Pesti Napló, 1879. június (30. évfolyam, 134-157. szám)
1879-06-03 / 134. szám
134. szám, Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. Budapest, 1879. kedd, junius 3. 30. évi folyam. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI JTAPLÓ ESTI KIADÁS. EUSfizetési feltételek! Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli n e*ti ki* adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 8 hónapra 8 frt. — 8 hónapra 12 firfc Az érti kódv portai különkfildéséért felfizetés évnegyedenkém 1 MS Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek hols mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíítatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadó-hivatlába Budapest, Barátok tere, Athanaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. (Ered. eürg.) Marosvásárhely, június 3. A kerületi tűzoltó szövetkezet közgyűlése minden tekintetben fényesen sikerült. A közgyűlés 1881-ben Brassóban tartozik.Az itteni tűzoltóegyleti díszgyakorlata méltányló elismerésben részesült a jury részéről. Páris, junius 3. Athénból jelentik, hogy 400 albániai irreguláris katona hatalmába ejtette Almyro városát (Volo mellett), felgyújtották a laktanyákat és kifosztással fenyegették a várost, ha ki nem űzetik nekik zsoldjukat. Cyprus szigetén izgatottság uralkodik, mert a famagostai török kormányzó két bennszülöttet ítélet nélkül végeztetett ki. Londoni lapoknak erről tudósítást küldtek be. Darmstadt, jún. 3. Hír szerint Sándor fejedelemben a szultán előtt nem fekete felöltőben és fezben, hanem besszeni egyenruhában fog megjelenni. Bern, június 3. A szövetségi gyűlést a két visszalépő elnök nyita meg. A nemzeti tanácsban Römer elnök sajnálatát fejezte ki a halálbüntetés behozatala felett és arra inte a gyűlést, hogy republikánusok módjára vesse alá magát a többség akaratának. A rendi tanácsban Gengel azon reményét fejezte ki, hogy a halálbüntetés egykor majd teljesen eltöröltetik. A nemzeti tanács Kuenzlit Aargauból (szabadelvű) 93 szavazat közül 80-nal választotta elnöknek, Burkhardot Bázelből 98 szavazattal az ultramontán Wek 46 szavazata ellenében alelnöknek választá. A rendi tanács Stebli volt elnököt (konzervatív) 36 szavazattal 40 közül elnöknek, Sahlit (liberális) 20 szavazattal az ultramontán Hettlinger 18 szavazata ellenében alelnöknek választá. Róma, június 3. Az Opinione felel a czikkre, melyet a Nordd. Alig. org az olasz békeliga május 11-iki milánói tüntetéseiről közölt. Elismeri, hogy ezen beszédeket bizonyos tekintetben akcziónak tekintették, de a kérdés csak az, hogy e beszédek, melyekben azon óhaj nyilvánult, hogy Trieszt és a Trentino Olaszországhoz csatoltassék olyanok voltak-e, hogy veszélyeztessék a köznyugalmat és szives viszonyunkat a hatalmakhoz megzavarják. Az Opinione konstatálja a május 11-diki meeting abszolút hasztalanságát, mert a szónokok igen tartózkodók voltak, számba vették az olasz közleményt, mely elsősorban azt óhajtja, hogy szíves viszonyunk a szomszéd államokhoz, kivált Ausztria- Magyarországhoz fenntartassék. Az idézett lap örömét fejezi ki a felett, hogy az osztrák lapok, köztük a NI. Breie Presse, az olasz nép ezen érzületét méltányolják és teljes bizalommal viseltetnek iránta, teljesen meg lévén róla győződve, hogy az olasz nép Ausztria őszinte barátja akar maradni és nem hajlandó ez értékes barátságot másnemű megfontolásoknak és törekvéseknek feláldozni. Sz.