Pesti Napló, 1879. február (30. évfolyam, 28-51. szám)
1879-02-14 / 39. szám
39. szám. Budapest, 1879. péntek, február 14. Szerketetési Irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület, ▲ lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségben intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal , Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüi, panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS: 30. évi folyam] Előfizetési feltételeit! Poétán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 3 filt. —■ 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 13 frt. ai esti kisdia porta.! kfilönküldéseért felülfizetésérnegyedenként 1 fr.rí$. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, 4? ?£neb ka* fiwly b»pJ4b történik is, mindenkor a hó elti napjától rámutatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 3 pesti VS Napló kiadóhivatalába Budapest] Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. (Ered. strg.) Eilime, febr. 14. Cavallai hivatalos hírek szerint a Sikovába kiküldött orvosi bizottság visszatért és kijelentette, hogy az ott uralkodott typus abdomalis (ha elhagymáz) szünőben van. BéCS, febr. 14. A Presse és a Fremdenblatt jelentik, hogy a mostani kabinet rekonstrukciója Stremayerrel mint elnökkel és gróf Taaffevel mint belügyminiszterrel egyelőre meghiúsult. Berlin, febr. 13. A birodalmi gyűlés ismét Forckenbecket választotta elnöknek (151 szavazattal 218 közül); Stauffenberg (nemzeti szabadelvű) 88 szavazattal alelnöknek választatott; Segedevitz (német konzervatív) 80 szavazatot kapott. A második alelnök választását el kellett halasztani, mert a ház nem volt határozatképes. (Ered. sürg.) Bécs, febr. 14. (Bud. Corr.) A kabinetalakítás tegnap este, mikor már a császári késziratok is elő voltak készítve, váratlanul ismét meghiúsult. A munkaprogramm megvitatása után gróf Taaffe és még néhány miniszter kijelenték, hogy nem lépnek be a kabinetbe. London, febr. 13. éjjel. Az angol parliament ma este nyittatott meg. A felsőházban lord Beaconsfield, az elsőházban sir Northcote azonos nyilatkozatot adtak elő. E nyilatkozatban a kormány előadja, hogy sajnálja a zuu-háborúban szenvedett szerencsétlenséget, de el van tökélve a csorbát kiköszörülni. A berlini szerződés végrehajtása kielégítő módon halad előre. Az oroszok már megkezdték a kivonulást és a kitűzött időre előreláthatólag be is fogják fejezni. Angolország megvette a Cyprus szigeti államjószágokat és évenkint 5000 font sterlinget fizet azokért. Az afgán expedíció czélja eléretett, lehetővé van téve India északnyugati határának védelme és Afghanisztán függetlenségének megóvása. A zulu-eset nem katonai vereség, melyet az erély hiánya okozott. czélszerű lesz az ítéletet felfüggeszteni a részletes tudósítások érkezéséig. A csapatok vitézül viselték magukat. Az esetre vonatkozó okmányok már a parlament elé terjesztvék és nem sokára újabb okmányokat fog a kormány előterjeszteni. Viszonyunkat a külhatalmakhoz minden őszinte férfi kielégítőnek fogja tekinteni. Az orosz-török szerződés alá van írva és elenyészteti a san stefanói szerződés utolsó nyomait. A hadviselő felek területcseréje Ázsiában teljesen foganatosíttatott. Podgoricza vérontás nélkül adatott át, Kréta lecsendesítése be van fejezve, az alkudozások Görögország határait illetőleg a berlini szerződés értelmében megkezdődtek. A felsőházban lord Beaconsfield viszsszautasítja azon szemrehányást mintha a szultán nem volna képes és nem törekednék őszintén reformokat foganatosítani. Tudatja a parliamenttel, hogy most folynak az alkudozások oly egyezmény iránt, mely teljesen kielégítő lesz. A cyprusi állami