Pesti Napló, 1882. április (33. évfolyam, 90-118. szám)
1882-04-22 / 110. szám
társaink részéről kövessék német testvéreik szép példáját, adjanak nyílt választ a pánszlávizmus csábítgatására, adjanak impozáns módon kifejezést hazafias érzelmeiknek és ragaszkodásuknak a magyar államhoz. Amint a német eredeti magyarok a pángermanizmust, úgy a szláv eredetű hazafiaknak a pánszlávizmust kell ünnepélyes manifesztáczióval viszszautasítaniok. Sok felől igyekeznek importálni hozzánk felbérelt apostolok a hazaellenes eszméket. Üzelmeiket nagyban folytatják a felvidéken épen ama nép körében, mely eddig a magyarság legbensőbb hive volt, melylyel ezer esztendő viharaiban együtt lakozik a haza földén. , Kövesse a hazafias tótság a németek példáját, adjon kifejezést a magyar államhoz való föltétlen ragaszkodásának s ekkép törjön pálczát a pánszláv üzelmek felett. Mint örömmel halljuk, ez irányban legközelebb megtörténik a kezdeményezés, mégpedig a legilletékesebb részről, a fővárosi tót ev. hitközség részéről. Örömmel üdvözöljük a derék kezdeményezést, melynek bizonyára ép oly fényes sikere lesz a lelkes magyarországi tót ajkú polgárok közt, mint a Schulverein elleni mozgalomnak. Egy czélja van mindkettőnek, s e czél az, hogy azok, kik magyar állampolgárok árulására számítanak kalandos terveik valósításában, már jó előre és minden kétséget kizáró módon megtudják, hogy üzelmeik megtörnek az illetők rendületlen magyar hazafiasságán. Őszintén óhajtjuk, hogy a meginduló mozgalom lelkes visszhangra találjon az ország minden részében s hogy a pánszláv apostolok is mielőbb megkapják azt a jól kiérdemelt lecskét, melyet a pángermán eszmék papjai legközelebb már megkaptak. Az iparműszaki ismeretek terjeszted* — ápril /1-A nagyszabású gyáralapitások sokféle illúzióival szemben mi sem lehet'^ volna időszerűbb, mint a közoktatási íróe^erjiek azon legújabb intézkedései, mely^k a műszaki iparmúzeum tényleges felállását immár közel kilátásba helyezik. Volt alkalmunk e fontos központi iparintézet endeltetésével és szervezetével tüzetesebben foglalkozni, s ez alkalommal csakis megengedéssel konstatálhatjuk, hogy a miniszterr az intézetet egészen oly gyakorlati alapokra kívánja fektetni, amint az az érdekelt szakkörök kívánsága volt, s amely alapon most az egyszer nem fog hiányozni az iparos közönséggel való legszorosabb kontaktus-Amit állami kedvezmények s társadalmmi buzdítás ás támogatás mellett a tőke és a vállalkozási kedv a gyáripar terén nálunk a közelebbi időben netalán létrehozni fog, az mindig csak egy-egy elszigetelt vívmányt fog képezni, melynek általános iparfejlesztési kihatása csekély teend, mindenesetre jóval csekélyebb, mintha a fokozatos belterjes fejlődés tényezői emelik a kéziipart a gyári tömegtermelés niveaujára. S nem kell azt hinni, hogy más nemzeteknél, melyeknek ipari versenyképessége a fél világ piaczait tudta meghódítani, beérik az iparos szaknevelés régi biallonszerű, magukban véve bármennyire nagyszabású és mintaszerű intézményeivel. Továbbképző ipar- és rajziskolák, tanműhelyek, közép- és felsőbb ipartanodák stb., mindaz, amihez mi csak most kezdjük az alapokat lefektetni, elégtelennek bizonyul arra, hogy a nemzetközi versenyre utalt ipar megtarthassa uralmát akár csak a saját birodalmi határok közt is. Érdekes tanúságot nyújt erre a világ leghatalmasabb iparos állama, a free trade leggyőzhetlennek vélt hirdetője: Anglia. Míg a francziák nemzeti sajátságát képező müszlés, alak- és stylérték az ipar technikai fejlesztésére irányította a szakoktatási politikát, s mig ily rendeltetéssel bír mai napig is az egy évszázad előtt megalapított »Conservatoire des arts et métiers«, addig az angolok 1851-ki első világtárlatuk óta óriási eszközökkel iparkodtak a » South-Kensington Múzeum« útján ipari produkcziójukat idomtalanságából kivetkőztetni és műipari irányban is más