Pesti Napló, 1879. június (30. évfolyam, 134-157. szám)

1879-06-11 / 141. szám

141 szám. Budapest, 1879. szerda, junius 11. 30. évi folyam. Szerkesztési irodái Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Hírfizetési feltételeit s Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 írt. — 3 hónapra 6 írt. — 6 hónapra 12 firt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. H hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. (Ered. sürg.) Székesfehérvár, jun. 11. A kiállítást ma is sokan látogatják. Itt van Szávy képv. házi elnök és sok képviselő. (Ered. sürg.) Székes-Fehérvár, jun. 11. Az erdészeti egyesület tagjait tegnap a Bakony szélén, Mátyás király vadászlakának romjai alatt fogadta Palota küldöttsége. Innen Sztáray terjedelmes erdőségében szemleutat tettek, melynek végeztével erdei lakoma volt. Apponyi Albert tetszéssel szólt az ipari és gazdasági viszonyokról. Délután éljenekkel fogadtattak Sztárayné és Andrássy Manóné leányaikkal. Az erdőben tartott közgyűlés után este visszatértünk ide. Ma tartatott Sztáray elnöklete alatt a befejező közgyűlés, melyen a jövő gyűlés helyéül Mehadiaj tüzetett ki. London, jun. 11. A nemzetközi távirda kongresszust tegnap nyitották meg. Manners postaügyi miniszter üdvözölte a kormány nevében a delegátusokat. Elnökké Mr. Patey angol távirdafőnök választatott. Salisbury lord tegnap a bolgár fejedelem tiszteletére bankettet adott, melyen a diplomácziai testület, Beaconsfield s más miniszterek részt vettek. Berlin, jun. 11. A város a legtávolabbi külső utczákig zászlókkal, koszorúkkal s virágfüzérekkel feldiszittetett; sok helyütt látható a császári pár mellszobra s transparentek alkalmi mondatokkal. Az összes utczákon kora reggeltől kezdve ünnepi öltözetű sokaság hullámzik, a vidékről az idegenek roppant számmal jönnek. A hársfák alatt, a császári palota előtt már reggel óta nagy sokaság áll, az idő eddig szép. És most a pompásan díszített Doenhof-téren 2000 dalnok és zenész ünnepi zeneelőadást tart. A tanulók zászlóikkal vonulnak a gyülhelyekre, hogy sorfalat képezzenek, midőn a császári pár ünnepélyes menetben a palota kápolnájába vonul. Róma, jun. 11. A pápa s Nina bibornok szerencsét kívántak Vilmos császárnak aranylakodalma alkalmából, az illető táviratokban semmi vonatkozás sincs a politikára. A püspökök és papok amnesztiája iránti tárgyalások többféle nehézség folytán még nem vezettek eredményre. Berlin, június 10. Azon hírre, hogy Luxor német gőzöst Cahaoban elegendően ismert ok nélkül letartóztatták, a császári kormány utasította Urnái képviselőjét, hogy a dologról azonnal jelentést tegyen s a hajó elbocsátása iránt közbe lépjen. Berlin, jun. 10. A dán királyné ma 93/4 órakor este ide érkezett az indóházban, hol a gárdalövész-ezred egy diszszázada volt zenével és zászlóval, a császárné, a koronaherczeg, Ágost würtembergi herczeg, a városi parancsnok, rendőrfőnök, a szász követ s a szolgálatára rendelt egyének fogadták. Wachington, jun. 10. A képviselőház 17-ig elnapolta magát. A szenátus 32 szóval 21 ellen elvetette azon indítványt, hogy kezdje meg az ezüstbill tárgyalását. Párig, jan. 10. Azon hír, hogy a montpellieri csapathadosztály parancsot kapott Algírba indulni, megcáfoltatik. Mai algíri táviratok szerint a zendülés nem nyert további kiterjedést. London, jun. 10. Az akóházban Rourke jelenti, hogy Wolseley lemondott Cziprus-sziget kormányzói állásáról s hogy helyére Biddulph ezredest nevezték ki. Fiume, junius 10. A német-osztrák és magyar vasúti igazgatók értekezlete ma befejezte tanácskozásait. Erre