jószágok, a szultán magánbirtokait kivéve, a brit kormány birtokába mentek át. Cyprus sziget jövedelmei az első évben nemcsak hogy fedezik a polgári kormányzat költségeit,hanem még jelentékeny felesleget is fognak eredményezni. A miniszter dicséri L a y a r d ügyességét és erélyét és sajnálatát fejezi ki a felett, hogy L a y a r d a megerőltetések következtében beteges és rövid időre szabadságra fog menni. Szóló sajnálja az Angliában uralkodó ínséget, de reméli, hogy az nemsokára enyhülni fog. A bejelentett törvényjavaslatok a katonai fegyelemről, a büntető perrendtartásról, a csődökről, a bankról, a grófsok kormányzatáról és más tárgyakra vonatkoznak. Az alsóházban sir Northcote felelt több szóló megjegyzésére. Kijelenti, hogy Cyprusról nem fog külön költségvetést előterjeszteni; a kormány minél előbb rendezni akarja a bírósági szervezetet Cyprus szigetén. Javaslatba tétetett, hogy a hatalmak Kelet-Ruméliát közösen megszállják az oroszok elvonulása után. Ausztria-Magyarország és Anglia általánosságban helyeselték az eszmét, de a többi hatalmak közönyösen fogadták. Szóló úgy hiszi, hogy a porta nem kedvez az eszmének. A pénzügyi helyzetet és az afghán háborút illetőleg az indiai kormány azt javasolta, hogy Anglia több évre előlegezzen Indiának két millió fontot kamat nélkül. Nolan határozati javaslatot terjeszt elő, mely helyteleníti, hogy a kormány nyilatkozata nem szól az ithoni ügyekről. Bukarest, febr. 13. A szenátus azon bizottsága, mely az alkotmány revíziója iránti indítványok tárgyalására küldetett ki, Boerescu szavazata ellenében egyhangúlag elfogadta a kormány javaslatát és az alkotmány VII. czikkét. Ezután az osztályok vették tárgyalás alá a javaslatot. Boerescu előterjeszt törvényjavaslatot az alkotmány több czikkének, többi közt a VU-nek revíziójáról. A szenátus nyilvános ülésben tárgyalta a kamara által elfogadott tvjavaslatot a külügyminisztérium szervezetéről. A Brüsszelben és Bernben felállítandó követségi állomások töröltettek. A Pesti Napló tárczája. De Sardes marquisné. Irta : Daudet Ernő. ELSŐ KÖTET. Josiah Mari. I. (Folyt.) Mari feleletül Wellysney ur lábaihoz csúszott, mig ajkai a köszönet és hála kifejezéseit rebegték; megragadta az ősz ember kezeit, melyekkel arczát eltakarta, szinleg, hogy elrejtse könyeit, de a valóságban, hogy eltakarja az örömet, melyre szive gerjedt. A vagyonnak, melyet e vak és gyönge férfi ekkér felajánlott neki, ennek a vagyonnak a megszerzésén Mari már három év óta dolgozott. E perezben már az övének tekintette. Végre tehát elérte czélját. Ez a nap egyike volt azon szerencsés napoknak, melyek felejthetlen emlékként jelzik az egész ember életét. Miksa vallomásai, e büszke és férfias lélek egész gyöngédségének mélyét tárták fel előtte. Wellysney úr ígérete pedig, mely e szenvedélyes vallomást követte, még emelte annak édességét. Mari tehát jövendő boldogságát majdnem befejezett épületnek tekintette. Egy becsületes férfi szerelmét bírta, ki ifjú volt mint ő és e szerelemhez csatlakozott most a gazdagság is. Soha, még legszebb álmaiban sem mert gondolni ily fényes sorsra. De hogy e sors megvalósuljon, kénytelen volt igen ügyes magaviseletét tanúsítani. Miksába szerelmes lévén és általa viszont szerettetvén, szivének minden felkiáltását el kelle fojtania és azt Wellysney ur szemei előtt átláthatlan titok fátyolába rejteni. Azon felül Miksában fenn kelle majd tartania illuzióit, és továbra is el kell majd hitetni vele, hogy ő Wellysney úr törvényes neje, hogy az ő szemeiben megmaradhasson, aminek eddig látszott, büntelen és tiszta nőnek. — Úgy hiszem, hogy önnek igaza van, kedves gyermekem, folytatá egyszerre Wellysney úr; ha