nemzetek versenyképességi színvonalára emelni. Sikerült is ez bámulatos mértékben. Csakhogy az indusztriális haladás nem tűr egyoldalú fejlődést, bárhol mutatkozik a legcsekélyebb hézag vagy hátramaradás, azonnal beáll a nemzetközi munkaversenyben a vereség veszélye. Alig kezdte azonban John Bull észrevenni, hogy mind ízlésesebb és stílszerűbb gyártmányai most már technikai tekintetben nem tartanak mindenben lépést a franczia, északamerikai, belga és svájczi iparczikkekkel, s csakhamar oly rendszert hozott alkalmazásba a gyakorlati ipartechnkai ismeretek terjesztésére, mely teljesen elüt az eddigi rokon intézményektől s a*g egy-két év alatt nagyszerű eredményeket képes felmutatni. »City and guilds London institute for the advancement of «clinical education « czim alatt Londonban pÁr év előtt egy központi intézet létesült, mily feladatául tűzte az iparosság összes jegeiben a technikai szakképességet a műszaki vizsgák (»technological examinations«) útján terjeszteni. Sajátságos egyetézmény ez; nem ismerve a rövid idő alatt mért gyakorlati eredményeket, az ember hajlandó volna az egészet valamely brocameben napvilágot látott professzori ötletnek tekinteni. Pedig a dolog nagyon komolyan és gyakorlati alapon van kieszelve és nagyon komolyan és gyakorlati alapon keresztülvive. Angliában maholnap minden előretörekvő iparos munkás, gyárvezető vagy önálló kézműves diplomával fog bírhatni, mely őt a maga szakában csak olyan »qualifikált« egyénné fogja tenni, mint az ügyvédet, orvost vagy mérnököt a saját diplomája. Az egykori »mesterlevél«-lel járó üres czím helyett oly felavatása ez az iparosnak, mely nem csak tisztesség, hanem egyszersmind értékes, biztos útlevél számára az iparos pálya legszerényebb állásaiban is. Az említett londoni központi intézet 82 főiparszakot állított fel, egyes alosztályokkal, melyeknek egyikére nézve a műszaki vizsgát bárkinek, korkülönbség nélkül le lehet tenni. Minden egyes főiparszakra nézve a »City and guilds of London insitute« a központban egy első vagy szakférfiút szerződtetett, aki a szakmabeli feladványokat lepecsételve azon helyre juttatja, ahol a jelölt »technological examination« letételére jelentkezett. A vizsgát le lehet tenni mindenütt ott, ahol valamely közép- vagy felsőbb ipariskola vagy más rokon tanintézet létezik, avagy ilyenek nemlétében, több kandidátus jelentkezése folytán külön helyi bizottság alakul, mely speciális iparműszaki tanfolyamokat (»Classes for Instruction in Technology«) létesíthet. A vizsgálatok, ép úgymint a tanfolyamok mindenkire nézve díjmentesek, de csak a valamely iparban gyakorlatilag elfoglalt egyének vétetnek fel.A szakmunkák (a Londonból lepecsételve érkező kérdések nyomán) elkülönített helyiségben készítendők el és lepecsételve ismét a londoni Institute-hoz juttatnak, ahol azok az említett szakbiztosok által megbíráltatnak. A vizsgálat a legtöbb szakban két osztályra nézve tehető le: alsóbb (»Pass«) és tiszteletbeli (»Honours«). Az alsóbb fokú diplomára tanonczok és közönséges munkások versenyezhetnek, a felsőbb fokúra munkavezetők, kézművesek, gyárvezetők és iparműszaki tanítók. A diplomán kívül a vizsgálatot tevők annak eredményéhez képest 1 5 font sterlingig terjedő pénzbeli jutalmat is nyernek. A tanítók, akik az illető esti tanfolyamokban a jelölteket valamely szakban sikeresen kiképezték, szintén külön díjazásban részesülnek, mely minden elnyert 1-ső oszt. bizonyítvány után 2 fontot, minden 2-ed oszt. bizonyítvány után 1 font sterlinget tesz. Ezenkívül még az említett helyi bizottságok titkárjai is minden egyes sikeres vizsgálat után igényt tarthatnak az osztály szerint megszabott díjra. Oly iparosjelöltek, akik megfelelő általános elméleti technikai előképzettséggel is bírnak, »füle Technological Certificate« elnyerésére versenyezhetnek. Ezek aztán teljesen qualifikált iparosokként avattatnak