a német és osztrák vasutak képviselői tartottak ülést. Délután a magyar tengerészeti hatóság gőzösén kirándulás volt Abbáziába, hol Szapáry gróf kormányzó fényes esti ünnepélyt adott. Versailles, jun. 10. A kamrában egy interpelláczióra felelve a tengerészeti miniszter felvilágosítást adott az Arrogoute ágyúnaszád hajótörésének okairól; a hajó hiányos szerkezete folytán a sík tengeren való szolgálatra képtelen volt. A szenátus szombatra tűzte ki az indítvány tárgyalását a kamráknak Párisba való visszatérése iránt. Az igazságügyminiszter bejelenti, hogy a kormány garancziatörvényt készül kidolgozni s azt előterjeszti, mihelyt a szenátus kívánja. A Pesti Napló tárczája. Korunk hőse. LERMONTOV-tól. Orosz eredetiből fordította Timkó Iván és Baby M. N. Meri herczegnő. (Folyt.) Kaukázusba való jötte — szintén, nem más, mint fanatikus ábrádozásának kifolyása. Én meg vagyok győződve, hogy este, midőn szülőfalvából távozott, valamely szép szomszédnőjével komoran közöli, hogy távozik, de nem azért, hogy szolgálatot tegyen, hanem azért, mert halálát keresi, azért, mivel .. .. itt kezével elfödvén szemeit, igy folytatá: »nem, neked nem kell tudnod! Tiszta lelked megrettenne ettől! Mire való volna az? Mi vagyok én neked? Megértenél engem?« .... s igy tovább. Ő maga mondá nekem, hogy az ok, mely a K. ezredbe sarkalja őt lépni, örök titok marad közötte s az ég között. Mindamellett, azon perczben, midőn leveti szomorú leplét, Grusniczki eléggé kedves és mulattató. Csupa kíváncsiságot okoz nekem látni őt a nők körében, kik között — mint én hiszem — búslakodni szokott! Régi barátokként találkoztunk. Kikérdezni kezdém őt a fürdői élet és nevezetes egyének felől. — Mi eléggé prózai életet élünk, mondá ő felsóhajtva : — reggelenként vizet iszunk — alszunk, mint rendesen a betegek; esténként pedig, midőn bort iszunk, megférhetlenekké leszünk, mint az egészségesek. Női társaságok vannak, csakhogy kevés vigaszul szolgálnak, viszteznek, ostobául öltözködnek,s rettenetes, hogyan beszélnek francziául! Ez évben Moszkvából csak Ligovszki herczegnő van itt leányával, akikkel azonban én semmi ismeretségben sem állok. Katona köpenyem — mint látszik — visszataszító hatást szül. Résztvétele, melyet előidéz, erőszakos, mint valami könyöradomány. E perczben két nő haladt el mellettem, a kút felé tartottak, egyike korosabb, a másika pedig fiatal és szép volt. Kalapjuk alól arczukat tisztán ki nem vehettem, de szigoran szabályos öltönyük jó ízlést és semmi feleslegest sem árult el. Az ifjabb hölgy magas ruhát viselt gris de perlesből; nyúlánk nyakát lengő selyem nyakkendő körtté. Topánjai couleur puce lábait oly picire húzták össze, hogy még a szépség titkaiban óvatlan is fölsóhajtott volna elcsodálkozásában. Könnyed, nemes s lebilincselő járása nem kerülhette ki a figyelmet. Midőn mellettünk elhaladt, oly illattal telt meg a jég körülünk, milyentől egy szerelmes hölgy levele szokott illatozni. íme, Ligovszki herczegnő, mondá Grusniczki: — Meri leányával, a mint őt angolosan nevezni szokta. Még csak három napja, hogy itt vannak. — És mégis — te már a nevét is tudod ? — Igen, véletlenül sikerült meghallanom, mondá ő elpirulva. — Megvallva, én nem igen óhajtok velük megismerkedni. Tudom, hogy bennünket katonákat mint vadakat — lenéznek. Pedig mi közük hozzá, hogy az értelmet katona-sipka, a szivet pedig durva köpeny födi? — Szerencsétlen köpeny ! mondám mosolyogva. S ki az az úri egyén, ki hozzájok közeledik s oly készségesen nyújtja poharát ? — Ez Raevics, egy moszkvai piperkőcz. Ő játékos, mit hosszú