feleségem megbízottja csakugyan jön, úgy elfogadom. De mielőtt jönni fog, elkészítem végrendeletemet. Holnap reggel Vannesből jegyzőt hozatok. — Oh! uram miért beszél ily dolgokról ? suttogta Mari, míg szemei könyben úsztak. — Értem az ön fájdalmát Mari, de ön is érteni fogja, hogy miért gondolok bizonyos dolgok elintézésére. Az ön jövője feletti gondoskodás parancsolja ezt nekem; az én halálom gondolata oly gondolat, melylyel ön némi bátorsággal foglalkozhatik. Én nem élek soká kedves gyermekem; hetven éves vagyok, és őseim közül senki sem haladta sokkal túl e kort. — Itt az idő tehát, hogy az ön jóllétéről és nyugalmáról gondoskodjam. Akarom, hogy amennyire tőlem függ, az ön jövője édes és boldog legyen. Nincs más módom, hogy visszafizessem ama boldogságot, melylyel öregségemet felvidította. Utánam találkozik majd egy fiatal ember, ki önt szeretni fogja, nem oly gyöngéden, mint én szerettem önt, de oly módon, mely inkább megfelel korának. Ez meg fogja, önnek szerezni az emberek becsülését és tiszteletét. Ön boldog lesz. Ne feledje ekkor el öreg barátját, ki már nem lesz az élők sorában. — Becsülöm szivének jóságát uram, mely önnel ily gyöngéd szavakat mondat; de azért nem hallgathatom el, hogy azok nagy fájdalmat okoznak nekem. — Bocsásson meg nekem, és hagyjuk abban e beszélgetést, minthogy az önnek fájdalmat okoz. Különben, ön ismeri most szándékaimat, és ez oknál fogva nem fogok többé e tárgyról szólani. Ön tudja most már, hogy végrendeletemben önnek hagyom Angliában és Indiában lévő birtokaimat, azonkívül a kastélyt, melyben jelenleg időzünk, ingó tulajdonaimat, és szóval egész vagyonomat. — Ah istenem! uram, mit tegyek e gazdagsággal, ha ön,azt többé nem osztja meg velem? — Ön azon férfival fogja megosztani, kit szeret. — A férfi kit szeretek! de én nem szeretek senkit, senkit, kivéve önt uram. — Igaz ez ? Ön minden félelem nélkül beszélhet, gyermekem. A szerelem hatalmába kerít bennünket, és mi nem vagyunk mindig oly erősek, hogy e hatalom alól képesek volnánk kiszabadulni. Ami engemet illet, én nem fogom önnek bűnül felróni, ha a szerelem önt legyőzte, tekintve azt, hogy csak akkor lenne bűnös, ha engemet megcsalna, de én jól tudom, hogy ön ezt nem teendi soha. — Me foglalkozzék ily lehetetlenségekkel uram, felelte Mari mosolyogva és biztos hangon. Az én szivem szabad, és abban ön egyedül foglal helyet. — Az Isten áldja meg önt e szavakért, szólt halkan Wellysney ur, boldog és megindult hangon. Wellysney Rikárd ur régebben angol hivatalnok volt Indiában. Kalkuttában sok volt városi tanácsnok és még öregségében is megőrizvén testi erejét és egészségét, csak 66 éves korában határozta el magát a nyugdíjaztatásra. Határozatát a természetes óhaj, hogy élete estéjén végre élvezhesse óriási vagyonát, és ama ösztönszerű kívánság, hogy utolsó napjait otthon, Angolországban fejezhesse be, szinleg megmagyarázta. De ennek más oka volt. Midőn harmincz évvel azelőtt, mint londoni államhivatalnok, Wellysney úr egyszerre csak azon kérvényt nyújta be, hogy állásában a telepítvényekbe helyeztessék át, ennek oka az volt, mert nejétől elvált, ki ellen nem voltak más kifogásai, mint szoktak lenni az oly házasok közt, kiknek egyesülésében a szerelem hiányzik és kiknek természete nem egyesíthető össze, dacára annak, hogy egymásnak semmiféle szemrehányást nem tehetnek. Wellysney úr természete erélyes, határozott s majdnem szenvedélyes volt, mely felett szeretetteljes nő könnyen uralkodhatott, sőt meg is változtathatta volna azt; de Wellysney asszony közönyössége és szeszélye még inkább fokozta a férj szenvedélyességét, úgy hogy az együttélés tűrhetetlenné vált. Egyik sem volt oly helyzetben, minőt