Pesti Napló, 1878. május (29. évfolyam, 106-131. szám)
1878-05-04 / 109. szám
leg veszélyesekké ne válhassanak az orosz seregre, arról most gondoskodik a bölcs bécsi politika, midőn a román sereg hátában figyelő hadtestet állít föl, hogy ha moczczanni merészel, úgy az orosz és osztrák-magyar hadak összemorzsolhassák. Így nyilatkoznak Tisza Kálmán és Andrássy gróf sokat emlegetett oroszellenes érzelmei. Bosznia és Herczegovina occupatiója érdekében a reichsrath egy csekély töredéke feliratot akar ugyan a koronához intézni, de az eszmével elszigetelve áll, s a közvélemény túlnyomó része, valamint a független sajtó a legélesebben kárhoztatja a tervet. Az occupatióban nem láthatni egyebet, mint osztozkodást a zsákmányon, mint azon politika utánzását, melyre Oroszország adta a példát. A N. Fr. Presse vezérczikke e tárgyban ma következőket mondja: A mag, mely a delegatió utolsó ülésszakában elvettetett, kalászt kezd hányni. Hatvan milliomos hitel jön megszavazva anélkül, hogy a delegátiók vagy az osztrák,népek valaha megtudták volna miért, milyen czélra ? És most arról beszélnek, hogy a hatvan millió fedezését fogják a két parlamenttől követelni ismét anélkül, hogy a népek előtt e hitel és fedezésének czélja világosabb lenne. A lap azután következőleg folytatja elmélkedését . De nem egyedül takarékossági okokból akarnak pénzt kiadni, hanem azért is, hogy Ausztria- Magyarország nagyhatalmi tekintélyét Montenegróval és Szerbiával szemben fenntartsák s hogy esetleg lefegyverezhessék a román hadsereget, ha osztrák területre lépne. Politikánk tehát előbb azért nyújtott segédkezet ahhoz, hogy a hetvenkedő kis államok déli határainkon végrehajthassák rabló hadjárataikat és hogy most óriási pénzösszegekkel s talán nagy véráldozattal is elvegye tőlük zsákmányukat ? És arra, hogy a románok lefegyvereztessenek, kik csak azért lépik át az osztr. határt, hogy elnyomóik helyett barátaik által fegyvereztessék le magukat, mozgósítás szükséges ? Hogy egy nemzetközi biztonsági rendőrszolgálatot teljesítsünk, mely bízhat ugyan az Oroszország elleni actio látszatával, de csakis látszatával, a hatvan milliomos hitel felhasználása szükséges ? Noha nem szoktuk meg külpolitikánktól az akarat következetességét, a czélok világosságát, az elhatározás szilárdságát, egyelőre mégis késedelmeskedünk hinni az ilyen szándékokban és czélokban. Nem, mi nem hiszszük, hogy ama hangok, melyek ilyesfélét terjesztenek, jól értesülvék. Mert mit éreznének a monarchia népei, ha észre kellene venniök, hogy ilyen kicsinyes, ilyen semmi czélokért kell a legnagyobb áldozatokat hozniok, oly áldozatokat, melyek aligha lennének nagyobbak, ha méltó, nagy, a monarchia érdekeit valóban védő czélokért hozatnának ? A berlini politikai világ szintén azon nézetet táplálja, hogy a készülődő osztrákmagyar adió Bosznia és Herczegovina megszállására irányul. A helyzetről következő érdekes berlini közlemény van előttünk: Hogy az Angliával való háború lehetősége, főleg az angol hajórajnak ez esetben várható megmenése a keleti tengeren, s az orosz tengerpartok blocadeja mennyi gondot okoz az oroszoknak, azt mutatják ama bizottság munkálatai, mely az orosz közlekedési minisztériumban alakíttatott, hogy a blocade kérdését megvizsgálja. A bizottság a vasutak és a pénzügyminisztérium képviselőiből áll. Már a Feketetenger ostromzárja a vasúti szállításra utalta az orosz gabona nagy részét, hogy a keleti tenger kikötőjébe jusson. De ha a keleti tenger is ostromzár alá kerül, az orosz vasutak nem felelhetnek meg többé a forgalomnak. A keleti porosz vasutak kötelezték ugyan magukat, hogy blocade esetén naponként 1700 kocsit, vagyis 20 millió kilogrammot szállítanak el,de ígéreteket nehezen lesznek képesek beváltani, s a nyugati vaspályáknak Oroszországban nemcsak kocsikészleteket kellene jelentékenyen szaporítani, hanem új építkezéseket is kell tenniök. Már most is nagy tömegekben hevernek a feladott áruk, melyeket a forgalmi eszközök hiánya miatt elszállítani nem lehet. Borsig gyárában 26 gőzmozdonyt rendeltek meg s más gyárakban is nagy megrendelések létettek. Wirballenben új nagy teher-indóházat akarnak építeni. De