aranyláncra is elárul, mely galambszinüi mellényén függ alá. És micsoda vastag nádbotja van ? — valóságos Robinson Krusoe. Hát még a szakála és hajfodrozata ála moujik (moujik-muzsik, parasztember.) — Te elkeseredett vagy az összes emberi nem iránt! — De van is miért......... — Valóban? Erre a hölgyek a kúttól eltávozván, hozzánk csatlakoztak. Grusniczki mankója segélyével színészi állást foglalva, erős hangon így válaszolt: — Mon cher, je hais les hommes pour ne pas mépriser, car autrement la vie serait une farce trop degoutante. (Barátom én gyűlölöm az embereket, hogy meg ne vessem, mert különben az élet igen ízléstelen lenne.) A szép herczegnő megfordult s a szónokot egy hosszas és kiváncsi tekintettel ajándékozta meg. A tekintet kifejezése határozatlan volt ugyan, de nem gúnyos, a miért én szívből gratuláltam neki. — Ez a Meri herczegnő gyönyörű egy nő, mondám neki. Igéző bársony szemei vannak; tanácslom, tedd magadévá ezen értelmezést, ha szemeiről beszélsz ; alsó és felső szempillái oly hosszúak, hogy alig verődhetnek szemlencséjébe a nap sugarai. Én szeretem e szemeket fény nélkül is, hisz oly lágyak azok, mintha csakis téged keresnének. Egyébiránt — mint látszik — arczában sok báj rejlik.........Vájjon fehérek-e fogai ? ez igen fontos! Kár, hogy nem mosolygott franczia frázisodra. — Te a szép hölgyekről úgy beszélsz, mint egy angol lóról, mondá Grusniczki, nem csekély kedvetlenséggel. — Mon cher, felelek én neki, igyekezvén hangját utánozni. — Je méprise les femmes, pour ne pas les aimer; car autrement la vie serait un melodrame trop ridicule (én megvetem a nőket, hogy ne szeressem őket, mert különben az élet igen nevetséges melodráma volna). Elfordultam s eltávozom tőle. Mintegy fél óráig sétáltam azután a meredek sziklákon, szőlő gerezdek s bokrok között, de a beállott forróság következtében csakhamar haza siettem. A forrás mellett elhaladva, a födött folyosóban állapodtam meg, hogy kipihenjem magam hűvös árnyában, mi alkalmat nyújtott, hogy szemtanúja lehettem egy érdekes jelenetnek. A szereplő személyek a következő helyzetben valának: a herczegnő a moszkvai piperkőcrczel a födött folyosó egyik lóczáján ült. Mindkettő — mint látszott — bizalmas beszéddel vola elfoglalva; a herczeg kisasszony, hihetőleg, már kiiván utolsó poharát, a kutnál gondolatokba merülve fel és alá sétált. Grusniczki közvetlen a kút mellett állott; — a sétányon senki sem volt. Közelebb húzódva, a födött sétány egyik szegletébe, Grusniczki elejtvén poharát, lehajolni erőlködött, hogy azt fölvegye; azonban fájós lába akadályozta őt. Szegény ember hányféle fortélyt kísérlett meg mankójára támaszkodva, s mind hasztalan volt. Kifejezésteljes arczáról visszatükröződött a szenvedés, mely ellen küzdött. Meri herczegnő mindezt jobban látta nálam. Madár gyorsasággal hozzá futott, lehajolt, fölemelő a poharat s könnyed mozdulattal és kifejezhetlen örömérzettel nyujtá azt át. Rendkívül elpirulva tekintett a födött folyosó felé s miután meggyőződött, hogy anyja mitsem látott, azonnal megnyugodott. Midőn Grusniczki köszönetét akarta nyilvánítani, a herczegnő már messze volt tőle. Rövid idő múlva anyjával s a piperkőcrczel kilépett a folyosóból, Grusniczki mellett elhaladva, tiszteletgerjesztő s fontos arczot öltött. Még meg sem fordult, mintha észre sem vette volna az ő fájdalmas tekintetét, melylyel mindaddig követé őt, mig csak a hegyről le nem bocsátkoztak. A herczegkisasszony nem rejte el magát a boulevard hársfái mögé ... kedves könnyedséggel haladt Pjatigorszk egyik utczáján, mig végre egy