Pesti Napló, 1879. október (30. évfolyam, 236-262. szám)
1879-10-10 / 244. szám
244. szám.Budapest, 1879. péntek, október 10. 30. évi folyam. Szerkesztégi iroda! Barátok-tere, Athenaeum- épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetés feltételeit: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli ás esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 8 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 1g írt. Az esti kiadás postai küclönküldéséért felelfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, ennek hmmely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számitstik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti VS Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum.épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. Bukarest, okt. 9. A kamra folytatja a revíziójavaslat feletti vitát s néhány román kérvényt intéz el, melyben a képviselők felhivatnak, ne fogadják el a kormány javaslatát. Ezen kérvények átadatása igen élénk vitát keltett. Cogolniceanu sajnálatát fejezi ki, hogy ilyen nehéz viszonyok között, amidőn az ország a nélkül is lázas izgatottságban van, bizonyos képviselők csak arra törekednek, hogy a kedélyeket még inkább felingereljék. Ilyen eljárásnak tekinti szónok ama felhívást is, mely Moldvaország városainak és községeinek lakosaihoz van intézve mely felhívja őket, hogy okt. 26-án fegyveresen rohanjanak be Jassyba. Kéri társait, vessenek véget az ilyen otromba izgatásnak, mely Romániát végre is nagy veszélybe sodorhatná. Budapest, október 10. (A földadószabályozás) tárgyában tartandó enquetet — miként biztos forrásból értesülünk, — a pénzügyminiszter f. hó 26-án fogja megnyitni. Az enquetbe vagy 60 egyén hivatik meg. Még kérdés, hogy nyilvános lesz-e a tanácskozás ? (A cseh jogfenntartási nyilatkozat) az osztrák urak házába meghívott uj tagok által e házban is be lett nyújtva. Felolvastatása után, mint táviratilag már említve volt, felszólalt Schmerling lovag. »A felolvasott nyilatkozat — mondá — azon benyomást tette rám, hogy mindenekelőtt ő Felsége szándékával ellenkezik. A legfelsőbb kézirat, mely ezen urakat e házba meghívja, az állami alaptörvények 5-ik §-ára hivatkozik, tehát fenntartás nélkül az alkotmány alapjára áll s ez mit sem tartalmaz a cseh királyság közjogi állásáról Ausztriában. Miután ő Felsége az urakat nem mint Csehország képviselőit, hanem általában mint a birodalom képviselőit hívta meg, már e miatt is ellenmondás van nyilatkozatuk s a legfelsőbb kézirat közt. További ellenmondást foglal magában azon eljárásuk is, hogy tegnapelőtt letették az esküt, melyben a császár iránti hűséget s az alkotmánytörvények tiszteletben tartását fogadják, most pedig ellenmondásba lépnek az alkotmánytörvényekkel, melyek a cseh királyság kivételes állásáról mit sem tudnak. Nézettársaim nevében határozottan ki kell jelentenem, hogy e nyilatkozatnak nincs semmi joghatálya. Hogy mily okból s minő fenntartással lép valaki az urak házába, reánk nézve közönyös. Csak a szavazás a döntő. Ki a hogy szavaz, úgy teljesíti kötelességét ; a szavazás indokainak nincs értékök. A felolvasott nyilatkozatnak tehát semmiféle gyakorlati és jogi hatást nem lehet tulajdonítani.