-Pétervár, jun. 3. Hivatalosan tudatják, hogy Szolovjeff bünpöre a czár elleni merénylet miatt, a legfőbb törvényszék előtt jun. 6-ára van kitűzve. New-York, jun. 2. Panamából május 24-ről érkezett hírek szerint, a perui szállítóhajóknak megengedtetett hadiszereket szállítani, noha a kbilei konzul tiltakozott ez ellen. A kbilei hajóhad szétrombolta a tengeralatti huzalt Aricatát és felgyújtotta Beillionest. Berlin, június 3. A császár Babelsbergben tegnap a szobában elcsúszott és térdkalácsára esett; a daganat nem jelentékeny. A császár az éjjel igen jól aludt. Bécs, június 3. Az 1864-iki sorsjegyek mai húzásán 3809 sor. 12 sz. nyerte a főnyereményt, 1386 sor. 45 sz. 20.000 irtot, 1045 sor. 37 sz. 15.000 frtot, 1045 sor. 54. sz. 10.000 irtot, 1386 sor. 89 sz. és 716 sor. 63 sz. 50000 frtot. Kihúzottak továbbá következő sorozatszámok : 341 439 589 938 1968 2111 2262 2269 2507 2717. fedezéséről, az 1873. IX. tcz. 15 és 16-ik §§-ainak módosításáról szóló tvjavaslatok tárgyában. A jelentések tárgyalása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Szapáry Antal gr. bizottság elnöke bemutatja az igazoló bizottság jelentését Pellegriny János gr. kegyelmes kir. meghívó levél kieszközlését szorgalmazó kérvénye tárgyában. A jelentés szintén a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Ezzel az ülés, a jegyzőkönyv hitelesítése után véget ért. (Novi-Bazar szandzsák okkupácziója) iránt már nagyban folynak a katonai előkészületek. A N. W. Tglort jelenti ez ügyben: Az első csapathadosztály, mely az 1. és 2. számú gyalogdandárból alakult, Vé csey altábornagy vezetése alatt elhagyja eddig Szerajevóban elfoglalt állomáshelyeit, s mint Novi Bazar megszállására rendelt csapatok első oszlopa Visegrádba, a Drina mellé megy. Második oszlopképen követi azt a IV. hadosztályhoz tartozó 39. gyalogezred, melynek ideiglenes állomáshelyévé Gorazda van kijelölve, mig a felvonulási vonal jobb szárnyát a XVIII. gyaloghadosztály 2. hegyi dandára van hivatva képezni s állomáshelyét Nevesinyét elhagyja, hogy Focsában foglaljon állást.« Hogy a nehéz munkára hivatott hadosztályok minő ezredekből fognak állani, azt nem tudjuk. A béke idejére megállapított ordre de bataille szerint az I. hadosztályhoz a 26. 37. 41 és 76. számú ezredek, a IV. hadosztályhoz a 8. 45. 49 és 54. gyalogezredek tartoztak. A XVIII. hadosztály 2-dik hegyi dandárában a múlt nyáron Klunburg ezredes vezetése alatt a 7. vadászzászlóalj, a 27. számú (gráczi) gyalogezred az I. XI. üteg volt beosztva. Jelenleg azonban az itt említett ezredek legtöbbje nem áll boszniai vagy herczegovinai területen s igy ha csak új mozgósítást nem terveznek, a fent emlitett hadosztályok egészen más ezredekből fognak összeállittatni. Albe vonulás Novi-Bazárba két felől Boszniából és Herczegovinából történik s csapataink félköralakban foglalnak állást Focsában, Gorazdában és Visegrádban, hogy azután Novi-Bazár azon egyetlen egy országutján, melyen kocsik is járhatnak, a konstantinápolyi országúton haladjanak előre Pribojba, mely Visegrádhoz mintegy három mértföldnyire fekszik. Innen az ismert egyezmény szerint tovább folytatják útjukat Prjelopoljéba, honnan a Lim mentén Bjelopoljéba vonulnak. Ez utóbbi 11—12 mértföldnyire van Visegrádtól. Az említett három hely mind a Lim folyó partján fekszik. Priboj vagy Preboj a Lim és az Umnacz folyóknál a szerb határ közelében, a konstantinápolyszerajevói országúton van. Mintegy 2000, nagyobbára mohamedán lakosa van, kik élénk kereskedelmet űznek a szomszédos Szerbiával. Prjelopolje a Lim jobb partján épült, lakóinak száma mintegy 3000. A város termékeny vidéken fekszik. Bjelopolje, mely ezúttal az okkupáczió végpontja lesz, Novi Bazár szandzsák déli részén, egészen a montenegrói határ közelében fekszik. szegek oly tárgyakra vonatkoznak, melyek az intézkedés megszűnte idején érvényes vámtörvényhozás szerint vámmentesek vagy a mennyiben magasabb vámtételek szedettek, mint az intézkedés megszűnte idején fennálló vámtörvényhozás megszabja. 