csinos külsejű ház előtt megállapodott. Pár lépésnyi távolságra anyja és Rajevics követé őt, kitől a kapuban vettek búcsút. A szegény sajnálatra méltó Grusniczki csak most vette észre jelenlétemet. — Láttad ? mondám, erősen megszorítva kezemet ; ez valóságos angyal! — Miért volna az? kérdem a legnagyobb közönyösséggel. — Talán nem láttad? — Igen, láttam: a herczegnő felemelte poharadat. Ha esetleg a felügyelő itt lett volna, úgy minden bizonynyal ugyanezt tette volna, és talán még nagyobb készséggel, vodkira valót remélve. Különben ez igen egyszerű tett; lát-'án irtózatos arczkifejezésedet, midőn keresztül lőtt lábadra léptél, megsajnált.... — És te azon perczben, midőn őt szemlélted s láttad, mennyire tükrözik vissza jóságos lelke szemeiben, legkevésbé sem valál áthatva ? — Nem. Hazudtam, de csupán azon czélból, hogy fölboszantsam őt. A velem született szenvedély mindig ellenkezik nyilatkozataimmal; egész életem nem egyébb, mint lánczolata a lélek avagy az ítéletek szomorú ellenmondásainak. A fellengző ember jelenléte vízkereszti hideggel vesz körül, és én hiszem, hogy a lusta flegmatikusokkal való egykori összeköttetésem szenvedélyes ábrándozóvá tenne. Megvallva még, hogy azon pillanatban kellemetlen, de ismeretes érzés futott át szívemen, — ez érzés — az irigység érzése volt. Bátran mondhatom, hogy: »irigység«, mert megszoktam bevallani mindent. Nehezen találkozik oly fiatal ember, ki egy szép hölgy láttára, tekintetét ne függesztné reá s nem különböztetné meg másoktól. Mondom, nehezen találkozik oly fiatal ember, ki kellemetlenül lenne ily esetekben érintve. Hallgatva haladtunk Grusniczkival a hegylejtőn s a boulevárdon át, azon ház ablaka alatt, melynek kapujában a szép herczegnő eltűnt. A herczegnő ép az ablaknál ült. Grusniczki megrántva kezemet, oly zavart pillantást vetett feléje, mely semmi benyomást sem szokot előidézni a hegyeknél. Én forguettemet illeztem szemeimre, mire, mosolygott, s úgy látszott, nem vette tréfának. És valóban, hogyan is merészeli egy kaukázusi katona egy moszkvai herczegnőre irányozni szemüvegét ?.. (Folyt. köv.) Budapest, június 11. (Vámtárgyalások Bécsben.) A magyar és osztrák miniszterek legutóbbi értekezleteinek főtárgya a vámkötelék kibővítése volt, a dalmácziai és isztriai külön vámtarifák eltörlése s az okkupált tartományoknak a közös vámterületbe való felvétele által. A kormányok azon közigazgatási és törvényhozási rendszabályokat taglalták, melyeket az átalános vámtarifa kiterjesztése az országokra szükségessé tesz. Az iránt, hogy a dalmát vámtarifa megszüntetése és a kis szabadkikötők eltörlése csak a két parlament által hozandó törvény útján eszközölhető, nem volt kétség. Vitás csak az a forma volt, melyben a vámegyesítés Boszniával kimondandó. Kezdetben — mondja a N. Er. Presse — a két kormány az okkupáti tartományok kormányával kereskedelmi és vámszerződést akart kötni. E szándéktól azonban elálltak s most a két parlament elé javaslatot fognak terjeszteni, mely a dalmát vámtarifa megszüntetését a bosznia herczegovinai határon kimondja, mire azután az átalános vámtarifa rendeleti uton fog az illető tartományokra kiterjesztetni. A vámegyesítés előfeltételét képezi a monopóliumok behozatala Boszniába, mi még a parlamentek összejötte előtt meg fog történni. Fontos volt az a kérdés is, hogy az Ausztria- Magyarország által jövőre kötendő keresk.szerződések Boszniára is alkalmazhatók-e ? — erre a felhatalmazást abban találják, hogy a monarchiára bízatott e tartományok adminisztrációja. A boszniai országos kormány az e tartományokra