a szaklapok nagyon kételkednek benne, hogy ezek az intézkedések blocade esetére elegendők lesznek. Annyi bizonyos, hogy az orosz tengerpartok blocadeja a német kikötőknek és hajótulajdonosoknak nagy hasznot fog hajtani. Minekünk németeknek legkevésbbé sincs érdekünkben tiltakozást emelni az orosz tengerpartok bloca(í@r*í* . urna———a—————— deja ellen Anglia részéről. Ehhez jogunk sincs. Félhivatalos részről már állítják is, hogy Németországnak esze ágában sincs Anglia e szándéka ellen felszólalni. A fennforgó tárgyalásokról ma érkezett hírek a legszembetűnőbb módon ellent mondanak egymásnak. Csak abban értenek egyet a hírek, hogy birodalmi cancellárunk a legnagyobb fáradságot vette magának fenntartani a hármas szövetséget, vagy más szóval Ausztriát visszatartani attól, hogy Angliához csatlakozzék. Oroszország hír szerint a legnagyobb előzékenységet tanúsítja az osztrák óhajok iránt. Ha most azon hír merül föl, hogy Ausztria tizennégy nap múlva bevonul Boszniába, ez úgy néz ki, mintha Ausztriát végre megnyerték volna a zsákmányon való osztozkodás orosz eszméjének. Az angol politikai körök hangulatát rajzolja a következő, ápril 30-án kelt londoni levél : Nem épen mulatságos, ha napi tudósításunkat jó idő óta mindig azzal kell kezdenünk, hogy a helyzet keveset vagy semmit sem változott. Ez legkevésbbé az olvasóra mulatságos. De jobb inkább unalmasnak lenni, mint olyan dolgokat jelenteni, melyeket a tények hamar megcáfolhatnak. Ma sem mondhatok mást, mint azt, hogy a fenforgó tárgyalások sem meg nem szakíttattak, sem kedvező eredményre nem vezettek. Függőben vannak s talán még sokáig függőben maradnak, mert minden nap új nehézségek merülnek föl. Egyidőben folynak a két haderő visszahúzása s a congressus lehetővé tétele tárgyában az alkudozások. De ez nem úgy értendő, mintha a diplomatia olyan formula kigondolásán fáradoznék, mely az angol és az orosz álláspontot kiengeszteli. Ez végre nem lenne oly nagyon nehéz. Ilyen formulát tucat számra lehetne találni, mihelyt azon tárgyi kifogások ügyében meg tudnának egyezni, melyek a san stefanoi szerződés ellen emeltettek. Míg ez meg nem történt, addig sem a német, sem az angol kormány nem fogja azon törni a fejét, hogyan kelljen a meghívókat a congressusra a leghelyesebben fogalmazni. Ilyesféle stylgyakorlatokkal legfölebb a bécsi udvari cance 11 áriában foglalkoznak még, mely még mindig bármily áron congressust akarna összehozni, mert már összeülésében látja a siker biztosítékát. De ilyen reményteljes felfogást sem itt, sem Berlinben nem táplálnak s épen mert Bismarck herczeg csak olyan congressustól vár üdvöset, melynek már összeülte előtt létesült megegyezés a fontosabb kérdésekre nézve, a Berlinből kezdeményezett tárgyalásokban inkább a lényeges, mint a formai ügyek játszák a főszerepet. — Az angol kormány barátságos előzékenysége fölött e tárgyban panaszkodni nem lehet s azon kellemetlen támadások daczára, melyek a berlini félhivatalos sajtóban néha Angolország ellen intéztetnek, a diplomatiai érintkezés London és Berlin közt mégis mindig szívélyes és barátságos maradt, kapathat. Pedig Ábrányinak szüksége van a mérsékletre. S még inkább a gondosságra. Könyvének több helye pongyola. Ha munkáit jövőre kritikával átrostálja, még jobbakat fog írni. Mert szép tehetsége kétségtelen. — m — A magyar emigratio a keleten. Irta : X. Y. Hangya szereplése. (Lapinski és Bangya. — Tür párbaja és a szerzett elégtétel. — Bangya kalandjai. — Király elitéltetése. — A cserkeszek és Samyl.) Folytatjuk a múlt fejezetben elkezdett elbeszélést az említett időben történt eseményekről. A lengyelek parancsnoka, Lapinski és Mehemet bey (Bangya) ezredes s katonai parancsnok közt is egyenetlenségek törtek ki, —hol lengyel van ott nincs béke. — Bangyának tudósításai szerint Lapinski hintette a konkolyt, elhitetvén az öreg Szefer pasával, hogy a magyarokat Ismail pasa csak azért küldte vele, hogy neki minden lépteire ügyeljenek, s hogy Bangya, mint katonai parancsnok Széfért, a kormányzót előbb-utóbb Naibnak, a törökökkel egyezkedni nem akaró cserkesz főnöknek kezére játszsza, hogy így meneküljön meg Ismail pasa felsőbbségétől éli