fel. Az első évben, 1879-ben, 202-en jelentkeztek a műszaki vizsgára 23 helyen, bizonyítványt nyertek 151-en. 1881-ben már 1563 jelölt jelentkezett 115 helyen és 28 szakra nézve. Az intézmény három évi fennállása óta összesen 1627-en nyerték el a különböző fokú diplomát. Néhány év múlva tízezrekre fog menni Angliában a »diplomatikus« munkások, munkavezetők és kézművesek száma, így aztán egyhamar nem fenyegetheti veszély az angol ipar világuralmát. így állanak a dolgok, midőn egyszerre Baranoff gróf diadallal jön haza a játékteremből, magával hozva egyik benső barátját, kinek azonban még nem tudta nevét. Legelőször a trente-quarante asztalnál találkozott vele. Felszólította, hogy emelje le a kártya csomagot és az ismeretlen fiatalember oly szerencsével teljesítette e megbízást, hogy Baranoff, ki a vörösre játszott, nem sokára szétrobbantotta a bankot. E pillanattól kezdve benső barátságot kötött a fiatalemberrel, kit jó szellemének tartott. Égre-földre kérte, hogy ne hagyja el őt, s majdnem erővel elviszi őt családjához s előre is meghívja ebédre. Képzelhetni Diana grófné meglepetését, midőn az idegenben, a kit férje magával hozott, Georges Aubert-ra ismer. Ez utóbbi a maga részéről nem kevésbbé csodálkozik és a két egykori jegyes felhasználja ama néhány pillanatot, melyben magukra maradtak s elmondják egymásnak élettörténetüket elválásuk óta. Diana Georges eltűnése után egy ideig bába merült, de lassan kint megvígasztalódott és Baranoff gróf neje lett. Georges, ki egy örökség által ismét nagy vagyonhoz jutott, nem házasodott meg, hanem szórakozás czéljából megválasztatta magát képviselőnek azon kerületben, ahol birtoka feküdt. Szabad idejét arra használta fel, hogy leírta fiatalkori élményeit és szíve szerelmének történetét, s a regény alá e nevet írta: Bertau, amely anagrammja Aubert-nek. A néző az első találkozásnál észreveszi, hogy Dianában az egykori szerelem teljesen kihűlt. Diana különben becsületes asszony, kippen semmi hajlamot nem érez magában arra, hogy megcsalja férjét. Georges azonban nem képes magát beletalálni az új helyzetbe. Szive dobogását nem képes elnémítani, azon veszi magát észre, hogy szerelmesebb Dianába, mint valaha és minden áron meg akarja őt szöktetni. Mindez azonban úgy van a színdarabban előadva, hogy az ember rögtön észreveszi, hogy a dolog nem lesz komoly. Ártatlan és érdekes csevegésnél marad az egész terv. Diana, távol attól, hogy megszökni akarna Georges-val, arra gondol, hogy unokahugát tegye Bertau nejévé. A kis Olga, mint az az intézetből alig kikerült leányokon gyakran megesik, nagyon hamar megszereti a fiatal embert s e szerelem még inkább növekszik, midőn megtudja, hogy a Revueben közölt regénynek nemcsak írója, hanem hőse is Bertau volt. A kis Olga még ennél is tovább megy és azt képzeli, hogy Georges is szerelmes ő belé, mert megcsókolta kezét, midőn azt mondá neki, hogy oly szép és kedves, mint egy angyal. E pillanattól kezdve körülbelül Georges menyasszonyának képzeli magát. Olga jellemzése igen kedves és tetszetős a jellem minden valószínűtlensége mellett, s hasonlít a fiatal lányok mintájához, melyek Scribe darabjaiban feltalálhatók. De a grófné cselszövénye is nagyon emlékeztet Scribe-re, melylyel tervét keresztülviszi. Diana úgy tesz, mintha végre beleegyeznék a megszökésbe. De nagy különbség van abban, ha valaki egy fiatal asszonyt, vagy már több év óta férjes nőt szöktet meg. A grófné felhasználja a kedvező pillanatot, midőn feltűnés nélkül csomagolhatja össze azt, amit el akar magával vinni. A villából mindenki eltávozott és Georges segít a grófnénak pakolni. Diana előtt nyitva van az úti bőrönd sabba kezdi rakosgatni a holmikat. Legelőször egy megkezdett papucs-hímzést dobott a bőröndbe. Georges elnémul. Legyen nyugodt, szól hozzá a grófné, ezeket a papucsokat férjem számára kezdtem el, ,de az ön számára