vonatkozó kereskedelmipolitikai kérdések eldöntésénél a közös vámértekezleten külön képviseletet fog nyerni. A vámegyesülés további előfeltétele a czukor-, szesz- és söradó, valamint a vámtörvények életbeléptetése Boszniában. (Elfogatások Konstantinápolyban.) A Pol. Korr. konstantinápolyi levelezője írja jún. 6-ról: Néhány nap óta számos elfogatásról, sőt előfordult komoly rendzavarásokról is beszélnek Szambulban. Egy állítólagos prófétát fogtak el, aki hivatottnak nyilvánította magát egész épségében viszszaállítani a mohamedán hitet. Az illető »Mehdi« czímet vett föl, a mi törökül vezért jelent s csaknem olyan értelme van, mint a messiás szónak. Midőn a zapitek e próféta és hívei elfogatásához fogtak, heves ellenállásra találtak, sőt revolverlövések fogadták őket. Mások viszont azt hiszik, hogy nem új prófétáról, hanem a muradisták újabb összeesküvéséről volt szó, mert az a hír kering, hogy Murad barátai legutóbb megint próbát akartak tenni az exszultán kiszabadítására, de egy véletlen folytán a kormány nyomára jött tervüknek. (Novi Bazár szandzsák arnauta vezérei) a szomszédos török tartományok albán vezetőivel jún. 5. vagy 6-án, mint a Köln. Zrg-nak különböző oldalról, — de nem egészen megegyezőleg — távírják, értekezletet tartottak Mitrovicza közelében. Az ipeki, djakovai és roznaji arnauták azt hangsúlyozták, hogy az osztrák okkupácziót fegyveres ellenállással kell fogadni. De nézetök nem talált elfogadásra. Verekedés támadt s 80 aranta megöletett. E hírt — mondja az idézett lap — 7-én vettük, s azt hittük, hogy — miután ugyanekkor Bécsből félhivatalosan azt jelentették, hogy a tárgyalások a portával Novi-Bazár megszállása iránt már megkezdődtek — a két hir okszerű viszonyban áll egymással, s hogy az első hir alaptalan. E nézetet tápláljuk ma is. Hogy megtörtént-e az arnauta verekedés, vagy hogy az egész a bécsi officziózusok koholmánya, vagy túlzása, — az arnauták mindig bajba kapnak, valahányszor összejönnek — vájjon az egész hit nem azért koholtatott-e, hogy az osztrákok előnyomulását igazolja, mert különben formaszerű lázadás támadna ? — azt ma nem kutatjuk. De a csapatok előnyomulását az arnauta verekedés után, Bécsben mindenesetre halaszthatlannak szeretnék feltüntetni. (A Trni Nahia szerb lakói,kik már a szerb-bolgár határbizottság előtt kijelentették, hogy nem Bulgáriához, hanem Szerbiához akarnak csatoltatni, ez ügyben Ferenci József császár-királyhoz következő táviratot intéztek. A szerb nép Trn Nahiából ma több ezernyi számban a legmélyebb tisztelettel összegyűlt Znepoljeban a nemzetközi bizottság tagjai előtt, hogy Felségedet felkérje, utasítsa az osztrák megbízottat, hogy a határt hazánk és Bulgária közt ne a berlini szerződés szerint jelölje ki, mert mi nem bolgárok, hanem szerbek vagyunk. A bolgár nevet a hatalom, s a hosszú rabság erőszakolta ránk, mert a szerb név egy jelentőségű volt a törökök előtt a szultán elleni lázadóéval, s mert a törökök gonosz szándékból bolgároknak és görögöknek neveztek bennünket. Biztosan reméljük, hogy Felséged most nem engedi meg, hogy az idegen bolgár névvel nevezzenek bennünket s hogy a bolgár államba kebeleztessünk, hol a legteljesebb rabszolgaságban lennénk. A mi nyelvünk a szerb nyelv, nemzeti szokásaink szerb szokások, viseletünk szerb. Tiszta és igazi szerbek vagyunk. Leginkább köztünk éltek dicsőséges uralkodóink a Nemanttsok. Bennünket mint szerbeket igáztak alá a törökök s a szerb hadsereg mint szerbeket szabadított föl bennünket; inkább elköltözünk innen s pusztán hagyjuk szülőföldünket, semhogy a bolgár