Pesti Napló, 1878. május (29. évfolyam, 106-131. szám)

1878-05-04 / 109. szám

leg veszélyesekké ne válhassanak az orosz seregre, arról most gondoskodik a bölcs bécsi politika, midőn a román sereg hátában figye­lő hadtestet állít föl, hogy ha moczczanni merészel, úgy az orosz és osztrák-magyar ha­dak összemorzsolhassák. Így nyilatkoznak Tisza Kálmán és Andrássy gróf sokat emle­getett oroszellenes érzelmei. Bosznia és Herczegovina occupatiója ér­dekében a reichsrath egy csekély töredéke feliratot akar ugyan a koronához intézni, de az eszmével elszigetelve áll, s a közvélemény túlnyomó része, valamint a független sajtó a legélesebben kárhoztatja a tervet. Az occu­­patióban nem láthatni egyebet, mint osztoz­kodást a zsákmányon, mint azon politika utánzását, melyre Oroszország adta a példát. A N. Fr. Presse vezérczikke e tárgyban ma következőket mondja: A mag, mely a delegatió utolsó ülésszakában elvettetett, kalászt kezd hányni. Hatvan milliomos hitel jön megszavazva a­nélkül, hogy a delegátiók vagy az osztrák,népek valaha megtudták volna miért, milyen czélra ? És most arról beszélnek, hogy a hatvan millió fedezését fogják a két parl­amenttől követelni ismét a­nélkül, hogy a népek előtt e hitel és fedezé­sének czélja világosabb lenne. A lap azután következőleg folytatja el­mélkedését . De nem egyedül takarékossági okokból akar­nak pénzt kiadni, hanem azért is, hogy Ausztria- Magyarország nagyhatalmi tekintélyét Montenegró­val és Szerbiával szemben fenntartsák s hogy esetleg lefegyverezhessék a román hadsereget, ha osztrák te­rületre lépne. Politikánk tehát előbb azért nyújtott segédkezet ahhoz, hogy a hetvenkedő kis államok déli határainkon végrehajthassák rabló hadjáratai­kat és hogy most óriási­­ pénzösszegekkel s talán nagy véráldozattal is elvegye tőlük zsákmányukat ? És arra, hogy a románok lefegyvereztessenek, kik csak azért lépik át az osztr. határt, hogy elnyomóik helyett barátaik által fegyvereztessék le magukat, mozgósí­tás szükséges ? Hogy egy nemzetközi biztonsági rend­őrszolgálatot teljesítsünk, mely bízhat ugyan az Oroszország elleni actio látszatával, de csak­is látszatával, a hatvan milliomos hitel felhasználása szükséges ? Noha nem szoktuk meg külpolitikánk­tól az akarat következetességét, a czélok világossá­gát, az elhatározás szilárdságát, egyelőre mégis ké­­sedelmeskedünk hinni az ilyen szándékokban és czé­­lokban. Nem, mi nem hiszszük, hogy ama hangok, melyek ilyesfélét terjesztenek, jól értesülvék. Mert mit éreznének a monarchia népei, ha észre kellene venniök, hogy ilyen kicsinyes, ilyen semmi czélokért kell a legnagyobb áldozatokat hozniok, oly áldoza­tokat, melyek aligha lennének nagyobbak, ha méltó, nagy, a monarchia érdekeit valóban védő czélokért hozatnának ? A berlini politikai világ szintén azon nézetet táplálja, hogy a készülődő osztrák­­magyar ad­ió Bosznia és Herczegovina meg­szállására irányul. A helyzetről következő ér­dekes berlini közlemény van előttünk: Hogy az Angliával való háború lehetősége, főleg az angol hajórajnak ez esetben várható megme­­nése a keleti tengeren, s az orosz tengerpartok blo­­cadeja mennyi gondot okoz az oroszoknak, azt mutat­ják ama bizottság munkálatai, mely az orosz közlekedési minisztériumban alakít­tatott, hogy a blocade kérdését megvizsgálja. A bizottság a vasutak és a pénzügyminisztérium kép­viselőiből áll. Már a Feketetenger ostromzárja a vasúti szállításra utalta az orosz gabona nagy részét, hogy a keleti tenger kikötőjébe jusson. De ha a keleti tenger is ostromzár alá kerül, az orosz vasutak nem felelhetnek meg többé a forgalomnak. A keleti porosz vasutak kötelezték ugyan magukat, hogy blocade ese­tén naponként 1700 kocsit, vagyis 20 millió kilogram­mot szállítanak el,de ígéreteket nehezen lesznek képesek beváltani, s a nyugati vaspályáknak Oroszországban nemcsak kocsikészleteket kellene jelentékenyen sza­porítani, hanem új építkezéseket is kell tenniök. Már most is nagy tömegekben hevernek a feladott áruk, melyeket a forgalmi eszközök hiánya miatt elszállítani nem lehet. Borsig gyárában 26 gőzmozdonyt rendel­tek meg s más gyárakban is nagy megrendelések lé­tettek. Wirballenben új nagy teher-indóházat akar­nak építeni. De