4. §. A jelen törvény azonnal életbe lép. Kelt Babelsberg-kastélyban, 1879. máj. 30-án. Vilmos, Stollberg Otto gróf. A jelen törvénynyel kapcsolatban a hivatalos lap a kir. kanczellár május 31-ki keletű rendeletét közli, melynek értelmében a vasvámok az uj tarifajavaslat szerint azonnal fölemeltetnek és pedig mindenféle nyers vas 100 kilogrammonkint egy márkával terheltetik, a vas eddig vámmentes volt. (A szibériai deportálások) rendszere felett élénk vita foly Oroszországban. Régebben telepítési czélokat követett az orosz kormány és tehetségesebb egyéneket küldött Szibériába. Újabb idő óta azon elemeket deportálja, melyeket az orosz társadalomra nézve veszélyeseknek tart. Ezen eljárás Szibériára nézve igen hátrányosnak bizonyult. Pl. 1875-ben 18620 egyént deportáltak és ezek feleségei és gyermekeinek száma mind összevéve csak 4337 volt. A mellett a kormánynak minden egyes száműzött elszállítása 300 rubeljébe kerül. Mindezen okok miatt mind erélyesebben hangoztatják Oroszországban, hogy a deportálási rendszert gyökeresen reformálni kell, sőt a legtöbben azt óhajtják, hogy a deportálás szűnjék meg. Kitűnt most, hogy pl. Nyugat-Szibériában a nők a lakosság 20%-át, Keleti-Szibériában annak 15°/0-át képezik. Ezen körülmény roppantul megrontja a szibériai lakosság erkölcsi állapotát. Egyáltalán nem szokatlan jelenség az ott, hogy atyák a leányaikat, férjek a nejeiket, fivérek a nővéreiket pénzért eladják. A telepítvényeseknek több mint a fele a lajstromoknak mind »ismeretlen tartózkodása« szerepel, de voltakép csavargó életet él és Szibériát tömérdek rablás és gyilkosság színhelyévé teszi. A büntettek legnagyobb része megtorlathatlanul marad. Budapest, június 3. (A főrendiház) ma d. u. 1 órakor tartott ülésében Horváth Gyula a képviselőház jegyzője átnyújtja a jegyzőkönyvi kivonatot az erdőtörvényjavaslatra tett módosítások tárgyában, mely az állandó hármas bizottsághoz utasíttatott. Ezután Szögyény László elnök bemutatja a 3-as állandó bizottság jelentését az 1878. ' i közösügyi rendkívüli kiadások A Pesti Napló tárczája. Korunk hőse. LERMONTOV-tól. Orosz eredetiből fordította Timkó Iván és Ruby M. II. FEJEZET. Maximics Maxim. Elválván Maximics Maximtól, gyorsan utaztam keresztül a tereki s darjali szorulatokon. Reggelit Kazbekben vettem magamhoz, Larsban beát ittam s vacsorára Vladi-Kaukázba érkeztem. Megkímélem önöket a hegyek leírásától, a viszhangoktól, amelyek semmi jelentőséggel sem birnak, kivált azok számára, akik ott nem voltak, s a statisztikai jegyzetektől, amelyeket bizonyosan senki sem fogna elolvasni. Azon vendéglőben állapodtam meg, melyben minden átutazó megállapodik, hol azonban senki se rendeljen fáczánt, vagy pástétomot, mert azon három rokkant, akinek felügyeletére ez bízva van, annyira ostoba vagy részeg, hogy velük semmire sem lehet menni. Kijelenték, hogy még három napot kell itt töltenem, miután az »occasio« Jekaterinoburgból még nem érkezett meg, következéskép visszafelé nem fordulhat. Mi az az »occasio !« .. . Az orosz ember vigaszára nem egyéb, mint ostoba szójáték, s igy én időtöltésből feljegyzem Maximics Maxim elbeszélését Béláról, nem is gyanítva, hogy ez alapja lesz elbeszélések a bosszú lánczolatának: látják, mily fontos kö- vetkezményei vannak néha a legcsekélyebb esemé- nyeknek . . . Önök — meglehet — nem tudják, mi az a »occasio ?