államba kebeleztessünk és bolgároknak neveztessük magunkat. Segítse felségedet a hatalmas isten mindenben s ne engedje meg ön, hogy anyaországunktól elszakittassunk és bolgárok legyünk. Bulgária azért tönkre nem megy, ha szabadságunk, nyugalmunk és jóllétünk érdekében a berlini szerződés annyiban módosittatik, a mennyiben a bolgárok javára Kelet-Ruméliában módosíttatott. Tri Nahia szerb népének elöljárói Poszovics Jovan lelkész, Georgije Vasziljevics, M. Radenkovics, Gr. Dessewffy indítványa. (Levél a szerkesztőihez.) Sajó-Őrös, jun. 10. Becses lapjának a f. hó 7-én megjelent számában Dessewffy Aurél gr. indítványa, — illetőleg az agrárius párt alakításának mozgalma — ellen (? szerk.) czikk szenteltetett. Minthogy ezen indítvány az ország minden részéből Székesfehérvárit — szokatlan számmal, és érdeklődéssel — megjelent mezei gazdák értekezletén, mindnyájunk keblében visszhangzott, és mivel azon gazdaértekezlet — hogy úgy mondjam — a magyar mezei gazdák országgyűlésének nőtte ki magát, és mivel igen sokan vagyunk, kik az említett vezérczikkben kifejtett nézetekkel egyet nem értünk, szíveskedjék az ellenvélemény nyilvánításának becses lapjában tért nyitni. Tagadhatlan, hogy a kormány, és az országgyűlés mesterséges többségének közgazdászai politikája miatt a mezei gazdák lába alatt a hazai föld megingott. — Ha gyorsan, erélyes és határozott, de az eddig folytatott politikával szemben homlokegyenest ellenkező földmivelési, tehát anyagi politika nem kezdeményeztetik, a magyar föld túlnyomó része birtokost és gazdát fog cserélni, de ez nem lesz magyar! A kié Magyarországban, mint túlnyomóan agrárius államban, a föld, a minő nyelvet fog az uj földbirtokos osztály sajátjának vallani, azé leend az ország és a nemzet és mi zaj nélkül, dicstelenül elenyészünk a posványban. Nyílt ellenségeivel szemben feltartotta magát e e nemzet egy ezred éven át, de az alattomos, mézes szavakkal hízelgő, ál barátok és hazafiak ellen soha sem tanúsított kellő óvatosságot. — A rövid 10 éves parliament párttusainkban szétforgácsoltuk erőnket, ügyes, szívós demagógok által felhasználtatok a nemzet lovagias könnyenhivősége. A kiábrándulás következménye lett, hogy a nemzet hite, bizodalma megingott a magyar parlamentarizmus életképességében, ezt követő a testet s lelket ölő általános közöny, amely természetes egymásután következtében végre eljutottunk a most már elviselhetlenné vált helyzet tetőpontjára, ahonnét már csak egy téves lépés az anyagi, s ezzel az erkölcsi sülyedés hínárjába vezet, mely nemzeti dicstelen megsemmisülésünket vonná maga után. A magyar mezei gazdák, áthatva e veszély nagyságától , felébredtek letargiájukból, mellőzendőnek tartjákaz eddigi pártpolitikát, nem várnak az altató ígéretek után semmit többé, de önerejükre támaszkodva, anyagi s ezzel nemzeti érdekeik megvédése czéljából szövetkezni, mint egy ember, tömörülni kívánnak, mert e kiválóan földmivelő országban a földmivelésnek még külön minisztériumot se tartottak érdemesnek adni, melynek feladata lenne : a mező- és erdőgazdaság mikénti fejleszthetésével tüzetesen foglalkozni, a mely minisztérium földmivelésünk s ezzel kapcsolatosan állattenyésztésünk fejlesztése végett a legnagyobb részt általunk mezei gazdák által fizetett milliókból — adóképességünk emelése czéljából — egy bizonyos részt — tárczájához kötött czéljainak megközelítése végett — visszakövetelhetné a földmivelésnek, ha ismerné és tanulmányozná feladata óriás voltát! Telik a nagy adóból és az évenkint szaporodó nagy adósságból mindenre, mégpedig milliókra