a szaklapok nagyon kételkednek benne, hogy ezek az intézkedések blocade esetére elegendők lesznek. Annyi bizonyos, hogy az orosz tengerpartok blocadeja a német kikötőknek és hajó­tulajdonosoknak nagy hasznot fog hajtani. Mine­künk németeknek legkevésbbé sincs érdekünkben tiltakozást emel­ni az orosz tengerpartok bloca­­(í@r*í* . urna———a—————— deja ellen Anglia részéről. Ehhez jogunk sincs. Félhivatalos részről már ál­lítják is, hogy Németországnak esze ágában sincs Anglia e szándéka ellen felszólalni. A fennforgó tárgyalásokról ma érkezett hírek a legszembetűnőbb módon ellent mondanak egymásnak. Csak abban értenek egyet a hírek, hogy birodalmi cancellárunk a legnagyobb fáradságot vette magának fenntartani a hármas szövetséget, vagy más szóval Ausztriát vissza­tartani attól, hogy Angliához csatlakozzék. Oroszor­szág hír szerint a legnagyobb előzékenységet tanúsít­ja az osztrák óhajok iránt. Ha most azon hír merül föl, hogy Ausztria tizennégy nap múlva bevonul Boszniába, ez úgy néz ki, mintha Ausztriát végre megnyer­ték volna a zsákmányon való osztozko­dás orosz eszméjének. Az angol politikai körök hangulatát rajzolja a következő, ápril 30-án kelt londoni levél : Nem épen mulatságos, ha napi tudósításunkat jó idő óta mindig azzal kell kezdenünk, hogy a hely­zet keveset vagy semmit sem változott. Ez legke­vésbbé az olvasóra mulatságos. De jobb inkább unal­masnak lenni, mint olyan dolgokat jelenteni, melye­ket a tények hamar megc­áfolhatnak. Ma sem mond­hatok mást, mint azt, hogy a fenforgó tárgyalások sem meg nem szakíttattak, sem kedvező ered­ményre nem vezettek. Függőben vannak s ta­lán még sokáig függőben maradnak, mert min­den nap új nehézségek merülnek föl. Egyidőben folynak a két haderő visszahúzása s a congres­­sus lehetővé tétele tárgyában az alkudozások.­­ De ez nem úgy értendő, mintha a diplomatia olyan formula kigondolásán fáradoznék, mely az angol és az orosz álláspontot kiengeszteli. Ez végre nem lenne oly nagyon nehéz. Ilyen formulát tuc­at számra lehetne találni, mihelyt azon tárgyi kifogások ügyében meg tudnának egyezni, melyek a san­ stefanoi szerződés ellen emel­tettek. Míg ez meg nem történt, addig sem a német, sem az angol kormány nem fogja azon törni a fejét, hogyan kelljen a meghívókat a congressusra a leghelyesebben fogalmazni. Ilyes­féle stylgyakorlatokkal l­e­g­­fölebb a bécsi udvari cance 11 áriában foglalkoznak még, mely még mindig bármily áron congressust akarna összehozni, mert már össze­­ülésében látja a siker biztosítékát. De ilyen remény­­teljes felfogást sem itt,­­ sem Berlinben nem táplálnak s épen mert Bismarck herczeg csak olyan congressustól vár üdvöset, melynek már összeülte előtt létesült megegyezés a fontosabb kérdésekre nézve, a Berlinből kezdeményezett tárgyalásokban inkább a lé­nyeges, mint a for­mai ügyek játszák a főszerepet. — Az angol kor­mány barátságos előzékenysége fölött e tárgyban panaszkodni nem lehet s azon kellemetlen támadá­sok daczára, melyek a berlini félhivatalos sajtóban néha Angolország ellen intéztetnek, a diplomatiai érintkezés London és Berlin közt mégis mindig szí­vélyes és barátságos maradt, kapathat. Pedig Ábrányinak szüksége van a mérsék­letre. S még inkább a gondosságra. Könyvének több helye pongyola. Ha munkáit jövőre kritikával átros­tálja, még jobbakat fog írni. Mert szép tehetsége kétségtelen. — m — A magyar emigratio a keleten. Irta : X. Y. Hangya szereplése. (Lapinski és Bangya. — T­ü­­­r párbaja és a szerzett elégtétel. — Bangya kalandjai. — Király elitéltetése. — A cserkeszek és Samyl.) Folytatjuk a múlt fejezetben elkezdett elbeszé­lést az említett időben történt eseményekről. A lengyelek parancsnoka, Lapinski és Mehe­­met bey (Bangya) ezredes s katonai parancsnok közt is egyenetlenségek törtek ki, —­hol lengyel van ott nincs béke. — Bangyának tudósításai szerint La­pinski hintette a konkolyt, elhitetvén az öreg Sze­­fer pasával, hogy a magyarokat Ismail pasa csak azért küldte vele, hogy neki minden lépteire ügyelje­nek, s hogy Bangya, mint katonai parancsnok Szé­fért, a kormányzót előbb-utóbb Naibnak, a törökökkel egyezkedni nem akaró cserkesz főnöknek kezére játszsza, hogy így meneküljön meg Ismail pasa