végül, hogy a magyarok csak közvetítők itt a muszkák és a titokban megvásárolt Izmail pasa közt. Bangya ezen körülmények közt letette Lapinskit következő okok miatt: 1-or, mert ellene a katonaságot nyíltan lázítja, 2-or, mert a rábízott pénzeket elsikkasztotta, 3or, mert egy Rakovski nevű katonájától elvett 15 lírát, és midőn az azt visszakövetelő, börtönbe vettette, hol kétségbeesésében a szegény lengyel kivégezte magát. De a letétel sem használt semmit, helyette kinevezte Szefer pasa saját fiát, ez meg leköszönt ismét Lapinski részére és végre sem maradt Bangyának és a magyaroknak egyéb teendőjük, mint lemondani s elbocsáttatásukat kérni. Azonban másfelől is veszély fenyegette Bangyát. Ugyanis Konstantinápolyból Stein tábornoknak is vele kellett volna menni, hanem a nagy hasú üreg ur elkésett a hajóról s azontúl azzal vádolta Bangyát, hogy önként szaladt el nála nélkül azért, hogy ő legyen helyette a parancsnok,s ezért mindent elkövetett Gállal együtt megbuktatására. Mindezek oly utálatos áskálódások, hogy az ember undorral fog tollat vázolásukra, s annyival kellemetlenebbül, mert itt csak az tudná az igazságot kideríteni, ki a szivek titkaiban olvasni tud. Bangya Lapinskit vádolta, ez meg a két Jordán testvér utján hírlapban azt állitá, hogy nemcsak Bangya, de az emigratio legelőkelőbb emberei, sőt maga Kossuth is muszka zsoldban van. — Ezt köszönhettük a Görögországba menésre verbuválásnak ; de bárminő képtelenség volt ez állítás, véget kelle annak vetni. E végből Türr kérdőre vonta a Journal de Constantinople szerkesztőjét; ez azt mondá, hogy neki a kérdéses czikket a két Jordán, e két fiatal s török szolgálatban levő renegáli alezredes adta. Mit volt mit tenni, e két rágalmazó urat Türr és én párbajra hívtuk, ők azonban jónak látták a párbaj nagy tilalmának és a török seregnél degradálással büntetésének védleple alá bújni és a kihívást el nem fogadni, hanem a helyett egy visszavonó czikket tettek másnap ugyan a lapban közzé, sőt azt is állíták, hogy nem úgy nyomatta ki a szerkesztő a czikket, mint ők beadták volt neki. Ezért tehát a szerkesztőtől követeltük, hogy még egy határozott czikket írjon, melyben nyilatkoztassa ki kereken, hogy a magyarok ellen írt czikk merő koholmány és rágalom, mit ez meg is tett. Mivel azonban e czikk sem volt eléggé határozott visszavonás, Türi a szerkesztőt, legalább száz ember szeme láttára, kikorbácsolta a Café de Luxembourgból, a lengyelek meg jónak látták többé hírlapokban nem firkálgatni ellenünk. Hogy némi forgalmunk lehessen felőle, minő szerencselovagok jutnak gyakran magas katonai rangokra, ám ide igtatom egyfelől azon híreket, miket Lapinski ezredesről — másfelől azokat, miket Bangya szintén ezredes és dandárparancsnok felől beszélt a világ. Bangya elfogta Lapinskinak egy a Szefer pasa fiához írt levelét, melyben Lapinski indítványozza, hogy menjen vele Európába, de eszközölje ki apjánál, hogy az — mint Cirkassia kormányzója — nevezze ki Lapinskit meghatalmazott alkudozóul a cserkeszek ügyében, fiát pedig alteregoként adja mellé. Most a háború alatt, úgymond, Zamoisky és Csartorinskitól nyerendő ajánlatokkal ellátva részvétet költünk a cserkeszek iránt az angolok közt s fegyverzetre és készletekre lesz adakozás bőven, hullani fog ránk a sterling mint az eső. Párisban meg az öreg Csartorinskit biztosítják, hogy Szefer őt Cirkassiában elismeri és kikiáltatja lengyel királynak, és hogy Szefer fog is lengyel pénzeket veretni Csartorinski képével, mire kétségkívül ad aztán az öreg legalább 100,000 francot. Zamoisky ugyan mint vén fukar, aligha ad pénzt, hanem ad majd ajánló leveleket Lászlóhoz, Csartorinski fiához, ki a spanyol királyné leányát vette nőül és ez is ad legalább annyit mint az apja. — Jó lenne aztán még Amerikába is átrándulni, s ő reméli, hogy a szabadságáért küzdő cserkesz nép ott is rokonszenvre talál s lesz dollár elég, kivált ha rá tudják valahogy venni Kossuthot, hogy nekik Buchananhoz s több amerikai barátjaihoz ajánló leveleket adjon. Mindebből ugyan semmi sem lett, hanem a terv maga elég jellemző akár Lapinskira — ha igaz — akár Bangyára, ha csak az ő koholmánya. Bangyáról annyit