menő összeg, csak a magyar földművelési czélok előmozdítására találják elegendőnek, úgy a földmű, ipar és kereskedelemügyi miniszter, mint a pénzügyi bizottság és a parlamenti többség — 50—100 ezer nyomorult forintot megszavazni. Valóban nevetséges lenne, ha oly végtelenül elszomorító nem volna. Hogy miként fogja fel a földmiv. ipar és kereskedő miniszter úr a mezőgazdaság érdekeit, eléggé illustrálta azt a tárcza átvétele alkalmával a miniszter úr köriratában a törvényhatóságokhoz, s ezzel mi mezei gazdák tudtuk, mi sors vár reánk! Ily körülmények között, végpusztulásunk küszöbén , a magyar gazdaközönséget elaléltságából felrázta az önfentartás ösztöne, nem kellett ehhez agitátoroknak támadni, előkészítődött ez úgy magától; érezte közülünk mindenki, hogy ez állapotok tarthatlanok, de senki sem tudta, mit tevő legyen, míg végre mint egy varázsütéssel Székesfehérvárott a gazdaértekezlet kinőtte magát a mezei gazdák kongresszusává, dolgozott ott mindenki közülünk, erejéhez képest éjjel nappal, magyar szokás ellenére, gazdálkodva, takarékoskodva az idővel! — És amidőn ez történik, akkor mondja és ajánlja a Pesti Napló vezérczikkben :„ Nincs az országban szükség agrárius »mozgalomra és pártra«,mert hiszen a törvényhozás túlnyomóan földbirtokosokból és mezei gazdákból alkottatván, folyamodjunk hozzájuk s a mit lehet, majd tesznek talán érdekeink előmozdítása végett, amit az adott körülmények között tehetnek. Nem úgy vélekedünk. szerk. úr! Felébredtünk, kiábrándultunkat jelezni akarjuk, hogy: létezünk, és komoly, öntudatos czéljaink határozott kitűzése mellett, tömörülni fogunk, mezei és nemzetgazdasági, — szóval anyagi — érdekeink védelme körül! Nem fogunk könyörögni ott, ahol jogosan követelhetünk! Meg fogjuk találni a törvényes utat és módot, miként szerezzen a nemzet valóságos többsége — ezen szabadelvűnek vallott parlamenti korszakban — jogos kívánalmainak és törekvéseinek érvényt ! Nem csatlakozunk egyik politikai pártárnyalathoz sem, mert mindannyian tehetetleneknek bizonyultak, de a kerületek többsége követelni fogja képviselőitől kitűzött anyagi czéljai előmozdítását! Meg vagyunk győződve arról, hogy az agrárius mozgalom különbözni fog az országban utóbbi időben meghonosított politikai mozgalmaktól, mely egyesek érdem nélküli nagyravágyásának, rangot, czímet, rendjelt, esetleg tárczát, számos bukott földesurnak sine curát, dolog kerülő mezei gazdáknak és tág lelkiismeretű üzérkedőknek uradalmakat szerzett szavazatukért ! Nem fogjuk engedni magunkat frázisokkal egyszerűen ledorongoltatni! — Ennek ellenében, mert hiszen az eke mellett szólunk, s rang, czim, hatalom után nem vagyunk, de élni és magyarok maradni akarunk — fogunk tudni dolgozni, nélkülözni, tehetségünk szerint áldozni, de ha kell, represszáliakat is űzni, mert a jelekből ítélve (azt hiszem,) a mezei gazdák birka türelme véget érte. Ha kell, kezeinkbe veszszük a vándorbotot, hogy egymást anyagi állapotaink felől felvilágosítsuk, hogy megállapodjunk teendőink felől, és szívós kitartásra buzdítsuk egymást. Számosan meg vagyunk győződve arról, hogy becsületes alapokon gyorsan fogunk tömörülni, helyesen szervezkedni, kitartóan fáradtságos ingyenes munkára vállalkozni. És hogy a nemzeties felbuzdulás nem lesz szalmatűz, hogy az országszerte létező apostolai a jó ügynek kitartással fognak küzdeni, azért is hihető, mert a közös nagy baj egy táborba terelte a magyar mezőgazdák és iparosok színét, javát, apraját, nagyját, egy közös czélt tűzött ki a hazafias nagybirtokos és középosztály, kezet fogva a kunyhók