« Ez a fedezet, mely másfél szakasz gyalogságból s egy ágyúból áll, melylyel a karavánok Kabardán keresztül, Vladikavkazból Jekaterinoburgba járnak. Az első napot unalmasan töltöm; másnap korán reggel egy kocsi hajtatott be .. . Ah! Maximics Maxim !. .. Régi barátokként üdvözöltük egymást. Felajánlom neki szobámat; ő nem ellenkezett, sőt vállaimra ütve, száját mosoly görbité. Különös ember!... Maximics Maxim a főzés művészete körül mély ismeretekkel birt: bámulatos ízletesen süté meg a fáczánt, ügyesen öntéle sós ugorka-lével; s meg kell vallanom, hogy nélküle száraz kenyérre lettem volna utalva. Egy palack kachetini elfelejtete velünk az ételek csekély számát, állván azok csakis egyféléből. Később pipára gyújtva leültünk — én az ablakhoz s ő a besütött kemenczéhez, miután az idő nedves és bűvös volt. Hallgattunk. Miről is beszéltünk volna ?... Maga felől — ami nevezetes volt — már mindent elbeszélt. Nekem pedig semmi sem jutott eszembe. Én az ablakon néztem ki. A Terek partján egy rakás alacsony ház terült el előttem, távol a Terek mindinkább kiszélesedett, a mögött pedig fogas gyanánt hegyek kéklettek, melyeken túl a Kuzbek tűnt fel fehér bibornoki sapkájával. Lelkemben elbúcsúztam tőlük, sajnáltam elhagyni őket.... Soká ültünk mi igy, a nap a hegyek mögé hanyatlott, s fehéres köd tölte be a völgyeket, midőn az utcza felől az úti harangozó harangozása s a fuvarosok zaja hangzott fel. Né-hány piszkos, örményekkel teli kocsi a vendéglő f udvarára hajtatott, s utána egy üres úti hintó robogott be; könnyű menete, czélszerü berendezése s kellemes benyomása a külföldit gyanittatá. Utána egy bajszos férfi vengerkában (atilla) jött gyalog: a lakáj volt benne felismerhető. Nem csalódhattam azonosságában, látván magyaros szokását, melylyel a kapót pipájából kiverdesés a fuvarosra kiáltozott, ő bizonyosan valamely lusta uracs elkényeztetett inasa volt — olyasmi az orosz figaró nemében. — »Mond csak barátom«kiáltám ki hozzá az ablakon, mi az ? — az occasio jött meg, vagy mi ? — Meglehetős boszusan tekintett reám, megigazitá nyakravalóját , elfordult; a mellette elmenő örmény mosolygott s érte felelt, hogy ép most érkezett meg az occasio, s hogy holnap visszatér. »Hála istennek!« mondá Maximics Maxim, aki az alatt az ablakhoz lépett. »De szép hintó!« jegyző meg ő: »bizonyosan valami tisztviselő inspekczióra megy Tiflisbe. Látszik, nem ismeri a mi hegyeinket! Bizonyosan ő nem a mi emberünk, inkább valami angolnak látszik!« — Hát ki volna — menjünk, tudjuk meg .... A folyosóra léptünk. A folyósó végén, egy mellékes szobából nyitva volt az ajtó. Az inas és a fuvaros a bőröndöket hozák be. — Hallod-e barátom, kérdé tőle a törzstiszt: kié ez a szép hintó ? ... hm ? ... Gyönyörű egy hintó! . . . A lakás feléje sem fordult, hanem valamit mormogott s a bőröndöket bontogatá. Maximics Maxim fölboszankodva, vállára ütött az udvariatlannak s mondá: én mondom neked, barátom . .. — Kié ez a hintó! ... uramé ... — És ki a te urad ? — Pecsorin . .. Kicsoda ? kicsoda ? Pecsorin ?... Ah, uram is Itenem!... ugyan nem szolgált a Kaukázusban? ... kiáltott fel Maximics Maxim örömtől sugárzó szemekkel. — Szolgált, úgy hiszem, de én csak rövid idő óta vagyok szolgálatában. — úgy ... úgy ... Gregor Alexandrovics?... úgy hívják őt nemde ? Mi bajtársak voltunk uraddal, tete hozzá s olyat ütött a lakáj vállára, hogy az megrezzent belé... — De kérem uram ? .. ön zavar engem, mondá a lakáj, szemöldeit összehúzva. — De különös vagy barátom!... tudod-e, hogy mi, t. i. én