fel­­sőbbségétől éli végül, hogy a magyarok csak közvetí­tők itt a muszkák és a titokban megvásárolt Izmail pasa közt. Bangya ezen körülmények közt letette La­­pinskit következő okok miatt: 1-or, mert ellene a katonaságot nyíltan lázítja, 2-or, mert a rábízott pén­zeket elsikkasztotta, 3or, mert egy Rakovski nevű katonájától elvett 15 lírát, és midőn az azt visszakö­vetelő, börtönbe vettette, hol kétségbeesésében a sze­gény lengyel kivégezte magát. De a letétel sem hasz­nált semmit, helyette kinevezte Szefer pasa saját fiát, ez meg leköszönt ismét Lapinski részére és végre sem maradt Bangyának és a magyaroknak egyéb teendőjük, mint lemondani s elbocsáttatásukat kérni. Azonban más­felől is veszély fenyegette Ban­­gyát. Ugyanis Konstantinápolyból Stein tábornok­nak is vele kellett volna menni, hanem a nagy hasú ü­reg ur elkésett a hajóról s azontúl azzal vádolta Bangyát, hogy önként szaladt el nála nélkül azért, hogy ő legyen helyette a parancsnok,s ezért mindent elkövetett Gállal együtt megbuktatására. Mindezek oly utálatos áskálódások, hogy az ember undorral fog tollat vázolásukra, s annyival kellemetlenebbül, mert itt csak az tudná az igazsá­got kideríteni, ki a szivek titkaiban olvasni tud. Ban­gya Lapinskit vádolta, ez meg a két Jordán testvér utján hírlapban azt állitá, hogy nemcsak Bangya, de az emigratio legelőkelőbb emberei, sőt maga Kossuth is muszka zsoldban van. — Ezt köszönhet­tük a Görögországba menésre verbuválásnak ; de bárminő képtelenség volt ez állítás, véget kelle annak vetni. E végből T­ü­r­r kérdőre vonta a Jour­nal de Constantinople szerkesztőjét; ez azt mondá, hogy neki a kérdéses czikket a két Jordán, e két fiatal s török szolgálatban levő renegáli alezredes adta. Mit volt mit tenni, e két rágalmazó urat Türr és én párbajra hívtuk, ők azonban jónak lát­ták a párbaj nagy tilalmának és a török seregnél degradálással büntetésének védleple alá bújni és a kihívást el nem fogadni, hanem a helyett egy vissza­vonó czikket tettek másnap ugyan a lapban közzé, sőt azt is állíták, hogy nem úgy nyomatta ki a szer­kesztő a czikket, mint ők beadták volt neki. Ezért tehát a szerkesztőtől követeltük, hogy még egy hatá­rozott czikket írjon, melyben nyilatkoztassa ki kere­ken, hogy a magyarok ellen írt czikk merő kohol­mány és rágalom, mit ez meg is tett. Mivel azonban e czikk sem volt eléggé határozott vissza­vonás, Türi a szerkesztőt, legalább száz ember sze­me láttára, kikorbácsolta a Café de Luxembourgból, a lengyelek meg jónak látták többé hírlapokban nem firkálgatni ellenünk. Hogy némi forgalmunk lehessen felőle, minő szerencse­lovagok jutnak gyakran magas katonai ran­gokra, ám ide igtatom egyfelől azon híreket, miket Lapinski ezredesről — másfelől azokat, miket Ban­gya szintén ezredes és dandárparancsnok felől beszélt a világ. Bangya elfogta Lapin­skinak egy a Szefer pasa fiához írt levelét, melyben Lapinski indítványozza, hogy menjen vele Európába, de eszközölje ki apjá­nál, hogy az — mint Cirkassia kormányzója — ne­vezze ki Lapinskit meghatalmazott alkudozóul a cserkeszek ügyében, fiát pedig alter­egoként adja mellé. Most a háború alatt, úgymond, Zamoisky és Csartorinskitól nyerendő ajánlatokkal ellátva rész­vétet költünk a cserkeszek iránt az angolok közt s fegyverzetre és készletekre lesz adakozás bőven, hul­lani fog ránk a sterling mint az eső. Párisban meg az öreg Csartorinskit biztosítják, hogy Szefer őt Cirkassiában elismeri és kikiáltatja lengyel ki­rálynak, és hogy Szefer fog is lengyel pénzeket veretni Csartorinski képével, mire kétségkívül ad aztán az öreg legalább 100,000 francot. Zamoisky ugyan mint vén fukar, aligha ad pénzt, hanem ad majd ajánló leveleket Lászlóhoz, Csartorinski fiá­hoz, ki a spanyol királyné leányát vette nőül és ez is ad legalább annyit mint az apja. — Jó lenne aztán még Amerikába is átrándulni, s ő reméli, hogy a sza­badságáért küzdő cserkesz nép ott is rokonszenvre talál s lesz dollár elég, kivált ha rá tudják valahogy venni Kossuthot, hogy nekik Buchananhoz s több amerikai barátjaihoz ajánló leveleket adjon. Mindebből ugyan semmi sem lett, hanem a terv maga elég jellemző akár Lapinskira — ha igaz — akár Bangyára, ha csak az ő koholmánya. Bangyáról