lakóival, hogy megmentsük, ami még menthető! S ha önerőnkből megmentettük, fejleszszük azt fokról-fokra nemzeties irányban. Fogadja. szerkesztő úr nagyrabecsülésem őszinte kifejezését. Melczer Gyula. * Szívesen engedünk tért e felszólalásnak, de nem értjük, hogy mennyiben fordul ez a polémia a Pesti Napló ellen. Mi egy szóval sem elleneztük az agrárius mozgalmat, hanem azt mondottuk, hogy nem kellene a parlamentben külön agrárius pártot kihasítani, hanem hogy künn az országban és benn a képviselőházban tömörüljenek — tekintet nélkül a pártállásokra — a mezős erdőgazdaság és az ipar elemei, s lépjenek fel mindenütt egyesülten, mint a közgazdasági érdekek harczosai. Ezt hirdette csaknem ugyanily szavakkal e napokban gr. Zichy Jenő, de ugyanezt mondja sorai végén Melczer úr is. Azért mi ezen felszólalásban a P. N. junius 7-ei czikkének nem megtámadását, hanem megerősítését látjuk. A szerk. Debreczenből. — junius 10. T. szerkesztő úr ! A Pesti Napló tegnapi (hétfői) esti lapja Debreczenből egy táviratot közöl, melynek tartalma az itteni egyházi tanácsnokok választásának lefolyásáról szólt ugyan, de vagy a távirda hivatalnok tévesztése, vagy becses lapja korrektorának elnézése folytán, a tulajdonképeni tény a valósághoz nem hűen bocsáttatott a közönség elé. A tény az, hogy a debreczeni ref. egyház presbytereinek ideje lejárván, új egyháztanácsnokok választása rendeltetett el. A régi egyháztanács, melynek tagjai kiválólag szabadelvűpártiak, hogy uralmát az egyháznál továbbra is biztosítsa, tudva azt, hogy a lakosság nagyrésze földmiveléssel foglalkozván, a hétköznapokat künn a mezőn tölti, s csak vasárnapra jön haza: a szavazatok beadását a vasárnap mellőzésével e hó 5 és 6-ikára tűzte ki, így tehát nem átallották az egyház szent ügyéből politikai kérdést csinálni. Ezzel szemben a debreczeni függetlenségi polgárság sem maradhatott tétlen, s amennyiben a volt egyháztanács a kiosztott szavazati ívekre a rendszabályok ellenére a régi presbyterek neveit kinyomatta, tetszésére bízván mindenkinek azok újbóli megválasztását, a függetlenségi polgárság is feljogosítottnak érezte magát, az általa megállapított presbyterek névsorát, a régiek lehúzásával az eredeti szavazati ívekre kinyomatni s odaműködni, hogy az így kiállított ivek minél nagyobb számban adassanak be. Így történt, hogy összesen 1900 szavazati iv adat van be, ezek közül 1600 a függetlenségi polgárságé, s csak 300 a szabadelvű pártiaké. Az óriási bukást látva, a kormánypárt Molnár György képviselő elnöklete alatt azonnal gyűlést tartván, elhatározta, hogy utasításba adja a szavazatszedő bizottságnak, miszerint a szavazatok összeszámításánál a független polgárság nyomtatott szavazatelveit figyelembe ne vegye, ami csakugyan megtörtént. A kormánypárt eme erőszakoskodásának hire csakhamar elterjedt a polgárság körében, s felháborodva a tény miatt, múlt vasárnapon mintegy háromszázan mentek Révész Bálint püspökhöz, s követelték a jogtalan sérelemnek orvoslását s kijelentették egyúttal, hogy ha a püspök úr, kinek igazságszeretetéről meg vannak győződve, nem fogja orvosolni a bajt s nem fog befolyásával odahatni, hogy a szavazati ívek elfogadtassanak: az esetben mindnyájan kilépnek az egyház kebeléből. Révész Bálint, ki aznap jött haza a fővárosból a közoktatásügyi miniszter által összehívott értekezletről, megdöbbenve vette tudomásul a történteket s noha megígérte, hogy utánanéz a dolognak s mindenesetre fog segíteni a bajon, — mégis az ügy ma is ugyanazon stádiumban áll, vagyis a szavazati nyomtatott ívek a szavazatszedő bizottság