« (Élénk tetszés.) Schwarzenberg Károly hg (a nyilatkozat aláíróinak egyike) : Kötelességünknek tekintők a ház tudomására hozni a felolvasott nyilatkozatot, melynek alapján és következtében a házszabályok és törvény által előírt fogadalmat letettük. E tény semmi oldalról többé nem alterálható. Ezzel a mi célunk el van érve, kötelességünk teljesítve, s az esetleges további megfontolást nyugodtan engedhetjük át a háznak. Az urak háza ezután megválasztá felirati bizottságát. (Az osztrák alkotmánypárt kebelében a klubalakulás már csaknem teljesen megtörtént. A »szabadelvűek klub«-jába, melynek programmját legközelebb közöltük, csaknem valamennyi tagja a régi baloldalnak belépett s kétségkívül csatlakozni fognak hozzájuk az előbbi czentrumklub tagjai is. A haladási klub már szintén végleg megalakult s megállapítá programmját, melyből kiemeljük e pontokat: A pénzügyi egyensúly helyreállítása az államháztartásban legsürgősb feladatát kell hogy képezze a birodalmi képviseletnek s elsősorban nagyobb mérvű megtakarítások által minden államháztartási ágban, nevezetesen a hadügyi budgetben mozdítandó elő. A birodalom érdekei oly külpolitikát követelnek, mely elsősorban a béke fenntartását tűzi ki feladatául. Az okkupáczió költségei a legcsekélyebb mértékre szállítanak le s nem katonai kiadások az okkupált tartományokban kerülendők a két törvényhozás eldöntéséig s a méltányosságnak megfelelő hozzájárulási arány megállapításáig. (A porosz választások eredményét a Nat. Zrg a következőkben állítja össze: A nemzeti szabadelvű párt a 169 szavazatból, melylyel a múlt képviselőházban rendelkezett, 68-at elvesztett. A haladási párt eddigi 62 szavazatából 27-et vesztett el. A »néppárt« egy tag által van képviselve, a lengyelek közül 17, a czentrumból 4 szavazat nyereséggel — 90 képviselő választatott. Az új képviselők nagy tömege konzervatív, 6-, új-, és szabadkonzervatív. 180-ra számítják magukat, 100-al többre eddigi számerejüknél. A birodalmi kanczellár elérte, ami után oly soká törekedett, a feltétlen Bismarck-pártot, mely kompakt tömegével egymaga csaknem a többséget képezi. A szabadelvű párt csaknem teljesen háttérbe szorult, a sikeres ellentállásról bárminő kormányi előterjesztéssel szemben alig lehet többé szó. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Ágiája kisasszony. — Regény. — Irta: Sauniere Fái. I. A Ramponniére-család. (Folytatás.) — Miért nem maradsz kissé többet velünk ? veté gyöngéden szemére Kleopátra. Atyám nem oly követelő irányodban, mint mondani szereted, azután ha szemrehányásokat is tesz, mégis megadja a havipénzedet. A mi engem illet, tudod, én inkább barátnőd, társad, mint nővéred vagyok. És ennek daczára, tegnap reggeli után elmentél és ma reggel tizenegyórakor jösz haza a reggelire! Kérdezlek, jól van ez így ? Huszonnégy órát házon kívül tölteni! És mit, miért ? Hogy elvezesd cocotteodat a café Anglaisba, vagy a Maison d’Orba, és hogy azért valami be nem vallható lebujban töltsd! — Bocsánat édes barátnőm, de te ebből nem tudsz semmit, jegyzé meg Césár. — Annyit legalább tudok, hogy nem valami tisztességes meghívás tartott vissza, mert nem jöttél haza átöltözködni. — Nos hát! igaz, vallá be végre Césár. Meg vagy elégedve ? — Igen is, nem is. Igen, mert visszaadom ma órádat, ha nálad van az a borzasztó jegy . . . — Itt van, mondá megörülve bátyja. — És nem, folytatá Kléopátra, mert nem ígéred meg, hogy okosabb leszesz. — Megígérem. — Köszönöm, mondá Kléopátra és tapsolt kezeivel, így legalább