annyit tudunk, hogy Konstantinápolyba Párisból jött 1853. végén Királylyal együtt. Hajdan a magyar testőröknél szolgált, a forradalom alatt pedig a felső megyékben ezredes és dandárparancsnok lön. Forradalom alatt megnősült, hanem azután emi­grálni kénytelenittetvén, nejét otthon hagyta és mind Párisban, mind Konstantinápolyban sok baja volt. Konstantinápolyban renegált, mint ezredes szolgálatot kapott, és úgy küldetett Circassiába. Egyúttal itt szabad kőmivespáholyt állított, vagy legalább ezt mondá és némelyeket ezen felekezetbe belépésre rábírt, felszólított engem is, de miután a társaság czélját előre megmondani nem akarta, ha­nem csak általános elvekről beszélt, s nevezetes nagy emberek példájára hivatkozott: nem állottam be, mivel olyan ügyet szolgálni nem akarok, melynek üdvös voltáról meggyőződni nem engednek, míg az ember előre vak engedelmességet nem esküszik. Bármi volt, annyi igaz, hogy ravasz egy ember volt. Nagyon sok roszat beszéltek felőle, gyanúsították ha­mis pénzcsinálással, muszka kémséggel és több effé­lékkel, de én mindezekben sem mellette, sem ellene bizonyítani nem tudok; úgy látszik a török kormány ismerte ügyességét és bízott benne, mert őt a háború után nemcsak meghagyta rangjában, sőt rendőrfő­nökké tette. Ez azt mutatja, hogy a hírek nagy része nem birt alappal. Nagy része e gyanúsításoknak barátjáról, Ki­rályról ragadt át ő reá. — Ez a király azt állí­totta, hogy egy párbaj következtében szökött meg hazulról, miután néhány évet a forradalomban részt­­vétért kiült volna; az igaz, jól tudott lőni, jól lova­golni, kártyázni, és termete, kinézése, modora előkelő úri­embernek gyanittatták; végül bebizonyult, hogy állítása mind valótlan. Megérkezvén Konstantinápolyba, beszállott egy jó házhoz Pérán, élt, költött uriasan, néhány nap múl­va azonban iszonyú lármát csapott, hogy a házból elloptak tőle 70.000 frankot, ezért háziasszonyát elfogták, vallatták, egyik törvényszéktől a másikig hurczolták, s végre is bizonyítékok hiánya miatt fel­mentették.­­ Ekkor Király renegált Bangyával együtt s részt vett a circassiai expeditióban. Szintén szabadkőművesnek állította magát. Mac Murdo angol szállító biztosnál szolgálatba lépett, de állító­lag lovakat sikkasztott el s nagy nehezen szökött meg az angolok elől. Egy ízben hamis aranyak csi­­nálása gyanújába esett és elfogatott, azonban fel­mentetett, mig végre csakugyan rajta veszett. 1860- ban hamis bankógyártás bizonyult rá és azért 10 évi török börtönre ítéltetett. — Török szokás sze­rint nyakába kötöttek egy fekete táblát rajta,egy ha­mis bankóval s igy kitették a hídon közszemlére, az­tán bezárták az Ipekhanéba s tán ma is ott ült ér­demlett büntetését. Ilyen emberek vették magukra néha a mi be­csületes nevünket, hogy ezalatt a sok becsületes, jobb sorsot érdemlett bujdosók rovására a köz­részvétet kizsákmányolhassák, s gaz­tetteiket gyanútlanul űz­hessék. Ez időben valamennyi lengyel magyarnak adta ki magát, mihelyt valamit kért, a sok tekergő német naplopó szintén mind magyar volt mindnyá­junknak mondhatlan kárára. Szefer pasától és rusz fiától, vagy ha inkább fontolóra veszszük, Bangyától és Lapinskitől nem sok jót látott a szegény cserkesz nép, ezek czivakodá­­saiból legfeljebb azt láthatta át, hogy ilyen török segítség ugyan nem védelmezi meg az oroszoktól. Samil, a Feketetenger melléki cserkesz vezér, a párisi béke után egymaga küzdött még kétségbeeset­ten óriás ellensége ellen, de utoljára is átszoríttatott Mingreliába,birodalma orosz kézre jutott,sőt 1859-ben ő maga is megadta magát, Szt.-Pétervárra hivatott, hol ugyan nagy tisztességgel, de némileg fogva tar­­tatik. A Kaspi tenger melléki dagisztáni főnököt, Kadzsi Murtuzt még roszabb sors érte, 1861-ig foly­tatta még élethalál harczát, ekkor serege már csak maroknyi töredékre olvadva le, elfogatott és mint va­­lami gonosztevő börtönre vettetett. Ma már nincs többé szabad cserkesz, kivévén a Kaukáz déli oldalán barangoló kisebb törzseket; a vitéz nép elhagyatva, tatár hitrokona sorsára jutott, vagy katonáskodni kénytelen halálos ellensége zsold­­jában s ennek segíteni elnyomni más szabad népeket, vagy kivándorolni török szomszédjához. 