fogom őket bevégezni. Azután egy skatulya víchy-pastillákat dob a bőröndbe. — Hjah, kedvesem! Így szól Diana, én már nem vagyok az a fiatal asszony, akit ön hajdanában ismert. Már sok mindenféle bajom van és kezdek nehezen emészteni. Ezután következik egy másik orvosságos skatulya, melyben köhögés elleni czukorkák vannak. Mert Diana üdült mellhurutban szenved hosszú idő óta és éjjel sokat szokott köhögni. Ezek a vallomások nagyon lehűtik Georges hevét. A fiatalember karján már egy nagy köpeny van, kezében tartja a bőröndöt, melyben oly sok kellemetlen szer van elhelyezve. Azután a szép nő egy mókust kalitkájával együtt ad Georges kezébe és hozzá még egy másik kalitkát, melyen két inseparable van, a hű szerelem mintaképe. Ezek természetesen mind útitársak lesznek, mert a grófné nem válhat meg tőlük. De ez már Georgesnak is sok. Kétségbeesve jár fel és alá a bőrönddel és kalitkákkal. A mókus ujjait kezdi harapdálni s kénytelen mindent lerakni és megszökni. Az ember rögtön látja, hogy Diana tréfáz űz egykori kedvesével és nincs egyéb czélja, mint hogy lehűtse szerelmét. Ezt rendkívüli könnyűséggel éri el. De kérdés, vájjon természetes-e mindez ? Lehetséges-e az, hogy egy fiatal asszony, ki még elég szép, ily könnyen teszi magát nevetségessé azon férfi előtt, aki szerelmes volt beléje és akit talán még ő is szeret. De a darab nem is igényli azt, hogy komoly mértéket alkalmazzunk reá. E mellett a Diana és Georges közti jelenet már nem új s gyakran látható más színdarabokban. A darab végét nagyon könnyű kitalálni. Diana, látva egykori kedvesének kétségbeesését, kineveti a fiatalembert, ez pedig hasznára fordítja a leckét, s elveszi Olgát. Ez a »carte foreées, melyet kezébe adnak és a közönség teljesen megelégedve távozik a színházból Legfölebb azt lehetne kérdeni, hogy mi köze van a darabhoz Baranoff játékdühének és Agathoklesnek, kik nagyon sokat foglalkoznak mindenféle játéktervvel. A közönség különben igen jól mulatott az előadáson és bizonyára hosszú ideig telt ház előtt fogják Párisban előadni. Nem rég jelent meg az Odeon színház története, melyet Pérés, e színház egyik legkitűnőbb művésze és Georges Monval, a Comédie Frangaise levéltárnoka írtak. Az első kötet az 1782 ápril 9-étől, a színház megnyitásától egész 1818-ig terjedő időszakot foglalja magában. E harminczhat évi időszak a legfényesebb, de egyszersmind a legizgatottabb is volt a színház egész történetében. Az Odeonban előadott színdarabok között legelső sorban Figaro házassága szerepel Beaumarchaise hírneves vígjátékét a párisi közönség nagy érdeklődéssel várta s az első előadás csakugyan fényesen sikerült. Sokan nem hittek a sikerben és Sophie Arnoldnak, az ünnepelt művésznőnek, ez időből egy szellemdús megjegyzése maradt fenn. — E színdarab, mondá valaki neki, nem fogja magát sokáig fentartani. — Igaz, válaszolt Arnold, ötvenszer egymásután fog megbukni. És Sophie Arnoldnak csakugyan igaza volt, mert a darabot egy esztendő alatt száznegyvenháromszor adták elő, ami hallatlan siker volt azon időben, és a színház pénztárába e darab félmillió frankot hozott. Az Odeonban, mely csakhamar Théatre de la nation nevet vett fel, 1789. november 4-én hozták színre IX. Károlyt Cheniertől. E darab sikerét nagyon előmozdította a politikai küzdelem, mely akkor folyt, bár a darab maga is igen jelentékeny irodalmi értékkel bírt. Ezt követte az Ami des lois Layatól. E darabra azután már teljes joggal el lehetett mondani, hogy sikerében saját érdemének épen semmi része nincs. Az Odeon ekkor a royalista tüntetések színhelye volt. Ez idézte elő azt, hogy az Odeon a forradalom alatt bezáratott és legkitűnőb színészei börtönre vettettek. 