nem leszek olyan zavarban, mint tegnap este voltam. — Hát csakugyan komoly dolog az, amit az imént mondtál ? — Nagyon komoly. Ez az átkozott oláh mindenütt üldöz. — Valóban, kissé kellemetlen, mondá Césár, de ez oly kis rossz, melyből nagy vagyon származhatik. — Ah! mondá Kleopátra gondolkodva. Ez határozott nézeted ? — Légy őszinte kis húgom. Nem a te nézeted is ? — Nos, mondá bizalmasan a fiatal nő, bevallom, már én is gondoltam rá. — Teringettél! válaszolá mosolyogva bátyja, nagyon csodálkoztam volna, ha ellenkező nézeten vagy, mert te nem vagy ostoba, és midőn egy perczcel előbb montad, hogy Eduardod . .. — Jaj .... hallgass . . . ha visszajönne . . . — Az nem valószínű. — És ha követelné jogait. . . — Ki fölött ? föllötted ? — Nem, de a gyermek fölött . . . — Az egyáltalában lehetetlen. — Miért? — Először, mert nem tud semmit. — Azután? — Azután, mert a gyermek nem létezik többé. — De ellenkezőleg . . . — Majd hallgatsz ! vágott közbe Césár, ijedt tekintetet vetve rája. Mondom, folytatá halkan, ez egyáltalában lehetetlen cselünk következtében. Az igaz, a véletlen bámulatos módon segítségünkre volt azon az átkozott éjjelen. — így hát ne is beszéljünk többé róla. És bármi történjék, érted ? bármi történjék, ne vallj be soha a legkevesebbet sem ! Becsületünkbe, szabadságunkba, talán életünkbe is kerülhet. E szavak után Césár rendkívül izgatottan járt fel-alá a szobában, azután hirtelen megállt. — Azt mondtad hát, kezdé ismét, hogy tegnap este Charance urnái voltál ? — Igen. — És még kit láttál azon a bálon ? — Egy fiatal nőt, kinek udvarolni ezúttal ismét elmulasztottad az alkalmat. — Métairie kisasszony ? — Valóban! Ott volt? mondá César türelmetlen mozdulattal. — Ab!az boszant ? Értem, mert, szemrehányás nélkül, ezen a télen már tízszer is elmulasztottad azt az alkalmat. Vagy lemondasz minden igényről? — A legkisebbről sem, tiltakozott élénken Césár. Oly dologról, ami már majdnem három év óta czélomat képezi! — És melylyel te nem foglalkozol, jegyző meg nővére. — Eh! rá érek még. Métairie kisasszony még nagyon fiatal. — Oh! nagyon fiatal .. . — Igen. Lássuk csak . . . hány éves volt, midőn Burgundban laktunk és udvarolni kezdtem neki ? Körülbelül tizenöt éves. — Nos! Tizenöt és három . . . — Az tizennyolez. Ez igaz! Helén tizennyolcz éves elmúlt. Az ördögbe sohasem hittem volna . . . Hogy röpül az idő ! — Gondold meg hát! mondá Kleopátra. Egyetlen leány! Több mint nyolcvanezer frank évi jövedelem ! — Nagyon jól tudom. Igazad van. Határozottan komolyan utánna fogok látni, és holnaptól kezdve . . . — Ezt annnyival inkább tanácsolom neked, mert Helént nagyon szépnek tartják, habár baja . . . — Csodálatos! kiálta Césár lelkesülten. Valóságos aranybaj! — Meglehet, mondá Kleopátra csípős hangon. Én nem érthetem, hogy lehet azt a színt szeretni. — Te azért nem szereted, mert barna vagy. — Mi közöm hozzá! Mindazonáltal elismerem, hogy miután nagyon gazdag és egyetlen leány, Helént nagyon körülrajongják. Tegnap is, midőn oly büszkének láttam, reád gondoltam, szegény bátyám, és magamban mondtam, hogy a távollevőknek soha sincs igazuk. — Meglehet, mondá Césár, de még van idő... — Érdekedben remélem. Mindazonáltal azok között, kik leginkább forgolódtak Helén körül, észrevettem ezen a télen egy fiatal embert, kinek szavamra, csinos termete van, és a ki nem hagyja. — Várj