s urad lelkibarátok voltunk, és egy helyben laktunk ? . . . Hol maradt hát ő ? A szolga kijelenté, hogy Pecsorin N. ezredesnél maradt estére . . . — Hát estefelé nem jő ide ? kérdé Maximics Maxim : — vagy talán nem megy-e te barátom valamiért hozzá ? . .. Ha el fogsz menni, úgy mondd meg, hogy Maximics Maxim van itt — de mondd meg . . . már ő tudni fogja . . . kapsz egy nyolczas grivennijt (nyolcz kopejkát érő pénznem) vudkira (borra) ... A lokáj hallván ezen nem megvetendő ígéretet, barátságosabb jön, s mindent megígért. — Szeretnék azonnal oda futni... mondá nekem Maximics Maxim örömsugárzó arczczal: megyek eléje a kapuba... Eh! de kár, hogy nem vagyok ismerős N. ezredessel... Maximics Maxim a kőre ült a kapu mellé, én pedig szobámba mentem be. Elismerem, miszerint én szintén türelmetlenül vártam Pecsorin megjelenését, s habár a törzstiszt előadása után nem a legkedvezőbb fogalmat szereztem magamnak felőle, mind a mellett jellemének egyes vonásai előttem jelentékenyeknek látszottak. Egy óra múlva, egy rokkant behozá nekem a szamovárt és a thea-kannát. — Maximics Maxim, nem akar theázni ?« kiáltok neki az ablakon keresztül. — Köszönöm, nem akarok. — Ej, csak jöjjön! Nézze, hisz már késő és hűvös van. — Nem kérek, köszönöm . .. — Amint tetszik! Miután egy csésze teát kiittam, pár percz múlva bejött az én öregem. — Önnek csakugyan igaza van: mindég jó, ha teát ihatunk, — de mikor én várakoztam reá. Embere már rég érette ment, — mint látszik, valami viszszatartja őt. Sietve kiürite theáját, bizonyos nyugtalanság között s újból a kapuba sietett: látszott, hogy az öreget elkeserítette Pecsorin hosszas elmaradása, annál inkább, mivel még nem rég kölcsönös barátságukról beszélt nekem, s még egy óra előtt meg volt győződve, hogy rögtön ide rohan, midőn nevét megtudja. Már késő sötét volt, midőn újólag ablakot nyitottam, hogy behijjam Maximics Maximét, mondván: ideje lefeküdni; valamit mormogott. Ismételve hivám őt — de ő mit sem válaszolt. Köpenyembe burkolózva, a pamlagra feküdtem; a gyertyát a kályha padkájára helyezem, csakhamar elszunnyadtam s nyugalmasan aludtam volna is, ha Maximics Maxim — ki későn jött be a szobába — föl nem zavar. Miután pipáját az asztalra veté, s egy pár hasáb fát tett a tűzre, elkezdett fel s alá járni a szobában, mig végre lefeküdött; azonban soká köhécselt, köpdösött és hánykolódott... (Folyt. köv.) (A német zártörvény.) A német hivatalos lap következő törvényt tesz közzé: Törvény a vámtarifában teendő módosítások ideiglenes behozataláról. Kelt 1879. május 30-án. Mi Vilmos isten kegyelméből német császár stb. a birodalom nevében, a birodalmi gyűlés és szövetségtanács jóváhagyása után rendeljük, amint következik : 1. §. A német vámterület vámtarifájára vonatkozó törvényjavaslat 6. a. számában (mindenféle nyers vas) 25 (anyag, fűszer, czukrász áruk és más fogyasztó czikkek) valamint 29 (petroleum) pontjában érintett tárgyak utáni beviteli vámok a bir. kanczellár rendelete által ideiglenes emeléssel azon magasságban szedhetők, melyet a birodalmi gyűlés a vámtarifatörvény s a dohány megadóztatására vonatkozó törvény második olvasásakor jóváhagyott vagy jóváhagyand. 2. §. Az intézkedés (1. §.) a birodalom törvény lapjába fölveendő s azonnal életbe lép. Az intézkedés megszűnik, mihelyt az illető törvényjavaslatok (1. §.) törvényerőre emelkednek, avagy elvettetnek, vagy visszavonatnak, de legkésőbben a birodalmi gyűlés jelen ülésszaka berekesztésének 15 napjával. 