a törvények előre láttak, és mely Angliában az elválásra jogot ad. Hogy tehát az elválás lehetségessé váljék, erre az lett volna szükséges, hogy mindketten kölcsönös beleegyezéssel valamely törvényszerű okkal lépjenek fel. De Wellysney asszony, hogy némileg kielégítse boszuját azon férfin, kinek zsarnokságát nem akarta tűrni, nyugalmát és szabadságát feláldozván e boszuérzetnek, megtagadta segítségét a törvényes elváláshoz, és ez oknál fogva Wellysney úr, hogy megszabaduljon az üldözés és boszantásoktól, oly áthelyezésért könyörgött, melyet minden ember száműzetésnek tekintett volna. Indiában letelepedve, nemsokára kellemes életmódra tett szert. Boldognak érezte magát száműzetésében, és nemsokára baráti összeköttetéseket szerzett magának. Érdeklődött az angol hatalom kifejlődése , a keresztény elem és indiai elem közti harcz iránt, és nem sokára annyira megszerette új hazáját, hogy el volt határozva, azt soha el nem hagyni. Feleségéről csak igen nagy időközökben kapott híreket, és ezeket is csak üzleti megbízottja által. Ha sikerült is az egymással való együttlétet megszakítani, a köztük létező érdekeket meg nem szüntethette. és a kérdéseket kivéve, melyek a közös érdekekre vonatkoztak, a saját akaratból elválasztott házas felek közt semmiféle összeköttetés nem volt. Huszonhat év múlt el így, anélkül, hogy Wellysney úr csak egy napig is kívánta volna viszontlátni Angolországot. Indiában kívánt meghalni. Pompás fényűző lakása, melyet Kalkutta európai városrészében rendezett volt be magának, egészen illett az oly bölcs emberhez, ki otthonában a kényelmet minden fényűzés fölé helyezi Életét egyszerre a legváratlanabb esemény zavarta meg. Wellisney úr egy kollegája, ki szintén igazságügyi hivatalnok volt, rögtöni szélhüdés folytán meghalt. Neve Josiah volt. Daczára annak, hogy Wellysney urnál fiatalabb volt, és nőtlen lévén, annál aránylag nagyobb függetlenséggel is bírt, mégis szoros barátsági viszony fejlődött köztük. Wellysney urnak barátja halála élénk fájdalmat okozott. Még nem volt képes a veszteség felett vigasztalódni, midőn egy reggel egy ifjú leányt jelentettek De Bear, s áron vele beszélni kívánt. Eleinte azt hitte, hogy a leány talán kéregetni akar és máris parancsot adott, hogy utasítsák el, midőn a leány közvetlenül az inas után lépett be, ki őt bejelentette volt. — Ön nem tagadhatja meg az én elfogadásomat uram; az én nevem Josiah Mari. E név hallatára Wellysney úr azonnal kikülde az inast; azután az újonnan jött felé fordulva, így kiáltott fel: — Josiah Mari, Josiah Rikárd leánya? — Igen uram, leánya vagyok, felelte a nő. Josiah Mari ekkor 19 éves lehetett. Finom vonásainak szoborszerű szépsége, fekete szemeinek kifejezése, hajának szép színe, a rez bőrének átlátszó fehérsége, nem lehettek Wellysney úrra minden benyomás nélkül. E tökéletes szépség látásakor szive oly mély szenvedélyre lobbant, mely az aggastyánok lelkében oly kiirthatlan gyökereket hajt. Josiah egyes ellebent szavaiból, Wellisney úr ismerte Mari létezését, ki egy múlékony viszony gyümölcse volt, de a leányt soha nem látta, így váratlan és édes meglepetést érzett, és hosszú elhagyatott életében az űrt ezen it közbejött lény rögtön betöltötte. — Igen szerettem az ön atyját, kedves gyermekem szólt hozzá. — Mint az ő legjobb barátjához jövök önhöz,uram, felelte a leány. Amíg ő élt, nem szenvedtem semmiben sem hiányt. Mindent neki köszönhetek amit tudok, nevelésemet és befejezett oktatásomat. Semmit nem mulasztott el, hogy tökéletes műveit legyek. Több nyelven beszélek, és így képes vagyok megkeresni kenyeremet. De ebből áll mindaz, amit hátra hagyott. Meghalt, annélkül hogy intézkedett volna