját. Azután Colibri segélyével, ki a halálos félelemtől görcsös erőt kapott, kitágította a nyílást. A vihar egész erővel tört be ezen új bejáraton és eloltotta a lámpát. — Bátorság, öcsém, nem hagylak el. Az őrmester belefogozott a tetőzet gerendáiba és kimászott a kunyhóból. Fenn megvetetette lábát, egyik kezével megfogta a tölgyfát, a másikkal meg maga után húzta társát. — A fa itt van, suttogó Bruidoux, de az ágat nem látom, hát te látod-e ? — Colibri nem felelt. . . Mindketten lihegve a félelemtől, vakítva az orkántól, hasztalan tapogatták a tölgyfa érdes kérgét. — Millióm ördög, hisz itt akkora ág sincs, akár a szememben, aztán meg az eloltott lámpa el fog árulni. De ekkor egy kettős villámcsapás hasította keresztül a sűrü sötétséget és megmutatta a menekülőknek a keresett ágat. 2—3 lábbal alább volt és vízszintes irányban nyúlt el. — Csak utánam, szólt Bruidoux, nyargalva megyünk az ágon, amig csak végére nem érünk. — Az őrmester már az óriási ágon volt, mely hid gyanánt fog szolgálni a szomszéd fasorhoz. Az ág görnyedezni kezdett a két ember terhe alatt, de nem engedett, mert gyengébb vége a boltozatra volt támasztva. E pillanatban felhangzott mögöttük e kiáltás: — Fegyverre! (Folyt, köv.) Budapest, május 5. (A mai minisztertanács) — mint a »Pester Corr.« jelenti, meg fogja állapítani a bécsi kiegyezési alkudozások lefolyásáról és eredményéről teendő közleményt, mely holnap fog előterjesztetni a szabadelvű kör értekezletének, azon kérelemmel, hogy az értekezlet érdemleg ne tárgyalja. A képviselőház elé úgy fog e közlemény kerülni, hogy a miniszterelnök válasz gyanánt fogja előadni egy interpellációra, mely bizonyára meg fog tétetni. (A ház mai ülésében előterjesztett törvényjavaslatok közül a legfontosabbaknak intézkedéseit a következőkben közöljük . A kisebb városi törvényhatóságok megszüntetéséről szóló törvényjavaslat kimondja, hogy Abrudbánya, Bereczk, Csik-Szereda, Fogaras, Hátszeg, Ilyefalva, Kézdi-Vásárhely, Kolos, Oláhfalu, Sepsi Szent-György, Szász-Régen, Szék,Székely- Udvarhely , Vajdahunyad, Vízakna, Bakabánya, Bártfa, Bazin, Beszterczebánya, Breznóbánya, Eperjes, Esztergom, Felsőbánya, Késmárk, Kis-Marton, Kis-Szeben, Korpona, Körmöczbánya, Kőszeg, Libetbánya, Lőcse, Modor, N.-Bánya, N.-Szombat, Zólyom, Ruszt, Szakolcza, Sz.-György, Trencsén, Újbánya, Erzsébetváros, Gyulafehérvár, Szamosújvár, Gölniczbánya, Fehértemplom, Karánsebes és Zilah városok a megyékbe olvasztatnak, melyek területén fekszenek. E városok közül a kir. városok czimüket ezután is megtartják. A beolvasztandó városoknak a vagyonra vonatkozó tulajdonjogaik e törvény által nem érintettek. E városok a beolvasztás után a rendezett tanácsú városok jogkörével fognak bírni, s vagyonkezelés tekintetében a belügyminiszter felügyelete alatt állani. Polgáraik active passiv választójoga ezután is az 1870: 42 tcz. 27-ik§-a alapján fog gyakoroltatni, s képviselőtestületek s elöljáróságuk aként lesz alakítandó, hogy 1877. jan. 1-én megkezdhessék működésöket. Az illető megyékben az e városok részéről küldend bizottsági tagok választása végett uj kerületek alakíttatnak. A törvényhatósági területek szabályozásáról intézkedő törvényjavaslat a következő új megyék alakítását, illetőleg régi területeik kiigazítását rendeli el: Egyesült Besztercze-Naszódmegye (székhely