3. §. Az intézkedés megszűntével haladéktalanul azon vámösszegek, melyek annak alapján addig vámmentes tárgyakért vagy az addig törvényes vámtételen túl fizettettek vagy a vámadós terhére írattak, visszatérítendők, illetve leirandók, amennyiben ez osz A tiszavölgyi társulat központi bizottsága következő körlevelet intézett az összes vidéki egyletekhez : A tiszavölgyi társulat központi bizottsága elhatározta, hogy a Tisza völgyén újabban felmerült rendkívüli bajok és áradási viszonyok technikai orvoslása tárgyában 1879. június 16-án d. e. 10 órakor Budapesten a posta- és távirdaépület dísztermében (IV. a gránátos és zsibárus utczák sarkán) oly enquete-szerű szakértői értekezlet hivassék egybe, melynek tárgyalásai egyfelől a központi bizottságnak jövendő magatartását illetőleg tájékozásul szolgáljanak, de másfelől a kormány feladatát s a behívandó külföldi szakférfiak munkálódását is megkönnyítsék. Ezen eszme kivitelével alulírott albizottság bízatván meg: van szerencsénk ezen minőségünkben tisztelettel felkérni, hogy a fentiek szerint 1879. jun. 16-án, esetleg 17-én folytatólag Budapesten tartandó értekezletre szakértőiket szívesen felküldeni s addig is előleges tájékozásul a tárgyalások alapját képezendő kérdőpontokat a kiküldendő szakértő uraknak haladék nélkül átadatni méltóztassék. Végül megjegyezzük, hogy ezen közérdekű értekezletre a tiszavölgyi társulat keretébe be nem lépett vidéki egyleteket is meghívtuk, s megnyugtatásukra ezennel kijelentjük, hogy szives megjelenésükből ellenük semmi következtetés sem lesz vonható. Tisztelettel stb. Budapesten, 1879. május hó 20-án. Gr. Károlyi Sándor, albizottsági elnök. Dr. Darányi Ignácz, albizottsági jegyző. Az 1879-iki junius 16-án Budapesten tartandó szakértői értekezlet elé terjesztendő kérdések : 1. Mik lehetnek okai az árvizszinek rendkívüli magasságának a Tiszában és mellékfolyóiban? Minő befolyást gyakorolnak az említett folyókban az árvízszin általános felemelésére az utóbbi években tapasztalt rendkívüli csapadék mennyiség, — az alkalmazott szabályozási és árvédelmi rendszer — vagy az eddig keresztül vitt építkezések jelenlegi állapota, s végre a folyók eredeténél és azok mentén eszközölt erdőirtások ? 2. A jelen rendszer keretében mely védmunkák azok, melyek tervbe vétettek ugyan, de eddig végrehajtva nem lőnek ? Mi gátolja ezek végrehajtását ? Mennyire fog javulni a helyzet, feltéve, hogy a már folyamatban levő szabályozási és árvédelmi rendszerbe tartozó építkezések tökéletesen befejeztetnk ? Amennyiben az erdőpusztítások befolyással lennének az árvízszin emelkedésére, lehetséges és czélszerű lenne-e a folyók eredeténél és azok mentén levő kopasz hegyoldalakat befásitani ? Minő kiterjedésű a befásitandó terület ? Mily módon s minő költségekkel lehetne a befásitást keresztül vinni ? 3. A Tisza és mellékfolyóinak minő kiterjedésű a vízgyűjtő területe egyenkint s ezen területekről a legmagasabb áradások alkalmával mennyi viz ömlik másodperczenkint az egyes folyókba ? Miután pedig a Tisza és összes mellékfolyóinak árvizei nem szoktak mindannyian összetalálkozni, mennyi a Tisza legnagyobb víztömege másodperczenkint a Szamos beömlése felett s azon alul, a Bodrogh beömlése felett s azon alul, a Sajó beömlése felett s azon alul, a Zagyva beömlése felett s azon alul, a Kőrösök beömlése felett s azon alul, a Maros beömlése felett s azon alul, s végre a Béga beömlése felett s azon alul ? 