csak, mondá Césár, és összevonta szemöldjeit. Nem egy magas, barna az, kék szemekkel, körülbelül az én koromban ? — Valóban, kétszer vagy háromszor láttam, de eddig oly kevés figyelemmel voltam rá, hogy soha sem találkoztam vele Métairie grófnál. — Én sem, és ez bámulatba ejt, mert biztosíthatlak, hogy nemcsak Helénnel, de a gróffal is nagyon jó viszonyban van. Az este nagy részén át együtt láttam őket beszélgetni és sétálni. — Az ördögbe ! Versenytárs volna ? — Tartok tőle. — Megváltoztattad tehát nézetedet? — Igen, tudakozódásaim következtében. — Ab ez jó eszme volt. És mit tudtál meg ? — íme ezt, válaszolá Kleopátra. E fiatal ember neve Devault Marczel ! — Csak ez a neve ? — Csak ez. Huszonhat éves, Párisban lakik anyjával, és itt igen szerényen él egy kis birtok jövedelmeiből, melyet ketten bírnak Alsó-Bretagneban. — Hogyan sem nemes, sem gazdag , mondá megvetőleg Césár. — Sem egyik, sem másik. — De hát micsoda ? Mit csinál ? — Semmi és nem csinál semmit. — Akkor szűken él sovány jövedelméből ? — Most igen, de úgy látszik, szorgalmas ember, aki kitűnően végezte jogi és orvosi tanulmányait. Mondják, hogy ifjúságának nyolcz évét áldozta fel e hihetetlen munkának, és most a körülményekhez képest választhat az ügyvédség és az orvosi állás között. — Jót mondá Césár megvető közönynyel. Egy ügyvéd 1 Egy orvos 1 Egy ilyen ember venné el a Mézairnek leányát 1 Soha 1 — Tehát még mindig ezért érni remélsz ? — Hogy remélek-e , biztosra veszem. Majd meglátod . . . Most még egy szót, mielőtt asztalhoz ülünk. — Hallgatlak, beszélj. — Ismered azt az alvajárót, kinek nevét említetted ? — Legkevésbbé sem ! — Tehát a véletlen vezetett oda ? — A tiszta véletlen, mondom. — Csodálatos ! És . . . alkalmilag . . . nem eskülném meg... E szavakkal kivette zsebéből jegyzőkönyvét. •— Aglája kisasszonynak hívják, mondod, és lakik... — Faubourg Montmartre 84. sz. — Jól van, mondá Césár. Gondosan feljegyezte a nevet és a czimet, azután Kleopátra felé fordult, és megfogta kezét. — Menjünk, mondá, atyám már türelmetlenül várhat. A fesztelen hang, mely e beszélgetés alatt uralkodott, a fiatal leány szabad modora, a fiatal ember beszéde, a kevés tisztelet, melyet egymás iránt tanúsítottak, biztossággal következtetni engedő, hogy már nincs anyjuk. Anyjuk valóban meghalt, kevéssel Kleopátra születése után, és ez már oly régen volt, hogy César, daczára, hogy akkor már hét éve elmúlt, alig emlékezett vonásaira. Ami Ramponniére bárót, nemes atyjukat illeti, nemcsak hogy élt, de úgy viselte magát, mint aki hódítani akar. Közel egy éve Párisba jött lakni, és a Faubourg- Saint-Honoré utczában lakást bérelt, amelybe most belépünk. Ez egy elég tágas félemeleti, nagyon kényelmesen berendezett, gazdagon díszített, szóval igen lakható lakás volt, de melynek két hibája volt: alacsony és kissé homályos volt. De ezért hasonlíthatlanul olcsóbb volt, mint az fgnemű bármely más lakás. És ez bírta rá a bárót, hogy ezt kibérelje. A bútorok a különféle szobákban nem voltak újak. A legkülönbözőbb tárgyak voltak összehalmozva, ha nem is rend, legalább ízlés nélkül. A bútorszöveteket a kárpitos kijavította, de látni lehetett, hogy már régóta szolgáltak. A kandalló és más díszítések, a festmények keretei avulni kezdtek. A lakás mindazonáltal még tisztességes volt. Sok kispolgár szemeiben még pazarnak is látszott volna, de