1860. végéig csakugyan mintegy 180 ezer férfi vándorolt ki és a török kormány által némi segítségben részesítve — Bulgáriában telepíttetett meg. De mint a székelyt hiába vinnék az alföld termékeny rónáira, — úgy a cserkesz is boldogtalanul érzi magát uj hazájában, az egész nemzedék harczban nőtt fel, nehéz leszok­tatni a kóborlások­ s rablókalandokról, bolgár szom­szédját nem sokkal tartja jobbnak a muszkánál s a bolgárokat hallva, azt kell hinni, hogy a vidéknek va­lódi ostoraivá lettek, lopnak, rabolnak, gyilkolnak, sőt koldulnak is inkább, mint a földmivelés és más békés életmódra szokjanak. Török nemzetiségi szem­pontból mindamellett hasznos szolgálatot tehetnek, idővel felhagynak majd kalandos életmódjukkal, a szláv törekvéseknek pedig mindig veszélyes ellensé­gei maradnak s egy-egy várat képeznek az ellensé­ges szellemű földön. — Ha mi valaha tanulni bír­nánk a mások példáján, ugyanezt kellene tennünk a Moldvába vándorló székelyekkel, meggátolni a ki­vándorlást, sőt visszaterelni a csángókat is, és foly­ton telepíteni őket az oláhok zömébe : Zaránd, Hu­ny­ad, B., Szolnok, Kővárvidék stb., hogy a­helyett, hogy ők oláhosodjanak el Moldvában, képezzenek a nálunk garázdálkodó oláhság között egy-egy magyar szigetet és baj esetén mindmegannyi nemzetiségi várat. Országgyűlés. A feépviselőház ülése május 3-án. — Folytatás esti lapunkhoz. — Az iparmúzeumra előirányzott 10.400 frtos té­telnél Ráth Károly azon kérdést intézi a miniszter­hez, mi az iparmúzeum czélja ? S várjon azt hiszi-e a miniszter, hogy az úgy, a­mint szervezve van, megfe­lel a czélnak ? Ezen intézet tulajdonképeni rendel­tetésétől bizonyos bureaucratikus eljárás által elvo­­natiku­s szóló fájlalja, hogy nincs oly bizottság, mely ezen intézetet akként vezetné, hogy az hivatásának megfeleljen. Eddig nem történt intézkedés, hogy ezen intézet az iparos müszlésnek fejlesztésére hasznosít­ható lenne; ily körülmények között pazarlásnak tart­ja az ezen intézetre annak idejében megszavazott 50.000 frtot. Igaz, hogy az iparmúzeumot szakavatott egyén kezeli, de a minisztérium illető osztálya alig képes ezen intézetet úgy vezetni és hasznosítani, mint a­hogy az a szakkörök bevonásával történ­hetnek. Eddig nincs asztalos, vagy faragó, ki ezen két év óta fennálló intézetnek ízlése fejlesztését kö­szönhetné. Az iparmúzeum jelenleg a nemzeti mú­zeum egyik fiókja , hogy czéljának megfeleljen, szük­ségesnek tartaná, hogy ezen intézet vezetésére a ba­­pesti iparkamrának és az országos iparegyesületnek befolyás a hassék. (Helyeslés balról.) Arra kéri ennél­fogva a minisztert, hogy gondoskodjék arról, hogy ezen intézet jó karban tartassék, gyarapíttassék és rendeltetésének megfeleljen, a­mi a mostani bureau­cratikus vezetés mellett lehetetlen, mert annak nin­csen gazdája és az iparosok nem tudják, hogy léte­zik-e ezen intézet, ha véletlenül arra sétálva meg nem látják. 11»VifliHTrí TI iT.fTtfrTTffflBlfflrarHTr^^ Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi mi­niszter : Ez figyelmeztetés lévén, ezt köszönettel ve­szem, de a kritikát idő előttinek tartom. Mert hiszen csak most létesült az intézet, eddig még mint valami res nullius a levegőben függött az egész. Ha a t. ház most az előirányzott költséget meg fogja szavazni, a kormány szervezni fogja az intézetet akként, hogy az c­éljának tökéletesen megfeleljen, mert hiszen nem azért állíttatott fel az intézet, hogy ez egysze­rűen a curiosítások gyűjteménye legyen, hanem ellen­kezőleg, hogy az iparosok műszlését fejleszsze és épen azért van úgy elhelyezve, hogy a szomszédos rajz­tanodával összeköttetésbe hozassék. (Helyeslés a középen.) Elnök: Észrevétel nem létetvén, ezen czimen megszavaztatik 10.400 főt. Egyszersmind tudomásul veszi a ház. Somsich Pál: Talán nem sértem meg a t. el­nök úrnak kijelentését, ha azt mondom, hogy az ösz­­szegre nézve ugyan nem, hanem magára a tárgyra és annak czélszerű voltára igen­is tétetett észrevétel. Ennélfogva jó volna, ha ennek a jegyzőkönyvben nyoma lenne, vagy ha felvétetnék abba a miniszter úrnak azon válasza, hogy ezen intézet kellő szerve­zését figyelemben fogja részesíteni. (Helyeslés.) Elnök: Én szavazásra nem tehetek fel más indítványt, mint azt, ami írásban adatott be. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási mi­niszter : Azon nyilatkozatom felvehető a jegyzőkönyv­be, hogy a kormány gondoskodni fog ezen intézetnek kellő szervezetéről. (Helyeslés.) Elnök: A nyilatkozat fel fog vétetni a jegyző­könyvbe. Remete Géza utal a miniszterelnöknek a pol­gári házasságot illetőleg tett s a jegyzőkönyvbe igta­­tott nyilatkozatára, mely szintén siker nélkül ma­radt. Ily előzmények után szükségtelennek tartja, hogy a jegyzők miniszteri nyilatkozatok felvételével fárasztassanak. (Felkiáltások : Ki van már mondva a határozat!) A képzőművészet czéljaira, utazási ösztöndí­jakra, jeles elaggott művészek segélyezésére előirá­­nyoztatik 15.000 frt. Zsilinszky Mihály figyelmeztet arra, hogy a római úgynevezett Palazzo di Veneziában fiatal osz­trák és magyar művészek számára fenntartott 14—15 hely közül a magyaroknak csak néha jut egy-egy hely, ez is akkor történik, ha külön folyamodás útján befolyásos egyének pártolják az illető művészt. Ha egy magyar művész ezen intézetbe ekként bejut, ott betolakodó idegennek tekintik s az osztrák-magyar nagykövetség hivatalnokai arra törekszenek, hogy minél hamarabb kiutasíthassák. A múlt évben szomorú és valóban botrányos eset fordult elő e palotában. Ugyanis egy magyar művészt egyszerűen kitettek csupán azért, mert egy bécsi ösztöndíjas tanulót kívántak ott elhelyezni. Hiába hivatkozott a magyar kormány tekintélyére, hiába mondta, hogy az osztrákok között vannak oly művészek, kik nem egy, hanem több évi jótékonyság­ban részesülnek; hogy van olyan, aki már 25 év óta élvezi e műtermek szabad és ingyen használatát. Mindez nem használt, hanem a­míg ő a magyar kor­mányhoz védelemért folyamodott, addig a követség méltatlan és erőszakos módon kitette a monarchia követségi palotájából. Ezen esetet tudomására hozta szóló a miniszternek, de a baj nem orvosoltatott, most a képviselőházban említi fel ezen ügyet. Kérdi, vájjon csakugyan közös tulajdon-e az osztrák-magyar nagykövetségi palota Rómában, melyben e műtermek elhelyezve vannak? Vájjon a követség költségei nem-e a közös pénztárból fedeztetnek ? Szükségesnek tartja, hogy a kormány erélyesen lépjen fel ez ügy­ben a magyar művészek érdekében. (Helyeslés a baloldalon.) Trefort Ágoston: Jelentésem 832. lapja ta­núskodik arról, hogy foglalkozom e kérdéssel és semmi kétségem sincs, hogy a tárgyalások sikeresen be fognak fejeztetni. Hogy némely művészek vissza­­utasíttatnak, az félreértésen alapul. Maguk a műter­mek ugyanis főleg a bécsi akadémia stipendiátusai számára voltak szánva, a követség pedig azon szem­pontból indulva ki, hogy a stipendiumok nem lévén közösek, ennélfogva a lakást illetőleg sem jutott a spec­iális magyaroknak hely. Most a tárgyalások folynak és rövid idő alatt befejeztetnek, a­midőn is a magyar művészek szintén fognak lakást kapni. (He­lyeslés.) Almássy Sándor hangsúlyozza, hogy a kor­mánynak parancsolólag kötelessége fellépni az osz­trákokkal szemben a magyar érdekek védelmére, nem pedig tárgyalásokat folytatni. Az előirányzott összeg megszavaztatik. Az egyházi czélokra előirányzott összegnél Gebbel Károly felszólal az ellen, hogy a nem katholikus egyházak részére felvett javadalmazás az idén is 5000 írttal leszállíttatott. Nem tartja a val­lásfelekezetek egyenjogúságával megegyeztethetőnek azt, hogy csak a nem katholikus egyházak javadal­mazásából történik levonás. Az eredeti javadalma­zást kéri megszavaztatni. Trefort Ágost vallás- és közoktatásü­gymi­­niszter. T. ház! A t. képviselő úr a múlt évben a budget tárgyalása alkalmával ugyanezen indítványt tette, és én hasonló módon, mint akkor, kénytelen va­gyok ez alkalommal is ugyanazt felelni, a­mit akkor mondtam, hogy engem semmi más indok nem veze­tett a költségek apasztásában, mint a pénzügyi te­kintet. Oly helyzetben vagyunk, hogy a­hol lehet egy pár ezer forintot levonni, ezt tenni kénytelenek va­gyunk. Ezen levonás éri valamennyi hitfelekezetet, a református egyháznál, mint a görög keleti egyháznál 5°­0-ot szintén levonunk csupán pénzügyi tekinteteknél fogva. Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék a pénzügyi bizottságnak jelentésében felvett össze­get megszavazni és a képviselő úr indítványát elvetni. Az előirányzott összeg Gebbel indítványának mellőzésével elfogadtatott. A többi rovatok észrevétel nélkül elfogadtattak. Elnök: T. ház! A vallás- és közoktatási mi­nisztérium költségvetésének tárgyalása befejeztetett­j­e szerint a mai ülés napirendje ki van merítve. A t. ház tegnapi határozata szerint holnap ülés nem lesz. A hétfői ülés napirendjére — ugyancsak a t. ház tegnapi határozata szerint — kitüzetik a pénz­ügyi minisztérium f. é. költségvetésének részletes tár­gyalása s ezzel kapcsolatosan s ezt követőleg az 1878. évi költségvetés 9. fejezete, t. i. Horvát-Szlavonország beligazgatási szükséglete s a f. é. költségvetésnek az államadósságokról és vasúti kamatbiztosításról szóló fejezete. A hétfői ülés d. e. 10 órakor kezdődik. Az ülést bezárom. Az ülés végződik 1 órakor. Különfélék. — május 3 (Királyné ő Felsége) május 1-én vár­at­­lanul incognito Pozsonyba érkezett. Csak az állomás­főnök tudta ezt előre. A királyné az I. oszt. váróte­remben megreggelizett, Festics grófnéval számozat­lan bérkocsiba ült és a Pozsony közelében fekvő gróf Henckel-féle birtokokra hajtatott, hol megnézte a hires ménest. Időközben a pozsonyiak megtudták, hogy a királyné, ki már 1857 óta nem volt városuk­ban, 4 órakor visszatér Bécsbe. Csakhamar lelkes ovátiót rögtönöztek. Fellobogózták a középületeket és délután a hajóhídnál sűrű néptömeg gyüleke­zett. Midőn a királyné megérkezett, a sok ezernyi közönség lelkes éljenekbe tört ki. A színháztéren az aristocratia tagjai várták fogataikon a Felséges asz­­szonyt és üdvözölték. A hajóhídtól az indóházig a vá­rakozó nép tiszteletteljesen üdvözölte a királynét. Az indóháznál is volt lelkes oválló. A királyné gyászru­hában volt. Nyájasan megköszönte a közönség hódo­latát. Az udvari vonat szűnni nem akaró éljenzések közt hagyta el az indóházat. (Deák Ferencz síremlékének ter­vezetét) az országos emlékbizottság elnöke, Gorove István tegnap küldötte be a fővárosi hatóságnak az építési engedély megadása miatt. A Gerster Kál­mán műépítész által készített terveket Rózsa Pé­ter jegyző bemutatta a középítési bizottságnak. Az engedély megadása a hetes albizottság véleményezé­sétől függ. A kerepesi temetőben felállítandó sírem­lék tervei az új városház társalgó termében szintén közszemlére vannak kitéve. (Bártfa égéséről) az orsz. műemlékek bi­zottságához Miskovski Victor kassai épitész­­tanár jelentést intézett, melyből a következőket idéz­zük. 1. Bártfa város főterének kellő közepén magá­ban álló és cseréppel födött városháza a tűzvész ál­tal teljesen megkiméltetett. 2. A »Szent Egyedihez czimzett parochialis templomnak belseje, fölötte ér­dekes műkincseivel ez alkalommal szintén érintetle­nül maradt, de zsindelyezett tetőzete, a födélszékkel s a nem rég szélszerűleg renovált két kis tornyocská­­val (Dachreiter) együtt leégett. Mindannak daczára azonban, hogy csak a templom tetőzete égett el, utóla­gosan más veszedelem következhetik be, tudniillik a csúcsíves boltozatnak beomlása, mert a már roskadozó s itt-ott ijesztő repedéseket mutató csúcsíves boltoza­ta , nevezetesen a főhajó harmadik s negyedik traveéjá­­ban, úgy nemkülönben a szentély boltozata az északke­leti és délkeleti zárfalak homlokövezetei közt(Schildbor­gen) tátongó repedések által ezen részek constructív és organikus összetartása már majdnem egészen megszűnt. 3. A ferenczrendi zárda templom belsejébe a szentély ablakain keresztül a tűz becsapván, a templom bel­­berendezése is oltáraival, orgonájával egészen porrá égett.­­ Itt a kár ugyan tetemes, de miután ezen zárdatemplom belberendezése a múlt században ké­szülvén, különös műtörténelmi vagy műrégészeti becs­eset nem birt, s e tekintetben a veszteség még kipó­tolható, aránylagosan nem nagy. 4. A város egykori erőditvényeinek maradványát képező utolsó eredeti bástyatorony, az úgynevezett vizibástya — Wasser­­thurm — melynek leírását idjzokkal illusztrálva, az« Archaeologiai közlemények« IX. kötetének I. füze­tében közlöm, — egészen elégett, nemkülönben az ódon óratorony is. Ezen tűzvész alkalmával — kivéve nyolcz házat — az egész belváros főterével, hat mel­lékút­czájával, két templomával egészen a lángok martaléka jön. Mindezen magában véve nagymérvű veszteség mellett is némi megnyugvással constatálom, hogy a városház isolált állása s tűzmentes tetőzete által a benne lévő műkincsekkel s a fontos okiratokkal biró levéltárával, igy nem különben a templom mű­kincsei is a tűz emésztő hatásától ez alkalommal meg­mentettek. (H . m e n.) Kammer Karolina k. a. és dr. He­­rich Károly min. osztálytanácsos ur máj. 6-án a bel­városi plébánia-templomban, reggeli 7 órakor tart­ják esküvőjüket. (A Magyarhonban élő zeneművé­szek segély- és nyugdíj-egylete) f.