tudunk, hogy Konstantinápolyba Párisból jött 1853. végén Királylyal együtt. Hajdan a magyar testőröknél szolgált, a forradalom alatt pedig a felső megyékben ezredes és dandárparancsnok lön. Forradalom alatt megnősült, hanem azután emigrálni kénytelenittetvén, nejét otthon hagyta és mind Párisban, mind Konstantinápolyban sok baja volt. Konstantinápolyban renegált, mint ezredes szolgálatot kapott, és úgy küldetett Circassiába. Egyúttal itt szabad kőmivespáholyt állított, vagy legalább ezt mondá és némelyeket ezen felekezetbe belépésre rábírt, felszólított engem is, de miután a társaság czélját előre megmondani nem akarta, hanem csak általános elvekről beszélt, s nevezetes nagy emberek példájára hivatkozott: nem állottam be, mivel olyan ügyet szolgálni nem akarok, melynek üdvös voltáról meggyőződni nem engednek, míg az ember előre vak engedelmességet nem esküszik. Bármi volt, annyi igaz, hogy ravasz egy ember volt. Nagyon sok roszat beszéltek felőle, gyanúsították hamis pénzcsinálással, muszka kémséggel és több effélékkel, de én mindezekben sem mellette, sem ellene bizonyítani nem tudok; úgy látszik a török kormány ismerte ügyességét és bízott benne, mert őt a háború után nemcsak meghagyta rangjában, sőt rendőrfőnökké tette. Ez azt mutatja, hogy a hírek nagy része nem birt alappal. Nagy része e gyanúsításoknak barátjáról, Királyról ragadt át ő reá. — Ez a király azt állította, hogy egy párbaj következtében szökött meg hazulról, miután néhány évet a forradalomban résztvétért kiült volna; az igaz, jól tudott lőni, jól lovagolni, kártyázni, és termete, kinézése, modora előkelő úriembernek gyanittatták; végül bebizonyult, hogy állítása mind valótlan. Megérkezvén Konstantinápolyba, beszállott egy jó házhoz Pérán, élt, költött uriasan, néhány nap múlva azonban iszonyú lármát csapott, hogy a házból elloptak tőle 70.000 frankot, ezért háziasszonyát elfogták, vallatták, egyik törvényszéktől a másikig hurczolták, s végre is bizonyítékok hiánya miatt felmentették. Ekkor Király renegált Bangyával együtt s részt vett a circassiai expeditióban. Szintén szabadkőművesnek állította magát. Mac Murdo angol szállító biztosnál szolgálatba lépett, de állítólag lovakat sikkasztott el s nagy nehezen szökött meg az angolok elől. Egy ízben hamis aranyak csinálása gyanújába esett és elfogatott, azonban felmentetett, mig végre csakugyan rajta veszett. 1860- ban hamis bankógyártás bizonyult rá és azért 10 évi török börtönre ítéltetett. — Török szokás szerint nyakába kötöttek egy fekete táblát rajta,egy hamis bankóval s igy kitették a hídon közszemlére, aztán bezárták az Ipekhanéba s tán ma is ott ült érdemlett büntetését. Ilyen emberek vették magukra néha a mi becsületes nevünket, hogy ezalatt a sok becsületes, jobb sorsot érdemlett bujdosók rovására a közrészvétet kizsákmányolhassák, s gaztetteiket gyanútlanul űzhessék. Ez időben valamennyi lengyel magyarnak adta ki magát, mihelyt valamit kért, a sok tekergő német naplopó szintén mind magyar volt mindnyájunknak mondhatlan kárára. Szefer pasától és rusz fiától, vagy ha inkább fontolóra veszszük, Bangyától és Lapinskitől nem sok jót látott a szegény cserkesz nép, ezek czivakodásaiból legfeljebb azt láthatta át, hogy ilyen török segítség ugyan nem védelmezi meg az oroszoktól. Samil, a Feketetenger melléki cserkesz vezér, a párisi béke után egymaga küzdött még kétségbeesetten óriás ellensége ellen, de utoljára is átszoríttatott Mingreliába,birodalma orosz kézre jutott,sőt 1859-ben ő maga is megadta magát, Szt.-Pétervárra hivatott, hol ugyan nagy tisztességgel, de némileg fogva tartatik. A Kaspi tenger melléki dagisztáni főnököt, Kadzsi Murtuzt még roszabb sors érte, 1861-ig folytatta még élethalál harczát, ekkor serege már csak maroknyi töredékre olvadva le, elfogatott és mint valami gonosztevő börtönre vettetett. Ma már nincs többé szabad cserkesz, kivévén a Kaukáz déli oldalán barangoló kisebb törzseket; a vitéz nép elhagyatva, tatár hitrokona sorsára jutott, vagy katonáskodni kénytelen halálos ellensége zsoldjában s ennek segíteni elnyomni más szabad népeket, vagy kivándorolni török szomszédjához. 