sorsom felett, és ime, most minden segédforrás nélkül vagyok. — Mit tehetek önért ? kérdezte Wellysney úr. — Segíthetne nekem, hogy tiszteséges és jövedelmező állást szerezzek. • Lehetséges-e, hogy atyja nem gondolt volna az ön sorsának biztosításáról ? (Folyt. köv.) Budapest, február 14. (Az osztrák miniszterválság.) Míg a Bud. Corr. ma éjjel érkezett távirata azt jelenti, hogy ő Felsége már kinevezte az uj minisztériumot s a miniszterek neveit is közli, a Pester Lloyd-nak Bécsből tegnapi kelettel a következőket sürgönyzik: »Legjobb forrásból jövő hírek szerint a lapok azon jelentése, hogy a válság a lemondott minisztérium reaktiválása által a legközelebbi időben véget ér, az eseményeket nagyon is megelőzi. Igaz, hogy a kabinet rekonstrukciója van napirenden, de a kabinetalakítás ezen módjának is számos személyi és dologi nehézség áll útjában. Eddig még nincs végleg eldöntve, ki megy és ki marad s még a miniszterelnök személye tekintetében sem lehet biztos hírt mondani. Teljesen téves azon állítás, hogy Taaffe gr. a jelenlegi kabinetalakítási kísérletekben szintén szereppel bír. Taaffe gr. még ma visszautazik helytartói állására Innsbruckba.* Bécsbő 1 tegnapról a következőket írják nekünk: A mai (csütörtöki) bécsi esti lapok azon híre, hogy a Stremayer-kormány megalakult, alaptalan. A kormány alakítása még néhány napot fog igénybe venni. Annyi bizonyos, hogy Taaffe nem lép be a kormányba, melyet általában ideiglenesnek tartanak, s melyet csak a pillanat kényszere hoz létre. Taaffe továbbra is tartalékban tartatik, mint a félalkotmányosságra átvezető kormány feje. (Lásd táviratainkat.) Tisza miniszterelnök ma este Tisza Lajos társaságában visszautazik Budapestre. A miniszterelnök bécsi időzése és oly kevéssé állt összeköttetésben az új osztrák kormány, mint a boszniai közigazgatás kérdésével. A miniszterelnök bécsi útját egy előlegezési üzlet megkötése okozta. (A képviselőház közlekedési bizottsága ma d. e. 11 órakor tartott ülésén Korizmics betegsége és Forgách gr. távolléte miatt Dániel Pál elnökölt. A kormány részéről Péchy Tamás miniszter és Hieronymi államtitkár voltak jelen. Tárgyalás alá vétetvén a Luiza-ut megváltásáról szóló törvényjavaslat Péchy miniszter előadja a Károlyvárostól Fiuméig vezető Luiza-út építésének történetét. Az út 1803-ban kezdetett meg és 1819-ben be is fejeztetett. Előadja továbbá, hogy a társulat, mely ez utat építette vámszedési jogot nyert és biztosíttatott az iránt, hogy a menyiben az ut tiszta jövedelme a szabadalmi idő tartama alatt a befektetett tőkének 10°/o-ját nem fedezné s a szabadalom meg nem hoszszabbittatnék, ezen út tartozékaival együtt kárpótlás mellett az államkincstár által átvétetik. A megváltási tárgyalások már 1826-ban megkezdettek , némi szünet után 1844-ben ismét felvétettek, de eredménytelenül maradtak 1870-ig, midőn a hadügyminisztérium 750.000 frtnyi kárpótlást ajánlott fel; míg 1877-ben a magyar kormány a társulattal szerződésre lépett, megváltási összegül 325.000 frtot kötvén le, mely hat évi részletben fizetendő. Ajánlja a tvjavaslat elfogadását, minthogy a társulat a 2 millióba került úttal a közlekedés érdekeinek szolgálatot tett s mert az egyezség előnyös, mivel per útján kétségkívül nagyobb összeget kellene fizetnie a kincsárnak. Megjegyzi végül, hogy a 77 és 78-ki két részlet egyszerre fogna kifizettetni. Ráth K. elismeri a kormány kötelezettségét, de a 70-ki egyezmény óta vasutak létesíttetvén, az út jövedelmezősége csökkent. A miniszter erre azt jegyzi meg, hogy épen ezért vonatott le 20.000 forint a megállapított öszszegből. Ezután rövid eszmecsere fejlődött a vámszerződés és a kezelés iránt Ráth K., a