1799-ben tűzvész pusztította el s miidőn kilencz év múlva ismét felépittetett, e czimet kapta: Théatre de La Majesté Imperatrice et Reine. Ekkor a Théatre frangais alá volt rendelve s rendeltetése, mint a császárnak később Moszkvában kelt parancsa mutatja, az volt, hogy fiatal művészeket képezzen a Théatre frangais számára. Másodszor 1818-ban égett le a színház és ezen időszaktól kezdődik a második kötet s végződik Altaroche igazgatóságával. Ezen időszak alatt adatott Delanique Szicziliai vecsernyéje és a Paria, mely Anaiska, tehetségét tüntette ki. Nemsokára dalszínházzá lett az Odeon, s Rossini, Weber és Mozart darabjai adattak ott elő. Ezt követte a romantikus mozgalom, de Vigny, Hugo Viktor és Pynt darabjaival. A harmadik kötet, mely a színház legújabb történetét fogja tartalmazni, még nem jelent meg József főherczeghez. Az orsz. iparegyesület a volt két iparegyesület fúziója alkalmából a következő feliratot intézte József főherczeghez, mint a volt »Orsz. magyar iparegyesület« védnökéhez: »Fenséges cs. és kir. főherczeg, legkegyelmesebb védnökünk! Azon örökké emlékezetes ünnepélyes pillanatban, midőn Fenséged közel két év előtt az orsz. magyar iparegyesületet védnöki pártfogásába fogadni kegyes volt, az egyesület minden tagjának mélyen lelkébe vésődtek Fenségednek a hazai ipar iránti lelkes odaadástól áthatott szavai, melyek a hazai iparosságot egyetértő eljárásra, a szétforgácsolásnak indult erők tömörítésére és vállvetett működésre intették, sőt visszhangra találtak e lelkesítő szavak az egyesület körén kívül a hazai iparosság minden rétegében és különösen az akkoriban alakult magyar általános iparegylet kebelében is, mely az orsz. magyar iparegyesülettel azonos czélokat ismervén feladatául, nem zárkózhatott el azon arany igazságok elől, melyek Fenségednek lelkesítő nyilatkozatában rejtettek. Ily módon fokról-fokra mindinkább megérlelődvén a nevezett két egyesület egyesítésének üdvös volta iránti meggyőződés, ma immár azon örvendetes helyzetben vagyunk, hogy az egyesülés létrejövetelét s a volt két egyesületből létrejött »Országos iparegyesületnek« megalakulását, mint befejezett tényt üdvözölhetjük. A jó egyetértés és a kölcsönös ügybuzgalom, mely e tényben nyilvánul, benső meggyőződésünk szerint az eddiginél jóval kedvezőbb tért nyit a hazai ipar fejlesztésére irányuló egyleti tevékenységnek, s az alakult igazgatóság hazafiai kötelességének ismeri a nyíló tért felhasználva, kettőzött erővel törekedni azon nagy horderejű feladatok megoldására, melyeket az iparosság ép úgy, mint a hazai ipar ügye iránt érdeklődő közönség — a haza javára az egyesülettől vár. Amint azon egyesület, mely eddig istenséged kegyes pártfogását élvezhetni szerencsés volt, e pártfogás tudatából lelkesedést merített a sokszor nehéz és fárasztó munkálkodásra, úgy jelenleg meggyarapodott erejű egyletünk is azon lelkesítő tudattal óhajt a rá váró tágabb körű munkálkodás mezején előhaladni, miszerint Fenségednek védő pártfogása velünk leend mindenütt ott, ahol a hazai ipar előmozdításán és ezzel együtt hazánk jólétének fejlesztésén kellene működnünk. S ha van valami, ami e lélekemelő tudatot még fokozhatja,ez abban állhatna,ha egyesületünk azon magas kegyben részesülhetne, miszerint a volt magyar általános iparegylet magas védnöke Rudolf koronaherczegő csász. és kir. Fensége is hajlandó lenne azon jóindulatú védelmet, melyben a most nevezett egyletet részeltetni kegyelmes vala, a létrejött egyesülés folytán egyesületünknek is osztályrészül juttatni. Midőn ezért Fenséged iránti hódoló tiszteletünk egyfelől azon kérelmet parancsolja ránk, hogy a kegyébe és magas pártfogásába fogadott »Országos magyar iparegyesület« helyett immár az újonnan alakult »Országos iparegyesületet« kegyeskednék védnököltjének tekinteni, másfelül egyesületünk iránti kegyes hajlamára támaszkodva, azon hódolatteljes kérelmet bátorkodunk kifejezni, miszerint Rudolf cs. és kir. koronaherczeg ő Fenségének az orsz. magyar iparegyesület és a magyar általános iparegylet között létrejött egyesülést kegyes tudomására hozva, a Fenséges koronaherczeg előtt egyesületünk összességének lelkes hódolatát tolmácsolni és őt az egyesült »Országos iparegyesület« feletti fővédnökség elfogadására indítani kegyeskednék. Azon lelkesítő reményben, hogy az egyesületünk által képviselt hazai iparügy e kettős kérelem teljesítésével egy szebb jövő zálogát nyerendi, maradunk hódoló tisztelettel, Budapesten az országos iparegyesület igazgatóságának 1882. évi ápril 20-án tartott üléséből. Az igazgatóság nevében gróf Zichy Jenő elnök, Mudrony Soma igazgató.