egy ismerős, egy kényelmet kedvelőre nézve feltűnő fukarságot árult el. E sok tárgy közül, a festményektől a legkisebb bronztárgyakig semmi sem birt valódi becseset, nem vonta magára a kíváncsiság figyelmét. (Folyt. köv.) Bécs, október 9. (Saját levelezőnktől.) A trónbeszéd, melylyel ő Felsége a rerebszathot megnyitotta, minden körben jelentékeny benyomást hagyott vissza. Nem tekintem feladatomnak a lapok nyilatkozatait reprodukálni. E helyett igyekszem parlamenti köreink nézetét megismertetni, ítéletük az, hogy a trónbeszéd egész szövegezése a helyzet olyan ismeretét mutatja, mely az ellenzék várakozásait sok tekintetben túl is haladta. A trónbeszéd már kezdetén a monarchia hatalmi állása érdekében folyton szem előtt tartandónak mondja a czélt, hogy az alkotmány az összes népek részéről örvendetes elismerést nyerjen s a trónbeszéd vége ünnepélyesen kijelenti, hogy amit el akarnak érni, az csak az alkotmányszerű tevékenység talaján érhető el. E biztosítás a szabadelvű ellenzék köreiben élénk benyomást keltett s habár a Taaffe-kormány még nem tudta ez ellenzék rokonszenvét megnyerni, mégis azt a meggyőződést keltette benne, hogy Taaffe kiengesztelési programmját nem az alkotmány veszélyeztetése árán akarja realizálni. Mint a sajtót, úgy parliamenti köreinket is meglepte ugyan a trónbeszéd egy paszszusa, mely komoly gondolkodásra ad okot. Ez ama pont, melyben ő Felsége azt mondja, hogy a csehek jogi meggyőződésök csorbítása nélkül immár szintén a közös tanácskozások talajára lépnek, mire ő Felsége azon reményét fejezi ki, hogy kölcsönös mérséklet s a jogok tisztelete mellett általános kiengesztelést s megegyezést sikerülene létesíteni. Ami »a jogi meggyőződés« kifejezést illeti, erről parlamenti körökben oda nyilatkoznak, hogy e szakkal a legszerényebb módon, de tényleg mégis kifejezi ő Felsége legfelsőbb elismerését a cseheknek a reichszatbba lépése fölött. A csehek jogigényeiről azonban említés nem létezik.Nagyobb nyugtalanságot képez a trónbeszéd azon pontja, melya jogok kölcsönös tiszteletét említi. Az alkotmánypártiak ebből azt következtetik, hogy mivel a csehek tiltakozásukban ragaszkodnak jogi álláspontjukhoz, s a cseh királyság államjogi állásához, a trónbeszéd e szavai a jogok kölcsönös tiszteletéről csak azon magyarázatot engedik meg, hogy nemcsak a korona ismeri el a csehek állítólagos jogát, hanem hogy annak elismerését az ellenzéktől is megkívánja. E felfogást azonban csak a parlament egy része táplálja, a többség más nézeten van, s nem feledi, hogy a kormány alkotmányhű álláspontját, mely a trónbeszédben oly világosan nyilatkozik, a csehek már akkor ismerték, midőn az első kísérlet létetett az iránt, hogy paszszivitásuk elhagyására bírják őket. A csehek tudták, hogy az alkotmány rovására semmit sem érhetnek el, és mégis teljes számmal jelentek meg a parlamentben, s jogfenntartásuk daczára az alkotmány alapjára léptek. E tényt a mérsékeltebb elemek eléggé méltányolják s e tény az, mely a jogtisztelet képes kifejezését életétől megfosztja. Ma a szabadelvű párt köreiben is túlsúlyban látszik lenni a nézet, hogy a trónbeszéd után jó ideig Taaffe gróf marad a helyzet ura. Berlin okt. 7. (A külügyi hivatal helyettes vezetése. — Bismarck és Gorcsakoff. — Az osztrák-magyar-német vámtárgyalások.) P. K. A .Nordd. Alig. mig ma jelentést hoz a helyettesi viszony