miniszter, Hieronymi államtitkár és Mihalovich Károly közt. Ráth K. oly feltétel alatt fogadja el a tvjavaslatot, hogy az államot tovább ne terhelje ez út fenntartásának költsége. Péchy miniszter kéri a bizottságot, hogy ezúttal erre nézve ne határozzon: a Horvátországgal kötendő egyezmény ügyében kiküldött orsz. bizottság erre vonatkozólag is határozni fog. Az itt jó karban van s fenntartása a hatóságokra fog bízatni. A bizottság erre a tvjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadta s elhatározta, hogy a miniszter nyilatkozatát, mely szerint ezen it a jövőre csak mint vicinálisat fog fenntartatni, jelentésbe fogja felvenni. Ezzel az ülés véget ért. (A képv. közlekedésügyi bizottságában ismét elnökválasztás lesz. A bizottság tegnapi ülésén gr. Forgách Antal urat választák meg helyettes elnöknek. Minthogy azonban a bizottság a kassa-oderbergi ügyet tárgyalja, melyben gróf Forgách érdekelt fél, a gróf bizonyára lemond az illető ülésekre az elnökségről. (A budgetvita) alkalmával — mint a P. Lloyd hallja — az ellenzék e n qué te kiküldését fogja indítványozni, melynek feladata lenne az ország közgazdasági állását megvizsgálni s esetleg erre vonatkozólag javaslatokat tenni. (A török-osztrákmagyar konvenció.) A Times-nek jelentik Konstantinápolyból, hogy Zichy gr. legutóbbi fogadtatása alkalmával a szultánnál azon óhaját nyilvánítá, hogy a tárgyalások Boszniát és Herczegovinát illetőleg lehetőleg hamar befejeztessenek, mire a szultán azt felelte, hogy elhatározását addig minden tekintetben függőben tartja, míg a kérdést tüzetesen nem tanulmányozta, mely ezélból a miniszterektől részletes jelentést is kívánt. A Times tudósítója azt hiszi, hogy e jelentés már elkészült. (Konstantinápolyból) jelentik a Pol. Corr.-nak, hogy a szultán ratifikácziójával ellátott orosz-török szerződés Pétervárra küldését a tegnapi napra várták. Az oroszok kiürítési mozdulatai már tíz nap múlva megkezdődnek, a hazatérésre rendelt csapatok nagy része Burgasban száll hajóra. Kelet-Ruméliában május haváig Dondukov herczeg tábornok vezénylete alatt Stolypin és Skobeleff tábornokok hadosztályai maradnak 50,000 főnyi létszámban. (Az orosz - román bonyodalom.) Bukarestből írják febr. 10-től a Pol. Corr.-nak. Az Arab- Tabia kérdés még mindig napirenden áll, s ma egészen új szempont alatt jelentkezik. Az itteni kormány, hivatkozva a berlini szerződés s a határbizottság ítéletére, ez ügyben tudvalevőleg a hatalmakhoz fordult. A külügyminisztériumba eddig érkezett válaszokat két kategóriába olthatni: vannak bizalmas és vannak félhivatalos nyilatkozatok. Tartalmukról egyelőre csak azt híresztelik, hogy Romániának van joga reményleni, hogy a hatalmak támogatni fogják őt e kérdésben. De azért mérvadó részről hozzáteszik, hogy azon esetre, ha a kérdés Románia hátrányára döntetnék el, szilárdan és rendületlenül elhatározták, hogy a Dobrudzsa birtokáról lemondanak s a saját, habár Besszarábia elvesztésével megapadt anyaországukra szorítkoznak. Ez esetben a Dobrudzsát azonnal az aláíró hatalmak rendelkezésére bocsátanák s az ott szervezett kormányzatot egyszerűen haza hívnák. Ugyanez eshetőség állana be, ha a kérdés eldöntése a bolgár fejedelem választása utáni időre halasztatnék. A bolgárok határt nem ismerő telhetetlensége mellett, ha egyszer a fejedelemség teljesen szervezve lesz, ez a kérdés nem lenne más, mint orosz részről visszahagyott állandó czivakodási tárgy a román és bolgár állam közt’. De minthogy Románia békében akar élni legkisebb szomszédjával is, nem engedi meg, hogy olyan viszályos kérdés maradjon fenn Bulgáriával szemben, mely alkalmilag igen komoly következményeket vonhat maga után. így