4. A mostani szabályozási rendszer, hogy az czéljának megfeleljen, mennyiben lenne kiegészítendő vagy módosítandó, és váljon a mostani szabályozási és árvédelmi rendszer helyett, vagy annak kiegészítéséül az újabb időben többek által ajánlott völgyzárlatok és oldalcsatornák rendszerét alkalmazni nem lenne-e czélszerű ? Hol és minő víztömegek számára lehetne völgyzárlatokat építeni, mi lenne ezek építési és fenntartási költsége, — valamint az általuk elérhető eredmény ? Az oldalcsatornák mely ponton lennének a folyókból kivezetendők, — mely irányban haladnának, hova torkollanának be, minő méretekkel és víztömeg számára lennének építendők ; mennyibe kerülnének, s minő eredményt lehetne általuk elérni? avagy nem lenne-e czélszerű egész folyamszakaszokon a töltésvonalak hátrább tétele, s minő befolyása lenne ezen töltés belebbezésnek az ármentesítési viszonyokra? 5. Az általános vízszia emelkedésén kívül mutatkoznak-e a folyók egyes szakaszain helyi duzzadások ; ha igen, hol ? minő mélvben ? s mi okozza e duzzadásokat ? Mikép lehetne ezen duzzadásokat elenyésztetni, vagy legalább mérsékelni ? 6. Minő befolyással lenne a folyók alsó szakaszain már kiásott átvágások képződésének sikeres elősegítése az árvíz-szinek állására ? Mely átvágások s minő méretekkel és milyen sorrendben lennének kibővítendők ? Nem volna-e szükséges a már megkezdett átvágásokon kívül újakat is létesíteni ? avagy már egyes meglevő átvágásokat betömetni ? 7. Mely átvágások vannak teljesen kiképződve, melyek vannak jelenleg sikeres képződésben, s melyek azok, amelyek nem életképesek ? Minő változást idéztek elő az átvágások a folyók eredeti esési viszonyaiban és folyási sebességében a különböző folyamszakaszokban ? 8. Hol, minő méretekkel, mily eljárás mellett építtettek fel a védtöltések ? — Nem kellene-e a méreteket módosítani, s ezentúl a töltésmunkák kivitelénél, illetőleg a földtömeg felhalmozásánál más eljárást követni, mint eddig ? 9. A helyenkint erős átszivárgás oka nem a töltések építési modorában rejlik-e ? Miként lehetne ezen szivárgásokat megszüntetni, vagy legalább mérsékelni, és ez esetben a szivárgó vizeknek a megmentett terheken való szétterülését megakadályozni ? 10. Mily módon lehetne a töltések első lábát a hullámcsapások által okozni szokott rongálások ellen előre biztosítani ? Ezen rongálások ellen hol, mi módon szoktak védekezni, és melyik védekezési mód bizonyult eddig legczélszerűbbnek ? 11. Hol, minő nagy területeket szoktak elfoglalni a belvizek ? Hol, mi módon lehetne ezek kártételei ellen a területeket biztosítani. Hol lehetne e vizeket nyitott csatornán át a folyóba bevezetni, hol lenne szükség zsilipekre vagy a folyó töltéseibe fektetett csövekre ? Hol kellenének ezenkívül még emelő gépek is, végre a vízvezető csatornákban szabad folyás engedtessék-e a vizeknek, vagy pedig czélszerűbb lenne a víz lefolyását egymástól bizonyos távolságra építendő keresztgátak és zsilipek által szabályozni, mely utóbbi esetben az egyes szakaszoknak csak akkor engedtetnék meg belvizeik lebocsátása, amikor a folyó vízállása megengedi, hogy a torkolati zsilip megnyittassék ? AII. iparos kongresszus. — junius 1. A II. országos iparosgyülés ma d. e. folytatta és déli 1 óráig be is fejezte tanácskozásait. A mai gyűlés távolról sem volt oly látogatott, mint a tegnapi, s a terem kevéssé telt meg. Lengyel Antal (Szolnok) központi bizottsági tag, az országos és hetivásárok rendezése tárgyában terjesztette elő a következő határozati javaslatot. Mondja ki az országos iparosgyűlés: 1. Hogy a forgalom igényeit túlhaladó mértékben engedélyezett nagyszámú országos hetivásárok az ipar érdekeit mélyen sértik, s hogy ennélfogva a vásárügynek a törvényhozás útján leendő gyökeres szabályozása sürgősen szükséges. 