« Különfélék. Napirend: ápril 22. Naptár : Szombat, ápril 22. Róm. kath. Szótér és Kájus. Prot.: Szótér és Kájus. Görög-orosz : (ápril 10.) Ferencz püspök vértanú. Zsidó : (ijar 3.) Sabbat 2. perek. Nap kel 5 óra 1 perczkor, nyugszik 6 óra 55 percz. Hold kel 8 óra 13 percz reggel, nyugszik 11 óra 57 percz este. A vallás- és közoktatásügyi miniszter fogad délben 12 óra közt. A budapesti lakatos iffjúság betegsegélyző egyletének tánczestélye a Schuszter-féle sörcsarnokban. Az orsz. könyvészeti kiállítás az akadémia palotájában d. e. 10—d. u. 5. Belépti díj 30 kr. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 3—7. Múzeumi könyvtár d. u. 9—d. e. 1. Múzeumban: képtár d. e. 9—d. u. 1. Margitszigetre és a Császárfürdőhöz hajó indul óránkint. Állatkert nyitva egész nap. / jpg“ Lapunk mai mellékletének tartalmát a következő közlemények képezik: A magyar delegáczióból. — A fiumei kérdés a horvát országgyűlésen. — A tárczában: Argantini marquisné. — Közgazdaság: Heti jelentés a budapesti értéktőzsdéről. — Az orsz. ipar egyesület első igazgatósági ülése. — A tenyészállatvásár. — Vegyes hírek. — Heti jelentés az ipar állásáról Budapesten. — Üzleti hírek: A budapesti gabona- és értéktőzsdékről. — A budapest-kőbányai sertéskeresk. csarnok távirata. — A vidéki piaczokról. — Juhvásár. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. — Nyilttér. — A budapesti és bécsi áru- és értéktőzsde hivatalos árjegyzései. — Az orsz. könyvkiállitásról. A könyvkiállitás néhány nap múlva be fog záratni. Az eredmény, melyet felmutat, általánosan kielégítőnek mondható. Közönség szép számmal látogatta, különösen a húsvéti ünnepek alatt naponkint több ezeren. A katalógus is elfogyott már s oly nagy az érdeklődés iránta, hogy egy újabb javított kiadás, mely már sajtó alatt van mint könyvkiállítási emlékkönyv fog megjelenni. Kevesen fognak már emlékezni, hogy kilencz év előtt 1873. márcz. 25-én ugyancsak az akadémiában volt az első ilynemű kiállítás s tanulságos és érdekes, ha a kettőt összehasonlítjuk. Az akkori az akadémiának egyetlen termében fért el; a mostani 28 termet töltött meg. Az akkori is, mint a mostani kódexeket, inkunabulumokat s 1711 előtti magyar nyomtatványokat mutatott be; de az akkoriban nem vettek részt könyvkedvelők s az ujabbkori nyomdászat nem volt feltüntetve. Akkor összevéve 53 munka volt kiállítva; ha a mostani összeszámittatnék, alighanem megközelitné az 5000-et. Most csak Korvina is sokkal több van együtt, mint amennyiből állott az akkori egész kiállítás. Az akkori katalógus mindössze 6 lapot töltött meg, a mostani 261 lapnyi. Az akkorit alig egy pár száz ember látogatta, most 1000-ekre ment a látogatók száma. Az úgyszólván nyom nélkül enyészett el, ez mint várni lehet, fényes eredményeket fog maga után vonni. Hogy a kiállítás érdeke újabban is felfrissíttessék, Ráth György arról is gondoskodott, legújabban is néhány ritka könyvet állítván ki. Az egyik ezek közül a híres és elterjedt ars moriendinek egyik első német kiadása (Ein löblich und nutzbarlich buchlein von der sterben) tizenkét érdekes képpel. A másik egy őskori Bädecker, mely a Rómába utazók számára a város nevezetességeit és búcsúhelyeit írja le és illusztrálja. A harmadik első polémia a boszorkányok ügyében, Molitor munkája: Unholden ver Hexen. A negyedik a legrégibb humoros