gondolkodnak ma mérvadó köreink s hozzáteszik, hogy Bratiano miniszterelnök a múlt évben a határkiigazító bizottságot Bulgáriában csak azért látogatta meg, hogy kijelentse előtte, hogy Románia más határokat, mint a berlini szerződésben kijelölteket nem fogadhat el s hogy nem szállja meg a Dobrudzsát, ha óhajai nem teljesítetnek. Csak az akkor Tulcsában időző bizottsági tagok ígérete folytán rendelte el a kormány a Dobrudzsa tényleges birtokba vételét. Egyebekben a belügyi helyzet változatlan. A nemzetgyűlés elé terjesztendő javaslatok s a választások előkészítése veszi igénybe a hivatalos világot. A kormány azon ismert deklarácziója,mely szerint csak az alkotmány VII. czikkelye (zsidó kérdés) igényel módosítást, a dolgok más állapota szerint valószínüleg mindkét házban elfogadtatik. A mi a rendőri kódexbe való. A vidékről, febr. 10. Megvallom, nem csekély élvezettel olvastam a P. N. 34. számú estilapjában S. A. tollából eredeti »A mi a rendőri kódexbe való* feliratú czikkét, melyben czikkbó a részegség ellen valóban meglepő szépen csoportosítja adatait s felhívja a törvénykezést, hogy a röviden 3 pontba összefoglalt intézkedést vegye fel a rendőri törvénybe. A czikkben hivatkozás történvén a papokra, kik az iszákosság erkölcsrontó hatásáról főleg lennének képesek tanúbizonyságot tenni , én is, épen azért, hogy e czikk, s vele maga az ügy nagyon ne hallgattassák, felszólalok s néhány sorban támogatom czikkíró ur felszólalását. Nem tudom, S. A. ur mily állású, — azt sem, vájjon falusi vagy városi ember-e? de czikkében annyira ismerítette a tárgyat, hogy ahhoz majdnem lehetetlen hozzáadni valamit, s hogy mégis felszólalok, azt egy specziális esetnek kell tulajdonítani, mely csak tegnap adta elő magát, de melyhez hasonlók oly gyakoriak mai napsáig. Ugyanis — nem tudom mikép — tegnap délután az istentiszteletre bevetődik egy holtrészeg ember s felmászik a karzatra. Itt a tanítót az orgonálásban akadályozza, előle a partitúrát kétszer leüti, az imába hangosan belekiabál több ízben. Mindezt a nagyobb botrány elkerülése miatt tűrni kellett az istentisztelet zártáig. Ekkor az illető általam kérdőre vonatván s megdorgáltatván, lármás istenkáromlás közben távozni készült s miután én kiadtam a község birájának a rendeletet az illetőnek elzáratására, a lakosság bámulatára a biró sokadmagával nem volt képes amazt elfogni s megfenyíteni. Nemde szép eset? Íme a pálinka hatása! Már hiszen, ha nem kerülhető el, mégis könnyebben viselhető el e gonosz ital hatása azokon, kik, ha már jól teleszedték magukat vele, nem garázdálkodnak, hanem ami szintén gyakori, az istentisztelet alatt csendes álom karjaiban ringatóznak. A közerkölcsiségre valóban roncsolólag hat a szeszes italok mértéktelen élvezete. Már a gyermekkel itatják a pálinkát; a fiatalság már részegeskedik, s ami ennek természetes közvetlen folyománya , fajtalankodik. Persze, ki akadályozhatja meg ebben ? Egykor a pap birt némi hatalommal egyháza fiatal cselédsége felett s korlátozhatta, sőt bizonyos esetekben hosszabb időre el is tilthatta a fiatalságot a nyilvános korcsmai dorbézolástól ; most minden vasárs ünnepnapon üres a templom, de teli a korcsma. Zeneszó mellett mulatnak, tánczolnak, verekesznek, korhelykednek, szerelmeskednek, erkölcsileg elcsenevésznek! S ezt teszi kivétel nélkül a falu apraja, nagyja. Másnap azután szünetel a munka, de van perpatvar a családokban, sőt verekedés is akármennyi, ennek következtében tömérdek abortus, vagy ha ez nem, hát akkor nyomorék szülött. A halálozási arány iszonyú. Persze a legnagyobb kontingenst szolgáltatják az egy éven aluli gyermekek, azután az 5 évig valók, kik már élvezik drága szüleik