2. A szabályozás által azon elv érvényesítendő, hogy a vásártartás csak oly községeknek engedhető meg, melyek lakosaik és különösen iparosaik számánál, továbbá helyi központi minőségüknél fogva oly áruforgalom színhelyei lehetnek, mely arányban álljon a vásárlátogatási versenynyel járó nagy idővesztegetéssel és költségekkel. 3. A fentebbi elv tekintetbe vételével törvényhozásilag megállapítandók azon normális szabályok, melyek irányadók legyenek az uj vásárok engedélyezhetésére és arra nézve, hogy az 1848. óta városjogot nyert községek közül melyek és mily mértékben tarthassák meg jövőre is vásártartási jogukat. Galgóczy érdekes statisztikai kimutatással illusztrálja a vásár állapotát hazánkban. »Magyarországon — úgymond — Erdélyt ide értve — 1453 hely tart országos vásárt. Vannak helyek, amelyek éven át 7—8-at tartanak. Csenger község pláne 12-őt. Legtöbb a négyes. Az éven át tartott országos vásárok összes száma 5276. Az ország területe 5093 geogr. □ mód, ekkér minden 31/a □ mfldre esik egy vásárhely. A vásáros napok száma éven át 10.552 lévén, kiderül, hogy mindennap 29 helyen van az országban vásár, vagyis más alakban az ország összes kerületéből 175 □ mfldnyi területre minden nap, 25 □ mfldnyire minden héten, 5Q mfldnyire minden hónapra esik egy-egy országos vásár. Az országos vásárokon megjelenők száma — szóló statisztikai adatai szerint — mintegy 6.300.000 szekeret és 72.700.000 egyént tesz. Szóló nem kicsinyli a vásárok jelentőségét, de a vásári jog túlságig vitt kiadásának korlátozását pártolja. Streitmann József felemlíti, hogy a vásártartási jog kieszközlésének megígérése legtöbb esetben kortes eszköz a képviselő-választásoknál. A kormány derűre-borura adja meg az engedélyeket, az iparos eljár a sok vásárra, amelyeken az útiköltséget sem igen árulja ki. Indítványozza kimondatni, hogy a kis helységekben a vásárok megtartása káros s az iparosgyűlés azt óhajtja, hogy azok eltöröltessenek, vagy évenként legfeljebb egy tartassék. Az ügyhöz még egyszer Lengyel, azután a gyulai képviselő Andrescsik stb. szóltak. Végre szavazás utján a központi bizottság szövegezése fogadtatott el. Ezután az iparos ifjúsági egyletek támogatása ügyében Gelléri Mór javaslata került szőnyegre. Gelléri Mór beható indokolás után indítványozza kimondatni: az orsz. iparos gyűlés fölhívja az összes hazai ipartársulatokat, hogy az önképzés és önsegélyezés czéljából a szegedi iparos ifjúsági egylet mintájára alakult hasonnemű egyleteket mindenekelőtt erkölcsi és lehetőleg anyagi támogatásban is részesítsék; hogy oly nagyobb városokban és helységekben, ahol ily egyletek még nem léteznek, ezek létesítése kezdeményeztessék és elősegíttessék, hogy közös törekvéseik minél hatályosabb érvényesülése szempontjából ezen egyleteknek együttes működése az ipartársulatok részéről is előmozdíttassék, végül, hogy a keletkező iparos ifjúsági egyletek szervezésénél a két főczélon t. i. továbbképzés és betegség esetén való segélyezés mellett a munkaközvetítő-utasfogadó (szálló) és a többi közhasznú belintézkedések életbe léptetésére is kiváló gond fordíttassék. Az indítvány egész terjdelmében minden vita nélkül elfogadtatott. Ezután Fritz Péter a házalás szabályozása ügyében tett hosszabb indítványt, melyet azonban az iparosgyűlés elvetett, helyette Szentléleky Máté (Pozsony) következő ellenindítványát fogadta el: I. Házalási engedély Magyarországon, úgy erkölcsi, mint nemzetgazdászati szempontból szemlélve, mint káros intézmény senkinek sem adandó. De nem tiltható meg azoknak, kik az 1852-ik évi szeptember hó 4-én megjelent pátens 17. §-ban felsoroltatnak.