munkák egyike, a Narrenschiff, hasonlag képekkel. Figyelmeztetjük azokat, kik a kiállítást még nem látták, hogy igyekezzenek azt minél előbb megtekinteni, mert a bezárástól mindössze néhány nap választ el. — Az írói körben f. hó 22-én, szombaton estea9 órakor társasvacsora lesz, melyre a tagok meghivatnak. — A magyar orvosok és természetvizsgálók állandó központi választmánya ma délután dr. Szabó József elnöklete alatt ülést tartott. Olvastatott a debreczeni helyi bizottság értesítése, melyben tudatják, hogy az aug. 22-én kezdődő nagygyűlés megnyitó és bezáró ülésének helyéül az épülőben levő nagyvendéglő redont terme fog szolgálni. A szakosztályok ülései számára a ref. főiskola 10 terme áll rendelkezésére. Nyilvános felolvasások és tudományos népszerű estélyek a főiskola dísztermében és a városháza nagytermében fognak tartatni.Végül azon kérelemmel járulnak a választmányhoz, hogy azon debreczeniek részére, kik a nagygyűlés tagjai sorába belépni kívánnak, külön jelentkezési irodát nyithassanak, jóval korábban, mint a beiratkozások megkezdődnek. Ezen iroda a jelentkezőket egy e czélra fenntartott könyvbe bejegyzi, tőlök a tagsági dijat beszedi s részekre az igazolványt kiszolgáltatja s ezzel a központnak beszámol. A választmány e kérelmet teljesíti. A XXII. nagygyűlés programutjának végleges megállapítása végett kiküldött bizottság előterjeszti ezután munkálatát. E szerint a beiratkozások f. év augusztus hó 20, 21. és 22. napjain történnek Debreczenben, ugyancsak 22-én este fog megtartatni az ismerkedő estély. 23-án délelőtt közgyűlés lesz, melyen Révész Bálint kir. tanácsos és szuperintendens fog elnöki beszédet tartani, dr. Török József a meteoritekről értekezik, dr. Popper Alajos emlékbeszédet tart dr. Kain Albert fölött, s végül dr. Bódogh A. fog értekezést felolvasni. — Ezenkívül lesznek üdvözlő beszédek, ill. választmányi jelentések stb. Délben közebéd lesz a »Bikában«, d. u. 5 órakor pedig Giribauer főreáliskolai tanár fog előadást tartani a vegytani tüneményekről. 24-én délelőtt a szakosztályok alakulnak. — Az orvosi szakosztályt dr. Géber Ede, a természettudományit dr. Hunfalvy János, s a társadalmi és gazdasági szakosztályt dr. Király Imre, a kereskedelmi s iparkamara titkára nyitják meg. — Délután 3 órakor dr. Kétly K. és dr. Laufenauer értekeznek. Az epilepsziáról kór- és gyógytani szempontból. — 5 órakor pedig dr. Antoik Károly aradi gimnáziumi tanár tart előadást mutatványokkal. A villámszikra sikamlása és a villám hatásáról. 25-én reggel 9 órakor veendik kezdetüket a szakülések, melyeken több értekezés fog felolvastatni, igy dr. Báron Jónás: Az újabb zsebkötelékekről, Véber Antal kegyrendi tanár. A földrengésekről fognak értekezni. Délután a tanintézetek, gyűjtemények s nevezetességek megtekintése, kivándorlás a gazdasági iskolába s este találkozás a nagy erdőben. 26-án ismét szakosztályi ülések tartatnak , melyeken dr. Konrád, dr. Chyzer Kornél, dr. Kelen, dr. Tóth Imre fognak értekezéseket tartani. Délután: Kováth János főisk. tanár tart tudományos estélyt. 27-én lesz a bezáró közgyűlés. A választmány ezen előterjesztett programmot elfogadta. Dr. Halász Géza a pénztár vizsgálatáról tesz jelentést. Eszerint az egyesület vagyona 2351 frt 84 kr. A pályakezdési alapok 3065 frt és 100 drb arany. Végül elhatároztatott, hogy a nagygyülési meghívók még május hóban szétküldendők s a legközelebbi választmányi ülés junius hó 2-án esti 6 órakor fog megtartatni. — Kassáról írják az O. É.