1860. végéig csakugyan mintegy 180 ezer férfi vándorolt ki és a török kormány által némi segítségben részesítve — Bulgáriában telepíttetett meg. De mint a székelyt hiába vinnék az alföld termékeny rónáira, — úgy a cserkesz is boldogtalanul érzi magát uj hazájában, az egész nemzedék harczban nőtt fel, nehéz leszoktatni a kóborlások s rablókalandokról, bolgár szomszédját nem sokkal tartja jobbnak a muszkánál s a bolgárokat hallva, azt kell hinni, hogy a vidéknek valódi ostoraivá lettek, lopnak, rabolnak, gyilkolnak, sőt koldulnak is inkább, mint a földmivelés és más békés életmódra szokjanak. Török nemzetiségi szempontból mindamellett hasznos szolgálatot tehetnek, idővel felhagynak majd kalandos életmódjukkal, a szláv törekvéseknek pedig mindig veszélyes ellenségei maradnak s egy-egy várat képeznek az ellenséges szellemű földön. — Ha mi valaha tanulni bírnánk a mások példáján, ugyanezt kellene tennünk a Moldvába vándorló székelyekkel, meggátolni a kivándorlást, sőt visszaterelni a csángókat is, és folyton telepíteni őket az oláhok zömébe : Zaránd, Hunyad, B., Szolnok, Kővárvidék stb., hogy ahelyett, hogy ők oláhosodjanak el Moldvában, képezzenek a nálunk garázdálkodó oláhság között egy-egy magyar szigetet és baj esetén mindmegannyi nemzetiségi várat. Országgyűlés. A feépviselőház ülése május 3-án. — Folytatás esti lapunkhoz. — Az iparmúzeumra előirányzott 10.400 frtos tételnél Ráth Károly azon kérdést intézi a miniszterhez, mi az iparmúzeum czélja ? S várjon azt hiszi-e a miniszter, hogy az úgy, amint szervezve van, megfelel a czélnak ? Ezen intézet tulajdonképeni rendeltetésétől bizonyos bureaucratikus eljárás által elvonatikus szóló fájlalja, hogy nincs oly bizottság, mely ezen intézetet akként vezetné, hogy az hivatásának megfeleljen. Eddig nem történt intézkedés, hogy ezen intézet az iparos müszlésnek fejlesztésére hasznosítható lenne; ily körülmények között pazarlásnak tartja az ezen intézetre annak idejében megszavazott 50.000 frtot. Igaz, hogy az iparmúzeumot szakavatott egyén kezeli, de a minisztérium illető osztálya alig képes ezen intézetet úgy vezetni és hasznosítani, mint ahogy az a szakkörök bevonásával történhetnek. Eddig nincs asztalos, vagy faragó, ki ezen két év óta fennálló intézetnek ízlése fejlesztését köszönhetné. Az iparmúzeum jelenleg a nemzeti múzeum egyik fiókja , hogy czéljának megfeleljen, szükségesnek tartaná, hogy ezen intézet vezetésére a bapesti iparkamrának és az országos iparegyesületnek befolyás a hassék. (Helyeslés balról.) Arra kéri ennélfogva a minisztert, hogy gondoskodjék arról, hogy ezen intézet jó karban tartassék, gyarapíttassék és rendeltetésének megfeleljen, ami a mostani bureaucratikus vezetés mellett lehetetlen, mert annak nincsen gazdája és az iparosok nem tudják, hogy létezik-e ezen intézet, ha véletlenül arra sétálva meg nem látják. 11»VifliHTrí TI iT.fTtfrTTffflBlfflrarHTr^^ Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter : Ez figyelmeztetés lévén, ezt köszönettel veszem, de a kritikát idő előttinek tartom. Mert hiszen csak most létesült az intézet, eddig még mint valami res nullius a levegőben függött az egész. Ha a t. ház most az előirányzott költséget meg fogja szavazni, a kormány szervezni fogja az intézetet akként, hogy az céljának tökéletesen megfeleljen, mert hiszen nem azért állíttatott fel az intézet, hogy ez egyszerűen a curiosítások gyűjteménye legyen, hanem ellenkezőleg, hogy az iparosok műszlését fejleszsze és épen azért van úgy elhelyezve, hogy a szomszédos rajztanodával összeköttetésbe hozassék. (Helyeslés a középen.) Elnök: Észrevétel nem létetvén, ezen czimen megszavaztatik 10.400 főt. Egyszersmind tudomásul veszi a ház. Somsich Pál: Talán nem sértem meg a t. elnök úrnak kijelentését, ha azt mondom, hogy az öszszegre nézve ugyan nem, hanem magára a tárgyra és annak czélszerű voltára igenis tétetett észrevétel. Ennélfogva jó volna, ha ennek a jegyzőkönyvben nyoma lenne, vagy ha felvétetnék abba a miniszter úrnak azon válasza, hogy ezen intézet kellő szervezését figyelemben fogja részesíteni. (Helyeslés.) Elnök: Én szavazásra nem tehetek fel más indítványt, mint azt, ami írásban adatott be. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter : Azon nyilatkozatom felvehető a jegyzőkönyvbe, hogy a kormány gondoskodni fog ezen intézetnek kellő szervezetéről. (Helyeslés.) Elnök: A nyilatkozat fel fog vétetni a jegyzőkönyvbe. Remete Géza utal a miniszterelnöknek a polgári házasságot illetőleg tett s a jegyzőkönyvbe igtatott nyilatkozatára, mely szintén siker nélkül maradt. Ily előzmények után szükségtelennek tartja, hogy a jegyzők miniszteri nyilatkozatok felvételével fárasztassanak. (Felkiáltások : Ki van már mondva a határozat!) A képzőművészet czéljaira, utazási ösztöndíjakra, jeles elaggott művészek segélyezésére előirányoztatik 15.000 frt. Zsilinszky Mihály figyelmeztet arra, hogy a római úgynevezett Palazzo di Veneziában fiatal osztrák és magyar művészek számára fenntartott 14—15 hely közül a magyaroknak csak néha jut egy-egy hely, ez is akkor történik, ha külön folyamodás útján befolyásos egyének pártolják az illető művészt. Ha egy magyar művész ezen intézetbe ekként bejut, ott betolakodó idegennek tekintik s az osztrák-magyar nagykövetség hivatalnokai arra törekszenek, hogy minél hamarabb kiutasíthassák. A múlt évben szomorú és valóban botrányos eset fordult elő e palotában. Ugyanis egy magyar művészt egyszerűen kitettek csupán azért, mert egy bécsi ösztöndíjas tanulót kívántak ott elhelyezni. Hiába hivatkozott a magyar kormány tekintélyére, hiába mondta, hogy az osztrákok között vannak oly művészek, kik nem egy, hanem több évi jótékonyságban részesülnek; hogy van olyan, aki már 25 év óta élvezi e műtermek szabad és ingyen használatát. Mindez nem használt, hanem amíg ő a magyar kormányhoz védelemért folyamodott, addig a követség méltatlan és erőszakos módon kitette a monarchia követségi palotájából. Ezen esetet tudomására hozta szóló a miniszternek, de a baj nem orvosoltatott, most a képviselőházban említi fel ezen ügyet. Kérdi, vájjon csakugyan közös tulajdon-e az osztrák-magyar nagykövetségi palota Rómában, melyben e műtermek elhelyezve vannak? Vájjon a követség költségei nem-e a közös pénztárból fedeztetnek ? Szükségesnek tartja, hogy a kormány erélyesen lépjen fel ez ügyben a magyar művészek érdekében. (Helyeslés a baloldalon.) Trefort Ágoston: Jelentésem 832. lapja tanúskodik arról, hogy foglalkozom e kérdéssel és semmi kétségem sincs, hogy a tárgyalások sikeresen be fognak fejeztetni. Hogy némely művészek visszautasíttatnak, az félreértésen alapul. Maguk a műtermek ugyanis főleg a bécsi akadémia stipendiátusai számára voltak szánva, a követség pedig azon szempontból indulva ki, hogy a stipendiumok nem lévén közösek, ennélfogva a lakást illetőleg sem jutott a speciális magyaroknak hely. Most a tárgyalások folynak és rövid idő alatt befejeztetnek, amidőn is a magyar művészek szintén fognak lakást kapni. (Helyeslés.) Almássy Sándor hangsúlyozza, hogy a kormánynak parancsolólag kötelessége fellépni az osztrákokkal szemben a magyar érdekek védelmére, nem pedig tárgyalásokat folytatni. Az előirányzott összeg megszavaztatik. Az egyházi czélokra előirányzott összegnél Gebbel Károly felszólal az ellen, hogy a nem katholikus egyházak részére felvett javadalmazás az idén is 5000 írttal leszállíttatott. Nem tartja a vallásfelekezetek egyenjogúságával megegyeztethetőnek azt, hogy csak a nem katholikus egyházak javadalmazásából történik levonás. Az eredeti javadalmazást kéri megszavaztatni. Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyminiszter. T. ház! A t. képviselő úr a múlt évben a budget tárgyalása alkalmával ugyanezen indítványt tette, és én hasonló módon, mint akkor, kénytelen vagyok ez alkalommal is ugyanazt felelni, amit akkor mondtam, hogy engem semmi más indok nem vezetett a költségek apasztásában, mint a pénzügyi tekintet. Oly helyzetben vagyunk, hogy ahol lehet egy pár ezer forintot levonni, ezt tenni kénytelenek vagyunk. Ezen levonás éri valamennyi hitfelekezetet, a református egyháznál, mint a görög keleti egyháznál 5°0-ot szintén levonunk csupán pénzügyi tekinteteknél fogva. Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék a pénzügyi bizottságnak jelentésében felvett összeget megszavazni és a képviselő úr indítványát elvetni. Az előirányzott összeg Gebbel indítványának mellőzésével elfogadtatott. A többi rovatok észrevétel nélkül elfogadtattak. Elnök: T. ház! A vallás- és közoktatási minisztérium költségvetésének tárgyalása befejeztetettje szerint a mai ülés napirendje ki van merítve. A t. ház tegnapi határozata szerint holnap ülés nem lesz. A hétfői ülés napirendjére — ugyancsak a t. ház tegnapi határozata szerint — kitüzetik a pénzügyi minisztérium f. é. költségvetésének részletes tárgyalása s ezzel kapcsolatosan s ezt követőleg az 1878. évi költségvetés 9. fejezete, t. i. Horvát-Szlavonország beligazgatási szükséglete s a f. é. költségvetésnek az államadósságokról és vasúti kamatbiztosításról szóló fejezete. A hétfői ülés d. e. 10 órakor kezdődik. Az ülést bezárom. Az ülés végződik 1 órakor. Különfélék. — május 3 (Királyné ő Felsége) május 1-én váratlanul incognito Pozsonyba érkezett. Csak az állomásfőnök tudta ezt előre. A királyné az I. oszt. váróteremben megreggelizett, Festics grófnéval számozatlan bérkocsiba ült és a Pozsony közelében fekvő gróf Henckel-féle birtokokra hajtatott, hol megnézte a hires ménest. Időközben a pozsonyiak megtudták, hogy a királyné, ki már 1857 óta nem volt városukban, 4 órakor visszatér Bécsbe. Csakhamar lelkes ovátiót rögtönöztek. Fellobogózták a középületeket és délután a hajóhídnál sűrű néptömeg gyülekezett. Midőn a királyné megérkezett, a sok ezernyi közönség lelkes éljenekbe tört ki. A színháztéren az aristocratia tagjai várták fogataikon a Felséges aszszonyt és üdvözölték. A hajóhídtól az indóházig a várakozó nép tiszteletteljesen üdvözölte a királynét. Az indóháznál is volt lelkes oválló. A királyné gyászruhában volt. Nyájasan megköszönte a közönség hódolatát. Az udvari vonat szűnni nem akaró éljenzések közt hagyta el az indóházat. (Deák Ferencz síremlékének tervezetét) az országos emlékbizottság elnöke, Gorove István tegnap küldötte be a fővárosi hatóságnak az építési engedély megadása miatt. A Gerster Kálmán műépítész által készített terveket Rózsa Péter jegyző bemutatta a középítési bizottságnak. Az engedély megadása a hetes albizottság véleményezésétől függ. A kerepesi temetőben felállítandó síremlék tervei az új városház társalgó termében szintén közszemlére vannak kitéve. (Bártfa égéséről) az orsz. műemlékek bizottságához Miskovski Victor kassai épitésztanár jelentést intézett, melyből a következőket idézzük. 1. Bártfa város főterének kellő közepén magában álló és cseréppel födött városháza a tűzvész által teljesen megkiméltetett. 2. A »Szent Egyedihez czimzett parochialis templomnak belseje, fölötte érdekes műkincseivel ez alkalommal szintén érintetlenül maradt, de zsindelyezett tetőzete, a födélszékkel s a nem rég szélszerűleg renovált két kis tornyocskával (Dachreiter) együtt leégett. Mindannak daczára azonban, hogy csak a templom tetőzete égett el, utólagosan más veszedelem következhetik be, tudniillik a csúcsíves boltozatnak beomlása, mert a már roskadozó s itt-ott ijesztő repedéseket mutató csúcsíves boltozata , nevezetesen a főhajó harmadik s negyedik traveéjában, úgy nemkülönben a szentély boltozata az északkeleti és délkeleti zárfalak homlokövezetei közt(Schildborgen) tátongó repedések által ezen részek constructív és organikus összetartása már majdnem egészen megszűnt. 3. A ferenczrendi zárda templom belsejébe a szentély ablakain keresztül a tűz becsapván, a templom belberendezése is oltáraival, orgonájával egészen porrá égett. Itt a kár ugyan tetemes, de miután ezen zárdatemplom belberendezése a múlt században készülvén, különös műtörténelmi vagy műrégészeti becseset nem birt, s e tekintetben a veszteség még kipótolható, aránylagosan nem nagy. 4. A város egykori erőditvényeinek maradványát képező utolsó eredeti bástyatorony, az úgynevezett vizibástya — Wasserthurm — melynek leírását idjzokkal illusztrálva, az« Archaeologiai közlemények« IX. kötetének I. füzetében közlöm, — egészen elégett, nemkülönben az ódon óratorony is. Ezen tűzvész alkalmával — kivéve nyolcz házat — az egész belváros főterével, hat mellékútczájával, két templomával egészen a lángok martaléka jön. Mindezen magában véve nagymérvű veszteség mellett is némi megnyugvással constatálom, hogy a városház isolált állása s tűzmentes tetőzete által a benne lévő műkincsekkel s a fontos okiratokkal biró levéltárával, igy nem különben a templom műkincsei is a tűz emésztő hatásától ez alkalommal megmentettek. (H . m e n.) Kammer Karolina k. a. és dr. Herich Károly min. osztálytanácsos ur máj. 6-án a belvárosi plébánia-templomban, reggeli 7 órakor tartják esküvőjüket. (A Magyarhonban élő zeneművészek segély- és nyugdíj-egylete) f.