jóvoltából a kedves pálinkát, és ami gyerek meg nem hal, az nagyrészt korcsosa lesz! Tizenkét évi tapasztalásom az, hogy az öreg emberek teljesen kihaltak egyházamban, míg azelőtt voltak 80 éven felüli híveim, most legtöbbje élte délé a halál, 50 éves kevés, 60-as ritka, 70-es nincs! Pedig 1000 lélekből áll egyházam. Keserves ránézni a népre. A férj korhelykedik, a nő és gyermekek éheznek és fáznak, ruházat hiányában iskolába csak hiányosan járnak; pap, tanító, fizetést keservesen lát; azután jön az adóexekuezió, elviszik a házból még azt a kis ágyneműt is, min az elnyomorodott nő és gyermekek pihenhetnének. íme, csendesen, mint tolvaj belopódzik az elszegényedés, s napirenden vannak a lopások , betörések. De a csapláros gazdagszik! Községünkben 800 lakosra van két korcsma, s valamennyinek bérlője és tulajdonosa meg van elégedve állásával, sőt jól megy dolga. Nincs keresztelő, halotti tordáridó nélküli kontóra. A lakodalmak 3 napig tartanak — hitelben; negyedik nap következik a kijózanodás, kiábrándulás, ezt követi a veszekvés és verekedés, s azután ki jobbra, ki balra. S ez mind a pálinka hitelbe való ivásának következménye! A hitel mikép is merülhetne ki két korcsma mellett ? Íme így korcsosul a nép testileg, szellemileg, erkölcsileg, de anyagilag is tönkre jut. Az elöljáróságok fel se veszik, fejetlenség uralkodik. Da mégis van egy, akitől még tart a nép, s ez egy — a pandúr! Tarthatatlan lesz az állapot, ha a törvény nem segít. Mit sem használnak itt a mértékletességi egyletek, itt radikális kúra kell, hatni, hogy a leirás lehetősége akadályoztassék meg, s ezt csak törvényes úton lehet elérni, valamint azt is, hogy az italok tiszta és hamisítatlan állapotban adassanak Mert az iszonyú, mily italokat mérnek jelenleg a csaplárosok. Tudja isten, mi mindent áztatnak bennök, csak hogy vakarják a torkot, hódítsák a fejet, émelyítsék a gyomort! Legyen iszákosság elleni törvényünk is, mely ha nem is jár el egészen úgy, mint azt S. A. úr javasolja, de megállapít bizonyos maximumot, mely italért való adósság fejében be lesz törvényesen hajtható, s ha valaki többet hitelez, kérje a felesleget a nagy harangtól. Csak igy fog a csapláros tartózkodóbb lenni, igy záratik el legbiztosabban az iszákosság útja, s ha tán ily rendszabály ellenére még is akadnak, kik készpénzen is leiszszák magukat s közbotrányt okoznak: ott a rendőri törvény büntesse az ilyeneket pénzbeliig, fogsággal, ha kell, polgári jogok elvesztésével. Képviselő urak! Már ég a ház, félre verik a harangot! Keljetek a magyar nemzetnek megmentésére ! A Különfélék. — febr. 14. (A hivatalos lapból.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter Tokaji Nagy Lajos közjegyzőt, a budapesti VI. ker. állami tanítónőképezde igazgatótanácsába rendes taggá nevezte ki. — Márffy Emil 8. lovasezredbeli szabadságolt állománya honvédszázados a m. kir. honvédségben viselt rendfokozatáról s cziméről önként leköszönvén, lemondása elfogadtatott s a honvédség kötelékéből végleg elbocsáttatott. Lővy Bernát budapesti lakos Oroszlányi-ra változtatta vezetéknevét. (Személyi hir.) Tisza Kálmán miniszterelnök az esti gyors vonattal Bécsből visszaérkezett. (Elfogadás Grévy asszonynál.) Február 10-én délután 4—6 óra közt volt az első délutáni elfogadás Grévy asszonynál; megjelentek a nagykövetek és nejeik, a parliamentáris és kormánykörök hölgyei és sok előkelő egyéniség. Grévy asszony betegeskedése folytán előbb egészen elzárkózva élt. Nagy volt tehát a kíváncsiság, hogyan fogja a köztársaság első hölgye szerepét az Elitépalotában játszani. Az első próba jól sikerült, Grévy kisasszony, egy fiatal igen intelligens kinézésű leány segédkezet