-nek: A Wendler János drezdai építész, ki ez idén végzi be a tavaly megkezdett sopronyi lovassági nagy laktanya építését, ajánlatot tett Kassa városának, hogy 25 évi törlesztés mellett felépíti tervezett összes katonai laktanyáit. A tervek és ajánlatok jelenleg az illető bizottság előtt biráltatnak és legközelebb terjesztetnek a közgyűlés elé. A kassai gör. kath. templom építése már kezdetét vette és az alapkő a szokásos szertartással f. hó 25-én fog letétetni, mely ünnepélyhez az eperjesi püspök is Kassára érkezik. Az alap ásásánál váratlan akadályok mutatkoztak, amennyiben már, másfél méter mélységben erős forrásra bukkantak, mi költséges szivattyúzást igényel. — Fröbel-ünnepély a fővárosban. Az orsz. kisdedóvó egyesület ma délután 3 órakor tartotta meg az első Fröbel-ünnepélyt a fővárosban. Az ünnepélyen jelen voltak a többek közt Tisza Kálmánné és leánya, Apáthy Istvánná, Kralovánszky Istvánná, Csávossy Béláné, P. Szathmáry Károlyné,Semicici Alanárné,Landauer Ferencz Józsefné, Bulyovszky Lilla asszony, Vadnay Károlyné, Grégerné stb. A férfiak közül ott voltak többek közt Peregrinyi Elek, P. Szatmáry Károly, Csávossy Béla, Dömötör Géza, dr. Schera stb. Az ünnepélyen részt vett az orsz. kisdedóvó egyesülettől 28, a százházi óvodából 29, a királyutczai gyermekkertből 46 és a bodzafa-utczaiból 47 gyermek, az illető tanerők vezetése alatt. Az ünnepély egy része a kertben folyt le, melynek fái szíves lampionokkal és számos nemzeti lobogókkal voltak díszítve, míg az épület homlokzatán óriási nemzeti színű lobogó lengett. Pontban 3 órakor a gyermekek zeneszó mellett, énekelve párosan vonultak le a kertbe, ahol a kisdedek nagy örömére egy »Paprika Jancsi-színház« volt felállítva, mely előtt a gyermekek számára padok és a vendégek számára székek voltak elhelyezve. Midőn a gyermekek és a vendégek elfoglalták helyeiket, a bábszínház alakjai a kis gyermekek rendkívüli mulattatására megkezdték előadásukat. Ezután következett a játékok kisorsolása a gyermekek közt. Minden gyermekre jutott valami. A fiuk kardot, puskát, ostort, pálczát, a leánykák babákat, órát, könyvet, házi berendezéshez való tárgyakat stb. nyertek. A fiuk közül az első nyereményt a kis Décsy Arthur, a leánykák közül Kozma Irma nyerte. A kis Tisza Lajos nem volt jelen, helyette Kralovánszkyné húzott és egy falovat nyert. A sorsjáték után a gyermekek az étterembe vonultak. Itt volt aztán a valódi öröm a kisdedekre nézve. A mit szem, száj kíván, mindenféle nyalánkság, kávé, kalács, narancs, déli gyümölcs, torták stb. alatt csak úgy görnyedezett az asztal. Az apróság hozzá is fogott a falatozáshoz és nagy örömében csak azt nem tudta, hogy mi után nyúljon elébb. A mamák pedig osztozkodva gyermekeik örömében, melegen köszönték meg az ünnepély buzgó rendezőjének, Kraovánszkynénak a nekik és gyermekeiknek szerzett örömöket. A berlini közegészség- és életmentésügyi kiállítás budapesti helyi bizottsága ma esti 6 órakor mutatta be a kiállításra küldendő tárgyakat az érdeklett szakférfiak előtt. Jelen voltak a vallás-és közoktatásügyi, valamint a belügyi minisztériumok kiküldöttei : dr. Markusovszky Lajos, dr. Lőrinczi Ferencz, továbbá dr. Fodor József egyetemi tanár, dr. Csatáry Lajos az orsz. közegészségi tanács tagja,dr. Patrubány Gerő,Budapest főváros tiszti főorvosa, Királyi Pál orsz. képviselő s mások. A nagy számú s külsőleg is ízléssel, csínnal kiállított higiénikus tárgyakat, tervrajzokat, szakműveket Gerlóczy Károly magyarázta. Különösen tetszettek a főváros iskoláira vonatkozó rajzok, melyek bizonyára Berlinben is magukra vonandják a szakférfiak figyelmét. A főváros kiállításáról egyátalán elmondható, hogy minden, a legkisebb részletekig szorgalommal és beható szakértelemmel lett elkészítve, úgy, hogy Budapest közegészségügyi viszonyainak előmozdítására tett nagymérvű intézkedésekről s az ez iránybani óriási összegekbe került higiénikus építkezésekről, vízvezetékről stb. stb., a külföld most már elég hű képet alkothat magának. A nemzeti tornaegylet tanügyi bizottsága f. évi április 20-án tartott ülésében elhatározta, hogy a tornatanítóképző tanfolyam hallgatóinak elméleti vizsgálatai i. é. május hó 8-án d. e. 8-tól 12-ig, d. u. 3—5-ig ; május hó 9-én d. e. 8—12-ig, d. u. 3—5-ig.