évi máj. hó 5-én, délelőtti 11 órakor, a budapesti zenede termében (egyetem tér 2. sz.) tartandó elhalasztott évi közgyűlésére a t. ez. egyleti tagok tisztelettel meghivatnak, s egyszersmind felkéretnek, hogy szavazativeiket, az alapszabályok IV-ik szakaszának 9-ik §-a értelmében, betűsor szerint betöltve, a közgyűlésbe magukkal hozni, s ott az egyleti elnöknek személyesen kézbesíteni szíveskedjenek. A közgyűlés tárgyai: 1. elnöki jelentés, 2. pénztári kimutatás, 3. választmányi tagok választása, 4. jelentése az alapszabályok megváltoztatása tárgyában kiküldött bizottságnak, 5. felmerülendő indítványok. (A párisi közkiállítás magyar osztályából eltávolították Zichy Mihály nagy képét, mely a lefolyt tíz év világeseményeit tárgyalja. Azért távolították el, mert el volt határozva, hogy politikai színezetű képnek nem lesz helye a kiállításon. Ezen elvet a németek iránti tekintetből mondták ki. — Hirsch báró, a török vasutak alapítója, mint már említettük, Bécsbe tette át financiális tevékenysége súlypontját. Osztrák állampolgárnak naturalizáltatta magát.Most pedig saját költségén 60,000 frton megcsináltatta az osztrák kiállítási osztály fogadóját; ezen áldozat fejében kinevezték az osztrák kiállítási bizottságba. Mily élelmes Ausztria! (Fiuméból) Írják, hogy a torpedó gyár most az osztrák-magyar haditengerészet számára készít torpedókat. (Bolgárok és mozlimek.) A bolgárországi mohamedánok a portához már száz meg száz táviratot intéztek, melyekben elpanaszolják bajaikat, íme e táviratokból két mutatvány. A csirmeni és kaszkiói lakosok távirata: »Mi, a csirmeni és khaskiói házak lakói nem rég követet küldtünk Drinápolyba, hogy vessenek véget a bolgárok embertelenségeinek. Követünk fájdalom eltűnt. Ápr. 12-én egy nagyszámú bolgár csapat betört a harmeni háza két falvába. A szörnyetegek felgyújtották a házakat és megöltek 23 mozlimet. — A kaszkiói hazában megöltek 56 embert és felgyújtottak 40 házat. A bolgárok mindenféle gyalázatosságokat követnek el. A szultán irgalmához folyamodunk, vajha megkiméltetnénk ez iszonyatosságoktól.« — A demotikai kerület követének távirata: »A demotikai hazában a bolgárok rablásokat követnek el; kirabolják és felgyújtják a falvakat; megölik a szerencsétlen mozlimeket, kik kezeik közé kerülnek; nem kímélik a nők becsületét sem. Kényes szemekkel fordulunk a császári kormány irgalmához.« (Keresztes Lajos.) A nyerges-ujfalusi czementgyár volt igazgatója elleni bünfenyitő tárgyalás ma folytattatott. Számos tanú hallgattatott ki, a kik több terhelő vallomást tettek, midőn azonban a meghiteltetésre került a sor, a kir. ügyész ezt nem tartotta szükségesnek, a védő azonban ajánlá, hogy az egyik főterhelő tanú, Pesiatl Márton esküre felhivattassék. E tanú azonban megtagadta az esküt, kijelenté, hogy most zavart, csak arra tehet esküt, amit majd írásba foglal. Vádlott kérte,hogy engedjék meg neki a könyveket megtekinteni, amit a tszék megengedvén, a tárgyalás egyelőre elnapoltatott. (Páf neki!) czímű »Mokány-induló« jelent meg zongorára Rózsavölgyinél. Szerző: Bellér Gyula. Ára 1 frt. Ugyancsak Rózsavölgyinél megjelent a »kornevilli harangok«-ból a második kivonat,ára 1 frt 20 kr. (Egy román tankönyv.) A Petrisor Tivadar balázsfalvi gymnáziumi tanár által szerkesztett »Elemente dein Constitutiunea Patriei« (A hazai alkotmány elemei) czimű tankönyvet a vallás- és közoktatásügyi minisztérium a hazai román népiskolák használatára ajánlja. (Halálozás.) Szabó József ápril 27-én, 77 éves korában, végelgyengülés következtében Győrött meghalt. Béke hamvaira! (A történelmünk kiválóbb nőalakjai) czímű műlap jövedelméből újabban leszámolta-