szabályozásáról a külügyi hivatal vezetésében, Bismarck távolléte alatt, ki legközelebb elhagyja Berlint, továbbá Bülow államtitkárnak szükségessé vált szabadságolásáról. Az ügyek Bucher és Radowitz kezeiben maradnak, amely berendezés már több éven át eléggé helyesnek bizonyult. Ellenben új a külügyi hivatal fő vezetésének átruházása a birodalmi kanczellár helyettesére s a helyettes miniszterelnökre, Stollberg grófra. Szükséges volt ez főkép azért, hogy a birodalom külpolitikája érdekeinek szakadatlan képviselete a porosz minisztériumban s a szövetségtanácsban, valamint általában a külügyi hivatalnak képviselete egy miniszteri rangban álló személyiség által biztosíttassék. Bülow ez okból neveztetett ki annak idején porosz államminiszterré s a szövetségtanács tagjává is. Sajnos, hogy az idei gasteini kúra nem hozott számára üdülést, sőt egészségi állapota még rosszabbra fordult. Bismarck bg és neje tegnap meglátogatták a velük benső viszonyban álló beteg államférfiul, ki legközelebb Olaszországba utazik. Bismarck herczeg maga is a legnagyobb mértékben beteg és fáradt, mi az utóbbi hetek nehéz munkája folytán — a gasteini kúra alatt s közvetlenül utána — alig csodálható. Különböző fejtegetésekre nyújtott alkalmat a sajtóban Bismarck és Grovcsakoff találkozásának kérdése. A lapok megszokták már, hogy többnyire félig vagy egészen alaptalan adomákra fektetett megítélését a személyes viszonyoknak mérvadóul tekintsék a nagyhatalmak politikai viszonyainak méltánylásánál is. Gorcsakoff bg tudja , bizonyos lehet róla, hogy Bismarck bgnél a legbarátságosb fogadtatással találkozik, ha kancellárunk itt időzése alatt látogatja meg Berlint. Gorcsakoff hazatérőben Pétervárra mindenesetre Berlinen megy át, s ha Bismarck még akkor itt lesz, kétségkívül megtörténik a találkozás, melytől az európai sajtó egy része csodadolgokat látszik várni. A német politika minden offenzív törekvéstől merőben távol áll, s így e politika vezetőjére nézve nem forog fenn ok, amiért kikerüljön oly barátságos közeledéseket, melyek külföldi államférfiak részéről a jó viszony fenntartása érdekében kívánatosaknak tekintetnek. Bismarck bg ily közeledés elől az egészségi állapota által megvont határok közt akkor sem térne ki, ha az személyes hajlamaival nem egyeznék meg; még kevésbbé teszi azt, midőn személyes kívánságaival is egybehangzik. A Németország és Ausztria-Magyarország közt legközelebb megkezdődő hivatalos vámügyi tárgyalásokat valószínűleg magántárgyalások is fogják követni vagy megelőzni azon ipari, s gazdasági körök képviselői közt, melyek nézetei az új német vámrendszer által kifejezésre jutottak, s a védvámos irány képviselői közt Ausztriában. Csak kívánatos lehet, hogy Országgyűlés. A képviselőház ülése október 10-én. Elnök: Szlávy József. Jegyzőik: Baross Gábor, Márkus István, Mednyánszky Árpád b. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gr., Pauler Tivadar, Péchy Tamás, Trefort Ágoston, Kemény Gábor b., Szende Béla, Bedekovich Kálmán. Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Nyitramegye és Szabadka sz. kir. város kérvényét az 1875. VII. t. sz. 19. §-ának megváltoztatása iránt; Bacó Pál budapesti lakos kérvényét a kérvényében leírt gyógyszer magyar elnevezése tárgyában; kisjáczi Szeles Mihály kir. tanácsos budapesti lakos kérvényét, melyben a pest-losoncz-ruttkai államvaspálya mellett a somos-ujfalvi és füleki állomások között létező kőbányának beszüntetése végett, évi május hóban benyújtott kérvényét fenntartás nélkül visszavonja és érvényteleníttetni kéri. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Rubido Zichy Radiszláv az elnökséghez intézett táviratban jelenti, hogy a képviselőházi jegyzőséget részint szembaja, részint pedig a miatt, hogy a magyar nyelvben nem eléggé jártas, el nem fogadja. A lemondás elfogadtatik és az uj választás iránt a ház máskor fog határozni. Elnök tudatja a házzal, mely bizottságok s miként alakultak meg. Kazy János előadó bemutatja a gazdasági bizottság jelentését a ház jelen havi költségvetéséről és a f. é. junius, julius, augusztus és szeptember havi zárszámadásokról. A mai ülés végén fog tárgyaltatni. Tárgyalás alá vétetik a zárszámadási bizottság jelentése az 1877-ik évi állami zárszámadás tárgyában. Nagy Gábor előadó ajánlja a bizottság jelentésében foglaltak elfogadását, melyek a bizottság lelkiismeretes vizsgálatain alapszanak. A ház elfogadja a jelentést a részletes tárgyalás alapjául. A részletes tárgyalás folyamában a bizottság jelentése észrevétel nélkül elfogadtatik. Tárgyalás alá vétetik a zárszámadási bizottság jelentése a Magyar- és Horvát-Szlavonországok között eszközölt 1875. évi leszámolás eredményéről és az 1873. és 74. évekre vonatkozó leszámolásokban történt tévedésekről. Nagy Gábor előadó előrebocsátván e kérdésben az államszámszék és a minisztérium között az új alapon történő elszámolásra vonatkozólag létrejött megállapodást, kijelenti, hogy a zárszámadási bizottság hozzájárult az állami számszéknek és a minisztériumnak azon nézetéhez, hogy csakis azon alap a helyes, amelyen az 1875. évi leszámolás történt, és miután az 1873. és 1874. évekre vonatkozó leszámolások is ugyanezen törvények hatályban létele alatt történtek, azokra is, amennyire a körülmények mellett lehetséges, a helyreigazítás eszközöltessék. Ennél azonban nem hagyhat figyelmen kívül egy körülményt, t. i. azt, hogy az 1873. évre vonatkozó leszámolás nemcsak rég beterjesztetett a háznak, hanem az 1877. évi márcz. 8-án tartott országos ülésben a ház határozata által jóváhagyva és elfogadva volt, míg ellenben az 1874. évre vonatkozólag ez még nem történt meg. Ily körülmények közt tehát nem lehetett egyéb a bizottság határozati javaslatának tartalma, mint az, hogy az 1874. és 1875. évre vonatkozó leszámolás a most jelzett irányban tisztázott alapokon vétessék tudomásul; az 1873. évre nézve pedig tartassék tiszteletben a ház egyszer kimondott határozatának méltósága. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter: A zárszámadási bizottság jelentése három utasítást, illetőleg határozatot foglal magában. Először azt, hogy mondja ki a ház, hogy tévedésen alapult a képviselőház azon intézkedése, mely szerint a Horvátország agali leszámolás eredményét 1873-ra helyesnek helybenhagyta ; másodszor hogy találtassák med az iránt, hogy jövőre különbözet ne merülhessen fel; harmadszor hogy a zárszámadási jelentés kiszámítása szerint a Horvát-Szlavonországgal fennálló 200.000 frtnyi kevesebblet beszedésére a pénzügyminiszter utasíttassék. Mielőtt ezen nagyfontosságú kérdések iránt a ház határozatot hozna, azt indítványozza, hogy ezen kérdés jelentéstétel végett a Horvátországgal kötött pénzügyi egyezmény újbóli megállapítás