Besztercze) ; Egyesült Szolnok-Doboka megye (sz. Deés); Szilágymegye (sz. Zilah); Kolozs megye (sz. Kolozsvár); egyesült Torda Aranyosmegye (sz. Torda; egyesült Maros Tordamegye (sz. Marosvásárhely); Csikmegye (sz. Csíkszereda); Udvarhelymegye (sz. Udvarhely); Kis-Küküllőmegye (sz. Erzsébetváros) ; Alsó-Fehér megye (Nagy-Enyed); Hunyad megye (Déva); Nagy- Küküllő megye (Segesvár); Fogarasmegye (Fogaras); Szeben megye (Nagy-Szeben); Háromszékmegye (Sepsi Sz. György) ; Brassó megye (Brassó); Jász-Kun megye (Szolnok); Heves megye (Eger); Hajdú megye (Debreczen); Szabolcs megye (Nyíregyháza) ; Szepes megye (Lőcse), Torontál megye (Nagy- Becskerek). A véderő tagjai, közhatósági tisztviselők, lelkészek, tanítók, közhatósági szolgák, s vasúti hivatalnokok fizetési lefoglalásának megszorításáról szóló tvjavaslat szerint ez egyének rendes fizetéséből csak egy harmad rész foglalható le, ha a fizetés 600 frtot meghalad, s ha a végrehajtást szenvedett részére évi 600 forint a foglalás után is érintetlenül marad. Lakpénzeik csak lakbér fejében, tettleges szolgálatuk alatt foglalhatók le. Nyugdíjukból csak 350 frtot meghaladókig */3-ad részlet. A katonai házassági biztosítékok kamataiból szintén 113-ad, akként, hogy 350 frtment maradjon. Napidijak s napibérek, valamint hivatalos kiküldetések s utazások díjai nem képezik a végrehajtás tárgyát. Ha a végrehajtás feleséget, gyermeket vagy szülőket illető tartás miatt történik, tényleges szolgálatban a fizetés 300 forintot meghaladó része foglalható le, szolgálaton kívül a nyugdíj s a személyes pótdíj egészen.A katonai házassági biztosíték kamatai a feleség vagy gyermekek tartása miatt korlátlanul, szülők tartása miatt 350 főtig foglalhatók le. (A magyar vasutak és a kereskedelmi törvény.) A július 1-én életbe lépendő új keresk. -törvény több intézkedése ellentétben állván a hazai vasúttársulatok alapszabályaival, a magyar vasútigazgatók már régebben tanácskoztak e tárgyban és az első erdélyi, az északkeleti, az első gácsországi és a keleti vasút szakértőiből bizottságot alakítottak, mely formulázott javaslatot tegyen az iránt, hogy a vasutak alapszabályaitaz új keresőtörvény értelmében mikor kellene módosítani. A bizottság elkészült a munkával, az igazgatótanácsok helyben is hagyták, fel is terjesztették a közlekedési minisztériumnak. Itt — mint a »Bud. Corr.« jelenti — Péchy miniszter elnöklete alatt május 10-én értekezlet lesz e tárgyban, úgy, hogy a hazai vasutak még július elseje előtt fogják alapszabályaikat átalakíthatni. (A török kormány köréből.) Konstantinápolyból, ápr. 29-ikéről Írják: Dervis pasa hadügyminiszter és Rasid pasa külügyminiszter tegnap és tegnapelőtt ismételten azultánhoz idéztettek. Mindegyikük órákig értekezett a a padisah-val; mindenki azt hitte, hogy nagy dolgokról van szó. Ma már tudjuk, hogy miről volt szó: Moukhtar pasa újabb expeditióiról, melynek czélja a herczegovinai felkelést isolálni, Rasid pasa pedig arról tett jelentést, hogy Edbem pasának, az új berlini nagykövetnek a legközelebbi berlini entrevue alkalmából minő utasításokat adjanak. Ami az első tervet illeti, tény az, hogy Dervis pasa tegnapelőtt a zultántól egyenest a hadügyminisztérium távirta hivatalába ment és Moukhtar pasának megüzente a zultán rendeletét, igy tehát már holnap új háboru-híreket hallunk