évi máj. hó 5-én, délelőtti 11 órakor, a budapesti zenede termében (egyetem tér 2. sz.) tartandó elhalasztott évi közgyűlésére a t. ez. egyleti tagok tisztelettel meg­hivatnak, s egyszersmind felkéretnek, hogy szavazat­iveiket, az alapszabályok IV-ik szakaszának 9-ik §-a értelmében, betűsor szerint betöltve, a közgyűlésbe magukkal hozni, s ott az egyleti elnöknek személye­sen kézbesíteni szíveskedjenek. A közgyűlés tárgyai: 1. elnöki jelentés, 2. pénztári kimutatás, 3. választ­mányi tagok választása, 4. jelentése az alapszabályok megváltoztatása tárgyában kiküldött bizottságnak, 5. felmerülendő indítványok. (A párisi közkiállítás­ magyar osztá­lyából eltávolították Zichy Mihály nagy képét, mely a lefolyt tíz év világeseményeit tárgyalj­a. Azért távolították el, mert el volt határozva, hogy politikai színezetű képnek nem lesz helye a kiállításon. Ezen elvet a németek iránti tekintetből mondták ki. — Hirsch báró, a török vasutak alapítója, mint már említettük, Bécsbe tette át financiális tevékenysége súlypontját. Osztrák állampolgárnak naturalizáltatta magát.Most pedig saját költségén 60,000 frton meg­csináltatta az osztrák kiállítási osztály fogadóját; ezen áldozat fejében kinevezték az osztrák kiállítási bizottságba. Mily élelmes Ausztria! (Fiuméból) Írják, hogy a torpedó gyár most az osztrák-magyar haditengerészet számára készít torpedókat. (Bolgárok és mozlimek.) A bolgáror­szági mohamedánok a portához már száz meg száz táviratot intéztek, melyekben elpanaszolják bajaikat, íme e táviratokból két mutatvány. A csirmeni és kaszkiói lakosok távirata: »Mi, a csirmeni és khas­­kiói házak lakói nem rég követet küldtünk Driná­­polyba, hogy vessenek véget a bolgárok embertelen­ségeinek. Követünk fájdalom eltűnt. Ápr. 12-én egy nagyszámú bolgár csapat betört a harmeni háza két falvába. A szörnyetegek felgyújtották a házakat és megöltek 23 mozlimet. — A kaszkiói ha­­z­á­b­a­n megöltek 56 embert és felgyújtottak 40 házat. A bolgárok mindenféle gyalázatosságokat követnek el. A szultán irgalmához folyamodunk, vajha megkiméltetnénk ez iszonyatosságoktól.« — A demotikai kerület­ követének távirata: »A demo­­tikai hazában a bolgárok rablásokat követnek el; kirabolják és felgyújtják a falvakat; megölik a sze­rencsétlen mozlimeket, kik kezeik közé kerülnek; nem kímélik a nők becsületét sem. Kényes szemek­kel fordulunk a császári kormány irgalmához.« (Keresztes Lajos.) A nyerges-ujfalusi cze­­mentgyár volt igazgatója elleni bünfenyitő tárgya­lás ma folytattatott. Számos tanú hallgattatott ki, a kik több terhelő vallomást tettek, midőn azonban a meghiteltetésre került a sor, a kir. ügyész ezt nem tartotta szükségesnek, a védő azonban ajánlá, hogy az egyik főterhelő tanú, Pesiatl Márton esküre felhivattassék. E tanú azonban megtagadta az esküt, kijelenté, hogy most zavart, csak arra tehet esküt, a­mit majd írásba foglal. Vádlott kérte,hogy engedjék meg neki a könyveket megtekinteni, a­mit a tszék megengedvén, a tárgyalás egyelőre elnapol­­tatott. (Páf neki!) czímű »Mokány-induló« jelent meg zongorára Rózsavölgyinél. Szerző: Bellér Gyula. Ára 1 frt. Ugyancsak Rózsavölgyinél megje­lent a »kornevilli harangok«-ból a második kivonat,­ára 1 frt 20 kr. (Egy román tankönyv.) A Petrisor Tivadar balázsfalvi gymnáziumi tanár által szerkesz­tett »Elemente dein Constitutiunea Patriei« (A ha­zai alkotmány elemei) czimű tankönyvet a vallás- és közoktatásügyi minisztérium a hazai román népisko­lák használatára ajánlja. (Halálozás.) Szabó József ápril 27-én, 77 éves korában, végelgyengülés következtében Győ­rött meghalt. Béke hamvaira! (A történelmünk kiválóbb nőalak­­j­a­i) czímű műlap jövedelméből újabban leszámolta-

Next