tárgyában kiküldött országos bizottságnak adassék ki, amely most épen együtt ül. Midőn annak jelentése a ház elé kerül, a háznak jogában lesz, hogy ezen kérdések tárgyában érdemleges határozatot hozzon. Indítványa, melyet elfogadtatni kér, így szól: A zárszámadási bizottságnak 173 szám alatt beadott jelentése a Magyar- és Horvát-Szlavonországok között eszközlött leszámolás eredményéről és az 1873—74 évekre vonatkozó leszámolásban történt tévedésekről adassék ki a Horvát-Szlavonországokkal kötött pénzügyi egyezmény újbóli megállapítása tárgyában kiküldött bizottságnak oly czélból, hogy az ezen jelentésben foglalt kérdésekről tegyen jelentést. Szontagh Pál (gömöri) azt hiszi, hogy ha csak arról volna szó, hogy a Magyarország által szenvedett 238.000 frtnyi kár miként pótlása iránt egy bizottság jogi véleményt adjon, ezt helyeselni lehetne; azt is rendben levőnek találná, hogy az esetleg hézagosnak bizonyult jelentés visszautasíttassék pótlás végett a bizottsághoz. De a pénzügyminiszter indítványát nem fogadhatja el, mert oly évekről szóló leszámolásról van szó, melyeket régen el kellett volna intézni, mielőtt a horvátügyi országos bizottösszeült volna. (Helyeslés a baloldalon.) De alkalmasnak sem ismeri épen a horvát ügyben működő bizottságot arra, hogy oly kérdést, mint a pénzügyminiszter indítványában foglaltatik, elintézzen. Nem is tartja helyesnek, hogy egy képviselőházi bizottság jelentése egy országos küldöttségnek adassék ki felülvizsgálat végett. (Helyeslés a balon.) Az említett országos küldöttség alkudozásokkal foglalkozik, szóló pedig nem tartja megengedhetőnek, hogy számtételi, a létező törvény alapján elintézendő kérdések egy más bizottság által alku tárgyává tétessenek, és hogy ekként oly kérdésekbe, melyek tisztán a magyar országgyűlés által intézendők el, a horvát országgyűles által választott valamely bizottság befolyjon. Kéll azért a pénzügyminisztert, álljon el indítványától.Legfölebb abba egyezhetnék bele, hogy a bizottság jelentése, valamely képviselőházi bizottsághoz utasíttassék. (Helyeslés a baloldalon.) Irányi Dániel csodálkozik, hogy a jelentésben felderített hibák évek során előfordulhattak, a létező ellenőrzési közegek mellett.Ezt nem hagyhatja megrovás nélkül. (Helyeslés a ban.) Az érdemleges elintézés előtt kérdi, várjon ezen leszámolásra nézve a horvát kormány meghallgattatott-e ? Schramm Lipót megjegyzi, hogy itt nem leszámolási, hanem elvi kérdésről van szó, ebben pedig a horvát ügyben működő országos bizottság van hivatva határozni s azért a miniszter indítványát elfogadja. Prileszky Tádé azt hiszi, a zárszámadási bizottság nem illethető váddal, mert az csak a számszéktől kapott adatok alapján ítél, s midőn a tévedésre rájött, azt a háznak azonnal bejelentette. De a számszék is csak a rendkívüli viszonyok folytán nem vehette előbb észre a tévedést. Tény az,hogy a főkönyvek szerint a horvátok 820.000 írttal tartoznak a magyar kincstárnak s ezt előbb a háznak ki kell jelenteni s azután rendelkezhetik, ahogy neki tetszik. Simányi Ernő fenntartja Irányi azon állítását, hogy a zárszámadási bizottság és a számszék megrovást érdemel, mert tény az, hogy a törvény rendelkezését nem vették figyelembe. Ellenzi a pénz a kétoldalú érdekcsoport egymással érintkezésbe lépvén, előkészítse a parlamenti tényezők közti végleges megegyezés létesülését.