Mostarból. Dervisi pasa egyúttal felhatalmazást kapott,hogy Haydar beyt, azultán szárnysegédét a »Merouidi Nousret« hadihajóval Herczegovinába küldje. A bey megviszi Moukhtar pasának a hadügyminiszter tervét a herczegovinai felkelők isoláziójáról. Rasid pasa azt sürgeti, hogy Edhem pasa legkésőbb május 3. és 4-én Berlinbe utazzék. Az utasítások, melyeket az új nagykövet magával visz, különösen a berlini értekezletekre vonatkoznak és azultán által helybenhagyattak. Edhem pasa, ki most ily fontos megbízatásokat nyert, a porta egyik legtekintélyesebb, legtehetségesebb államférfi a görög származású ember , Chios szigetéről való. Anyja, ki még él, csak görögül tud beszélni , és a görög egyházhoz tartozik. Edbem még gyermekkorában jött Konstantinápolyba ; itt egy előkelő török mohammedánnak neveltette. Kora ifjúságában szép tehetségeket árult el, és bővebb kiképeztetés végett Párisba küldetett. Mikor Párisból visszajött, az akkorizultán Abdul Medjid, katonai kísérete parancsnokává nevezte ki,utóbb pedig reá bízta legidősebb fia, Murad effendi, a praesumptiv trónörökös neveltetését. A krími háború alatt és után Edbem Oroszország ellensége volt, de 1868 és 1869 óta, mikor azultán több ízben Livádiába küldte Sándor czár üdvözlésére, itt megismerkedett a czár nézeteivel, s barátságosabb hangulatot táplál Oroszország iránt. Azt bizonyosnak mondhatjuk, hogy Edbem pasa fel van hatalmazva igent mondani, ha a hatalmak a felkelés gyorsabb lecsendesítése érdekében nyilvánítanának valami óhajt. Törökország csak annyit kíván, hogy a hűbérállamok ne segélyezhessék a felkelőket. (A boszniai felkelők és a mohamedánok.) Boszniában mindkét fél úgy látszik nagy eseményekre készül, mert e pillanatban semmi hir valami uj harczokról. Legérdekesebb még azon újabb proclamatió, melyet a felkelők a mohammedán lakossághoz intéztek és mely igy hangzik: »Földik! Tíz hónap óta ismét vért ontanak Herczegovinában és Boszniában; egy és ugyanazon ország fiai mészárolják egymást, testvérharczot folytatnak egy nép fiai egymás ellen. Tudjátok, hogy azért ragadtunk fegyvert, mert az ozmán bégek, effendik és spahik elnyomását nem tűrhetjük tovább. Eddigelé az ozmánok azultán ázsiai seregét használták, hogy elnyomják a felkelést, melyet felszadulásunk szent ügyéért folytatunk. De most már testvéreinket hívják harczra ellenünk, testvér-testvér ellen! Fogadjátok testvéri üdvözlésünket, és azon intésünket, hogy mielőtt harczra keltek — gondoljátok meg, miszerint közös ellenség ellen kell harczolnunk. Tudjátok, hogy az ozmánok a ti véreteket se kímélték, hogy az ozmán igától ti is ép annyit szenvedtetek, mint mi. Tudjátok, hogy valamennyien bosnyákok vagyunk, egy nyelven beszélünk, egy nép, egy törzs fiai vagyunk és az ozmánok csak azért osztottak bennünket két táborra, hogy könnyebben harczolhassanak ellenünk. De hisz más országokban is vannak különböző felekezetek hívei, de azok nem vívnak egymással oly élet-halál harczot, mint mi. A felkelés lángja ismét magasan lobog országunkban. Ki kell kergetni az ozmánokat, még ez évben megtisztul az ország az ozmánoktól, azután a szabadság aranynapja fog reánk sütni. Hiába lesz minden ellenszegüléstek,mert az ozmán birodalom összeroskadását nem lehet már meggátolni. Ismételjük testvéri üdvözletünket. Ne hallgassatok a bégek, az ozmánok felhívására, maradjatok békében, viseljétek gondját gyermekeiteknek, házaitoknak. A ti segítségtek nélkül is meg lesz, aminek meg kell lennie. Megosztjuk veletek a jogot és szabadságot, teljes békében fogjátok imádhatni Mohamedet, ép úgy, mint mi a keresztet.« Ez a proclamatió sok ezer példányban kering Boszniában és meglehet, hogy a szegényebb mohamedanusok, kiknek nincs veszteni, csak nyerni valójuk, hallgatni fognak e proclamátióra. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselő úz ülése május 5-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Molnár Aladár, Gulner Gyula, Orbán Balázs. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Széll Kálmán, Simonyi Lajos b., Perczel Béla, Trefort Ágoston. Az ülés kezdődik i. e. 11 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett. Elnök kijelenti, hogy időközben a következő kérvények és feliratok érkeztek be: Kolozs és Alsó Fehérmegye részvét-felirat a Deák Ferencz elhunyta felett, Ugocsamegye, Aranyosszék, Sárbogárd, Tinód lakosai, Zámoly község, a pécsi ipertársulatok, Orosház és a szarvasi választókerület, Marosszék felső kerülete, Siklós község, Jász Ladány, Karczag város, a kulai népkör, a sepsiszentgyörgyi csizmadia ipartársulat, Derecske község feliratai az önálló nemzeti jegybank és független vámterület felállítása tárgyában. Marosvásárhely a koronázási jelvények felfedezési helye körül felállított sétatérnek államköltségen leendő fenntartását kéri. Alsó-Fehér megye területének rendezése, Esztergom megye a kamatláb meghatározása Hód-M.-Vásárely törvényszékének meghagyása és állandósítása, Mosony megye a magyar-óvári törvényszéknek további fenntartása, Csanád megye közönsége a makói törvényszék fenntartása, Szarvas város a hármas Kőrös szabályozása iránti kérvényének módosíttatása, Bardóczfiuszék kilencz községe képviselői maguknak a megye kikerekítése alkalmával Miklósvár, illetőleg Háromszékhez csatoltatása iránt adnak be folyamodványokat. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Petrcu Gyula, Krassó megye nagy-zorlenczi választókerületében megválasztott országgyűlési képviselő a bogsáni királyi járásbírósághoz járásbíróvá lett kineveztetése folytán lemond képviselői állásáról. A ház felhatalmazza az elnökséget, hogy az új választás eszközlése végett a szükséges intézkedéseket megtegye. Elnök bemutatja mindazon interpellation indítványok, határozati és törvényjavaslatok, valamint miniszteri és egyéb előterjesztések kimutatását, melyek e hő elsejéig nem intéztettek el. Le fog tétetni a ház irodájába. Szivák Imre a kérvényi bizottság előadója bemutatja a bizottság jelentését a hozzáutasított kérvények tárgyában. A holnapi ülés napirendjére tűzetik ki. Jankovich Miklós a gazdasági bizottság jelentését nyújtja be az ápril havi kiadásokról és a mártius havában tett kiadások kimutatásáról. Holnap fog tárgyaltatni. Teleszky István az igazságügyi bizottság jelentését mutatja be a váltótörvényjavaslatra tett főrendiházi módosítások tárgyában. A hétfői ülés napirendjére tűzetik ki. Mihályi Péter a zárszámadási bizottság jelentését nyújtja be az 1873. évi zárszámadások iránt. Ki fog nyomatni és szétosztatni. Tisza Kálmán a következő tvjavaslatokat terjeszti a ház elé: Az 1874. évi XXXIII. t. sz. alapján 1875. évben végbement átalános országgyűlési képviselővá.